Pavol Rankov
SZILVESZTER SILVESTER NEW YEAR’S EVE
Otto csak valamivel tíz előtt érkezik a szilveszteri buliba. A zene és a hangos beszélgetés miatt nem is halljuk a csöngetését. De Boris meghallja. És ajtót nyit. „Helló! Helló! Hogy szórakoztok, s mit hallgattok ma este? A Guns N’ Roses is üdvözöl? Welcome to the Jungle. Dzsungellé változtatjuk ma ezt a lakást?” Otto, Ottiko, Ottissimo. Csupa energia, mint a régi szép időkben. Megöleljük. Boris itallal kínálja. „Ottiko, mit iszol?” „Mindent, és egyszerre! Nincs itt az autóm. Lehet, hogy itt alszom, vagy talán Martina meghív magához. Ha jól tudom, még mindig elvált vagy, igaz? És ahogy látom, még mindig rendkívül vonzó.” Együtt jártak a múlt évezredben. Még a gimiben. Később, az egyetem első szemeszterében Martina megtudta, hogy Ottónak rajta kívül van még valakije, egy szőkeség az évfolyamukból. Martina később férjhez ment egy fickóhoz, akinek soha nem sikerült be illeszkednie a társaságunkba. A házasságuk talán öt évet bírt ki. Húszéves lányuk, Kamila, oboa szakra jár.
68
Otto prichádza na silvestrovskú party až pred desiatou. Kvôli hudbe a hlasnému hovoru ho nepočujeme zvoniť. Ale Boris počuje. A otvára. „Nazdar, nazdar! Ako sa bavíte a čo dnes večer počúvate? Vítajú ma aj Guns N´Roses?! Welcome to the Jungle. Premeníme dnes tento byt na džungľu?“ Otto, Ottiko, Ottissimo. Energia ako za starých čias. Objímame ho. Boris chce nalievať. „Ottiko, čo piješ?“ „Všetko a súčasne! Nie som autom. Prespím tu alebo ma možno pozve Martina. Pokiaľ viem, si ešte rozvedená, však? A ako vidím, si stále mimoriadne šarmantná.“ Chodili spolu v minulom tisícročí. Na gympli. Neskôr, počas prvého semestra na vysokej sa Martina dozvedela, že Otto okrem nej má aj nejakú blondínku, novú spolužiačku. Martina sa neskôr vydala za chlapíka, ktorý nikdy nezapadol do našej partie. Manželstvo vydržalo asi päť rokov. Ich dvadsaťročná dcéra Kamila študuje hru na hoboj. Martina si obzerá Otta: „Aj ty si šarmantný, pokiaľ plešinu a prevísajúce brucho považujeme za ozdoby zrelého muža.“
Otto only gets to the New Year’s Eve party some time before ten. The music is going and the people are talking loudly so we don’t hear the doorbell ring. But Boris does. And he answers the door. “Hello, hello, hello! What’s going down guys? What’s the playlist this evening? Do I hear Guns N’Roses greeting me? ‘Welcome to The Jungle.’ So, are we turning this apartment into a jungle today?” Otto, Ottiko, Ottissimo. Pure energy, like in the good old days. We give him a hug. Boris gets him a drink. “Ottiko, what’re you having?” “Everything, and all at the same time! Didn’t bring my car. Might sleep here, or maybe Martina’ll invite me to her place. Still divorced, isn’t she? Am I right? And, if my eyes don’t deceive me, still drop dead gorgeous.” They were together last decade. When we were still at the grammar school. Later, in the first semester at university, Martina found out that Otto was seeing someone else, a blonde thing from their year. She went on to marry a guy who never managed to gel with us. Their
