Svetislav Basara
RESET, RESTART, REINSTALL... OR WAIT Mi, emberek, többé-kevésbé mind hasonlítunk arra a náci tisztre, aki Drohobics főterén egy napon csak úgy lelőtte Bruno Schulzot, majd alig pár hónappal később – amikor valaki őt meglőtte –, a kórházba szállítása közben felpanaszolta a hordágyán, hogy: „Istenem, mit tettem, hogy így jártam?” Minden alkalommal, ha veszélybe kerül az életünk, elgondolkozunk rajta, mit vétettünk, mivel érdemeltük ki, hogy ez jutott osztályrészül. Ahhoz, hogy az történjen velünk, ami történik, elég pusztán léteznünk – amihez még az ujjunkat sem kell mozdítani –, amit igazából ki sem érdemeltünk semmivel. Ugyanakkor tudni kell – hajdan tudták, azóta feledésbe merült –, hogy ha nem az történne velünk, ami történik, akkor valami sokkal rosszabb történne, és hogy a háborúk és a természeti katasztrófák nagyobb katasztrófákat akadályoznak meg. Idővel berögzült a gondolat, hogy a kortárs tudomány és technológia fejlettsége révén ma már képesek vagyunk megakadályozni a járványokhoz hasonló szerencsétlenségeket (vagy csak azt, amit mi, emberek, szerencsétlenségnek tartunk). Közhely, hogy az utóbbi 250 évben az emberi faj szadista módon kihasználja és megerőszakolja a természetet. A természet szerencsére nem üt vissza azonos erővel, nem bosszúálló – mégiscsak a gyermekei vagyunk –, ám időről időre emlékeztet minket, hogy léteznek olyan dolgok, amelyek 1. előreláthatatlanok, 2. ellenőrizhetetlenek. 2019 végén a távoli kínai tartományban hirtelen megjelent egy járvány, amelyet a Covid 19-nek nevezett vírus okozott. A vírus (és nyomában a betegség) villámgyorsan elterjedt az egész világon. A kereskedőhajók helyett most a légiforgalom a fertőzés express terjesztője. A világ egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy ugyanabban a helyzetben találta magát, mint az antikvitásban és a középkorban. A világ nem csak a járvány és a patológia területén, de lélektanilag is visszatért a középkorba, bizonyos esetekben az animista időkbe.
6
We, humen are all more or less similar to that nazi officer who shot and killed Bruno Schulz, out of the blue, in the main square of Drogobych. Then a few months later, having been shot by someone, complained on his stretcher while being carried to the hospital: ”Oh Lord! What have I done to deserve this?” Whenever we are in danger, we tend to wonder which commandment we have broken to deserve getting into what we actually got into. It is enough to just merely exist for us to undergo all that is happening to us – when we did not lift a finger in order for something to happen, why would we deserve any consequences? We shall keep in mind however, that what is happening at the moment could be worse. This is the knowledge of our grandparents that we tend to forget about. Wars and natural disasters are actually stopping even greater catastrophes from happening. It has become common to think that we can block epidemics and other similar misfortunes from happening with the help of our scientific and technological achievements. It is commonplace that in the last 250 years the human race has been sadistically exploiting and abusing nature. Fortunately, nature does not strike back to the same extent, we are her children after all, but every now and then it reminds us of the fact that there are some things that are unpredictable and uncontrollable. In the end of the year 2019 in a remote Chinese province an endemic reared its head caused by a virus named Covid-19. The virus has spread all over the world in the blink of an eye and has become a pandemic. In old times it was sea commerce and merchant vessels, nowadays it is air travel that is the main transmitter. The world however, was unable to believe that it has come to find itself in the same situation as if it was in Antiquity or in the Middle Ages. Our world shifted back in time and not only in the field of epidemiology and pathology, but also psychologically speaking: in some cases animism was back.
