EPILÓGUS EPILOGUE
Oravecz Imre
ÖREGSÉG
Egy erdőben eltévedni, kenyéren, vízen élni, magas kamatra hitelt felvenni, családi fészeknek épült házban egyedül lakni, törlesztésképtelenség miatt kilakoltattatni, benzines autóba dízelolajat tankolni, rossz vonatra szállni, érvénytelen menetjeggyel utazni, az utolsó buszt lekésni, szennyes inget felvenni, legjobb barátunktól elárultatni, nadrágunkat levizelni, krónikus székrekedésben szenvedni, éjjelente úgy izzadni, hogy pizsamát kelljen váltani, összeférhetetlen szomszédot kifogni, szerelmi bánatunkban meghalni akarni, öngyilkosságot megkísérelni és túlélni, imádottunkat hatvan évvel később ruhátlanul viszontlátni, gyerekünket válás következtében elveszíteni, alvajárónak lenni és a tetőn mászkálni, 1970-et írni, és nem kapni útlevelet, turistaként Észak-Koreába utazni és kényszermunkatáborban kikötni, kivándorlás mellett dönteni és a célországban nem találni szponzort, azt álmodni, hogy menekülnünk kell, de nem engedelmeskedik a lábunk, kórházba kerülni és ellátatlan maradni, azt hinni, hogy halálos betegek vagyunk, és valóban azok vagyunk. Oravecz Imre (1943) magyar költő, író, műfordító. Legutóbbi kötete: Ókontri - A rög gyermekei III. (2018)
94
To lose our way in a forest and live off bread and water, build a house with a high-interest loan, a family nest, then live alone, get kicked out for failure to pay, put diesel in a car that takes regular, get on a train going the wrong way, travel with a ticket that’s invalid, miss the last bus, put on a soiled button-down shirt, be betrayed by a best friend, suffer chronic constipation, piss in our pants, sweat so much in the night that we have to change clothes, get stuck with an unbearable neighbor, want to die of love despised, attempt suicide and survive, see our beloved naked, sixty years later, lose our children because of divorce, walk on the roof in our sleep, ring in 1970, not get a passport, travel as a tourist to North Korea and end up in a forced labor camp, decide to emigrate and not find a sponsor abroad, dream of fleeing, but our legs don’t budge, wind up in the hospital and not get care, think we are terminally ill, and indeed we are. Translated by Thomas Cooper
OLD AGE by Imre Oravecz
Imre Oravecz (1943) Hungarian poet, writer, translator.
