remeny_2013-03_jan-03 by Remény szerkesztősége

„Sokan elemésztik testüket önsanyargatásaikkal, de mivel hiányzik belőlük az ítélőképesség adománya, messze járnak Istentől.” (Remete Szent Antal szavai)

REMÉNY XXIV. évfolyam 3. szám

2013. január 20. – Évközi 2. vasárnap

A megtérésről

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur 7 13 15

„Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, »bűnné« tette értünk, hogy benne »Isten igazságossága« legyünk.” (2Kor 5,14-21)

Caravaggio: Saul megtérése

Mit bízott rám az Isten? Kölcsönösség és szeretet Csáky Károly könyvéről

HÍRVILÁG

Akaromkák „Akaromka nem volt rák, mégis hátrafelé haladt és ODA akart menni, ahová mutatott, de Akaromkát édesanyja mindig elfelé vitte onnan, ahová Akaromka kívánkozott.” Sokszor meséltem ezt a mesét a gyermekeimnek, mikor szerettem volna, hogy egy kicsit szófogadóbbak legyenek. Most egy újévi jókívánság apropóján jutott eszembe: Teljesüljön az idén minden kívánságod, úgy, ahogy szeretnéd – írta régi ismerősöm. Beleborzongtam még a gondolatba is, hogy kívánságaim maradéktalanul az én akaratom szerint teljesüljenek. Mostanság minden dolgomat Istenre bízom, én pedig élek minden „akarnokság” nélkül Isten tenyerén. Ám nem volt ez mindig így! Emlékszem, ﬁatal anyuka koromban a Miatyánknak azt a sorát, hogy „legyen meg a Te akaratod” – egészen félve mondtam ki, mert elgondoltam, hogy ha netán valamelyik gyermekemet magához szólítaná az Úr, azt nem élném túl. Fogalmam sincs, miért fészkelte be magát elmémbe a gondolat, hogy gyermekeim életével kapcsolatosan mégsem kellene teret hagynom Isten akaratának. Annak ellenére éreztem így, hogy édesanyámtól saját élettapasztalata alapján bölcs útmutatást kap-

tam arra vonatkozólag, milyen az, amikor az ember csak akar és akar, határtalanul. Férjét a házasságkötés után azonnal frontszolgálatra rendelték. Anyukám rendületlenül imádkozott, azt kérve Istentől, hogy „mindenképpen” térjen vissza a harcmezőkről. Hazatért – betegen, tüdőbajjal küszködve, és nemsokára már közös gyermekük születését várták. Az orvos még a baba születése előtt óva intette anyukámat attól, hogy a gyermek az apával egy fedél alatt legyen, mert mint mondta, akkor szinte biztos, hogy elkapja a kórt. Mivel csak egy szobájuk volt, ez ellen nem sok mindent lehetett tenni. Pár hónappal a kislány megszületése után az édesapa örökre eltávozott, rövidesen pedig a gyermek is követte őt. – Mindezt a végtelen szenvedést nem kellett volna átélnem, ha nem akarok olyan rettentően – mondta sokszor okulásunkra anyukám. Nem sikerült a vizsga? Nem kaptuk meg a hőn áhított munkahelyet? Gyermekünk nem azzal házasodott, akivel mi szerettük volna?

Idegeskedünk, panaszkodunk, mert nem teljesült az akaratunk. Pedig lehet, Isten tán egy nagyobb bajtól, szenvedéstől, kudarctól óv meg, esetleg szebb távlatok nyílnak előttünk. „Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek” (Mt 6, 8) – mondja a Szentírás. Legyenek céljaink, tegyünk is meg minden tőlünk telhetőt elérésük érdekében, de a megvalósítást bízzuk a Gondviselésre. És látni fogjuk a csodát…

MAKRANC BODROGKÖZ – BUDAPEST

Rendhagyó év végi hálaadás Gyermekek a Parlamentben Közvetlen a karácsonyi ünnepek előtt 40 kisiskolásnak adatott meg az a nem mindennapi lehetőség, hogy átléphesse a Parlament küszöbét, megcsodálhassa kívülről, belülről ezt a csodálatos létesítményt, hogy találkozhasson neves közéleti személyiségekkel, világhírű sportolókkal, művészekkel. Először három évvel ezelőtt vettek részt a bodrogköziek ilyen jellegű ismeretterjesztő utazáson. Minden egyes alkalommal Antalóczy Attila, Borsod-Abaúj-Zemplén megye egykori országgyűlési képviselője, jelenleg az Országos Gyermekmentő Szolgálat vezetőségének tagja, volt a szervezője ezeknek a kirándulásoknak. Elsősorban neki köszönhető, hogy a bodrogszerdahelyi, ladmóci, szomotori és nagykövesdi iskolák szociálisan hátrányos helyzetű tanulói ott lehettek a világ egyik legszebb épületében.

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

A Kárpát-medencéből érkezetteket a házelnök, Kövér László üdvözölte. A kedves és biztató szavakat követően jöhetett a nézelődés, ismerkedés, a különböző műsorszámok megtekintése és az azokba való bekapcsolódás. Este pedig a gyönyörűen feldíszített és kivilágított karácsonyfa, valamint a fényárban úszó Budapest megcsodálása következett. A nap folyamán elkezdődött ismerkedések, baráti beszélgetések a balatonöszödi szálláshelyen folytatódtak. A kíváncsi kérdésekre a helyiek és az őket elkísérő tanárok próbáltak minél elfogadhatóbb válaszokat adni. A hazafelé tartó úton pedig már előkerültek a friss élmények s az útravalóul kapott ajándékcsomagok. Mindkettőből bőven tartogatva a családi tűzhely mellé.

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

-PANAM-

December 31-én Makrancon is, mint általában sok templomban a világon, hálaadó szentmisére gyűlt össze a faluközösség népe, hogy köszönetet mondjon Istennek a kapott ajándékokért. A szentmisén Kocsis Pál és Palencsár Tamás kezdeményezésére és ösztönzésére a hajdani ministránsok egy csoportja is szolgált. Nem annyira az emlékezés késztette őket ahhoz az oltárhoz, ahol gyermek- és kamaszkorukban nagy odaadással és hűséggel szolgáltak, de a tény, hogy felnőttként örömmel tapasztalhatták meg Isten segítségét, a Szűzanya oltalmát, a család és a baráti kör imaerejét. Tavaly egy közülük, Tamás munkásként dolgozott a Kiskerénynél (Kurimany) épülő autópálya 20 m magas hídján. A zuhanást aránylag kis sérüléssel túlélte. Elmondása szerint egy-egy ilyen rendkívüli esemény nemcsak elgondolkodtat és rácsodálkoztat az élet értelmére, de ösztönzően hat az idő szeretetteljes megélésére is. A hívek látható örömmel és nagy együttérzéssel tekintettek a hajdani segédkezőkre, hálát adva velük minden látható és láthatatlan kegyelemért. Adja Isten, hogy az eleven hit ajándéka továbbra is gyümölcsöző legyen az egykori és mostani ministránsok életében nemcsak Makrancon, de mindenütt népünk körében. GB.

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat Felelős kiadó: Mons. Szakál László

• ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP • 2013. JANUÁR 20.

A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava

Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg és nem kül-dünk vissza. Támogatónk a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala.

EZ TÖRTÉNT

50sor

PANNONHALMA

Elhunyt Jáki Teodóz atya

Ez év január 8-án, életének 84., szerzetességének 69. évében, rövid, de súlyos betegség által megpróbálva, Pannonhalmán elhunyt Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetespap. Nehéz vállalkozás lenne ismertetni életútját, sokoldalú tevékenységét, megrajzolni lelki portréját. Önéletrajza, amelyet 2007-ben kaptam tőle, még vázlatosságában is hosszú. Ki volt ő? Bencés szerzetespap két testvérével egyetemben. Győri. Rendkívül szerette a győri rendházat, a győri székesegyházat, a Könnyező Szűz és Szent László ereklyéjének székhelyét, és magát a várost is, ahova családja eredete, szerzetesi élete, énektanári és karvezetői feladatai kötötték. Csak ezen a kötődésen keresztül mennyi szerzetesnek, papnak, hívőnek, diáknak, szülőnek volt jó pásztora! Volt Teodóz atya életének egy olyan vonása, amely első látásra ellentmond a szerzetesi helyhez kötöttségnek: elmondhatjuk, hogy a Kárpát-medencei katolikus magyarság vándor apostola lett, szüntelen úton volt, fáradhatatlanul látogatva a határokon túli magyar katolikusokat. Volt néhány kitüntetett vidék, ami talán gondviselésszerűen alakult így: Moldva (Csángóföld), Erdély s a Fölvidék, ahogy ő mondta. De ment ő számtalan magyarországi tanítványához, híveihez, barátaihoz is, mintegy összekötve az anyaországot a külhoni magyarsággal. Sokszor megfordult közöttünk, mindig nagy szeretettel emlegette Zoboralját, de Mátyusföldet is. Mátyusföldön különösen Vágához, Galántához és Deákihoz kötődött érzelmileg, Zoboralján pedig állandó megállóhelyei voltak Nyitrán, Gerencséren, Csitáron, Kolonban, Zsérén, Gímesen, Gimeskosztolányban, Pogrányban, Ahán, Verebélyen…. Kedvencei voltak a komáromiak is, a Marianum növendékei és a kántorképzősök. Szívesen jött kisegíteni a Csallóközbe, és a keleten élő régiók magyarjaihoz is többször eljutott. Minden helyen ki tudta emelni azt, amire az adott nép büszke lehet, prédikációi mély tanítást, ösztönzést hordoztak, hitünk és magyarságunk megélésére buzdítva minket. Mindig megajándékozott bennünket valami szép énekkel, imádsággal. Ahogy Teodóz atya szeretett minket, úgy nagyon sokan igaz barátsággal szerették őt. Olyannak tűnt, mintha minket szeretett volna a legjobban. Volt egy előadása, ami írásban is megjelent: „Fölnézünk a Fölvidékre". Ez az írás tele van Teodóz atya irántunk való szeretetével, bölcs lelkipásztori hozzáállásával, kedves humorával, mély hitével, a magyarság és a katolikus hit iránti buzgólkodásával. Hányszor járt erre? Moldvai és erdélyi útjainak tekintélyes számát pontosan ismerte. Fölvidékkel kapcsolatban csak azt szokta mondani: „kismilliószor voltam". Sokszor váratlanul is. Teodóz atya nem

feledte soha barátait. Számára a barátság tartós valóság volt, ami magában foglalta azt, hogy a barátok szívesen találkoznak. Mindig osztott valamit. Kedvenc ajándékai voltak a Bíró László püspök úr által megáldott világítós rózsafüzérek, amelyeket százával vásárolt és osztogatott. Adventban elmaradhatatlan ajándéka volt az ostya, amelyet Vágáról szerzett be. Szívesen osztotta Szent Benedek érmét, kulcstartót, gyűrűs rózsafüzért, érmecskéket, imádságot, könyvecskét. Szívesen osztotta saját írásait is. Megtisztelő volt barátsága, közvetlensége, hálája, köszönete. Ünnep volt, amikor hozzánk érkezett. Nyolc évvel ezelőtt, 2004-ben, húsvét nyolcadában egy paptestvéremmel Erdélybe és Moldvába vittük őt. Ez az utazás nagyszerű tapasztalat volt nemcsak a Kárpát-medence magyarságáról, hanem egy papról, aki óriási műveltséggel, lelkipásztori bölcsességgel s kellő alázattal és állhatatossággal rendelkezik, s tud a nép szívéhez szólni. Teodóz atya az igazi liturgikus énekkultúrának is apostola és szakavatott művelője volt. Kiválón orgonált, gyönyörűen énekelt, a tanítás művésze is volt. A népi vallásosság értékeinek felfedezését, ápolását, gondozását elsőrangú feladatnak tartotta. Gyűjtötte a vallásos népénekeket, s csodálója volt a csángó énekkultúrának. Csodálattal beszélt mindig és mindenütt a vágai népi passióról, a kunszigeti Krisztus-keresésről, az ostyavivés szokásáról, az archaikus imádságokról, az érintőzésről. A búcsújárás gyakorlatát s a Mária-tiszteletet a katolikum nagy kincsének tartotta. Maga is tapasztalt búcsúvezető, előénekes „szentember”, búcsújáró volt. A hétköznapi papi feladatokat is áldozattal végezte, hónapokon keresztül jött vonattal s a komáromi hídon átgyalogolva első péntekeken gyóntatni Vágára s meglátogatni a betegeket. Paptestvéreit rendkívül nyitottsággal fogadta atyai barátságába. Személyesen, telefonon és e-mailben is tartotta kapcsolatát magyarjaival: egyik jelszava volt: „e-mailem nem kímélem”. Az utolsó hónapokban ritkultak látogatásai, e-mailjei elapadtak, itt-ott jutott ereje még egy rövid telefonbeszélgetésre. Eljött az idő, amikor betegségében s végső küzdelmében is ki kellett mondania azt, amit oly nagy szeretettel tanított szüntelen másoknak: „Atyám, bizalommal adom át magam a te szent akaratodnak." Halálhírét véve a napokban előgyűjtöttem a ﬁókból írásait. Levettem a polcról az általa dedikált könyveket. Forgatom az albumot, amely moldvai utunk képeit őrzi. Hallgatom a CD-t, amelyen tanít és énekel… Eddig útitársak voltunk a földön. Most Isten szolgája és vándora, egy „szürkefejű öreg bácsó” - ahogy a csángók mondták -, a célba ért. Énekeld kedves Teodóz atya az Úr dicséretét a mennyben. Józsa Attila

Várom a Bezák érsek úrral készített egyik beszélgetést a cseh televízióban. Előtte reklám. A következő: A karácsony keresés. Az élet keresés. Az egyik internetes keresőrendszert hirdetik így. Eszembe jut: milyen eredeti ötlet így hirdetni a keresőrendszert. Akár azt is mondhatnánk: mennyire „keresztény reklám”. Mert valójában egész életünk egyfajta keresés. Az emberek folyton keresnek. Az Egyháztól távolabb állók is. Életcélt, társat, barátot keres az ember. Munkahelyet, lelki és anyagi javakat. És mi, keresztények keressük az odafönt valókat is, az Istent… Olykor fáradtság vesz rajtunk erőt. Azt hisszük, mindent megtettünk már, s mégsem találtuk meg a „keresettet”. Tán nem is gondolunk arra, hogy helytelenül keresünk, nem azt keressük, ami igazán fontos, vagy egészen közel vagyunk az eredményhez, csak ﬁgyelmetlenek vagyunk. Ahogy József Attila írja: „Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot…” Kérdéseket teszünk fel, melyekre választ szeretnénk kapni. Egyszerűt és világosat: hogy mi, miért történik. Önmagunkat is kérdezzük: nem jól keresek? Nem jól keresem az Istent? És a másik? Ő is rosszul keresett? Nem úgy kellett volna keresnie az Istent, ahogy tette? … A kérdések fontosak. Nagyon fontosak. Még a válaszoknál is fontosabbak. Mert a válasz olykor nem jön. Emberektől sokszor nem. De Istentől igen… Még akkor is, ha – emberi szempontok szerint – olykor késik. Isten válasza előbbutóbb világossá és érthetővé válik… Az emberek válaszával ellentétben és az emberi válaszok ellenében is… Mert az élet keresés. A válaszok keresése is, azaz a végső válasz keresése.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Porta fidei 17. Figyelmünket most a Szentlélek személyére irányíthatjuk, akit a Szentatya apostoli levele úgy mutat be, mint aki vezeti az Egyházat a századokon át, amíg csak várjuk az Úr dicsőséges visszatérését. Hittani ismereteinkbe tekintve talán elsősorban pünkösd eseménye jelenik meg lelki szemeink előtt. De érdemes elgondolkodnunk afelett is, hogy jelen volt már a teremtésnél, majd ő szólt a prófétákon keresztül. Érdemes az Újszövetséget olvasva felﬁgyelni azokra a részekre, hogyan volt jelen Jézus élete során, hogyan az első keresztény közösségek életében. Érdemes odaﬁgyelni arra, hogy az egyes szentségek kiszolgáltatásának szertartásában hol kap fontos említést. „Jöjj, Szentlélek!“ – hívjuk segítségül. Egy egyszerű és közvetlen hívás, ám egyben rendkívülien

mély, ami mindenekelőtt Jézus szívéből fakad. A Szentlélek Jézus ajándéka, akit kért és folytonosan kér az Atyától barátai számára. Ez volt az első és elsődleges ajándéka, amit feltámadásával és mennybemenetelével szerzett. Örüljünk a Szentlélek ajándékának, örüljünk a Szentlélek ajándékainak, a bérmálás szentségében kapott ajándékoknak. Amikor egy személy vagy közösség bezárkózik csupán saját gondolkodásmódjába és cselekvésébe, ez a Szentlélektől való eltávolodás jele. A keresztények és a részegyházak útja mindig kell, hogy szembesüljön azzal, hogy az Egyház egy és katolikus, ezért harmóniában kell lenni vele. Ez nem azt jelenti, hogy a Szentlélek által teremtett

A szentségekről röviden Jézus valóságos jelenléte

A II. Vatikáni Zsinat figyelmeztet arra, hogy a feltámadt és megdicsőült Jézus nemcsak az eucharisztikus színek alatt, hanem más módon is „valóságosan” jelen van köztünk. A zsinati szöveg (SC 7) konkrétan is felsorolja a legfontosabb jelenléti módokat (imádkozó közösség, igei jelenlét, pap személye, szentségek), amikor így fogalmaz: „… Krisztus mindig jelen van Egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmise Áldozatában, mind a papi szolga személyében, mert az Áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, aki a kereszten önmagát feláldozta, mind, s leginkább, az eucharisztikus színek alatt. Jelen van erejével a szentségekben, úgyhogy amikor valaki keresztel, maga Krisztus keresztel. Jelen van igéjében, mert Ő maga beszél, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Végül, amikor könyörög és zsoltároz az Egyház, Ő van jelen, aki megígérte: »Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük« (Mt 18,20).” Az eucharisztikus jelenlét különbözik Jézus egyéb jelenléti módozataitól: egészen egyedülálló és máshoz nem hasonlítható jelenlét: „Ezt a jelenlétet valós jelenlétnek mondjuk, nem kizárólagosan, mintha a többi jelenlét nem volna valós, hanem kiemelkedő módon, mert ez lényegi, amelyben ugyanis az egész és teljes Krisztus, az Isten és az ember van jelen” (VI. Pál, Mysterium fidei, 3). Ezt a hitigazságot az Egyház patrisztikus és liturgikus hagyománya a 2. század óta folyamatosan tanúsítja. A teológusok mindig hangsúlyozták, hogy egy egészen sajátos és különleges jelenlétről van szó. A jelenlét megvalósulását többféle módon magyarázták. Nemcsak az első évszázadokban, hanem napjainkban is vannak olyanok, akik biblikus teológiai fogalmakkal teszik érthetővé és elfogadhatóvá a misztériumot (vö. Carmine di Sante, L'Eucaristia terra di benedizione. EDB, Bologna 1987). Eszerint az Eucharisztia: „zikkaron” (anamnézisz, memoriale), vagyis olyan hálaadó megemlékezés (berakah), amelyben az, amiről megemlékezünk, jelenvalóvá válik. A kultikus megemlékezés által, ami egyszer a történelemben természetes módon megtörtént, az a liturgiában újra megjelenik, hogy részesülhessünk abban. Jézus kenyérről és borról mondott szavainak hallgatója „ma” az „akkor” történtek „kortársa” lesz: a szentmise közösségében itt és most jelenvalóvá válik Krisztus és az ő megváltó áldozata, „szavának és a Szentlelkének ereje által” (KEK 1373). A magyarázatok közül kiemelkedik a transzszubsztanciáció (átlényegülés) tana, amelyet magáévá tett és ünnepélyesen ki is hirdetett a Trentói Zsinat (1551. okt. 11.; DH 1642). Ezt a tanítást a következő cikkünkben ismertetjük, hiszen évszázadokon keresztül alkalmas volt az Egyház hitének közvetítésére.

• ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP • 2013. JANUÁR 20.

egység egyfajta egyenlősdiséget eredményez. A lelkiségi mozgalmak, csoportok, ifjúsági közösségek sokszínű munkája úgy válik az egész Egyház hasznára, ha a Szentlélek segítségül hívásával nyitott együttműködésben állnak az Egyház nagy családjával. Ezt fontos a hit évében is tudatosítani. A harmadik isteni személlyel kapcsolatban is elmélyíthetjük ismereteinket, amiben segítségünkre lehet a Katekizmus a 683. pontjától, a Kompendium a 136., a Youcat pedig a 113. kérdésétől kezdődően.

A hitről röviden III. rész

Racionális hitünket nem elég megtartani, abban növekednünk is kell – egy életen át –, mindeközben pedig vigyázni, hogy az ne szakadjon el a valóságtól, vagyis ne váljék fanatikussá, hanem megmaradjon az Isten Országa felé való törekvésében. Erről szólunk most röviden… Kiindulási pontunk az ismert evangéliumi részlet, melyben Péter meg akarja óvni Jézust a szenvedéstől, a haláltól, mire válaszul Jézus keményen megfeddi őt, mondván: „Távozz tőlem sátán, mert emberi módon gondolkodol!” Ebben a történetben bizony Jézus az a valaki, aki hitében nagyon is megmarad a valóságnál. Jézus mindkét lábával a realitás talaján áll, s onnan bontakozik ki hite, miközben Péter képes elszakadni a valóságtól. Valami olyan beidegződés ez Péternél, mint ami ma is sok felnőttnél megﬁgyelhető, akik hordoznak gyerekkorukból valami tündérvilágot, amiben a jónak soha semmi baja nem eshet. Márpedig esik, mert ez a realitás. Elgondolkodtató tehát, hogy miközben az ember Péter elszakad a realitástól és így fejezi ki a hitét, aközben a Megváltó Jézus nem szakad el attól, hanem abból nő ki a hit! Mert a keresztény ember hite bizony nem a realitás tagadása, hanem annak kitágítása! Hogyan képes erre az ember? Hogyan tudunk növekedni a hitben, miközben a Mesterhez hasonlóan a realitás talaján állunk? Például, ha képesek vagyunk nem önmagunkból kiindulva, hanem önmagunkat felülmúló szempontból látni dolgokat, eseményeket. Vagy amikor egy új szempontot találunk meg, ami felülírja az addigiakat. Egyszóval: legyünk képesek tágabb összefüggésbe helyezni életünk minden egyes eseményét. Valahogy úgy, mint a következő történet főszereplője. Egyszer egy ember hatalmas kőtömböt faragott. „Mit csinálsz?” – kérdezi tőle egy arra járó. „Ne is kérdezd, ezt az irgalmatlan kőtömböt faragom, rettenetesen szenvedek, alig bírok vele!” – válaszolta. Kissé továbbmenve, emberünk megkérdezte a mellette lévőt is: „Hát te, mit csinálsz?” „Én egy falat készítek - mondta. Ez egy elég tisztességes munka, meg is becsülöm.” A harmadik embertől ugyanezt kérdezvén ezt a választ kapta: „Én egy katedrálist készítek, egy csodálatos katedrálist. Bizony, ez egy igen fölemelő és magasztos megbízatás!” Igen, hitünk mindig képes növekedni az ég felé, ha képesek vagyunk egy-egy életeseményt, nehézségeinket, aggodalmainkat egyre tágabb összefüggésbe helyezni és onnan meglátni annak valamely jelentését. A keresztény ember tehát úgy él, hogy hite a realitás talajáról kiindulva növekszik, úgy, hogy az elérje az Isten Országát, miközben meg is marad a valóságnál, nem tagadva, hanem kitágítva azt.

LÉLEK ÉS ÉLET

Nagy József festőművész halálára Urunknak, Jézusnak van egy példabeszéde, amelyben gazdája számon kéri a vagyonkezelőt: „Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább intézőm!” (Lk 16,2) Ilyen számonkérés történik - hitünk szerint - minden ember halála után. Barátunk, Nagy József képzőművész 86 év után eljutott arra az állapotra, amikor többé már nem intézheti sem emberi, sem művészi ügyeit, amikor vége van életének, küldetésének. Életrajzában ezt olvassuk: 1926. április 2-án született Pozsonypüspökin. Az 1953–59-es években a Képzőművészeti Főiskola hallgatója Pozsonyban. 1959 óta szabadfoglalkozású művész. Pozsonypüspökin él, főleg graﬁkával és illusztrációval foglalkozik. 1964-től több templom részére alkotott, tervezett berendezési tárgyakat, keresztutat, oltárképeket, murális alkotásokat. Az l960–as évek elején fedeztük fel egymást. Nekünk, papoknak fontos lett ez az egymásra találás, mert nagy művészi tudását, képességét és tehetségét átadta nekünk - munkáiban is, szavaiban is –, és ezzel segítségünkre volt abban, hogy a II. Vatikáni Zsinat liturgikus átalakításait célzó újításokat bevezessük templomainkban. Az ő számára is fontos volt, mert megtalálta nálunk mindazt, amire tehetségének és képességeinek kiteljesedéséhez lelki, vallási értelemben és anyagilag is szüksége volt. Az ország magyarok lakta vidékének templomaiban: a liturgikus tér kialakításában, a szembeoltár és a szentségház díszeinek tervezéseiben sorra megjelent az ő művészi ízlése és munkája. Templomainkban festett még oltárképeket és freskókat is. Ezt itt, Püspökin mindenki megﬁgyelheti, ha templomunkban a lour-

rajzával indítottuk. Illusztrációi folytatólagosan jelentek meg benne. Újonnan megjelent hittankönyveinknek is ő volt az illusztrátora. A kiadónk által megjelentetett könyveinket is az ő rajzai díszítik. A Glória néven megjelent új imakönyvünk mind a négyféle kiadásánál ő volt az illusztrátor. E rajzai mindmáig ott díszelegnek ismételten kiadott imakönyvünk lapjain, és vetekednek a magyarországi imakönyvek illusztrációival. Elhunyt barátunk alkotásait a rendszerváltás után többféle díjjal is jutalmazták. 2001-ben a Szlovák Köztársaság Ezüst Plakettjével tüntetik ki. 2003ban Posonium Életmű Díjat kap, és Pozsony Megye Díját adományozzák neki. 2011-ben a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért kitüntetést Magyarország miniszterelnök-helyettese adta át neki. Mi díjat nem tudtunk adni neki. De híveinkkel együtt mindig megadtuk munkáinak csodálatunkat, megbecsülésünket, támogatásunkat és imádsággal erősített el nem múló köszönetünket. Befejezésül még boldog szívvel hadd mondjam el, hogy kezdeti találkozásunk megpecsételődött azzal, hogy halála előtt – Isten adta módon - lehetőségem volt előkészíteni őt az Úrral való nagy találkozásra. E szentmisében most kérjük Jézust, aki itt megjeleníti keresztáldozatát, hogy legyen hozzá irgalmas, vegye maga mellé az örök boldogságba, hogy lássa meg színről színre Azt, akit művészi munkáiba beleépített.

des-i barlang és a Szent Kereszt oltár fülkéjének oldalaira festett szép freskókat megnézi. Munkája megtekinthető itt a közeli Szúnyogdiban is, ahol az oltárkép és a falakon lévő freskó őt dicséri. Itt említem meg a Szent Koronának az ipolybalogi templom tornyán díszelgő, sokaktól megcsodált, rézből készített mását, amely drága halottunk alkotása és útmutatása nyomán készült el. Több templom számára készített keresztutat (amelynek sikerét mutatja, hogy Győr városának új templomában is felállították). A Via Crucis, a Kereszt útja után megfestette a Via Lucist, a Fény útját is. Illusztrálta az egykötetes hittankönyvként engedélyezett Katekizmusunkat is. Mindezt tette annak ellenére, hogy a Szlovák Képzőművészek Szövetsége, amelynek tagja volt, politikai szempontból többször kifogásolta ezt. A rendszerváltás után a velünk folytatott közös Elhangzott 2013. január 9-én, Pozsonypüspökin, a munkássága nemcsak folytatódott, hanem kitelje- Szent Miklós-plébániatemplomban bemutatott engeszsült. Katolikus magyar hetilapunkat, a Reményt az ő telő szentmisén. Fotó: ujszo.com

A gyakorló hívek komolyan veszik a vallást Csehországban töltött többéves papi szolgálatából hazaérkezett egy lelkiatya, aki nevének mellőzését kérte. Külföldi tapasztalatairól kérdeztem őt. - Miért költözött nyugati szomszédainkhoz, ahol köztudomásúan nagyon kevés a katolikus hívek létszáma? Volt sikerélménye, boldogságérzete az ottani környezetben? - Igen, volt. Bár kevés az ottani gyakorló hívek száma, akik viszont keresztény katolikusok, azok komolyan veszik a vallást. Nálunk, Szlovákiában, azért van sokszor olyan sok hívő a szentmisén, mert hagyományból járnak az emberek templomba. - Van ott igényük az embereknek a lelki életre? - Nagyon megtetszett, hogy a gyakorló keresztények nagyon összetartóak. Nemcsak a saját falujukba járnak el a templomba, hanem rendsze-

resen részt vesznek a környékbeli összes plébánia templombúcsúján. Nemcsak egy-egy település keresztényei ismerik egymást, hanem állandó kapcsolatot ápolnak egymással az egész esperesség területén élő hívek. - Járnak zarándokhelyre is? - Igen, a zarándokhelyen évente több alkalommal találkoznak a cseh, a lengyel és a német ajkú hívek. - Járt betegekhez, idősekhez lelki táplálékot nyújtani? - Igen, egy pár ismerős néni akadt, akikhez rendszeresen elvittem Jézus Krisztust az Oltáriszentségben. Sokat beszélgettem velük, meséltek a Szudéta-vidék múltjáról. A Szudétákról a II. világháború után a Beneš-dekrétumok értelmében kiköltöztették az ottani németeket. Az ő helyükre telepítettek be családokat Lengyelországból, ami akkor német fennhatóság alá tarto-

zott. A beköltözöttek mind lengyelek voltak. A csehországi németek, akiknek el kellett hagyni a hazájukat, nagyon dolgos és ügyes emberek voltak, hamar meggazdagodtak Németországban. Minden búcsú alkalmával és máskor is nagy pénzösszegekkel járulnak hozzá egy-egy templom vagy plébániaépület felújításához. A Csehországban élő csehek és lengyelek viszont ma is nagyon szűkös körülmények között élnek az északi határ mentén. - Mindjárt plébániára került, amikor Csehországba költözött? - Nem. Először egy katolikus idősek otthonának a vezetője lettem. Az idő múltával azonban nem tudtam párhuzamosan zavartalanul ellátni papi és intézetvezetői kötelezettségeimet, ezért kértem a plébániára való áthelyezésemet.

- Egy soknemzetiségű, soknyelvű közegben hogyan lehet minden embernek a kedvében járni? Gondolom, voltak ott más vallású testvérek is. Velük is megvolt a kapcsolatuk? - Abban a közegben valóban az egész Kárpát-medencéből való emberek és azok leszármazottai élnek. Még Romániából származó szlovákok is laknak ott. Az átlagember a mindennapi életben nagyon kedvesen és tisztelettudóan viselkedik. Ez nagyban meghatározza a kapcsolatokat ember és ember, valamint az egyes felekezetek között is. - Mi a helyzet a szentségek kiszolgáltatásával? Vannak egyházi esküvők és keresztelések? - Ottlétem alatt alig akadt ﬁatal pár, aki Isten színe előtt kötött házasságot, és ugyanez volt a keresztelésekkel is. Legtöbb a keresztény temetés volt.

- Milyen érzésekkel, élményekkel lett gazdagabb külföldi szolgálata során? - Már említettem, hogy ott nagyon tisztelettudók és kedvesek az emberek. Intelligensen viselkednek, másképp állnak az élet dolgaihoz, mint mi. Nem csinálnak problémát apró-cseprő gondokból, hamar túlteszik magukat rajtuk. Éppen ezért víg kedélyűek, sok esetben a kívülálló számára lezsernek tűnnek. Nemigen tapasztaltam irigykedést, rosszindulatot az ember-ember közötti kapcsolatokban. - A hívek és az ottani paptársak hogyan reagáltak az Ön hazatérésének a hírére? - Jóval hazajövetelem előtt megmagyaráztam nekik, hogy nyugdíjba vonulok, és saját szülőhazámban fogok élni. - Kívánom Isten áldását papi szolgálatára az elkövetkező években is.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 2. vasárnap

VASÁRNAP ról ra

Zolcer György gyházunk nagy gondossággal, bölcsességgel, a Szentlélektől irányítva rendezte el a Szentírás szövegeit úgy, hogy abból a hívek minden vasárnap, sőt, minden nap bőven meríthessenek, azzal lelkük rendszeresen táplálkozhasson. Így a mai igeliturgia olvasmányai, annak felépítése is valami csodálatos módon tanít, felvilágosít, utat mutat, táplál és éltet. A mai szentírási részek gyönyörűen kifejezik az Isten és az ember közötti igazi kapcsolatot. A mi kapcsolatunkat az Istennel. Azt, milyennek is kellene lennie ennek a kapcsolatnak. A lehető legfrappánsabban, legtalálóbban és talán legjobban Izajás prófétán keresztül érzékelteti velünk az Isten, hogy hogyan is néz, lát ő minket, embereket. Ezt hallottuk a mai első olvasmányban: „amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.” Akik házasságban éltek, gondoljatok most vissza arra a pillanatra – napra, órára, mikor öszszeházasodtatok. Gondoljatok vissza arra az örömre, amit akkor éreztetek. S Izajás próféta ehhez az örömhöz hasonlítja azt, hogy Isten mennyire szereti az embereket. Nyilvánvaló ebből, hogy az Isten nem akar nekünk rosszat. Hogy csakis jót, és csakis azt, hogy boldogok legyünk. Csak talán hagynunk kéne őt „kibontakozni”. Kicsit talán hagynunk kéne, hogy beleszóljon életünkbe, kicsit talán hagynunk kéne, hogy megmutassa, mit is akar ő velünk… hogyan is akar minket boldoggá tenni. Hisz ő annyira szeret minket, mint a vőlegény a menyasszonyát. Persze tudjuk, hogy ez csak hasonlat, s hogy valóságban ennél végtelenszer jobban. Ezt hallottuk az első olvasmányban, hogy már ezen keresztül szemlélhessük a következő bibliai részeket. S ekkor hallhatjuk Szent Pál apostol korintusi levelét, melyben Isten a Lélek különböző adományairól beszél. Arról, hogy nem mindenki kap meg mindent, csak némelyek ezt, némelyek azt az adományt. A mindennapi életből tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák. Sokszor hozzá tesszük: szerencsére.

De a szentlecke rámutatott arra, hogy a különbözőségeknek nem a széthúzást kell támogatnia, hanem éppen ellenkezőleg, az egységet. Hogy a sok különbözőség kiegészítse egymást. Hogy ne irigykedjek embertársamra – a szomszédra, vagy a barátomra, hogy ő miért tudja ezt, én miért nem; hanem amim van, azzal segítsem őket, s ami neki – nekik van, azzal pedig ők segítsenek engem. Isten így osztott szét mindent, hogy mi, az emberek egymást ki tudjuk egészíteni, hogy egymás javára szolgáljunk. S végül az evangéliumot hallottuk, melyben a Szent Család épp… szórakozott. Hisz lagziban, lakodalomban voltak. Az első, ami ebből kitűnik, hogy ők is egy normális család voltak. Jártak szórakozni is, nem csak reggeltől estig bezárva imádkoztak. Hanem tudtak szent életet élni az emberek között, a nem épp szent világban is. De ami sokkal fontosabb, az Jézus csodája. Nem is maga a csoda, hanem Jézus viselkedése. Az, ahogyan a csodát tette. Ahogy a vizet borrá változtatta. Nem kis mennyiségű vízről volt itt szó. Kb. 600-700 liternyi víz változott át borrá. A lagzisoknak elfogyott a boruk. Bár nem is az a fontos, hogy mi, hanem hogy valami elfogyott, ami aztán nagyon hiányzott. De Jézus ezt mindjárt pótolta. Nem is akárhogyan. „Te mostanáig tartogattad a jó bort?” – hallottuk. Amit Jézus adott, az sokkal jobb volt annál, mint amijük előtte volt. S ha ezt a mi életünkre vetítjük át… ha valamit elveszítünk, valamit az életünkben Jézussal akarunk helyettesíteni, Jézus biztos, hogy sokkal jobbat ad nekünk, mint amit mi magunknak bekészítünk, betervezünk… mert ő úgy szeret minket, mint a vőlegény szereti a menyasszonyát. A mi kapcsolatunk Istennel az Isten részéről teljesen nyitott, s teljes boldogságot kínál. Rajtunk múlik, ráállunk-e erre a kapcsolatra, vagy jó nekünk így is, ahogyan épp most vagyunk. Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget, hisz Istennel mindig csak nyerhetünk. Nem keveset, hanem végtelenül sokat. Egyszóval: mindent.

• ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP • 2013. JANUÁR 20.

Olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 62, 1-5) Így szól az Úr: Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, amíg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl. Meglátják majd a népek igazságodat és a királyok dicsőségedet. Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el. A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. Nem hívnak többé „Elhagyottnak”, sem országodat „Pusztaságnak”, hanem így neveznek: „Gyönyörűségem”, és országodat: „Menyaszszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled, aki téged felépít; és amint a vőlegény örül a

menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál Válaszos zsoltár szokásos tisztálkodás (Zsolt 95, 1-2a. 2bcéljára, mindegyik két3. 7-8a. 9-10a és c) három mérős. Jézus Válasz: Hirdessétek szólt a szolgáknak: minden népnek, „Töltsétek meg a kormondjátok el az Úr sókat vízzel!” Meg is csodás tetteit. töltötték azokat színültig. Ekkor azt Szentlecke mondta nekik: „Most Szent Pál apostolmerítsetek belőle, és nak a korintusiakhoz vigyétek oda a nászírt első leveléből nagynak.” Odavitték. (1 Kor 12, 4-11) Amikor a násznagy Testvéreim! A lelki megízlelte a borrá vált adományok ugyan küvizet, nem tudta honEvangélium lönfélék, a Lélek azonnan való. A szolgák Szent János ban ugyanaz. A szolazonban, akik a vizet könyvéből gálatok is különfélék, merítették, tudták. A ( Jn 2, 1-11) de az Úr ugyanaz. násznagy hívatta a vőAbban az időben: Sokfélék a csodajelek Menyegzőt tartottak a legényt, s szemére veis, de Isten, aki mindenben mindent vég- galileai Kánában, ame- tette: „Először minhezvisz, ugyanaz. A lé- lyen Jézus anyja is ott denki a jó bort adja, s volt. Jézust is meghív- csak amikor már meglek ajándékait minták a menyegzőre, ta- ittasodtak, akkor az denki azért kapja, alábbvalót. Te meg hogy használjon vele. nítványaival együtt. Amikor fogytán volt a mostanáig tartogattad Az egyik ugyanis a bor, Jézus anyja megje- a jó bort.” Ezzel kezdbölcsesség ajándékát te meg Jézus csodajekapja a Lélektől, a má- gyezte: „Nincs több sik a tudás adományát boruk.” Jézus azt felel- leit a galileai Kánában. ugyanattól a Lélektől. te: „Mit akarsz tőlem, Kinyilatkoztatta dicsőasszony! Még nem jött ségét, s tanítványai hitA harmadik a hitet el az én órám.” Erre tek benne. kapja ugyanabban a Lélekben, vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálás képessége vagy a szellemek elbírálása jut osztályrészül. Más a különféle nyelvek adományát vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinekkinek.

Liturgikus naptár Január 20. ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP (Szent Fábián és Sebestyén, Boldog Özséb) Miseolvasmányok: Iz 62,1-5; Zsolt 95,1-2a 2b-3. 7-8a 9-10a és c; 1Kor 12,4-11; Jn 2,1-12 Válaszos zsoltár: Hirdessétek minden népnek, mondjátok el az Úr csodás tetteit. Énekrend: H 229; 120-144; 97 ÉE 142; 181-184; 125 Január 21. Hétfő. Köznap (Szent Ágnes, Szent Meinrád) Miseolvasmányok: Zsid 5,1-10; Zsolt 109,1. 2. 3. 4; Mk 2,18-22 Válaszos zsoltár: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint. Énekrend: H 157; 120; 105 ÉE 201; 181; 131 Január 22. Kedd. Köznap (Szent Vince, Boldog Batthyány-Strattmann László) Miseolvasmányok: Jer 17,7-8; Zsolt 1,1-2. 3-4 és 6; Lk 18,35-43 Válaszos zsoltár: Boldog az a férﬁ, aki az Úr törvényében leli örömét.

Énekrend: H 227; 146; 449 ÉE 143; 206; 204 Január 23. Szerda. Köznap (Suso Szent Henrik, Szent Ildefonz) Miseolvasmányok: Zsid 7,1-3.15-17; Zsolt 109,1. 2. 3. 4; Mk 3,1-6 Válaszos zsoltár: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint. Énekrend: H 253; 145; 146 ÉE 145; 210; 206 Január 24. Csütörtök. Köznap (Szalézi Szent Ferenc, Vera, Xénia) Miseolvasmányok: Zsid 7,25 - 8,6; Zsolt 39,7-8a 8b-9. 10. 17; Mk 3,7-12 Válaszos zsoltár: Íme, eljövök , Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz. Énekrend: H 97; 155; 233h ÉE 125; 133; 182 Január 25. Péntek. Ünnep SZENT PÁL APOSTOL MEGTÉRÉSE (Henrik) Miseolvasmányok: ApCsel 22,3-16 vagy 9,1-22;

Zsolt 116,1.2; Mk 16,15-18 Válaszos zsoltár: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot! Énekrend: H 263; 142; 280B ÉE 217; 168; 187(4) Január 26. Szombat. Köznap (Szent Timóteus és Szent Titusz, Szent Róbert, Alberik és István) Miseolvasmányok: 2Tim 1,1-8 vagy Tit 1,1-5; Zsolt 95,1-2a 2b-3. 7-8a 10; Lk 22,24-30 Válaszos zsoltár: Hirdessétek minden népnek, mondjátok el az Úr csodás tetteit. Énekrend: H 98; 105; 261 ÉE 127; 131; 362 Január 27. ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP (Merici Szent Angéla, Angelika) Miseolvasmányok: Neh 8,1-6.8-10; Zsolt 18,8. 9. 10. 15; 1Kor 12,12-30; Lk 1,1-4; 4,14-21 Válaszos zsoltár: Uram, Istenem, örök életet adó igéid vannak. Énekrend: H 257; 146-422; 261 ÉE 148; 206-198; 362

LELKI TÁPLÁLÉK

Ezt üzeni... Remete Szent Antal

Mit bízott rám az Isten?

HÉT

ről re

apát Koller Gyula

óllehet Szent Antal indította el a remete- és szerzetesi élet mindmáig élő mozgalmát, tudományosan megalapozott életrajza nincs. Antal alakját a korai idők legtöbb szentjénél több legenda övezi, amelyből költők és más művészek merítettek ihletet. Ezek a legendák alkalmas irodalmi formák az érzékfeletti valóság megközelítésére. Antal 251-ben vagy 252-ben született Koméban, Közép-Egyiptom egyik falujában. Ekkor uralkodott Decius császár, aki olyan keresztényüldözést indított, amely az egész Római Birodalomra kiterjedt. Sokan bizonyultak gyengének, de annál fenségesebben ragyogott a hűségesek hitvalló bátorsága. Aki meg akart maradni kereszténynek, annak állandóan készen kellett lennie a vértanúságig való helytállásra. Ez tartott egészen 313-ig, amikor Konstantin császár kiadta a milánói türelmi rendeletet. Antal jómódú paraszti családban nőtt föl. Húszéves volt, amikor meghaltak szülei és ráhagyták a családi örökséget. Antal gazdálkodott és húgáról gondoskodott. De egyszer történt valami, ami egy csapásra véget vetett addigi életvitelének. A szentmisén, az igehirdetésre ﬁgyelve hirtelen belévágott a fölismerés, hogy neki szól az éppen felhangzott evangélium: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között... Aztán gyere, és kövess engem!” Szó szerint megtette azt, amit hallott: eladta a családi birtokot, és ami nem volt szükséges a húgáról való gondoskodáshoz, a szegényeknek adta. Azután megkezdte az új életet, de a „hogyan” teljesen ismeretlen volt előtte. Először teljesen a vallásos gyakorlatoknak adta át magát, elsősorban a zsoltárimádkozásnak. Aztán hamarosan a líbiai sivatagban egy sziklasírban húzta meg magát, majd később egy omladozó kastély romjai között. Ettől eltekintve minden összeköttetést megszakított a külvilággal. De minél inkább eltépte a földi ragaszkodások kötelékeit, annál elviselhetetlenebb lelki támadások érték. Antal meg volt győződve, hogy a démonok támadást indítottak ellene. Ekkor Pál apostol intelmének megfelelően – „Isten teljes fegyverzetét” öltötte magára, hogy „a sátán cselvetéseinek ellenállhasson” (Ef 6,11). Így ő lett a győztes. Amikor végül húsz év után ismét az emberek közé ment, úgy jelent meg előttük, mint bölcs férﬁ, aki „ismeri a mélységes titkokat és telve van Istennel”. Neve hamarosan ismertté lett és özönlöttek hozzá az emberek, akik imáiba ajánlották magukat, vagy szerzetesi életet akartak élni az ő vezetése alatt. Antal

Január 17. nem tudta a kérők ostromát elhárítani. A közeli és távoli környéken mindenfelé remeteségek nőttek ki a földből. Így a világ elől menekülő remetéből a „szerzetesek atyja” lett. Bármennyire szerette is az Istenben elmerült magányos életet, abban semmi sem akadályozta meg, hogy az emberek közé menjen, ha a kereszténység napi problémái úgy kívánták. Ez történt, amikor Maximinus Daja császár idejében (308 táján) az alexandriai börtönökben sínylődő hitvallókat erősítette a hitükért vívott harcukban. Egy másik alkalommal, élete vége felé, püspök-barátja, Atanáz kérésére ment a fővárosba, hogy nyilvánosan föllépjen az ariánusok ellen. De ezt igazolja a már említett vonzerő is, amelyet Antal a lakosság minden rétegére gyakorolt, föl egészen a magas klérusig és a császári udvarig. Maga Konstantin és gyermekei is leveleztek vele. 90 éves elmúlt már, amikor útra kelt, hogy szemtől szemben láthassa a másik nagy remetét, Pált (lásd január 15-én). Antal 356-ban halt meg, 105 éves korában. A sírja - mivel kérte testvéreit, hogy titokban temessék el - 200 éven át ismeretlen volt. 561-ben megtalálták, ereklyéit Arles-ban, a Szent Julien-templomban őrzik. Antalt a tizennégy segítőszent között is tisztelték. Rómában a 12. században vették át az ünnepét. * * * Antal szellemi útját, valláserkölcsi törekvéseit a megalkuvást nem ismerő határozottság jellemezte, ugyanakkor nem rajongó vagy a valóságtól idegen álmodozó, hanem meggyőzően józan és szerény volt. Ismerte az ember előtt álló határokat: Isten titkainak és döntéseinek kifürkészése nem a mi dolgunk – tanít bennünket is. Jobb beismerni tudatlanságunkat azokban a dolgokban, amelyek meghaladják az embert. Az a döntő, hogy az ember magára ﬁgyeljen. Az igazi nagy teljesítményünk, ha Isten előtt elismerjük bűneinket, és utolsó leheletünkig készek vagyunk a gonosz támadásainak elhárítására. Antal rendelkezett józan emberismerettel, érzékkel a helyes mérték iránt, valamint bölcsességgel, amellyel el tudott igazodni a dolgok között. Jámborságának lényeges vonása volt testvériessége. A szerzetesek Antalt követve vissza akartak térni a kezdeti kereszténységhez. Ezért nevezték magukat egymás közt „testvérnek” és arra törekedtek, hogy testvérként is bánjanak egymással. Antal arra tanította övéit és bennünket is, hogy élet és halál a felebarát iránti magatartástól függ.

okszor tapasztaljuk, hogy a lehető legfurább feladatokat bízzák ránk, mert megbíznak bennünk. Mások bizalmát élvezzük, mi azonban nem bízni akarunk, hanem biztonságot, stabil jövőképet szeretnénk kiépíteni magunknak. Gyakran úgy érezzük, hogy a bizalom kevés – nem nyújt megfelelő biztosítékot. Krisztus azonban azt mondta, hogy bízzatok, nem pedig azt, hogy biztosítsátok be a jövőtöket. Nem is azt mondta, hogy legyen mindig igazatok, hanem legyetek igazak! Azért lehet feladatot bízni ránk, mert értékesek vagyunk,

kell nekiállnunk e teendők ellátásához. A céltudatos ember, aki tudatában van isteni küldetésének, érzi, hogy a helyén van, és ez boldogsággal tölti el. Ez a kulcsa annak, hogy napról napra azt mondhassuk: én boldog ember vagyok. Lehet, hogy fáradt, de boldog ember, lehet, hogy valami miatt szomorú is vagyok, de boldog ember, lehet, hogy valami miatt aggódok, de boldog ember vagyok. Minden nap meg kell keresni azt, aminek önfeledten tudunk örülni, amiért érdemes volt aznap fölkelni. Aki nem így igyekszik élni, az nem

mindannyian kincset hordozunk magunkban. Szilárd értékrendtartás, kitartás elveink mellett. Azért vagyunk gerinces emlősök, mert van gerincoszlopunk, amin az egész testünk támaszkodik. Akinek szilárd értékrendje van, amitől nem tér el, akkor sem, ha ebből esetleg kára származik, aki minden élethelyzetben egyenes ember, arra azt mondjuk, hogy gerinces. A szentek ezért tudtak nagyok maradni, mert ragaszkodtak értékrendjükhöz. Az Isten által kiszabott feladat a „ráhagyatkozás”, a gondviselésbe vetett hit nélkül elképzelhetetlen. Meg kell értenünk, hogy Isten bízik bennünk, tisztában van képességeinkkel, értékeinkkel, ezért igényes feladatokat bíz ránk. Bizalommal, Istenbe vetett hittel

napról napra él, hanem bajról bajra, problémáról problémára, sérelemről sérelemre. Mindig a bajokat nézi, a köztes időket nem látja. Az ilyen ember még (!) nem találta meg, hogy mit is bízott rá az Isten. Itt az idő, hogy feltegyük magunkban a kérdést: vannak-e céljaim, megtaláltam-e az Isten által nekem rendelt küldetést? Ne csak tervezgessünk és álmodozzunk – ez nem elég céljaink megvalósításához! Ahogy Szent Pál írja a rómaiakhoz írt levelében: „Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból, múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel.” Merjünk konkrét lépéseket tenni isteni küldetésünk felfedése érdekében, hogy megbízatásunk méltó teljesítői tudjunk lenni.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

ZARÁNDOKLAT

Egy caminós naplója 4. A legnehezebb szakasz Tineo 3500 lakosú járási székhely az Asztúriai hercegség hegyei között, a Narcea folyó partján, 700 méteres tengerszint feletti magasságban. Jó két órával később kel a nap, mint odahaza, ezért későn kelek. Nyolc után nekivágok a 32 kilométeres útnak, amely a terepgraﬁkon szerint hullámvasúthoz hasonlít, és a legnehezebb szakasznak ígérkezik a Camino Primitivón. A cél egy település: Pola de Allande, ahol megszállok majd. Éjszaka megérkezett a beharangozott hideghullám. A 25-28 fokos szeptember végi meleg az előző napokban alaposan megvisel, mikor 12 kilós zsákomat cipelem. Most viszont esőre áll, félelmetes fekete fellegek érkeznek száguldva az északi part felől. A fele úton, délben megpihenek egy elhagyatott ház almafája alatt, melynek termése jól jön a bárban vett két kis halas kiﬂihez, amellyel kibírom valahogy vacsoráig, mert útközben előreláthatólag se bolt, se bár, se település. Három óra körül, a huszadik kilométernél egy elágazáshoz érkezem, amely egy alternatív útszakaszt kínál, az ún. középkori ispotályok útját, végállomása ide 18 kilométer, és kívül esik a Primitivo útvonalán, egy ismeretlen helyre vezet. Nem kérek belőle, letérek az én utamra, amely 800 méteres legmagasabb pontjával vár rám az utolsó 10 kilométeren. Kisvártatva egy sövénykapuhoz érek, rajta tábla: „Vigyázat, nagy testű állatok előfordulási helye”. Vajon mire gondolhatnak? Ez tényleg egy óriási hullámvasút, hegytetők és nyergek váltakoznak, tele a hócipőm, mert amikor már az utolsónak vélt magaslatot is megmászom, az előbukkanó út még ennél is magasabbra vezet. Egy nyeregben alacsony, bunkerszerű kőépítményekhez érek. Alig néhány négyzetméteresek. A fonfaraóni ispotályok romjai, épültek a XII–XIII. században, közli a tábla. A magasság 1200 m. Szétszórtan állnak, egymástól több száz méterre. Némelyik még ma is használható eső, zivatar, hóvihar esetén, a tetőtartó fák nem rothadtak még el, természetes palatáblák fedik őket. Belül széna, öreg ruhadarabok. Az építmények körül nagy állatok szétszórt csontjai. Te jó Isten, döbbenek meg, hiszen én az antik utat járom, az ispotályok útját, amelyre az útjelző

táblánál tévedésből tértem le! Öt óra van, már rég otthon kellene lennem! Föl van adva a lecke. Vajon mikor és hol kötök ki? Nincs térképem, teljesen az útjelzésekre hagyatkozom. Elszántan elindulok, ne itt érjen a sötétség. Egy óra múlva jön egy újabb emelkedő, és mikor felérek, hirtelen száguldó viharfelhők érkeznek karnyújtásnyi magasságban, és elered az apró eső. Tönkrement az esőköpenyem, nem tudom használni. Orkánszerű szél érkezik, zúgása rémísztő ereje belémfojtja a lélegzetet. Bepánikolok, mint rendesen, ha váratlan helyzetbe kerülök. Reggeltől egy ﬁa emberrel se találkoztam. Megint előveszem a „Most segíts meg, Máriát...”, mert egyebet nem tehetek.

Gyönyörű vadlovak

Az ima reményt ad, és csöppet megnyugszom. Az ispotályok már messze vannak, sehol egy fa, bokor vagy szikla, ahol elbújhatnék, az apró eső mint a homok szurkálja az arcom. Csak apró, sztyeppi fű, mindenütt. Egy újabb nyeregben aztán akad néhány nagyobb píniafenyő, ledobom terhem, és egy fatörzs mögé bújok. A szél elsodorja nehéz hátizsákom, és a fenyő ágai ropognak felettem a szélben. Odébb sűrű, szúrós bokrok, odaköltözöm, mert felfogja az apró esőt, szelet. Akár itt is aludhatnék, ha nem állna el a szél. Csak nagyon sok itt az állati ürülék, nemes vadak menedéke ez. Hirtelen eláll az

Asztúriai szerpentinek

• ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP • 2013. JANUÁR 20.

A fonfaraóni ispotály romjai, 13–15. sz. eső, és kibontakozik előttem egy hatalmas szivárvány a távoli hegyek felett. Gyönyörűséges látvány. Vagy égi vigasz? Robogást hallok, mintha a föld remegne, közeledik felém, és pillanatokon belül a bokrok mellett elszáguld egy gyönyörűséges vadménes. Micsoda lovak, micsoda hosszú, csillogó sörények! A félelem érzését felváltja egy misztikus borzongás. Lovak ilyen magasságban! Erőteljesen esteledik, még mindig egy hatalmas emelkedő előtt állok, nem bírom erővel, és ösztönösen eszembe jutnak Jézus panaszos szavai: „A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az ember ﬁának nincs hová fejét lehajtani...” Elimádkozom az irgalmasság rózsafüzérét, és úgy, mint még soha, a lelkem is beleépül. A hegy mögött végre egy műúthoz érek, de a Camino-jelzés eltűnik, nem tudom, merre menjek, jobbra-e, vagy balra. Fél óra múlva egy tábla jelzi, Berducedo 14 km, ami akár újabb 3 órás gyaloglást jelent. Nincs más választás, nyolc óra van, tizenegyre odaérek, egy faluban valahol megszállok. Kilenc után házakat látok, az első ablakban fény, egy hölgy ül mögötte. Bekopogok, kinéz, és kiküldi férjét. Elmondom, hogy 13 órája vagyok úton, eltévedtem, azt se tudom, hol vagyok, és szállást keresek. Nem tétováz, hozza kocsiját, lesegíti hátizsákom, berakja a csomagtérbe, beinvitál, és máris robogunk. Néhány perc műlva Berducedóban vagyunk, ahol megáll egy zarándokszállás előtt. Pénzt nem fogad el, azt mondja, az a ﬁzetsége, hogy segíthetett rajtam. A szállásadó megmutatja az utolsó üres ágyat. Tizenketten alszunk majd egy szobában. Tíz óra lesz, mire lezuhanyzom, éhséget-fáradtságot nem érzek, csak leírhatatlan hálát, és ima közben elalszom. (Folytatjuk)

Egyre feljebb

OLVASÓINK ÍRTÁK

Szentföldi zarándoklat 15. Egyik nap megálltunk a betlehemi Kármel kolostorban, ami Mariam Baouardy sarutlan karmelita apáca kezdeményezésére jött létre. Megtekintettük az életét bemutató ﬁlmet, amiből megtudtuk, hogy 1846-ban született Abellinben, Palesztina szegény részén. Szüleit kisgyermek korában elveszítette. Nagybátyjához került, aki szerette volna korán férjhez adni, de ő 13 évesen csak Jézust, a keresztre feszítettet fogadta el vőlegényének. Az erőszak ellenére hajthatatlan maradt. Nagybátyja muzulmán szolgája egy rúgással a földre terítette, majd egy késsel elvágta a nyakát. Abban a hitben, hogy meghalt, egy elhagyatott zugban hagyta. Mariam ekkor paradicsomi látomásban részesült: egy betegápoló arra biztatta, menjen Franciaországba, lépjen a karmeliták közé. Ezt a jelenetet Szűz Máriának tulajdonította. Sebeiből felgyógyulva 1867-ben kezdte el a noviciátust Marseilleben, majd Pau-ban. Emberileg megmagyarázhatatlan, misztikus események történtek vele, 40 napig vak volt, majd egy esés következtében csontjai törtek, de csodálatosan meggyógyult. Nővértársai nem tudták elfogadni különös életét, de végül is elismerték, hogy kiválasztott lélek, akinek rendkívüli adottságai vannak. Assisi Szent Ferenchez hasonlóan, nagy fájdalmak között Mariam is megkapta Jézus sebeinek stigmáit. Az írni, olvasni nem tudó, franciául alig beszélő apáca, három rendtársával együtt 1870-ben megalapította a karmelita

A tekercseket rejtő barlangok egyike

rendet az indiai Mangaloreban, majd öt évvel később Betlehemben. Mariam nővér 1878 telén vízhordás közben megcsúszott, és karját törte, amely elüszkösödött. Ehhez társultak még egyéb betegségei. 1878. augusztus 26-án, 33 éves korában meghalt. Szívét Pau-ba szállították, testét pedig hatalmas tömeg részvététől kísérve, a betlehemi kolostor új kápolnájának bejáratánál helyezték örök nyugalomra. II. János Pál pápa 1983. november 13-án boldoggá avatta. A ﬁlmvetítés után bementünk a templomba, ahol megtekintettük az első palesztin boldoggá avatott csontereklyéjét, néhány másodpercre magunkra terítettük Boldog Mariam köpenyét, és kértük, kéréseinket juttassa el az Úrhoz. Zarándoklatunk hetedik napján elindultunk a sivatagba, a Föld legmélyebb pontjára. A Teremtés könyve szerint ez a vidék olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje. Olyan gazdag városok voltak itt, mint Szodoma és Gomora. A város lakói fényűző életük napjait kicsapongással töltötték, az idegeneknek kijáró vendég barátságot sem tartották tiszteletben. Isten ezért nemcsak magát a várost, hanem az egész környéket tűzesővel elpusztította. Az egykor virágzó települések helyén ma kietlen kősivatag és az élettelen Holt-tenger található. Szodoma nevét máig az erkölcsi romlás szinonimájaként

szoktuk emlegetni. Ezen a vidéken történt a Saul és Dávid közti vita is - mondta el nekünk Szlávik atya. A Holt-tengerhez vezető úton történt az az eset is, amikor Jeruzsálem és Jerikó között a rablók megtámadtak egy embert. Megérkeztünk Kumránba. Itt egy virágzó város romjait és több mint kétezer éves írásokat találtak a régészek. A régészeti kutatás 1947-ben kezdődött, amikor egy beduin ﬁú régi írásos tekercseket talált az egyik barlangban. Az óriási irattár írásos bizonyítékokat tartalmaz Jézus idejéből, papiruszra, bőrre, valamint vörösrézre írva. A következő állomásunk Maszada volt. Az első zsidó felkelés alatt a zsidó hazaﬁak három évig védték a Holt-tenger felett elhelyezkedő erődöt a római légiósokkal szemben. Mikor rájöttek, hogy lehetetlenség tovább tartani, csoportos öngyilkosságot követtek el. Maszada a mai zsidók számára szent hely, az ellenállók cselekedete pedig példa értékű. (Folytatjuk)

Karácsony a hajléktalanszállón A gyermekek még nem értették meg, mi történik körülöttük, csak csodálkozó szemekkel néztek a hirtelen támadt sokadalomra, és kicsit félve szorították magukhoz a kezükbe nyújtott csomagokat. Az édesanyák viszont nem tudták leplezni könnyekben feltörő érzelmeiket: elmondták, azért jutottak erre a sorsra, mert már nem volt senki, akitől segítséget kérhettek vagy várhattak volna. A rengeteg ajándék és a szívhez szóló köszöntés meghatotta a komáromi hajléktalanszálló lakóit, és talán újra hinni kezdtek abban, hogy van még remény számukra is. A minap az egyik legnagyobb magyarországi vállalkozás reklámját olvastam egy busz oldalán: „Olyan gazdag akarok lenni, hogy bármikor, bárkinek adhassak!” Nemes és szép gondolat, bár a reklámozó fő proﬁlja a szerencsejáték. És bizony a szép mondat mögött a legritkábban húzódnak valódi érzések, hiszen alig akad olyan ember, olyan közösség, mely saját mindennapjaiból kitekintve képes meglátni, észrevenni mások nehezebb életét, esetleg nyomorát, s azon gondolkodni, miként segíthetne nekik. Sokszor hallani, hogy a karácsony már régen elveszítette igazi üzenetét, és manapság már nem a szeretetről, a kölcsönös

tiszteletről és megbecsülésről szól az ünnep, hanem a csillogásról, az ajándékokról, és mindenekelőtt azok drágaságáról. Szerencsére azonban évről évre hallani olyan történeteket, melyek a karácsony igazi értékeiről szólnak, amikor a szeretetbe és a közösségbe vetett hit kerül rivaldafénybe. A Keresztény Magyar Szövetség a keresztény értékrend mentén igyekszik segíteni a rászorulókon. A Komáromi Városi Hivatallal együttműködve karácsonyi látogatást, ajándékozást és a lakók megvendégelését szervezték meg a város által fenntartott hajléktalanszállóban. A több csomagnyi aján-

dék mellett Gombík Róbert szentpéteri plébános osztotta meg gondolatait a lakókkal. Felhívta a ﬁgyelmüket, hogy a Megváltó egy pajtában született, mert az emberi nemtörődömség miatt csak oda tudott behúzódni Mária és József. Elmondta, hogy sajnos sok emberrel megtörténik, hogy az élete nem úgy alakul, ahogyan eltervezte, akár az is, hogy úgy érzi, teljesen kicsúszik a föld a lába alól, és hiába kérne, nem kapna segítséget. Ám még az önmagát legelhagyatottabbnak vagy legszerencsétlenebbnek érző embert is érik kellemes meglepetések, ha képes hinni, és a se-

gítség talán épp olyan helyről érkezik, ahonnan nem is remélte, amire nem is gondolt volna. Fehér Csaba, a szövetség képviseletében elmondta, hogy a jövőben igyekeznek felkutatni a nehéz sorsra jutottakat, és segíteni nekik. Hiszen Isten előtt mindannyian egyformák vagyunk, és bár vannak társadalmi különbségek, mindenkinek joga van a tisztességes, rendezett élethez. A szövetség képviselői családtagjaikkal, gyermekeikkel együtt érkeztek a hajléktalanszállóra. Azért tartották ezt fontosnak, hogy gyermekeik is lássák, vannak nehéz helyzetben élők, akik számára az is csodálatos ajándéknak számít, ami másoknak természetes. Magyarországon 2013. január 1-jétől bevezették az érettségi előtt álló diákok számára az ötvenórás kötelező önkéntességet. Minden bizonnyal sokan lesznek, akik a komáromi hajléktalanszállóhoz hasonló intézményekben töltik le a meghatározott óraszámot, viszont már sokkal kevesebben, akik ezt kedvvel végzik majd. Azon gyerekek számára, akik a szövetség által a hajléktalanszállóban szervezett karácsonyon részt vettek, szinte biztos, hogy az önkéntesség már nem kötelesség lesz, hanem magától értetődő, nemes cselekedet.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRTÁK

Levelet kaptunk Remény

Az egyházi óvodában történt Az elmúlt őszi időszakra visszatekintve, megelégedéssel mondhatjuk, hogy eseményekben gazdag volt a termés a párkányi egyházi óvodában. Már a tanévkezdés is izgalmas volt. A hagyományos „Tortabulin“ túl ugróvár várta a gyerekeket. Volt is nagy sikere egy teljes héten át.

Októberben készítettünk őszi hálaadó asztalt, rendeztünk almanapot, melyen többek között közösen sütöttük az almás pitét. Egy másik napon gyümölcssalátát készítettünk, majd kifejthettük kreativitásunkat az „őszi varázslatok“ címszó alatt megrendezett „alkoss és lakj jól“ napunkon. Zöldségekből és gyümölcsökből varázsoltunk ehető mókás állatkákat, melyek nem csak szépek, de ﬁnomak is voltak. Udvarunkra október végén egy fából készült lovas szekér érkezett, mely még csalogatóbbá tette udvari tartózkodásunkat és játéklehetőségeinket. Azóta is szépíti környezetünket. November a „Királynap“ hangulatában telt. Szent Imre herceg névnapjának megünneplése egyházi óvodánkban hagyománnyá vált. Ötödik alkalommal került sor a történelmi vetélkedővel és hagyományőrző kézműves tevékenységekkel egybekötött rendezvényünkre, melyre a gyerekek már hetekkel előre lázas izgalommal készültek. Rendezvényünket megtisztelte jelenlétével Pécsi L. Dániel jelképművész Budapestről, Himmler Zsóﬁa, az

Ady Endre Alapiskola igazgatója, Magyar Károly esperes úr. A gyerekek izgalommal várták ezt a napot, s elkápráztatták a zsűri tagjait. Különösen Keresztes Hanna, Benkovics Krisztina és Klajman Márk tündököltek, kik mind a 14 kérdésre jól válaszoltak. Ők ismételten a zsűri elé járulva mérkőztek meg a királyi címért. Végül is Keresztes Hanna tudott több plusz információval szolgálni. Így aztán ő lett a „Kiskirály“, ki egy teljes napon át részt vehetett az óvoda kormányzásában. A királyi lakomát lovagi torna követte, s a napot királyﬁlmek nézésével zártuk. November további meglepetést tartogatott számunkra. A „bohócparádén“ a Budapestről érkezett bohócok fergeteges hangulatot teremtettek. A mai napig emlegetjük őket. Vízi Katalin, óvodaigazgató

Zarándoklat Mariazellbe Győri barátainkkal, Pár Róberttel és kedves feleségével, megszerveztük cursillós zarándokutunkat Mariazellbe, amivel befejeztük a Mária Út negyedik ágának, Mária kegyhelyének a meglátogatását. Nagy meglepetésünkre akkora volt az érdeklődés, hogy két autóbuszt kellett indítanunk. Deákiról, Peredről, Zsigárdról, Nádszegről és Bősről indultunk, Győrön keresztül, ahol felvettük

• ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP • 2013. JANUÁR 20.

Dékány Ferenc atyát (a képen jobbra), aki Mariazellben ezüstmisés áldásban részesítette zarándokcsoportunkat. Első állomásunk Neuberg and der Mürtz volt, ahol megtekintettük az 1327-ben alapított cisztercita apátság gótikus templomát és kolostorát. A belső udvarban megtekintettük a kerengőt, és kívül találtunk egy még ma is működő üvegfúvó műhelyt, ahol a kiállított tárgyak közül vásárolhattunk is, vagy pedig kérésre különféle ﬁgurákat fújtak megvásárlásra. Indulásunk előtt még megcsodáltuk a kicsit giccsesnek tűnő Hundertwasser hotelt, amit az ismert osztrák építész, festő és ﬁlozófus tervezett. Utunkat folytatva megálltunk az Erlaufsee tó partján, ami a bécsiek és környékbeliek kedvenc fürdőzőhelye, és tiszta vizében gazdag halállomány tanyázik. A tó északi oldalán pöfög a múzeumvillamos. Mariazellben évszázadok óta keresik fel a Mária-tisztelők a csodatevő Szűzanya kegyszobrát, segítségében bízva. A bazilikának több magyar vonatkozása is van. A templomudvar keleti kapuján léptek be a magyar zarándokok a templomba, ezért Szent István és Szent Imre szobra áll itt. A templomban két magyar hercegprímás síremléke található, mégpedig Szelepcsényi Györgyé és Mindszenty Józsefé. A Szent Imre herceg-kápolnát gróf Draskovich Miklós építtette 1670ben, a Szent István-kápolnát Nádasdy Ferenc országbíró 1665-ben, és Szent László tiszteletére is áll egy kápolna a templomban. A bazilika megtekintése után szentmisén vettünk részt, ami számomra nagy kegyelemmel és megtiszteltetéssel járt, ugyanis ötvenen túl, életemben először ministrálhattam, mégpedig Dékány Ferenc győri, Lengyel Sándor deáki atyának és a Mariazellben szolgáló, 90 éves bencés atyának, aki nagy szeretettel fogadott bennünket, és amint mondotta, nagyon megérintették a felvidéki magyarok gyönyörű Máriaénekei. A szentmise után még útba ejtettük Mária Schutz gyönyörű kéttornyú, gyógyforrás fölé épült templo-

mát. A zarándokok megtölthetik üvegjeiket, és hazavihetik szeretteiknek a vizet, hogy legalább így részesülhessenek a kegyelmekben, amikből nekünk bőven kijutott. Ezekből a kegyelmekből még nagyon soká táplálkoztunk, és bőven jutott belőlük mindenkinek a környezetünkben is. Hajdú Lajos

Az én karácsonyom December 13-án, a késő esti órákban édesanyámat epegörcsökkel kórházba vittem. A vizsgálatok eredménye azonnali műtétet jelzett. Édesanyám első kérdése így hangzott: „De hát karácsonykor hogy fogok részt venni a szentmiséken?" Biztattam, hogy a tisztelendő úr majd meglátogatja őt, és megáldoztatja. Másnap el is ment a plébánosunk hozzá. Megáldoztatta őt, s a szobában lévő másik beteget is meggyóntatta, megáldoztatta. Este meglátogattam őket. Boldog szempárok csillogtak rám. A szomszéd ágyon fekvő néni megszólalt: „Én olyan boldog vagyok, hogy karácsony közeledtével meggyóntam, megáldoztam.” S ettől én is boldog lettem. A műtét után lassan teltek az órák, napok. Eljött a szenteste. Gyertyagyújtásra édesanyámhoz igyekeztünk a kórházba. Magunkkal vittük a betlehemi békelángot is. Fényénél együtt imádkoztunk, énekeltük a karácsonyi énekeket. Éneklésünkhöz kapcsolódott a szoba minden betege. Az ágyban fekvő 85 éves néni, aki pihenve, szemét behunyva szívből velünk énekelte a „Mennyből az angyal”-t. A szomszéd ágyban levő néni is belekapcsolódott éneklésünkbe, s a végén lelkesen suttogta: „Köszönöm szépen, hogy a jó Isten magukat ide vezérelte. Ilyen szép karácsonyom van!" Könnyek szöktek a szemembe, leírhatatlan boldogság fogott el. Elénekeltük a „Csendes éj" szlovák változatát is, mivel az ajtónál fekvő néni csak szlovákul tudott. Lelkesen fogadta… Szenteste ebben a szobában fájdalommal megtört arcokat, de örömtől csillogó szemeket láttam. Karácsony első napi látogatásomkor édesanyám suttogta, hogy a kihallatszó éneklésünkkor a felső emeleten lévő betegek is könnyes szemekkel velünk énekeltek. Mindezt a szolgálatban lévő nővérke újságolta. Miről is szól a karácsony? Vajon a sok csillogásról? Nemde a Szeretetről? Amelyet ha adunk, szívünk megtelik örömmel, békével. Jászolban lévő Kis Jézus! Köszönettel mondok imát a legszebb karácsonyomért! Minden kedves olvasónak kívánom, hogy szívükben szülessen meg az öröm s a béke! Koleszár Ildikó

MOZAIK

Mit jelent hinni… Dariusz Kowalczyk SJ a Katolikus Egyház Katekizmusáról szóló sorozatában többek között értelmezi, mit jelent hinni, mi a keresztény hit. Azt mondjuk: „Én hiszek”, vagy pedig „Én nem hiszek”. De hogyan értelmezzük a hinni szót? A katekizmus azt írja, hogy „a hit kettős irányulást hordoz: a személy és az igazság síkján” (177. pont). Az elsőbbség azonban mindig a személyt illeti meg; a hit központi magva tehát mindig az, hogy a személy csatlakozik Istenhez, és nem az, hogy ismétel Istenről szóló mondatokat, még ha azok igazak is. XVI. Benedek pápa világosan írja: „A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad” (Deus caritas est, 1). Megvalljuk az apostoli hitet, és ez azt jelenti, hogy hitünk az Apostoloknak a názáreti Jézussal való találkozásában gyökerezik. Ez a találkozás jelenti Istennel való személyes találkozásaink alapját. Istent megtapasztalhatjuk a teremtett világban, az élet eseményeiben és szívünkben. A második utalás, amelyet a katekizmus megemlít, vagyis az igazság, azt jelenti, hogy a hit egyben „szabad elfogadása minden igazságnak, amit Isten ki-

nyilatkoztatott” (vö. KEK 150). Megvalljuk a Credót mint az Isten által kinyilatkoztatott és az Egyház által őrzött igazságok összességét. Ezek az igazságok azonban nem egy, Istenre vonatkoztatott ﬁlozóﬁát fejeznek ki, hanem egy konkrét eseményből, vagyis Jézus Krisztus személyéből fakadnak.

Műsorajánló 1,5). A katekizmusban azt olvassuk, hogy „engedelmeskedni a hitben azt jelenti, hogy szabadon alávetjük magunkat a meghallott szónak” (KEK 144). Tehát Istennek való engedelmességünk nem áll szemben szabadságunkkal. Sőt, ez a szabadon választott engedelmesség lehetővé teszi, hogy valóban

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió Január 19., szombat 17.30 Tanúságtétel 18.00 Szentmise

A keresztény hit tehát az ember vála- önmagunk legyünk. Úgy, amint azt sza Jézus személyére, szavaira és művei- Szűz Mária életének példájában láthatre (vö. KEK 142). Ez a válasz egyrészt juk. kifejezi az ember szabadságát, másrészt az engedelmesség cselekedete (vö. Róm Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

A háromkirályok és a hit XVI. Benedek pápa Jézus gyermekkoráról írt utolsó könyvében választ próbál adni a következő kérdésre: „Milyen karakterű emberek voltak valójában a háromkirályok, vagy másik nevükön a napkeleti bölcsek?” – írja Federico Lombardi heti jegyzetében. A pápa szavai szerint egyfajta belső nyugtalanság vezette őket. Olyan emberek voltak, akik felül akarták múlni saját magukat, ﬁlozófusok, azaz a bölcsesség barátai, tehát, akik a tudományos ismereten túl a teljesség megértésére törekedtek. Ez a fajta keresés a lehetőségek legmagasabb szintjére helyezi az értelmet. A háromkirályok Szókrátész nyomán járva koruk hivatalos vallását felülmúlva a még nagyobb igazságot keresték. Ők azok, akik Ábrahámot követve meghallották Isten hívását. Az egész emberiséget reprezentálják, amely elindul Krisztus felé, az emberi lélek belső várakozását jelenítik meg, a vallások és az emberi értelem áramlatát a Krisztussal való találkozás útján – írja a pápa Jézus gyermekkoráról írt könyvében, a napkeleti bölcsek személyiségjegyeit elemezve. P. Federico Lombardi, miután felidézte a pápa gondolatait, így folytatja eszmefuttatását: Most, amikor a hit évében vagyunk, fontos, hogy a napkeleti bölcsek legyenek a mi kísérőink. A hit ugyanis soha nem magától értetődő, a hit a zarándok ember lelkületét jeleníti meg, a mindig új és új keresést. Amint a háromkirályok esetében, számunkra sem idegen a teremtés, a tudomány, a hagyományok, a Szentírás, az értelem és az élet fáradozásai, a párbeszéd azokkal, akikkel összetalálkozunk a hit útján járva. A hit azt is jelenti, hogy a reménység útján haladunk ebben a mi világunkban, a most kezdődő 2013-as év konkrét helyzeteiben. A háromkirályok meglepő jutalomban részesültek. Miért ne reméljük mi is ugyanezt saját magunknak? Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Agapé

Sörben pácolt csülök

Pácolás:

1-2 napig benne hagyjuk érlelődni, de időnként megfor5 dl sört elkeverünk 2 dl gatjuk benne. olajjal, hozzáadunk 3 vastaElőfőzés: gabb szeletre vágott vöröshagymát, 1 egész fej fokUtána a csülköt a páclével hagymát tisztítva és gerezdekre szedve, 3-4 babérleve- együtt egy fazékba helyezlet, 1-1 teáskanál sót, borsot zük, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Lassú tűzön egy és őrölt köményt. Ebbe a páclébe belehelye- órát főzzük (forrástól számítzünk egy egész hátsó csülköt. va).

Január 20., vasárnap 11.00 Szentmise a Margit-szigeti kolostorromnál. Bemutatja Erdő Péter bíboros 22.00 Felvidéki beszélgetés. Lépes Lóránt atya műsora

Duna TV Január 19., szombat 6.30 Szentföldi szent helyek üzenete. Kapernaum 7.05 Századfordító magyarok. László Gyula, történész 8.25 Élő egyház. Hírek, tudósítások a Kárpát-medence és a nagyvilág vallási eseményeiről 8.55 Isten kezében. Türjei templom Január 20., vasárnap 6.30 Szentföldi szent helyek üzenete. Kána-Tabgha-Genezáreti-tó 7.40 Világ-Nézet 10.30 Határtalanul magyar 11.00 Élő világegyház: Koncz Attila 11.30 Beavatás. Miért beszél Jézus példabeszédekben? 20.00 Abigél. 4/3.

Sütés: Kivesszük a csülköt a főzővízből, és egy tepsibe helyezzük. Mellészórunk 2 vöröshagymát cikkekre vágva, 56 gerezd fokhagymát, 2 vastagabb darabra vágott paradicsomot és 2 zöldpaprikát. Meglocsoljuk kb. 1 dl olajjal, aláöntünk fél pohár

vizet, majd lefóliázva a tepsit, sütőbe tesszük. 160 fokon addig sütjük, míg könnyen leválik a hús a csontról. Ekkor kicsontozzuk, nagyobb darabokra felvágjuk, visszatesszük a tepsibe, és fedetlenül kissé emelve a hőt tovább sütjük addig, míg szép pirosra sül.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Tél, tél, tél, tél, Honnan jöttél? Tereld el a szeleket ne fújjanak hideget! (Kiss Dénes)

Gyerektoll

Bajcson, a Keresztelő Szent János-templomban, vízkereszt ünnepén az óvodások és iskolások felelevenítették a napkeleti bölcsek Betlehembe érkezését, találkozásukat az újszülött Jézussal. A gyerekeket Horváth Mária tanító néni készítette fel.

Szép szülőföldem Én a Mátyusföldön születtem, azon belül is Alsószeliben, egy kis faluban. Igaz, a térképeken csak egy porszem, talán még annyi sem, de nekem többet jelent mindennél! Itt láttam meg az első napsugarat, itt vannak a barátaim, és itt élek a családommal. Emlékszem, amikor óvodás koromban a Kandia-tóhoz mentünk sétálni, akkor láttam meg először a falu végén lévő tavat. Éppen őszre járt az idő. A fák gyönyörű színekben pompáztak. A szél belekapott a fák lombjába és azokról lehullott a levél, egyenesen a tóba, és a levelek körül ezer karika hullámzott. Nekem ez annyira tetszett, hogy azon a télen elmentünk oda korcsolyázni, ugyanis télen igazi korcsolyaparadicsom a tó. A szomszédos falvakból, városokból is jönnek ide. Máig szívesen látogatom a Kandia-tavat. Az is eszembe jut, mikor a nagyapám először vitt ki a határba és együtt arattunk. Akkoriban nagyon nagy volt a szárazság, ennek ellenére a termés mégis jó lett. Amikor már iskolás lettem, anyukám elvitt egy biciklitúrára. Körbekerékpároztuk az egész vidéket és közben piknikeztünk is. Akkor láttam meg az első őzet, ami éppen előttünk ugrott ki a gabonából. Egy napon a tanárnő megkérdezte, hogy szerintünk a faluban melyik a legszebb fa. Sokan azt válaszolták, hogy a Laposon a szomorúfűz, hát, az valóban nagyon gyönyörű, de számomra mégsem ez a legszebb. Amikor én és a nővérem már a világon voltunk, az anyukám mindkettőnknek egy-egy fát ültetett. Az enyém egy diófa, a nővéremé pedig egy nyárfa. Ahogyan mi növekszünk, ők is egyre magasabbak lesznek. A fámnak egyre mélyebbre nyúlik a gyökere. Így én is egyre jobban kötődöm e tájhoz, e néphez, e nyelvhez. Ahogyan a levelek kapaszkodnak az ágakhoz, úgy ragaszkodom ehhez a környékhez. Minden nyáron kirándulni megyünk, nagyon sok csodás helyre eljutottunk, de mindig öröm volt hazatérni. Mikor már a templom tornyát meglátom, ezt mondom magamban: „Megérkeztünk végre, mert mindenhol jó, de legjobb otthon!”

Mauer Marcellina, 2. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Danis Giovanna, 1. osztály, Nagyölvedi Alapiskola Velebný Nikolett, 7. osztály, Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola, Ipolyság

Hervay Mária Lujza, 7. B osztály, Széchenyi István Alapiskola, Felsőszeli

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

Meghatározások: 1. Ilyen tó is van, 2. Ibolya, 3. Fali polc, 4. Viktória, 5. Szunyókálás, 6. Liter, 7. Híg eledel, általában ebédre esszük, 8. Ákos, 9. Gyors. A rejtvény megfejtése a színessel jelölt sorban olvasható.

Rabb Boglárka, 2. osztály, Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola, Ipolyság rejtvény megfejtése: karácsony. A nyertes: PleJelentése: a szentmise része, latinul credo. Segítség: minden páratlan meghatározás „s” šinský Vivien, Málas. Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük! betűvel végződik. A megfejtést nyílt levelezőlapon 1 2 3 4 5 6 7 8 9 január 25-ig küldjétek el szerkesztőségünk címére: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava

Megfejtés Az 52-53. számunkban található

• ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP • 2013. JANUÁR 20.

NAPRAFORGÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. (Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

Kölcsönösség és szeretet Az emberi kapcsolatok iskolája a család: a családban kerül a gyermek először másokkal kapcsolatba, itt ismeri meg a társas létet, a kapcsolatépítés és -ápolás módjait. Ha két ember között a kapcsolat csupán annyit jelent, hogy tudomásul veszik egymás létét, csak köszönnek egymásnak, de nem beszélgetnek, akkor kapcsolatuk nem eleven, nem szolgálja egyikük életét sem. A másik hogyléte felőli formális érdeklődés, sokszor a választ meg sem várva, arról árulkodik, hogy nem is érdekli a másik személye, nem is akar vele igazán kapcsolatban lenni. A másikat

használni és kihasználni akaró kapcsolat egyik félnek sem válik javára. A család életminőségét döntően befolyásolja a házaspár közötti kapcsolat. Egymás-

Negyvenezer fiatalt vár São Paulo Július 23. és 28. között Rio de Janeiro ad otthont az idei Ifjúsági Világtalálkozónak, amelyet megelőzően São Paulo városa mintegy negyvenezer fiatalt lát majd vendégül a misszionárius hét alkalmából. Ez az ifjúsági találkozót megelőző esemény öt napon át tart, negyvenezer fiatal részvételével. A zarándokok befogadására már készül a São Pauló-i főegyházmegye, és a fiatalokat elsősorban iskolákban,

szemináriumokban és a helyi hívek otthonában látják majd vendégül. José Roberto do Prado, az egyházmegye ﬁataljainak lelkipásztori ellátásáért felelős pap elmondta: olyan családokat választanak, akik megfelelő körülmények között tudják ellátni a zarándokokat. Sokak szerint a nyelv jelenti majd az elsődleges problémát, amellyel kapcsolatban az egyházmegye püspöke elmondta, hogy öszszeállítanak egy

alapvető és fontos kifejezésekből álló gyűjteményt, szótárt, és mindenkinek eljuttatják a megfelelő kommunikáció érdekében. José Roberto do Prado hozzátette: eddig ezerötszáz család jelentkezett a vendéglátásra csak a Santo Amaró-i egyházközségből, amelyhez csatlakozik még Campo Limpo és São Paulo állam déli része. Vatikáni Rádió/Magyar Kurír/Remény

nak ajándékozva magukat, és ezt az ajándékot kölcsönösen elfogadva belépnek egymás életébe, Szabó Lőrinc szavaival egymás „sorsának alkatrészévé” válnak. A családon belüli kapcsolat alapja a kölcsönösség és a szeretet. Akik szeretik egymást, azoknak a kapcsolatát a jóakarat motiválja, kölcsönösen egymás javát akarják: a szülők a gyerekekét, a gyerekek a szülőkét, a nagyszülők az egész családét. A kapcsolat minőségét a szeretet határozza meg, erről szól Jézus útmutatása: „Az az én parancsom, hogy szeressétek

egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” ( Ján 15, 12-13) Aki tehát önmagát, azaz teljes életét odaadja fenntartás nélkül a másiknak, az úgy szeret, ahogy Jézus szeret. Így jelenítik meg a házastársak családjukban Isten szeretetét, így tapasztalják meg a gyerekek Isten szeretetének boldogító melegét. Részlet Bíró Lászlónak, az MKPK családreferens püspökének, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökének Hívom a családokat 2013 januárjában c. leveléből

Bevándorló fiatalokkal ebédelt Milánó érseke A népek ünnepén, vagyis január 6-án, vízkeresztkor, Angelo Scola bíboros, milánói érsek tizenkét fiatallal ebédelt együtt érseki lakosztályában. Különböző országokból, sőt földrészekről származó emberek érkeztek hozzá vendégségbe: Peruból, a Fülöp-szigetekről, Kínából, Togóból, Romániából és Ukrajnából. A bíboros először hívott össze ilyen találkozót. Gesztusával a hit egyetemességére akarta felhívni a figyelmet Urunk megjelenése, az epifánia ünnepén. Ezen túl pedig szerette volna megismerni annak az új Milánónak az összetételét, ahol rengeteg messziről, más nemzetekből érkezett fiatal él. A vendégségen részt vevő 16 és 25 év közötti fiatalok meséltek neki életükről, családjaikról. Voltak közöttük diákok és már dolgozó emberek is, elbeszélgettek arról, mit jelen a mai Milánóban, ebben a helyzetben élni, milyen lehetőségeik vannak, milyen nehézségekkel találkoznak. Magyar Kurír/Remény – Illusztrációs fotó: Világháló

Az Élet vize Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit. Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért: - Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám... Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében. - Mi történt? - kérdezte az apja. - Ó, semmi... a vödröt, ahogy kérted,

belemerítettem a kútba, és megtöltöttem az élet friss vizével... - Hiszen ez a vödör üres - mondta az apja, és nevettek mindketten. - Hová lett gyermekem az élet vize? - Mindent úgy tettem, ahogy tanácsoltad. Ám ahányszor csak belemerítettem a vödröt a tiszta vizű kútba, megjelent egy ember, s mert szomjas volt, neki adtam az utolsó csöppig... Így ment ez a végtelenségig, míg a kút majdnem ki nem száradt. Végül épp annyi vizet adott, amennyivel az utolsó vödröt telemertem. Az apa mosolygott: - És hol van az a víz? - Mindenfelé... amerre jártam, mindenkinek adtam belőle, aki kért. (Laudetur.hu) Fotó: Világháló

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

GONDOLKODÓ

REJTVÉNY

31. Orosz festő; 32. Az arzén és a bárium vegyjele; 33. József Attila verse; 35. Csodálatos történet; 36. Zeusz testvére és felesége; 37. Kötőszó; 38. Össze-vissza ráz! 40. Cseh női név; 41. Ebben az irányban; 43. Fehérnemű; 45. A szirt közepe; 50. A rejtvény befejező része; 52. A munka egysége; 53. A szilícium vegyjele; 54. Indium, iridium; 55. Némán zár; 56. A római légiók kis egysége; 57. Szülő; 58. Lefoglal; 60. Uborka jelzője; 62. Vasszerszám; 63. ... ... halála, Petőﬁ Sándor verse;

Szabó Magda magyar író, költő vallja a gondviselésről: „Ha baj van, sose embert kérdezz, mindig csak Istent; az ember esetleg téved, Isten soha, legfeljebb saját érdekedben késik a válasza.” Rejtvényünk fő soraiban – V/21., F/26., V/19., V/50. – Mikes Kelemen egyik szép gondolatát rejtettük el. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán január 25-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. Tengeri hal; 5. Tíz – görögül; 9. Csapong; 11. Esti – régiesen; 13. A méhes közepe; 14. Női név; 15. Az irídium vegyjele; 16. Elföldel; 17. Peru autójele; 18. Tűzhely sütője; 19. A rejtvény harmadik része; 21. A rejtvény első része (zárt betű: E); 24. Boston fele; 25. Kiejtett mássalhangzó; 27. Magyar színésznő (Margit); 28. Amerikaiak, röviden; 29. Napszak a költők nyelvén;

Függőleges: 1. Kedélyes nevetés szava; 2. Keserű emésztőnedv; 3. Azonos betűk; 4. Ritka férﬁnév; 5. Dunaszerdahelyi járás autójelzése; 6. Táplál; 7. Magyarországi község, vasúti határátkelőhely; 8. Ókori kaukázusi lovas nomád népek; 9. Növény; 10. ...-darab… 11. A Nagytavak egyike; 12. Diplomatikus válasz; 15. Hazánk egyik faluja; 18. Azonos mássalhangzók; 19. Brazília tagállama; 20. Garasoskodó; 22. Érzékszerv; 23. Kétfejű mesebeli kígyó a buddhista mitológiában; 26. A rejtvény második része (zárt betű: Y); 30. Nem ér egy

lyukas ...: értéktelen; 32. Alapegység, röviden; 34. Határozószó; 35. Minthogy; 36. Hegység a Székelyföld középpontjában; 37. Kábítószer; 39. Női rokon; 40. Magyar matematikus (Pál); 41. Állat; 42. Férﬁnév; 44. Afroamerikai vallásos dal; 45. Romániai folyó; 46. Finnugor nyelvet beszélő nép; 47. Bulgáriai város; 48. Az ezüst vegyjele; 49. Sziget Indonéziában; 51. Levelet ... velem; 57. Ámítás istennő; 59. A ruténium vegyjele; 61. Latin kötőszó.

Az 52-53. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Ő az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Lackovsky Rozália, Deménd. Gratulálunk!

A Raffaellótól II. Gyula pápa által rendelt terem „rendkívüli teológiai és politikai üzenetet tartalmaz” – áll a cikkben –, minden egyes jelenet „azt örökíti meg, ahogy Isten az Egyház védelmében beavatkozott a történelembe”. MTI/Magyar Kurír

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ

A Vatikáni Múzeum Raffaello által festett Heliodorus-termének restaurálásáról adott hírt a L'Osservatore Romano szentszéki napilap. A karácsonyi zárva tartás napjaiban eltávolították a freskókról a szennyeződést; ahol kellett, restaurálták a festményeket, ismét megvizsgálták közelről a képeket, továbbá lebontották a Nagy Szent Leó pápa és Attila közötti találkozást ábrázoló freskót borító állványokat – ismertette Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója. Hozzáfűzte: ezzel lezárult a „Raffaello abszolút remekművének, freskóművészete zenitjének” tartott Heliodorus-terem restaurálása. Most már csak az kell, hogy „akinek szeme van hozzá, meg is csodálja”. A freskók helyreállítását a Vatikán restaurálási laboratóriumának szakemberei végezték, Arnold

Megfejtés

Nesselrath német művészettörténész, Raffaelloszakértő közreműködésével. Az 1511 és 1514 között Raffaello (1483–1520) és műhelyének tanítványai által festett vatikáni terem négy fala Heliodoros kiűzetését ábrázolja a jeruzsálemi templomból, az Attila vezette pogány seregek megállítását Róma kapujánál, Szent Péter kiszabadítását börtönéből és a bolsenai csoda jelenetét.

• ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP • 2013. JANUÁR 20.

A Szentatya január 9-én délelőtt újabb üzenetet küldött szét az interneten a Twitter közösségi hálón levő @pontifex címéről. A nyolc nyelven közzétett, rövid üzenet a következő: „Krisztus példáját követve meg kell tanulnunk teljesen odaajándékozni magunkat másoknak. Akinek ez nem sikerül, mindig csak túl keveset ad.” XVI. Benedek pápa december 12-től kezdve osztja meg üzeneteit a világgal a leglátogatottabb mikroblogon, a Twitteren. Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

APRAJANAGYJA Fizetett hirdetések Fájó szívvel emlékezünk a drága jó édesanyára, nagymamára, dédnagymamára,

MEGEMLÉKEZÉS

Mikor elmentél otthonról, nem gondoltál arra, hogy egy „felelőtlen” miatt szeretteidhez sosem térsz vissza. Váratlan halálod szívünkben nagyon fáj, egy életre örök sebet hagytál.

SZOLÁR ERZSÉBETRE Zsitvabesenyőn, halálának első évfordulóján. Akik ismerték és szerették, foglalják őt imáikba ezen a szomorú évfordulón. Gyászoló lánya és fia családjukkal

Fájó szívvel emlékezünk január 19-én, halálának 5. évfordulóján

SZOLGÁLTATÁS

Ifj. SZABÓ LÁSZLÓRA. Szerető szülei, testvérei és a rokonság

„Nem múlnak ők el, akik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek, Ők itt maradnak bennünk csöndesen még...”

Templombelsők díszítő festése, képek festése és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, többéves jótállás. Tel: 0911130949, 0905234902, 0905,27270 www.umar.sk Imakönyvek – rózsafüzérek. www.gabrielbolt.eu

FELHÍVÁS

Fájó szívvel emlékezünk 2011. január 25-én

A Glória Kiadó felhívja azon tisztelt ügyfelei figyelmét, akik eddig még nem rendezték a fennmaradt tartozásukat, hogy rövid időn belül pótolják mulasztásukat.

TARTOTT-né MIKLÓS ANNA halálának 5. évfordulójára. Gyászoló férje családjával

Megértésüket köszönjük.

KÖNYVAJÁNLÓ Csáky Károly: Nacsalomja, a középkori egyházashely és a százéves Magyarok Nagyasszonya temploma

DUPLA AKCIÓ PLÉBÁNIÁKNAK Olvasmányok rendje III. kötet Évközi idő köznapi olvasmányai az évközi idő 18-34. hetére Ára: 4,48 Eur helyett 2,48 Eur

Olvasmányok rendje IV. kötet A szentek ünnepeinek, emléknapjainak, a közös miséknek és a gyászmiséknek az olvasmányai Ára: 4,48 Eur helyett 2,48 Eur Azok, akik mind a két kötetet megrendelik, ingyen kapják a Szentmise zsoltárai című kemény kötésű kiadványt. A KIADVÁNYOK MEGRENDELHETŐK: 0948/057508 vagy office@remeny.sk Akciós ajánlatainkra a Remény-barátoknak nyújtott 10%-os kedvezmény nem vonatkozik!

A kötet megjelenését Nagycsalomja Önkormányzata, a Csemadok helyi alapszervezete és Nagycsalomja jószándékú hívei támogatták. Csáky Károly, a neves néprazjkutató és helytörténész 2011-ben napvilágot látott könyve újabb értékes kiadvánnyal gazdagítja a tájaink múltját, hagyományait, értékeit megörökítő irodalmat. „A nehézségek álruhába bújtatott áldások." A könyv bevezető írása rövid áttekintést ad Hont megye egyházi vi(Swami Sivananda) szonyairól az államalapítás korától a 19. századig. Majd azokat az okleveleket, visitatiókat és egyéb kiadványokat veszi számba a szerző, me„Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, lyekben említik a Nagycsalomjai Egyházashelyet. Ezután következik a aki nem, az talál kifogást.“ (Stephen Dolly) község templomainak bemutatása, kezdve a hajdani Árpád-kori Pusztatemplommal, majd a második templom, amely valójában kápolna, történetével. A kiadvány középpontjában - hangsúlyát s terjedelmét tekintve is - a község új templomáról, a százéves szecessziós templomról szóló dolgozat áll. Ez ismerteti a templom építésének történetét, az oltárkövek konszekrálását, az ereklyék megáldását. Külön fejezetben tárgyalja a templom stílusát, építészeti-képzőművészeti szempontból bemutatva a szentélyt és a templomhajót. Ezt követi a hajóban található szobrok, kegytárgyak részletes felsorolása és ismertetése. A templom bemutatása végül a főhomlokzatról, a toronyról és harangokról szóló résszel zárul. A község szakrális kisemlékei a következő fejezet tárgya. Végül az egyházközség működésével kapcsolatos adatokról, alapítványokról, majd az ott működött papokról, plébánosokról kaphat áttekintést az érdeklődő olvasó. A könyv végén fel van tüntetve a felhasznált szakirodalom, s szlovák nyelvű összefoglaló zárja a kötetet. A kiadvány gyönyörű kiállításban, bőséges illusztrációs képanyaggal és dokumentumok közreadásával jelent meg. A nyomdai előkészítés és a borítóterv Nagy Attila magas www.remeny.sk Remény elérhetőségek színvonalú munkája. remeny@remeny.sk (obm) (A kötet a szerkesztőségben nem rendelhető meg)

Gondolatok a hozzáállásról

Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510 Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 kamenargabi@gmail.com

KÖNYVRENDELÉS: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

énekelsz Albán József „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.” „Erős kezeiddel ültess jó palántát, Szívedből szívembe kegyelem virágát, Jessze gyökeréből ojtsd be szívem ágát, hogy hozzon az égből jó illatot, drágát.” SzVU! 157/3.

Ezúton kérünk elnézést olvasóinktól, amiért sok helyen – a posta hibájából – késve kapták kézhez a Remény 2. számát. Bízunk benne, hogy a késés ellenére ugyanolyan szívesen olvasták lapunkat, és kitartanak a Remény mellett! A szerkesztőség

„Lehet-e nagyobb kincsed a katholikus hitnél, amely egyedül képes rá, hogy életed hajóját biztosan átvezesse az idők minden tévelygései között. A hit és a hitteljes bizalom vígasztalást nyújt életed bármely helyzetében, minden szenvedésedben, vele mindent megnyugvással, örömmel el tudunk viselni.” (Dr. Batthyány-Strattmann László herceg: Nyisd fel szemeidet és láss)

Boldog Batthyány-Strattmann László Emléknap, Felbár • A hit éve

Fatima – repülővel 2013. április 26–30.

Ára: 570 Eur Lelki vezető: Bozay Krisztián További részletek: magyarzarandoklat@gmail.com tel.: 0905 840 473 Jelentkezési határidő: 2013. január 31.

2013. január 22., kedd Program: 16.30 Rózsafüzér 17.00 Ájtatosság Boldog Batthyány–Strattmann Lászlóhoz 17.15 A napi hit megélése, mint a lelki élet forrása Batthyány–Strattmann László és családja életében - Kiss Róbert püspöki helynök katekézise 18.00 Ünnepi szentmise - főcelebráns Beer Miklós váci megyéspüspök Boldog Batthyány–Strattmann László emléktáblájának megkoszorúzása Szeretettel vár minden érdeklődőt a felbári római katolikus egyházközség!

Még bezár bennünket a tél, még nem enged ki a kertbe. Még nem tudjuk megsimogatni az apró rügyeket az ágak csúcsain. Hideg van és csend. A palántázásnak sem jött el az ideje. Mi mégis – most is – azt kérjük az Úrtól: „Erős kezeiddel ültess jó palántát…” Óriási bizalom, a hívő ember ráhagyatkozása, aki tudja: a kegyelem nem pihen. Erős az Isten „keze”, biztos mozdulatokkal „plántál”. Nem szünetel a munka, akkor sem, mikor mi leállunk. Ülteti a szívünkbe a szeretet, az áldozatkészség, az alázat, a türelem, a megértés meg a többi erény picurka palántáit. Ezt kérjük az Úrtól az énekben: Ne hagyd abba, Mester! Annyi hely van még a lelkemben, ahol elfér a jóság magva…, annyi ugar, töretlen szűzföld, ahová vetheted a magodat! S talán még több a gazos, konkollyal teli terület – mind Rád vár! S Ő ültet. Rendületlenül. Amíg tud, amíg hagyjuk, hogy „tegye a dolgát”, amíg nem kötjük meg a bűnnel erős kezeit… A többi már a mi feladatunk. Gondozni, ápolni az isteni kezdeményezést. Féltőn ügyelni rá, hogy a kártevő világ ne rágja meg már gyökerében bennünk a fentről jött szépet. Itt másképp van mint a természetben, itt nem tudjuk, mikor várható az érés ideje, itt bizonytalan az aratás órája. Lehet, hogy messze még a pillanat, amikor a Nagy Gazda szól: no, mutasd csak a termést!, de az is lehet, hogy már holnap számon kér… Marad a kérés: „hogy hozzon az égből jó illatot, drágát.”

A hit évében

Információ: Jankó Gábor plébános, Felbári Római Katolikus Plébánia, 031/559 7252

Koncert Pozsonypüspökin A Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének vezetősége a helybeli egyházközösséggel együtt „Igazi karácsony” címmel koncertet szervez 2013. január 27-re, vasárnap 16,00 órára a Szent Miklós-plébániatemplomban, amelyre szeretettel hívnak mindenkit. Közreműködik a Revival zenekar. A koncerten elhangzanak Sillye Jenő, a Gável testvérek, Csiszér László és Borka Zsolt dalai.

2013-as naptár Remény egylapos falinaptár Ára: 0,20 Eur Megrendelhető: 0948/057508 vagy office@remeny.sk

A Te igéd az én igém Bizonyára mindannyiunknak vannak olyan szentírási szakaszai, részletei, amelyek különösen kedvesek számunkra. Vagy azért, mert egy-egy élethelyzetünkben nagyon találónak, szívünkhöz szólónak tartottuk-tartjuk a bennük foglaltakat, vagy mert utat, irányt mutatnak, erőt, ösztönzést nyújtanak számunkra. Az is lehet, hogy valamilyen esemény kapcsán ﬁgyeltünk fel éppen arra a bizonyos isteni szóra, amely új távlatokat

• URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE • 2013. JANUÁR 13.

Felhívás A Bodrogszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 2013. február 1-jén, 9 órától jubileumi megemlékezést tart az iskola épülete átadásának 50. évfordulója alkalmából. Ezúton hívnak meg minden egykor az intézményben tanító - pedagógust, nevelőt és alkalmazottat, az alapiskolában megrendezendő ünnepségre, közös emlékezésre. Visszajelzést kérnek január 25-ig, a 056/6373195-ös vagy a 0905/747 769-es számon. nyitott életünkben, elmélyítette hitünket… Kedves Olvasóink! Írják meg nekünk, melyik a kedvenc szentírási idézetük, mikor, hogyan vált azzá, miért szeretik, mit jelent az életükben Istennek éppen ez az igéje. Ha több kedvencük is van, írják meg valamennyiről, miért ragadták meg éppen ezek a mondatok, gondolatok szívüket-lelküket. Leveleiket „A Te igéd az én igém” megjelöléssel elsősorban a remeny@remeny.sk villámpostacímen várjuk. (Ha nincs internet-hozzáférésük, akkor a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava címre is elküldhetik levelüket.)