remeny_2013-13_marc-05 by Remény szerkesztősége

„Uram és Istenem, végy el engem magamtól, és add, hogy a Tied lehessek!” (Flüei Szent Miklós életformáló jelszava)

13. szám

REMÉNY XXIV. évfolyam

2013. március 31. – Húsvétvasárnap

A Feltámadás elismerése

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur

5 8 10

Jézus Krisztus feltámadása a mi legnagyobb ünnepünk. Heinrich Schlier szerint: „Eseményünknek, Jézus Krisztus feltámadásának teljes szövege maga az Újszövetség, amely végső soron éppen ennek köszönheti létrejöttét.” (H. Schlier: Jézus Krisztus feltámadása; Jel kiadó, 6. lap) Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus Krisztus feltámadásának élő tanúja maga az Egyház, ami éppen Jézus feltámadásának köszönheti létrejöttét.

Dicsőítsük együtt az Urat Húsvét a családunkban Isten gondoskodik rólunk

A szentmise könyörgése így kezdődik: „Istenünk, a mai napon egyszülött Fiad által legyőzted a halált, és kitártad előttünk az örökkévalóság kapuját.” A mai embernek is a legsúlyosabb és legszemélyesebb problémája a halál, ebből kiindulva az élet értelmének kérdése. Mennyi szenvedés, értelmetlennek tűnő fájdalom és halál vesz körül bennünket napról napra. (Folytatás a 2. oldalon)

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak!

ÜNNEP (Folytatás az 1. oldalról) Az ember védekezik: megpróbál nem gondolni rá, mégis újra és újra szembetalálja magát vele. Az elméletekből nincs hiány, az ember nem hal meg, eszméi, gondolatai tovább élnek, addig él az ember, míg emlékeznek rá, stb. André Malraux szépen érzékelteti ezeknek az elgondolásoknak csődjét az egyik regényében, mikor leírja, hogy egy fiatal anarchista halálos lövést kap. Társai vigasztalják: az ügyünk győzedelmeskedik, nincs halál, stb. Mire ő így válaszol: tudom, hogy nincs halál, „de én… én meghalok...”. A kereszténység nem egy újabb elméletet adott a világnak arról, hogy hogyan lehet elkerülni a halál gondolatát, hanem meghirdetett egy tényt: Krisztus feltámadt!

Erről prédikált a mai olvasmányban Szent Péter a pogány Kornéliusz házában: „Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Judea egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk.” Ugyanezt hirdeti Szent Pál is, aki a Föltámadott tanúit felsorolva így fejezi be a sort: „Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.” (1Kor 15,8) Heinrich Schlier írta a feltámadásról: „Ez az esemény úgy illik a történelmi tapasztalatba, hogy a tanúk számára a Föltámadott megjelenése a tanúbizonyság.” (I. m. 26. l.) Vagyis „A Jézus feltámadásában való hitet az Egyház azoknak a tanúságtételére alapozza, akiknek a föltámadott megjelent. A megjelenések jegyzéke a legősibb kerügma szerves része.” (Kereszty Rókus: Jézus Krisztus. Sz.I.T. Bp. 1995. 35. lap) A megtapasztalásnak ez a személyes bizonyossága mondatja Szent Pállal a következő szavakat: „Ha (pedig) Krisztus nem támadt föl, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem (…)” De hozzáteszi: „Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül.” (1Kor 15,14.20) A neves filozófus és drámaíró, Gabriel Marcel mondta el, hogy mindig megdöbbentette Szent Pál idézett mondata, és hozzáfűzte: így csak az beszél, aki teljesen biztos a dolgában. Tehát nem mese és legenda, mitológiai önáltatás, nem is a tavaszi természet változására épülő archaikus népszokások egyike az alapja a hitünknek, hanem egy tény: Krisztus valóban feltámadt! S „ennek mi tanúi vagyunk!” – mondja Szent Péter is, Szent Pál is, s ez a tanúságtétel foly-

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

tatódik 2000 év óta az élő tanúban: Krisztus Katolikus Egyházában s az Egyház könyvében, az újszövetségi Szentírásban. De a Krisztus föltámadásába vetett hit, valamint abban, hogy feltámadásával nekünk is feltámadást és örök életet szerzett, nem magától értetődő valami. Kell, hogy ez a hit megalapozott legyen, hiszen a hit értelmes hódolat, és mivel az egész embert elkötelezi, azért ugyanakkor szabad döntést igényel. B. Sesboüé S.J. írta: „Ha a feltámadás elismerése egy hit-aktus, akkor megkívánja a szabadságunk megtérését, ami Isten kegyelmének jelenlétében történik.” (B. Sesboüé S.J.: Pédagogie du Christ. Cerf, Paris, 1995. 118. lap) A mai Evangélium szép példa erre. Mária Magdolna kiment a sírhoz, és üresen találta. Elfutott Péterhez és a másik tanítványhoz (Szent Jánoshoz) és hírül adta: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom hová tették.” A föltámadás lehetősége föl sem merül benne. Péter és János odafutnak a sírhoz, látják az otthagyott leplet és a kendőt, szépen összehajtva. De csak Jánosról írja az Evangélium, hogy: „Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.” Ugyanazt látták, de csak János hitt. A szeretet benne megnyitotta „a hit szemeit” (P. Rousselot híres cikkének a címe!). A többi apostolnak csak a Föltámadottal való találkozás adta meg ezt. A szentmise könyörgése így folytatódik: „Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy új életre támadjunk.” Aki hisz Krisztusban, a Föltámadottban, és megkeresztelkedik, az már „feltámadt Krisztussal” (Kol 3,1), azaz elkezdődik benne az új élet. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: „Krisztus, »az elsőszülött a halottak között« (Kol 1,18) a mi feltámadásunknak is kezdete, most még csak lelkünk megigazulása által, később majd testünk megelevenítése által.” (KEK: 658. p.) Ezért figyelmeztet Szent Pál, hogy vessük le a „régi ember” hibáit, bűneit, és öltsük fel az új embert, „aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény” (Ef 4,29). Az igazi, a teljes emberség ugyanis nem más, mint a szentség. A szentmise felajánló könyörgésében ezt imádkozzuk: „...örömmel ajánljuk fel áldozatunkat, amely által csodálatosan újjászületik és növekszik Egyházad.” Az Egyház újjászületésének forrása a Feltámadt Krisztus, aki jelen van minden szentmisében. És belőle erőt merítve kell tanúságot tenni az Ő mindent megújító jelenlétéről. Mert az Egyháznak, a hívő embernek ez az elsődleges kötelessége. Sok minden mást is tehetünk, de azt megtehetik mások is. De tanúskodni Krisztus jelenlétéről és erejéről életünkben, ezt senki más nem teheti meg helyettünk. S ettől nem szabad félni, ugyanis a világ – sokszor, mikor bírál vagy üldöz minket – talán pont ezt az erőt, tanúságtételt szeretné kiprovokálni belőlünk. H. Schlier írta: sokan félnek a hitükről beszélni, azt gondolva, hogy a híres „mai ember” ez iránt nem érdeklődik. Majd így folytatta: „A jövőben az a teológia számíthat újra érdeklődésre – még a „mai ember” előtt is –, amely megmarad a teológiai misztériumoknál és buzgón és megfontoltan foglalkozik ezekkel.” (I. m. 67. lap) „De ami még ennél is több: csak ebben az esetben fog az Egyház Jézus Krisztus feltámadásának hírén újra örvendezni, és csak ekkor fogják az egyes emberek és talán a népek is újra elszánni magukat arra, hogy Jézus Krisztus feltámadásának éljenek és haljanak.” (H. Schlier: i.m. 67. lap) Nazianzi Szent Gergely egyházatya így ujjongott húsvét ünnepén: „Ma lett üdvössége a világnak, a láthatónak és láthatatlannak egyaránt! Krisztus feltámadt halottaiból, támadjatok fel Vele! Krisztus visszatért, jöjjetek fel! Krisztus előjött a sírból, vessétek le a bűn bilincseit!”

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat Felelős kiadó: Mons. Szakál László

• HÚSVÉTVASÁRNAP • 2013. MÁRCIUS 31.

A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava

Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

EZ TÖRTÉNT IPOLYVISK

BOLY

Katolikus filmklubok találkozója

Lelkigyakorlatos napok

„Én valami tartósabbat szeretnék adni, de csak meg tudom mutatni az utat arrafelé. Nekem nincs receptem arra, hogyan kell nyerni. A saját versenyét mindenki másképp futja, de honnan jön az erő, amely a versenyen végigvisz? Belülről. Jézus azt mondta: Mert íme, Isten országa bennetek lakik. Teljes szívetekkel kerestek engem, bizony megtaláltok engem, életetek Krisztus szeretetében élitek, ez az a pálya, amelyen a ti versenyetek a célig vezet” – részlet a Tűzszekerek című filmdrámából, amelyet az Ipolymenti Filmklubok első közös találkozóján tekintettek meg Ipolyvisken, 2013. február 17-én. A rendhagyó eseményen az ipolynyéki, az ipolysági és az ipolyviski filmklubok tagjai vettek részt; a filmklubok témavezetői: Mahulányi József esperes, az Ipolysági Filmklub, Parák József plébános, az Ipolynyéki Filmklub és Balga Zoltán plébános, az Ipolyviski Filmklub vezetője. Az eseményt megtisztelte jelenlétével dr. Török Csaba, teológiai tanár, az MKPK tévérefrense, aki fontos szerepet töltött be az Ipolymenti Filmklubok elindításánál. A filmklub moderátori szerepkörében ezúttal is Kosík Júliát üdvözölhettük, aki

nemcsak a filmklubok ötletgazdája és főszervezője, hanem azok aktív résztvevője is. A községi hivatalban megtartott találkozón a fent említett Tűzszekerek című angol filmdráma megtekintését a film elemzése követte, Török Csaba atya vezetésével. A program a témavezetők beszámolójával folytatódott,

rendszerességgel megtartott találkozók résztvevőinek száma 10–20 fő. Milyen célt is szolgálnak ezek a filmklubok? Mit nyújtanak a résztvevőknek? Nem csupán a filmek megtekintése a cél, hiszen azt bárhol megtehetnénk. A filmklubok lényege a film megtekintését követő elemzésben és közösségépítő szerepükben rejlik. A filmelemzés során a közösségben megosztjuk egymással véleményünket, beszélgetünk arról, hogy mit is nyújtott számunkra az adott film, hogyan szólított meg minket, mi az üzenete, és hogyan tudjuk átvetíteni azt saját életünkre. A közösségben történő filmelemzések a film helyes értelmezésében is segítséget akik a filmklubok eddigi tevé- nyújtanak. kenységét értékelték. Távol Afrikától, Őszi szonáta, Az Ipolymenti Filmklubok Ments meg Uram, Maléna, Martöbb éves múltra tekintenek visz- vin szobája, Úrvacsora, Országúsza. A legelső filmklub megren- ton, Befejezetlen élet, Egy aszdezése még 2008-ban történt az szony illata, A kétely, Az igaz töripolysági Fegyverneki Ferenc Kö- ténet… és még hosszan sorolhatzös Igazgatású Katolikus Iskolá- nánk azokat a filmeket, amelyeban. Ezt követte a 2009-ben ket a filmklubban megtekintetmegalakuló Ipolynyéki Filmklub, tünk, és amelyek mélyen bevéamely helyszínéül a helyi plébá- sődtek emlékeinkbe. Kiváló, renia szolgál. Az ipolysági plébá- mek alkotások, melyek lelkileg nián először 2010 szeptemberé- feltöltenek, erőt adnak számunkben tartották meg a filmklubot, ra, és üzenetük mélyen beépül az ipolyviski plébánián pedig életünkbe. 2012 szeptemberében. A havi Skultéty Bolgár Brigitta

KOMÁROM

Hit és megtérés Március 2-án Komáromban immár hagyományosan dr. Nyiredy Maurus atya tartott nagyböjti lelkinapot. A téma a hit évével volt kapcsolatos. A nap folyamán három előadást hallhattak a résztvevők. Amint azt az atya az első előadásban elmondta: „A hit - bizalom. Rábízom magam a másikra: beteg-orvos kapcsolat, gyermek-szülő kapcsolat… Ábrahám is hitt Istenben és engedelmes volt. A mi hitünk: élő bizalom Jézus iránt. Hit nélkül nincs Isten-kapcsolat. Aki őszintén szeret valakit, annak teljesen átadja magát.” A második elmélkedésben a hitről és csodákról volt szó: „Aki hittel érinti meg Jézus ruháját, meggyógyul…”

A délutáni előadásban a hit és a cselekedetek közötti összefüggésről elmélkedtek a jelenlevők: „A hit tettek nélkül halott. Tettek által igazul meg az ember. A hit kegyelem. A hit segít elviselni a szenvedést…” A továbbiakban szó volt az isteni erényekről is. A lelkinap szentmisével zárult, melynek homíliájában az atya a megtérésről beszélt. A lelkinap segítette a hívőket felkészülni a húsvétra. Amint azt az egyik jelenlevő elmondta: „Egész nap mély lelki békét éreztem. Nagyon jók voltak az előadások. A szentmise alatt különös kegyelmet kaptam, egész mise alatt folytak a könynyeim, és Isten szeretetét éreztem…” Kurcz Ilona

Nagyböjt idejében, 2013. március 11. és 13. között, Makovics István atya nagyböjti lelkigyakorlatos estékre hívta meg híveit a helyi templomba. A Debrecenben szolgáló Tóth László plébános atya, elfogadva István atya meghívását, az itteni és a környékről ide zarándokolt híveknek, szentmisék keretében előadást tartott mindig aktuális témákról. Első este László atya arra hívta fel a hívek ﬁgyelmét, hogy mennyire felelősek vagyunk a szabadságunkért és mindazért, amit Isten ránk bízott, mivel tápláljuk elménket és ezáltal lelkünket is.

A második este a felelőtlenségről, az ebből fakadó bűnökről, ezek felismeréséről, mindennek jóvátételéről és a jóvátétel fontosságáról szólt, ami nem más, mint az ember bűnnel való szakításának akarata. Majd a triduum utolsó estéjén a megbocsátásról, a felelősségteljes életről elmélkedett és arról, hogyan építhetjük, hogyan kell építenünk jövőnket a múlt és a jelen cselekedeteivel. Mi, keresztények, a jelenben tett jócselekedeteink által haladunk az isteni élet, az örökkévalóság felé. Rita Katalin ofs

ERDÉLY

Zászlót ajándékoztak A Keresztény Magyar Szövetség - ígéretéhez híven - a lehető legtöbb egyházközségbe elviszi a hit éve vándorlobogóját, illetve egy-egy zászlót ajándékoz a templomoknak. Március 15-én Erdélyben, a történelmi Háromszék egyik nagyközségében, Csernátonban imádkoztak együtt katolikus székely testvéreinkkel a szövetség képviselői. A zászló átadásakor Fehér Csaba, a szövetség elnöke elmondta, hogy sok minden összeköthet bennünket: történelmünk, anyanyelvünk, irodalmi kincsünk, de a legszorosabb kötelék közös katolikus hitünk, Jézus Krisztus megvallása és az ősi magyar Máriatisztelet. Az egyházközség szalagját Biró Nándor Alfonz plébános atya kötötte fel a vándorlobogóra, és Márton Áron püspök, a nagy székely hitvalló főpap szavaival üzent a felvidéki magyarságnak: „Ha kevesen maradtunk is, még mindig elegen, hogy a jövőben bízzunk!” Sárközi János

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Porta fidei 27. „Jelen történelmünkben az idők jeleire ﬁgyelve a hit arra kötelez mindannyiunkat, hogy a Föltámadott Úr eleven jeleivé váljunk a világban. A mai világnak elsősorban olyan emberekre van szüksége,

akiknek szívét-lelkét megvilágosította az Úr szava, és képesek sokak szívét, elméjét megnyitni arra, hogy vágyódjanak Isten és a vég nélküli igaz élet

után“ – olvasható a hit évét meghirdető Porta ﬁdei utolsó pontjában. Néhány hónappal ezelőtt útra keltünk a hit évének útján. Újabb és újabb lépéseket tehettünk Isten felé. S kell tennünk továbbra is. Sőt, másokat is buzdítanunk kell hiteles keresztény példánkkal. Mégpedig úgy, hogy Krisztussal új életre támadva, elsősorban elmélyített hittel lelki életet élünk. Vagyis élő, rendszeresen ápolt kapcsolatban maradunk Krisztussal. Ez megtapasztalhatóvá válik környezetünkben is. Egyedül erre alapozhatjuk többi aktivitásunkat, a rendezvények, kezdeményezések sorát. „Szilárd meggyőződéssel hisszük, hogy az Úr Jézus legyőzte a rosszat és a halált“ – áll a motu proprioban. Már az első keresztények igehirdetésének középpontjában Krisztus feltámadása állt. Teljes meggyőződéssel hirdették, hogy Jézus él. Hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból és örökre él. S bennünket is örök életre hív. Tudjuk, hogy az örök boldogság felé haladva számos alkalommal megújulásra, erőgyűjtésre, újrakezdésre van szükségünk. Arra,

Huszadik századi Mária-jelenések a világban

hogy Krisztussal lelkiekben feltámadjunk. Most, a hit évében is. Az alkalom kitűnő, éljünk is vele. „A hit évének minden kezdeményezése segíteni akarja a hit örömteli újrafölfedezését és a róla szóló megújuló tanúságtételt“ – olvasható a Hittani Kongregáció útmutatásainak befejezésében. A végéhez ért Porta ﬁdei rovat is ehhez kívánt hozzásegíteni az elmúlt hónapok folyamán. Köszönöm a közösen megtett lépéseket a hit éve eddigi útján, s kívánom, hogy kitartóan haladjunk tovább, hiteles hitet hirdetve...

Hidegháború avagy az Apostoli Szentszék keleti politikájának kezdetei Magyarországon

VII. rész

1985 – Nadzsu, Korea 1985-ben jelent meg Szűz Mária Julia Kimnek, egy négygyermekes koreai édesanyának Nadzsuban. Julia ennek az 50 ezer fős dél-koreai kisvárosnak a rosszhírű negyedében, saját kis fodrászüzletében dolgozott reggeltől estig. Nadzsuban 1985. június 30-a óta természetes emberi és vérkönnyekkel sír a Szűzanya. Julia a Szűzanya kiválasztottja és üzenethozója. A jelenési hely Kwangdzsú érsekségéhez tartozik. Juliát özvegy édesanyja nehéz anyagi gondok közepette nevelte és taníttatta. Édesapja eltűnt Észak és Dél testvérháborújában. Ő maga huszonötéves korában ment férjhez. Négy gyermeke született. A katekizmussal csak férjhezmenetele után ismerkedett meg. Beteg lett, de betegségéből csodálatos módon meggyógyult, majd családjával együtt megtért. A jelenések során a Szent Szűz és Jézus is megjelent Juliának, aki az anyaméhben megölt magzatok gyilkosainak bűneiért vállalja a

vezeklő szenvedést. Szűz Mária ezt mondta Júliának: „Ezek a parányi emberek azért könyörögnek, hogy szabad legyen élniük. Kinek a szenvedése borzasztóbb, hisz ártatlan lények ők, akiknek, kiszakítva anyjuk méhéből, kegyetlen halállal kell meghalniuk. Ez nagyon bántja Jézust és a Szűzanyát. Különösen szomorú, mennyire közömbösek azok a szülők, akik megölik saját kisgyermekeiket. A magzatok áldott életek!” A nadzsui eucharisztikus csoda-sorozatban a látható kenyér és a bor – test és vér – valóságos hús és vér élő drámájában percekig, sőt órákig láthatóan hangsúlyozza, hogy minden gondolatunk, szavunk és cselekedetünk kiinduló és középpontja az élő Isten. Tizenhétszer vált hússá és vérré Júlia nyelvén a legszentebb Oltáriszentség.

• HÚSVÉTVASÁRNAP • 2013. MÁRCIUS 31.

Babos Anikó Az 1964-es részleges megállapodás – 3. rész A Szentszék nemzetközi kapcsolatai A világ legkisebb állama kormányzati ügyeinek intézésében az egyházfőt az ún. római kúria segíti. Ez a Pápai- vagy Államtitkárságból, az Egyházi Közügyek Tanácsából, a bíróságokból, a kongregációkból és egyéb intézményekből áll. Külön szerv foglalkozik például a menekültek ügyeivel, a segélyakciókkal és az egyház nemzetközi kapcsolataival is. A Szentszék külügyeit a bíboros államtitkár (a „miniszterelnök”) vezetésével az Államtitkárságon intézik, méghozzá az ún. Államokkal Való Kapcsolatok Részlegén. A külügyminisztériumokhoz hasonló szerv hatáskörébe tartozik többek között az államokkal és nemzetközi szervezetekkel fenntartott diplomáciai kapcsolatok ápolása, a konkordátumok és egyéb megállapodások megkötése és a Szentszék képviselete egyes nemzetközi szervezeteknél, valamint kongresszusokon. Emellett a pápai képviselők ügyével is foglalkozik. Az Apostoli Szentszék semleges külpolitikát folytat, olyan rendezvényeken, konferenciákon vesz részt elsősorban, melyek a béke szolgálatában állnak. Egyes nemzetközi szervezetekben – így az ENSZ-ben is – megﬁgyelőként tevékenykedik, míg máshova állandó missziókat is delegál. Számos nemzetközi szerződés részese, így az 1961. április 8-án, Bécsben aláírt diplomáciai kapcsolattartásról szóló szerződésnek is.

FAGGATÓZÓ

Dicsőítsük együtt az Urat! Váci Egyházmegye püspöke, dr. Beer Miklós Budapesten született, 1943. június 1-jén. A Váci Egyházmegye püspöke. Esztergomban szentelték pappá 1966. június 19-én. Tanulmányait a budapesti Központi Szemináriumban folytatta. A Hittudományi Akadémián avatták teológiai doktorrá. Lelkipásztori tevékenységét Kőbányán, Szobon, Márianosztrán végezte, majd 21 éven át Pilismaróton volt plébános. Közben teológiatanárként teljesített szolgálatot az Esztergomi Hittudományi Főiskolán. 1997-ben Esztergom-Belvárosban lett plébános. Rektorként átvette a szeminárium vezetését. 2000. április 8-án az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lett. II. János Pál pápa 2003. május 27-én nevezte ki a Váci Egyházmegye megyéspüspökévé. Jelmondata: „Permanentes in fide”, azaz „Rendületlenül a hitben”. A püspök atyával Felbáron, a Boldog Batthyány-Strattmann László Emléknapon, az ünnepi szentmise után beszélgettem.

- Püspök úr a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyházzenei testületének, az Országos Magyar Cecília Egyesületnek (OMCE) az elnöke. Honnan a zene szeretete? - Korán, édesanyám révén kerültem kapcsolatba a zenével. Ő pedagógus volt, láttam, hogyan oktatja zongorára a lányokat, ﬁúkat, később évtizedekig orgonált a szentmiséimen Márianosztrán, majd Pilismaróton. Én is énekeltem, zongoráztam… Fontos feladatomnak tekintem a kántorképzést, egyházkarnagyok képzését és ebből kifolyólag a szakmai továbbképzéseket és a lelkigyakorlatokat. Érezzük, hogy egy igazán átfogó és kiforrott egyházi énekeskönyvre volna igény mind a papság, mind pedig a hívők részéről, ezen dolgozunk. Az egyház zenei anyanyelvének, a gregoriánnak az ismerete és liturgikus művelése mellett meg kell ismerkedni más műfajokkal, például a kórusmuzsikával, a zenekari művekkel, és megtalálni helyüket az egyházban. A zene is egyik módja Isten dicsőítésének, szintén nagy ajándék, ezért élni kell vele. Vácon nekünk ott van a 120 fős Szent Cecília-kórus Varga László atya vezetésével, elmondhatatlan az élmény, amikor megszólalnak. Elmaradhatatlanok az országos zenefesztiváljaink, de gyakoriak felénk a regionális hangversenyek is. A mi példánkon keresztül buzdítom a plébánosokat, hogy ahol volt, ott élesz-

szék újra a templomi kórusokat. Ezeknek a kommunista érában, de most is közösségteremtő erejük van, nevelik ﬁataljainkat. - Az ifjúság nevelésében is komoly szerepet vállal… - Az ifjúság a szívügyem. A ﬁatalokkal együtt kell lenni,

nagy országos programokban. Tavaly volt a Parlamentben a Magyar Cserkészszövetség 100 éves jubileuma, én is ott lehettem. Büszke vagyok rá, hogy cserkész vagyok. Mi a ﬁatalokat csak úgy tudjuk jó irányba segíteni, ha ott vagyunk köztük, és időt áldozunk rájuk. Nagyon nagy felelősségünk van a nevelé-

tározódik minden, amit láttak, hallottak. Megemlítem, hogy amikor én voltam gyerek, akkor egyik papunk titokban elvitt bennünket táborozni, annak tudatával, hogy ezért akár börtönt is kaphat. De ő nem gondolt erre, csak az volt a cél, hogy nekünk szép élményeink legyenek. Én is erre törekedtem, vittem a

köztük kell mozogni, és értelmes programokat kell mutatni számukra. Az egyik ilyen meghatározó mozgalom volt számomra a cserkészet, amiről rengeteget tudnék mesélni. Még családi örökségként szerezhettem élményeket erről a mozgalomról, s amikor az 1990-es években újraindulhatott, az elsők között voltam, akik cserkészcsapatot alakítottak, és részt vettünk a

sükben, nemcsak a szülőknek, hanem nekünk, papoknak is. Meg kell találni, bármennyire fáradságos munka is, a hozzájuk vezető utat. A ﬁataloknak egymásra is nagy szükségük van. Fontosnak tartom, hogy tartalmas programokat adjunk nekik, vigyük őket táborozni, kirándulni, táncházba, sportolni. Mert ezek az élmények meghatározóak, főként a kamaszkorban, amikor elrak-

gyerekeket táborozni, vízitúrázni stb. Ma már felnőttek, már ők is viszik a saját gyermekeiket. Jó példával kell elöljárni, és megállás nélkül foglalkozni velük. Ki kell használni a technika adta lehetőségeket. Ez a nevelés: átadni azt, amit mi is kaptunk. - Tudjuk, hogy több felvidéki atyával, köztük az olvasóink többsége által jól ismert Burián Laci bácsival is jó kapcso-

latot ápol. Miként születtek ezek az ismeretségek? - Burián Laci bácsit közel negyven éve ismerem. Ismeretségünk egészen a 1970-es évekre nyúlik vissza, amikor én még Pilismaróton voltam plébános. Később folytatódott az esztergomi évek alatt. Ő akkor még Ebedről, azután Párkányból járt át hozzám. Laci bácsi hiteles, sugárzó ember, aki Isten igaz embere, Krisztus papja. Egészséges lelkű ember, aki a sérelmeket szívből meg tudja bocsátani és elfeledni. Békességszerető, szlováknak, magyarnak lelki atyja. Egyszer elkísértem abba a kis szlovák faluba, ahol a papi pályafutását kezdte. Az idős emberek szeretettel vették körül, és elkezdtek beszélgetni vele. Laci bácsi megkérdezte, hogy emlékeznek-e még arra, hogy nem tudott szlovákul, és ott tanulta meg a nyelvet. Az emberek nem emlékeztek erre – az ő szeretete annyira átsugárzott mindenkin, hogy ilyen „semmiség” eltörpült az embersége mellett. 2002 májusában Ebed község polgármestere, Nagy Tibor, és a párkányi polgármester, Ján Oravec felkért arra, hogy lepjük meg Laci bácsit egy római úttal, a költségeket ők állják. A pápai fogadás megszervezését rám bízták. Sikerült örömet szereznünk neki, közelről volt lehetőségünk részt venni a pápai audiencián. Laci bácsi végigkísérte eddigi életemet, természetesen részt vett a 2003-as megyéspüspöki beiktatásomon is. Hálás vagyok a Mennyei Atyának, hogy ismerhetem őt.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Húsvétvasárnap

VASÁRNAP ról ra

Gy. Juhos Imre inden változik egyik percről a másikra. Így volt ez kétezer évvel ezelőtt, és ma sincs másként. Hányszor halljuk, hogy valami így vagy úgy lesz, és aztán mégis teljesen másképp alakul. Valami megváltozott, s a mi véleményünkön is változtatni kell. Hiszen a gyors fejlődés ezt kívánja meg. Ami ma érvényes, az holnap már hatályát veszíti. Ez történhetett Mária Magdolnával, Péterrel, Jánossal és a többi tanítvánnyal, amikor Jézus temetése után mindent elveszni láttak. Azt gondolták, hogy Krisztus mégsem győzött a halál felett, meghalt, s mindennek vége. De mégis történt valami, mert a sír üres, nincsen itt, feltámadott. Mikor is kezdik megérteni mindezt? Akkor, amikor Péter és János látja, hogy a leplek össze vannak hajtva, hiszen ez magától nem történhetett. Ekkor fokozatosan visszaemlékezve Jézus szavaira, kezdik sejteni, lassan megérteni, hinni azt, amit mondott nekik. S valahogy így van ez a ma élő emberrel is. Amikor a gyermek elkezd beszélni, járni, mindent fokozatosan ismer meg. Lassan, de biztosan eljut a megismerésig, újabb és újabb dolgokat fedez fel. Kihívás ez, az ember egész élete folyamán mindig megtud valami újat. Ahogy Hérakleitosz mondja: „Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami, amiért érdemes élni, küzdeni.“ Az előrehaladás a mi életünkben is Istenhez kell hogy vezessen. Az üres sír bennünket is felszólít, hogy a tanítványokkal együtt menjünk a Világosság felé. Mert az ember sohasem elégszik meg azzal, amit hall, hanem látnia is kell azt, meg akar győződni arról, amit hallott. Az üres sír olyan, mint a mai ember hite, sokszor üres, bizonytalan. De ha van indíttatás a hitre, akkor ez a mi üres sírunk kiteljesedhet, és a hit által örömmé lehet. Kiben kell hinnünk? Istenben, úgy, amint Ábrahám is tette. Hinni Istenben annyi, hogy hiszünk Sza-

vában, mert a mi Istenünk nem hallgat. Isten szava Jézus Krisztus és minden, amit tanított, amit tett föltámadása által. Szent Pál mondja: Krisztus feltámadt a halálból, ezért keressétek, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. A hitünket napról napra meg kell újítanunk. Erre hív bennünket húsvét öröme is. Olyan, mint a tavasz, az új élet kezdete. Krisztus feltámadása is egy új élet. Hiszen ha megnézzük a természetet, akkor a természet ébredésében meglátjuk Isten művét. Isten van, létezik, örvendjünk. Alleluja! Itt állunk az üres sírnál. Mégis vannak, akik azt mondják, hogy Jézus halott. Nem! Mi hisszük, hogy Jézus feltámadt. Miért? Mert hiteles tanítóink vannak, mint a tanítványok, Mária, ötszáz tanítvány, s ugyanakkor a mindennapjainkban Egyházunk boldogjai és szentjei. Erről tanúskodik Boldog II. János Pál pápa is a kétezer éves Egyház történelmében, melyen a pokol kapui nem vettek erőt. Ma itt az üres sírnál, ahonnan Krisztus feltámadt a halálból, látjuk, hogy milyen fontos ismerni hitünket és szerinte élni. Árpád-házi Szent Erzsébet mondja: „Aki mélyen hisz, az állhatatos a szeretetben.” Húsvét után, amikor beköszöntenek a szürke hétköznapok, ne engedjük, hogy a békétlenség hatalmába kerítsen. Ne engedjük, hogy a lelkünk a békétlenségbe essen vissza. Húsvét öröme arra tanít bennünket, hogy éljünk Istennel, éljük Vele hitünket. Az Úr feltámadása lehetőség számunkra, hogy fölismerjük az értékeket. Jézust mint a világ világosságát, már itt a földön kell keresnünk. Egyfajta kötelességünk is keresni Őt, nézni Őt és megismerni Őt. Jézus Krisztus él! Az Ő szava él! Van ereje a szívünkre hatni, van ereje gyógyítani, és van ereje bennünket magához ölelni. Engedjük, hogy működhessen bennünk, hogy minél jobban megismerjük, hogy növekedjünk a hitben, a reményben és a szeretetben.

• HÚSVÉTVASÁRNAP • 2013. MÁRCIUS 31.

Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 10, 34a. 37-43) Abban az időben Péter szólásra nyitotta ajkát, és ezeket mondta: „Ti tudjátok, hogy mi minden történt Galileától egészen Júdeáig attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget: Hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. Ő pedig, ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megpa-

rancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Minden próféta tanúságot tesz arról, hogy aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát.”

ünk, újra megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben.

Szekvencia A húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják! Krisztus, ártatlan Bárány: vérének árán nyája bűneiért megengesztelVálaszos zsoltár te Atyját. Benne élet (Zsolt 117, 1-2. és halál csodás nagy 16ab-17. 22-23) párharcra száll: élet Válasz: Ezt a na- Ura a sírból felkél, és pot az Úristen adta: győztesen él. Mária örvendjünk és viMagdolna, mondd, gadjunk rajta. mit láttál utadon! Vagy: Alleluja, al- „Az élő Krisztusnak leluja, alleluja. sírját, feltámadt Urunk nagy diadalSzentlecke Szent mát, angyalok jelePál apostolnak ko- nését, Urunk halotti losszeiekhez írt le- leplét. Feltámadt veléből Krisztus, reménye(Kol 3, 1-4) tek: Galileába megy Testvéreim! előttetek.” Krisztus a Krisztussal együtt halálból valóban felti is feltámadtatok. támadt, tudjuk. Keressétek tehát azt, Győztes Király, köami odafönt van, nyörülj meg rajtunk! ahol Krisztus ül az Evangélium Isten jobbján. Az Szent János égiekre irányuljon ﬁkönyvéből gyelmetek, ne a föl(Lk 23, 1-49) diekre. Hiszen megJézusnak fel kelhaltatok, és életetek Krisztussal az Isten- lett támadnia a halálból. A hét első ben van elrejtve. napján, kora reggel, Amikor azonban amikor még sötét Krisztus, a mi élet-

volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Liturgikus naptár Március 31. HÚSVÉTVASÁRNAP (Szent Ámosz, Szent Benjamin, Árpád, Benő) Énekrend: H 90; 88-280B; 275, 306. ÉE 106; 107-187; 364 Április 1. Húsvéthétfő (Hugó, Agád) Miseolvasmányok: ApCsel 2,14.22-32; Zsolt 15,12a és 5,7-11; Mt 28,8-15 Válaszos zsoltár: Védelmezz, Istenem, hiszen tebenned bízom. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. Énekrend: H 85; 127-135A; 90 ÉE 101; 183-170; 106 Április 2. Kedd húsvét nyolcadában (Paolai Szent Ferenc, Prohászka Ottokár, Áron) Miseolvasmányok: ApCsel 2,36-41; Zsolt 32,4-5. 18-20 és 22; Jn 20,11-18 Válaszos zsoltár:A föld telve van az Úr irgalmával. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. Énekrend: H 92; 146; Gl 518 ÉE 116; 206; 113 Április 3. Szerda húsvét nyolcadában

(Richárd, Buda, Hóvirág) Miseolvasmányok: ApCsel 3,1-10; Zsolt 104,1-4. 6-9; Lk 24,13-35 Válaszos zsoltár: Örvendezzenek mindazok, akik az Urat szívből keresik. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. Énekrend: H 89; 150; 432 ÉE 111; 200; 197 Április 4. Csütörtök húsvét nyolcadában (Szevillai Szent Izidor, Izóra) Miseolvasmányok: ApCsel 3,11-26; Zsolt 8,2a és 5-9; Lk 24,35-48 Válaszos zsoltár: Uram, mi Urunk, mily csodálatos a te neved az egész világon. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. Énekrend: H Gl 518; 118; 64(1,3) - ÉE 113; 166; 87(1,3) Április 5. Péntek húsvét nyolcadában (Ferrer Szent Vince, Irén, Teodóra) Miseolvasmányok: ApCsel 4,1-12; Zsolt 117,1-2. 4. 22-27a; Jn 21,1-14 Válaszos zsoltár: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mivel irgalma

örökké megmarad. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. Énekrend: H 86; 252f-280B; Gl 522 - ÉE 112; 186-187; 191 Április 6. Szombat húsvét nyolcadában (Celesztin, Vilmos, Taksony) Miseolvasmányok: ApCsel 4,13-21; Zsolt 117,1. 14-16ab 18-21; Mk 16,9-15 Válaszos zsoltár: Hálát adok neked, Istenem, mert meghallgattál engem. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. Énekrend: H 90; 152; 86 ÉE 106; 189; 112 Április 7. HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA Az isteni irgalmasság vasárnapja (De la Salle Szent János, Herman) Miseolvasmányok: ApCsel 5,12-16; Zsolt 117, 2-4. 22-24. 25-27a; Jel 1,9-13.17-19; Jn 20,19-31 Válaszos zsoltár: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mivel irgalma örökké megmarad. Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. Énekrend: H 89; 143-418; 102 ÉE 111; 207-114; 124

LELKI TÁPLÁLÉK

Ezt üzeni... Flüei Szent Miklós

Hittel és kereszttel…

HÉT

ről re

remete Koller Gyula

lausnak nevezett Flüei Miklós egy tehetősebb parasztcsalád első gyermekeként született Svájcban, Flüe helységben, 1417. szeptember 25-én. Gyermekkorában élte a falusi ember életét, de mutatkoztak annak jelei, hogy Isten kiválasztotta; rendkívüli módon szerette a magányosságot, az imádságot és a böjtöt. 16 éves korában vágyat érzett a remeteélet iránt, de be kellett vonulnia a hadseregbe. Részt vett a Zürich elleni háborúkban (1440), majd a thurgaui hadjáratban (1460) is. Valószínűleg a két háború közt kötött házasságot Wyss Dorottyával. Bizonyára boldog házasságban élt, családjában tíz gyermek jött a világra. Saját vallomása szerint nagy tekintélye volt mint bírónak és tanácsosnak, sokat kellett foglalkoznia közügyekkel is. De elmenekült a megtiszteltetése elől, és elkerülte főbíróvá választását. Klaus jó családapa volt, mindenütt nagyra becsülték, mert bölcsességgel rendelkezett, mégsem volt teljesen boldog. A lappangva tovább élő remeteélet utáni vágy felszínre került. Közölte feleségével, akit szeretett, de aki nem tudta megérteni e kérdésben férjét. Pap barátjának és bizalmasának a tanácsára átmeneti nyugalmat és megbékélést talált, amennyiben idejének jelentős részét arra szentelte, hogy elmélyedjen Krisztus szenvedésében. Majd teljesen visszavonult a közéleti tevékenységtől. Mivel a remeteélet utáni vágya egyre erősebb lett, beszélt róla Dorottyának, aki mélyen megilletődött, de még ellenszegült tervének. 1467 júniusában megszületett tizedik gyermekük, Miklós, akit papnak szántak. Ez év októberében aztán felesége engedelmével Klaus elhagyta családját. Mivel azonban félt szomszédai ellenkezésétől, elhatározta, hogy vándor zarándok lesz és hátat fordított szülőföldjének. Alig jutott át a svájci határon, egy természetfölötti sugallat arra késztette, hogy térjen vissza az otthonához a közeli Melch-völgybe. Ott azonban ismét felfedezték, és jöttek a kíváncsiak, hogy megbámulják. Megértette, hogy önmagát kell feláldoznia, és nem szabad zavartatnia magát amiatt, hogy mások mit gondolnak róla. Klaus véglegesen Ranftba vonult, s attól kezdve - életéből több mint 19 évet töltött imában, munkában -, teljesen tartózkodott mindenféle tápláléktól. Az egyedüli, amit magához vett, az Eucharisztia volt. Először gyanakodva egy egész hónapon át ﬁgyelték; végül, amikor meggyőződtek igaz voltáról, remetelakot és kápolnát építettek számára. Ezt a meggyőződést osztotta Thomas Weldner konstanzi segédpüspök is, aki 1469 áp-

Március 21. rilisában felszentelte a kápolnát és megvizsgálta Klaust. Ez az életmód nem tette Klaus testvért megközelíthetetlenné. Minden rendű és rangú férﬁak és nők mentek hozzá problémáikkal és kérdéseikkel. Még felesége is meglátogatta. Klaus testvér – már így kezdték hívni – a szükséget szenvedőkkel barátságos és együtt érző volt, de a gőgös és fennhéjázó látogatóival szemben nagyon elutasító tudott lenni. Tekintélye még a politikai események menetére is hatással volt. 1481-ben a kantonok elkeseredett ellenségeskedésbe keveredtek egymással, és elkerülhetetlennek tűnt a polgárháború. Klaus testvér fáradozásai révén az év decemberében tartományi gyűlésre került sor, ámde a gyűlés résztvevői nem tudtak egyezségre jutni. Ekkor megérkezett Klaus testvér tanácsa, amelyet Grundi Henrik által terjesztett a küldöttek elé, és helyreállította a békét. Megérezte mindenki, hogy a bonyolult politikai kérdésekben az Isten bölcs emberében tökéletesen megbízhat a Habsburgok és Milánó hercege éppúgy, mint a svájciak. Imádságos és vezeklő életmódja miatt – az utolsó késő középkori misztikusok egyikét kell benne látnunk. Klaus testvér világító példa volt a meghasonlott és megtépázott világ előtt. 70 éves korában halt meg Ranftban, 1487. március 21-én. Svájc egyik patrónusa. * * * Klaus testvér Istentől irányítva rájött arra, hogy, mindig a jobbat, az Istennek tetszőbbet kell keresni. Családapaként megtette mindazt, amit megkövetelt a családi élet és a környezet. Lelke azonban többre, Istennel töltekező magányra és önfeláldozó életre vágyott. Először azt hitte, hogy ezért bújnia kell az emberek elől. Isten azonban ráébresztette, hogy ez önzés, mert a benne lévő jóságnak terjednie kell. Klaus testvér ezt megtette, és a magányban is terjesztette a jót. Ne feledjük, Jézus is erre, a jót terjesztő apostolkodásra küldte minden hívét. Nemcsak az apostoloknak, nemcsak a papoknak kell a jót és igazságot hirdetniük, hanem erre neked is küldetésed van, Olvasóm! Arról is elgondolkozhatunk Klaus testvér esetében, hogy nem a diploma, nem az iskolai végzettség és kitüntetések a legfontosabbak. Tagadhatatlan, hogy ma már szükség van a magasabb fokú végzettségre, de nem ez a lényeges. Ennél fontosabb a bölcs hozzáállás, a belső összeszedettség és az imával „ízesített” gyakorlat, amely igazi mesterré tesz. Okos vagy, tanult vagy? Szerezz hozzá alázatos bölcsességet és imával „füszerezett” gyakorlatot!

keresztje mindenkinek a sajátja. A másiknak segíthetünk, de attól még nem lesz a mi keresztünk. Mégsem egyesével járjuk a keresztutat. A nagyböjti időben azok elmélkednek rendszeresen a kereszt üdvözítő erejéről, akiket összeköt a hit. Hit abban, aki értünk oly sok kínt és gyötrelmet vállalt, egész életét áldozatul adta értünk, keresztfán függve, dicsőséges trónusán meghalt, de harmadnap föltámadt. Hitünket nem csak megvalljuk, hanem élni is akarjuk. Átélni annak az útját, aki mindezt az emberiségért vállalta. Keresztútjárásunkban Jézus nyomait követjük, aki „keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelynek héber neve Golgota” ( Jn 1,17).

tette magát a keresztnek, anélkül, hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül” (Zsid 12,2). Hiszem, hogy Jézus értünk „kínhalált szenvedett és meghalt”. Hinni egy halott emberben értelmetlen lenne, de hinni egy értünk meghaló és feltámadó Istenben minden emberi értelmet meghalad. A keresztet szemlélve hitünk egybefonódik az isteni bölcsességgel, hiszen amíg a kereszt „a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság”, nekünk azonban „Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége” (1Kor 1,2324). Jézus kereszthalála által a hitünk túl tud mutatni azokon a helyzeteken, amelyeknek pillanatnyilag nem látjuk az értelmét. A „miért?”-ek és a „ho-

Sokszor járhattuk már végig a keresztutat, mert hisszük, hogy az Elítélt minden lépése és szavai, meg mindazok, akik jelen voltak, folytonosan hozzánk szólnak. A keresztút nem önsanyargatás, hanem Istennek az emberhez intézett üzenetében rejlő titkok kibontása. A hit évében a keresztúton úgy vegyünk részt, hogy az egyes állomásoknál hitünk értékességére próbálunk ﬁgyelni. Úgy tudunk igazán részt vállalni Krisztus keresztjéből, hogy a hit és a szeretet fényénél ismerjük fel a mi saját keresztünket. Naponta felvesszük a vállunkra és mindig ennek a szeretetnek az erejében haladunk előre. Haladjunk egy életen át azt utánozva, aki „aláve-

gyan?”-ok továbbra is fölmerülhetnek, de nem esünk kétségbe, ha azonnal nem kapunk választ, hanem engedjük, hogy Isten majd mindent idejében megértessen velünk. Azzal, hogy merjük kimondani: „hívő vagyok”, beállunk azok sorába, akik hordozzák a hitükért vállalt nehézségeket is. Jézus sohasem mondta, hogy könnyű lesz. Azt meg végképp nem mondta, hogy nem lesz kereszt a hit zarándokútján. De azt sem mondta, hogy egyedül kell ezt a keresztet vinnünk. Kereszthordozásainkban mellettünk állnak hívő társaink, akik bátorítanak bennünket. És ott van mellettünk Jézus. Sőt, Ő előttünk megy, nekünk csupán követni kell Őt.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

ÜNNEP

Húsvét a családunkban A húsvét a legnagyobb keresztény ünnep. Gyökerei ugyanakkor a történelem előtti időkbe nyúlnak: azokba a korokba, amikor az ember ráébredt önmagára, az őt körülvevő természetre. Pogány, vagy Krisztus-hívő – a tavaszi napsütés, a rügyező fák, a tél bilincseinek gyengülése mindenkiben hasonló érzéseket ébreszt. Az emberi életnek e fontos ciklusa mindig is spirituális tartalmakat vonzott. Népszokás és egyházi rítus ma is együtt élnek. Hogyan ünneplünk manapság? Hogyan telik a húsvét keresztény családjainkban? Mi kerül az ünnepi asztalra? Ebben a számunkban erre voltunk kíváncsiak. Jakubecz Márta, író, pedagógus, lapunk külső munkatársa: - Húsvét a nagyböjti idő „megkoronázása”. Urunk feltámadását még maga a természet is ujjongással köszönti: a hosszú tél után végre újjáéled a rét, bimbókat fakaszt és virágszirmokat simogat a kora tavaszi napsütés. Szinte fellélegzem, mert úgy érzem: csoda történt. És valóban: a Feltámadás megadja hitünk valóságos értelmét. Vége a sötétségnek, Fény űzi el az árnyakat! Háziasszonyként a húsvéti előkészületek számomra még jóval az ünnep előtt kezdődnek, a ház nagytakarításával. Miután már minden ablak egyformán ragyog, s a függönyök is friss-fehéren libbennek, jöhet a lakás díszítése, majd az ünnepi étkek elkészítése, melyek közül - mint más otthonokban - elmaradhatatlan a sonka házi tormával. A húsvétvasárnapi ebédet már előre eltervezem, hogy igazán ünnepélyes és ﬁnom legyen. Nem feledkezem meg az asztal díszítéséről sem. Vidám színt választok: aranysárga lesz a domináns, hogy az asztal is a feltámadás örömét és sugarait idézze. Családom egyre bővül, a férjemmel új családtagoknak örvendezhetünk. Két ﬁunk közül az egyik a közelmúltban nősült, a másiknak jegyese van. A húsvétvasárnapot együtt tölti az egész család. Először nálunk ünnepelünk mind a heten az apósommal együtt, majd édesanyámékhoz megyünk a szomszéd faluba, ahol gyakran összegyűlik a szélesebb értelemben vett család.

Ami a lelkieket illeti, a nagyböjtben legnagyobb élményt számomra a zsolozsma imádkozása és a lelki könyvek olvasása jelentette. Megpróbálom testben és lélekben megújulva átélni családom körében a kereszténység legnagyobb ünnepét. * * * Decsi Katalin, a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola, Óvoda és Gimnázium igazgatója: - Érdekesnek tartom, hogy a húsvét számomra minden évben valami mást jelent. Nincsenek benne sztereotípiák, mégis vannak benne alapvetően fontos események. Ilyen maga a böjti időszak, néha lemondásokkal és sok-sok elmélkedéssel, imával. Ez olyan időszak, amely Istenről és rólam szól, a mi személyes kapcsolatunkról. Nem más ez, mint egy viszonyítási folyamat, hogy hol is tartok én

most Uram, a Te Teremtésedben. Jézus meghalt értünk a kereszten. Tőlem mit vársz, Uram, mit kell észrevennem, mit kell megtennem, hogy részt vehessek alkotó munkádban? Ezek azok a kérdések, amelyek visszatérően megjelennek a böjti időszakban. Különös varázsa van számomra a keresztúti ájtatosságnak, főleg ha a kollégákkal és a diákokkal együtt elmélkedünk Jézus szenvedéstörténetén. Segíti a felismerést: nem vagyunk egyedül a világban, feladatunk teljesítéséhez társakat kapunk otthon, munkahelyen… A másik csodálatos találkozás számomra a nagyszombati sírlátogatás a templomban. Gyermekként is, térden járva a nagyi mögött, Jézus testéhez haladva, nem értettem, miért vagyunk szombat délelőtt a templomban, miért nem szólnak a harangok, miért van letakarva a kereszt, miért kell csendben imádkozni? A sok miértre egyszer csak megérik az emberben a válasz: mert Ő megváltott engem is. Kell ennél több, kell más az ünnephez? Kell-e hozzá sonka és tojás? Kell-e hozzá locsolkodás? A léleknek biztosan nem, csak a találkozás. Ezekkel az érzésekkel a lelkemben azért én is megfőzöm a családomnak a húsvéti sonkát tormával és tojással, nagycsütörtökön előnyben a spenót, nagypénteken pedig a húsmentes ételek. Aztán a vasárnap és a hétfő a föltámadás örömével már a nagycsaládé. Látogatás a szülőknél Érsekújvárban és Kéménden. Ami a locsolkodás szokását illeti, nekem nagyon tetszik, hogy a ﬁúk a lányokat meglocsolják vízzel, de én ilyenkor jobban örülök a személyes találkozásoknak szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel, rokonokkal, keresztgyermekekkel, hiszen az Örömhír velük együtt élhető meg a mindennapokban. Összeállította: M. P. Fotó: Fagyas Róbert/ipolyvarboplebania.blogspot.com és világháló

• HÚSVÉTVASÁRNAP • 2013. MÁRCIUS 31.

MISZTÉRIUM

A mulandóság tengeréről az örökkévalóság partjaira „Amikor megvirradt, Jézus a parton állt.” (vö. Jn 21,1-14) Egyetlen megjelenéskor sem történt, hogy a föltámadt Jézus távolabb megállt volna tanítványaitól, hogy oda vonzza, hívja őket jelenlétével, ahol ő van. Vagy ott jelent meg nekik, ahol voltak, hogy megtanítsa őket: ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében, ezután velük tud lenni valóságosan. Vagy szembejött velük, akik az üres sírtól távozóban voltak, hogy megtanulják: nem a sírban és a sír irányában kell keresni őt. Most azonban, „amikor megvirradt, Jézus a parton állt”. Enni kért tőlük: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Azt felelték: „Nincsen.” Nem azért kért enni, mintha éhes lett volna, hiszen ő már odaát van, ahol nem esznek és nem isznak. Csak fel akarta oldani félelmüket, és igen gyöngéd szeretettel olyannak mutatkozott, mint akinek lehet adni, és aki elfogad. Ezzel az apostolok beavatást nyertek abba a nagy titokba, hogy nemcsak addig akart tőlük szolgálatokat és ajándékokat elfogadni, amíg csupán emberként ismerték, hanem isteni mivoltában is: vagyis embersége a halál előtt Isten mélységeit tárta föl, aki nemcsak adni akar teremtményeinek, hanem szívesen el is fogad tőlük ajándékokat. A szeretet, amely csak ad, de képtelen elfogadni, nem igazi szeretet. Le-

Túrmezei Erzsébet

Húsvét után HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek. Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt… szívek, üres-szegények. Húsvét előtt… kihamvadott remények. Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után… futni a hírrel frissen! Húsvét után… már nem kérdezni mit sem! Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek.

het mögötte szennyes uralkodni vágyás és birtoklási kísérlet is. Az Úr elfogadja az apostoloktól egész életük odaadását is, hogy segítsenek neki embereket halászni az Isten országa számára. A galileai halászok – Péterrel az élükön – ezen az éjszakán semmit sem fogtak. Jézus szavára mégis kivetik a hálót, s tömérdek halat fognak. Megtapasztalják Jézus szavának az egész természetet uraló erejét, amely majd megmutatkozik az emberhalászatban, akár lesz látványos eredménye, akár nem. Kézzelfoghatóan tapasztalják, hogy van természetfeletti világ, melynek a föltámadt Jézus az ura. Megtanulhatják azt is, hogy csak akkor számíthatnak hatalmas halfogásra (missziós eredményre), ha az örökkévalóság partjain álló Jézusra ﬁgyelnek, az ő szavainak engedelmeskednek, s egész lényükkel feléje fordulnak, hozzá sietnek. A szeretett tanítvány ismeri föl először Jézust, és így szól Péterhez: „Az Úr az.” Mégis Simon Péter veti magát a vízbe, hogy előbb érhessen Jézushoz. Szemlélhetjük a titkot: az ártatlan szeretet lát előbb és tisztán, a bűnbánó lélek viszont rohan az Úr felé. Titkon bocsánatában reménykedve. A szűzi, tiszta szeretet szemlélve egyesül az Úrral, a bűnbánó szeretet az Úr közelségének minden akadályt legyőző keresésével. Péter gázol a sekély vízben, a hajó a nyomában: ez az egyik legszebb kép az Egyházról, mely a mulandóságból az örökkévalóság felé tart, ahol a föltámadt Jézus várja égi lakomára, s ahol már nem halat esznek, hanem az isteni életből táplálkoznak. Mintha sokak lelkéből kiveszőben lenne az örökkévalóság tudata, a vágyakozás az örök partok után, és még inkább az a teljes, egzisztenciális döntés, amellyel Simon Péter beveti magát a vízbe, hogy minél előbb Jézushoz érjen. Péter hajója ezen az éjszakán még nem az Egyház jelképe volt, hanem csupán egy halászati vállalkozás eszköze. Péter megkísérelt visszatérni korábbi foglalkozásához és életéhez, amelyből egykor Jézus kiszólította. Pedig soha nem lehet ugyanúgy visszatérni valamihez, ami már a múlté. Merő ideológia lenne. Péter sem apjával és rokonaival van együtt az éjszakai halászásban, hanem azokkal a férﬁakkal, akiket Jézus hívott el, és akikkel tanúi voltak csodáinak, s egy új, testvéri családot alkottak. Együtt élték át Jézus elítéltetését és szörnyű kereszthalálát. Nem lehetett minden zavar, nyugtalanság nélkül együtt lenni azokkal, akikkel eddig csak Jézusért és Jézusban volt közös az életük. Az ő szavára most kivetik a hálót, s a csodás halfogás tanúi lesznek. S a hajó abban a pillanatban válik az Egyház jelképévé, sőt Egyházzá, amikor felismerik a parton álló Urat, hallják hangját, engedelmeskednek neki, és hozzá indulnak. Ne züllesszük le az Egyházat vállalkozássá, egyesületté, ahol csupán együtt csinálnak valamit (még ha esetleg nagyon is jól), hanem tegyük mindjobban Egyházzá ezzel a közösségi és egyéni irányvétellel, hogy bennünk és közöttünk minden a föltámadt Jézussal legyen nyilvánvaló vagy rejtett kapcsolatban, aki az örökkévalóság partjain lakomára hív bennünket: a Bárány menyegzőjére. (Barsi Balázs: Húsvéti stációk c.könyvéből, A föltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak Tibériás tavánál) • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

VATIKÁN

Isten gondoskodik rólunk: a pápák által is A napokban történő római eseményekről a modern technológia segítségével szinte az egész világ percről percre értesül, könnyen követhető az egyház mai történetének minden időszerű mozzanata. Így újra inkább saját élményeim által lelkesítve szeretném megközelíteni az elmúlt napok légkörét, amit a Remény címzetteinek egyikeként, vagyis szlovákiai magyarként tapasztalhattam meg az Örök Városban, sok százezer ember társaságában. A konklávé első napján, bár az első választási kör után szinte biztosra vehető volt, hogy nem sikerül kétharmados többséget, vagyis legalább hetvenhét szavazatot kapnia egyetlen jelöltnek sem – hiszen valójában még csak ekkor mutatkozhatott meg igazán a választó bíborosok között, ki milyen támogatottságot élvez –, mégis nagyon sokan gyűltünk össze a Szent Péter téren, a Sixtus-kápolna kéményét ﬁgyelve. Érződött annak tudatosítása, milyen komoly feladat hárul a választó bíborosokra, ami a további imádságos lelkület elmélyítését is magával hozta. Másnap a délelőtti két kör sem hozott eredményt. Folytatódott a várakozás. Estére sokkal többen jöttek a térre, a többször eleredő eső ellenére is csak növekedett az összegyűltek száma. Mivel negyed hétig nem szállt fel füst a világ legszemléltebb kéményéből, megértettük, még a negyedik alkalommal sem született döntés. Ám izgatottan, mégis lelki nyugodtsággal vártuk, mi lesz majd hét óra körül. A tér hangulatában, ismerősök körében gyorsan telt az idő. És a kéményből néhány perccel hét óra után felszállt a fehér füst! Majd megszólaltak a Szent Péter-bazilika harangjai. Óriási öröm, szívből fakadó boldogság járta át Róma szívét, tapssal, éljenzéssel, sokan a meghatódottság és öröm könnyeivel tudatosították: az Egyháznak van új pápája. Először éltem át egy új pápa megválasztását Rómában tartózkodva. Bevillantak az elmúlt pápák nevének kihirdetései és első pápai megjelenéseik a Szent Péter-bazilika központi erkélyén, amiket persze csak képernyőn keresztül, illetve felvételről láttam. Lelki szemeim előtt megjelent a Sixtus-kápolna, valamint az a kis szoba, ahol az elkészített fehér pápai

A beiktatási szentmisén, március 19-én

reverendák sorakoztak, a kápolna, ahol az új pápa imádkozik a hívek előtti megjelenését megelőzően, az a terem, amelyből a kamerák fókuszpontjában lévő erkélyre nyílik a nagy üvegajtó. Ugyanis néhány hónappal ezelőtt alkalmam volt végigsétálni az említett helyeken, akkor még nem is sejtve, hogy hamarosan új Péter-utód megválasztására kerül sor. Kíváncsian vártuk az új pápa nevének bejelentését. Bevallom, nem kis meglepetés volt hallani egy olyan nevet, amit a média nem túl sokat emlegetett a pápaválasztás előtti gazdag felmérés, elméletszövés, tippelgetés kapcsán. Ám e meglepődés egyáltalán nem csalódást jelentett. Sőt, amikor megláttuk, meghallottuk az új Szentatyát, Ferenc pápát, egyértelműen szívünkbe hatolt a tény: a Szentlélek működött ezen a konklávén is. Hogy az imának, ami a bíborosokat támogatta, van ereje. Hogy Isten ma is gondoskodik Egyházáról. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a hatalmas tömeg egy időre képes volt elcsendesedni. Teljes csend uralkodott a téren s a környező utcákon, miután az új pápa arra kérte az összegyűlteket, imádkozzanak Isten áldásáért számára. Majd ő adta első alkalommal apostoli áldását a népre. Kiérződött Ferenc pápa egyszerűsége, alázata, közvetlensége. Mindezt az utána szerzett információk is alátámasztják eddigi életútjára visszatekintve. Úgy tűnik, túlnyomórészt pozitív visszhangra talált megválasztása. Ennek egyik bizonyítéka volt a nagyszámú részvétel a péteri szolgálatának ünnepélyes megkezdése alkalmáAngelo Sodano bíboros felhúzza Ferenc pápa ujjára az aranyozott ból bemutatott szentmiséjén Szent József, az egyetemes Egyház védőhalászgyűrűt • HÚSVÉTVASÁRNAP • 2013. MÁRCIUS 31.

szentjének ünnepén. Még az időjárás is hozzájárult az ünnep fényének emeléséhez, ugyanis az esős, szeles napok után, a Szent Péter téren tartott liturgikus ünneplés ideje alatt verőfényes napsütés tette szebbé e jelentős eseményt. Paptársaimmal együtt örömmel áldoztattuk a híveket. Mint minden szentmisében, most is, Krisztus Testét nyújtva tudatosíthattuk, Ő az, Aki igazán a ﬁgyelmünk középpontjában kell hogy legyen. Mert az Egyház, amelynek tagjai vagyunk, az Ő titokzatos teste, a mindenkori pápa pedig Krisztus földi helytartója. Az idei nagyböjti időszak rendkívül eseménydús volt. Az egyházi év legnagyobb ünnepét új Péterutóddal ünnepeljük. Ám biztosan sokaknak eszébe jut 2005 húsvétja is, amikor az azóta már boldoggá avatott II. János Pál földi életének utolsó napjai hagytak mély nyomot az emberek szívében. Mennyei születésnapjának évfordulója április 2-ra esik. De a néhány nappal ezelőtt névnapját ünneplő XVI. Benedek, akit utódja, Ferenc pápa a nagyhét előtt meglátogatott, úgyszintén nem merül feledésbe. Többek között péteri szolgálatának utolsó beszédein is érdemes elmélyülten elgondolkodni. Érdekességként említve, olasz nyelven már könyvbe gyűjtve is napvilágot látott. Sőt, Ferenc pápáról is, már megválasztását kéthárom nappal követően lehetett könyvet vásárolni. Hagyjuk leülepedni magunkban az eseményeket. Hagyjuk érni az elmúlt napok tanítását. Amit azonban megújult lelkesedéssel bátran állíthatunk: Isten minden időben gondoskodik rólunk. A pápákon keresztül is. Róma nyugalmazott püspöke, XVI. Benedek, Boldog II. János Pál és elődjeik nagy lelki gazdagságot hagytak ránk, amiért hálásak lehetünk. Most Ferenc pápa feladata, hogy Krisztus földi helytartójaként tovább vezesse az Egyházat. Március 19i ünnepi szentmiséjének homíliáját ismét azzal a buzdítással fejezte be: imádkozzunk érte! Ebben a lelkületben szálljon imánk Istenhez: Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját! Fotó: világháló

TANÁCSOLÓ

Testi-lelki egészségünk

Műsorajánló

A 80 év felettiek vérnyomásáról II. Egy aggódó családtag kérésére válaszunk első részében elmondtuk, hogy a vérnyomás kezelésére szóló ajánlások többsége a fiatal- és középkorú betegek számára alkalmazható csak. Az időskori, ún. izolált szisztolés hipertónia ugyanis egy, a kortól és korábbi betegségektől megváltozott/legyengült szervezetben alakul ki. Az elmeszesedett erek rugalmatlanságán, merevségén kívül tehát figyelembe kell venni az egyéb betegségek, kóros állapotok meglétét is. Ezek közül főleg a vesék állapota, azok betegsége lehet komoly befolyással az időskori hipertónia kialakulására, prognózisára. Időskorban csökken a vesék sókiürítő képessége, azaz amíg fiatalkorban a felesleges só a vizelettel eltávozik, időskorban a sós ételekkel bekerülő nátrium közrejátszhat a vérnyomás emelkedésében. Tudjuk, hogy a nők a változókor előtt „védettebbek” – ennek egyik oka az, hogy a női hormonok elősegítik a sókiürítést. Időskorban, a hormonok hiányában, e „segítség” elmarad. Mivel a vérnyomás emelkedése a vesebetegség egyik fontos tünete, az időskori vérnyomás jelentkezésekor, ill. a kezelés megtervezéséhez fontos a vesék alapos kivizsgálása (vérvétel, ultrahang). Nagyon fontos tudatosítani, hogy időskorban – amint erre Kedves Olvasónk levele is utalt – megnő az ún. fehérköpeny-hipertónia gyakorisága. Magyarán: különösen az addig nem betegeskedő, tehát „orvoshoz nem szokott” idős ember vérnyomása a rendelőben, kórházban magasabb értékeket mutat, mint az otthoni, ismerős környezetben. Ezért időskorban fokozottan érvényes az „egy fecske nem csinál nyarat” szabály: azaz egy magasabb érték miatt nem szabad azonnal hipertóniásnak tekinteni az idős embert. Legalább három, különböző alkalommal kell megmérni a vérnyomást, ill. összehasonlítani az otthon mért értékeket az orvos által mértek-

Agapé

Hangyaboly torta

Szeretett édesanyám tavaly töltötte be nyolcvanadik életévét, hála Istennek jó egészségnek örvendve. Orvoshoz ritkán jár, ezért lepődtünk meg, amikor egy kis baleset miatt a rendelőben megmérték a vérnyomását, és azt 180-nak találták. Akkor ajánlották, kezeltessük, nehogy agyvérzést kapjon. Mivel jómagam is magas vérnyomásban szenvedek, és van vérnyomásmérőm is, itthon jó párszor megmérem édesanyám vérnyomását. Sose mérek 150-160-nál magasabbat. Mi a teendő? Kell-e szednie valamilyen gyógyszert a vérnyomásra? Az az igazság, hogy nemigen szereti a gyógyszereket, és azt mondogatja: ilyen korban már nem kell semmilyen orvosság. Jelige: „Aggódó lánya”

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió Április 6., szombat 13.40 Lelkiségi irodalom 17.20 Tanúságtétel. Személyes vallomások megtérésről 18.00 Szentmise Egerből Április 7., vasárnap 10.00 Szentmise Várpalotáról 22.00 Felvidéki beszélgetés. Lépes Lóránt atya műsora

Duna TV

kel. Nagyon fontos, hogy a vérnyomást ne csak ülő/fekvő helyzetben mérjük, hanem a beteg felállását követő 3. percben is. A már említett érmerevség miatt ugyanis időskorban gyakoribb az ún. ortosztatikus vérnyomáscsökkenés, ami azt jelenti, hogy a felállást követően a beteg szisztolés vérnyomása több mint 20 higanymillimétert csökken. Magyarán, amíg fekve pl. 160 a nyomás, a felállás utáni percekben ez 140 alá esik. Ha a beteg hajlamos ilyen reakcióra, óvakodnia kell a hirtelen felkeléstől (pl. a kapu-, telefoncsengő megszólalására), mert a vérnyomásesés szédülést, összeesést okozhat. Fokozzák az ortosztatikus vérnyomásesés veszélyét az időskorban, főleg az idősott-

Hozzávalók:

honokban gyakran adott depresszió elleni gyógyszerek, „nyugtatók”. Azt is ﬁgyelembe kell venni, hogy az idősek körében gyakrabban fordul elő az „éjjeli vérnyomásesés”: éjszaka a vérnyomás akár húsz százalékkal – pl. 150ről 120-ra - is csökkenhet a nappal mért értékhez képest. Ilyen alacsony nyomás viszont nem biztos, hogy elég az agy vérrel való ellátásához, ezért az ilyen reakcióra hajlamos betegnél megnő az éjszakai, alvás alatt bekövetkező agyi iszkémia (oxigénhiány) kialakulásának rizikója. Az elmondottak és még sok egyéb tényező ﬁgyelembevétele szükséges tehát a 80 év feletti hipertónia korrekt kezelésének kialakításához, amiről legközelebb szólunk majd.

Elkészítés:

5 db tojás, 5 púpozott evőA tojás sárgáját a cukorral kanál liszt, 5 púpozott evőka- habosra keverjük. Ezután nál cukor, 1 késhegynyi sütő- hozzáadjuk a sütőporral elpor kevert lisztet. Apránként lazán belekeKrém: verjük a keményre felvert to3 dl tej, 3 evőkanál liszt, 2 jásfehérjét, és kivajazott, liszevőkanál kakaó, 20 dkg cu- tezett gáztepsibe töltjük. 170 kor, 25 dkg margarin, 1 teásk. fokon előmelegítjük a sütőt rumaroma 5-10 percig, utána 150 fokon sütjük a süteményt kb. 30 Díszítés: percig. tortadara

Április 6., szombat 8.30 Élő egyház 9.00 Isten kezében. Sándor György 75 éves Április 7., vasárnap 10.30 Elfeledett magyar irodalom 11.00 Római katolikus szentmise közvetítése Galgagutáról

m1 Április 1., húsvéthétfő 12.05 Twist Olivér. Film 17.45 Lassie. Film Április 6., szombat 11.30 Nemzeti nagyvizit. A Szent Korona mint műkincs

A tésztát hagyjuk kihűlni, majd akkora lapot vágunk le belőle, amivel egy tésztaszűrőt, vagy tálat ki tudunk bélelni, a maradék piskótát kb. 1,5-2 cm-es lapokra vágjuk. A krémhez a lisztet a tejben sűrű krémmé főzzük, és kihűtjük. A vajat a cukorral, a kakaóval és a rummal habosra keverjük, majd a két krémet összedolgozzuk. A tésztaszűrőbe formázott piskótalapot kb. 2 cm

vastagon megkenjük a krémmel. Ezután egy tésztalap következik, majd újra krém, és ezt addig ismételjük, míg megtelik a tésztaszűrő. Az utolsó réteg piskótalap legyen! Tányérra borítjuk, a tetejét bekenjük a maradék krémmel, és alaposan megszórjuk tortadarával. 1-2 órára hűtőszekrénybe tesszük szeletelés előtt.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Villásfarkú fecskemadár, jaj de régen várunk! Kis ibolya, szép hóvirág, kinyílott már nálunk! (Móra Ferenc)

Kedves Gyerekek! Nagy örömünkre egy nagy borítéknyi szép rajzot kaptunk Ekecsről: a Speciális Alapiskola tanulói lerajzolták Jézus keresztútjának egyes állomásait. Ha végignézitek a rajzokat, biztosan ti is jobban elgondolkoztok azon, mit köszönhetünk Jézusnak. Szenvedésével, halálával és feltámadásával megmentett minket. Ha törekszünk a jóra, megpróbálunk jó szándékkal közeledni mindenkihez, akkor ránk is az örök élet jutalma vár. Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk!

Kováč Christofer, 4. osztály

Kálózi Zsuzsi, 7. osztály

Lévai Edit, 6. osztály Dibusz Ágnes, 7. osztály

Szteskál Melinda, 8. osztály

Szigeti Angéla, 8. osztály

Szigeti Erzsébet, 8. osztály

Hancko Bálint, 6. osztály

Oršuliak Nikoletta, 8. osztály

Chmeliček Jennifer, 3. osztály

Chmeliček Erik, 5. osztály

Takács Dominik, 6. osztály

Nagy Imre, 5. osztály • HÚSVÉTVASÁRNAP • 2013. MÁRCIUS 31.

Feltámadás Lévai Szandra, 7. osztály Zsoldos Jennifer, 9. osztály

NAPRAFORGÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. (Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

Árvai Emil

Utolsó vacsora „Míg civakodtok a rangsoron, addig a lábatok megmosom. Eldől a sorrend nemsokára…” – …S egyedül ment a Golgotára.

Húsvét Furcsa dolgok történnek a temetőkertben: őrök szaladnak a városba ijedten; s kik holtat balzsamozni jöttek sok kenettel, megdöbbenve hallják: föltámadt a Mester!

Búcsúkönnyek…

Elcsendesedve... Villámpostaládánkból A minap megkérdezték tőlem, hol fogok bulizni a hétvégén. Azt válaszoltam, nem bulizni megyek, hanem lelkigyakorlatra. Erre elkerekedett az illető szeme: „Lelkigyakorlatra? És az mi?” Bizony, ettől a szótól manapság sokan megrettennek egy picit. Pedig pont a lelkigyakorlat az, amire sokszor szükségünk lenne, hogy kicsit megálljunk, lenyugodjunk, magunkba nézzünk, és egy pillanatra elszakadjunk ettől a rohanó világtól. Szóval, március 1–3. között Felsőszeliben részt vettem egy ﬁatalok számára szervezett lelkigyakorlaton. A foglalkozást Kurali Dominika nővér tartotta, a téma pedig a kissé sejtelmesen hangzó IKON volt. Nem, nem keleti szentképeket elemeztünk: valójában a Szentháromságról, az Atya és a Fiú, valamint az ember közti kapcsolatról volt szó (miközben a Szentlélek végig ott volt köztünk – hogy a nővért idézzem). Tizenöten gyűltünk össze péntek este, s ennek a létszámnak köszönhetően az egész lelkigyakorlat alatt nagyon családias hangulat uralkodott. A péntek esti szentmise után lehetőségünk volt meghallgatni a Sillye Jenő – Kovács Gábor-féle keresztutat, Bencz Gabriella, Puss Anikó, Borka Dávid, Halász Péter és Hodek Zoltán előadásában. Nagyon szép élmény volt, és mélyen megérintett nem csak engem, de a többieket is. Ezután a pasztorációs központban néhány játék és feladat segítségével próbáltunk ráhangolódni a hétvégére. Szombatra Dominika nővér változatos programot készített számunkra. Délelőtt az Atyáról volt szó: tudatosítottuk saját istenképünket, valamint megismertük a mai világban elterjedt negatív istenképeket is, illetve az ezekre adható pozitív válaszokat. A délután középpontjában pedig a Fiú állt: végiggondoltuk, milyen kép él Jézusról az emberekben, valamint saját magunkban. A nővér magyarázatát sok érdekes gyakorlat, feladat egészítette ki: többek között terveztünk élő szobrokat, sőt még maga az utolsó vacsora is megelevenedett nálunk Leonardo da Vinci híres freskója alapján. Emellett volt idő elvonulni egy kis csendes elmélkedésre is. Az esti szentmise után még egy bensőséges hangulatú szentségimádásban is részünk volt, az este maradék részét pedig játékkal töltöttük. Észre sem vettük, olyan gyorsan elszaladt ez a pár nap. Hálás vagyok Istennek, hogy részt vehettem ezen a lelkigyakorlaton, amely nem csak elgondolkodtatott, de segített, hogyan ﬁgyeljek oda másokra és magamra is. Sokat jelentettek számomra a tartalmas beszélgetések is, amiből bizony sokszor hiány van manapság. Egy ilyen hétvége után mindig nehéz viszszacsöppenni a hétköznapok szürke világába. Nagyon szeretném, hogy amit e pár nap alatt átéltem, és amit lelkiekben kaptam, annak legalább egy kis részét tovább tudjam adni a körülöttem élő embereknek. Kádek Adrienn

Pákozdi István egyetemi lelkész a Vatikáni Rádiónak beszámolt arról az alkalomról, amikor a XVI. Benedek pápaságának megszűntét követő órában Budapesten tanuló fiatalok búcsúztak a leköszönő Szentatyától. „Rómától 1400 km-re, a magyar főváros szívében, a katolikus fiatalok körében is könnyeket fakasztott a pápa búcsúja” – olvassuk a Vatikáni Rádió honlapján. „Február 28án, a szokásos csütörtök esti nagy hittan végén, amelyen e héten is 150 egyetemista vett részt, közös imádsággal emlékeztünk az akkor már egy órája üresen álló Péter székéről, a pápaságról és Ratzinger pápa szelíden kedves személyiségéről” – írja Pákozdi atya. „A Magyar Szentek kör alakú templomában a fal mellett állt sorban egymás mellett a másfél száz fiatal. A félhomályban a szentély balkonján mécsesek égtek, az oltár előtt a földön három. Felhangzott a Totus tuus, teljesen a tied… ifjúsági ének, amely tulajdonképpen Boldog II. János Pál pápa címerének mottójából készült, de kiválóan alkalmazható minden pápa szolgálatára. Egy jó hangú lány felolvasta a pápa első enciklikájának záró szavait, amelyben ez áll: »aki Istenhez megy, nem távolodik el az emberektől, hanem ekkor kerül igazán közel hozzájuk…« (Deus caritas est, 42). Majd elimádkoztuk Simeon énekét a Bibliából: »Bocsásd el most szolgádat, Uram… mert szemeim meglátták az üdvösséget…« – amit máskor a napzáró zsolozsma-részben, a Kompletóriumban szoktunk. Áldás után pedig Szilas Imre: Üdvöz légy, Máriája zárta az estét, a befejeződött pápai szolgálatra való visszaemlékezést. A hegedű és orgona közjáték alatt, ami amúgy is megindítóan szép melódia – néhányunk szemében a pápához való ragaszkodás, a hála könnycseppjei jelentek meg.” „Egy korszak lezárulása, egy törékeny, idős ember hatalmas szolgálata az Egyház élén, akinek szavait, tanítását azonnal könyvbe lehet vésni. Egy valóban teológus pápa búcsúzása. (…) Ő továbbra is marad, velünk marad; a hegyen, a magányban, az imádság remeteségében, ahol lehet, hogy többet tehet értünk, mint eddig a szavaival, rendeleteivel. Isten éltesse, tartsa meg nekünk, amíg csak lehet. Nem baj, ha nem tudja, Budapesten is hullottak könnycseppek érte, mégpedig fiataloké, ragaszkodó, mai keresztény fiataloké…” • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

Húsvét a hit és remény ünnepe: ünnepeljük azt, hogy Isten élő Isten, aki megváltotta, megújította, magához emelte az embert, akit alkotott. Húsvét a szeretet ünnepe: ünnepeljük azt, hogy Isten a maga tisztaságát, jóságát árasztotta ki erre bűnös, eltorzított, beszennyezett világra, hogy begyógyítsa a bűn sebeit. (Székely János esztergom-budapesti segédpüspök gondolatai.) Rejtvényünk fő soraiban húsvéttal kapcsolatos gondolatot rejtettünk el. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán április 5-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ

Megfejtés A 10. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „… meghozta a kiengesztelődést Isten és a világ között.” A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Nagy György, Éberhard. Gratulálunk!

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ Ferenc pápa halászgyűrűje Három gyűrűmintát mutattak be Ferenc pápának, ő egy VI. Pálnak készítettet választott. Azonban azt kérte, ne aranyból készítsék el, így a gyűrűje aranyozott ezüst. A halászgyűrű mintáját még egy Enrico Manfrini nevű művész készítette VI. Pál pápa számára, aki azonban soha nem öntette aranyba azt, mivel a II. Vatikáni Zsinaton kapott halászgyűrűjét kedvelte. A Manfrini-féle tervezetmegőrző viaszmintáját azonban megőrizte Pasquale Macchi, VI. Pál volt személyi titkára, aki azt halála előtt egy bizonyos Ettore Malnatira hagyta. Malnati készíttetett belőle aranyozott ezüstgyűrűt, többek közt ezt mutatta meg Ferenc pápának Giovanni Battista Re bíboros, a Püspöki Kongregáció nyugalmazott prefektusa. A neki • HÚSVÉTVASÁRNAP • 2013. MÁRCIUS 31.

bemutatottak közül végül ezt választott Ferenc pápa (középen). Benedek pápáról tudni lehetett, hogy megválasztása után egyszerűen visszautasította a neki készíttetett halászgyűrűt, mivel az nonﬁguratív volt, ő pedig hagyományosabb formát szeretett volna (balra látható az általa viselt halászgyűrű). II. János Pál viszont csak egy egyszerű gyűrűt viselt (jobbra). A Katolikus Lexikon szerint egyébként a pápák általában három gyűrűt használnak: egy hétköznapit, egyet misézés alkalmával és a halászgyűrűt. Benedek pápa viszont a halászgyűrűjét viselte szinte mindig. Magyar Kurír

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések

„A jótettek nyomán szeretet születik.”

KÖSZÖNTŐ

„Kezed imára kulcsolod – ez mindennél dicsőbb dolog. Áldást kérsz szeretteidre – körülötted nagyra és kicsinyre.” (Sík Sándor)

Szívünk teljes szeretetével és őszinte hálájával köszöntjük a buzitai Szent Kereszt Felmagasztalása-plébániatemplomunk sekrestyését,

id. KMECKO ISTVÁNT, aki 2013. március 28-án ünnepli 70. születésSok szeretettel köszöntjük napját. Köszönjük neki a helytállást, Istent szolgáló SRANKO ROZÁLIÁT Bábindalon, odaadó, áldozatos munkáját, mellyel nap mint nap aki március 27-én ünnepli 90. születésnapját. önfeláldozóan tevékenykedik a templomban Őrizzen meg téged a Mindenható szeretetében mindnyájunk örömére. és kegyelmében. Kívánunk neki továbbra is erőt, egészséget, kiJárjon közben érted a Boldogságos Szűz Mária, tartást és a Szűzanya oltalmát. hogy nyugodt ráhagyatkozással éld az éveket, meIsten árassza el kegyelmével és áldásával, s filyeket az Úr készített számodra. zesse meg áldott szolgálatát! Ezt kívánják fiaid, Imre, István és László családjukkal, unokáid, dédunokáid és ükunokád „Életed szeretetüzenet, melyet Szentlelkével ír az Isten...”

KRISTIÁN FERENC Gomboson.

MIROSLAV ŠIŠKA kanonok, vilkei plébános. Isten áldását kérve köszöntjük, és kérjük a Magyarok Nagyasszonyát, segítse továbbra is, és tartsa meg jó egészségben közöttünk! Hálás szeretettel: vilkei, panyidaróci, tőrincsi és jelsőci hívei

Névnapja alkalmából tisztelettel és szeretettel köszöntjük

Születésnapodon nem kívánunk egyebet: csendes lépteidet kísérje szeretet. Szívedben béke, lelkedben nyugalom, légy nagyon boldog ezen a szép napon. Szívünk szeret ezt ne feledd. A legtöbb mit adhatunk, a családi szeretet. Szívből gratulál felesége, Eszter, lányai, Blanuška és Kristinka a párjukkal, 7 unokája és az anyósa

KRIŽAN MARIAN lelkiatyánkat. Köszönet a jó Istennek, hogy kegyelmével megsegített, papját hozzánk elküldte. Ő oktat hitre, erkölcsre és Isten szeretetére. Tisztelendő jó atyánkra szálljon Isten szent áldása. Szeretettel köszöntik az ipolyszakállosi, az ipolybéli és a pásztói egyházközösség hívei

GLÓRIA FÜZETEK 55%-os árengedménnyel

Szent Rita imafüzet

Házasságra készülő fiataloknak Ára: 1,00 Eur helyett 0,45 Eur

Ezt kívánja a lelkiatya, az egyháztanács, a rózsafüzér-társulat és a hívek 2013. március 31-én ünnepli 60. születésnapját

A szent húsvéti ünnepek idején ünnepli névnapját szeretett lelkiatyánk,

AKCIÓ

SZOLGÁLTATÁS

Templombelsők díszítő festése, képek festése és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, többéves jótállás. Tel: 0911130949, 0905234902, www.umar.sk

Megrendelhető: Cím: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 0948/057 508 • E-mail: office@remeny.sk Füstölők és csengők www.gabrielbolt.eu

Húsvéti gondolatok „A keresztfának négy betűje a Megváltást hirdette meg.” (Antalfy István) „Elmúlt az éj; őrződ keres, hajnal köszönt, a sír üres. ” (Megyei Ábel) „Virágillat száll a légen, öröm napja virradt ránk, feltámadás ünnepében új reményt kap a világ.” (Kis István Mihály) „Isten fia emberré lett, Húsvét titka nyilvánvaló. ” (Szuhanics Albert) „E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. ” ( Juhász Gyula)

„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” Jn 8,51

Remény elérhetőségek Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510 Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

www.remeny.sk remeny@remeny.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 kamenargabi@gmail.com

KÖNYVRENDELÉS: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Teremtett világ

Hidd, amit

énekelsz Albán József „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.”

Eljött a szép húsvét reggele, Feltámadásunk édes ünnepe. Ünneplőruhákba öltöztek a fák, Pattognak a rügyek, s virít a virág. A harang zúgása hirdet ünnepet, Egy kismadár dalol a zöld rétek felett. Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

„A vágyva vágyott éneket ez éj visszaadja, mert föltámadt Krisztus, hát f igyeljetek reám, s vegyétek át tőlem, hogy együtt zenghessük!” (Az alleluja visszaadása Nagyszombat éjszakáján, ÉE 835.) Pilinszky János írja: „Aki több napos éhezés után kenyérre gondol: valódi kenyérre gondol. Aki egy kínzókamra mélyén gyengédségre áhítozik: valódi gyengédségre vágyik. S aki egy vánkosra borulva nem érzi magát egyedül: valóban nincsen egyedül.” (Zsoltár) 40 nap böjtje után valóban belekiáltjuk az éjszakába: Alleluja! Diadal, győzelem, öröm, szinte mámoros ünneplés… Az eredeti zsidó szót – Hallelujah – lefordítatlanul veszi át a liturgia, annyit jelent: Dicsérjétek az Istent! Egyesek szerint úgy is lehetne érteni: Éljen az Isten! S tényleg: amikor átérezzük húsvétkor a győzelem erejét, ha lenne kalapunk, a magasba kéne dobálni, s úgy harsogni: Éljen! Éljen az Isten! Éljen, aki megmentett minket, aki nem hagyott a halál markában, aki Fiát küldte, hogy megmentsen! Éljen, aki él, bár meghalt, éljen, aki győzött a halálon, éljen, akinek köszönhetően mi is élhetünk majd, ha meghaltunk is! Legyen tele a személyes húsvétunk allelujával. Ne hagyjuk, hogy napok múltán már újra lehúzzon a földi sár. Ne engedjük, hogy apró-cseprő gondok „visszakeserítsék” az életünket. Ha csatát nyer is benne olykor a Gonosz, a háborút már elvesztette. Ne féljünk az örvendezéstől, s ne legyen lelkiismeret-furdalásunk miatta: igenis, jár nekünk! Nem azért, mert kiérdemeltük, hanem mert megszerezte nekünk az, aki maga az Öröm. Ne szégyelljük akár jártunkban-keltünkben énekelgetni magunkban, hiszen ezt teszi a boldog, felszabadult ember is, ha nagy öröm éri – megint és megint visszatér hozzá: Alleluja!

Lelkigyakorlat Máriabesnyőn 2013. április 19-21. (péntek vacsorától vasárnap ebédig) „Hit - hivatás - hűség” Mélyítő lelkigyakorlat felnőttek, útkeresők és elköteleződés előtt állók részére. Vezeti: Várnai Péter atya

2013-as naptár

Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház, 2100 Gödöllő-Máriabesnyő, Kapucinusok tere 3., Telefon: 0036/28/420-176, 0036/28/510-740, fax: 0036/28/510-742, e-mail: matersal@invitel.hu mater.salvatoris@vaciegyhazmegye.hu www.matersalvatoris.hu

Remény egylapos falinaptár Ára: 0,20 Eur. Megrendelhető: 48/057508 vagy office@remeny.sk

VII. Magyar Katolikus Nap Szentpéter, 2013. május 8.

Értesítés A Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munka Főiskola dunaszerdahelyi kihelyezett tagozata értesíti az érdeklődőket, hogy a 2013/14-es tanévben, a Boldog BatthyányStrattmann László Intézetben a következő tanulási lehetőségeket kínálja az első évfolyamban: 1. Szociális munka (Bc.) képzés – nappali tagozat (magyar nyelven) 2. Szociális munka (Bc.) képzés – nappali tagozat (szlovák nyelven) 3. Szociális munka (Bc.) képzés – részidős – esti tagozat (magyar nyelven) 4. Szociális munka (Bc.) képzés – részidős – esti tagozat (szlovák nyelven) A képzés Dunaszerdahelyen történik. Ezen kívül az ipolysági Boldog Apor Vilmos Konzultációs Központban a következő képzések indulnak: 1. Szociális munka (Bc.) képzés – részidős – esti tagozat (magyar nyelven) 2. Szociális munka (Bc.) képzés – részidős – esti tagozat (szlovák nyelven) A képzés Ipolyságon történik.

• HÚSVÉTVASÁRNAP • 2013. MÁRCIUS 31.

Bővebb információ a főiskola honlapján: www.vssvalzbety.sk és www.uni.katolikus.sk