Alkalmazkodó gyümölcsészet

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

Gyümölcsészet

1

2

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei (ökológiai k örnyezet), stb . A legú jabb, leg kiszámíthatatlanabb és legveszélyesebb két kényszerpálya azonban az, amelyet a globális klímaváltozás és a – Kárpát-medencei nagy folyók mentén – folyószabályozással, á rmentesítéssel és melio rizációval tönkretett v ízháztartás jelöl ki a g yümölcsészet számára. Ezek eg yüttes ha tása a széls őségessé és kedvezőtlenné váló helyi (tá ji) k límában f ejti ki hatását. F ontosságára való t ekintettel k ülön f ejezetben foglalkozunk ezzel a problémával.

I. A GYÜMÖLCSÖS RENDSZERE

Mindenekelőtt b emutatjuk vázla tosan azt, hog y milyen is az alkalmazkodó gyümölcsészet eredménye, a mit i tt g yümölcsösnek ne vezünk. G yümölcsös alatt nem a hagyományos gyümölcsöst értjük, bár amiről a következőkben szó lesz, nagyon közel áll hozzá.

Gyümölcsültetvény

A g yümölcsösök gazdagsága k özel ál l az ig en változatos t ermészetes lig eterdők gazdagságához.

Számos hazai megfigyelés is bizonyítja, hogy „… a kertekben jóval több madarat láthatunk és hallhatunk, mint az erdő azonos darabkáján. A madarak kedvelik a változatos, tűlevelűekkel is kevert, bokrosokkal, füves tisztásokkal tarkállt élőhelyeket, és az összefüggő láncot alkotó természetközeli kertek éppen ezt kínálják számukra.”1 Az ember úgy rendezi b e a g yümölcsöst, olyan rendszert hoz létr e, amely jelen tős hely et (funk cionális t eret) b iztosít önmagának (az em beri haszo nvételnek és al kotó m unkának), ug yanakkor nem s érti a tá j f ejlődési, m űködési r endjét, ha nem al kalmazkodik

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

A

tájhoz al kalmazkodó gazdál kodás – r öviden: tájgazdálkodás – magában foglalja az adott tájban előforduló valamennyi ökológiai rendszerrel való gazdál kodást. E gazdál kodás célja a gazdálkodó közösség szükségleteinek minél teljesebb kielégítése, és egyidejűleg a táj fenntartása, szer veződésének elős egítése. A tá j fenntartása nélkül a tájgazdálkodó közösség előbb-utóbb saját ellátását sem tudná biztosítani.

A tá jgazdálkodás t erméke az ö kológiai r endszerek ál tal t ermelt, em beri haszo nvételre al kalmas b iomassza, a mely a K árpát-medencében bőségesen k épes kielégí teni a lak osság élelmiszer- és fű tésienergia-, vala mint b izonyos i parinyersanyag-igényét. Ol yan menn yiségű f ölösleg termelésére is adottak a feltételek, hogy az értékesítésükkel szerzett piaci bevétel bőségesen elegendő lehet minden, helyben elő nem állítható termék megvásárlására. Azért kell ezt a gazdagságot hangsúlyoznunk, hog y ne ural kodhasson el az a t éves nézet, miszerint hátrányos helyzetűek, fejletlenek vagyunk, íg y mindenképpen más ok (a „ fejlettebbek”) s egítségére szorulunk. Annak el lenére nem szorulunk külső segítségre, hogy jelenleg az adottságainknak csak a töredékét használjuk ki.

A saját lábunkra kell állni. Minden segítségnek (elsősorban p énztámogatásnak) k omoly á ra va n, éspedig ál talában ép pen az, hog y ad juk f el a helyi gazdaságunk füg getlenségét, és en gedelmesen adózó p olgárokként ka pcsolódjunk rá a g lobális piacra. S egítség ig énybevétele hely ett o lyan gazdálkodást k ell f olytatnunk, a mely a megma radt erőforrásainkkal is el kezdhető, és a melyek hoszszú távon képesek regenerálni leromlott tájunkat, beleértve saját magunkat és k özösségünket is. Az alkalmazkodó gazdál kodás, azo n b elül az al kalmazkodó g yümölcsészet ép pen err e al kalmas. A következőkben bemutatjuk ezt a gazdál kodási lehetőséget. Hozzá k ell azo nban t ennünk, hog y ha nem szakadt volna meg a falvak ban folyó gazdálkodás történelmi folyamata, akkor szinte minden, amit leírunk, magától értetődő lenne. Nem mondunk tehát sok újat, csupán megfogalmazzuk azt, amit a régebbi időkben nem volt szükséges megfogalmazni, mert anélkül is működött.

A gyümölcsészet számos kényszerpályához kell igazodjon. Ezek t öbbnyire jó l ismer tek, úg ymint gazdasági, t udományos-technológiai k ényszerpályák, fogyasztói kultúra, termőhelyi kényszerpálya

1) Schmidt Egon: Állatok a kertben. Anno Kiadó, 2001. 11. oldal

3

hozzá. Ezen igazo dás hiá nyában a g yümölcsész gyümölcstermesztővé, a g yümölcsös g yümölcsültetvénnyé alakulna át, amelyek következtében a táj egésze károsodna.

A r égi g yümölcsösök b izonyítják, hog y a K árpát-medencei tájak gyümölcsészetre igen alkalmasak, szélesk örű ö nellátásra al kalmasak, és jelen tős jövedelmet is nyújthatnak. A gyümölcs ma is jelentős jö vedelemforrás lehet, a mennyiben a g yümölcsészet k edvező f eltételei r egenerálhatók. A g yümölcsös azonban nemcsak gazdasági üzem, hanem – az em bernek nyújtott s okféle terméke révén – a tájak „multifunkcionális” fejlődési tényezője is.

A ligetes szerkezetet különböző eg ységek foltszerű, mozaikos elrendezése nyújtja: • fás és fás-cserjés egységek; • egyedülálló (szoliter) fák;

• vizes élő helyek: vízf olyások, ta vak, p ocsolyák, nedves rétek; • kaszált, legelt vagy magára hagyott rétek; • gabonaféléket, zö ldséget, g yógy-, fűszer - és más haszonnövényeket termő területek;

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

1.1. A gyümölcsös szerkezete

4

A t ermészetes tá jak mindig t öbbé-kevésbé tag oltak: a tá jelemek igazodnak a k örnyezeti tényezők térbeli vál tozatosságához. A k örnyezeti t ényezők a Kárpát-medence nag yobb területeire kiterjedően csak o tt azo nosak (ho mogén k örnyezet), aho l az ember – a nag yobb termelési és gazdasági hatékonyság ér dekében – ezt az azo nosságot szá ndékosan előidézi és f önntartja. Így jönnek létre a mezőgazdasági és fatermesztési monokultúrák.

A gyümölcsös – mint egy karakteres és eg ységes egészként m űködő tá jelem – hozzá járul a tá j tag olódásához. De maga a g yümölcsös is további kisebb egységekre tagolódik, amely felszínes megfigyeléssel legjobban ligetes szerkezetként észlel hető. A tag oltság ott, ahol a táj természetes szerveződése érvényesül, magától, emberi beavatkozás nélkül jön létre. A gyümölcsösben viszo nt az em ber (is) t udatosan és tervszerűen tagolja a teret. Fák és más évelők telepítésével, valamint mesterséges építményekkel kialakítja a g yümölcsös „t ermészeti-társadalmi vázá t”, a mely a vadon élő élő lények spontán betelepülésével és az ember t érfoglalásával k el életr e és t eljesedik ki eg y erőteljesen tagolt, „beérett” gyümölcsös képében.

• dísz- és mézelő növények foltjai; • elhatároló elemek: sövények és fasorok;

A g yümölcsös eg yes f enti eg ységei jelen tős önállósággal (a utonómiával), t ermelő-fogyasztó rendszerekkel és el határoló-összekötő elemek kel (határral, mezsg yével) rendelkeznek. May szerint „... eg y komplex ökoszisztéma mo dell relative ellenálló minden tí pusú ha tással szem ben, ha (a) olyan alrendszerek együttese, amelyek mindegyike önszabályozó, és (b) ha a t eljes rendszer viszonylatában az alr endszerek k özötti k ölcsönhatások gyöngébbek, min t az ö nszabályozó k ölcsönhatások az alr endszereken b elül.”2 Az eg ységeknek, mint a g yümölcsös alr endszereinek a utonómiája eszerint járul hozzá az egész gyümölcsös stabilitásához.

A ligetes, mozaikos szerkezet számos élő lénynek nyújt élőhelyet. Tudományos vizsgálat nélkül is nyilvánvaló, hogy a gyümölcsös biológiai diverzitása a g yümölcsültetvényhez k épest ig en nag y.

Nagyon sok növény, állat, gombafaj és mikroorganizmus találja meg benne a helyét.

1.2. A gyümölcstermő növény helyzete a gyümölcsösben A g yümölcsös g yümölcstermő r észe a fás-cs erjés egység és az eg yedülálló fák. A fás-cs erjés egységben kialakuló növényegyüttesek valamennyi tagja funkcióval rendelkezik, és gazdag tá plálékhálózat alapját k épezi. Ebb en az ér telemben a ká ros és hasznos élőlény fogalma elveszíti az értelmét, mert minden élőlény teszi a dolgát, betölti a szerepét, és minél gazdagabb (változatosabb) a rendszer, annál stabilabb. Azo k az élő lények, a melyek a k ülvilág zavarai miatt kívülről (erőszakkal) bontják meg az egység működésének összhangját, kivételt képeznek, és ká ros minősí tést ka phatnak. Ily enek p éldául az er őszakosan terjeszkedő ellenálló (g yom) növények (p arlagfű, s eprence, sün tök); az ál talában jö vevény (adv entív), a t ermészeti r endszer 2) May, R. M.: The structure and rdynamics of ecological communities. In. Anderson et al. 1979. 397. oldal

szabályozó hatása alól kibúvó, és ezáltal „ellenállóvá” vált mikroorganizmusok és ízeltlábúak (tűzelhalás, monília, burgonyabogár, vértetű); vagy akár maga, a „konvencionális” művelési technológiával kárt o kozó em ber. A fás-cs erjés eg ységek határai szabályozó és p uffer-zónát k épeznek. A szo liter fák eg yrészt g yümölcsöt t eremnek, és másr észt a fás legelők ökológiai előnyeit és hangulatát hozzák be a gyümölcsösbe.

Vértetű almafán

A gyümölcsös emberi haszonvétel szempontjából jellemző (karakter) növényei a gyümölcstermő növények. Bár a gyümölcsös ökológiai tulajdonságait, a szerk ezeti és m űködési sa játosságait nemcsak a g yümölcstermő növények határozzák meg, elsősorban a gyümölcstermő növények szerepe az, hogy a helyi társadalmat a gyümölcsösbe, mint helyi természeti egységbe integrálja.

A g yümölcstermő nö vények csak ak kor k épesek megma radni a g yümölcsösben, ha a bban túlélésre és eleg endő haszon termelésére képesek.

Ha nem b izonyulnak elég hasznosnak, ak kor a szelekciós tényező az ember (a g yümölcsész) lesz, aki eltávolítja őket a g yümölcsösből. Ha a t ermészetközeli k örülményeket nem b írják, ak kor a gyümölcsös maga fog gondoskodni a kiszelektálódásukról. Az al kalmazkodó g yümölcsösben els ősorban a „tájfajta” gyümölcsök képesek a túlélésre, amelyek hosszú idő alatt a táj termőhelyi viszonyai között alakultak ki, és az ember is hasznukat vette.

Azok a gyümölcstermő növények, amelyeket a piaci igények szerint és intenzív gondoskodást feltételezve nemesítettek, nag y valószínűséggel előbbutóbb eltűnnek a gyümölcsösből.

Kollektív által telepített, magára hagyott meggyültetvény.

Fái csak intenzív gondoskodással lettek volna életképesek.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

• mesterséges ép ítmények: k erítések, ka puk, utak, karámok, támasztó berendezések, lépcsők, kerti bútorok, épületek, méhkaptárak, madárodúk stb.

5

II. AZ ALKALMAZKODÓ GYÜMÖLCSÉSZET ALAPSAJÁTOSSÁGAI

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

2.1. Idő

6

A g yümölcsészet megt érülési ideje , vag yis az az idő, a mikor má r szá mottevő haszo nvétele lehet (önellátás és jövedelemszerzés), igen hosszú. Egyes gyümölcsfák t ermőrefordulási ideje ö nmagában nagyon hosszú (dió , házi b erkenye stb.), de a g yümölcsös teljes rendszerének kiépülése még hosszabb időt (é vtizedeket) ig ényel. A r endszer kiép ülését gyorsítani is lehet, de nem k orlátlan mértékben. A tájgazdálkodásra jel lemző rás egítő b eavatkozásokkal úg y lehet g yorsítani a g yümölcsös kiép ülését, hogy a cs elekvésünk hatására a g yümölcsös o lyan struktúrája jö n létr e, a mely nél külünk is létr ejött volna, de g yorsabban, és más elemek is b eépülnek, más folyamatok is kialakulnak. A fák (nemcsak gyümölcsfák) jó l elő készített helyr e való v etésével p l. azok megtelepülését g yorsítani, és eg yúttal a fa jok és fajták összetételét is b izonyos mértékig befolyásolni lehet. Azér t csak b izonyos mértékig, mert az elvetett, de gyengén kelő vagy növekedő fák ki fognak szelektálódni, és csak az erőteljes növekedésűek és el lenállóbbak ma radhatnak meg. B izonyos élőhelyek kialakításával is g yorsítani lehet a b iológiai változatosság (biodiverzitás) gyorsabb kialakulását.

Pl. sűr ű cs erjés-fás r észek kialakí tása mag vetéssel és a sp ontán kinőtt növények (p áldául magoncok, gyökérsarjak, sarjtelepek) meghagyása, vizes élőhelyek kialakítása, madárodúk kihelyezése, stb.

A rás egítő maga tartás azo n lén yegi sa játossága, hogy csak a beavatkozás nélkül is bekövetkező folyamatot g yorsítjuk föl, nem azt jelen ti, hog y a gyümölcsös minden részlete csak a természetes folyamat szerint jöhet létre, hanem azt, hogy a gyümölcsösnek, mint egésznek a struktúrája, illetve a szerveződési folyamatának trendje nem változik a beavatkozások hatására. A tr end a sp ontán erdősülés, a kialak uló str uktúra p edig p éldául a g yümölcsös lig etes szerk ezete, vag y a nag y b iológiai diverzitás. Ha tehát az erdősülést, vagy a diverzitás kialakulását g yorsítjuk, ak kor nem vál toztatjuk meg az er dősülés eredeti szukcessziós folyamatát, és az a nnak eredményeképpen kialakuló struktúrát sem.

A kiép ített str uktúrára má r ráép ülnek azo k a részletek, a melyek a g yümölcsös szer ves f ejlődését, az elemek lassú össze érését eredményezik. Ez a folyamat is befolyásolható sok apró beavatkozással, amelyet csak a helyi ember képes mindennapi tevékenységgel megfelelően elvégezni.

A g yümölcsös lassú kialak ulása el lenére má r az első évektől kezdve is várható több haszonvétel, és et től k ezdve minden é vben b ővül a t ermékek mennyisége és választ éka, de a t eljes haszo nvétel elérése több évtizedes folyamat.

2.2. Munka

A gyümölcsészet egyik legfőbb erénye az, hogy kicsi a fajlagos (mind területegységre, mind termékmenynyiségre v onatkoztatott) m unkaerőigénye. Annak ellenére kicsi, hogy kevés gép és vegyszer használata szükséges, amely az emberi fizikai munkát hivatott helyettesíteni. Az al kalmazkodó g yümölcsészetnél nem a g épek, hanem a g yümölcsös rendszere, a természet dolgozik elsősorban, az embernek csak itt-ott bele kell avatkoznia az amúgy is végbemenő folyamatba. A r endszer m űködőképessége elő tt, a gyümölcsös r endszerének kiép ítéséhez viszo nt jelentős emberi munka szükséges, amikor olyan eszközök, gépek használata is szü kségessé válhat, ami a rendszer kiépülése után már nem. A kiép ülés fázisában különösen nagy jelentősége van a közösségi együttműködésnek, a mi a házta rtási szin tű er őfeszítéseket jelentősen cs ökkentheti. Hosszú távon a kiépülés fázisa ki is esi k, hiszen minden g eneráció örökölheti a m űködő g yümölcsösöket. A kiép ítés fáradtsága csak az úttörőket terheli.

A b érmunka, a na pszámosok al kalmazása csak k ülönleges és kiv ételes es etekben f ogadható el az al kalmazkodó g yümölcsészetben. A fizetett munkaerő azo nnali kifizetésekre és sú lyos adó k elviselésére kényszerítené a gazdál kodót, ami p edig g yors jövedelemszerzési kényszert idézne elő .

A g yümölcsészet al kalmazkodó sa játossága eg y ilyen pénzügyi présben nem tartható fönn: előbbutóbb árutermelő gyümölcstermesztéssé alakulna.

A bérmunkás munkájának megfelelő minősége – alkalmazotti helyzetéből fakadóan – sem várható.

Ugyanakkor a társas, vagy kalákamunkák, a helyi munkamegosztásból származó kölcsönös kisegítések, cserekapcsolatok rendszere (jobb es etben intézménye) a gyümölcsészet igen lényeges eleme.

A jól működő közösségi munkavégzés eredménye az, ha maga a közösség (mint egész) a gyümölcsész.

Ez utóbbi esetben az eg yes családok gondozzák a saját gyümölcsösüket, de az eg yes gyümölcsészeti munkák olyan mértékben összehangoltak az érintett közösségi intézmények segítségével, hogy végeredményében a k özösség eg y eg ységként végzi a gyümölcsészetet. Hasonló a helyzet azo khoz a faluközösségekhez, amelyek tagjai a szőlőhegyen valójában külön-külön művelik a szőlőjüket, mégis a szőlőhegy egésze egy egységes szőlőt alkot, a családok pedig egy közösségként művelik azt. (A szőlő is g yümölcs, és a sző lőhegy olyan g yümölcsös, amelyben a szőlőnek kiemelt jelentősége van.)

A g yümölcsészet szinte mindenféle embernek képes ér telmes m unkát n yújtani, vag yis a család vagy a közösség bármely tagját többé-kevésbé foglalkoztatni: férfi, nő, idős, gyerek, sőt, beteg és fogyatékos. M ai szó használattal: a g yümölcsészet a szociális foglalkoztatás feladatát is ellátja.

A g yümölcsészeti m unka megf elelő ér téséhez a m unka f ogalmának á tértelmezése is szü kséges.

2.3. Tőke és pénz

A g yümölcsészet mási k legf őbb er énye az, hog y igen kis t őkével b eindítható és f enntartható, de ennek a g yümölcsös lassú kiép ülése, a csak f okozatosan kialakuló haszonvételek az ára. A szü kséges természetbeni erőforrások megléte esetén egy igen szer ény jö vedelmű házta rtás is b elevághat a gyümölcsészetbe. A m unkára f ordított idő mia tt viszont az érintett háztartás elesik az esetleges bérmunkával szerzet t jö vedelmektől, ug yanakkor a

gyümölcsészet még nem nem kképes épes jövedelemszerzésre. Ennek a jövedelemkiesésnek a kompenzálásával a g yümölcsészet kiinduló anyagi feltételei megt eremthetőek lennének. A g yümölcsészet feltételezett f olytonossága, g enerációról g enerációra hag yományozódása es etén a lassú kiép ülés problémája nem jelen tkezik, hiszen az ú jabb g enerációk mindig már kiépült rendszert örökölnek.

A gyümölcsészet pénzügyi vonatkozásai ellentétesek a jelenlegi trenddel, amely az egyének esetében a minél nagyobb jövedelem, a minél nagyobb adófizetés, a k özszolgáltatások nö vekvő ig énybevétele és a minél intenzívebb vásárlás (a jövedelem elköltése) f elé m utat. A vál lalkozások es etében a trend a minél nag yobb tőkebefektetés a minél nagyobb hozam reményében, ami sok esetben eladósodáshoz, a megtérülés sebességének fokozásához vezet. Az alkalmazkodó gyümölcsészet viszonya a pénzhez és időhöz nem illik ebbe a trendbe, és így esetenként nem i lleszkedik az ezt a tr endet szo lgáló szo kásokhoz és jogsza bályokhoz s em. Er edményes v égzése t ehát jogsza bálymódosításokat igényelne.

Az al kalmazkodó g yümölcsészet nem jö vedelem-maximalizáló vál lalkozás. E lsősorban a g yümölcsész háztartás vagy közösség saját fogyasztási javait szolgáltatja, vagyis a g yümölcsész háztartás közvetlen el látására t örekszik (ö nellátás). A háztartás a sa ját f ogyasztás kielégí tése u tán megmaradó fölösleg értékesítésével juthat jövedelemhez.

A jö vedelem is azo nban els ősorban a p énz helyi körforgásában vesz részt, mert a nag ybani piacon szinte ér tékesíthetetlen g yümölcsészeti t ermékek döntő t öbbsége hely ben k erül p iacra. Ez viszo nt azt eredményezi, hogy közösségi szinten piaci értékesítés es etén is ö nellátás t örténik. N em is b eszélve arról, hogy az alkalmazkodó gyümölcsészet

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

Ebben az ér telemben a m unka nemcsak a jövedelemszerzés eszköze, hanem az élet szer ves és elhagyhatatlan r észe, a mely hozzá járul a m unkát végző em ber személyis égének f ejlődéséhez és az élet élv ezéséhez. A g yümölcsészeti m unka t ehát feje t etejére ál lítja a m unka jelenlegi szer epét: nem az az els ődleges célja, hog y ahhoz a jö vedelemhez j uttassa a m unkavégzőt, a melyet ma jd a fogyasztása kielégí tése ér dekében el költ, ha nem az, hog y maga a m unka vál jon a f ogyasztási javak eg yik legfontosabbikává. (A m unka ebben az értelmezésben ug yanolyan helyet foglal el az ember tevékenységei között, mint egy színházlátogatás, egy tengerparti nyaralás, vagy esti iszoga tás a kocsmában.) A m unka ilyen értelmezésében nem a gyümölcsészet munkaigényének a csökkentése a cél, ha nem a m unka minős égének, „ fogyasztási” értékének, személyiségfejlesztő hatásának fokozása. A munka mennyisége akkor megfelelő, ha nem túl sok és nem túl kevés, ha lehetőséget nyújt a komótos, ütemes munkára, a m unkáknak mindig a legmegfelelőbb időben való elv égzésére, a m unka közbeni tanulásra, a g yümölcsös élvezetére, sőt – paradox módon – az aktív pihenésre.

7

életre hívhatja azokat a hagyományos intézményeket, amelyek a helyi termékek elosztását végzik közösségen belül: a helyi piacot, a termékcserét (barter ka pcsolat), az a jándékozások sűr ű hálóza tát (reciprocitás), i lletve a tá rsas munkák, k ölcsönös segítségek, kalákák rendszerét.

A gyümölcsészet tehát csökkenti a pénzforgást, de nö veli a f ogyasztási ja vak helyi k örforgását, miközben maximalizál ja a k özösség el látásának komplexitását és a f ogyasztási ja vak minős égét.

Ezzel az a – legalá bbis a ma i körülmények között – paradox helyzet alakul ki, hog y a p énzforgalom erőteljes cs ökkenésével (k evesebb b evétel, k evesebb kiadás) nő a megélhetés biztonsága, javulnak a g yümölcsészetben r észtvevők b oldogulásának feltételei.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

2.4. Méret

Az al kalmazkodó g yümölcsészet, szá mos jel lemzője ala pján csak kis (legf öljebb helyi k özösség léptékű) „üzemméretben” valósítható meg. Emiatt jellemzi a kis t őkeigény, a családi-közösségi munkaerőre való alapozás, az időigényesség, az önellátás jelentős szerepe, a nag ybani piac kerülése, stb.

A kis üzemméret és az önellátásra törekvés a technikai eszközök kis méretét és egyszerűségét igényli. M a, a mikor a p iac a nag y üzemmér etet k ényszeríti ki, a modern technikai eszközöket is a nagy méretre szabják. Hiányzik tehát az a tudományostechnikai háttér, amely a g yümölcsészet korszerű műveléséhez szükséges lenne. „A tiszta t udomány er edményeinek g yakorlati alkalmazása közben a f eltalálók és t echnikusok arra t örekedtek, hog y nag y ér dekeltségeket lássanak el a t ömegtermelés és nag ybani szét osztás költséges eszk özeivel, és nem a rra v olt g ondjuk, hogy egyéneket és kisebb munkaközösségeket lássanak el a helyi p iac szü kségleteit szo lgáló o lcsó és eg yszerű t ermelési eszk özökkel.”3 Azó ta, hog y Huxley ezt a mondatot 1947-ben leírta, a nagy még nagyobb lett, a kicsi p edig még magá ra hagyatottabb, íg y a megál lapítás ér vénye is nő tt. M ivel a feltalálók és technikusok munkáját nem a jövedelmet alig t ermelő g yümölcsészek finanszírozzák, nem is szá míthatnak a szo lgálataikra. Ez az eg yik oka annak, hogy a kis méret és az önellátásra való berendezkedés a hag yományos t udás használa tára szorul, és t örekszik olyan eg yszerű eszközöket alkalmazni, a melyek helyi a nyagokból k özösségi szinten (helyben) kifejleszthetők, elkészíthetők és működtethetők.

A g yümölcsészet s ok kis üzeme viszo nt eg ymással egységet alkotva meghatározó lehet a tájak fejlődésében, az ö kológiai hálóza t kiép ítésében, a vidéki em ber meg élhetésében, a vidék-vá ros 3) Aldous Huxley: Tudomány, szabadság, béke. Franklin Társulat, Budapest, 1947. 15. oldal

8

cserekapcsolatok er ősödésében. A hag yományos gazdálkodástól eg yáltalán nem ideg enek a s ok kicsi üzem ál tal kialakí tott nag yobb eg ységek. A hajdani s ok kicsi „p arcella” „d űlőkben” eg yesült meghatározó méretű eg ységbe – és ez a r endszer jól működött.

2.5. Helyi közösség és a gyümölcsész

Az al kalmazkodó g yümölcsészet v égzéséhez szü kségesek eg yrészt a tá jról szerzet t k özvetlen ta pasztalatok (ak ció-reakció tí pusú k ommunikáció, megfigyelés), másr észt a helyi k ultúrába ág yazódott, a gyümölcsészetre v onatkozó helyi cs elekvési modellek. A g yümölcsészeti cs elekvési mo dellek ala tt azokat a g yümölcsészeti t echnológiákat ér tjük, amelyeket a g yümölcsész a g yümölcsösökben za jló folyamatok ál talános r endjére v onatkozó szakma i ismeretei ala pján do lgoz ki magá nak (nem k észen kapott „ recept”). Az al kalmazkodó g yümölcsészet teljes k öre, min t a tá jgazdálkodás r észe, elválaszthatatlan eg ységet k épez a g yümölcsész személy ével és család jával, k özösségével, íg y csak megf elelő életmóddal, f ogyasztási min tázattal tá rsítva, i lletve közösségi rend ér vényesülése mellett lehetséges. Az alkalmazkodó jelző tága bban ér telmezve azt is jelenti, hogy nemcsak a g yümölcsöst kell a piaci és az emberi fogyasztási igényekhez igazítani, hanem a piacnak, az érintett közösségeknek, háztartásoknak és egyéneknek is igazo dniuk kell a g yümölcsösükhöz, és azon keresztül a tájukhoz. Ehhez feltételek szükségesek, amelyek egyben az érintett közösségek, illetve egyének ismérvei is: (a) Személyiség: A g yümölcsész a g yümölcsösével k özvetlen k ommunikációra k épes, és érdeklődéssel, érzék enyen, f elelősségtudattal és figyelemmel fordul a g yümölcsös és a táj felé. (Nem elegendő tehát a magas szintű szakmai tudás és vállalkozói képesség.) (b) Tudás: A g yümölcsész rendelkezik az érintett (számos) szakmai területen megfelelő elméleti és g yakorlati tudással, amely alapján képes magának kidolgozni a konkrét helyzet függvényében a legmegf elelőbb g yümölcsészeti mo delleket és el járásokat. A k onkrét helyzet ismeretéhez és értéséhez az (a) pontban leírtak szükségesek. (c) Alkalmazkodás: A gazdál kodási, g yümölcsészeti mo dellek dina mikusak, mer t azo k megfelelőségének f eltétele a mo dell és a tapasztalt k onkrét valóság f olyamatos eg ybevetése. Ez maga az al kalmazkodás, a mi szemben ál l a mo dellek r ecept-, i lletve előírásszerű alkalmazásával. (d) Jelenlét: A g yümölcsésznek a bban a tá jban kell élnie , a melynek a g yümölcsös is r észe, rendszereleme. A g yümölcsész k özvetlen (cselekvő és megfigyelő) ka pcsolatot ta rt

tudnak ál lni a p iacon kínál t á ruk „ zajos” marketinggel megtámogatott hamis csábításának.) A (d) pontban említett jelenlét is lényeges életmó delem. Az al kalmazkodó gyümölcsészet tehát radikális életmódváltást k övetel meg, azo n b elül eg y er őteljes fogyasztási szerkezetváltást. A f ogyasztási szerkezetváltás azo nban nem kis ebb, hanem más f ogyasztást jelent, amely a megélhetést és b oldogulást (életminős éget) nem korlátozza, hanem javítja.

Miért jár a f ent említett fogyasztási szerkezetváltás az életminőség javulásával? Ha a fogyasztási szerkezetváltás abból áll, hogy a fogyasztó (család) azt f ogyasztja, a mi ele ve a rendelkezésére áll, és azt t ermeli, amit valóban ig ényel, ak kor a k övetkező elő nyöket élvezi: * F ogyasztási ja vainak elő teremtéséhez nem k ell k ülönösebb er őfeszítést t ennie (pl. a kertje, a tája szépségét élvezve, nem kell sok pénzt keresnie ahhoz, hog y másutt vásá rolhassa meg a has onló ér tékű szépséget). * A sa ját maga ál tal elő állított t ermékek, a melyek a család ál tal f ogyasztott javak jelentős, de aká r döntő hányadát is kitehetik, pontosan azok és o lyanok, amelyeket a család kívá n. A használati ér ték rovására nem k ell teljesíteniük egyetlen piaci kritériumot sem (pl. egyöntetűség, szál líthatóság stb .) és nem kell megf elelniük s emmiféle sza bványnak. Pl. a család fogyaszthatja a szotyósodó k örtét, szá mos „ nem p iacos” szilvafajtát, stb. * Nem elhanyagolható a saját teljesítmény öröme a fogyasztási javak elő állításakor, a mely elmarad a ja vak vásárlásakor.

* A saját előállítású ja vak mindig eg yediek.

Maga az eg yediség, az, hog y a család f ogyasztása minden más családtól k ülönbözik,

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

fönn a táj egészével, illetve a g yümölcsössel, amely során közvetlen tapasztalatokat szerez róluk, és amelyek alapján képes alávetni cselekedeteit a táj egészéből és a gyümölcsösből jövő irá nyításnak. A jelenlét mó dszertani követelményéből többek között az is k övetkezik, hog y megf elelő g yümölcsészet nem lehetséges akkor, ha a gyümölcsészetet olyan alkalmazottak végzik, akiket „szakemberek”, vállalkozók, netalá n hiva talnokok kívü lről irányítanak. A g yümölcsészeti cs elekvésekről szóló döntéseket mindig a g yümölcsésznek, a cs elekvőnek kell meghoznia (a szubszidiaritás egyféle érvényesülése).

A jelenlét tel já ró irá nyító k épesség a legegyszerűbb g yakorlati f eladatok megoldásában is nél külözhetetlen. A g yümölcsészet eg észe, b eleértve a g yümölcsész háztartást is, f olyamatos kis f ejlesztő b eavatkozásokat, ja vításokat, ka rbantartásokat igényel. Ezek m űködése es etén igen egyszerűvé váli k az élet, és t öredékére csökken a szü kséges m unkavégzés men ynyisége. Szin te v égtelen szá mú eg észen egyszerű p éldával lehet a jelenlét dö ntő fontosságát i llusztrálni, a melyek – ép pen számosságuknál f ogva – meg határozó jelentőségűek. H a p éldául az el törött t etőcserepet azo nnal kics eréljük, s ok m unkát és p énzt f ölemésztő ká rt előzünk meg.

Ha a p ince ajtaját az alma b etárolása után minden hideg éjszaká n kitárjuk, és a mint melegszik a levegő, becsukjuk, akkor megvédjük g yümölcsünket a t önkremeneteltől. A nö vényeink és ál lataink r endszeres figyelésével betegségeiket, elpusztulásukat előzhetjük meg. Stb., stb. Ezt a s ok kis b eavatkozást csak az t udja megfelelően elvégezni, aki a g yümölcsészetért f elelősséget érez, aki a saját bőrén érzi minden elhibázott cselekvés kárát. Ez az ember nem lehet alkalmazott, csak a gazdálkodó maga. (e) Életmód: A tá jgazdálkodó az életmó dját, fogyasztási szerk ezetét a tá j kínála tához igazítja (tá jhoz al kalmazkodó életmó d).

Ha a tá jgazdálkodó és család ja, közössége képes o lyan f ogyasztási szerk ezet kialakítására, hog y f ogyasztását dö ntő mér tékben a r endelkezésére ál ló helyi ja vakból elégíti ki, ak kor az életszín vonala nem csökken, hanem nő. A (tájnak) megfelelő f ogyasztási szerk ezet kialak ulása az eg yének és k özösségek o lyan mértékű szellemi autonómiáját feltételezi, hogy azo k ki t udják váloga tni a r endelkezésre álló fogyasztási javak közül a számukra valóban szükségeseket. (Ez más szavakkal a nnyit jelent, hog y el len

9

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei 10

önmagában ér ték. U gyanúgy igaz ez az otthon t ervezett és va rrt eg yedi r uhára, mint ahogyan az egyedi ételekre, az egyedi szerszámokra, bútorokra stb. * S okat emel a család életminős égén a biztonság nö vekedése. M inél t öbb saját elő állítású vag y hely ben er edendően rendelkezésére ál ló javat f ogyaszt, a nnál kevésbé kiszo lgáltatott eg yrészt a k ülső szolgáltatóknak, másrészt a p énznek. Az önellátásra b erendezkedő család házta rtásában igen kicsi a p énzforgalom (kicsi a b evétel és kicsi a kiadás). Az ala pvető javakhoz való hozzá férés tehát nem füg g másoktól, és nem füg g m unkahelytől, mert igen kicsi a jö vedelem iránti igény.

A b iztonság ug yanakkor cs ökken is az olyan családi „ katasztrófák” esetén, amikor jelen tős, ál talában p énzbe k erülő külső s egítségre szo rul a család (p l. eg y súlyos b etegség es etén). Ez a k ockázat azonban a következő két bekezdésben írtak miatt nagyon kicsi. * A f ogyasztás eg észe, a füg gőség kicsi mértéke, a nemcsak ma teriális ig ények magas szintű kielégítettsége (pl. alacsony szintű stressz, szorongásmentesség, a közösséghez ta rtozás érzés e, a funk ciótudat stb.) jelentősen cs ökkenti a b etegség kockázatát. A f ogyasztási szerkezetváltás tehát jelentős egészségvédő hatást is gyakorol. * A k özösségi szin ten meg valósuló f ogyasztási szerkezetváltás a k özösség biztonságát n yújtja minden családnak. H a pl. b aj va n (aká r családi ka tasztrófa), a közösség tagjai kisegítik egymást. Pl. kalákában f ölépítik a le égett háza t, összedobják a p énzt a b eteg g yermek g yógykezelésére, stb . G yakorlatilag a b iztosító intézményeket pótolja a közösség, csak itt nem kell biztosítási díjat fizetni, nem kell bürokratikus eljárásokban részt venni, és nincsen kiszo lgáltatva s enki a szerző désekben elrejtett csapdáknak. * Szin te az összes f ent jelzet t elő nyből k övetkezik a talá n legf ontosabb: a hasznosság, a szü kségesség t udata (a funkciótudat). A g yümölcsész család az általa gondozott – b ármilyen kicsi – t erületért felelős, annak az ál lapota jelentős mértékben függ tőle. Van értelme az életének, hiszen tudja és érzi, hogy minden tevékenységével hozzájárul a tá ja, a bioszféra, az élet f önnmaradásához. Ebben a b oldogító tudatban a család minden tagja r észesülhet, mer t mindenkinek feladata van.

(f) Piac: A g yümölcsészeti t ermékek sa játosságainak megfelelő piaci rendszer.

A g yümölcsészeti t ermékek p iacának szervezését a t ermékek s okféleségére, változékonyságára (minden é vben más a t ermékösszetétel), gazdag tá plálkozási értékére, eg észségvédő szer epére, eszmei értékére (járulékos hatásai a táj gazdagodását szo lgálják), stb . k ell ép íteni. A kis tételek miatt közösségi együttműködésen alapuló p iacszervezés; a hi telesség, megbízhatóság és az á rumozgatás cs ökkentése miatt helyi vagy regionális piacon való értékesítés; k özvetlen t ermelő-fogyasztó kapcsolatok; a f ogyasztó és a t ermelő bizalmi viszo nya (p l. a f ormális „ö kológiai” minősítés helyett); a hullott gyümölcs nagy a ránya mia tt f okozott f eldolgozás szükséges.

A fenti, többé-kevésbé magától értetődő ismérvek rögzítése azér t fontos, mer t – b ár valób an maguktól ér tetődőek, és ezér t k ülönösebb b izonyításra s em szo rulnak – a jelenlegi g yümölcstermesztési g yakorlatban nem ér vényesülnek. A megf elelő sz emélyiségű helyi em ber és a jó l str ukturált helyi k özösség a tá jgazdálkodásnak ugyanúgy az erőforrása, mint az időjárás, a tala jadottságok, a g enetikai ál lomány, stb. Védelmük, rekonstrukciójuk és f ejlődésük legalább annyira nélkülözhetetlen, mint a tájak jellegzetes g yümölcsfa vál tozatai, a hag yományos g yümölcsészeti tudás, vag y a tá j vízrendszere esetében.

2.6. Intenzív vagy extenzív?

Ma a gazdál kodás tá rsadalmi és szakma i ér tékét, megbecsültségét jelentősen befolyásolja az, hog y extenzívnek vag y intenzívnek minősül. A hag yományos gazdál kodás ér tékcsökkenésének eg yik f ontos o ka ép pen az, hog y mind a szakma i, mind a la ikus k özvélemény eleve ext enzívnek t ekinti. M ind a hag yományos gazdál kodás, mind az al kalmazkodó gyümölcsészet ra ngjának emelés e ér dekében néhány b ekezdés erejéig érdemes kitérni erre a problémára.

A gazdál kodás in tenzív vag y ext enzív jellegének elemzés éhez ind uljunk ki p éldaként a hajdan v olt f okgazdálkodásból. M inden szakmai és k özvélekedés ellenére a f okgazdálkodás intenzív gazdál kodás v olt, ha a gazdál kodás intenzitása ala tt a t erületegységre v onatkoztatott, em beri haszo nvételre al kalmas (fa jlagos) összes hoza mot ér tjük. H a viszo nt a t erületegységre eső befektetett munkát, fosszilis energiát, v egyszert, g épi munkát vag y t őkét ér tjük

4) Andrásfalvy Bertalan: Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. (Szerk. K. Balog János), Szekszárd, 1975. 272. oldal 5) Balogh Margit: Oláh Miklós Hungariája. Művelődéstörténeti értekezések, 8. sz., 121-123. oldal In: Andrásfalvy Bertalan: Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. (Szerk. K. Balog János), Szekszárd, 1975. 180. oldal

Nagytömegű termés a sóvári almafa alatt (Tordátfalva)

Ugyanakkor a gazdál kodás vala mennyi t öbbi vonatkozásában a f okgazdálkodás ext enzív v olt akár területegységre, akár termékmennyiségre vonatkoztatjuk. A t ermészettel összhangban végzett fajlagos tőke- és munkaráfordításuk igen kicsi volt, fosszilis ener giát, g épeket, v egyszereket eg yáltalán nem használ tak, íg y gazdál kodásuk ener gia-, gépi és v egyszerintenzitása nem is ér telmezhető.

A fokgazdálkodás éppen ezért mai szóhasználattal a lehető legfenntarthatóbb volt, és – az i parszerű (konvencionális) gazdál kodáshoz k épest – nag y termékintenzitású.

A tájgazdálkodásnál, és azo n b elül az al kalmazkodó g yümölcsészetnél is has onlóképpen kell értelmezni a gazdálkodás intenzitását, hogy kiderüljön eg y gazdál kodási str uktúra igazi arca, gazdasági-termelési értéke. A tájgazdálkodás eg y ágá t k épező al kalmazkodó g yümölcsészet is jól példázza, hogy az intenzitás mértékének megí télése csak néző pont k érdése. É ppen a g yümölcsösök azo k, a melyek s okoldalú haszonvételt tesznek lehetővé (lásd „Az alkalmazkodó g yümölcsészet haszo nvételei” r észben).

Ha mindeg yik f ogyasztásra használ t t erméket együtt értékeljük, akkor kiderül, hogy egységnyi területen ig en nag y a f ölhasználható t ermékmennyiség, vag yis – ha a fa jlagos hozam nag ysága az intenzív gazdálkodás kritériuma – az alkalmazkodó gyümölcsészet intenzív gazdálkodás.

Nem minősí thetnénk in tenzívnek a g yümölcsöst, ha csak a g yümölcs haszo nvétel ala pján tennénk, és csak eg y rövid időszak viszo nylatában. A tá jgazdálkodás eg ész g ondolkodásmódjával el lenkezne azo nban az, ha a gazdál kodás intenzív vagy extenzív jellegének megítélését az egész és a ta rtamosság hely ett csak eg y kiragadott rész és csak r övid időszak v onatkozásában végeznénk.

Amit a f okgazdálkodás p éldájával érzék eltettünk, az igaz a hag yományos gyümölcsészetre is.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet a hagyományos gyümölcsészet k orunk ismer eteinek f ölhasználásával való t ovábbfejlesztése. E f ejlesztés eg yik

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

intenzitás alatt, akkor a fokgazdálkodás extenzív volt, hiszen ezek mennyisége igen alacsony volt.

Nézzünk meg először olyan véleményeket és leírásokat, a melyek a Duna men ti f okgazdálkodás – az em beri haszonvételre alkalmas termékeinek fa jlagos hoza mára v onatkozó – intenzitását mutatják. „Az ártérből élők az ártéri gazdálkodás viszonylagos szabadsága idején, a XVIII. század v égéig, eg yes hely eken még k ésőbbi idő ig is, t ehetős és vag yonos jobb ágyok voltak és eleinte nem is ma radtak el vag yon és fogyasztás t ekintetében a f öldművelést elő nyben r észesítő, és íg y nag yobb t erületet szá ntó-vető jobb ágyokkal szem ben. (…) Azo k a jobbágyok, aki ket telkesként tüntettek fel, alig műveltek eg y-két ho ld f öldet a X VIII. század elején. A telek eszményi volt, a jobbágyok adózóképességét t ükrözte és nem az ál taluk megművelt föld nagyságát.”

A Duna men ti á rtéri g yümölcstermesztés bőségesen szo lgáltatott g yümölcsöt p iacra is, ami jelen tős jö vedelemforrás v olt; nem is b eszélve az árterek közismerten nagy halhozamáról. „(…) Különösen a gyümölcsfákkal borított kertek áldás dúsak Dunaszekcső lakóira nézve. Évenként több ezer forintra menő pénzért adatik el részint az Ország fővárosában Pesten, részint Baján és más városokban a Szigetben termesztett különféle nemű alma, k örtvély, szilva az i tteni lak ók ál tal.”4 A halb őséget csak eg y idézettel i llusztráljuk: „ Gyakran lehet ett lá tni és még most is lá tható, hog y ha a Duna, T isza, Temes, Dráva és más nag y folyók áradásai után a víz lefolyik, a partok mélyedéseiben igen nagy szá mú hal ma rad vissza, s ez a s ertések tápláléka lesz.”5 A fentiekhez hasonló tartalmú korabeli leírások sokasága jelzi, hogy az ártereken folyó fokgazdálkodás t ermékintenzitásának megítélésekor nem vag yunk elég k örültekintőek, ha azt ext enzívnek g ondoljuk. Az ak kori gazdálkodás ugyanis az ökológiai rendszerek olyan nag y p roduktivitását ta rtották f önn, hogy a t ermékekből a la kosság f ogyasztásán felül b őségesen jutott piacra is. A megí télésnél azonban valamennyi haszonvételre alkalmas t erméket f igyelembe k ell v enni, és nem szabad csak egy-egy termék hozamát számolni (min t a k onvencionális gazdál kodás monokultúráinál).

11

célja a t ermékintenzitás (a fa jlagos hoza m) növelése, és cél ja még az em beri létf eltételek ja vítása, f enntartása is. Ez u tóbbi p éldául a tá j és a közösség életben tartása, a g yömölcsészettel foglalkozó ember személyiségének kiteljesítése, a jó minőségű termékek előállítása. E célok magukba foglalják az ener gia, a g épi és em beri m unka, a vegyszerezés és a pénztőke extenzívebbé tételét.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

III. A GYÜMÖLCSÖS KIALAKÍTÁSA

A gyümölcsös kialakítása gondos és felelős munkát, megf elelő ala pismereteket és személyis égjegyeket igényel a g yümölcsésztől. A g yümölcsész elsősorban a személyis égében, a szemlélet ében és a t udásának tá rgyában, nem p edig a t udásának mértékében tér el a gyümölcstermesztőtől. A fák (fa eg yedek) ismer etén (élet tan, mo rfológia, rendszertani és fa jtaismeret, stb .) kívü l t udnia kell azt, hog y hog yan m űködik a g yümölcsös, és a nnak minden magasa bb f okon szer veződött eleme, mint eg ységes (szu praindividuális) r endszer. Ezek az ismer etek azo nban csak ak kor alkalmazhatók, ha az em ber f olyamatosan ú jít, kísérletezik, és a g yümölcsös minden vál tozását figyeli. A figyelem nemcsak a t őlünk füg getlen „külvilág” o bjektív m egfigyelését jelen ti, ha nem egy aktív kommunikációt a gyümölcsös egészével és elemeivel, ami feltételezi ezek tiszteletét, megbecsülését, szer etetét. B ertalanff y sza vait használva „alkotó megismeréssel” 6 kell a gyümölcsös minden mozza natát k övetni, hog y azo kra érzékenyen, megf elelően és a legmegf elelőbb p illanatban tudjunk reagálni. A g yümölcsész hag yományos tanulással megszerezhető tudása nagyon korlátozott, míg a ta pasztalatszerzési lehet ősége korlátlan. N em k ell mást t ennie, min t igazi ér deklődéssel „ kérdezni” és a választ ho rdozó jelekre ugyanilyen érdeklődéssel odafigyelni.

3.1. A rendszerépítés nehézségei

A Kárpát-medence tájait nem is o lyan régen még hagyományos gyümölcsösök sokasága tette változatossá, mozaikos szerkezetűvé. Ezek legnag yobb része M agyarországon megszűn t, de Er dély ig en sok falvában még megvannak, néhol még értékelik és gondozzák is. A gondozás azonban általában leegyszerűsödött a g yep kaszálására, az elö regedett vagy b eteg fák el távolítására, a szá raz vag y letört ágak levágására, újabb fák telepítésére és a t ermés betakarítására. Ez is f ontos, de ez a g ondoskodó gyümölcsészet t eljes t evékenységi k örének csak egy elszegényedett maradványa.

A hag yományos g yümölcsészet ú jraélesztése, de még inká bb annak továbbfejlesztése alkalmaz6) Ludwig von Bertalanffy: … Ám az emberről semmit sem tudunk, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. 94. oldal

12

kodó g yümölcsészetté új rendszer kiépítését teszi szükségessé. J obbik es etben eg y ler omlott g yümölcsöst vag y g yümölcsültetvényt k ell f elújítani, illetve átalakítani; rosszabbik esetben nulláról kell kezdeni. A rendszerépítés mindig több ráfordítást igényel, mint a má r kiépült rendszer fenntartása.

Aki tehát új gyümölcsös kialakítására vállalkozik, annak a g yümölcsös f enntartójánál s okkal nagyobb áldoza tot k ell hoznia, a mi ta pasztalataink szerint ál talában t últerheléssel já r. A t últerhelés eredménye az, hog y s ok szü kséges b eavatkozás nem történik meg időben, vagy meg sem történik, ami még tovább növeli a túlterheltséget.

Kollektív telepítésű almaültetvény ismételt gondozása, a rendszer módosítása nélkül (Farcád)

A g yümölcsös ép ülő r endszerének meg van a maga kiépülési üteme, amelyet nem lehet jelen tősen g yorsítani. (Az al kalmazkodó g yümölcsészet többek k özött azér t al kalmazkodó, mer t al kalmazkodik ehhez az ü temhez.) Azo k a m unkák azonban, a melyeket nem, vag y nem a megf elelő időben végeznek el, jelentősen lassítják a rendszer kiépülését. E gy b izonyos mér téken f elül a r endszer ép ülése le is ál l, vag y visszaesi k eg y k orábbi szerveződési szintjére. Ezt elkerülendő, csak akkor szabad gyümölcsészeti rendszer kiépítésébe fogni, ha a nem, vag y a nem megf elelő időben elvégzett munkák mennyisége nem halad meg eg y kritikus mértéket. Ezen a problémán segíthet a gyümölcsös olyan mér etének meg választása, a mit a g yümölcsészek eg y még elvis elhető túlterheléssel tudnak létrehozni. U gyancsak s egíthet eg y jó l á tgondolt támogatási rendszer, de még nagyobb segítség lenne egy támogató (falu)közösség.

3.2. A tervezés korlátai

A g yümölcsös kialakí tása nem t ervezhető meg részletesen. Egyik legfőbb akadálya ennek az, hog y az al kalmazkodó g yümölcsészet a g yümölcsös kialakulásának f olyamatát bef olyásolja a s pontán folyamatokba való „ igazodó” b eavatkozásokkal.

Nem lehet, és nem is szü kséges előre megállapítani a célál lapotot (részletes jövőképet), így hiányzik a tervezés alapja. Bizonyos összefüggések ismerete

és átfogó elvek alkalmazása lehetséges és szükséges is ahhoz, hog y a g yümölcsész minden p illanatban a konkrét helyzet mérleg elésével felismerje a megfelelő b eavatkozások mó dját. A g yümölcsös kialakítása tehát lépésről lépésre történik, ahol minden lépést az előző lépésre kapott visszajelzésekből lehet megállapítani. A kialak uló g yümölcsös képe bizonyos mér tékig meg lepetés, a mi ha a g yümölcsész igényeivel nem talál kozik, mó d van arra, hog y bizonyos változtatásokat végezzen, de mindvégig igazodva a gyümölcsös fejlődési trendjéhez.

A részletes tervezés másik akadálya az, hog y a gyümölcsész csak a gyümölcsös struktúráját állítja be többé-kevésbé a saját igényei szerint, de azt már a gyümölcsösre bízza, hogy az így létrehozott vázra hogyan épülnek rá a finom részletek, hogyan telik meg a gyümölcsös élettel. Ebben is különbözik a gyümölcsültetvénytől, amelyben a g yümölcstermesztő arra törekszik, hogy minél több részletet is maga határozzon meg, hog y az ü ltetvény a lehet ő legnagyobb kontrollja alatt legyen, és hogy a gyümölcsfákon kívül ne legyen más élet az ü ltetvényben. A gyümölcstermesztés esetében ez érthető is, hiszen előre megszabott és állandó minőségű gyümölcsöt lehet csak a piacon értékesíteni.

tes ú ton (madá rral, szél lel stb.) a t erületre k erült magokkal, amelyekből láthatóan magától elkezdődik a t erület ökológiai szer veződése. Figyelni kell a terület minden rezdülését. A meglévő és az újabb növényekből, társulás-töredékekből sok mindenre lehet következtetni. Nemcsak a nö vények jelenlétéből, de a vitalitásukból, a növekedési erélyükből, az egészségi állapotukból is. Ugyancsak tájékoztat a közeli környék növényzete is, beleértve a környék gyümölcsöseit. A g yümölcsész ezekre a kezdeményekre é píti te vékenységét, a me gfigyelt változási tr endekhez igazo dva. Ezt a „ kommunikatív” viselkedésmódot meg, i lletve ú jra k ell ta nulni, a megtanulhatóság feltétele pedig a g yümölcsész és a potenciális gyümölcsösének megfelelő viszonya.

Erről ír tunk a „2.5. H elyi k özösség és a g yümölcsész” című részben.

3.3. A gyümölcsös létrehozása

5 éve magára hagyott kaszáló erdősülése. Egyelőre szinte csak gyümölcstermő növények telepedtek be: dió, vadkörte, alma, vadcseresznye, cseresznyeszilva, kökény, galagonya, szeder, vadrózsa. (Markóc)

Erdősülő legelő (Drávakeresztúr)

Egészen más belekezdeni egy elhagyott, leromlott g yümölcsös m űvelésébe. Az idős vag y b eteg fák k ezelésével k ell k ezdeni, a b ozót mér tékletes irtásával, i lletve ka rbantartásával, ka szálással, a sövények r endberakásával vagy kialakí tásával. A további t eendők lényegüket t ekintve has onlóak a többi kiindulási állapothoz.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

A gyümölcsös létrehozása egy hosszú folyamat. A kezdettől a g yümölcsös t öbbé-kevésbé „b eérett” rendszerének kialak ulásáig t öbb é vtized, de aká r fél é vszázad is el telhet. Itt most csak a létr ehozás általános k érdéseivel f oglalkozunk. A r észletek közlése egy kézikönyv feladata lesz.

Az al kalmazkodó g yümölcsészet nem „ta bula rasa”-val indul. A gyümölcsültetvények telepítésekor az els ő t eendők k özé ta rtozik a t erület t eljes „letisztítása”, a tala j elő készítése m unkagépekkel, és trágyával való feltöltése. Erre az ökológiai értelemben „lenullázott” területre telepítik a piacképes gyümölcsöt t ermő eg yöntetű o ltványokat. Ezzel szemben a g yümölcsös kialakítása a t erület kiinduló állapotától kezdődik. A gyümölcsész hosszasan időzik a le endő gyümölcsös helyén, és megfigyeli azokat a kezdeményeket, amelyekre a további tevékenysége épülhet. Ilyen például a spontán betelepült növények fajösszetétele, a gyümölcstermő növények növekedési erélye, egészségi állapota; az oltásra al kalmas sa rjak va gy mag oncok jelenlét e; az eg yszerű megfigyeléssel is észlel hető élőhelyek és a t erület élő lényeinek s okfélesége, stb. Természetesen minden attól függ, hogy milyen a terület kiinduló ál lapota. Ha erdő, ak kor ir tással kellene kezdeni, de az er dőben szegény területeinken kár lenne az er dőt gyümölcsössé átalakítani – inká bb állandó erdőborítású művelésére kellene átállni.

Ha szá ntó, r ét vag y leg elő a t erület kiind ulási állapota, ak kor b iztosan szá míthatunk t ermésze-

13

Magára hagyott, de még nagyon életképes gyümölcsfacsoport (Farcád, legelő)

Cseresznyefás legelő elöregedett fákkal, újulat nélkül (Farcád)

Előnyben r észesítjük a magnemes fáknak, az oltványok alanyainak vagy a sövények fáinak, bokrainak végleges helyre vetését a nagyobb életerejük, ellenállóképességük és élettartamuk érdekében. Ez látszólagos hátrányokkal is jár. Bonyolultabb munkaszervezést és t öbb m unkát ig ényel, jobb an ki van téve a kártételeknek és gyomosodásnak, de az alkalmazkodó g yümölcsészet eg yik elő nye ép pen az, hogy az eg yik legnagyobb bőségben rendelkezésre ál ló er őforrást, az em beri m unkaerőt hasznosítja. A haszonvételi lehetőségek is hosszabb idő után nyílnak meg, de a b efektetett p énztőke igen alacsony szin tje (és az adósságmen tesség) mia tt a g yümölcsészt nem sür geti a jö vedelemszerzési kényszer, így kivárhatja a haszonvételi lehetőségek megindulását.

A gyümölcsfajták fejlődésének és nagyobb változatosságának f enntartása ér dekében, a nemes fák alkalmankénti vetését azoknál a g yümölcsnemeknél is al kalmazzuk, amelyeket a g yümöcstermesztésben ma már csak vegetatívan szaporítanak (alma, körte, birs, őszib arack, kajszi, málna stb .).

Kis házi faiskola (saját célra szaporított fák) fenntartása t öbb szem pontból elő nyös lehet: jó fa jták leszaporítása akkor is lehetséges, ha éppen nincsen a végleges helyén álló megfelelő alany; a g yümölcsös kialakításának legelején gyorsítani lehet a fák telepítését; sza porítási kís érleteket lehet v égezni, stb. A házi fa iskola nö vényeinek p ontos nyilvántartása, térképvázlat készítése és a fák jelölése igen fontos.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

IV. A GYÜMÖLCSÖS ÉLTETÉSE

14

Öreg, gondozásra szoruló gyümölcsös (Tarcsafalva)

Az alkalmazkodó gyümölcsös létrehozásakor a g yümölcstermő nö vények mel lett a g yümölcsös környékén magukat jól érző (helyi) élőlény fajok b etelepülésének en gedése, elős egítése, i lletve betelepítése is szükséges. A könnyen betelepülő élő lények magu któl f ogják b enépesíteni a g yümölcsöst. Telepítéskor a g yümölcsfajokat és -fa jtákat mindig a g yümölcsös vala mennyi élőlényéhez, a r endszer eg észéhez (és nemcsak a f ogyasztási vag y p iaci ig ényekhez) igazí tva kell kiválaszta ni és a t érben el helyezni. A nemes g yümölcsök és az ala nyok sza porító szer veit döntő többségükben helyi anyanövényektől szerezzük be.

A f ejezetcímben szer eplő „él tetés” szó némi magyarázatra szorul. Az éltetés szót az alkalmazkodó gyümölcsészettel r okon szemlélet ű er dészetből vettük á t, a melyet „er dőéltetésnek” ne veznek. Az ember szer epe a g yümölcsösben is él tetés, a mely során az em ber engedi és elős egíti a g yümölcsöst abban, hog y élő eg ységgé szer veződjön. N e csak gyümölcsfák s okasága (halmaza) leg yen, min t a gyümölcsültetvény, ha nem élő lénnyé szer veződő ökológiai egység (szupraindividuális organizáció).

Ember és gyümölcsös kapcsolata élő kapcsolata az élővel, a mi s okkal magasa bb r endű, min t a g yümölcstermesztő haszo nelvű és gazdasági ka pcsolata az élettelen gyümölcsültetvényével.

A gyümölcsöst „műveljük” is, mert az eg y emberi (mesterséges, „művi”) alkotás, amelyet az ember a t ermészet erőivel eg yütt hoz létr e. „Fenn i s tartjuk” a gyümölcsöst, mert az az emberi beavatkozás nél kül – a t ermészetes szer veződés s orán – elv eszítené g yümölcsös jel legét. D e a m űvelés és f enntartás szób an nem ha ngsúlyozódik elég gé a t ermészet – eg yébként meg határozó – szer epe, és az s em der ül ki, hog y a g yümölcsös és az ember kapcsolata eg y személyes, eg ymást kölcsönö-

4.1. Metszés

A fák metszés ét az ado tt faj és fa jta növekedési és alaki jel legzetességei figyelembevételével, a legkisebb szü kséges b eavatkozás elv ének b etartásával végezzük. E gyes fáknál – k oronába metszés u tán – hagyjuk a természetes koronaalakulást (törökmogyoró, dió, házi berkenye stb.), másoknál koronába metszést, ritkítást, fiatalítást vagy gyógyító metszést is végzünk. Az erőteljes metszésű mesterséges koronaforma is lehets éges, de csak ri tkán és k ülönleges esetekben (pl. a házközeli őszibarackfákon). A nem gyümölcstermő fák on (p l. t ölgy, k őris, g yertyán, akác) a faa nyag kedvezőbb haszonvétele (pl. hoszszabb és elágazásmen tes t örzs kialakí tása) érdekében is v égezhetünk metszést. A metszés ek melletti döntést nemcsak a hatékonyság és a piac, hanem elsősorban a gyümölcsös igényei szerint hozzuk meg.

A szépség, amelyet metszéssel is fokozhatunk, nemcsak önmagában érték, hanem a gyümölcsészeti turizmus egyik fő vonzereje, tehát erőforrás is (lásd a haszonvételeknél).

Számos esetben végzünk olyan metszést, a mely a fa eg yedfejlődésére való „ rásegítés”. A ri tkító metszésnél p éldául f őleg azo kat az ágaka t vágj uk ki, amelyek fény hiányában előbb-utóbb amúgy is elszáradnának. Az ö reg fák fiatalításakor azokat az ágakat vágjuk erőteljesen vissza, amelyek a bőséges terméskor, vag y nag yobb szélvi harok miatt előbbutóbb magu któl is let örnének. Ugyancsak g yakori a „gyógyító” metszés alkalmazása. Számos betegséget metszéssel viszonylag eredményesen lehet g yógyítani, pl. a fag yönggyel vagy moníliával fertőzött

ágak levágása. A ritkító és fiatalító metszés (és az azt kísérő sebkezelés) a sebek gyógyulását sokkal gyorsabbá teszi, és nag yobb akadályokat gördít a s eben át történő fertőzések elé.

Fagyönggyel ellepett öreg fa

Gyümölcstermő bokroknál gyakori az, hog y a koronába metszés idején rövid törzset alakítunk ki a könnyebb gondozás (további metszés, kaszálás) és betakarítás miatt. Például a húsos som, naspolya, vagy a birs esetében. Ez a forma csak fiatal korban hozható létre. Ha idős ebb b okrokat akarunk törzses fává alakítani, akkor számíthatunk a g yökér- és tősarjak, illetve a törzs vízhajtásainak szinte kiirthatatlan tömegére.

A le vágott ágaka t, n yesedéket a „ szokásos” elégetés hely ett halmo kba vag y s övénybe rakjuk, a melyek lassa n a tala jba k orhadnak. Ezek a halmo k kiváló mene déket n yújtanak szá mos vadon élő állatnak (pl. az ökörszem fészkelő helye, nép es v erébcsapatok, men yétek, si klók, lábatlan gyíkok, sündisznók kedvenc tartózkodási helye, stb .). Csak az ig en v eszélyes és el lenálló kártevőkkel és k órokozókkal er ősen f ertőzött ágakat égetjük vag y ássu k el (p l. vértetű, tűzelhalás, monília stb.). A gyümölcsös rendszerének kialakulása elő tt, mielő tt a k órokozók k özött beállna eg y viszo nylagos eg yensúly, a halmo kba rak ott és é vekig k orhadó-komposztálódó ágkupacok jelen tős f ertőző g ócok is lehetnek.

Később a halmo kban sza porodó k órokozók és kártevők is hozzá járulnak a g yümölcsös t eljességéhez, a b iológiai div erzitás nö vekedéséhez, a mérsékelt és kiegyenlített betegségekhez és kártételekhez. A k upacokba vag y s övénybe rak ott ágakkal csak nem azonos szerepe van a h elyben

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

sen s egítő viszo ny. Gondozzuk is a g yümölcsöst, hiszen azzal szo ros személy es ka pcsolatot ta rtva, figyelmet f ordítva rá, g ondját vis eljük a g yümölcsös egészének és minden olyan elemének, amely a gondozásunkra szorul. De a gondozás szóból nem derül ki a kölcsönösség, vagyis az, hogy a gyümölcsös is gondoz, ellát bennünket.

Az em ber g yümölcsösben b etöltött szer epére utaló, itt felsorolt szavak használata akkor helyes, ha a nnak eg y-egy v onatkozását aka rjuk ha ngsúlyozni a többivel szemben. A lényeget azonban az éltetés szó fejezi ki, különösen akkor, ha meg szeretnénk k ülönböztetni a g yümölcsészetet a g yümölcstermesztéstől, a g yümölcsöst a g yümölcsültetvénytől. A k onvencionális g yümölcstermesztés ugyanis i parszerű t echnológiával élet telen r endszereket m űvel. A g yümölcsös él tetésével visszahozzuk az élet ra ngját a gazdasági-b ürokratikus rend által irányított élettelen termelő rendszerekkel szemben.

A továbbiakban áttekintjük az éltetés egyes elemeit a g yümölcsészeti szakir odalom „ szokásos” csoportosításában, de azzal az ál talános megjegyzéssel, hog y ezek eg ymástól csak az em beri g ondolkodásban választhatók el, a valóságban nem.

15

hagyott kidő lt idős fáknak, a melyek a tala jba lassan be le korhadva járulnak hozzá a g yümölcsös sokféleségéhez.

A szilvasarjak gondozás nélkül terméketlen bozótot alkotnak (Tarcsafalva)

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

Kupacokba rakott ágak: a gyümölcsültetvényekben fertőző gócnak számít, a gyümölcsösben a diverzitást növeli

16

A kaszálás és a legelés is a metszés kategóriájába tartozik. Kaszálással, vag yis a g yep metszésével nem egyedeket, hanem a lágyszárú növények eg ységét (társulását), a r étet formáljuk a szükséges mértékben. Ahogy a fák metszés énél cél lehet az, hog y ne nő jön olyan magasra, hogy ne lehess en betakarítani a t ermést, úgy a kaszálás es etében többek között az a cél, hog y „kezelhető” ma radjon a g yep; i lletve hog y ne erdősüljön b e a g yümölcsös, megfelelő fajöszszetétel alak uljon ki, hog y szép leg yen, stb . A kaszálásnál üg yelni kell arra, hog y a r ét élőlényeit csak a lehet ő legkisebb mértékben zavarjuk. N em á rt, ha minden é vben meg hagyunk kaszálatlan foltokat.

Száraz időszak okban a fák k örül r övid g yepet kell hagyni, szükség esetén ki kell tányérozni (kig yomlálni, f ölkapálni), hog y a g yep növényei a fá val a vízér t v etekedve ne g yöngítsék a fáka t. A kaszálásnál na gy g ondossággal k ell eljárni, mert számos esetben találunk olyan fát, amely meg hagyásra ér demes g yökérsarj (szi lva, meggy, birs, …), alanynak alkalmas magonc (cseresznye, k örte, galag onya, h úsos s om, g yepűrózsa, …), vag y díszí tő ér tékű nö vény (k utyabenge, ká nyabangita, k ecskerágó, szöszös ökörfarkkóró, r éti füzén y, f ekete nadályt ő, …), esetleg t űzifának ne velhető mag onc vag y sa rj (akác, fűz, nyár, …). Legjobb ezeket még a g yümölcsös tavaszi bejárásánál (amikor még kicsi a fű, de má r láthatók a kis fácskák) ka róval megjelölni. M ind a hag yományos, mind az i tt tá rgyalt gyümölcsösökben gyakori a sarjtelepekből (polycormonokból) ál ló facs oport, a melyeket a hagyományos gyümölcsész is kellőképpen kiritkítva és megmetszv e hag yott felnőni (jellemzően birs, meggy és szilva).

Éppen termőre fordult meggy sarjtelep (Székelyszentlélek)

Gondozott szilva sarjtelepek (Nyikómalomfalva)

4.2. Szaporodás/szaporítás, b etelepülés/telepítés A g yümölcsösben szá mos élő lény sza porodik és települ b e kívü lről. Ezek a f olyamatok biztosítják a g yümölcsös f olytonos f ejlődését, a szer veződési hib áinak ja vítását, a hiá nyok p ótlását. A „ szaporodás” és a „b etelepülés” r észben t ermészetes úton, részben az em ber által történhet. Ez u tóbbi esetben b eszélünk sza porításról és t elepítésről. A gyümölcstermesztésben csak sza porítás és t elepítés t örténik, hiszen a t ermészetes f olyamatokat a termesztési t echnológia t eljesen le állítja. A g yümölcsészetben azonban a t ermészetes folyamatokon alapszik a gyümölcsös éltetése. Szaporítani és telepíteni csak ak kor indo kolt, ha magá tól nem, vagy nem elég gyorsan szaporodnak és telepednek be a gyümölcsösbe a kívánt élőlények.

Az élő lények csak ak kor t udnak b etelepülni, ha megf elelő élő hely ál l szá mukra r endelkezésre.

Az élő helyek ug yancsak létr ejöhetnek a g yümölcsös t ermészetes szer veződésében, vag y mest erségesen, az ember által. Az élőhelyek és élőlények viszonyának r észletezése hely ett a t ovábbiakban csak a g yümölcstermő nö vények b etelepüléséről/ betelepítéséről lesz szó . (Az élő helyek kialakítását a 4.4. fejezetben tárgyaljuk.)

Az al kalmazkodó g yümölcsészetben a g yümölcstermő nö vények sza porítása és a t elepítése nem elválasztha tó f olyamat: a t elepítés része a szaporítás. Ebb en is k ülönbözik a g yümölcstermesztő ültetvényétől, amelynek létrehozásában és fenntartásában az eg yes m unkafolyamatok p rojektszerűen szakaszo lva va nnak, íg y a sza porítás is t eljes mér tékben el különül a t elepítéstől. Ez az oka annak, hog y nem „él tetés”, hanem „ művelés” a g yümölcstermesztő t evékenysége, hiszen a t ermészetes eg ységet mesterséges részekre bontja. A szaporítás telepítéstől való teljes elválasztása nem lenne helyes. A részleges szétválasztásuk (pl. a házi faiskolában) csak á tmeneti megoldás lehet a nnak érdekében, hogy előbb bekövetkezzen a gyümölcs haszonvétel lehetősége.

4.2.1. Gyümölcstermő növények szaporodása/szaporítása A g yümölcsösben élő, szaporodásra képes g yümölcstermő növények maguktól is szaporodnak.

Volt már szó a sa rjképződésről, amely eredmé-

nyeként sarjtelepek (polycormonok) jönnek létre (pl. meggy, szilva, birs, málna). Számos más vegetatív szaporodási mód mellett sok olyan sarjra számíthatunk a g yümölcsösben, amely az anyanövényével azonos tulajdonságú gyümölcsöt fog teremni. Ezek et vag y meg hagyjuk és g ondozzuk, vagy – ha nem szánunk számukra élőhelyet – kivágjuk őket. A sa rjak képződése különösen akkor er őteljes, ha az a nyanövény b eteg, idős vagy meg van csonkítva. Ekkor – érezve az élete megrövidülését vagy közelgő végét – megpróbál sarjak nö vesztéséről, u tódokról g ondoskodni, hogy p usztulása es etén az u tódaiban él hessen tovább. H a t ehát er őteljes g yökérsarjképződést akarunk kivál tani, er őteljesen vissza k ell metszeni az a nyanövényt, ami olyan erőteljes is lehet, hogy tőben kivágjuk a nö vényt. Ha viszont meg akarjuk menteni a sa rjképző fánkat, akkor meg k ell sza badítani aká r a t ő-, aká r a g yökérsarjaitól, hogy ezzel „tudassuk” vele: még sokáig szeretnénk, ha élne, szükségünk van rá, még ne adja át életerejét az u tódainak. (A sa rjképződés mellett vag y helyett a t ermésképzés is f ölerősödik, ha az a nyafa a halálá nak k özeledését érzi, különösen azoknál a fáknál, amelyekre nem jellemző a sarjképzés. Gyakran használják ki ezt a jelenséget az iparszerű gyümölcsültetvényekben a g yorsabb t ermőrefordulás, i lletve a nag yobb, több vagy szebb gyümölcsök érdekében.)

A g yümölcstermő nö vények t ermészetes szaporodási módja az ivaros úton, maggal való szaporodás. A g yümölcsös a rról is g ondoskodik, hog y a mag oncok f elnőjenek, és a rról is, hog y a nem megfelelő hely en nő tt, vag y nem életk épes magoncok el is pusztuljanak. (Csak néhány idegenből származó gyümölcstermő növény nem képes a mi termőhelyi k örülményeink k özött iva rosan szaporodni, p l. füg e, f ekete ep erfa.) M ind az iva ros, mind az ivartalan úton keletkezett fiatal növények – ha megf elelnek ig ényeinknek és a g yümölcsös is megf elelő k örnyezetet n yújt szá mukra – vag y felnevelhetők, vag y előszö r b eolthatók, és u tána felnevelhetők. (Ol tás es etén, ha az o ltóvessző kívülről szá rmazik, t elepítésről b eszélünk.) A maguktól nö vekedő magnemes vag y ala nynak való növények a t öbbi növény hatására g yakran tőben vagy alacs onyan elágaznak. Ez az elágazás nem kedvez az erőteljes növény kialakulásának, ezért a meghagyandó kis mag oncok (vag y g yökérsarjak) némi metszéss el, i lletve k örbegyomlálással k önynyen megerősíthetők.

Ha a gyümölcsös belső folyamatai nem végződnek megf elelő ú j sza porulatban, ak kor lehet szó szaporításról. A g yümölcsös szá mára leg kedvezőbb a gyümölcstermő növény magjának végleges helyre vetése, majd a magonc meghagyása magnemes fának, vagy beoltása nemes fajtájú növénnyel.

Ugyancsak lehet vala melyik v egetatív sza porítási

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

A kaszálás a g yümölcsös g yepének leg elő i lletve r ét haszo nvétele mia tt is lén yeges. M egfelelő kaszálással lehet eg yrészt a taka rmánynak legkedvezőbb növénytársulást kialakítani, másrészt a legnagyobb fű hozamot elérni. A leg elő és r ét haszonvétel a gyümölcsös szerveződési szintjét megemeli, így a kiteljesedett gyümölcsösben a jelenléte elkerülhetetlen.

17

módot al kalmazni. H a vala milyen o knál f ogva nincs lehetősége a végleges helyre vetésnek, akkor lehet faiskolában szaporítani.

Mind a magától felnőtt fák meg hagyása, mind a v égleges helyü kre v etett fák eg yedfejlődése zavartalan lehet, hiszen nem k ell elszenvedniük átültetést. Ez a természetes folyamat, amely – hosszú távon (lás d: 2.1. I dő) a legál lékonyabb (leg ellenállóbb, leg hosszabb élet ű, legjobb an t ermő, legerősebb, legszebb) nö vényt er edményezi. K ülönösen igaz ez a ka rógyökerű fákra, a melyeknek karógyökere az átültetés során általában megsérül (kényszer-gyökérmetszés). Sekély termőrétegű, jó tápanyag- és vízellátottságú talajon viszont a karógyökér jelentősége sokkal kisebb.

(Erről részletesebben lásd: Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz.)

!

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

Magától nőtt középkorú cseresznyeszilvára beoltott zöldringlók (Nyikómalomfalva)

18

Házi faiskola tavaszi oltás után táá ((Markóc) M kó )

Amennyiben a fáka t fa iskolában mag vetéssel szaporítjuk, különös figyelmet kell arra fordítani, hogy: • a szaporítási hely termőhelyi tényezői minél hasonlóbbak legyenek a növény végleges helyéhez, • az á tültetés s orán ne s érüljön a nö vény gyökere.

A v egetatív sza porítás csak szü kségmegoldás lehet, m ert ál talában – figyelembe v éve k ülönösen a klímaváltozást – nem eredményez eléggé állékony nö vényeket. Mélyre ha toló g yökerük csak egyes fa joknál, k ülönleges es etben, vag y eg yáltalán nem f ejlődik ki, a mi jelen tős há trányt jelen t egész életükön át. Viszont éppen ezért nem o lyan fontos a végleges helyen való szaporításuk. Faiskolából, vagy természetes helyükről való átültetésük nem okozza a gyökerük komoly sérülését.

4.2.2. Gyümölcstermő növények betelepülése/betelepítése Kívülről a gyümölcsösbe hozott szaporítóanyaggal a nö vény v égleges hely én való sza porítás eg yben telepítés is, ugyanúgy, mint ahogy a maguktól felnőtt alanyok beoltása kívülről származó vesszővel.

A g yümölcsfák magja inak t erjedésére ig en ha tékony mó dszerek alakultak ki a t ermészetben, íg y ha a b etelepülés f eltételei ado ttak, b iztonsággal számíthatunk a g yümölcstermő növények b etelepülésére. Ilyen feltétel az, hog y leg yenek pár száz méterre, es etleg 1-2 km-r e magt ermő g yümölcsfák, illetve az, hogy a gyümölcsös be tudja fogadni a mag okat (b iztosítson megf elelő magág yat). Ez utóbbi feltétel mesterségesen is megteremthető, pl. a nagyon zárt gyep helyenkénti megszaggatásával, csíkok beleszántásával. A közeli magtermő fák hiánya pedig magok szétszórásával pótolható. Minél élőbb a talaj, minél gazdagabb talajlakó élőlényekben, a nnál nag yobb es élye va n a b ekerülő mag megfoganásának. (Könnyen megfigyelhető pl. az, hogy a tala j f elszínére k erült dió mi lyen g yorsan – akár néhány nap alatt – „süllyed” a talajba, elsősorban a giliszták áldásos munkája révén.)

lik belőle. Az élő talaj táplálja a legmegfelelőbb módon a fáinkat, tehát a talaj éltetése a dolgunk. A talaj termőképessége szót abban az es etben használjuk, ha az élő talajról a benne növő fák tápanyaggal való közvetlen ellátásának vonatkozásában beszélünk.

A talaj folyamataira ható következő beavatkozásokkal éltethető a talaj: 1. A talaj életfeltételeinek javulását közvetlenül elősegítő tevékenységek.

2. A talaj életfeltételeit rontó (külső) hatások elhárítása.

3. A talaj felkészítése arra, hogy képes legyen védekezni az őt érő káros hatásokkal szemben.

4.3.1. A talaj életfeltételeinek javulását közvetlenül elősegítő tevékenységek A g yümölcsösben a tala jélet számára s okféleképpen tudunk kedvező feltételeket teremteni. A talaj trágyázása, öntözése, kapálása (a fák ki tányérozása), megfelelő növényegyüttesek telepítése (a gyökerek talajra kifejtett hatása) stb.

A talaj életképességét meg határozza az, hog y az alkalmazkodó gyümölcsösben nincs h ulladék, így a képződő anyagok többsége bekerül a tápanyag helyi körforgásába. A mest erségesen k épződött szer ves maradékok t öbbsége (p l. n yesedék, ki húzott g yomok, kaszálék) legjobb, ha azonnal a végleges helyére (a tala jra) k erül, mint ahog yan az a t ermészetes erdőknél és g yepeknél is t örténik. Külön halmokba rakásuk csak ritkán indokolt. A gyümölcsösből kivitt termékek által okozott tápanyaghiány nag y részét a gyümölcsös képes pótolni. Ha mégis tápanyaghiányt tapasztalunk, használ hatunk tá p-, vag y tala jjavító anyagokat. Ezek milyenségét elsősorban az eredetük alapján érdemes megválasztani. A használt anyagok lehetőség szerin t t ermészetes er edetűek leg yenek, azon belül is helyben előállítottak.

Fák ü ltetésénél és v etésénél a kiás ott g ödörbe érett szer ves trág yával k evert f öldet szó runk viszsza. Idős fák csur gója alá r étegezett szer ves trág ya is sokat segít, különösen akkor, ha egészen sekélyen a talajba forgatjuk, illetve ha kaszálékkal takarjuk.

4.3. Talajéltetés

Az árutermelő mezőgazdálkodásban a talaj termőképessége a cél, és ennek a célnak lehet alá rendelve a tala jélet, vag yis a tala jban élő élő lények gazdagsága, sokfélesége. Az al kalmazkodó gyümölcsészet számára nem a talajélet a fontos, hanem az élő talaj (mint egész), amelyben magától értetődően gazdag, burjánzó a talajélet. A talajt élő közegnek tekintjük, így nem az a bban álló g yümölcsfa táplálása a do lgunk, hanem a talajé, hogy minél nagyobb életerőben tartsuk. A talajélet részese a g yökerét a talajba eresztő fa is, annak ellenére, hogy hajtásával kinyú-

Hargasmagú szilvafák talajának javítása szerves trágyával (Farcád)

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

Ha a f enti módon nem t elepülnek be gyümölcstermő növények a g yümölcsösbe, akkor vag y a növények vé gleges hely revetésével, v agy fiatal fák b eültetésével lehet azt p ótolni. H átránya a nag yobb munkaigény és a kis ebb állékonyság; de lehet őséget ad a g yümölcsös szerkezetének, faj és fa jta összetételének t udatosabb kialakí tására. Fia tal fák ü ltetése esetén a kiásott gödör alakjának igazodnia kell a beültetendő fa g yökerének alakjához, i lletve ahhoz az igényünkhöz, hogy a gyökér minél mélyebbre hatoljon. A g yökér alak ja jó es etben füg gőlegesen megnyúlt, mert a fa gyökerét a kiásásánál nem a szokásos 25-30 cm, ha nem legalább 50 cm mély en vágjuk el.

Ez az o ka a nnak, hog y az üzemi g yümölcsültetvényekkel szemben nem nagy alapterületű, de viszonylag sekély, hanem ellenkezőleg, a viszonylag kis alapterületű, de mélyebb gödör ásása a legkedvezőbb.

A g yümölcsös legjobb r endszerműködése ér dekében a t elepítésnél kialakí tandó szerk ezet az adott területen jellemző természetes vegetáció szerkezetéhez has onló leg yen. Ez a v egetáció az eg ész Kárpát-medence t erületén vag y er dő, vag y er dős sztyepp. Előnyös tehát az erdő jelleget mutató, esetleg ligetes, gyepekkel tarkított szerkezet kialakítása.

Akár magától nőtt, akár v etett vag y b eültetett fáink vannak, hasznos lehet az ökológiai „r” stratégiát követni. Ennek számunkra fontos sajátossága az, hog y eg yes élőlények azzal éri k el, hog y kellő számú u tódaik leg yenek (vag yis f ennmaradjon a populáció), hogy nagyon sok utódot hoznak világra, számítva arra, hogy azok nagy része elpusztul, de így is marad elegendő. A gyümölcstermő növények gyakorlatában ez azt jelenti, hogy sokkal több magot kell elvetni, sokkal több magoncot vagy sarjat kell meghagyni, illetve valamivel több fiatal fát kell b eültetni a g yümölcsösbe, min t a mennyinek elegendő hely a r endelkezésére f og ál lni kif ejlett korukban. Ezzel b iztosíthatjuk eleg endő g yümölcstermő növényünk felnövekedését, hiszen ha el is pusztul egy részük, a maradék megmarad. (Ha túl sok marad meg, később mi is megritkíthatjuk.)

Ennek a stra tégiának az is az elő nye, hog y – ivarosan szaporított, vag y ismeretlen eredetű fáknál – lehetőségünk nyílik a jobbak kiválasztására.

19

A tala jba mély en ha toló ka rógyökér f ontossága a bban is megm utatkozik, hog y a tá panyagot a mély r étegekből is k épes f ölvenni, sőt – elér ve a tala jképző kőzet felszínét – g yökérsavaival eg yes elemek et kio ldva és a tala jfelszín fölé emelve tápanyagokban gazdagítja a talajt. A g yümölcsös nö vényeinek s okfélesége azt is jelen ti, hog y s okféle g yökéralak va n jelen a talajban, amely a talaj igen vastag rétegét kiegyenlítetten hálózza be. Ezzel biztosítható a talaj tápanyagtartalmának legt eljesebb ki használása. Ez a – függőleges és vízszintes irányban kiterjedő – „ gyökérháló” fontos feladatokat lát el az élő tala j szá mára is: lazí tja, le vegőzteti a talajt, utat nyit a tala j más élő lényeinek, b omlástermékei tá plálják a tala jélőlényeket, szimbionta ka pcsolatban va n szá mos mi kroorganizmussal, stb.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

4.3.2. A talaj életfeltételeit rontó (külső) hatások elhárítása Mindenekelőtt: a tala jt csak nag yon indo kolt esetben forgatjuk, hog y ne r oncsoljuk el a t ermészetes szerk ezetét. A szél szá rító ha tását sövények, fas orok és -sá vok ü ltetésével, a p árologtatást tala jtakarással és ka pálással akadályozhatjuk meg. A tala jtakarásnál vig yázni kell a rra, hog y csak a jó l á tnedvesedett tala jt takarjuk, mert a száraz talajnál nem megőrzi a vizet, hanem elzárja a tala jt a csa padéktól. Ha a g yümölcsös t erületén elő nyös lehet, és mó d van rá, akkor a csapadékvíz visszatartásával (az elfolyás gá tlásával) j uttatjuk t öbb vízhez a talajt, esetleg emeljük a talajvíz szintjét.

20

4.3.3. A talaj fölkészítése arra, hogy képes legyen védekezni az őt érő káros hatásokkal szemben Ez a tala j imm unrendszerét er ősítő, r endszerműködését magasa bb szin tre emelő t evékenységek k öre. N em ado tt ká ros ha tást k ell ki küszöbölni, nem is ado tt „tala jbetegséget” k ell gyógyítani, hanem a talaj szerveződését, rendszerműködését kell javítani. A talaj életébe beavatkozó minden előző tevékenység is szolgálja ezt a célt.

Számos eg yéb t eendőnk is lehet, a melyek közül csak néhá ny p éldát s orolunk f el. B e k ell állítani a szén-ni trogén arányt a tala jban, hog y a mikroorganizmusok számára megfelelő arányban legyen a f ehérjeszintézis alkotórésze (N) és az ener giahordozó (C). T ehetjük ezt p l. szer ves trág yával (N), vag y nag y cel lulóz ta rtalmú anyagokkal, min t p l. k ompsztálódó kaszálék (C). Ha a talaj ph-ja kileng a túl lúgos vagy a túl savas f elé, azt is k özelíteni k ell a s emlegeshez, pl. meszezéss el, vak olat talajba k everésével. Ha szükséges, ja vítani k ell a tala j szerk ezetét szer -

ves anyag (pl. zöldtrágya, szer ves trág ya), vag y megfelelő szemcs éjű a nyag hozzáadásá val (p l. homok, építési törmelék). Szükség esetén hoszszú ideig pihentetni kell a talajt, ami elsősorban azt jelenti, hog y nem sza bad forgatással a szer kezetét elroncsolni.

4.4. Élőhelyek kialakítása

A g yümölcsös eg y o lyan élő r endszer, a mely számos viszo nylag ö nálló eg ységből ál l. Ezek mindegyike o tthont n yújt vala milyen élőlénynek, vag yis azo k élő helye. M inél t öbbféle élőhely alak ul ki a g yümölcsös r endszerében, annál több élőlény telepszik be, és annál stabilabb a gyümölcsös. A stabilitás egyik fontos tulajdonsága a kieg yenlítettség. Pl. kieg yenlített mikroklíma és vízellátás, az élőlények kiegyenlített menn yisége (p opulációnagysága). A növények haszonvétele szempontjából a kieg yenlítettek a ká rtételek és a b etegségek. É lőhelyek nagy száma és változatossága nélkül nem jöhet létre sokféleség, így a sokféleség érdekében tett legfontosabb g yümölcsészeti b eavatkozás az élőhelyek létesítése. Élőhelyek magu któl is lét esülnek, a melyeket meg k ell b ecsülni, és t ovábbfejleszteni. T ovábbi gazdagításuk, i lletve a g yorsabb kialak ulásuk ér dekében szá mos lehet őségünk va n. Az élő lények előfordulásában megm utatkozó kieg yenlítettség érdekében – ha az még nem megf elelő a g yümölcsösben – k özvetlen beavatkozásokat is t ehetünk: elszaporítunk egyes élőlényeket, vagy korlátozzuk a szaporodásukat. Ezek a b eavatkozások azonban már a nö vényvédelem k özvetlen eszk özei k özé tartoznak (pl. gyomlálás, különböző csapdák, hernyózás stb.).

A g yümölcsös ö kológiai (t ermészetvédelmi) értékét éppen az élőhelygazdagsága adja, s a mozaikos szerkezet kialakításában a t erületi arányánál nagyobb ökológiai szerepet játszik.

A g yümölcsös minden, az ado tt tá jban lehetséges élő helyféleséggel r endelkezhet: eg yedülálló (szo liter) fa, facs oport, s övény, vizes élő helyek (nyílt víz, folyóvíz, mocsár …), gyep, művelt terület (szántó vagy kapás növények foltjai). Ezeken a nagy csoportokon belül számos élőhely jöhet létre, illetve alakítható ki. A lehetőségek nagy száma miatt csak példákat mutatunk be.

4.4.1. Magányos (szoliter) fák Egyedülálló fa nem csak gyümölcsfa lehet. Terebélyes lombkoronája a madarak számára ideális hely, vastag ágai előbb-u tóbb t öbb madá rfaj k edvelt fészkelőhelye lehet (p l. búbos banka, holló, varjú, sárgarigó). Árnyékukban a legelő állatok hűsölhetnek, amelyek jelenléte, trág yája további élőhelyeket alakít ki. Komoly esztétikai értéke is van.

Az ágkupacok rágcsálóknak, kisragadozóknak (pl. menyét), sündisznónak, siklóknak fontos búvóhelyei, eg yes mada rak fészkelőhelyei (p l. ö körszem).

A kaszálék is has onló élőhely, amely egyúttal a talajt is védi. Komposztálódásakor számos talajlakó élő lény sza porodik f el b enne. F eladatát ak kor látja el magas szin ten, ha b iztosítani tudjuk az állandó nedvességét.

Egyedül álló vackorfa (hagyásfa) Ége és Székelydálya között

Kidőlt cseresznyefa helyben hagyott korhadó törzse

4.4.4. Gyep Karbantartását a metszésnél leír tuk. F ontos élőhely, és eg yúttal számos haszonvétele is van: legelő, kaszálórét, gyógynövény termőhely, egyes fajok (pl. pillangósok), nitrogéngyűjtő növények természetes előhelye.

4.4.5. Sövény, fasáv, fasor Szerepük hasonló a facs oportokhoz. Igen jelentősek a helyi k líma kiegyenlítésében (a szá razságot, a túlzott napsütést és forróságot, a viharos szeleket mérsékelik). Mindegyik hajlamos a spontán kialakulásra, de kialak ulása kis rás egítéssel meg gyorsítható, f ormálható. M agvetéssel, ü ltetéssel g yorsítható a b etelepülésük. A s övény zártabbá tehető egyes ha jtásainak összef onásával, i lletve v esszőinek és gallyainak erős visszametszésével.

Madárodú szelídgesztenyefán (Markóc)

4.4.3. Korhadó fák, ágkupacok, kaszálék A kidőlt idős fák eg y részét hely ben hag yva kapjuk a k orhadó fákat. Az a prító és leb ontó szer vezetek élő helye, a melyek – f eltételezésünk szerin t – a szer ves anyagok talajban való leb ontását végző élőlények „fertőző” foltjai. A kidő lt fák az els ő néhány évben szoborértékű képződmények, kellemes látványt is nyújtanak.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

4.4.2. Facsoportok A gyümölcsös egy csoportban sűrűn álló erdőszerű f oltjai, a nnak elő nyeivel: zá rt f elülettel el határolt árnyékos és szélmen tes b első rész, magasabb relatív páratartalom, vizét sokáig megőrző, avarral borított talaj, betelepülő árnyékkedvelő növények (pl. ta vaszi é velők: hó virág, t éltemető, ka nkalin, májvirág, k eltike …; k osborfélék). A ta vaszi madárzsongás legfőbb forrása. Amíg csak fiatal fákból áll, madár- és denevérodúkkal ezen állatok betelepülése meggyorsítható.

Természetes sövény (Markóc) 21

4.4.6. Vizes élőhelyek Kút, p ocsolya, t ó, magas tala jvizű t erületek, vízfolyások. N emcsak a vízb en élő szer vezetek számára teszi lehetővé a b etelepülést, hanem számos szárazföldi faj szaporodásához is nélkülözhetetlen (pl. szi takötő, szún yogok, b ékák …). A legt öbb esetben mó d va n mest erséges kialakí tásukra is.

Minél változatosabbak, annál hasznosabb szerepet töltenek be.

4.4.7. Művelt területfoltok Ilyenek a fák k özött kialakí tott ga bonatermő t erületek (csíkok, foltok), zöldséges, fűszernövény-, dísznövény- és g yógynövénykertek. V iszonylag szegényes élő helyek, de o lyan élő lények szá mára n yújtanak o tthont, a melyek másu tt k evésbé találnak hely et magu k szá mára. E gyes g yomok és ál latok t úlsúlyát meg k ell akadály ozni. Ezen a területen lehetnek a házta rtási h ulladékból ál ló komposzthalmok, amelyek további élőhelyek.

Valamennyi élőhely féleségnél szá mos kis b eavatkozással lehet az élő lények számára mesterséges táplálkozó-, itató-, fészkelő-, szaporodó- vagy búvóhelyet lét esíteni. M adár- és dene vérodúk, korhadó fák, gal lykupacok, kaszálék halmok, b ozótos, pocsolya, madáritató és -et ető, PVC-cső az egerek szá mára, nád köteg a r ovarok sza porodásához, nek tárt adó (mézelő) nö vények ü ltetése a nektárszívogató rovaroknak, fészektartó vas a g ólyáknak stb.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

4.5. Növényvédelem

22

Bár a g yümölcsös a b etegségek és ká rtételek s okaságát tartalmazza (kórokozó diverzitás, kártétel diverzitás), mégis alig ig ényel védelmet a kórokozók és ká rtevők el len. A ká rtételek és b etegségek bizonyos t ermékcsökkentő ha tását a g yümölcsös elviseli. I tt nincs enek o lyan p énzügyi f eltételek, amelyek maximális hozamra, vagy a termékek piaci minős égére k ényszerítenének. A b iológiai és szerkezeti sokféleség következtében a kártételek és betegségek miatti veszteségekre mindig megbízhatóan lehet szá mítani, de a nnak stabilan b eáll eg y még elviselhető mértéke.

Az elv eszett t ermés menn yisége jelen tősen csökkenthető a h ullott vag y hib ás g yümölcsöt is hasznosító feldolgozási eljárásokkal (pl. aszalás, lekvá r- és p álinkafőzés, g yümölcslé-nyerés, bor- és e cetkészítés, ka ndírozás). A t ermékek sokfélesége és a nem já rványszerű b etegségek állandó szinten tartják a lehets éges haszonvétel mértékét, a nnak el lenére, hog y a haszo nvételi módok, a termékek típusa évről évre változik. A gyümölcsös és az összhaszo nvétel tehát mindig ugyanaz, de az eg yes t ermékek mindig más ok.

Ez összha ngban va n a r endszerek azo n lén yegi

sajátosságával, hog y „(…) összet evőik ál landó változásban maradnak fenn. Ez megmutatkozik minden szin ten: k émiai összet evők cs erélődése a s ejtben, a s ejteké a s oksejtű o rganizmusban, az individ uumoké a nép ességben stb .”7 A g yümölcsösben a t ermékek összet ételének é vről évre történő változása a g yümölcsös individuumainak változására vezethető vissza. Nagy tehát egyrészt a termelési biztonság, másrészt pedig a terméksokféleség és változékonyság. Ez utóbbi – a g yümölcsös sta bilitásán t úl – k ülönösen tá plálkozásélettani szempontból igen előnyös.

A b etegségeknek al kalmanként elő nye is lehet. Az alma-, k örte- és szi lvafákon elő fordulhat, hog y a „ férges” vag y b eteg g yümölcsök hullásával eg y természetes termésritkítás történik. Ezzel el kerülhető a metszetlen fáknál az a gyakori es et, hog y ágak, s ok es etben a vázágak hasadnak le a termések nagy súlya alatt. Bármilyen ideg en a ma i f ogyasztói szo kásoktól, de a gyümölcs felületén élő ártalmatlan gombafoltok esztétikai ér téket is k épviselhetnek (p l. lég ypiszok f oltosság). Nem ismer jük ezeknek a g ombáknak az élettani hatását, esetleges táplálkozási értékét – érdemes lenne vizsgálni.

Növényvédelmi b eavatkozások t ehát csak különleges és ál talában eg yedi es etekben szü kségesek. Ilyen egy-egy olyan fertőzés, ami a má r korábban emlí tett el lenálló k órokozók és ká rtevők, vag y nag yon er őszakosan t erjedő g yomok gyérítését szo lgálja.8 Ak kor is szü kséges lehet a beavatkozás, ha k ülönlegesen ér tékes élő lények utolsó példányainak megmentése a cél (p l. egyes gyümölcsfajták u tolsó fá i, ri tka nö vények, vag y igen nag y eszt étikai és eszmei ér téket k épviselő öreg fák). A ház k örüli „ intenzívebben” m űvelt gyümölcsös rész is ig ényelhet al kalmanként növényvédelmet, p l. őszib arackfák, sza porítóanyagok, oltványok erős fertőzése esetén.

A növényvédelmi eljárások s orán nem sza bad nagyobb t érben ha tó, az élő lények széles k örét károsító eljárást alkalmazni, akkor sem, ha az viszonylag „szelíd” módszer (pl. megfelel az „ökológiai gazdálkodás” szabályainak). Lokálisan viszont indokolt esetben egészen erős módszerek is megfelelőek lehetnek (p l. oltványok vegyszeres védelme ún. vadászó p ermetezéssel). A v egyszerhasználatnál a t ermészeteshez minél k özelebb ál ló és minél g yengébb ha tásúak a jánlottak, de indo kolt esetben erős és szintetikus szerek is használhatók.

Sok es etben el k ell vis elni és hag yni kell azt az – egyébként természetes – esetet, amikor a gyümölcsös egy-egy élőlénye elpusztul, vagy akár egy-egy 7) Ludwig von Bertalanffy: … Ám az emberről semmit sem tudunk, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. 79. oldal 8) Az ellenállóságot illetve az erőszakosságot nem a vegyszeres vagy agrotechnikai növényvédelmi eljárások vonatkozásában értjük, hanem abban az értelemben, hogy a kórokozók vagy kártevők menynyire fognak ki a gyümölcsös saját védekezőrendszerén.

Ma szin te minden ütt k omoly g ondot jelen t a fák törzsét, gyökerét rágó, lomblevéllel és hajtással táplálkozó vadak kártétele (rágcsálók, őz, szarvas, nyúl). Az el lenük való v édekezés hag yományos vagy ú jabb eg yedi v édelemmel t öbbé-kevésbé megoldható.

V. AZ ALKALMAZKODÓ GYÜMÖLCSÉSZET HASZONVÉTELEI A gyümölcsös – változatossága és változékonysága következtében – s okféle k özvetlen haszo nvételre ad lehet őséget. Valójában a helyi f ogyasztási ig ények jelentős része kielégíthető a g yümölcsösből, hiszen a moza ikos min tázata és a min tázati s okfélesége mia tt szin te minden, a házta rtásban és a k özösségben létf ontosságú t ermék elő állítása lehetséges. Részlet ezése hely ett csak azt m utatjuk be, hogy milyen sokféle termék állítható elő a gyümölcsösben. A gyümölcsös nem is azér t kapja a nevét a „gyümölcs”-ről, mert a gyümölcs a fő terméke, hanem azér t, mer t a g yümölcsfák al kotják a g yümölcsös ö kológiai vázát, a melynek k eretein belül minden elő állítható, a mi eg y k omplex p araszti gazdaságban. Ezek a következők: • g yümölcs; • ipari fa: k éziszerszám, ép ületfa, b útorfa, fűzvessző, vesszőseprű nyersanyaga stb.; • t űzifa;

Tűzifagyűjtés gyümölcsösből (Drávafok)

Áthidaló oltás almafán, kis farágó lepke súlyos kártétele után (Markóc)

• zöldség, fűszer - és g yógynövény, i pari (f estő, textil) növény, dísznövény; • méhészeti termékek; • g omba; • gabona és más szántóföldi növények; • a gyümölcsös karbantartását végző állatok termékei: – tojás, – tej és tejtermékek, – hús, halhús, – egyéb alapanyagok (gyapjú, szarv, csont, szőr, bőr, toll stb.).

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

gyümölcsfaj vag y -fa jta el tűnik a ká rtételek vag y betegségek miatt. Ebb en az es etben – b ár veszteség éri a g yümölcsöst – nő a g yümölcsös egészének stabilitása, ellenállóképessége.

A nö vényvédelmi b eavatkozásoknál a fák egyedi kezelése nagy hangsúlyt kap. Ennek lehetőségét az ad ja, hog y a fa jlagos eg yedszám s okkal kis ebb (legföljebb 100-150 fa hek táronként), mint eg y g yümölcsültetvényben. A g yümölcsész tehát egyenként ismeri a fá it, azokkal szinte személyes viszo nyban va n (aká r ne vet is ad hatna mindegyiknek). Az eg yedi g ondozás gazdasági szükségszerűsége is abból fakad, hog y a 100-150 m2 t erületet elf oglaló fák (alma, dió , t örökmogyoró stb .) v édelme a g yümölcsültetvények – ugyanakkora hely et elfoglaló – aká r 20–25 g yümölcsfájának védelmével egyenértékű. Az egyedi kezelés az al kalmazkodó g yümölcsészet szemléleti há tteréből, em beri o ldalából is t ermészetes módon k övetkezik. I tt a nö vények nem jö vedelemtermelő eszközök, hanem társak, amelyekért a g yümölcsész f elelősséggel ta rtozik. Az eg yedi gondozás szá mos k onkrét t evékenységben valósul meg, és ezek célja nem csak a hozam növelése, illetve a termésminőség javítása, vagyis közvetve a nag yobb jö vedelem. A s érült vag y idős fák az élet védelme, a kor tisztelete alapján is gondozásban r észesülnek. Az idős fák a legt öbb es etben természetes mó don halnak meg, és es etenként a t örzs is a g yümölcsösben hag yható, aho l élőhelyet b iztosít szá mos leb ontó szer vezetnek. Az alkalmazkodó gyümölcsészetben – kivételes esetektől eltekintve – a fák élethosszig ta rtó ápolása történik. A sérült fák gyógyítása is – ha van esély a g yógyulásukra – az al kalmazkodó g yümölcsészet tevékenységei közé tartozik.

23

A haszonvételek jelentős része általában „csak” önellátásra alkalmas (pl. tűzifa, gomba, gabona). A termékfajták döntő többsége (pl. gyümölcs, méhészeti termékek, tojás) azonban olyan nag y menynyiségű f ölöslegben t ermelődik, hog y eladásá ból komoly bevétel származhat.

A közvetett haszonvételeket itt nem r észletezzük, de meg kell említeni, hogy ezek közül a turizmus és az a rra épülő helyi ér tékesítés jövedelemtermelése a háztartások szintjén is meg haladhatja a közvetlen haszonvételekét. Közösségi szinten (település, térség) a közvetett haszonvételek végső soron a működő táj lakosságmegtartó képességében és foglalkoztatásában, a közösségi „szolgáltatások” újjáéledésében, a k özösségi a utonómia nö vekedésében csúcsosodik ki. Ezek mindegyike a közösség számára pénzben kifejezhető megtakarítást is eredményez.

dományos ismereteken alapszanak, és eg yúttal az alkalmazkodó gyümölcsészetnek is megfelelnek.

Jó példa is van előttünk arra, hogy a kisléptékű gazdálkodás központi segítésben részesüljön.

A M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium 1930-as és ’40-es é vekben kiadott „Gazdasági Szak könyvek” sorozata a gazdálkodás széles területén adott hasznos ismereteket. Ezek a kiadványok akkor olcsón, vag y dí jtalanul megszer ezhetők v oltak.9 A mai gazdasági-b ürokratikus k örülmények nem kedveznek a kis mér etnek, íg y a gazdál kodók nem is ka pnak központi segítséget. Ebből az k övetkezik, hog y magukon kell segíteniük: az élelmiszerek kezeléséhez a háztartás vagy a közösség szintjén k ell elő állítani a legt öbb eszk özt, és a hagyományos ismer etekre és a mindenna pi tapasztalatokra kell támaszkodniuk, ötletesnek kell lenniük. Eközben érdemes lenne „kiverekedni” a korszerű ismereteken alapuló módszerek és eszközök kidolgozását is.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

Gyümölcsészeti turizmus (Markóc)

24

VI. A GYÜMÖLCSÖS TERMÉKEINEK TÁROLÁSA, FELDOLGOZÁSA, TARTÓSÍTÁSA A g yümölcsös s okoldalú haszo nvételéből k övetkezik, hog y a n yers és azo nnali f ogyasztáson t úl sokféle más lehet őség is adó dik. N em t érünk i tt ki ezeknek a lehet őségeknek a részletezésére, csak néhány általános szempontot említünk meg. Számos nem élelmiszerterméket szolgáltat a gyümölcsös, pl. „ipari” fát, dísznövényt, amelyek feldolgozásának tárgyalása nagyon messzire vezetne, ezért maradunk csak az élelmiszereknél.

A kislép tékű tá rolás, f eldolgozás és ta rtósítás hagyományos mó dszerei és eszk özei ma is használhatók, de szü kség lenne a k orszerű ismer etek alkalmazására is. Sa jnos a k utatások és f ejlesztések elsősorban nem ebben az irányban történnek.

Huxley már idézett gondolata ebben az esetben is érvényes; a k utatásoknak és f ejlesztéseknek nem az al kalmazkodó g yümölcsészet és a családi-k özösségi mér etű f eldolgozás a legf őbb t erülete. A kistermelő jelenleg nincs en f elszerelve o lyan ismeretekkel és eszközökkel, amelyek a korszerű tu-

Aszalókemence egyik fajtája (Rugonfalva)

Cefrének összegyűjtött almák (Sükő) 9) Témánk szempontjából a sorozat három könyvét említem meg: (1) Sávoly Sámuel: Termések téli eltartása, M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium Gazdasági Szakkönyvei, 8. sz., Budapest, 1930; (2) Horn János: Zöldség és gyümölcs elraktározása, M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium Gazdasági Szakkönyvei, 11. sz., Budapest, 1942; (3) Gyümölcsaszalás és zöldségszárítás házilag, M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium kiadványa, Budapest, 1943

Almatárolás ászokban (Sükő)

Papkörte, hűvös szoba padlóján tárolva (Sükő)

Az alkalmazkodó g yümölcsészethez a kisléptékű tá rolás és ta rtósítás i llik, a melyhez – a hagyományos módszereken túl – korszerű módszerekre és eszk özre is szü kség lenne . Aká rmilyen mértékben is va nnak b eépítve a t udományos ismeretek a mó dszerekbe és eszk özökbe, a helyismeret, a helyi t udás s ohasem nél külözhető. A tudomány nem t udja figyelembe v enni a helyi adottságokat, a k onkrétnak az ál talánostól való eltéréseit, a melyek ug yanakkor meg határozóak lehetnek. Mind a feldolgozásnál, mind a tá rolásnál ener giatakarékos meg oldások szü kségesek, és a lehető legkisebbre csökkentett energiaigényt is a g yümölcsösből a legjobb kielégí teni (t űzifa, napkollektor, jégverem stb.).

A gyümölcsös élelmiszertermékeinek a f eldolgozása ig en s okrétű lehet őségeket ho rdoz magában, a melyek jelen tős r észe hag yományosan ismert, de má r nem al kalmazott. A f eldolgozás sok esetben eg yúttal ta rtósítás is. Óriási t erülete va n

az újításoknak, illetve a fölösleg piacképes termékké alakításának. Több olyan gyümölcs van, amely csak feldolgozva élvezhető (fekete és gyalogbodza, birs, ja pánbirs, f őzőkörte stb .). A f eldolgozással tehát jelentősen tágítható a f ogyasztható gyümölcsök köre.

VII. A GYÜMÖLCSTERMÉKEK ÉRTÉKESÍTÉSI LEHETŐSÉGEI A ma ural kodó szakma i és la ikus k özvélemény szerint nincs igazán esélye a globális gazdaság által meghatározott, megfelelő bürokratikus eljárásokkal t eletűzdelt (p l. en gedélyeztetés, minősí ttetés, szabványok, adózási k ötelezettségek, stb.) ér tékesítési r endszerből ki lépve ú j ér tékesítési r endszereket működtetni. Ez a hiedelem meg is gátolja az embereket a bban, hog y „ másban” g ondolkodjanak, így nem is p róbálkoznak nagyon értékesítési alternatívákkal. Ez a b eállítódás azonban csak akkor fogadható el, ha a szo kásos kritériumok alapján ítéljük meg az á rusítani kívánt termékeket, és ha elhanyagolhatónak tartjuk a „másként fogyasztók” egyre bővülő körét.

A g yümölcsök ér tékesítésénél f eltételezzük, hogy másféle minőségi kritériumok alapján is minősülhet a g yümölcs (és a g yümölcsös t öbbi t erméke) értékes árunak (pl. kis méret, szokatlan alak vagy íz, játékosság, egészségesség). Azt is feltételezzük, hogy ha a „ másként fogyasztók” aránya csak néhány százalék is, az abszolút számuk elég magas ahhoz, hogy a helyi piacon is hosszú ideig eleg endő fizetőképes vásá rlóerőt k épezzenek. A tá jfajta gyümölcsök értékesítésének alapja: különleges áru különleges fogyasztóknak. A p iacszervezés alapja pedig a különleges fogyasztók összehozása a nekik megfelelő különleges termékekkel.

7.1. A gyümölcsészetből származó gyümölcsáru egyedi jellemzői 1. Sem időben, sem „kosárban” nem biztosítható az eg yöntetű fa jtaminőség (mer t azo nos fa jta esetén is k ülönböző fa jtaváltozatokról, és k ülönböző termőhelynek kitett fákról adódik öszsze az áru).

2. Egyszerre igen sok fajú és fajtájú gyümölcs vásárolható (igen bőséges választék), és egy fajtából sosincs „kereskedelmi mennyiség”.

3. Ha szükséges, ökológiai minősítéssel látható el.

4. Fogyasztása ig en eg észséges, s őt, s ok es etben gyógyító hatású.

5. A g yümölcsök k özött s ok a ká rosított (f oltos, kukacos, megrág ott), a „ szabványméretnek” nem megf elelő. Ezek is ér tékesítendők, ezér t sok minős égi ka tegória és f elhasználási mó d (azonnali fogyasztás, téli tárolás, aszalás, lekvár stb.) szükséges.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

Mivel éghajlatunkon a t éli vegetáció nyugalmi állapotba kerül, erre az időszakra helyi t ermékből csak mesterséges (üvegházi, szobai) körülmények között, vag y tárolással lehet f riss (feldolgozatlan) gyümölcsöt biztosítani. A tartósítás számtalan válfaja al kalmas az élelmisz erek tá rolására, a melyek sok esetben egyben feldolgozásnak is minősülnek, vagyis fogyasztásra kedvezőbb állapotba hozzák a terményt.

25

6. A g yümölcs s ok szempont szerint ítélhető értékesnek: • széps ég

• szokatlan állag (szotyósodó körte, puha háziberkenye és naspolya, gumiszerű őszibarack, „robbanós” cseresznye); • savanyúság (alma, p l. rák os b etegek léb öjtkúrája számára); • egyedi feldolgozhatóság (pl. különleges aromájú p álinka, g yümölcssajt, g yümölcsecet stb.); • játékosság (cs örgőalma, hosszú k ocsányú cseresznye); • fagyálló, illetve fag y által ízesedik (eg yes almák); • télen is k özvetlenül szedhető a fá ról (naspolya, egyes galagonyák) – ha a vásá rló szedi a gyümölcsöt.

7.2. Az egyedi jellemzők kihasználása az értékesítésben

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

• kis vag y nag y méret (kicsi: mira bella, nag y: fontos alma, egyes körték, szilvák); • furcsa, szo katlan alak (n yakas szi lva, g öcsörtös körte, bárányfarkú körte, kifli alakú som);

26

• szokatlan íz (som, háziberkenye);

1. Az á ru elő re nem t eljesen kiszá mítható t ulajdonságainak, a meglepetésnek az értékként tételezése.

2. Az eg észségvédelmi és g yógyító szem pont hangsúlyozása (savanyú alma, ökológiai minőség, gazdag beltartalom, változatosság).

3. A sokféle felhasználási lehetőség hangsúlyozása.

4. Csak közvetlen értékesítés jöhet szóba (a kereskedők nem is vál lalnák a gyümölcsök újszerűségét).

– Közvetlen kiszállítás előzetes megrendelésre.

– A f ogyasztók b evonása a m unkákba. A vásárlók – és f őleg a g yerekeik – b evonhatók képzési programokba (kiegészítő bevételek).

– Helyszíni értékesítés (a vevő a helyszínre jön).

– Állandó piaci asztal, illetve lerakat a környező városokban.

5. El kell jutni a speciális célcsoportokhoz. Pl.: – eg yetemisták, ér telmiségiek: eg észség, ö kológiai megfelelőség (eszmei érték); – betegek: savanyú alma, körte; – t uristák: tá jfajtaság, hag yományosság, „ helyiség”; – gyerekek: játékosság; – városiak, nagycsaládosok: képzési programkínálat; – „otthonülők”: házhozszállítás.

6. Amint a termékelőállítás – statisztikai értelemben – b iztonságossá vál t, megr endeléseket és előlegeket lehet felvenni.

7. A dö mpingárura f eldolgozó-kampányokat lehet indítani.

VIII. GYÜ MÖLCSÉNY A gyümölcsény, más nevén gyümölcserdő a hagyományos gyümölcsészet talán legjellemzőbb eleme volt. A g yümölcsösök, vag y g yümölcsös k ertek,

tős megtaka rítással já r, a p iaci ér tékesítése p edig számottevő jövedelmet biztosíthat a g yümölcsész számára. G yümölcstermékei eg észségvédelmi és gyógyítási szem pontból jelen tősebbek, min t a gyümölcsöséi (nem is beszélve a gyümölcsültetvények jellemzően egészségre káros termékeiről). Ez utóbbi jellemzője várhatóan jelentősen meg f ogja emelni a gyümölcsény értékét.

8.1. A gyümölcsény szerkezete

Az er dő szeg élye más t ulajdonságokkal r endelkezik, min t a b elseje. E gy zá rt er dő b elsejében viszonylag eg yenletesen g yenge, szó rt f ény va n, a szegélyén erős, közvetlen napfény; a b elsejében akkor is csak enyhe a légáramlás, ha az erdőn kívül viharos szél fúj, míg a szegélyét érheti erős szélhatás; bent magasabb és alig változó a páratartalom, míg a szegélyen erősen ingadozó; a szegély közvetlen kapcsolatban áll az erdő közvetlen környezetét alkotó élőlénytársulással, míg az er dő b első része csak a szegély puffer-zónáján át kerül kapcsolatba ezekkel a t ényezőkkel, stb. Ezek k övetkeztében az erdő szegélytársulásának általában nagyobb a változatossága és változékonysága, nagyobb az alkalmazkodó képessége, és eg yúttal a s érülésének veszélye. A szeg élytársulás növényei alacsonyabbak, elágazóbbak és sűrűbbek, míg a belső térben a fák magasra nyúlnak a f ényért folyó versengésben. A gyümölcstermő növények többsége inkább az erdő szegélyén érzi magá t jó l, vag yis a szeg élytársulás tagja.

A szegély fontos funkciója az er dő elhatárolása és védelme a külvilág károsító hatásaitól, illetve összekapcsolása a k ülvilágával. B iztosítja az er dő téri egységét, szabályozza a határforgalmát. A gyümölcsény kialakításakor a szegélynek ezt a funkcióját nem szabad tönkretenni. A ligetes szerkezetű gyümölcsényben az el térő jel legű foltok határa is a szegélyek feladatát tölti be (pl. erdő-gyep, gyepmocsár, gyep-tó stb.).

A gyümölcsény belseje inkább erdőszerű, mert alig k ülönbözik az er dő b elsejétől. Csak azo k a gyümölcsfák nőhetnek ott úgy, hogy a haszonvételükre is lehetőség nyíljon, amelyek gyümölcsét lehullás után a földről kell betakarítani (tölgy, bükk, barkóca és házi berkenye, dió, törökmogyoró stb.).

Az er dő b elsejében ér telmetlen lenne alacs ony, esetleg cserje méretű gyümölcstermő növényekkel kísérletezni, hiszen a haszonvételük csak igen nagy beavatkozással (gyakorlatilag tisztások vágásával), a természetes szerveződési folyamat (szukcesszió) letörésével lenne meg valósítható. K ivételt k épeznek azok a cs erjék, amelyek tűrik a g yenge fényt, és kedvelik az er dő belsejében jellemző mérsékelt és kiegyenlített termőhelyi viszonyokat (pl. egres, som). Ezek a nö vények inkább árnyéktűrők, mint árnyékkedvelők, íg y az er dő b elsejében ural kodó f ényszegény k örnyezetben k özel s em n yújta-

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

vagyis az elkerített, főleg, vagy kizárólagosan gyümölcstermő növényt tartalmazó művelt területek a K árpát-medencében csak a X VIII. századb an kezdtek terjedni, és jelentős területeket csak a XIX. századtól foglalnak el. Számos településnév, illetve dűlőnév tanúskodik a g yümölcsények fontos szerepéről a falvak életében.

A gyümölcsény olyan erdőéltetés, amely jelentős mennyiségű olyan g yümölcsöt termett, amely emberi haszonvételre al kalmas volt. Nincsen éles átmenet az er dő, g yümölcserdő (g yümölcsény), legelőerdő, fás legelő, gyümölcsfás legelő és a gyümölcsös k özött. H agyományoktól, t ermesztési körülményektől, életmó dtól füg gően a g yümölcs haszonvételre alkalmas művelt ökológiai rendszerek más és más tí pusa jött létre. Mai viszonyaink között is csak ott érdemes gyümölcsénnyel foglalkozni, ahol erre kulturális, ökológiai és gazdasági „fogadókészség” van. Ezt a fogadókészséget azonban gyakran elfedi a ma divatos, megszokottá vált (konvencionális) és általában központi intézkedésekkel ösztönzött (pénzzel támogatott, jogszabálylyal kikényszerített) g yümölcstermesztési g yakorlat. Ez az o ka annak, hog y g yümölcsénynek még ott is lehet lét jogosultsága, ahol még csak nem is hallottak róla.

Gyümölcsény az az eleg endően nag y ki terjedésű termelőrendszer, amelyet az em ber a t ermészetes szer veződési f olyamatától csak ép pen a nynyira térít el, hogy bizonyos gyümölcshaszonvételt biztosítson szá mára. A g yümölcsénynek s okféle terméke va n, a melyek k özül nem emel hető ki a gyümölcs, mint főtermék. Nemcsak árutermelés a célja, ha nem t ermelhet ér tékesíthető – nem csak gyümölcs – ja vakat. M űvelése ál talában családi vagy közösségi együttműködést igényel.

A g yümölcsény a g yümölcsészetnek a tá jhoz legjobban al kalmazkodó, a t ermészeti f olyamatokat legjobb an k övető mó djának er edménye, amelynek célja az, hogy minimális beavatkozással (ráfordítással) viszo nylag nag y haszo nvételt t egyen lehetővé. A g yümölcsény más t ermékek haszonvételére is lehetőséget nyújt, így a haszonvétel szempontjából (is) s okfunkciós r endszer. A g yümölcsény az erdők „gyümölcsorientált” művelésével alakulhat ki. A g yümölcs fokozott haszonvételére a más erdei haszonvételek mellett nyílik mód.

A gyümölcsény a gyümölcsészet nézőpontjából erdészeti fákat is ta rtalmazó, erdőszerű rendszerben m űködő g yümölcsös, míg az er dészet nézőpontjából g yümölcstermő nö vényeket nag yobb arányban tartalmazó erdő. Éppen ezért nem lenne helyes a g yümölcsények haszo nvételeit f ontosságuk szerint rangsorolni, mivel az mindig a megítélés nézőpontjától, illetve az ado tt körülményektől függ, de a g yümölcshaszonvétel minden es etben meghatározó jelentőségű. Gazdasági szempontból a gyümölcstermékek fogyasztása (önellátás) jelen-

27

nak annyi termést, mint kedvezőbb körülmények között. M égis ér demes v elük f oglalkozni, mer t egyrészt hasznosí tják az er dők b elsejét, másr észt újszerű ízeket adó és kedvező beltartalmú gyümölcsöket termelnek. (Ez csak eg y feltételezés, amely ellenőrzésre szorul.)

A g yümölcsény szeg élye, i lletve eg yes elemei közötti á tmeneti zó nák a g yümölcstermő nö vények igazi lelőhelyei. A betakarítást itt nem(csak) a magasság, ha nem a szúr ós (galag onya, sze der, rózsa, asza t) és csí pős (csalá n) nö vények b uja állománya, a v érszívó rovarok (szúnyog, b ögöly, kullancs stb.) akadályozzák. A gyümölcsény gyümölcshaszonvételére elsősorban itt van lehetőség.

A g yümölcsények lig etszerű szerk ezete ép pen azért fokozza a gyümölcshaszonvétel lehetőségét, mert megnöveli a szeg élyzóna t erületi a rányát a gyümölcsény összes t erületén b elül. A b eavatkozásainkkal i tt lehet növelni a g yümölcstermő növények a rányát, és i tt k ell vala mennyi elő nyt biztosítani szá mukra más élő lényekkel szem ben (pl. b ozótirtás, kaszálás). A szeg élynek azo nban minden b eavatkozás el lenére meg k ell hag yni eredeti funkcióját.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

8.2. A gyümölcsények létrehozása és haszonvétele

28

8.2.1. A gyümölcsények spontán kialakulása Tulajdonképpen minden er dő sp ontán g yümölcsény, hiszen a K árpát-medence erdői g yümölcstermő nö vényeket szü kségszerűen ta rtalmaznak.

A g yümölcstermő nö vény ka tegóriáját széles en kell értelmezni, ha a g yümölcsényből történő haszonvételnél a fogyasztás sokféleségére törekszünk.

Olyan kevésbé használt termések is g yümölcsnek minősítendőek, mert gyümölcsként fogyaszthatóak, mint pl. a bükk- és a tölgymakk, a csipkebogyó (hecsedli, bicske), a fái eper, a gyalog- és fekete bodza, a galagonyafajok, a kökény, a kánya bangita, a sóskaborbolya, a k ülönböző b erkenyefajok (házi, barkóca-, lisztes, madár-), vadcseresznye, vadkörte, vadalma, vadsze der, vadmálna, sza mócafajok stb. termése.

Japán borbolya és ehető termése (Markóc)

Fekete bodza

A f elhagyott leg előkön nag y lend ülettel meginduló erdősülés korai szakaszában (szukcessziós stádiumában) gyakran figyelhető meg a gyümölcstermő fák és cs erjék igen nagy aránya. A galag onya, a k ökény és a vadr ózsa igen gyors elő retörését néhá ny é ven b elül k övetik a „ komolyabb” g yümölcstermő nö vények is: dió, mog yoró, alma, k örte, cs eresznye, meg ygy, tölgy, szilva stb. Mivel a szerveződés (szukcesszió) kezdeti stádiumában a magról kelt fás növények az uralkodóak a vegetatívan szaporodottakhoz képest, a hibridek és változatok szinte végtelen s okaságával talál kozhatunk. Ebb en rejlik a g yümölcsények eg yik legf ontosabb funkciója, a tömeges méretekben zajló fajtafejlődés biztosítása. Az erdősülés későbbi fokozatainál a gyümölcstermő növények aránya csökken, és megjelennek a vegetatív úton szaporodó gyümölcsfák és cs erjék (p l. szi lva, k ökény, meggy sa rjtelepek /p olikormonok/ k épződnek a g yökérből kisarjadt fákból). Számtalan i lyen bőtermő szi lva sarjtelep talál ható még az ö reg erdélyi gyümölcsösökben.

8.2.2. Gyümölcsények kialakítása és gondozása A g yümölcsények k ülönböző m űvelési ágakból alakí thatók ki. Az eg yes m űvelési ágak a szukcessziós stádi umok k ülönböző szin tjeit képviselik. Az erdők gyümölcsénnyé alakításának mó dja nem mer ül föl kérdésként, mer t az értékes er dőket meg k ell hag yni, nem sza bad gyümölcsénnyé alakí tani. A t öbbi művelési ág esetében o tt k ell az er dősülés (a szu kcesszió) folyamatához kapcsolódni, ahol az ép pen tart, és annak megfelelően kell az eg yes eljárásokat alkalmazni.

Mindaddig, a míg az az o ptimális tá jállapot be nem k övetkezik, amelyet a k limaxközeli társulások do minanciája jel lemez, a szu kcesszió elején ál ló tá rsulások kiváló al kalmat t erem-

8.2.2.1. A fák és cserjék tudatos megválogatása A spontán betelepült, magról kelt fák és cserjék – jó es etben ig en vál tozatos ál lományából – a valamilyen szempontból értékeseket meghagyjuk, a kevésbé értékesek vagy a nem gyümölcstermők egy részét eltávolítjuk. Ezzel növekszik

a „jó nak” í télt fa jok és fa jon b elüli vál tozatok aránya, a melyek eg yúttal elő nyhöz j utnak az ökológiai tényezőkért (fény, tápanyag, víz, tér) folytatott versenyben. Az eltávolításra ítélt növények kivágását úgy célszerű tervezni, hogy az valamilyen haszo nvétellel já rjon (t űzifa, szer számnyél stb.). Ügyelni kell arra, hogy megmaradjon a fajok és fajták sokfélesége, hogy általában idegenből betelepült (adv entív) fa jok és az er őszakosabban t erjeszkedő ún. özö nnövények (in vazív fajok) visszaszo ruljanak. Ily en nö vények p éldául helytől függően a zö ld juhar, vörös kőris, kései meg gy, akác, g yalogakác, sün tök, ó riás aranyvessző, p arlagfű; vagy a g yümölcstermő növények k özül a cs eresznyeszilva mag oncok és gyökérsarjak, eperfa magoncok. A válogatás eredménye tehát egyrészt a növények összetételének olyan megváltoztatása, hogy a területen a nagyobb haszonvételre alkalmas fák és cs erjék aránya nőni fog, másrészt p edig az, hog y ezek a megma radt/meghagyott nö vények elő nyhöz jutnak a többiekkel szemben. Az előnyhöz juttatás azonban nem merül ki a fás nö vények eltávolításában, de ezt má r a nö vényvédelemnél tárgyaljuk.

8.2.2.2. „Külterjes” magvetés A jó tulajdonságokkal rendelkező fák, cserjék és gyümölcstermő növények magjainak „külterjes” vetésével (mag ok meg határozott r end szerin ti szétszórásával) elérhet ő a g yümölcstermő növények a rányának nö velése. Ezzel eg yúttal növekszik a változatok sokfélesége is. A magokat a környékről, vagy – ha a k örnyéken nincsen szaporításra megf elelő nö vényállomány – has onló adottságú t erületekről k ell g yűjteni. A g yűjtés maga is szelek ció, hiszen a legjobb fa jták legkiválóbb gyümölcséből kell a magot nyerni.

Részben a b etelepítendő nö vény t ulajdonságaitól, r észben a hely ado ttságaitól füg gően más-más technikát kell alkalmazni a magvetésnél. Pl. a dió , mog yoró és t örökmogyoró magjait nem sza bad hag yni, hog y kiszá radjanak, ezért azo kat vag y azo nnal el k ell v etni, vag y vetésig ne dvesen, h űvösben k ell ta rtani (r étegezni k ell). A s om magjá t legalá bb eg y é vig pincében r étegezni k ell, és csak u tána célszerű elv etni. A nehezen csírázó , vag y „elf ekvő” magok csírázását különböző mó dszerekkel elő lehet segíteni, pl. trágyalében vagy meszes vízben áztatás, féléretten begyűjtés, a végleges kiültetés előtt melegágyban csíráztatás, stb.

A mag ok csírázásához nag yon k edvezőtlen termőhelyi feltételek esetén magágyat is k észíteni kell, pl. keskeny (1-2 m-es) sá vok fölszántásával. (A szá ntást célszer ű ló val v égezni.) A magokat erre a területre kell kézzel szétszórni,

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

tenek g yümölcsény lét esítésére. Ezek a tá rsulások a tá j t ermészetes ál lapotának vala mikori ler omlásával (degradáció jával) jö ttek létr e, ezért ezeket a g yümölcsényeket a t ovábbiakban „degradációs g yümölcsény”-eknek ne vezzük.

A szu kcesszió b izonyos (viszo nylag alacs ony) stádiumában (p l. f elhagyott szá ntó vag y r ét, tarra vág ott er dő) a g yümölcstermő nö vények beavatkozás nélkül is jelen tős arányt képviselve települnek be a degradált területekre, ha vannak „elérhető k özelségben” sza porodásra al kalmas gyümölcsfák (anyafák). A szukcesszió évtizedekig tartó folyamatához, mindig az ado tt stádiumához igazo dva kis b eavatkozásokkal b őtermő gyümölcsények hozha tók létr e. Azo kon a t erületeken, aho l nincs en meg a g yümölcstermő növények spontán betelepülésének a lehetősége, azt – éppen a g yümölcsénynek a sp ontán kialakulására való hajlama miatt – telepítéssel (főleg vetéssel) könnyen elő lehet segíteni.

A degradációs g yümölcsények t ehát csak egy átmeneti helyzet kihasználásával hozhatók létre, de ez az á tmeneti helyzet nag yon hoszszú (több évtizedes, de lehet akár több évszázados is), íg y igen nagy, a ma élő em ber számára döntő jelen tőségű. A g yümölcsények szá mára jelenleg csak degradál t t erületeink va nnak.

Bízhatunk a bban, hog y mir e a tá jaink el jutnak abba az ál lapotba, amikor a k limax-közeli elemeik lesznek meg határozóak, má r szá mos gyümölcsényünk lesz, i lletve a g yümölcsények erdőből való kialakí tása nem f og nehézs éget okozni.

A g yümölcsények kialakí tása o tt ig ényel er őteljesebb b eavatkozást, aho l a sp ontán er dősülés folyamatát valami gátolja: (a) a melyek k özelében nincs enek o lyan nö vények, a melyek t ermészetes mó don (szél lel, vízzel vagy állatok által behordva) betelepülhetnek, vagy (b) aho l a k örülmények nem t eszik lehet ővé, vagy nagyon megnehezítik a szaporító szervek megtelepülését (nag yon száraz talaj; túl zárt, ta rackos g yep b orítja, a mely nem engedi a tala j k özelébe a mag okat; nincs enek a vadkár ellen védelmet nyújtó cserjék, stb.).

A b eavatkozások mi kéntje minden es etben csak a konkrét helyszín ismeretében dönthető el. A t ovábbiakban csak általános módokat mutatunk be, amelyek al kalmazása, k onkrét mó dszerei a helyszínen dőlnek el.

29

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

esetleg sekély árkokba helyezni, vagy csak várni k ell a mag ok sp ontán b ekerülésére. (G yakran elő fordul, hog y a lág yszárúakkal sűr űn benőtt, tarackkal sűrűn behálózott területeken a magok alig tudnak a talajba jutni, míg ugyanezek f ölszántott r észeinél mag oncok s okasága nő ki.)

30

8.2.2.3. Oltás A sp ontán kinő tt vag y b etelepített fáka t lehet oltani. E lsősorban azo knak a fáka t (fa jtákat, változatokat) érdemes átoltani, amelyek ivaros szaporodással a jó t ulajdonságaikat nag y valószínűséggel elv eszítik (p l. alma, k örte, eg yes szilvafajok és -fa jták, b irs, nasp olya). Az o ltás sokféle t echnikával, szin te az eg ész v egetációs időszakban v égezhető. Azo kat k ell azo nban előnyben r észesíteni, a melyek g yors nö vekedést t esznek lehet ővé, hog y a fák az o ltással járó cs onkítás u tán is v ersenyképesek ma radjanak a t öbbi nö vénnyel szem ben. Ily en o ltás pl. a tavaszi párosítás, héj alá o ltás, vagy őzláb ékezés. Nagyszámú oltás esetén az alvó szemzés (pl. T-szemzés, szemlapozás) a leghatékonyabb módszer, ez azonban nagy szárazság idején nehezen ered meg, és több gondozást igényel.

Sok g yümölcstermő nö vényfaj iva ros szaporodás (magról kelés) esetén is megbízhatóan továbbviszi utódaiba a jó tulajdonságait. Ezeknek az o ltása csak kiv ételes es etben indo kolt (pl. egy-egy spontán képződött jó fajta megőrzésénél). Ily en nö vény a dió , szelídg esztenye, házi b erkenye, a b esztercei szilva (a b esztercei szilva éppen a magvetésnek köszönheti a rendkívül nag y változatosságát), s om stb. M indenképpen ügyelni kell arra, hogy – a fajtafejlődés biztosítása érdekében – azok a növények között is leg yenek magról keltek, amelyeket általában vegetatívan szoktak szaporítani (pl. b ogyósok, alma, körte).

Oltásnál es etenként célszer ű kís érletezni a betakarítást könnyítő alacsony termet kialakításával. Ezt a nemes fajtánál kevésbé erélyes növekedésű alanyok használatával lehet elérni. Pl. szilvát k ökényre, k örtét és házi b erkenyét galagonyára vagy birsre, cseresznyét meggyre oltani. Ezek az o ltványok azonban meglehetősen természetellenesek. Rövidebb lesz az életük, és számos más há tránnyal is f ognak rendelkezni, így a növényeknek ezzel a párosításával nagyon óvatosan k ell b ánni. K ülönleges hely e va n az oltások között a sérüléseket „gyógyító” áthidaló o ltásnak. Ezt a g yümölcsényekben g yakran előforduló őz, rág csáló, sza rvas, fa rontó lep ke hernyója, stb . ká rtételei u tán életmen tő vag y erősítő b eavatkozásként lehet használni. N agy munkaigénye miatt csak az ér tékesebb fák esetében célszerű alkalmazni.

Galagonyára oltott körte oltvány és erdősülő környezete

8.2.2.4. Más vegetatív szaporítási módok Egyes fajok, illetve fajták igen hajlamosak vegetatív úton szaporodni. Ezek g yökérsarjaikkal g yakran nag y sa rjtelepeket, p olikormonokat k épeznek. Ilyen növény pl. a szilva, kökény, birs, bodza, meggy. A spontán kialakuló telepek kis ritkító beavatkozással és kaszálás sal jól illeszkednek a g yümölcsénybe.

A fák többsége gyökér- és tősarjképződéssel reagál a betegségre, a sérülésre vagy az idős korra. A gyökérnemes idős vagy beteg fák megmentésének (egyféle ifjításának) egyik lehetséges módja a fa elpusztulása előtt néhány tő- vagy gyökérsarj kinevelése utódfának. Jó eredménnyel alkalmazható ez a módszer pl. a szelídgesztenye-, dió-, meggyfánál, a birsnél, naspolyánál.

A dugványozás és bujtás (ribiszkék, szeder, egres stb.), a sa rjképződés (szilva, meggy, birs stb.), az indaképzés (eper) különböző módjait a t ermészet gyakran alkalmazza. Ezeket enyhe metszéssel, ritkítással, ka szálással jó l k ordában le het ta rtani.

Egyes es etekben mest erségesen is lehet v egetatív úton szaporítani (pl. ribiszkefajokat, egrest dugványozni, epret indával szaporítani).

8.2.2.5. Metszés A legf ontosabb metszés az o ltványok k oronába metszése, illetve az első néhány évben zajló növekedés időszaká ban az er ős, megf elelő k oronaforma kialakítása. Az első évek metszésével olyan jól útjára bocsáthatjuk gyümölcsfáinkat, hogy később alig kell metszeni őket.

A g yümölcsényben a metszés jel lemző cél ja a fa méretének csökkentése annak érdekében, hogy

8.2.2.6. Növényvédelem: a kedvezményezett gyümölcstermő növények előnyhöz juttatása a többiek rovására A g yümölcsényben g yakorlatilag nem szü kséges növényvédelemmel f oglalkozni. E gyrészt azér t, mert a nag y s okféleség mia tt a ká rtevők és k órokozók o ly mér tékben k ontrollálják eg ymás szaporodását, hogy járványszerű betegségekre, illetve katasztrófaszerű kártételekre nem lehet számítani.

Tiszabábolnán a még megtalálható ártéri (hullámtéri) gyümölcsös maradványában a birs pl. nagyon elszaporodott, és a f elületes szemlélő szá mára is feltűnik, hog y a t ermése k evésbé r othad (mo nília), mint ugyanabban a fal uban a k ertek birsei, a tűzelhalás p edig (eg yelőre) nem ká rosítja, ho lott a környéken ez a b etegség katasztrófahelyzetet teremtett. Ugyanakkor az is igaz, hog y bizonyos, de még elf ogadható mér tékű ká rtételre, i lletve megbetegedésre a gyümölcsényben minden évben garantáltan lehet számítani.

A g yümölcsényben csak o lyan fa jok és fa jták képesek megtelepedni és meg is maradni, amelyek hosszú idő s orán al kalmazkodtak az ado tt viszonyokhoz. Az el lenálló (r ezisztens) fa jták szer epe igen nag y, de meg k ell jeg yezni, hog y mindenr e ellenálló fa jta nem lét ezik, íg y az el lenálló jelző t is csak ado tt kártevő(k) vag y kórokozó(k) vonatkozásában lehet ér telmezni. Az igazi el lenállást elsősorban az a r endszer ad ja, a mely az es etleg érzékeny eg yedet is v édelemben részesíti. Az „ellenálló” fajták is t ehát csak a g yümölcsény védelmet nyújtó ökológiai rendszerében tudnak életben maradni.

Kivételes esetekben, pl. egyes ritka fajták egyedeinek v édelmében szü kségessé vál hat nö vényvédelmi el járások al kalmazása. Pl. a k ölcsönös kontroll egyes kártevőknél csak ide ális esetben és elegendően nagy területen valósulhat meg. Pl. ragadozók és megf elelő vadgazdál kodás hiá nyában bekövetkezhet a n yulak, az őzek, a sza rvasok, erdélyi t erületeken a me dvék t úlszaporodása, a mi már jelentős károkat okozhat a g yümölcsényben.

Bizonyos es etekben ér demes el lenük v édekezni.

Egyes nag yon ér tékes fajták megb etegedésekor is indokolt a nö vényvédelem. Ezekben az es etekben

olyan v édekező meg oldást k ell találni, a mi nem károsítja a g yümölcsény m űködését. K émiai v édekezésnél csak lokális védekezést szabad végezni (csak o tt v édekezünk, aho l a f ertőzés b ekövetkezett, vagy ahol a kártevő tartózkodik, és nem vaktában „lövöldözünk”).

Sok esetben szükséges a gyomok visszaszorítása, különösen a fiatal fák esetében. Általában a kézi kaszálás a legcélravezetőbb eljárás.

8.2.2.7. Talajerőgazdálkodás és öntözés Bármilyen kicsi is a javak elvonása a gyümölcsényből a haszonvételek során (bár az elvonásnak nem kell feltétlenül kicsinek lennie), a r endszernek bizonyos anyagvesztesége van. Általában nem szükséges ennek a p ótlása, mer t a tala j g yakorlatilag „végtelen ideig” képes pótolni az anyagveszteséget (pl. a mikroelemek a talajképző kőzetből folyamatosan felszabadulnak, a nitrogén a le vegőből a talajba kerül stb.). Kivételes esetekben helyi szer ves trágyázás indokolt lehet.

A gyümölcsény számára a megfelelő vízgazdálkodás n yújtja a vizet. M inél magasa bb szer veződésű a táj, amelynek a gyümölcsény a része, annál jobb a helyi (tá ji) vízk örforgás, a nnál kis ebbek a vízellátottságban b ekövetkező széls őségek. A helyi k líma (topoklíma), íg y a helyi csa padék eg yik forrása és szabályozója a táj vegetációja, különösen akkor, ha az a vízf olyások megfelelő vízkormányzásával p árosul. A g yümölcsény nö vényei k özül kiszelektálódnak azok, amelyeknek nem felel meg a rendelkezésére ál ló víz menn yisége, i lletve időbeli meg oszlása. Az ö ntözés t ehát szü kségtelen, kivéve eg yes k ülönleges es eteket (p l. a magág y megöntözése a mag ok csírázásá nak elős egítésére aszályos évben).

8.2.2.8. Betakarítás A g yümölcsénnyel ka pcsolatos m unkák legnagyobb rá fordítást ig énylő r észe a b etakarítás, a szállítás, a tá rolás, a ta rtósítás és a f eldolgozás.

Ezek k özül is a b etakarítás az, a mi a legnag yobb akadálya lehet a jó min őségű és nagy mennyiségű gyümölcstermésnek. Ez az oka, hogy a gyümölcsészetnek ezzel a r észével külön kell foglalkoznunk.

Sokszor előfordulhat az, hogy a bőséges gyümölcstermés betakarítására nem jut elég idő, így az emberi haszo nvétel nél kül ma rad. A ká r azo nban ekkor s em o lyan nag y, min t eg y g yümölcsültetvényben, hiszen így is hasznosul a gyümölcs, csak nem emberi haszonvétel által.

A betakarítást a következő akadályok nehezítik: • tüske és t övis (szeder, egres, eg yes szilvafajok illetve -fajták, vadkörte, rózsa, galagonya); • elsűr űsödött lombkorona; • nehéz meg közelíthetőség (csalá n, szúr ós b ozót), csí pő vag y szúr ó r ovarok (b ögöly, szúnyog, kullancs, hangya, darázs, méh stb.);

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

a t ermést k önnyebben b e lehess en taka rítani.

Vannak fa jok, a melyek nem is t űrik a metszést, és nincs is rá szü kség. Ezeket – koronába metszés után – nem szabad metszeni. Tipikus példa erre a dió, szelídgesztenye és a s om. Másokat azért nem kell metszeni, mer t nem nő nek magasra, p l. b odza, ribiszke, egres stb.

Egyes esetekben szükséges lehet a ri tkító metszés (pl. ribiszke, egres); az ifjító metszés (pl. idős vagy beteg fák, szilva esetében); egy-egy ritka vagy értékes fajta egészségügyi metszése (pl. fagyöngygyel fertőzött részek levágása), stb.

31

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei 32

• elérhetetlenség (magasra n yúlt, f elkopaszodott fák).

A gyümölcsény esetében ezeket az akadályokat (a) az akadályok felszámolásával, (b) leleményes betakarítási módszerek, eszközök alkalmazásával vagy (c) bizonyos (néha elég jelen tős) termésveszteség elfogadásával lehet leküzdeni. (a) Az akadályok felszámolása Az akadályok felszámolása a gyümölcsényben a leg kevésbé ja vasolt meg oldás, mer t egyrészt ezzel jelen tősen megnő ne a g yümölcsény rá fordításigénye, másr észt akadályozná az ado tt r endszer t ermészetes szerkezetét, m űködését. M árpedig a g yümölcsény e k ét jel lemzője a g yümölcsény létezésének alapfeltétele. A túl magas növények „törpésítése” kisnövésű alanyra oltással (p l. galag onyára o ltott k örte vag y házi berkenye, k ökényre o ltott szi lva, meg gyre oltott cs eresznye), vag y metszéss el, lek ötéssel könnyen megoldható lenne, ebben az esetben viszo nt er dei k örülmények k özött a fényért való v ersengésben az érin tett fák alulmaradnának. Emiatt további beavatkozásokkal k ellene a f ennmaradásukat, i lletve elő nyüket b iztosítani, a mi aztá n ú jabb beavatkozásokat ig ényelne, és íg y t ovább – tehát a „t örpésítés” nem a jánlatos. A t övis és a tüske kiküszöbölését is megtehetjük alkalmanként, p l. „t üskétlen” sze der- vag y rózsafajták és -fa jok betelepítésével. Ezek a beavatkozások viszo nt az es etek t öbbségében a termésminőség (a beltartalmi érték és az íz) r omlásával já rnak (a mi eg yébként a gyümölcsény eg yik legf őbb ér téke lenne).

Pl. ilyen minőségromlást okoz a „tüskétlen” szeder a t üskés vadszederhez (Rubus fruticosa) képest. A legtöbbet az elérhetőség érdekében tehetünk. Ennek legfőbb eszköze a gyümölcsfák alatti (lokális) kaszálás, amivel a csalán és a szúrós bozót egyaránt eltüntethető, és ami egyúttal jelentősen csökkenti a parazita rovarok mennyiségét is. (b) Le leményes bet akarítási m ódszerek, e szközök alkalmazása A legfontosabb betakarítási módszer a hullott (vag y rázo tt) g yümölcs f ölszedése. Ez egyrészt a fák ala tti t erület elő készítését igényli (r endszeres kaszálással zs enge fű létrehozása vag y kaszálék szét terítése, a mi a leh ulló p l. alma- és k örtetermés t örődését megakadály ozza), vag y f óliát, p onyvát kell let eríteni az a próbb g yümölcsök es etén (ep erfa, cs eresznyeszilva, s om stb .).

A h ullott és s érült g yümölcs nag y a ránya szükségessé t eszi a g yümölcsföldolgozás nagyobb a rányát, i lletve nag yobb men ynyiségű g yümölcsveszteség elf ogadását. A

hullott g yümölcs jó l f elhasználható aszalvány, lekvá r, p álinka, e cet, g yümölcslé k észítésére. A fáról szedéshez megfelelő létrákat k ell k észíteni. L egjobb a há romlábú és széthúzható alumínium létra, de megf elelő a hag yományos falétra is. G yümölcsszedő eszközöket, ka mpókat, k ötényt, „ kászut” stb. kell al kalmazni. A p arazita rovarok és a napfény ellen kiváló ö ltözetet „ fejlesztettek” ki hag yományosan eg yes vidék eken.

Az Ormánságban pl. az igen bő fehér színű lenvászon ruha egyrészt hűvös volt (árnyékolt) a legmelegebb napsütésben is, fölszívta az izzadtságot, védett a csalántól és – bősége miatt – nem f értek a p arazita rovarok a b őrhöz. A szalmakala p, k esztyű stb . is esetenként fontos védőeszköz. Az eszközök továbbfejlesztésében még nag y lehetőségek kínálkoznak, b ár mindeg yiknek va nnak hátrányai is, pl. a bő ruha könnyen elakad a sűrű lombkoronában.

Modern és hagyományos eszközök használata cseresznyeszedéshez

Magas cseresznyefáról való betakarítás eszközei: falétra, kászu és vesszőkosár

Bármilyen módszert alkakalmazunk is a b etakare, rítás meg könnyítésére, a b etakarítás ma rad aa ggyümölcsényben v égnzett legnag yobb munka. Ez a nehézs ég azz ó előnyére ford ítható akkor, ha a tá rsass munkavégzés in tézményei és szo kásai ki-, vag y ú jraalakíthatók. E gyütt nemcsak k önnyebb a ös tevékenység fontos betakarítás, de a közös társas esemény, közösségszervező erő, ünnepekre, egymás megismerésére kínál alkalmat. A gyümölcsény művelésének lehetséges intézményei is elsősorban a betakarításhoz kötődnek.

8.2.3. Haszonvétel A g yümölcsény haszna a g yümölcs f ogyasztásán kívül valamennyi erdei haszonvétel is (tűzifa, ipari fa, g omba, g yógynövény, méhészeti t ermékek, pihenőhely, t urisztikai lá tványosság stb.), ezek kel azonban i tt nem f oglalkozunk. A b etakarítható gyümölcs igen sokféle: sokfajta íz, táplálkozási érték, tárolhatóság, feldolgozhatóság, szállíthatóság.

Külön ki kell emelni a g yümölcsényekben termett gyümölcsök egyedülálló, markáns, karakteres ízét, amely kiv ételes minős égű, és – p iaci ér tékesítés esetén, ha ezen ér téket ér vényesíteni lehet az á rban – jelentős jövedelemnövelő hatású. A fokozott ízérték nemcsak a fa jok (pl. vadszeder, vadmálna, szamóca) vag y fa jták füg gvénye, ha nem a „t ermelési r endszeré” is. M int ahog yan az eg yes fák betegségekkel és ká rtétellel szem beni el lenállása, vagy a gombák méreganyagtartalma (a faj vagy fajta tulajdonságain kívül) erősen függ a t ermőhelyi tényezőktől is, úgy a gyümölcs íze is termőhelyfüggő. Ebb ől az k övetkezik, hog y b izonyos ma rkáns és egyedi ízek kialakulására csak gyümölcsényben van mód. A t erméksokféleség a g yümölcsöt saját, illetve k özösségi f ogyasztásra ig en al kalmassá t eszi (ö nellátás), de megnehezí ti a p iaci ér tékesíté-

sét, legalábbis a szokásos piaci rendszerekben. Az értékesítési lehet őség csak másf éle (al ternatív), elsősorban helyi vag y r egionális p iacszervezéssel növelhető.

A gyümölcsényből kikerülő gyümölcsök további s orsában is a lelemén yesség és a s okféle el járás alkalmazása szü kséges. Óriási ki használatlan, elfelejtett vag y még f el s em tárt lehetőségek vannak a g yümölcs tá rolásában, ta rtósításában, f eldolgozásában (p l. a nag y f olyóink men tén a f okgazdálkodás idején, i lletve eg yes hag yományos p araszti háztartásokban a g yümölcs s okkal vál tozatosabb elkészítési mó djait alalkalmazták, min t manapság), fel hasz ná lásá ban (ét ke zés,gyógyíttás, koz meka, ti díszítés 10 sstb.) . Igen fon ost lenn ne g yümölcs ala pú é te lek receptjeinek öszsz szegyűjtése, ú jak ki pró pr bálása. Pl. hidegen kevert ke s om-, i lletve p iro ribiszke-lekvár, kü ros lön böző gyümölcssaj tok stb. stb K ülönösen a g yümölcsényekből ki kerülő mö ritkább, s ok es etben csak ritk elkészítve élv ezhető (p l. elké fekete és g yalogbodza, vadkörte, kányabangita, sóskaborbolya, galag onya, k ökény, csi pkebogyó, som, b irs, eg yes b erkenyefajok, stb .) g yümölcsök elkészítési módjai értékesek.

A tárolás és ta rtósítás jelentősége az, hog y lehetővé t eszi a szezo nális g yümölcsök hossza bb időn á t való f ogyasztását, a tá plálkozás nag yobb változatosságát, és így csökkenti az importált gyümölcsök meg vásárlásának ig ényét (megtaka rítási lehetőség). U gyanakkor b iztosan ál lítható, hog y a g yümölcsényből származó tartósított ételek ma már alig ismer t ízeket hozhatnak ismét vissza elsősorban a téli időszakra, ami azt is s egíti, hogy a gyümölcsények művelése vonzó alternatívává váljon.

A gyümölcsénynek jelentős közvetlen kiegészítő haszonvételei is lehetnek. Ilyen pl. a legeltetéses állattartás a g yümölcsények g yepes r észeinek kihasználására, méhészet, g ombagyűjtés, g yógynövénygyűjtés.

A g yümölcsény haszo nvételeinek k özvetett formái legalább olyan értéket képviselnek, mint a gyümölcs. Ezek k özül s ok p énzzel is mérhet ő érték, a t öbbsége (és talá n éppen a legf ontosabbak) azonban a gazdasági mutatók számára megfoghatatlan. A gyümölcsény nem, vagy nehezen mérhető haszonvételei: 10) Lásd: Andrásfalvy Bertalan: Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. In: Tanulmányok tolna megye történetéből VII., 270-272. oldal és Bellon Tibor: A Tisza néprajza, TIMP Kiadó, 2003. 131-136. oldal.

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

(c) A termésveszteség elfogadása Ha meg tudjuk őrizni a gyümölcsény kis ráfordításigényét, ak kor nincs az a p énzügyi (jövedelemszerzési) k ényszer, a mi mia tt a lehető nag yobb mennyiségű g yümölcs b etakarítása lenne szü kséges. A g yümölcsény egyébként is bőven termi a gyümölcsöt, így minden nehézs ég nél kül meg engedhető a termés eg y r észének (neg yedének-háromnegyedének) a b etakarítatlansága. Ezzel egyúttal a g yümölcsevő ál latok szá mára is elegendő táplálékot hagyunk.

33

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

(a) Gyümölcsészeti turizmus: a t uristák a g yümölcsény ál tal is f önntartott tá j élv ezetéért jönnek. A t ermékek a t uristáknak közvetlenül ér tékesíthetők. Ebb en a t urizmusban is számtalan ú j, e ddig ki használatlan v onzerő rejlik. Pl. eg észséges életmó d; r észvétel a gyümölcsészeti m unkákban (g ondozás, f eldolgozás); különleges termékek sokaságának fogyasztása (aszalvány, g yümölcslé, bor, pálinka, gyógy- és ág yas pálinka, télen szokatlan g yümölcsök, savanyúság, méhészeti t ermékek, stb .); vado nélő ál latok és nö vények megfigyelése, fényképezése stb. (b) T ermészet- és tá jvédelmi ha tás: ö kológiai hálózat regenerálódása, biológiai s okféleség (diverzitás) nö vekedése, ri tka, v édett fa jok számára élőhely nyújtása; a helyi k líma javítása, szélsőségeinek mérséklése; a táj mozaikos mintázatának fokozása. (c) Esztétikai hatás: a szép táj elsődlegesen a helyi emberek örömét szolgálja, és csak másodlagosan ad lehetőséget turisztikai jövedelemszerzésre. (d) Személyis égformáló ha tás: a kr eatív, vál tozatos alkotó munka, a közösen végzett tevékenység er őteljes személyis égformáló ha tású. (e) K özösségfejlesztés: a g yümölcsészet a helyi társadalmat szer veződésre, eg yüttműködésre ösztönzi, kialakít szokásokat, intézményeket, lehetőséget ad ünnepekre, társas kapcsolatokra, párválasztásra.

34

IX. ALKALMAZKODÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ A g yümölcsészet tá rgyalásának v égére hag ytuk a k límaváltozáshoz való al kalmazkodást, de nem azért, mer t ez a leg kevésbé f ontos, ha nem azér t, mert ez a legújszerűbb probléma. A klímaváltozás legjellemzőbb, i lletve a gazdál kodásban leg hátrányosabb tulajdonsága a szélsőségesség. Szélsőségesen nagy (özönvízszerű) csapadékok, hosszan tartó aszály, hómentes telek, kiszáradó vízfolyások; a fák épségét komolyan károsító szélviharok; olyan forróság, hogy a g yümölcs – szó szerin t – megsü l a fán, olyan enyhe téli idő, hog y a „ normális” viszonyok között kényszernyugalmi állapotban lévő növények idejekorán kihajtanak – majd elfagynak a következő hideg időszakban.

A legnag yobb b ajt az o kozza, hog y a K árpátmedence hosszú é vezredek (vag y még hossza bb időszak) ala tt kialak ult nö vényzete, i lletve a s ok évszázad ala tt kialak ult g yümölcsfajtái nem t udnak alkalmazkodni az i lyen hosszú idő höz képest hirtelen a k límában b ekövetkezett jelen tős változáshoz. Ez a g yors vál tozás ka tasztrófa jel legű,

ami az al kalmazkodásra képtelen növényzet viszszaszorulásához vagy kipusztulásához fog vezetni. Érvényes ez a szá munkra ki tüntetett jelen tőségű gyümölcstermő növényekre is.

Az ember szerepe „normális” klimatikus viszonyok között is igen nagy a gyümölcsészetben, de a mai gyorsan változó klímában különösen fontossá válik. Arra is szá mítanunk kell – és err e az elő relátásra valószínűleg csak az ember képes –, hogy a klímaváltozás fel fog gyorsulni, ahogy a Föld globális sza bályozórendszerét az em ber t önkreteszi.

(Egy bizonyos határon túl viszont már mi sem vagyunk képesek szinte semmit sem tenni.)

Számos o lyan mó dszerrel b eavatkozhatunk, (1) amellyel a gyümölcstermő növényeinknek biztosíthatjuk az életb en maradását, de ennél s okkal fontosabb az, hog y (2) elős egítsük a g yorsabb alkalmazkodásukat, amely nélkülünk sokkal lassúbb lenne. Ebben a fejezetben ezekre a feladatokra hozunk f öl p éldákat. Ebb en a t evékenységben nem sokat segít a hagyományos tudás, nem támaszkodhatunk őseink bölcsességére, mert az a „normális” klímához való ug yanolyan hosszú al kalmazkodás során jött létre, mint a növényzeté.

A magunk helyi lép tékében befolyásolhatjuk a globális klímaváltozást is, ez azonban nem igényel külön b eavatkozást – p usztán v égeznünk k ell a gyümölcsészeti teendőinket.

9.1. Gyümölcstermő növényeink életképességének fokozása Célunk a szélsőséges klimatikus hatásoknak ellenálló g yümölcstermő nö vényegyedek kialakí tása.

Ez megfelelő metszéssel, szaporítással/telepítéssel, és más, kisebb beavatkozásokkal érhető el.

A fák fizikai ha tásokkal (szélvi harral, i lletve a nag y es őzésekkel) szem beni er ejét, el lenállását tudjuk – b izonyos k orlátok k özött – f okozni. A szélvihar let örheti az ágaka t, i lletve t őből kif ordíthatja a fákat, különösen akkor, ha a vi har nagy esőzések alatt, vagy közvetlen utána, fölázott talajon éri a területet.

9.1.1. A törések elleni teendők (a) Alacs onyabb és vastaga bb törzs kialakítása: törzserősítők k övetkezetes al kalmazása és a törzset vastagító metszés fiatal korban (a koronába metszés idején). (b) V astag vázágak, és a vázágak legsta bilabb elágazási mó djának kialakí tása a k oronába metszés idején. (c) A fa központi tengelyéhez közel álló termőfelület kialakítása, az ágak f elkopaszodásának megakadályozása (k evésbé t ud b elekapni a szél, illetve kisebb erőkaron húzza az ágakat a termés). (d) Nagyobb figyelem fordítása a termésritkítás-

9.1.2. A kidőlés elleni teendők (a) Mindenekelőtt azt k ell segíteni, hogy a fák minél mély ebbre ha toló g yökeret nö veszszenek, i lletve er ős, vastag o ldalgyökereik legyenek. E hhez k erülni k ell a csíra növények g yököcskéjének visszacsí pését; a karógyökeret növesztő fajok esetén a faiskolai szaporítást, hog y á tültetésnél ne k elljen a karógyökeret elvágni, i lletve – ha a fa ü ltetése nem k erülhető el – a ka rógyökeret minél mélyebben kell elvágni. Az á tültetett növényeknél a ka rógyökér meg őrzése ér dekében f ontos lenne kís érleteket v égezni, eddig ug yanis nem t ekintették ér tékes t ulajdonságnak a mélyr e hatoló gyökeret, így nincs is elég err e v onatkozó tapasztalat. A legfontosabb azo nban az, hog y a fáka t – akár alanyok, akár gyökérnemes magoncok – a v égleges helyü kre v etéssel sza porítsuk.

Ennek megf elelő sza porodási mó d a magától f elnőtt mag onc is. A g yökérsarjakról való sza porítást k erülni k ell. A magá nyos, maguktól felnövő sarjak sem elég erősek, de a sa rjtelepek fá inak eg ymással, vag y a sa rjak akár más fákkal összekapcsolódó gyökerei valószínűleg elég er ős alapot nyújtanak a kidő lés el len. Az eg ymásba ka paszkodó gyökerek hálóza ta a t ermészetes ö kológiai r endszerekben t ermészetes f orma (p l. erdőkben, híná rtársulásokban), íg y ennek kialakítása, va gy s pontán kialak ulásuknak hagyása, es etleg er ősítése a t ermészeti f olyamatokhoz való még t eljesebb igazo dás.

A gyümölcsösök sűrűn álló fái által alkotott facsoportok, illetve a g yümölcsények erdőszerű állapota éppen ezt a gyökérszerkezetet segíti. (Az eg ymásba kapaszkodó g yökerek a t ermészetes r endszerekben az élő lények együttműködésének szép példája.) (b) A kisebb korona, amelybe kevésbé tud a szél belekapaszkodni, ug yancsak nyújt némi v édelmet a kidőléstől. Lásd: 9.1.1. (a) és (c). (c) Széltől védő környezet kialakítása. L ehet ez szélvédő fas or, fasá v vag y s övény; i lletve a gyengébb fák más fák vagy facsoportok szélárnyékába ültetése. (d) A g yökér károsítóktól és b etegségektől való védelme. Ez szá mos lehet őséget r ejt magában, a melyek legt öbbjét a jelenlegi g yümölcstermesztés is al kalmazza. Pl. a g yökér óvása a s érülésektől, hog y s eben á t ne f ertőződhessen; a b iológiai s okféleség magas fokának biztosítása az előző ekben leír t számos mó dszerrel, a mely a g yökeret ká rosító

szervezeteket kordában tartja; telepítésnél a talajuntság figyelembevétele.

9.1.3. Aszály elleni teendők (a) M élyre ha toló g yökér b iztosítása. L ásd: 9.1.2. (a). (b) A minden szin ten (mélys égben) elágazó gyökér biztosítása, hogy a fa k épes legyen a talaj u tolsó vízta rtalékainak hasznosí tására aszályos időben. (Nem tudunk erre kipróbált módszert ajánlani. Kísérletezése, kidolgozása fontos lenne.) (c) A talaj éltetése; vízfelvevő és vízmegtartó képességének növelése. (d) A helyi p ára visszatartása. A csa padék számottevő része harmat formájában jut a talajra és nö vényekre. A nö vények a ha rmat felvételére a levelükön keresztül is képesek, így aszályos időb en a ha rmat életmen tő lehet.

A sűrű növényzet, ha r endelkezik megfelelő határfelülettel, segíti a vízpára visszatartását, visszajuttatását a növényekhez. Lásd: 4.4.2. (e) Helyi szin tű vízr endezés, a melynek szá mos ismert módja van. Pl. t eraszok kialakítása a víz elfolyásának akadályozására. (f) A tá ji vízk örforgás b iztosítása vízvissza tartó vízgazdál kodással. Ot t szü kséges, aho l a természetes helyi (tá ji) vízkörforgást korábbi o ktalan b eavatkozásokkal t önkretették, és nem t eszik lehet ővé a helyr eállását. Ez a feladat meghaladja a családi vag y közösségi gyümölcsészet hatáskörét. Az adott táj (települési) k özösségeinek összef ogása elen gedhetetlen. (g) A szél szárító hatásának csökkentése. Lásd: 9.1.3. (d) és 9.1.2. (c). (A szél cs ökkentése nemcsak a t örést, de a p árolgást is cs ökkenti.)

9.2. Gyümölcstermő növények gyorsabb alkalmazkodásának segítése Ezen a t erületen k ét f ő t eendőnk va n: (1) a g yümölcstermő növények minél t öbb új változatának „előállítása”, és (2) az ú j vál tozatok szelek ciója.

Mindkét esetben az al kalmazkodó gyümölcsészet alapvető elv ét k ell csak a g yakorlatba á tültetni: a természetes f olyamatok k övetése, i lletve rás egítés ezekre a folyamatokra.

9.2.1. Új változatok képződésének elősegítése Új vál tozat k étféleképpen jö het létr e: (a) iva ros szaporodással és (b) a nö vény valamelyik szer vében az örökítő anyagban bekövetkező változással.

Ezek a vál tozatok a t ermészetes f olyamatok s orán is kialak ulnak, íg y p usztán meg hagyásukkal, életkörülményeik javításával hozzájárulunk a k límaváltozást jobban elviselő új változatok kialaku-

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

ra. A fa jtatulajdonságok között – a jelenlegi értékelési szem pontokkal szem ben – a kisebb súlyú termést kell értéknek tekinteni.

35

Az alkalmazkodó gyümölcsészet meghatározó jegyei

lásához. E hhez adó dnak hozzá az ál talunk v etett magokból nyert új változatok, illetve a mutációval képződő változatok felismerésével és ivartalan továbbszaporításával kapott új változatok.

A paraszti gazdálkodásban az új változatok előállítása a gazdálkodás szerves része volt. (A legjobb gyümölcsfajtáink többségét a valaho l, valamilyen úton k eletkezett /vag yis ismer etlen er edetű/ magonc, vag y a p araszti kertekben „ felfedezett” változatok iva rtalan t ovábbszaporításával n yerték.)

Ma azonban, amikor az új változatok létrehozását a tudományos műhelyek és kutatóintézetek hatáskörébe utalják, és ezzel egyidejűleg a gyümölcstermesztők csak v egetatívan sza porított (k lónozott) fákat telepítenek ültetvényeikbe, a gazdál kodó fe-

36

lelőssége eltűnik. Holott a g yümölcsészet művelése során sokkal hatékonyabb lehet az új változatok előállítása, és eg yúttal ér vényesülhetnek a szelekcióban új szempontok is.

9.2.2. Az új változatok szelekciója A legjobb, a k límaváltozást legjobb an tűrő változatokat azzal n yerhetjük, ha mind iva ros, mind ivartalan szaporítással a gyümölcstermő növények legjobbnak b izonyult vál tozatait t ovább sza porítjuk. Ér tendő ez a g yökérnemes és az ala nynak szánt növényekre eg yaránt. A g yümölcsésznek az a dolga, hogy vegye észre a jó változatokat, és gondoskodjon azo k megf elelő t ovábbszaporításáról, elterjedéséről.