A népfőiskolák története Magyarországon
Szerző: Szima Viktória
2
A népfőiskolák története Magyarországon
”Van olyan szellemi hatalom mely mint a centripetális erő középpontjába ránt ifjakat, öregeket, férfiakat, nőket egyaránt kik csak ezt az egyet érzik: hiszem és csak ezt tudják: akarom” /Képes Géza: A népfőiskola-építők –részlet/
A népfőiskolák történetének megismeréséhez először a fogalmakat tisztáznunk. Tehát mit is jelent, az hogy népfőiskola? A népfőiskola a felnőttoktatás, közművelődés, illetve ifjúságnevelés intézménye és mozgalma. MI áll a mozgalom hátterében? A kisparaszti árutermelő gazdaság társadalmi demokráciája, illetve ennek önszerveződés gazdasági formája, vagyis a szövetkezeti mozgalom, továbbá a politikai formája a parlamentarizmus, ezek kulturális formája lett végül a népfőiskola. A népfőiskolák eszméje a skandináv népek népművelési mozgalmában gyökerezik, amely elsődlegesen a parasztok művelődési lehetőségének kibővítését, a műveltségi színvonal felemelését, a nemzeti- és gyakorlati tárgyú nevelést, valamint ismeretszerzést tűzte ki célul. Meg kell említeni, hogy Dánia is a népfőiskoláknak köszönheti hatalmas kulturális tőkéjét, illetve azt, hogy az ország társadalmi demokráciájával, magas életszínvonalával és korszerű gazdaságával európai mintává avanzsált. A népfőiskola szerepének más értelmezése szerint - amely főleg Magyarországon terjedt el- a népfőiskola olyan kulturális intézmény, amely akár önmagában is képes egy, új színvonalasabb alapra helyezni a parasztság életét. Szintén más megfogalmazás szerint a népfőiskola olyan intézmény, ahol egyes polgárok csoportjai, felnőttek, vagy felnőtt fiatalok részvételével önállóan bentlakásos, vagy nappali kurzus keretében szervezett, vagy szabad művelődés folyik. A népfőiskola lényegében egy pár hetes elemi iskolai továbbképző tanfolyam, a képzés maga pedig lehet rövid ideig tartó, pár hetes, de lehet több hónapos kurzus is.
Választ kíván adni azokra az állandóan változó társadalmi, gazdasági és kulturális kihívásokra, amelyekkel az egyénnek, a közösségnek, a nemzetnek, illetve az egész emberiségnek meg kell küzdenie. Célját a tananyag és a tantárgyi kötöttségek nélkül, sajátos pedagógiai-andragógiai elvek mellett, egyedi módszerek, és eljárási szabályok alkalmazásával éri el. Az oktatási-nevelési cél megvalósulása az oktatók, nevelők, és a hallgatók együttélésével valósul meg, melyben mindenki teljes személyiségével vesz részt. Legtipikusabb eszközei munkamódszerei közé tartozik a közösségi nevelés, az aktiválás, öntevékenységre való motiválás, a résztvevőközpontú felnőttoktatás, a személyiségfejlesztés, ezeken felül kedveli a vita és a párbeszéd alkalmazását. Jellemzi még az oktató és a tanuló közti partneri viszonyra való törekvés és felszabadult légkör. Az képzésen való részvétel teljesen önkéntes, nincsenek felvételi követelmények, jellemzően nincsen számonkérés, a teljesítésről jogérvényes bizonyítványt nem ad.
„…A népfőiskolások bekapcsolódtak a Közigazgatástudományi Intézet által kezdeményezett munkálatokba. Ők voltak azok, akik a megyében földbérlő szövetkezeteket hoztak létre, irányították a talajjavítási munkálatokat, ők kezdeményezték az állatok törzskönyvezését. A népfőiskolások indították el, szervezeték meg, vezették a gazdálkodás megújhodását, ők hozták össze a gazdaköröket, ők kezdeményezték a vándorkönyvtárakat, sőt nem egy helyen előadók hívásával a művelődési életet…” [dr. Benda Kálmán, Tata Barátainak Köre évkönyve, 1980]
4
A népfőiskola gondolata még a XIX. század közepén született meg. Az ötlet Dániából indult el hódítóútjára. A gondolat atyja Nicolaj Frederik Severin Grundtvig 1 (1783-1872) dán költő és evangélikus lelkész. A kitűnően bevált intézményt a többi skandináv államok, Finnország, Norvégia és Skandinávia vették át először. Később Európában és az Észak Amerikai kontinensen jelenik, meg mint az iskolán kívüli művelődés legjelentősebb intézménye és mozgalma. Hazánkba több lépésben jutott el a mozgalom szellemisége. Itt meg kell említeni, hogy Mária Terézia királynő (1740-1780) és fiának II. Józsefnek (1780-1790) uralma alatt is léteztek a felnőttképzés kísérleti formái 2. A már meglévő alapokra fokozatosan épült rá az új kezdeményezés. A népfőiskolák meghonosodása 3 több fázisban valósult meg. Az első fázisát 1780-1891 közé tehetjük, ez volt a népfőiskolai kísérletek kora. A népművelés gondolata 1867 után kezd egyre erősebben megjelenni. Ide kapcsolódik Tessedik Sámuel4 és gróf Festetics György közös munkássága5 és Wesselényi Miklós báró tevékenysége6. Ezek még csak felületesen érintették a felnőttképzés ügyét, de már ekkor megmutatkozott az oktatási színvonal emelése és az érintettek körének kiszélesítésének vágya.
1
Grundtvig 1844. november 7-én Roddingben, Dániában alakította meg az első népfőiskolát. Az iskola a tanulni vágyó fiatal gazdákat szólította meg. Az első évfolyamot 20-an kezdték meg. Az iskola célja az anyanyelv előtérbe helyezése -és a német nyelv háttérbe szorítása közéletben és oktatásban-, illetve felvilágosult szellemű polgárok nevelése volt. 2 Az ezt megalapozó törvény a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis volt. Történeti jelentősége részben abban áll, hogy ekkor valósult meg először, hogy az állam szabályozta az oktatásügyet, amely azelőtt az egyházak belügyének számított. Mindez a felvilágosult abszolutizmus gondolatvilágából következett: az iskolák a közjót kell, hogy szolgálják, és ezen az alapon az uralkodó jogot formálhat az iskolarendszer szerkezetének, a tananyag tartalmának és az oktatásban érdekeltek (tanárok, diákok, tanügyi hivatalnokok, stb.) feladatainak meghatározására. A rendelet első abban a vonatkozásban is, hogy a teljes oktatásügyet (a népiskoláktól az egyetemig) egységesen rendezi. Az iskolarendszer felosztása a következő volt: 4 év elemi iskola, 3 év kisgimnázium, 5 év nagygimnázium, 2 év akadémia, 4 év egyetem 3 A folyamat 1780- 1925 között zajlott. 4 Oktatás- és iskolapolitikai elgondolásait az 1780 májusában általa alapított "gyakorlati gazdasági intézet"-ben próbálta valóra váltani. A közoktatás első, 1777-es magyarországi állami reformja fokozni kívánta a természettudományos és mezőgazdasági jellegű ismeretek terjesztését is. Az iskola valójában három fő részre tagolódott: az elemi vagy népiskolai tagozaton az általános alapismeretek, a másikon a mezőgazdasági, végül a harmadikon a műipari ismeretek részletes elsajátítása került az oktatás előterébe. A tanítás nyelve a tananyag jellegétől, illetve a tanulók anyanyelvi összetételétől függően ugyancsak változott. A tankönyvek jelentős részét maga Tessedik írta. Iskolája azonban nem csupán a tanulni vágyó parasztfiatalokat segítette hozzá a szükséges ismeretekhez. Felsőbb fokú képzésével ellátta a leendő néptanítók gazdasági továbbképzését, de el lehetett sajátítani itt a gazdálkodás vezetéséhez, ahogy később mondták: a gazdatiszti teendők ellátásához szükséges alapismereteket is. 5 Tessedik Sámuel javaslatára gróf Festetics Györggyel közösen megalapították a Georgikont 1797-ben a gróf keszthelyi birtokán. A Georgikon egy főiskola volt, ahol az elméleti oktatás mellett gyakorlati képzés is volt. A gróf tangazdaságot is csatolt az intézményhez, hogy a tanulók gyakorlati tapasztalatokat is szerezhessenek. Ez volt Európa első mezőgazdasági felsőoktatási intézménye. 6 A báró egy haladószellemiségű tanintézetet hozott makfalvai székhellyel. A népet kívánta szellemileg, erkölcsileg és gazdaságilag felemelni az oktatás által.
A második szakasz, vagyis a népfőiskolai mozgalom elméleti megalapozása 1892-től 1913ig tartó időszakra tehető. A magyar mozgalom csupán irodalmi jellegű volt, szakmai értekezések és viták születtek. Több fontos lépés történik, például Eötvös József báró körlevelet adott ki népművelési egyletek alakítása érdekében, majd Türr István tábornok megalakítja a Központi Népoktatási Kört, Irányi Dániel és Pauler Ágoston pedig törvényjavaslatokat nyújtottak be a felnőttek iskolán kívüli oktatása tárgyában az Országgyűléshez – sajnos nem iktatták tervezetüket törvénybe- A tényleges megvalósítás csak 1914-től történik meg. Az első népfőiskolák 1914-1925 között alakultak meg hazánkban. Ezek elsődlegesen egyházi és magánvállalkozásokra épültek. A népfőiskolai szakirodalomban általában Bajaszentivánt (1914) tekintik első népfőiskolánk helyszíneként –bár a korabeli Országos Szabadoktatási Tanács 1921. évi 2. számú kiadványában gazdagimnáziumként7 említik, melyben a népfőiskola eszméje rejlik-. Az első igazi népfőiskola megalakuláshoz több lépés vezetett el. Először Ispánovics Sándor fővárosi polgári iskolai igazgató egy tervezetet nyújtott be az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Irodalmi és tanügyi szakosztályához a népfőiskolák ügyében – ezt Czettler Jenő a Magyar Gazdaszövetség igazgatója egy önálló előadás keretében mutatta be -. Ezzel kijelölték a népfőiskolák célját, szervezetét, tantervét, és a teendőket. Kifejtették, hogy a gazdatársadalom feladata ezt az intézményt megteremteni. Az állam feladatát abban határozták meg, hogy támogatóként –anyagi és erkölcsi- álljon a népfőiskolai mozgalom mögött. Ezt Czettler Jenő az alábbi gondolatokkal indokolta előadása során: „… erre a szabadoktatási intézményre Hazánk földmíves népének égetően szüksége van és pedig főként azért, hogy egy föltörekvő osztály természetes előbbrejutásának kulturális alapföltételeit biztosítsuk… Közérdek tehát, hogy ezt az iskolatípust megalkossuk.” Országos Magyar Gazdasági Egyesület Irodalmi és tanügyi szakosztályához határozatot hozott a népfőiskolák rendszerének megteremtéséről, ám a megvalósítás még váratott magára. 7
Gazdagimnázium mozgalom: egy agrárismereteket nyújtó tanfolyam, a népfőiskola elődje. A tanfolyam a rendszeres tanítás révén megadni a legszükségesebb ismereteket a hallgatónak, ezzel alapot nyújtani az önképzéshez. Céljai közé az önművelésre való ránevelés és a ismeretek kiszélesítése volt. Előkészíteni a talajt a népfőiskolák számára Az első gazdagimnáziumot a Magyar Gazdaszövetség és a Bajai Széchenyi Szövetség nyitotta meg 1914. február 15-én Bajaszentivánon. A tanfolyam február 15-től április 6-ig tartott. Az előadások vasárnaponként és ünnepnaponként voltak, az előadásokat mindig gyakorlati megbeszélések követték. Ilyen gazdagimnázium volt még 1914-ben Nagykőrösön és Nagytétényben, 1920-ban Jászberényben, 1921-ben Jászárokszálláson, Nagykőrösön, Süttön, Bajnán és Sápon.
6
Ispánovics Szegeden próbált megalapítani népfőiskoláját, de a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület nem állt teljes mellszélességgel az ügy mellé. Egy másik kezdeményezés is indult az országban, a Magyar Gazdaszövetség közreműködésével akarták megnyitni Kecskeméten az első népfőiskolát 1914-ben, a világháború átírta a terveket. 1918-ban pedig az őszirózsás forradalom hiúsított meg egy mezőkövesdi népfőiskola kezdeményezést. A húszas években jutottunk el végre valahára az első intézmény megszületéséhez. Már 1920-ban érezték az ügy sürgető mivoltát8. A fentebb említett három helyszín egyikén kívánták létrehozni a hőn óhajtott intézményt, feltehetően azért mert itt már megvolt a társadalmi bázis és a tárgyi feltétel is részben biztosított volt. Az infrastruktúra és a trsadalmi elfogadottsg miatt Szegedre esett a választás. Szegeden 1920. szeptember 29-én a város vezetősége 9 lelkesen vállalták a rájuk ruházott nemes feladatot. A sajtóban is jó visszhangot kapott a létrehozandó intézmény ügye. Megindultak az előkészítő lépések, például a helyszínválasztás; előadók kiválasztása, honoráriumuk kigazdálkodása. November 10-én tartott értekezleten jutott el a tényleges megvalósítási stádiumba. Az Intéző Bizottság hozzáfogott a hallgató közönség verbuválásához. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920. december 8 –ra tűzte ki a Szegedi Népfőiskola megnyitásának dátumát. Az iskola 3 alapelvet fektetett le maga és diákjai számára a kereszténység erkölcseinek megőrzése és megélése, nemzettudat és a kor elvárásainak való megfelelés. A hallgatóság 10 18-41 év közöttiekből állt össze, az első évfolyam 40 őt számlált. Az anyagi hátteret Szeged város közgyűlése biztosította - 50 ezer korona dologi kiadásokra-, ezenfelül a vallás- és közoktatásügyi miniszter vállalta az előadói tiszteletdíjak fedezését. Ezen a rögös úton jutottunk el az első honi népfőiskola megnyitásához. A Trianon utáni Magyarország a keresztényi erkölcsre és nemzettudatra alapuló művelési irányt vett a mozgalom. A húszas évek közepére megnőtt az érdeklődők köre, felduzzadt a hallgatószám, már közel 70 intézmény szolgálta a paraszti származási ifjak művelődését. Elsősorban a felekezetekhez –jellemzően katolikus- köthető intézményekre kell gondolnunk, ez nem véletlen, hiszen a korszak célkitűzéseit ők tudták a legjobban közvetíteni. Sajnálatos módon 8
Haller István volt miniszter 1920-as húsvéti beszédében a népfőiskolák létesítését a legsürgősebben megvalósítandó feladatok közé sorolta. 9 Dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Gaál Endre kultúrtanácsos, Balogh pénzügyi tanácsos 10 A hallgatók legalább az elemi iskola 4, de legtöbb a 6 osztályát, nem kevés pedig a középiskola néhány osztályát végezték, 4-en pedig érettségit is tettek az intézményben. A hallgatók jegyeit Indexben vezették. Az I. félév dec. 8-tól jan. 31-ig, a II. félév pedig febr.1-től márc. közepéig tartott. Az előadások hétfőn, szerdán és pénteken du. 3-7-ig, kedden, csütörtökön és szombaton pedig de. 8-13 óráig tartottak. Az egyes órák háromnegyed órásak voltak, és a negyed órás óraközök alatt, az előadói testületnek legalább 1-1 tagja állandóan foglalkozott a hallgatósággal.. Olyan tantárgyakat tanítottak, mint társadalmi és erkölcsi ismeretek, nemzeti irodalom és történelem, természettani és technológiai ismeretek, egészségtani és mezőgazdasági ismeretek, gyakorlati számtan és mértan, helyesírás és fogalmazás, ének és rajz.
7
A harmincas évek kissé visszavetették a fejlődést, ugyanis Klebelsberg Kunó minisztersége után az állam szemében népfőiskolák elvesztették prioritásukat. Anyagi támogatás hiányában 1931 után sorvadásnak indultak a friss alapokon nyugvó kezdeményezések. Szerencsére az évtized közepén feléledt tetszhalott állapotából a mozgalom, oly annyira, hogy a felnőttoktatás meghatározó formájává avanzsált. A magyar sajtó11 is felkarolta az ügyet, lelkesen beszámolt a kortárs példák sikereiről és a hazai eredményekről egyaránt. Egyre több társadalmi szerveződés kívánta megteremteni saját népfőiskoláját. A katolikus egyház egyértelműen szerepet kívánt vállalni a mozgalomban, de az új egyházak sem tétlenkedtek. A 1930-as évektől a protestáns egyház is egyre nagyobb teret nyert a népfőiskolai mozgalomban, a felekezet Leventeegyesület Országos Központjával együttesen több iskolát is nyitott. A korszak legjelentősebb katolikus intézményei a KIE
(Keresztény
Ifjúsági
Egyesület) 12,
illetve
a
KALOT
(Katholikus
Agrárifjúsági
Legényegyesület). A nőművelésnek zászlóshajója az 1936-ban alakult KALÁSZ (Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége) is részt vett a jó ügyben. A keresztyén népfőiskolák kapcsán olyan mozgalmakat kell kiemelnünk, mint a Református Diákmozgalmat - a Soli Deo Gloria 13- , a MEKDESZ-t, (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) és az 1904 óta létező KLE-t (Keresztyén Leányegyesület). Természetesen voltak olyan intézmények is, melyeknek település, intézmény, párt, illetve magánszemély14 volt az „atyja”, ezek rendszerint alkalomszerűen működtek. A korbeli népfőiskolák által nyújtott képzések 15 fókuszában a vallási nevelés, továbbá az alap tudáselemek, a mezőgazdasági ismeretek, a magyar falu és annak jövője, illetve a dolgozók kulturális
felemelkedésének
megvalósítása
került.
Ezek
megvalósításában
a
népi
írók
közreműködése is sokat segített16. A legkiemelkedőbb eredményeket Győrffy kollégium17 hozta. Majd 1946-ban megalakult a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, másként a NÉKOSZ is. Még két fontos esemény is történt: 1941. május 21-én megalakult a népfőiskolai Tanács 18, majd 1943ben népművelési értekezletet tartottak, melynek homlokterébe az paraszti kultúra terjesztése állt. A korszak alkotásai olyan kiválóak voltak, hogy szinte gyökerekké váltak, melyekhez a későbbi korok intézményei előszeretettel nyúlnak vissza. 11
Elsősorban a Kelet Népe című folyóiratra kell gondolni. A legnevezetesebb KIE népfőiskolák Sárospatakon, Pápán és Kecskeméten voltak. 13 Egyedül Istené a dicsőség. 14 Ilyen volt például a Győrffy Kollégium népfőiskolája, valamint a pesti egyetem Magyar Közigazgatás Tudományi Intézetének tatai népfőiskolája. 15 A képzések időtartama körülbelül 5 hónap volt. 16 Magyar Írók Első Népfőiskolai Munkaközösségét s a népi írók és szociográfusok a népfőiskolák állandó szereplői lettek. 17 ” Ez volt az első népi kollégium. 1939-ben alakult meg, eredetileg Bolyai Kollégium néven. 1942-től Györffy Kollégium lett a neves néprajzkutató, Györffy István után. A kollégium hagyományait elevenítették fel a második világháború után létrehozott népi kollégiumok. 18 A vezetésében 7-7 taggal vett részt benne a KALOT, aKALÁSZ, KLE, továbbá dr. Szabó Zoltán elnök, az alelnök pedig Kerkai Jenő volt. 12
8
A fénykor egészen 1948-ig tart, míg a sztálini diktatúrája - sajnálatos módon - nem ítélte önmagára veszélyesnek. A népfőiskolai mozgalmat betiltották, egyes –főként vallásosintézményeket bezártak, míg másokat államosítottak. A diktatúra hosszú ideig nem engedte újjáéledni az eszmét. Csak a puha diktatúra évei adtak enyhülést.
Itt
nem
intézményekre
kell
persze
gondolni,
hanem
szakirányú
cikkekre.
A legjelentősebb az 1972-ben megjelent Népi írók bibliográfiája volt, mely a 1931-1944, továbbá a 1945-1948 közti eredményekről szóló irodalmat tette közzé. A hetvenes évek végnapjaitól rendszeresen rendeztek népfőiskolai találkozókat19. Ám a mozgalom csak 1983-ra jut el oda, hogy megszervezhetett egy országos találkozót. A nyolcvanas évek elejétől kormányzat is felismerte, hogy a népfőiskolák szükséges elemei a rendszernek. A rendszerváltozással egyidejűleg fokozatosan született újjá a népfőiskolai mozgalom, ennek oka abban rejlik, hogy a mozgalom elengedhetetlen eszköz a társadalom újjáépítéséhez, és a kistelepülések népesség megtartó erejének növeléséhez, valamint a demokratikus önkormányzati rendszer kiépítéséhez. A népfőiskolák nem vesztek el a történelem útvesztőjében a mai modern korban sem. A népfőiskola, mint a művelődés, közművelődés, és felnőtt oktatás egyik fontos egysége az 1997. évi CXL. számú törvényé jóvoltából nyerte vissza régi fényét. A törvény kimondja, hogy népfőiskolát bármely állampolgári csoportosulás, önálló jogi személy, egyesület, önkormányzati szerv, intézmény, egyház, társadalmi szervezet és magán személy is alapíthat, fenntarthat. A népfőiskolák új társadalmi törekvések bázisává váltak, például a helyi közösségszerveződés segítése, állampolgári ismeretek oktatása, az egyéni és közösségi tudat kialakítása. Kiemelkedő szerep vár a népfőiskolákra a hátrányos helyzetű térségek, és a leszakadó társadalmi csoportok felkarolásában. A fentiekből kimutatható, hogy a mozgalom mind a mai napig nem veszítette el létjogosultságát és értékes eleme zúgó századunknak is. Írásomat zárják gróf Széchenyi István örökérvényű szavai: „ A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma!”
19
A rendezvények helyszíne Sárospatak. Itt gyakran fejtették ki véleményüket a jelen levők a népfőiskolák szükségességéről.
9
Felhasznált irodalom:
−
Dr. Benda Kálmán [1980]: A tatai népfőiskola 40. évfordulójáról. Tata Barátainak Köre évkönyve, Tata.
−
Dr. Felkai László [2009]: A felnőttoktatás története Magyarországon, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet.
−
Harsányi István – szerk. [1991]: Népfőiskolák tegnap, ma, holnap. Püski– Magyar Népfőiskolai Társaság. Budapest.
−
Kovács Bálint [1941]: Magyarországi keresztyén népfőiskolák. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetségének kiadása, Budapest.
−
Pethő László [2002]: Racionalizáció és társadalmasítás, Felnőttoktatási és művelődésszociológiai tanulmányok, Déryné Művelődési Központ, Jászberény.
−
Trencsényi Imre [1998]: Az újraszületés krónikája. Tíz év a magyar népfőiskolai mozgalom történetéből, Magyar Népfőiskolai Társaság. Budapest.
10