„Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja” Avagy hazai orvoslás a Török Hódoltság korának kezdetén
Szima Viktória
Tartalom
Előadásomban a Török Hódoltság korának első évtizedeiről szeretnék szólni, mivel ezek köthetőek szorosan az Egri csata történetéhez. Mivel a vizsgálódásom 1580-as évekig tart, így nem fog szó esni a török uralom életmódra és orvoslásra gyakorolt hatásairól.
Orvoslás a korszakban – Európai kitekintés
a XVI. század elején az európai orvosképzés két pilléren nyugodott: a görög-hellenisztikus és egyéb, kelet- és közép-ázsiai hagyományokat is asszimiláló mozlim orvoslás eredményein és az antik szövegek közvetlen tanulmányozásán nyugvó medicinális ismereteken. (Hippokratész, Galénosz, Avicenna=Ibn Szína művei) Európa orvostudománya olyan időszakot élt, amikor Vesalius, Paracelsus hatására medicina alapjaiban remegett meg és változott át.
A gyógyítás európai úttörői
Andreas Vesalius, az újkori anatómia megalapítója (15141564) legfőbb érdeme, hogy az anatómiát megszabadította a Galenus által meggyökereztetett, állatanalógiából eredő hibás nézetektől. A vallásháborúk kora tág teret engedett az orvosi gyakorlat, különösen a sebészet számára. Ambroise Paré (1510-1590) munkássága - a harctereken szerzett gyakorlaton felül - a vesaliusi anatómiára épült, és ezzel új korszakot nyitott a gyakorlati sebészetben. Anglia szintén nagy egyéniséget adott az orvostudománynak William Harvey (1578-1657), a vérkeringés felfedezője személyében. A gyógyszerkincs további bővülését hozta Paracelsus munkássága, aki a "betegségek gyógykezelését kémiai alapokra fektette". „lle Dinge sind Gift und nichts ist ohne Gift, allein die Dosis macht, dass ein Ding Gift ist”. (Minden anyag méreg, és nincs egyetlen szer sem méreg nélkül, csak a dózistól függ valamely orvosság veszélyessége.)
Érdekesség: az első császármetszés
Elhúzódó, a magzat és az anya életét veszélyeztető szüléseknél néha a császármetszéssel (sectio caesarea) is megpróbálkoztak, így a hagyomány szerint először egy svájci hentes, Jacob Nufer, aki 1500 körül feleségénél ezt az életmentő beavatkozást állítólag sikerrel elvégezte. Az újkor elején csak három másik biztos esetről van tudomásunk: Christoph Bain 1540-ben, Jeremias Trautmann 1610-ben, s utána Marcello Donato végeztek élőkön sikerrel császármetszést. A kétségbeesett próbálkozások azonban rendszerint halálosan végződtek. Ezért érthető, hogy Paré, aki ezeket szemtanúként megélte, a sectio caesareát az ókori Numa Pompilius törvényének szellemében továbbra is csak halott anyáknál javasolta.
Hazai helyzet
Magyarország fejlődése a XVI. és XVII. században elmaradt az európai színvonaltól. A másfél százados török uralom (1686-ig, Buda visszafoglalásáig), az osztrák elnyomás, az ország három részre való feldaraboltsága, ill. az ellenreformáció, az ennek következtében jelentkező megosztottság és széthúzás, a létbizonytalanság arra kényszerítette a haza legkiválóbb tudós férfijait, hogy külföldön keressenek érvényesülési lehetőséget. Mindez a gyógyszerészetben is megmutatkozott. Kevés volt a gyógyszertár - a török megszállta területeken ami volt az is elpusztult -, és képzett gyógyszerész sem volt elegendő. Kedvezőbb helyzetet csak a XVIII. század hozott.
Háború és egészség
A belső harcok, és a törökkel folytatott csaták nem kedveztek az egészségügyi állapotoknak sem. Harcok gyakori velejárója a járványok kitörése (pl.: a vizsgált időszakra esett az 1554-es pestisjárvány) A hétköznapi életben is érezhető a csaták negatív hatása: sokan elmenekültek lakhelyükről, sok települést kifosztottak a seregek
Leggyakoribb betegségek
Helytelen táplálkozásból adódó betegségek
Rossz higiénéből származó bajok
tetvesség, férgek, bűzös lehelet, gyulladások, aknék és furunkulusok Járványok (pestis, vérhas, himlő)
Szexuális élethez köthető nyavalyák
Köszvény, alultápláltság, vitaminhiány – pl.: skorbut, ínysorvadás)
Bujakór, tetvek
Megfázás, hideglelés, láz
Hazai „orvostudomány”
Már a 13. századtól sok száz magyar diák tanult Európa híres egyetemein, akik sok könyvet, köztük orvosi munkákat is hoztak haza. Noha egyes vélemények szerint mély szakadék tátongott a tudós medicusok és az egyetemi tanulmányokból kizárt, céhekbe tömörülő chirurgusok és borbélysebészek között az orvostörténet tényei inkább azt mutatják, hogy kibogozhatatlan szálakkal fonódik egybe a köznépi tudás és a nyomtatott művek ismeretanyaga.
Csak egyetlen példa: a Calepinus-szótár egyik baseli kiadásának (1558) magyar glosszaírója egy kis zempléni falu prédikátora volt. Megjegyzései széles körű orvosi ismeretekről tesznek tanúságot, s különösen érdekes az a tény, hogy mennyire gazdag volt már akkor a magyar orvosi nyelv, nem is szólva a gyógynövényismereti szókincsről…
A puszta létért vívott küzdelemben alig maradt erő a tudomány számára hazánkban. De magyar tudósok Európa-szerte működtek: Zsámboki János (1531-1584) a bécsi császári udvarban.
A tizennégy nyelvet ismerő magyar polihisztort a "műveltség csodájának" (monstrum eruditionis) nevezték.
Henisch György (1549-1618) a bázeli egyetem dékánja volt. Jordán Tamást (1539-1585), aki elsőként írta le a "morbus Hungaricus"-t (kiütéses tífusz), a bécsi orvosok féltékenysége Brünnbe (Brno) kényszerítette.
Egyike volt azoknak, akik a magyarországi ásványvizek analízisével is ismertté tették nevüket. Megállapította, hogy a szifilisz nemi érintkezésen kívül is fertőzhet.
Bánfihunyadi János (1576-1664) pedig a londoni Gresham Kollégiumban tanított.
A nagy tudósok mellett a népi orvoslásnak is voltak képviselői. Azokon a területeken, ahova orvosok nem jutottak el, vagy pénz nem volt rájuk, ilyen gyógyítók működtek. Léteztek vándor fogorvosok, vándor sérvmetszők is, akik országról országra jártak. Ők árusítottak gyógynövényeket is. A bábák között szintén előfordultak olyanok, akik egyéb egészségügyi tanácsokkal látták el a hozzájuk fordulókat, nemcsak a szülésben segédkeztek. Ezek között a nem iskolázott gyógyítók között gyakran kuruzslók is előfordultak. A hozzá nem értő tanácsok, babonás gyógyítások miatt boszorkányperekben is találkozhatunk ilyen alakokkal. A gyógyításban, akár képzett szakemberekről, akár népi orvosokról van szó, fontos szerepet játszottak a növények , ám emellett ásványi és állati eredetű anyagokat is alkalmaztak.
A korszak gyógyítói: medicus, chirurgus, borbélysebész és fürdős
Medicus:
Chirurgus:
Seborvos, alacsonyabb képzettségű, sebek ellátására és kezdetleges műtétekre illetékes orvos
Borbélysebész (tonsor)
Egyetemet végzett tudós orvos. Nagy műtéteket csak ő végezhetett.
A borotválás, hajnyírás mellett sebészkedett is: fogat húzott, eret vágott, sebet kezelt, amputált
Fürdős (balneárius)
Betegápolásban gyúrással, masszírozással, víz alatti tornával gyógyított. Elkészítette a liliommal, rózsával stb. illatosított fürdőket, tyúkszemet, körmöt vágott
„Szakirodalom”
Az első magyar nyelvű nyomtatott orvosgyógyszerészeti mű Melius ( Juhász) Péter (1532?1572) füves-könyve, a Herbarium 1578-ban jelent meg, amely a gyógynövények házi alkalmazását népszerűsítette. Műve a kortársakra is nagy hatást gyakorolt. Ezt bizonyítja, hogy számos kivonata, átdolgozása készült, így például Beythe András Fiveskönyve (1595-ben jelent meg), vagy a későbbi, Kájoni János-féle Hasznos orvoskönyv az fáknak és füveknek erejekről. Hasonló jellegű mű született az ország nyugati felében is, az Erdődy grófok monyorókeréki (Vas m.) nyomdájában 1588-ban jelent meg Frankovith Gergely Hasznos és fölötte szükséges könyv c. munkája.
A magát orvosdoktornak kiadó szerzőről kiderült, hogy nem végzett orvosi iskolát. A kor ismeretében érthető, hogy az ő művében is keverednek a külföldi szerzőktől átvett idézetek, a hazai gyógynövényismeret és a néphit elemei.
A 16. századi gyér adatokból elég nehéz megállapítani, hol válik el egymástól a tanult, a nemesi rétegek által használt gyógymód a népitől. A hajdani főurak levelezéséből kitűnik, hogy gyakran ugyanazt a javasembert hívták segítségül, mint a jobbágyuk. Nádasdy Ferenc nádor betegségét például házi szerekkel gyógyították 1555-ben A recepteket tartalmazó könyvek kéziratban terjedtek, és külföldi meg hazai orvosi művekből összeállított gyűjtemények voltak (pl: a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár példánya) Jellemző az összeállítók és a kor szemléletére, hogy keverednek benne a hasznos gyógynövények javallatai a babonás néphittel, mint például: „Az mely Nyawalyat magyarul Bozorkannak hynak, semmy nem egyeb, hanem az embery testnek megh nyomasa es Eyely fuladasa”.
Az 1508-as Nádor kódex az az óbudai klarisszák számára készült. Elmélkedéseket, énekeket, legendákat, Máriasiralmat és Philibertus látomását olvashatjuk benne. Számunkra inkább az alábbi ima érdekes belőle: Farkasseb elleni ima Bínösöknek kegyös segédség, És mindön nyomorultaknak Vigasztalója, megújítója, Légy énneköm, Asszonyom, Jó segédségöm, És jó urvosom. Mert én testöm nagyon kénzatik, Fene farkasnak sebével Sebesültetik és gyötretik. Nincsen kitől gyógyíttassék, Sem segéltessék, És vigasztassék! Kérlek tégöd, szízeknek rózsája, Ki mondatol mindönöknek Malasztos anyjának siralmasoknak: Esedözjél kórságomért Jézus fiadnál, Gyógyíhon meg engöm!
Farkasseb/lupus: A test külsején elterjedő rákfene. Számos apró gömbből álló tuberkulotikus bőrjelenség, régebben: az alsó végtagok rákos daganata. Gyors terjedése utal — állítólag — a farkas falánkságára.
Megelőzés fontossága
Már a 15. században rájöttek, hogy fontos a megelőzés is, erről egy budai jogkönyv tanúskodik: Tisztában voltak a víz szennyezettsége és a betegségek közti összefüggéssel is. Sőt a fenti rendelkezés szerint még a város szemetét is külön erre a célra alkalmazott személyek szállították el. A nagy mennyiségű felhalmozódott lótrágyát pedig Budán például a város peremére szállították. Ennek ellenére a városi higiénia nem volt kifogástalan. Nem ritka, hogy a kutak közelében szennyvízcsatorna, fekáliagödör is volt, aminek következtében a kút vize is szennyezetté vált. A városi fürdők is jelentős szerepet játszottak a megelőzésben. (Sokszor a fürdőkben történt az érvágás, köpölyözés is.) Néhány tehetősebb ember nagyobb összeget hagyott a fürdőkre végrendeletében, hogy a város szegényei is megfürödhessenek külön erre kijelölt napokon.
Elsősorban a természetes gyógyforrásokat, gyógyvizeket kedvelték, de voltak mesterséges fürdők is. Itt kádakban vagy medencékben melegített vízben fürödhettek az emberek.
Az ételek kezelése
Az előbbi jogkönyv alapján mészárosoknak az állatot erre külön kijelölt helyen, a Duna mellett kellett vágniuk, továbbá az árusított hús minőségére figyelniük kellett. A halászok csak friss, eleven halat árusíthattak. De ellenőrizték a molnárokat, pékeket és a serfőzőket is.
A szakácsmesterségnek is megvoltak a maga szabályai. E témához az erdélyi fejedelmi udvar szakácskönyvét, a 16. századi Szakács Tudományt idézem: „Mikor reggel felkész, elsőben Istenedet dicsérjed, azután szépen megmosdjál, tiszta fazekadat megöblítsed. Ha tehénhúst akarsz főzni, azt három vízben szépen felmossad, mindjártást sót vess rá, de sokat ne vedd, jobb, hogy kétszer avagy háromszor vess, hogy nem mint egyszer sokat találnál vetni; mert ha egyszer sokat vetsz bele, abból jól tudod, hogy semmit vissza ki nem vehetsz. Ha penig az mestered az abárlást reád bízza, tehát mikor az abárlásnak ideje, tiszta fazékban szűrjed az levét, igen szép tiszta szitán szűrd által; önts az húsra osztán tiszta hideg vizet, abból abároljad osztán az levében. Mindenféle hússal így élj: tyúkkal, lúddal, borjúhússal, bárányhússal az abárlás
A korszak kedvelt gy贸gym贸djai
Gyógyítás az 1500-as évek tájékán
Az ókori (görög, arab) tudás, a gyógynövények hatóanyagaival való gyógyítás mellett előszeretettel alkalmaztak más beavatkozásokat is. Így a gyógyítás eszköze volt még a speciális étrend előírása, fürdők látogatása, vagy az érvágás is. A diagnosztizálás egyik eljárása volt ekkoriban a vizelet megtekintése is ahogy az a következő képen is látható:
Uroscopia
Betegvizsgálat Frankovith Gergely 1588-as könyvéből
Gyógyszerformák
Ungentumok – zsiradék alapú kenőcsök Emplastrumok – tapaszok (Pestistapasz) Decoctumok – főzetek Infusumok - forrázatok Sirupusok – szirupok Pulvisok – porok Pilulák – pirulák elődjei Sal-ok – sók Species-ek – teakeverékek + alkoholok (gyógynövényes borok, szeszek, tinktúrák)
Meghökkentő gyógymódok és gyógyszerek
Fohászok Amulettek Szent helyek látogatása Gyógyítás pálinkával (ez nem is volt olyan rossz) Érvágás és gyógyítás piócával Köpölyözés Purgálás és hánytatás Ellenmérgek használata (pl. terjék) Drágakő és féldrágakő tartalmú gyógyszerek Pulvis Pannonicus (igazgyöngytől a rubinon és aranyon át a gyógyhatású földig minden volt benne) Ametiszt részegségre, jáde veseproblémákra, hegyi kristály vérhasra
Ún. „szennypatika” szkatoterápia vagy uroterápia (széklet ill. vizelet terápia) Nyílt sebre emberi széklet Pestis megelőzésre tehéntrágya szagoltatás A tehénnek a vizelete „régtől fogva nevezetes orvosság a patikákban, de minthogy ez alatt a név alatt kevés kelne- el belőle, ezerjó fő vizének neveztetik, s úgy árultatik” Állati alapanyagok bikaepe féreg ellen, castoreum (hódony) idegbajra Emberi alapanyagok Cranium humanum epilepsziára, szélütésre
Imával a betegségek ellen
A 16. század elején keletkezett Peer kódexben is találunk erre példákat. (Ez a könyv az imákon kívül elmélkedéseket, legendákat, énekeket tartalmaz – ebben olvasható a magyar nyelvű szatirikus irodalom első műve, Apáti Ferenc Cantilénája és a ferences Vásárhelyi András éneke Szűz Máriához.) A kódex Csepeli Simon számára készült, így az imákban is az ő neve szerepel. Döghalál ellen
Hideglelés ellen
Örök mendenható Istennek hatalma, Az megfeszölt Krisztusnak Hatalmának érdeme, Jézusnak békessége, Hütnek erőssége, Nemes asszonyonk Szíz Máriának tisztasága:
Atya, Fiú, Szentlélek, Dicsőséges Szentháromság. Krisztus országol, Krisztus parancsol, Krisztus győz, Oroszlán Júda nemzetéből, Szabadojtsad meg Simont Mendennemő gonosztúl, És az hidegleléstől!
Oltalmazzon, védelmezzen Engemet, Simont, Mindennemő döghaláltúl, És az hertelen haláltúl!
Atyának és Fiúnak És Szentléleknek nevébe.
Hippokratészi nedvkórtan (humoralis pathologia)
Hippokratész elvei alapján testünk egészsége a benne található 4 nedv (vér, nyál, fekete- és sárgaepe) arányától függ. Úgy vélte, ha a nedvek aránya felborul, akkor betegszünk meg. A gyógyításhoz a nedvek mennyiségének helyreállítását ajánlotta. Több évszázadon át alkalmazták az ókori tudós – téves- elveit, megnehezítve szegény betegek életét. Csak Paracelsus 16. századi kutatásai hoztak enyhülést, addig elsősorban a hippokrátészi elvek alapján kezeltek. (Hazánkba csak később jut el a paracelsus-i iatrokémia) Ennek eszközei az érvágás, hánytatás, izzasztás, víz- és hashajtás volt. A következőkben erről kívánok szólni:
Érvágás Érvágás: sebészeti operáció, mellyel egy vivőeret megnyitnak, hogy a testből gyorsan nagyobb vérmennyiséget lebocsássanak Az érvágást az orvosi méltósággal nem mindig tartották összeegyeztethetőnek, ezért az orvos jelenlétében, vagy máskor még anélkül is, külön az ilyen beavatkozásokra szakosodott személy végezte. Érvágás szabályai:
17 éves kor után, Szent György, Pünkösd és Szent Mihály havában, A seb ne legyen mély Érvágás után 6 órán át nem szabad sem enni, sem aludni Tiltott: hosszú betegség után, bőséges étkezés vagy diéta után
Vágás helyei:
„Tavasszal és nyárban vágass jobb kezeden, ősszel és télidőn bal kezeden. Ezt penig négy részen máj, láb, fő, szű-részen, nyárban májén, szüven tavasszal, ily renden”
Az érvágás „a szomorúakat vígakká csinálja, az haragudtakat csendességre vonsza, bolond szerelműeket jobb eszekre hozza”
Köpölyözés
Köpölyözés: üvegeket (köpöly) tapasztottak –vákuummala beteg testére, majd hevítették őket, ezzel fokozva a szívóhatást. A szívó hatású köpöllyel a bőrből vért vontak el, hogy a mélyebben fekvő, gyulladt területeken a vérbőséget csökkentsék. Köpölyözés másik formája az volt, amikor megvágták a beteg bőrét, majd a seb fölé tették az üvegcsét. Így hevítés során jelentősebb mennyiségű vér távozhatott a testből. A fájdalmas módszer a kezelt területeken a vérellátás javulását, friss vér és oxigén áramlását tette lehetővé. Asztmát, bélbetegségeket, gerincsérvet, vesegyulladást, vesekövet és magas vérnyomást gyógyítottak így.
Nadályozás
A nadályozással, a vérszívó orvosi pióca betegre rakásával a magas vérnyomást, továbbá a véralvadás megelőzését, sőt a tüdőgyulladást igyekeztek gyógyítani. A gyűrűs férgek osztályába tartozó piócákkal vért vontak el a testből Érdekesség: egészen a múlt század végéig alkalmazták, sőt természetgyógyászoknál még ma is látható nadályos üveg, amelynek vizében piócák úszkálnak.
Purgálás és hánytatás
A szervezetben felgyülemlett nedvek „lecsapolásához” más eljárásokat is alkalmaztak, ilyen volt hánytatás és hashajtás (purgálás) és az izzasztás A purgálással (hashajtókkal és beöntésekkel ) alulról, míg a hánytatószerekkel felülről igyekeztek tisztulást előidézni. A vizelethajtó és izzasztókúrák a szervezetben már lerakódott mérgek eltávolítására voltak hivatottak. Kedvelt hashajtó volt a ricinus, csukamájolaj, árvácska szirup, bojtorján, erdei mályva… Érdekesség: A purgálás a patikus feladatkörei közé tartozott. Ha az orvos (fizikus) elrendelte egy betegnek ezt a kezelést, a gazdag gyógyszerész kénytelen volt házhoz menni és végrehajtani a beöntést a páciensen. A fenti karikatúra is egy patikust ábrázol virággal ékített beöntő készülékkel
Fertőzések és járványok orvoslása
Pestis
Már volt szó az imával és
tehéntrágya szagoltatás való megelőzésről További megelőző gyakorlatok: karantén elrendelése illetve az ún. „Fuga pestis”, avagy elfutás a pestis elől Ezen felül más gyógymódokkal is próbálkoztak:
4 féle kezelés létezett: gyógyszeres, fizikális, dietetikus (életmódbeli) és sebészeti
Pestis elleni gyógyszerreceptek
A döghalál ellen alkalmazott szerek közt éppúgy lehet egyszarvú szarvat találni, mint drágaköveket, ellenmérgeket, vagy illatos növényeket mentától a borókáig Két kedvelt magyar gyógyszerforma:
Pestisről való flastrom Pestisről való orvosságos ital
Pestis ellen adtak mirhát, pirító gyökeret, aloét, pápa füvet, de fehér liliom porzóját is
Fizikális és dietetikus kezelések
Fizikális
Érvágás, köpölyözés, nedvcsapolás
Dietetikus
Betartandó étrend (savanyú gyümölcsök, ecet, gránátalmalé fogyasztása) Mozgásra, ill. Pihenés mennyiségére és annak módjára vonatkozó ajánlások Teljes szexuális önmegtartóztatás
Sebészi kezelések pestis ellen
Keléseket, bubókat előszeretettel vágták fel, égették ki vagy kötözték le gyógynövényes borogatással Mindezt mágikus eljárásokkal egészítették ki:
drágakő nyakba akasztása, bezoár kő szájban tartása, talizmán/varázsgyűrű viselése, ráolvasások, imák alkalmazása
Vérhas
Más néven: rot rur, vagy dizentéria A vastagbél fertőzéses megbetegedése, amely gyakori véres-nyákos hasmenéssel, gyakran görcsös hasi fájdalommal és lázzal jár. Kórokozói szerint elkülönítjük a bakteriális és az amőbás dizentériát, amelyek a betegség heveny szakában hasonló klinikai tüneteket okoznak. Előfordulás Hérodotosz szerint már Xerxész hadseregének szétzülléséért is egy dizentéria járvány volt felelős, de a 19. századig gyakran megtörtént, hogy ez a megbetegedés döntötte el a háborúk sorsát. Gyógyszere: áfonya, borbolya, lósóska, libapimpő, tölgyfa kéreg, de „a bika vére hasznos orvosság a vérhasban és vérköpésben.”
„Fenéről, avagy rothadásrul való orvosság”
A fene egy bőrelváltozással is járó betegség. Több fajtája ismeretes: hidegfene (a csontban van), melegfene (a végtagokat bántja), a rákfene (az ember arcát), ill. lépfene (sertésbetegség). Szitkokban is szerepel: „Vigyen el a fene” – „egye meg a fene” A leírások szerint a furunkulusok egyik fajtáját jelölték többnyire ezzel a névvel – erre utalnak azok az adatok, amelyek a pokolvarral, pokolszökéssel azonosítják. Ezt a fekélyes, gennyes sebet cickafark, hunyor-fű, torma, hagymáz-fű, vénusz-köldöke fű levével, főzetével kenegették. A ráksebet, rákfenét helyenként farkasalmalevél főzetével gyógyítják, ezenkívül még nyers húst, fehér kutyaürüléket is használtak.
Szent Antal tüze (erysipelas) Az emberi orbánc népi elnevezése Írott emlékeinkben a Szent Antal tüze névvel először Melius Herbariumában találkozunk A nem kellően tisztított gabonaliszt miatt történő aranyrozs (gabonaparazita) okozta mérgezés Tünetei: bőrnek kivörösödése és kicserepesedése, gennyes sebet is képezhet Gyógyítása Rácsiholással, mivel „tűznek tűz a legjobb orvossága”, ezt csak Antal nevű személy végezheti acéllal, kovával. Avval a vízzel is gyógyítják, amelyben a kovács a tüzes vasat hűti, ill. amivel a parazsat locsolja. Leköpni, Borogatni ill. mosogatni különféle gyógyfüvek főzetével, Füstölni stb Egy recept: „Gálickövet, Aloest, Camfort, törj porrá, erős lúgban elegyítsd… rakd rá gyakorta”
„Himlőről, avagy kanyarórul”
A kanyaró,másként morbilli a himlő egy fajtája, a korai gyógyszerkönyveink még a himlő szinonimájának hívják A kanyaró tünetei 7-14 nappal a fertőzés után kezdődnek. Először láz, nátha, torokfájás, elfojtott köhögés és a szemek belövelltsége jelentkezik. Kettő-négy nappal később kicsi fehér foltok (Koplikfoltok) jelennek meg a szájban. Az enyhén viszkető kiütések a tünetek megjelenését követő harmadikötödik napon jelentkeznek. A kiütések a fülek előtt és alatt és a nyak oldalán kezdődnek, szabálytalan, lapos, vörös mezők formájában, amelyek még tovább nőnek. A kiütések egy-két napon belül, ahogy az arcon halványodni kezdenek, átterjednek a törzsre, a karokra és a lábakra. A viszketés ellen viszketés ellen tölgyfakéreg vagy kamilla főzete, körömvirág, illetve ecetes vagy citromos vizes bedörzsölés ajánlották.
Bujakór Szifilisz , vérbaj, luesz, franc, francia betegség (Morbus Gallicus), süly… Az, hogy melyik nép hogyan nevezte, az attól is függött, hogy kivel voltak a legrosszabb viszonyban, így az olaszoknál francia vagy spanyol,franciáknál német vagy olasz betegség „A szifilisz eredetét a mai napig nem ismerjük pontosan. Egyesek szerint a kórokozókat Kolumbusz hajóival hozták át Európába. Mások szerint Itáliában és Dániában már 1483-ban dühöngött a szifilisz. Voltak, akik éppenséggel azt állították, hogy e fertőzést Kolumbusz hajósai vitték át Amerikába” Tünetei: kórokozó behatolási helyén kialakuló körülírt, gyulladásos terület, ami később kifekélyesedik, majd hegesedik, ill. a nyirokcsomók duzzanata Megelőzés Európában: Óvszer (16. század). Anyaga lehetett vászon v. juhbél. Nevezték „Vénusz kesztyűjének”, „francia levélnek” és „angol csuklyának” is. Gyógyítás: Kezdetben tüneti kezelés, mivel bőrgyógyászati problémának gondolták. Gyógynövények kenőcsök és fürdőkúrák mellett higanyt használták majd Amerikából behozott guajakgyantát. Egy recept: görögszéna „magvát ecetben főzed, egy kis salétromot vetsz belé… ennek lisztjét kénkővel, salétrommal
Mérgezések és műtétek
Mérgezések
Mérgezések orvoslására szívesen alkalmaztak ellenmérgeket. A legnépszerűbb a terjék vagy theriaca, a vipera húst és ópiumot is tartalmazó orvosság, demelett tettek bele például kardamon és mirhát is. Ókor óta ismert ellenszer, eredetileg Néró császár számára készítette orvosa Andromachus „minden méreg ellenmérgéül tartották” Receptje sok féle van, akad 72 összetevőt számláló változat is „Ha azonban a heves gyomorfájdalom miatt kelés támadhat és ekképpen nagyobb veszély fenyeget, olykor javallott áttérni az opiátokra, vagyis a páciensnek adjunk 1 drachma terjéket, egy kevés édes és előmelegített borral.” Természetesen a hánytatást is ajánlották.
„Műtétek” és érzéstelenítés
Műtétekkel, amputációkkal, sőt transzplantációval is foglalkoztak a korszak gyógyítói A fájdalomérzet csökkentésére is törekedtek (nagy műtéteknél) Közkedvelt fájdaloműző volt a mandragóra, belladonna és a mák, de a csattanó maszlag, indiai kender és a beléndek is szerepet a gyógyszerkönyvekben
Mandragóra (Mandragora officinalis)
Boszorkányfű, bolondfű, Kirké füve Emberi testre emlékeztető gyökere miatt sok babona fűződik hozzá: gyökerének birtoklása halhatatlanná tesz, ha kitépik a akkor földöntúli hangot hallat és a gyógynövény szedőjét halálra rémiszti Használata: fájdalomcsillapító és bódítószer, erős narkotikum Leginkább főzetként és forrázatként alkalmazzák, bor alakban fájdalomcsillapító Túladagolása halált okoz „Mákony és mandragóra s a világ minden altatója sem bűvöli már szemedre édes álmodat” /Shakespeare: Othello/
Belladonna (Atropa Belladonna)
Maszlagos nadragulya Solatrum furiale néven is ismert: ezzel tették tekintetüket ragyogóvá és pupillájukat tággá a velencei nők, ezért nevezik Belladonnának (szépasszonynak)
Sajnálatos módon túladagolása vaksághoz vezetett
Hatóanyaga az atropin Javallata: füstje letüdőzését mellszorítás és mellkasi fájdalom ellen , forrázatát makacs székrekedés és erős köhögés ellen adták Érdekesség: ma szemműtéteknél használják érzéstelenítőnek az atropint
Mák (Papaver Somniferum)
A mák fejből előszeretettel készítettek nyugtató ill. altató hatású teát. De a friss mák levegőn szárított tejnedve, az ópium (mákony) is előkelelő helyet foglalt el a bódítók között Javallata: álmatlanságra, fájdalom ellen, kínzó köhögésnél, hányásnál, hurutos hasmenésnél a bélmozgás lelassítására, váltóláz ellen Használat: a mákot főzetként, az ópiumot por alakban, jellemzően ecettel keverve adják, mint fájdalomcsillapító Erősen addiktív szer Érdekesség: hatását csökkenti a belladonnával való együttes alkalmazás
HĂŠtkĂśznapi bajok
Hideglelés A népi gyógyászat általánosan elterjedt betegség elnevezése. Hidegrázással járó lázas betegségeket jelent, köztük minden bizonnyal a váltóláz (malária) különböző formáit is. A bécsi kódexben a 15. sz.-ban följegyzett változata (hideglelet) óta napjainkig folyamatosan ismert. Számos hideglelést ismernek: nehéz hideglelés, nehéz forrázó hideglelés, hideglölögetés, hidegrázás, hideglövés, forró hideg, gyújtó(k)vány hideg, mindennapos hideg, másodnapos hideg, harmadnapos hideg, tolvajhideg, disznóhideg, lóhideg. Nemcsak orvosló hiedelmekben és cselekményekben, hanem népmesében, gyermekjátékban („Adj király katonát ..., adj katonát erőset, vagy egy hideglelőset!) is említik 16–18. sz.-ban úgy vélték boszorkányok mesterkedése, ill. rontó, büntető szándéka gyakori oka a hideglelésnek. Egyébként megfázástól, csömörléstől, gyomorrontástól, „zabálástól” s hideg (döglött) békára lépéstől eredeztetik. Gyógymód: az okozó lényt megtévesztik (a beteget letagadják, elbújtatják), elijesztik, elküldik
Szájhigiéné és fogfájás
Szájillatosító: bétel levél (Areca Caechu) és szegfűszeg (Fructus Caryophyllorum), esetleg fodormenta (Mentha crispa) Fogfájás és szájgyulladás csillapítására: kamillateával vagy nyírfakéreg forrázattal való öblögetést ajánlottak Az íny gyulladására rozmaring olaját is szívesen használtak A fájdalom elűzésére, zsibbasztónak szegfűszeg elrágását javasolták
A fentiek egyszerre való alkalmazása tényleg működőképes: akár 2 órára is elűzhetik a fájdalmat Mastix (Mastiche) „büdös, rohadt szájat gyógyít” Terpentinfa és Mastix együtt fogerősítőnek („ingó fogat megerősít”) Ha már nem lehetett menteni a fogat, akkor csak a kihúzás maradt hátra (általában érzéstelenítés nélkül) A műveletet többnyire borbélysebész végezte.
Bőrproblémák orvoslása és bőrápolás
Körömvirágkrém (Ungentum Calendula Officinalis): égési sérülésekre, gyulladásokra, hámosítónak Levendula gyulladáscsökkentőnek Kamillás borogatás gyulladáscsökkentőnek és szárítónak Rozmaring tinktúra bőrbetegségek ellen Bőrkiszáradásra zsiradékok (leginkább disznózsír-Axungia Porci) és viasz (fehér méhviasz - Cera Alba) keverékei
Furunkulusok gyógyítása
Kelevény, kelés Egy gennyes gyulladás, amely kisebbnagyobb daganat formájában jelentkezik. Jellemzően megérik, és utána kifakad.
Ha a testüregbe nyílva fakad ki, akkor okozhat szepszist (vérmérgezést), de talán gyakoribb, hogy szisztémás (tehát az egész szervezetet érintő) Staphylococcus stb. fertőzés kísérője, és az illető inkább a fertőzésbe hal bele a beteg, a külvilág pedig a felszíni keléseket látja
Orvosság: gyermekláncfűves, sült vöröshagymás vagy ecetes borogatás
„Koszos főről való orvosság”
A haj és a fejbőr tisztítása igen nehézkes volt, a hajmosás megfázással kecsegtetett volna, ezért igyekezték kerülni, inkább az élősdieket és betegségek űzésére használták Koszos fő tisztítására:
Kőrisfa nedvével kenni a hajat és a bőrt Hajat erős lúgban napi kétszer mosni
A középkorban hajtisztítószerek közé tartozott az agyag is szárító hatása miatt
Válogatás a kortárs gyógyszerekből
Nyárfa (Populus Alba)levele melegítve fülfájásra, mézben főzve homályos szemre, olaja (pópiumolaj) gyulladásokra külsőleg Mandula (Amygdala): az édes mandula isiászra (farsába) és részegség ellen, keserű mandula vérköpésre, hasmenésre Kakukkfű (Thymus vulgaris) megfázások, köhögések, torokfájások és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, valamint emésztés serkentésére és a bélférgek ellen. Zsálya (Salvia officinalis) sebek kezelésére és emésztés serkentőként egyaránt hatásos. Fahéj (Cinnamomum zeylanicum) fertőzésgátló, lázcsillapítóról, hasmenést és menstruációs zavarokat kúráló szer. Csipkerózsa (Rosa canina) Terméséből, a csipkebogyóból készült por hatékonyan csökkenti az ízületi fájdalmakat és magas a C-vitamin tartalma is. Fodormenta (Mentha crispa L.) fájdalomcsillapító, megfázásokra Az összes mentafajtát egy növénynek tekintették 1696ig, amíg egy brit botanikus különbséget nem tett köztük. Bika epe (fel tauri) féreghajtó, illetve emésztőrendszeri panaszokra jelentett gyógyírt
Gyógynövény leírás és recept (1578-Melius Juhász Péter) De Rosa. Természeti: Igen hidegítő természetűek az rózsák. Belső hasznai: A rózsavíz, rózsaecet, rózsaolaj igen jó minden hévbetegség ellen, az hideglelés ellen jó, az szívet, agyvelőt erősít. Az rózsának amaz levele alatt valóját elvesd, bimbóját, nem jó. Az új rózsák az kemény hasat meglágyítják. Az rózsának a csipkéje, aki az virága után ottmarad, ha megtörik s borban isszák, az vesékben követ ront. Az rózsajulep igen jó szomjúság ellen. Az hideglelőknek így csináld az julepet:
Nyolc óráig áztasd meg a rózsát jó vízben, ezután lassú szénnel forrald meg, ezután facsard ki, vess nádmézet belé, ha az nincs, vess fejér mézet belé annyit, hogy édes legyen. Ezzel is, e nádmézzel főzd öszve, add innya az hideglelőnek.
„Ó, mert nincs a földöd oly ártó anyag, mely így vagy úgy ne szolgálná javad, De nincs oly jó melyben ne volna vész, ha balga módon azzal visszaélsz” /Shakespeare: Rómeó és Júlia/
Forrás
Benedek István (1978): A gyógyítás gyógyítása. Orvosi és orvostörténeti tanulmányok Bogos Zsuzsanna: Orvoslás a középkorban, a hit erejével Giovanni Rudolf-Szathmáry Géza (1961): Gyógynövényeink Horányi Ildikó-Magyar László András (2007): Démoni ragály: a pestis Igari Erzsébet (2008): Nadragulyától a sevofluranig, Az aneszteziológia története Járainé Komódi Magda (1987): Legendás növények Kazay Endre (1900): Gyógyszerészi lexikon –I-IV. Magyar Néprajz Melius Juhász Péter (1578): Herbárium „Minden doktorságot csak ebből késértek”, Szemelvények orvosi kézikönyvekből (1983) Montagnana, Bartolomeus: A fejfájás gyógymódjai Nekám Lajosné (1971): Régi magyar patikák Péter H. Mária (2002): Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai Dr. Szarvasházy Judit (2006): Képek a Kazay lexikonhoz Szima Viktória (2013): Királyi gyógyszerek, avagy hogyan gyógyultak koronás főink c. előadás anyaga
Kรถszรถnรถm a figyelmet!