Mesél a Térkép

Rakéták a Pilisben

Szöveg: Lánczi Péter

A hidegháború nyomait a Pilis-térképeken manapság „Egykori honvédségi terület” néven, a terepen pedig gazdátlan romok formájában találjuk meg. Hogy mik voltak ezek a helyek? A hajdanán szigorúan őrzött területekről ma már sok mindent tudhatunk.

oggal nevezhetjük a magyarországi turizmus bölcsőjének a Pilist és a Visegrádi-hegységet, hiszen a 19. század végén divatossá vált természetjárás első célpontjai közé tartoztak a főváros közeli erdők. Hazánkban elsők között itt, Dobogókőn emeltek turistaházat 1898-ban, és a trianoni döntést követően a mai Magyarország első sípályáját is itt alakították ki. A változatos és látványos környék napjainkban is a kirándulók és a sportolók egyik kedvenc terepe. Manapság viszont alig van már olyan zuga, amelyet ne lehetne felkeresni, illetve ahová ne vezetne jelzett turistaút. Nem volt ez mindig így. A 20. század során bőven J akadtak itt turisták elől egész évben elzárt kormányzói vadászterületek, később pedig olyan szigorúan őrzött katonai bázisok, amelyeket tilos volt megközelíteni. Utóbbiakról már tudhatjuk, hogy egykoron a hidegháború rakétakilövő harcálláspontjai voltak. TITOKZATOS HELYEK Amikor gyermekként a Pilis elzárt területeinek környékén kirándultam a szüleimmel, mindig azt kérdeztem tőlük: miért nem mehetünk oda, miért nem nézhetjük meg azt? A válasz általában csak annyi volt, hogy nem szabad. A betonkerítéssel, szögesdróttal és őrtoronnyal övezett objektumokat nagy ívben

Az Urak asztali harcálláspont ma és egykoron, tetején a tűzrávezető kabinnal

kerültük, hiszen azok már messziről is a szigorú tiltás hangulatát árasztották. Viszont a gyerekkoromból megmaradt kíváncsiság a mai napig sem lankadt. A közelmúltban felkerestem ezeket az egykoron szigorúan őrzött, de manapság már csak elhagyatottan álló, romos létesítményeket. Mára azonban közel sem olyan titokzatosak, mint annak idején. Hiszen több mint 20 éve, hogy ezekről a területekről levonult a honvédség, és már senki sem őrzi őket. Ráadásul azóta bőségesen találunk leírásokat a régen itt tárolt és készenlétbe helyezett fegyverek típusairól és működéséről, illetve beszámolókat az itt szolgált katonák mindennapjairól.

A Pilisben és a Visegrádi-hegységben három olyan hely is van, amelyek anno a Budapestet oltalmazó 11. honi légvédelmi rakétadandár alárendeltségében lévő rakétaosztályok békebeli tüzelőállásai voltak. A Pilisszentlászlóhoz közeli Urak asztalán, a turisták által jól ismert Pilis-tetőn, továbbá a kevésbé ismert Lomhegyen egy-egy rakétaosztályt telepítettek, amelyek 1980-tól állandó harckészültségben voltak egészen 1995-ig. Még békeidőben is. Az objektumokat a légvédelmi szempontok figyelembevétele mellett igyekeztek a településektől távol, olyan félreeső helyeken kiépíteni, ahol korábban semmilyen létesítmény, semmilyen közüzemi ellátás nem volt. A típusterv alapján készült állásokat és a hozzájuk tartozó 80–120 fős nagy körleteket 6-8 hónap alatt építették fel szigorú titoktartás mellett. Az osztályokat SZ–75M Volhov és SZ–125M Nyeva típusú rakétakomplexumokkal látták el, amelyek akkoriban korszerűnek számítottak. Az osztályok számára az önálló tűzvezetés lehetőségének javítására P–12 és P–15 típusú lokátort is rendszeresítettek a célok felderítésére.

FIGYELEM! BELÉPNI TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES! Mindhárom helyszínen – immáron kerítés nélkül – óriási betonfedezékekkel és mára életveszélyessé vált szolgálati épületekkel találkozhatunk. Pusztulásukat nagyobb részben az illegális fémgyűjtők és a huligánok idézték elő az idő vasfoga és a természet visszahódító munkája mellett. A teljesen szétvert és öszszefirkált épületekből mindent elvittek, ami mozdítható volt. Kivéve az Urak asztalánál, ahol a betonfedezékek hatalmas vaskapuit még megtaláljuk. Feltehetőleg a Pap-réti erdészház közelsége tartja vissza a tolvajokat, bár a graffitisekről és az illegálisan paintballozókról ez már nem mondható el. Az apokaliptikussá vált területekre a belépést tiltó táblák (ahol még megvannak) nem a katonai múlt miatt

Vizuális megfigyelőállás a Pilis-tetőn

lettek kihelyezve, hanem elsősorban a mi biztonságunk védelme miatt. Az épületek omlása mellett a magas betonfedezékek „korlátmentessége”, valamint a helyenként kétméteres gazban megbúvó, meglehetősen mély szellőzőaknák rendszere is komoly veszélyeket rejt, ténylegesen életveszélyessé téve e területeket.

A Budapest védelmére szolgáló bázisokat 1995-ben bezárták, a fegyverzetüket pedig egyetlen éjszaka alatt elszállították. Nem sokkal később, 2001. június 31-én, Magyarországon megszűntek a rakétaosztályok. Légvédelmünket ilyen eszközök már nem szolgálják

Állandó harckészültség

ZiL teherautók fedezékei egy-egy tartalék rakétával

MIÉRT ÉS KIK SZOLGÁLTAK ITT? A Szovjetunió javaslatára 1955-ben létrejött Varsói Szerződés a közép- és kelet-európai kommunista államok katonai, illetve politikai szervezete, amelynek Magyarország is tagja lett. Elsődleges célja a Szovjetunió védelme volt, és (mint minden tagállam) Magyarország is vállalásokat teljesített a NATO-val szembeni fegyverkezési versenyben. A 20. század második felére a rakétarendszerek fejlesztése elengedhetetlen volt a modern légvédelemben, ezért hazánkban 1959-ben létrehozták a 11. honi légvédelmi tüzérezredet (később honi légvédelmi rakétaezred), amely a Magyar Néphadsereg első rakétaezrede lett. Október elején a Szovjetuniótól már meg is érkeztek a börgöndi vasútállomásra az első SzA–75 Dvina típusú rakétakomplexumok. Ezeket később aztán modernebb eszközök váltottak, mint amilyeneket a Pilisben is használtak.

Hazánk újonnan létrejött fegyvernemét a kezdetekben a legnagyobb titok övezte.

A technikát szállító vonatok szabad jelzésű pályán és elsötétített települések mellett közlekedtek. A ki- és berakodás helyszínén az állomás vasúti dolgozóit hazaküldték, helyüket katonák vették át. Ezek a biztonsági intézkedések gyakran nagyobb feltűnést keltettek a lakosságban, mint ha nem is lettek volna. Miután 1961-ben egy díszszemlén nyilvánosan is felvonultatták a rakétákat, és a Népszabadság címlapján is megjelent a szenzáció, azok már nem számítottak oly titkosnak. Az eszközöket kezelő katonákat ugyanakkor ezt követően is szigorú titoktartásra

kötelezték, amelynek megszegése 12 évnyi börtönbüntetést vont maga után. A legénységnek egymás között is tilos volt kiejteni a „rakéta” szót, illetve fenyítés járt annak, aki a telefonban a „spec. technika” kifejezést használta. Sőt, azt sem vették jó néven, ha egy technikus tudta, hol van a többi osztály települési helye. A rakétaosztályok az éleslövészetet 2-3 évente a Szovjetunióban, az ashuluki lőtéren hajtották végre, ahogy a térség más országainak katonái is. Az első magyar rakéta-éleslövészetet 1961 áprilisában az a 11/2. osztály hajtotta végre kiváló eredménynyel, amely 1981-ben a Pilis-tetőre települt. Magyarországon csak imitált gyakorlatokat tartottak, éleslövészet nem volt.

Graffiti a Lom-hegyen Fotó: Lánczi Péter

A Vésnök és Cenzor fedőnévre hallgató harcálláspontok mára már nem tartogatnak katonai titkokat, de a romok még így is misztikus aurával bírnak. A felismerhetetlenségig szétvert épületek falaira valaki nosztalgiából – vagy talán a többi graffitisnek üzenve – katonákat ábrázoló karikatúrákat, rakétát szállító teherautót és egy egykor használatos orosz rádiós hívószót („mizéria”) festett. A rakétakorszak 1997-ben zárult le végleg a Pilisben – a honvédség azóta nem látja el a terület őrzését. Bár az omladozó felépítmények még a Honvédelmi Minisztérium illetékességébe tartoznak, a szóban forgó területek ügyében vagyonjogilag a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet jogosult eljárni. A lom-hegyi terület jelenleg a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a másik kettő a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében van. A kusza jogviszonyok és a forráshiányok miatt egyelőre bizonytalan a területek jövőbeni sorsa. Pedig a romok eltakarításán túl azok újrahasznosítására is számos ötlet lenne. 

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért köszönet illeti meg Benedek Leventét.

Forrás Veres Mihály: Légvédelmi tüzérek és rakétások

SZ–75M Volhov típusú közepes hatótávolságú légvédelmi rakétakomplexum

A korábbi 75-ös rendszerek (Dvina, Gyeszna) továbbfejlesztett változata, amely zavarszűrő és saját célfelismerő berendezéssel is rendelkezett. A légi célokat képes volt maximum 1000 m/s repülési sebességig megsemmisíteni 100–30 000 méteres magasságban. A komplexumhoz osztályonként 36 db V–755 típusú rakétát rendszeresítettek, amelyek hatótávolsága 43–55 km volt. A 10,7 m-es rakéta indulótömege 2395 kg, 198 kg-os harci része pedig 8200 db repeszt tartalmazott. Ilyen fegy vereket rejtettek a pilisi komplexumok

SZ–125M Nyeva típusú kis hatótávolságú légvédelmi rakétakomplexum

A Nyeva – a Volhovhoz képest – kisebb magasságban manőverező célok hatékonyabb megsemmisítését biztosította 20–18 000 méteres magasságban. A komplexumhoz osztályonként 48 db V–601P rakétát rendszeresítettek. A rakéta indulótömege 952 kg, hossza 5,9 m. 70 kg-os harci része 4500 db repeszt tartalmazott. Repülési sebessége 780 m/s, hatótávolsága 25 km volt.

Ezek a rendszerek nem csupán egy kilövősínből és egy robbanótestből álltak. Több kilométeres elektromos kábelkötegek kötötték össze a cél meghatározására és bemérésére szolgáló kabinokat, amelyekben a 20 fős legénység foglalt helyet. A Nyeva és a Volhov hasonló volt a tekintetben, hogy egyik sem volt mobil rendszer. Bár „szétszerelhetők” voltak, egy rakétaosztályt csak hatalmas konvojokban tudtak mozgatni. Az akkori direktívák miatt az eszközök mozgatását csak éjszaka lehetett végrehajtani.

Hogy milyen hatékonysággal működött volna éles helyzetben a honi légvédelem – főként a pilisi és a többi, Budapestet oltalmazó rakétaosztály –, azt nehéz lenne megmondani. 1987-ban egy 17 éves német fiatalember (Mathias Rust) egy Cessna típusú sportrepülővel zavartalanul átrepül a szovjet légvédelmi rendszeren, majd leszállt a Vörös téren. Az alacsonyan szálló gép esete rávilágított a rendszer hiányosságaira. Ugyanakkor azt is meg kell említenünk, hogy 1999-ben a koszovói háborúban Dani Zoltán az elavultnak tartott SZ–125M Nyeva típusú rakétakomplexummal – amely a Lom-hegyen is szolgált – lelőtt egy amerikai F–117 Nighthawk lopakodót. Azóta is ez az egyetlen igazolt találat, amely lopakodót ért.