Fókuszban a Természet

Sztrehárszki Lili A madarak szerelmese

Kisgyerekként babázás helyett inkább bogarászott a

Írta: Pálvölgyi Krisztina Fotók: Sztrehárszki Lili

magát átlagos 18 éves gimnazistának tartó Lili, aki szerintünk cseppet sem átlagos. A fényképezésben szárnyait bontogató lányt egyik remek képének köszönhetően nemrég Európa legjobb ifjú természetfotósának választották, az iskola mellett szabadidejét a természetben tölti, madarászik, játszik egy vonószenekarban, ráadásul egy rockbandában is zenél.

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

ermészetfotósokat bemutató soT rozatunk ezúttal kissé rendhagyó lesz, hiszen Sztrehárszki Lili még csak nem régóta foglalkozik ezzel a műfajjal, így nem is rendelkezhet komolyabb szakmai múlttal. Viszont mély és elkötelezett érdeklődése a természet iránt olyan szintű, amely önmagában is bemutatandó példa. Már óvodáskorában megfertőzték a természet szeretetével, hiszen „zöld oviba” járt, és nemcsak velük, hanem családjával is rendszeresen mentek kirándulni, állatkertbe. Édesanyja elmondása szerint mindig érettebb volt kortársainál, buzgott benne a tanulásvágy, a gyerekjátékok helyett pedig a természet élőlényeinek megfi gyelését sokkal szórakoztatóbbnak találta. Aztán jött a madarászat, és ma már oszlopos önkéntese az Ócsai Madárvárta Egyesületnek, valamint az MME Budapesti Helyi Csoportjának. Lili szüleivel és öccsével él Budapesten, egy XVII. kerületi kertes házban, közel a Merzsemocsár Természetvédelmi Területhez, ahová gyermekkora óta jár, így nagyon kötődik ehhez a gazdag élővilágú helyhez. Itt találkoztam vele, de elkísértem a Naplás-tóhoz is, ahol madarászat közben leshettem meg. Az interjú alatt folyamatosan fülel, fi gyeli a madárhangokat, én meg csak ámulok, hogy mindegyik madarat füttyszó alapján könnyedén beazonosítja.

Hogy csöppentél bele a madarászatba? És miért pont madarak?

Még óvodás voltam, amikor egy nyári tábor keretében madárgyűrűzési bemutatóra vittek minket Visegrádra. Ott én engedhettem el az egyik meggyűrűzött fakopáncsot, és kicsiként ez nekem hatalmas élmény volt.

Ez az egy fakopáncsos sztori elég volt ahhoz, hogy így elrabolják a szívedet, és onnantól madárőrület van? Vagy van más oka is?

Később, általános iskolában volt egy nagyon jó biológiatanárom, aki észrevette, menynyire odavagyok a természetért, és elkezdett különórákon felkészíteni a Kaán Károly és a Herman Ottó biológiai versenyekre. Utóbbi főleg ornitológiai témájú, és ott szerettem meg a madarakat tudományosabb szempontból is. Egyik ismerősöm pedig javasolta, hogy látogassak el az Ócsai Madárvártába, és teljesen magával ragadott, amit ott láttam: a madárgyűrűzés, a madárvonulás-kutatás. Elkezdtem Ócsára járni, megtanultam a hálóból kiszedni a madarakat, és ott ültem a gyűrűző mellett, segítettem neki, írtam az általa diktált biometriai adatokat.

Mit szeretsz a madarakban?

Nehéz ezt megfogalmazni, de van egy érzés bennem, hogy valami hozzájuk köt. Hogy anynyira megfoghatatlanok. Hogy van egy olyan lény, amelynek tollai vannak. És el tud repülni. Ez lenyűgöz.

Melyik a kedvenc madarad, és miért? A daru, mert annyira különleges. Kifejezetten elegánsnak tartom az életének minden szakaszát. Ahogyan repül, vonul, ahogy összegyűl-

Kukucs!

nek nagy csapatokba, ahogyan kihúznak reggel, aztán behúznak naplemente idején, a párzás, szóval az egész madár lénye megfogott.

A fotózás hogy jött a képbe? Mikor lett először fényképezőgéped?

2014-ben a szüleim megleptek egy kis kompakt fényképezőgéppel, amellyel még nem lehetett nagyokat teljesíteni, de nekem ez akkor teljesen elég volt arra, amire szükségem volt. Kimentem, és mindent lefotóztam, ami élt és mozgott, elém került. Aztán rájöttem, hogy ez engem komolyabban is vonz, és szeretnék még jobb képeket készíteni. És hogy milyen jó volna hazavinni és megmutatni a családnak és másoknak is, hogy épp milyen helyeken jártam, milyen állatokat láttam, hogy mennyire gyönyörűek ezek az élőlények, a körülöttünk lévő világ. Lelkesedésemet látva 14 éves koromban szüleimtől kaptam meg az első tükörrefl exes gépemet karácsonyra.

Lili egy csilpcsalpfüzikét szed ki a hálóból – Fotó: Pálvölgyi Krisztina Lili először egy egyhetes természetfotóstáborba ment el tanulni Tiszaalpárra, hogy elsajátítsa a fényképezés alapjait, majd egy három hónapos intenzív tanfolyamot is elvégzett, hogy bővítse tudását. Innentől érzi úgy, hogy elkezdett komolyabban fotózni.

Most van kitől tanulnod? Úgy tudom, hogy találtál magadnak egy mentort.

Igen, Potyó Imrétől tanulhatok, ami számomra egy nagyon nagy megtiszteltetés. Nagyon

Harc előtt

Párban

Apró részletek

tetszik a munkássága, és kifejezetten különlegesnek találom a képeit. A naturArt idei természetfotós-fesztiválján tartott előadást, amely után odamentem hozzá, hogy gratuláljak neki. Elkezdtünk beszélgetni, és meghívott fotózni a Börzsönybe, mert ő ott dolgozik a királyréti Hiúz Ház Erdei Iskolában.

Van egy képed, amely felkeltette az érdeklődésemet, meg rajtam kívül még sokakét, amellyel az idei GDT European Wildlife Photographer of the Year (az Év Európai Természetfotósa) pályázaton megnyerted az ifj úsági kategóriát a 15–17 évesek között. Ez egy nagyon érdekes, nagyon izgalmas kép, elsőre nem is tudja az ember, hogy mit lát, csak lassan esik le, hogy ez valamilyen állatnak a lába lehet. Mesélnél erről, hogy ez hogyan készült, és mit látunk rajta?

Ez egy kis patkósdenevér lába, és aznap este készült, amikor február végén először elmentem fotózni Imivel a Börzsönybe. Egy láto-

gatók elől elzárt bányába mentünk, és nagyon sokáig fotóztam, mire meglett ez a képem. Szerencsém volt, mert a bányafalban pont ott volt egy bemélyedés, amely előtt ez a denevér lógott, és így meg tudtam úgy világítani hátulról egy zseblámpával, hogy ellenfényt kapjon.

Ez annyira kiemelte az ereit, az apró szőrszálakat a lábán, hogy úgy gondoltam, ezt a kivágást választom, nem pedig az egész denevért fotózom meg.

Érezted, hogy ez egy jó erős fotó lett?

Igen, azért is küldtem be, számítottam rá, hogy jobb eredményt fog elérni, de legalábbis reménykedtem benne.

Most, hogy egy ilyen nagy díjat nyertél ezzel a képpel, nem nyomaszt egy kicsit, hogy ezek után már minimum ezt a szintet kell hoznod?

Nem gondolom, hogy nekem innentől egy teljesítési kényszerben kéne lennem, én ugyanúgy szeretetből fogok kijárni és fotózni,

mert nekem ez egy kikapcsolódás. A denevérlábas képemet sem azért indítottam el ezen a nemzetközi versenyen, hogy nyerjek vele. Pályázni azért pályázom, hogy egyrészt lássam, milyen szinten vannak a képeim, másrészt én azért örülök például egy ilyen GDT-s sikernek is, mert így több ember fogja látni a képeimet, és ezáltal közelebb tudom őket vinni a természethez, többekhez eljuthatnak az én pici élménydarabkáim, amelyek a természetben érnek engem.

Ha terepre mész, el kell döntened, hogy most épp madarászni vagy fotózni fogsz? Vagy neked ez megy együtt is?

Amikor még csak dokumentáló jellegű fotókat készítettem, akkor kifejezetten egybekötődött. Egyikből se lett jó fotó, csak az adott fajról egy viszonylag jó fotó. Ahogy elkezdtem jobban beletanulni a fotózásba, a madarászathoz már nem vittem mindig magammal fényképezőgépet. Inkább távcsöveztem, nézelődtem, fajlistát írtam. Nyilván ez hátrányokkal is járt, mert volt olyan, hogy egy jobb fajt láttam, amelyet jó lett volna megörökíteni. Ha fotózni megyek, akkor kifejezetten elmélyülök és átszellemülök ebben a folyamatban, mert szerintem így lehet csak igazán jó fotót készíteni, ha az ember belemerül a saját témájába, a beállításokba, kompozíciókba.

Szerinted mi lehet az, amitől egy természetfotós jobb lehet, ha mondjuk egy állatot szeretne megörökíteni?

Ha vannak előismeretei egy adott fajról, akkor rá tud készülni bizonyos helyzetekre, és ez nagy előny lehet például egy madárnál, mert náluk minden nagyon gyorsan történik. Hiába használ az ember sorozatfelvételt, még abból is kimaradhat az a pillanat, amelyet szeretett volna elcsípni.

Potyó Imrétől mit tudsz tanulni? Mi az, amit el tudsz tőle lesni?

Leggyakrabban sötétedésben fényképez, ügyesen játszik a fényekkel, a vakutechnikával, a zseblámpával. Nagyon érdekes megvilágítást ad a képeinek. Így főleg technikai dolgokat tudok tanulni tőle, valamint makrofotózást. Ugyanis Imit egy ideje teljesen elvarázsolta a makrovilág, annak fotózása, és én is nagyon nyitott vagyok erre a területre. Kompozíciós dolgokban is tud segíteni, hogy milyen szögből

Bepillantás

Kontraszt

Kilégzés

érdemes fotózni egy adott témát, honnan kapja a megvilágítást, hogy az szép legyen, mert egy gombafotózásnál vagy bármilyen apróbb dolognál pár milliméteren múlik a végeredmény, és ő ezeket nagyon átlátja már.

A hazai fotósok közül kiknek a képei tetszenek?

Három fotós munkásságát követem: Máté Bencéét, Daróczi Csabáét, illetve Potyó Imréét. Őket tartom a legjobbaknak. Máté Bencénél is voltam már egy hetet leses fotózáson Pusztaszeren, de az egy teljesen más élmény, mint amikor az erdőben magunk keressük a témát. Egy zöld küllővel gyűrűzés után, elengedés előtt – Fotó: Pálvölgyi Krisztina Egy leses fotózásnál a téma érkezik a fotóshoz. láthatnak onnan fentről a madarak. Csodálatos, hogy ott vagyok láthatatlanul egy olyan élővilágban, Tudom, hogy van még egy hobbid, a zeahol nekem egyébként nem lenne helyem, de a lesnek köszön- nélés. Küldtél nekem egy videót, amelyben hetően mégis közel tudok kerülni az állatokhoz. (megszámoltam) öt hangszeren játszol: dob,

gitár, basszusgitár, szinti meg még egy hegedű is. Felmerül az emberben, hogy a suli mel-

Lilinek kezdetben a madarak voltak a kedvenc fotótémái, de ahogy lett hogy jut időd ennyi mindenre? És miért tudása fejlődött, kinyílt számára a világ, és ma már mindenféle kezdtél el dobolni? fotótéma érdekli. Itthon a Gemenci-erdőbe szeretne eljutni, mert Van egy szigorú időbeosztásom, hogy mikor nagyon kíváncsi annak varázslatos világára. Külföldi álom-úticélja hova megyek, de ez igazából nem is szigorú, mert pedig Új-Zéland, amelynek különleges és egyedi élővilága vonzza. mindenhova szeretek járni. 7 évesen gitárral kezdtem a zenélést, egy ismerősömtől tanultam.

Állatfajok közül nagyon szeretne Aztán 8 évesen jött hozzá a hegedülés, amelyet egyszer bálnákat fotózni, zeneiskolában tanulok, immár 10 éve. Játszom egy klasszikus zenekarban, rockzenét kedvelő amire egy norvég fotós előadása inspirálta, akit a már említett bandát, és mivel dobosunk nem volt, megtanultermészetfotós-fesztiválon látott. De érdekli a drónfotózás is, mert tam dobolni. Úgy voltam vele, hogy elég vagány egy teljesen más perspektívát tár fel, és szívesen megnézné, mit dolog dobosnak lenni, főleg lányként. zenésztársaimmal pedig alapítottunk egy rock-

Hogy jut idő a barátaidra?

Szülei mindenben támogatják őt és öccsét, többek közt abban Mindenki azzal és azokkal tölti a szabadidejét, is, hogy szabadidejükben választott hobbijaiknak élhessenek. amivel és akikkel szeretné. Fontosak számomra Lili nemcsak emiatt hálás nekik, hanem mert nagy motivációt az iskolai barátságok, de azáltal, hogy ennyi jelent számára az, hogy érdekli is őket, amit csinál, hogy valóban mindent csinálok, több baráti társaságom is meghallgatják őt, amikor megosztja velük legújabb élményeit van. A zenészek mellett ott vannak a madarávagy amit épp tanult. És közben észrevette, hogy ez a tudás szép szok és a fotósok, bár az utóbbi két társaság lassan átszivárog a szülei be is. Például ők korábban nem annyira gyakran összeolvad. Egyébként én is ugyanúgy ismerték a madárfajokat, de Lilinek köszönhetően ma már so- eljárok bulizni, és pontosan ugyanolyan dolkat felismernek a kertjükbe érkező vagy a kirándulásaikon látott gokat csinálok, mint egy átlagos 18 éves, csak madarakból. ezekkel megspékelve.

csináltam. A képeimet is gyakran megmuta-

amely a terepi fotózáshoz kell?

Nem volt még ebből nézetletérés vagy lenékönnyebb. Meg a kijárás is. Én például nem megyek egyedül terepre, és a szüleim sem engednének szívesen, de a barátaim közül szerencsére mindig van, aki velem tart.

Mik a távlati terveid? Feltűnt, hogy a madarászat kapcsán szívesen tanítasz gyerekeket is.

A gödöllői Szent István Egyetem agrármérnöki szakán szeretnék továbbtanulni, utána pedig vagy az egyik nemzeti parknál, vagy a Magyar Lili madárfaj-felismerős feladatot játszik óvodásokkal a Merzse-mocsárnál Madártani és Természetvédelmi Egyesület-

Ezek miatt a megspékelős dolgok miatt szervezetnél elhelyezkedni. Nagyon vonz a gyerekek világa, és nem néznek néha egy kicsit csodabogárnak? szerintem fontos, ahogy ez nálam is történt, hogy egészen kicsi A gimnáziumban még sosem éreztem ezt, sze- kortól elkezdődjön a szemléletformálás, mert ekkor még nagyon rencsére jó suliba járok, és a tanárok is abszolút nyitottak. Ha egy gyerek egészen fi atalon lát egy fészket egy odús támogatják, elfogadják mindazt, amivel fog- gyűrűzésnél, látja az ott fészkelő széncinegét, az odúban a tojásait, lalkozom. Ők is és az iskolatársaim is érdek- akkor ez benne olyan pozitív élményként marad meg, hogy nem lődőek, kérdezik, hogy épp merre jártam, mit fogja bántani azt az állatot később sem. tom nekik, és fontos számomra a véleményük, Mi az, amit semmiképp sem hagynál abba? hisz ők nem szakmai szemmel nézik ezeket. Ha úgy adódik, akkor ezeket gond nélkül el tudom hagyni, mert

A természetfotósok között még mindig meg is lehet tartani, csak kicsit átformálva. Egy családdal is el férfi uralom van, több a fi ú a fi atalok között is. lehet menni kirándulni, madarászni, közben fotózni. A zene peMi a tapasztalatod, nem gondolják azt, hogy dig megmaradhat olyan formában, hogy majd a gyerekeimnek te esetleg nem bírod úgy azt a fi zikai strapát, zenélek, gyerekdalokat énekelek.

nél, esetleg környezeti neveléssel foglalkozó ez nekem mind hobbi. De azt gondolom, hogy igazából mindet zés a velem egyidős természetfotós srácokkal. Biztosak vagyunk benne, hogy Lili jóvoltából még sok szép, terDe nyilván a fi zikai részét én is érzem, hogy mészetből elkapott pillanattal gazdagodunk majd fotói által, a ugyanaz a táska az ő hátukon, akik magasab- madarakról és Földünk élővilágáról szerzett tudásának köszönhebak, erősebb fi zikummal rendelkeznek, sokkal tően pedig mi és a jövő generációi is sokat fogunk tanulni tőle.

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Fotósfelszerelés

Jelenleg egy Nikon D500 géppel dolgozom, amelyhez van egy 200–500 mm-es Nikon optikám és még két alapobjektívem, valamint közgyűrűk makrofotózáshoz. Amit még a későbbiekben szeretnék, az egy nagy látószögű objektív, hogy minél szebb tájképeket tudjak készíteni, illetve még egy vaku a már meglévő mellé, mert két vakuval olyan megvilágítási játékokat lehet csinálni, amilyeneket eggyel nem tudok megvalósítani.

Erdei bolygó

Múló idő