Ökotúra

Vadregényes tanösvény az ország tetején

Írta: Tóth Judit Fotók: Gulyás Attila

Kékestető az ország egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, sokan autóznak fel ide, hogy a kilátóból megcsodálják a pazar panorámát, sétáljanak vagy télen síeljenek egy jót. Távolabbra azonban már csak kevesebben merészkednek, pedig az igazi csodák ott kezdődnek.

Az ország legmagasabb hegyét bejáró Kékes tanösvény útvonala gyönyörű helyekre kalauzolja el az embert, és útközben sok érdekes látnivaló is elénk kerül. Pláne akkor, ha olyan szakavatott kísérővel indulunk útnak, mint Magos Gábor, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának vezetője, akit nemcsak a munkája köt a Mátrai Tájvédelmi Körzethez: itt nőtt fel, családjával pedig most is a Mátra gyönyörű hegyei között él.

Jég nem volt, fagy annál inkább Az előrejelzések egész napos esőt jósoltak túránk napjára, ám szerencsére tökéletes kirándulóidőben járhattuk végig az ország legmagasabban fekvő tanösvényét. A túra Kékestetőről indul, illetve oda is tér vissza, a közbeeső közel 9 kilométer pedig elképesztő szépségeket rejt. Mindezekre nem is kell sokat várni. Alighogy magunk mögött hagyjuk a tévétorony, az étterem és a bazársor alkotta, kirándulócsalogató háromszöget, éles váltással máris egy varázslatos erdőben találjuk magunkat, idős bükkökkel és mohaszőnyegbe burkolódzott, hatalmas andezitsziklákkal.

A Kékes különlegessége nem pusztán abban rejlik, hogy ez az ország legmagasabb hegye, de a jégkorszakban kialakult formakincse és élővi-

A tanösvényen gyönyörű erdők, pazar kilátás és különleges fajok várnak ránk

lága is nagyon izgalmas hellyé teszi. A jégkorszakban a Mátrát nem borította összefüggő jégtakaró – fagyos, hideg, illetve melegebb időszakok váltották egymást, és a felszínt a folyamatos fagyások és olvadások okozta aprózódások, csuszamlások formálták. A fagy okozta aprózódás nyomán törmeléklejtők, kőtengerek alakultak ki, máshol függőleges, kifagyásos sziklafalak és meredek gerincek teszik változatossá a hegyet, amelynek északi oldalán egy több száz méteres letörés szakad a mélybe.

Az indítótáblákat az ajándékárusok bódéi miatt nem könnyű észrevenni A tanösvény az északi sípálya teteje mellett kezdődik

A havasi cincér lárvái évekig fejlődnek az elhalt fában – Fotó: Adobe Stock

A holt faanyag a gombáktól a madarakig számos faj számára létfontosságú

A mi utunk is itt, az északi letörés peremén halad. Most 1015 mé- Gábortól megtudom, hogy egyes fajok – például teren vagyunk, a Pisztrángos-tó, ahová tartunk, és amely légvo- a kis szarvasbogár vagy bizonyos virágboganalban alig 1 kilométer ide, már 670 méteren található, a kettő rak – lárvái inkább a fekvő fatörzseket szeretik, között pedig ott van ez a tekintélyes, 3-400 méteres leszakadás. amelyek felveszik a talajnedvességet, mások, Útközben néha le-letekintek a tátongó mélységbe, ámuldozom az mint például a havasi cincér lárvái, inkább a erdőben szanaszét heverő sziklákon, lefotózok egy törmelékkúp „lábon száradt” korhadó fát szeretik jobban. tetején álló, öreg juhart, közben hallgatom Gábort, aki folyama- Aztán vannak olyan bogarak, amelyek csak tosan mesél a látottakról. egy-egy fafajt kedvelnek, sőt vannak olyanok is, mint az álkomorkák, amelyeknek a lárvái Nem az a szép erdő, ahol sorban állnak a fák a korhadó fán élő gombákban, taplókban fejA Kékes környékén, 900 méteres magasságtól felfelé hegyvidéki lődnek. Fotós kollégámmal részt veszünk egy (montán) bükkösökkel találkozhatunk, amelyek hűvösebb, pá- röpnyílás-felismerő gyorstalpalón is, majd radúsabb mikroklímája kedvez a hegyvidéki, kárpáti fajoknak. megpróbáljuk kitalálni, vajon a fatörzseken Gábor is felhívja ezekre a fi gyelmünket útközben, az egyik fa látható kisebb-nagyobb lyukakon havasi cintövében pávafarkú salamonpecsét, arrébb farkasboroszlán nő. Ha- cérek vagy díszbogarak repültek-e ki. zánkban az ehhez hasonló montán bükkösök igen ritkák, csak a szomszédos Galya-tető környékén, valamint a Zempléni-hegység, Muflonok és az egyre a Bükk és a Börzsöny magasabb régióiban fordulnak elő. bolondabb időjárás Miközben sétálunk, hallgatjuk a madarakat, Körülöttünk 160 évnél idősebb bükkök, egy-egy kidőlt matuzsá- futólag egy kis dögszagba is beleszippantunk. lem helyén fi atal fák igyekeznek a fény felé, és ebben az erdőben Erdei szömörcsög lapul valahol. A fura küla kidőlt, korhadó fáknak is helye van. „Ebben az állományban sejű gomba ezzel az átható szaggal csalogatja az a klassz, hogy már kezd őserdei jelleget mutatni, ahol a természetes folyamatok dominálnak, és elkezd Vezetett túrák a tanösvényen többkorúvá válni az erdő. Az erdőgazdálkodás során is ezt kellene modellezni, kisebb beavatkozásokkal” A Kékes tanösvényen évente néhány – előre meghirde– magyarázza Gábor. tett – alkalommal tartanak vezetett túrákat, de egyéni igények szerint is lehet kérni szakvezetést. Ennek díMég ma is sokan gondolják úgy, hogy az a szép erdő, jairól, illetve a nyilvános túrák időpontjairól a Bükki ahol rend van, ahol szálbükkök állnak csatasorban, Nemzeti Park Igazgatóság honlapján lehet tájékozódés nem értik, miért nem viszik el a kidőlt fákat, hisz ni. A tanösvény útvonala és állomásainak ismertetője azok csak rontják az összképet. De a kidőlt, korhadó – a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság többi tanösvéfáknak nagyon fontos szerepük van az erdő életében, például számos rovarfaj lárvái fejlődnek bennük. nyéével együtt – a található meg. www.bnpi.hu/hu/turak oldalon

meg, például egy adott élőhely természetvénak mindent, amit érnek. Mi is látjuk a rágásnyomokat a fi atal fák törzsén és a mufl onok gyon sok a vad, a kitett, meredek lejtőkön már annyira nincs talaj, hogy a lezúduló csapadék a megmaradt kis talajréteget is leviszi. Ez egy komoly probléma, amely az erdő hosszú távú létét fenyegeti” – magyarázza Gábor, és közben Kékes tanösvény

Hossza: 8,5 km

Szintkülönbség: 410 m

Állomások száma: 10

Bejárásához szükséges idő: 4-4,5 óra

Nehézség: néhol nehéz terep

Jelzés: fehér alapon ferde kék sáv

Körtúra, kiindulási és érkezési pont:

Kékestető

További infó: www.bnpi.hu mutatja, hogy tíz éve a meredek hegygerinc oldalában még az ösvény mellett is nőtt a védett szirti gyöngyvessző, a Zólyomi- és a dunai berkenye, mostanra viszont csak olyan kitett helyeken maradtak meg ezek a fajok, ahová a mufl onok sem tudnak kimenni.

A Mátra volt az egyik első hely az országban, ahová 1923-ban betelepítették a mufl ont, de nemcsak ezek az állatok hagynak maradandó A vadak jelenlétét kitaposott ösvények és lerágott növények jelzik nyomokat az erdőkben, a klímaváltozás is érezmagához a rovarokat, hogy azok messzire vi- ből a szempontból az egyik legérzékenyebb fafajnak számítanak. gyék a spóráit. Gábor kifogyhatatlan az érde- „Nyáron túl meleg van számukra, ráadásul az utóbbi években már kességekből, de nemcsak az erdőről kapunk a szokásos nyári esők is elmaradnak, helyettük brutális záporok teljesebb képet, kirajzolódik az is, mennyire vannak, ezek azonban olyan intenzitással jönnek, hogy a száraz összetett a természetvédelmi őrök munkája, és talaj már nem képes a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű vizet ahhoz, hogy a lehető legjobb döntést hozzák felvenni.” delmi kezelésével kapcsolatban, nagyon sokat Közben teszünk egy kis kitérőt a tanösvényről a közeli Sas-kő szikkell tudniuk az ott élő fajokról. laormára, ahonnan egészen pazar a látvány. Siroktól Parádsasvárig

Itt, a Mátra erdeiben az egyik legnagyobb valószínűleg arra utal, hogy a környék egykor bővelkedett sasokgondot a túl nagy vadállomány jelenti, mert a ban és sólymokban, de a mélybe szakadó, meredek sziklafalon szarvasok, őzek, mufl onok, vaddisznók lerág- régen még fakó keselyű is költött. csapásait a meredek hegyoldalakon. „Ahol na- 0 1 km

teti a hatását. Különösen itt, hisz a bükkök ebazonosítjuk be a Mátra északi lábánál fekvő falvakat. A hely neve

Térkép: Bagaméri Gergely

A hegység egyik legszebb kilátását a 899 méter magas Sas-kő nyújtja. Itt áll az I. világháborúban elesett turisták emlékműve

A Sötét-lápától a Kőris-mocsárig A Sötét-lápának nem csupán a neve olyan, mintha A Gyűrűk Ura egyik helyszíne lenne, pont úgy is néz ki. A hatalmas sziklamező törmeléktakaró és kőtenger egyszerre, mert az egymás hegyén-hátán heverő szikladarabok részben hegyomlások révén jutottak ide, részben helyben törte azokat darabokra a fagy.

A szürke sziklákon páfrányok zöldellnek mindenfelé. Az erdei pajzsikák és a hölgypáfrányok mellett olyan különleges fajok is vannak itt, mint a védett szőrös és karéjos vesepáfrány vagy a szálkás pajzsika. Szintén jellemző itt a hidegkedvelő havasalji rózsa vagy a havasi ribiszke, amelynek piros termései még ott fi gyelnek az ágvégeken. Nem véletlen, hogy ezek a fajok épp itt, a sziklamezőkön maradtak fenn, hisz a kövek között a nyári hőségben is jóval hűvösebb van.

Ahogy haladunk tovább, egyre több a vizenyős folt és a kisebb tócsa az úton. Most már a hegy meredek, északi letörése alatt vagyunk. A letörés aljában fakadó források itt csendesen szivárognak lefelé, és közben alaposan átáztatják a talajt. A lecsorgó víz

Karéjos vesepáfrány – Fotó: Király Zsolt

Az erdei kis vízállások ritkák, de annál fontosabb élőhelyek

Az alpesi gőték október elején húzódnak be a telelőhelyeikre – Fotó: Adobe Stock

Itt átérezhetjük az élettel teli, gyönyörű erdők varázsát

csuszamlás nyomán létrejött mélyedésekben gyűlik össze, kis forráslápokat és tavacskákat alakít ki, mint amilyen például a Pisztrángostó vagy a Kőris-mocsár.

Ezek az erdei vízállások nemcsak gyönyörűek és mesebeliek, fontos és ritka élőhelyek is, ahol kétéltűek, például alpesi gőte, foltos szalamandra, gyepi béka, mocsári-forráslápi növények, mint a hegyi perje, a hegyi veronika vagy különböző páfrányok találnak megfelelő életfeltételeket. Csodálkozom, hogy a Pisztrángos-tóban október elején is látunk még alpesigőte-lárvákat. Hamarosan most már ők is átalakulnak, aztán kijönnek a vízből, hogy alkalmas telelőhelyen vészeljék át a hideg hónapokat.

Ahol életre kel az erdő Ma már egyre többet hallani arról, mennyiben más egy természetközeli és egy telepített erdő. A szikár tényeken túl itt, a Kékes északi oldalában látjuk, halljuk, érezzük is a különbségeket. Lassan magunk mögött hagyjuk az egykorú bükköst, túljutunk a tanösvény legkomolyabb mászásán, majd belépünk Kékes Észak Erdőrezervátumba. Hogy még jobban belemerülhessünk az őserdőbe, letérünk egy kicsit a tanösvényről, és gyalogolunk pár száz métert a sárga kereszt jelzésen, amely átvezet az erdőrezervátumon.

Míg az egykorú, telepített bükkösben szinte teljes csend vett körül bennünket, itt szó szerint élettel telik meg az erdő. Harkályok kopognak itt-ott, madárdal szól a magasból, a kidőlt fákat vastag mohaszőnyeg borítja, és furcsamód ősszel is van aljnövényzet, pedig egy bükkösben járunk. Valahogy van dinamikája az egésznek. Van, ahol sűrű, sötét az erdő, máshol egy kidőlt óriás helyén fény árad be, és versenyre hívja a következő generációt.

A Kékes északi része a Károlyi család birtoka és vadászterülete volt, így az itteni erdők so-

Az ősz szépséges, ám mérgező virága az őszi kikerics

káig megmenekültek a kivágástól. Az 1970-es években megindultak a turisztikai fejlesztések, és ezzel párhuzamosan (érthetetlen) azt is gondolták, hogy az idős erdőkre már nincs szükség. Nagy részüket, az aszfaltozott Hurok úton elérhető állományaikat le is termelték. Mire az illetékesek észbe kaptak, már csak a mai erdőrezervátum területén és néhány kisebb foltban maradtak meg az idős bükkösök. Ezekre az öreg, 160 évnél korosabb erdőkre most már nagyon vigyáznak, erdőművelés nem folyik bennük, fontos kutatások viszont szép számban zajlanak.

Az idős erdők fennmaradása azért is nagyon fontos, mert számos olyan állatfaj van, amelyek ezeknek az erdőknek az eltűnésével szintén eltűnnének. Ilyen például a ritka, fokozottan védett fehérhátú fakopáncs vagy a remetebogár, amely nevéhez hűen meglehetősen visszavonultan él. Ha nem muszáj, egész életében nem hagyja el azt az odút, ahol peteként megkezdte életét. Ahhoz azonban, hogy élhessen, nélkülözhetetlenek az öreg fák.

Most, így a végén, miután ódát zengtem a Kékeshez, már bevallhatom, hogy korábban, bár jó néhányszor jártam a Mátrában, valahogy soha nem sikerült közel kerülnöm hozzá. Ezúttal azonban a hegység a Kékesen keresztül megmutatta vadregényes arcát, és ezzel nemcsak alaposan meglepett, de teljesen el is bűvölt.

Mindent a Mátráról: megnyílt a Harkály Ház

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság legújabb látogatóközpontja augusztus közepén nyitotta meg kapuit Mátrafüreden. Az interaktív kiállításon minden korosztály talál valami izgalmasat, és az interaktivitás itt szó szerint értendő, mert nemcsak nézni, de hallgatni, tapintani, keresni, kutatni is kell. Virtuális repülést tehetünk a Mátra fölött, a hegység kialakulását két képernyőn futó animációs kisfi lmek magyarázzák, miközben egy terepasztalon is látjuk az adott földtörténeti időszak történéseit. A kiállításon sok más mellett megcsodálhatjuk a hegységben talált ásványokat, eltöprenghetünk a holt faanyag szerepén, és a természetvédelmi őrök szerteágazó munkájába is bepillantást kapunk. Az egyik legizgalmasabb rész a „sötétszobában” várja a látogatókat, ahol az éjszaka jellegzetes hangjaival lehet megismerkedni, de itt szembesülhetünk azzal is, hogy léteznek világító giliszták. Igen, itt nálunk. A világító giliszták a holt faanyaghoz kötődnek, de hogy pontosan miért is jó nekik, hogy világítanak, az még egyelőre rejtély a kutatók számára. Egyes elméletek szerint a támadóikat akarják elriasztani ily módon. A szomszédos helyiség is hasonló érdekességeket tartogat, itt ugyanis képzeletben lemegyünk a föld alá, és megint csak elképedünk, hogy mennyi érdekes élőlény van körülöttünk. Mint például a hangyaboglárka nevű lepke, amelynek lárváját különös viszony fűzi a hangyákhoz, vagy a temetőbogár, amelyről nem gondolnánk, hogy odaadó szülőként neveli utódait. A Harkály Ház közelében induló Cincér tanösvényen a 3,5 kilométerre fekvő Sás-tóig sétálhatunk. Csoportok számára mind a kiállításon, mind a tanösvényen szakvezetés, illetve természetismereti foglalkozás igényelhető. További infó: www.harkalyhaz.hu