TUDÁSTÁR

Kiránduljunk hat lábon!

Írta: Sághy Melinda, Kiss Tamás Vagyis a kutyám és én. Fogjuk magunkat, és irány az erdő! Ennyire egyszerű. Vagy mégsem? Egy biztos: a természetjárás próbára tesz minden felelős kutyatartót.

Fotó: Magócsi Márton

Kiránduljunk hat lábon!

E

lőszeretettel kirándulunk házi kedvenceinkkel, hiszen ők is családtagok, és a kikapcsolódás nem az igazi nélkülük. „Hatlábúként” azonban jó pár szabályt be kell tartanunk, hogy a kirándulás mind az erdei élővilág, mind pedig családunk és más kirándulók számára zökkenő-, stressz- és balesetmentesen végződjön. Tekintsük át, mit érdemes tudni a kutyával való kirándulásról, hogy az erdőlátogatás mindenkinek jó és maradandó élmény legyen.

A helyszín megválasztása Először is érdemes körültekintően kiválasztani az útvonalat, nehogy útközben nem várt nehézségekkel találjuk szemben magunkat. Sok kutya remekül teljesít különböző akadályokon, de tartsuk szem előtt: hű társunknak nincs keze, így erős kihívásokkal küzd olyan szakaszokon, ahol mászni kell. Nincs ilyenekből sok hazánkban, de néhány népszerű kirándulóhely kapásból kiesik a lehetséges útvonalak közül: például a Rám-szakadék és a Holdvilág-árok. Ezeken a helyeken egyébként is annyi az ember egy szép hétvégén, hogy nemcsak ebünk, hanem saját nyugalmunk érdekében is jobban tesszük, ha másfelé indulunk kirándulni.

Ne feledkezzünk meg az útvonal tervezésekor kutyánk vízigényéről sem. Főleg meleg, száraz, nyári napokon érdemes útba ejteni megfelelő tisztaságú patakokat, tavakat, ahol kutyánk pótolni tudja az elvesztett vízmennyiséget, vagy ha ilyesmi nem esik útba, mi magunk vigyünk megfelelő mennyiségű ivóvizet mindannyiunk számára.

Többnapos túrán nagyobb testű kutyánk segítségünkre lehet a kiránduláshoz elengedhetetlenül szükséges felszerelés cipelésében. Léteznek ugyanis remekül felépített, kutyák számára kialakított hátizsákok. Érdemes körültekintően eljárni: a kutya pontos lemérése után könynyen megtalálhatod a számára kényelmes és anatómiailag leginkább megfelelő hátizsákot. Egy jó kutyahátizsák könnyű, tartós, állítható, így segítheti a megfelelő súlyelosztást, ezáltal kényelmes és gerinckímélő viselet kutyánk számára.

Fotó: Adobe Stock Fotó: Magócsi Márton

A hátizsákban kutyánk a saját vizét cipeli – Fotó: Adobe Stock

A kirándulás pórázon biztonságos igazán – Fotó: Csanádi Márton

Ha túránk során étteremben kívánunk étkezni, érdemes előre telefonon érdeklődni, hogy négylábú társunk kívánatos-e a vendéglátóhelyen. Nyitott helyeken már szinte mindenhol szívesen látják állatainkat. Általánosságban elmondható az is, hogy az étkezőhelyek egyre nyitottabbak a kutyások iránt, és ritkán ütközünk elutasításba, ám amennyiben biztosra akarunk menni, érdemes előre tájékozódni.

Kutyaetika a természetben Négylábú útitársainkat erősen ajánlott pórázon, illetve láb mellett vezetni. Adja magát, hogy az erdőben végre elengedjük kedvencünket, de amellett, hogy ez jogszabályba ütközik, felvet számtalan kényes kérdést is, amelyek mind-mind a felelős kutyatartásról szólnak, fajtától függetlenül. Az erdőjáró emberek általában állatbarátok, de akkor sem vehetjük teljesen készpénznek minden szembejövő turista esetében, hogy a kedvencünk másokból is olyan örömet fog kiváltani, mint amilyet számunkra okoz nap mint nap. Semmiképpen se hagyjuk, hogy ebünk felugráljon, összesározza, megnyalja a velünk szembejövőket, netán rosszabb esetben megkapja őket. Olyan személy számára, aki fél a kutyától, nem lesz megnyugtató, ha több tíz méterről ordibáljuk, hogy „nem bánt, nem bánt!”. A gyerekek számára pedig komoly lelki traumát tud okozni egy kedves, de túl közvetlen kutyus.

Ne engedjük kedvencünket más kutyával barátkozni, ha az szemmel láthatóan félős vagy éppen agresszív. Amennyiben megkülönböztető jelzéssel ellátott, dolgozó kutyával (segítő-, vadászó, szarvasgomba-kereső kutyával) találkozunk, ne zavarjuk munkája közben.

Ezen a ponton érdemes kiemelni azt, ami otthon is evidens (vagy legalábbis annak kellene lennie), de az erdőben, szokatlan környezetben nagyon láthatóvá válik: alapvető fontosságú,

Fotó: Csanádi Márton

Szabadon engedett kutyánk zavarhatja a természet lakóit, de rá is számos veszély leselkedhet – Fotó: Milton Cogheil / Adobe Stock Fotó: Adobe Stock

hogy folyamatosan képezzük kutyáinkat és ezzel együtt magunkat is mint tulajdonost – ez a hétköznapi életünket is megkönnyíti. A jó szocializáció, a többi kutyával, állattal történő békés vagy legalább elkerülő viselkedés és az engedelmesség egy kiránduláson is fontos.

Például ott vannak a terepfutók, a bringások és a lovasok, akik gyorsabb mozgásukból adódóan terelő- vagy hajtóösztönt is kiválthatnak kutyánkból, ezért ezek a helyzetek fokozott figyelmet igényelnek. Ha állatunk van annyira képzett, hogy bármikor visszahívható, ha meglát egy menekülő vadat, vagy rögtön lábnál marad, ha félreállunk, hogy elengedjünk egy futót vagy egy kiránduló családot, mi pedig vagyunk annyira tudatosak, hogy kirándulás közben folyamatosan figyeljünk minden lehetséges konfliktushelyzetet, ebben az esetben a póráz elhagyása – felelősségünk teljes tudatában - egy kevésbé frekventált helyen már opció lehet, függetlenül attól, hogy jogszabályba ütközik. Minden más esetben pedig ott a póráz, amelynek hosszával tudunk kisebb-nagyobb szabadságot adni négylábú útitársunknak. A lovassal való találkozás különösen érzékeny pontja a kutyával való természetjárásnak. Ne feledjük, hogy a ló „evolúciósan” menekülő állat, a legkisebb zajtól, számára furcsa reakciótól is megijedhet, ezzel esetleg bajba sodorva lovasát. Nyugodt, határozott viselkedésünkkel, kutyánkat kordában és pórázon tartva elkerülhetjük a felesleges konfliktusokat és baleseteket.

Tudtad?

Fotó: Csanádi Márton

Magyarországnak 9, nemzetközileg is elismert kutyafajtája van, amelyek 2017-ben a hungarikumok közé is bekerültek. E fajták között van pásztor-, terelő- és vadászkutya is: kuvasz, komondor, puli, pumi mudi, rövid szőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla, magyar agár és erdélyi kopó. Mindegyik fajtánk munkakutya, ebből adódóan nagy a mozgásigényük és rendkívül tanulékonyak, szükségük is van a „kihívásokra”. Akár hobbikutyaként is, de mindenképpen megfelelő tartás és előképzettség mellett e fajták mindegyike remek társa lehet a természetjáróknak. A fajtákkal kapcsolatos információkért keresd a fajtagondozó egyesületeket! A vadász meg az ösztön Elsőre nem is gondolnánk, de több, a vadgazdálkodásra, a természetvédelemre, az állatjólétre is vonatkozó jogszabály rendelkezik arról, hogy mit és hogyan tehetünk meg kutyánkkal a szabadban. Ahogy egy fokozottan védett, természeti értékekben gazdag területen mi magunk is okozhatunk komoly kárt többek között a védett növény- és állatfajokban (például taposással), úgy a kutyánk is. Ezzel egyidejűleg fontos tisztában lennünk azzal is, hogy a természet veszélyforrás is lehet négylábú társunk számára.

Vadászles kihelyezett sótömbbel Fotók: Magócsi Márton

Magyarország természeti környezetének jelentős része vadászterületnek minősül. Azaz a kirándulóhelyeken a vadászatra jogosultat vadgazdálkodási terv kötelezi a szakszerű vadgazdálkodásra, így hivatásos vadász alkalmazására, illetve a vadállomány védelmére (dúvadgyérítés, vadföldművelés, vadtakarmány-előállítás) is.

Legyen akár fajtatiszta, akár keverék a kutyád, egy dologban biztos lehetsz: a kutya háziasításával az ősöktől örökölt vadászösztöne nem veszett el. Tekintve, hogy biológiai lények, még a nagyon megbízható kutyák esetében is akadhat kivétel, és könnyen egy-egy vad után eredhet. Január végén, február elején például fialnak a vaddisznók, így összefuthatunk malacait vezető, védő kocával. E találkozást jobb elkerülni: a kocák igen vehemensen védelmezhetik kicsinyeiket, komoly sérüléseket okozhatnak ebünknek, de akár nekünk is. A szarvasfélék április és július között ellenek. Egy elengedett kutya megtalálhatja a gidákat és, a borjakat, amelyeket ezért anyjuk ott is hagyhat, de kutyánk egy óvatlan vagy szándékos mozdulattal akár meg is ölheti a gyámoltalan állatot. Jobb, ha tudjuk: bármely vadfaj egyedében okozott kárért az azt okozó kutya tulajdonosa felel.

Vadászterületen a vadászati törvény vonatkozó szakaszai alapján a vadat űző vagy a vadat elejtő kutya elfogható vagy elejthető, ha a vad sérelme másként nem hárítható el. És mindig

A vadászó erdélyi kopók mindig a vad után erednének – Fotó: Csanádi Márton

A GPSnyakörv biztonsági megoldást jelent – Fotó: Adobe Stock

a vadász dönt. Ezenfelül meg kell említeni, hogy a szőrmés ragadozók gyérítésére a vadásztársaságok jogszerűen alkalmaznak ölő-, közismertebb nevükön hattyúnyak- vagy tányércsapdákat. Ezeket az eszközöket általában a hivatásos vadász kezeli, és a veszettség elleni immunizálás miatt felszaporodott róka- és aranysakál-állomány szabályozására szolgálnak. A csapdákat arra tervezték, hogy azokat jól álcázva és csalifalattal ellátva megfogja és szenvedést nem okozva elpusztítsa a gyanútlan rókát, illetve az aranysakált. Vigyázzunk, hogy az esetlegesen póráz nélkül vezetett, elcsámborgott kutyánk ne essen a csapda áldozatául! Sajnos nem kötelező, de a vadászatra jogosultak általában kiplakátolják, ha a térségben csapdákat helyeztek ki.

Ha mégis megkockáztatjuk, hogy póráz nélkül kirándulunk kutyánkkal, akkor az elcsatangolás esetére biztonsági megoldást jelenthet, ha telefonszámmal ellátott láthatósági nyakörvet és/vagy mellényt adunk rá, de használhatunk GSM-jeladót telefonos applikációval, vagy elláthatjuk GPS-es jeladóval is négylábú társunkat.

Fontos és érdemes tudni róla, hogy aki a „felügyelete alatt álló kutyát a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja, illetve természeti és védett természeti területen vagy vadászterületen – a vadászkutya és a triflakereső (szarvasgomba-kereső) kutya kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja, szabálysértést követ el”. Ezen szabálysértés miatt a közterület-felügyelő, természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr, továbbá a mezőőr is szabhat ki helyszíni bírságot.

A fentiekből láthatjuk, hogy a többi turistára nézve, de a természet és a vadállomány védelme érdekében is minden szempontból az az etikus kutyatartói viselkedés, ha négylábú társunkat pórázon vezetjük erdőn-mezőn. Ezenfelül készüljünk fel arra is, ha megtörténik a baj: legyen nálunk kutyánk oltási könyve, elsősegélycsomag, esetleg a környék állatorvosainak címlistája, és bizony a szájkosárra is szükség lehet például az étteremben, illetve kérhetik is használatát egy- egy népszerűbb látnivalónál.

Mit tehetünk a kutyák paraziták elleni védelme érdekében? Négylábú társunk esetében is elsődleges fontosságú, hogy megfelelő védelemmel rendelkezzenek a külső és a belső élősködők ellen. Az erdőt sűrűn látogató kutyákat érdemes minimum havi rendszerességgel féreghajtóval ellátni. Akaratlanul is felveheti különböző férgek lárváit, petéit.

Az erdőben előforduló, vérszívó paraziták esetében szinte mindenkinek a kullancsok jutnak eszébe. A kullancsok aktivitása elsősorban a számukra elengedhetetlen pára- és nedvességtarta-

Védekezzünk a betegségeket terjesztő paraziták ellen! – Fotó: Adobe Stock

lomhoz köthető. Korábban Magyarországon két kullancsaktivitási csúcsot figyelhettünk meg: egyet a március és június közötti időszakban, egy kisebbet pedig szeptemberben. Mivel a telek egyre enyhébbek, az „elérhető” nedvesség adott, így mára már a késő őszi, téli, illetve kora tavaszi túráinkon is találkozhatunk a kis vérszívókkal.

A hazai kullancsfajok esetében a vérszívás önmagában nem lenne veszélyes, de ezek az állatok sajnos számtalan kórokozó terjesztői lehetnek. Amíg a kullancs vért szív, addig elméletileg nem juthatnak be az általa terjesztett kórokozók a gazdaállat szervezetébe. Amikor megszívta magát, és elengedi a gazdát, akkor a nyálával juttathatja be az általa hordozott kórokozókat. Fontos tudni, hogy a kullancsoknak csak egy része hordozza a különféle betegségek kórokozóit, és ezeknek is csak egy része adja át a patogéneket vérszívása során. Ezek mind emberre, mind a kutyára nézve is ártalmasak lehetnek. Így egyegy kiadósabb erdei vagy mezei gyaloglás után mindenképpen fontos átnézi magunkat és kedvenceinket, hiszen, ha a kullancsot még a vérszívás fázisában megtaláljuk és szakszerűen eltávolítjuk, jelentősen csökkenthetjük a fertőződés kockázatát.

A kullancsok által terjesztett betegségek közül hazánk területén főleg a babéziózis és a kutyákat is érintő Lyme-kór fordul elő. Amennyiben ebünk átvizsgálása során kullancsot találtunk benne, és a csípést követő hétben a kutya étvágytalan, azonnal forduljunk állatorvoshoz. Ne várjuk meg, míg kedvetlen lesz, illetve belázasodik. A babéziózissal fertőzött állat vörösvérsejtjei szétesnek, így a festékanyaguk a vizeletbe jut, az barnás színűvé válik. E tünet jelentkezése után az állat kezelés nélkül napokon belül elpusztulhat.

A Lyme-kór jellegzetes tünete a Lyme-folt, amely a csípés helyén alakul ki. Az emberrel ellentétben ennek felismerése kutyák esetében nehézkes. A fertőzés után, akár hónapok elteltével szívizomgyulladás, agyhártyagyulladás, arcidegbénulás, ideggyulladás, ízületi gyulladás léphet fel. Az időben felismert esetek viszont jól gyógyíthatók.

Nemcsak a kullancsok, hanem a szúnyogok is lehetnek súlyos betegséget okozó paraziták hordozói. A klímaváltozásnak köszönhetően délről terjedő szúnyogfajok egyedei terjeszthetik a bőr- és szívférgességet okozó, Dirofilaria nembe tartozó fonálféregfajokat, amelyek Európa-szerte újabb és újabb országokból kerülnek elő. Az utóbbi években sajnos Magyarország egyre több területéről jegyeztek fel eseteket. Leginkább a vízpartok közelében élő vagy kiránduló kutyák vannak veszélyben, de manapság már Magyarország rengeteg tájegysége fertőzött.

Mind a bőr-, mind a szívférgesség hosszú ideig tünetmentes lehet, majd egyre súlyosbodó tüneteket mutathat. Kezelés nélkül a bőrférgesség extrém esetben vörösvérsejt-károsodást,

Nehéz terepen a póráz még a gyaloglásban is segítséget jelenthet – Fotó: Magócsi Márton

Fotó: Adobe Stock

Fotó: Magócsi Márton

vérrögöket, ezáltal érelzáródásokat, máj-, vese- és szívizomgyulladást is okozhat. A szívférgesség kezelése nehézkes és költséges. Az állat közérzete egyre rosszabb, köhögés, nehézlégzés, gyengeség észlelhető, terhelésre ájulás, ödémás végtagok vagy hasi folyadék felszaporodása formájában jelentkezhetnek az első tünetek. A szívférgek a keringési és a légzőrendszer mellett egyéb szerveket is károsíthatnak. Bármi hasonlót tapasztalunk, azonnal forduljunk állatorvoshoz, de célszerű évente bőr- és szívféregtesztet végeztetni erdőt járó kutyáinkon. A fentiek elkerülése érdekében a kullancsok és a szúnyogok elleni védekezés elengedhetetlen. E célra már remek készítmények állnak rendelkezésünkre, spot-onok, permetek, citromfűtartalmú természetes oldatok vagy nyakörvek formájában. Mi a helyzet a kutyák anyagcseretermékeivel? Az nem kérdés, hogy lakott területen gondolkodás nélkül összeszedjük ebünk után az ürüléket: így etikus, ráadásul jogszabály is előírja. Az erdőben ez a kérdés sem olyan egyszerű. Tudjuk, hogy minden állat anyagcsere-végterméke nagy mennyiségű nitrogént és foszfort tartalmaz. Ezekre az elemekre ugyan minden növénynek szüksége van, de nagy menynyiségben gondot okozhatnak, ahogy arra a The Guardian oldalán megjelent cikkében Damian Carrington nemrég felhívta a figyelmet. Belga kutatók négy védett természeti terület turistaútjai mellett vizsgálták a talaj összetételét és e területek növényzetét. Azt találták, hogy a népszerű ösvények mentén a kutyaürüléknek köszönhetően a talaj nitrogén- és foszfortartalma már a törvényben foglalt határértéket is meghaladta, ennek köszönhetően pedig olyan gyomnövények szaporodtak el, amelyek jól tolerálják, sőt kedvelik az ilyen talajokat. Ezzel a kutyák nemcsak a természetes növényzetre voltak közvetve negatív hatással, hanem az ahhoz kötődő (pl. búvóhely, tápnövény) állatok populációira is. E kutatás alapján joggal mondhatjuk, hogy kutyánk „melléktermékének” nem csupán a szaga, de a környezeti, illetve ökológiai hatása is jelentős. Bonyolítja a dolgot, hogy egy műanyagból készült ürüléktároló zacskó lebomlási ideje akár 1000 év is lehet. Annyi bizonyos, hogy ahogy lakott területen, úgy a turistautakon is illik a kutyák ürülékét felszedni, amely nem mellesleg rengeteg megbetegedésért lehet felelős.

Dirofilaria nembeli fonálféreg lárvája a vérben Fotó: Adobe Stock Egyedül nem megy? Ha kedvet érzel a kutyás kiránduláshoz, de egyedül, tapasztalat nélkül még ódzkodsz elindulni, több lehetőség közül is választhatsz. A vizslatúrák például már 2007 óta kerülnek rendszeresen megrendezésre. A nevükből is következik, hogy elsősorban vizslák és vizslás gazdik számára szerveznek kirándulásokat, de szívesen látnak más fajtatársakat, esetleg keverékeket, befogadott kutyákat is. Jól felépített és átlátható honlapot (www.vizslatura.hu) működtetnek, amelyről nemcsak a közelgő eseményekről informálódhatsz, de akár kutyapanziókról vagy kutyás szállásokról, éttermekről is olvashatsz beszámolókat. Ezenkívül minden egyéb kutyás témában is közölnek érdekes cikkeket. Profi csapat, ajánljuk őket! 

Jó kirándulást hat lábon!

További, már bevált, négylábúakkal is jól járható útvonalakat, valamint természetjáró partnereket is találhatsz a QR-kódok segítségével.