KITEKINTŐ

KulTúra Selmecbánya körül

Írta és fotók: Szigeti Ferenc Albert Selmecbánya meglátogatása egyetlen felvidéki kirándulásból sem hiányozhat, de a Selmeci-hegység is érdekes meglepetéseket tartogat. A szomszédos bércekre felkapaszkodva megérthetjük a város büszke bányászati múltjának földtani hátterét. És a természetjárás egyedülálló emlékeibe botlunk.

Selmecbánya körül

Fotó: Adobe Stock

A

térképről meglehetősen zegzugosnak tűnő, középhegységi arculatú Selmeci-hegységet (Štiavnické vrchy), délről a Kisalföld síkja határolja, míg nyugatról kelet felé haladva a Tribecs-hegység (Tribeč), a Madaras (Vtáčnik), a Körmöci-érchegység (Kremnické vrchy) és a Jávoros (Javorie) vonulata övezi. A hegység távolabbi zugai is megérnek egy felfedezést, de mi most a leghíresebb felvidéki bányaváros, Selmecbánya (Banská Štiavnica) főteréről a város feletti, részben kopár hegygerincre indulunk egy közepesen nehéz túra keretében, hogy áttekintést kapjunk az egész táj rendhagyó történetéről. Méltó kiegészítése egy városnéző hétvégének.

Kis selmeci gyorstalpaló Nem hiába tartja a mondás, hogy „az aranyborjúnak csak a farka van Selmecbányán, a feje a Börzsönybe ér”. Bizonyos szempontból ugyanis ismerős terepen járunk: a négy kárpáti kőzetöv közül a belső vulkáni övben, amely az Északi-Kárpátokban két pásztába rendeződik. A délebbi öv a hazánk északi részében elhelyezkedő vulkáni hegységekkel azonos (ez a BelsőÉszaknyugati-Kárpátok a Visegrádi-hegységtől a Börzsönyön és a Mátrán át az Eperjes–Tokaji-hegyvidékig), az északi pászta pedig a mai Szlovákiában található. Idetartozik például az említett Madaras, a Körmöci- és a Selmeci-hegység, továbbá a Jávoros, a Vepor (Veporské vrchy) és a Polyána (Poľana) is.

A várost sokáig a romantikus lepukkantság jellemezte Fotó: Fortepan / Schermann Ákos

E mára jelentősen lepusztult, tűzhányók 16–11 millió évvel ezelőtt működtek. Magyarországon a Börzsöny kalderája a legnagyobb, még felismerhető vulkáni forma, a Polyána kalderája pedig az egész Kárpátok egyik legjelentősebb vulkáni képződménye. Ugyanakkor a Selmeci-hegységet alkotó egykori rétegvulkán volt a leghatalmasabb egykoron, beszakadásos kalderáját mintegy 20 kilométer átmérőjűnek mutatták ki a geológusok, csak éppen az egységes vulkáni forma a mai domborzatban már nemigen ismerhető fel.

A legmagasabban fekvő víztározó, a festői környezetben elterülő Ottergrund-tó Fotó: Adobe Stock

A Selmecihegység szelíd kultúrtája az ember keze nyomát viseli Fotó: Adobe Stock De mi köze van ennek a bányászathoz? Ahogy arra a földrajzórákról emlékezhetünk, a földfelszín felé nyomuló magmából a különböző kristályosodási szakaszoknak megfelelően váltak ki fokozatosan az egyes ásványok. A folyamat vége az úgynevezett hidrotermális szakasz, amely során a vízgőzzel jellemzően a nemes- (arany, ezüst) és a színesfémércek (réz, ólom, cink) ásványai nyomultak be a kőzetrepedésekbe, majd ott megszilárdulva teléreket alkottak. Ezek a telérek, valamint a kiaknázásukra létrejött bányák tették a felvidéki bányavárosokat a kor viszonyai között mérhetetlenül gazdaggá. A 14. században Európa ezüsttermelésének a fele a Magyar Királyságból származott, s ennek jelentős részét Selmecbánya adta, ahova még IV. Béla hívta be a német telepeseket, jelentős adókedvezményt nyújtva számukra. Selmecbánya fejlődése töretlen volt egészen a 16. századig, amikor is a tengerentúli ásványkincsek felfedezésével megindult a város lassú hanyatlása.

Volt azonban még egy, a bányászat, a város fejlődése és a környező táj átalakulása szempontjából kiemelkedően fontos időszak. Az egyre mélyebb bányajáratokba rendre betörő bányavíz problémájára a bányavidék híres tudósai (pl. Hell Máté Kornél és fia Hell József Károly) találták meg a tartós megoldást: víztárolók világviszonylatban is egyedülálló rendszerét építettek ki a környező völgyekben. Ennek köszönhetően a 18. század második felében az adott kor technikai színvonalán rendkívüli jelentőségű bányászati (a víz kiszivattyúzása vízoszlopos szivattyúval, de itt alkalmaztak először robbantásos bányaművelést is) és nemesítési technika teremtődött meg, a város bányatudománya és bányatechnikája akkoriban kétségkívül világelső volt.

Ez az „ezüstkor” eredményezte a híres selmeci bányatisztképző tanintézet megalapítását 1735-ben, amelyet Mária Terézia 1763-ban bányászati és kohászati főiskolává, 1770-ben

Fotó: Palino Spisiak / Adobe Stock

egyetemi rangú akadémiává emelt, létrehozva ezzel Európa és a világ első, felsőfokú műszaki tanintézményét. Az akadémiát az első világháborút követően átköltöztették Sopronba (az erdőmérnöki kar itt is maradt, a kohó- és bányamérnöki kar 1949-ben költözött tovább Miskolcra). Irány a hegy! A túrát stílusosan a bájos kisváros főterén kezdve gyorsan szembesülünk az óváros különleges hangulatával, ahol a Selmecbányáról egyébként nem éppen romantikus hangnemben író Mikszáth sorai a mai napig megállják helyüket: itt a szomszéddal beszélgetni könnyű, de átmenni

Fotó: Adobe Stock Selmecbánya belvárosának látképe a Paradicsomheggyel a háttérben

Mind a város, mind a hegy tele van izgalmas történetekkel

Fotó: Adobe Stock

hozzá egy fél napot vesz igénybe. A mára jelentős mértékben kicsinosodott óvárost a zöld jelzésen elhagyva azért még itt-ott feldereng az 1993-ban az UNESCO-világörökség részévé választott város romantikus lepukkantsága, ahol ennél fogva számos filmet is forgattak. Mikszáth megállapítása helyénvaló: a főtérről meglepően gyorsan elérjük az erdőt, s az úgynevezett Vörös-kútnál (Červená studňa) meg is nézhetjük a város környéki víztározó rendszer egyik kisebb darabját, illetve a helyi geopark információs táblái részletes tájékoztatást nyújtanak a hegység földtörténeti múltjáról.

A Paradicsom-hegy (Paradais, 939 m) oldalából, a hegyet keletről kerülő tanösvényről gyönyörű és nevezetes kilátást kapunk a városra: Csontváry Kosztka Tivadar ugyanis ebből a hegyoldalból festette meg híres tájképét. Nemsokára pedig a gyönyörű környezetben fekvő, a legkisebb területű, de legmagasabban fekvő víztározóhoz, az Ottergrund-tóhoz érkezünk (801 m).

A kalderától a természetjárás egyedülálló emlékéig Az egykori rétegvulkán központi kalderájának roncsa következő megállónk, a Tanád (932 m) csúcsáról azért kivehető. Nem annyira egységes talán, mint a Polyána, de látható.

Fotó: Adobe Stock

Víztározók egyedülálló rendszere a bányászat szolgálatában

A bányajáratokba betörő bányavíz problémáját a város technikusai itt is a vízenergia hatékony felhasználásával oldották meg, felváltva az addig használt, lovak biztosította állati erőt. A szerényebb méretű középhegységben a 16. és a19. század között épült víztározók bonyolult rendszerében fogták fel a csapadékot, s az ezekből származó vízzel működtették a bányaszivattyúkat és az ércőrlőket, egészen addig, amíg a gőzerő, majd később az elektromosság teret nem hódított. Maguk a tavak is számos mérnöki csúcsmegoldással büszkélkedhetnek. A 19. század közepéig Európa három legmagasabb gátjának a Rozgrund-tó (30,2 m), a Bacsófalvi-tó (29,6 m) és a Rihnyavai-Nagy-tó (Veľká Richňava, 23,4 m) gátja számított. A tavakat – szintén egyedülálló módon – vízvezetékek kötötték össze egyrészt a hegyekkel, ahonnan a vizet összegyűjtötték, másrészt egymással és a bányákkal. A bányászat csúcspontján a tározók kapacitása mintegy 7 millió köbméter volt, ezeket összesen 72 kilométer hosszú gyűjtőcsatorna táplálta. A kiépített vízvezeték-hálózat vezette le a bányavizet is. A legismertebb a II. József-altáró, amely a korabeli Európa legnagyobb föld alatti építkezése volt. A 16 kilométer hosszú vezeték feladata a selmeci, a szélaknai és a hodrusi bányák vizének levezetése volt a Garamba. A mintegy 60 tóból mára 26 maradt meg, egyedi hangulatot kölcsönözve az alaposan megbolygatott tájnak. Egyes tavak csendben bújnak meg az erdőben, mások nyaranta strandolók zajától hangosak.

Az egykori kalderában egy meglepően hóbiztos sípálya kígyózik lefelé, illetve több egykori bánya emlékezik a dicső múltra. Távolabb feltűnnek a Madaras, a Körmöci-hegység és az Alacsony-Tátra csúcsai is. A gerincet járva a csendes tél végi időben ráadásul a híradó hangjai szállnak felénk: a közeli Hegybányáról (Štiavnické Bane) hallatszik fel a Szlovákiában még általánosan elterjedt utcai rádió, amelyben némi zeneszolgáltatás mellett közérdekű adatokat mondanak be.

A Tanádtól jó darabig füves hátakon haladunk, végig gyönyörű kilátással a környező hegyekre, településekre, erdőkre és különösen a délnyugati irányban alattunk fekvő víztározókra, a Szitnya (Sitno) tömbjével a háttérben. Ez utóbbi a hegység legmagasabb csúcsaként egész utunkon látható, és nagyon is érdemes átgyalogolni e magyar szemmel nézve híres csúcsra (vagy akár egy külön túra keretében felkeresni). A Bacsófalvi-tó fölött trónoló, 1009 méter magas, leginkább egy látványos sziklaletörésekkel körbevett természetes várnak tűnő hegyormon ugyanis nem akármilyen épületet találunk: Európa egyik első turistalétesítményét (meg egy hatalmas antennát).

Először Koháry Miklós herceg építtetett egy pavilont a 18. század végén a csúcsra, de ezt villámcsapás 1852-ben elpusztította. A híres Magyarországi Kárpát Egyesület Szitnya Osztályát vezető Téry Ödön javaslatára 1883-ban Coburg Fülöp herceg egy kilátót építtetett, amelyet aztán az 1882-ben alakult helyi turistaklubnak adományozott. De van itt más emlék is. Bár a magyar természetjárás a Magas-Tátrában született meg 1873-ban, a Magyarországi Kárpát Egyesület megalakulásával, egyes források szerint a selmeci akadémisták Szitnya Köre már 1860-ban megalakult. Mindenesetre az tény, hogy 1874-ben a Felvidék első turistajelzése éppen a látványos Szitnyára vitte fel a kor lelkes turistáit.

A Tanád csúcsáról belátunk az egykori rétegvulkán kalderájának roncsába (alattunk a sípálya húzódik)

A Bacsófalvi-tó (fent), a Tanád csúcsa (balra) és a Hegybánya fölött futó gerincek oldalában vezető, télen sífutó pályaként üzemelő kék jelzés útvonala (jobbra)

Híres kilátó és híres kilátás a Szitnyán Az is biztos, hogy a mai kor természetjárói is könnyen belelkesülnek a Szitnyán. A nem túl magas, mégis jelentősen a közvetlen környezete fölé tornyosuló csúcson úgy érezzük magunkat, mintha jóval magasabban lennénk. Ezt az érzetet az is erősíti, hogy egy hatalmas területen belül a Szitnya a legmagasabb hegycsúcs. A gyakorlott szem a szabad körpanorámában felfedezheti a Börzsönyt és a Mátrát, a környező szlovákiai hegységeket is könnyedén beazonosíthatjuk, s nyilván a hegyekkel övezett Selmecbánya látképe is megkapó. A pompás kilátás, a hegycsúcson található várrom, a nyári szezonban nyitva lévő kilátó és a szomszédságában üzemelő turistaház pihenésre csábít, de meleg időben legalább annyira élvezni fogjuk a hegy lábánál nyújtózó Bacsófalvi-tó hűsítő vizét is. De mi sem csüggedünk így tél végén: vár ránk Szlovákia egyik leghangulatosabb termálfürdője a szomszédos Szklenófürdőn (Sklené Teplice). 

0 2 km

infó

A túraútvonal adatai: 16,5 km; 854 m szintemelkedés és 769 m ereszkedés

Az útvonal főbb pontjai: Szentháromság tér (námestie sv. Trojice, 600 m) – Vörös-kút (sedlo Červená studňa, 791 m) – Paradicsom-hegy (Paradais, 939 m) – Tanád (939 m) – Pleso-nyereg (sedlo Pleso, 775 m) – Peciny-nyereg (sedlo Peciny, 750 m) – Križna-nyereg (sedlo Križna, 698 m) – Szitnya (Sitno, 1009 m) – Bacsófalvi-tó (Počúvadlianske jazero, 700 m). Térkép: VKÚ TM Harmanec 138 (Štiavnické vrchy) Jelzések: o – tanösvény zöld sávja - o - o - o – o .