VÁROSI SÉTA

Időkapszula Inotán

A múlt emlékei

Írta: Joó Annamária Fotók: Csanádi Márton Van valami líraian tragikus abban, ahogy egy régi gyárépület elkezdi levetkőzni magáról az embert, és a természet visszaköltözik. Üresen tátongó, romos ipari terek, pusztuló kazánház, széljárta irodaépületek, ikonikus művelődési ház és hatalmas, betonszürke hűtőtornyok emlékeztetnek arra, hogy létezett itt egy „másik kor”. A rozsdazóna romantikája.

zénszállító futószalagok, sínek, S buktatók, törők, fűtőkazánok, turbinák, füstölgő kémények, tartályok, hangárok, hűtőtornyok, az épületek belsejében húzódó kacskaringós csövek, rácsok, lépcsők. Gombnyomásra működő fogaskerekek, huzalok, vezetékek és kapcsolószekrények, zúzógépek, berendezések rendszere, fémartériák, inak kusza szövedéke, mint egy óriási és félelmetes organizmus szervei. 1950 márciusában kezdődött el az inotai erőmű építése. Dübörgött az akarat és a tettrekészség. 1951. november 7-én Rákosi Mátyás átvágta a szalagot, beindult a próbaüzem, és az inotai Nagy-réten, ahol előtte semmi nem volt, csak legelő és fák, már az első ötéves terv zászlóshajója, a szocialista nagyipar büszkesége, a November 7. Hőerőmű uralta a tájat.

Az inotai hőerőmű elhagyott gyárépületei. Eltűnőben a szocialista nagyipar 20. századi ipari öröksége

A szerszámokat a raktárból bárcával lehetett kiváltani (balra). Kilátás a kazánház tetejéről a Baglyas-hegy felé

Romlás és nagyszerűség És 1951-ben város lett Várpalota, amelyhez Pétfürdő mellett hozzácsapták az addig önálló községnek számító Inotát is. Így lett Várpalotának ipari komplexuma, hőerőműve és alumíniumkohója, Inotának meg mindene. Volt itt a dolgozóknak Készenléti lakótelep ABC-vel, postával, stranddal, óvodával, iskolával, sportteleppel. Volt továbbá mozi, étterem, üzemi menza a művelődési házban, ahonnan az erőművesek és a kohósok még hétvégén is kedvezményesen vihették haza az ebédet. A csúcsidőszakban 800–1000 ember dolgozott az erőműben. Az irodai munkaidő és az első műszak reggel 6-kor indult és délután 2-ig tartott. Az üzemi raktárban szigorú kiadási és bevételi bárcarendszer gondoskodott arról, hogy a szerszámok ne tűnjenek el. Az elvett szerszám helyére bárcát (bilétát) akasztottak, amíg vissza nem hozta az, aki elvitte. 2001 végén az erőművet bezárták. Mára nincs már se strand, se posta, se bolt. Elhagyatott minden, és a betonépületek külsején csupán a rozsda bont virágot. 50 évnyi működése után az erőmű lassan, de biztosan önmaga elmúlásának emlékművévé vált. A Béke Művelődési Ház még úgy-ahogy megtalálta funkcióját a jelenben, alkalmanként színielőadásokat tartanak benne.

A három ikonikus Heller–Forgóféle hűtőtorony, amelyek az idők során Inota jelképeivé váltak

Az elmúlás szépsége A „gépi esztétika” sokak fantáziáját megmozgatja. Az inotai hőerőmű hatalmas csarnokai, az elhagyatott épületekbe beszűrődő fény, a roppant vasszerkezetek, a szénszállító szalagok izgalmas látványt nyújtanak. Nem véletlen, hogy a filmesek is felfigyeltek ezekre a különleges, pusztulásukban utópisztikus hangulatot árasztó terekre, többek között a kazánházban forgatták a Szárnyas fejvadász folytatásának egyes jeleneteit.

Az erőmű zárt terület, csak vezetővel látogatható. Mi a Túrajó szervezésében vehettünk részt egy bő 3 órás vezetett sétán, de a tematikus túrák mellett külön fotósoknak is szerveznek

Szénszállító gumiszalag, amely a hétemeletes kazánház felső szintjére vitte a fűtőanyagot

A turbinacsarnok folyosója (a zombik az üvegfalon túl vannak) Áramelosztó a turbinacsarnokban

Hatalmas ipari tér fantasztikus cső és lépcsőrendszerrel. A kazánház egyetlen megmaradt kazánja, a 4-es kazán bejárásokat az erőmű területére. Az elvtársak jól idetették nekünk ezt az erőművet Inotára. Eredetileg nem ide szánták, de végül itt lett. Elsősorban a Várpalota közelében található szén- és lignittelepek miatt, így nem kellett messzire menni a fontos nyersanyagért. A lignitet el kell égetni, az égetéssel gőzt termelünk, a gőzzel turbinákat hajtunk meg, a turbinák áramot állítanak elő, az árammal pedig alumíniumot lehet gyártani. Kinek? A fél világnak. Elsősorban hazánknak és a baráti szocialista országoknak. Szép ez a „szentháromság”: bánya, erőmű, kohó.

A vasúton beérkező szenet egy aknába billentették a kocsikról. A buktatótól aztán futószalag szállította a törőbe. Itt maximum

A21 045-ös tolatómozdony, alias Mazsola a mozdonygarázsban Gőzpuffertartály a kazánházban

4-5 centiméteres darabokra zúzták a fűtőanyagot, majd egy még hosszabb futószalagon felszállították az erőmű épületének tetejére, itt porították, aztán ment a kazánokba.

Nyolc óra munka Az építkezések valóban grandiózusak voltak. Arról persze nem szóltak a korabeli híradások, hogy az erőmű nagy részét rabok építették. Mint például Hamvas Béla író és filozófus, aki 1951-től három éven át raktárosként dolgozott. Az erőltetett menet nem volt hiábavaló, mert másfél évvel az első kapavágás

Az elhagyott irodákban fényképek, újságok, iratok, ottfelejtett emlékek idézik fel a múltat után (a december 21-ei céldátum előtt három héttel) üzembe helyezték az első turbinákat. És termelt Inota, népgazdaságunk egyik büszkesége. A hőerőmű fellendítette a környéket. Megépült mellette az alumíniumkohó is. A gyárakban pedig annyian dolgoztak, hogy lakótelepet kellett építeni, méghozzá gyorsan. És ment a rivalizálás és a barátkozás a dolgozók között. Az erőművesek áramkedvezményt kaptak, a kohósok meg magasabb bért.

A szocialista „kirakatváros” a közösségi létre épült. Közös volt itt minden, a munka, a szórakozás. Az üzemi menzán együtt étkeztek a dolgozók, a művelődési házban együtt moziztak, buliztak, művelődtek. A pártnak arra is volt gondja, hogy a szocialista erkölcsön folt ne essen, és a szingli munkásoknak nőtlenszállót alakítottak ki a Készenléti lakótelepen, összkomfortos lakást ugyanis csak a házaspárok kaphattak. Mára mindez tovaszállt, mint az inotai szénpor. Sebtében elhagyott irodák, romos épületek, kitört ablakok, elnéptelenedett öltözők. Végnapjait éli a magyar ipari építészet egyik különleges emléke. Az erőművet 2001-es leállítása óta folyamatosan bontják, főleg a vasalkatrészek miatt.

Kivéve a műemléki védettségű Béke Művelődési Házat és a Heller–Forgó-féle hűtőtornyokat. Ezek a világhírű szerkezetek pompás formával rendelkeznek. Három, egyenként közel 60 méter magas, felfordított pohárra hasonlító, gigantikus betonépítmény az inotai látképben. A légkondenzációs hűtőtorony forradalmi újítása és lényege, hogy a hűtővíz teljesen zárt rendszerben kering minimális vízveszteség nélkül. Ha eddig nem esett volna le az állunk az ipari komplexum gigászi méreteitől, a hűtőtorony belsejében biztosan le fog. A kürtőben végképp úgy érzi magát az ember, hogy kicsi és jelentéktelen.

Nyolc óra szórakozás A szocialista ipar egykori zászlóshajója két évtizede kong az ürességtől, s csupán a művészet

Az 1es hűtőtorony lebilincselő belseje: itt az ember szó szerint arcba kapja a monumentalitást

tartja lélegeztetőgépen. A Pannon Várszínház a Béke Művelődési Házban néhanapján retró előadással idézi meg a hőerőmű fénykorát. A lapos tetős, Bauhaus stílusú épület 1951 és 1958 között épült. Színházterem és mozi, könyvtár, szakköri helyiségek, presszó, étkező várta a látogatókat. A letisztult vonalú, műemléki védelem alatt álló, vörös klinkertéglával burkolt művelődési házban meglepő művészeti alkotásokat találunk. Az étkező hátsó falát például Kovács Margit keramikusművész Körtánc című, 8-10 méteres terrakotta domborműve díszíti. Az előcsarnokban, a színház bejárata felett Hincz Gyula 49 négyzetméteres óriásmozaikja késztet megállásra.

A Béke Művelődési Ház tényleg egy kis gyöngyszem az inotai pusztulat közepén,

Bernáth Aurél kétszeres Kossuth-díjas festő 14,5 négyzetméteres freskója a könyvár falán szinte minden szögletében érdekes és értékes művekre bukkanunk. Terei arányosak és szerethetők. Egy elmúlt korról mesélnek, de már nem a szocreál szájbarágós, didaktikus, népieskedően sematikus narratívájával, hanem – hátrahagyva a pártvonalbeli kötöttségeket – némi

iróniát is belecsempésztek az alkotásokba. És a könyvtárszoba falát sem akárki festménye borítja: Bernáth Aurél Művelődés a szabadban című szekkóját láthatjuk. A mesternek nem a legjobban sikerült darabja, de mégiscsak egy Bernáth van a falon. 

Vidám kavalkád: lányok, gyerekek, juhász, tánc, szerelem – Kovács Margit kerámiája az üzemi menzán

Hincz Gyula festő, grafikus Ünneplők című színes, „szélesvásznú” mozaikja az előcsarnokban