REJTETT KINCSEINK

rejtett kincseink Időutazás a Mátra

legfélreesőbb szegletében

Írta: Szigeti Ferenc Albert Fotók: Magócsi Márton Ha már ismered a Kékest és a Galya-tetőt, ha már bebarangoltad hazánk legmagasabban fekvő településeit, ha már lenyomtad az ország egyetlen igazi gerinctúráját a KeletiMátrában, s ha már felfedezted a Muzslát is, akkor irány az ismeretlen Tót-hegyes, a Világos-hegy és a volt Aranybányaház.

öngyösoroszi határából már jól látszik a helyiek által találóan Kopasz-hegynek is nevezett, a Mátra ismertebb és jártabb részeitől távol eső Világos-hegy 709 méter magas, jellegzetesen kiemelkedő, sziklás-füves magaslata. Egyes Mátra-járók szerint ez az egész hegység legjobb csúcsa: látványos sziklák, egykori földvárának kivehető sáncai és persze a pazar panoráma teszik azzá. Egy biztos, különleges kalandban lesz részünk, ha erre járunk. Most elmeséljük, miért. Az aranykor A Gyöngyösoroszi, Mátraszentimre, Mátrakeresztes és Gyöngyöspata által határolt terület a hazai színesfémérc-bányászat egyik fellegvára volt. A miocén korú vulkáni tevékenység során a földfelszín felé nyomuló magma hatására a forró vízgőzzel oldatok szálltak fel a kőzetrepedések mentén, majd csapódtak le azok falán. Hol színes ércekben, hol kvarcban és karbonátokban gazdag telérrendszer jött létre a kőzetrepedések mentén. A felszíni érckibukkanásokat valószínűleg már rég ismerték és bányászták, erre utalnak a környékbeli elnevezések is: Ezüstbánya-völgy, Aranybánya-bérc, Malom-bérc (ez utóbbi talán az ércőrlő malmokra utalhat). Az első írásos bizonyíték azonban csak 1767-ben keletkezett, amikor is a rozsnyói Verboth Keresztély beszakadt bányákat és beomlott tárókat talált a környéken.

Két évvel később egy szintén felvidéki vállalkozó, bizonyos Demjány Mihály kezdte újra a bányászatot, de hamarosan a Bükkből ismert Fazola Henrik is érdekeltséget szerzett a helyi bányászatban, ráadásul magát Mária Teréziát győzte meg arról, hogy legyen részvényes a bányavállalatában. Az ércben dús részek azonban hamar elfogytak, Kitaibel Pál 1803-ban már elhagyottan találta a bányákat. Hosszabb szünetet követően, a 19. század közepén indult be újra a bányászat és egyben az ércőrlés is. A legjelentősebb bányában, a Péter-Pál-táróban arany- és ezüsttartalmú ólomércet, valamint úgynevezett horganytünlét, azaz cinkércet báGy nyásztak. Az 1860-as évekre már 380 méter hosszú volt ez a vágat, de aztán a bányákra ismét csend települt. Az 1920-as években bizonyos Lőw Márton a pénzügyminisztérium megbízásából vizsgálta meg a felhagyott bányákat, majd 1926-ban az Urikány–Zsil-völgyi Magyar Kőszénbánya Rt. kezdett kutatásba és termelésbe. Újabb bányákat nyitott, egyes régi tárókat felújított, a munkát pedig egyre inkább a Károly-telérre és a Péter-Pál-telérre összpontosították. 1931-ig 2000 méternyi új vágatot hajtottak, illetve 12 000 tonna ércet termeltek ki, amelyen külön érces hányón tároltak. Ezek ma az ásványgyűjtő túrák népszerű célpontjai.

GyöngyösorosziKárolytáró az aranykorban, 1968-ban. Középen az ércelőkészítő, háttérben a Világos-hegy Fotó: Chuckyeager tumblr / Fortepan

Az Ásványok Háza kiállításán látható archív felvételek villantják fel legjobban az aranykort

A termelés beszüntetésének oka ezúttal a világgazdasági válság volt. A második világháborút követően, immáron állami tulajdonnal indult meg a nagyüzemi bányászat, amely 1986-ig tartott. 1955-ben készült el az ércelőkészítő, s ekkor vált önálló településsé a mai Károlytáró-lakótelep, az egykori Aranybányaház. Volt itt általános iskola, élelmiszerbolt, könyvtár, sőt teniszpálya is. A termelés 1970-ben érte el maximumát, akkoriban több mint ezer ember dolgozott az Országos Érc- és Ásványbányák gyöngyösoroszi üzemében.

Az ásványcsodák gyűjtése mint „munkafegyelmet rontó tevékenység” az 1970-es évek elejéig csak geológuskörökben volt divat, majd a többek között külföldi gyűjtők jelenlétének köszönhetően beindult az egyébként tiltott gyűjtés. A világpiaci árak csökkenése miatt ismét bezárt bányákat víz alá engedték, majd 2007-től elkezdődött a terület rekultivációja.

A jelenkor Gyöngyösorosziból az egykori Aranybányaház felé autózva az út minősége jelentősen romlik, de mielőtt megijednénk esetleg a Bodor Ádám keleti végeken játszódó regényeit idéző épületek láttán, kanyarodjunk be az Ásványok Házába. Nem fogjuk megbánni! Kevés jobb hely van ugyanis megismerni a Mátra e talán kevésbé ismert arcát, mint a 2014 óta működő, mintegy 4000, a világ számos pontjáról származó ásványt bemutató magángyűjtemény. Amely nem mellesleg hazánk egyik legnagyobb ásványgyűjteménye. A vitrinekben sorakozó, tényleg gyönyörű ásványok tömkelege láttán még a legelszántabb geológuspalánták is elfáradhatnak, de szerencsére itt sok ásványt meg is lehet érinteni, van oktatási segédanyag, interaktív játékok, kvíz, sőt még kutatósarok is. Nem mellesleg a mintegy 750 darabos mátrai gyűjtemény segítségével megismerhetjük a helyi ércbányászat kialakulását is, az archív fotók pedig felvillantják a már felszámolt gyöngyösoroszi bányászat és az ércfeldolgozás volumenét és jelentőségét. A híres Mátra Csillaga nevezetű ásvány pedig tényleg annyira szép, hogy érdemes személyesen is a csodájára járni!

„Egy település rangját, méltóságát nem csupán az épületek külseje szabja meg, hanem az, ami falai között történik.” (Bodor Ádám)

Magyar Balázs hidrogeológus hatalmas ásványgyűjteménye

Károlytáró családi és lakótelepi házai

A gyűjteménynek helyet adó épület maga is érdekes, ugyanis eredetileg egy használt akkumulátorokat feldolgozó üzemnek épült, amely végül nem készült el a helyiek tiltakozása miatt. A félbemaradt építkezést évekkel később, egy uniós pályázat segítségével sikerült befejezni.

A lezárt aknák, az ércelőkészítő megmaradt épületcsontvázai, a Károlytáró-lakótelep emeletes, kissé elhagyatott házai és üres iskolája valóban szomorú emléket állítanak az itteni „aranykornak”. De például van itt egy új turistaház is, amelynek elkötelezett üzemeltetője igenis szeretné a környéket jobban felrakni a természetjárók térképére. Ennek egyik alapja lehet az Ásványok Háza, amely ásványgyűjtő túrákat is szervez (egyébként nem csak a környéken), illetve a közeli, a Mátra legszebb hegyének tartott magaslat.

A rejtélyek kora A Károlytáró-lakótelep ugyanis ideális kiindulópontja annak a túrának, amely során a Mátra két félreeső, de mindenképpen különleges, ínyenceknek való csúcsát cserkészhetjük be. A Gyöngyösoroszi-Károlytáró területéről a Keresztesi-nyeregbe kikapaszkodva először keresztezzük a szentkúti búcsúsok egykori útvonalát, majd egyre sűrűbb fenyvesben caplatunk a tekintélyes méretű, 815 méter magas Tót-hegyes felé. A fenyvesből az Ezerház-tetőre kiérve egyik oldalon egy gyönyörű, ligetes, elegyes bükkerdő ragadja

A Világoshegy Gyöngyösoroszi határából

0 1 km Térkép: Bába Imre

A Babik-kút csörgedező forrása (balra) és a Világoshegy északi pereme (jobbra) meg a tekintetünket, benne számos famatuzsálemmel, míg a másik oldalon egy tarvágás vagy széldöntés jóval szomorúbb látványa fogad. Cserébe ugyanakkor fantasztikus rálátást kapunk a Mátra központi részére.

Élvezzük is ki a panorámát, mert az erdőben komoran sötétlő, beerdősült Tót-hegyes vegetációs időszakban nem ad kilátást, de télen sem teljeset. A kőgörgeteges hegycsúcson el tudjuk képzelni, hogy a Mátra fő tömegétől félreeső hegyorom micsoda körpanorámát nyújthat. Így ír erről a Mátra 1930-ban kiadott útikalauza: „Mint a Mátra főgerince elé messze előretolt s kimagasló hegycsúcs, kiválóan alkalmas kilátópont, honnan teljes körkép élvezhető a Nyugati és Középső Mátra valamennyi ormára, bércére, mögöttük pedig feltárul a távoli határ a Tátráig, a Bükkig, a Buda-Pilisi hegyekig.”

Ami most, tél végén szembeötlő számomra, az a Mátra töredezettsége. Hogy korántsem csak egy kelet–nyugati gerincről van itt szó. Pedig viszonylag jól ismerem a Mátrát, de ebből a szemszögből ez tényleg különleges látvány. Ezen a ponton érdemes is megemlíteni, hogy a Mátra a belső-kárpáti vulkáni koszorú egyik legtalányosabb tagja, a legtöbb vitát kiváltó forma pedig maga a főgerinc. Az évtizedes földtani kutatások alapján az egyik álláspont a Nyugati- és a Keleti-Mátra eltérő csapású gerinceit egyazon, a hegység egészére kiterjedő kaldera peremének tartja, nem mellesleg gyöngyösoroszi ércesedéssel mint központtal, a másik szerint viszont a vulkánosság eltérő, önálló központokhoz (pl. Tót-hegyes, Világos-hegy, Havas) kapcsolódott. És talán éppen erről a csúcsról lehet legjobban áttekinteni a Mátra szerkezetét.

Az Árpád-kor A Tót-hegyes alatt, a Jáger-rét oldalában, a vadászház mellett csordogáló Babik-kútnál megtölthetjük kulacsainkat, aztán irány a varázslatos Világos-hegy! A keskeny, de 250 méter hosszú tetőszintet északról robusztus

andezittömbök védik természetes erődítésként, de a sziklák valaha épített várat is erősítettek. Bár okleveleink nem említik, feltehetően a természetes megfigyelőhelyre az Árpád-korban emeltek egy kisebb várat, legalábbis ebből az időből származó cseréptöredékeket találtak itt. A felső és három elővárból álló építmény mindenesetre teljes egészében elfoglalta a keskeny hegytetőt, de ma már csupán a körbefutó sánc tanúskodik a csúcs hajdani védelmi szerepéről.

Hogy a legek között van-e az elénk táruló kilátás, azt nem tudom, de csakugyan varázslatos, még így, meglehetősen szürke időben is. A kopár oromról jobb időben hosszan belátjuk az Északi-középhegységet a Budai-hegységgel bezárólag, de a Nyugati-Mátra kevésbé ismert hegyei, a Muzsla, a Havas, a Káva és a Nagy-hársas vulkanikus csúcsai, valamint a lábunk előtt a párába vesző Alföld végtelen síkja még így is nagyon látványos és vadregényes búcsút jelent a Mátra e félreeső szegletétől. Legközelebbi utam egy ásványgyűjtő túra lesz. 

Öröm az ürömben: a Tót-hegyes oldalából fantasztikus panorámában lehet részünk az erdőirtásnak köszönhetően

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

Áprilisi „Első tavaszi túra” témánkra rengeteg képet küldtetek be, amelyek között sok-sok látványos virágfotó is volt, szerkesztőségünk zsűrije viszont mégis egy „klasszikus túrázós” képet emelt ki a mezőnyből. A fotó nem mindennapi, hiszen a képen egy 3 éves kislány bandukol a hegytetőre. Azt hihetnénk, ez az első túrája, de édesanyjától megtudtuk, hogy már rutinos gyalogló a csöppség. Nem fért hozzá kétség, hogy ez a kép lesz szerkesztőségünk kedvence, így e hónapban Berki Zsuzsannának gratulálunk a Hónap Fotója címhez és az ezzel járó Turista Magazin-előfizetéshez.

Berki Zsuzsanna: Úton a Csergezán Pál-kilátóhoz „A kép egy családi kirándulás alkalmával készült, amelyen 3 éves kislányunk élete eddigi leghosszabb, 7,2 kilométeres túráját teljesítette önállóan – sárban, hóban, szeles, de ragyogó időben. Szokásához híven minden számára érdekes dolgot összegyűjtött útközben, amit az öccse a hordozóból vidáman szemlélt.”

A többi pályamunkát a facebook.hu/turistamagazin oldalon találjátok.

Küldd be Te is a kedvenc képedet!

A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a https://www.turistamagazin.hu/kiiras oldalon. FIGYELEM! Az idei év pályázati kiírása nem változik, a beérkező pályamunkákat 2022-ben is előszűrjük, és az így kialakult válogatás képei indulhatnak majd a Hónap Fotója címért. Továbbra is egy nyertes alkotást Ti választhattok a leadott lájkjaitokkal a hónap 20. napjáig a Facebook-oldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig egyéves előfizetéssel jutalmazzuk.

További témáink 2022-ben

(Zárójelben a beküldési határidő.) Május – A víz az úr (április 12.)

Június – Kirándul a család (május 12.)

Július–augusztus

Kedvenc kilátóhelyem

(június 12.)

Szeptember

Ritmusok a természetben

(augusztus 12.)