ZÖLDHULLÁM

Zöldhullám Darázsölyv A táplálékspecialista

Bár nincs közeli rokonságban a Buteo nembe tartozó ölyvek‑ kel, távolról igen könnyű összetéveszteni hazánk leggyakoribb Írta: ragadozó madarával, az egerészölyvvel. Avatottabb szemmel Nagy Loránd István vizsgálódva azonban nyilvánvalóvá válnak a különbségek: e havi választottunk egy különleges táplálkozású, sajátos nászrepülésé‑ ről is ismert, hosszú távú vonuló, amely Magyarországon elsősorban domb‑ és hegyvidéki lomberdőkben fészkel.

Fotó: Adobe Stock

A

vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjének vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó darázsölyv (Pernis apivorus) Eurázsia nyugati részén (Portugáliától Oroszország középső részéig, Skandinávia északi régióit, Írországot és Izlandot kivéve), az északi szélesség 37. és 67. foka közötti sávban költ, és a telet Afrikában, a Szaharától délre eső vidékeken tölti. Testhossza 52–59 centiméter, szárnyfesztávolsága 113–135 centiméter. Valamivel nagyobb termetű, mint az egerészölyv (Buteo buteo), de ahhoz képest szárnya, nyaka és a farka is nyúlánkabb, kecsesebb. Keringése során – az egerészölyvhöz hasonlóan – gyakran használja ki a termikeket (a környező levegőhöz képest melegebb, a légkör alacsonyabb részeiben keletkező, emelkedő légáramlásokat).

Európai állománya 117–170 ezer párra tehető, amelyek közül 800–1000 pár hazánkban tartózkodik az április és szeptember közötti időszakban. A populációs trendeket vizsgálva kismértékű állománynövekedése tapasztalható Magyarországon (ebben a klímaváltozás miatti melegedés fontos szerepet játszik). Fészkelési ideje májustól augusztusig tart. A tavasz utolsó hónapjának elején lehetünk szemtanúi látványos nászrepülésének, amely során szárnyait – gyakran messzire elhallatszó hanghatás kíséretében – a háta fölött összecsapja, mintha tapsolna. Elsősorban délies kitettségű tölgyesekben, ritkábban bükkösökben készíti el lombos ágak alkotta fészkét. Fészekalja rendszerint két tojásból áll. A 33–34 napos kotlást követően kikelő fiókák – amelyeket főleg a hím etet, a tojó pedig őriz – hathetesen válnak röpképessé, szüleik ugyanakkor még egy darabig gondjukat viselik.

A darázsölyv (ahogy magyar és tudományos neve is sejteti) szinte kizárólag hártyásszárnyúakkal, vadon élő darazsak és méhek lárváival, bábjaival, illetve kifejlett egyedeivel táplálkozik. Egy magaslati pontról hosszasan fürkészi

Fotó: Adobe Stock

Különös hang

Hallgasd meg a darázsölyv panaszos, füttyszerű hangját a QR-kódot beszkennelve! az erdő alját, hogy rábukkanjon a föld alatt rejtőző méh- és darázsfészkekre. Azt figyeli, hogy hol repülnek, illetve másznak be a rovarok a földbe, majd e fontos információ birtokában a helyszínre siet, és lábaival ügyesen addig kaparja a talajt, amíg betevőjét meg nem szerzi. A hártyásszárnyúak sem restek, támadásba lendülnek, elsősorban a betolakodó szemére és annak környékére fókuszálnak, de projektjük szinte sosem sikeres, mert a darázsölyv látószervének és csőrének környékét apró, kemény, pikkelyszerű tollak óvják a fullánkoktól. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy madarunk alkalmanként más rovarokkal, madárfiókákkal vagy gyíkokkal is kiegészíti menüjét. A magyarországi darázsölyvállomány zöme szeptemberben elhagyja hazánkat, de évről évre akadnak olyan egyedek, amelyek októberig nálunk maradnak. 

Kiemelt oltalom

A darázsölyv (Pernis apivorus) a fokozottan védett állatfajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 100 000 forint egyedenként. E különleges táplálkozású vágómadárféle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján is szerepel – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.