KÉT KERÉKEN

Wenckheimek vidéke

a Viharsarokban

Írta és fotók: Abelovszky Tamás A Wenckheimek örökségével lépten‑nyomon találkozhatunk Békés megyében. Nem lesz ez másképp ezen a túrán sem, amely szinte végig kerékpárúton vezet körbe az egykori föld‑ birtokoscsalád kastélyainak érintésével Békéscsaba körül.

A

Wenckheimek neve Békéscsaba környékén sűrűn előfordul, de a budapestiek is ismerhetik, hiszen egykori fővárosi palotájuk ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak ad otthont. Békés megyében nem véletlenül találkozhatunk sok helyütt a Wenckheimek által építtetett kastélyokkal, kúriákkal: az Ausztriából származó főúri família tagjai a 18. század végén Gyula környékén vetették meg a lábukat. I. Gróf Wenckheim József Ágost egy Harruckern lányt vett feleségül, abban az időben, amikor

A Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastély Gyulán, az 1890-es években Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei gyakorlatilag az egész megye ennek a családnak a birtoka volt. Az eredetileg ausztriai Harruckern János György a király szolgálatában tett elismeréseként jutott hozzá többek között Békés, Csaba, Gerla, Gyarmat, Gyula, Körösladány, Öcsöd, Szeghalom és Vésztő településéhez. A család tagjai később többek között Ókígyóson, Szabadkígyóson, Pósteleken, Körösladányban építtettek kisebb-nagyobb nemesi lakokat. A család egyik, a 19. században élt tagjáról, József Antalról mintázta Jókai Mór az Egy magyar nábob főszereplőjét.

A Wenckheimek örökségét fűzi fel tehát ez a tematikus bringaút. Békéscsaba – ha nagyon szigorúan vesszük – kivételnek számít, de a gerlai és a pósteleki kastély a város közigazgatási területén található, így itt is megvan a kapcsolódás a Wenckheimekhez. Lássuk, mit tartogat a kerékpárosok számára a város!

A „kolbászfőváros” Békés megye székhelyét sokan leginkább a kolbászról ismerik, azonban kevesen tudják, miben más az itteni húsáru, mint bármelyik más hasonló termék. A szigorúan Békéscsabán vagy Gyulán készített kolbász jellegzetessége,

hogy egy legalább 135 kilós sertés minden részéből kerül bele, ízesítésénél egyértelműen a paprika dominál, de borsnak nincs helye az alkotóelemek között, és miután minden belekerült, füstöléssel teszik még ízletesebbé. Aki kóstolni szeretne, annak a minden év októberében megrendezett kolbászfesztivál a legjobb alkalom erre.

Békéscsabát azonban nem csak a kolbászért érdemes felkeresni. A rendezett főtéren érdemes megcsodálni a szép homlokzatokat, betérni a vörös téglával borított Páduai Szent Antal-társszékesegyházba (azaz a belvárosi katolikus templomba), onnan pedig kigurulni az Élővíz-csatorna partjára. A vízfolyás, amelyet 1777-ben az erdélyi fa úsztatásának megkönnyítésére hoztak létre, majd alkalmassá tettek jó száz évvel később a belvíz elvezetésére is, jórészt a Fehér-Körös egykori ágait követi, és Gyulán éppúgy átfolyik, mint a megyeszékhelyen, így túránk során többször

A pósteleki kastélyrom madártávlatból Fotó: Adobe Stock

Az Élővízcsatorna, Békéscsaba zöldfolyosója találkozunk vele. A csatorna partján található Árpád Gyógy- és Strandfürdőt két kút táplálja, amelyek 76, illetve 40 Celsius-fokos gyógyvizet hoznak a felszínre. A gyógyvizes medencék mellett tanmedence, élménymedencék, strandidőszakban pedig nagy füves terület várják a látogatókat. Amint elhagyjuk a belvárost a

csatorna irányába, az István malom hatalmas épülete tűnik fel, ahonnan a két világháború között a fő európai piacok mellett Algériába és Egyiptomba is jutott liszt – jelenleg sorsára vár. A malom épülete előtt, az Élővíz-csatorna partján egy kisvasúti emlékhelyet találunk, amelynek két vagonjában büfé üzemel, és az Alföldi Első Gazdasági Vasútnak (AEGV) állít emléket. Az 1894-ben épült első vonalszakaszt (Kovácsháza–Kupapuszta) újabb és újabb szakaszok egészítették ki, majd 1949-ben összekötötték a sarkadi és a mezőhegyesi kisvasút vonalaival, így az ekkor már az államvasút tulajdonában lévő Alföldi Kisvasút teljes vonalhossza közel 400 kilométeres hálózatot alkotott, Vésztőtől Orosházáig, Békéssámsontól Sarkadig behálózva az alföldi tájat. Ma már csak egy-két emlékhely és utcanév emlékeztet erre a hatalmas hálózatra, az utolsó vonat 1973-ban koptatta a síneket a cikóhalmi vonalon.

Felsorolni is nehéz, mennyi egyéb látnivaló van a fentieken kívül a városban. A Munkácsy Mihály Emlékház a híres festőnek állít emléket (itt, Békéscsabán kezdett asztalosinasnak tanulni), a Munkácsy Mihály Múzeumban a megyeszékhely és tágabb környezete történetét ismerhetjük meg, de persze itt is van egy Munkácsy-kiállítás. A Békéscsaba egyik legrégibb utcájában álló szlovák tájházban pedig a helyi szlovákság népi kultúrájába nyerhetünk betekintést. Szerte a városban rengeteg szobor található, közülük a legaranyosabb alkotás egy kacsacsaládot ábrázol az Élővíz-csatorna partján, de találkozhatunk a városban rőzsehordó nővel, angyalos ivókúttal vagy éppen olimpiai kerékpározókkal is. A CsabaParkban a Kolbászudvarban lévő látványkolbászműhelyben nyomon követhetők a sertésfeldolgozás és a kolbászkészítés korunkban alkalmazott eljárásait, de van itt pálinkaház és egy olyan játszótér is, ahol a gyerekek játékos módon ismerkedhetnek meg a kolbász előállításához kapcsolódó hagyományos eszközökkel és építményekkel. Egészen szürreális látvány az óriás kolbásztöltő (mászóka), de a disznóól is, ahol a disznóvágás

Békéscsaba jellegzetes épülete, az István malom a Peron presszóval Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A Gabonamúzeum legmenőbb épülete, a Kiss-féle szélmalom (balra) és a Pálinkamúzeum (jobbra)

Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

kellékei mellett egy, az eseményen már láthatóan átesett (az oldalán fekvő) sertés is látható. Békésebb képet mutat a környező parkerdő a tanösvényekkel, állatsimogatóval, csónakázótóval és fitneszparkkal, ahogy a szomszédban található Gabonamúzeum (tanya- és gabonatörténeti kiállítóhely) is, amelynek legmenőbb eleme a Kiss-féle szélmalom.

Romantikus romok a kastélyparkban Békéscsabát Doboz irányában hagyjuk magunk mögött, majd Gerlára érve találkozunk az első Wenckheim-emlékkel, amely a helyi kastély formájában testesül meg. Gróf Wenckheim Károly 1854-ben kérte fel Ybl Miklóst az épület megtervezésére, amely – a kornak megfelelő – eklektikus stílusban, barokk elemek felhasználásával 1860-ra készült el. A 37 szobás kastély, amely a II. világháborút követően iskolaként működött egészen az 1980-as évekig, meglehetősen leromlott állapotban várja megmentőjét – az utóbbi két évtizedben több is jelentkezett, de senki nem újította még fel a kastélyt. A kastély bejáratához közeli téren találkozunk az Wenckheim-kerékpárút első, utunkba eső pihenőjével: az igazán szemrevaló építmény mellett kerékpártámaszok, a tető alatt padok és egy kerékpárszerelő állvány várják a túrázókat.

Gerlát egy vadonatúj aszfaltúton hagyjuk magunk mögött Póstelek felé tartva – főleg nyáron becsüljük meg ezt a szakaszt, mivel árnyékot ezen az etapon kívül csak az Élővíz-csatorna mellett biztosítanak a fák. A vegyes használatú út kerékpárútba vált, ezen érjük el a pósteleki kastélypark egykori főbejáratát, amiről a kerékpárút végén található oszlopok tanúskodnak a parkba vezető, murvával szórt út két oldalán. A kastélyparkot keresztülszelő út mellett lépten-nyomon információs táblákba botlunk, amelyekről számos érdekesség derül ki a főúri lak, illetve lakóinak történetéből. Ezek közé tartozik például az, hogy valaha kisvasút kanyargott a környéken, segítve a termények beszállítását, de ugyanígy a kastélypark öntözőrendszerének sajátosságairól vagy a park dendrológiai értékeiről is olvashatunk. A kastély építésekor már nem az angol tájképi kertek, hanem az úgynevezett gyűjteményes

Bringás srácok 1965-ben az Andrássy úton és az olimpiai kerékpárosok szobra ma ugyanott

Pont utunkba esik az Élővíz-csatorna melletti bringaút leghangulatosabb szakasza

A pósteleki kastélyba ma már csak drónnal leshetünk be, de már 1972-ben is romos volt Fotók: Adobe Stock (fent), Fortepan / Varga János (lent) kertek voltak divatban, így itt is telepítettek fenyőféléket, örökzöldeket a keményfás ligeterdőket alkotó fajok (tölgy, kőris, szil) mellé. Ma is él a kastélyparkban körülbelül 50 tiszafa, és a megye legnagyobb, 350 centiméteres kerületű vasfáját is itt találjuk. Maga a kastély azonban már csak egy rom, főfalain kívül szinte már nem is látható belőle más: a parkerdő közepén, egy kis tó mellett álló, tető nélküli, csupasz falak különös atmoszférát teremtenek az egyébként is nyugodt környezetben. A bátrabbak nem olyan régen még – a tiltó táblák ellenére – felfedezhették a romokat, most már azonban kerítés védi azokat (és persze ezzel a felelőtlenebb látogatók testi épségét is). Tavasztól őszig büfé, étterem, kemping, vadaspark, játszótér és egy kis pumpapálya is várja a látogatókat.

Póstelekről már csak néhány kilométernyi tekerés Békéscsaba az Élővíz-csatorna gátján kialakított kerékpárúton, ahol az látszik, ami bárhol máshol a környéken: a békésiek, gyulaiak, békéscsabaiak mindennapi közlekedési eszközként használják a kerékpárjukat. Helyenként már-már Hollandiában érezhetjük magunkat. A megyeszékhelyre visszatérve a város egy másik arcát is megismerhetjük a bel-

városon kívül, amikor végigtekerünk a Lencsési lakótelepet átszelő úton, ahol szintén rendezett környezettel találkozunk.

365 ablak, 52 szoba, 4 bejárat Békéscsabáról dél, azaz Szabadkígyós felé vesszük az irányt, előbb egy ipari jellegű területen áthaladva, majd a Kígyósi út melletti bringaúton egy kertvárosias részen tekerve, végül pedig egy vadonatúj aszfaltcsíkon tanyák és szántóföldek között kanyarogva, egészen a szomszédos településig. Ez utóbbi önmagában nem hangzik túl izgalmasan, de eláruljuk, hogy az utolsó kerékpáros-pihenőt is ezen a szakaszon találjuk, amely ráadásul egybe van építve egy madárlessel. Elsőre ez meglepő lehet a szántóföldek közepén, de a néhány méterre susogó nád már sejteti azt, hogy víznek kell lennie a közelben. A jaminai bányatavak egyik legnagyobbja, a Fás-tó mellett áll ugyanis a kis kilátó, ahonnan tökéletesen meg lehet figyelni a vízi világot. A három nagy tó az ipari bányászati tevékenység emléke, itt található ugyanis a város legkiválóbb agyaglelőhelye, amelyet körülbelül 300 évvel ezelőtt kezdtek el kitermelni, amikor Békéscsabát szlovák népességgel telepítették újra, és szükség volt a házépítéshez alapanyagra. A vályogvetés jaminai árkai egyre

A pósteleki kastélyrom melletti kastélypark ma is gyönyörű

A jaminai madárlesből a Fás-tó élővilágát lehet megfigyelni

szélesebbek és mélyebbek lettek, a téglaégetés iparszerűen 1891-ben indult meg Békéscsabán (és napjainkban is folyik a közelben, a város déli részén, ma már szélesebb termékpalettával, amelybe például a tetőcserepek is beletartoznak). A termeléshez szükséges agyagbányászat eredménye 21 tó, amelyek vízfelülete a DélAlföld régió egyik legkiterjedtebb szabad vízi tórendszere. A tavak mélysége változó, átlagban 3 és 10 méter közötti, de a két nagy tó, a Fás- és a Csaba-tó mélysége több helyen is meghaladja a 12 métert.

Szabadkígyós innen már csak egy kisebb ugrás: túránkat a gyönyörűen felújított Wenckheim-kastély koronázza meg. Mielőtt közelebbről is szemügyre vennénk, álljon itt egy kis kedvcsináló az 1897-ben kiadott Wenckheim családi „Emlék-Album” lapjairól: „Az ókígyósi az 1879. évi június 18-án nyittatott meg, mely Ybl Miklós terve után építtetett közel másfél millió költségen. Általános vélemény, hogy az országnak stílszerűség, kényelem és fejedelmi pompára nézve legszebb kastélya. A csabai és aradi útvonal mentén egy természetes magaslatról uralkodik a síkság felett, 35 öl magas tornyával, hármas csúcsban végződő tetőjével, obeliszkjeivel s apró tornyocskáival gyönyörű látványt nyújt. Az egész renaissanse stylusban épült s belső berendezése is a stylnak megfelelő; remek fogadótermei, könyvtárszobája és ebédlője úgy mint harmincz vendégszobája és melléképületei valóban csodálni való látványosságot képeznek. Nehéz e szűkreszabott helyen többet írni róla, mindenképpen érdemes megnézni!”

Lássuk hát, mit érdemes megnézni itt! Maga a kastélyépület önmagában is érdekes, hiszen Wenckheim Krisztina azt kérte Ybl Miklóstól, hogy semmi ne legyen egyforma, de mégis harmonikus legyen, továbbá azt is kikötötte, hogy annyi ablaka legyen, ahány nap, annyi szobája, ahány hét, illetve annyi bejárata, ahány évszak van egy évben. Ugyan megszámolni mindezt nem sikerült, de az építész valószínűleg teljesítette a kérést. Korának legkorszerűbb palotája volt hazánkban: a világítást például gázlámpák biztosították, a fűtést pedig légbefúvással oldották meg a pincében található fatüzelésű kazán és a falban futó porceláncsövek segítségével. A kastélyba lépve a fogadótérből többfelé is indulhatunk: a büfé, a torony és persze a kiállítás felé. Utóbbi a könyvtárszobában kezdődik – igazán impozáns belső térről van szó, ahol rögtön szembeötlik, hogy számos interaktív eszköz segíti élményszerűvé tenni a látogatást. Órákat el lehetne itt tölteni,

Érdemes megfigyelni az apró részleteket is a szabadkígyósi kastély enteriőrjében

0 2 km

kipróbálva minden érintőképernyőt, elolvasva minden apró betűs szöveget, nézegetve a berendezett szobák minden egyes részletét. Az enteriőrnek része többek között a grófi pipázó, a grófnői hálószoba, fürdő és öltöző is. Ha a századforduló időszakából visszatértünk a jelenbe, érdemes a torony felé venni az irányt. Igen egyedi megoldással előbb le kell menni a pincébe, hogy aztán a 160 lépcsőből álló, szűk csigalépcsőn feljussunk a kilátónak sem utolsó építménybe.

Abban az esetben, ha még ezt követően sem lenne elég a Wenckheim-emlékekből, Szabadkígyós főutcáján érdemes megnézni a Szent Anna-kápolnát, amely a Wenckheim-kripta szomszédságában áll egy mesterséges dombocskán, mellettük pedig egy diadalkapu emlékeztet Ferenc József és Sissi 1857-es szabadkígyósi látogatására. Maga a diadalkapu egyébként nem az eredeti építmény, azt ugyanis 1949 telén ledöntötték; a ma láthatót 2008-ban építették, a régi mására.

Az alföldi terepen vezető útvonal nem tartogat semmi nehézséget, de amikor feltámad a szél, bizony kellemetlen perceket, órákat okozhat. Ezzel együtt a kerékpárutakon és kis forgalmú utakon vezető túrát mindenki számára jó szívvel ajánljuk. 

A Wenckheimkastély nagy szalonja az 1890-es években Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A remekbe szabott szabadkígyósi Wenckheim-kastély lesz a pont az i-re túránk végén