VÁROSI SÉTA

Hűvösvölgy oázisa

A sokat látott Nagy-rét

A Budai‑hegység ölelésében, a fő‑ város szélén bújik

Írta: Nógrádi Attila meg egy mesebeli rét, amely nem is olyan régen még illegális moz‑ galmaknak, cserkész‑ és úttörőcsapatoknak volt gyülekezési helye, de koncerteknek is ott‑ hont adott, jelenleg pedig tökéletes csa‑ ládi pihenőhely.

Aki ma ellátogat a hűvösvölgyi Nagy-rétre, az egy tágas, már-már parkszerűen karbantartott, sík területtel találkozik, amelynek egyik végében egy sportpálya várja a labdajátékok szerelmeseit, mellette egy szuper játszótér kelleti magát, míg a füves placc másik oldalán szabadtéri fitneszgépek vannak elszórva. Ha nem látnánk a rétet körbevevő hegycsúcsokat, akár a Margit-szigeten is érezhetnénk magunkat, és ez a benyomás hétvégente csak még jobban erősödik, amikor kisebb-nagyobb piknikező társaságokkal, kutyasétáltatókkal és természetjárókkal telik meg a terület. Itt vezet el az Országos Kéktúra, és számos remek kirándulást lehet innen indítani a környező hegyekbe, ám ez a hely megérdemel annyit, hogy ne csak keresztülvágjunk rajta, hanem megismerjük a meglehetősen mozgalmas múltját, amelynek nyomait itt-ott még most is felfedezhetjük.

Az erdőkkel körbevett terület rét jellege valószínűleg már évszázadok óta fennáll, korábban

Fotó: Nógrádi Attila

A Kis-Ördögárok áteresze a Nagyrét utca alatt. Sajnos csak nagyon ritkán csörgedezik benne víz

Fotó: MTSZ

Fotó: Magócsi Márton

jó eséllyel még mezőgazdasági tevékenység is folyhatott rajta, ami nagyon adja magát, ugyanis pont keresztülszeli a Kis-Ördög-árok nevű patak. Régebbi térképeket böngészve is könnyen beazonosítható: egy 1852-es kiadású, Pest-Budát, Óbudát és tágabb környékét ábrázoló topográfiai térképen még Ofner Feld (’nyílt terület’) néven találni, míg egy kicsit később, a 19. század végén már Stadwiesenként (’városi rét’) jelölik.

Illegális összejöveteleknek adott otthont A jelenlegi Nagy-rét nevet finoman szólva sem lehet egyedinek nevezni, azonban a fővárosi ötvenes-hatvanas korosztálytól felfelé sokan tudják, hogy pontosan miről is van szó, ugyanis rengeteg osztálykirándulást, majálist, ifjúsági ünnepséget és úttörő-találkozót szerveztek ide. A hely népszerűsége – kedvező adottságain túl – a viszonylag könnyű megközelíthetőségének is köszönhető, ugyanis kellemes sétatávolságra fekszik az 56-os villamos hűvösvölgyi végállomásától.

Ezt a vonalat a múlt század elején hozták létre, és a villamosjárat elindulása után gyorsan rákapott a Nagy-rétre és környékére a szervezett természetjárás, valamint ezzel együtt különféle mozgalmárok is. Ennek a korszaknak állít emléket a rét egyik szegletében ácsorgó kőoszlop, amelyen ez a kopottas felirat olvasható: „1919 és 1945 között, a Horthy-fasizmus idején itt, a Hűvösvölgyben és a Nagyréten nagyszabású

Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Ilyen volt 1955-ben a Nagy-rét. A bódék helyén ma már egy korszerű tematikus játszótér található

1974-ben még használták a szabadtéri színpadot egy május elsejei ünnepségen. Ma már körbenőtték a fák

Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

1983-ban sárkányfesztivált is tartottak itt az Úttörőszövetség és a Népművelési Intézet szervezésében

Fotó: Fortepan / Szalay Béla

Fotó: Magócsi Márton

munkásünnepélyek és illegális találkozók voltak, melyekkel a munkásifjúság a fasizmus ellen harcolt. Emlékül állította 1959. május 1-jén a 473. sz. II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat.”

Nem tudom, hogy mennyire lehetett feltűnésmentesen egy ekkora területen illegális találkozókat tartani, az mindenesetre biztos, hogy a hely kultikussá vált a szocializmus idejére, mert a fenti emlékoszlopon túl Munkásmozgalmi sétány névre keresztelték 1973-ban azt az erdei utat, amely a hűvösvölgyi Gyermekvasúttól (akkori nevén Úttörővasút) vezet a Nagy-rétig. Természetesen nem állt meg a névadásnál a dolog, mert az út mentén különféle alkotásokat helyeztek el a következő években. Ezekből mára szinte semmi nem maradt, mindössze egy magányos szikla tartja magát a Nagy-rét közelében, ennek oldalára a „Hej, te bunkócska, te drága” kezdetű dal első sorának kottáját vésték.

Fotó: Magócsi Márton

Az egykori Munkásmozgalmi sétány utolsó, épségben maradt „műalkotása”

Hűvösvölgyből az Országos Kéktúra jelzését követve érjük el a Nagy-rétet

Fotó: Magócsi Márton

Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Gigantikus fémkezek a fák árnyékában Néhány éve még a többi „műalkotásból” is látható volt pár, de mára csak a sétány mellett heverő sziklák jelzik ezek egykori helyét. Volt itt egy „KIMSZ” (Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége) feliratú vasbeton oszlopsor, börtöncellát időző fal, amelyet a koncepciós perekben elítéltek tiszteletére emeltek, május 1-je emlékoszlop, és egy felszabadulási emlékmű is. A sétány létrehozásának megkoronázása kétségtelenül az momentum volt, amikor 1976, május 2-án, egy nagyszabású ünnepség keretei között felavatták Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész alkotását.

Nem lettem volna Kiss művész úr tüdőgyógyásza, mert a létező összes, a neten fellelhető fotón cigarettát tart a kezében, és a munkája se lehetett túlságosan egészségbarát, de ettől függetlenül tényleg impozáns lett a fémlemezekből összehegesztett két gigantikus kéz, amelyek között egy vörös golyó „lebeg”.

Az Esti Hírlap egy interjút készített 1976 februárjában a művésszel a még javában készülő szobor kapcsán, jellemző, hogy a címben még április 4-ei avatást írtak, amely aztán egy hónapot csúszott.

Fotó: flickr.com / Alfons Miralles CC BY-NC-ND 2.0

A gigantikus fémkezeket ma már a szoborparkban lehet megcsodálni

A fenti képen látható kezek egykor ezen a talapzaton álltak varratok az erőt, a biztonságot, a természet realitását hangsúlyozzák. – S az üveggolyó? – A vörös üveggolyó áttetsző fényével, légiességével gyermekkorunk legkedvesebb játékára emlékeztet, amit mindannyian féltve őriztünk. A hozzá fűződő érzelem határozza meg a további képzettársításokat.

Az Alkotó eszme című kompozíciót ma már nem Hűvösvölgyben kell keresni, ugyanis a rendszerváltás után nem sokkal leszerelték a gránitkockákból készült talapzatáról, majd a XXII. kerületi szoborparkba szállították, ahol jelenleg is megcsodálható az időközben rozsdásodásnak indult mű. A gránittalapzat

– A két kéz: munkáskéz. Ezt igyekszem az anyagkiválasztással és a megmunkálás módjával is kifejezni – mondja Kiss István. – A lemezek közötti

Fotó: Magócsi Márton

ma is ott áll a sétány mellett, előtte jó pár szikla hever, így adja magát, hogy az arra járó aprónép ezen ugráljon, nem is sejtve, hogy néhány évtizede még gigantikus fémkezek meredtek itt az ég felé.

A céllövölde tartotta magát utolsóként De hagyjuk most már magunk mögött a Munkásmozgalmi sétányt, és érjünk ki végre a Nagy-rétre, amely jelentősen átalakult az elmúlt pár évben. Nem is olyan régen még a rét szerves része volt néhány sárgára mázolt bódé „céllövölde”, „halászat” és „dobáló” feliratokkal, mellettük pedig egy kopottas körhinta kellette magát, amely tavasztól őszig üzemelt. Ezek a helyek a – Fortepan oldalán fellelhető képek tanúsága szerint – már az 50–60-as évektől itt voltak, abból a korból, amikor egymást érték a különböző gyerekcsoportok, de működött itt még hajóhinta, büfé és sportszerkölcsönző is.

A rendszerváltást követően aztán elapadtak az ide szervezett események, és a réten található, vendéglátásra szakosodott egységek szép lassú haldoklásba kezdtek. Utolsóként a céllövölde és a körhinta tartotta magát, ezek valóságos időkapszulaként működtek 2021-es elbontásukig, a lövészet nyereményei a napszítta moncsicsitől kezdve a műanyag csontvázakon és vámpírfogakon át egészen a kacsintós pénztárcákig terjedtek. A terület kezelője, a Pilis Parkerdő Zrt. egy tematikus játszóteret hozott létre ezek helyén, így a gyerekzsivaj maradt, ám a múlt egy picike, de kultikussá vált eleme végleg eltűnt.

Ugyancsak az elmúlt évek fejlesztése a játszótér melletti sportpálya, amely hivatalosan kézilabdapályának készült, ám a valóságban focipályaként üzemel, és szintén újak a rét másik felében elszórt fitneszpontok is. Ezek kétségtelenül klasszak lettek, de jó lett volna még például egy futópálya is a rét körül, hogy ne a járólapok melletti ösvényt koptassák tovább az itt kocogók, egy ivókút a forró nyári napokra,

Fotó: Nógrádi Attila

Uniós projektből újult meg a rét a Magyar Természetjáró Szövetség és a Pilisi Parkerdő Zrt. konzorciumában

Az 1983-ban készült képen látható céllövölde tartotta magát utolsóként

Fotó: Fortepan / Bojár Sándor Fotó: Fortepan / Szalay Béla

Fotó: Magócsi Márton

és a környék bokrait elnézve egy közvécére is nagy igény lenne. Ami viszont jó dolog, hogy készültek új padok és egy esőbeálló, valamint több felújított tűzrakó hely is van a rét mellett, így ideális helyszín egy kis bográcsozáshoz, szalonnasütéshez, de láttam itt zsúrokat is.

Ottó, az állandó lakos A környéken lakók már jó eséllyel találkoztak Ottóval, aki a rét északi csücskében található szabadtéri színpad aljába költözött be bő tíz évvel ezelőtt. Ottó jó gazdája a helynek, maga takarította ki az elhagyott, szeméttel teleszórt színpadot, majd rendezte be lomtalanításból származó tárgyakkal, de a helyi lakosoktól is sok mindent kapott. Nem véletlenül, ugyanis rengeteg alkalmi munkát elvállal, így amolyan hűvösvölgyi közintézménnyé vált az évek alatt. Bár a természetjárók között nagyon frekventált hely, érdekes, hogy geoládát például nem rejtettek el közvetlenül a Nagy-réten, a legközelebbit a Villám utca végében találjuk, a Fazekas-hegy csúcsához közel. Ha már szóba kerültek a hegyek, itt az ideje, hogy végigvegyük a rétről látható környező „magaslatokat” is.

Dél felé a Nagy-Hárs-hegy (454 m) terpeszkedik, és érdekes módon a rétről alig vehető ki a tetején található Kaán Király-kilátó, kizárólag levélhullás után látható az építmény pagodaszerű teteje. Nyugatra a Fekete-fej (386 m) látszik a csúcsánál lengedező zászlóval, északra Hűvösvölgy egyre szaporodó házai törik meg a zöldet, keleten pedig a már emlegetett Fazekas-hegy (281 m) húzódik.

Szabadtéri fitneszpontokat is építettek a Nagy-rét egyik szegletében

1987-ben egy jó hangulatú Beatricekoncertet is tartottak itt

Forrás: Fortepan / Ambrus Tibor

Forrás: Fortepan / Ambrus Tibor

Fotó: Gulyás Attila

Túratipp a környék felfedezéshez Ha kedvet kaptunk a cikkben is említett helyek felfedezéséhez, könnyű dolgunk van, ugyanis hemzsegnek a környéken a jelzett és a jelzetlen utak, így könnyen felfűzhetjük egy élvezetes túrára a nevezetességeket.

Mindenkit arra biztatnék, hogy lehetőleg tömegközlekedéssel érkezzen Hűvösvölgybe, mert egyrészt környezetbarát, másrészt hétvégente a Nagy-rét környékén amúgy is kaotikus a parkolási helyzet, ráadásul ha a hűvösvölgyi végállomáson szállunk le, rögtön be is csavarhatunk egy lángost a megálló közelében lévő „legendás” kis bódéban, és egyúttal a kulacsainkat is feltölthetjük a büfé melletti nyomókútnál.

Nagyon adja magát egy kisvasutazás a környező hegyekben

Budai Tájvédelmi Körzet

0 250 m Fotó: Nógrádi Attila

Innen nincs más dolgunk, mint követni az Országos Kéktúra jelzését, és a Gyermekvasút táborát elhagyva végigsétálni a már emlegetett egykori Munkásmozgalmi sétányon egészen a Nagy-rétig. Itt tegyünk egy tiszteletkört, majd vegyük célba a hívogatóan magasodó Hárshegyeket. Keljünk át a Nagykovácsi úton, hogy a forgalmat magunk mögött hagyva célba vegyük először a Kis-Hárs-hegyet a sárga sávot követve, majd a Makovecz-kilátó megmászása után szusszanjunk egyet, és a sárga sávon maradva meg se álljunk a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahonnan elképesztően jó panoráma nyílik a környékre és a fővárosra. Innen a sárga jelzés a Szépjuhásznéhoz vezet, ahol számos büfében pótolhatjuk az elégetett kalóriákat, és még mindig eldönthetjük, hogy gyalog indulunk vissza Hűvösvölgybe, vagy megvárunk egy kisvonatot, amellyel stílszerűen lepöfögünk túránk kiindulópontjához.

Plusz egy „titkos tipp”: a volt Munkásmozgalmi sétányról nyílik a kék háromszög jelezés a Fazekas-hegy tetejére, ahová érdemes egy rövid kitérőt tenni a II. világháborús lőálláshoz. A telegraffitizett bunker mellől remekül beláthatjuk a környéket, és ha geoládákra is vadászunk, a közelben garantáltan sikerélményben lesz részünk. 

Szeptemberi „Ritmusok a természetben” témánkra több igazán kreatív fotót is kaptunk tőletek. A sok játékos kép közül végül szerkesztőségünk ezt az izgalmas, hangyás kompozíciót emelte ki, így ezúttal Kesztyüs Máténak gratulálunk a Hónap Fotója címhez és az ezzel járó Turista Magazin-előfizetéshez.

Kesztyüs Máté: Cikk-Cakk

„Fényképeimet általában előre kigondolt koncepció alapján készítem el, és ez így történt most is. Miután egy számomra érdekes levelet találtam, már csak egy dolgom volt, felterelni rá egy hangyát. Mivel a hangya nagyon élénknek bizonyult, a legnehezebb feladat az volt, hogy úgy fotózzam le, hogy a legjobb helyen legyen. A hátteret és ezzel együtt a témát is hátulról világítottam meg, így a hangya sziluettként jelenik meg, és a levél erezete is jól kivehető.”

A többi pályamunkát a facebook.hu/turistamagazin oldalon találjátok.

Küldd be Te is a kedvenc képedet!

A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a https://www.turistamagazin.hu/kiiras oldalon. FIGYELEM! Az idei év pályázati kiírása nem változik, a beérkező pályamunkákat 2022-ben is előszűrjük, és az így kialakult válogatás képei indulhatnak majd a Hónap Fotója címért. Továbbra is egy nyertes alkotást Ti választhattok a leadott lájkjaitokkal a hónap 20. napjáig a Facebook-oldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig egyéves előfizetéssel jutalmazzuk.

További témáink 2022-ben

(Zárójelben a beküldési határidő.)

Október – Szurdokok mélyén (szeptember 12.)

November – Vadak a természetben (október 12.)

December–január – Árnyékvilág (november 12.)