TUDÁSTÁR

Írta: Szigeti Ferenc Albert Fotók: Trieber Anna Azt sokan tudják, hogy a magyar lovas nemzet. Azt viszont jóval kevesebben, hogy Magyarország nemcsak Európában, de az egész világon a lovas természetjárás „éllovasa”. Egy, a szemünk előtt kibontakozó és nemzeti büszkeségre is okot adó történet következik.

Lóhátról az ország

Minden, amit a lovas termé szetjárásról tudni akarsz

Minden, amit a lovas termé szetjárásról tudni akarsz

L

óska Jánossal, a Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Egyesület elnökével, a Kincsem Nemzeti Lovas Program szakmai vezetőjével és Trieber Annával, a Zöldlovas Egyesület alapító elnökével, lovastúra-vezetőkkel beszélgettünk arról, hogy hol bukkanhat fel lovas az erdőben, hogyan néz ki egy lovas vándorlás, mit tud az egész világon egyedülálló, jövőre debütáló Eurohorse Lovas Barangoló, valamint hogy miért éppen a magyar fajták és hazánk északkeleti térségei a legmegfelelőbbek a lovas természetjárás szempontjából.

Lóval terepen Én gyerekkorom óta járom az erdőt országszerte, de túráim során nagyon kevés lovassal találkoztam – kezdem a beszélgetést. Ez nem véletlen, mutat rá Lóska János. Mind a lónak, mind lovasának érdeke ugyanis, hogy ne olyan helyen közlekedjenek, ahol a gyalogos természetjárók jelen vannak, pláne ott, ahol sok a gyerek vagy a kutyasétáltató. Ott nincs helye a lovasnak. A ló egy prédaállat, amely menekülőre foghatja, ha megijed. Ez nyilván nagyban függ a ló és lovasának felkészültségétől is, de a ló súlyfölénye olyan veszélyes szituációt teremthet, amelyet mindenképpen el kell kerülni. „Egyébként valóban nem egy konfliktusos helyzet ez. Életemben több mint 500 hosszabb lovas túrát szerveztem és vezettem, de egy kezemen meg tudom számolni, hányszor találkoztam gyalogos természetjáróval az út során. A csend a jó lovas túrák fokmérője. Nem akarjuk egymást zavarni a gyalogosokkal, illetve el is akarjuk kerülni egymást” – osztja meg János évtizedes tapasztalatát.

Lóska János szeretett lovai között – Fotó: Csanádi Márton

Fotó: Csanádi Márton

Az egyébként nemzetközi mércével is előremutató magyar szabályozás (az erdőtörvény) értelmében az erdőben – annak rendeltetésétől függetlenül – pihenés, üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan, emberi erővel hajtott kerékpárral, lóval, valamint az erdészeti feltáróhálózat részét képező erdei úton sport- vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel bárki saját felelősségére közlekedhet, illetve ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles. Az állam, illetve a helyi önkormányzat 100%-os tulajdonában nem álló erdőben az erdészeti feltáróhálózat részét képező erdei úton kívül való lovaglást és emberi erővel hajtott kerékpárral való közlekedést az erdőgazdálkodó korlátozhatja, illetve megtilthatja, ha a terület tulajdoni jellegét és a korlátozást, illetve tiltást a területen megfelelően jelzi. A megjelölt turistaúton vagy kerékpárúton lovagolni viszont csak abban az esetben szabad, ha az együttes használat lehetősége jelzéssel megjelölésre került.

A természet védelméről szóló törvény közvetlenül nem tiltja, illetve engedélyhez sem köti a védett természeti területen való lovaglást (kivéve a fokozottan védett természeti területeket, ahová a jelzett turistautak és tanösvények kivételével tilos a belépés). Bár konfliktus ebből sem igen származik János elmondása szerint, a védett és a fokozottan védett természeti terü-

letek, valamint a Natura 2000 területek vonatkozásában érdemes volna átgondolni a lovasturizmus szabályozását a jövőben.

Hazánk, a tereplovaglás európai éllovasa Az 1960-as években a régi ludovikás tisztek bevonásával Magyarországon nagyon is virágzott a lovas természetjárás. Csak éppen külföldiek számára, hiszen itthon nem működtek lovasiskolák. „Verhetetlen marketingajánlat volt ez akkoriban: romantikusan, a híres magyar lovak hátáról kukkanthattak be a vasfüggöny mögé, huszárok vezetésével. Sajnos volt egy időszak, amikor visszaesett a lovas túrák száma, illetve a minőségük is romlott, de az 1990-es évektől kezdődően – elsősorban Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön – a nemzetközi élmezőnybe tartozó lovas túrák szerveződtek” – meséli János. Végül a Kincsem Nemzeti Lovas Program teremtette meg az ágazat fejlesztésének jogi alapját. Ennek keretében 2012 óta épül ki a jövő tavasszal debütáló Eurohorse Lovas Barangoló: egy gerincútvonallal, négy főbb útvonallal és számos csatlakozó, kisebb útvonallal. A honlapon megtalálhatók (lesznek) a lovas természetjáráshoz szükséges szolgáltatások (szállás, étkezés, kovács, állatorvos), a GPS-koordináták, s ezáltal egyedül is nekiindulhat bárki saját hátasa társaságában, de több fogadóponton túravezetők is elérhetők lesznek, esetenként pedig akár lovat is bérelhet a túrázó.

A hálózat kulcspontjai az elmúlt években EU-s társfinanszírozással kiépült megállópontok és lovas szolgáltatók, ahol mind a lovas, mind lovasa megpihenhet. Mindez egymástól olyan távolságra, hogy komfortosan, biztonsággal be lehessen érni az esti pihenőhelyre. Ezek alapvetően igényes falusi szálláshelyek, amelyek rendszerint különböző kiegészítő szolgáltatásokat kínálnak. Négycsillagos szállodába nem akar menni a lovas túrázó, nem is nagyon életszerű ez.

„Nálunk, Gömörszőlősön például nagyon sok a helyi lótartó, az elmúlt évtizedben újraéledt a helyi lovaskultúra, így az infrastrukturális, turisztikai fejlesztésekben már évek óta gondolunk a lovasokra is. A Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Egyesülettől meg is kaptuk a „Lovasbarát Település” címet korábban, s ehhez most hozzáadódott a hat vendég ló befogadására alkalmas megállópont. A vendéglátás nálunk gyógynövényismereti előadásokkal és túrákkal, néprajzi előadással, illetve ökológiai kertészeti ismeretekkel kombinálható (ahol a trágya is visszakerül a körforgásba), mert ehhez van helyben szaktudás. S ehhez jön még a falu messze földön híres épített öröksége, és ez így együtt, lóháton megérkezve valóban egyedi élményt nyújt. Minden fogadópontnak megvan ugyanakkor a maga sajátossága. Amiben megegyeznek, az a hozzáállás. Az összefogás, a lokálpatriotizmus, a helyi értékek megbecsülése, mert erre lehet építeni, jelen esetben egy igen bonyolult logisztikát igénylő útvonalhálózatot, amely önmagában is fantasztikus” – mondja Anna.

A hosszú fejlesztési munka eredményeként, a Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Egyesület szakmai irányításával létrejött egy 1813 kilométer hosszú, GPS-koordináták szintjén kijelölt lovasútvonal-hálózat Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön, valamint Pest megyében is kialakításra kerül egy 509 kilométer hosszú körgyűrű. Ez az összesen több mint 2300 kilométer hoszszú útvonalhálózat szinte végig elkerüli az épített környezetet és a gyalogos természetjárók által kedvelt helyszíneket. „Csöndes, kevésbé járt völgyekben tudunk jól lovagolni, folyamatosan fel- és lemászni lóval nem élvezetes. A Eurohorse azért ezekben a régiókban épült ki első körben, mert itt volt tapasztalat, márpedig az útvonalak kijelölése nagyon bonyolult folyamat, sokkal több szempont van, mint a gyalogos természetjárásban. Jól lovagolható, kevésbé járt, kevésbé iparosított, de látványos terepek kellenek,

napi távolságra lévő, lónak és lovasának egyaránt megfelelő szálláshelyekkel. Mindehhez jön a változatos talajadottság, na meg persze a kulturális és tájképi sokszínűség” – foglalja össze a komplex szempontokat János.

Budapest környékén van olyan település, ahol annyi ló van, mint máshol egy egész megyében, az agglomerációban viszont nehéz jó lovaglóterepeket találni. „A Pest megyei körgyűrűt azért alakítottuk ki, mert ez lehetőséget ad arra, hogy az itt élő lovasokat »összekössük« az Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön kialakított útvonalhálózattal.”

Mintegy 90 országban szerveznek lovas túrákat a világban, de ilyen hosszúságú, összefüggő úthálózat, amely magas szintű, a lovasélet semmihez sem fogható érzését közvetítő szolgáltatások igénybevételével, ráadásul ilyen jó minőségű, felkészült lóállománnyal lovagolható, ilyen nincs máshol. Ezt már Anna teszi hozzá, aki az egyesület tagjaival több térségben is részt vett az útvonal kialakításában. „Nagyon fontos a lovas természetjárás kapcsán kihangsúlyozni a magyar lófajták alkalmasságát, hiszen a nyugati, versenyteljesítményre céltenyésztett lófajtákkal szemben az itthoni őshonos fajták pont a sokoldalúságukkal, szívósságukkal, stabilitásukkal és kiegyensúlyozottságukkal tudnak érvényesülni. A ridegtartásban, itthoni legelőkön nevelkedett lovakból válnak a legjobb túratársak, hiszen ez nekik »hazai pálya«. Szerencsére a lovas turisztika egyre népszerűbb, a magyar fajták előnyeit pedig külföldön is kezdik felismerni, ezzel új célt és jövőképet kapott az egykor nagy múltú lótenyésztésünk”– teszi hozzá.

Az útvonalnak nincs külön jelzése, a gondosan bejárt és felmért útvonalakat térképpel és GPS-nyomvonalak segítségével lehet követni. A rendszer ugyanakkor a szolgáltatások árszínvonalát is igyekszik egységesíteni, a lovak elhelyezésének árai például maximalizálva vannak.

„Tény, hogy Magyarország elvesztette vezető szerepét a lovas természetjárásban, de ha a szolgáltatók most megfelelő számban fel tudnak sorakozni e hálózat mögé, akkor nemcsak a külföldiekre számíthatunk ismét, hanem a magyar célközönséget is megszólíthatnánk, s ez az igazán fontos. Nagyon kevesen ismerik lóhátról az országot, pedig kiváló módja ez hazánk felfedezésének. Nem ez a legolcsóbb szabadidős tevékenység, de például a magyarok körében is népszerű síeléssel összevethető az ára” – foglalja össze a belföldi turizmus szempontjából szintén fontos kezdeményezés lényegét János.

De milyen is egy jó lovas túra, főleg egy lovas vándorlás? Először is szükséges, hogy mindhárom jármódban biztonsággal tudjon lovagolni a túrázó, emellett rendelkezzen a csoportos mozgáshoz szükséges alapismeretekkel, tisztában legyen a lovasra vonatkozó etikettel. Ez nem az adrenalinhajhászásról szól, lóval alakzatban, csoportban mozogni csak fegyelmezetten, felelősséggel szabad. A túravezető 10-12 lovassal közlekedik, ott az alaptudás csiszolására már nincs lehetőség, bár például a lejtőn való közlekedést általában a túra során tanulják meg az emberek, hiszen egy lovardában nincs szintkülönbség. „A lovas túrázás, különösen a hosszabb távú vándorlás egy érzésvilágról szól. Arról, hogy a lovas a lehető leginkább természetes közegben mozog. Én például begyűjtöm az órákat és a telefonokat, még a külföldi topmenedzserektől is” – mondja János.

Nagyon fontos, hogy a lónak is felkészültnek kell lennie. A természetben van felriadó fácán, megugró őz, ráadásul egy eldobott papír zsebkendő is kiválthatja a lóból a menekülés ösztönét. Egy jól felkészített ló széles mosolyt csal az arcunkra, míg egy felkészületlen lóval balesetveszélyes a közlekedés. Fontos továbbá a szociális rangsor is a lovak között.

A hosszabb túrák általában egyhetesek, a lovas túrázók pedig jellemzően napi 35-40 kilométert tudnak megtenni két részletben, egy hosszabb pihenő beiktatásával. Mivel a logisztika a lovak miatt fontos, a helyszínek pedig foglalva vannak, az időjárás viszontagságait tűrni kell. A túrát természetesen komoly előkészítés előzi meg, nem csupán a szokásos igényeket és szükségleteket (betegség, ételérzékenység) kell felmérni, hanem a lovas tudását is, hiszen van kockázata a tereplovaglásnak. „Az első napon én gyakran teszek egy próbatúrát a vendégekkel, hogy lássam, ki hogyan lovagol, hogy melyik lovasnak hogyan áll a választott ló. A túrázás csúcspontja a vágta, de ennek lehetőségét gondosan fel kell építeni, a lovas jármódoknak alkalmazkodnia kell a ló használati módjához és a terepi viszonyokhoz. A lovaglás elején lépésben lehet haladni, aztán – ahogy a ló bemelegszik – lehet ügetni, végül vágtázni, de csak megfelelő terepen. Kavicsos úton vagy lejtőn például nem” – villantja fel János a helyismeret és a gondos tervezés fontosságát.

Trieber Anna oktatás közben – Fotó: Trieber Júlia

A lovas természetjárást egész évben lehet űzni, de nagyon jeges időszakban és hőségriadós napokon nem célszerű útnak indulni. Több száz túrája során Jánosnak mindössze egyszer kellett feladnia a túrát, amikor a talaj az Alföldön annyira átázott, hogy fel kellett menniük a gátra, ahol viszont árvízvédelmi okokból kifolyólag tilos volt haladni.

Napközben fontos a természet élménye, túra előtt és után viszont a társállatról való gondoskodás kerül előtérbe, ez szintén a történet része. Lehetne lovászt is bérelni a túrára, de azért a dolog úgy kerek, ha a ló felkészítése és gondozása szintén a lovas feladata, és ebből a szempontból az infrastruktúra megléte alapvető fontosságú.

A ló mint társállat A lovas természetjárás arra hívja fel a figyelmet, hogy társállatként tekintsünk a lóra. Ebből a szempontból a gyerekek oktatása kiemelt fontosságú, és a lovas túrázás is akkor lesz hosszabb távon sikeres, ha a mai fiatalok aktívan lovagolnak, hiszen jó pár generációnak nincs lovaglótudása, sem képe az egykori lovaskultúránkról.

Pont ez a szemléletformálás a Zöldlovas Egyesület célja. „Mi alapvetően lovaskultúrában, helyi közösségek kialakításában gondolkodunk, amelynek a gyerekek oktatásával része a jövőépítés is. Ez egy, a bérlovagoltatásra szakosodott intézményektől eltérő, komplex, kis csoportos formája a lovaglótudás megszerzésének. Ahol az alapok elsajátítása mellett a gyerekek szénát hordanak, a trágyából kertet építenek, megtanulják a ló ellátását, megismerik a természetét, hozzáállásukat pedig meghatározza, hogy a társállatot, nem a sporteszközt látják a gondosan felkészített iskolalovakban. A lovak természetes közegükben vannak a legelőn, a ló a falu része, s az alapok elsajátítása után a lovaglás »csúcsélménye« a tereplovaglás, a természetjárás, nem pedig a versenyek olykor túlerőltetett világa. A fenntartható vidéki lótartást, a tereplovaglás kulturális és szakmai hátterét is próbáljuk megőrizni, illetve fejleszteni a térségünkben, ahol azért ez jóval költséghatékonyabban megoldható, mint például Budapesten. A föld is olcsóbb, így a térség valóban lehetőséget nyújt a fenntartható vidéki lótartásra, annak életmódszerű megélésére. Számomra a legszebb feltöltődést jelenti a naplementét saját lovam hátáról, a saját falum fölött megnézni nap mint nap” – fogalmaz Anna. 

Bővebb információ a Eurohorse Lovas Barangolóról