Léleknaptár Március ötödik és április első hete (március 30 – április 6.)
Mikor a lélek mélységeiből A kozmikus lét felé fordul a szellem, És szépség fakad a messzeségekben, Akkor a mennyei távolból Az emberek testébe életerő hatol, S eggyé forrasztja az emberi lét És a szellemi világ lényegét.
Kovács Attila:
Húsvét előtt - farsang után
A farsang és a húsvét közötti időszak a hagyományos kalendáriumban a Nagyböjt ideje. Ha a böjt szót halljuk, akkor legtöbbször valamilyen szerzetes jut az eszünkbe, aki megvon magától valami jót, cserébe valamilyen túlvilági jutalomért, vagy valamilyen egészségtudatos, fitness életszemléletet követő dekoratív nő képe villan be, aki hetekig csak sárgarépalevet fogyaszt, mást nem, hogy még dekoratívabb legyen. A böjt egy sokkal sokrétűbb fogalom, és célja nem az önsanyargatás, és nem a testi egészség, hanem a szabadságunk visszanyerése. Mi köze a böjtnek a szabadsághoz? Szabadságunkra nem a külső szabályok jelentik a legnagyobb veszélyt. Nem akkor sérül a szabadságunk, ha be kell tartanunk közlekedési szabályokat, adózási szabályokat, egyéb normákat, hanem akkor, amikor olyan belső fékeink vagy éppen belső hajlamaink uralkodnak felettünk, amelyekkel azonosítjuk magunkat, de mégsem vagyunk azonosak velük. Igazán csak az lehet szabad, aki tudja, hogy ki ő valójában, mit akar, és hol tart a saját maga felé vezető úton. Látszólag könnyű válaszolni a fenti kérdésekre, de az igazság az, hogy naponta emlékeztetni kell saját magunkat arra, hogy kik is vagyunk valójában, merre tartunk, honnan jövünk, hol vagyunk gyengék, és hol erősek. És ha naponta nem sikerül, akkor legalább az év ezen időszakában keressük a választ a fenti kérdésekre. Ha megfogan bennünk egy inspiráció, akkor legyünk résen: ezt komolyan akarom, biztosan én magam akarom, vagy csak egy
program fut bennem, esetleg pusztán kémia az egész, amiért igent vagy nemet mondok valamire? Olyan ez, mint a tavaszi nagytakarítás. Húsvét előtt szokás volt a házakat újrafesteni, kitakarítani, a felgyülemlett kacatokat szemétbe dobni. Ugyanígy ideje van egy belső nagytakarításnak: ami nem tartozik szervesen magamhoz, attól el kell tudni határolódni, ha végleg megszabadulni nem is biztos, hogy sikerül. Ha sikerül beazonosítani néhány belső köteléket, ami a szabadságomat korlatozza, akkor kezdődik az igazi böjt: nemet kell mondani ezekre a kötelékekre. Mik lehetnek ezek? Azok, amik feleslegesek, de mégsem tudunk nemet mondani nekik: egy étel, egy szokás, egy gátlás, egy mulasztás. A böjt legfőbb szabálya, hogy nem szabad lehetetlent vállalni, elég egy-két köteléktől mentessé válni, nem szabad mindent egyszerre akarni, mert kudarc lesz a vége, és soha nem szabad örök fogadalmakat tenni! Legyen egy határidő, ameddig valami apróságot vállalunk, utána pedig majd meglátjuk…
Schissler Helga:
Paraguay-i élménybeszámoló Schissler Helga, 11.-es diákunk ezt a tanévet Paraguay-ban tölti, egy ottani iskolában tanul, és egy ottani családnál lakik. Helga blogot is ír: http://egyevparaguay.blog.hu Íme egy rövid ízelítő a tapasztalataiból... Milyenek ott az emberek? Azt kell, hogy mondjam, az itteni emberek sokkal nyitottabbak és kedvesebbek, de persze itt sem lehet általánosítani. Viszont magázást sosem használnak és ennek ellenére ki tudják fejezni a tiszteletet egy adott helyzetben. Anyagi szempontból sokkal nagyobb különbség van az emberek között, mint otthon. Összességében azt kell, hogy mondjam, boldogabbak és sokkal lazábbak, mint mi. Jobban ki tudják élvezni a pillanatokat,
és a mának élnek leginkább. Nagyon szeretem, hogy szinte bárkivel el lehet beszélgetni, például, amikor taxizom, még nem volt olyan, hogy ne beszélgettem volna végig az utat a sofőrrel. Milyen az élet? Veszélyesebb, hisz mégiscsak egy dél-amerikai országról beszélünk, de sokszor érzem azt, hogy az embereknek igazából a félelemérzetük sokszor nagyobb, mint kellene. A családot is teljesen másképp értelmezik, hiszen az itteniek sokkal összetartóbbak, mint egy otthoni átlag család. Legtöbbször nem is élnek egymástól külön a családtagok, még a nagyszülők sem.
Milyen az iskola?
Mivel lettél gazdagabb?
Az iskola teljesen más, kezdve azzal, hogy az itteni gyerekek kivétel nélkül szeretnek iskolába járni, ugyanis itt ez nem csak a tanulásról szól. Rengeteg iskolai program van, és összességében könnyebbek az itteni iskolák, mint az otthoniak. De azt hiszem, talán a legnagyobb eltérés az itteni és az otthoni utolsó év között van. Míg Magyarországon az utolsó évben mindenki arra készül, hogy minél több pontot érjen el az érettségin, addig az itteni diákok életük legjobb és legszórakoztatóbb évét töltik el az iskolában.
Természetesen egy idegen nyelvvel, az itteni kultúrával és persze az itteni családom szokásaival és mentalitásával. Mi jelentett kihívást? Az első pár hétben talán minden. Hiszen be kellett illeszkednem a családba, aztán az iskolába, el kellett kezdenem beszélni egy idegen nyelven, de amikor ezeken túl voltam, már semmi nem jelentett akkora kihívást.
Interjú Bereczki Anikóval, iskolánk zenetanárával
mivel a Waldorfba kerülésem előtt pár héttel tudatosodott bennem, hogy a gyerekek ebben az iskolában furulyáznak. Nemcsak szoprán, de alt és tenor furulyán is, meg persze pentaton choroi furulyán is. Izgalmas volt az első időszak. Szeretnék gitározni tanulni is, már régi vágyam. Mikor és hogyan döntötted el, hogy zenetanár leszel? Amikor gyerekként általános iskolába kerültem, akkor már megtetszett a tanári munka. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a tanító néni okos, mindent tud, sok szép színes krétája van és táblára ír. Egy kisgyerek számára ez fontos. Szerencsére a színes kréta iránti vágyaim teljesültek a Waldorfban. Utána megtetszett az is, hogy lehet sokat beszélni, sőt a naplóba írni és dolgozatot íratni, feleltetni. Nagyon szerettem kisgyerekként dolgozat-feladatlapot szerkeszteni. Általában a nagyszüleimmel írattam meg ezeket. A zongoratanulással adott volt egy zenei előképzettség, és ez találkozott a tanári szakmával. A zenetanárság tehát úgy hozta magát, nem sokat gondolkodtam a pályaválasztáson.
Tulajdonképpen milyen hangszereken játszol? A fő hangszerem a zongora. Azért is mondom, hogy fő hangszerem, mert a zongora volt, amelyet gyerekként kezdtem el tanulni, és a mai napig használom. Tehát régóta játszom rajta, és hozzám is nőtt a hangszer. Szerelem. Furulyázok is, mert a zeneórákon sokat furulyázunk. Gyakorlatilag a gyerekekkel együtt tanultam,
Egyébként is szerettél volna Waldorfban tanítani, vagy ez csak véletlenül alakult így? A sors akarata. Egyetemistaként először zongoratanár lettem, majd jött a zenetanári állás. Soha nem gondolkoztam Waldorf-iskolában, mert nem is annyira ismertem. Érdekes, most már az állami iskolákban nem tudok gondolkodni…
Mi a legfőbb különbség a waldorfos zeneoktatás és az "állami" között? A legfőbb szerintem az, hogy sok minden. Sokkal többet zenélünk, éneklünk együtt, mint az „államiban”. A dalanyag pedig korlátlan a Waldorfban. Bármi belefér, ami kapcsolódik az ünnepkörökhöz, epochákhoz, meg amelyeket a gyerekek megszeretnek. Persze emellett megtanulunk szolmizálni is, azután pedig a kottaolvasás következik. Minimális elmélet, sok sok gyakorlat. Örülök, hogy mivel művészeti óráról van szó, nem kell kötötten ragaszkodni egy központilag meghatározott tananyaghoz. Milyen zenét hallgatsz? Mi a kedvenc zenéd? Szerintem egy zenésznek nehéz erre a kérdésre válaszolnia. Nyitott vagyok mindenre. Vannak zenei korszakaim, amelyek az évek során változnak. De ami tinédzser korom óta örök, az a rock-metál irány. Nagy kedvencem a Nightwish, Rhapsody of Fire, Rammstein és még sok ezekhez hasonló muzsika. Persze a komolyzene is közel áll hozzám, a nagy nemzeti romantikusok, Chopin, Rachmaninov. Emellett nagyon szeretek mai modern kórusszerzeményeket hallgatni, és közben a mű kottáját bújni. Hogy látod a sulinkban a hangszeres zeneoktatás helyzetét? Mik a nehézségek, mik az eredmények? Évről évre alakulunk, de persze mindig van hová fejlődni. A fejlődés egyik feltétele az anyagi háttér. Ez van, amikor adott és van, amikor nem. Szerencsénkre most abban az időszakban vagyunk, hogy tudunk előre lépni kicsit. De a legnagyobb eredmény szerintem a gyerekeken mérhető. Sokan ta-
nulnak hangszeren és szeretik a hangszerüket. Ez a legfontosabb. Mi a helyzet a kórussal? Hogy haladtok? A kórusok nagy erőkkel készülnek az Éneklő Ifjúságra, ami áprilisban lesz. Mivel nyertünk egy pályázatot a kórusok „életének” fejlesztésére, ezért nyíltak a lehetőségek előttünk. Kórusmappák, kottavásárlás, kórusruházat stb. kerül beszerzésre. Feltételként meg kell mutatni magunkat itt-ott. Mindkét kórussal heti egyszer találkozunk, ami nem túl sok, de még mindig jobb így, hogy kórusunk van, ráadásul kettő is. Nem mindig egyszerű az együttlét, de nagy öröm megtapasztalni a gyerekekkel az együtt éneklés örömét. Amikor a gyerekek létrehozzák azt a minőséget, ami egyszerűen jó és kész. És ebben a tanévben nagyon sok ilyen pillanatban volt részünk. Remélem, hogy a további években még több gyermek fog bekapcsolódni a kórusok munkájába.
ldo a W
20
orf B รก
018
l
Manapság nagyon aktuális a címben felvetett kérdés, akár többféle értelemben is. Mára egész életünket behálózza a virtuális világ, és szabadidőnk nagy részét kitöltik az elektronikai eszközökkel, legfőképpen az okostelefonokkal és a számítógépekkel való „foglalatosságok”, ha úgy tetszik,”kütyüzések”. Vannak, akik csak előnyét látják a technikai fejlődésnek, vannak, akik veszélyeket látnak benne, de szinte mindenki – idős, fiatal, diák, tanár vagy éppen szülő – beszél róla vagy éppen vitatkozik az eszközök használatával kapcsolatban. Mi is tervezünk az iskolánkban egy nagyobb fórumot a diákokkal, szülőkkel és tanárokkal közösen, hogy beszélgessünk, osszuk meg egymással tapasztalatainkat, meglátásainkat a témával kapcsolatban, és találjunk megoldásokat a felmerülő kérdésekre. Próbáltam tájékozódni, hogy a szakemberek hogyan látják a helyzetet, s gondolatébresztőként megosztom a cikkekben olvasott véleményeket, kutatási eredményeket, hátha már ezzel is közelebb kerülünk a „valósághoz”. Szándékosan írtam a valóság fogalmát, mert elsődlegesen ez az egyik sarkalatos pontja a kérdéskörnek, vagyis mit okozhat az online világunkban való hosszadalmas időtöltés, a digitális média használata. A szakemberek egyszerű választ adnak: főként függőséget. Állítólag a közösségi média a legerősebb kémiai függőséget okozhatja, ami az alkoholhoz, a drogokhoz vagy bármely más szerhasználathoz hasonlít. A felhasználók megkapják az interneten keresztül az azonnali érzelmi szükséglet kielégítésének lehetőségét, s ezzel természetesen élnek is. Szinte azonnal teljesül, amit szeretnének. Sokszor ez úgy csapódik le bennük, hogy akkor a valóságban is ez érvényes, ha valamit megunt, elrontott, onnan bármikor kiléphet és újra próbálkozhat, azonnal töltődik az új élet.
Virág Tibor:
Agyunkra menn Azért valószínűleg az sem véletlen, hogy a Szilícium völgyben Palo Altóban élő szülők, akik az internetes eszközök és szoftverek fejlesztésén dolgoznak, nem adnak a gyerekeik kezébe 14 éves korukig ilyen „kütyüket”. Gyerekeknél 10-12 éves korig kimondottan veszélyesnek tartják mind a tv, mind a számítógép, mind
nek a „kütyük”...? az okostelefonok rendszeres használatát. Itt még az alapvető érzéki tapasztalatokra van szükségük, ezekre tegyenek szert a gyerekek játék közben, sok szabad mozgással, közvetlen fizikai kapcsolatban a külvilággal. Neurológiai kutatások bizonyították, hogy az agyunkban lévő kapcsolatok a konkrét élet-világban aktiválódnak, konkrét cselekvésekkel, elsősorban a saját testünk megtapasztalásával. Gerald Hüther agy-
kutató és neuropszichológus professzor arra is figyelmeztet, hogy akkor válik veszélyessé a digitális média, ha a gyerekek alapvető szükségleteik kielégítésére használják, amiből minden embernek kettő van. Az egyik a tartozni akarok valahová, a másik a teljesíteni akarok valamit. Ezekkel a vágyakkal igen könnyű vis�szaélni. Természetesen nem szeretném démonizálni a közösségi médiát, mert vannak előnyei is az internetes, mobiltelefonos világunknak. Szórakoztatás, kapcsolatok kialakítása - még, ha virtuálisan is, de ebből akár lehet találkozás -, tanulás, kreativitásfejlesztés, óriási információmennyiségek tárolása, s ezek gyors elérése, ….stb. Tari Annamária pszichológus szerint, ha napi egy-két óránál többet nem használ egy kamasz ( 13 éves kor felett) közösségi médiát, akkor nem lesz baj. Persze ehhez nagyon erős határokra van szükség, amelyek betartásához néha kell a szülői segítség. Az meg szülői felelősség, hogy élményekhez juttassa a gyerekeit az offline világban is, játsszanak együtt vagy menjenek bábszínházba, túrázni, esetleg moziba. Az írásom végén álljon itt egy, a témánkhoz tartozó idézet Vekerdy Tamástól, aki mindig egyszerűen és természetesen tudja megfogni a megfoghatatlannak tűnő dolgokat is, ebben az esetben virtuális világunkat, amire azt mondja: „... csak megnyomok egy gombot és az is ott van, ami nincs ott.” Remélem, sikerült néhány érdekességet összegyűjtenem a „kütyüs” témával kapcsolatban, s azt is remélem, hogy közösen is tudunk majd együttgondolkodni arról, hogyan is használjuk helyesen a bennünket körülvevő „okos” eszközöket úgy, hogy „okoskodásukkal” ne menjenek senkinek az agyára...
Vatai Gábor:
Gazdaságtörténet epocha 12. osztály
"A 12. osztály második történelemepochája a gazdaságtörténet köré szerveződik. A hagyományos történelemoktatásban bevett kronologikus, tényközpontú szemlélet helyett ezen az évfolyamon a hosszabb időszakokon keresztül húzódó folyamatok megértésén, átlátásán van a hangsúly. Ehhez a Waldorf-iskolákban a politikai rendszerek változása, gazdasági folyamatok áttekintése vagy a nagy birodalmak felemelkedése és bukása szokott témát szolgáltatni. Jelen epochán az ókori termelési technikák kialakulásától a Római birodalom gazdasági viszonyaiból formálódó középkori városok világából kiinduló földrajzi felfedezéseken át egészen az ipari forradalom által átformált I. világháború előtti időszakig jutottunk el. "
Rézműve „A fémfeldolgozás sokrétű területéről különösen értékesnek bizonyul pedagógiai és technikai szempontból a réz megmunkálása... A réz az első olyan fémek közé tartozott az emberiség korai időszakában, amelyet bonyolult feldolgozási eljárások nélkül lehetett megmunkálni, hiszen nem csak érceiben, hanem fém formájában is megtalálható a föld rétegeiben, s a nemesfémeknél jóval nagyobb mennyiségben állt rendelkezésre. Az ember életét döntően változtatta meg, ahogy fokról fokra képessé vált további fémeket az ércekből kinyerni, majd megmunkálni. A formálás, hevítés, olvasztás, öntés és kovácsolás tevékenységein keresztül a fiatalok eddig még nem tapasztalt folyamatokat élnek át. A megmunkálható réz azokat a saját alkotó és formáló erőiket kelti életre, amelyeket más művészeti órák már aktívvá tettek. A vas megmunkálása éberséget és határozottságot követel, a ritmusos kalapálás pedig önmagában is jótékony hatással van a szervezetre. A fémek közül az egyik legszebb, legmelegebb jegyeket viselő vörösréz (Cuprum) nevében is meg-
esség
(Részlet pedagógiai programunkból)
őrizte eredetét, a mitológiák világa hűen mutatja a kapcsolatot Aphrodité, vagyis a szépség és szerelem istennője, és Ciprus, vagyis a „réz szigete" között. A régi korok emberének tudata még ös�szefüggést talált a szépség, a réz tulajdonságai és a Vénusz között. Ebben az életkorban kezdődik meg a fiatalok életében egy olyan újszerű akarati fejlődés, melynek során immár belső indíttatásból, belső irányítás által, a fiatal önmagát aktivizálva akarja energiáit és akaraterejét valamilyen formában a külvilág felé megmutatni. A réz megmunkálás általi megismerése és a rézművesség, mint alkotó folyamat segíthet a nemi érés környékén fellépő változások megélésében és az óhatatlanul kialakuló nehézségek leküzdésében… A diákok a réz formálása közben tapasztalhatják, hogy mennyire keménnyé teszi azt az állandó kalapácsolás, míg a hevítéstől puhább és formálhatóbb lesz. A legtöbb feladat ritmikus, amely nem csak kitartást, de összpontosítást is igényel. A megmunkálás során tehát a ritmus lép az erő helyébe.”
Egri Ágnes:
Könyvajánló Rudolf Steiner: Nevelésművészet az ember lényének megismeréséből Steinert olvasni nem könnyű – a legtöbben ezt halljuk és ezt is tapasztaljuk, amikor fellapozunk egyegy könyvet. Éppen ezért nekem például nyugodt reggelekre van szükségem ahhoz, hogy belevágjak egy ilyen kalandba, így évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy az iskolai szüneteket próbálom meg kihasználni az alapművek elolvasására. A síszünet rövid, hát értelemszerűen vékony kötetet választottam. Ebben a könyvben – utolsó pedagógiai kurzusában – az Angliában alapítandó Waldorf-iskolának kívánt segítséget adni Steiner, így sok olyan témáról beszélt újra, amiket a korábbi években már érintett. A helyszín Torquay, az időpont 1924. augusztus – lám-lám, a tanárok akkortájt sem pihentek egész nyáron :) Ahogy megszokhattuk, a tartalomjegyzékben kulcsszavakat, -mondatokat is találhatunk az egyes fejezetekhez, és mivel az utóbbi időben mindig úgy olvasom a könyveket, hogy igyekszem előre kijelölni a fókuszpontjaimat, most is alaposan átolvastam ezeket a sorokat. Azért eszeltem ki ezt a metódust, mert számomra túl sűrűek Steiner szövegei, és így az olvasás során szétforgácsolódnak a gondolataim, a könyv befejezésekor pedig nem tudok megragadni semmi konkrétumot, csak egy nagy „kavargás” marad a fejemben. Persze a mostani módszeremmel előre tudom, hogy egyes gon-
dolatokat elengedek majd olvasás közben, és ezért máskor is le kell majd vennem a polcról a kötetet, de ennél nagyobb nehézségeim soha ne legyenek az életben – újraolvasni legalább annyira szeretek, mint felfedezni valami újat. A figyelmem most az alábbi témákra irányult: a nevelés feladatai a különböző életszakaszokban, mesemondás, fantázia, nyelvoktatás, euritmia és sport, zenei oktatás jelentősége, vallásoktatás És hogy mik voltak azok a gondolatok – természetesen a teljesség igénye nélkül -, amiken elgondolkodtam olvasás közben? • definíció kérdése: „olyan fogalmakat kellene adnunk a gyermeknek, melyek képesek vele nőni” • az öröklött test és annak átformálása • kisiskolás korban a gyermek által érzékelt világ előbb lelkivé válik, majd a fantázia segítségével képpé, nem pedig gondolattá • növény- és állattan tanítása a kisiskolás korban • a légzés és az idegrendszer kapcsolata • az ének (zene) mint az asztráltestet segítő minőség • nyelvtanítás (anyanyelv is!) célja és módja a kisiskolás korban • fáradtság a tanulásban: a ritmikus rendszeren keresztül tanítsunk, mert az soha nem fárad el. A ritmikus rendszernek viszont „nem az intellektusra van
szüksége, hanem képekre, arra, ami a fantáziából ered. Ezért a fantáziát kell uralkodni hagynunk az iskolában.” • gyógypedagógiai osztály céljai és feladatai • az euritmia és a sport különböző célja: lelki világ kiáramoltatása és belehelyezkedés a külső térbe Tisztában vagyok vele, hogy ha mások olvassák el a könyvet – és remélem, sokan lesznek, akik kedvet kapnak hozzá ez alapján a szubjektív ajánló alapján -, mást találhatnak fontosnak benne. Talán számukra sokkal érdekesebbek lesznek a számtanról szóló hosszú-hosszú részek is, mint nekem, aki kevésbé járatos ebben a világban. De abban biztos vagyok, hogy érdemes elolvasni ezt a könyvet, szülőnek és tanárnak egyaránt megadhatja a rácsodálkozás és a felismerés élményét.
Baghy Adrienn:
A futó pályázatokról Az iskolát fenntartó Egyesület a tavalyi évben két sikeres uniós pályázat megvalósításába kezdett bele. A pályázatok célja a családok testi-lelki-szellemi egészségének megőrzése, illetve a fiatalok jövőjét segítő programok lebonyolítása. Mindkét pályázatból számos hasznos programot tudunk megvalósítani, amelyek elősegítik a Waldorf-közösség fejlődését mind egyéni, mind csoportszinten, valamint segítik megismertetni a közösség értékeit a szegediekkel. A programok 2018-ban is folyamatosan elérhetőek lesznek minden érdeklődő számára. Aktuális információkról, érdekességekről az iskola facebook-oldala rendszeresen beszámol.
zitív szemléletváltozás a közösségben, csökken a kirekesztő attitűd a résztvevőkben.
Ízelítő az eddig megvalósult és folyamatban lévő programokról a teljesség igénye nélkül:
Támogattuk a 8. és a 12. osztály drámaelőadásait az Ifjúsági Házban.
Támogattuk pedagógusaink részvételét a Waldorf-tanárok Nyári Akadémiáján Gödöllőn 2017 júniusában, a program idén is megvalósul.
A Márton-napi programok megvalósításához is hozzájárultunk.
Collot-festésterápiát szerveztünk: a havonta egy alkalommal megrendezett program még tart, bármikor lehet hozzá csatlakozni. 4 alkalommal érzékenyítő tréninget tartottunk, ennek hatásaként remélhetőleg megjelenik a po-
A resztoratív technikák elsajátítása folyamatosan zajlik zárt csoportokban. A resztoratív gyakorlat legnehezebb feladata az emberi kapcsolatok helyrehozása és építése. Ezek az eljárások támogatják érzelmeink és a minket ért hatások kimondását, illetve elősegítik érzelmi kötelékeink kialakulását. Támogattuk a 9. osztály mezőgazdasági gyakorlatát Legénden 2017 szeptemberében. Erre ebben az évben is sort kerítünk. A János-ünnep és az Adventi bazár szintén a pályázatok részeként valósulhatott meg.
2018-ban az egyik legjelentősebb programunk szeptember 29-én, Mihály-naphoz kapcsolódva az Agórában lesz. A Napút Művészeti Akadémia részvételével egész napos rendezvényt szervezünk, melynek részleteit még most egyeztetjük.
Kovács Anna:
Európai Parlament Nagykövet Iskolája program Iskolánk idén csatlakozott az Európai Parlament Nagykövet Iskolája programhoz. Magyarországon tavaly 25, idén már csak 10 iskola került be a résztvevők közé, és a mi pályázatunk is sikeres volt! A program célja, hogy iskolán kívüli és belüli programokon keresztül minél több ismerettel gazdagodjunk az Európai Unióval kapcsolatban, megismerjük az Európai Parlament szerepét a döntéshozatalban, és hogy mi is tudatos állampolgárai legyünk az EU-nak, tisztában legyünk a lehetőségeinkkel. Az Európai Parlament Junior Nagykövetei: Baracsi Kinga, Sepsei Zsófi, Tatár Pálma, Bacsa Gergő és én, Kovács Anna. A mi lelkes kis csapatunknak az a feladata, hogy közvetítsük diáktársainknak mindazt, amit Európával kapcsolatban tanultunk előadásokon, játékokon, eseményeken keresztül, de a földszinten elhelyezett “infóponton” is találhat mindenki EU-val kapcsolatos tudnivalókat. Mindezt a koordinátorunk, Bató Ágnes segítségével tesszük. Az idei tevékenységünkről sem árt szót ejteni, hiszen számos eseményen vettünk részt, illetve mi is szerveztünk programokat. Először John Cox amerikai történészprofesszort láttuk vendégül, aki az Európával és Magyarországgal kapcsolatos
benyomásairól mesélt nekünk, mindezt egy kötetlen beszélgetés keretein belül. Később az Adventi bazáron egy szavazáson keresztül kérdeztük meg az iskolát, hogy mely témával szeretné, hogy foglalkozzunk az év során. A választás a klímapolitikára esett, így hozzá is láttunk az ehhez kapcsolódó programok szervezéséhez, és meghívtuk az ENSZ ifjúsági küldötteit, akik a klímatárgyalásokat mutatták be egy játékon keresztül. Ezenkívül nemrégiben találkoztunk a dán nagykövettel, aki a fenntartható városi fejlődés dán megoldásairól beszélt, ami - mondanom sem kell -, igen motiváló volt. Emellett az Euroscola versenyen elért eredményünknek köszönhetően 20 diák képviselheti Magyarországot június 2-án Strasbourgban az European Youth Event-en! Március 10-én megrendeztük az Európa-napot, ami a “Mindenki Európája” címet viselte. Az alsósok kiválasztottak egy-egy uniós országot és azt sokoldalúan megjelenítették, a nagyobbak részt vehettek az általunk tartott előadásokon, és játszhatták a már jól ismert Euroscola játékot. Ezenkívül mindenki kipróbálhatott pár rehabilitációs sportot,
teázhatott, sütizhetett, és a nap végén élvezhette a távoli országok konyháját. Azért vállalkoztunk erre a projektre, mert ez egy újabb, kevésbé formális útja a tanulásnak, képben lehetünk a világ ügyeivel, és közvetíthetjük azokat, megtanulhatjuk, mit is jelent a felelősség, a tudatosság. Csakúgy, mint korábban a Comenius és az Erasmus+ programok, most ez ad egy kis pluszt a mindennapi iskolai életünkhöz.
Nagykövetek bemutatkozása: Bacsa Gergő vagyok, 11. osztályos waldorfos tanuló. Mikor értesültem erről a nagyszerű lehetőségről, hogy én is európai uniós junior nagykövet lehetek, azonnal kaptam az alkalmon, és sikerült. Nagy érdeklődést mutatok a politika iránt, ezért is vonzott ez a lehetőség. Az éghajlatpolitika, amivel egész évben foglalkozunk, igencsak érdekes témának ígérkezik számomra. A világról és az Európai Unióról alkotott látóköröm szélesítése végett adtam be a jelentkezésemet.
Baracsi Kinga vagyok, 11.osztályos tanuló. Amikor megtudtam, hogy van egy ilyen lehetőség a suliban, elkezdtem érdeklődni a téma iránt. Mivel az EU-ban élek, szeretném tudni, hogyan lehetek teljes értékű polgára, milyen lehetőségeim vannak. Olyan előadásokon is részt vettem, amikre nem biztos, hogy a program nélkül eljutottam volna. Az én nevem Sepsei Zsófi, és az Európai Parlament junior nagykövete vagyok. Amióta részese vagyok ennek a kis csapatnak, rengeteget tanultam az Európai Unióról, és számos eseményen vettem részt. Eleinte, mielőtt még junior nagykövet lettem volna, semmit se tudtam az EU-ról, azt hittem, hogy ez az egész egy nagyon távoli és elérhetetlen dolog az olyan egyszerű polgárok számára, mint én. Viszont azután, hogy bekerültem, rájöttem, hogy tévedtem. Az EU nem egy misztikus politikai közösség, mi is a részesei vagyunk mint EU-s polgárok, és igenis tehetünk azért, hogy az Európai Unió jobb irányba haladjon, és minél több problémát tudjon megoldani, valamint minél több célt tudjon megvalósítani. Én örülök, hogy jelentkeztem és mint junior nagykövet tudom népszerűsíteni az EU-t főleg a fiatalok között, hogy minél többen ébredjenek rá, hogy az ignorálás nem megoldás, mindenki számít!" Tatár Pálma vagyok, 10. osztályos, és idén kerültem be az Európai Nagykövet Iskolája programba. Azért szerettem volna belekerülni a programba, hogy a mai fiatalokkal és idősebbekkel megismertessük az Európai Uniót, és annak működését, rendszerét. Például a mai oktatásban sem kap olyan nagy szerepet az Európai Unió megismerése vagy az a
rendszer, amiben élünk. A mai kommunikációs csatornákon nem feltétlen jut el a polgárokhoz az, hogy miben is élünk, és mi is történik körülöttünk most. Ezzel a programmal betekintést kaphatunk az EU működésébe, és így mások is betekintést nyerhetnek általunk. Ami nekem még egy fontos érv volt amellett, hogy a programba kerüljek, nem más, mint a látóköröm szélesítése és a tapasztalataim jövőbeni felhasználása, ami fontos, például a pályaválasztás előtt állva. Az Eruroscola játékkal való kijutás Strasbourgba jó lehetőség kínál. Egy új kultúrával ismerkedhetünk meg, együtt tudunk dolgozni társainkkal, kapcsolatokat tudunk kialakítani, és még jobban beleláthatunk a rendszer működésébe.
A Kalendárium elkészítésében közreműködtek: Baghy Andrienn, Bereczki Anikó, Csetkovits Csilla, Egri Ágnes, Kovács Anna, Kovács Attila, Schissler Helga, Vatai Gábor, Virág Tibor szerkesztő: Kovács Attila, dizájner: Horváth Veronika, a szöveget gondozta: Csetkovits Csilla