Kovács Attila
INSPIRÁCIÓ - Pünkösdtől Szent Ivánig… Minden valamirevaló kalendáriumban szó van a hónap aktuális feladatairól, milyen mezei munkákat kell elvégezni ekkortájt, milyen házimunkát illik elvégezni. Sajnos azok az idők elmúltak, mikor mindenkinek hasonló feladatai vannak az év körforgásának megfelelően, ennek ellenére van minősége az időnek, és ezt az időminőséget illik ismerni, és nemcsak ismerni, de megélni, működtetni is. A pünkösd és Szent Iván-éj közötti időszak a hagyományos asztrológia szerint az Ikrek hava. Miről szól ez a hónap, milyen jellegzetes fókusz köré szerveződnek az ünnepei? Az Ikrek nem azért Ikrek, mert egyformák, hanem azért, mert ketten vannak, és ahol ketten vannak, ott mindig van valamilyen cserebere. Vagy eszmét cserélünk vagy árut vagy pénzt vagy csak híreket. Ez a gesztus egy határátlépési gesztus, kapcsolatba kerülünk, tehát belépünk egymás világába, kapunk onnan valamit és adunk oda valamit. Az adás-vételnek vannak hétköznapi, alacsonyabb rendű for-
mái, persze ezek is fontosak, de a legfontosabb adás és esetleg vétel valami magasrendű forrással való kapcsolatból adódik. Erre az adásra hangolódtak rá az apostolok pünkösdkor, és kaptak onnan inspirációt, melynek hatására gyógyítottak és nyelveken szóltak - mindenkivel a saját nyelvén. Ami a legmeglepőbb, hogy ez az inspiráció belülről jött. Vallásos meggyőződéstől függetlenül mindannyian rá vagyunk utalva erre a bizonyos belső, intuitív információs szupersztrádára, aminek csak halovány utánzata a mobiltelefon és az internet. Ez a bizonyos kimeríthetetlen belső információforrás sem szabad hogy öncélúvá váljon, ahogy a netezés sem szabad, hogy öncélú drog legyen, hanem csak egy eszköz arra, hogy mások felé valódi kapcsolatokat tudjunk kiépíteni. És hogy hogyan ápolható a kapcsolat ezzel a bizonyos belső, inspiráló internettel? Arra való az Ikrek hónap, hogy erre rájöjjünk! Ha pünkösdkor még nem jött össze, Szentivánig sikerülhet…
Vatai Gábor
Az antik görög világ Mit köszönhetünk az ókori világ föníciai kalóz kereskedőinek? Kik a hősök, és miben különböznek a példaképektől? Kellenek-e nekünk ma egyáltalán hősök? Mit tanítanak nekünk a trójai háború hősei? Te hol élnél inkább: egy forrongó athéni demokráciában, egy militáns, arisztokratikus Spártában, vagy egy toleráns perzsa világbirodalomban? Működött-e az ókori demokrácia, avagy disputa az ókori agorán. Szeged és az antik építészet. Mi köze van a Mátrixnak és Neo választásának Platón barlanghasonlatához?
A 10. osztály a legutóbbi történelem epocháján a fenti kérdések mentén dolgozta fel az ókori görög kultúra különböző elemeit, hogy minél élőbb formában szerezzenek ismereteket a mai európai kultúra gyökereiről.
Tételmondatunk, hogy „DISPUTÁZNI JÓ.” Az interjút Kovács Eszter (Tempus Közalapítvány/ Erasmus+ Programiroda) készítette Bató Ágival és Gera Judittal az Erasmus+ Nívódíj megszerzése kapcsán Mi kell ahhoz, hogy jól kialakított véleményünk legyen? Hogyan tudjuk képviselni azt? Mi kell ahhoz, hogy nemcsak meghallgatni, de megérteni, és saját érveinkhez illeszteni is tudjuk a másik fél álláspontját? A Szegedi Waldorf Iskola három másik partnerrel közösen egy kétéves projektet koordinált, és a fenti kérdésekre van már válaszuk. A projekt deklarált célja a tanulók szövegértési és szóbeli kifejezőkészségének fejlesztése volt – ezt maradéktalanul teljesítette, de emellett az is kiderült, hogy a részt vevő iskolák számára számos más, az eredeti célokon túlmutató hozadéka is volt. A projekt Erasmus+ Nívódíjat kapott. Szakmai koordinátoraival, Gera Judittal és Bató Ágnessel beszélgettünk. A módszerről: Bár a vita alkalmazása pedagógiai eszközként nem újdonság, a hazai oktatási környezetben mégsem jellemző, hogy elterjedt lenne. A projekt alapvetően Karl Popper vitaelméletét adaptálja, amelynek lényege, hogy a résztvevők egy adott tételmondatról előre meghatározott keretek között, két-három fős csapatokban vitáznak, azaz „disputáznak”. A csapatok vitaversenyeken mérhetik össze érvelési készségeiket.
Milyen témákat dolgoztak fel a vitákban? B.Á. A vitatémák rendkívül szerteágazók voltak. A tételmondataink, amelyek a viták kiindulópontját adták, az élet számos területét érintették, és közvetlenül kapcsolódtak különböző iskolai tantárgyakhoz is, mint pl. a természettudományok, történelem, irodalom, informatika, aktív állampolgárság, általános közélet. Ezeknek a témáknak a feldolgozásában komoly segítséget kaptunk iskolán belül az adott szakos kollégáktól. A tételmondatok megfogalmazásakor fontos szempontunk volt még, hogy legyen a tanulók életét is érintő aktualitása. G.J. Bár a projektünkkel eredeti célunk az volt, hogy az angol mint idegen nyelv tanítását gazdagítsa a diákok érdeklődésére is számot tartó tartalommal, elmondható, hogy a módszert több kollégánk is átvette, és azóta is alkalmazza magyar nyelven. A disputák így színesítik azóta is a történelem és a természettudományos kolléga óráit, de alkalmazható bármely más tantárgyhoz is, ahol különböző érvelési rendszerek mentén feldolgozható a tananyag. B.Á. Általában elmondható, hogy a nyelv eszköz volt a projekthez, még abban az esetben is, ha angolórákon zajlott a munka nagy része. A felkészülést alapvetően anyanyelven végeztük, mert olyan mélységű szakszókincs kellett egy-egy téma kidolgozásához, ami önmagában is utánajárást igényelt.
Tapasztalatuk szerint miért érdemes dolgozni a módszerrel? B.Á. Magának a véleménynyilvánításnak van egy olyan hozadéka, hogy rendkívüli módon képes bevonni a diákokat, és egy nagyon erős motivációt ad. G.J. Azt tapasztaltuk, hogy a 16-18 éves diákok nagyon szeretik a disputázást, szívesen csinálják. Ebben a korban erős igénye a gyerekeknek, hogy saját identitásukat körvonalazzák, amelynek a saját vélemény kialakítása, megfogalmazása fontos eszköze lehet. A módszer ráadásul alkalmas arra is, hogy azokat a résztvevőket is bevonja, akik alapvetően nem hangadók, vagy nehezebben fogalmazzák meg álláspontjukat. A vita során mindenki szóhoz jut, és konkrét eszközök segítik a logikai érvelés felépítését. Mit adott a projekt a tanulóknak? G.J. Részvételük a különböző vitaversenyeken nagyban segítette őket személyes és szakmai fejlődésükben. Az egyik legsikeresebb disputázónk harmadik versenyére olyan magas szinten sajátította el az érvelési technikákat, hogy már szinte nem lehet tőle pontot levonni egy-egy beszéde után. A módszer konkrét eszközökkel segíti a logikai érvelési készséget, a saját vélemény képviseletének képességét, és ez rendkívüli magabiztosságot ad. Konkrét tapasztalat az is, hogy a sikeres részvétel a vitaversenyeken komoly előny az önéletrajzokban is. B.Á. Egy másik diákunk a waldorfos diplomamunkája keretében arra vállalkozott, hogy segítséget nyújtson kezdő disputázóknak. Ennek keretében „Disputa útikalauz stoposoknak” címmel egy na-
gyon személyes hangú útmutató írást tett közzé, és egy magyar nyelvű vitaverseny szervezésére vállalkozott, ahol ő már mint bíró vesz majd részt. G.J. További hozadéka a projektnek, hogy egyfajta nyitottságot, toleranciát ad, a gyerekek megtanulják egymás véleményét értő módon meghallgatni, arra érvelési alapon reagálni. Alapvető célunk a logikai gondolkodás fejlesztése volt, illetve nagy hangsúlyt helyeztünk arra, hogy informált érvelés történjen, tehát ne légből kapott érvekkel dolgozzanak a gyerekek, hanem valós forrásokon alapuló információszerzés előzze meg a vitákat. Hogyan lehet megnyerni egy vitaversenyt? B.Á. Ezek a vitaversenyek alapvetően a logikus érvelést értékelik, tehát minél szilárdabb logikán alapuló, minél több valós ténnyel alátámasztott egy csapatnak az érvelési rendszere, annál nagyobb esélye van a győzelemre. G.J. Meg kell azonban említenünk, hogy bár a projekt kiindulópontja a versenyvita módszere volt, menetközben rátaláltunk a közösségi vita műfajára is, amelynek keretében bizonyos közösségek vitás kérdéseit lehet megoldani. Ezt a módszert is kipróbáltuk a tanári közösségünkben, és több tanári konferencián is alkalmaztuk egy-egy felmerülő problémakör átbeszélésére. Nagyon jó tapasztalataink vannak ezzel kapcsolatban is, a módszer segített abban, hogy a felmerülő témákat mindenki számára elfogadható módon kezeljük. A versenyvitázásnál a hangsúly azon van inkább, hogy az érvelés logikai értelemben minél inkább megállja a helyét, a közösségi disputában pedig azon, hogy közeledjenek is egymáshoz az álláspontok, de egyik esetben sem kifejezett cél egymás meggyőzése. Önök pedagógusként hogyan fejlődtek ebben a munkában?
G.J. Mi magunk is megtanultunk disputázni. Az angolórákon a módszernek köszönhetően hangsúlyosabbá vált a tartalomalapúság. B.Á. A projekt segített minket, hogy megtanuljunk partneri alapon dolgozni a gyerekekkel, hogy hátrébb léphessünk, és segítőként, mentorként legyünk jelen a tanulási folyamatban. Hány éves tanulóknak ajánlanák a módszert? B.Á. Mi 16-18 éves diákokkal dolgoztunk, mert komoly angoltudást (B1-B2) igényelt a viták lefolytatása. De ha anyanyelven folyik a disputa, akkor lehet tágabb intervallumban is gondolkodni. A Karl Popper-féle vitaformátum segítségével egyszerű témákat is fel lehet dolgozni már általános iskolásokkal is. Mi a felkészülésünket „A házi feladat időpocsékolás.” tételmondattal kezdtük, erről bizonyára szívesen kifejtik véleményüket a fiatalabb diákok is. Ha valaki csak kisebb modulokban szeretné alkalmazni a módszert kiegészítő eszközként, lehetséges-e ez? G.J. Abszolút alkalmazhatók kisebb elemei is a módszernek, vannak ötperces játékok is, amelyek bevethetők, és bármilyen témához kapcsolhatók. B.Á. Ha pedig valaki nagyobb folyamatokban gondolkodik, segítséget jelenthetnek az interneten is hozzáférhető anyagok a témában, illetve a projekt során összeállított módszertani kiadványunk is, amely konkrét óravázlatokat, vitapéldákat, forrásokat is tartalmaz, és a projekthonlapról letölthető. http://www.idebate.eu https://tka.hu/tudastar/9904/a-vita-soran-mindenki-szohoz-jut---erasmus-nivodij-2018
Egri Ági
Könyvajánló
Egy korábbi számba hirtelen ötlettől vezérelve írtam pár gondolatot Rudolf Steiner: “Nevelésművészet az ember lényének megismeréséből” című könyvéről. Már akkor is azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne rendszeresen ilyen írásokat olvasni. Ez annál is inkább aktuális, mivel a következő tanévben a tankönyvnormatíva segítségével bővítjük könyvtárunk antropozófiához kapcsolódó állományát. Szeretnénk, ha minél többen hozzáférhetnének ezekhez a művekhez, hogy első kézből szerezhessenek információkat a Waldorf-pedagógia mögött álló emberképről és világszemléletről. Az azonban mindig nehéz kérdés, hogy melyik könyvvel érdemes megismerkedni először. És bár a Steiner-könyvek tartalomjegyzékében a fejezetek mellett rövid, kulcsszavas ismertető is található, talán könnyebb eldönteni, hogy melyik könyvben olvashatunk számunkra érdekes témákról, ha azokról személyes ajánlók készülnek. Éppen ezért szeretnénk mindenkit arra biztatni, hogy írjanak egy-egy könyvről, ami tetszett, vagy amiben valami hasznosat olvastak, és azt küldjék el a Kalendárium számára. Olvasásra fel!
Szabad Gondolat és Nevelésművészet – szubjektív folyóirat-ajánló A tanév vége egy tanár számára ritkán ad lehetőséget arra, hogy igazi elmélyülésben olvashassunk könyveket, de egy-egy folyóiratban megjelent cikk talán még ilyenkor is belefér az időnkbe. Ezek az újságok mindenki számára elérhetőek az iskolában, illetve elektronikusan, keressétek őket bátran! A Szabad Gondolat idei első, tavaszi száma Frisch Mi-
hály nagykorúság (21 év) kapcsán írt felütésével kezdődik, melyben a folyóirat múltját, jelenét és jövőjét igyekszik összekapcsolni. Bevallom őszintén, az Antropozófia rovatban megjelent írások egy része feladta a leckét, de mégis érdekes volt újra- és újrakezdve megpróbálni követni a szerzők gondolatmenetét. Arra azonban nem vállalkoznék, hogy elmondjam, miről is szólnak az írások, az értelmezést mindenkinek magának kell megtennie! Sokkal könnyebb dolgom volt a Hármas tagozódás részben megjelent „Szabadság, egyenlőség, testvériség vagy halál!” című cikkel, amely elsősorban a szabadkőművességgel kapcsolatos ismereteimet bővítette. Az ezután következő részekhez még egyszerűbb volt kapcsolódnom, hisz mindegyikkel foglalkozom én magam is. A Művészet rovatban Vasadi Péterrel ismerkedhettem meg, és egy érdekes interjút olvashattam Scheily Máriával és Szentmártoni Yvonne-nal az euritmiáról. Ez utóbbi téma azért is nagyon aktuális, mert éppen most igyekszünk újra megtalálni az euritmia helyét a saját iskolánk életében is. A Gyógyászatról szóló részben Recean Ovidiu ír az egyik amerikai Camphillben szerzett tapasztalatairól, de úgy gondolom, ez az írás sokkal több ennél: mindenkihez szól, aki teljes, kiegyensúlyozott, azaz egészséges életre törekszik mindennapjaiban. A Nevelésművészet rovatban Szentkúti Márta meseterapeuta segíti a szülőket és a tanárokat abban, hogy hogyan is lehet minden életkorban a húsvét üzenetét hordozó történetet választani a gyerekeknek. Végül pedig a Környezetről szóló záró oldalakon a 27. Téli Biodinamikus Tanfolyamról készült összegzést és egy könyvajánlót olvashatunk Jakob Streit Méheskönyvéről, mellyel az iskolánkba járó kisebb diákjaink ezentúl rendszeresen találkozni fognak a tanítási órákon is.
Strassbourg Sepsei Zsófi, 10. osztály
Az Euroscola játékban elért magas eredményünknek és pár lelkes önként jelentkező diáktársunknak köszönhetően idén júniusban kijutottunk Strasbourgba, és alkalmunk nyílt részt venni a European Youth Event-en. Az iskolánkból 20 diák vehetett részt az utazáson, úgyhogy az oda felé vezető úton nem unatkoztunk. Engem az a megtiszteltetés és egyben komoly feladat ért, hogy én mutathattam be az iskolánkat, a csapatunkat és Magyarországot. Felejthetetlen élmény volt oda kiállni és beszélni ennyi ember előtt egy olyan nyelven, ami nem az anyanyelvem, ráadásul az Európai Parlamentben történt mindez. Nekem ez egy fantasztikus utazás és tapasztalat volt, egyszerűen leírhatatlan, hogy milyen érzés ott állni és a saját országomat és iskolámat képviselni abban az épületben. A más országokból érkező diákok nagyon nyitottak voltak, és egyáltalán nem volt előítélet bennük irántunk. A hangulat magával ragadó volt és még akkor se éreztük magunkat fáradtnak, amikor már órák óta komoly
témákról diskuráltunk, szavaztunk, majd újra diskuráltunk és ismét szavaztunk, tehát megtapasztalhattuk, hogy milyen is a parlamenti képviselők egy napja. Amikor hazafelé tartottunk, mindenki megosztotta a saját élményét, hogy mi történt vele,és kivel ismerkedett meg, és azt vettem észre, hogy még azok az osztálytársaim is, akik addig közömbösen álltak az egész eseményhez, mert például őket nem izgatta/érdekelte az EU vagy az aktuális témák, amikről szó volt, még ők is mosolyogva és izgatottan csatlakoztak a beszélgetéshez. és számoltak be arról, hogy velük mi történt. Szerintem mindannyian máshogy éltük meg ezt az utazást és az Euroscola-napot, valaki jobban, valaki kevésbé élvezte, de mindnyájan elmondhatjuk, hogy ez egy olyan lehetőség volt, amire egyikünk se mondana nemet. Szerintem ez a rendezvény tudatosítja a fiatalokban a szavazás és a döntéshozás fontosságát, és hogy mint egy EU-s tagállam polgárai, nekünk is van jogunk döntéseket hozni, és mi is tudunk változtatni, mert a fiataloké a jövő.
Köszler Zoltán
Szépség, igazság, erő
Olimpia 2018 Az idei Waldorf Olimpia - a tavalyihoz hasonlóan - két helyszínen zajlott: Alsóörsön és Szolnokon. Az istenek akaratából mi Alsóörsre kerültünk, ahol - az ókori görög olimpiák pentathlon versenyszámát felidézve - az alábbi próbatételek vártak a gyerekekre: futás (rövid és hosszú távon), ugrás (távol ill. magas), diszkoszvetés, gerelyhajítás, birkózás. Minden résztvevő valójában önmagával küzdött, egy városállam "polgáraként". Egymás legyőzése helyett azon volt a hangsúly, hogy az olimpia hármas jelszava - szépség, igazság, erő - mennyire tud megjelenni az egyes gyerekek mozdulataiban. Az olimpia végén így mindenkit győztesnek hirdettek ki a városállamok vezetői, személyre szabott értékelés keretében adva át a résztvevőknek az emléklapjukat és a medáljukat.
Néhány emlékezetes kép: A nyitó gyakorlat. Előttünk az edzők, 400 gyerek teljes csendben egyszerre mozdul velük. Egy kisfiú, aki kerekesszékben csinálja végig az edzőnapokat és az olimpiai napot. Egy másik fiú, aki az utolsó edzésnap végén bokasérülést szenved, és folynak a könnyei, nemcsak a fájdalom miatt, hanem mert másnap lesz az olimpia. (Végül meg tudta csinálni, csak az ugrószámokat hagyta ki.) És persze a Balaton. Nagyon jó volt a fürdőzés a nyári hőségben
8. osztรกly
éves munkái
Egri Ági
Szólóest vagy zenei est?
Én makacsul zenei estként emlegetem még akkor is, ha nem megy át a köztudatba ez a szóhasználat. Más okom volt erre az első alkalommal – ekkor egyszerűen csak „fáztam” a kifejezéstől, és nem akartam leszűkíteni a kereteinket a szóló zenélésre –, és más most, 3 év tapasztalata után. Mindig nagy a siker, a közönség hálás a gyerekeknek a produkciókért. De azt, hogy mi van a háttérben, talán érdemes egy kicsit közelebbről is megmutatni.
0. lépés: A dalválasztás Az idei osztály más volt, mint az eddigiek, a legtöbben tudták, mit akarnak énekelni. Ez nagy könnyebbség, mert az első két évben sok idő telt el azzal, amíg kitaláltuk, ki mivel álljon színpadra. Hiába kérnek sokszor a gyerekek, soha nem javaslok senkinek. Olyan viszont gyakran előfordul, hogy az általuk hozott számot nem hagyom jóvá, mert úgy gondolom, nem megvalósítható iskolai keretek között - értve ezen a technikai feltételeket és a színpadi éneklésben való rutintalanságot egyaránt. De a legfontosabb kérdés mindig az, hogy le lehet-e egyszerűsíteni a dal kíséretét úgy, hogy azt a saját erőforrásainkból meg tudjuk szólaltatni.
1. lépés: „Most akkor hangosan kell énekelnem?!”
Ezt a mondatot már annyiszor és annyiféle hangsúllyal és arckifejezéssel hallottam és láttam, hogy úgy gondolom, mindenre fel vagyok készülve. De mindig meglepnek. A legtöbbeknél ez a legrémisztőbb pillanat, hetekig készítgetem elő őket lelkileg arra, hogy nincs mitől tartaniuk, négyszemközt leszünk, szól az eredeti nóta, „csak” hozzá kell énekelniük úgy, ahogy otthon is szokták – na jó, egy kicsit hangosabban. Ez még mindig olyan pontja a munkának, ahol kiderülhet, hogy másik dalt kell választaniuk, mert hiába ment tökéletesen a dal a szoba négy fala közt, bizony a valóságban „kihangosítva” már nem az igazi, és akármit is találunk ki, nem fog menni. Mert rengeteg dolgot módosítunk már az első pillanatban. Talán a legfontosabb az, hogy megtaláljuk, kinek milyen hangmagasságon kényelmes egy-egy dal. Ilyenkor kénytelenek elviselni az én „konyhamalac” gitározásomat, hogy a kísérettel együtt tudjuk mozgatni a dallamot lejjebb vagy feljebb. Türelemjáték, sokszor sziszifuszi munka.
2. lépés: „De ez nem így van az eredetiben!” Soha nincs úgy, mint az eredetiben. Leginkább azért, mert az eredeti se volt soha úgy a valóságban, mint ahogy aztán egy felvételen rögzítve megszólal. A stúdiókban utólag elvégzett munka komolyan hozzátesz a számokhoz, a gyerekek pedig ezt a végeredményt hallgatták meg százszor és ezerszer, teljesen beléjük ivódott. Éppen
ezért a lehető leghamarabb elhagyjuk a hozzáéneklést, a felvett zenei alapokat és magunkra maradunk. Egy szál gitárral próbálom segíteni őket, ami ezer sebből vérzik. Kezdve azon, hogy nem tudok rendesen gitározni, talán 10-15 akkordot ismerek, de azt se mindig sikerül eltalálnom, miközben még az énekest is figyelem… szerencsére a gyerekek elnézőek Hamar megtanulják rólam, hogy tényleg nem tudom megjegyezni a szövegeket, össze-vissza éneklek mindent, leginkább a trallala-fallala megy mindenféle változatban. Hiába jó a dallam, ezzel bizony sokszor megzavarom őket, de nem tudok mást tenni, mert még nem állnak készen arra, hogy rajtam kívül más is hallja őket – persze mindig vannak kivételek. Ráadásul az interneten megtalálható akkord-kíséretek szinte soha nem fedik a valóságot, így végtelen otthoni munkák jönnek, amíg kitalálom, mi is van ott, ahol más szól. Végre hasznát veszem a sok-sok évnyi zeneelmélet tanulásnak – és ezúton is hálás vagyok zseniális szolfézsés összhangzattan tanáraimnak Van, aki könnyen elengedi az eredeti változatot és örül az újonnan kialakuló, „saját” nótának, de olyan is akad, akinek nehéz lemondania arról, hogy minden úgy szóljon, ahogyan a felvételen hallotta.
3. lépés: „Ezt most mások is hallani fogják?!”
Újabb rémült pillanatok, pedig „csak” az osztálytársak
vannak bent a teremben, akik látszólag nem is figyelnek oda, el vannak foglalva a saját dolgaikkal: kártyáznak – ez volt az idei év slágere -, tanulnak, alszanak… Mégis, sokan megijednek ilyenkor. Én meg csak hajtom és hajszolom őket, mert ha itt nem lépik át önmagukat, minden eddigi munka kárba vész. Pedig belül mélyen együttérzek velük, az én hivatásos muzsikusi pályám itt vérzett el, soha nem tudtam felülemelkedni a színpadi izguláson. De azt megtanultam, hogyan lehet segíteni a leküzdésében. És az eredmény a legtöbbször igazolja is az elvégzett munkát.
Egy párhuzamos szál: hangszeres kísérők munkája
Minden évben hangsúlyozom az előadásokon, hogy ez az egyik legnagyobb dolog, amit egy zenésznek meg kell tanulnia. Mert szerencsére egy dologban soha nem volt vita az osztályok és köztem: élő zenei kísérettel állunk színpadra. A legtöbbször diákok ülnek a hangszereknél is, akik még soha nem csináltak ilyesmit és nem zenéltek még egymással. Jók a saját hangszerükön, egyedül már rengeteget gyakoroltak, de kísérni valakit, egészen más! És erre ők maguk is mindig rádöbbennek a próbafolyamat során. Igazi alkotótársakká válnak, önálló ötletekkel és gondolatokkal és hatalmas felelősségtudattal. Sok minden múlik rajtuk: nekik mindig ott kell lenniük, ezerszer kell eljátszani ugyanazt a dalt, mert hiába tud-
ják már a zenészek, az énekeseknek szükségük van a gyakorlásra, még csiszolgatnunk kell a produkciókat. El kell fogadniuk azt, hogy hiába találnak ki egy-egy remek díszítést, ami izgalmasabbá tenné a számot, ha az énekest ez megzavarja, nem lehet eljátszani. És EGYÜTT kell dolgozni, esetleg feláldozva a saját produkciójukat, ami egyáltalán nem könnyű. Itt is, mint minden zenei esten: hatalmas kalapemelés és sok-sok köszönet nekik ezért a munkáért!
4. lépés: Mikrofon – „Úristen, ez tényleg így szól?!” Bizony, ezt is gyakorolni kell, nekem biztosan ez lenne a legnehezebb feladat. De a gyerekek között van, aki ezt könnyedén veszi, hamar megszokja, hogy másként szól egy mikrofonból a hangja, mint ahogyan azt ő otthon hallja. Szerencsére az első évhez képest előreléptünk technikailag, az osztálytermi próbákat meg tudjuk oldani iskolai eszközökkel – persze a gitárosok mindig a saját „kütyüiket” hozzák, de ez így is van rendjén, az elektromos gitárnak legalább olyan fontos tartozéka a jó erősítő, mint a hangszer, és mindenki a sajátját szereti. Mindezek után maga a koncert már „apróság”, a sok-sok elvégzett munka után már csak arra kell biztatni a gyerekeket, hogy bátran élvezzék, amit csinálnak. Van egy mondat, amit még a zeneiskolai hegedűtanárnőmtől ta-
nultam: „Ezt a darabot ebben a teremben jelen pillanatban biztosan te tudod a legjobban eljátszani.” Engem ez mindig megnyugtatott egy kicsit, így továbbadom, hátha más is erőt meríthet belőle Végigolvasva ezt a kis irományt, talán már értitek, miért is nem szólóest számomra ez a produkció. És akkor még egyetlen szót sem ejtettem a többi diákról és a kollégáról, akik elviselik, hogy heteken keresztül „zajongunk” a teremben, hallgatják a dobok puffogását, az erősítők gerjedését, a széteső próbálkozásokat, na és az én lelkes kiabálásomat, amivel ezt az egész hangzavart próbálom túlbeszélni, hogy instrukciókat adjak a gyerekeknek. Kibírják, hogy a 11. osztály terme ebben az időszakban úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna, mindenütt zsinórok, kották, hangszerek hevernek, és néha olyankor is előkerülnek, amikor épp nem lenne rájuk szükség. Ti pedig mind eljöttök, és együtt lélegezve a diákokkal segítitek őket abban, hogy kipróbálják magukat valami olyasmiben, amit a legtöbben eddig még nem csináltak. Segítitek őket abban, hogy átlépjenek önmagukon, ezzel is új tapasztalatokat szerezve a saját személyiségükről. Ugye, hogy nem szólóest, hanem ZENEI EST, csupa nagybetűvel!
Szeretettel figyelek testem üzeneteire (Sándor Eszter 12.-es diplomamunkájáról)
Olyan témát választottam éves munkámként, ami mindenkinek a hasznára válhat. Az alapgondolatát az adta, hogy a környezetemben, a családomban élők és saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy vannak olyan betegségek, tünetek, melyekre nincs magyarázat. Számos esetben gyógyszeres kezelés ellenére sem sikerül még a tüneteket sem enyhíteni, nemhogy a betegségből meggyógyulni. Annyiféle gyógyszert fogyasztunk, amire amúgy nem biztos, hogy szükségünk van, pedig léteznek más megoldások. Ilyenek például a különféle alternatív gyógymódok, amelyek gyógyszer elkerülésével, természetes módon próbálnak segíteni a betegen. A kiegészítő gyógymódok közé tartozik a betegségek lelki hátterének a feltárása is. Az egészség egyet jelent a testi, lelki és szellemi harmóniával. Minden ott kezdődik a lélekben, hiszen a lélek nem tud kiabálni, hogy valami nincs rendben, csak testi tünetekkel megnyilvánulni. Amikor már megjelenik a betegség a tünetekkel, akkor már a szervezet nem tudja tovább kompenzálni azokat a dolgokat, amit magunk ellen teszünk, és valahogy szólni akar nekünk. A szervezetünk szüntelen üzeneteket küld nemcsak különféle betegségeink tünetein keresztül, de az arckifejezésünk, ráncaink, testtartásunk vagy éppen a járásmódunk által. Amennyiben ezeket a jelzéseket felfogjuk, a betegséget világosan felismerhetjük. Nagyon fontos, hogy bajainkat komplex módon, több oldalról támogassuk meg.
A tünetek enyhítésére, a betegségek kezelésére az általam leghosszabb ideje ismert módszert választottam, a gyógyító növényeket. A legtöbb háztartásban valamilyen formában fellelhetők a gyógynövények vagy a gyógynövénykészítmények, és vizsgálat támasztja alá jótékony hatásukat. A gyógynövények és a betegségek lelki okai külön-külön is egy-egy végeláthatatlan és nagyon érdekes témakör. Le kellett szűkítsem a témát, és kiemelni belőle a számomra fontosabb elemeket. A sok szakirodalom bújása után sok párhuzamra jöttem rá az egyes tünetek és az érzelmek, gondolatok között. Most már akarva akaratlanul is, ha valaki csillapíthatatlan, visszatérő fejfájásra panaszkodik, nekem egyből a lelki okokra irányul a figyelmem, hogy mi is lehet a tünetet kiváltó ok. A művészeti munka gyakorlati részével mindezek után kezdtem el foglalkozni. Első lépésként meg kellett ismerjem a folyamatokat, módszereket ahhoz, hogyan állítsak elő gyógynövényekből készült kivonatokat, krémeket házilag. Második lépés az alapanyagok, hozzávalók, eszközök beszerzése volt. Nem kevés utánajárást jelentett, hogy megtaláljam a legmegbízhatóbb alapanyagokat, előfordult, hogy ki kellett találjak valami helyettesítő szert. Az előkészületeknél arra a felismerésre jutottam, hogy valójában mindent (kozmetikumot, gyógytermékeket, stb.) el tudnánk otthon készíteni, sőt szinte mindent természetes alapanyagokból. Egy
gyógynövénynek nagyon sok felhasználási módja van, egyes részei más-más hatóanyagokban gazdagok, és különböző eljárással nyerhetjük ki azokat. Ezért is volt nehéz eldönteni, hogy melyik felhasználási módot mutassam be, illetve mit készítsek el. A készítményeimet gondosan megtervezett csomagolással és címkével láttam el. A termékeknek az "Esztencia" nevet adtam. A gyógynövények gyakorlati felhasználása mellett írtam egy lexikonszerű füzetet, mely a gyógynövényekről, összetevőkről szól, és a recepteket is ide gyűjtöttem. A felhasznált gyógynövényekről illusztrációkat készítettem, hogy minél szemléletesebben mutassam be őket. Készítettem fürdőgolyókat, galagonya- és kakukkfű tinktúrát, felfázásra és stresszoldásra fürdősókat, feketenadálytő balzsamot, fejfájásra és megfázásra krémet, ízületi gyulladásra olajat, körömvirág krémet, ajakbalzsamokat, kamillás hársfavirágos hidratálókrémet, melyeket rendszeresen használok. Egy élmény volt minden házi termék készítése, mely nagy gondosságot és odafigyelést igényelt. A jövőben már tervezem újabb receptek felkutatását, saját összeállítások elkészítését.
Mikor éreztük a leghasznosabbnak magunkat? Zsombói Nefelejcs Óvoda Bacsa Gerg
„Az elsődleges kihívás az volt, hogy elnyerjem a gyerekek bizalmát. Ezt nagy szerencsémre gyorsan megszereztem a sok játék, a temérdek odafigyelésem árán. A fegyelmezést és a kedvességet nagyon nehéz volt összhangban tartani, hiszen ha sokat szólok rájuk, akkor rossz véleményük lesz rólam, viszont ha túl kedves vagyok, akkor elszabadulhat a pokol. Az én helyzetemben az utóbbi történt, és megállás nélkül velem akartak játszani és beszélgetni, ami nagyon jó érzés volt az elején. Teltek a napok és lassan egy hét, és olyan volt, mintha már 1000 éve ott lennék, a gyerekek elkezdtek óvó bácsinak nevezni, és a fegyelmezés mértékét is sikerült behatárolni.”
Szegedi Gyermekklinika: Heidrich Virág:
„Az ambulancián nem egyszer kaptunk visszajelzést a szülőktől, hogy mennyire jó, hogy ott vagyunk a gyerekekkel. Voltak, akik megkérdezték, hogy esetleg nyáron leszünk-e. És volt, hogy nekem sikerült lecsitítanom egy síró kislányt, aki már nagyon kifáradt a több órás várakozásban. A belgyógyászaton is volt egy kislány, akivel elég sokat foglalkoztam, az ő mamája is azt mondta, hogy nagyon jó ötletnek tartja azt, amit csinálunk és örül, hogy a kislány legalább addig nem a kórházzal foglakozik, amíg én ott vagyok vele.”
Kertvárosi Bölcsőde, Hódmezővásárhely Lénárt Dalma:
„Úgy gondolom, hogy akkor tudtam igazán segíteni, amikor meg tudtam a piciket nyugtatni sírás közben, és amikor két kisgyerek megszökött, megtaláltam és visszavittem őket. Nagyon pozitív a légkör, viszont sokfelé kell figyelni, és nagyon sok munka az összes gyerek igényét kielégíteni, hogy mikor kell kicserélni a pelenkát, mikor kerülnek veszélyhelyzetbe.”
Szemelvények a 11. osztály szociális gyakorlatának beszámolóiból
Gemma Központ, Szeged Pettkó-Szandtner Borbála
„A csoportban volt egy autista kisfiú is, én főként rá vigyáztam, fogni kellett a kezét, mert különben elszaladt volna vagy ilyesmi. Néha elfáradt, utána rá pár másodpercre meg elkezdett ugrálni. Ha megálltunk, és sikerült mindkét kezemet megfognia, akkor körülöleltette magát és az egész súlyával rám nehezedett. De ez volt a lehető legédesebb dolog a világon. És igaz, hogy utána még pár napig fájt a karom, meg összenyálazta a kezemet, de annyira imádnivaló volt, hogy én is meglepődtem, mennyire nem zavar ez. Ezen a napon vettem észre, hogy mennyire boldoggá tud tenni az, ha ők boldogok.”
Klúg Péter Iskola, Szeged Halász Bálint:
„Egyszer az óvodában az egyik óvónő a tízórainál megkért, hogy vigyázzak az asztalnál ülő gyerekekre, amíg ő kimegy szusszanni egyet. Jó érzés volt, hogy rám bíztak ilyet, hiszen egymagam vigyáztam rájuk, és nem csak kisegítettem az óvónők munkáját, egyúttal a gyerekek is örültek nekem, mert én nem voltam olyan szigorú.”
Máltai Szeretetszolgálat, Szeged Varga Zsófia: „Az ételosztások néha nagyon meghatóak voltak, az emberek hálásan köszönték az adományokat. Az utolsó napi teherautóra történő pakolásnál is éreztem, hogy rászorulókon segít most a munkám.”
Léleknaptár Június negyedik hete (június 23-29.)
János-napi hangulat Hogy lényem isteni képességeit Késztessem kozmikus szárnyalásra Lelkem mélyéről, erre kényszerít A mindenség szépséges ragyogása: Hogy saját lényemet elhagyjam, S bizakodva keressem önmagam A kozmikus hő- és fényáradatban. A Kalendárium elkészítésében közreműködtek: Bacsa Gergő, Egri Ágnes, Halász Bálint, Heidrich Virág, Kovács Attila, Köszler Zoltán, Lénárt Dalma, Pettkó-Szandtner Borbála, Sándor Eszter, Sepsei Zsófi, Varga Zsófia, Vatai Gábor szerkesztő: Kovács Attila, dizájner: Horváth Veronika, a szöveget gondozta: Csetkovits Csilla