Waldorf Kalendárium 2019 május

A Szegedi Waldorf Iskola kiadványa

2018/2019-es tanév 3. szám

Interjú Cuhorka Kata, végzős euritmistával Június 18.-án Szegeden a Kapcában láthatjuk a végzős euritmisták előadását. Ebből az apropóból beszélgettünk a végzősök egyikével, Cuhorka Katával.

Mesélsz kicsit az euritmiáról és arról, hogy miért tanítják a Waldorf-iskolákban?

Az első Waldorf-iskola Stuttgartban alakult. Rudolf Steiner három új tantárgyat csatolt az addig általánosan ismert tantervhez: a formarajzot, a szabad vallást és az euritmiát. Tehát Rudolf Steiner elengedhetetlennek tartotta a Waldorf-iskolákban ezt a tantárgyat. Az euritmia nem a fi zikai testet edzi, hanem az ember benső lényét, a gyermek lelkiségére hat a mozgáson keresztül. A mozgások, a formák gyakorlása fi noman beépül a gyermek lelki alkatába, szervezi,

strukturálja a gyermek energiáit, bizonyos áramlásokat. A fi zikai testre, a belső szervekre, többek közt az agy alakulására is hatással van.

Az euritmia szociális művészet is, aminek óriási jelentősége van egy osztály- és iskolai közösségben. A csoportosan végzett művészi mozgás megtanulása érzékenységet igényel, egyfajta fi gyelem kifejlesztését a másik felé. Harmonikusan mozogni egy vagy több társsal komoly gyakorlást jelent, mely nem engedi fi gyelmen kívül hagyni a többiek egyéni különbözőségeit. A mozgásban egészen finom módon jelennek meg ezek a különbözőségek.

Az euritmia tehát arra törekszik, hogy egy-egy mozdulatban test, lélek, szellem egyaránt részt vegyen, s átélje az individuumot, a világmindenség és az ember egységét. Hogy az akarat, érzés, gondolat egymást átjárva harmonikus egyensúlyt alakíthasson ki bennünk. Ezért képes az euritmia túlintellektualizált, in-

dulati kitörésektől terhes, testet kizsákmányoló világunkban – ahol a test-lélek-szellem egyensúlyát könynyen elveszíthetjük – eredményesen gyógyítani.

Hogyan szólítja meg az euritmia a különböző korosztályokat?

A tanterv úgy van felépítve, hogy végigkísérje a gyermek fejlődését az iskolaévek alatt, hogy szembe tudjon nézni az egyes életszakaszok kihívásaival. Próbálja támogatni azokat az új erőket, melyekre a gyermek fejlődése során folyamatosan szert

tesz, illetve korrigálja az esetlegesen fennálló merevségeket, görcsöket, egyéb visszahúzó tendenciákat, melyek akadályozzák az egyén kibontakozását. Az alsó osztályokban meséken keresztül, egy történetbe ágyazva, az ünnepkörhöz igazítva találkoznak a gyermekek ezekkel a mozgásokkal. A 4. osztálytól azonban fegyelmezettebbé válik és kapcsolódik a többi tanóra anyagához is. A felsőbb osztályokban, illetve a gimnáziumban pedig már művészi kifejezőeszközként jelenik meg. Na-

2016-ban a harmadéves vizsgaelőadásunk végén tanárainkkal és volt csoporttársainkkal zártuk le az évet

gyon szép és teljes íve van a tantervnek már az óvodától kezdődően egészen a 12. osztályig. Hosszan lehetne ecsetelni. Még akkor is fantasztikus hatást érünk el a gyerekeknél, ha éppen nem a kedvenc tantárgyuk az euritmia. A mai, túlintellektualizált világban egyre nehezebb megszólítani a gyermekeket, hiszen sok iskolában már a szülők sem értik és fogadják el az euritmia létjogosultságát. Nagyon fontosnak tartom, hogy a tanárok mellett a szülőknek is legyen lehetőségük euritmiázni és megérezni,

majd ezen keresztül megérteni, hogy miért elhagyhatatlan egy igazi Waldorf-iskolában ez a tantárgy. Ez sokat segít majd a gyerekekkel való munkában is.

Mit kell tudni a képzésről? Azt hallani róla, hogy nagyon hosszú és nehéz, ezért olyan kevés az euritmiatanár.

A magyar euritmiaképzés a Goetheanum (Goetheanum Freie Hochschule für Geisteswissenschaſt . – Szabad Szellemtudományi Főiskola) nemzetközi képzésének akkreditált képzése. Nagyon hálásak vagyunk, hogy

Első nagy fellépésünk 2017-ben: a Magyar Euritmia képzés 25 éves évfordulóján előadtuk Liszt Ferenc: A Villa d’Este ciprusai - 1. tételét is, amelyet vizsgaelőadásunkba is beemeltek tanáraink.

Több, mint hat évig jártunk a Nagymező utcai képzésre (Balról: Inczédy Piroska, Póder Galina, Orlai Krisztina, Kovács Ágota, Barabássy Örs, Erőss Anikó, Cuhorka Kata

immár 27. éve, 1992 óta fantasztikus tanárokkal, magyar nyelven itthon is van lehetőségünk a tanulásra, és így megkaphatjuk a nemzetközi diplomát.

Az első magyar euritmisták még Rudolf Steiner életében tanultak és dolgoztak Svájcban, illetve Németországban. Éveken át kis csoportokban Magyarországon is ápolták az euritmiát, de az igazi fejlődés az 1989es változás után kezdődött, amikor Scheily Mária és Clemens Scheuning intenzív bevezető kurzusokat indí-

tottak. Ezt az új mozgásművészetet nagy érdeklődés fogadta, és gyorsan ismertté vált Magyarország-szerte.

Tanáraink: Scheily Mária, Szentmártony Yvonne, Mihálcz Dóra, Cserháti Katalin, Rácz Rita. Mellettük vendégtanárok is érkeztek hozzánk Hannoverból és Dornachból.

A képzés nagyon komplex, ezért igen nehéz. Először a művészi euritmiában kell teljesen elmélyülni, átdolgozni magunkon a beszéd- és zeneeuritmia minden részletét, rengeteg gyakorlással, elmélyüléssel, meditációval.

Nappali rendszerben 4 év, munka melletti képzésen pedig minimum 6 év kell ahhoz, hogy az ember megfelelően átformálódjon. Rudolf Steiner azt mondta, hogy napi szintű gyakorlás mellett 7 év kell ahhoz, hogy egy euritmista igazán „megszülessék”. Ennyi idő alatt cserélődnek le teljesen a sejtjeink, tehát ez teljesen érthető. A művészi képzéssel párhuzamosan folyik a pedagógiai képzésünk, amihez rengeteg hospitálás kapcsolódik.

Ez plusz időt és szervezést jelent, és főleg munka mellett ezt nagyon nehéz megoldani. Ebben a tanévben a munka melletti képzés hallgatói végeznek, akik a sok egyéni gyakorlás mellett a 3. évtől már havi 2 hosszú hétvégét töltöttek a képzésen, az utolsó évben havi 3 hosszú hétvégét, idén áprilistól pedig nappali rendszerben készülünk az utolsó vizsgákra. Ezeken kívül az is nagyon fontos, hogy az euritmia szellemi hátteréül szolgáló

antropozófi ában is komolyan elmélyüljünk és otthonosan mozogjunk.

Sokan szeretnének euritmistává válni, de erre a folyamatra csak kevesen tudnak igazán időt szánni.

Főleg a család és egyéb civil foglalkozás mellett. Véleményem szerint egy euritmista a Tanári Kollégium egyik tartóoszlopa kell, hogy legyen, ezért igazi misszió elé néz, aki felvállalja ezt az életutat. Ám én ennél szebbet per pillanat nem tudok elképzelni.

Hányan vagytok végzősök? Milyen élethelyzetekből jöttök? Mi indított el benneteket ezen az úton? Ki merre tovább?

Heten végzünk idén, és nagyon változatos a csoport. Van köztünk művész, több pedagógus, egykori Waldorf-diák, könyvtáros, egykori vállalkozó. Ötünknek van már családja, sok gyereke. Életkorban már érett csoportnak számítunk, többségünk életének “újra kereső” időszakában találta meg az euritmiát és választotta céljául. Mind-

Arany János: Szondi két apró dja című balladáját adtuk elő a Magyar Euritmia képzés 25 éves évfordulójá nak ü nnepén az IBS színpadán.

annyian elkötelezettek és kitartóak vagyunk, ezzel szeretnénk foglalkozni hosszú távon, esetleg továbblépni a gyógyeuritmia felé is. Az előző csoport 2014-ben kapta meg a diplomát, és hatan voltak, úgyhogy már 5 éve nem voltak végzősök. Így rengeteg helyre hívnak bennünket, de sajnos nem tudunk minden kérésnek eleget tenni. Nagyon fontos lenne, hogy minden iskolában hozzájussanak a gyerekek, a tanárok és a szülők is az euritmiához, de erre Magyarországon még várnunk kell. Tavaly végre elindult újból a nappali képzés, ami új

reményt ad, hiszen ők 2 év múlva végeznek. és utánuk ismét jön egy munka melletti csoport, akik szeretnék felgyorsítani valahogy a képzésüket, ezért még több áldozatot vállalva.

Ebből is kiderül, hogy ha egy iskola euritmistát szeretne, akkor komoly munkával a tanári kollégiumnak és a közösségnek lelkileg és szellemileg elő kell készíteni, hogy megérkezhessen hozzájuk a megfelelő ember. Én jónak tartom, ha egy közösség “megszüli” a saját euritmistáját – megkeresi a megfelelő embert, elindítja az úton, támogatja és segíti a hosszú évek alatt

anyagi, lelki, szellemi szempontból egyaránt.

A fellépőruhákról mesélnél még? Milyen jelentősége van a színeknek? Ti készítitek őket?

Az euritmiaruha és -fátyol fontos szerepet játszik a dallam, ritmus és karakter minőségi megjelenítésében, és a színpadi világítás is pontos útmutatások alapján történik.

Verseknél a vers hangulata és minősége (dionüsszikus vagy apollinikus) határozza meg a színeket, zenében a darab hangneme (dúr vagy moll), stílusa (barokk, romantikus, klasszikus, modern) a meghatározó.

Ehhez külön elmélyülés szükséges, nálunk mindig Mari és Yvonne ad segítséget ebben, illetve, mivel Rudolf Steiner elég sok darabhoz nemcsak formákat adott, hanem a ruhák és fátylak színét is, ebben is tudunk kutakodni.

A színpadi világítás is összefügg ezzel, hiszen ugyanaz a ruha és fátyol sárga fénynél mást mutat, mint vörösnél vagy kéknél. Így egy dara-

bon belül tudod változtatni a színeket, mondjuk egy zenedarab moll és dúr részét megkülönböztetve ezzel.

Ez nagyon izgalmas és külön szakmai tudást igényel. A fátyol a mozdulatok éteriségét emeli ki.

A gyakorlóruháinkat mi készítjük általában, és ami különleges, de sajnos kihalóban lévő szokás: az első fehér fellépő ruhánkat és fátylunkat is mi varrjuk, a fátylat pl. kézzel, hiszen az nagyon vékony selyemből készül. Én pl. egy pünkösdi időszakban varrtam a fátylam, ami fantasztikus élmény volt. A Pünkösd kiemelt ünnep az euritmisták számára, hiszen azok az erők közelednek ebben az időszakban a Föld s így az Ember felé, amivel mi is dolgozunk.

A végzős csapat készül egy műsorral, erről mit kell tudni?

A végzés egy hosszú folyamat, több feltétele is van, ennek egyik része egy komoly vizsgaelőadás megalkotása és lehetőleg minél több

emberhez való eljuttatása. Ezért a világon minden végzős euritmistacsoport tavasszal és nyáron turnéra indul egy szép, változatos műsorral.

Mi is így teszünk, május végén indulunk útnak. Erdélyben, majd Magyarországon 7 helyszínen mutatjuk be a műsort, ennek a szép folyamatnak a része Szeged is. Az utolsó előadás a világ többi euritmiaiskoláinak végzőseivel együtt Dornachban, a Goetheanumban lesz.

A műsort teljes mértékben tanáraink állították össze rengeteg szempont fi gyelembevételével. Nagyon komoly a program: Beethoven, Brahms, Debussy, Kodály, Schumann, Sosztakovics zeneművei mellett Pilinszky, Nagy László, Juhász Gyula és Ady verseivel dolgozunk már tavaly ősz óta. Különleges része a műsornak Pilinszky János Aranymadár című költeménye, amit gyerekeknek külön is bemutatunk. 6 éves kortól ajánljuk.

A műsor nem csak a vizsgáról szól.

A legfontosabb szempont, hogy kö-

zelebb hozzuk az emberekhez az euritmiát, megmozgassunk valamit lelki-szellemi szinten is, felébresszük a kíváncsiságot és igényt e fantasztikus és egyedülálló művészet iránt.

Reméljük, sikerül! Köszönjük ezúton is, hogy meghívtatok bennünket, hamarosan találkozunk!

A sok-sok év alatt nagyon sok kiváló zenész segítette a munkánkat és ez a vizsgaelőadásainkra való felkészülésnél is így van.

A turnén bennünket kísérő zenészek: Spengler Krisztina - zongora Kónya Attila - cselló Farkas Anna - oboa A verseket Cserháti Katalin mondja.

Erasmus projekt Szeged, 2019. március Vatai Gábor üdvözlő beszéde: Dear Ladies and Gentlemen, teachers and students from Sweden, Greece, Spain and Hungary; I would like to welcome you here in Szeged, int he Free Waldorf Primary and Secondary School. Our school is the fi rst station of the project Educatinc Citizens: Teaching Democracy through Social Actions.

This project has a serious goal, which has two major parts. Firstly: our students have to learn what active citizenship means, what kind of rights they have in a democratic system.

Secondly: they have to take actions and through these they can teach others about the roles they have in a healthy society.

This program fits very well int he matrix how the waldorf pedagogy sees the world. In nursery school we say that „ the worl is good”, in primary school we say: „the world is beautiful”, because in these ages the children have to experience this sides of their surroundings. Buti n secondary school we say that „the world is true”, which means the world is real with its bright or dark sides, heavy or easy ways too. Why do I mention it? Because to be an active citizen is an important and noble role, buti t is very hard too. We have to take actions in our environment and through these steps we can change the face of our cities or our countries even our governments too. Nowadays we can see in which direction the lack of democracy in many countries in Europe can lead, but through this project we can form fiendships and international relationships; we can learn from eachother and share thoughts with eachother.

I hope you will experience the joy of teamwork and I hope you will learn a lot of interesting methods to develop the effectiveness of your social participations.

Nyitó nap

Legós csapatépítő

Dear teachers and students! I wish you fruitful work and a pleasant week in our beautiful city!

Thank you!

Aktív állampolgárság workshop

Prezentációk a nyitónapon

Memento Park

Ellátogattunk Budapesten a Menedékhez

A csapatok különböző workshopokon vettek részt a hét során

Magyar csapat

Svéd csapat

Tánc a záróbulin

Görög csapat

Spanyol csapat

Péntek esti búcsúest tortával

Szemezgetés a 12.-es éves diploma munkákból Kothenz Lea: Hulladékmentesen élni Manapság már nem kérdés, hogy szükség van-e globális szinten felvenni a harcot a környezetszennyezéssel szemben, azonban kevés szó esik a személyes felelősségről. Éves munkámban azzal foglalkoztam, hogyan lehet egyéni, családi, valamint más, kisebb közösségek szintjén megvalósítani a hulladékmentességet, ezzel motiválva és ötleteket adva másoknak is, hogy bevezessék a szemléletet mindennapjaikba.

Hogy a lehető legnagyobb rálá-

A diplomamunkák közül néhánynak teljes szövege elolvasható iskolánk honlapján: www.waldorfszeged.hu

tásom legyen a témára, jómagam is gyakoroltam a hulladékmentes életmódot otthon, így nem csupán általános szempontokat és tanácsokat ismertetek munkámban, hanem bemutatom személyes élményeken keresztül is a szemléletváltással járó csalódásokat, sikerélményeket.

Gyakorlati munkám egy készlet volt azokból a tárgyakból, amik szerintem elengedhetetlenek egy hulladékmentes háztartásban, és amiket én is el tudtam készíteni otthon varrás, nemezelés, horgolás, kötés útján.

Néhány példa ezekre a tárgyakra: egy vászontáska, hiszen ezek a darabok már szinte jelképei a hulladékmentességnek. A bevásárláshoz készítettem még régi, hálós föggönyanyagból zsákokat, melyek gyümülcsök, zöldségek lemérésekor jöhetnek jól.

A horgolást például a vattapamacsok helyettesítésére szolgáló pamutkorongok megalkotásakor használtam.

Ezeket fürdőszobai használatra szántam, például arclemosáshoz.

Hogy ne kelljen feleslegesen rengeteg szemetet termelő PET-palackokból inni egy hosszú nap vagy kirándulás során, érdemes üvegből vagy fémből készült kulacsokat vásárolnunk, amiket hosszú távon használhatunk. Ezek azonban könynyen törhetnek vagy a fém esetében behorpadhatnak, ha leejtjük. Ennek orvosolására én egy borítót terveztem ezekre a tárgyakra. A tökéletes anyagot azonban nehezen találtam meg, ugyanis fontos szempont volt a kellő merevség, mégis elég puha és könnyen formálható kellett, hogy legyen, súlyra pedig könnyű. Így jött az ötlet, hogy natúr gyapjúból nemezeljem meg ezt a borítót, hogy a vastagságával is legyen lehetőségem variálni, amit mondjuk egy már előre elkészített fi lcanyagnál már nem tehettem volna meg. A nemezborítót végül varrógép segítségével állítottam össze.

Az uzsonnástáskát szintén varrás útján, vászonból készítettem el, a

belsejét pedig egy ún. PUL-anyaggal béleltem a könnyebb tisztítás érdekében. A terméket igyekeztem egy papírzacskó formájához hasonlóan megalkotni. Hogy le tudjuk zárni, miután belepakoltuk az uzsonnánkat, egy műanyag csatot használtam.

Minden elkészült tárgyat az általam tervezett logóval láttam el, így téve valóban egyedivé őket.

Amennyiben bárki érdeklődését felkeltettem a témám iránt, ajánlom az évesmunka-dolgozatomat, amelyben mind az elméletről, mind pedig a gyakorlati munkámról bővebben is lehet olvasni.

Nahóczky Eszter: Képregények Ahogyan az a képekből kiderül, éves munkám témája a képregénykészítés volt. Rengeteg új tapasztalattal gazdagodtam a munkám során, és időközben egyre erősebb lett az érzés, hogy a műfaj iránt kialakult szeretetem miatt feladatom megfogalmazni egy fontos üzenetet. Ennek közvetítésére főként az előadás és maga a gyakorlati munkám biztosított lehetőséget.

Azt tapasztaltam, hogy sokan lebecsülik a képregényeket és előítéletesen beskatulyázzák őket. Ezen szeretnék változtatni. Különösen azért fontos és személyes ez a „küldetés”, mert volt idő, amikor én is közéjük tartoztam. Ezért is igyekeztem minél sokszínűbb és komolyabb témájú alkotásokat készíteni.

Maga az üzenet pedig az, hogy megfelelő mennyiségű tájékozottság nélkül ne ítélkezzünk, és legyünk nyitottak, hiszen a művészetnek rengeteg formája van, és mindig ad valamit.

Egy művészeti alkotás értékét nem (csak) a népszerűsége határozza meg.

Halász Bálint: Mit érdemes (még) tudni az alvásról? Éves munkámat az alvás témakörében írtam, viszont időhiány miatt sajnos igen sok érdekesség mind az írásos munkámból, mind pedig az előadásomból kimaradt. Ha egy kicsit is érdekel a téma, akkor bátran ajánlhatom, hogy olvasd el ezt a pár sort…

Az alvás igen sok gerincesnek és némely rovarnak – például a poloskáknak, háziméheknek, papírdarazsaknak, csótányoknak, imádkozósáskáknak, lepkéknek vagy az ecetmuslicáknak – a pihenőállapota, amely során ezek az élőlények regenerálódnak és persze fejlődnek is.

Az emberek alvását az állatokénál talán jóval komolyabb és öszszetettebb folyamatnak gondolnánk – amiben lehet is némi ráció –, de valószínűleg nincs akkora különbség ezek között, mint hisszük.

Az állatok, de különösképpen a

rovarok alvásának vizsgálata nem egyszerű feladat, ugyanis esetükben sokszor nem különíthető el egyértelműen az alvás és az alvásszerű állapot, mivel ezek között nincs éles határvonal. Annyi viszont már kiderült, hogy például a muslicák az emlősökhöz hasonló módon alszanak.

Sőt, olykor szoros párhuzam fedezhető fel akár az emberrel is: az ecetmuslicák ugyanúgy reagálnak az altatókra vagy a koffeinre, mint az ember, és kimutatható náluk az alvás-viszszacsapás jelensége is. Ez azt jelenti, hogy az alvásmegvonást követően a muslicáknak a szokásosnál több alvásra van szükségük, hogy a szervezetük pótolni tudja a hiányt. Pont ezt tapasztaljuk mi is, igaz? 2010-ben az Egyesült Államokban végeztek egy tanulmányt, amelyben háziméheken kísérleteztek. Ezen vizsgálat során arra keresték a választ, hogy az alvásmegvonás okoz-e kommunikációs nehézségeket a méhek között. Barrett Klein, a La Crosse-i Wisconsin

Egyetem biológusa létrehozott egy szerkezetet, amelynek az „inszominátor” elnevezést adta. Ez egy plexiből, mágnesekből és alumíniumból álló eszköz, melynek segítségével a kis fémdarabokkal már előzőleg „felszerelt” méheket (meg)zavarhatta hosszú éjszakai alvásukban (a méhek általában nyolc órát alszanak). Ezzel egy időben a – kontrollcsoportként funkcionáló – többi méh nyugodtan aludhatott. A vizsgálat kimutatta, hogy az alvástól megvont méhek kipihent társaikhoz képest kevésbé precíz kommunikációra voltak képesek. A méhek kommunikációja alatt a táncukat értjük. A kaptárban élő háziméhek számára a tánc kommunikációs eszköz. A felderítő portyájáról visszatérő méh tánca, amellyel részletesen leírja a táplálékforrást, az állatvilágban ismert legkifi nomultabb és legösszetettebb mozdulatsor. Tehát a kísérlet folyamán egyértelműen észlelhető volt a fáradtság hatása, amit az embereknél talán természe-

tesnek veszünk, ám a méhek esetében… valljuk be, nem sűrűn gondolkozunk el azon, hogy vajon a fáradt méhek hogyan viselkednek!

Az ecetmuslicákhoz kapcsolódik a 2017-es fi ziológiai és orvostudományi Nobel-díj is.

Három amerikai kutató feltérképezte a cirkadián ritmus genetikai hátterét: Jeffrey C. Hall, Michael Rosbach és Michael W. Young, ecetmuslicák tanulmányozása során írta le a cirkadián ritmus sejtszintű működését.

Az élet ritmusát szabályozó gének, génszakaszok és fehérjék megismerését pedig egy Nobel-díjjal jutalmazta a bizottság, ami nem meglepő, hiszen ez egy igen komoly – az emberekre is érvényes – felfedezés. Összességében elmondható, hogy ezek a példák is főként arra világítanak rá, hogy mennyi hasonlóságot mutat az ember és az állatvilág.

Aczél Mátyás: A Guinness is vegán lett A 12.-es diplomamunkámat a sörfőzésről készítettem. Most szeretnék egy kis érdekességet megosztani veletek a témával kapcsolatban, mivel tudom, az iskolában elég sok vegán étrendű ember van.

Sokan nem gondolnák, de sokáig a Guinness sör elkészítéséhez a szűrés folyamán halak úszóhólyagját használták fel úgy, ahogy az az 1759-es Arthur Guinness által megálmodott receptben szerepelt.

A hólyagot nem csak szűrésre használják. A sör egy kis mennyiségű halenyvet is tartalmazni fog, hogy bizonyos anyagokat kiválasszon a folyadékból, és azokkal együtt lerakódjon a tartály aljára. A legnagyobb része tehát nem marad benne a sörben, de a keveredés miatt nyomokban igenis tartalmazhat halenyvet a Guinness. A sör ízére semmilyen hatással nincs, sokan valószínűleg nem is

tudják, hogy ezt használják, mivel az üvegen sem kötelező feltüntetni.

2016-ban azonban bejelentette a cég, hogy a kezdetek óta használt technikát mellőzni fogják. A változás egy hosszabb kampány végeredménye lett, amelynek során a sörkedvelő vegánok több petíciót is kezdeményeztek az állati összetevőket mellőző Guinnessért.

A cég egyelőre nem jelentette be, mivel fogják ezentúl elvégezni a szűrést.

Kun Dávid: Halálközeli élmények A témaválasztás ihletét sajnos az adta számomra, hogy a tanév elején elhunyt a nagypapám. Ez volt az első haláleset életem során, és emiatt határoztam el, hogy erről a témáról fogok majd beszélni, illetve egy fi lmet készíteni. A témaválasztás segített nekem is a szomorú tény feldolgozásában, és részben ezt a célt tűztem ki magamnak, hogy ezzel a fi lmmel

és az abban elhangzó beszámolókkal én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy ha másnak is elhunyt egy hozzátartozója, akkor segítsen annak feldolgozásában.

Maga ez a téma nagyon közel áll a szívemhez és az érdeklődési körömhöz, hiszen érdekel az, amit nem tudunk és nem is tudhatunk meg soha életünk során. Sok könyvet olvastam ebben a témában és nagyon sok érdekes beszámolót láthattam ezáltal.

Rendkívül érdekes módon ezekben a beszámolókban nagyon sok közös tapasztalás, élmény lelhető fel. Gyakori elemek: a testen kívüli élmény, az alagútélmény, elhunyt rokonokkal való találkozás, illetve a nagyon pozitív érzés.

A sok olvasott történet közül egyet megosztok veletek Penny Sartoni: “Úton a fény felé” című könyvéből: Fred 70 éves korában súlyos szívbeteg volt, és haldoklásának utolsó stádiumába jutott. Egyik este el is vesztette az eszméletét, de sikerült

őt visszahozni. Másnap reggel feltűnően vidáman és frissen ébredt és szólt, hogy szeretné látni a hozzátartozóit. Elmesélte nekik, hogy előző éjjel, amíg eszméletlen volt, meglátogatta őt a nagymamája, az édesanyja és a nővére, és virrasztottak az ágya mellett. Csak azt nem érti, mondta a rokonoknak, a nővére miért volt ott, hiszen ő még nem halt meg. Ekkor mondták el neki, hogy a nővére sajnos elhunyt az előző héten, de nem merték elárulni, nehogy felizgassa magát. Érdekes még ezekben a beszámolókban az volt számomra, hogy hiába éltek gondtalan, boldog életet, bármit maguk mögött hagytak volna ezek az emberek annak érdekében, hogy abban a szerető környezetben maradhassanak. Érdekesség, hogy azok az emberek, akik a klinikai halál állapotába kerültek, azoknak körülbelül a 40%-a tapasztalt valamiféle élményt.

Akikkel nekem volt szerencsém beszélgetni, azoknál is fellelhetőek

voltak ezek a gyakori elemek. Úgy vettem észre, hogy akiknek volt halálközeli élménye, azoknak egyáltalán nem okozott nehézséget felidézni azt, hiszen ténylegesen úgy mesélték az élményüket, mintha az csak tegnap történt volna. A tudomány nem fogadja el azt a tényt, hogy az élet után lenne bármi is, de olyan magyarázat még a mai napig nem született meg, ami választ adna a kérdésekre.

Annyi biztos, hogy halálunk után az vár ránk, mint ami születésünk előtt volt, bárhogyan is képzeljük azt el.

Rendkívül hálás vagyok, hogy volt lehetőségem ilyen emberekkel személyesen beszélni, nagyon örülök, hogy sikerült fi lmet is készítenem erről a témáról, és hogy voltak, akik elvállalták a szereplést benne. Törekedtem a fi lmet minél inkább úgy megalkotni, hogy annak legyen mondanivalója, és hogy megérintse a nézőt.

Pettkó-Szandtner Borbála: Napmítoszok Diplomamunkámat a napmítoszokról írtam. Ezek közül mutatok most be egyet. A görög mítosz, melynek címe „Phaethon és a Napszekér”, Héliosz fi áról szól. Először csak egy görög történetet akartam, de végül túl jónak találtam, főleg a napszekér és vezetésének központi szerepe miatt.

A legvégén pedig ki is ütötte a másik történetet. A történetben nagyon fontos szerepet játszik a Nap, de a főszerep talán inkább a fiú hübrisze.

Phaeton végzetét az okozza, hogy a gőgje miatt lezuhan a mennyből. Ez a túlzott büszkeségről szóló legenda egyébként sok helyen megtalálható, Lucifer története is nagyon hasonló, akit hasonló okok miatt taszítanak le a mennyből. A leírása nagyon jó volt, mert alapból is ismertem a mesét, így csak azért volt szükségem több forrás elolvasására, hogy biztos ne tévedjek valami hatalmasat.

A történet megfestése az egyik legnehezebb volt, mivel nem tudtam, hogy milyen színeket használjak hozzá. De azt végig tudtam, hogy hajnalszerű hátteret készítek neki, mivel fényhozóként akartam ábrázolni a Nap fi át. A stílusát reneszánszszerűre szerettem volna, ezt a rengeteg felhővel próbáltam elérni, illetve a színek használatával. A legvégén, amikor már majdnem befejeztem, véletlenül sárga festéket csöpögtettem rá, miközben a lovakat javítgattam, de kihasználtam a problémát, és így csillagporos lett az ég.

A hatalmas Héliosznak, a Nap titánjának született egy halandó fi a, Phaethon. A fiú az anyjánál nevelkedett, és minden tökéletes volt egészen addig, amíg a fiú megtudta, ki is az apja valójában. A tudat, hogy ő, aki eddig egyszerű embernek hitte magát, Héliosz fi a, nagyban megváltoztatta személyiségét. A fiú társainak dicsekedett apjával, ám bármennyire is hajtogatta, hogy ő a ragyogó titán fi a, a többiek

nem hittek neki. Phaethon ezen felzaklatva magát még inkább bizonygatta, hogy pedig igen, ő igenis Héliosz leszármazottja.

A többi fiú azonban ahelyett, hogy elkezdték volna elhinni állításait, csak egyre biztosabbak voltak benne, hogy Phaethon nem mond igazat. Az egész odáig fajult, hogy kinevették szegény fiút, ami őt csak egyre dühösebbé és dühösebbé tette. Végül indulatában kijelentette: bármi áron is, de ő bebizonyítja, hogy a titán az édesapja.

A többiek elcsendesedtek, végül az egyikük kijelentette, ha igaz, amit Phaethon állít, az apja biztos megengedi, hogy egyik nap ő hajtsa végig a Nap szekerét az égbolton. Ha ez megtörténik, elhiszik a fiú meséjét származásáról. Így hát Phaethon, amikor hazaért, hívta Hélioszt. Az meg is jelent kíváncsian, vajon mit kíván tőle a fi a, aki eddig még nem kért semmit.

A napistenség szívében hatalmas atyai szeretet volt a fi a iránt, így rögtön megesküdött, hogy bármit meg-

tesz, amit az kér tőle. Mikor azonban a fi a elmondta neki kérését, kétségbe esett. Tudta, hogy csak ő tudja irányítani a szekeret. Ám hiába próbálta lebeszélni mindenáron a tettéről, a fiú hajthatatlan volt. És mivel egy esküt nem törhetett meg, az apa keserűen beleegyezett. Így másnap hajnalban Éósz, a hajnal csodálkozva vehette tudomásul, hogy Héliosz helyett egy halandó fogja a gyeplőt a szekéren.

A négy ló rögtön érezte, hogy a fiú nem tartja őket olyan biztosan, mint

mesterük, így nyugtalanabbak voltak, de először minden egészen rendben volt. Csakhogy az égbolton egyszercsak elhaladtak a Skorpió csillagkép előtt. A lovak ijedtükben megugrottak, így Phaethon elvesztette felettük az irányítást.

Aithón, Phlégón, Piróusz és Éóusz, a négy ló megindult egyre feljebb, egyre magasabbra rántva a Napot. A földön hideg és sötét lett, a tavak befagytak, a termés elhalt, az emberek ijedten imádkoztak, hogy változzon valami. Az istenek gondterhelten figyelték a történéseket.

Ekkor a lovak fogták magukat és a mélybe vonták a szekeret felégetve, elsivatagosítva egész területeket. Phaethon kétségbeesetten próbálta megfékezni őket, de az erőlködései semmit sem értek.

A nagy Zeusz megelégelte a Napnak e különös és veszélyes letérését az útjáról, ezért villámával leszedte az égről a fiút, akinek porai a földre hulltak.

Ez volt tehát Phaethon, a Ragyogó végzete.

Kardos Dávid: Offroad Diplomamunkámat az offroad járművekről írtam. Ennek a témának egy részletét szeretném most itt kiemelni.

Fontos megemlíteni hogy terepen máshogy kell vezetni, mint aszfaltozott úton. Számítani kell mély nyomvályúkra, amik akár ki is tekerhetik a kezünkből a kormányt. De egy terepjárót betonon se egyszerű elvezetni, mivel a nagy ballonos gumik miatt úszkál az úton, nem megy olyan feszesen, mint egy személyautó a sokkal kisebb méretű gumival, ezért többet kell korrigálni, főleg nyomvályús úton. Egy másik megemlítendő dolog a guminyomás, ez terepen nem árt, ha alacsonyabb, mivel kicsit a rugózásban is segít, és mivel nagyobb felületen fekszik az útra, jobb tapadást biztosít.

Ha valakinek meghozta a kedvét az előadásom az offroadozáshoz, akkor ajánlom a Somogybabodi Offroad Fesztivált. Ez a rendezvény már több

évtizede várja az érdeklődőket. Mindenféle autó megtalálható itt, nagyon sok, jól megépített terepjáró van jelen, és versenyeznek is. Érdemes elmenni legalább nézőként egyszer!

Varga Zsófia: Kis kedvencek virágokból Az éves munkám hétköznapi virágdíszek elkészítéséről szólt, az alábbi ötletem kimaradt belőle. Külön öröm számomra, hogy ezt most leírhatom. Életünk minden jeles eseményén, ünnepén megjelenik a virág, legyen szó születésnapról, ballagásról, esküvőről vagy más ünnepről. Hétköznapjainkat is különlegessé varázsolhatjuk egy-egy könnyen elkészíthető virágdísszel. Ezek a díszek hetekig vagy akár hónapokig díszíthetik lakásunkat, munkahelyünket, iskolánkat. Különleges meglepetést készíthetünk testvérünknek, gyermekünknek, ha kedvenc állatfi guráját, mesehősét állítjuk össze virágokból.

Egy „mézengúz” méhecske elkészíté-

séhez csak egy virágcserép alátétre, két különböző méretű tűzőhabgömbre, két hurkapálcadarabra és sok-sok, kisebb fejű virágra lesz szükségünk.

Az egyik gömb aljáról lemetszünk egy szeletet, kislevelű borostyán (Hedera helix) és kúszó kecskerágó (Euonymus fortunei) leveléből levélmandzsettát készítünk az alsó részére. Ezt belehelyezzük a virágcserép alátétbe, a két hurkapálcadarab segítségével pedig ráerősítjük a felső, kisebb tűzőhabgömböt. A méhecske csíkjait két különböző színű, tömött kisfejű krizantémból (Chrysanthemum multiflorum) állítjuk össze. A felső gömbön elhelyezkedő szemeket nagyobb szirmú, fehér színű krizantémok adják, a csápok kialakításához hosszabb szárú, kis fejű virágokat használunk. Az így elkészült kis kedvencek permetező öntözéssel akár 1-2 hétig is szépek maradnak.

Hasonló technikával alkothatunk tudós baglyot hegyes fülecskével, vicces békát széles mosollyal, de akár

tízpettyes katicabogarat és puha sündisznócskát is. Biztos sikert aratunk velük kisebb-nagyobb testvérünk, gyermekeink, unokáink körében.

Bacsa Gergő: Brucella Ugye milyen könnyű bevenni egy kis tablettát, ha betegek vagyunk? De vajon tudjuk-e, hogy ezeket gyógyszereket mi alapján állítják elő, és hogy az esetleges baktériumra hogyan hat egy adott ellenszer? Én a brucella baktérium után kutakodtam a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszeranalitikai Intézetében dr. Szakonyi Gerda egyetemi docenssel, és egy baktérium ellen dolgoztunk a munkák alatt. Az általa okozott betegség neve a brucellózis. A brucellózis ritkán előforduló fertőző betegség, Magyarországon évente csak pár esetet jelentenek. Európában a spanyoloknál a leggyakoribb, a tengerentúlon Mexikóban, valamint egyes dél-amerikai országokban fordul elő. Az állatokat megfertőzve

a nőstények nagyobb százalékban vetélhetnek, a hímeknél mellékhere-gyulladás alakulhat ki. Az emberi megbetegedésért főként a fertőzött, nem pasztőrözött tej, az ebből készült sajt fogyasztása felelős. A brucellózis alattomos módon jelentkezik, hetek telhetnek el, mire a beteg orvoshoz fordul. A tünetek ugyanis nem specifi kusak, eleinte nem keltik súlyos betegség benyomását: étvágytalanság, fogyás, izzadás, nagyfokú fáradékonyság, fejfájás, ízületi fájdalmak, hullámzó, főként éjszaka jelentkező láz. Krónikus formában évekig fennállhatnak a panaszok, és ízületi gyulladás formájában jelenhetnek meg, illetve a betegekben megnagyobbodhatnak a nyirokcsomók, esetleg a lép, ritkábban a máj is. Ezért fontos, hogy minél hamarabb felismerjék a betegséget.

Tulajdonképpen nem végeztünk mást, mint egy baktériumnak a genetikai állományát változtattuk meg klónozással. Tehát próbáltuk életkép-

telenné tenni ezt a baktériumot. Ha ennek a kutatásnak a végére érkeznénk, akkor hatalmas áttörés lenne a gyógyszerkutatásban.

Hatalmas élmény volt meglátni azt, hogy egy ilyen láthatatlan világ mennyire összetett, és mennyire sok csodát rejt magában.

Kiállítás diákjaink munkáiból a rajz tanszéken 2019. április 5-én nyílt meg az a kiállítás, amelyen a szegedi és környékbeli iskolák 9-13. évfolyamai mutathatták be azokat az alkotásokat, amiket az órákon készítettek sokszor csak 45 perc alatt. A mi iskolánk is képviseltette magát, idén a 9. osztály munkáiból válogattunk, négy 50x70 cm-es keretben mutattunk be alkotásokat. Kettőn a magyarepochához kapcsolódó művészeti munkák láthatók. Szophoklész Antigoné című művéhez maszkot készítettek a gyerekek, ennek a feladatsora látható: az egyes szereplők arcát először saját elképzeléseik alapján agyagból megmintázták domborműként, majd tónusos ábrázolással szénnel és pasztellel megrajzolták, végül az agyag domborműről gipszes pólyával elkészítették a maszkokat. A kereteket Virág Tibor készítette fából, a kiállított darabok alá

kék színű szatén anyag került. Egy tablón Kass-rézkarcok másolatai láthatók, amelyeket a gyerekek a Kass Galériában készítettek ceruzával, majd az órán tollal és tussal fénymá-

solat alapján. A negyedik tablón különböző grafi kai technikák alkalmazásával készített munkák láthatók: linómetszet, kartonmetszet, viaszkaparás, ceruzarajz, „hamis rézkarc”. A gyerekek minőségi munkákat készítettek.

Már a kiállítás megnyitóján feltűnt és érződött a többi munka között sétálva, hogy mennyire más szerepe is van az iskolánkban folyó művészeti munkának, mint a hagyományos iskolákban. Mennyire más célt szol-

gálnak és másról is szólnak, nemcsak a technikákról, kivitelezésről, „művészkedésről”... /Kissné Nyári Edit Márta iskolánk rajztanára/

Nyerges Ágnes: A temperamentumok kezelése (kézimunka órán) Kezdő kézimunkatanárként az egyik, talán legérdekesebb tapasztalásom az volt, hogy a gyermekek mennyire egyéni módon közelítik meg ugyan-

azt a feladatot. Meglepett, hogy néhányan könnyedén, gyorsan, nagyon határozottan tervezik meg a munkájukat, mások pedig sokat gondolkod-

nak, hezitálnak, újrakezdenek, míg végül el tudják készíteni azt a tervet, amivel elégedettek. Ugyanezt a folyamatot látom újra és újra, amikor beviszem a terembe a fonalakat, és elkezdjük a munkát. Nagyon érdekes, hogy néhányan magabiztosan a kosárba nyúlnak, kiveszik a nekik tetsző színt, és van, aki bizonytalan, kiveszi, nézegeti, forgatja, visszateszi, kérdezgeti a többieket, engem, hogy melyiket válassza.

Meg fig yeltem, hogy vannak, akik akkor váltanak színt a kötésben vagy a horgolásban, amikor megunják és kipróbálnának egy újat (néhány gyermeknél ez akár egy-két sor), vannak, akik

akkor, amikor elfogy a gombolyag, amit használnak, és vannak, akik nagyon határozottan megtervezik a sorok számát az adott színből, és attól semmi nem tántorítja el őket.

Szeretem fi gyelni, hogy ki hogyan kézimunkázik, nézni a munka folyamatában, ahogy néhányan gyorsan, határozottan dolgoznak, akár 2 pár zoknit is megkötnek, míg mások (bár semmilyen nehézséget nem okoz számukra a kötés) lassan, megfontoltan dolgoznak.

Hamar beláttam, hogy a munkafolyamatokra nem csupán a kézügyesség vagy a gyermekek pillanatnyi hangulata, hanem a különféle temperamentumok is nagy hatással vannak.

Másként dolgoznak a különböző vérmérsékletű gyerekek, és én is másként tudom motiválni őket. Éppen ezért úgy gondolom, hogy nagyon fontos megismernem a temperamentumokat, hiszen azok felismerésével tudom segíteni a gyerekek órai munkáját, amivel pedig a közös munkánk is könnyebbé válik. A temperamentumokat többféleképpen is megközelíthetjük, most igyekszem csupán arra fókuszálni, hogy milyen külső vagy belső tulajdonság segíthet a felismerésben. Ahhoz, hogy megértsük, őszinte érdeklődéssel, pontosan, alaposan kell megfi gyelnünk az osztályban jelenlévő gyermekeket, mert nagyon sok mindent elárul róluk az, hogy hogyan ülnek, hogy vannak jelen az órán, a tény, hogy mennyire vonja el fi gyelmüket egy-egy külső vagy váratlan esemény, hogyan pakolnak ki a táskájukból, milyen az írásbeli munkájuk stb.

Amikor egy gyermek bejön az órára, sok tényező hatással van az órai

jelenlétére, teljesítményére. Befolyásolják pillanatnyi érzései, hogy jót játszott-e a szünetben vagy esetleg épp ellenkezőleg, valakivel összeveszett és emiatt szomorú. Azt hiszem, én a pillanatnyi érzésekre tudok gyorsan reagálni, ezekkel tudok legkönnyebben mit kezdeni, hiszen gyakran akár egy beszélgetéssel

vagy játékkal is túl tudnak lépni rajta a gyerekek. Nevelőként azonban nem csupán a gyermekek pillanatnyi hangulatát kell fi gyelembe vennünk, hanem fontos ismernünk, értenünk az úgynevezett alaphangulatukat, a temperamenumukat is, amelynek ismeretében sokkal könnyebben megértjük a dühöt, a szétszórtságot, a lassúságot, a szomorúságot.

A négy temperamentumról szóló elmélet már az ókorban megszületett, a felvetés Hippokratész nevéhez fűződik, teóriája az emberi testben található testnedvek keveredésén alapszik. A különböző habitusok megkülönböztetésének jelentőségét (többek között) Rudolf Steiner fedezte fel újra, és helyezte új alapokra pedagógiája megalkotása során.

A kolerikus vérmérséklet A gyermekek járása határozott, lépésük erőteljes, mozgásuk dinamikus.

Tekintetük szilárd, biztos tekintet.

Jellemző rájuk a lelkesedés, a céltu-

datosság, a kezdeményező készség. A kolerikus gyermekek könnyen dühbe gurulnak, olykor tombolnak, azonban feladataikat ügyesen végzik el.

A jövő felé fordulnak, nem szeretik ismételni önmagukat, gyorsan felejtenek. Szeretnek új feladatokat vállalni, szeretik a kihívásokat, szívesen irányítanak.

A négy alapelem közül a tűz az, amit a kolerikus gyermekhez kapcsolhatunk.

Nagyon mélyen megmaradt bennem, amikor egy kisfiú elhatározta, hogy oroszlánt készít, amihez először egy négyzetet kellett meghorgolnia. Tudta, hogy mekkora darabra lesz szüksége, hiszen megbeszéltük, látta a többieknél is, hogy átlóban hajtva a négyzet sarkai egymással éppen szembe kell, hogy kerüljenek. Az óra vége felé, körülbelül a munka harmadánál megkérdezte, hogy “ennyi elég már?” - mondtam, hogy még jó néhány sorra szükség van, hogy elkészüljön, mutattam a kezemmel, hogy

körülbelül mennyit kell még meghorgolnia. Rám nézett, lecsapta az asztalra a horgolótűt a gombolyaggal és az elkészült munkával együtt, majd mondta, hogy “akkor soha nem lesz kész, az még legalább három hónap!”.

Határozottan emlékszem, nyomatékosította, hogy legalább, annak ellenére persze, hogy a harmadával egy kézimunkaóra alatt készen volt, de ő ebbe nem gondolt bele. Összefonta a karjait, leült és közölte, hogy ő ezt biztosan nem tudja megcsinálni. Azt gondoltam, a legjobb hagynom, hogy kidühöngje magát, és nem kezdek el vele vitatkozni az osztály előtt. Utólag ez helyes döntés volt, a következő nap úgy folytatta a horgolást, mintha semmi nem történt volna.

A szangvinikus vérmérséklet Járásuk szökellő, könnyed, légies.

Mozgékonyak, tekintetük vidám, belső öröm fénylik benne.

Nyitott, érdeklődő gyerekek, akik

felfi gyelnek minden külső ingerre, ám érdeklődésük csupán rövid ideig tart. Barátságosak, nem tartanak haragot, általában szeretik őket az osztályban, mert szórakoztatóak, szinte mindenről eszükbe jut valami vidám dolog. A jelenben vannak, a közvetlen benyomásokra gyorsan reagálnak.

A négy alapelem közül a levegőt kap-

csolhatjuk a szangvinikus gyermekekhez.

A gyermekkorhoz alapvetően ez a temperamentum tartozik, így viszonylag nehéz felismerni a szangvinikus gyermekeket.

Kézimunkaóra elején sokszor megbeszéljük, mi az aznapi feladatunk, megnézem, ki hol tart, kinek van

szüksége segítségre, majd amikor már mindenki tudja a dolgát, van körülbelül 15 perc nagyon csendes munka, amikor senki nem beszélgethet, mindenki csak a munkájára fi gyel és ha elakad, jelzi nekem, odamegyek és nagyon csendben megbeszéljük a feladatot. Az egyik kisfiú eleinte, a tavalyi évben nagyon nehezen tudta megállni, hogy ne forduljon oda valakihez, folyton izgett-mozgott, miután senkivel nem tudott beszélgetni, a néma munka közben gyakran kikéredzkedett a mosdóba. Idén ez már sokkal könynyebben megy neki. Az első félévben sapkát kötöttünk, kétszer bontotta le a kötését, mert folyton azt gondolta, hogy egy másik színnel jobban tudna haladni. Velem nem beszélte meg, hogy lebontja, mind a kétszer csak azt láttam, amikor újra elkezdte felvenni a szemeket. Egy cseppet sem sajnálta azt a sok munkát, ami egy mozdulattal semmivé lett, vidáman, energikusan vette fel újra a tűre a 70

szemet. Azt, hogy milyen színekkel tervezte meg a munkáját, már el is felejtette, a rajzot, amin tervezte, már régen elvesztette, így nem volt mihez igazodnia, a harmadik sapkát viszont nagyon szépen megkötötte mégpedig úgy, hogy a fogyasztásig minden egyes sorban színt váltott. Ezúttal nagyon gyorsan haladt, nem unta meg a kötést, minden sor elején új impulzussal, új színnel dolgozhatott.

Emlékszem, nagyon gyors mozdulatokkal kötött, és a vége felé sokszor mondogatta, hogy már nagyon várja a kötés utáni munkát, a hímzést. Nagyon izgatott volt, amikor rövid, egyegy kézimunka óra alatt elkészülő feladatunk volt, mint a kártolás vagy a nemezlabda készítés.

A flegmatikus vérmérséklet Harmonikus testfelépítésű, kényelmes, puha járású gyermekek. Tekintetük színtelen, a belső jóérzés fejeződik ki benne.

Megbízhatóak, a szokásokhoz ra-

gaszkodnak, még a legnagyobb hangzavarban is tudnak csendben, nyugodtan üldögélni. Szeretik az ismétlődéseket, nehezen lelkesülnek fel, nem különösebben foglalkoznak sem a múlttal, sem a jövővel, ők azok, akik a jelenben vannak.

A négy alapelem közül a víz a flegmatikusok eleme.

Egy kislány minden feladatot nagyon szépen elvégez. Harmonikusan válogatja a színeket, szép pasztell árnyalatokat szokott választani, csendesen kézimunkázik a helyén, sosem kérdezgeti, hogy még hány sort kell megkötnie, önállóan, rendkívül szépen, megfontoltan dolgozik, sosem siet, de általában hamar elkészül, óra közben nem teszi le a kezéből a munkát. Sok mindent fejezett be ebben a tanévben, de sohasem láttam, hogy igazán örült volna annak, hogy elkészült, mindig úgy éreztem, hogy én sokkal jobban örülök neki. Amikor készen lett a sapkája, ránézett, megköszönte és betette a padjába.

Foglalkoztatott nagyon, hogy miért nem lelkesíti, hogy megkötött egy sapkát. Azt gondoltam, talán nem tetszik neki és csalódott, de szünetben már láttam, hogy abban megy ki az udvarra, délután a napköziben is rajta volt, és azután is azt a sapkát hordta, így megnyugodtam. A többi, hangsúlyozom, nagyon szép munkáját hasonlóan fogadta. Konstatálta, hogy elkészült vele, és várta, hogy adjak neki egy újabb feladatot. Olyan, mintha mindennel elégedett lenne, de mégsem látszik, hogy örülne vagy lelkes volna, viszont elégedetlenkedni sem szokott.

A melankolikus vérmérséklet Járásuk kimért, bár olykor nehézkes, fejüket gyakran lehajtják, néha meggörnyednek saját súlyuk alatt. Tekintetük lefelé irányul, olykor zavaros.

Egy-egy esemény hosszú ideig hat a melankolikus egyénekre, sokszor azt érzik, hogy nem értik meg őket, so-

kat gondolkodnak a múlt eseményein, nehezen lépnek túl a sérelmeiken. Általában haragtartók, magukba mélyednek, tépelődnek, olyan, mintha mindig gondolkodnának valamin.

A melankolikusokhoz a négy alapelem közül a föld kapcsolható.

Egy kislány a munkája tervezésekor nagyon nehezen kezdett el rajzolni.

Többször kezdte újra, folyamatosan törte a fejét, hogy milyen mintát tervezzen, milyen színeket használjon, elmondta a tervét, mielőtt lerajzolta volna, kérdezgette, hogy melyik szín illene hozzá, és többször hallottam tőle, hogy milyen kár, hogy ez vagy az nem jutott eszébe hamarabb, úgy sokkal jobb lett volna. Egy-egy szín persze mindig pont akkor fogy el, amikor ő használni szeretné, így gyakran újragondolja a színeket (inkább árnyalatot, mert színekből elég keveset használ), és szinte minden óra elején odajön hozzám és elmondja, hogy hogyan fogja folytatni, mintha folyamatos megerősítést várna,

azzal együtt, hogy kevés színnel dolgozik és egyszerű mintát hímez.

Természetesen a fent leírt példákban meglehetősen dominánsan tűnnek fel az egyes temperamentumok, azonban többnyire nem tisztán, könynyen felismerhető módon jelennek meg, keverednek egymással, hiszen mindannyian hordozzuk mind a négyet, de az egyik (vagy egyszerre kettő, akár három) mindenkinél erősebben nyilvánul meg a többinél.

Egymáshoz viszonyítva így helyezhetjük el őket egy körben:

A szomszédos temperamentumok könnyen keverednek, rendkívül változatos kombinációkat alkotva, de mindegyiknek van egy poláris ellentéte, amellyel kizárják egymást.

Vagyis egy melankolikus egyén rendelkezik kolerikus és flegmatikus személyiségjegyekkel, de szemben áll a szangvinikussal. Egy flegmatikus ember hordoz magában melankolikus és szangvinikus hajlamot, de benne a kolerikus temperamentum nem fog megmutatkozni.

Karl König Emberlélek című könyvében felhívja a fi gyelmet arra, hogy olykor nagyon nehéz felfedni a gyermek valódi vérmérsékletét éppen a keveredések miatt, ilyenkor érdemes megpróbálni kizárni az ellenpólust.

Vagyis ha meg tudjuk fi gyelni, hogy a kolerikus jegy teljesen hiányzik valakiből, akkor nagy valószínűséggel a domináns temperamentum a flegmatikus, de jelen van a szangvinikus és a melankolikus is. Másik nagy segítség a pedagógus számára, amire

már a temperamentumok felvázolásában utaltam, hogy megfi gyeljük a gyermekek időhöz való viszonyát. A melankolikus a múlton mereng, rágódik, a kolerikus a jövő felé fordul, uralni szeretné az időt, pihenés nélkül menne folyton előre, új kihívások elé. A szangvinikus és a flegmatikus a jelenben él azzal a különbséggel, hogy míg a flegmatikus a folyamatos jelenben van (számára megáll az idő), a szangvinikus számára a jelenlét nem állapotot, hanem sokkal inkább folyamatos megújulást jelent.

Hogyan kezelhetjük a temperamentumokat?

Egy tanár számára ez a legérdekesebb kérdés. A Waldorf-pedagógia alapján a temperamentumokat nem kiegyensúlyoznunk kell, hanem a megfelelő irányba terelnünk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, mindig a meglévő személyiségjegyekre kell támaszkodnunk, ami megvan egy gyermekben, és nem azt kell keresnünk, ami nincs.

Vagyis nem azzal tudjuk segíteni a flegmatikus gyermekeket, ha siettetjük őket (hiszen ők többnyire később veszik elő a felszerelést, mint például szangvinikus társaik), vagy a szangvinikus nem attól lesz fi gyelmesebb és összeszedettebb, ha arra rábeszéljük, órán többször felszólítjuk.

Hasonlóképpen egy melankolikust nem viccekkel tudunk kibillenteni az alaphangulatából, és a kolerikus sem az utasításunkra szelídül meg (főleg nem, ha az osztály előtt szembesítjük esetleges vadságával közvetlenül akkor, amikor éppen valamiért dühös).

A gyermeki temperamentumokat sokkal inkább a hasonlót hasonlóval elv alapján tudjuk kezelni. Ezért szokták gyakran az osztálytanítók az azonos vérmérsékletű tanulókat egymás mellé ültetni.

Fontos, hogy a gyermekeket ne megváltoztatni akarjuk.

Egy kolerikus erőt ne elfojtani vagy tompítani próbáljunk, hanem igyekezzünk kihasználni például úgy,

hogy rábízunk egy nehéz feladatot!

Meséljünk neki nagy emberek cselekedeteiről, hogy a nagy tettek, teljesítmények iránt tisztelet, tettvágy ébredhessen benne4 A kolerikus gyerekek szeretnek tiszteletet érezni mások iránt, így tudunk rájuk hatni. Ha a nevelő megmutatja, hogy le tudja győzni a nehézségeket, amelyre a gyermek esetleg még nem képes, tiszteletet fog iránta érezni. Ügyeljünk arra, hogy tekintélyünk legyen, ne mutatkozzunk előtte gyenge oldalunkról, legyünk határozottak!

A szangvinikus gyermeket úgy tudjuk ösztönözni abban, hogy elmerüljön a feladatában, ha elérjük, hogy szeresse, tisztelje a tanítót. Amenynyiben ez sikerül, a tanító iránt érzett szeretetből kitart valami mellett. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha sok személyes fi gyelmet kap (ez persze minden gyermek esetében fontos, de a szangvinikusnál különösen). Szüksége van egy személy iránti ragaszkodásra, szeretetre. Mivel a fi gyelme

nagyon sokrétű, és jól átlát dolgokat, bízhatunk rá szervezési vagy egyéb, összetett feladatokat.

A flegmatikus gyermeket nem kell erővel felráznunk, jó, ha sok időt tölt vele egykorú gyermekek társaságában, azzal segíthetjük, ha a másféle temeramentumú gyerekek érdeklődését velük együtt átélheti. Szeretettel tudjuk megnyerni, a közvetlen utasításokkal nehezen érjük el célunkat.

A melankolikus gyerekek azt szeretik, ha érzik, hogy a tanár már sok dolgot átélt, sok mindenen átment, őt a különböző történetekben is az ragadja meg, ha látja, hogy másoknak is vannak nehézségeik, ha hallja, hogy a világban van szenvedés. Ha komorságából fel szeretnénk vidítani, éppen a saját világába menekül, ezért el kell fogadnunk, hogy nem az a dolgunk, hogy jókedvre derítsük, hiszen ha érzékeli, hogy lehetnek rossz dolgok a világban, eltereljük fi gyelmét belső tipródásairól.

Neki olyan nevelőre van szüksége, akit valamilyen módon próbára tett az élet.

Ha mindezeket szem előtt tudjuk tartani, talán sokkal könnyebben ösztönözhetjük a szangvinikus gyerekeket, hogy kitartóan végezzenek olyan monotonnak tűnő munkát, mint a keresztszemes hímzés (amibe egy nyugodt természetű gyermek könynyen belemerül), vagy például a flegmatikusokat, hogy minden erejükkel, jelentős fi zikai munkával nemezt gyúrjanak.

Persze azonnal felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a nevelővel, hiszen ha egy gyermek temperamentuma hatással van a munkájára, nem lehet ez másképpen a tanítóval sem. Legelső lépés az, hogy legyünk tisztában saját temperamentumunkkal, majd igyekezzünk minél inkább kihasználni, nem pedig elnyomni. Önmagunkat és vérmérsékletünket is formálhatjuk önneveléssel, ez a legnehezebb, ugyanakkor az

egyik legalapvetőbb nevelői feladat.

Lényeges, hogy őszintén álljunk a gyerekek előtt, ne akarjuk másnak mutatni magunkat, mint amilyenek vagyunk, de ahhoz, hogy mindenkit jól tudjunk megszólítani, képesnek kellene lennünk arra, hogy saját temperamentumunkat a háttérbe tudjuk szorítani, illetve arra, hogy egy adott helyzetben tudjuk, hogyan szóljunk, viszonyuljunk a különböző vérmérsékletű gyerekekhez.

Felhasznált források

Karl König: Emberlélek, Casparus Kiadó 2011 Az emberi temperamentumok titka - Rudolf Steiner és mások írásaiból, Élőszó Kiadó Budapest Erziehungskunst, Monatsschriſt zur Pädagogik Rudolf Steiners Thema: Temperamente, November 1991

Antal Szilvia: A kis herceg Ha felnézünk az égre, nem is látjuk ezt a bolygót, tán még a fényét sem, olyan messze van a B -612-es kisbolygó. Mégis egy olyan valaki él ott, aki egyszer csak megérkezett hozzánk a Földre, és a sivatagban találkozott egy pilótával, aki gépével lezuhant.

Arra kéri, hogy rajzoljon neki egy bárányt, amelyik nem beteg vagy kos vagy öreg. Így a pilóta rajzol egy dobozt. Ebben még aludni is tud a bárány.

A történetet gyaníthatóan mindenki ismeri vagy nagyon szereti vagy nem érti, hogy mit lehet rajta szeretni, vagy…, de valamit gondol róla.

Mert hat rá, mert vannak benne olyan képek, mondatok, gondolatok, amiket vagy hangosan vagy csak magunkban idézünk.

Például a Róka mondatai: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.”

A Kígyó kegyessége, hogy hagyja

még ezt az esendő lényt, hadd keresse a választ a kérdéseire.

A rózsák, akik gyönyörűen táncolnak és elbűvölik az őket nézőket.

A bolygók, amiket a gyerekek maguk találtak ki, mertek elrugaszkodni a könyv soraitól és merték megmutatni, hogy nekik a mai világból mi mit jelene, mit látnak, és az hogyan hathat másokra: a lecsúszott alkoholista rocker világsztár, aki még mindig a saját hírnevében hisz, bár már senki sem tudja, ki is volt ő valamikor, ki is volt ő valójában - tudni fogja valaha?

A két árva lány, akik a hatalomért és a birodalomért lemondanak az igaz szerelemről.

A HÍRmondók, akik egyre „agyrohasztóbb”, mindenkit felülmúló, a szenzációt a végsőkig, még hazugságok árán is hajszoló híreket olvasnak be a tévében.

Azok bolygója, akik csak telefonjuk képernyőjén keresztül látják azt, aki

mellettük ül, és bár beszélgetnek egymással, az kimerül az ajándék, a pasik és a kinézet témakörében. Ja, hogy nincs instája, és azt sem tudja, mi az? Menjen a Földre, ott hátha több lesz a követője... És kit hagyott „otthon”? Három vulkánt, akik tudnak veszekedni, nyafogni, de segítik egymást, és a naplemente mindig békességet hoz közéjük. Ebben az idillben születik meg egy gyönyörűséges rózsa, aki kisajátítja magának főszereplőnket, aki elámul szépségén, kecsességén, illatán. Mindent megtesz érte, de csak addig, amíg rá nem ébred, hogy ez egy egyoldalú kötődés túl nagy áldozattal. Inkább útra kel megnézni, hogy milyen a világ, hogy élnek máshol.

Végül ráébred, hogy a Rózsája mindennél fontosabb, megszelídítette őt, és felelősséggel tartozik érte és a bolygójáért is.

De csak egy módon térhet vissza….

A kis herceg. Ez volt az a mű, amivel

a 8. osztály ebben a tanévben hónapokon át foglalkozott, és hétről hétre, napról napra egyre jobban elmélyedt a munkában, és április 12-én előadott az IH-ban. Ünnep volt ez a nap, és ajándékot, szívből jövő ajándékot a nézők kaptak.

Köszönöm a 8. osztály minden egyes tanulójának ezt az élményt!

Sporteredmények Bacsa Gergő: Egy nemzetközi sikertörténet A target-sprintről röviden annyit kell tudni, hogy 1200 m futásból és 10 db bukócél lelövéséből áll. A futást 3x400 m résztávokban kell teljesíteni, és 2x5 db bukócélt kell leküzdeni. Az egyes futások között állunk be a lőállásba, kezünkbe véve a puskát, és lövünk.

Ezzel az összetett sporttal lassan 2 éve foglalkozom. Lőni már gyerekkorom óta tanulok, komolyabban 3 éve futok. Ez a sport komoly állóképességet igényel, hiszen a futáshoz szükséges magas pulzussal kell beállni a lőállásba, és levegőnket visszafojtva lőni. A futásomat Szegeden egy at léta- eg yesületben edzem, a lőgyakorlato-

kat Zsombón végzem. Így heti 5 edzés mellett próbálok a lehető legtöbbet fejlődni.

Sok-sok versenyen vettem részt már pályafutasom során. A legutóbbi versenyem Belgrádban volt, ahol a felnőttek között elsőként értem a célba, így megnyertem a versenyt. Ám nincsen lehetőség megpihenni, hiszen újabb és újabb versenyek várnak rám, a következő versenyem pár hét múlva már itt is van, amit Olaszországban rendeznek. Várom meg a sok-sok kalandot, ami előttem áll.

Gombos Tünde: Sportos összefoglaló Idén április 10-én került megrendezésre a Diákolimpia mezei futóversenyének országos döntője. Nagy lelkesedéssel indultunk neki a VI. korcsoportos lányokkal (Sepsei Zsófi , Nógrádi Sára, Vrabély Adél, Petri Flóra, Schissler Helga), a VI. korcsoportban induló Torkos Bálinttal, valamint a III. korcsoportos Felföldi Tamással. A gödöllői repülőtéren hatalmas rendezői sátrak vártak minket, illetve egy nagy színpad, ahol híres, eredményes sportolókkal találkozhattunk, beszélgethettünk.

Az országos döntőbe továbbjutott közel 600 futó nagy része olyan sportiskolák tanulói voltak, ahol napi szinten gyakoroltak erre az eseményre, illetve készülnek más sportversenyekre. Már csak e miatt is büszkén állhattunk rajthoz. A kitűzött célokat megvalósítottuk, nagyrészt a középmezőnyben végeztek a ver-

senyzőink, ami fantasztikus eredmény!!!

Kiemelném Felföldi Tamás teljesítményét, aki a több mint 200 induló közül az 5. helyen végzett!!! Neki is tapsolhattunk a színpadon, amikor átvette az oklevelét.

Minden versenyzőnket dicséret illeti lelkesedésért, küzdeni tudásáért és tisztes helytállásáért!

Szép volt fiúk és lányok! Remélem, hogy jövőre is sikerül hasonlóan szép eredményeket elérnünk!

Köszönöm szépen Emesének a támogatást és a segítséget!

A Diákolimpiáról az egyik versenyző így írt:

A versenyre való nevezéshez főként anyukám és az motivált, hogy szeretek futni, és eddig kisiskolás korom óta szinte minden évben indultam. Nagy elvárásaim viszont most sem voltak, ezért is lepődtem meg már az első továbbjutásunkkor, viszont amenynyire meglepődtem, annyira örültem is

neki. Nagy élmény volt a verseny, de ami még ennél is jobb érzéssel töltött el, hogy nem a saját osztályommal alkottam egy csapatot, hanem a tizenegyedikesekkel, ezáltal jobban megismerhettem őket. A megyei verseny után az országos döntőbe való bejutásnak nagyon örültem, persze féltem is tőle, hogy az ország legjobbjaival kell majd megmérkőznünk. Összességében nagyon pozitív élmény volt az utolsó verseny és egy kaland is egyben, hiszen Gödöllőn került megrendezésre, az ottani repülőtéren. Vé-

gül pedig mindenki nevében kijelenthetem, hogy büszkék lehetünk magunkra, és sosem fogjuk elfelejteni a mezei futóversenyt.

(Schissler Helga)

Egy másik esemény is történt a tavaszi szünetben.

Iskolánk két tanulója 1500 méteres síkfutásban mérhette össze erejét a megye más gimnazistáival Hódmezővásárhelyen. Örömmel írom ezeket

a sorokat, mivel „Jöttünk, láttunk, győztünk” érzéssel térhettünk haza.

Korcsoportjában Torkos Bálint aranyérmes lett, míg Szilágyi Márton egy bronzéremmel lett gazdagabb. Jövőre igyekszünk kiharcolni ezen a versenyen is az országos döntőbe való bejutást, ami időeredmény alapján, meghívásos rendszerben történik. Szép volt fiúk, gratulálok!

Más spotágakban is jeleskednek a waldorfos tanulók a Diákolimpián!

Hegyesi Dávid és Gyukics Gellén vívásban remekelnek, eredményeikről a következő beszámolóban írok.

A Kalendárium a Szegedi Waldorf Iskola kiadványa.

Szerkeszti: Kovács Attila és Csetkovits Csilla Kiadványterv: Burg Balázs