A Szegedi Waldorf Iskola kiadványa
2019/2020-as tanév 1. szám
In memoriam Vekerdy Tamás 2019. október 9-én, 84 éves korában elhunyt Vekerdy Tamás, pszichológus, a magyarországi Waldorf-tanárképzés egyik legemblematikusabb oktatója. A szegedi Waldorf-tanárok jelentős részének is lehetősége nyílt közvetlenül tőle tanulni, személyesen ismertük, ezért eltávozása alkalmából felidéztük a vele kapcsolatos személyes emlékeinket. Akik nem találkoztak vele személyesen, azok is ismerték jellegzetesen lassú artikulációját, amit már a 70-es években megismert az ország, hiszen a Családi kör c. tévéműsor állandó szakértője volt akkoriban. Akik erről életkoruk miatt lemaradtak, ők a Nők lapja című újságból ismerhették, hiszen évtizedeken át vezetett ott rovatot. Akik nem forgatták ezt a lapot,
azok könyvekből ismerhették gondolatait. Nekünk, akik ismertük, megmaradt, hogy sohasem engedte, hogy magázzák. Ő mindenkinek Tamás volt. A solymári képzésre sietők igazából az ő előadásai miatt keltek korán, és próbáltak időben odaérni. Ha más előadásával kezdődött a hétvége, akkor kevésbé siettünk. Pedig nem haragudott sohasem a késésért, meg úgy általában sem haragudott soha semmiért. Ha Szegedre hívtuk a Waldorf-hetekre, akkor biztosak lehettünk abban, hogy lesz elég néző, sőt kivetítőt kellett munkába állítani, hogy a másik folyosón is követhető legyen az előadása. Ilyenkor mindig rászólt a gyerekeket fegyelmező felnőttekre, hogy hagyják a kicsiket nyugodtan hancúrozni. Szerette, ha vitatkoznak vele, de ebben csak ritkán volt része az előadásain, mert többnyire áhítatos egyetértéssel követte mindenki a gondolatait, és irigyeltük azért, mert érti Steinert, és mindig frappánsan
idézi, mások meg úgy idézik, hogy látszik, nem értik igazán. Mellesleg nem csak Steinert idézett sokat, hanem nagyvonalúan a „konkurrens” alternatív nevelési rendszerek megalkotóit is. Talán úgy foglalható össze röviden az ő pedagógiája, hogy próbálta megvédeni a fontoskodó és dilettáns felnőt-
tektől az egyébként teljesen normálisan, a maguk útján fejlődő gyerekeket. De nem csak nevelési kérdésekben lehetett hozzá fordulni, hanem magánéleti gondokkal is. Bölcs nyugalmával pofonegyszerű, magától értetődő tanácsokat adott mindenkinek, aki hajlamos túlbonyolítani az életét. Nyugodj békében, Tamás!
Világszerte megemlékeztek a Waldorf-iskolákban az első (stuttgarti) Waldorf-iskola indulásának 100. évfordulójáról. A mi iskolánk is részt vett még tavaly a világ sokszáz Waldorf-iskolája közötti képeslapküldési akcióban, majd idén szeptember 19én egy flashmobot hoztunk létre a városközpontban, a Dugonics téren, melyen az iskola összes diákja részt vett. Mi ezzel az összeszedett, jól megkomponált mozgással hívtuk fel a figyelmet a Waldorf-iskolák társadalomformáló hatására. A dobok és gongok hangjára lüktető koncentrikus körök az elemeket szimbolizálták. A belső kör hullámzása a vizet, az óceán mozgását idézi, a bothmer nyitógyakorlat a levegőt, a gimisek kaotikus kavalkádja a tüzet.
„Az első Waldorf-iskola 1919. szeptember 7-én, Stuttgartban nyílt meg, melynek pedagógiai alapjait Rudolf Steiner 1906-tól kezdődő előadássorozatában fejtette ki. A háborút vesztett Németországban katasztrofális gazdasági helyzetben, úgyszólván a legnagyobb nyomor közepette született meg az első
Waldorf 100 flashmob
WALDORF-iskola,
amelyet Emil Molt alapított a Waldorf Astoria
Cigarettagyár
munkatársainak
a
gyermekei számára. Emil Molt 13 éves korára elvesztette szüleit. Először
Törökország-
ban dolgozott, majd haza kellett jönnie, és Stuttgartban folytatta életét. 1906. január elsején, többedmagával alapította meg a Waldorf Astoria Cigarettagyárat. Pár évvel később ismerkedett meg Steinerrel, akinek előadásait szívesen hallgatta. Az előadások hatására született meg benne a döntés, hogy ingatlant vásároljon, és felkérje Steinert
egy iskola alapítására. 1919. szeptember
hető hatásától. A megszülető új iskolának
7-én, 256 munkásgyermekkel indult a Wal-
három alapprincípiuma:
dorf-iskola, amelyből egy világméretű moz-
– s zellemtudományos emberismereten ala-
galom keletkezett.
puló pedagógia,
Az iskola működtetéséhez Emil Molt te-
–a utonóm nevelői kollégium,
remtette meg a szükséges feltételeket, és
– s zabad pénzből történő finanszírozás.
Rudolf Steinert kérte fel az iskola peda-
1919. szeptember 7-én az iskola felava-
gógiai vezetésére. Steiner már nyilvános
tásának alkalmából Emil Molt és Rudolf
fellépésének kezdete óta sokszor beszélt az
Steiner tartottak beszédeket. A gyermekek
iskolarendszer
átalakításáról.
szülei érezhették, hogy amiről Steiner és
Olyan pedagógiát és szociális formát kellett
Molt beszélt, az olyasmi, amit a kor szelle-
megteremteni, amely megóvja az iskolákat a
me követel, és ez a szülőkben megértést és
bolsevizmusnak, az amerikanizmusnak és a
lelkesedést váltott ki, ami az iskola jövőjét
jezsuitizmusnak az oktatás területén érez-
biztosító áldozatos tettekké vált.”
szükséges
Interjú Szeptember óta iskolánkban oktat euritmiát Frey Hajnalka, aki a pécsi Waldorf-iskolában osztálytanító, jelenleg szabadéves. Hogyan kerültél kapcsolatba az euritmiával? Mi fogott meg benne?
A mozgásművészet, tánc mindig közelállt hozzám, kiskorom óta része az életemnek. Mikor anyukaként találkoztam a Waldorffal, és megtudtam, hogy része a pedagógiának az euritmia nevű mozgásművészet, minél többet szerettem volna megtudni róla. Hogy saját élményem is legyen, jelentkeztem egy 30 órás akkreditált képzésre. Attól kezdve biztos voltam benne, hogy kapcsolódni szeretnék az euritmiához, emiatt kezdtem bele munka mellett a 6 éves képzésbe, ami 2009-ben indult, amikor a pécsi Waldorf-iskola is.
Mi fogott meg benne? Nehéz ezt részleteiben leírni. A jelenlét milyensége, minősége, ami euritmiázás közben átélhető, az egyedülálló volt számomra. A teljes lényemmel tudtam kapcsolódni, bensőből, de nem önmegvalósítási indíttatással, és az, hogy mozdulatok által megformálható a zene, a beszéd. Erősen összekapcsol azokkal a társakkal, akikkel együtt euritmiázhatunk. Ez az élmény lenyűgöző volt, és folytatásra hívott.
nagyobb szükség van. Sok környezeti tényező ez ellen hat, ezért is nehéz euritmiázni sok gyereknek. Jelen kell lenniük a teljes lényükkel, egyszerre szólítja meg az érzést, a gondolkodást és az akaratot. Ezt sokan hárítanák. De rövidebb-hosszabb időre az euritmiaórákon mindenkivel megtörténik. A formákhoz kapcsolódni, formát vezetni, hangzómozdulatokat csinálni a többiekkel együtt, az tett, ami hat és visszahat.
Szerinted miért fontos, hogy egy Wal-
Úgy tudom, most szabadéves vagy
dorf-iskolában legyen euritmiaokta-
Pécsett, milyen érzés volt lezárni egy
tás?
nyolcéves ciklust? Hogy sikerült ez a
Amit ezáltal kaphatnak a gyerekek, az egyedülálló. Harmóniába hoz, egésszé tesz, egészségesen tart. Amikor egy gyerekcsoport egyszerre formál meg valamit, és mindannyian át tudják adni magukat ennek, és közös tetté válik, az olyan erős és olyan fényes, általa és közte megszületik a csönd. Szociális művészet, és a szociális elemre, gesztusra most mindennél
nyolc év? Mi kell ahhoz, hogy valaki végig tudjon vinni nyolc évig egy osztályt? (Nálunk egyre inkább a hatodikig tartó osztálytanítóság megvalósíthatóságában hiszünk.)
Hat évig voltam osztálytanító, harmadiktól vettem át az osztályt. Előtte négy évig voltam napközis tanár, ismertem a gyerekeket elsős koruktól. Mikor a tanítójuk bejelentette, hogy
elmegy, hívott a feladat, már tavas�szal eldőlt, hogy én folytatom velük ősztől. A sokéves közös út sokat formál a tanítón is, azt látom és tapasztaltam is. Tartani, segíteni őket minden helyzetben, az sok erőt kíván. Közben tükröt tartanak nekünk, ami nem mindig könnyű, de főleg most, visszanézve hálás vagyok ezért. Mi kell hozzá? Nem tudom... megújulni tudni, a hibáimat felismerni, tudni jókat nevetni... Most már belelátsz a mi iskolánk életébe is talán. Miben vagyunk mások a pécsi sulihoz képest? Szerinted miben jelentünk pozitív példát, és miben kellene még erősödnünk?
Nyolc hete járok hozzátok. Minden iskolalény más. Ezt tudtam. Most tapasztalhatom is. Eddig egyetlen Waldorf-iskolához kapcsolódtam. A pécsi iskolához erősen kötődőm, a kezdetektől csinálom. De közben hív a nagyvilág. Most Ti vagytok a nagyvilág. Sok benyomás ér, öröm-
mel jövök, de ez a kérdés korai. Hogy bírod az ingázást?
Azt a mintázatot fedeztem fel az utamon, hogy pár évente keresek valamit, ami egy időre az utazást, ingázást hozza be a mindennapjaimba. Most a tél lesz a próbája, azt gondolom. De köszönöm, eddig jól.
Lőrincz Zsuzsanna: FORMARAJZ élése a tér-, arányérzék kifejlődését, az írás
A Waldorf-iskolákban a gyerekek már első osztálytól kezdve egészen gimnazista korukig részt vesznek formarajz órákon. Sőt olykor a tanárok is „formarajzolnak” konferenciájuk során. Mi ez a művészet, mi a célja, és miben különbözik a hagyományos értelemben vett rajzolástól?
absztrakt jelrendszerének, a számolási ké-
A formarajz az univerzumban és a minden
ke birodalmában is alkot. Némely művészi
egyes emberben egyaránt meglévő formá-
feladat olyan belső magatartást követel az
kat, az egyenesekben és görbékben meg-
embertől, amelyre ösztönösen sosem lenne
nyilvánuló bölcsességet jeleníti meg moz-
képes. Az óvatost arra készteti, hogy merész
gással, átéléssel, elképzeléssel és látványos
legyen, a féktelent arra, hogy óvatos, az aka-
rajzokkal. Az egyenesek és görbék alkotta
ratgyenge természetűt, hogy kitartóvá vál-
formák végtelen lehetősége a világ egészét
jon, az önfejűt, hogy megtanuljon alkalmaz-
magába foglalja. A velük való játék, moz-
kodni. Egy művészeti ág gyakorlása közben
gás és ritmus jelenik meg a gyerekek, fel-
pedig semmit nem lehet rutinból csinálni.
nőttek által gondosan elkészített rajzokban.
Folyamatosan jelen kell lenni, teljes figye-
A szabályos ritmusú rajzok elkészítése és át-
lemmel. A tanulónak úgy kell felébrednie a
pességek kialakulását is segíti. Mindig dinamikus, áramló mozgással formarajzolunk, hogy élő jelenlétben maradjunk. Miért is tantárgy a formarajz? Ez is egy művészi, illetve terápiás kifejezési eszköz. Ha lehetővé tesszük a gyermeknek, hogy művészeti tevékenységgel kifejezze az érzelmeit, akkor nemcsak kiéli magát, nemcsak egy szép alkotást hoz létre, hanem lel-
formában, a színben, hogy mélyebben átél-
tésről, felébredésről van szó, az egyes tantár-
hesse a dolgok lényegét. Vagyis egy ébresz-
gyak alakító hatásának irányában.
Kocsispéter Anna: Rodoszon az Erasmusszal Október 14-én az Erasmus+ program segítségével 5 iskolatársammal elutazhattam Görögországba, Rodoszra. Átéltem életem első repülőútját, amitől először ugyan féltem kicsit, de amint felszálltunk, elmúlt minden aggodalmam. Az első este különösen emlékezetesre sikerült. Kártyáztunk a Playcaféban, majd egy nagy adag pizza társaságában lementünk a tengerpartra, és ott vacsoráztunk a csillagok alatt. Másnap reggel a nyitóünnepségen előadtuk a prezentációnkat az itthoni találkozókon végzett projektekről. Délután megnéztük az óvárost, ami nagyon szép volt…magas kőépületek, szűk utcák, régi utak és persze a tenger...ilyet se látunk Magyarországon. Este közösen vacsoráztunk egy étteremben.
A délelőttök előadásokkal teltek, melyeket különböző szervezetek tartottak. Sok foglalkozás interaktív volt, néhány játékot is tartalmazott, ami különösen jót tett a csapat épülésének. Délután közös, aktív programokat szerveztek nekünk, mint például a városnéző kisvonatozás vagy az Akropolisz megtekintése. Az estéket
is általában együtt töltöttük, különféle helyekre látogattunk, kipróbáltunk speciális görög ételeket. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy felejthetetlen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtunk. És hogy mit kaptunk az úttól? Megismertünk egy másik kultúrát, új barátságokra tettünk szert, gyarapodott a tudásunk és az „élménytárunk” is. Bármikor szívesen visszamennék!
Lőrincz Zsuzsanna: Ember és sárkány (Rudolf Steiner: Az antropozófia és az ember lelkülete c. könyv alapján) A Mihály-ünnep szimbolikája Mihálynak a sárkánnyal vívott harcát jeleníti meg. A magasabb hierarchikus lények, akik a teremtés tervét hordozták, akkori alakjukban nem voltak hivatottak a szabadságra, ahogy mi vagyunk. Ők nem önkényesen akartak valamit, hanem azt akarták, ami isteni akaratként áramlott a szellemi világból a lényükbe. Akaratuk teljesen benne élt az isteni akaratban. A felsőbb lények rajtuk át akartak. A régi világokban nem volt még lehetőség arra, hogy olyan lények fejlődhessenek ki, akik a szabadság érzéseit hordozzák tudatukban. De voltak olyan lények, akik ezt nem
várták meg, és emancipálni akarták saját akaratukat az isteni-szellemi akarattól. Ellentmondásos lények lehettek ők, a legmagasabb világhoz tartozók, de nem aszerint cselekvők. Az animális forma, ami mégis érzékfeletti, a sárkány képében nyert alakot, ő ellene küzd Mihály arkangyal, tehát az isteni-szellemi akarathoz ragaszkodásból indul Mihály impulzusa, hogy helyesen cselekedjen az idő előtt saját gőgből akarathoz ragaszkodó lénnyel szemben. A sárkány képe a lázadó akaratot tápláló lény lehetősége, ami a fizikai világban nem, de az animális, asztrális világban, tehát az érzékfelettiben meg tud jelenni, és érzékelhetővé tud válni. A sárkány a magasabb hierarchikus lények között nem maradhatott, ez a lezuhanás az Égből a Földre. A világ fejlődésével létrejött a Föld és
az Ember, és az ember kettős lény lett. Lényének egyik, a szellemi-lelki részével a mennyei, érzékfeletti világba kellett felérnie, a másik, fizikai-éterivel földi természete lett, és ide helyezték, taszították a lázadót, az ellenfelet is. Az ember a Földhöz tartozott, a sárkányt pedig ide helyezték, az ember lelkiségébe, az ember lényében építette ki védőbástyáját, mindezt azért, hogy az ember kormányozható legyen. Az ember előtti időkben Mihálynak kint, külsőleg kellett legyőznie őt a láthatatlan világban, de MOST az emberi természet belsejében. Régen ez kozmikus esemény volt, most mi tehetjük ezt emberek, így az ember magasabb természetének az alacsonyabbal vívott harcává vált. Hogy az ember Mihály érzékfeletti világokban élő lényéhez feltekinthet, ez Mihály erejének segítsége az asztrális lényünkben élő sárkánnyal szemben, mely önmagunk alá akar süllyeszteni, és például ezekben nyilvánulhat
meg: érdektelenség, fásultság, lustaság, szociális érzéketlenség, közöny, önzőség, unalom. A sárkány a lélek három erejét szívja el, vagyis a megismerő erőket, ezek a gondolkodás, az érzés és az akarat. Ezek közül a gondolkodásra vethetünk pillantást, ha azt megtisztítjuk, az áthat a másik kettőre is. Aki ezt a harcot megvívja: az az ember odaadása, így válik az ember szabaddá lassan a mihályi küzdelemben, amely mindannyiunkban zajlik.
Kiss Eszter: A digitális média korának egészségügyi szempontjai (Kiss Eszter antropozófus orvos, Waldorf-szülő, a Napsugaras Ház alapítója) Szülők és pedagógusok egyaránt szembesülnek azzal a ténnyel, hogy az az életforma, amit a digitális világunk számunkra kínál nemcsak előnyökkel és kényelemmel jár, hanem egy olyan szituációt is teremt, amelynek a veszélyeit mi, felnőttek még nem is teljesen ismerjük, valamint tovább dagasztja a problémát, hogy jelentősen le is vagyunk maradva a digitális világban bennszülöttként élő gyermekeinktől. A hipergyors fejlődés és annak örömei lassan világszerte szükségessé
teszik a testi és lelki fejlődésünket védő szabályokat és szabályozásokat is. Ennek a felismeréseként született már jó néhány könyv, cikk és tanulmány is, de még mindig az tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, ha kis közösségek, családok, iskolák önállóan ássák bele magukat a témába és dolgozzák ki a legüdvözítőbb megoldást. Waldorf-iskolaként van egy óriási előnyünk: mi ismerünk egy olyan emberképet, amelyet szem előtt tartva nagyon jó nevelési és oktatási stratégiával kísérjük a gyermekeket. Ezt az emberképet nem elengedve olyan külső mankókat veszünk igénybe, amelyek a filozófiánkkal egybevágnak. Így lett számunkra mérvadó könyv az Egészségesen fel-
nőni a digitális eszközök világában, amelynek védnöke nem más, mint a Goetheanum Orvosi Szekciójának korábbi vezetője, Michaela Glöckler gyermekorvos, a magyar nyelvű megjelenéshez az ajánlást pedig a hetekben elhunyt dr. Vekerdy Tamás tanár úr írta, egyetértve a könyvben megfogalmazottakkal. Dr. Glöckler Magyarországra is ellátogatott, hogy előadásával további segítséget nyújtson a választ és megoldást keresők számára. Az itt olvasható cikket az említett könyv és előadás ihlette, kiegészítve saját, orvosi és szülőként megélt tapasztalataimmal, gondolataimmal. A 0-7 éves kort átölelő első évhetesség nem tartozik az iskolás kori évekhez, de a családi szabályok meghatározásában fontos szerepet játszik, illetve ezt is szemléltetve lesz teljes a kép. Ebben a korban egy törékeny, fizikailag nagy átalakuláson átmenő kis lény érkezik hozzánk, ezt a folya-
matot kísérjük és támogatjuk. A pedagógiai mottója ennek a hét évnek az, hogy „A világ jó, érdemes leutánozni”. Könnyű belátni, hogy a kisgyermek számára a legfontosabb, hogy a valóságot élje meg, a világgal közvetlenül és a lehető legtermészetesebb módon találkozzon. Nagyon fontos az érzékek ápolása, hiszen a lassan felnövekvő gyermek mintegy belenő, belakja a fizikai testét, átalakítja, birtokba veszi azt. A jól ismert 5 érzékszerven (hallás, látás, ízérzés, szaglás, tapintás) kívül az antropozófiában 12 érzékszervről beszélünk (az előbbiekhez társul még az életérzék, sajátmozgásérzék, egyensúlyérzék, hőérzék, beszédérzék, gondolatérzék és énérzék), amelyek egészséges kialakulásához nélkülözhetetlen, hogy a gyermek ne a virtuális világ képeit lássa, a képekhez társuljon illat, tér, mozgás, hőmérséklet és nem utolsósorban tapintás, amely nem a kis mutatóujjának képernyőn való mozgatása.
Fontos szempont továbbá, hogy az általunk teremtett elektronikus világ kimutatható frekvenciával adja tudtul a létezését, amely igencsak befolyásolja testünk bioáramát, a testünkben működő „elektromosságot”, egyszóval a vitalitást is. Egyesek jól felvértezett pajzzsal rendelkeznek a világ káros hatásainak kivédésére, de még a felnőttek között is akad olyan, aki túl érzékeny ezekre a behatásokra. A WHO ezt el is ismeri, mint betegséget, amely az elektroszmog hatásaival szembeni hiperérzékenység következtében jön létre. Visszatérve a gyermekekre, legfőképpen a kicsikre: nekik még kialakulóban van ez a védőpajzsuk, így őket ezek a hatások fokozott kártékonysággal érik. A fent említett könyvben megjelölt vizsgálatok pontosan bemutatják, hogy ez mit jelent egy gyermek még érőben lévő agyára nézve. Ez a szempont természetesen egész életünkben fennáll, a gyermekek későbbi fejlődési stádiumaiban is figyelembe kell venni.
Dr. Glöckler elmondta az előadásában, hogy a digitális média számára mérföldköveket jelentő felfedezések mind olyan emberektől származnak, akiknek felnőtt korukig nem állt módjukban akár egy percet is képernyő előtt tölteni. Belátható tehát, hogy az az indok, miszerint a kisgyermek lemarad korunk vívmányainak megismeréséről, ha nem kap képernyőidőt, nem mérvadó. Több kárt teszünk vele, mint amennyi hasznot hozna. A könyv mindenesetre külön évhármasságokra bontott tanácsot ad, hogy mikor, hány percet és milyen minőségű képernyőidőt tölthet el a gyermek. A következő, 7-14 éves korig tartó évhetességben elérkeztünk az iskoláskorhoz. A gyermekek eddig szinte az összes rendelkezésükre álló erőt a növekedésre és fejlődésre fordították, mostantól pedig a gondolkodás és a fej számára is szabadul fel ebből az erőből, így a fokozatos intellektuali-
zálás is megkezdődhet. Fontos azonban, hogy a gyermekek ezt egy olyan módon kapják meg, amely a világ szépségét mutatja meg. Ezért is fontos iskolánkban a művészeti oktatás, a művészeti, kéz és szív felől érkező információk átélése. „A világ szép, ezért érdemes megismerni”, mondja a mottó, amelyet szem előtt kell tartani a digitális világba vezetéskor született szabályok felállításánál. A másik szempont, amit érdemes ekkor figyelembe venni, hogy ebben az időszakban érik a legintenzívebben a kapcsolatok kiépülése, a közösségben való részvétel, és egyéb szociális kvalitások. A könyv ezért külön utalást tesz a közösségi médiahasználat biztonságosságára, konkrét javaslatokat téve a kivitelezésre. Fontos, hogy a családi szabályozások és az iskola elképzelése egyezzen, de legalábbis erősen közelítsen egymáshoz. A szülők és a pedagógusok számára érdemes egy önfelmérés tartani: mikor, mire és mennyi ide-
ig használjuk a képernyőt. Mennyire vagyunk ezekben a működéseinkben tudatosak? Milyen példát mutatunk a gyermekeinknek? Az előadáson elhangzott az a kérdés, hogy ha egy családban egy gyermeknél a digitális eszközhasználat káros mértékű, akkor hogyan tudunk ezen segíteni. A válasz nem csupán erre a kérdésre nézve volt elgondolkodtató, hanem összességében is nagyon tanulságos: a család közösen, nem büntetésként megélve, minden családtagra vonatkoztatva tartson 4 hét média- és képernyőböjtöt. Kezdetben ez nehéz lehet, de egy biztos, hogy a gyermekek számára egy felnőttkorukban is szívesen visszaidézett emléket adunk az együtt töltött időről és a közös megoldási stratégiák kidolgozásáról. A felépítésnél pedig legyünk teljesen tudatosak és következetesek. Természetesen sem a könyv, sem pedig az előadás nem a digitális korszak ellen beszél, mert attól még hogy valamit nem használunk, nem jelenti
azt, hogy jól használjuk. Csupán azt, hogy a változások túlságosan gyorsan mentek végbe ahhoz, hogy teljesen tudatosan le tudjuk ezeket követni, vagy hogy az életünkbe átgondolt elvek mentén tudnánk beépíteni. A 14 év feletti gyermekek esetében már őket bevonva tudunk kidolgozni olyan ötleteket, amelyekkel a digitális világunk a lehető legnagyobb segítségünkre és a legkisebb ártalmunkra van. A kamaszoknál törekszünk arra, hogy az akarati erők ki tudjanak úgy bontakozni, hogy azt valóban az egyre inkább kifejlődő Én-jük irányítsa. „A világ igaz, és ezekért az igazságokért érdemes tenni.” Meg kell tanítani nekik, hogy a rájuk ömlő információáradatból mi az igaz.
Felnőttként nincs könnyű dolgunk, hiszen nekünk is bele kell tanulnunk valamibe, amibe gyermekeink már beleszülettek. Ahhoz pedig, hogy bele tudjunk menni a világukba, saját magunk önnevelése, Én-megtartása a legfontosabb. A könyvet számos osztály szülői közössége megrendelte. Érdemes mindannyiunknak elolvasni, hogy az abban leírt szempontokat tisztán lássuk, így közösen tudjuk a gyermekeinket segítő megoldást kidolgozni az iskolai (és remélhetőleg az otthoni) digitális eszközök használatában.
Mihály-nap
A gimisek is legyőzték az unalom, lustaság és közöny képében támadó sárkányt, az ovisok pedig sárkányt eregettek ...
Dimenziók (térgeometria 12. osztály) Dimenziókról nem csak a térgeometria kapcsán beszélhetünk, hiszen számtalanszor előfordul a hétköznapi életben is, hogy megnyílik előttünk egy új dimenzió, egy ismeretlen világ, egy új lehetőség, vagy éppen bezárul előttünk vagy mögöttünk egy kapu, és az életünk egyszerűbb lesz. Mit gondolnak erről a tizenkettedikesek, akik maguk is egy nagy dimenzióváltás előtt állnak a felnőttkor kapujában.
Pettkó-Szandtner Szonja: Dimenziók Nagyon sok elmélet van, amely olyan dimenziókkal, univerzumokkal, életfelfogásokkal foglalkozik, amik részben levesznek egy-két terhet és felelősséget a vállunkról, de egyaránt meg is ijesztenek, hiszen azt boncolgatják, hogy nincsen hatásunk az életünkre. Ez persze nem feltétlenül egy pozitív dolog, hiszen akkor az ember nem érzi a súlyát annak, amit megtesz, és nem fogadja el a hibáit, így a jó dolgait sem, ha valóban hisz ezekben az elméletekben. Az első dolog, ami eszembe jutott a dimenziókkal kapcsolatban, meg amikor feljött a négydimenziós kocka, hogy annak ugyebár mi csak az „árnyékát” vagyunk képesek elképzelni és megjeleníteni. Mivel a háromdimenziós tárgyak árnyéka kettő dimenziós formában jele-
nik meg, a kétdimenziós dolgok elméletben (hiszen kettő dimenzióban árnyék, mint olyan nem létezik) egy dimenzióban, az egy dimenzió akkor ez alapján nulla dimenzióban veti az árnyékát. Ha ezt az elméletet felfelé is folytatjuk, akkor a háromdimenziós világunk is csak egy árnyék, amit a negyedik dimenzió vet ide. Így tulajdonképpen a mi életünket nem is mi éljük, mi csak valami nagyobb lény nyomában szaladgálunk, mint ahogyan azt a mi kis fekete árnyékunk is teszi. Ez egy olyan lánc, amit nem pontosan lehet levezetni, mert a végtelenségig vihetjük a dimenziókat, ha mind csak egymás árnyai vagyunk. Ezen elmélet alapján szinte semmilyen teher nincs a vállunkon, hiszen nem csak egyvalaki mozdulatait követjük, hanem valami egészen más, egészen hatalmas ismeretlen lényét, akinek nemhogy a kilétét vagy kinézetét nem tudjuk, de még azt se, hogy melyik síkon, melyik dimenzióban teszi azt, amit. Ebbe
belegondolni számomra elég riasztó, még akkor is, ha bizonyítani ezt az elméletet nem lehet, már maga a gondolat, hogy valaki más mozgatja most is az ujjaimat, és a gondolataim nem is a sajátjaim… Sokat gondolok ilyen téren különféle hipotézisekre, de számomra ez az, ami a legijesztőbb és a legkevésbé vesz le terhet rólam, sőt inkább csak még egy lapáttal rápakol azáltal, hogy belegondolok, már ha egyáltalán én gondolok bele, hogy mind csak torzított képei vagyunk valami vagy valaki ismeretlennek, és nem tudom megvalósítani azt, amit én akarok leginkább azért, mert ez alapján nincs is olyan, amit én akarnék, mert az akaratom is csak egy árnyék. Ha nem árnyék lenne minden gondolatom, érzelmem és akaratom, akkor nem tudnék ilyen nyugodt szívvel élni a testemben, mert tudnám, hogy nem az én testemről van szó. Szóval ha ezt folytatjuk, akkor valóban semmi nincsen, amik mi lennénk, így
az, hogy megismerjük önmagunkat vagy másokat, akár teljességgel lehetetlen, mert ahhoz dimenziókban kellene ugrálnunk, amit a tudomány jelen állása szerint nem tudunk meglépni. Így marad az a lehetőségünk, hogy hagyjuk a sokdimenziós énünknek, hogy elhessegesse ezt az egész gondolatmenetet és lefeküdjön aludni, hogy holnap tiszta fejjel kelhessen fel, amíg eszébe nem jut újra ez a végtelen lánc.
Petri Flóra: HORIZONT Hosszú nap után a csendes parton ülni, Aranyhídját a napnak nagyon becsülni. Fiatal szellemmel jó nagyot sóhajtani, Hallgatni, mit mondanak hullámok dallamai. Felfedezni az újat a megszokás után, A nap végén kilépni a megszokott világból. Átlépni egy másik dimenzió kapuján, A boldogságot keresni egy másik irányból. Egy kicsit többet nevetni, jobban figyelni, Szeretetből többet adni és engedni. Elheveredni, majd szenderülni a fű hűvösében, Fázva kelni, s meleget találni a legkedvesebb ölében. Saját bolygódra hívlak meg most, Gyere, gyere, várlak a kapun odaát. Ülj le mellém, itt mindent mi rossz, a szél elhord, Csak órákig csodáld a horizont vonalát.
Szilágyi Márton: Dimenziók
Csak az elme szüleménye, ott született, ott marad, Két világ egyazon helyen egyformaságot
Ily idők járnak manapság,
tagad.
Nincs még mélység, magasság.
Minden porrá vált, elmúlt, minden lehetsé-
Hogyha múltat feledünk
ges jelen,
Csak előre mehetünk.
Minden fényes, sötét jövő, itt feltárva, csak
Törjünk nagyra! Még magasabbra! Fel!
nekem.
Nincs égi pont, mit ne érhetnénk el.
Mintha nyitott szemekkel álmodnék, korok
Jöjj hát velem, nincs miért tovább várni,
tűnnek le,
Hát nem csodás felhők között járni?
És mi állunk és nézzük, csak te és én, csak
Miénk a magasság, mégis minden oly
én és te.
sekély,
Látva mindent, gyere velem, lendüljünk a
Bámulj a mélységbe bátran, nincsen ott
semmibe,
veszély.
Felnőttünk már? Most születtünk? Csak te
Dőljünk le most, fejezzük be szépen ez estet,
és én, én és te.
Legyünk istenek, minek nem volt, adjunk testet. Hozzuk az órák kedvét, adjunk időt most a térhez, Amit már sokan megtettek, most mi is vigyük véghez. Növekszik vagy csökken? Egy végtelen elme látomása: Mindenkinek kijár, lehetőség a változásra. Szubatomi szintek ezek, láthatatlan a szemnek, Tudósok lehetnek csak a magyarázói ennek.
Kovács Csirák Gergő: Szilveszter Vannak ilyen dimenziók S ezeket át lehet látni, de nem mindet könnyű átjárni. Van aki megpróbál kitörni a megszokott valóságból, de nem megy neki s bepánikol: „Jaj, mihez kéne kezdjek, hogy ebből kiléphessek. Megpróbáltam szorgos lenni, de nem elég csak ennyi, az életem kell változtatni.
Csak nem tudom, hogyan kezdjek neki, talán elkezdek sportolni. Vagy lehet, inkább zenélnem kéne, talán ahhoz még én is értek. Érdekes lesz mától, amely színtelen, a színes holnapba lépni. Mindegy. Hiába agyalok, egyről a kettőre nem jutok. Majd hagyom, hogy a holnapi énem jusson valamire. Hiszen új év, új Én.
Optikai csalódás, Szűcs Levente rajza
Dimenziókapu, Sebő Sára festménye
Nógrádi Sára grafikája
Origami, Harkai Luca rajza
Varga Eszter grafikája
A Kalendárium a Szegedi Waldorf Iskola kiadványa.
Szerkeszti: Kovács Attila és Csetkovits Csilla Kiadványterv: Burg Balázs