Áprily Lajos: Március (részlet) „A Nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evoét a fénybe kiált...”
A Kalendárium e-mailcíme továbbra is kalendwaldi@gmail.com, ide várjuk a megjeleníteni kívánt közérdekű – veretes magyar nyelven megfogalmazott – üzeneteket. Az e heti szám megalkotásában közreműködtek:
Turáni Zsuzsa Krasznai Moci (12. o.) Zöldhegyi Villő (9. o.) Gyuris Péter Gera Judit Gubányi Eszter Antal Szilvia Tatár Réka (13. o.) Szatmári Barnabás (13. o.)
Molnár Anna (13. o.) Lucas López Marinho Schmidt Éva Fabulya Edit Németh Attila Csetkovits Csilla Horváth Veronika Kovács Attila
% 1 A J Z S
ek adó n e j l é g l es gy ker 1 %-áró o ó h d , t a o m radság lyi jövedele énynek, úgy á f a k : i mé zm esz nes nem v efizetett sze vés egy inté -es adóévet Kun Ág n a k o nk ab 2012 is ke gy s az, ho y vélik, hogy összeg úgy i, ugyanis a k meg számu s t a l a t is g ,é e sz ln A tapa után, mert ú , mert ez a k m megcáfo Ft-ot címezt ól jött össze é s b 0 n k t e számo zni felesleg a. Ezt szeret -ából 840 00 k apró forin e r o % k k s l 1 juk sok le so rende ég nem ól, nek ve tóink az adó bb említett yagolható? m n t e á s m r á sem os 1 %- ája moga abból az elő olyan elhan bevall y á ó t n d o n a z i e is ab lem od követő zép összeg jövede ozzon arról céljaival (óv gy nem i o y l h s é , a e m k let lat on, sze ugy ra. Ez , aki a 0.), hogy nyi s Kör Egyesü idekattints jd az n már t i e k b n y e g y a ind s2 rsa og így e jelét, m érek m e: 2014 máju i Waldorf Tá dője, mint h ó k t í a s r r o a n j en zo ide ged Ezért (határ yetért a Sze nincs más te evét és adóa e b e t eg nak át n küld s nyiben dtetése), an s beírja a saj n e Kedve m n a e é ö d , k és . n t i ű )m lája m rítékba kozato ólag is t u és isko assa a nyilat etegye a bo s é e is t b t (előr s á kinyom vallása mellé t a g e ámo jük a t SZJA b n ö z s is kö Ezúton ónknak! at MÍT! Á Z S Támog T IN Gera N FOR E M D Judit N I M : Co szerv ár a finisb meni ezés en ta ével, tól eg rtunk us m yh a vend e égül étig 28 k lynek ke Comeniu és Ol Romániá ülföldi d retében s-hét má iák as bó iskol zországb l, Töröko ot és tan rcius 16konk ában tölt ól. A hét rszágból árt látun Délu rét helys ünk műh során há , Portug k á t r z szerd ánonkén íne a 6. o elymunká om napo liából t a vá t án a k s az ztály kal, m ro M fel, a hét v áltai Sze sban is t lesz a fö elyek ld al re égén pedig tetszolg álkozhat szinten. tok v álat kir A tel és Bu ánduláso játszóter elünk, jes p ét ka d rogra mot apestre. t teszünk újítjuk a 20. Pécs oldal re on ta lálját ok.
A kilencedikes fizikaepocha középpontjában a ház áll. Milyen anyagokból épülhet, hogyan maradhat stabil, hogyan gazdálkodik a hővel, a nedvességgel? Hogyan lesz környezetbarát, egészséges, kellemes? Milyen válaszokat adtak ezekre a kérdésekre a jelentősebb építészek, akiket ismerünk? Makovecz Imre a magyar archaikus és organikus építészet képviselője. 1935-ben született, és 2011ben halt meg. Az épületeit úgy tervezte, „mintha a földből nőtt volna ki, a teteje pedig az égből ereszkedett volna le”. Az ég és a föld kapcsolatát kereste bennük. Tanulmányozta a magyar néprajzot, a népi építészetet, ezekre alapozva tervezte meg templomait, faluházait, stb. Nem szerette az olyan divatos épületeket, amiket azért építenek, hogy tíz-húsz év múlva lebontsák őket, mert ezek nem időtállóak, értékük is csak addig van, ameddig újak. Ezeknek semmi értelme nincs. Makovecz hosszú távra tervezett, úgy, hogy egy épület száz év múlva is ugyanolyan épület legyen. Úgy tartotta, hogy mivel Isten a maga képére teremtette az embert, az építészetével is Istent akarta szórakoztatni. Legtöbb vagy inkább az összes épületét vidékre építette, mert vidéken ki-
sebb, szegényebb közösségekben az emberek sokkal összetartóbbak, jobban őrzik a hagyományokat, és jóval több akaraterejük van, mint az elkényelmesedett nagyvárosi társadalomnak. Így például, ha egy templom eléggé széteső állapotban van, ők veszik a fáradtságot, és pénzt gyűjtenek rá, hogy rendbe tegyék vagy újat építsenek a helyére. Ezért vidékről érkezett a legtöbb felkérés egy-egy Makovecz-féle épület megtervezése iránt. Persze tervezett Budapestre is, de ezeket nem építették meg a Farkasréti temető ravatalozóján, a kis-hárshegyi kilátón és még néhány kisebb emlékművön kívül. Az első figyelemre méltó épületének a paksi templomot tartotta, amit nagyjából egy időben készített a siófoki evangélikus templommal. A legtöbb épületét Makóra tervezte: a Hagymatikum, a Sportcsarnok, a József Attila Városi Könyvtár, a Múzeum és a Buszpályaudvar mind az ő munkája. Az épületeit hagyományos anyagokból, fából és kőből tervezte, de a nagyobb épületeknél vasbentont használt tartószerkezetként. Az épületek tetejét hajlított fatartókból készítette, a tartóoszlopokat mindig karcsú emberalakokkal díszítette,
leginkább angyalalakokat használt. Az épületek központi termei természetes megvilágítása érdekében mindig felülvilágítókat használt, mert a fény Isten felől érkezik. Vízszintes és függőleges szerkezeti elemeket nem használt. 1992-ben a sevillai Világkiállítás magyar pavilonját ő tervezte, nagyrészt fából építette, a belsejébe pedig Magyarországról vitetett egy életfát. Az épület még mindig ott van annak ellenére, hogy ezeket a kiállítás után le szokták bontani. A vargyasi emberek pénzt gyűjtöttek, hogy a régi düledező templomuk helyére újat építsenek. Makoveczet kérték meg a templom megtervezésére. Mikor lebontották, feltűnt, hogy a régi fatemplom alatt egy még régebbi, reneszánsz kori kőtemplom maradványai vannak. Még a régi oltárkövet is megtalálták hozzá, amelyre rovásírással az volt ráírva, hogy Szent Mihály szentje. Makovecz ennek a templomnak az alapjaira építette az újat, beleépítve az oltárkövet is. Kakasd egy félig sváb és félig csángó lakta település, ide faluházat tervezett. Úgy indult neki, hogy mivel a magyarok jobban tudnak ünnepeket szervezni, a svábok pedig jobban értenek a pénzhez, a faluházat két részre osztotta, magyar és sváb részre. Figyelembe véve a két nép kultúráját, a magyar részhez egy régi magyar falusi fazsindelyes templomtornyot tervezett, a nagy torony négy sarkában négy kicsi toronnyal. A magyar részben rendezték az ünnepségeket, a sváb részben pedig a pénzügyeket intézték. 2001-ben Csíkszeredára tervezett egy katolikus
templomot, aminek nehéz fa tartószerkezete volt. A mérnökök azt mondták rá, hogy ezt nem lehet megépíteni, végül egy idős székely ácsmester bácsi rövid gondolkodás után elvállalta, és meg is építette. Budapestre, Felső-Krisztinavárosba tervezett egy templomot, amit élete legnagyobb munkájának vallott (első díjas terv), de sosem épült meg. Számára különleges lett volna régi templomhoz kötődő emlékek miatt, például itt volt elsőáldozó, a háborúban gyermekként itt osztottak élelmiszert az éhezőknek. A II. világháborúban ezt a templomot lebombázták, majd az új templom alapjaira egy diszkót építettek. A vele készített interjúk során sosem a munkáiról beszélt, hanem a hagyományokról, népművészetről, értékekről és az egyes falvakban élő emberek összetartó erejéről. Hamvas Béla orfikus filozófiájával teljes mértékben egyetértett, nem is szeretett olyan emberekkel beszélgetni, akiket nem érdekelt, hogy ki volt Hamvas Béla… Másik inspirálója pedig Rudolf Steiner volt, akinek Goetheanuma volt rá nagy hatással.
A 12. osztály drámaelőadását láthattuk március 7-én. A hónapokon át tartó munka igazi érettségi vizsga volt, ami minden szereplőtől azt igényelte, hogy kicsit önmaga fölé nőjön. Hogy eljáts�szon olyan emberi szerepeket, amikről nem tud semmit, vagy hogy ne játsszon el olyan szerepeket, amik viszont maguktól jönnek. És a közönségtől is megköveteli egy művészi előadás, hogy elgondolkodjon olyan üzeneteken, amik első hallásra nem érthetőek a számára. Molnár Ferenc darabja a külföldön is legtöbbet játszott magyar színdarab, amit többször meg is filmesítettek, többek között Fritz Lang készített belőle filmet 1934-ben, 1945-ben pedig a darab musical-változatát mutatták be a Broadway-n. A képen Ingrid Bergmant látjuk Juli szerepében a Liliom egyik New York-i előadásán, a próbán pedig maga Molnár Ferenc látja el instrukciókkal.
A „mi gyerekeink” pénteki előadásáról még várjuk a fotókat a Kalendárium e-mailcímére azoktól, akik fotóztak az előadáson, hogy a következő számban leközölhessünk egy képes beszámolót a darabról.
Waldorf Hetek Anasztázia - spirituális kertművelés Anasztázia a szibériai tajgában élő, különleges spirituális képességekkel rendelkező remetenő. Egyik fő feladatának tartja a kiskerttulajdonosok segítését abban, hogy minél tudatosabbá váljanak, és megértsék a növényekkel való kapcsolatuk igazi, kozmikus jelentőségét. „A növények magjai tavasszal mind kicsíráznak. Minden egyes parányi magocskában megvan a Világegyetem számára fontos információja. Amikor pedig kicsírázik, a Nap is segít neki, de az emberhez, annak áldást adó fényéhez a pici növény még jobban vonzódik mint a Naphoz. Ilyennek alkotott meg a Teremtő mindent.” (Anasztázia ) Az előadásban szó lesz a növények és az ember egymásra hatásáról, az ültetésről, a fejlődő növény gondozásáról, a termés fogyasztásáról Anasztázia tanításai alapján. Az idei Waldorf Hetek utolsó előadása:
2014. március 12-én 17 órától veszi kezdetét. A program a Civil Norvég Alap támogatásával valósul meg A mi kertünk c. pályázat keretében.
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várok! Schmidt Éva
Fontos folyamatok zajlanak bennünk felnőttekben, szülőkben és tanárokban egyaránt, miközben az iskola hétköznapjait éljük. Iskola ez a felnőtteknek is. És reméljük, hogy mindeközben, ahogy mi magunk is jelen vagyunk itt, meg változunk és fejlődünk, egyre jobb iskolájává tud válni a gyerekeinknek is. Fontos kérdéseket teszünk fel magunknak és egymásnak, többek közt azt is sokszor (és az évek során sokszor még), hogy miért is vagyunk itt (még?). Mert idejöttünk mind valamiért, és idehoztuk a gyerekeinket, aztán itt is maradtunk, de lehet, hogy ez a kettő nem ugyanaz. A Wakond nevű iskolavezetés iskolánk legújabb szerve, mely a tavalyi tanév végén, Egri Ági előző iskolavezető leköszönése idején alakult. Születése visszavezethető több dologra is, de az biztos, hogy a tanári szervezetfejlesztésen még áprilisban volt egy olyan „székfoglalós játék”, melynek során az volt a feladat, hogy alakítsunk ki egy olyan stratégiát, mely a leghatékonyabban elejét veszi annak, hogy A PROBLÉMA (ill. az őt megjelenítő személy) széket foglalhasson
2014 februárjának egy hétvégéjén péntek reggeltől vasárnap délig az iskolai kibővített Wakond tagjai, akik ugye hetente minden hétfőn tanácskoznak (Németh Attila isk.képv., Csetkovits Csilla, Vatai Gábor és Köszler Zoltán „wakondokok”, valamint Fabulya Edit egyesületi elnök és Sugár Tünde isko-
magának, és leülhessen rá. A játék több mint két óráig tartott, a végén pedig sokat beszélgettünk arról, hogy az önigazgatás és a káosz nem ugyanaz, ill. arról, hogy valójában mi is az, hogy mandátum, és hogyan történhet a delegáció. Aztán nemsokára megalakult a Wakond…Tagjait a Tanári Kollégium jelölte és választotta meg, jelenleg négyen vannak, tulajdonképpen az iskolaképviselő és három helyettese, akik maguk között egy sor feladatot osztottak el a tanügyigazgatástól a tanári konferencia előkészítéséig. Ősz óta az a rend alakult ki, hogy a hétfői Wakond-ülésre meghívást kap az iskolatitkár és az egyesület elnöke is– időnként pedig a gazdaságvezető is -, így elég szoros munkakapcsolat alakult ki köztünk, a szerdai Wakond- megbeszélésen pedig csak a négy tanár tag vesz részt. Mivel ez egy fiatal szerv, ezért a múlt nehézségeivel kevésbé kell megküzdenie, de a hatékony munkavégzéséhez fontos, hogy mielőbb megtalálja helyét szervezeti struktúránkban – ezért volt ez a makói „kiruccanás” is. Maga a szervezeti struktúránk, könnyen lehet, hogy akár a Wakond kapcsán is, változásban van. Reméljük, ennek hatásai hamarosan érezhetőek lesznek a közösség egésze számára is. Fabulya Edit
latitkár) elutaztak Makóra, hogy egy középiskolai kollégiumban lakva, saját zsebből étkezve, Draskovits Imre tréner vezetésével ránézzenek arra, hogy a tanév elején felállt új iskolavezetés és új struktúra milyen eredményeket is hozott, és milyen kérdésekbe, problémákba is futottunk eddig bele.
Minden nap kemény 10-12 órát ültünk a teremben Imre projektora mellett, és néztük az általa rövidítve begépelt és kivetített szavainkat: mert a tréner feltette egyszerűnek tűnő kérdéseit, mi egyre jobban belebonyolódva magyarázkodásunkba próbáltunk válaszokat adni, mire ő tovább kérdezett stb. Ily módon próbáltunk eljutni egy-egy konkrét iskolai élethelyzetből kiindulva magához a problémához, amelyről aztán hamarosan kiderült, hogy az sem az igazi probléma, hanem már csak következménye, hatása egy mélyebb kérdésnek... Úgyhogy ástunk-ástunk tovább, próbálván eljutni a „Mit csinálok? Emiatt mi is történik? Ez mit is eredményez? És mindennek milyen távlati hatása is van?” kérdéssor alapján a gyökérproblémához. Hatunk felvetett „esetei” alapján végül aztán kirajzolódott egy probléma-fa, amelynek lábra állításából egy cél-fa, megoldás-fa is összeállítható lett a következő sémában: konkrét tevékenységem, ennek célja, közelebbi eredménye, távlati hatása. Talán már ennyiből is látszik, hogy nem az iskola vagy saját konkrét iskolai munkánk minden apró részletének a megoldásán dolgoztunk -- bármen�nyire ilyenekből indultunk is ki --, hanem mélyebb kérdésekkel, alapproblémák megragadásával foglalkoztunk. A tréner mondta is a végén: nehogy azt higgyük, hogy e l m o n d h a tó lesz másoknak, mit is robotoltunk mi ott két és fél napon keresztül... És hogy a tréning lendülete max. fél évig fog kitartani... Szóval nem egy rózsaszín ködbe érkeztünk meg
a végén, hanem a reáliák és a kapcsolatok biztos(?!) talajára. A tréning három pontján is rajzok vették át a szavak helyét: először szervezetünket kellett A4-ben „lerajzolnunk bal kézzel”, majd egy nappal később a többiek rajza alapján kiegészítenünk sajátunkat egy nagy csomagolópapírra ragasztva, majd még később az irányítás, vezetés helyét, szerepét ábrázolnunk szimbolikusan szervezetünkben. Máig őrizzük szemünkben, szívünkben a képeket ezekről a képekről, meg a kommentáló szavakat a képekről, és szavakról szóló szavakat... Nagy álmunk volt, hogy ha már véletlenül épp Makóra mentünk tréningre, akkor hadd fedezzük fel a Hagymatikumot is. Hát ez bizony majdnem dugába dőlt. A tréningen végzett munka ugyanis annyira fárasztó volt és olyan sok időt vett igénybe, hogy alig találtunk időt a fürdőzésre: végül is szombaton éjjel 10 és 12 között a hétvégi éjszakai ezerforintos pancsolásra sikerült elvergődnünk. Aztán dőltünk be halálfáradtan az ágyba... Fejlődtünk? Igen. Miben is? Problémaérzékenységben. Oké, és még? Kapcsolódásban. Az mit is jelent? Hát... És innen kezdődnek a nehézségek, az elbeszélés, az elbeszélhetőség nehézségei (lásd Ottlik: Iskola a határon). Azaz kezdődik az élet: a tanuló tanár hétköznapjai. Amelyek azért azóta kicsit mások a Wakondban.
A Norvég Civil Támogatási Alapnál nyert pályázat keretében járt nálunk az elmúlt héten Csécs Mónika kertészmérnök, a pesthidegkúti és a solymári Waldorf-iskolák kertművelés tanára. Mónika Gyógyító kert - biodinamikus kertművelés címmel tartott előadást. Ezt megelőzően a formálódó iskolakert életében első biodinamikus komposztrakást vezényelte le a 8. osztály kertművelés óráján, ami a külső érdeklődők számára is nyitott volt. A biodinamikus gazdálkodás - a Waldorf-pedagógiához hasonlóan - Rudolf Steiner nevéhez kötődik. Rudolf Steiner A mezőgazdálkodás gyarapodásánk szellemtudományos alapjai címmel írt könyvet erről a témáról. Ez a művelési mód abban tér el más biomódszerektől, hogy dinamizált állati és növényi eredetű preparátumokat használ. Ezek segítségével nem csak szép termés érhető el, hanem a földet és a környezetet is gyógyítja a kertész. A preparátumok hasonlóan hatnak, mint a homeopátiás gyógyszerek. A másik eltérés a vetési naptár használata. Több évtizedes empirikus kutatások igazolják, hogy a hold különböző csillagképek előtt elhaladva más-más növényi részekre hat serkentőleg. Így megkülönböztethetünk levél-,
termés-, virág- és gyökérnapokat. A biodinamikus négyes vetésforgó is ehhez igazodik. Egy adott növény vetését, ültetését, gondozását, betakarítását a neki megfelelő napon érdemes végezni a gazdag hozam érdekében. A kihúzott napokon melyek egyik résznek sem kedveznek - jobb a kertészkedés helyett más programot találni. Egyébként ezek a napok azok, amikor az ember azt érzi, hogy jobb lett volna, ha reggel fel sem kelt volna az ágyból. A virágnapokon általában csodálatos, verőfényes idő várható, ekkor legerősebb a fényhatás. Komposztunkat a máglyarakáshoz hasonlóan rétegesen rakták meg a gyerekek és a felnőtt érdeklődők. Felhasználtuk a biciklitároló mellett gyűjtött háztartási szerves hulladékot, szalmát, beérkezett hamut, marhaés lótrágyát, valamint az iskola körül gyűjtött levélkupacokat és zöld nyesedéket is. Köszönjük a behozott
szerves anyagokat! A következő ősszel nem lesz gond a lehullott levelek eltüntetésével, gyönyörű komposzthalmokat rakunk belőlük! A kész rakást beoltottuk a kamilla, pitypang, csalán, cickavirág és tölgyfakéreg preparátummal, majd lezártuk egy levélréteggel. A macskagyökér preparátumot esővízben dinamizáltuk, és belocsoltuk vele a dombocskát. Ez utóbbi hőburkot képez a komposzt körül, és meggyorsítja a bomlási folyamatokat. Ezt követően már nem kerülhet rá több réteg, a keletkező szerves hulladékot a raklapkeretben gyűjtjük tovább. A beoltott komposzt hamarabb lesz kész, kb. 5-8 hónap alatt alakul át fekete, illatos földdé. A paradicsompalánták kapnak belőle először a nyár folyamán, ők a félérett komposztnak is nagyon örülnek. A gyakorlatot követő előadás is számos résztvevőt vonzott. A kinti komposztrakás után kissé átfagyva, forró tea és kávé mellett hallgattuk Mónit arról, hogyan lehetett ő titkos, illegális Waldorf-kisdiák a nyolcvanas években dr. Mezey Ottóné osztályában. Móni életpályája valószínűleg már hatévesen kijelöltetett, mert Mezey Ottóné, Klári néni kezdte el Magyarországon terjeszteni
a biodinamikus mozgalmat, ő írta e tárgyban a magyar kertészeti alapműveket, és minden évben ő fordítja németről magyarra a vetési naptárt is. Beszélgettünk még bővebben a preparátumokról, a vetési naptár használatáról és a kártevők elleni biodinamikus védekezési módokról. Móni mesélt a kertművelés szerepéről a Waldorf-pedagógiában: hogyan tud összekapni egy szétcsúszott hetedikest az ötven állatot befogadó tehénistállóban végzett egyhetes gyakorlat (ez nálunk sajnos nincsen), miért tudnak csak az euritmiát tanult diákok szűk helyen, többen együtt vasvillával balesetmentesen dolgozni, mi történik a 9. osztály mezőgazdasági gyakorlatán, és miért. (Az idei kilencedik osztálynak ő tartotta a gyakorlatot Legénden.) Mónikában egy olyan embert ismerhettünk meg, akinek szenvedélye a kertművelés és annak tanítása, benne van a szívében, a fejében és a kezében is!
Múlt heti rejtvényünk megfejtése:
„Az oroszlán, aki megtalálja a húst, meg is eszi, mert tudja, hogy ha evés után elalszik, akkor a következő oroszlán, aki őt megtalálja, nem eszi meg őt, mert nem akarja, hogy a harmadik oroszlán felfalja, hiszen ezek az oroszlánok inkább éhen halnak, mint hogy felfalják őket.” Az első helyes megfejtést beküldő Kelemen Péter jutalma egy csoki, amit a 9. osztályban vehet át Sebő Hunortól. (Megjegyezzük, hogy a Kalendárium figyelmét nem kerülte el, hogy a leleményes Kelemen család biztosra ment, hiszen kaptunk tőlük az anyuka révén egy másik megoldást is, miszerint az oroszlán éppen hogy kivár… De a kreativitás díja, hogy nem feszegetjük ezt a kérdést, jár a csoki!! :)
A 10. osztályban elérkeztünk a 100. matek órához, ez is egy jó alkalom a játékra! :-) Egy feladványt próbáltunk megoldani, amit nagyon élveztek a lányok-fiúk. Próbáljátok ki ti is! Ha sikerül megoldani, írjátok meg a petertanar@gmail.com-ra, vagy személyesen adjátok ide a megoldását! Az első helyes megfejtő jutalma egy csoki. Tehát: egy 10x10 -es játékterünk van, ös�szesen 100 négyzettel. Ebben a játéktérben bárhonnan elindulhatunk, de csak L alakban léphetünk, mint a sakkban a huszárral! A lényeg, hogy lépéseink helyére le kell írni a számokat sorban egymás után 1-től 100-ig, és nem maradhat üres négyzet. Vajon beírható mindegyik szám? Ha igen, miképp kell lépkedni? :-) Mi 96-ig jutottunk el, 4 üres négyzet maradt ki.
(Az interjú spanyolul készült, de az Olvasók kedvéért a diákok lefordították magyarra.) – Szia Lucas! Mondasz néhány dolgot magadról? – Sziasztok! Lucas Lopez vagyok, 27 éves, Spanyolországból, konkrétabban Spanyolország Galícia nevű részéből jöttem. Jelenleg Szegeden élek és spanyolt tanítok a Waldorf Iskolában, elsőtől hatodik osztályig. Tavaly szeptember óta lakom Szegeden, nagyon szeretem a várost, kényelmesnek találom, és sok barátot szereztem itt az elmúlt időszakban. Nagyon szeretem a nyelveket tanulni, tanítani, és különböző élményeket megosztani más kultúrából, országból származó emberekkel. – Mindig tanár szerettél volna lenni? – Nem, nem mindig. Ez egy olyan dolog, amelyhez nagyon okosnak kell lenni és érettnek, szóval egy ideig csak barátkoztam a gondolattal, aztán megpróbáltam, és most itt vagyok. – Már éltél külföldön máskor is, igaz? – Igen, több országban éltem, volt, ahol huzamosabb ideig, meg persze, ahol csak kis időt töltöttem. Éltem Izlandon, Németországban, most ugye itt Magyarországon. De voltam pár hétig Angliában, Franciaországban és Olaszországban is. – Mi a legnehezebb dolog a kicsikkel való munkában? – Úgy gondolom, hogy a nyelv. Mert a magyar nyelv nagyon más, mint a többi nyelv, nehezen tudom kifejezni magam magyarul, és a kisgye-
rekek nem beszélnek olyan jól spanyolul. Ez sok erőfeszítéssel jár, és néha nem értenek, de át kell hidalni ezeket a nehézségeket. De néha ez nagyon sok energiát igényel, hogy megértessem magam az osztállyal. –Elképzelhető, hogy huzamosabb ideig itt maradsz Magyarországon? – Természetesen, miért ne maradnék? :) Most jól mennek a dolgok, nagyon jól érzem magam itt az iskolában, és nem utolsósorban a barátnőm is szegedi, tehát valószínűleg maradok még egy ideig. – Mi a kedvenc magyar szavad? – Huh, ezen még sose gondolkoztam ezelőtt… Várjunk, hadd gondolkozzak. Nagyon szeretem azt a szót, hogy ‘vicces’ . ..hmm mit szeretek még? Szeretem a szójátékokat, a nyelvtörőket -néha kitalálok párat. Például nemrég szintén kreáltam egyet: fánk esett a fáról a pofádba. – Hallottál ezelőtt valaha a Waldorf iskolákról? – Nem, soha. – Mit tudtál Magyarországról, mielőtt idejöttél? – Tudtam jó pár dolgot, mivel a barátnőm mesélt az országról, a történelemről. Hogy azelőtt nagyobb volt az ország, most meg sokkal kisebb. Mondott pár dolgot a nyelvről, utánanéztem ezzel kapcsolatban pár dolognak, mert azért jó, ha ezekről tud az ember. Az egész történelemről, a hun törzsről, Attiláról, a többi vezérről, Árpádról. Szintén tudtam dolgokat a szép Budapestről, az ottani emlékművekről, múzeumokról, a Parla-
mentről, a Dunáról, de persze azért még mindig rá szoktam keresni dolgokra ezekkel kapcsolatban az interneten. – Hogy érzed, el tudtad fogadni a magyarországi környezetet? – Igen, és nem volt nehéz, valószínűleg azért, mert már korábban is éltem külföldön. Ezenkívül sok jó barátom van, akik nem spanyolok, hanem más országokból valóak. Amit jobban meg kell szoknom, az a nyelv, de a barátnőm és az ő családja is sokat segít ebben, ráadásul olyanok ők nekem, mint egy második család. Biztosan ezért is tudtam iilyen könnyen megszokni itt. – Mik az első benyomásaid a magyar emberekről? – Az emberek itt halkabban beszélnek, és sokkal visszafogottabbak, mint Spanyolországban. A spanyolok sokkal extrovertáltabbak, mi szeretjük megérinteni és átölelni egymást, és közvetlenebbül beszélni, szóval van különbség. Az itteniek nagyon jól neveltek, a legtöbben sokszor mondanak köszönetet, mindig igyekeznek üdvözölni és elköszönni, például, ha bemégy egy pékségbe, néha három-négyféleképpen is köszönnek, például helló, szia, jó napot, szóval nagyon jól neveltek. Sok különbség van, de különösen az, hogy a magyarok visszafogottabbak, csendesebbek, mi spanyolok mindent nagyobb lendülettel csinálunk. – Egy személyes kérdés: mit tudsz a magyar sportról és sportolókról? – Láttam egy filmet a vízipóló-válogatottról, hogy nagyon híresek voltak, és legyőzték az oroszokat. Azt is tudom, a kézilabda nagyon népszerű, és hogy sokan rajonganak a kajakért, az evezésért és a kenuzásért, és a legutóbbi Olimpiai Játékokon volt egy úszónő, Hosszú vezetékne-
vű, aki megnyerte az aranyérmet. Tudom, hogy a foci nem olyan népszerű, mint máshol, de voltak nagyon jelentős játékosok, például Puskás és Kubala, akik Spanyolországban játszottak. Kubala a Barcelonában, Puskás pedig a Real Madridban. Ja, és ismerek egy magyar kajakost, Vajda Attilát. – Szereted a magyar konyhát? – Igen, nagyon jó, nagyon szeretem. Például a kedvencem a lecsó, a pörkölt, lángos, palacsinta és minden, ami tarhonyával van. Úgy gondolom, hogy a magyar cukrászdák a legjobbak a világon, legalábbis sokkal jobbak, mint az otthoniak, és nagyon nagy választék van. Egyébként szeretem a leveseket is, itt sokkal többfajta van, mint Spanyolországban. A spanyolok nem főznek annyi zsírral, és habár nagyon szeretem a magyar ételeket, itt vigyáznom kell, hogy ne vigyek be annyi kalóriát. – Mi a különbség a spanyol és a magyar iskolák között? – Ez egy nehéz kérdés, mert a Waldorf egy másfajta iskola. Tartottam egy-két órát a Ságváriban, ahol a barátnőm dolgozik. Ez a legtöbb dologban hasonlít az otthoni iskolákhoz. Szigorú, sokat kell tanulni, sok dolgozatot írnak. Ezen a téren nincs sok különbség. A Waldorf más, mert itt mindenki közvetlenebb, többet játszhatnak a gyerekek, semmi sem olyan szigorú. Én kiskoromban franciát tanultam. Állandóan szavakat és nyelvtant kellett tanulnom, és minden csak a tanulásról szólt. Itt valahogy miden más. A tanár-diák kapcsolat sokkal fontosabb, mint máshol. – Szerinted miért jó spanyolul tanulni? – Azt hiszem, hogy akármilyen nyelvet jó tanulni és tudni. A spanyolt kb. 400 millió ember beszéli világszerte. Közép- és Dél-Amerikában majdnem
mindenhol beszélik, de más helyeken is találsz spanyol anyanyelvűeket. Jó tanulni, mert hasznos, és nyilván azért is, mert más kultúrákkal ismerkedhetsz meg, másfajta értékrendekről hallhatsz, és ha egy spanyolul beszélő közösségbe mész, nagyon jó, ha az anyanyelvükön tudsz beszélgetni velük. Könnyebben tudsz összebarátkozni, barátokat szerezni. Ha megtanultál spanyolul, bármelyik indoeurópai nyelvet könnyen megtanulhatod, mert nagyon hasonlítanak. Úgy gondolom, hogy ha a jövőben valaki dolgozni akar akár külföldön, akár itthon, kell nyelveket tudnia. Sokkal könnyebb így állást találni, és az angol manapság már egy alaptudás, emellé még egy nyelvet szükséges tudni. – Németországban tanultál vagy dolgoztál? – Spanyoltanárnak tanultam, és a berlini egyetemen gyakoroltam és órákat adtam.
– Magyarországon hol voltál már? – Elég sok helyen. Természetesen voltam Budapesten, Szegeden, emellett Egerben, Makón és Ópusztaszeren is. – Voltál már a Balatonnál? – Sajnos még nem, de nagyon szeretnék elmenni. – Milyen gyakran mész Spanyolországba? – Évente kétszer-háromszor. Karácsonykor és nyáron mindig, és van, amikor év közben is, például húsvétkor. – Mi hiányzik a legjobban otthonról? – A galíciai ételek nagyon, a családom, a barátaim. Nagyon hiányolom az otthoni hegyeket és a zöld környezetet, a tengert. – Itt látogattak már meg a barátaid vagy a családod? – Még nem, sajnos, de majd valamikor biztosan jönnek.
A Norvég Civil Alap által támogatott, „A mi kertünk” nevű pályázat keretében az udvar maradék aszfaltos részét is törekszünk barátságosabbá és közösségi használatra alkalmasabbá alakítani. Négy, raklapokból készült kerti bútorral szeretnénk udvarunkat teljesebbé tenni.
A bútorok megtervezését és kivitelezését az ezermester Tápai család vállalta, a pályázat finanszírozza a csiszoló- és kezelő anyagokat. A raklapok egy része is megvan már, de többre lenne szükség. Ebben kérem a segítségeteket:
jelentkezzetek, ha van felesleges raklapotok otthon, vagy tudjátok hol lehet beszerezni ingyen/olcsón! Köszönettel: Turáni Zsuzsi (turanizsuzsanna@gmail.com)
Nyitott Műhely Március 15-én 11–17 óráig
egynapos foglalkozás, ahol megtervezhetsz és elkészíthetsz egy nemez tarsolyt rátétes mintával.
Helyszín: Heller Ödön Művelődési Ház Tápé, Budai Nagy Antal u. 20
Jelentkezni: E-mail: szcszs9@gmail.com Tel.: (70) 931 24 16
CSALÁDÁLLÍTÁS
SZEGED 2014. március 28. péntek 16.00-21.00
Vezeti: Orosz Balázs coach, család- és rendszerállító Érdeklődni és jelentkezni lehet telefonon: Orosz Balázs: 30/289 23 48; obitzs@t-online.hu; Kracker Gyöngyi: 30/544 28 57; spiritjoga@gmail.com Részvételi díj a helyszínen fizetendő: állítóként – 5.000Ft/fő/nap, képviselőként – 3.000Ft/fő/nap. Helyszín: Spirit Jóga és Terápiás Központ Szeged, Fő fasor 42. (www.spiritjoga.hu) Fontos tudnivaló, hogy a csoportba lehet jelentkezni a módszer megtapsztalásának, megélésének igényével is, ami nem jelent kötelezettséget saját témával történő munkára. (képviselőként) Akit az anyagiak tartanak vissza a jelentkezéstől kérem jelezze, mert számomra fontos, hogy minden érdeklődő részt vehessen a csoportomban és az egyéni konzultáción. „Gondolkodásunkat, magatartásunkat meghatározza és befolyásolja a családunkról, családi kapcsolatainkról magunkban hordozott „belső” képünk. Ezek a belső, rejtett képek forrásai lehetnek életünk nehézségeinek, akadályainak, de fel- és elismerve, esetenként átformálva őket életünk erőforrásaivá válhatnak. A család-rendszerben elfoglalt helyünk, szerepünk, kötődéseink felismerése és elfogadása segíthet személyiségünk, magatartásunk kiegyensúlyozásában, sérelmeink, fájdalmaink feldolgozásában, emberi konfliktusaink rendezésében. A családfelállítás által fény derülhet arra, mi és hogyan befolyásolta helyzetünk, kapcsolataink eddigi alakulását, a felismerés pedig lehetővé teszi, hogy új viszonyt alakítsunk ki a családból fakadó pozitív erőkkel, teret engedjünk hatásuknak életünkben. A családfelállítás során kellő őszinteséggel, befogadó készséggel vezetőként, megszemélyesítőként vagy akárcsak az élményt megtapasztaló szemlélőként és természetesen témahozóként is sokat és sokféleképpen gazdagodhatunk.” Orosz Balázs
8.00:
Indulás Pécsre az iskolától
10.00 – 10.30: Kávészünet
11.30:
Érkezés Pécsre, Zsolnay Kulturális Negyed
12.30:
Ebéd
10.30 – 12.00: Előadás a Waldorf pedagógi áról és a magyar oktatási rendszerről Ebéd 15.00 – 17.00: Városnézés 18.30 -
SZERDA (Márc. 19.)
Óralátogatás
10.00 – 10.30: Kávészünet 10.30-12.00: Előadások az önkéntességről (PT, RO)
Ebéd
14.30 –
Városvetélkedő
Diákoknak: Tanároknak:
17.00 – 20.00: Napfényfürdő; Fürdő/Koncert
9.00 – 10.00: Előkészületek az önkéntes akcióhoz 10.00 – 15.00: Önkéntes akció a Máltai Szeretetszolgálat Játszóterén (Retek u.) 19.00 –
Tanárok: vacsora
Péntek (Márc. 21.)
KEDD (Márc. 18.)
8.30 –10.00:
Nyitóvacsora és táncház
Csütörtök (Márc. 20.)
9.00 – 10.00: Nyitóesemény
Szombat (Márc. 22.)
HÉTFŐ (Márc. 17.)
Comenius Többoldalú Iskolai Együttműködések Projekt, „Hope for the Future”: 4. találkozó Szabad Waldorf Általános Iskola és Gimnázium, Szeged, 2014. március 16-22.
13.30 – 16.00: Városnézés: mecset, katedrális 16.00 – 17.00: Szabadidő (lehetőségek: Csontváry Múzeum, Ókeresztény Sírok) 17.00:
Indulás Szegedre
9.00 – 10.00:
Zsebszótár-foglalkozás diákoknak Következtetések, további tervek tanároknak
10.00 – 10.30: Kávészünet 10.30 –
Oklevelek átadása, zárás
Lunch
8.00:
Indulás Budapestre az iskolától
11.00:
Érkezés, Hősök tere
12.00 – 14.00: Ebéd, hotelek megkeresése 14.00 – 17.00: Bazilika, Lánchíd, Budai vár
A 2014-es évben is folytatjuk az együttműködést a szegedi Vadasparkkal. A korábbi évekhez hasonlóan tematikus játszóházakat tartunk, cserébe az iskola minden osztálya olcsóbb szakmai jeggyel tudja látogatni az állatkertet, állandó molinót helyezhettünk el a kinti büfé mellett és szereplünk a hírleveleikben. Az idén először a Víz világnapjához kapcsolódóan segítünk be az EAZA Sarkvidékkampány indításába.
Március 22-én, szombaton
a pingvineknél, a fókáknál és az oktatóközpontban készülünk játékos feladatokkal. Ezek megvalósításához keresünk vállalkozó kedvű családokat, akik ezen a napon, természetesen ingyenesen léphetnek be a Vadasparkba.
Várom a jelentkezőket! Turáni Zsuzsi