Waldorf Kalendárium 2018/2019 - 2. szám

D Á N R E I L U A M K

A Szegedi Waldorf Iskola kiadványa

2018/2019-es tanév 2. szám

„... a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”

Pilinszky János Új Ember, 1974. december 15.

Kovács Attila: Várakozás felsőfokon - Advent Advent várakozást jelent, de várakozni is tudni kell!

A várakozás minőségében a valósághoz való viszonyunk minősége mutatkozik meg. Hogyan viszonyulunk a valósághoz, mit vallunk a valóságról? Az egyik meddő szélsőség, hogy csak azt tartjuk valóságnak, ami már a kezünkben van, ami tömör anyag. A másik, szintén meddő szélsőség, hogy nem vállaljuk fel igazán vágyaink valóságát, és szinte félünk azok megvalósulásától. Természetesnek vesszük, hogy úgyse fognak anyagba fűződni, és megmaradnak a lila köd szférájában, és persze ez azért kényelmes, mert nem jár felelősséggel.

A megvalósult vágyak

viszont köteleznek is minket arra, hogy továbbvigyük őket, hogy felvállaljuk, hogy büszkék legyünk rájuk. Ez sem könnyű.

Az igazi várakozó tudja, hogy meg fog valósulni a vágya.

Ahogy lélegzéskor biztosak vagyunk abban, hogy a kitágult tüdőbe be fog áramlani a levegő, mert az ott van, csak arra vár, hogy beáramoljon. Nincs ebben semmi különös. Ha van jól előkészített tér, oda be fog áramolni vágyaink valósága. Ez tény. Ezért a vágy ideje a jelen. Amire vágyunk, az már itt van, viszont ha a jövőbe száműzzük, akkor nem valósul meg soha. Nem is beszélve a feltételes módról: lenne, jönne, születne, ezek a létezés halott

zónáira vonatkoznak. A várakozáshoz a kijelentő mód való: itt van - csak még nem látjuk. Ez az íjász tudatállapota, aki csak dönt arról, hogy hova érkezzen a nyílvessző, majd tudatalattijának egy jól bejáratott zónája gondoskodik a többiről. Nem passzív az íjász, mert céloz és megfeszít, de nem is vezeti végig a vesszőt a célig, mert tudja, hogy az úgyis oda fog megérkezni, ahová ő akarja, és ha nem talál célt, akkor tudja, hogy az ő bizonyossága volt hibás.

Mire nem szabad vágyni?

Arra, hogy a dolgok maradjanak úgy, ahogy vannak. Mert ilyen nincs. Az idő állandó változást jelent, csak az a kérdés, hogy melyik valóság valósul meg a sok közül. Melyiket választjuk.

Annak az egynek az elválasztása a többitől és a többi feláldozása nem jelenti a többi lehetőség valótlanságát, mert azok is továbbélnek egy láthatatlan fal mögött. Úgy is tekinthetjük, hogy a megvalósult állapot magában hordozza a többit láthatatlanul.

Mire nem szabad vágyni még?

Nem szabad arra vágyni, hogy mi ne legyen, csak arra, hogy mi legyen.

A vágy csak igent tud mondani, nemet nem. Amit tagadunk, az erősebben van, mint az, amiről nem mondunk semmit. Ha nemet mondunk, akkor is igent mondunk. Tudni kell igent mondani.

bűnözés, lepusztultság, ez men�nyiben igaz?)

Mi vida en Guanajuato fue muy tranquila cuando era niña pero en mis últimos años ahí la violencia se hizo visible para mí y muchos. En México no es seguro caminar solo por una calle oscura, ni tomar un taxi, ni regresar tarde a casa, especialmente si eres mujer. Existe la violencia del naGuanajuatóból származom, ami egy rcotráfico, la vemos todos los días en las noticias, pero 170 ezer lakosú kisváros (mexikói szemmel kicsi) Mela también existe una io r r A a n le violencia genexikó közepén.

In t e r j ú : E n á ra ralizada que nos a lt o y n a p Ez egy színes, gyars - iskolán k afecta más direcmatosítás korabeli tamente. Todos tekisváros, ahol minnemos por lo mendenki ismer mindenos un familiar o kit. amigo cercano que ha sido secuestraMilyen ott az élet? do, extorsionado, (Főleg az ameriasaltado o golpekai filmekből egy ado (si no es que elég sztereotip lo hemos vivido en kép jön át Mexicarne propia). Lakóról: drogbárók, Honnan származol? Melyik városból? Hol is van az?

Soy de una ciudad muy pequeña (pequeña para las proporciones mexicanas: 170, 000 habitantes) en el centro de México, llamada Guanajuato.

Es una ciudad colonial, muy colorida, donde casi todos se conocen.

mentablemente muchas de las cosas negativas que se escuchan sobre México son verdad. Es un país enorme con mucha desigualdad social: demasiados pobres (53 millones, casi la mitad de la población) y algunos demasiado ricos . Lamentablemente estamos acostumbrados a ese estado de cosas. Yo me di cuenta de la gravedad de la situación apenas cuando me fui a vivir a otro país. Por otro lado, México tiene una cara poco conocida actualmente: su gente es alegre, cálida, trabajadora y dispuesta a ayudar a los demás. Las familias mexicanas son muy unidas y ahí es difícil sentirse solo.

Kiskoromban az élet Guanajuatóban nagyon nyugodt volt, de az utóbbi években az erőszak már mindennapos. Mexikóban nem biztonságos egyedül sétálni egy sötét utcán, sem taxival menni, sem későn hazaérni, különösen ha nő vagy. Van a kábítószer-keres-

kedelemből adódó erőszak, amit minden nap látunk a tévében, de van egy általános, mindenkit érintő erőszak. Mexikóban mindan�nyiunknak van olyan családtagja vagy barátja, akit elraboltak, kiraboltak, megzsaroltak vagy megvertek. Rosszabb esetben a saját bőrünkön tapasztaltuk meg ezt.

Sajnos a legtöbb szomorú dolog, amit Mexikóról mondanak, igaz.

Ez egy hatalmas ország, óriási társadalmi egyenlőtlenséggel. Az ország majdnem fele (53 millió ember) szegény, néhányan pedig túlságosan gazdagok. Sajnos már hozzászoktunk ahhoz, hogy így vannak a dolgok. Én akkor vettem észre a helyzet súlyosságát, amikor más országba költöztem.

Ugyanakkor Mexikó másik arcáról kevesebbet lehet hallani. Az ottani emberek boldogok, melegszívűek és segítőkészek. A családok nagyon összetartóak, és ott nem érzi magát egyedül az ember.

Hogyan viszonyulnak az ottaniak a spanyol kultúrához? (Létezik-e egy uralkodó globális spanyol kultúra, vagy inkább a helyi témák az uralkodók? Egyáltalán fontos-e az ottaniaknak, hogy megkülönböztessék magukat a szomszéd országtól, ahol szintén spanyolul beszélnek?)

Pienso que los países de Latinoamérica tienen una relación interesante.

Por un lado hay un discurso de unidad latinoamericana: que todos somos un solo gran país. Por otro lado la mayoría de países de Latinoamérica tienen, en la práctica, conflictos con sus vecinos y todos se empeñan en resaltar su cultura local como única o propia, aunque a veces sea compartida en otros países. Pero quizás esas sean cosas de la política. Personalmente creo en una Latinoamérica hermanada por una herencia histórica común y creo que los países de habla hispana están unidos irremediablemente por el idioma y muchos rasgos culturales

que compartimos. Al menos en mi experiencia, nunca me he sentido ajena estando con otros latinoamericanos.

Convivir entre nosotros suele ser muy fácil y agradable.

La relación con España me parece un poco más compleja: estamos geográficamente lejos y quizás por ello culturalmente también. Con los españoles no compartimos el mestizaje, un rasgo cultural importante en todos los hispanoamericanos. En lo personal la cultura española me es más bien ajena (mis estudiantes me cuentan muchas cosas de España de las que no tenía idea).

Sin embargo a todos nos unen, obviamente, el lenguaje y la historia.

A latin-amerikai országok egymáshoz való viszonya igazán érdekes.

Egyrészt létezik a latin-amerikai egység: mindannyian egy nagy ország vagyunk. Másrészt a legtöbb országnak a valóságban problémái vannak a szomszédaival. A helyi

hagyományokat, a helyi kultúrát minden ország a sajátjaként és egyediként állítja be annak ellenére, hogy sok esetben ez közös gyökerekre vezethető vissza. Persze lehet, hogy ez csak politika.

Személy szerint én hiszek a latin-amerikai országok egységében, hiszen közös történelmünk, közös anyanyelvünk és rengeteg kulturális vonásunk elválaszthatatlanul összeköt bennünket.

Legalábbis én sosem éreztem magam idegennek más latin-amerikaiak között. Nehézségek nélkül, jól kijövünk egymással.

A Spanyolországgal való kapcsolat az összetettebb. Nagyon mes�sze vagyunk egymástól földrajzilag és talán ezért kulturálisan is. Egész Latin-Amerikát meghatározó vonás, hogy mindannyian meszticek vagyunk, egyszerre indiánok és európaiak. Ez a spanyolokban nincs meg. Számomra a spanyol kultúra idegen. Diákjaim

sokszor mesélnek olyan dolgokat Spanyolországról, amiről én nem is tudtam. Mindennek ellenére természetesen a nyelv és a történelem összeköt bennünket.

Mi a helyzet az őslakos indiánokkal?

Los indígenas siguen siendo los más pobres del país. Supongo que es todavía una herencia de la colonia y el sistema de castas. La mayoría se dedican a la fabricación y venta de artesanías o a actividades relacionadas con el turismo. Muy pocos llegan a la universidad, muchos ni siquiera estudian. Sus idiomas están desapareciendo, y en muchos casos su cultura también. Desde mi punto de vista México tiene una gran deuda con sus pueblos originarios: rescatarlos de la pobreza, la injusticia y el olvido.

Az indiánok jelenleg is az ország legszegényebbjei. Ez még a gyarmatosítás és a kasztrendszer ha-

gyatéka. Az indiánok legtöbbje kézműves termékek készítésével, eladásával foglalkozik vagy a turizmus területén dolgozik. Nagyon kevesen jutnak el az egyetemi tanulmányokig, sokan nem is tanulnak. A nyelvük és sok esetben a kultúrájuk is eltűnőben van. Én úgy látom, Mexikó nagyon sokkal adós az őslakosainak: kimenteni őket a szegénységből, az igazságtalanságból és az elfeledettségből.

Hogy kerültél ide? (Család, gyerekek...)

Mi esposo es húngaro y trabajó por dos años en México; ahí nos conocimos. Después fui a estudiar a Heidelberg, Alemania, y al terminar mi maestría nos reunimos y fuimos a vivir a Múnich por dos años. Ahí nació nuestro hijo Máté. Entonces decidimos que queríamos que creciera rodeado de familia y vinimos a Hungría, donde mi esposo tiene un trabajo

estable y que le gusta mucho.

A férjem magyar. Két évig dolgozott Mexikóban, és akkor ismerkedtünk meg. Utána Németországba, Heidelbergbe mentem tanulni, és miután elvégeztem a mesterképzést, már együtt költöztünk Münchenbe. Ott két évig laktunk, és ott született fiunk, Máté. Akkor döntöttünk úgy, hogy Magyarországra jövünk, mert azt szeretnénk, hogy Máté családban nőjön fel. Itt a férjemnek stabil állása van, amit nagyon szeret.

Milyen itt az élet mexikói szemmel?

Aunque creo que nunca dejaré de extrañar mi país, me gusta vivir en Hungría. Hay algunas cosas que me recuerdan la vida en México: la comida es rica, las relaciones familiares muy importantes y la gente es bastante comunicativa y expresiva.

También me agrada la importancia que le dan a su cultura y en particular a su literatura.

Annak ellenére, hogy mindig hiányozni fog az otthonom, szeretek Magyarországon élni. Van néhány dolog, amiben Mexikóra hasonlít: finomak az ételek, a család nagyon fontos, és az emberek szeretnek beszélgetni. Az is tetszik, hogy a kultúra, és különösen az irodalom milyen fontos itt.

Hogyan viszonyulsz a Waldorf-pedagógiához?

En la universidad tuve unas clases de pedagogía, donde el modelo Waldorf apenas aparecía en un párrafo, junto con “otras pedagogías alternativas”.

De eso no recuerdo nada. En realidad me acerqué a la pedagogía Waldorf gracias a una alumna mía en México.

Ella iba a una escuela Waldorf en Estados Unidos y me habló mucho sobre sus clases. Hacíamos sus tareas de español juntas y me enseñó muchas

cosas, a pesar de ser mi alumna.

Luego, en Alemania, hice dos grandes amigos: ambos asistieron a una escuela Waldorf y con ellos también conversamos mucho sobre sus experiencias. Espero comenzar pronto a estudiar formalmente la pedagogía Waldorf, estoy segura de que es afín a mi forma de pensar, pero también creo que encontraré en ella puntos críticos, de disidencia.

Az egyetemen volt néhány pedagógia kurzusom, ahol a Waldorf-módszert éppen csak érintettük, a többi “alternatív pedagógiai módszerrel” együtt.

Ebből nem sok maradt meg. Valójában egy amerikai diákomnak köszönhetően került hozzám közelebb a Waldorf-módszer. Ő egy Waldorf-iskolába járt az Egyesült Államokban, és nagyon sokat mesélt az óráiról. Együtt csináltuk a spanyol házi feladatait, és tőle én magam is sokat tanultam. Két

német jóbarátom is Waldorf-iskolába járt, és velük is sokat beszélgettünk a tapasztalataikról. Már várom, hogy formálisan is tanuljam a módszert. Biztos vagyok benne, hogy illik hozzám, de azt hiszem, lesz olyan pont is, amivel szemben kritikus leszek.

Mik a terveid?

Pregunta difícil, nunca he sido una persona de planes muy concretos.

Mi único plan fijo ha sido siempre encontrar mi propósito de vida, ser feliz y contribuir a la felicidad de un par de personas que son importantes para mí. En lo laboral estoy segura de que seguiré desempeñándome y desarrollándome como profesora de español.

Nehéz kérdés, sose voltam a konkrét tervek embere. Az egyetlen biztos tervem az, hogy megtaláljam a feladatomat az életben, boldog legyek, és boldoggá te-

gyem azt a pár embert, akik fontosak számomra. A szakmai életben biztosan folytatom a tanulást mint spanyoltanár.

Liberalizmus és a szocializmus “Az epochák előtt én mindig nagyon várom a táblarajzolást. Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy milyen képpel vagy képekkel lehet a legjobban jellemezni, megragadni, esztétikus formába önteni 3 hét anyagát. Ilyenkor rengeteget keresgélek a neten, gyűjtöm az ötleteket. Ebben az esetben a 9. osztályban a liberalizmus és a szocializmus témának kontextust adó ipari forradalmak legmarkánsabb társadalmi elemeit emeltem ki ezekkel a képekkel.” /Vatai Gábor/

Burgné Kiss Julianna:

Waldorf iskolák a világban /Waldorf 100 A világ első Waldorf-iskoláját 1919ben alapították Stuttgartban, az első óvodát 1926-ban. Egy 2016-ban kiadott tanulmány szerint a világ 64 országában működnek Waldorf-iskolák, számuk akkor 1150 volt. Az iskolák számát tekintve Európában magasan vezet Németország, ahol közel 250 iskola működik, őt követi Hollandia 100 iskolával. Magyarország az előkelő hatodik helyen szerepel, 44 iskola működik hazánkban. A tavalyi év során iskolánk tanulói képeslapokat küldtek szét szerte a világba a Waldorf-pedagógia megszületésének közelgő 100. évfordulója alkalmából. Ezzel mi is hozzájárultunk a Waldorf-pedagógia impulzusának megújításához. A gyerekek nagy örömmel írták a képesla-

pokat, s választottak számukra akár ismeretlen országokat is üdvözletük úticéljául. Sokan levelezőtársakra is találtak, többek között Írországból, Németországból, Indiából és Oroszországból. Egy ausztrál iskola hatodikos diákjaitól kaptak levelet a mi hatodikosaink, amit a kérésüknek eleget téve, mi is továbbküldtünk számos más országba. E programnak köszönhetően a világ kicsit kitárult a gyerekek számára, s többen megfogalmazták, hogy értelmet kapott az idegennyelv-tanulás.

Madagaszkár A projekt során megismerkedtünk néhány egészen különleges Waldorf-iskolával is. Ezek közül szeretném bemutatni elsőként a Madagaszkári Waldorf Iskolát. Az intézmény alapjait 2007-ben tették le önkéntesek, kiknek célja segíteni az ország éhségtől és alultápláltságtól szenvedő, igen gyakran árva gyermekeit. 2016-ban segítséget kaptak a torontói Waldorf Iskolától, ahonnan 25 tapasztalt tanár utazott Madagaszkárra segíteni,

A madagaszkári Waldorf-iskola

betanítani az ottani pedagógusokat.

Az ő támogatásukkal működik azóta is az iskola, s az ott tanuló diákok is olvashatták üdvözlő levelünket.

Az osztálytanító köszönti reggel a gyermekeket a madagaszkári Waldorf-iskolában.

Fülöp-szigetek Egy másik különleges hely, ahová írtak a diákjaink, a Fülöp-szigeteki Acacia Waldorf Iskola, melyet 2003-ban alapítottak gyermekeiknek kiegyensúlyozott oktatást kívánó édesanyák. A kezdetben csak óvodaként funkcionáló intézmény később

iskolaként is működött, az oktatás helyszínéül szolgáló gyönyörű épületet virágok, gyógynövények és fák veszik körül.

Csodálatos környezetben játszanak a gyermekek.

Akárcsak a mi kisdiákjaink, a fülöp-szigeteki gyermekek is furulyázni tanulnak.

Egyiptom Amikor felsoroltam a gyerekeknek, mely országokba tudnak írni, sorra kapkodták ki a kezemből azokat a képeslapokat, amelyek Egyiptomba szóltak.

Az iskolát 1977-ben alapította Dr. Ibrahim Abouleish egyiptomi gyógyszerész. A SEKEM nevet adta az intézménynek, mely egy ősi egyiptomi hieroglifa, jelentése a Nap éltető ereje. A Kairóban működő iskola nemcsak a gyermekek oktatására helyezi a hangsúlyt, hanem legfőbb célkitűzései között szerepel a biodinamikus gazdálkodás terjesztése, a kultúra megújítása, természetes alapanyagokból készült szépségápolási termékek, gyógyteák és biopamutból készített ruházat forgalmazása, rászoruló gyermekek étkeztetése, valamint a felnőttoktatás is. Az intézmény továbbá kutatóközpont, és gyógyászati centrumként is funkcionál.

A gyermekoktatás alapjait a Waldorf-pedagógia adja, bármilyen etnikumú vagy vallású diákot szívesen várnak.

Euritmiaóra a felnőttoktatásban Egyiptomban.

Az egyiptomi Waldorf-iskola összes dolgozója és diákja közös körrel kezdi a napot, csütörtökönként pedig szintén közös kör megalkotásával ünneplik meg az előző héten elért eredményeiket.

Peru Küldtünk képeslapot Limába is, ahol Peru egyik Waldorf-iskolája működik, The Colegio Waldorf néven. Az iskolát 1982-ben alapították, kezdetben csak három osztállyal, de az intézmény hamar kinőtte magát, és 12 osztállyal rendelkezett. Nagy hangsúlyt fektetnek a művészi tevékenységekre, és rengeteg pozitív visszajelzést kapnak az ottani egyetemekről, melyben a tőlük kikerülő diákok kreatívását és problémamegoldó képességeit dicsérik. Hozzánk hasonlóan ők is rendeznek bazárt karácsonykor, színdarabot adnak elő Krisztus születéséről, és megünneplik a különböző szentek ünnepeit.

Fontos célkitűzésük felvenni a harcot az Egyesült Államokból érkező, sokszor negatív hatásokkal szemben. A számítógépes játékok világa és a szociális média egyre erősődő nyomása megnehezíti az értékeket közvetíteni kívánó iskolák életét.

Az iskola épülete

Peruban fontosnak tartják a hagyományőrzést

Nagy hangsúlyt fektetnek a zeneoktatásra Limában, évente tartanak egy nagyszabású

Skócia Különleges helyszín Skócia is. Az Edinburg Steiner School 3 hektárnyi területen terül el, zöld környezetben várja nap mint nap több mint 300 diákját. Az iskolát 1937-ben alapították, és a mai napig kitartanak az alapítók által kitűzött három legfontosabb cél mellett: gondoskodás, figyelem és tisztelet.

koncertet .

Az iskola épülete

Kertművelő perui fiúk

A negyedikesek egy Lokiról szóló színdarabot adnak elő

Kertművelés kicsiknek Skóciában

Az idei évben folytatjuk a nyelvórákon a képeslapok kiküldését, és levelezőtársakat is fogunk ismét találni. Az az óriási doboz, ami tavaly érkezett iskolánkba, s tele volt képeslapokkal, továbbra is felbukkan a nyelvórákon.

Igaz, hogy a legnépszerűbb helyekre már tavaly elküldtük az üdvözletünket, de még több száz levelezőlap várja, hogy útnak indulhasson. Ha kitekintünk a világba, azt tapasztalhatjuk, hogy a Waldorf-iskolák mindenütt hasonlóan működnek, ugyanazt az értéket képviselik, ám mégis nagy élményt nyújt megfigyelni azt, hogy az egyes országok sajátossága miként

Kertművelés nagyoknak

Gimnazisták fémmel dolgoznak a skót Waldorfban

A munkájuk eredménye

Kirgizisztán Általunk jóval kevesebbszer emlegetett országokban is működnek Waldorf-iskolák. Kirgizisztánban 25 évvel ezelőtt tették le a Waldorf-pedagógia alapjait, ám a mai napig kevés a képzett oktatójuk.

A probléma megoldása érdekében több országból is kapnak segítséget. Az igény egy ilyen jellegű oktatásra ugyanis egyre nagyobb Kirgizisztánban is.

simul bele a steineri pedagógiába.

Rengeteg ötletet lehet meríteni, nagyon sok szépséget lehet találni, ha szánunk egy kis időt mások megismerésére.

Kirgiz gyerekek előadása

Kirgiz Waldorf-tanárok gyakorlat közben

Új-Zéland Új-Zélandon is számos Waldorf-iskola található. A Waikato Waldorf School 1996-ban kezdte meg működését, akkor még csak 9 diákkal. A ma több mint 200 tanulóval rendelkező intézmény körül egy farm helyezkedik el, ahol rengeteg gyümölcsfa, zöldségek, marhák és csirkék várják a gyerekek szakértő gondoskodását. Bár ÚjZéland a világ egyik leggyönyörűbb helye, és maga az iskola egy mesés vidéken található, a képeken látszik, hogy a gyerekek nagyon hasonló módon és hasonló tevékenységeket végezve tanulnak, mint a mi diákjaink.

Furulyával kezdik a napot Új-Zélandon is

Festenek az új-zélandi hatodikosok

Az egyik új-zélandi Waldorf-iskola épülete

Hawaii Irigylésre méltó környezetben élnek és tanulnak a honolului diákok.

Hawaiin összesen 8 Waldorf- iskola működik, melyek közül írtunk többnek is. A honolului iskolát 1961-ben alapította egy baráti társaság, melynek tagjait lenyűgözte Steiner munkája.

A mi diákjaink kajakozni járnak, Hawaiin a gyerekek szörföznek iskola után

A honolului iskola az óceánhoz közel terül el

Aki nem szörfözni jár, az jógázik

A negyedikes honolului lányok mosolya

Művészet a gimnáziumban

Fontos a ritmus a tanítás során, ahogyan ezt a hawaii-i tanárok is tudják

Nyerges Ágnes:

Cipőkészítés a hetedik osztályban “Azt mondják: hol szorít a cipő, nem tudja más, csak a viselő” Henrik Ibsen

A hetedikesek idén cipőt nemezeltek, ami hatalmas fizikai munka, ugyanakkor nagy élmény volt nekik is, nekem is. Rengeteget dolgoztak vele, terveztek, mértek, szabásmintát, majd a saját lábukra illő sablont készítettek, azután heteken át nemezeltek sablonon, saját lábon, néha pedig egymás lábán is. Az adventi időszakban már csak talpaltak és díszítettek, a végeredmény pedig 18 pár gyönyörű nemezcipő.

Különleges kihívás a nemezelésben, hogy nem lehet bármikor félbehagyni és újra elkezdeni, a korábbi évek kézimunkáinál messze koncentráltabb, kitartóbb és megerőltetőbb

feladat volt ez számukra. Nagyon büszkék lehetnek munkájukra, elsősorban azért, mert mindenki befejezte, és mindannyian megfelelő méretű, hordható, tökéletes cipőt nemezeltek, másrészt pedig azért, mert csak úgy tudott az egész osztály elkészülni a karácsonyi szünetre, hogy

akik gyorsabban haladtak, segítettek a többieknek vízforralással, pakolással, olykor pedig még a gyúrásban is, így a nemezelés valóban közösségi élmény volt.

Miért pont cipőt?

7-8. osztályban a gyermekek jelentős fejlődési szakaszon mennek át, belépnek a kamaszkorba, új szemmel nézik a világot, fejlődik a kritikus gondolkodásuk. Komoly változások követ-

keznek be a fizikai létben is, nagyot nőnek a végtagok, a mozgás nehézkesebbé válik, a talp hossza legtöbb esetben eléri a növekedés végét, így logikusnak tűnik, hogy ebben az évben cipőt készítsünk.

A cél nem csupán annyi, hogy egyegy technika, például a nemezelés elsajátításán dolgozzanak, fontos, hogy mindig használati tárgyat készítsenek, jelen esetben egy hordható

mamuszt. Kézimunka órán minden alkalommal megtapasztalják, hogy kitartó munkával létrehoznak valami újat, majd a használat közben örömmel látják, hogy munkájuk eredménye valóban hasznos, jó és szép… Lényeges, hogy a kézügyességen és a finommotorikus mozgáson túl a gyakorlati intelligenciát, illetve az akarati nevelésen keresztül a kitartást is fejlesztjük.

Ebben az évben tanulnak a felfedezések koráról, alakul a kritikai gondolkodásuk, készek a világ megismerésére, felfedezésére, keresik a helyüket. Maga a cipő nagyon szép szimbólum, hiszen fontos, hogy “szép”-be érkezzenek, ami helyes útra viszi őket…

Januárban újabb, egészen különleges munka vár a hetedikesekre, marionett bábokat fogunk készíteni, ami ugyancsak nagy kihívás, bízom benne, hogy hasonló lelkesedéssel és kitartással fogadják majd az új feladatot is.

Antal Szilvia:

Mezőgazdasági gyakorlat A Waldorf-iskolák egyik speciális tantárgya a kertművelés 6. 7. és 8. osztályban, bár a gyerekek életét átszövi a természethez való kapcsolódás már kicsi koruktól fogva. Első “látványos” tapasztalatot harmadik osztályban szereznek, amikor gabonát vetnek, gondoznak, learatnak, kicsépelnek, megőrölnek, majd kenye-

ret sütnek a lisztből.

Hatodik és hetedik osztálytól fogva hetente két órát, nyolcadikban egyet töltenek az iskola tankertjeiben, ahol megismerkednek a kertművelés gyakorlatával, művészetével, a biodinamikus gazdálkodás jellemzőivel.

Lehetőség szerint minden osztály tapasztalatot szerez a növényi hul-

ladékok komposzttá alakulásában és annak beoltásában, majd a komposzt felhasználásával járul hozzá a termesztett növények minél élettel telibb növekedéséhez.

Kilencedik osztályban már nincsenek kertművelés órák, viszont a diákok két hetet töltenek mezőgazdasági gyakorlattal. Iskolánk tanulói immáron hetedik éve Legéndre utaznak az őszi időszakban. Legénd egy apró falu Nógrád megyében. Itt hívta életre három elkötelezett Waldorf-tanár és -szülő azt a biodinamikus gazdaságot, ahol a Waldorf-iskolák tanulói részeseivé és aktív szereplőivé válnak egy gazdaság mindennapi életének.

Megérkezéskor a gazdaság bejárásával kezdtük a munkát, hisz látni kell, hogy honnan származik a takarmány, mekkora terület kell egy gazdaság fenntartásához. Majd a gyerekeket csoportokra osztottuk, és minden nap más-más tevékenységet végezhettek. Idén is a szombathelyi-

ekkel együtt volt a szegedi csapat, így vegyesen állítottuk össze a csoportokat, bónuszként még barátságok is köttettek.

Egy munkaterület volt fix, és ez a konyhaszolgálat, ahol készült a soksok finomság a többieknek. Ők keltek a legkorábban, hisz ők látták el a jószágokat, fejték a tehenet, engedték ki a juhokat és gondoskodtak számukra enni- és innivalóról, majd a “szabadidejükben” takarítottak a ház körül és a házban. Ők tálaltak, majd

pakoltak és mosogattak el. Naponta ötször :-)!

A többi csoport pedig megtapasztalta, hogy a kiírt program nincs kőbe vésve, mert az aktuális tennivalók felülírják akár egy órán belül is az előző este megbeszélteket. Így beleláttak abba is, hogy mekkora rugalmasságot kíván egy ilyen tevékenység, hogy mekkora felelősség igazgatni egy gazdaságot, átlátni a napi teendők sorát, de már előre gondolni a következő tavaszra, és a bakhátakat igenis most kell megcsinálni, és ha nem egyenes, akkor kor-

rigálni kell. Ha rendelés jön, akkor a koriandert kell szedni, nincs mese, utána lehet a salátákat ritkítani meg gazolni tovább. Ha felvágják a téli tűzifát, azt be kell hordani, a szőlőt le kell préselni, a mustot be kell főzni, el kell rakni, nem romolhat meg. Kicsit kaotikusnak tűnhet az őszi időszak, de itt is látható volt nap mint nap, hogy mennyire látványosan változott, alakult a gazdaság képe. Számomra mindig nagy öröm és megtiszteltetés, hogy itt lehetek ebben a gazdaságban, ezekkel a diákokkal.

“Alig 500-an lakják e kicsinyke kis falvat, S bár területe sem nagy, Ki ide látogat, annak szája tátva marad.

Most már leírnám e helység nevét, Ez a kis falu nem más, mint Legénd.

Ide érkezett meg a kis csapat vegyes érzelmekkel, de közös céllal.

Körbejártuk a hatalmas birtokot, mely fölött esténként ezer csillag ragyogott.

Aztán vége lett a vacsorának, és az egész brigád elszunnyadt vasárnap.”

Gyuris Nándor

“Nagyjából azt kaptam, amire számí-

tottam, kivéve egy dolgot: volt kút!

Méghozzá kerekes kút. A legnagyobb problémám a hajnali hideg volt. este hiába volt meleg a szobában, reggelre nagyon hideg lett. Otthon azt hittem, hogy majd végig ásunk. Ehhez képest fél napig kapáltam, egyébként mustot csináltam és főztem. A legnagyobb hatást talán Berci érte el nálam. Berci egy háromlábú kiskutya. A legvidámabb, akit életemben láttam. Ebből is látszik, hogy a boldogság nem attól függ, van-e valami hiányossága, hátránya az embernek (vagy ebnek).

Héja Dávid

“Az egyik reggeli előadás nagy hatást gyakorolt rám, ez az állatok szenvedéséről szólt: hogy a mai ipari állattartásban az állatok érdekeit senki sem nézi, az a fontos, hogy minél gyorsabban fogyasztásra alkalmasak legyenek, ez viszont rengeteg szenvedéssel jár. Ezekről tudtam régóta, de nekem mindig megrázó más szájából hallani. Nekem az maradt

meg, hogy a biodinamikus gazdálkodás lényege az, hogy úgy vesszük el a környezetünkből a nekünk kellő dolgokat, hogy ez neki ne fájjon. Nem használunk olyan anyagokat, módszereket, amivel ártunk. Végső soron ez nekünk is jó, mert sokkal egészségesebb élelmiszereket tudunk termelni.”

Felföldi Kincső

Tatár Pálma A mi dalválasztásunk nagyon döcögősen indult. Mindenképpen duettet szerettem volna énekelni Sebő Sárával, de egyik dalt sem éreztem a magunkénak. Több órányi keresés után sem találtam rá a Mi dalunkra. Végül egyik reggel csak a szokásos zenéket hallgattam, mikor hirtelen felcsendült a “The Sound Of Silence”. Egy nagyon régi kedven-

cem, de soha nem jutott volna eszembe, hogy ezt énekeljük. Hallgattam, hallgattam és ráeszméltem, hogy ezt nagyon királyul meg tudnánk csinálni. Megmutattam Sárának, aki akkor találkozott a dallal először, de bele is szeretett. Én már az elejétől fogva olyan dalt szerettem volna választani, ami két különböző dallamon fut végig, és én tudtam is, hogy ez így épül fel, csak igazából nem hallottuk ki a zeneszámból. Ezek után igen nehéz munka következett, mivel teljesen más dallamot kellett

egymás mellett énekelnünk nagyon sok szöveggel. A próbák során nem tudtam sokszor átadni magam a dalnak úgy, hogy tényleg élvezzem is.

A zenei esten a fények előtt állva, elkezdtem megérezni a több hónapnyi munka gyümölcsét, a mikrofon előtt állva csak a dalra gondoltam, ami számomra oly sokat jelent. Mikor vége lett az estnek, csak akkor értettem meg igazán, hogy miért is csináltuk ezt végig. Olyan érzések és pillanatok fogtak el, amik talán leírhatatlanok. Rendkívül hiányozni fog a próbák hangulata, és az osztályközösséget formáló összetartó erő.

Sebő Sára A téli szünet utolsó napjaiban elővettem egy lapot, amire szeptember elején felírtam az órarendem, az epochák beosztását és a művészeti sáv beosztását. Miközben a szemem végigfutott a sorokon, megakadt egy feliraton, amely nagy zöld betűkkel azt hirdette: SZÓLÓEST!! Akkor hir-

telen belém nyilallt, hogy mikor ezt legelőször leírtam, nem is tudtam, hogy majd milyen hatással lesz rám.

Mikor elkezdődtek a dalválasztások, sok dal között válogattam. Végül háromra szűkítettem a választást. Mikor megmutattam Ági néninek ezt a három dalt, az egyikre (ami végül a dalom lett) kapásból azt mondta, hogy ha lehet, ezt inkább húzzuk ki, mert nagyon ismert, és már sokan sokféleképpen feldolgozták. De én valami miatt mégis ezt erőltettem.

Végül eljött az első próba, és én azt mondtam, hogy szeretném mind a hármat elénekelni, hogy úgy tudjunk választani. És miután mind a hármat elénekeltem, tudtam, hogy ezt szeretném a legjobban.

Nagyon izgultam mind a 3 produkcióm miatt, mert a szólóm előtt énekeltem 2 duettben is.

Valahogy az összes próbán úgy éreztem, hogy a duett, amit Tatár Pálmával együtt énekeltem, nem igazán állt össze. Viszont mikor ott álltunk a ,,színpadon” és elénekeltük, úgy éreztem, ez nem is lehetett volna jobb.

A másik duettnek, amit Szilágyi Mártonnal énekeltem, annak nagyon örültem és annak is, hogy Márton elvállalta, mert az a dal kiskorom óta nagy kedvencem. Annak is nagyon örültem, hogy egy olyan jó hangú fiúval énekelhettem, mint Márton. Összességében én az egész szólóestet nagyon élveztem, de talán annál is jobban élveztem a próbákat, mikor már egymás előtt kellett énekelnünk.

Mert aláírom, hogy ijesztő dolog emberek előtt énekelni, viszont azoknak a próbáknak annyira jó volt a hangulata, mikor be-be szálltunk egymás dalaiba, vagy mikor az osztálydalt énekeltük...Minden egyes alkalomkor kirázott a hideg...És azóta is, ha meghallom ezeket a dalokat, amik aznap este elhangoztak.

Sepsei Zsófi Kilencedikben mentem el először egy zenei estre. Fantasztikus élmény volt attól függetlenül, hogy a fellépők közül nem mindenki tudott szépen énekelni, de látszott, hogy élvezték, és a közönség is jól szórakozott. Onnantól kezdve vártam a tizenegyediket és a zenei estet. A duettünk Mártonnal már megvolt, hiszen még nyolcadikban megbeszéltük, hogy mit fogunk énekelni, mert mind a ketten szerettük azt a dalt (habár a mondanivalóját akkor még nem értettük). Tehát nagy reményekkel álltam a zenei est előkészületeihez. Gyorsan lett az egy

dalból kettő, majd 3 duett. A másik kettő dal választásánál már inkább a szöveg, a hozzá fűződő közös emlékek döntöttek, meg persze az, hogy zeneileg mennyire megvalósíthatóak. Eleinte (és végül utólag is) az volt a legnehezebb, hogy énekelni kellett, igaz, csak még Ági néni és a partnereim előtt (a harmadik duettemet végül kihúztuk, mivel mindketten úgy éreztük, hogy ez túl sok lesz így). De ezen az akadályon egy pár hét alatt gyorsan átlendültem. Majd az osztálytársaim előtt és végül már az összes zenész előtt kellett énekelni, ami nagyobb kihívás volt, és úgy érzem, hogy igazából csak a zenei est

napján tudtam ezzel megbirkózni. De nagyon élveztem a próbákat, és jó volt a többieket hallgatni.

A zenei est napján nem voltam ideges, amin meg is lepődtem. Egészen addig, amíg színpadra nem kellett állnom, nagyon jót buliztam a többiek dalaira és mint egy őrült visongtam nekik, de aztán rajtam volt a sor, és hirtelen nem voltam már olyan nyugodt. Amikor elkezdtem énekelni és meghallottam a hangomat, megijedtem és szégyelltem magam, ott helyben megbántam az egészet. Persze a szülők tapsoltak, mert hát nekik minden tetszik, de én úgy jöttem le a színpadról, hogy én vissza se megyek. Aztán lenyugodtam és megint élveztem a többiek előadását, és nem is voltam már ideges. A második alkalommal, amikor felmentem a színpadra, próbáltam elengedni magamat, és ez többé-kevésbé sikerült is.

Azt mondanám, hogy az már oké volt.

Az osztálydal pedig egy másik téma, az remek volt, mert együtt voltunk

és lezártuk ezt a kihívást is - együtt. Összességében amilyen nagy reményekkel és izgalommal indultam neki, pont annyira estem pofára a zenei est napján. Nem jól éltem meg, és még utána egy héttel se akartam visszagondolni rá. Valakinek jó és valakinek rossz ez a lehetőség, személytől függ, ki hogy éli meg.

Vrabély Adél A zenei est számomra nagy megpróbáltatás volt.

A felkészülés elején még nem hittem el, hogy tényleg egyedül fogok énekelni rengeteg diák, szülő előtt egy számot. De nem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a feladatot. Hisz nagy félelmeim ellenére jól sikerült az este. Soha nem hittem, hogy képes vagyok erre a feladatra, de bebizonyítottam magamnak, hogy igenis képes vagyok rá. Úgy érzem, ez erőt fog adni a későbbiekben ahhoz, hogy ha úgy érzem, lehetetlen valamit megcsinálni, akkor

is nekiállok a feladatnak és megpróbálom végrehajtani, nem menekülök el előle. A számon, amit énekeltem, nem gondolkodtam sokat. Keresgéltem a zenéim között, és amelyik a legközelebb állt hozzám hangzásban, a mellett döntöttem. Így visszagondolva lehet, hogy nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetnem arra, hogy a szöveg könnyűségét, nehézségét nézzem a szám kiválasztásakor.

A nagy izgalombam a színpadon kicsit elhibáztam a szöveget, amit ott szerencsére én nem vettem észre, és a nézők sem, csak miután visszahallgattam magamat. Lehetséges, hogy ha olyan számot választok, aminek egyszerűbb a szövege, akkor ez a kis hiba nem fordul elő, és nagyobb lesz a sikerélmény számomra.

A Kalendárium a Szegedi Waldorf Iskola kiadványa.

Szerkeszti: Kovács Attila és Csetkovits Csilla Kiadványterv: Burg Balázs