Operavizsga-fesztivĂĄl // Opera Exam Festival 2016.01.20. 2016.01.22. 2016.01.24. ZeneakadĂŠmia, Solti Terem // Liszt Academy, Solti Hall
„Ez a fesztivál nem merül ki egy-EGY vendégjátékban” Két éve, amikor a Zeneakadémia immár Solti György nevét viselő kamaraterme visszanyerte régi, csaknem elfeledett funkcióját, és újra alkalmassá vált valódi színpadi produkciók befogadására, az Ének Tanszék különleges művészi élményt nyújtó nemzetközi fesztivállá bővítette az operavizsga-előadások addig viszonylag hányatott sorsú és zártkörű gyakorlatát. Almási-Tóth András, az Opera Program vezetője a rendezvénysorozat indulásakor azzal indokolta a magyarországi felsőfokú zenészképzésben korábban példa nélküli elhatározást, hogy az efféle tapasztalatcsere rendkívüli energiákat rejt magában mind pedagógiai, mind művészi értelemben, mivel teret nyit a friss koncepciók számára, és ezáltal erőlködés nélkül képes új jelentésárnyalatokkal gazdagítani az opera műfaját. Jóllehet a döntés korábban talán merésznek tűnhetett, helyességét az eltelt évek tapasztalatai szerencsére csak erősítették. A rendező a helyszín egyedi adottságairól, az intézményi együttműködés gyümölcsöző voltáról, a különleges műfaji definícióban rejlő előnyökről és a jövőbeli tervekről már így nyilatkozhatott az idei fesztiválra készülve: „Úgy gondolom, hogy a fesztivál alapító gondolata tökéletes visszaigazolást nyert. Az eddigi produkciók sokszínűsége, kísérletező kedve, a fiatal énekesek színpadi energiája mind azt bizonyítja, hogy az opera műfaja nagyon is élő forma, és az operaénekeseket sehol sem arra képezik, hogy egy muzeális műfaj kanonizált formáit vigyék tovább. Sokkal inkább arra, hogy e műfaj keretei közt saját magukról és mai világunkról legyenek képesek gondolatokat megfogalmazni. Ezt nemcsak akkor láthattuk, amikor például a svédek az énekhang és a technika kapcsolatával kísérleteztek nagy sikert aratott, rendhagyó előadásukban, hanem akkor is, amikor a firenzeiek jórészt tradicionális keretek között adtak elő klasszikus operákat úgy, hogy közben az énekespalánták saját párkapcsolati problémáikról vallottak szenvedélyes hittel a szerepeken keresztül. Mindezt nagyszerűen szolgálta és szolgálja a helyszín, a bensőséges színpad-nézőtér-viszonyt az operaházak lehetőségeivel egyesítő Solti Terem is, amely az operavizsgák számára tökéletes tér, hiszen ezek a produkciók általában nem dolgoznak nagy szcenikával, inkább az énekesek színpadi képességeit aknázzák ki. ” – mondta el. Almási-Tóth András hozzátette, „bár nagyon sokféle előadást láthattak az érdeklődők, ezek bizonyos értelemben mégis ugyanabba az irányba mutattak, amennyiben az opera változatosságát és életerejét bizonyították. Visszatérő vendégünk volt a firenzei Luigi Cherubini Konzervatórium, mellettük pedig a stockholmi Operafőiskola, a poznańi Zeneakadémia és a zágrábi Művészeti Egyetem diákjai kaptak meghívást. Mindegyik iskola előadása teljesen más jellegű, eltérő színházi közegből táplálkozó produkció volt, ennélfogva nagyszerűen tudta közvetíteni a műfaj egyre feltűnőbb sokszínűségét, azt igazolva, hogy az opera mára már nem egyféle tradícióra épülő stílust képvisel. A prózai színházi gyakorlathoz hasonlóan számtalan egyedi, akár társadalmi, akár művészeti hatás érhető tetten az egyes rendezésekben. Épp ezért nem meglepő, hogy az előadások szakmai körökben is jó fogadtatásra találtak. A meghívott intézményekkel azóta is tartjuk a kapcsolatot, és ez oktatási szempontból is hasznos, hiszen közös workshopokat és produkciókat hozunk létre, illetve tervezünk a jövőben. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy nem csak mi ismerünk meg más egyetemeket, de a meghívottak is megismerkednek velünk, látják hallgatóinkat a mi produkcióinkban, így szívesen lesznek partnerek a terveinkben, akár tanár-diákcsere programban, akár előadásokban. Volt már és tervben is van egy olasz-magyar workshop Francesco Torrigianival és Leonardo de Lisivel, a mostani fesztivált pedig egy másik workshop követi Errico Fresis-szel, a berlini tanszékvezetővel.” A fesztivál jövőjét illetően a rendező úgy fogalmazott, „mivel az operavizsgákon mindig lehetőség van különlegességek és új művek bemutatására – hiszen nincs produkciós kényszer és a friss művek színpadra állítása oktatási szempontból is hasznos –, a játszási tradíció hiányát tekintve szeretném, ha a fő irány ez a fajta hiánypótlás lenne, ha a meghívott produkciók kevéssé játszott, ismeretlen, vagy teljesen új művek lennének. Másrészt a fesztiválon összetalálkozó intézmények koprodukciókat is létrehoznának a jövőben, ilyet tervezünk a firenzeiekkel és Berlinnel is. Nagyszabású uniós pályázatokra is készülünk partnereinkkel – egyszóval ez a fesztivál nem merül ki egy-egy vendégjátékban.”
“This festival is not confined to a single guest performance” Two years ago the Liszt Academy’s chamber hall proudly bearing the name of Sir Georg (György) Solti regained its original, near-forgotten function, thereby becoming suited once again to the hosting of true stage productions. The Vocal Department expanded the relatively neglected and invitation-only practice of opera exam performances into a true international festival offering audiences a remarkable artistic experience. In launching the series, András Almási-Tóth, head of the Opera Programme, justified the decision – unparalleled in the annals of music higher education in Hungary – by saying that inherent in this kind of exchange of experiences are extraordinary energies both from teaching and artistic perspectives since the initiative opens space for fresh concepts and as such is effortlessly capable of enriching the genre of opera with new nuances. Although initially the move appeared to some to be daring in the extreme, its position has only been reinforced by the experiences of past years. The director – interviewed in the midst of preparations for this year’s festival – had this to say about the characteristics of the venue, the fruitful nature of collaboration between institutions, the benefits inherent in the special genre definition and future plans: “I believe that the core concept of the festival has proved itself perfectly. The diversity of the productions so far, the willingness to experiment and the on-stage energy of the young singers are all proof positive that the genre of opera is very much alive; nowhere are opera singers trained to carry on the canonized forms of a museum genre. Instead, they should be capable of expressing thoughts about themselves and the modern world within the frames of this genre. This was visible not only when, for example, the Swedes were experimenting with the connection between the vocal voice and technique in their groundbreaking and highly acclaimed performance, but also when students from Florence performed classical operas within largely traditional frameworks in such a way that the budding singers used their roles as vehicles to passionately confess difficulties in their own relationships. The venue, the Sir Georg Solti Chamber Hall with its intimate stage-auditorium interchange combining the possibilities offered by opera houses, served and serves this most excellently; it is the perfect place for opera exams since in general these productions do not have grand scenery, instead they exploit to the full the stage capacities of singers. “Although audiences could enjoy many different types of performances, looked at from a certain aspect they all pointed in the same direction inasmuch as they demonstrated the diversity and vitality of opera. One of our regular guests was the Luigi Cherubini Conservatory, Florence, besides which students of the Stockholm University College of Opera, Academy of Music in Poznan and Academy of Fine Arts, Zagreb, received invitations. Every performance has been a production nourished from a different stage culture and of a completely different character; as such, they have cleverly conveyed the increasingly obvious diversity of the genre and shown that these days opera represents a style built not on a single tradition. Similar to prose theatre, numerous individual – even social or artistic – influences can be observed in various directions. “This is why it is not at all surprising that performances have met with a positive response among professional circles as well. Since then we have kept in touch with invited schools and this has proven to be useful from an educational aspect, too, because we are establishing, and indeed plan in the future, joint workshops and productions. Nor should it be forgotten that not only do we learn about other universities, but guests also get to know us, they see our students in productions and this increases their willingness to be partners in our plans, whether in a professor-student exchange programme or productions. There was and there still is a plan to organize an Italian-Hungarian workshop with Francesco Torrigiani and Leonardo de Lisi, and the current festival is followed by another workshop with Errico Fresis, head of department in Berlin. “Since there is always an opportunity to present specialities and new works at the opera exams – there is no production compulsion and staging fresh works is always valuable from an educational point of view – as regards the lack of a playing tradition I would like this sort of ‘gap-filler’ to be the principal direction and invited productions to be lesser known, unknown or totally new works. On the other hand, I would appreciate if in future institutions meeting at the festival would bring together co-productions; we actually plan this very thing with the Florentines and Berlin. We are also preparing (together with our partners) large-scale EU tenders – in short, this festival is not confined to a guest performance.”
2016. január 20. (szerda) // 20 January 2016 (Wednesday), 19.00 JOLANTA CIPŐJE // IOLANTE’S SLIPPERS (Cserevicski) Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Operavizsga két részben, orosz nyelven, magyar felirattal // Opera Exam in two Acts sung in Russian with Hungarian subtitle Csajkovszkij: Jolanta cipője Vezényel // Conductor: KOVÁCS László Rendezőtanár // Director: ALMÁSI-TÓTH András Tanszékvezető // Head of Department: MELÁTH Andrea Főtárgytanárok // Teachers: MARTON Éva prof. emer. KS, HALMAI Katalin, NÁDOR Magda, FRIED Péter, KERTESI Ingrid, KISS B. Atilla, PÁSZTHY Júlia Koreográfus // Coreographer: KULCSÁR Noémi Díszlet és jelmez // Costumes and stage design: a Budapesti Metropolitan Főiskola integrált képzésének hallgatói // Students of Budapest Metropolitan University (vezető tervezők // leaders: Juhász András, Izsák Lili) Hangszerelés // Instrumentation: LUSTYIK Ákos, PINTÉR Bence Magyar nyelvű felirat // Hungarian subtitle: MOLNÁR Dávid Zenei munkatársak // Musical assistants: BAJA Mónika, GYÖKÉR Gabriella Redezőasszisztens // Assistant to the director: PÉTER Benjámin Közreműködik // Featuring: Óbudai Danubia Zenekar // Danubia Orchestra Óbuda Szolokha, áruháztulajdonos, amatőr boszorkány // Solokha, owner of a department store and amateur witch: RUSZÓ Alexandra Az ördög, egykori párttitkár // The devil, former functionary of the Communist Party: AMBRUS Ákos Vakula, Szolokha fia, áruházi mindenes // Solokha’s son, utility man in the department store: ÓDOR Botond Oxana, eladó a divatosztályon // Shop assistant at the fashion department: Luszine SAHAKAYAN, HORTI Lilla Iskolamester, alkoholista // Schoolmaster, alcoholic: KRISTOFORI Ferenc Jolanta, sorozatszereplő // Iolanta, soap opera star: SZIGETI Karina, BRASSÓI-JŐRÖS Andrea Jolanta szolgálói // Iolanta’s maids: MOLNÁR Anna, NAGY Zsófia, KISS Judit Anna Forgatási stáb // Shooting staff: HOFFMANN Luca, SZILVÁSI Anna, GOLUBKOVICS Gergely
Immár hagyománynak számít, hogy egy jól ismert, nagy előadói tradíciókkal rendelkező opera helyett ritkán játszott, új, speciálisan az adott évfolyam énekeseire igazított művet adnak elő a Zeneakadémia opera szakos hallgatói. A közönség ezúttal egy olyan pastiche-t láthat az előadásukban, amely valójában két Csajkovszkij-opera, a vak hercegnőről szóló Jolanta és a Gogol története nyomán írt Cserevicski (A cárnő cipellője) ötvözete. Az egyedi darab az alkalomra készült kamarazenekari hangszerelésben kerül színpadra. Az opera egy orosz kisvárosban játszódik a 90-es években, főszereplői egy áruház dolgozói, sorozat szereplők – köztük Jolanta –, illetve az Ördög. A történet középpontjában az áruháztulajdonos fia, Vakula és Oxana, az eladólány szerelme áll, amely végül az gonosz mester kedései ellenére is beteljesül.
It is now established tradition for Liszt Academy students of the Opera Dpartment to put on a rarely performed, new work “fine tuned” for the singers of the given year instead of one of the well-known operas with a great performance tradition. This time, the audience can enjoy a pasticcio, a blend of two Tchaikovsky operas, Iolanta about the blind princess, and Cherevichki or The Tsarina’s Slippers based on a Gogol work. The piece is staged with chamber orchestra instrumentation written for the occasion. Set in a Russian town in the 1990s, the principal characters of this opera are the staff of a department store, actors in a TV serial (among them Iolanta) and the Devil. The tale revolves around the love between Vakula, son of the store owner, and Oxana, the shop assistant, who–despite the machinations of the Devil–are finally united.
Almási-Tóth András
2016. január 22. (péntek) // 22 January 2016 (Friday) 19.00 OPERA MAKERS Guildhall School of Music & Drama Laurence Osborn: Dolphinistcs Laurence Osborn: Narkissus and The Reflektions Evan Kassof: Greenland szünet // intermission Oliver Leith: Isabella Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága – Finale // Le nozze di Figaro – Finale Zenei vezető // Musical director: Dominic WHEELER Rendező // Director: Martin LLOYD-EVANS Szövegkönyv // Libretto: Vinko Hut KONO (Greenland); Rebecca HURST (Isabella); Ruth MARINER (Narkissus and The Reflektions) Díszlet // Stage design: Louis CARVER Fény // Lighting: Cassie MITCHELL Mozgás // Movement: Victoria NEWLYN Énekesek // Vocals: Bianca ANDREW, Thomas ATKINS, Katarzyna BALEJKO, Christopher CULL, David IRELAND, Emilie KAAS CLAESSON, Elizabeth KARANI, Bethan LANGFORD, Jenavieve MOORE, Josep-Ramon OLIVÉ, Nicola SAID, Milan SILJANOV, Elgan THOMAS, Jennie WITTON Közreműködnek // Featuring: Alexandra GRIFFITHS (fuvola // flute); Kaitlin WILD (trombita // trumpet); Rosie BERGONZI (ütős hangszerek // percussion); Morane COHEN-LAMBERGER (hegedű // violin); Sophia REES (brácsa // viola); Rachel COE (klarinét // clarinet); Andrew POWER (cselló // cello); Finan JONES (fagott // bassoon); Manon BROWNING (hárfa // harp); Valeria RACCO, Tamara Larenzo GABEIRAS, Ben San LAU (billentyűs hangszerek // keyboards)
A londoni Guildhall School operaszakos hallgatói három kortárs szerző és librettista új művét adják elő. Az alkotók valamennyien az intézmény új, Opera Making & Writing elnevezésű master-képzésének hallgatói. A Royal Opera House-zal együttműködésben létrejött, 2015 nyarán bemutatott produkció az operajátszás hőskorát eleveníti fel, amennyiben a szerzők kifejezetten az énekesekre szabják a szerepeket, ahogyan egykor Mozart a kortárs műveket klasszikusok részletekkel ellenpontozó komponista is tette. Elsőként Laurence Osborn két rövid műve hangzik majd el. Közülük a második egy modern kori Narkisszosz-feldolgozás, amelyben a mitológiai alak egy popbanda vezetőjeként jelenik meg. A következő opera középpontjában egy náci propagandafilmet forgató, Grönlandon ragadt csoport áll, végül egy hatvanas években játszódó történetet láthat a közönség. Isabellát két testvére szeretné rávenni egy előnyös házasságra, de ő Rosát szereti – a családi affér végül tragédiába fordul.
Opera students from the London Guildhall School perform new works by three present-day composers and librettists. All are taking the Guildhall’s new Opera Making & Writing masters course. The production, created in cooperation with the Royal Opera House and which premiered in summer 2015, evokes the golden age of operatic performance, inasmuch as the authors specifically shaped the roles for the singers, just as Mozart whose work provide the transition between the contemporary pieces. First two pieces of Laurence Osborn will be on stage. The second is a modern Narcissus-adaptation, where the mythological figure is the lead singer of a successful pop band. In the center of the next opera there is a Nazi propaganda film crew, that has become stranded in Greenland. In the last piece two brothers are trying to convince their sister Isabella to meet a wealthy man with a view to marriage, but she is in love with Rosa – finally the family affair turns into a tragedy.
© Matthew Ferguson
2016. január 24. (vasárnap) // 24 January 2016 (Sunday) 19.00 SATYRICON Universität der Künste Berlin Opera egy részben angol, francia, latin és német nyelven, magyar felirattal // Opera in one Act sung in English, French, Latin and German with Hungarian subtitle Bruno Maderna: Satyricon Vezényel // Conductor: Errico FRESIS Rendező // Director: Ingo KERKHOF Rendezőasszisztents // Assistant director: Sibylle GOGG Díszlet, jelmez // Stage design and costumes: Maria FRASTANLI, Sanghwa PARK Énekesek // Vocals: Hyelim JO, Mengqi ZHANG, Amelie BAIER, Semjon BULINSKI, Matwej KORSHUN Az Universität der Künste Berlin hallgatóiból alakult kamarazenekar // Chamber orchestra of the Universität der Künste Berlin: Bärbel BÜHLER (oboa // oboe); Sven ERICHSEN (tuba); Karoline GÖHLER (fuvola // flute); Alexander HASE (fagott // bassoon); Ferdinand HENDRICH (harsona // trombone); Alicja Maria KASPRZYK (2. hegedű // 2nd violin); Anna Barbara KASTELEWICZ (1. hegedű // 1st violin); Seung Hoo LEE, Hyunsang YOON (klarinét // clarinet); Stefano Giancarlo MACOR (brácsa // viola); Ivan MIKHAYLOV (kürt // horn); Antonia SACHSE (ütőhangszerek // percussion); Dmitry SOKOLOV (cselló // cello); Mai TAKEDA (trombita // trumpet); Guy David TUNEH (bőgő // double bass)
A Zeneakadémia által harmadik alkalommal megrendezett Operavizsga-fesztivál egyik idei vendégintézménye a Berlini Művészeti Egyetem, ahol együtt tanulnak képzőművész, építész és muzsikus hallgatók. Produkciójuk ősbemutatóját a Solti Teremben tartják, vagyis a budapesti publikum hamarabb láthatja előadásukat, mint a berlini. Bruno Maderna (1920–1973), a II. világháborút követő avantgárd egyik meghatározó alakja, kevéssé ismert Magyarországon. Az antik római író, Titus Petronius regénye alapján írott, 1973-ban bemutatott opera, a Satyricon az utolsó műve. A befejezetlen regény egy időben ihlette meg Madernát és két jelentős filmrendezőt, Federico Fellinit (Satyricon, 1969), illetve Marco Ferrerit (Nagy zabálás, 1974), ami persze kevéssé meglepő. Hiszen a szöveg által tárgyalt jelenségek, a pénz és a hírnév utáni hajszában elembertelenedett társadalom képe éppoly aktuális volt kétezer éve, mint most.
Berlin University of the Arts, which offers courses in fine arts, architecture and music, is one of this year’s guest institutions at the third Opera Exam Festival organized by the Liszt Academy. The world premiere of their production is staged in the Sir Georg Solti Chamber Hall; in other words, the Budapest audience can see their production even before Berliners. Bruno Maderna (1920–1973), one of the leading post-Second World War avant-garde figures, is not well known in Hungary. His last work, Satyricon, is based on the piece by Roman author Titus Petronius, premiered in 1973. The unfinished novel inspired Maderna and two major film directors, Federico Fellini (Satyricon, 1969), and Marco Ferreri (The Grande Bouffe, 1974) at the same time–not surprising considering the work’s theme, a picture of society dehumanized by the pursuit of money and fame, was just as topical 2000 years ago as it was four decades ago, and indeed as it is today.
© Thomas Jaeger
Az 1875-ben alapított Zeneakadémián az 1882/83-as tanévtől indult el a magánének-oktatás. Az 1908/09-es tanévben létesült hangverseny-ének tanszak, a 20. század második felében pedig operarendezői képzés is folyt az intézményben. A tanszék legutolsó évtizedét Marton Éva neve fémjelzi, aki 2005 és 2013 között irányította a munkát, jelenlegi vezetője pedig Meláth Andrea. Ezidő alatt a Zeneakadémia hallgatói – az Opera Programot 2009 óta vezető Almási-Tóth András rendezőtanár irányításával – kortárs zeneszerzők segítségével újragondolt klasszikusok, és speciálisan az opera szak számára írt operák sorát mutatták be.
Founded in 1875, the Liszt Academy first launched singing tuition in academic year 1882/83. A department of concert singing was established in 1908, and by the second half of the 20th century the school was running an opera direction course, too. The past decade of the Department of Vocal and Opera Studies has been hallmarked by the name of Éva Marton, who headed the section between 2005 and 2013, the current Head of Department is Andrea Meláth. During this period, students of the Liszt Academy presented operatic rarities, classics reworked with the assistance of contemporary composers, as well as operas specially written for the opera department, with the oversight of András Almási-Tóth, who has been head of the Opera Programme since 2009.
A világ legjobb zenei intézményei közt számon tartott Guildhall School of Music & Drama London szívében működik. Olyan művészek kerültek ki falai közül, mint Thomas Adès, Paul Lewis vagy Anne Sofie von Otter. Az intézmény díjnyertes posztgraduális opera programjában huszonnégy énekes és négy korrepetitor vesz részt. A képzés különleges lehetőségeket nyújt a hallgatóknak: egyik, Julian Philips által vezetett és a Királyi Operaházzal közös programjuk (Opera Making & Writing) keretében például a librettista és zeneszerző diákok az énekesekkel szorosan együttműködve írhatják meg műveiket. Ennek eredménye az Operavizsga-fesztiválon szereplő produkció három kompozíciója is, amelyek 2015 júliusában debütáltak a Guildhall School Milton Court Stúdiószínházában.
The Guildhall School of Music & Drama is one of the world’s leading conservatoires and drama schools is situated in the heart of the City of London. Notable alumni include composer Thomas Adès, pianists Paul Lewis, and singer Anne Sofie von Otter. The Guildhall School’s award-winning Opera Studies course provides intensive postgraduate training for up to 24 singers and four student repetiteurs at any one time. The MA in Opera Making & Writing programme led by Julian Philips allows composers and writers to focus on how new opera is created, developed and performed. An innovative programme delivered in association with the Royal Opera House enables writers and composers to write specifically for the singers, and to develop the pieces with them. The Opera Makers production’s three new works premiered at the Guildhall School’s Milton Court Studio Theatre in July 2015.
A Berlini Művészeti Egyetem a világ egyik legjelentősebb és legnagyobb múltra visszatekintő művészeti iskolája, ahol a szépművészeti, tervezői, zenei és előadóművészeti karok kurzusain való részvétel mellett a művészetekkel kapcsolatos bölcsészettudományi tanulmányokat is folytathatnak a hallgatók. Az intézmény zenei és előadóművészeti kurzusain nem csak az énekművészi karrier kihívásaira készítik fel a diákokat: az Egyetemi Színház előadásainak, illetve a más képzési ágakkal (színészmesterség, zeneszerzés, dramaturgiai ismeretek, jelmeztervezés vagy épp médiatanumányok) létrehozott együttműködésnek köszönhetően a hallgatók gyümölcsöző interdiszciplináris képzésben is részesülhetnek.
The Berlin University of the Arts is one of the biggest, most diversified and traditional universities of the arts world-wide. The teaching offered at the four colleges of Fine Art, Design, Music and Performing Arts as well as at the Central Institute of Further Education encompasses the full spectrum of the arts and related academic studies. The Vocal and Stage Performance College (part of the Faculty of Performing Arts) offers an education according to the contemporary requirements of a career as a singer, regular stage productions at the University Theatre and collaboration with other Colleges of the University (e. g. acting, musical, scenic writing, stage design, costume design, theatre pedagogic and new media).
n i z a g a m nes heti
s i k e n k Ĺ‘ t e r e sz
Ingye
zene
Közreműködő intézmények // Contributing institutions:
2016.01.20. | 19.00 Csajkovszkij: Jolanta cipője (Cserevicski) Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 2016.01.22. | 19.00 Opera Makers Guildhall School of Music & Drama 2016.01.24. | 19.00 Bruno Maderna: Satyricon Universität der Künste Berlin
Felelős kiadó // Publisher: dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Tördelőszerkesztő // Layout editor: SZABÓ Ferenc Címlapfotó // Cover photo: DARABOS György Megjelenik a Zeneakadémia kommunikációs igazgatóságának gondozásában // commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. január 9. // Finalized: 9 January 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre ZENEAKADEMIA.HU A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.