246 201702 0317 mandel 2 liszt academy leaflet

Hangszercsodák // Marvellous Instruments Mandel Róbert hangszertörténeti sorozata // Róbert Mandel’s History of Instruments Series 2017.02.17. 2017.03.17.

2017. február 17. (péntek) // Friday 17 February 2017, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Klasszikus és romantikus hangszercsodák // Marvellous Classic and Romantic Instruments Johann Georg Röllig: Siciliano Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr Adagio és Rondo üvegharmonikára és kvartettre // Adagio and Rondo for Glass Armonica in C major, K. 617 Paul Deutsch: Menüett és trió szöghegedűre // Minuet and Trio for Nail Violin Wolfgang Amadeus Mozart: 11. (A-dúr) szonáta // Sonata No. 11 in A major, K. 331/300i – 3. Török induló // Rondo alla Turca Wolfgang Amadeus Mozart: Kis éji zene // Eine kleine Nachtmusik, K. 525 szünet // intermission Tomaso Albinoni: g-moll adagio variációk // Adagio Variations in G minor Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin: Románc // Romance Gottfried Veit: Románc // Romance Oskar Klose: Aire Varie Johann Georg Albrechtsberger: F-dúr dorombverseny // Jew’s-harp Concerto in F major Christa SCHÖNFELDINGER (üvegharmonika // glass armonica) Albin PAULUS (doromb // jew’s-harp) SZENTPÁLI Roland (szerpent // serpent, ophikleid, saxkürt // saxhorn, tuba) MANDEL Róbert (szöghegedű // nail violin) Savaria Barokk Zenekar // Savaria Baroque Orchestra (művészeti vezető // artistic director: NÉMETH Pál)

2017. március 17. (péntek) // Friday 17 March 2017, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Elektrofon hangszercsodák // Marvellous Electrophone Instruments Baráth Bálint, Keresteš Szabolcs, Kretz Johannes és Kaltenecker Zsolt műveiből // Works by Bálint Baráth, Szabolcs Keresteš, Kretz Johannes, Zsolt Kaltenecker Carolina EYCK (teremin // theremin) BARÁTH Bálint (analóg moduláris szintetizátorok és elektronikus hangszerek // analog modular synthesizer and electronic instruments) KERESTEŠ Szabolcs (számítógépes vezérlés // computer controlling) KÁDÁR Mihály (hangmérnök // sound engineer) KALTENECKER Zsolt (elektronikus hangszerek // electronic instruments) Ensemble Mandel (művészeti vezető // artistic director: MANDEL Róbert)

Mandel Róbert több évtizede kutatja a hangszerek történetét, titkait. Kimeríthetetlen gazdagságú múltjukat bemutatta már könyvekben és koncertpódiumon is. A Zeneakadémián 2016 őszén indult, „Hangszercsodák” című, egyszerre szórakoztató és ismeretterjesztő műsorfolyam házigazdájával, a sorozat művészeti vezetőjével Németh Zsombor beszélgetett.

Honnan jött az indíttatás, hogy régi, elfeledett hangszerekkel foglalkozz?

Ez egy rettenetesen régi történet. Szobrászművész nagyapámnak volt egy hobbija: hangszerek hangjainak kipróbálása. Érdeklődése azonban nemcsak korának, az 1920-as, ’30-as éveknek a hang­ szereire terjedt ki, hanem az is izgatta, hogy a múzeumban látott arpeggiónénak vagy viola d’amorénak mennyiben tér el a hangja az akkori hegedűétől. Miután akkoriban szinte lehetetlen volt ilyen hangszerekhez hozzájutni, ezért szobrásztevékenységének keretében saját maga is hangszerek építésébe fogott. Ugyan instru­ mentumai nem érték el a mesterhangszerek szintjét, viszont vagy 100 egzotikus zeneszerszámot készített. Nos, én ebbe születtem bele.

Vagyis nem a hangszerészet kapcsán fordultál az elfeledett hangszerekhez, hanem kifejezetten miattuk tanultál hangszerésznek?

Igen. Gyerekként ott éltem egy budai polgári lakásban, amelynek minimum a felét elfoglalták ezek a furcsa formájú és hangú hang­szerek. A szüleim ugyan kapacitáltak, hogy inkább polgári foglalkozást válasszak, de nem tudtak befolyásolni – a nagyapám viszont kifejezetten lelkiismeretfurdalással küzdött, hogy miatta térek el egy normális élettől. A József Attila Gimnáziumban az akkori klubélet keretei között már tartottam kisebb előadásokat, hangszerbemutatókat, ahova kettőt-hármat mindig magammal vittem a nagyapám hangszerei közül, amelyeket magam húroztam

fel, hoztam játszható állapotba. Érettségi után a lipcsei Karl Marx Universität hangszerrestaurátor szakára jelentkeztem, ahová azzal a feltétellel vettek fel, hogy itthon először elvégzem a hangszerész szakmunkásképző iskolát. Ez ugyan nem egészen az volt, amit szerettem volna, de azért legalább lett egy új szakmám. Az ácsok és az asztalosok között folyt a hangszerészképzés, amelynek helyszínéül a budapesti 18. sz. Szakmunkásképző Intézet szolgált.

Gyakorlati képzést egy közeli hangszerüzemben kaptam, ahol feledhetetlen mesterem Frey Gábor volt. Tizenkilenc éves koromra már saját műhelyem lett, és az egyik első önálló feladatom egy nyakba akasztható facimbalom elkészítése volt. A kitűnő minősítésű hangszerész képesítés megszerzése után már nem volt semmilyen akadálya a németországi tanulmányaimnak. Az eredeti NDK-s terveim ellenére azonban a Deutscher Musikrat jóvoltából az NSZK-beli Nürnbergbe kerültem, ahol a restaurátori tanul­má­ nyaimat a Germanisches Nationalmuseum világhírű hangszer­ gyűjteményében végezhettem. Mindennap volt legalább egy két-három órás előadás, ezeket Dr. John Henry van der Meer és Dr. Friedemann Hellwig, az organológia akkori két legfontosabb alakja tartotta. Németországi ösztöndíjam ideje alatt más nyugati államokba – Franciaországba és az Egyesült Államokba – is sikerült eljutnom. Ezek meghatározó élményekkel szolgáltak: például Párizsban, a Conservatoire legendás hangszergyűjteményében egy barátom segítségével sikerült komplett dokumentációt készítenem az ott fellelhető több mint negyven tekerőlantról.

Ekkor lett a tekerőlant a fő hangszered?

Nem, a tekerőlant a maga sostenuto hangjával és változatos törté­netével már korábban is érdekelt. A tekerőlant a középkori Európából indult, és története során felváltva volt a parasztság és az arisztokrácia hangszere. Franciaországban például a 18. század második felében, egészen az 1789-es forradalomig olyan népszerű

volt, mint ma az elektromos gitár – ezért is található a párizsi múzeumban annyi –, miközben a torinói-piemonti modellből például másfél évszázaddal későbbre, a 20. század elejére az egyik legnépszerűbb magyar népi hangszer lett.

Többszáz éves, elfeledett hangszerek mellett elektrofon hangszerekkel is foglalkozol. Hogyan kerültek be ezek a hangszerek a „portfóliódba”?

Az ötödik hangszercsaládot, az elektrofon hangszereket nagyon mostohán kezelték a múzeumok. Engem, mint többek között pop- és jazzrajongót nyilvánvalóan nagyon érdekelt az is, hogy mik lehetnek ezek a sarokban porosodó, billentyűsnek kinéző, de valójában teljesen zűrzavaros hangszerek. Így találkoztam például először az ondioline-nak nevezett, külsőre a harmónium és a varrógép keresztezésének tűnő hangszerrel, amely valójában az első szintetizátorok egyike. Mivel az első igazi elektromos hangszerek megjelenése óta majdnem száz év eltelt, érdemes lenne már velük is olyan behatóan foglalkozni, mint mondjuk a reneszánsz hangszerekkel.

A négyrészes sorozat elég sok zenei stílust érint: késő középkor és reneszánsz, barokk, klasszika és korai romantika, a legutolsó hangversenyen pedig friss művek is elhangzanak.

E mögött egyfajta enciklopédikus elképzelés áll?

Azt gondolom, olyan nincs, hogy valaki csak egy részét látja át a nagy egésznek. Aki nem ismeri átfogóan a zenetörténetet és az előadói stílusok alakulásait-változásait, az ne mondja, hogy reneszánsz- vagy barokk-specialista. Mindennek mindenhez köze van. Hangszertörténeti kutatásaim során is arra jöttem rá, hogy nem is igazán tárgyakról és tárgyak történetéről van szó, hanem emberi sorsokról: egy hangszer megszületése mindig a zenésztársadalom egyfajta óhaja, az egész zenetörténelem folyamán mindig az sarkallta az embereket újabb hangszerek

feltalálására, hogy olyat akartak kihozni egy-egy meglévő hang­ szerből, amit az nem tudott. Emiatt igyekszem az egész történelmet egyben látni és láttatni. Fontos megjegyeznem, hogy ez a sorozat az európai hangszerek történetéről szól. Ebbe beletartoznak még az észak-amerikai bevándorlók instrumentumai is, viszont más Európán kívüli hangszerek nem, mert az annyira más téma, hogy sem a koncertsorozat terjedelme, sem az emberélet hossza nem elég ahhoz, hogy ezekkel is behatóbban foglalkozzam. A sorozat nem tér ki továbbá az ókorra, mivel az ókori zenéről szinte alig tudunk valamit. A címben szereplő „Hangszercsodák” kifejezés pedig arra vonatkozik, hogy a sorozat nem törekszik a teljes, középkortól az elektrofon hangszerekig tartó európai hangszer­ történet bemutatására, hanem minden korszakból kiválogattam néhány hangszert, amely különlegessége és sokszor ritkasága miatt felkeltheti a közönség érdeklődését, illetve amely hangsze­ rekhez találtam megfelelő előadókat.

Mondanál pár szót a sorozatban közreműködő művészekről és hangszerekről?

A sorozat tervezésekor az volt az egyik legfontosabb szempontom, hogy a lehető legjobb előadókat hívhassam meg a Zeneakadémia színpadára. A klasszikus és romantikus hangszereket felvonul­ tató rész fő attrakciója Mozart egyik kedvelt, de mára elfeledett hangszere, az üvegharmonika lesz, amelyet Christa Schönfeldinger hoz el hozzánk. A hangversenyben nagy szerep jut Szentpáli Rolandnak, aki hozzám hasonló érzékenységgel nyúl az organoló­ giához, és rengeteg hangszert gyűjtött össze az évek során. Ezen a koncerten hangszerén, a tubán és a tuba elődjein – szerpenten, ophikleiden és saxkürtön – fog játszani. Ugyanezen a koncerten mutatom be a szöghegedűt, Albin Paulus pedig a dorombot, amely a közhiedelemmel ellentétben nem egy magyar népi instrumentum, hanem egy Svájc és Ausztria határáról származó nazális hangú hangszer.

A sorozat záró hangversenye az elektrofon hangszerekre fókuszál.

A hang elektronikus létrehozásával már az 1500-as években kísérleteztek, de mi ezúttal csak az 1920 utáni hangszerekkel fogunk foglalkozni. Természetesen itt lesz az első elektronikus hangszernek tartott teremin, amelyet Carolina Eyck, német zene­szerző és tereminspecialista fog megszólaltatni, de lesznek különböző elektromos zongorák és szintetizátorok is.

A hangszereken, persze, nemcsak játsszunk, hanem mindegyikről részletesen beszélek is. Mivel az ikonográfiát nagyon fontosnak tartom, ezért a sorozat szerves részét képezi a vetítés. A korabeli ábrázolások – minden tökéletlenségük ellenére – ugyanis nem csak arról informálnak, hogy mekkorák lehettek a hangszerek és hogyan játszottak rajtuk, hanem arról is, mekkora lehetett a hangerejük és hogy milyen volt a szociális státuszuk, a társadalomban betöltött helyük a kép keletkezésének a korában.

Some instruments are simply timeless and others enjoy just a short burst of fame before disappearing: in retrospect, it would appear that these were dead ends in the history of instruments. Some instruments appear to be strange mutations of their modern-day cousins, while it is given to others that they should play a key role amidst unusual circumstances. Róbert Mandel has dealt with these forgotten instruments for very many years although typically he has not approached this from a museologist’s perspective. Instead, he and his partners such as Christa Schönfeldinger and Roland Szentpáli look first and foremost at how it is possible to play these musical instruments with a high degree of authenticity for 21st century audiences.

Members of Róbert Mandel’s contemporary music ensemble have undertaken a most difficult project: playing instruments from past centuries in the environment of the very latest electro-acoustic technologies, thereby presenting composers oriented towards long-forgotten instruments and new sounds with brand-new opportunities. An open-minded and constantly morphing inter­ national music group was established that is interested in giving voice and possibility to pioneering concepts and music ideas spanning all styles of music from the oldest to the most modern.

The first electronic instrument is also being played in the Solti Hall courtesy of the German composer and theremin specialist Carolina Eyck. “In order for Russian physicist Lev Sergeyevich Termen (Theremin) to develop his invention, an instrument that can be played with the help of antennae, numerous scientists had to conduct experiments on everything from the radio to the telephone. We consider them our role models,” said Róbert Mandel.

ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM

ÉLESBEN

ALMA MATER KÓRUS Kocsis Krisztián (zongora) Mondok Yvette (szoprán) Vezényel: Erdei Péter és Somos Csaba

2017.03.02.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: NÉMETH Zsombor Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2017. február 3. // Finalized: 3 February 2017 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper