Versenygyőztesek // Competition Winners 2017.09.28. 2017.10.11. 2017.11.23
2017. szeptember 28. (csütörtök) // Thursday 28 September 2017, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Mikhail Mering klarinétestje // Mikhail Mering Clarinet Recital A Kovács Béla Nemzetközi Klarinétverseny győztese // Winner of the Kovács Béla International Clarinet Competition Charles-Marie Widor: Bevezetés és rondó // Introduction and Rondo, op. 72 Pjotr Csajkovszkij–Alexandre Chabod: Diótörő-fantázia // Nutcracker Fantasy Camille Saint-Saëns: Esz-dúr klarinét-zongora szonáta // Clarinet Sonata in E flat major, op.167 1. Allegretto 2. Allegro animato 3. Lento 4. Molto allegro Kovács Béla: Hommage à R. Strauss szünet // intermission Nikita Sukhikh: Három vázlat szóló klarinétra (ősbemutató) // Three sketches for clarinet solo (Première) Mieczysław Weinberg: Klarinét-zongora szonáta // Sonata for Clarinet and Piano, op. 28 1. Allegro 2. Allegretto 3. Adagio Kovács Béla: After You, Mr. Gershwin Mikhail MERING (klarinét // clarinet) SZALAI Éva (zongora // piano)
Mikhail Mering a 2015-ös I. Kovács Béla Nemzetközi Klarinétverseny megosztott első díjának egyik nyertese és a Zeneakadémia különdíjasa – ekként lép ma este a Solti Terem színpadára. A mindössze huszonhat éves klarinétművész a moszkvai Alfred Schnittke Állami Zenei Intézetben, valamint a versailles-i Conservatoire-on tanult. Európa számos országában koncertezett már, de fellépett az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban is, szólista ként pedig közreműködött többek között az Orosz Nemzeti Filharmonikusokkal és a Tokiói Szimfonikusokkal. 2011-ben egy moszkvai fafúvós versenyen bizonyult a legjobbnak, három évvel később Japánban, a Jacques Lancelot Nemzet közi Klarinétversenyen harmadik díjjal jutalmazták. 2001 óta tagja a Vlagyimir Szpivakov Nemzetközi Karitatív Alapítványnak, mely tehetséges fiatal zenészek támogatá sával foglalkozik. Mering nemrégiben lett rangos és nagy múltú együttesek szólóklarinétosa – például a moszkvai Bolsoj Színházé. Charles-Marie Widor a századfordulós párizsi zenei élet egyik nagy egyénisége volt, aki orgonistaként első sorban saját hangszere irodalmát gyarapította, de számos szimfonikus, vokális és kamaraművet is írt. 1890-ben – Franck utódaként – a Conservatoire professzora lett. Az itt töltött évek alatt érte el pályájának csúcsát, és ekkor (1898-ban) komponálta Introduction et Rondo című művét is. A zeneszerző egyik barátja és pártfogója volt Camille SaintSaëns: többek között az ő közbenjárására kaphatta meg a 25 éves Widor a Saint-Sulpice templom orgonista állását,
melyet 64 éven keresztül töltött be. Saint-Saëns hosszú életet élt, s munkabírása utolsó éveiben sem csökkent: számos zongoradarabot, versenyművet, zenekari darabot komponált, közben pedig Európában és az Egyesült Államokban utaz gatott. Közvetlenül 1921-es halála előtt írta három fafúvós szonátáját, melyek a 19. század virágzó harmóniai és formai hagyományainak mesteri lenyomatai. A két nagyszabású mű közt Csajkovszkij Diótörőjének leghíresebb dallamai szólalnak meg a ma élő francia klari nétművész, Alexandre Chabod átdolgozásában, a szünet előtt pedig – ahogyan a koncert végén is – a legendás pedagógus, Kovács Béla előtt tiszteleg Mikhail Mering. Kovács darabjait világszerte szívesen játsszák. Különösen népszerű szóló klarinétra írt, színes karakterdarabokból álló Hommage-sorozata, melyből Mering Richard Strauss operáinak világát idézi fel, majd a könnyűzene felé kacsintgat a szabálytalan ritmusokban bővelkedő After you, Mr. Gershwin című kompozícióval. Nikita Sukhikh és Mikhail Mering barátok és munkatársak: mindketten a Bolsoj Színház zenekarának tagjai. A zene szerzőként is aktív hegedűművész, Sukhikh háromtételes klarinétműve ezen az estén hangzik el először. Mieczysław Weinberg lengyel-zsidó zeneszerző a holokauszt elől menekült a Szovjetunióba, ahol végül egész életét töltötte. Hamarosan barátságot kötött Sosztakoviccsal – az ő zenei hatása is érezhető az 1945-ben komponált klarinét-zongora szonátán, amelybe Weinberg klezmer motívumokat is szőtt. A háromtételes forma látszólag
hagyományos, mégis szokatlan: lassú tétel zárja a darabot, ami a maga cisz-moll zongora-arpeggiójával Beethoven „Holdfény”-szonátájára való utalásként értelmezhető. Mikhail Mering kamarapartnere a mai estén Szalai Éva zongoraművész, aki a Zeneakadémián folytatott tanulmá nyai után előbb a madridi Zsófia Királyné Zeneakadémián, majd a hágai Királyi Zeneakadémián képezte tovább magát. Számos nemzetközi versenyen kiemelkedően szerepelt, többek között hazavihette a franciaországi Adilia Alieva Nemzetközi Zongoraverseny I. díját és a legpoétikusabb előadásért járó különdíjat, nemrég pedig a Semper Music Nemzetközi Verseny I. díjával is kitüntették. A holland királyi család előtt is játszhatott, de magyarországi és hollandiai fellépésein túl koncertezett már az Amerikai Egyesült Államokban, Izraelben és Európa számos országában.
In 2015, after a hiatus of 45 years, an international clarinet competition was organized in Hungary in honour of the four decades of educational work at the Liszt Academy by legendary Kossuth Prize-winner artist Béla Kovács. Two fantastic musicians shared first prize and the special prize offered by the Liszt Academy, which means that one of them can appear on stage. Michael Mering was born in 1991, and recently has been taken on as solo clarinettist with distinguished ensembles. He studied at the Moscow’s Alfred Schnittke State Music Institute and the Versailles Conservatoire; as soloist he has performed with the Russian National Philharmonic Orchestra and Tokyo Symphonics, among others. In 2011 he came out top at a woodwind competition arranged in Moscow, and three years later he came third at the Jacques Lancelot International Clarinet Competition in Japan. The extremely talented young artist will demonstrate an exciting and colorful collection from the well-known and also the hardly known works of the clarinet literature.
2017. október 11. (szerda) // Wednesday 11 October 2017, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Kállai Kvartett // Kállai Quartet A Weiner Leó Országos Kamarazene Verseny győztese // Winner of the Leó Weiner National Chamber Music Competition Franz Schubert: 14. (d-moll, „A halál és a lányka”) vonósnégyes // String Quartet No. 14 in D minor (‘Death and the Maiden’), D. 810 1. Allegro 2. Andante con moto 3. Scherzo: Allegro molto – Trio 4. Presto Pjotr Csajkovszkij: 3. (esz-moll) vonósnégyes // String Quartet No. 3 in E-flat minor, op. 30 1. Andante sostenuto – Allegro moderato 2. Allegretto vivo e scherzando 3. Andante funebre e doloroso, ma con moto 4. Allegro non troppo e risoluto Kállai Kvartett // Kállai Quartet: KÁLLAI Ernő, SZAJKÓ Géza (hegedű // violin) ifj. DRÁFI Kálmán (brácsa // viola) BALÁZS István (cselló // cello)
A 2016-os Weiner Leó Országos Kamarazene Verseny megosztott első díját elnyerő Kállai Vonósnégyes 2015-ben debütált a Zeneakadémia Solti Termében Haydn, Bartók és Dohnányi műveivel. A kétéves múltra visszatekintő kvartett azóta számos elismerést tudhat magáénak: megalakulása után mindössze fél évvel második díjat nyert a milánói Società Umanitaria Nemzetközi Zenei Versenyen, a pörtschachi 21. Nemzetközi Johannes Brahms Kamarazenei Versenyen pedig különdíjas lett. A kvartett repertoárja a vonósnégyes-irodalom teljes skáláját felvonultatja: Haydntól, Mozarttól és Beethoventől Schuberten, Brahmson és Debussyn át egészen Dohnányiig, Weinerig, Bartókig és Kodályig ível. Az együttes primáriusa fiatal kora ellenére évek óta a hazai koncertélet jól ismert személyisége. A Junior Primadíjas Kállai Ernő a Juilliard Schoolban Itzhak Perlman növendékeként tanulhatott, játszott többek között a New York-i Filharmonikusokkal, 2016 óta pedig a Magyar Állami Operaház koncertmestere. Elkötelezett kamarazenészként olyan professzoroktól sajátíthatta el a vonósnégyesrepertoárt, mint Earl Carlyss a Juilliard Vonósnégyesből, vagy Merry Peckham a Cavani Quartetből. A Kállai Vonósnégyes, amely Devich Jánossal és Takács-Nagy Gáborral is dolgozott már együtt, az amerikai és magyar iskolákat ötvöző egyedi interpretációival a kamarazene aranykorát idézi meg egy jól ismert klasszikus és egy igen ritkán hallható művel. „…Ami a dalokat illeti, kevés újat írtam, ellenben többféle
hangszeres dologgal megpróbálkoztam, ugyanis kompo náltam két vonósnégyest és egy oktettet, de még egy vonósnégyest akarok írni és egyáltalán, ezen az úton szeretném előkészíteni a nagy szimfóniát” – írta Schubert 1824 márci usában barátjának, Leopold Kupelwiesernek címzett levelében. A huszonhét éves zeneszerző életének talán legnehezebb időszakát élte ekkor. Operaszerzőként való áttörési terve kudarcba fulladt, anyagi körülményei kétségbeejtőek voltak, a szifilisz és a depresszió tüneteitől szenvedett. Mindezek ellenére legzseniálisabb műveit komponálta: a levélrészletben említett három utolsó vonós négyeséből a ma elhangzó d-moll a középső, melyet 1826 januárjában fejezett be, s mindjárt be is mutatták Joseph Barth lakásán, baráti körben. Kiadását azonban az a-moll („Rosamunde”) kvartettel ellentétben a komponista már nem érhette meg. A d-moll vonósnégyes irodalmi címének ellenére nem programzene: a második, variációs tételben Schubert egy évtizeddel korábbi dalának, a Halál és a lánykának dallamát dolgozza fel. A téma ellenére a négyből talán mégis ezt a tételt hatja át legkevésbé az élet és a halál tragikus feszültsége. Hasonlóan nagyszabású és tragikus témájú mű Csajkovszkij esz-moll vonósnégyese, melyet a művész 1876-ban, harminchat évesen komponált, s amely három kvartettjéből az utolsó. A néhány hónappal korábban elhunyt német-cseh hegedűművész, Ferdinand Laub emlékének ajánlotta a darabot, aki előző két kvartettjének ősbemutatóján a prímet játszotta, s akit Csajkovszkij a világ
akkori legjobb hegedűsének tartott. A gyász hangjai a lassú tételben (Andante funebre) szólalnak meg, melyet a szerző eredetileg második tételnek szánt, s csak később cserélte ki az Allegretto vivo e scherzandóval. Az esz-moll vonósnégyes 1876 márciusában hangzott el először Nikolai Rubinstein otthonában. Később egy alkalommal Csajkovszkijt meg lepték barátai: „becsempésztek” egy együttest a szalonba, és előadatták velük a harmadik kvartettet. Amikor befejezték a játékot, a zeneszerző megjegyezte: „Először nem igazán tetszett a Finale, de most már látom, hogy egészen jól sikerült.”
Kállai String Quartet shared first prize at the 2016 Leó Weiner National Chamber Music Competition established to honour the memory of the legendary chamber music professor of the Liszt Academy. Ernő Kállai studied under Itzhak Perlman at the Juilliard School, he has played with accom paniment from such great orchestras as the New York Philharmonic, and he has been concertmaster of the Hungarian State Opera since 2016. Chamber music plays a key part in his career and he has learnt some of the most intricate secrets of the genre from such individuals as the member of the Juilliard Quartet János Devich, who represents the Weiner tradition, and Gábor Takács-Nagy. He first took to the stage of the Liszt Academy with his own string quartet in 2015; one critic characterized their play as follows: “extreme musical tension, a courageous display of Magyar-style elements and astonishing technical professionalism”.
2017. november 23. (csütörtök) // Thursday 23 November 2017, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Akilone Quartet A Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny győztese // Winners of the Bordeaux International String Quartet Competition Ludwig van Beethoven: 6. (B-dúr) vonósnégyes // String Quartet No. 6 in B-flat major, op. 18/6 1. Allegro con brio 2. Adagio ma non troppo 3. Scherzo: Allegro 4. La Malinconia: Adagio - Allegretto quasi allegro Anton Webern: Öt tétel vonósnégyesre // Five Movements for String Quartet, op. 5 1. Heftig bewegt 2. Sehr langsam 3. Sehr bewegt 4. Sehr langsam 5. In zarter Bewegung Anton Webern: Hat bagatell // Six Bagatelles, op. 9 1. Mäßig 2. Leicht bewegt 3. Ziemlich fließend 4. Sehr langsam 5. Äußerst langsam 6. Fließend Robert Schumann: 1. (a-moll) vonósnégyes // String Quartet No. 1 in A minor, op. 41/1 1. Introduzione: Andante espressivo - Allegro 2. Scherzo: Presto - Intermezzo 3. Adagio 4. Allegretto Akilone Quartet: Emeline CONCÉ, Elise DE-BENDELAC (hegedű // violin) Louise DESJARDINS (brácsa // viola) Lucie MERCAT (cselló // cello)
Nagy zenei és egyben emberi kaland vette kezdetét 2011-ben, amikor a párizsi Conservatoire akkori növendékei megala pították az Akilone Quartetet. A vonósnégyes játékának különlegessége az a mód, ahogyan a tagok négyféle személyisége tökéletesen érvényesül, mégis makulátlan összhangot, sodró lendületű, színes produkciókat eredmé nyez. Részben ezért is választották nevüket az aquilone szóból, ami olaszul papírsárkányt jelent: a föld és ég közti határtalanság, játékosság, színesség jelképét. 2016-ban az együttes megnyerte a rangos, csaknem húszéves múltra visszatekintő Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyes versenyt, s vele – a húszezer eurós pénzösszeg mellett – egy tizenkét országot, köztük Japánt is érintő hangver senykörutat. Budapesti koncertjük műsorán egy ifjúkori Beethoven-darab és Schumann remekműve mellett a kvartettirodalom legnagyobb kihívását jelentő Webernminiatűrök szerepelnek. A vonósnégyesek a beethoveni életmű legfontosabb alkotásai közé tartoznak: a tizenhat kvartetten pompásan nyomon követhető a mester zeneszerzői fejlődése. A viszony lag korai op. 18-as sorozat hat darabja közül, melyek 1798 és 1801 között születtek, kétségkívül a B-dúr a legkülönlege sebb. Ebben a műben találkozik a múlt és a jövő: míg a sorozat negyedik és ötödik darabja a mozarti hagyományokra, addig ez Beethoven saját múltjára referál. Ugyanakkor tagadhatatlan előfutára a 25 évvel későbbi, formabontó késői vonósnégyeseknek is – pontosabban az azonos
hangnemű op. 130-as kvartettnek, illetve az abból önálló opusszá nőtt „Nagy fúgának”. Felfedezhető némi párhuzam a Scherzo vad és bonyolult hegedűszólamában is, a közös nevező azonban a finálé, amely a melankolikus bevezető és az azt követő gyors szakasz kontrasztjára épülve, a két anyagot egyre sűrűbben szőve jut el a kiteljesedésig. Arnold Schönberg egyszer megjegyezte: „Minden új ötletemet titokban kell tartanom Webern előtt, mert azonnal felhasználja őket, és végül abban a kínos helyzetben találom magam, hogy látszólag a diákjaimat utánzom”. A komponista nem ok nélkül aggódott: amikor például zeneelméleti érdeklődése az atonalitás felé fordult, tanítványa máris nekifogott, hogy a koncepciót még radikálisabb mederbe terelje. Az 1909-es Öt tétel vonósnégyesre korai kifejeződése annak, ahogyan Webern különböző, egyedi motívumok összekapcsolásából kristálytiszta textúrát épített. Schönberg, Webern és Berg a tonalitás elhagyásával megváltak egy fontos eszköztől is, amellyel addig a zenei feszültséget közvetítették – az oldódó disszonanciától. Ennek következtében a korai atonális munkák általában rövidek és aforisztikusak voltak. Ez a tendencia Webern munkáiban volt a legerősebb, és semmiben sem nyilvánul meg jobban, mint a Hat bagatellben. Schumann számára az 1841-es év boldog utazással indult: ifjú feleségét, az ünnepelt zongorista Clarát kísérte koncert körútján. Az érzékeny, labilis kedélyállapotú zeneszerző azonban felesége iránti határtalan szeretete ellenére sem viselte jól az árnyékot: inkább hazautazott Lipcsébe, és
az időt Haydn, Mozart és Beethoven vonósnégyeseinek tanulmányozásával töltötte. Bár már évekkel korábban papírra vetette első vázlatait, csak ekkor fogott hozzá, hogy maga is kvartetteket komponáljon: június első felében bámulatos gyorsasággal meg is született Schumann három vonósnégyese, melyeket ugyanazon év szeptemberében mutattak be nagy sikerrel, Clara születésnapi ajándékaként.
A good few of the winners of the Bordeaux International String Quartet Competition (established nearly 20 years ago) now stand among the global elite. The French Akilone Quartet won this major contest in 2016, not to mention the €20,000 cash prize plus a concert tour taking in 12 countries including Japan. The magic in the sound of the ensemble formed from then students of the Paris Conservatoire in 2011 comes from something only found with the greatest: the different personalities of the four musicians are fully asserted, and yet there is an immaculate harmony resulting in dynamic, glittering productions lifting one from the earth into the heavens. Perhaps this is why they chose their name from the Italian word aquilone meaning kite that is as playful and colorful as the Quartet. Their Budapest concert encompasses a youthful Beethoven quartet and Schumann masterpiece as well as miniatures by Anton Webern (founding father of 20th century Modernism) representing perhaps the greatest challenge in the quartet canon.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora // President of the Liszt Ferenc Academy of Music Főszerkesztő // Editor-in-chief: TORDA Júlia Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: BÁRSONY-BELICZA Júlia Szöveg // Written by HÓZSA Zsófia Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2017. szeptember 15. // Finalized: 15 September 2017 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) ZENEAKADEMIA.HU A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper