Sim Racing A koronavírus árnyékában a legtöbbünk a gép elé kényszerül akár tanulmányokról vagy munkáról, akár hobbiról legyen szó. Nem kivételek ez alól a versenypilóták sem, legtöbbjüknek az egyetlen esélye a gyakorlásra és versenyzésre a szimulátorok sokasága, viszont nagy fába vágják fejszéjüket, amikor versenyre kell kelniük a több éves háttérrel rendelkező sim racerek ellen. Ruskó
Miben is tartogat több nehézséget a digitális környezet?
Azt gondolná az ember, hogy egy akár évtizedes tapasztalattal rendelkező, profi pilótán nem tud kifogni egy zöldfülű suhanc, legyen az az aszfalton vagy pixeleken. Szerencsére ez nem így van és egy kis izgalmat visz ezekbe a virtuális futamokba, ugyanis több probléma is előjön, ami meg sem fordul egy versenyző fejében, amikor átül a számítógép elé. Az egyik ilyen a G-erők hiánya. Verseny közben a pilóta rengeteg információt kap tudat alatt a sebességéről, a fékezés erejéről és általánosan a jármű mozgásáról, csupán a rá ható erők „érzésével”. Azonban egy szimulátoros környezetben ezekre mind külön kell figyelni, látni kell, ha a jármű nem a tervezett íven fordul, hallani kell a gumik hangját (már ha megfelelően meg van írva az adott program). A következő különbség a látótér. Egy igazi járműben az ember szabadon körbe tud nézni, azonban szimulátorban a látótere limitálva van a monitorokra, amik nem tudnak ugyanolyan látószöget adni, és a térlátás gyakorlatilag elveszik, így nem olyan könnyű távolságokat megbecsülni. Ezen a ponton érdemes megemlíteni a VR szemüvegeket. Több szimulátor támogat ilyen rendszereket, azonban nem egy problémát tapasztaltak már vele: alapvetően nagyon fárasztó az agy számára, illetve az úgy nevezett motion sickness
is nagy szerepet játszik. Egyelőre több hátrányt mutat, mint előnyt, de ahogyan a virtuális valóság egyre népszerűbb lesz, úgy lehet egyre kifinomultabb ez a módszer. Az utolsó nehezítő tétel magának a kocsinak a hiánya. Akármilyen jó az erővisszacsatolás egy kormányban, nem tudja helyettesíteni a jármű által visszaadott információkat. Nem csak a kezünkkel érzünk egy nehezebb kanyart, hanem a teljes testünkkel. Ahogy Niki Lauda mondta: „God gave me an okay mind, but a really good ass, which can feel everything in a car.”
Na de akkor miért nem olyan jók a sim versenyzők egy igazi versenyautóban?
Az egyik legfontosabb pont talán a félelemérzet. Azok a G-erők, amik hiányoznak egy szimulátorban, jelentősen rájátszanak arra, hogy egy pilóta például féljen bevenni egy kanyart a megfelelő sebességgel. Nem lehet ugyanolyan vakmerően belerongyolni egy előzésbe, és nehezebb nem félni attól, hogy belerepülünk az előttünk lévőbe szélárnyékban utazva Hozzátesz még az is, hogy a legtöbb versenysorozathoz rengeteg pénz szükséges. Lehet, hogy drágának tűnhetnek a gaming rigek, de eltörpül az áruk már egy utcai autóhoz képest is, egy verseny költségeiről nem is beszélve. A testi adottságok is nagy szerepet játszanak, a legtöbb pilóta apró termetű, hiszen minimalizálni kell egy ilyen versenyen a jármű össztömegét. Főleg a formula szériára igaz ez, ahol egy nagyobb pilóta bele sem férhetne egy versenyautóba.
Mire is jó a szimulátor?
Szinte akárki be tudja szerezni otthonra, így belekóstolhat egy versenyszéria izgalmaiba. Mostanában egyre több csapat nézelődik sim versenyzők között, tehetségeket kutatva. Ezeknek a versenyszériáknak a jó részébe bárki becsatlakozhat, sok közülük teljesen ingyenes, de ha pénzbe is kerül, általában akkor se túl drága. A versenyzőknek nagyon jó esélyt ad egy-egy pálya betanulására, a futam ritmusát, tempóját gyakorolni szinte tökéletes lehet. A mostani nehéz helyzetben sokan így gyakorolnak, több ilyen szériát rendeznek, így érdemes legalább belenézni. Sokszor még izgalmasabb is tud lenni, mint egy élő verseny.
