IV. évfolyam, 2021. 8. szám
Dr. Riba Magdolna
„MEGFELELŐEN TUDATOS ÉS NAGYON SZORGALMAS MUNKÁVAL LEHET CSAK EREDMÉNYEKET ELÉRNI!” Beszélgetés dr. Gáspár Lajossal életéről, szakmai munkásságáról Már kisgyermekkoromban kaptam a biztatást a szüleimtől: Fiam, neked csak egy dolgod van, tanulj és tanulj, legyen orvos belőled. Ez nagyon sokszor elhangzott, és én el is fogadtam, mert úgy gondoltam, hogy ez egy egyszerű dolog. Mert ha én szeretem a biológiát, állandóan rovargyűjteménnyel, növénygyűjteménnyel és könyvolvasással foglalkozom, akkor ez egyenes út ahhoz, hogy valóban orvos legyek. Ez azért nem volt ilyen egyszerű, de a lényege mégiscsak ez. Mindig szerettem tanulni, főleg a biológia érdekelt. A nyolcadik osztály után az I. István Gimnáziumba felvételiztem, fizika-kémia szakra. Sikerült bejutnom, és heti 6 órában mind a fizikát, mind a kémiát alaposan megtanulhattuk. Úgy gondoltam, több kell még a felvételihez, rendszeresen jártam több előkészítőre is. Elsőre sikerült felvételt nyernem a SOTE-ra, ahol évfolyamelsőként, 1978-ban summa cum laude végeztem. A SOTE-n akkor egyetlen állást írtak ki, a Szájsebészeti Klinika tudományos ösztöndíjas állását, ezt sikerült megkapnom. Mindez látszólag egy sima és egyszerű életút, de ami mögötte van, az sok-sok szorgalom és tanulás!
Dr. Gáspár Lajos öt szakorvosi terület képesített fogorvosa, hazánkban elsőként – világviszonylatban is úttörőként – kezdett foglalkozni a lézerek orvosi alkalmazásával, mára elismert szaktekintélye e témának. Alapítója és főtitkára az 1992-ben megalakuló Magyar Orvosi Laser- és Optikai Egyesületnek, vezetőségi tagja a Fogászati Laser Világszövetségnek és a Nemzetközi Fogászati Laser Társaságnak, elnöke a Magyar Tudományos Akadémia Biomedicinális Optikai Bizottságának. Számtalan publikáció, tudományos közlemény és könyvfejezet írója, hazai és nemzetközi konferenciák rendszeres előadója, továbbá 10 önálló szakkönyv szerzője. Mi motiválta a pályaválasztásakor, a család, esetleg valakinek a példaképe?
Hogyan alakult az életútja a következő években? A Szájsebészeti Klinika volt életem nagy célja, de ezt követően is jöttek az újabb tervek. Magyar Kálmán profes�szor úr mondta: „…aki 35 éves korára nem ír disszertációt… abból soha nem lesz tudományos gondolkodású és sikeres orvos, szakember”. Én ezt megfogadtam, és szem előtt tartottam. A diploma után is sokat tanultam, már az első évben kerestem azt a megfelelő témát, amiből tudományos munkát lehet végezni, amelynek elméleti és gyakorlati oldalát hosszú éveken át lehet művelni, oktatni és kutatni egyaránt. Így elég korán, már 1989-ben elkészültem a lézersebészettel foglalkozó disszertációmmal, és azt megvédtem a Magyar Tudományos Akadémián. A disszertáció védésére, majd a szakvizsgákra is mindig szorgalmasan felkészültem, mind az öt orvosi szakvizsgám jeles eredményű. A Klinikán először az alapismereteket kellett megtanul-
13
