Fészek XXI. évf. 1. szám

FÉSZEK WORLD TOUR: LONDON

TARTALOM

FÉSZEK Házunk Tája

Jegyzet, Hírek 4 Hírek 5 Képes Krónika 6 Üdvözöl Titeket a HÖT! 8 Őszi programok a Szakkoliban 9 HÖOK mentorprogram 10 Sportfolio Miért jó AIESEC-esnek lenni? 11 Tehetségért Mozgalom Délvidéken jártunk 12 Lány a fényképezőgéppel 13 Hónap Hallgatója Haliho ’hio 14 Simonyi Nyári Egyetem BeFészkeltük magunkat! 15 Folyosó Hangja Kalandozások AEGEE-módra 16

Kilátó Politikáról fiatal szemmel 25 Beszélgetés Beke Zoltánnal Magyar szadságharc 26 Angol passzivitás

Lehúzó

Boldogság-projekt 28 Sírva vigad a magyar? Úszónemzet 29

Szellem Gondolatébresztő Pro: Diákszervezet szakma módra 30 Kontra: Barátság vs. Szakmaiság 31 Novella: Mese a létezésről 32

Elvonó Párbeszéd

Interjú Barancsuk Jánossal 18 Oktatói Portré

Oszoli Dániel – Augusztus végén 33 Erdős Virág – A Trabantfejű nő 33 Kányádi Sándor – Valaki jár a fák hegyén 33

Köret Szonda

Jelentés az újoncokról 22 Megérkeztek a gólyacsapatok

Björk – Debut 34 Irvin Welsh – Trainspotting 34 Idétlen időkig – filmajánló 34 Karl May – Az olajkirály 35 Ralph's Balcony – To Kill a King 35 Kurt Vonnegut – Az ötös számú vágohíd 35

Mozaik Szakma

Ryanair - Magasan a legjobb 24 Egy szárnyaló iparág

Isten hozott a majomházban 36 Régi idők Pécsiközgáza 37 Sziget 2010 38 EFOTT, csak szabadon 38 Ilyen VOLT! 39 Keep Calm and Work in England 40 Keresztrejtvény 41 Aranyköpések, Sz@rpoén Bt. 42

Impresszum

Alapítók: László Barna, Nagy Zsolt, Réti Gábor Szatnik Szilvia fôszerkesztô • Hange Dániel felelôs szerkesztô, képes krónika • Maróti Petra címlap • Halász Bia házunk tája Gergits Imola párbeszéd • Harsányi Ákos szonda • Erôss Tímea szakma • Barkóczi Csaba kilátó • Bertalan Loretta lehúzó • Lugosi Barnabás szellem • Vaski Nóra köret • Maróti Petra elvonó • Kovács Laura mozaik Tördelôszerkesztôk: Erôss Tímea, Faragó Bernadett, Gungl Larion, Hange Dániel, Horváth Gergely, Szalai Kitti Olvasószerkesztôk: Gál Zsuzsanna, Gáll Domokos, Halász Bia, Hange Dániel, Szatnik Szilvia, Szemerédi Orsolya Grafikusok: Bartakovics Bettina, Maróti Petra További munkatársak: Beke Zoltán, Budai Balázs, Barkóczi Csaba, Czenki Júlia, Erôss Tímea, Faragó Bernadett, Gál Zsuzsanna, Gáll Domokos, Gungl Larion, Halász Bia, Hange Dániel, Harsányi Ákos, Illés Viktória, Kovács István, Lóránt Balázs, Maróti Petra, Mühl Roland, Petz Gábor, Rasztik Hajnalka, Szakály Márk, Szemerédi Orsolya, Szôke Annamária, Zdenyák Kata Közremûködô oktatónk: Dr. Barancsuk János Szerkesztôség: 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel.: 72/501-599/3180. Mobil: 70/705-1431 vagy 30/847-9025 Hirdetések: Hange Dániel, 30/3159709, hange.daniel@gmail.com Internet: honlap: http://feszek.pte.hu; Olvasói levelek: olvasoi@feszek.pte.hu; Aranyköpések: arikopi@feszek.pte.hu Nyomdai munkálatok: Bolko-Print Kft. (7622, Pécs, Rét u. 47.)

XXI. évfolyam 1. szám

3

JEGYZET

FÉSZEK

Hírek Kedves leendô és jelenlegi Olvasónk! Írta: Hange Dániel A tartalmas, de többünknek rövidnek tûnô nyár után ismét jelentkezünk, hogy a Kar életét színesítsük. Rendhagyó módon idén nem jelent meg gólyatábori lapszámunk, így ezzel a beköszönô lappal szeretnénk gondoskodni elsôseinkrôl, hogy lapunk sorai között is iránymutatást találjanak egyetemünk útvesztôjében.

Természetesen a többi lelkes rajongónkról sem feledkeztünk meg, így mindenképpen hozunk nekik is aktualitásokat.

1993. Sokunk számára nagy jelentôséggel bíró évszám.

Majdnem egy egész évfolyam akkor látott napvilágot. Diákszervezetünk életében is mérföldkô: a rendszerváltás után három évvel, október hó 3. napján pattant ki alapítóink fejébôl, hogy milyen jó is lenne, ha a „Pécsiközgáz” is saját sajtóval rendelkezhetne. A korábban említett évszám saját életemben is áttörést hozott, hiszen akkor fújhatták el szeretô szüleim a születésnapi tortámon árván kikandikáló, egy szem gyertyámat.

Azonban a fenti dátum óta eltelt húsz változásokkal teli, tartalmas év. A felnôtté válás rögös útjain haladunk, egyre több mindenért és mindenkiért vállalunk felelôsséget. Külsônk formálódik, ízlésvilágunk és érdeklôdési körünk gyakran új utakra téved. Egyetemen folytatjuk tovább tanulmányainkat, többen új városba költözünk a szorgalmi idôszak alatt, egyre jobban eltávolodunk a szülôi fészektôl. Megtanulunk jobban alkalmazkodni az új helyzetekhez, önállóságunk magasabb szintet ér el, és lassan a kisgyerekek csókolómmal köszönnek.

Nincs mese, az idô vaskereke továbbforog. Olykor a zárthelyik alatt rendületlenül halad, míg a tanulás során azt vesszük észre, hogy megállt.

A Fészeknél is haladt az idô. Begépeltünk 20 milliónál is több karaktert, lekorrektoráltuk, betördeltük és megjelentettük irományainkat. Nektek. Kezdeti kinézetünk mára felfejlôdött, a tagok is folyamatosan változtak, de az alapelv mindvégig megmaradt a szerkesztôségünknél: minôségi és szórakoztató lapot kiadni Karunk olvasói számára.

Az elkövetkezendô szemeszterre nem marad más hátra, mint hogy a Fészek szerkesztôségének nevében mindannyiunknak kellemes, élményekkel és sikerekkel teli idôszakot kívánjak! •

4

5. hely az egyetemek közt!

Vörös József akadémikus

A Pécsi Tudományegyetem továbbra is a Dunántúl meghatározó felsôoktatási–, tudományos–, mûvészeti– és kutatási központja.

Szeptemberben mintegy 4700 hallgató kezdheti meg tanulmányait a PTE-n, közülük 3780-an államilag támogatott formában.

A karok közül az ÁOK teljesített a legjobban, ugyanis 9%-kal növelte felvett hallgatóinak számát. A KTK, az MK, és az ETK is átlagon felüli teljesítményt nyújtott, ezeken a karokon az összlétszám csökkenése 2% és 8% között volt.

Egyes kisebb létszámú szakokon 12-szeres túljelentkezés is volt, a csúcstartó a nemzetközi tanulmányok szak ahova 13-szor annyian adták be jelentkezésüket, mint ahányan felvételt nyertek.

Június elején karunk oktatóját az Akadémikusok Gyûlésének döntése alapján az MTA levelezô tagjává választották. Az Alapszabály szerint az választható taggá, aki az MTA doktora címmel vagy azzal egyenértékûnek minôsített tudományos fokozattal rendelkezik, és „aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon mûveli”.

Ezúton is szívbôl gratulálunk Professzor Úrnak!

Kékbe borult a PTE

KULTÚRA Fuss a rákgyógyításért!

Idôpont: 2013. szeptember 14. 11:00 Helyszíne: Pécs, Széchenyi tér Jótékonysági futás távja 3 km Pécs történelmi belvárosában, ami sétálva is teljesíthetô.

Az esemény moderátora Vujity Tvrtko. Az 1000 Ft-os nevezési díjakat a pécsi székhelyû Nôgyógyászati Daganatos Betegekért Alapítvány javára utalják. A futók pihenésképp aznap féláron tekinthetik meg a Zsolnay Kulturális Negyed állandó kiállításait. A program regisztrációhoz kötött, és a részvételi szándékot jelezni 9 órától lehet a helyszínen.

A 2. Kék Gazdaság Nyári Egyetemet július 7én kezdték Gunter Pauli elôadásaival. A 13 különbözô országból érkezô 25 résztvevô két héten keresztül bôvebb ismeretekre tegyenek szert a kék gazdaság módszertanáról. A fô téma a régiófejlesztés volt, a részvevôk öt esettanulmány megvalósíthatóságát vizsgálták, amik felkeltették a régióban tevékenykedô vállalatok figyelmét, ami XVII. Európai Bordalfesztivál lehetôséget ad a projektek jövôbeli megvalósítására és a résztvevôkkel való további Idôpont: 2013. szeptember 27-29.

Helyszín: Széchenyi tér és Kodály Közegyüttmûködésre. pont A huszadik jubileumi fesztivál programMegjelent Vitai Zsuzsanna könyve ja hagyományosan pénteken, Villánykövesdi és Villányi programokkal indul.

Még júliusban jelent meg Dr. Vitai Zsu- Szombaton Pécsett a Kodály Központban zsanna „Szervezeti viselkedés” címû folytatódik a program, délután Prémikönyve a Pearson Kiadó gondozásában. um Bormustra kerül megrendezésre, ezt A mintegy 420 oldalas, illusztrációk- követôen 19 órakor kezdôdik a Gálaest. ban is gazdag mû a szervezeti viselke- Vasárnap délelôtt a kórusok a Villány-Sikdés elméleti és gyakorlati témaköreivel, lós Borút településein adnak koncertekérdéseivel ismerteti meg az Olvasót. ket, délután pedig a Bor és Dal Ünnepe Bátran ajánljuk mindenki figyelmébe. keretében részt vesznek a Kossuth térrôl A Tanárnônek sok szeretettel gratulál a Fé- induló felvonuláson, melyet a Széchenyi szek szerkesztôsége is! téri fellépések zárnak.

XXI. évfolyam 1. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK

Hírek Te teszed? TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért Idôpont: 2013. szeptember 14., 818 óra Helyszíne: Pécs és környéke Regisztráció: szeptember 11-ig a teszedd.hu oldalon Idén 3. alkalommal rendezik meg a szemétszedô akciónapot az egész országban. A Vidékfejlesztési Minisztérium és az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. kéri a lakosságot, civil szervezeteket, iskolákat, önkormányzatokat, vállalatokat, hogy a hozzájuk legközelebbi helyen segítsék a szemét eltûntetését. A Teszedd! célja, hogy összefogja azokat a lakosokat, akik tenni szeretnének azért, hogy tisztább környezetben éljünk, hogy eltûnjenek a gazdátlan, illegálisan lerakott szemétkupacok. Pécsen két helyen lesz találkozási pont, a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Pécs-Rózsadombi Polgárôr Egyesület elôtt. Valamint a környéken Pellérden, Kökényen és Hirden tevékenykedhetnek az önkéntesek. Ha szeretnél Te is egy tenni a tisztább Magyarországért, akkor csatlakozz és Te Szedd!

PÁLYÁZAT Magyarország az Európai Unióban, az Európai Unió a világban

Pécs City Karnevál Idôpont: 2013. szeptember 21. szombat Helyszín: Pécs Belvárosa Idén újra meghódítja a tömeg a belvárost! A nyugat-londoni Notthing Hill fesztivál pécsi verziója ismét felrázza a kedélyeket. Színek, fura öltözékek, zene, vidámság, és hatalmas hangzavar! Alkoss csapatot, regisztrálj, és légy részese az ôrületnek. Ha nem szeretnél csapatostul beöltözni, akkor csak gyere a barátaiddal, minél többen vagyunk annál jobb!

Információkért keresd fel a pecscitykarneval.hu oldalt!

PTE Rektori Ösztöndíj Szürreális szocioköltészet

Geometria és figurativitás Idôpont: 2013. október 6-ig Helyszín: Zsolnay Negyed - Pécsi Galéria (M21) A kiállítást augusztus 23-án nyitották meg, és egészen a jövô hónap elejéig tekinthetôk meg a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyûjteményének darabjai. A több ezer darabos kollekció a magyar képzô- és iparmûvészet nagy alakjainak munkáit tartalmazza. A kiállítás látványos, színes, formakincseiben és technikáiban gazdag élményt nyújt a látogatóknak.

XXI. évfolyam 1. szám

Beküldési határidô: 2013. október 11. (péntek) Az országgyûlés elnöke és a külügyminiszter pályázatot hirdet, nappali és levelezôs, alapés mesterképzésben résztvevô 30 évnél fiatalabb diákok részére. A pályázók 13 unióval kapcsolatos témakör közül választhatnak. A nyertes pályázat 400 000 Ft pénzjutalomban részesül, és megjelenik az Országgyûlés Hivatala kötetben, a díjátadó az Országházban kerül megrendezésre. A témaköröket, illetve a pályázat formai követelményeirôl információkat a http://www.pte.hu/hirek/3105 oldalon lévô linken találjátok. Jó munkát a pályázatokhoz!

Idôpont: 2013. szeptember 4. – október 4.

Helyszín: Mûvészetek és Irodalom háza A Tárna csoport irodalmi és képzômûvészeti kiállítása, amely egy 2012-ben alakult összmûvészeti társulás. Céljuknak az irodalom és a képzômûvészet összekapcsolását tûzték ki.

Tagjai irodalmárok és képzômûvészek: Tóth Kinga (költô, énekes, illusztrátor), Szávai Attila (író, drámaíró) és Normal Gergely (festô, grafikus).

A kiállítás címe és mottója: „A kezdet csak felszín, a lényeg a mélységben van. A felszín csak kezdet, a mélység a lényegben van.”

A plakátsorozatot a bánya tematika határozza meg (16 db papírnyomat), amely tulajdonképpen versek és rövid novellák illusztrációkkal együtt létrehozott, plakát tárgykörbe tartozó közös összmûvészeti produktuma.

A belépés díjtalan.

100.000 Ft az elsô 100 legjobb önköltséges felvett hallgatónak. „Azoknak, akik elsôként minket választanak!” – nyilatkozta a Rektor úr.

A Pécsi Tudományegyetem Rektori Ösztöndíjat ajánlott fel önköltség mérséklés formájában azon nappali, önköltséges alap vagy osztatlan képzésre felvételt nyert és aktív hallgatói jogviszonyt létesítô hallgatóknak, akik a 2013. évi általános felvételi eljárásban ELSô helyen jelölték meg a PTE-t, és akik az elsô 100 legmagasabb pontszámot érték el az általános vagy pótfelvételi felvételi eljárásban.

Az ösztöndíjat elnyert hallgatókat (technikai okokból) az eredetileg hirdetett augusztus 15-e helyett 2013. augusztus 30-ig értesítették. A PTE Rektori Ösztöndíj mértéke 100.000 Forint/hallgató, amely egyszeri támogatást jelent a 2013/2014-es tanév elsô félévében. •

5

KÉPES KRÓNIKA

FÉSZEK

Fotók: Velczenbach Kornél

Gólyatábor 2013

6

XXI. évfolyam 1. szám

FÉSZEK

KÉPES KRÓNIKA

Fotók: Velczenbach Kornél

XXI. évfolyam 1. szám

7

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Újabb év

Üdvözöl Titeket a HÖT! HÖT. Micsoda? HÖT! Nem értem. Tudod, hasonló, mint a DÖK, csak az egyetemen. Miért, mi az a DÖK? Á, mindegy, menj le a földszintre a 038-os irodába, ott vannak, kérdezd meg, kik ők. Összeállította: KTK HÖT Mindenekelôtt köszöntünk Titeket újra, vagy éppen a gólyák esetében elôször a kari forgatagban! Reméljük, a nyáron mindenki kipihente a vizsgaidôszak, az érettségi és a gólyatábor megpróbáltatásait, és újult erôvel kezdhetünk neki együtt a félévnek.

Elôször pár sorban szeretnénk bemutatkozni azoknak (elsôsorban a gólyáknak), akik nem, vagy nem egészen ismernek minket. Most a felsôbb évesektôl egy kis türelmet és megértést kérünk, ôk nyugodtan folytathatják lejjebb a cikk olvasását.

Néhányatokkal már volt szerencsénk találkozni a gólyatáborban, megismerkedhettünk a különbözô feladatok végrehajtása közben és az esti bulik során. Reméljük, felejthetetlen élményekkel lettetek gazdagabbak! Akik esetleg nem tudtak, vagy nem akartak eljönni a táborba, azok meg talán nem is tudják, hogy kik vagyunk. Íme, egy rövid ismertetô rólunk: A Hallgatói Önkormányzati Testület – röviden csak HÖT –olyan öt fôbôl álló hallgatói csoport, amely azért mûködik, hogy a hallgatóság mindennapi életét minél változatosabbá, könnyebbé tegye az egyetemen.

Mint HÖT, legfontosabb feladatunk az egyetemen hallgatóink érdekképviselete a belsô szervekkel, osztályokkal, oktatókkal, illetve a külsô szervezetekkel történô tárgyalásokkal, egyeztetésekkel. Hatáskörünkbe tartozik a méltán híres pécsiközgázos

8

diákélet megismertetése és megôrzése különbözô kulturális programok koordinálásával és azok megfelelô publikálásával; mindemellett különféle oktatási ügyekben nyújtunk információt, segítünk az egyetemi eljárásmódok elsajátításában. A HÖT törekszik arra, hogy a régió vállalataival egyre szorosabb és széleskörûbb kapcsolatokat alakítson ki, ami nagyban hozzájárul hallgatóink szakmai fejlôdéséhez, karrierlehetôségeik megalapozásához.

Munkánkba bárki, bármikor betekintést nyerhet, szívesen megmutatjuk neki, mit is csinálunk, hogyan mûködik testületünk az egyetemen belül, és ha kedvetek van, alkalomadtán be is segíthettek nekünk a munkába. Ha bármilyen kérdésetek van, forduljatok hozzánk bizalommal!

Most, hogy már nagyjából tisztában vagytok azzal, mi is az a Hallgatói Önkormányzati Testület, mit csinál, hogyan mûködik, beszéljünk egy kicsit a jövôbeli kari eseményekrôl!

Idén szeptemberben egy egészen új kezdeményezéssel indítunk, a diákszervezetekkel karöltve. (Mellékinformáció: Karunkon jelenleg 11 diákszervezet mûködik. Ez egészen egyedülálló az országban; ha tehetitek, mindenképpen lépjetek be valahova!) 20-án és 21-én, egy két napos diákszervezeti hétvégén

ismerkedhettek meg a szervezetekkel és a felsôbb évesekkel, akik garantálják Nektek, kisgólyáknak a remek hangulatot. Érdemes részt venni, hiszen ez is kitûnô alkalom lehet információkat, tapasztalatokat gyûjteni és nem utolsó sorban barátokat szerezni.

Rögtön ezután sincs megállás, mert október 2-án következik az immáron második éve megrendezésre kerülô pécsi Oktoberfest!

A HÖT és diákszervezetek kedveskednek mindenféle földi jóval az odalátogatóknak.

Természetesen egy igazi Oktoberfestrôl nem maradhat el a sör, a zene és a virsli sem, melyeket egészen biztosan megtalálhattok majd a standunknál.

A november nem csak a közelgô télrôl

és a hidegrôl fog szólni, ugyanis ebben a hónapban egy igazán fontos és elegáns esemény résztvevôi lehettek. Ez nem más, mint a közgazdász Gólyabál. Ekkor kicsit kiszakadunk a megszokott egyetemi légkörbôl, csinos estélyit és szép öltönyt húzunk (mindenki döntse el, ô melyiknek a híve), és a Pécsiközgáz méltán híres tanáraival együtt ünnepeljük meg a gólyák beilleszkedését az egyetemre.

Végül, de nem utolsó sorban: a Nektek elsô, a felsôbb éveseknek már ki tudja, hányadik rémisztô, borzalmakkal teli vizsgaidôszak elôtt (aggodalomra semmi ok, kedves elsôévesek, eddig mindenki túlélte kisebb-nagyobb lelki és szellemi sérülésekkel), decemberben együtt ellátogatunk a Bécsi Adventi Vásárra, ahol közösen isszuk majd a finomabbnál finomabb puncsokat, és hozzuk haza a szebbnél szebb bögréket.

Nagyon reméljük, hogy meghoztuk a kedvetek a félévhez – egyaránt szólva kicsikhez és nagyokhoz –, és minél több programon tudunk együtt mulatni és szórakozni. Mi már nagyon várjuk! És ti? •

XXI. évfolyam 1. szám

FÉSZEK Gólyák, figyelem!

HÁZUNK TÁJA

Ôszi nyitott programok a Szakkoliban

A Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium az őszi félévben felvételt hirdet. Hogy közelebbről is megismerkedhessetek velünk, nyitott programokra invitálunk Titeket; és mivel a Szakkollégium szellemisége három alappillérre épül – közösség, szakmaiság, társadalmi érzékenység –, idén is igyekeztünk ennek fényében megszervezni őket. Írta: JPKSZ Szeptemberi programjaink A szakmaiság jegyében ellátogathattok a szemeszter elsô három hetében megrendezésre kerülô vitaest-sorozatunra, ahol gazdaságpolitikai, pénzügyi és business témák kapnak helyet. Idén nem csak oktatóinktól, hanem az üzleti élet valós szereplôitôl is hallhattok elôadásokat – bôvebb információért keressétek a JPKSZ standnál ülôket, figyeljétek a plakátokat, nézzétek a Facebookot! Társadalmi érzékenységünk jeléül felajánlottuk továbbá segítségünket a Misina Természet- és Állatvédô Egyesületnek. Várjuk a lelkes jelentkezôket, akik szívesen hozzájárulnának a szervezet munkájához kutyasétáltatással, tereprendezéssel, az állatok ápolásával. És ha ennél is többre vágysz...

Kik jelentkezhetnek szakkolisnak? Elsô- és másodéves, valamint a mesterképzésen elsô félévüket töltô hallgatók jelentkezését várjuk.

Elsôsorban olyan egyénekre számítunk, akik szeretnének valami többet tenni a tanulmányaik folyamán, mind emberileg, mind szakmailag fejlôdni, és részt venni egy tapasztalt, jól mûködô közösség munkájában. És hogy mit adhattok Ti nekünk? A Szakkoliban rengeteg feladatban találhattok önmagatokra. Léteznek olyan posztok, amelyek országos szinten kezelik a külkapcsolatokat cégekkel; léteznek belsô menedzseri pozíciók, pénzügyesek és pályázattal foglalkozók.

Olyan kurzusokon vehettek részt, amelyek

XXI. évfolyam 1. szám

témáját és oktatóját Ti, mint a kurzus résztvevôi választjátok, az oktatás pedig kis csoportban történik. A tudásátadás jegyében szakkört is bárki indíthat, így továbbadhatja a saját, vagy elsajátíthatja mások ismereteit.

Volt már nálunk lehetôség angol üzleti nyelv tanulására, a gépírás elsajátítására, vagy éppen az esetversenyes fortélyok átadására.

Ez nagyon fontos, ugyanis nálunk pezseg a szakmai élet. A tagok nemcsak TDK dolgozatokat írnak, hanem esetversenyeken és üzleti szimulációs versenyeken is remekelnek – ez egy kiváló lehetôség arra, hogy csapatban dolgozhass, hogy találkozhass a leendô munkaadóddal, hogy felfigyeljenek rád, vagy kivételes szakmai gyakorlati helyet érhess el egy jó szereplésnek köszönhetôen.

Októberben újra számvitel verseny! És ha már az esetversenyekrôl esett szó: A JPKSZ a Karral együttmûködve évente lebonyolítja az országos szintû Dr. Papp László Számvitel Versenyt, melynek szervezésében részt venni ugyanúgy öröm és tapasztalatszerzési lehetôség, mint megmérettetni magad a szakmai zsûri elôtt az ország legjobb közgazdász hallgatóival. Idén október 13-15. között kerül sor a versenyre – figyeljétek a plakátokat és az online információkat! A hagyományos esetversenyek mellett lehetôségetek van játékosabb jellegû üzleti szimulációs versenyeken is indulni, a Szakkoliban pedig mindig találtok magatoknak csapattársakat, akikkel együtt alkalmazhatjátok az egyetemrôl vagy egymástól elsajátított elméleti tudást a gyakorlatban.

A nyílt programokon túl Hagyományos programjaink között sorolhatjuk fel a nyári és téli szakmai táborokat.

Tiszteletét tette rendezvényeinken például Mellár Tamás, Karunk oktatója, Virág Barnabás, az MNB vezetô közgazdásza, Róna Péter közgazdász, Török Gábor politológus, Karcsai Balázs, a MOL stratégiai elemzôje, vagy Tamás Pál, az MTA szociológusa. Emellett minden hónapban legalább egyszer szervezünk vitaestet aktuális gazdasági/társadalmi kérdésekrôl; a témát legtöbbször Karunk egy oktatója vezeti fel, és lehetôség nyílik az ô véleményének megismerésére is.

Egyre több csapatépítô programmal büszkélkedhetünk: a halloweeni buli, a Karácsonyi Vacsora, a Szakkoli Szülinap mind-mind elôsegíti, hogy az újonnan felvett tagok minél elôbb integrálódjanak a közösségbe. Mint Szakkollégium, hosszú távú célunk az együttlakás; ennek bázisa az UNIV ötödik emeletén található, mely szakkolisként biztos hely, és ideális környezetet biztosít a közös munkához, vagy az együttes készüléshez a sikeres vizsgákra.

A gazdasági élethez szorosan nem kötôdô programok is megjelennek kínálatunkban, hiszen a JPKSZ célja olyan felelôs vezetôket képezni, akik nem hagyják figyelmen kívül egyes döntéseik során a felvetôdô társadalmi kérdéseket sem. Volt már példa a Csillag Börtön meglátogatására, de Teleki Júlia vagy Böjte Csaba is tiszteletét tette nálunk egy-egy elôadás erejéig. Segítettünk kórházakban mesefalat festeni a beteg gyerekek számára, idén pedig mesefelolvasással szórakoztatjuk ôket.

Jelentkezz hozzánk!

Ha Te is szeretnél valamivel több és színesebb lenni, mint a versenytársaid, életre szóló élményeket szerezni és barátságokat kötni egy jól mûködô szervezetben: nálunk a helyed!•

9

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK HÖOK Mentorprogram

Felsôoktatási Mentorhálózat leten tanuló felsôbb éves, aki már sikerrel túljutott az elsôévesek problémáin. Segít a tantárgyfelvételben, Elsôéves hallgatók segítése elsô egyetemi vizsgajelentkezésben, setanévükben. Hogyan segítenek? Személyes gít az ösztöndíjak megpásegítôt rendelnek a gólya mellé, aki segít az inlyázásában, azon belül például a szociális tézményben való eligazodásban, a közösségi ösztöndíj, a Bursa Hungarica elnyerésében, beilleszkedésben, a lehetôségek és jelentôs ezen kívül további segítséget nyújt a vizsgaösszegû támogatások megpályázásában. Mifelkészülésben vagy a jegyzetek beszerzésében segítenek? Abban, hogy ne okozzon probben. Legfontosabb feladata, hogy felkészítse lémát a tantárgyfelvétel, a vizsgajelentkezés, a mentorált hallgatót a segítség nélküli egyehogy ne maradj le az ösztöndíjpályázásról, és temi életre. A mentori munka kortárssegítés, még sorolhatnánk. Ezen kívül a Mentorprogram sikeressége a személyességben rejlik. tagjai olyan ingyenes programokon vehetnek A HÖOK Mentorprogram rendszeresen A HÖOK Mentorprogram az Emberi Erôforrások Minisztérium (EMMI) felsôoktatási esélyegyenlôségi szervez közösségépítô rendezvényéket a stratégiájának része, amelynek célja a felsôoktatási rendszerben tapasztalható esélyegyenlôtlenségek csökkentése. pécsi régióban és országosan is. A A programról bôvebb információt találsz itt: http://www.hook.hu/hu/web/mentor 2012/2013-es tanévben a programok köKövess minket Facebook-on: http://www.facebook.com/hookmentorprogram zött volt bográcsozás, billiárd est, túrázás, Amennyiben kérdésed van, vagy csatlakoznál: valamint egy évzáró Mikulás-est. A MentorCsuhaj Andrea, programvezetô: csuhaj.andrea@hook.hu program rendezvényei ingyenesek a progUnyatyinszki Zita, pécsi régiókoordinátor: pecsmentor@gmail.com ramban résztvevôk számára! •

Írta: Unyatyinszki Zita

részt, ahol megismerhetik a régiójukban és az ország más intézményeiben tanuló társaikat.

A Mentorprogram a 2013/2014-es tanévben azokat a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetû hallgatókat segíti, akik igazolták helyzetüket, és felsôoktatási felvételijük után igényt tartanak a HÖOK Mentorprogram segítségére. A mentorált elsôéves hallgatókat egy személyes segítô egy tanéven keresztül támogatja.

A mentor azonos intézményben és szakterü-

Sportfolio

Tartozz Közénk, Mozogj Velünk!

Beköszöntött egy újabb év, mi pedig megújult vezetőséggel, de töretlen lelkesedéssel várjuk a sportolni vágyó gólyákat és felsőbb éveseket. Írta: Sportfolio Ahogy a korábbiakban megszokhattátok, idén is labdarúgás, kosárlabda, röplabda és kézilabda sportágakban lesz lehetôsége velünk edzenie mindazoknak, akik bármi nemû késztetést éreznek egy kis mozgás iránt. Az ezeken való részvétellel – a tavalyi évhez hasonlóan – 0 kredites teljesítésként kiválthatjátok az elsô négy félévben kötelezô két sport valamelyikét.

Emellett a futást kedvelôknek sem lehet okuk az aggodalomra, hiszen több versenyen is képviselhetik majd Karunkat, megfelelô számú érdeklôdô esetén pedig nem zárkózunk el más sportágak edzéseinek megszervezésétôl sem; támogatásunkról biztosítunk minden egyéb sportot ûzô hallgatót!

10

Az év folyamán tervezzük különbözô programok szervezését is, mint például a múlt szemeszterben nagy sikert arató strandröplabda-bajnokság, és találkozhattok velünk a Kar rendezvényein is, ahonnan nem maradhat el a gólyatáborban már általatok is megismert sörfutás sem. Hallgatóbarát diákszervezetként bármilyen jellegû ötletet szívesen fogadunk, hiszen élni szeretnénk a lehetôségeinkkel, és célunk, hogy a Ti igényeiteket teljes mértékben kielégíthessük!

Megújult vezetôségünk tagjainak nevét – kiknek hozzáállásában és segítôkészségében idén sem fogtok csalódni – megtaláljátok Facebook-

oldalunkon, forduljatok hozzánk bátran e-mailben, telefonon, vagy keressetek bennünket személyesen! Reméljük, hogy a korábbi tendenciákhoz hasonlóan megannyi új arccal találkozhatunk szeptemberben, és a Ti közremûködésetekkel érhetjük el városi és országos sportsikereinket, formálhatjuk tovább vidám kis közösségünket. Várunk Benneteket! •

XXI. évfolyam 1. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Csupa nagybetûvel

Miért jó AIESEC-esnek lenni?

Az AIESEC egy nemzetközi, fiataloknak szóló szervezet, amely lehetőséged ad, hogy felfedezzük és fejlesszük a bennük rejlő képességeket, miközben olyan projektekben veszünk részt, amelyek pozitív hatással vannak a gazdaságra és a társadalomra. Mindeközben célja, hogy az így megszerzett tapasztalatok, ismeretek és élmények segítségével a jövő felelős vezetőivé váljunk. Írta: Illés Viktória Elôször én is a gólyatáborban találkoztam a szervezettel, ahogy Ti is, de akkor addig hezitáltam, míg végül csak tavasszal csatlakoztam hozzájuk, amit utólag meg is bántam.

Miért is érzem úgy, hogy az elsô adandó alkalommal jelentkeznem kellett volna?

Az elmúlt hónapok során rájöttem, hogy az AIESEC egy olyan szuperhôs-képzô hely, ahol bárki kiaknázhatja a magában rejlô lehetô-

ségeket, a vezetôvé válás útjára léphet, megtapasztalhatja a céges környezetet, és bepillanthat a vállalati struktúra elemeibe. Már 7. hónapja vagyok tagja a szervezetnek, és rengeteg szerepben kipróbálhattam magam: a promóciós pultunknál tartottam elôadást a különbözô lehetôségekrôl; interjúztattam a jelentkezôket; külföldi gyakornokoknak segítettem beilleszkedni, és megszerveztem a belföldi utazásaikat; a közeljövôben pedig csapatvezetôként tehetem próbára magam.

Legtöbben azért csatlakoztunk a szervezethez, hogy tapasztalatot szerezzünk és felfedezzük a bennünk rejlô potenciált. Tagságom elôtt zárkózott voltam, de a csatlakozást követôen olyan helyzetben tehettem próbára magam, és olyan emberek között voltam, akik hatására leküzdöttem a gátlásaimat, és határozottabb lettem. Olyan barátokra tettem szert, akikkel

mindig szívesen találkozok.

Persze nem csak a közös munkáról szól az AIESEC, hanem a szórakozásról és a partykról is, hiszen rendszeres résztvevôi vagyunk a ’közgázszerdáknak’, és rengeteg programot szervezünk tagjainknak és gyakornokainknak egyaránt.

Ha úgy gondolod, az AIESEC a megfelelô diákszervezet számodra, ne habozz csatlakozni hozzánk! Így részt vehetsz az október 4-6. között tartandó bevonó táborunkban, ahol megismerheted a szervezetet és a többi tagot, valamint egy felejthetetlen élménnyel gazdagodhatsz.

Mindezek mellett, ha még többet szeretnél tudni rólunk, akkor látogass el honlapunkra (pecs.aiesec.hu) vagy Facebook-oldalunkra (facebook.com/aiesecpte), vagy gyere az egyetem udvarán álló irodánkba! •

Tehetségért Mozgalom

Bemutatkozik a TM

Kivétel vagy a szabály? Jó csapat, fantasztikus közösség, táborok, bulizás, 2-es túra... Mégis valami MÁS? Hétvégi felkészítő, Tavaszi tábor, konzultációk, mentorkodás… Hogy is van ez? Írta: Betti A Tehetségért Mozgalom az egyetlen diákszervezet a Karon, ami az egyetemi hallgatókon felül a középiskolások számára is lehetôséget ad a tudástranszfer megvalósulására. A középiskolásoknak, akik kapcsolatba kerülnek a TMmel, segítünk garantáltan sikeres érettségit tenni a februártól tíz hétvégén keresztül tartó felkészítô kurzus formájában. Ezek matematika, történelem és közgazdaságtan tárgyakból ölelik fel az érettségi tananyag teljes skáláját középés emelt szinten egyaránt. Április végén kerül megrendezésre Tavaszi táborunk, ahova az ország különbözô pontjaiból érkeznek diákok. Nagy figyelmet fordítunk a közelgô érettségi miatt a tanulásra, diákjaink próbaérettségit tesznek, felmérve szürkeállományuk szinaptikus kapcsolatának állapotát.

Megismerkedhetnek egyetemünk struktúrájával

XXI. évfolyam 1. szám

és Karunk néhány oktatójával, akik elôadásaikkal támogatják és elismerik munkánkat. A megerôltetô agytorna ellensúlyozására a szórakozás is nagy figyelmet kap, különbözô közösségépítô játékok formájában hangolódunk a gólyatáborra és az egyetemi életre.

Hagyománnyá vált a tanórán felüli TM konzultációk tartása is azokból a tárgyakból, amelyek abszolválása – az elôzô évek bukásai és egyéb visszajelzések alapján – nehézséget okoz a diákok számára.

Mégis MÁS? 2012-ben indult Mentorprogramunk egyedülálló kezdeményezés Magyarországon, hiszen a Pécsiközgázon kívül nincs más hely az országban, ahol egyetemisták mentorálnának

középiskolás diákokat.

A kurzusokat és a konzultációkat a Mozgalom tagjai tartják, így lehetôségük van kipróbálni, milyen a „frontvonal” másik oldalán állni, ezzel is fejlesztve prezentációs készségüket.

Nevünkhöz fûzôdik továbbá a nagy hagyományokkal bíró 2-es túra, valamint a Pécsi Tavasz egyik fô eseménye, a hegyi vetélkedô és a 100 fröccs challenge, ami ebben az évben fog debütálni.

Ha felkeltettük érdeklôdésedet és szeretnél egy jó csapat tagja lenni, megtalálsz minket minden egyetemi rendezvényen.

Legközelebb a Diákszervezeti hétvégén találkozhatsz a kék pólós TM-esekkel, vagy ugorj be hozzánk a B023-as irodába!•

11

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Tiszán innen, Dunán túl

Délvidéken jártunk

2013. július 19-20. napjain, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 194445 Alapítvány által kiírt és általunk elnyert pályázati támogatásból valósítottunk meg azt a két napos bácskai körutazást, melynek során a PTE hallgatóinak egy csoportja látogathatott el olyan, a mai Szerbia területén található magyar településekre, ahol 1944-ben magyarellenes genocídiumot hajtottak végre jugoszláv kommunista erők. Írta: Barkóczi Csaba A diákok megtekinthették az ott történt borzalmas események helyszíneit. A második világháborút követôen a Bácskát ismételten elfoglaló szerb félkatonai egységek a jugoszláv vezetés tudtával és egyetértésével mintegy 40 – 80 ezer rendszer- és osztályellenesnek minôsített polgári személyt, elsôsorban magyarokat és németeket, valamint kis számban horvát, rutén személyeket likvidáltak. A cselekmény valós motivációja az etnikai tisztogatás megvalósítása volt.

Utazásunk célja az akkori események helyszíneinek végigjárása és a történelmi ismeretterjesztés mellett a magyar kulturális értékek megtekintése és a határon átnyúló magyar-magyar kapcsolatok elmélyítése volt.

A csoport 2013. július 19-én, reggel indult a Közgazdaságtudományi Kar bejárata elôl.

Az elsô megálló Zombor volt. A vármegyeházán egy helyi idegenvezetô kísérte végig a csoportot és mesélte el a város történetét, részletesen kitérve a település nevezetességének számító – a tanácsteremben álló – millenniumi óriásfestmény történetére, amely a zentai csatát ábrázolja. Ezt követôen az utasoknak lehetôsége nyílt körbejárni a város sétálóutcáját, melyet szépsége miatt bármely európai város megirigyelhetne.

Ezután Bajmokra utaztunk, ahol az 1944es áldozatok emlékhelyéül szolgáló Bajmoki Akácfa tövében tartottunk pihenôt. Itt a partizánok mintegy 400 környékbeli magyart, elsôsorban fiúkat és férfiakat végeztek ki, bírósági ítélet és jogi eljárás nélkül. A

12

hallgatók mécseseket gyújtottak az áldozatok emlékhelyénél, óvatosan letörölgették az emléktáblákat és visszaállították a szél által feldöntött koszorúkat.

Majd utunk Szabadkára vezetett, ahol elôször szintén az 1944es terror áldozatainak emlékhelyét tekintettük meg. Itt közel 7000 Magyarországhoz lojális polgárt, elsôsorban magyar anyanyelvûeket végeztek ki szerb partizánok. Az emlékmûnél Harsányi Ákos – a Fészek volt fôszerkesztôje – és jómagam helyeztük el az emlékezés koszorúját a Pécsi Tudományegyetem nevében. A megemlékezés a Himnusz éneklésével végzôdött, majd az utasok gyertyát gyújtottak az áldozatok tiszteletére. Ezután a belvárosba látogattunk, ahol a városháza megtekintését követôen a honismereti vezetô – rövid szabadidôt hagyva a csoportnak – körbevezetett bennünket, bemutatva a helyi magyar emlékeket.

Másnap reggel továbbutaztunk Zentára, ahol a Tisza partján a zentai csata emlékmûvét tekintettük meg, majd onnan még távolabbi célpont felé vettük az irányt, Csúrogra, ahol a délvidéki vérengzések az egyik legnagyobb számú magyar áldozatot követelték. A háborút követôen az ott élô szerbek a település magyarságának teljes egészét kiirtották. 1944-ben 3000 magyart öltek meg szerb soviniszták, 1945-ben pedig további több ezer embert a járeki koncentrációs táborba szállítottak, ahol jelentôs részük életét vesztette. A vérengzések helyén 1994 óta áll emlékkereszt,

ám ezt az ottani szerbek minden évben megrongálták. Idén készült el az az emlékmû, melyet Áder János magyar köztársasági elnök és Tomiszláv Nikolics szerb államfô közösen avattak fel, bízva abban, hogy a közös emlékmû a két nemzet megbékéléséhez vezethet.

A csúrogi kegyhely meglátogatása után a csoport Temerinbe utazott, ahol Matuska Márton délvidéki újságíró tartott elôadást az akkori eseményekrôl az áldozatok emlékhelyénél.

Temerin után Újvidék festôi városába érkeztünk, ahol rövid ebédet követôen megtekintettük a pazarul felújított belvárost.

Majd egy óra szabadidôt kaphattak az utasok, akik a jó idôben kellemes és maradandó élményeket szereztek a Vajdaság fôvárosában. Újvidék szépsége bármely magyar városéval vetekedhet.

Ezt követôen a Szerémségben elhelyezkedô erôdtelepülést, Péterváradot tekintettük meg, ahonnét gyönyörû kilátás nyílik a Duna túlsó partján elterülô Újvidékre. A város több tízezer császári katona állomáshelye volt a déli határ mentén, ami a törökök esetleges elôretörésének megakadályozását szolgálta a 18-19. századokban.

Pétervárad egész Európa legnagyobb méretû erôdítménye.

Innen a Duna északi partjára visszatérve haladtunk egészen a határig, amin Palánkánál keltünk át. A Horvátországba való visszatérést követôen rögtön Újlakon álltunk meg, ahol a csoport elzarándokolt Kapisztrán János ferences rendi szerzetes, a Nándorfehérvárt védô keresztes hadak parancsnokának szarkofágjához. A templom és a kegyhely megtekintése után indultunk haza. •

XXI. évfolyam 1. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK A hónap hallgatója

A lány a fényképezôgéppel 1993-ban, újságunkkal egy időben látta meg a napvilágot a Fészek egykori felelős szerkesztője, Erőss Timi is. Többek között ennek apropójából folytattuk baráti beszélgetésünket.

Készítette: Doma Messzirôl érkeztél közénk. Miért éppen a Pécsiközgázt választottad? Úgy érzed, jól döntöttél?

Legfôképpen azért döntöttem így, mert mindig is korán szerettem volna önállóvá válni, és megtanulni, milyen gondoskodni önmagamról. Ezen kívül meghatározó szempont volt, hogy teljesen más a diákélet itt, Pécsett, mint a fôvárosban, és ezt teljesen pozitív értelemben mondom. Az érettségi elôtt úgy határoztam, nagy szerepet fog játszani a döntésemben, hogy a lexikális tudás mellett mi minden mást sajátíthatok el az adott egyetemen; hogy minél több mindenbe belelássak, és hogy megtalálhassam azt, amiben kibontakozhatok. A marketinges szakválasztásomat illetôen úgy gondolom, jól választottam, mert mindig van hova fejlôdni. Adott a lehetôség megtalálni azt az utat, ahol az ambícióimat megvalósíthatom. Úgy tudom, több diákszervezetnek is a tagja vagy, és elsôévesként sokan csak így ismertek: „a lány a fényképezôgéppel”.

Valóban sok egyetemi rendezvényen a fényképezôgép volt a „sminkem”, de ezt csak még többre értékelem, mivel gólyatáborban közölték velem, hogy a Karton Networkbe kizárt, hogy tagságot nyerjek.

Mára szerencsére változott a felállás, hiszen már öten alkotjuk a gárdát. Emellett a Fészek és a KTB tagjaival is az elsô szemeszterben ismerkedtem meg, akiknek pécsiközgázos élményeim nagy részét köszönhetem.

A Fészek felelôs szerkesztôi pozícióját másfél évig te töltötted be. Volt már elôtte is ehhez hasonló tapasztalatod? Mikor kezdtél újságírással foglalkozni?

Leszámítva az általános iskolás miniatûr cikkírói próbálkozásaimat, az elsô említésre méltó eseménynek a gimnáziumi lap megreformálását tartom. Összehoztunk egy kb. 5 fôs csapatot, és megalkottuk a

XXI. évfolyam 1. szám

designt, a rovatokat és az elsô „új” lapszám tartalmát, amelyek koordinálásáért én feleltem. Az iskola nyomtatójával kinyomtatott oldalakat saját kezûleg hajtogattuk és tûzdeltük össze, ami utólag kicsit retroként hat, fôleg a Fészek nyomdai munkálatainak végigkövetése után.

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek, mire vagy a legbüszkébb ezen idôszak alatt? Mit köszönhetsz az újságnak?

Amikor Ákossal lemondtunk, és átadtuk vezetô pozíciónkat, sok mindennel szembesültünk. Az, hogy mekkora szeretettel búcsúztattak el minket, rávilágított arra, hogy milyen is volt az elmúlt másfél év. A sok közös program, eszmecsere egy-egy téma kapcsán, az, hogy közösen tettünk le valamit az asztalra, ami nem csak az egyetemen belülre, de kívülre is eljutott, még közelebb hozta egymáshoz a tagokat. Határidôre dolgozni egy nagy létszámú szerkesztôségben nem nevezhetô zökkenômentesnek, mégis sikerült összehangolódnunk. A tavaly szerzett elismerésünk, amikor második helyezést értünk el „Az év diáklapja” kategóriában, új lendületet adott ahhoz, hogy minden körülmények között bízhassunk abban, hogy megoldást találunk a Fészek fennmaradására. Az már önmagában siker, hogy továbbra is vagyunk, és célunk, hogy minôségi lapot kapjanak kézhez az Olvasók.

zen lehetett szabadulni, és más olyan hobbi felé kacsintgatni, ami komoly idôráfordítást igényel. Ezt szerettem volna pótolni az egyetem alatt, addig, amíg ki nem lépek a munkaerôpiacra. Megvolt az igényem arra, hogy változást lássak a mindennapjaimban, ami végül részben már meghozta az eredményét. Azon túl, hogy olyan tevékenységeket találtam, amikben hasznosnak éreztem magam, megismertem jelenlegi korlátaimat is. Sokszor feszegettem a határaim, nem ismertem teljes mértékben a tûrôképességemet, de az elmúlt évek után könnyebben mondok nemet, mert rangsort állítok, és azután döntök.

Egyelôre kicsit hadilábon állok azzal a tudattal, hogy nem lehet mindent egyszerre csinálni, de azt hiszem, miután megmászom a „pécsiközgázos lépcsôfokot”, még mindig lesznek elôttem kihívások.

Szeptemberben az Erasmus program keretein belül utazol külföldre.

Hol vágsz neki a következô félévednek?

Milyen jövôbeli terveket szövögetsz még?

Az ôszi szemesztert Lyonban fogom tölteni, így a legközelebbi tervem, hogy tovább fejlôdjön az angol és francia nyelvtudásom, illetve remélem, marad szabadidôm a fényképezésre is. Az eddigi egyetemi éveim leginkább a diákszervezetekrôl szóltak, úgyhogy most már igyekszem egy kicsit jobban koncentrálni a szakmai dolgokra is.

Egyelôre egy családi vállalkozás marketingtevékenységeibe segítek be, emellett hazaérkezésemig az egyetemi évkönyv szerkeszVolt egy lány, aki eljött Pécsre belekós- tésével is végeznünk kell. tolni az önálló életbe, felelôsségbe, közösÜzennél valamit a hallgatótársaidnak is? ségi létbe. Hogyan élted ezt meg? MegMindig legyenek elképzeléseitek, és haváltoztatott téged?

A gimnáziumi éveim szabadidejét a kosár- ladjatok afelé, hogy megvalósítsátok – de ha labda-edzések és -meccsek vették el. Az útközben valami spontán jött lehetôségbe edzônk olyan maximalista volt, hogy nehe- botlotok, merjetek élni vele! •

13

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Simonyi Nyári Egyetem 2013

Haliho ’hio

„Ha egy ember álmodik, az csak egy álom, de ha többen álmodnak egyszerre, az a valóság kezdete.” /Friedensreich Hundertwasser/ Írta: Harsányi Ákos A világ minden pontján megannyi elképesztô üzleti ötlet pattan ki az emberek fejébôl, számtalan remek gondolat indít útjának egy-egy újabb céget a megvalósulás mezsgyéjén. A merész álmok többsége azonban mégis hiú ábránd marad, vagy útjára indul ugyan, de megreked valahol a való élet rögös útvesztôiben.

Sajnos ez a helyzet hazánkban is.

Ez ellen küzd hatalmas elánnal immár több, mint húsz éve az Ohio University College of Business és a Pécsi Tudományegyetem egymással karöltve. Az ohioi és pécsi diákokból összeválogatott lelkes csapatok évrôl évre különbözô dél-dunántúli kis- és középvállalkozások, illetve magánvállalkozók megsegítésén fáradoznak nyári szünetük nagy részét feláldozva. A jelenleg Simonyi Consulting Center néven futó esemény résztvevôi azonban hatalmas tapasztalatra tehetnek szert, rengeteget tanulhatnak ez alatt a pár hét alatt, az eddigi tanulmányaik során elsajátítottakat pedig kipróbálhatják a mindennapok rideg valóságában is. Elménk tágításán, valamint tapasztalataink bôvítésén kívül az üzleti kapcsolatok kiépítésére is remek alkalmat kínál a program, hiszen sikeres üzletemberekkel, világhírû elôadókkal találkozhatnak a diákok. Természetesen a résztvevôk igyekeznek megtalálni a minôségi munka és a szórakozás megfelelô harmóniáját, így az emlékezetes bulikra, kirándulásokra és életre szóló barátságok kialakítására is bôven jut idô. Ezen információmorzsák tudatában és azok hitelességében reménykedve vettem részt idén én is a Simonyin.

14

Az elsô napon még megszeppenve léptem be a nyáron igencsak kihalt Pécsiközgáz épületébe. Bevallom ôszintén, eléggé aggódtam a nem éppen anyanyelvi szintû angoltudásom miatt. A bizonytalan bemutatkozások végighallgatását követôen azonban nem kellett sokáig várni, hogy fergeteges hangulatban vessük bele magunkat az aznapi – még bemelegítésnek szánt – feladatokba és kiderüljön, hogy egyáltalán nem jelent problémát a hiányos nyelvtudás. A 19 amerikai és 30 magyar diák a hivatalos nyitó banketten felhôtlenül ismerkedett egymással, a vacsorát követôen pedig már régi jó barátokat megszégyenítô módon vetették bele magukat a Sétatér Fesztiválba. A tényleges munka június 17-én kezdôdött, amikor megkaptuk a 3-6 fôbôl álló csapatok beosztását. Minden csapat vegyes volt, tehát tartalmazott magyar és amerikai diákokat is. A beosztás pár nappal késôbb, egy szlovák lány érkezése után lett teljes. Ez a nap egyszerre volt barátságkötés a munkával és közös munka az újdonsült barátokkal.

A következô napokban találkoztunk az adott cégek képviselôivel, akik elénk tárták a projektek lényegét. Igen sokrétû volt a programban részt vevô vállalkozások listája: az utazási irodától kezdve a sebészeti klinikán és az elmaradott városrészen át a fogyatékosokat segítô non-profit szervezetig bezárólag tényleg széles volt a paletta. Mindenkit több projektbe is beosztottak, így a csapatoknak tökéletes összhangban kellett megszervezniük a megbeszéléseiket, ami többször is problémákba ütközött. Jómagam is öt eseten dolgoztam és bevallom, néha úgy éreztem, szétszakadok. Az 50 résztvevô nem kevesebb, mint 38 eseten dolgozott.

Idén a Kék Gazdasághoz köthetô projekteknek különös figyelmet szenteltek: némelyiken már három héttel a program kezdete elôtt elkezdtek dolgozni. Késôbb pedig ezek közül négy projektbe a Kék Gazdaság Nyári Egyetem résztvevôi is bekapcsolódtak, akikkel közösen igyekeztünk megoldani az adott problémákat. A kék gazdaság jeles képviselôi, mint Pásztor Zsófia, Günter Pauli vagy Brandon Pitcher szintén segítô kezet nyújtottak a munkánk során.

Nem csak a cégek, de a feladatok is igen sokrétûek voltak, többek között cégalapítás,

üzleti és marketing terv, új design kialakítása, városrészfejlesztés, piackutatások, új partnerek keresése, benchmarking, online felület fejlesztése tartozott közéjük. A kezdeti lelkesedésünk ugyan idônként alábbhagyott, de lelkiismeretes munkánk végül többnyire meghozta gyümölcsét. Ugyan akadt egy-két projekt, ami a megfelelô mennyiségû információ hiányában kudarcba fulladt, de szerencsére nem ez volt a jellemzô, és a cégek képviselôi elégedett arccal távoztak a mindent összegzô záró meetingekrôl. Több projektünk pedig a Kék Innovációs Vásáron is bemutatásra került.

Ami pedig a szórakozást illeti, abból sem szenvedtünk hiányt. A közös iszogatásoknak, táncolásoknak, beer pong bajnokságnak, ebédeknek, bográcsozásoknak, fesztiválozásnak, kirándulásoknak, a horvátországi kiruccanásnak és minden közösen eltöltött percnek köszönhetôen az ideérkezô idegenek barátainkként távoztak. Engem pedig azóta is csábít, hív az Ohio… •

XXI. évfolyam 1. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Születési név: Fészek, Születési év: 1993., Anyja neve: László Barna, Nagy Zsolt, Réti Gábor, Testhossz: 10 oldal

BeFészkeltük magunkat!

Talán valaki Közületek nyomon követi a címlapon megjelenő évfolyamszámot, akkor feltűnhet, hogy 20 évesek lettünk! Reméljük Sokatoknál többet jelent az újság holmi gyorsan félredobott papírtömegnél, hiszen nem is gondolnátok mennyi munka áll egy-egy szám mögött, és most már 20 éves tapasztalat. Írta/Összeállította: Petra Szoktál Fészket olvasni, mennyire mélyen tanulmányozol egy-egy számot?

Igen, rendszeresen szoktam olvasni. Általában sietek, mikor kézhez veszem, ilyenkor csak futólag olvasom át, de ha egy cikk felkelti az érdeklôdésemet, azt utólag mindig elolvasom. Illetve a keresztrejtvényt sem hagyom üresen.

Van kedvenc rovatod?

Nincs konkrét kedvenc, de ha már választani kell, az Oktatói portré az, ami leginkább leköti a figyelmem, mivel érdekes háttér információkat tudunk meg az oktatóinkról. Na és persze a Sz@ rpoén Bt., ami nem maradhat ki a sorból.

Volt kedvenc központi témád, amely köré felépült az újság?

Ha jobban belegondolok, akkor az idei továbbtanulás az, ami a legjobban foglalkoztatott. Kíváncsi voltam, hogy a diákok milyen szakot választottak, és hogy melyik egyetemre/fôiskolára jelentkeztek a legtöbben. Az újság mindezt érdekes megvilágításba helyezte, úgy hogy egy-két statisztikai adatot is közzétett.

Szerinted minek tudható be a Fészek immáron 20 éve sikeres mûködése?

Az én szemszögembôl a kiadvány jól megszerkesztettsége, a diáksághoz igazodó fogalmazásmódja, a témák sokszínûsége, „lapok” színessége adja. Azt sajnos nem tudhatom, hogy ez 1993 óta így zajlik-e, viszont amióta én olvasom, azóta ez a színvonal konstans.

Tudsz valamit kötni 1993-hoz (gondolva akár filmekre, együttesekre, stb.)?

Filmek terén ezen idôszakot szerintem joggal nevezhetem a Reszkessetek betörôk, valamint Walter Mattau és Jack Lemmon korszakának, de egyik utólag megnézett és kedvelt filmem, az Összeomlást is pont ebben az évben adták ki.

Van konkrét rovat, amit mindig elolvasol, vagy spontán szelektálsz? Érdeklôdési köreimet fôképp a tudomány, a történelem, a politika és a „filmes kultúra” adja. Nagyrészt, ha kezembe veszek egy Fészket, a spontán szelektálás az úr, de például a Házunk Tája és a Lehúzó viszonylagos politizálását szinte mindig megnézem.

Szôke Annamária, BA III.

Budai Balázs, MA I.

Véleményed szerint a Fészek, mint hagyományos nyomtatott sajtó, meddig maradhat fent?

Szerintem szükség van még nyomtatott formájú újságra, mind attól függetlenül, hogy egy erôsen fejlôdô világot élünk, ahol a legtöbb információ átadás elektronikus úton történik.

Szerencsére még ma is van igény arra, hogy az, amit olvas az ember, kézzel fogható és nyomtatott legyen, ne pedig egy képernyô.

Mennyire fontos, hogy egy újság küllemre is „eladható” legyen, felülírhatja-e a tartalmat? Mit gondolsz e kapcsán az újságról?

Semmiféleképpen nem írhatja felül a tartalmat a külcsín, viszont jelentôs mértékben tudja befolyásolni. Érdemes adni az igényes megjelenésre, a figyelemfelkeltô motívumok, képek, színek sokszor csodákra képesek, melyek hatására az olvasó szívesebben olvassa az adott újságot és ez által sokkal elégedettebb is lesz.

Te milyen újításokat vezetnél be az újságnál?

A külsô, azon belül is a színek kapcsán szerintem remek hatással lenne az újság megjelenésére, ha az egész színes lenne. Költséghatékonyság szempontjából ez nagyobb ráfordítást igényelne, viszont ezzel is lehetne növelni az újság, mint hagyományos nyomtatott sajtó színvonalát és akár még eladhatóbbá tenné.

Kovács István, BA II.

Mi a véleményed a Fészekrôl?

Színvonalas újságnak tartom, mindig friss és érdekes témákat dolgoztok fel.

Kiemelnél valamit, ami leginkább megfogott benne?

Leginkább azt szeretem a Fészekben, hogy minden számban van olyan cikk, amely felkelti az érdeklôdésemet. Minket, hallgatókat érintô témáról szól, legyen az szakmai vagy szabadidôs tevékenység.

Egy ilyen diákszervezetnél, mint a Fészek, a produktum, vagy a társaság az elsôdleges?

Véleményem szerint mindkettô nagyon fontos, mivel kiváló csapatmunka szükséges a kitûzött cél elérése érdekében.

Lehet a kezdeti lendületet tartósítani egy folyamatosan változó társasággal?

Attól függ, hogy a különbözô generációk milyen szervezeti kultúrát képviseltek, milyen értékeket adtak tovább. A vezetôségnek kulcsfontosságú szerepe van ezek kommunikálásában. A folyamatosan változó társaság pedig lehet az egyik mozgatórugója a lendület megtartásának, hiszen idôrôl-idôre új tagok érkeznek, akik kreativitásukkal, ötleteikkel színesíthetik a diákszervezet munkáját, életét. •

XXI. évfolyam 1. szám

Rasztik Hajnalka, MA II.

15

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK AEGEE módra

Kalandozások Szlovéniában és Hazánkban

Ha vágysz egy kis izgalomra is a nyáron és nem csak a Balaton vagy a tenger partján tespednél, ha szeretnél 30 új örök barátot, akkor csatlakozz az AEGEE-Pécshez és látogass el a 2014-es év több mint száz nyári egyetemének valamelyikére, vagy az év közben megrendezett számos helyi és nemzetközi eseményre! Írta: Mühl Roland Az AEGEE egyik leghasznosabb és legjobban várt eseménye a Nyári Egyetem, melynek három típusa létezik. A Summer Course (SC – 10Euró/ nap) egy elôre meghatározott témára – pl. a helyi gasztronómia – épülô esemény. Az árban benne van a szállás, a napi kétszeri étkezés és a programok. Ezt követi a Summer Course + (SC+ – kb. 13Euró/nap), ami az elôzôtôl annyiban különbözik, hogy akár 2-4 hét hosszúságú is lehet. Ám a legtöbb ember által választott és egyben a legizgalmasabb Nyári Egyetem a Travelling Summer University (TSU), vagyis az utazó nyári egyetem. Szintén 13Euró/ nap, és egy 2-4 hétig tartó kulturális túrát jelent, amit két vagy több antenna szervez. Az AEGEE helyi szervezetei Európa 40 országában rendeznek hasonló eseményeket májustól szeptemberig, ebbôl idén közel száz közül válogathattak a szervezet tagjai.

Idén az AEGEE-Pécs egy 16 napos utazó nyári egyetemet rendezett a szlovéniai AEGEEMariborral július 3. és 18. között. Az esemény neve ’Love Through Ages’ volt és igyekezett mind a szlovén, mind a magyar hét alatt történelmi helyszínek bemutatásával összekovácsolni az Európa minden zugából érkezett 25 diákot. Az álmatlan éjszakák Mariborban kezdôdtek a regisztrációval, ahol már javában zajlott a Lent Fesztivál, Közép-Európa egyik legnagyobb kulturális fesztiválja. A regisztrációt az elsô közösen eltöltött vacsora és néhány ice-braking game követte. A résztvevôk és a szervezôk már az elsô napon hamar megtalálták a közös hangot, ami remek kezdetül szolgált az éjjeli traffic light partihoz.

A második napon az elsô nehéz közös ébredés és a reggeli után városnézô túrára mentünk Maribor történelmi színhelyeire, melynek

16

vezetôje az AEGEE-Maribor egy korábbi tagja volt, aki manapság hivatásos idegenvezetôként dolgozik. Az ebéd utáni fáradtságot a parkokban és a város felé emelkedô dombokon vetélkedôkkel és egy rövid túrával vezettük le, majd a szállásra való viszszaérkezés után nem maradhatott el az esti buli sem.

A pénteki nap témája a reneszánsz volt, melynek keretében napközben kreatív és tánc workshopokkal készültünk az esti maszkabálra. A program a résztvevôk és a városlakók örömére nagy sikerrel végzôdött.

A szombati nap tematikája sem kímélte a szórakozni vágyókat. Az egész nap a kubai forradalom és salsa világa köré szervezôdött, majd egy jól fûszerezett latin vacsora és az azt követô oldsmobile fényképezkedés után feledhetetlen salsa esttel zártuk a napot.

Vasárnap a forradalmi hangulat után szlovén nyelvkurzussal és tradicionális szlovén ebéddel folytatódott a program. Ebéd után csapatvetélkedôkkel készültünk az esti European Nightra. Ez egy régi tradíció az AEGEE eseményein, melynek keretein belül az eseményen részt vevô országok prezentálják saját kultúrájuk egy darabját néhány tipikus étel- és italkülönlegesség bemutatásával.

A vállalkozóbb szellemûeknek lehetôsége volt egy mini gasztró Eurotripre az országok asztalainál, kisebb-nagyobb sikerrel.

A hétfô teljesen nyilvánvaló és érthetô módon relaxációval folytatódott, melynek helyszínéül a Maribor-sziget vízi élményparkja szolgált.

A medence partján töltött nap után újult erôvel

vághattunk bele az éjszakába: rövid séta után a Piramida dombon egy hangulatos helyi mûvészklubot látogattunk meg.

A hetedik és egyben utolsó napon lehetôségünk nyílt kipróbálni a helyi tradicionális tutajos mesterséget, melynek során a hangulatot szlovén zenészek és a tutajos hagyományok szolgáltatták. A szervezôk közül ketten egy tréfás ceremónia után tutajos keresztelést kaptak a hideg Drávában. A szállásra való visszaérkezés és készülôdés után nehéz búcsút vettünk Maribortól egy utolsó feledhetetlen buli keretében. De nem volt idô a csüggedésre, hiszen az esemény java még hátravolt: másnap reggel 9-kor külön busszal indultunk a Balatonra.

Július 10-én Keszthely érintésével megérkezett Magyarországra a 25 résztvevô, 8 maribori szervezô és 5 pécsi kísérôjük, akik között 1 német leányzó is volt, aki tavaszi Erasmusa során csatlakozott a szervezethez. Rövid túrát tettünk a Festetics-kastély kertjében és Keszthely belvárosában, majd ebéd után megindult a csipet csapat Balatonszéplak felé, ahol a siófoki Camping Hotelben várt rájuk további 5 pécsi szervezô az 50 literes bográcsban rotyogó vacsorával. A bemutatkozások, a szobakulcsok kiosztása és a bepakolás után jöhetett is a csilis bab, majd az alapozás az estére. Mivel már egy hetet együtt töltöttek, részben összeszokott csapatról volt szó, ezért az estét – és az éjszaka nagy részét is – balatoni esti fürdôzéssel, italozással a stégen és csapatépítô játékokkal töltöttük.

A 8 órai korán kelés után a reggeli tálalása és elfogyasztása volt a napirenden levô elsô pont, ami hozzásegített ahhoz, hogy újult erôvel nézhessünk a programok elé. Délelôtt 11 körül elindultunk a helyi vasútállomáshoz, hogy elzakatoljunk Szántódra, ahonnan komppal szeltük át a zöldeskék vizet Tihanyba. Megérkezésünk után kisvonatra

XXI. évfolyam 1. szám

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK cseréltük jármûvünket, amivel felsuhantunk egészen az apátságig. Ott kisebb történelmi lecke után megnéztük, illetve meghallgattuk, hogy az „AEGEE” szó mennyire jól pattan vissza az apátság faláról a híres Visszhang-dombnál.

Délután újra jött értünk a kisvonatunk, hogy levigyen minket a tutajunkhoz. A szállásra visszaérve a többi pécsi szervezôvel nekiálltunk a hagyma és a krumpli pucolásának az esti vacsihoz, ami ezúttal paprikás krumpli volt.

Közben a résztvevôk kártyázással, pihenéssel és fürdôzéssel múlatták az idôt.

Evés után összeszedelôzködtünk és felpattantunk a többi bulizni vágyóval az utolsó Siófokra tartó sebesre, hogy megnézzük, milyen is az a híres balatoni night life.

Csalódás nem ért minket. 40 emberrel hogy is érhetett volna, hiszen a jó hangulat és a hely adott volt, így hát roptuk is rendesen a Spagetti Házban és a Captain Morgan hajón. Hajnalban egy burger, majd igencsak rövid pihenés után jöhetett a reggeli és irány a part. Itt mókás csapatvetélkedôkkel vártuk a résztvevôket, akik bár kissé fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel álltak neki a feladatoknak.

Ez nem is csoda, hisz egy finom ágyas körte pálinka járt a nyerteseknek.

A délután további része fürdéssel, napozással, lazulással telt, majd a kora esti órákban megérkezett a busz, ami Pécsre szállított minket.

Búcsút intve a Balcsi azúrkék vizének elindultunk hát Sopianae felé.

Amint mindenki beköltözött a szálláshelyünkre, jöhetett a vacsora, majd az esti buli Szabó Ádám – ismertebb nevén Dj Portugal – jóvoltaból a Pécsi Est Caféban, ahol ismét hajnalig meg sem álltunk. Másnap támogatónknak, a Szigetvári Önkormányzatnak köszönhetôen egy újabb történelmi programban lehetett részünk Szigetvár várában, ahol interaktív tárlatvezetéssel, harci bemutatóval és íjászattal kedveskedtek nekünk. Átmentünk egy helyi étterembe, majd teli hassal távoztunk a Szigetvári Gyógyfürdô irányába, ahonnan a jól megérdemelt pihenés és relaxálás után az esti órákban visszatértünk Pécsre. A spa-ban töltött délutánnak köszönhetôen fitten és fiatalosan vágtunk neki az éjszakának, immár az AEGEEBudapest nyári egyetemének csapatával.

Vasárnapra aktívabb pihenést találtunk ki, így a pécsi szervezôk egy része felkísérte a csapatot a

XXI. évfolyam 1. szám

Tettyére, ahol még a gyerekeknek szánt játszóteret is kipróbálták. Amíg ment a móka a Tettyén, a szervezôk másik fele szorgosan készült a délutáni City Rally-ra és az esti grillezésre. Ebéd után jöhetett is a City Rally: egy olyan vetélkedô, ami alatt vicces feladatok teljesítésével a résztvevôk maguk fedezhetik fel a várost. Ment is hát a harc a pontokért, így nem volt csoda, hogy korgó hassal tértek vissza hôseink! Nem is volt gond, mindjárt csillapíthatták farkaséhségüket finom grillételekkel, egy-két sör társaságában.

de a legnagyobb sikert az interaktív Labor aratta.

A szállásra visszaérve vacsoráztunk, majd készülôdtünk a tematikus bulira, ami ezúttal egy retro ’70-es, ’80-as és ’90-es évek party volt. Megindult hát a színesen öltözött tömeg a városon keresztül, hogy egy jót mulasson.

A szerda reggel szomorkás volt, hiszen mindenki tudta, hogy ez lesz az utolsó programokkal telített nap.

Ennek szellemében valami nagyon izgalmassal készültünk: lasertag várta a csapatot a PTE ÁJK aulájában, ahol mindenki kellôképpen felébredt. Ebéd közben szusszantunk egyet, majd körbementünk még utoljára a városon, miközben pár szervezô az esti búcsúbulira készítette elô a terepet. A túra részeként minden résztvevô egy apró lakatot helyezett el Pécs legújabb, júniusban felavatott lakatfalán, melyek egy masszív láncot alkotnak, az esemény címére is utalva. Majd jöhetett is a záróünnepség, ahol – sikeresen teljesítve a ránk kiszabott büntetést – visszakaphattuk a még Szigetváron ellopott AEGEE-Pécs zászlónkat a maribori szervezôktôl.

Ezen kívül különbözô oklevelek kerültek kiosztásra, illetve a City Rally nyertes csapatát is kihirdettük. Ezt követôen kezdôdhetett a graffiti party, amin eleinte mindenki fehér pólóban virított. Ez nem sokáig maradt így, mivel egymásra írtunk filccel és tollal minden kedvességet és jókívánságot – innen hát a graffiti név.

Csütörtökön a reggeli után a résztvevôk nagy része készen állt az indulásra, hiszen már 11-kor indult a vonatuk fôvárosunk felé, ahol többen még pár napot töltöttek. Az állomáson szoros ölelések és keserédes mosolyok között könnyes búcsút intettünk újdonsült családunknak. •

Miután mindenki jóllakott és elkészült, jöhetett a ’30-as évek buli, ami korhû ruhákban és zenével telt el. Bár lassan indult a reggel, igyekeztünk tartani magunkat a napi ütemtervhez, mert elég sûrû program várt ránk. Megcéloztuk a Közgázt, ahol a délelôtt során prezentációkra és workshopokra került sor, köztük gyorstalpalóra magyar nyelvbôl, táncra, énekre és egy bortörténeti elôadásra is. Az utóbbi hasznossága a délután folyamán derült ki, ugyanis bortúra várt ránk a Villányi borvidéken. Kiadós ebéd után el is indultunk a Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal és a TükeBusz Zrt. által felajánlott helyi járatos busszal Palkonyára. Ott Mokos Balázs, a Mokos Családi Pince fiatalabbik sarja várt ránk, hogy körbevezethessen minket a 2007-es év Európa Kulturális Falujában, illetve saját birtokukon. A négy borból és kuriózumnak számító gyümölcsborból álló kóstoló után korlátlan fogyasztással és szendvicsekkel kedveskedtek nekünk a háziak. A jól sikerült Ezúttal is szeretnénk megköszönni estének köszönhetôen a csoport nagy része már támogatóinknak és partnereinknek a 11-kor békésen aludt. Ennek a ténynek hála az rendezvény sikeréhez való hozzájárulásukat! ébredés könnyen ment – szerencsére, hisz az egyetemen további tematikus workshoppok Támogatók: Szigetvári Önkormányzat, Pécs Megyei vártak ránk. Ebéd után Baditz Mihállyal, a Balassi Jogú Város Polgármesteri Hivatal, Pécsi Tudományegyetem Intézet munkatársának vezetésével ismertük Partnerek: Tüke Busz Zrt, Balassi Intézet, Zsolnay meg partnerünk birodalmát, a Zsolnay Negyedet. Kulturális Negyed, EHÖK, Mokos Családi Pincészet Itt mindenki megtalálta a magának való tárlatot,

17

PÁRBESZÉD

FÉSZEK - Oktatói Portré dr. Barancsuk János -

A Mi Alma Materünk Egyetemi docens, oktató, Mikroökonómia szakértője, Szakkollégista, családapa és rendkívüli barát. Kedves, önzetlen ember, aki a maga területén páratlan tudással és alázattal műveli a tanári szakmát értünk, hallgatókért. Írta: Faragó Bernadett

Hogyan emlékszel vissza a gyermekkorodra? Hol nôttél fel?

Egyre távolabb kerül, de gyakran emlékszem rá, jó, hogy ezáltal egységként tapasztalom meg az életemet. Szerettem ezeket az idôket, mint ahogy igyekszem szeretni mindig azt a korszakot, amiben épp vagyok.

Nem a városi aszfalt nevelt fel. Egy kis településen, Veszprém megye közép-nyugati részén, Devecserben születtem, de négy és fél éves koromig a szomszédos Somlóvásárhelyen laktunk. Ez egy kis falu, innen költöztünk Devecserbe, ott végeztem az általános iskolát. Nagyon fontosnak érzem a gyerekkoromban, hogy minden nyáron néhány hetet – volt, hogy másfél hónapot is – anyai nagymamáméknál, Csongrádon töltöttem, ahol meghatározó élményekben volt részem. Ezt a várost és a környékét a másik szülôföldemnek tekintem.

Azóta is hazajársz?

Most is éppen oda készülök néhány napra, Devecserbe. Nagyon szeretek hazamenni, az a sokkal csendesebb, nyugalmasabb vidék és a szülôi ház tudja lecsillapítani bennem a „pörgést”, megadni számomra a kikapcsolódás örömét. Ha módom van rá, sokat biciklizek, különösebb terv nélkül választva útvonalat.

Igazi rosszcsont vagy jó kisfiú voltál kisgyermekként?

Nem voltam különösen rosszcsont, legalábbis Devecserben, mert apu elég szigorú ember volt, és igyekeztem vele kerülni a

18

konfliktusokat. Ez nem azt jelenti, hogy szelíd kisfiú lettem volna, aki áhítatosan bámulta az eget. Rengeteget jártam focizni, biciklizni, erdôn-mezôn csatangolni a többi sráccal. Csongrádon, távol aputól, nagyobb szabadság vett körül. Volt ott egy, a barátokból verbuválódott csapatom, amellyel azért elkövettünk néhány csínyt. Úgy tudom középiskolás éveidet Pápán töltötted. A szüleid támogatták, hogy értelmiségi pályára lépjél, vagy más elképzelésük volt a jövôdet tekintve?

Támogatták, így lehetek most elsô generációs értelmiségi, amit köszönök nekik így utólag is. Merthogy a szüleimnek nem adatott meg a továbbtanulás lehetôsége: szegény, kétkezi munkát végzô családokból származnak. Ez lehet az oka, hogy az „egyszerû” munka – legyen az földmûvelés vagy akár utcaseprés – számomra ugyanolyan tiszteletreméltó, mint egy szellemi foglalkozás. Érdekes, hogy a felmenôim – különösen anyu családja – ezzel együtt is rendkívül olvasott, a világra nyitott emberek voltak. Idôrôl-idôre „ki is emelkedett” közülük egy-egy „személyiség”, akibôl politikus, újságíró, vagy tanár lett. Mivel én is jó tanuló voltam, a tanáraim inspiráltak a továbbtanulásra, ami annak idején nem volt olyan természetes dolog, mint manapság. Így kerültem Pápára, a közgazdasági szakközépiskolába, amely egy nagyon jó intézmény volt már akkor is, és az érettségi mellett „szakmát” is adott. Ez fontos volt abban az idôben, mert az érettségivel „önmagában” nem lehetett elhelyezkedni, az egyetemi helyek száma pedig a mostaniak kicsi töredékét képviselték. Közgazdasági vonalon mindössze a „Marx” (a mai Corvinus) és annak kihelyezett nappali tagozata, a mai Pécsiközgáz jelentette az egye-

temi szintet, továbbá volt még három fôiskola Zalaegerszegen, Budapesten és Salgótarjánban. Amúgy nem akartam én már kisgyerekként is közgazdász lenni, voltaképpen azt sem tudtam, hogy mit is takar ez a szó. Ennyi erôvel elmehettem volna biológusnak is, amirôl több fogalmam volt, és érdekelt is. De a „nagyok” azt mondták, hogy a közgazdász végzettséggel jól el lehet helyezkedni, én pedig nem ellenkeztem. Nem bántam meg, mert ahogy elkezdtem tanulni a könyvvitelt, statisztikát, a politikai gazdaságtant (így hívták akkoriban az elméleti közgazdaságtant), nagyon megtetszett ez a terület. Ráadásul gyönyörû éveket éltem meg Pápán, nagyon jó osztályom volt.

Hogy élted meg az egyetemi éveket? A tanulás és a tanítás utáni vágyad korán felismerted?

Miután jól sikerült az érettségim, úgy döntöttem, megpróbálkozom az egyetemi tanulmányokkal. Gondoltam, nem veszíthetek semmit. Eredetileg Pestre jelentkeztem, de mivel a pécsi beiskolázást sem utasítottam vissza, már eleve itt kellett felvételiznem is. Ez kissé frusztrált, de csak addig, amíg meg nem érkeztem a korábban soha nem látott városba (hiszen nem csak Baranyában, de még Somogyban sem jártam azelôtt).

Az elsô lépések után ugyanis azt éreztem, hogy Isten akarta így. Pécs annyira szépséges és meghitt arcát mutatta felém, hogy szinte szerelmes lettem a városba, és ez a vonzódás – mégha hétköznapiassá szelídülve is – mindmáig tart. Merthogy megtörtént a csoda: felvettek az egyetemre, aminek eufóriáját még az sem tudta nagyon csillapítani, hogy elôtte egy év katonai szolgálat várt rám a hírhedt kalocsai laktanyában. De az azt követô egyetemi évek még nagyobb csodával értek fel számomra. Egy magyarországi viszonylatban nagynak mondható városba kerültem, más társak, más „rend” vettek körül, szigorú

XXI. évfolyam 1. szám

PÁRBESZÉD

FÉSZEK követelményekkel kellett megküzdenem. És eközben nagyon sokat kaptam, számomra az egyetemen tanulni nagynagy ajándék volt.

Mintha kinyílt volna a szemem a világra, hiszen a tanáraink nem csak az anyag lexikális részével, hanem legalább annyira szemléletmódokkal, a dolgokról való gondolkodás mikéntjével ismertettek meg bennünket. Olyan voltam, mint a szivacs – és ez nem csak a sörök, hanem a tudás iránti affinitásomat is jellemezte. Mint a makacs vadászkutya, addig kerestem a nehezen érthetô anyagrészben rejlô logikát, amíg meg nem találtam. Képtelen voltam enélkül új fejezetek tanulásába fogni. Nem csoda hát, ha sok társam keresett fel vizsgákra vagy csak évközi szemináriumokra készülve, hogy magyarázzam el nekik, amivel nehezen birkóznak. Én pedig élveztem, és rájöttem, hogy milyen jó nem csak megszerezni, hanem átadni is a tudást.

Hogyan kerültél a Pécsiközgázra és váltál a ,,Mikroökonómia poétájává”?

Nagy szerencsém volt, hogy oktatói állást ajánlottak fel számomra, amikor végeztem. Örömmel fogadtam el, és most ôsszel már a 36. tanévet kezdem el a Pécsiközgázon, mint „tanerô”. Mivel az elméleti problémák vonzanak jobban, ezért tanítok ilyen tárgyakat, mint amilyen a mikroökonómia is. De hogy „poéta” lennék, azt kétlem. Inkább abban reménykedem, hogy sikerül a gyakorlati problémák megoldását segítô logikai-gondolati rendszereket, továbbá a szakma értelmiségi mûvelésének attitûdjeit megismertetni a hallgatókkal. És abban, hogy ezeket a törekvéseimet a kollégáim is respektálják.

Soha nem vágyódtál el? Nem volt olyan érzésed, hogy most elmész világot látni? Örülök, hogy taníthatok, úgy érzem, erre vagyok inkább alkalmasabb. Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja – tartja egy mondás, megjegyezve, hogy a gazdasági gyakorlat, mint vizsgálódás tárgya természetesen nem idegen tôlem. De nem vonz oly módon, hogy üzletemberként próbáljam ki magam.

Töprengô, szemlélôdô, morfondírozó alkat

XXI. évfolyam 1. szám

vagyok, nem pedig olyan agilis, ami pl. egy termék kifejlesztéséhez és eladásához kell. És jobb, ha bevallom, kutatóként vagy oktatóként sem éreztem erôs késztetést arra, hogy kilépjek a „nagyvilágba”, és mondjuk híres nyugati egyetemek gárdájába kerüljek. Úgy érzem, nem a magammal szembeni igénytelenség miatt van így, hanem talán benne van az elsôgenerációs „földtôl való elrugaszkodásának” félelme is, én legalábbis így vagyok vele. Ha valami nagyon elgondolkodtat, nagyon megragad valamilyen tudományos probléma, akkor egyelôre itt is egész jól tudok vele foglalkozni. Most a pályám vége felé kezdem azt érezni, hogy vagyok annyira kompetens, hogy jó „beszélgetôpartnere” lehettem volna/lehetnék a világ nagy közgazdászainak. De úgy gondolom, ebben a korban már késô, hogy ezen törjem a fejem. Igazából a helyemen érzem magam, eddig tudtam eljutni.

Milyen érzés a katedra másik oldalán állni? Szigorú oktatónak tartod magad?

Ez valami karmikus feladat lehet, mert annak idején ugyan szívesen elmagyaráztam diáktársaimnak pl. a Bayes-tétel lényegét, de nem tudtam volna elképzelni magamról, hogy tíz fônél több ember elôtt beszéljek.

Amikor elkezdem az oktatást, mégis vállaltam ennek félelmét, sôt, úgy éreztem nagy hiba lenne visszautasítani egy ilyen lehetôséget, amit az egyetemi státusz jelent. Eleinte persze egészséges lámpaláz volt bennem. Elgyakoroltam az elôadást és a szemináriumokat. Amíg el nem kezdôdött az óra, addig igencsak cidrizett a térdem, de aztán valahogy elmúlt. Még sok éven keresztül, elôadás közben néha-néha eszembe jutott, hogy tényleg én vagyok, aki ennek a nagy tömegnek magyaráz? És akkor öt-tíz másodpercre elakadtam, amíg újra folytatni tudtam. Azokra a tanáraimra gondoltam, akik magánéletük nehéz problémái ellenére is képesek voltak derûs arccal nagyon jó elôadásokat tartani. Ami a szigorúságot jelenti, azt hiszem, szigorú vagyok.

Ugyanakkor utálok szigorú lenni, legalábbis a piszkálódós, kekeckedôs értelemben, ami inkább a hatalmi pozíció kiélésének vágyáról szól. Ha magamba nézek, a bennem rejlô szigor gyakran egyfajta frusztráltságból fakad. Abból, hogy a hallgatók jelentôs része hajlamos lehet ellébecolni a tanulást, ha elnézô vagyok, és nem szembe-

sítem ôket egyre-másra a velük szembeni követelményekkel. Ebbôl a szempontból a szigorúságom valamilyen tükör, amit azok elé tartok, akik hajlamosak megfeledkezni arról, hogy miért is jöttek ide az egyetemre.

De mint mondtam, nem nagyon szeretem ezt a szerepet. Én azt tudom, hogy a hallgatókkal való kapcsolatod ettôl függetlenül, vagy talán ezért is nagyon jó. Te hogy gondolod ezt?

Ha a hallgatók valóban így gondolják, annak nagyon örülök. Annyi biztos, hogy azt a fajta „három lépés távolságot” a velük való kapcsolatban, ami az oktatói pozíciómnak „jár”, egyszerûen utálom, és nincs is rá szükségem. Gyûlölöm a hajbókolást, a státusz által megkövetelt tisztelet farizeus megnyilvánulását. Tiszteljenek, vagy ne tiszteljenek az alapján, hogy milyen ember vagyok, hogy milyen teljesítményt nyújtok tanári szerepemben. De ez a fajta tisztelet – vagy annak hiánya – már nem igényli a távolságtartást, és a magam részérôl igyekszem is leküzdeni. az nekem rossz és fölösleges. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentôl kezdve haverkodjunk és menjünk el rendszeresen inni, hanem azt, hogy magát a kapcsolatot, nem pedig a hierarchiát tartom elsôdlegesnek – igyekezve mindezt megfelelô gesztusokkal kifejezni is.

És ha ezt meg tudom oldani, az az oktatás hatékonyságára is kihat. A tömegképzés éppen az ilyen kapcsolatok kiépítését lehetetleníti el, elidegenedett diplomagyárakká silányítva az egyetemeket.

19

PÁRBESZÉD

2007-ben alakult a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium – JPKSZ –, ennek vagy te az elnöke a kezdetek óta.

Hogyan hatott rád a Szakkoli tanár- és magánemberként?

Mondhatnám azt, hogy ez a hivatásom kiteljesedését, csúcsát jelenti. Olyan, mint ha az ember egy oázisba jutna el. Bár az oázist körülölelô sivatag is tud gyönyörû lenni, de mégis terméketlen forma csupán, az üresség, hiány szimbóluma. A sodródásé, nem pedig a teremtésé. Az a véleményem, hogy az elôbb már kárhoztatott tömegképzés, amely az utóbbi tizenöt-husz évben lassan de biztosan elárasztotta a közoktatást, az egyetemi lét sok lényegi, funkciójához elengedhetetlen tartozékát fojtotta meg. Hoszszas fejtegetésbe foghatnék azzal kapcsolatosan, hogy miként nyert teret az igénytelenség, hogy milyen kontraszelekciós mechanizmusoknak esett áldozatul a minôség – habár a tanulási lehetôségek kiterjesztését ugyanakkor jómagam is fontosnak tartom.

De a mostani helyzet sokban emlékeztet arra, mint amikor a tömegélelmezés biztosítását patinás éttermek népkonyhákká, menzákká történô „modernizálásával”, az általuk képviselt gasztrokultúra elsilányításával oldják meg az értékek megôrzése, és a népélelmezési hálózat azok mellett történô kiépítése helyett. Nos, a Szakkollégium, amikor létrejött, olyan hatással ért fel, mintha ebben az elsivatagosodó tájban egyszer csak elkezdett volna koncentrálódni mindaz, ami az életet, a változatosságot jelenti, ami a korábbi színvonal, hallgatói érdeklôdés, értelmiségi attitûdök regenerálódását jelenti. És mindez nem „felülrôl jövô parancsra”, hanem spontán módon, „hallgatói önerôbôl” történik. A napnál is világosabban láttatva, hogy még mindig létezik egy hányada a diákságnak, akik szeretnék a haladó egyetemi hagyományokat, gondolkodásmódot, társadalmi felelôsségtudatot megtartani, a szakma iránti érdeklôdést megfelelô szinten kielégíteni. Kollégáim üdvözölték ezt a hallgatói kezdeményezést, mint ami az oktatói munka becsületét is képes visszaadni. Az, hogy a szakkollégisták engem kértek fel,

20

FÉSZEK hogy ennek a szervezetnek az elnöke legyek, olyan fajta ajándék volt számomra, amit ritkán kap az ember. Rendkívül nagy megtiszteltetés volt, bár eleinte fogalmam sem volt, hogy mint elnök mit fogok itt csinálni, és hogyan tegyem magam hasznossá. Na jó, nem igaz, hogy nem volt fogalmam, de nem volt egy jól körvonalazott kép bennem errôl.

Mégis úgy gondoltam, hogy el kell fogadnom ezt a felkérést. Nem mint hatalmi pozíciót, mert ebben a közösségben az elnök legfeljebb „primus inter pares”, hanem mert jó dolog egy jó kezdeményezéshez csatlakozni.

Azt gondoltam, hogy legfeljebb rossz elnök leszek és kirúgnak, vagy azt mondom egy év után, hogy nekem ez nem megy, és valaki más, alkalmasabb majd csinálja helyettem.

Aztán – szerencsére - azt hiszem,hogy sikerült valahogy ezt a pozíciót jóféle módon kitöltenem tartalommal. Azt érzem, ez egy valóban értelmes munka, ami a Szakkollégium támogatását, a benne folyó tevékenység katalizálását jelenti. Hogy miért van értelme? Hasonló dolgok miatt, mint amik egy szülô tevékenységét értelmessé teszik, amikor a gyerekei jólétéért, jövôjéért dolgozik. Amikor továbbörökíti mindazon értékeket, amelyek hasznosak vagy felemelôek az életben, és igyekszik úgy nevelni az utódait, hogy képesek legyenek használni, és szintén továbbörökíteni mindezen jót. És mint ahogy a jó szülô sem tart három lépést a gyerekeivel, szerencsére a Szakkollégiumban is hiányzik ez az elnök és a tagság kapcsolatából. Egy elôadás során legfeljebb reménykedni lehet, hogy a hallgató valamit akar és majd tud hasznosítani a kibocsátási szint optimalizálásának kritériumából, a Szakkollégiumban viszont szinte zsigeri módon lehet érezni a pezsgést, a vágyat, hogy akik itt vannak, szeretnének többek lenni, mint korábban. Én is nagyon sokat tanulok eközben, mint ember, mint pedagógus, mint társ, mint barát, mint tanár. Ez egy nagy család a maga vidám és szomorú napjaival, konfliktusaival, ünnepeivel, bánataival, sikereivel és néha kudarcaival. Ebben vagyok benne, próbálom

elômozdítani, ami jó, diplomatikusan éreztetni, ha valamivel nem értek egyet, sokszor pedig egyáltalán megítélni azt, hogy elôrevivô-e vagy éppen ellenkezôleg, ami történik. Majd megtalálni magát a módszert, hogy miként legyek benne a folyamatban – pl. „apaként”, vagy „barátként”, netán „haverként” vagy „diplomataként”? Na és hogyan kommunikáljam (egyáltalán kifejezzem-e) a véleményem? Állandóan változnak a szerepek, és ha jól tudok reagálni, segítô módon tudok közremûködni, úgy érzem, magam is fejlôdtem, ami boldogsággal tölt el. Ha nehéz is, és sok idôt vesz igénybe, nagyon jó ebben benne lenni, és még akkor is van értelme, ha egy fillért sem kap érte az ember. Életem fontos része. Valahogy így szeretnék lenni – természetesen nem a díjazás tekintetében – a Szakkollégiumon kívüli hallgatókkal is, ami tudom, felülmúlja az erôimet.

Mesélj egy kicsit a családodról, milyen ember vagy a hétköznapi életben?

Nem hinném, hogy a tökéleteshez közeli családapa vagy akár jó férj lennék vagy lettem volna. Sokkal inkább azt érzem, hogy jobban lehetett volna csinálni.

Több odafigyeléssel és lazasággal, nagyobb optimizmussal a gyakori aggodalmaskodás helyett. Azért beszélek múlt idôben, mert a családi élet „klasszikus szakaszán”, ami a családalapítást, gyereknevelést foglalja magában, már túl vagyunk. Ha visszatekintek ezekre az évekre, és újrakezdhetném, akkor, ha tehetném, kevesebbet problémáznék kis dolgokon, és kevésbé félnék az élet bizonytalanságaitól. Mindemellett azért hiszem, hogy szerethetô ember voltam és vagyok a családom számára, és én is nagyon szeretem ôket. Jó gondolni arra, hogy vannak.

Két felnôtt gyermeked van. Apaként hogy élted meg az ô pályaválasztásukat?

Nagyfiam, Ádám, aki 24 éves múlt, már egé-

XXI. évfolyam 1. szám

PÁRBESZÉD

FÉSZEK szen kicsi – három vagy négyéves korától a számítógép kis- majd nagymesterének számít. Autodidakta módon maga tanulta meg könyvekbôl, folyóiratokból a programozást és más mesterségbeli fogásokat. Nem is csodálkoztam, amikor mérnökinformatikusnak készült, gondoltam ez természetes, ebben ô császár. Legnagyobb meglepetésemre egy év tanulás után azt mondta, hogy ebbôl neki elege van, nem tudná egy életen keresztül ezt csinálni. Elhatározta, hogy helyette egy nagyon „rokon” szakmát választ, a térképészetet, és átment az ELTE-re. Elvégezte a BA-t, és jó látni, hogy benne van a szíve-lelke.

Már publikációja is van, a szakdolgozatát pedig ugyancsak megjelenésre érdemesnek ítélik a tanárai. Nagyon érdekes, hogy én is imádom a térképeket, de Ádámot soha nem ültettem gyerekkorában az ölembe, hogy nézzük együtt az atlaszt. Lehet, hogy ez egy ilyen genetikailag kódolt dolog bennünk?

A kislányom, Lilla eredetileg azon gondolkodott, hogy zenész vagy biológus, fotómûvész vagy irodalmár legyen. Ô nagyon érzékeny ember, ráadásul olyan önfejû, amilyen én vagyok. Elsô egyetemi évét Sopronban, az erdészeti karon töltötte, végül azonban ô sem ragadt ott, és egy hasonlóan „nôies” karra, a villamosmérnökire ment át Budapestre.

Egyébként nagyon jó volt fizikából is a gimnáziumban. Most másodéves volt, továbbra is jól tanul. Hogy ôszinte legyek, nehezen tudom elképzelni, hogy villamosmérnök lesz. Meg fogja szerezni a diplomát, de nehezen tudom elhinni, hogy ez a nagyon színes lélekkel megáldott nô villamosmérnökként éli majd az életét, de ki tudja.

Ha van egy kis szabadidôd, mivel foglalkozol szívesen?

(Kacagás) Ha van egy kis szabadidôm, akkor a Szakkollégiummal. Azon felül mostanában rászoktam a Facebookra és azt kuksizom.

Szerintem abban a mennyiségben, amennyiben az utóbbi idôben csináltam, hülyeség.

Elhatároztam ezért, hogy új életet fogok kezdeni és az eddigi idônek csupán a töredékében fogok ezen a közösségi hálón lógni. Ha nagyon fáradt leszek, szépirodalmat olvasok majd, mint régen, a „komoly társadalmi tanulságokat hordozó” Steven Segalfilmeket pedig hanyagolom. Szeretek kint lenni a tájban, érezni a bôrömön a levegôt, a napfényt és akár az esôt is, ha úgy alakul. De

XXI. évfolyam 1. szám

valamiért itt, Pécs környékén mostanában nehezen veszem rá magam, hogy felüljek a drótra, és bóklásszak, mint valaha. Magam sem tudom, miért.

Idén ünnepli fennállásának 20. születésnapját a Fészek. Volt valami meghatáro- Üzensz valamit a hallgatóknak?

(Nevet) Erre jó közhelyáradatot lehetne zó élményed lapunkkal kapcsolatban? mondani, hogy legyetek jók, ha tudtok, meg szépek és okosak. Mit üzenek? Mindenekelôtt azt, hogy az üzlet igenis összefér a barátsággal. Továbbá azt, hogy vegyék komolyan az életüket.

Vegyék komolyan saját magukat, tartsák meg az önbecsülésüket, tulajdonítsanak maguknak súlyt a küzdelmeik során. Ez úgy lehetséges, hogy az ember nyomokat hagy maga után: dolgozik, értékeket alkot. Végül ismerjék meg minél jobban a mindannyiunkat Nagyon hiányozna, ha nem lenne. Vélemé- körülvevô világot annak minden csodájával nyem szerint a Fészek minimum két funkciót és rútságával, hiszen erre születtünk. tölt be. Az egyik extenzívebb jellegû, és azzal Próbáljanak megmerítkezni mindebben, kapcsolatos, hogy a hallgatók csak-csak bele- megtapasztalni, hogy mit jelent családban akadnak a lapba, még azok is, akik általában élni, mit jelent a társadalmi, gazdasági vagy nem olvasnak újságot, de unalmukban kinyit- természeti folyamatokban részt venni, miják. Nos, a rendszeres vagy akár az alkalmi ol- lyen gyôzni és veszíteni. És ha ez sikerül, vasók számára a lap böngészése a kari, közös- elmondhatják magukról, mint Ábel – a Taségi életbe való bevonódás lehetôségét adja mási Áron trilógia hôse -, hogy otthonra meg. Ez azért fontos, mert mostanában jóval leltek, hazaérkeztek, az út során pedig a nehezebben jönnek létre közösségek, nehe- maguk szépséges képére formálták azt, zebb az alma materhez való tartozást olyan amihez közük volt. • szervesen megélni, mint régi „klasszikus” ‘70es, ‘80-as években. Az újság ezt a missziót magáénak vallja, és úgy gondolom, hogy nagyon CURRICULUM jól csinálja.

A másik funkció pedig azoknak az igényét szolgálja ki, akik szeretnének megnyilvánulni mások felé, valamilyen gondolatokat közölni, valamiféle disputát folytatni. Ezen a téren nyilván vannak versenytársak (mint pl. az elôbb említett facebook), de azért én úgy gondolom, hogy a Gutenberg galaxisnak ez a fajta klasszikus, papíros anyagú megnyilvánulása nem fog elveszni. Örülök, amikor találkozom az újság legfrissebb példányával, kíváncsian szoktam belelapozni. Nem mindig tudom végig olvasni, de jó észlelni, amikor olyan színvonalas cikkek jelennek meg, amelyeket akár én is vállalhatnék szerzôként. Az egyik meghatározó élményként most az jut eszembe, amikor 2001-ben a szakesten alakított produkcióm kapcsán címlapfotóként sikerült feltûnnöm a lapban. Egy Edda számot énekeltem fantasztikus sikerrel, ennek egy pillanatát kapta el a fotós.

VITAE Tanulmányok és tisztségek 1978. okleveles közgazda JPTE Közgazdaságtudományi Kar 1978 - a PTE-KTK alkalmazottja 2001-2011 PTE-KTK TDK Bizottság elnöke 2007- PTE KTK Janus Pannonius Közagasági Szakkollégium elnöke Munkahelyi adatok és tudományos fokozatok 1978. tudományos ösztöndíjas gyakornok 1980. egyetemi tanársegéd 1980. egyetemi doktori értekezés védése, egyetemi doktor 1986. egyetemi adjunktus 1999. egyetemi docens 1999. kandidátusi értekezés védése, a közgazdaságtudomány kandidátusa 2006- 2012 tanszékvezetô egyetemi docens Jövôbeni tervei habilitációs fokozat megszerzése

21

SZONDA

FÉSZEK Megérkeztek az új Gólyacsapatok

Jelentés az újoncokról

Idegen hely, ismeretlen, izgatott arcok mindenhol, homályos jövőkép… Ezzel küzdött bizonyára minden gólyatáborba érkező diák. Gólyáink még bele sem csöppentek igazán az egyetemi életbe, de mi már jó szokásunkhoz híven megszondáztattuk a leendő elsőéves hallgatókat. Írta:Harsányi Ákos Ezúton is szeretném megragadni a lehetôséget, hogy köszöntsem a Pécsiközgáz új arcait. Biztos vagyok benne, hogy gyorsan hozzá tudtok szokni az egyetemista élethez és megtapasztaljátok majd a Pécsiközgáz savát-borsát. Azon kívül, hogy kíváncsiak voltunk, honnan jöttetek és miért éppen ezt a kart, illetve az adott szakot választottátok, górcsô alá vettük, hogy mi mindent tudtok karunk életérôl. Remélem, nem haragszotok meg rám, ha megosztom válaszaitokat a Pécsiközgázos diáksággal.

Elôször is szeretném megköszönni nektek, hogy ilyen sokan, 111-en töltöttétek ki kérdôívünket. A válaszok feldolgozása közben eleinte megijedtem, hogy idén kizárólag fiúk nyertek felvételt karunkra, de aztán késôbb megnyugtatott, hogy azért a 66 férfi válaszadó mellett a szebbik nem is képviseltette magát 45 lány személyében.

A szakok szerint toronymagasan a gazdaság és menedzsmentet választó diákok voltak a legnépesebb válaszadók, a beérkezett lapok felét tôlük kaptuk. A kereskedelem és marketing – illetve a pénzügy és számvitel szak szinte egyenlô arányban – 26, illetve 23 kitöltô – lett képviselve. 7 lelkes FSZ képzést választó diák is megtisztelt minket válaszaival, kettô személy pedig nem volt hajlandó elárulni nekünk a szakját. Bizonyára rajtam kívül még sokaknak hiányosnak tûnik a lista, idén ugyanis nem indul alkalmazott közgazdaságtan alapképzés.

1.Melyik megyébôl érkeztél? (1. ábra) Mi sem bizonyítja jobban egy egyetem szinvonalát és hírnevét annál, hogy képes

22

az ország távolabbi pontjaiból is magához csalogatni a hallgatókat. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a Pécsiközgáz országszerte népszerû. Idén is többen érkeztek messziföldrôl városunkba: Fejér, Pest, Bács-Kiskun, Csongrád, Komárom-Esztergom és Vas megyébôl, illetve Budapestrôl is. Az elôzô évekhez képest azonban sokkal inkább regionális vonzáskörzettel bír csak a kar. Ez természetesen elsôsorban nem a színvonal esésének, hanem sokkal inkább a felsôoktatásban történt változásoknak köszönhetô. Zala, Tolna és Somogy megyékbôl szinte teljesen kiegyenlített számban röppentek be a KTK-ra a kis gólyák. Baranya pedig 67 fôvel sokadszorra bebizonyította, hogy ez a megye a „PTE gyöngye, aranya”.

2. Terveid szerint hol fogsz lakni szeptembertôl? (2. ábra) A válaszadók közül 3-an nem tudtak még egyértelmû döntést hozni jövendôbeli lakhelyükkel kapcsolatban.

A baranyai többség itt is megmutatkozik, hiszen a gólyák 1/3-a nem szállt ki pécsi fészkébôl, 21-en pedig a környékbeli településekrôl fognak majd beszállingózni, és kénytelenek lesznek kibírni az elsô buszig/vonatig tartó bulizást, vagy pécsi ismerôseiknél álomra hajthatani fejüket. Az a 29 hallgató is fog bizonyára alkalomadtán egy padon, jobb esetben pedig egyik ismerôse lakásán ébredni, aki az albérletet választotta. A kollégiumi

élet gyönyöreibe pedig 21-en fognak belekóstolni.

3. Miért a közgazdász pályát választottad?

Az idei generáció többségét leginkább a késôbbi vezetô pozíció lehetôsége csalogatja.

A válaszadók csaknem 90%-a megjelölte, nem mellesleg 36%-a pedig csakis ezt a lehetôséget karikázta be. Érdekes, hogy bár elsôsorban férfiakról képzelünk el hasonló ambiciókat, mégis nekik „csupán” 86%-ukat mozgatta meg, míg a lányok több mint 93%a szeretne vezetôi babérokra törni. A második legnépszerûbb mozgatórugója a szakmánknak „a pénz és sárm”. A gólyák körülbelül 43%-a, azaz 48-an látják a közgazdász pályát a legjobb megoldásnak anyagi szükségleteik kielégítésére. 22-en a családi vállalkozást szeretnék átvenni, 14-en pedig a szakmára épülô tantárgyakban emelkedtek ki. 11-en éltek a lehetôséggel és saját válaszukkal is kiegészítették a kérdôívet. Többek hozzáfûzték, hogy érdekli ôket ez a nemes foglalkozás. Mások már rendelkeznek hasonló végzettséggel. A merészebbek már saját vállalkozás indításának céljából végeznék el a Pécsiközgázt. Míg a nagyban gondolkodók közül egyesek úgy érzik, hogy ezzel tehetnek hozzá a legtöbbet a világhoz, mások pedig a „kapitalizmus megdöntésének” reményében bôvítenék tudásukat. Má-

XXI. évfolyam 1. szám

SZONDA

FÉSZEK

sokat olyan világi javak csábítanak a közgazdász pályára, mint a „nôk, pia, buli”, vagy a „légkondis munkahely”, de van, aki csupán „szereti a kosztümöket”. A kedvencem pedig hozzám hasonlóan „ezt húzta a kalapból”.

4. Miért a Pécsiközgáz és az adott szak volt számodra a befutó?

Ennél a kérdésnél szintén hagytuk kibontakozni az arra vágyókat. Legtöbben az egyetem jó hírneve és az itt folyó oktatás magas színvonala miatt jelentkeztek hozzánk. Büszkeséggel tölt el, hogy a válaszok közel felében említés esik ezek valamelyikérôl. Természetesen a hely közelsége is hatalmas szerepet játszott a döntések során. A gólyák több mint 42%-a indokolta ezzel, illetve „tükeségével” választását, mivel így nem kell annyit utazni, vagy albérletbe/koleszba költözni. Másokat pedig az anyukája nem engedte Pécsnél messzebb. Ugyanakkor egy pest megyei leányzó éppen az otthonától távoli koleszos életbe szeretne belekóstolni. A gólyák csaknem harmada kiemelte a város szépségét, elragadó hangulatát. Néhányan a Pécsiközgáz diákéletét és hangulatát tartják vonzónak, vagy sokkal családiasabb, szimpatikusabb intézménynek érzik a többinél. Sokakat a remekül megrendezett nyílt nap gyôzött meg, illetve családtagok, barátok közelsége vonzotta.

Páran pedig a Tehetségért Mozgalom misszionáriusokat megszégyenítô tevékenységét is kiemelték. Egy valaki pedig érdekes módon az aula szépségével indokolta döntését. A szakválasztást a legtöbben azzal indokolták, hogy egyszerûen ez a szak érdekelte ôket, ez pasz-

XXI. évfolyam 1. szám

szol hozzájuk. Sokan kiemelték a kiváló munkalehetôség teremtését és a könnyû elhelyezkedést. Másoknak a leírás alapján tetszett meg az adott képzés, vagy éppen egy tanár/barát javasolta nekik.

Számos gólyát pedig az angol nyelvû képzés és az abban rejlô lehetôségek csábították ide. Páran pedig megjegyzik, hogy igazából az alkalmazott közgazdaságtant szerették volna.

5. A felsoroltak közül melyik tényezô milyen mértékben befolyásolt a döntésben?

Itt a gólyák 1-5 ötig osztályozhatták a felsoroltakat asszerint, hogy mennyire játszottak meghatározó szerepet a választás során.

Leginkább a már korábban is megemlített kiváló egyetemi hírnév és a város varázsa vezérelte a gólyákat. Ezekre átlagosan 4-es, illetve 3,8-as értékkel reagáltak. Az is szinte teljesen egyértelmû volt, hogy nem a könnyû felvétel sarkallt a döntésben, erre ugyanis átlagosan 1,28-as pontszámok érkeztek.

6. Honnan hallottatok a Pécsiközgázról?

A mai generációra jellemzôen a jelentkezôk jelentôs része az internetrôl szerezte be információit, de voltak, akik a felvételi tájékoztatóból, az iskolából, családtól, barátoktól, ismerôsöktôl, a nyílt napon vagy az Educatión ismerkedett meg a Pécsiközgázzal.

7. Mikor döntöttétek el, hogy a közgazdász pályát választjátok? Érdekes, hogy a gólyák 13%-a már a középiskola megkezdése elôtt elhatározta, hogy közgazdász lesz. Közülük ketten mindig is ezt a pályát szerették volna választani, egy valaki pedig határozottan emlékszik, hogy 5 évesen varázsolta el a szakma. 87% számára azonban a középiskola alatt vált bizonyossá a döntés. Páran már elsôévesen, sokan pedig a fakultáció választás során határozták el magukat, azonban a gólyák 57%a az utolsó két évben döntött végleg. Közülük 7-en csupán a jelentkezési határidô elôtt pár nappal, egy valaki pedig fél nappal a leadás elôtt választott. Valaki pedig percre pontosan meghatározta döntésének dátumát, azt viszont nem indokolta meg, hogy mi volt rá ilyen nagy hatással 2012. november 6-án 20:48-kor.

8. Mi jut eszedbe a következô szavakról?

Kíváncsiak voltunk, mennyire vannak tisztában leendô gólyáink a Pécsiközgázos diákság életét meghatározó kifejezésekkel, rövidítésekkel. Többnyire átmentek a vizsgán,

jópáran pedig igazán szabadjára engedték a fantáziájukat. Hihetetlen, hogy máris mennyire „otthon” vannak a pécsi éjszakai életben, ugyanis a „Jobbmint” szóról az ország különbözô tájairól érkezettek csaknem 80%-a asszociált az otthon, kocsma, ivás stb… szavakkal. A tanulással kapcsolatos szavak esetén már messze nem voltak ilyen sikeresek. A mikro szóról legtöbbeknek a mikrohullámú sütô, ebéd, kaja, popcorn, smack leves ugrott be. Gyakran elôfordult a kicsi szó és a mikroorganizmust is többen írták. Sokan azonban helyesen illesztették be az ökonómia szót, vagy illették a szívás, egy „könnyû” tantárgy, vagy nehéz napok jelzôvel. A coospace szót ugyan néhányan jól pedzegették az internet, a kooperáció és a rendszer, online adattár szavakkal, de a többség az ûrben kereste a választ, „ahol a CooSun, a CooEarth és a CooMoon vannak”.

Valaki egy pécsi zenekart nevezett el, más pedig érdekes módón a mákostésztára asszociált a szó láttán. Egy leleményes válaszoló pedig „a klaviatúra, koszos, hosszú billentyûzetére” aggatta rá a szavunkat.

A Karton Networkrôl szinte kivétel nélkül mindenki valamilyen formában gyerekkorunk kedvelt rajzfilmcsatornáját említette meg, de azért jópáran tudták, hogy a Pécsiközgáz fotósait illeti meg ez a név. Az UV betûk láttán a többségnek még az ultraibolya sugarak jutottak eszébe, elôkerültek a mûköröm és a „szoli” szavak, érdekes, hogy utóbbit csak fiúk írták. A seniorok nem hiszem, hogy nagyon örülnének, ha megtudnák, hogy öregembereknek vagy mexikóiaknak gondolták ôket a gólyák. A BABA-ról természetesen a csecsemôk, cicababák és a tusfürdôk hada érkezett be. Végül pedig az Etr-rel kapcsolatban a helyes válaszokon kívül érthetetlen módon az összeomlás, a lassúság és a szívás szavak is elôkerültek. De idekeveredett E.T. is, és az etruszkok is hódítottak.

Még egyszer szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan segítettétek munkánkat, sajnos a hely szûkében nem írhatom le az öszszes érdekes választ, pedig sok esetben dôltem a röhögéstôl. Élményekben gazdag, sikeres elsô évet kívánok nektek! •

23

SZAKMA

FÉSZEK Egy szárnyaló iparág

Ryanair – Magasan a legjobb A nyár az utazások, így a légitársaságok évszaka is. Miközben sok nagy múltú, hagyományos üzleti modell alapján működő cég odázza el növekedési terveit, hajt végre drasztikus költségcsökkentést, vagy vonul ki bizonyos piacokról, mégis létezik a légitársaságoknak egy olyan köre, amely a nehéz gazdasági körülmények közepette is virágkorát éli. De vajon miként képesek költséghatékonyan működni a fapados társaságok? Írta: Gál Zsuzsanna és Kemény Ágnes (JPKSZ) Az elmúlt tavaszi félév Haladó pénzügyi elemzési módszerek elnevezésû szakkollégiumi kurzusán kisebb csoportokban egy-egy neves európai, saját iparágában meghatározó céget és közvetlen versenytársait elemeztük. A mi elemzésünk középpontjába az ír Ryanair Ltd. került, amely – az amerikai Southwest Airlines üzleti modelljét átvéve – az 1990-es évektôl elindította a fapados légitársaságok forradalmát Európában. Utasszámát, utasszállítási kapacitását, európai járathálózatának kiterjedtségét tekintve pedig ma élen jár az összes európai légitársaság között. A cég a legutóbbi üzleti évben minden eddiginél magasabb eredményt ért el, 1997-es tôzsdei bevezetése óta egyedül a 2008/09-es pénzügyi évben fordult elô, hogy negatív eredménnyel zárjon (javarészt a drasztikus üzemanyagár-emelkedés miatt). Mi lehet a Ryanair sikerének kulcsa?

A fapados (low-cost) légitársaságok üzleti modelljének lényege, hogy a cégek mûködésük minden területén az alacsony költségeket tartják szem elôtt, ez jelenti fô versenyprioritásukat. Így kedvezôbb jegyárakat alkalmazhatnak, ami ugyan kevesebb kényelmi szolgáltatással jár, de a repülést szinte bárki számára elérhetôvé teszi; valamint rendszerint rövid távú, közvetlen járatokat üzemeltetnek nagy kihasználtsággal és rövid járatfordulási idôvel. A célállomás-választást tekintve többségükre igaz az, hogy a városok centrumától távolabb esô, másodlagos és regionális reptereket használják üzemszerûen, melyek tarifái és forgalma jelentôsen alacso-

24

nyabbak. Bár ez az utasoknak repülésen kívüli többletköltséget és többletutazást jelenthet, de a társaságok így képesek csökkenteni a késések, illetve az elveszett csomagok számát, és gyorsabb járatfordulási idôt érhetnek el, ami a légiflotta maximális kapacitás-kihasználásának a kulcseleme.

További költségmegtakarítást idéz elô, hogy a fapados légitársaságok többsége csak egy géptípust alkalmaz, csökkentve ezzel a képzési, fenntartási és karbantartási költségeket, és nagyobb rugalmasságot biztosítva az alacsonyabb létszámú földi és légi személyzet számára.

Mindezek lehetôvé teszik, hogy a cégek olyan alacsony jegyárakat alkalmazzanak, amelyek nehéz gazdasági helyzetben is keresletet stimulálnak. Sok esetben piacteremtôként lépnek fel, új területeket, új fogyasztókat bekapcsolva a nemzetközi légiforgalomba. Bevételeik persze nem csak a jegyárakból származnak: más-más mértékben, de külön díjat számíthatnak fel például a foglalásért, a reptéri becsekkolásért, a feladott poggyászokért vagy a fedélzeti szolgáltatásokért. Az utasok pedig elônyben részesítik, ha a saját igényeik szerint válogathatják össze az igénybe vett szolgáltatásokat.

Mindezen iparági sajátosságok ismeretében érdekes kérdésnek tûnt, hogy miként viszonyulnak a Ryanair fô pénzügyi mutatói a versenytársakéhoz. A peer group kiválasztása során hasonló modell alapján évek óta mûködô európai diszkont légitársaságokat kerestünk, amelyek bizonyos régiókban meghatározó szereplôi a piacnak, és utasszállítási kapacitás terén is az élen járnak. Az iparág ezen feltételek melletti leszûkítésével öt további cég vált elemzésünk tárgyává. Ezt követôen olyan, a legfrissebb beszámolókból könnyedén hozzáférhetô adatokat vetettünk össze, amelyek bármely iparági összehasonlítás során meghatározóak lehetnek: például a nettó árbevétel nagyságát, az eszközállományt és a mérleg szerinti eredményt. Majd kifejezetten a légitársaságokat

Janus Pannonius

jellemzô adatokat vizsgáltunk, így a légiflotta nagyságát, az utasszállítási kapacitást, valamint az utasszámot. Mindkét típusú összevetés ugyanarra az eredményre vezetett: az abszolút elsô Ryanair közvetlen versenytársai közül egyedül az EasyJet volt képes hasonló nagyságrendû adatokat felmutatni.

A vállalatok további összehasonlításához eladósodottsági, likviditási, hatékonysági és eredményességi mutatók kiszámítására volt szükség, valamint az eredményesség forrásának feltárásához a saját tôke arányos nyereség DuPont felbontását is elvégeztük három évre visszamenôleg. Jelen cikk keretei sajnos nem teszik lehetôvé elemzésünk teljes körû közlését, azonban kijelenthetjük: a Ryanair rendkívül stabil volt az elmúlt években, és nehezen elképzelhetô, hogy a közeljövôben bármely másik társaság megközelítené költségbázisát és ezáltal eredményességét. Összegzésül elmondhatjuk, hogy a jelenlegi tendencia szerint a hagyományos üzleti modell alapján mûködô társaságok egyre inkább háttérbe szorulnak, helyeiket pedig diszkont társaságok veszik át. A befektetôi bizalmat jelzi az is, hogy a két legjelentôsebb európai szereplô, a Ryanair és az EasyJet részvényeit az elmúlt idôszakban rekordáron jegyezték. • Források: A Ryanair Ltd. és versenytársainak eredmény kimutatás- és mérlegadatai 2007-ig visszamenôleg http://centreforaviation.com/analysis/ryanairslqfy2014-netprofit-falls-but-2q-will-be-key-to-the-full-year-121099

Közgazdasági Szakkollégium

KILÁTÓ

FÉSZEK Beszélgetés Beke Zoltánnal

Politikáról fiatal szemmel A PTE TTK és KTK közös képzésére, gazdaságinformatikára jár, kedvenc söre a Pécsi Sör, kedvenc helye a Csinos romkocsma, tősgyökeres pécsinek azaz „tükének” vallja magát, szabadidejében úszik és kocog. Kedvenc városa természetesen Pécs, kitűzött életcélja pedig, hogy lokálpatriótaként tegyen a városért. Karunk hallgatójával, Beke Zoltánnal, aki az egyetem mellett a Fidelitas pécsi csoportjának elnöke, arról beszélgettem mennyire összeegyeztethető a diákélet és a közélet. Írta: Barkóczi Csaba – Szerinted mi áll annak hátterében, hogy Magyarországon a fiatalok passzívak a politizálás terén? Életkori sajátosság vagy más okai is vannak ennek?

– Ez a kérdés igencsak többrétegû. Nem gondolom, hogy életkori sajátosság az, hogy a fiatalok itthon ódzkodnak a politizálástól és úgy egyáltalán a politikától. Sokan úgy látják, hogy nem tudnak beleszólni a dolgok folyásába, s ezért inkább már nem akarnak beleszólni és nem is foglalkoznak vele. Szerintem ez nem egy jó út, ha a fiatalok elfordulnak a politikától, akkor van rá esély, hogy

a politika is kevésbé fog számolni velük, illetve azokkal az ifjúsági civil vagy politikai szervezetekkel, akik fiatalok érdekeit próbálják képviselni, mint például a Fidelitas is. A Fidelitas segítségével a kormányváltás után sokat javult a fiatalok helyzete. Nekünk is köszönhetô, hogy a pályakezdôk támogatása érezhetôen megnôtt, de az is, hogy végül a felsôoktatás átalakítása sokkal megnyugtatóbban tudott lezárulni.

XXI. évfolyam 1. szám

– Sokan szinte intim dologként kezelik a politikai hovatartozásukat. Te mit látsz, mennyire nehéz ma egy fiatalnak a mindennapi életben felvállalni a politikai nézeteit?

– Egy fiatalnak néha nehéz lehet a széles nyilvánosság elôtt felvállalni a politikai nézeteit, hiszen elképzelhetô, hogy utána beskatulyázzák olyanok, akik nem értenek egyet vele. Azonban nem hiszem, hogy ezért bárkit bármilyen hátrányos dolog érhet. Nekem személy szerint nem okoz problémát felvállalni, nem is titkolom a politikai identitásomat. A baráti társaságomban sokan sokfélét gondolnak a politikáról vagy akár a politikát formáló pártokról és politikusokról, de nem emlékszem olyanra, amikor ebbôl konfliktus lett volna.

– Könnyû egy fiatal számára az elôrejutás a politikában? Miként viszonyulnak a hivatásos politikusok az ifjúsági társszervezetek tagjaihoz: utánpótlást látnak bennetek, vagy inkább vetélytársakat?

– Nem mondom, hogy nagyon könnyû az elôrejutás, de nem nehezebb, mint az élet bármely más területén. Úgy látom, hogy aki elég ambiciózus és kitartó, az el tudja érni, hogy eljusson odáig, ameddig szeretne. A jelenlegi kormánypárt hivatásos politikusainak a Fidelitashoz való viszonya kifejezetten jónak nevezhetô, a többség inkább a barátot, vagy ha úgy tetszik az utánpótlást látja bennünk. Pécsett különösen kedvezô a helyzetünk, hiszen Pécs egyik jelenlegi alpolgármestere Csizi Péter a pécsi Fidelitasból indult, illetve rengeteg támogatást és segítséget kaptunk és kapunk jelenleg is Hoppál Péter pécsi országgyûlési képviselôtôl, aki jelenleg a Fidesz egyik szóvivôje is.

– Az ifjúságpolitikai szervezetek általában baráti közösséget, vagy inkább csak politikai közösséget jelentenek?

– Itt leginkább a Fidelitasról és ezen belül is a pécsi Fidelitasról tudok nyilatkozni. A pécsi Fidelitas nem csak egy politikai közösség, hanem egy baráti közösség is. Hozzánk nem csak olyan emberek csatlakoznak, akik politikusok szeretnének lenni, vagy a politikából akarnak megélni, hanem olyanok is, akik egy olyan közösségnek szeretnének a részesei lenni, ahol fel tudják vállalni a politikai nézeteiket, de végsô soron arról szól a szervezet, hogy a tagok jól érezzék magukat. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a pécsi Fidelitas elnöke lehetek, hiszen nagyon összetartó közösségnek lehetek a tagja és vezetôje, ahol nagyon jó programokat tudunk közösen összehozni. A Fidelitasnak sok barátot és még több jó ismerôst köszönhetek, akiket a helyi csoportból vagy a szervezet országos rendezvényein ismertem meg. Mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy csatlakozzon hozzánk, nem hiszem, hogy lenne olyan, aki ne találná meg a helyét köztünk.

– Mit gondolsz, van helye az egyetemeken a pártpolitizálásnak, avagy jobb, ha a felsôoktatásban továbbra is tabu marad a politika?

– Szerintem a politikának van helye az egyetemen. A jelenlegi teljes elzárkózást nem tartom szerencsésnek, ezen érdemes lenne változtatni. Az egyetemeken és a fôiskolákon mindig is volt politika, régebben nyíltabban, jelenleg burkoltan. Egészséges esetben az egyetemek és a politika kapcsolatának a hogyanról és nem pedig a lehet vagy nem lehet-rôl kellene szólnia.

– Köszönöm az beszélgetést! •

25

KILÁTÓ

FÉSZEK Miért nem kaptunk segítséget a Brit Birodalomtól az 1848-as forradalom idején?

Magyar szabadságharc, angol passzivitás Eme rövid tanulmányom témája a Brit Birodalom és Magyarország, az 1848-as forradalom és szabadságharc alatti diplomáciai kapcsolata. Olvasmányos formában igyekszem bemutatni milyen ideológiai, gazdasági és biztonságpolitikai tényezők függvényében alakul egy ország nemzetközi megítélése a diplomaták világában, s mindezt miként szövik át politikusok személyes ambíciói. Annak eldöntését, hogy írásomnak van-e bármilyen aktualitása napjaink tekintetében, Olvasóinkra bízom. Írta: Barkóczi Csaba Ezen ismeretterjesztô írásom alapjául Hajnal István (1892-1956), akadémikus, történész, egyedülálló könyve szolgál.

Tanulmánya, mely A Batthyány-kormány külpolitikája címet viseli, az ’48-as magyar kormány diplomáciatörténetét dolgozza fel, egyenként elemezve Magyarország brit, francia, német, lengyel, szerb, orosz és itáliai kapcsolatait. A szerzô, más tudósokhoz hasonlóan, a Rákosi-éra idején mellôzötté vált, munkássága csak halála után harminc évvel, az 1980-as években kerülhetett újból a történészek asztalára. Ezen írás nem titkolt célja, munkásságának népszerûsítése a gazdaság és diplomácia összefüggései iránt érdeklôdô közgazdász hallgatók körében.

1848-ban Európa a birodalmak korát élte.

Minden valamire való hatalom expanzív politikával igyekezett hatalmát és befolyását Európán belül és kívül a vetélytársak rovására növelni. Már cikkem elején le kell szögeznem, hogy térségünkben Anglia elsôdleges hatalmi érdeke ebben az idôben kizárólag a balkáni status quo fenntartása volt. Ezáltal kívánta megakadályozni, hogy a betegeskedô Török Birodalom – melyre az angolok erôs gazdasági befolyással bírtak veszítsen európai pozícióiból, hiszen ha ez megtörténik, akkor a rivális hatalomként megjelenô Orosz Birodalom a Földközitengeren lévô kereskedelmi utak felett nagyobb ellenôrzéssel bírt volna. Az orosz terjeszkedés ellensúlyozására a britek egyedül az egységes és a régióban iparilag egyedüliként fejlettnek számító Habsburg Birodalmat látták alkalmasnak. Már ezen a ponton kijelenthetjük, hogy a Brit Birodalom ellenérdekelt volt Magyarország vagy bármely más Habsburg tartomány sze-

26

paratista törekvésének támogatásában.

Már most, a tanulmány elején el kell oszlatnunk még egy széles körben elterjedt tévhitet is, ezúttal Esterházy Pál miniszter személyét illetôen. A történetírás Esterházy Pálról, mint a király személye körüli miniszterrôl emlékezik meg. Titulusából eredeztethetôen sokakban azon téves kép alakult ki róla, mely szerint a császári udvar bizalmasaként feladata a magyar kormány és Bécs közötti kommunikáció volt, s szokás Esterházyt a Batthyánykormány egyedüli udvarhoz hû tagjaként jellemezni. Ez az állítás két súlyos tévedést is tartalmaz. Egyrészt Esterházy teljes mértékben a magyar ügyhöz volt lojális, másrészt nem létezett 1848-ban király személye körüli miniszter Magyarországon.

Esterházy valóban a bécsi udvar diplomatájaként kezdte pályafutását Londonban, ám karrierjének a forradalom elôtt jó néhány évvel, épp a magyarok számára oly ellenszenves Metternich kancellár vetett véget. Konzervatív nézetei ellenére a magyar ügyet épp oly lelkesedéssel és szeretettel képviselte, mint a forradalmi kormány bármely más tagja. Batthyány és Kossuth nem véletlenül szánta neki a külügyminiszteri pozíciót.

Igen, Esterházy Pál külügyminiszter volt. A király személye körüli miniszter titulust az 1849-es vereséget követô történetírás

ragasztotta rá szándékosan, politikai okból. Ausztria számára rendkívül kellemetlen volt, mind 1848-ban, mind késôbb az önálló magyar külügyminisztérium kérdése (Emlékszünk még a Kiegyezés utáni közös ügyekre?

Külügy, Hadügy, s az ezeket fedezô Pénzügy.)

Esterházy Pált a kinevezését jegyzô királyi irat „a kapcsolt birodalmam többi részeiveli érintkezések” miniszterének nevezi. Erre az elnevezésre mindössze azért volt szüksége a magyar kormánynak, mert 1848 tavaszán még nem kívántak konfrontálódni a bécsi udvarral az önálló külügyminisztérium felállítása kapcsán, de Esterházyé egyértelmûen egy külügyminiszter feladatköre volt, s kortársai mind a hozzá intézett hazai, mind a külföldi levelezésekben, mint külügyminisztert szólítják meg és emlegetik.

E hosszas kitérô fontos ahhoz, hogy megértsük miért játszott Esterházy annyira fontos szerepet – az angolok számára hiteles személyként – a Brit Birodalommal való kapcsolat felvételében, mint magyar külügyminiszter, és mint korábban Londonba delegált bécsi diplomata.

Említettem, hogy a Brit Birodalom számára az orosz expanzió megakadályozása volt a legfôbb érdek ebben a térségben, s e tényt a brit politika egyéb iránti liberális elkötelezettsége sem írhatta felül. A szintén

XXI. évfolyam 1. szám

KILÁTÓ

FÉSZEK 1848-as itáliai forradalmak nyílt brit diplomáciai támogatása sem a népek önrendelkezése iránt érzett elkötelezettség jegyében zajlott, hanem vaskos gazdasági érdek, nevezetesen a Földközi-tengeren lévô kereskedelmi vonalak ellenôrzése céljából.

A magyar politikai elit ezt reálisan látta.

Kossuth 1848. április 11-ei beszédében erôs célzást is tett az angol geopolitika mûködésére: „[…] az angol ott és annyira fog bennünket pártolni, amennyiben saját érdekével megegyezônek találja.” – mondta.

Mindennek ellenére Magyarország függetlenségének nagyhatalmakkal való elismertetése céljából folytatott diplomáciai harc során hazánk elôször London felé tett lépéseket.

A ’48-as események idején Magyarország nemzetiségi területein komoly szláv (szlovák, szerb, horvát) mozgalmak bontakoztak ki, melyek a Habsburg Birodalom szétszakításában voltak érdekeltek, s melyeket a pánszlávizmus jegyében köztudomásúlag a cári udvar támogatott. Esterházyék azzal az ürüggyel keresték fel a bécsi angol követet, Ponsonbyt, hogy biztosítsák Angliát, Magyarország kész részt venni a birodalom egységét veszélyeztetô szláv mozgalmak féken tartásában, az orosz térnyerés ellensúlyozására. A brit válasz májusban érkezett meg, s kedvezôtlenül hatott

XXI. évfolyam 1. szám

Batthyányék terveire. Palmerston, brit külügyminiszter üdvözölte a magyar törekvéseket, de hangsúlyozta, hogy NagyBritannia a Habsburg Birodalom egyben tartásában érdekelt, tekintettel, hogy Törökország egymagában képtelen feltartani az al-dunai tartományokban az orosz terjeszkedést.

Batthyány kormánya a brit kapcsolatok megerôsítése érdekében félsikeres kísérletet tett arra, hogy az osztrákellenes itáliai felkelôk elismerjék a magyar lobogót, s ez által a Fiumébôl kifutó kereskedôhajók nyugodtan szállíthattak Angliába, ezzel is erôsítve a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat. Magyarország esélyeit növelte, hogy amíg Bécsben forradalom tört ki és kétségessé vált az uralkodóház hatalma az osztrák tartományok felett is, addig a magyar kormányt itthon széleskörû támogatottság övezte. Ugyanakkor az angolokat távolságtartásra késztette, hogy néhány hónappal korábban Franciaország területén forradalom tört ki, mely teljesen új berendezkedést eredményezett, s brit politikusok e forradalom tovább terjedését látták a magyarországi eseményekben és az ezzel párhuzamosan Angliában kibontakozó chartista mozgalomban. Néhány, a magyar kormányhoz intézett figyelmeztetésbôl arra is következtethetünk, hogy az angolok tartottak attól, hogy Magyarország önállósodásának támogatása a brit államrendre és koronára egyaránt veszélyes chartisták megerôsödését vonná maga után. Továbbá nehezítette Magyarország helyzetét Ponsonby bécsi angol nagykövet tevékenysége, aki bár fogadta a magyar külügyminisztert és miniszterelnököt, Palmerstonhoz intézett jelentéseiben mégis inkább a bécsi udvar érdekeit részesített elônyben. Ponsonby bécsi diplomataként remek kapcsolatokat ápolt az udvarral, s személyes érzelmi kötôdései is rányomták pecsétjét Londonba küldött jelentéseire is.

A magyar kormánynak ezt követôen két célja volt Angliával. Legfôbb továbbra is a morális támogatás megszerzése, tehát brit követség felállíttatása Pesten. Másodlagos cél volt, minthogy Jellasics csapatai ekkor már az ország szuverenitását fenyegették, 100.000 puska Magyarországra szállítása Britanniából, az önálló magyar honvédség felfegyverzésére. Magyarország ez ügyben hajlandó lett volna még kereskedelempolitikai engedmények megtételére is, holott a

Batthyány-kormány az akkor még gyenge magyar ipar védelme érdekében éppen a protekcionista gazdaságpolitika folytatását tûzte ki célul, szemben a britek szabadverseny iránti elkötelezettségével, mellyel rövid idô alatt átvehették volna a kiszorított osztrák iparágazatok helyét. Ezek az esetleges engedmények azonban kevésnek bizonyultak a brit politika megnyeréséhez.

Az idô Magyarország ellen dolgozott. Az egyre feszültebbé váló osztrák-magyar viszony, majd a kitörô háború meggátolt minden további lehetôséget hazánk számára.

Brit részrôl a követség felállítása immár elképzelhetetlen volt, hiszen az elharapódzó konfliktusban ez a magyar függetlenség nyílt támogatását jelentette volna. Ponsonby a késôbbiekben is ellenségesen viszonyult a magyarokhoz, és a bécsi udvarral jó személyes kapcsolatot ápoló követ továbbra is az osztrák álláspontot tolmácsolta hazájába. Az olasz függetlenség kérdésében oly karakán brit külügyminiszter, Palmerston, a magyar önrendelkezést már nem tartotta felvállalásra méltónak. Sôt, levéltári anyagokból már azt is tudjuk, hogy Palmerston, aki a szabadságharc leverése után tiltakozó levelek hadával árasztotta el Európát, 1848-ban kimondottan ellenségesen viseltetett a magyar törekvésekkel szemben.

Bár a Pozsonyban dolgozó magyarbarát brit ügynök, A. I. Blackwell irataiból ma már pontosan ismerjük mind Ponsonby bécsi angol nagykövetnek, mind Palmerstonnak a magyar ügyben kifejtett tevékenységét, a kortársak szemében Palmerston a magyarok védelmezôjeként tûnt fel. Az 1848-’49-es magyar gyôzelmek ugyanis szimpátiát keltettek a brit lakosságban és Magyarország mellé állították az angol közvéleményt, melyre válaszul – bár magyar szempontból megkésve – a brit politikusok, köztük Palmerston, megváltoztatták álláspontjukat hazánk ügyében. A brit külügyminiszter végül ügyes politikai húzással Ponsonby követtel vitette el a botrányt az angol diplomáciának a magyar ügyben elkövetett hibái miatt.

Ponsonby a brit sajtó heves támadásaitól megszégyenülten, mellôzötten távozott a bécsi nagykövetségrôl és vele a brit politikából. •

27

LEHÚZÓ

FÉSZEK Sírva vigad a magyar?

Boldogság-projekt Augusztus elején – elsősorban a Facebookon terjedő posztnak köszönhetően – megtudhattuk, hogy mi vagyunk a világon a legszomorúbbak, legalábbis az OECD „Better Life Index” kutatása alapján. Vajon tényleg így van? A magyarok pesszimistábbak, mint más nemzetek? És ha igen, mit tehetünk ez ellen? Írta: Orsi Elôször azért azt mindenképpen pontosítanunk kell, hogy NEM mi vagyunk a legboldogtalanabbak a világon, még a kutatás eredményei szerint sem. Egyrészt a felmérésben csupán 36 ország vett részt, másrészt az öszszesített eredményeket tekintve, még ha nem is vagyunk túl elôkelô helyen, hét ország (pl.

Törökország és Brazília) lakossága még nálunk is boldogtalanabb. A kutatás során többféle, szubjektíven értelmezhetô tényezôt (pl. közbiztonság, oktatás, közösségi élet, stb.) összesítve állították össze a rangsort, mi pedig egyetlen alkotóelem, az élettel való elégedettség kapcsán kerültünk a lista aljára. A közösségi élettel, az oktatással, a környezetvédelemmel és közbiztonsággal kapcsolatos elégedettségünk alapján viszont bôven a vizsgált országok középmezônyébe tartozunk, a munka és magánélet egyensúlyát tekintve pedig a legszerencsésebbek közé sorolhatjuk magunkat.

Ráadásul az életünkkel, a jelenlegi helyzetünkkel való elégedetlenség nem is feltétlenül baj. Hiszen ha valamivel nem vagyunk elégedettek, akkor úgy gondoljuk, jobb is lehetne, javíthatnánk rajta. Ha pedig ez az érzés cselekvésre ösztönöz, és a siránkozás mellett, vagy inkább helyett teszünk is az elégedetlenség megszüntetésért valamit, akkor az biztosan fejlôdést eredményez.

28

Ezek ellenére azonban mégsem dôlhetünk hátra, valami miatt mégis az a kép él a világ fejében és sajnos talán a magunkéban is, hogy a magyar egy szomorú, pesszimista nemzet. Nem új keletû téma ez, hiszen már az elôzô évszázadban is készültek olyan statisztikák, amik szerint Magyarországon a leggyakoribb az öngyilkosság. A leggyakoribb magyarázatként pedig hányattatott múltunkat, a nehéz történelmi idôszakokat szokták felhozni.

Bár precíz kutatási eredményeket nem tudok felmutatni, de gyanítom, igen kevesen akadnak az országban, akik a levert ’48-as szabadságharc miatt szoktak „befordulni”, és nem nagyon tudok olyan nemzetrôl, akik teljes mértékben kimaradtak a történelem viharaiból. Úgy tûnik, a panaszkodás valamiért mégis ránk jellemzô népbetegséggé vált, elég, ha csak a saját tapasztalatainkat idézzük fel. Ha valakivel hosszú idô után találkozunk, és érdeklôdünk egymás hogyléte felôl, szinte biztos, hogy elôbb-utóbb valamilyen negatív élményre terelôdik a szó. Ha épp nem fáj semmink, akkor szidhatjuk a közlekedést vagy a fônökünket. Ha pedig már tényleg nem marad más, ott marad tartaléknak az örök kedvenc, az idôjárás. És

ha már panaszkodunk, a másik fél biztosan rákontráz egy még súlyosabb problémával (amire természetesen a gondolatainkban legyintünk, hiszen a mi bajunk sokkal nagyobb!).

De vajon mi lehet ennek az oka? Miért nem jött divatba nálunk az elégedettség, a jó dolgok elújságolása? Én azt gondolom, ebben igen nagy szerepe van egy félelmünknek. Ha azt mesélem magamról, hogy az életemben minden rendben van, a másik fél irigyelni fogja tôlem. Azt gondolja majd, hogy érdemtelenül érnek engem a pozitív élmények, esetleg valahol hátrányba kerülök majd ezek miatt. Ha egy üzletember sikeres, akkor rásütik, hogy adócsaló, aki a munkásait feketén dolgoztatja. Ez az elégedetlenkedô, pesszimista beállítódottság pedig mind az egyénre, mind a társadalomra nézve káros.

Ha ugyanis sokáig mondogatjuk, hogy valami rossz, nem mûködik, akkor idôvel el is hisszük, és nem vesszük észre a pozitív változásokat, a jó élményeket, az elôrelépés lehetôségét.

Mit lehet mégis tenni ez ellen? Azt gondolom, hogy ahogy az élet sok más területén, itt sem társadalmi szinten kell az orvosságot felfedezni, inkább magunkban kell elindítani a változást. Mondjuk azzal, hogy megpróbálunk egy napot panaszkodás nélkül végigcsinálni. Vagy elkezdjük tudatosan keresni az életünkben a pozitív élményeket, a sikereket. Ha pedig valamivel továbbra is elégedetlenek lennénk, érdemes lenne a másoknak való panaszkodás elôtt átgondolni a megoldási lehetôségeket.

Amikor pedig egy nap menthetetlenül pocsékká válik, hátradôlhetünk kicsit boszszankodni, hogy aztán másnap új esélyt adjunk a boldogságnak… •

XXI. évfolyam 1. szám

FELHÚZÓ

FÉSZEK A vizes vb magyar krónikája

Úszónemzet

„Sírni csak a győztesnek szabad!” – hirdeti az örök igazságot olimpiai bajnok úszónőnk Székely Éva leghíresebb könyvének címe. Ennek tudatában bátran kijelenthetjük, hogy a barcelonai vizes világbajnokságon is számos sportolónknak volt oka örömkönnyeket ejteni, illetve csalni szemünkbe. Írta: Doma Az idei eseménynek Barcelona adott otthont július 19. és augusztus 4. között. A magyar sportolók vegyes érzelmekkel készülhettek a küzdelmekre; kinek több, kinek kevesebb reményt adtak a felkészülési idôszak eredményei. Küldöttségünknek - amely 18 úszóval, férfi és nôi vízilabdacsapattal, és 4 mûugróval képviseltette magát az eseményen – azonban sikerült felülmúlnia a várakozásokat és elhallgattatnia a kétkedôket. Úszóink közül a legnagyobb terhet Gyurta Dániel vállára rakták a szakértôk, hiszen fô számában már négy éve veretlen a világversenyeken.

Olimpiai bajnokunk számára a versenyt megelôzô események sem voltak kedvezôek, hiszen hazaküldték edzôjét, Szélesi Sándort, miután a Magyar Úszószövetség elnöke, Gyárfás Tamás burkoltan a tréner alkoholizmusára utalt egy nyilatkozatában. A kérdés csupán az, hogy egy folyamatosan ittas személy vajon képes lehet megfelelôen felkészíteni, olimpia és világbajnoki címhez segíteni úszóját? Szerintem nem.

Amennyiben pedig valaki a jól megérdemelt, sikeres munka után – hiszen az eredmények évek óta ôt igazolják - legurít egy-két sört, honnan vesszük a bátorságot, hogy elítéljük miatta? Dani is kiáll edzôje mellett, aki szerinte nagyobb tiszteletet és megbecsülést érdemelne, nála pedig ki is tudhatná ezt jobban.

Gyurta úszásán azonban semmi sem látszott, hiszen tökéletesen felépített versenyzéssel, 100 méter után még hetedikként fordulva gyôzött. Csupán a világcsúcsot jelzô vonallal hadakozva verte meg közel két másodperccel az egész mezônyt, megszerezve ezzel zsinórban a harmadik világbajnoki címét 200 méteres mellúszásban, ami eddig még soha, senkinek nem sikerült. A világ-

XXI. évfolyam 1. szám

csúcs elmaradt, az egyéni legjobb eredmény összejött, a magyar úszó pedig 24 évesen továbbra is éhes a sikerre, így minden valószínûség szerint még sokáig szurkolhatunk neki a nagy világversenyeken.

Hasonlóan magas elvárásokat támasztott Hosszú Katinka elé is a közvélemény, hiszen nagyon hajszolta magát, miután a tavalyi olimpián magának is csalódást okozva érem nélkül tért haza. Most azonban megállíthatatlanul haladt elôre, és a magyar csapat legeredményesebb versenyzôjeként landolhatott a ferihegyi repülôtéren. Katinka a 200-, és 400 méteres vegyes úszás aranyérme mellé,a 200 méteres pillangó végén is harmadikként csapott a falra. Ô is csak 24 éves, így reményeink szerint még olimpián is állhat majd a dobogó legfelsô fokára. Itt még nincsen vége a történetnek, hiszen Cseh László a csalódást keltô 5. helyezése után (kétszáz méteres vegyes úszás) óriási hajrával és hatalmas szívvel ezüstérmet szerzett a gyengébb számának számító 100 méteres pillangóúszás mezônyében. Sajnos tôle már egyre messzebb kerül a hôn áhított olimpiai aranyérem, pedig nem sokan vannak, akik ennél a szerény, ôszinte embernél jobban megérdemelnék azt.

Dobogósainkon kívül 11 további pontszerzô eredménynek is örülhettünk.

Férfi vízilabda válogatottunk nem számított a világbajnokság legnagyobb esélyesei közé, hiszen egy megfiatalított, új edzô által irányított csapatról beszélhetünk, amely a felkészülés során mindkét arcát megmutatta a közönségnek.

Barcelonában azonban nem volt ellenszer a mezôny legszebb és legkreatívabb vízilabdáját játszó magyar fiúk ellen. Ugyan a csoport-

meccsek során még döcögött a szekér, de hát mindenki tudja, hogy az egyenes kieséses szakaszban kell jól teljesíteni, Benedek Tibor csapata pedig ellenállást nem tûrve játszotta le utolsó három mérkôzését. A legjobb nyolc között 9-3 arányban gázolt át azokon a görögökön, akiktôl hetekkel ezelôtt kétszer is vereséget szenvedett, majd az elôdöntôben megbirkózva a bírói szembeszéllel, egy góllal verte az olimpiai bajnok Horvátországot. Ezután jöhetett a döntô, ahol a magyar csapat végig kézben tartva a mérkôzést, ugyancsak egy góllal bizonyult jobbnak a bivalyerôs montenegrói válogatottnál, és harmadszor ülhetett fel a trónra. A lányokra szintén nem lehet egyetlen rossz szavunk sem, hiszen veretlenül jutottak az elôdöntôig a rettenetesen kiegyensúlyozott mezônyben, ahol végül az utolsó negyedre felôrlôdtek az emberhátrányos védekezésben, és így vereséget szenvedtek a késôbbi gyôztes házigazdától. A bronzmérkôzésen azonban újult erôvel vetették magukat a medencébe, és fáradtságot nem ismerve gyûrték le az orosz válogatottat, megszerezve ezzel az érmet. Mûugróink sajnos nem kerültek döntôbe, ám így is tisztes helyezéseket értek el a kínaiak által uralt sportágban.

Magyarország az 5. helyen végzett a világbajnokság összesített éremtáblázatán, azonban csak az olimpiai sportágakat figyelembe véve mindössze az Egyesült Államok és Kína elôz meg bennünket. Emellett óriási sportdiplomáciai siker, hogy a vb elsô napján, a Nemzetközi Úszószövetség által tartott szavazáson Budapest elnyerte a 2021-es vizes világbajnokság rendezési jogát, Gyárfás Tamást pedig a Nemzetközi Úszószövetség alelnökévé választották. Mindezek ismeretében azt hiszem, hogy nyugodtan és büszkén jelenthetjük ki: Úszó (és vízilabda) nagyhatalom vagyunk! •

29

SZELLEM

GONDOLATÉBRESZTÔ

FÉSZEK

avagy mi a mozgató rugója egy diákszervezetnek

Diákszervezet szakma módra Természetvédelmi szervezet, társadalmi szervezet, szakszervezet, diákszervezet...

Folytathatnánk a sort mivel megannyi szervezet létezik napjainkban, de vajon mi tartja össze ezeket a szervezeteket? Egy biztos, a precíz szakmai munka elengedhetetlen működésükhöz. Írta: Imola Hogyan is definiálhatnánk ezt a szinte osztatlan egészként mûködô egységet? Egy szervezet emberek csoportja, akik elkötelezettséget éreznek egy adott téma, munka, tevékenység iránt. Pontosan ugyanígy éreznek azok az emberek is, akik belépnek valamilyen diákszervezetbe. Érdeklôdést mutatnak a diákszervezet munkássága, céljai iránt, és alig várják, hogy részesévé válhassanak.

A repertoár igen széles, van olyan szervezet, ami teljes mértékben a szakmaiságot jelöli ki fô irányvonalnak, vannak, akik az utazásra és a nyelvtanulásra koncentrálnak, ezen felül lehetôség van még a tanításra, sportra, újság szerkesztésre is. Végül, de nem utolsó sorban vannak, akik a baráti összefogásra és bulizásra építenek egy szervezetet.

Ennek ellenére, én úgy vélem, egy szervezet összetartó ereje a közös munka és az ebbôl fakadó elért eredmények. A kialakult barátságok, emberi kapcsolatok csak járulékos pozitívumok, amely a társaságoz tartozásból fakad. Ugyanis hiába lennének meg ezek a csodás barátságok, ha nem lenne közös munka, nem lennének eredmények, így már nem is lenne annyira szervezet. Sokkal inkább társaság, baráti társaság.

Külsô szemmel, van, aki csak egy jó

lehetôséget lát ezekben a szervezetekben.

Sôt, megkockáztatom, hogy a legtöbb belépô is elsôként két dolgot lát: lehetôséget és a kapcsolatok építését. A belépés után szembesül azzal a ténnyel, hogy igenis itt bizonyítani kell, szervezni, dönteni, cikket írni, kiállni egy százfôs társaság elé tanítani, vagy éppen beszédet mondani. Ezek olyan dolgok, amelyek lépésrôl lépésre fejlesztik készségeidet, egyre beljebb kerülsz a szakmaiság világában, egyre több, felelôsségteljesebb feladatot bíznak rád, míg akár te magad lehetsz egy szervezet vezetôje.

Példának okáért vegyük az újságot, amit éppen a kezedben tartasz. Elsô körben egy szerkesztôségi ülést kell megszervezni. Feltételezem te is próbáltál már valamilyen öszszejövetelt szervezni, így nem kell elmagyaráznom milyen nehéz 40 embernek egy, mindenkinek megfelelô idôpontot találni.

Ezt követi az ötletelés, a cikkek felosztása.

Majd megkezdôdik a munka. Csinálj interjút, írj programajánlót, vagy ásd bele magad az éppen aktuális gazdasági újításba, problémába, hogy pontos képet festhess az olvasónak. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy fals információkat tegyünk közzé, hiszen akkor elvesztenénk hitelességünket.

Egyeztess tanáraiddal, és készülj el határidôre, hogy a nyomda is megkezdhesse idôben a munkát. De addig még hosszú az út, ugyanis az íróktól kerül a rovatvezetôkhöz, majd a korrektorokhoz, és ha már nincs hiba a gépezetben, mehet a tördelés. Utolsó felülvizsgálat a

Pro 30 30_2101_szellem.indd 30

tökéletes munka érdekében, és irány a nyomda. Mindezek után jut el hozzád az újság, Kedves Olvasó. Te, pedig vagy elégedett vagy, a kezedben lévô kiadvánnyal, vagy nem. Mi viszont mindent megteszünk annak érdekében, hogy elégedettséget lássunk az olvasók arcán. Ugyanis nálunk ez a munka gyümölcse. És hiába lenne ez szuper társaság, ha hiányozna a szakmai tudás, és a szorgalom.

Ettôl függetlenül, nálunk is helyt kapnak azok a programok, amelyek a baráti kapcsolatokat próbálják erôsíteni. Ilyen például közös táborunk, póker esténk, fészekpalacsintázás és a többi. Hiszem, hogy fontos egységes olajozott gépezetként mûköd nünk és ez csak úgy lehetséges, ha bizalommal fordulhatunk társainkhoz. Ismernünk kell egymás erôsségeit és gyengeségeit, hogy tudjuk, kire milyen feladatot bízhatunk, hogy az eredmény maximális legyen.

Tehát összegezve, elengedhetetlen a jó viszony a szervezeteken belül, – illetve adott esetben – között, viszont a hajtóerô, amely elôreviszi a teljesítményt, és ezen felül a fô mozgatórugó, mindenképpen a szakmai munkásságban rejlik. Amelybôl nem csak a szervezet tagjaként profitálhatsz, hanem az élet játszmájában is, ahol nem azt nézik mennyire vagy jó barát, hanem, hogy mit teszel le az asztalra. •

XXI. évfolyam 1. szám 2013.09.27. 23:02:43

F

K

FÉSZEK

GONDOLATÉBRESZTÔ

SZELLEM

Délutáni elmélkedés

Barátság vs. szakmaiság A 2013/2014-es tanév első lapszámának Gondolatébresztő alrovatában arról elmélkedünk, hogy vajon a szakmai munka-e az, ami igazán összetart egy diákszervezetet. Előzetesként csak annyit, hogy NEM. Írta: Laresz Bizonyára mindannyian találkoztatok már a „pécsiközgázon” mûködô igen jelentôs számú diákszervezet közül legalább eggyel. Vannak köztük szakmaiabbak, kevésbé szakmaiak, meg egyáltalán nem szakmaiak is. Ami mégis összeköti ôket – azon felül, hogy valamilyen módon mind a PTE KTK hallgatóiért dolgoznak –, az a csapatmunka. A tagok együtt, egymás munkáját segítve, a nagy projekteket részfeladatokra bontva igyekeznek jobbnál jobb eredményeket elérni, ki-ki a saját területén. Tény, hogy ez nem kevés szakmaiságot igényel, de ahhoz, hogy ez a gépezet igazán gördülékenyen mûködjön, a személyes kapcsolatok terén is mindennek rendben kell lennie. Én a magam részérôl megrögzülten hiszek abban, hogy egy igazán jó baráti társaság, akik szervezetként dolgoznak együtt, sokkal hatékonyabb lehet, mint egy olyan szervezet, ahol elhanyagolják a különbözô csapatépítô programokat. Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy rövid, tanulságos történetet, amely akár igaz is lehetne.

Béla egy teljesen átlagos 18 éves srác. Alacsony, barna hajú, kék szemû, szemüveges és épp eléggé magába zárkózó ahhoz, hogy különösebben mély barátságok kialakítása nélkül vészelje át a gimnáziumot. Igazi mintagyerek, kevés kihágásai közé csupán a lámpaoltás utáni titkos online sakk-partik és a menzára kapott készpénz „Magic the Gathering”-es kártyákra való elköltése tartozik. Az egyetemre való felvétele után rögtön csatlakozott az AEIESP (Association of European Identities Entering Scientific Programmes) diákszervezethez, ahol kitûnô tanulmányi ered-

XXI. évfolyam 1. szám 30_2101_szellem.indd 31

ményei okán tárt karokkal fogadták. A tagság rengeteg irodai és otthoni munkával járt, és csak néha-néha akadt egy-egy szórakozást elôtérbe helyezô program, amiken viszont Béla nem vett részt. Úgy érezte, hogy a többiek már régebb óta ismerik egymást, sok közös témájuk van, és ô nem illene oda, nem érezné jól magát köztük.

Emiatt sosem volt igazán elégedett, még hónapok múltán is „Tisztelt XY...” kezdetû levelekkel kommunikált a „munkatársaival” és motivációját teljesen elvesztve fél év után kilépett.

Ugyanabban az évben kezdte meg tanulmányait a felsôoktatásban Géza is. Magas, szôke srác volt, az a fajta, aki már az elsô találkozás alkalmával meghív egy pofa sörre és még a cigijébôl is ad. Ô a GÁZ elnevezésû diákszervezetet nézte ki magának, akik a különféle szakmai programok mellett számos szabadidôs eseményt is rendeztek.

Géza hamar beilleszkedett, mindig ott volt mindenhol, hamar megismerkedett mindenkivel, és ezek a barátságok még évek múltán is arra sarkallták, hogy a tanulmányai mellett mindig a GÁZ legyen számára a legfontosabb dolog. Amikor valamilyen szakmai probléma merült fel, akkor elsô körben nem egy hivatalos ülés keretein belül próbáltak megoldást találni, hanem leültek

tôség, hogy másfél évig egy remek diákszervezet elnöke lehettem, ahol nagyon sok mindent láttam és tapasztaltam. Emellett sok különbözô emberrel dolgozhattam együtt. Az esetek nagy részében, azok végezték a munkájukat felületesen illetve rosszul, akik nem jártak el a rendezvényekre, nem alakítottak ki barátságokat, és nem érezték magukat igazán a csapat tagjának. Pedig ez nagyon nagy részben rajtuk múlott. Természetesen mindig van, akinek kicsit nagyobb lökés kell, ezért azt tanácsolnám minden szervezetnek, hogy minél több csapatépítô programot szervezzenek, hogy senki ne tudja kihúzni magát azzal, hogy éppen nem ér rá. Egy-két jól sikerült kocsmatúra, tábor vagy póker este után már mindenki nagyobb kedvvel fog beülni a komoly gyûlésekre is. Higgyétek el, hogy ha személyesen ismered azt, akivel kiszúrsz, ha esetleg rosszul végzed el a feladatodat, az sokkal motiválóbb annál, mintha csak egy név lenne a taglistán.

Végül csak annyit szeretnék még zárójelben megemlíteni, hogy az egyetem és a diákszervezetek tényleg remek lehetôséget biztosítanak az egyének szakmai kiteljesedésének megkezdésére, de szeretném, ha mindenki magába nézne és feltenné a kérdést, hogy mit ér az egész, ha közben nem érzed jól magad? •

ra t n Ko

egy pár üveg borral és mindenkit szabadon elmondta a véleményét. Természetesen kifelé mindig hivatalosak és komolyak igyekeztek maradni. Rövid ideig a szervezet elnökeként is tevékenykedett, ahol nagyon sok olyan tapasztalatot gyûjtött, amik segítették késôbb abban, hogy megfelelô munkahelyet találjon.

Igen, sarkítok. Ettôl még nem lesz kevésbé igazam. Nekem szerencsére megadatott az a lehe-

31 2013.09.27. 23:02:47

SZELLEM

FÉSZEK

Mese a létezésről Írta: eszes Volt egyszer a táguló égbolton egy nagy, kerek felhő. Ebben a felhőben milliárdnyi gondolat, emlék, érzés és ösztön kavargott szünet nélkül. A felhő egy ízben leválasztott magából egy aprócska darabot, és esőcseppé formálta. A kis csepp sebesen kezdett zuhanni a Föld felé, míg végül egy kiszáradt földdarabra csöppent. A kiszikkadt föld azonnal beszívta, s a felszín alatt csendesen megbúvó parányi mag ébredezni kezdett. Kicsírázott, szára nőtt, majd teljesen kifejlődött. Lett feje, lába, keze, törzse; létrejött a test egésze. Így született egy gyermek, az emberi test. Egyhamar tudatára ébredt, és elgondolkodott. Ő nem csak egy test, hanem több annál. Tele van érzésekkel, érzelmekkel, gondolatokkal és különleges tulajdonságokkal. Olyan vonásokkal, melyek más tárgyakban nincsenek. Valamit tenni akart, alkotni vagy keresni hozzá hasonlókat, hiszen amerre csak nézett, mindenfelé tárgyakat, testeket, tartalmatlan dolgokat látott. Magához hasonlót, egyet sem.

Elindult hát az úton. Semmije nem volt ekkor még, csak a gondolat, hogy társakra leljen. Ment, mendegélt, s nemsokára egy olyanforma csoportra talált, mint őmaga. Kapcsolatba akart lépni velük, megtanult hát beszélni. Rájött, hogy sokat tanulhat tőlük, így köztük maradt. Tengernyi idő telt el, s ez alatt az idő alatt rengeteget fejlődött, okosodott, kipróbált, átélt, felfedezett és végül maga is tanított.

Az idő előrehaladtával megöregedett, testének ideje lejárt. Eleinte félrehúzódott, majd különvált a csoporttól, és visszatért az élettelen tárgyak közé. Ráncos arcát az ég felé fordította, karjait kitárta és összerogyott. Teste összezsugorodott és a földre hullt. Meghalt. Maradványaiból ismét föld lett. A csepp víz, amely életét adta, a nap melegénél elpárolgott és felszállt a levegőbe. Visszatért a felhőhöz, beleolvadt és megpihent. A felhő ekkor elmosolyodott. „Ügyes vagy! Élted életed! Értékesnek találom, amit magaddal hoztál.

Most jöjj, és pihenj! Legközelebb máshova küldelek... •

32 30_2101_szellem.indd 32

XXI. évfolyam 1. szám 2013.09.27. 23:02:49

F

ELVONÓ

FÉSZEK Oszoli Dániel Augusztus végén Még hívnak a Zöldbe a pesti zsiványok, Még élhetek vígan a hajnal előtt, De érzed, hogy lassan az Ősz beszivárog?

Már bontjuk a parton a ponyvatetőt...

Még vágyom a gondtalan, mámoros órát És messzi barátokat látni megint, De vethetem elfele lassan a mókát, Mert Pécsen a jó öreg Kőtömeg int...

Lám, így van ez, újra a nyár tovalépett.

Most itt vagyok csendben egy rét közepén És fel-felidézem a sok csodaszépet És kúszok az égbe az Úr kötelén... „Ím, megköszönöm, miket énnekem adtál: A partot, a partit, a víg napokat, A számtalan újat, a fény ragyogását És végtelen égen a csillagokat...” „Így színed előtt, Uram, önt el a hála Hát megköszönöm neked mindezeket, Tán annyi csak még, ami jönne a számra: Hogy add a tanévhez a tippjeidet!” ...Úgy tűnik, a szívem a múltnak a rabja, Még bennem a nyár – ez a szédületes – De gyűlik erőm eme új feladatra: Teremteni hasznosat, épületest!...

Erdős Virág A Trabantfejű nő Ez itt a régi kettes út, a Vác felé menő, emitt egy pompás sárkupac, amott egy szép fa nő, a háttérben a lomha köd, s a Pólus Palace Hotel Göd, s habár kevésbé feltűnő, a kép sarkában ott ül ő: a Trabantfejű nő A Trabantfejű Nő kevéssé formatervezett, de azt mondják az út a cél, akárhová vezet az a fő, hogy korrekt, bátor, nem fut el a problémáktól, rögtön szól, ha vétkezett, (a betétlap pont elveszett, de minden más az rendezett), s ha nem köhög a karburátor, elmegy bárhová magától, hazafelé hoz tejet, csokit, kólát, kenyeret…

Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még az én tüzemnél egy új csillagot vagy engem is egyetlenegy sötétlő maggá összenyom s nem villantja föl lelkemet egy megszülető csillagon valaki jár a fák hegyén mondják úr minden porszemen mondják hogy maga a remény mondják maga a félelem

XXI. évfolyam 1. szám

33

KÖRET

FÉSZEK

Björk: Debut Írta: Vaski Nóri

A kilencvenes évek elején Björk végleg feltette Izlandot a világ zenei térképére. A John Peel brit rádiófenomén által köztudatba emelt Sugarcubes énekesnôjeként már bizonyított nemzetközi szinten is, de a szélesebb közönség számára csak akkor vált ismerté, amikor 1993-as lemezével bevette a virágkorát élô MTV képernyôit, hogy a következô két évtizedben jól ott is maradjon. A Debut dalai sajátos hangzásvilágukkal, az elektronika és a hangszeres zene hol harsány, hol finom keveredésével adták meg az alaphangot a korszakhoz. A hirtelen váltások, a szenvedélyes ének, ami széles érzelmi skálán mozog, hamar sikert arattak. A kontrasztokkal operáló lemez „Crying” címû dala épp ugyanazt az érzést képes megragadni, mint a „Violently Happy” felfokozottsága, pedig, ha csak a címekre nézünk… Persze, ha „nyugalomra” vágyunk még mindig ott van a lassabb „Aeroplane” vagy éppen a „Play Dead”. Mindehhez hozzájárult továbbá a különös jelenséget kísérô vizualitás, melyre már a korai évektôl kezdve is leginkább Michel Gondry nagyjátékfilmes neve a garancia. Ki ne emlékezne a kedves plüssmacira, amint a „Human Behaviour” taktusaira megkajálja Björköt? Ja, azok, akik épp akkor születtek. •

Irvine Welsh: Trainspotting Hajnali csendélet. Valahol Edinburgh szélén, a ködös Albionban húsz év körüli srácok állnak a vasútállomás falánál, megszabadulni igyekezvén az este ledöntött sörök maradványaitól. Arra jártában egy korosabb, ámde nem kevésbé toxikált egyén barátságosnak szánt kérdéssel nyit: „Mi van, srácok, megy a vonatlesés?”

Welsh regényhôseinek mindennapjai errôl szólnak. Hiába tudsz részletekbe menô vitába bonyolódni Kierkegaard filozófiájának mélységeirôl, ismered ki magad tökéletesen a legújabb rétegzenék világában, áll elôtted látszólag egyedi és tündöklô jövô – ha a körülmények térdre kényszerítenek, mindez mit sem számít. Magával ránt az alkohol és egyéb drogok, a reménytelenség, a mindegy örvénye. Az elsôéves egyetemista Mark Renton éppen ezzel a szituációval küzd: konstansan próbálja elkerülni, hogy szülei kilátástalan életét vigye tovább – csak éppen nem a társadalmilag legelfogadottabb, hosszú és biztonságos életet garantáló módon... Aztán amikor (immár a heroin foglyaként) a kezdeti könyvlopásnál lényegesen komolyabb kalandokba keveredik, mégsem kapja fel senki a fejét. Elvégre aki Leith legrosszabb környékére születik, ne vágyjon többre. Vagy mégis?! Céltudatos és céltalan egyetemistáknak egyaránt kötelezô darab, írott verzióját pedig jól kiegészíti a Danny Boyle által fémjelzett 1996-os mozi is, amely teljesen más élményt és szemszöget ad a történethez. •

Írta: razkavian

Idétlen idôkig Képzeljük csak el, milyen lenne, ha ugyanazt a napot kellene átélnünk újra és újra és újra… Pontosan ez történik a film fôhôsével, Phil Connors-szal (Bill Murray), a magának való idôjóssal is. Emberünk azon a bizonyos február másodikán, ugyanúgy, mint minden évben az álmos Punxsutawney városába érkezik, hogy kollégáival együtt meglesse az idôjós mormotát. Arra azonban nem számít, hogy valamilyen különös jelenség folytán, ugyanannak a napnak a rabjaként, több mint háromezerszer kell ezt megtennie. A film ennek a napnak a különbözô mutációit zongorázza végig, hiszen ki ne szeretne néha visszamenni egy-egy nap elejére, hogy elsüsse a tökéletes visszavágást, amit persze már megint túl késôn gondolt ki, de a lehetôség remek arra is, hogy idôvel megszervezzük akár álmaink randiját is.

Mert mit érne egy kilencvenes évekbeli klasszis nôi fôszereplô nélkül? Bizony, megkapjuk még az Andie Macdowell alakította Ritát, aki a még kissé pokróc Phil szívét is képes meglágyítani. Ám hosszú az út idáig egy olyan napon, amikor még a tévében is csak ugyanazt nézheti az ember újra és újra.

Ideális film azok számára, akik csupán egy feelgood, lehetetlen történetre vágynak és elegük van a huszonnyolcféleképpen magyarázható high-concept filmekbôl. •

Írta: Vaski Nóri

34

XXI évfolyam 1. szám

FÉSZEK

KÖRET

Karl May – Az olajkirály Karl May neve méltán híres a mi, a szüleink vagy nagyszüleink körében, s történetei generációról generációra öröklôdnek tovább. Mûvei közé sorolható a mindenki által jól ismert Winnetou vagy Az olajkirály, melyekben további örökzöld személyiségek bukkannak fel, úgy, mint Old Shatterhand (a nagy vadnyugati sápadt arcú vadász) és Henry-féle karabélya, Winnetou (az apacsok fônöke) és Medveölôje, vagy Old Firehand. A történet egy bankárról szól, akire egy csaló és két bandita rá akar sózni egy olajlelôhelyet, azonban a háttérben egy átverés áll, mely elkendôzésérôl a meggyôzô modorú, nyájas és fennhéjázó, csaló üzletember igyekszik gondoskodni, és az üzletet nyélbe ütni a bankárral. A történet viszont túl kurta volna, ha nem szerepelnének benne dél-amerikai indián törzsek, mint a navahók vagy a nihorák, vadnyugati hôsök mint Old Shatterhand, német kivándorlók, akik Európából Amerikába keltek útra egy jobb élet reményében.

Végül nem hiányozhatnak a banditák, akik mindent elkövetnek, hogy zsákmányhoz jussanak, és hôseinkre veszéllyel legyenek. A cselekmény több síkon játszódik, s érdekessége, hogy végül a történet összes hôse, összes szála egybe fut. Remekül adja vissza kalandos formában a korabeli Amerika életét - melyben aligha létezett törvény, az indiánok és a vadnyugat kultúráját, s a kiaknázatlan lehetôségeket a kialakuló kontinensen. •

Írta: Szakály Márk

Ralph’s Balcony – To Kill a King Rock, roll és királygyilkosság.

A To Kill a King egy népies rock&rollt játszó angol banda, de kivételesen nem az örök klasszikusok replikái.

A társaság az ismeretlen, alternatív zenét szolgáltató együttesek hosszú sorából csak egy-egy nevesebb fesztiválon való fellépés erejéig lép ki. Nem csoda hát, hogy mindeddig a magyar vájtfüleknek is gyaníthatóan ismeretlenül csengett a csapat neve. Én magam is a nyári munka közben, a londoni Hyde Park Summertime fesztiválon hallottam elôször játszani ôket az egyik kisszínpadon. A hatás viszont nem maradt el, mert már akkor felismertem: olyan bulit kevés koncertzenekar tud összehozni, mint amit ôk produkáltak. Azóta pedig egy rajongóval többet tudhatnak magukénak - meg merem kockáztatni, hogy az elsôk között Magyarországról. A három megjelent lemezük közül most a legizgalmasabbat ajánlom. A Ralph’s Balcony egy akusztikus dalgyûjtemény, amely hozza, amit egy ilyen albumnak illik: a hangszerek kavalkádját, a tisztítatlan hangzást és a teraszos beszélgetések nosztalgiahangulatát. A maréknyi vendégelôadó pedig még barátságosabbá teszi az egymásba átvezetô számokból álló korongot, és ebbôl kifolyólag ezeket a nem mindennapi srácokat akik a hyde parki színpad mögött még a takarítólányt is sörrel kínálták.•

Írta: szilvi.

Kurt Vonnegut – Az ötös számú vágóhíd Billy Pilgrim kiesett az idôbôl. Az egyik pillanatban még Drezdában gyárt terhes nôknek készült malátaszörpöt, a másikban pedig gyermeket nevel egy pornósztárral a Trafalmador bolygón. Az ötös számú vágóhíd egyszerre nevetett és sirat meg, egyszerre lelkesít és gondolkodtat el. Kurt Vonnegut a huszadik század egyik legnagyobb hatású, legtöbbet elemzett írója.

Fô mûve, Az ötös számú vágóhíd valós élményeken alapszik. Az autodidakta módon íróvá lett Vonnegut amerikai hadifogolyként volt jelen Drezda szônyegbombázásakor, melyet egy vágóhíd pincéjében vészelt át. Saját bevallása szerint több mint 20 évnek kellett eltelnie, hogy a témával kapcsolatban egy könyvet ki tudjon préselni magából. Fôhôsünket, Billy Pilgrimet a lánya esküvôjének napján elrabolják a földönkívüliek, aminek következtében tetszése szerint ugrálhat az idôben. Így ismerjük meg Billy történetét a hadifogolyként, optikusként, és egy állat(ember)kert lakójaként a Trafalmadoron. Vonnegut itt használja elôször szállóigévé vált szarkasztikus összegzô mondatát: valahányszor a könyvben halálról esik szó, az író hozzá teszi: Így megy ez. Vonnegut már az elôszóban állást foglal a háború ellen, a könyv pacifista hangulata pedig mindvégig megmarad. A legjellemzôbb epizód, amikor Billy egy késô éjszakai háborús filmet lát, az érdekes az, hogy visszafelé. Ennél a jelenetnél érzékletesebben talán még nem írta le senki, hogy mennyire értelmetlen dolog a háború. •

Írta: Lugó

XXI. évfolyam 1. szám

35

MOZAIK

FÉSZEK Mit rejt az ÁJK-KTK udvar titokzatos épülete?

Isten hozott a majomházban!

Az ÁJK-KTK udvaron sétálva a diákok gyakran tapasztalhatnak valami nem odaillő, különös jelenséget. Olykor megcsapja a kapun belépők orrát a furcsa bűz, máskor pedig különös hangokra lehetnek figyelmesek az arra járók, mintha majmok makognának a szomszédban… Írta: Harsányi Ákos Eleinte, elsôéves koromban a többi egyetemistához hasonlóan semmiféle különösebb érdeklôdést nem mutattam a szokatlan jelenségeket illetôen, azokkal mit sem törôdve mentem tovább a dolgomra. Még akkor sem esett le a tantusz, amikor már hallottam egy-egy mondatfoszlányt innen-onnan, hogy majmok vannak a szomszédban. Ugyanis ekkor még vérbeli közgázos gólyaként, akibe sikerült beleitatni az egészséges jogász-közgazdász versengés szellemét, azt feltételeztem, hogy a „majmok a szomszédban” és a „majomház van mellettünk” megjegyzések derék jogász barátainkra vonatkoznak.

Utólag is elnézést kérek minden kedves joghallgatótól buta elképzelésemért.

Majdnem egy teljes évnek kellett eltelnie, mire végül rádöbbentem, hogy nem prókátor társainkat értjük az említett állati szomszédság alatt. Ezek után többször is feltettem magamban a kérdést, hogy mit is keresnek itt ezek a szôrös kis állatok. Hallottam a különféle városi legendákat, de még ekkor sem foglalkoztatott különösebben a dolog. Nem firtattam nagyon, hogy miért is vannak itt, hogy kerültek ide, csak tudomásul vettem, hogy itt vannak, és biztosan megvan a maga oka az ittlétüknek.

Körülbelül egy hónapja azonban minden megváltozott. A hirtelen páli fordulatot pedig egy nem mindennapi, harmadik típusú találkozásnak is beillô esemény hozta meg. Július 8-án reggel ugyanis, amikor csipás szemekkel vánszorogtam be az egyetemre, az udvarba érve arra lettem figyelmes, hogy egy kis szôrös valami

36

rohan át elôttem és mászik fel egy közelben lévô fára. Nem hittem a szememnek: nem vagyok biológus, de azt megállapítottam, hogy a lény macskánál nagyobb volt, kutyát meg nem láttam még ilyen ügyesen fára mászni, így csak a majom jöhetett számításba, bár a „kutyámmajom” besorolást sem vetettem el teljesen. Késôbb kiderült, hogy a faji meghatározásra tett kísérletem többnyire helyesnek bizonyult, ugyanis a szomszédos majomház egyik lázongó egyede szökött meg bizonyára unalmasnak hitt otthonából, hogy felcsapjon közgazdásznak.

Természetesen az ezek után beindult fantáziám szüleményeként már ott lebegett elôttem a kép, miszerint az említett jószág egy jókorát harap a nemesebb felembe, én pedig majomemberré változok. Ekkor kezdett el igazán izgatni a kísérleti majmok története.

A majomház lakója az úgynevezett rhesusmajom, latin nevén Macaca mulatta, egy Délkelet-Ázsiában ôshonos majomfaj. Ezek a vörösesbarna makákók akár a 30 éves kort is elérhetik. A kifejlett hím testhossza átlagosan 55 cm, testsúlya pedig 7-8 kg, míg a nôstények 47 cm-esre nônek átlagban és 5-6 kgot nyomnak. Egyegy példány akár több millió forintot is érhet. Ez a majomfaj leginkább arról híres, hogy orvostudományi és viselkedéstudományi kísérletek és kutatások kiválóan alkalmazhatóak rajtuk. Többek között en-

nek a fajnak a vérébôl mutatták ki az emberi vér Rh-faktorát, melyet éppen ezért az említett majmokról neveztek el. Az Élettani Intézet is rengeteg kutatást végez a kis jószágok segítségével. Elsôsorban az elhízás és a diabétesz, valamint ezek agyterületi idegsejtjeinek kapcsolatát vizsgálják.

A majomház az 1950-es években jött létre, amikor a Rákóczi úti létesítményt még az akkori Pécsi Orvostudományi Egyetem – a mai PTE ÁOK elôdje – használta. Az elsô fôemlôsöket Dr. Lissák Kálmán, az egyetem akkori oktatója és az Élettani Intézet professzora hozta városunkba egy vietnami tanulmányi útját követôen. A professzor 3 rhesusmajmából mára egy 27 egyedet számláló majomkolónia jött létre. Az Orvostudományi Egyetem idôközben szépen lassan végleg elköltözött az intézménybôl, a majmok azonban itt ragadtak. A majomház ma a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Élettani Intézetéhez tartozik. Biztosan sokakban felmerül a kérdés, hogy miért hagyták beékelôdni az Állam- és Jogtudományi és a Közgazdaságtudományi Kar közé az állatokat. A majmok elköltöztetését a mostani számunkban sokszor elôbukkanó 1993 óta, azaz több mint 20 éve tervezik, egyelôre sikertelenül. Szó volt arról, hogy a PTE Botanikus Kertjébe, esetleg Üszögpusztára helyezik át a létesítményt. A fôemlôsök költözésének elsôsorban az állatok tartásának szigorú elôírásai, valamint az anyagiak jelentenek akadályt. Amíg ezek a problémák nem oldódnak meg, tovább fogjuk élvezni kis barátaink szomszédságát.•

XXI. évfolyam 1. szám

MOZAIK

FÉSZEK Húsz esztendô távlatában

Régi idôk Pécsiközgáza

A központi témánkban szereplő év a kar, a Fészek, valamint az akkori hallgatók számára is kiemelt fontossággal bír, ezért megpróbálunk képet adni az akkori egyetemi, illetve diákéletről. A Fészek egyik alapítója, László Barna segédkezett a múltidézésben. Írta: Petz Gábor Hogy mit is jelent 1993 a Pécsiközgáznak?

Ekkor még nem voltak diákszervezetek és a hallgatói érdekképviseletek kialakítása is gyerekcipôben járt. Ebben a tanévben a kar meghatározó évfolyama, a harmadévesek vezérletével az Egyetemi Napokon (a mai PEN elôdje) hosszú idô után a KTK csapata (Csobán, az indián) diadalmaskodott a diákrektor választáson. Ez a gyôzelem adta meg a lökést az elsô Szakest megrendezéséhez is, amely összekovácsolta a hallgatóságot. A Szakestrôl visszamaradt források felhasználásához megalakult a néhai Ifjú Közgazdászokért Alapítvány, amely hosszú éveken át segítette a Fészek megjelenését is. Ôsszel Kovács Zsolt elnökségével felállt az elsô Hallgatói Önkormányzat, valamint az Ászok kollégiumi lap munkatársai, László Barna, Nagy Zsolt és Réti Gábor összefogásával 500-as példányszámban kézbe vehették a hallgatók az elsô Fészek-számot is. A kar vezetô diákjai között általános volt az a nézet, hogy ha a hallgatóknak nincsenek hagyományai, akkor itt az ideje megteremteni ôket. Ahogy Barna 1999-es visszaemlékezésében írja, „a korszellem tökéletesen alkalmas volt egy kari újság elindításához.”

Természetesen a tantermeken és az alakuló diákszervezeteken kívül is volt élet a hallgatók számára. Ekkor azonban még nemhogy okostelefon vagy Facebook, de még kollégiumi számítógép terem sem létezett, csupán né-

hány, mai szemmel nézve ôsi géphez lehetett hozzáférni – a megfelelô kapcsolatok birtokában. A Fészek-alapító elmondása szerint rendszeresek voltak a kollégiumi kártya- és kockapartik, a ping pong, csocsó, vagy biliárd megmérettetések, valamint flippergépeket sem vetették meg. Húsz évvel ezelôtt még szélesebb körben állt a hallgatók rendelkezésére ingyenes sportolási lehetôség is. Az Univ és a rendôrség közötti területen állt egy futócsíkkal ellátott futballpálya, valamint egy tenisz-, egy salakos és egy beton borítású pálya is. Az Univ rendelkezett egy fedett tornateremmel is, amelyet ugyancsak használhattak a kollégisták. Ezekre a pályákra már csak az idôsebb hallgatók emlékezhetnek, hiszen a terület egy részére a Tudásközpont épült, a többi pedig tereprendezés, útépítés áldozata lett.

Akárcsak napjainkban, elôdeinknek is nemes szokása volt vendéglátóipari egységekben, illetve bulihelyen eltölteni a fôként esti órákat.

Barna szerint akárcsak ma, akkoriban is alapvetôen az italárak, valamint az egyetemtôl, kollégiumtól való távolság tengelyei mentén alakult ki a preferenciarendszerük. Eszerint négy helyet emelt ki beszélgetésünk során. A két legfontosabb gyûjtôhely a Zsolnay Vilmos úton volt megtalálható. Mindkettô elég közel az Univhoz, hogy népszerûvé váljon a közgazdászok körében. Természetesen a ma is mûködô Jobb, mint otthonról, illetve a Prémiumról van szó. A ’48-as tér és a gyorsétterem közti területen állt a 2000-es évek elejéig a Juno tanszék, amely elhelyezkedése miatt vált köz-

Szakok, keretszámok 1993-ban 788 nappali és 252 esti tagozatos hallgató kezdte meg a tanévet a Közgazdaságtudományi Karon. Mellettük 49 mérnök-szakközgazdász is az intézményben tanulhatott a posztgraduális képzés keretein belül. Ebben az évben nem indítottak hosszú idô után elôször esti csoportot, és ekkor még nem folyt angol nyelvû üzleti képzés a karon. A szakképzésben hatféle specializációt indítottak: közgazdaságtan, monetáris szabályozás és intézmények, marketing, management és consulting, vállalatfinanszírozás és gazdaságinformatika szakképzésben vehettek részt az akkori negyedévesek. Dr. Jarjabka Ákos és Dr. Szücs Tamás, akik jelenleg a kar oktatói, 1993-ban fejezték be az alapképzést a KTK-n.

Forrás: Dr. Fojtik János: Docendo Discimus (2005.), Tanulmányi Osztály

XXI. évfolyam 1. szám

kedveltté a szomszédban tanulók körében. Üzletház épül a helyén, elég lassan.

Beszélgetôpartnerem egész egyszerûen csak „apokaliptikusan borzalmas italairól” emlékszik vissza a Búza téri piacnál egykoron üzemelô Koccintóra (hozzátéve, hogy a többi helyen sem mértek ekkoriban túl sok prémium szeszesitalt, ez pedig nagyjából megfelelt az egyetemista igényeknek és pénztárcáknak), ahol a kóla nélkül fogyaszthatatlan borok, valamint a mûanyag röviditalok mellett ételt is lehetett kapni az arra járóknak.

Árak, bérek 1993-ban (Ft) Minimálbér:

8917

Átlagbér:

27173

1 kg kenyér átlagára:

54,2

1 db tojás átlagára:

6,9

1l tej átlagára:

35,2

1 kg finomliszt átlagára:

34,9

0,5l világos sör átlagára:

65,2

1l asztali fehérbor átlagára:

78

0,04l kommersz tömény szeszesital átlagára: Forrás: KSH, web

115

Ha az 1993-as bulitérképet szeretnénk megrajzolni, akkor a legnagyobb ponttal a néhány éve lebontott Hard Rák Cafét kellene megjelölnünk. Akkoriban fénykorát élte a sok élôzenét is kínáló szórakozóhely, az egész városból jártak ide szórakozni vágyó fiatalok. Szintén nem áll már a kor két másik népszerû diszkója, a B52 és a Boccaccio sem. Mint ahogy a Balokány ligetben található Pepita sem, amely az Univhoz való közelsége miatt igen népszerû volt elôdeink körében. Persze, helyben is rendeztek bulikat, az Univban, ahová nemcsak a kollégisták voltak hivatalosak, hanem külsôsök is bejuthattak. Úgy tûnik tehát, hogy az Univ kivételével az akkori fellegvárak közül egyik épület sem létezik már, azaz mondhatjuk, hogy az akkori bulitérkép napjainkra teljesen kicserélôdött.

A célközönséggel együtt…•

37

MOZAIK

FÉSZEK Koncertek, meg miegymás

Sziget 2013

Tisztelt Olvasó! Elöljáróban csak annyit szeretnék elmondani, hogy bizony az idei Sziget is fantasztikusra sikerült. Csak egy napot tudtam kint lenni, de végig az járt a fejemben, hogy: „Ide bizony jövőre végig!” - már ha a személyes pénzügyeim lehetővé teszik, mert sajnos nem olcsó. Írta: Laresz Talán ez az egyik oka annak, hogy egész este csak elvétve hallottam magyar szót, még a jegyszedôk, meg a pultosok is angolul szóltak hozzám. Aztán persze, miután megcsengettem a világ bármely táján felismerhetô, ôsi hungarikumnak számító „hello”-mat, már jöttek is a „Jah, hogy magyar vagy!”-ok. Tapasztalataim szerint a fesztiválozók leginkább német, illetve holland ajkúak voltak, de akadt bôven francia és angol nemzetiségû fiatal is.

Lehetséges, hogy csak számomra volt újdonság, de a rendezvény méreteit tekintve hatalmas, és ezt nem csak a területére értem, bár eltévednem is sikerült egyszer-kétszer (na jó, négyszer). Egyszerûen mindent megtalálsz a rabbi-tanácsadástól

a thai masszázsig, illetve az olasz konyhától az ír kocsmáig. Idén ráadásul még fürdeni is lehetett a Dunában, szóval tényleg minden adott volt ahhoz, hogy ha elegendô a pénz a kártyádon, akkor bizony erre az egy hétre el se kelljen hagynod az Óbudaiszigetet. Az utolsó pillanatokban még egy Nemzeti Dohányboltot is sikerült betelepíteni a dohányzók nem kis örömére.

A koncerteket tekintve is igen erôs volt az idei fesztivál, a csütörtöki nap egyik húzóneve - legalább is számomra - a Biffy Clyro volt, akik olyan lelkesedéssel játszottak, és olyan show-t toltak az arcunkba, hogy még azóta sem tértem teljesen magamhoz. Üröm az örömben, hogy itt is

jelentôsen felül voltak reprezentálva a külföldiek, de tény, hogy Magyarországon talán nincs is annyira nagy neve a skót együttesnek, mint tôlünk nyugatra. A délután folyamán benéztünk a varázslatos hangú Regina Spektor énekes-zongorás elôadására, aminek talán egyetlen negatívuma az volt, hogy rövidnek éreztem, és nem volt ráadás a visszatapsolás ellenére sem. Éjjel tomboltunk még egyet a Bad Religion alatt, majd kis kavargás után a hajnali fél hármas kezdésû Nemjuci koncerten kötöttünk ki, ahol a haverom a korlátra dôlve szunyókált, mialatt én azt találgattam, hogy ez a Juci vajon hány éves lehet. •

A pre-kánikula fesztivál

EFOTT, csak szabadon…

Az elsô EFOTT-ot 1976-ban szervezték meg, ekkor még nevéhez hûen turisztikai találkozóként. A rendezvény az évek során folyamatosan változott, és mára az ország egyik legjobb zenei fesztiváljává nôtte ki magát. Idén Zánka adott otthont a bulizni vágyó egyetemistáknak. Írta: Laresz Az EFOTT egyik legnagyobb egyedisége abban rejlik, hogy minden évben más városban rendezik meg, ezáltal sikerült megôriznie az eredeti turisztikai jellegének egy részét.

Sajnos hiába a Balaton-part, a rossz idô közbeszólt idén, így csak a legbátrabbak merészkedtek be a vízbe. Szerencsére ennek ellenére is sikerült lefoglalnunk magunkat napközben. (Én például eltöltöttem egy kellemes délelôttöt a veszprémi kórház ambulanciáján, de ez már egy másik történet.)

Az elsô élmények nem voltak túl pozití-

38

vak, a 12 órás kapunyitás 14 órára csúszott át, az esô szemerkélt, és a nulladik nap megszervezése úgy nagy általánosságban eléggé kaotikusra sikerült. A fesztivál többi napja azonban kellemes volt egy-két kisebb bakitól eltekintve. Például azt a mai napig nem értem, hogy milyen ötlettôl vezérelve tettek DJ Set jellegû koncerteket a nagyszínpadra, de abból a 20-30 ott lézengô emberbôl ítélve ezzel a problémámmal nem voltam egyedül. Nem baj, volt helyette más.

A fellépôket tekintve az EFOTT nemigen tért el a többi - leginkább magyar együtte-

seket meghívó - társától. Kötelezô jelleggel volt Quimby, Kiscsillag, Tankcsapda, Supernem és a többi. Persze a nosztalgiázni kívánó közönség sem maradt buli nélkül, Dévényi Tibi bácsi minden este telt házas (sátras) banzájt csinált. OFF programokban is igen gazdag volt a fesztivál. Beülhettünk színdarabokra, filmvetítésre, minden nap hallhattunk stand up comedy elôadást, és akinek még volt feles energiája, azt a különféle sportvetélkedôkön vezethette le. Összefoglalva úgy gondolom, hogy az EFOTT mind a fellépôket, mind az árait tekintve az egyik legalkalmasabb fesztivál arra, hogy nyáron összegyûljünk a haverokkal, és bulizzunk egy nagyot.•

XXI. évfolyam 1. szám

MOZAIK

FÉSZEK Élménybeszámoló

Ilyen VOLT!

„Mindenütt jó, de legjobb Sopron!”- Nem vitás, az idei év legjobb vidéki fesztiválján jártam, és rajongóvá váltam. Írta: Betti Hajnalok hajnalán indultunk el Sopronba, és tikkasztó melegben érkeztünk meg a hûség és szabadság” városába. Szállásunk kellôen közel, mégis tisztes távolságban helyezkedett el a fesztivál helyét adó Lôvér Kempingtôl. Mivel elôször mentem a VOLT-ra, izgatottan és kíváncsisággal telve közelítettem a fesztivál helyszíne felé.

VOLT elsô napján kisebb-nagyobb sorbaállásba és információáramlási problémákba ütköztünk, de a szervezôk hamar úrrá lettek a helyzeten. Ahogy átjutottunk a fôkapun, egy másik dimenzióba érkeztünk. Emberek, mint a hangyák hömpölyögtek a kialakított utcákon keresgélve ízlésüknek megfelelô zenét és ételeket. Érdekes volt számomra a gyerekekkel ide látogatók, és az idôsebb korosztály magas száma - generációk találkozása zajlott. Szinte nem volt olyan zenei stílus, amivel ne futottunk volna össze.

A koncertek között nehezen válogattunk, fantasztikus hangulat volt a GDF Suez színpadon, ahol a Magashegyi Underground és Péterfy

Boriék fergeteges koncertet adtak, a Heti Válasz Borfesztivál + Poncichter Negyed igazi „Tér” jellegébôl adódóan pedig már-már otthon éreztük magunkat. A Tankcsapda, a Punnany Massif, külföldiek közül az Example és a Queens of the Stone Age is hozzájárult a ,,VOLT élményhez”.

Az extrém sportok kedvelôi bungee jumpingolhattak, vagy lecsúszhattak a százméteres drótkötélpályán a rajongók feje felett. Számomra mégis az egyik legnagyszerûbb élményt a robotkülsôben pompázó Telecom nagyszínpad nyújtotta. Itt a Quimby hergelte és hangolta a közönséget a sokak által nagyon várt Hurts fellépése elôtt. Több tízezer ember énekelt együtt a zenekarral a teljes koncert alatt. A látvány, a show, a hangulat és az énekes hitetlenkedése - ami a dalok százszázalékos együtténeklésébôl és a temérdek ember látványából fakadt - egyfajta transzállapotot idézett elô bennem. Theo Hutchcraft (énekes) azt nyilatkozta a koncert után, hogy ,,a

VOLT szerinte a Glastonbury után a legjobb hangulatú fesztivál, ahol eddig megfordult”.

A másik nyomot hagyó esemény a koncertek utáni afterpartyk helyét adó JägerBar volt, ahol minden nap hajnalig buliztunk.

Elôször jártam a VOLT-on, és meglepô volt számomra, hogy ilyen kulturális élményt nyújt, és gigászi méreteket ölt. Délelôtt a gyerekek kipróbálhatták a kalandparkot, robotmûhelyben jelmezt készíthettek.

A társadalmi felelôsségvállalás is helyet kapott, véradás, irodalmi sátor, fenntarthatóság jegyében környezettudatosságra külön figyelô szervezôk - szemetet nem is lehetett látni.

A fesztivál a 110 000 fôs látogatottságával rekordot döntött, és ekkora tömeg ellenére sem történt rendbontás a programok alatt. Az emberek vidámak voltak, mosolyogtak, együtt buliztak, és méltán kaptuk meg a ,,legszerethetôbb közönség” címet. Nem kérdés, jövôre is a VOLTon a helyem.•

LCCI angol nemzetközi nyelvvizsga bizonyítvány megszerzése Harmadévesek nagy kérdése, hogy milyen nyelvvizsgatípust válasszunk. A lehetőségekről Karfner Judittól, a Más Nyelven Nyelviskola vezetőjétől kértünk tájékoztatást. Írta: Karfner Judit – Egy végzôs, vagy akár az elôrelátó felsôbb évesek is igencsak megnézik, milyen nyelvvizsga-típusra áldoznak idôt és pénzt.

– A Más Nyelven Nyelviskola számos esetben találkozott olyan igénnyel, hogy a mindennapi életben és az üzleti kommunikációban használható tudást kapjon a tanuló, ezért ajánljuk az LCCI nemzetközi üzleti angol nyelvvizsga-rendszert az érdeklôdôk figyelmébe.

– Mennyiben más ez a típus a többi szaknyelvi vizsgához képest?

– Az LCCI olyan pragmatikus nyelvhasználatot kér, ami a munkahelyi környezetben elôforduló feladatok megoldása során használatos. Nincs

XXI. évfolyam 1. szám

szükség elvont fogalmak megtanulására vagy nyelvtani tesztek kitöltésére. Minden feladat a kreatív nyelvhasználatra épít, ezért némi üzleti szókinccsel 1-2 hónapos intenzív tanulással is felkészülhetnek az írásbelire és a szóbelire egyaránt.

– Milyen felkészítést garantáltok, hisz nagy a verseny… több iskola és magánoktatók is foglalkoznak üzleti nyelv oktatásával.

– Referenciával és kimagasló sikeraránnyal dolgozó oktatóink 2-3 és 6-8 fôs csoportokban is oktatnak, így minden tanuló kiválaszthatja a pénztárcájának és igényének megfelelô formát. Van, aki 10-20 óra alatt vizsgaéretté válik, ezt a kollégák a szintfelmérésen eldöntik, nincs szükség felesleges óralátogatásra. Aki készen áll, annak javasoljuk a vizsgára jelentkezést és helyben levizsgázhat.

– A diplomaszerzési hajrában mikor kell a legkésôbb elkezdeni a felkészülést?

– Ôsszel is indítunk egyedi felkészítô tanfolyamokat. A 2013. novemberi vizsgaidôpont alkalmazkodik a felsôoktatási félévek tematikájához, a vizsgaidôszak elôtt letehetô a nyelvvizsga is. Fontos, hogy a weboldalunkon (www. masnyelven.hu) minden információ megtalálható az aktuális idôpontokról.

Molnár-Gerebenics Dóra számol be a felkészülésérôl, melyet követôen sikeres nyelvvizsgát tett: Nem volt sok idôm a felkészülésre, így jó volt, hogy a tanfolyam elején közösen készítettünk egy ütemtervet, így a szerint tudtunk haladni. A tanulás során nagyon sok segédanyagot, feladatsort, szógyûjteményt kaptam, ezek megkönnyítették a készülést. •

39

MOZAIK

FÉSZEK Fesztiválszezon egy kicsit másképp

Keep Calm and Work in England Közgazdászok leszünk, hát maradjunk a számoknál. Egy ország, Anglia. Nagyjából kétszáznegyven órányi nyári munka. Negyvenöt nap, negyvennégy éjszaka. Öt fesztivál. Öt különböző helyszín. Legalább százötven óra buszozás. Több mint harminc kilós táska. Ötven fiatal munkatárs. Egy nagyszerű társaság. Egy felejthetetlen élmény. Egy valóra vált álom. Írta: szilvi.

Egy verôfényes júniusi hajnalon, amikor még a drága hallgatótársaim zöme a vizsgaidôszak végét szenvedte, nekivágtam busszal Budapestrôl nyaram legnagyobb kalandjának. Még áprilisban adódott a lehetôség: takarítóként dolgozhatok a leghíresebb angol fesztiválok alatt és után. Nem volt kérdés, jelentkeztem! Várt az elsô turnus ötvenfôs csapata…

Hogy „milyen volt a munka?” Már a kiutazás alatt - ahogy átléptük az országhatárt, majd utána még ötöt - találgattuk, hogy mi fán terem egy „fesztiváltakarító”. Az elôzetes mesék alapján nem vártunk semmi jót. Nagyon jól tettük!

Javarészt mosdókat pucoltunk (különös gondossággal a WC-ket), a színfalak mögött takarítottunk, majd a programok zárása után szemetet szedtünk. Így nem is hangzik roszszul, de ha kiegészítem azzal, hogy az elsô fesztivál a Download volt, akkor már rosszat sejtet. Európa leghíresebb rockzenei fesztiváljára idén több mint kilencven ezren voltak kíváncsiak, és mint már szó volt róla, a számok magukért beszélnek. Bár annyit megemlítenék, hogy az „after-cleaning” során minden egyes több hektáros mezô feltakarítás elôtt megjegyeztük, hogy a területen talán egyszerûbb lenne egy szemétlerakót kiépíteni, mint mindent felszedni. Majd hat-kilenc óra hajoldozás után, kipurcanva konstatál-

40

tuk, hogy a munkáltatóink nem értékelték az ötletet. „Szállás milyen volt, sokat utaztatok?” A legtöbbet sátorban aludtunk, közel a munkahelyükhöz, ami megkönnyítette a sokszor túl korai munkakezdést. A nagyobb fesztiválok alkalmával, mint a Download, a F1-es futam vagy a Latitude, napokig élvezhettük a nomád élet minden szépségét. Ezzel szemben volt, hogy a tipikus szûkfolyosós, meredek lépcsôs londoni hostelekben voltunk elszállásolva a belváros külsô részeiben. Az ilyen típusú helyeknek a színvonala jellemzôen korrelál az alacsony árukkal, viszont a hangulatuk minden pénzt megér. Úgy tûnhet, mintha a Trainspotting és a Harry Potter filmek közösen ihlették volna a belsô elrendezést.

A londoni munkánk során sokat utaztunk, mire célba értük. Volt, hogy gyalog, máskor double-deckerrel vagy metróval, de elôfordult, hogy a Barclays népszerû biciklikölcsönzôjét igénybe véve, több-kevesebb sikerrel. Mentségünkre szolgáljon, hogy London nagyváros, és mi nem voltunk restek eltévedni, többször is. „Rossz idô volt, mi?” Meglepô, mert zömében nem, ám attól ez még Anglia. Fôleg a sátras alkalmakkor megesett, hogy mintha a Viharzóna címû film második részét éltük volna át full HD-ben, tökéletes kép és hangminôségben. A repülô kukák, a zubogó esô és elszálló sátrak okán rohangáló emberek látványa minden pénzt megért.

„Szabadnapok voltak?” Úgy ám, és micsoda napok voltak! A láthatósági mellénytôl megszabadulva szabadok lettünk. Pár nap után már otthonosan jártuk London utcáit, esténként pedig a hostelben tetô-bulikat tartottunk, vagy a közeli parkban vezettük le a feszültséget. „Kedvenc fesztivál?” Nem is kérdés, az utolsó kihívás, a Latitude. Határtalanul kreatív, kellemesen interaktív és meglepôen sokrétegû mulatság a southwoldi tengerparttól öt mérföldre, a Henham Parkban. Valódi paradicsom az összmûvészeti alternatív zenét kedvelôknek. Lampionokkal kivilágított ködös erdô, össze-vissza cikázó papírsárkány, alumíniumot fémkanállal püfölô lurkók, visszafelé játszó cirkuszi társulat, zöld réteken legelô színes bárányok és vízsugárra vetített inspirációs videók - csak egy pár mozzanat a fesztivál hangulatából.

Számomra szerelem volt elsô találkozásra. „Megérte?” A piszkos anyagiaktól inkább tekintsük el, mert végeredményben nem ez a fontos. Hiszen munka közben élôben hallhattam a HIM-t, Gogol Bordellot és a Jimmy Eat World-t. Elôkészíthettem a Rolling Stones legendáinak öltözôjét, majd az elsô sorokban bulizhattam a koncerten. Megleshettem J-Lo-t próba közben. Találkozhattam Lionel Richie-vel és Elvis Costelloval. Színpad mellôl figyeltem a Yeah Yeah Yeahs és a Foals koncerteket, sôt a silverstone-i F1-en a bokszutca bejáratánál láttam Massa gumiját ezer darabra szakadni – természetesen végig Button-lázban égve. Ami pedig a leglényegesebb: megismertem ötven remek embert, szereztem igazán jó barátokat, és kipróbáltam magam egy olyan környezetben, több olyan szituációban, amire itthon esélyem sem lett volna. A bakancslistám számos pontját húzhattam ki a hazafelé úton. Ha alkalmam lesz és engedik a körülmények, jövôre is ott leszek a sorban, a takarítók között. Ki nem hagynám!

(Kedves Olvasó! Az lehetôség számodra is adott, hogy kipróbáljad magad. Keress rá a ceur.hu-n!)•

XXI. évfolyam 1. szám

MOZAIK

FÉSZEK

KERESZTREJTVÉNY TUDAT MÓDOSÍTÓ RÉGIESEN

VÖRÖS

ÁRADÁS SZINONIMA

DÉLI MEGYE

SZERELMES BECÉZÉS

INFORMA‐ TION TECHN. FIATAL FÉRFI

ELŐADÁS HATALMAT AD INTERNATIONAL MONETARY FUND

TESTET ERŐSÍT

ÉNEKEK… (BIBLIAI RÉLSZLET)

VILÁG‐ SZEMLÉLET

IDŐMÉRTÉKEK

CSÚCS DOMINÁNS NÖVÉNY

KERÍTÉS FÉLE

TÉLI SPORT

MADONNA MUSICAL BASZK TERRORCS. ÉJSZAKAI TEV.

NEM EGÉSZBE RÉGI ÍRÁS

MAGASÍTÓ ESZKÖZ

JÚNIUS

1

NŐI SZÜLŐ

NEM ÉLES

BRIKA, BÁRÁNY

FÖLDI

OKLEVÉL RÖV.

TILTÓ SZÓ

… ISMERSZIK MEG AZ EMBER

LASSAN ISZIK

8 LÁBÚ ROVAR

FORRÓ ITAL

FÉRFI NÉV

VALLÁSI VEZETŐ

GYOM‐ NÖVÉNY

ODLJA A FESZÜLT‐ SÉGET

FÜRDŐ

TÜZEL AZ ÉN HELYEMEN

VIZET HAJTÓ

A keresztrejtvényt készítette: Kata

XXI. évfolyam 1. szám

FOGOLY

A Sudokut készítette: Bia

41

MOZAIK

FÉSZEK Aranyköpések Outsourcing - jól megalapozott, tisztességes kapitalista gazdaságokra találták ki.

Magyarország nem ilyen. /Dr. Fojtik János/

A számítógép egy sötét bunkó. /Dr. Dobay Péter/

Látják milyen egy menedzser? Jól táplált, mosolygós. /Dr. Sipos Béla/

Ki az a hülye, aki csütörtök reggel bejön?! Én, mert az a dolgom... /Dr. Hausmann Péter/

Sz@rpoén Bt.

Ezt nem bizonyítom, az érzékszerveikre hagyatkozom. /Dr. Gyetván Ferenc/

Az ember nem szere-

ti, ha hátulról izgatják, fôleg, ha lándzsával.

A nagy sikerre való tekintettel

A Sz@rpoén Bt. kültagokat keres! Szívesen belépnél? Küldj nekünk egy olyan (sz@r!)poént, amit saját magad találtál ki, és a kültaggá avatás tiszteletére itt olvashatod viszont pályamûvedet!

Sz@rpoén Bt. - Az igényes szellemi termék pártolója. (szarpoenbt@feszek.pte.hu)

- Nem nagyszerű, hogy ennyi szar helyzet után is együtt vannak?

- Kik? - Hát a farpofáim!

- Mi a különbség a rendes, és a gyerekmentő között?

- A gyerekmentőben van bohócmintás hullazsák is.

- Mit mond a 15. gyerekét szülő nőnek az orvos?

- Ennek nem lehet gátat szabni!

Hatalomátvétel Facebookon: Meghalt a király! Oszd meg és uralkodj!

- Úristen! Egy geometriai alakzat szedi áldozatait!

- Mibajod?!

- Négyszögöl.

- Miben különbözik a vízimentés a sporthorgászattól?

- Hogy a kicsiket nem dobjuk vissza.

- Hogy hívják a korrekt feleségemet?

- Myfairlady.

Robinson Crusoe kapott egy tiszteletjegyet a Szigetre.

- Mikor viszik állatkertbe a német kisgyereket?

- Am zoontag.

42

- Mi lenne, ha az új felelős szerkesztő vörhenyes lenne?

- Hangerőt!

- Hogy hívják a nyugdíjas újságírót?

- Express.

Házibuli másnap reggelén: - Jön fel a Nap. - Baszki, azt is ittunk?!

Két elem beszélget: - Csinos vagy, jó a szerkód!

- Naná, anyám Varta.

- Doktor úr, segítsen, depressziós vagyok!

- Én meg tankcsapdás.

Korrekció!

A 2012. szeptember 26-án megjelent Fészek XX. évfolyam 2. számában, a 41. oldalon, a Szarpoén rovatban leközölt egyik viccünkért elnézésüket kérjük! A „Yogee idén végez.” (ott a lap alján jobbra) helyreigazítást kíván. A korrekció tehát: Yogee idén végez.

A történtekért még egyszer elnézésüket kérjük! (bocs Yogee, szeretünk... tényleg)

XXI. évfolyam 1. szám

FÉSZEK WORLD TOUR: MÜNCHEN