Fészek XX. évf. 3. szám; Bűntett helyébe mit várj? by Fészek

m . szá 3 . yam vfol óber 31 é . XX . okt 2 201

Interjú Ranga Péterrel...18

Börtön luxuskivitelben...30

The Journeys of an Italian...42 ...an article in English

Amerre egy tévút vihet...

Bűntett helyébe mit várj?

FÉSZEK WORLD TOUR: LONDON

Tartalom

Fészek Házunk Tája

Jegyzet, Hírek 4 Hírek 5 Képes Krónika 6 „Bárhová mehettek csak haza nem” 10 Velünk élő történelem – Interjú Stella Szonjával és Teleki Júliával Sportfolio 12 Százszor szép Spophie és kicsi Monte Cristo 12 Hivatalos FÉK Közlemény 13 Szeptemberi szakma-színesítés – JPKSZ 14 „Szeretnék diplomás rocker lenni” 15 A Hónap Hallgatója „Öreg diákok az egyetemen” 16 Alumni Nap Októberfeszt, Gólyabál 16 HÖT AIESEC 17 Kappa Kedd 17 „A rally nekem örökség” 18 Interjú Ranga Péterrel Kés alatt 19 Folyosó Hangja

Kilátó In memoriam Nagy Imre 28 Egy mártír miniszterelnök emlékére

Lehúzó

Börtön luxuskivitelben 30 Közbizonytalanság 31

Szellem Gondolatébresztő Pro: Erkölcsiség és racionalitás 32 Kontra: A gyilkos, az ártatlan és az adófizető 33 Novella: Das Besteck 34

Elvonó

Teddy – Bioszdogára készülve... 35 Bioszdogára kikészülve... 35 Varró Dániel – Őszi szonett 35

Párbeszéd

Beszélgetés egy sokrétű oktatónkkal 20 Interjú Balogh Gáborral Oktatói Körkérdés 23

Szonda

Vigyázz magadra! 24 A Pécsiközgázosok véleménye a közbiztonságról

Szakma

Coworking az új munkastílus... 26 Daniel L. McFadden 27 Csodálatos elmék

Köret

The Grey – A fehér pokol 36 Meg Myers – Daughter in the Choir 36 Paul „Coach" Wade – Fegyencedzés 36 Dennis Lehane – Viharsziget 37 Életrevalók – Intouchables 37 E. L. James – A szürke ötven árnyalata 37

Mozaik

London után, Rió előtt 38 Interjú Szűcs Gabriellával, a női vízilabda válogatott tagjával Sosemvoltmég Karnevál 39 Októba'fest Vol 3.0 39 Bűnözés a filmvásznon 40 The Journeys of an Italian 41

Impresszum

Alapítók: László Barna, Nagy Zsolt, Réti Gábor Harsányi Ákos fôszerkesztô • Erôss Tímea felelôs szerkesztô, képes krónika, szakma • Maróti Petra címlap • Szatnik Szilvia házunk tája • Gergits Imola párbeszéd • Szemerédi Orsolya szonda • Barkóczi Csaba kilátó • Bertalan Loretta lehúzó • Bartakovics Bettina szellem • Németh Adrienn köret • Gál Zsuzsanna elvonó • Czenki Júlia mozaik Tördelôszerkesztôk: Erôss Tímea, Faragó Bernadett, Gungl Larion, Hange Dániel, Horváth Gergely, Mijic Deján, Pozsonyi Dóra, Szabó László, Zdenyák Kata Olvasószerkesztôk: Gál Zsuzsanna, Németh Boglárka, Schumann Tamás, Szemerédi Orsolya, Varga Márta Grafikusok: Bartakovics Bettina, Maróti Petra, Németh Adrienn További munkatársak: Benedek Dániel, Brunner Dézi, Csiszér Gábor, Gáll Domokos, Halász Bia, Horváth Dániel, Kertész Mónika, Kiss Anikó, Koltai Arnold, Kovács Laura, Lóránt Balázs, Lugosi Barnabás, Németh Krisztina, Pozsonyi Dóra, Schumann Tamás, Stickel Orsolya, Szabó Lajos, Szakály Márk, Szalai Kitti, Tihanyi Dóra, Vaski Nóra Közremûködô oktatóink: Balogh Gábor, Dr. Bakucz Márta, Dr. Gál István László, Dr. Pauker Csaba, Dr. Vitai Zsuzsanna Szerkesztôség: 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel.: 72/501-599/3180. Mobil: 70/705-1431 vagy 30/847-9025 Hirdetések: Erôss Tímea, 20/5214513, erosstimi@gmail.com Internet: honlap: http://feszek.pte.hu; Olvasói levelek: olvasoi@feszek.pte.hu; Aranyköpések: arikopi@feszek.pte.hu Nyomdai munkálatok: Bolko-Print Kft. (7622, Pécs, Rét u. 47.)

XX. évfolyam 3. szám

Jegyzet

Bûnözés – közbiztonság: Írta: Gergits Imola Lilla Amikor végiggon doltam, miként is fogalmazzam meg véleményemet e té mában, csak úgy cikáztak a fejemben a negatívumok:bûn ügy, halál, bántal mazás, lopások, és egyéb olyan szavak jutottak eszembe, a melyre az ember azt mondja, „ez velem nem történhet meg”. Sajnos meg kell állapítanunk, korunkban bárkivel megtörténhet, hogy bûncselekmény áldozata lesz. Mint a legtöbb józan gondolkodású ember, értet lenül állok a különbözô bûncselekmények számá nak növekedése elôtt. Miért tesz ilyet egy ember embertársával? Miért lehetséges, hogy pár év bör tönbüntetés után ott folytathatja az elkövetô, ahol abbahagyta? Mit is jelent a börtön egy bûnözô számára – büntetés vagy menedék a tél hidege elôl, ahol étel, konditerem, TV, és akár még oktatás is rendelkezé sükre áll, miközben diákjaink súlyos pénzeket fizet nek, hogy felsôoktatásban részesülhessenek? Miért van az, hogy a kormány 1600 forintot áldoz napi szinten egy bûnözô börtönben tartására, míg egy kórházi ágyra bruttó 570 forint jut? Tehát felmerül a kérdés: megbüntetjük, avagy megdorgáljuk azokat az embereket, akik súlyos bûnöket követnek el akár kormányunk, akár embertársainkkal szemben? Más országokban vajon a halálbüntetés tartja távol az embereket a bûncselekmények elkövetésétôl, vagy a mentalitás? Ezeket a kérdéseket azok közül emeltem ki, ame lyek szerintem hozzájárulnak ahhoz, hogy itt tart a közbiztonság, és növekedik a bûnözés országszerte. Mindezekre a kérdésekre választ lelhettek, ha el olvassátok cikkeinket, hisz ez egy olyan téma, amely mindenkit érint. •

Fészek

Hírek In memoriam Enyedi György 2012. szeptember 10-én, 82 éves korában elhunyt Enyedi György, karunk díszdoktora. Enyedi György a nemzetközi regionális tudomány vezetô egyénisége, a magyar regionális tudományos kutatás és oktatás megalapítója. Aktív közremûködésével fejlôdött a PTE Közgazdaságtudományi Kara a területfejlesztési képzés nemzetközileg elismert intézményévé. A karon mûködô Regionális politika és gazdaságtan doktori iskola külsô tagja, az európai regionális politika tárgy elôadója, a Kar számos oktatójának mentora volt.

Egy kis segítség a Karton Networknek! Kérünk titeket, hogy akinek van mozgóképrögzítésre alkalmas eszköze, készítsen videofelvételeket az egyetemista hétköznapokról: óráról, bulikról, ahogy fogat mos, fôz, buszon utazik, járja a várost... hasonlókról. Egyelôre még titok, mi készül majd belôle, de ha a részese akarsz lenni valami izgalmasnak, itt az alkalom. :) Határidô november 15-e, és jelezzétek a kartonosoknak, ha van anyagotok, hogy átvehessék ôket. (Vagy akár már a szándékot is, hogy nagyjából tudják, számíthatnak rátok.) Akár holnap már el is kezdhetitek megmutatni, milyen szuper is egy egyetemista élete!

Sikeres könyvbemutató a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarában A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Marketing klubjának szervezésében került bemutatásra 2012.09.27-én Dr. Rekettye Gábor legújabb, az Akadémia Kiadó gondozásában megjelent, „Marketing a magyar kisvállalatoknak” c. könyve. A jeles eseményrôl a Pécs TV is beszámolt. (A videó még látható a televízió honlapján.) A Professzor Úrnak ezúton is gratulálunk!

CSR konferencia felhívás Nyitja kapuit a CSR Hungary 2012. November 15-én, a Gundel-házban fogadja a 7 éves CSR Hungary Konferencia a felelôs és fenntartható gazdaság döntéshozóit, a témában érintetteket (mint a szakmai, civil és üzleti szervezetek, az állami szféra képviselôi), valamint a leendô vezetôket. Recesszióban az érintettek (stakeholderek) elvárásai még fokozottabbak az üzleti szféra felé. Kérdés, hogy hogyan reagálnak a cégek a fokozott nyomásra. Éppen ezért idén a kulcstéma: a CSR-tôl a fenntartható üzletig. Milyen megoldásokat tudunk követni hazai szinten? Tudjatok meg még több részletet és igényeljetek Koránkelô belépôket itt: konferencia.csrhungary.eu! A konferencián 6 Pécsiközgázos hallgató ingyenesen részt vehet. A hallgatói jelentkezéseket kérjük a kapcsolat@ktk.pte.hu címre is küldjék el. Elsô helyet szerzett a PTE csapata a spanyolországi Solar Race-en! A Solar Race Európa legnagyobb jármûfogyasztási versenye mintegy ötven indulóval, amelyet az elmúlt hétvégén rendeztek a spanyolországi Cartagena-ban. A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Mûszaki és Informatikai Kar csapata a hidrogénes kategóriában az elsô helyet szerezte meg, megdöntve az idén májusban a rotterdami Shell Eco-Marathonon elért eredményét.

XX. évfolyam 3. szám

Házunk Tája

Fészek

Hírek A Pécsiközgáz is gratulál a csapatnak, és Pályázati határidô: 2013. január 15. további sikereket kíván! További információért: www.syngentaphoto.com vagy a.kornyei@well.hu (Környei Ágnes)

KULTÚRA

PÁLYÁZAT Miért lettem zöld? - Videópályázat Környezetvédô vagy? Mondd el egy videóban, miért és hogyan lettél az! Pályázni saját készítésû videóval lehet, amelyben elmondjátok, hogy miért, hogyan lettetek zöldek (pl. milyen élmények hatások hatására, milyen korban, milyen családi háttér vagy környezetben, stb.) A nyeremény 3 db minôségi kerékpár. A pályázat benyújtási határideje november 15. 24:00! További infóért: miertlettemzold.hu/ videopalyazat vagy 70 931 83 82 (Bodó Péter)

Nemzetközi fotópályázatot indít a Syngenta A korábban évente megrendezésre kerülô és most megújított verseny lehetôséget kínál arra, hogy hatásos képekkel világítsunk rá az aktuális globális kihívásokra. A versenyre profi és amatôr fotósok jelentkezését egyaránt várják, a két kategória külön kerül elbírálásra. A pályázat gyôztesei összesen 65 ezer dollár értékben részesülnek díjazásban. Az idei év témája a „vidék és város”, amelynek keretében a vidéki és a városi környezet közötti kapcsolatok illetve feszültségek kerülnek vizsgálatra.

Jelen – Expedíció (Digitális lábnyomok) Helyszín: Mûvészetek és Irodalom Háza Idôpont: november 12. 18:00 Ha valaki nem érhetô el online, felmerülhet a kérdés, hogy nem is létezik. Vagy feltehetô a kérdés: mit csinált eddig, ami nem látszik? S ha mégis látszik: miért éppen így látszik? Az internetes nyilvánosság felteszi azt az alapvetô kérdést, hogy mennyire akarunk láthatóak lenni, milyen közösségekhez akarunk tartozni, és melyekhez nem, mit szeretnénk mondani magunkról online és mit nem, hogyan épül fel digitális identitásunk. Mert azzal is üzenünk, ha digitális lábnyomokat hagyunk, és azzal is, ha nem. Az elôadás mindössze 300 Forintért megtekinthetô. (Elôadó: Fehér Katalin – újmédia-kutató, internetszakértô) Egyetemi Zenekarok Estje Helyszín: Pollack B-klub Idôpont: november 06. A PTE EHÖK bemutatja az Egyetemi Zenekarok Estjét a B-klubban. A PTE hallgatóinak zenei krémje, amatôrök és profik egyaránt megjelennek az eseményen. Ha ellátogatsz a Pollackhoz novemberben 6án, nem csak velük találkozhatsz, hanem a voksodat is leadhatod a legjobb zenekarok mellett, miközben egy jót is bulizol, csemegézve a különbözô stílusok között.

tem Egyetemi Hallgatói Önkormányzata és Részönkormányzatai jótékonysági estet szerveznek, melyen adományokat gyûjtenek - elsôsorban játékokat – a rászoruló családok részére. Az eseményt november 27-én este tartják majd a tavalyihoz hasonló szórakoztató mûsor keretében. Segítsünk, hogy segíthessenek. Részletesebb infókért hamarosan: www.ehok.pte.hu Repetíciók – Variációk (Koszits Attila kiállítása) Helyszín: Mûvészetek és Irodalom Háza Idôpont: november 06. 17:00 (Megnyitó) A pécsi zenei élet emblematikus alakja, rádióriporter, fesztiválkonferansz, rockgitáros Koszits Attila talán a legjártasabb személy ma Magyarországon rock & roll témában. A város elsô lemezlovasa már a Beatlesszel egy idôben gitározott és még az R.E.M. is barátilag fogadja, ha találkoznak. Most tanít, konferál, és zenei vonalon még sok minden van a tarsolyában. Többek között egy kiállítást. A kiállítást Szijártó Zsolt médiakutató, a Pécsi Tudományegyetem Kommunikációés Médiatudományi Tanszékének vezetôje nyitja meg és megtekinthetô november 30ig a ház nyitva tartásának idejében.

A Janus Egyetemi Színház 2012. november havi mûsora: November 8. 19.00: Csehov: Platonov November 12. 20.00: Csehov: Platonov November 14. 19.00: Csehov: Platonov November 16. 19.00: Erdôs Virág: Mara halála November 19. 20.00:Erdôs Virág: Mara halála November 21. 20.00: próbaDADA November 22. 20.00: próbaDADA Az elôadásokra ingyenes a belépés! Elôzetes jelentkezés a jesz@pte.hu e-mail címen. www.jesz.pte.hu •

Jótékonysági est (PTE EHÖK szervezésében) Idôpont: november 27. Az ünnepek elôtt a Pécsi Tudományegye-

XX. évfolyam 3. szám

Képes Krónika

Fészek

Fotók: Karton Network

Velünk élő történelem

XX. évfolyam 3. szám

Képes Krónika

Fészek

Októberfeszt 2012

Fotók: Karton Network

XX. évfolyam 3. szám

Képes Krónika

Fészek

Fotók: Karton Network

Pécsi Karnevál 2012

XX. évfolyam 3. szám

Fészek

Képes Krónika

Kappa Kedd 2012

Fotók: Karton Network

XX. évfolyam 3. szám

Házunk Tája

Fészek Velünk élô történelem – interjú Stella Szonjával és Teleki Júliával

„Bárhova mehettek, csak haza nem” (1945) Szeptember 19-én a Fészek és a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium szervezésében került megrendezésre a „Velünk élô történelem” címû elôadás, ahol a hallgatók betekintést (visszatekintést) nyerhettek a második világháborút követô délvidéki atrocitások történetébe. Írta: Bartakovics Bettina A szovjet csapatok 1944 ôszén érték el Magyarország déli határát, majd néhány hét leforgása alatt kisöpörték a térségbôl a magyar és a német katonai erôket, s a frontvonal észak-nyugatra tolódásával ôk maguk is tovább vonultak. Ezt követôen a Délvidéknek nevezett országrészt, mely 1920 elôtt a magyar állam szerves részét alkotta, a XX. század folyamán másodízben vették birtokba szerb csapatok. A megszálló partizánalakulatok a térségben maradt polgári lakosságon álltak bosszút, melynek nagyjából 80 ezer magyar és legalább ennyi német, horvát és ruszin civil esett áldozatul. A partizánbrigádok Bácska déli részén haláltáborokat alakítottak ki, melyek területén szisztematikus genocídiumot hajtottak végre a tartományban kisebbséget alkotó nemzetiségek ellen. Az akkori események mind a mai napig éreztetik hatásukat a Vajdaság politikai és gazdasági életében, s gyakran meghatározóan hatnak a térség különbözô etnikai és társadalmi csoportjainak egymáshoz való viszonyulására. A vendégeket Mokos Balázs, a szakkollégium titkára köszöntötte, majd magát a témát karunk gazdaságtörténésze, Kaposi Zoltán

Tanár Úr vezette be, részletesen érintve a délvidéki városok fejlôdéstörténetét. Ezután Stella Szonja, a Terror Háza Múzeum egykori történésze következett. Végül Teleki Júlia írónô megdöbbentô szavai zárták az elôadást, aki az akkori események egyik utolsó ma is élô szemtanúja. A rendezvény után a két, utóbb említett elôadóval beszélgettem.

Stella Szonja – Véleményed szerint van-e országunkban megfelelô politikai akarat az akkori események felgöngyölítésére? – Nagyon remélem, hogy van. Nyilván borzasztó nehéz, mert a politikusoknak nem könnyû azt a tudásanyagot begyûjteni, ami alapján egy ilyen döntést meg tudnak hozni. Ezt nehezíti az a dolog is, hogy a Vajdaságban körülbelül 220-230 000 magyar él, aki 5 vagy 6 pártban osztja meg a szavazatát. Most nyilván egy magyar központi kormányzatnak, egy anyaországnak egy pártot lehet támogatni. Az, hogy ez mennyiben képviseli az ügyet, vagy hogyan, mindig megnehezíti az elôrehaladást. Azért

alapvetôen én abban hiszek, hogy van egy ilyen politikai akarat, csak azért is, mert most indultak el ezen irányú bírósági tárgyalások, beidézések. Ugye a délvidéki vérengzés ügyében került feljelentés ismeretlen tettes ellen. Tehát ott elkezdôdött a nyomozás. A Biszku ügyet is megpróbálják felgöngyölíteni… Tehát szép lassan, valamilyen módon ez beindul. Valószínûleg ez nem holnapután fog bekövetkezni, de én nagyon remélem az ellenkezôjét. – Illetve Európára kivetítve? – Európában… ez egy nagyon jó kérdés. Megmondom ôszintén, hogy sokkal nagyobb kétségeim vannak Európával kapcsolatban, ugyanis a nyugati civilizációban egy elég torz kép alakult ki a XX. századi történelem-felfogás és az oktatás terén. A Terror Háza Múzeum munkatársaként volt szerencsém tárgyalni többször ezzel a platformmal. A csehek indították el ezt a kezdeményezést. A volt kommunista országok összefogtak annak ügyében, hogy az EU-ból olyan támogatást kapjanak mind anyagilag, mind erkölcsileg, hogy elindulhasson egy eljárás a kommunista bûnöknek, és azok felelôseinek a felkutatására, ahogy az a Holokauszttal és a náci bûntettekkel megtörtént az elmúlt években. Ugyanúgy legyen emléknap, ugyanúgy legyenek áldozati listák, ugyanúgy legyenek kártérítések. Na most az, hogy a nyugat-európaiak milyen szinten nem tudnak arról, ami történt kelet-európában… Az, hogy még mindig megvan egy romantikus elképzelésük a kommunizmusról, és semmilyen szinten nincs benne a fejekben, hogy itt egy másik totális diktatúra is volt, ami meghatározta a XX. századot a náci diktatúrán kívül, az nekem sokkal ijesztôbb, mint az, hogy magyar politikai döntés születik arról, hogy lesz-e itt bármi ebben a kérdésben.

XX. évfolyam 3. szám

Házunk Tája

Fészek Tehát az, hogy a történelemtanárok európai szövetsége nem tudja azt, hogy a Molotov-Ribbentrop paktumban hogyan egyezett meg Sztálin és Hitler ’39-ben és hogyan rohanták le Lengyelországot, az engem sokkal jobban megijeszt. – Szükséges ma a délvidéki vérengzések felelôseit megtalálni, felelôsségre vonni? – A felelôseit megtalálni mindenképp szükséges, mert úgy nem lehet feltárni egy történelmi eseményt, hogy nem nevezzük meg a felelôsöket. A felelôsségre vonással viszont elkéstünk, mivel ôk már nem élnek. Azt gondolom egyébként – és most megint Biszkura térek vissza –, hogy ha Biszku Béla börtönbe kerülne, én nem szeretném kivégeztetni, nem szeretném elvenni az ô nyugdíját. Csak azt szeretném, hogy ha feketén-fehéren nyilvánosságra kerülne, hogy ô mennyi ember haláláért és milyen bûntettekért felelôs. Tehát a felelôsségre vonásnak csak erkölcsi értelemben kell megtörténnie, fizikailag nem, mivel már senki nem él, akit igazából emiatt számon lehetne kérni.

Teleki Júlia – Mióta foglalkozik a második világháború utáni délvidéki atrocitásokkal? – ’92-ben, mikor tartományi képviselô lettem, akkor volt az elsô, hogy utána jártam annak, szabad-e megemlékeznünk. Az igazi megemlékezés ’94-ben volt. Az 50 éves évfordulókor mentünk ki elôször a temetôbe. Az elsô könyvem ’96-ban jelent meg. Ennek az volt a címe, hogy „Visszatekintés a múltba”, a másik könyvem pedig a „Keresem az apám sírját”, 99-ben, és 2007-ben pedig a „Hol vannak a sírok?”. Ez volt a harmadik könyvem. Tehát már elég régen elkezdtem ezzel foglalkozni. Mindig is foglalkoztatott, mert sokat mesélt édesanyám arról, hogy mi történt ve-

XX. évfolyam 3. szám

lünk. Olyan szegények voltunk, hogy átmentünk a szomszédba, mert nem volt pénzünk petróleumra se, sötétben éltünk. Aztán, ahogy az édesanyámtól elvetôdtem, akkor döbbentem rá, hogy ezeknek az áldozatoknak nincs sírhelyük, nincs temetôjük. Elkezdtem kutatni, fölhívást tettem a rádión keresztül, hogy jelentkezzenek a hozzátartozók. Ahogy jelentkeztek, megszületett a „Vallomások”címû könyvem, ami a túlélôk vallomásairól szól. Minden évben megszervezzük a megemlékezést, és mindaddig, míg élek, ezt fogom csinálni. – Miért fontos Önnek az akkori történések ismertetése a nagy nyilvánossággal? – Miért fontos? Azért, mert akinek nincs múltja, annak nem lesz jövôje. Tehát a múltat meg kell ismernünk. „Velünk élô történelem”– ez volt az elôadás címe. Máig velünk élô, míg élünk, mi történelmi tanuk vagyunk, ezt meg kell ismernünk. Nem a bosszú végett, hanem azért, hogy az igazság a napvilágra kerüljön. Ez nagyon fontos. Másfelôl pedig, azért, mert Édesapám is ott van az áldozatok között, mert én egy túlélô vagyok, egy koncentrációs tábor túlélôje. Majdnem meghaltam, de a Jóisten úgy akarta, hogy életben maradjak. Talán pontosan ezért is hajt engem valami, hogy ezt igenis meg kell ismertetni az emberekkel. Nálunk is, és ugyanígy Magyarországon is a fiatalokkal, hogy tudják, hogy 1944-ben mi történt. Nem csak hideg napok voltak ’42-ben... Amikor szerbek végezték ki a magyarokat… Ezt mindenkinek tudni kell. Ez nekem nagyon fontos, hogy ezt megismerjük. – Mit gondol Szerbia uniós csatlakozási szándékáról? – Tavaly voltam a parlamentben, és ott elmondtam, hogy Szerbiának szerintem addig, míg el nem ismeri a magyar atrocitásokat, ami történt ’44-’45-ben, nincs helye az Unióban. Mert ha így fölveszik, hogy nem tisztázta a múltját, akkor újra megismétlôdhetnek ezek a borzalmas események. Ha szembesült volna a múlttal, akkor talán nem ismétlôdött volna meg a ’90-es években, ami 1945-ben megtörtént. Tehát meg kell ismertetni a

népekkel, a szerb néppel is, hogy ôk se szelíd bárányok, hanem nagyon sok magyart végeztek ki a háború után. Tehát addig, míg ez nem tisztázódik le, amíg ezt el nem ismerik, addig nincs nekik helyük az EU-ban. Mert ha egyszer ott lesznek, ez az ügy soha többet nem kerül napvilágra. Tehát elôször el kell ismerniük a magyar kisebbség ellen elkövetett háborús bûncselekményeket, és utána csatlakozhatnak az Európai Unióhoz. – Hogyan látja, miként hat majd Tomislav Nikolics gyôzelme a szerbiai magyarság helyzetére? – Nikolics kormányzása még nagyon a kezdeti szakaszban van, és nem tudom, hogy a magyarság helyzete rosszabb lesz, vagy sem. Viszont elôzôleg 8 évig Tadic volt az elnök, és úgynevezett demokratikus országban éltünk. Semmi nem történt, az égvilágon semmi. A kollektív bûnösséget rajtunk hagyták, a kollektív bûnösséget nem vették le rólunk. Minket kollektív bûnösnek tartottak, most pedig kérvényt kell benyújtanunk, hogy rehabilitáljanak bennünket, tehát ezt sem tette meg a demokratikus államunk. Ettôl már nem lehet más. Nikolics sem fog bennünket a falhoz állítani és kivégezni. Az a világ talán elmúlt. Tehát én nem látom rosszabbnak, mint amilyen volt. Sokan azt is mondják, hogy most olyan polgármester van ott, ahol nekem kellene kérni az engedélyt, hogy hátha az majd megengedi a rehabilitálást. Nem fogják megengedni, hogy legyen egy emléktábla, mint ahogy Koszovót sem fogják elismerni, de abban bízok, hogy rosszabb ettôl már nem lesz. •

Házunk Tája

Fészek Sportfolio HSE

Sportfolio

Lezárult egy korszak, befejezôdött az elsô 10 év. Köszönjük, hogy ilyen sokan kíváncsiak voltatok ránk, velünk ünnepeltetek, és feltöltöttetek bennünket energiával a folytatáshoz. Ezért is csináljuk. Közel sem csak magunkért, hanem legfôképpen Értetek. Írta: Doma SPORT – leírva mindössze 5 betû, mégis ezernyi jelentéssel bír és mindenki számára mást jelent. De vajon miért fontos az, hogy sportoljunk, testmozgást végezzünk ahelyett, hogy otthon pihengetnénk? Elôször is, az ember társas lény, így hát ki ne akarna egy vidám, ám ha kell, végtelenül komoly közösség tagjává válni? Egy olyan közösségnek, ahol megtanulhatunk küzdeni egymásért, átélhetünk megannyi örömöt, felemelô pillanatot, és néha egy kis bánatot, szenvedést is. A sport kicsiben, leegyszerûsítve olyan, akár az életünk, könnyen párhuzamot vonhatunk a kettô között. Kemény munka és szórakozás is egyben. Tanít, nevel és tapasztalattal ruház fel bennünket, befolyásolja

személyiségünket, átjár minket a talpunktól a fejünk búbjáig. Eközben megtanít arra, hogyan bízhatunk magunkban és társainkban, miért nem érdemes feladni soha semmit, elülteti bennünk az örökös gyôzni akarás magvait. Mondhatnánk azt is, hogy olyan, akár a Pécsiközgáz: egy életérzés, amit ha valaki nem tapasztalt meg, el sem tudja képzelni, hogy mennyi mindent jelenthet mások számára. Azonban ha belekerülünk ebbe a forgatagba, már soha többet nem akarunk kiszállni belôle, csak élvezni az általa nyújtott lehetôségeket és örömteli pillanatokat. Egy szenvedély, amely egy csöppet sem káros, ezzel szemben kézzelfogható elônyökkel is jár. Mindenki más okból sportol, a lényeg azonban mindig ugyanaz: „Nem a cél, hanem a célig megtett út a fontos”.

Aki sportol, nagyon jól teszi, aki pedig nem, ezek alapján gondoljon bele újra a lehetôségeibe. Küzdj és meglesz az eredménye! Hiszen elkezdeni sosem késô, mi pedig mindenkit sok szeretettel várunk. Emellett elindultak az egyetemi, karok közötti bajnokságok is, ahol minél több lelkes szurkolóval szeretnénk találkozni. Addig is „Rókaûztünk” egy kicsit… •

Avagy a Tehetségért Mozgalom ismét kocsmatúrázott...

Százszorszép Sophie és kicsi Monte Cristo

Elsô szabály: Utcán nem iszunk! Második szabály: A sípszó után hagyjon üzenetet. Vagyis piát lehúzni, és egy „Közgazdászok vagyunk, f@sz@ gyerekek!” szolid, suttogó kijelentéssel továbbhaladni a következô állomásra. Harmadik szabály: Juss el Kicsiig! Minek? Írta: Audrey 2012. szeptember 25-én, a Facebookos esemény szerint 88 fô (és 92 talán) indult útnak a Pokolból akciós vodkalimonádés hangulatban, és maradt egy-két végállomás elôtt elázott leszakadókon kívül együtt, egészen a Jobb, Mint Otthonig. Ez a családias hangulat megalapozta a pultonkénti torlódásoktól mentes, halk szavú, ám ferge – most figyelj! – teges menetelést keresztülkasul egész Pécsen. Tekintettel a kis létszámra, néhány kocsmát kihagyva, ám mennyiségben nem kevesebb fröccsöt elfogyasztva és poharak tömegét eltûntetve hagytuk magunk mögött az állomásokat. Az est kérdése a következôképp hangzott: Ki az a Haris Andrea? Kérem, Hölgyeim és Uraim, tisztázzuk, ô a TM jelenlegi elnöke.

Aki még egyszer megkérdezi… Az még egyszer megkérdezi. Továbbá, a Hangulat melletti gyrosos miért van zárva éjfél után? Közgazdász szemmel ez felborítja az este további alakulásának költségvetését a röviditalokat illetôen és megdönti az egyéni haszongörbék gyönyörûen felépített exponenciális ívét, egy elektrokardiogrammá alakítva azokat. Kevésbé közgázosan: „Kaját akarok!” – Hangozott többféle szólamban. Nem a TK

melletti McDonald’s volt az egyetlen ételszolgáltató helység, amibe befektettünk azon a napon. Nos, továbbá figyelembe véve azt a szomorú, bár roppantul szórakoztató tényt, hogy az évek óta rendszeresen túrázók több mint 55%-a sem tudja a kocsmákat sorban (KSH, 2012.), nem is beszélve azokról, akik újonnan fedezik fel eme remek sportolási lehetôséget, így, ezen oknál fogva szíves engedelmetekkel felhomályosítanám a köztudatot. Az útvonal: Pokol * Százszorszép * Klub2 * Kocka * Szolgi * Joker * Minerva * Jóbarátok * MozaIQ * Hangulat * Zöld * Beck’s * Jam * Csinos * Monte Cristo * Campus Lokál Sophianae * Jobb, mint otthon! De tudod, mit, kedves Olvasó? Bizonyosodj meg errôl a saját szemeddel! A TM kocsmatúra nagyszerû! (Az RTL kettô.) •

XX. évfolyam 3. szám

Házunk Tája

Fészek FÉK

Hivatalos FÉK Közlemény Kedves Közgazdász Hallgatók! Idén ô sszel máshogy kezd ô dik az év, mint egy átlag szemeszter. Tele kérdéssel, tele változással. 2010. júliusában neveztek ki a PTE Fiatal Értelmiségi Klub elnökének, ennek immár több mint két éve. Az elmúlt két év fantasztikus volt, rengeteg élményt szereztem, nagyon sok új barátot, ismer ô st, maradandó emlékeket. Írta: Horváth Dániel

emlékek, számtalan barátság, rengeteg ismerôs, szeretet, elismerés, bíztatás, program után rájöttem, hogy a FÉK-bôl kihoztam a csapatommal a legtöbbet, amit csak lehetett. Nem tudunk továbblépni, új magaslatokat elérni…

Csodálatos érzés, hogy a két év alatt sikerült a csúcsra juttatni a szervezetet. Minden program esetében folyamatosan nô a hallgatói részvételi létszám, mindenhol szeretik és elismerik a munkánÉppen ezért Én 2012 novembertôl LEkat. Hallgatók, Oktatók, Dékánok, mely MONDOK a PTE FÉK Elnöki posztomról. rendkívül megtisztelô érzés. Velem együtt távozik a jelenlegi FÉK Emlékszem a kezdetekre, amikor az vezetôség is, minden karról. elsô Szabadegyetemet, az elsô Éjszakai Nem vagyok érzelgôs ember, de nagyon Fürdôt szerveztem, te jó ég, mennyi izgalom volt ott abban a pár órában, hi- nehezen hoztam meg ezt a döntést, szen több száz ember rám volt bízva. számtalan értekezlet, folyamatos egyezKezdeti izgalom szép lassan elmúlt, min- tetés, tervezés után született meg ez a dig minden rendben volt, jött a rutin, a döntés. tapasztalat. DE! A mese itt kezdôdik. Jön egy új Felemelô érzés látni, amikor leülsz egy történet, mert amit eddig csináltam, a sarokban és nézed a program résztvevôit programszervezés, a szórakoztatás, toLátod az arcukon, hogy jól érzik magu- vábbra is az életem része marad – nagyon kat, boldogok, és TE tudod, ennek része- szeretem ezt csinálni. se vagy. Nekem ezért éri meg, látni, 2012 novemberétôl jön egy olyan új, ahogy az emberek élményeket szereznek, kikapcsolódnak, szórakoznak. hallgatók által megalapított szervezet, Ahogy egy kedves Barátom mondaná: amely még inkább értetek van, még ma„Nekünk mások szórakoztatása a hívatá- gasabb színvonalon szeretne Nektek sunk”. Megható érzés, amikor Cyranoban programokat szervezni, élményeket adni, sorfalat állnak a programokon résztvevô együtt emlékeket szerezni, még több hallgatók, és vastapsot kapunk. Döbbe- szórakozással, még több szakmával. netes élmény. Az eddig jól ismert és megszokott Folyamatos fejlôdés után elértük, hogy programokat folytatjuk, lesznek esti a 2011/2012-es tanévben 1000, ismét- fürdôzések, beszélgetô délutánok, bolem, ezer embert mozgattunk meg, ami rozgatások, szakmai fórumok, kiránduláegy ilyen kis szervezet életében sok, tábor, koktél egyetemek. A változás mindössze annyi lesz, hogy még jobban elképesztô teljesítmény! fogunk törekedni arra, hogy még jobban Viszont az életben mindig minden vál- tudjuk végezni a munkánkat, még magatozik, éppen ezért a 2012 novembere is sabb színvonalon tudjunk nektek progváltozást fog hozni… Két év, elképesztô ramokat szervezni. Az eddigi mese valahol véget ér, de egy mennyiségû belefektetett munka, küzdelem, eredmény, maradandó élmények, új, sokkal izgalmasabb világ vár, ahol

XX. évfolyam 3. szám

közösen várnak ránk nagyszerû tervek, programok, aminek reméljük, részesei lesztek! Szeretném megköszönni minden kedves hallgatónak, hogy eddig minket választottatok, Velünk jöttetek, együtt nevettünk és szereztünk élményeket. Szeretném megköszönni a PTE KTK HÖT támogatását is, hogy mindig készséggel álltak a segítségünkre. Köszönöm a PTE KTK Oktatóinak, hogy mindig szívesen vállalták a fórum felkéréseinket. Köszönöm a többi diákszervezetnek, hogy jó kapcsolatban igyekeztünk együttmûködni. Kiemelten köszönöm kedves barátomnak, Lengyel Botond PTE KTK FÉK elnöknek, hogy ennyi munkát beletett, szívvel lélekkel dolgozott a jó programokért, hogy sikeres éveket tudhatunk magunk mögött. Köszönöm Keresnyei Zsófi alelnökömnek a remek munkát, köszönöm a csapatom többi tagjának, Csizinek, Esztinek, Petrának, Vikinek a munkát, a szervezést. Ügyesek voltatok. A rendhagyó közlemény végére érve annyit mondhatok, MI maradunk, várunk Téged, hogy újra együtt vegyünk részt programokon, és segítsetek, hogy az „I”re felkerüljön a pont, mert 2012 novemberétôl az INTEGRO égisze alatt várunk benneteket!

Baráti üdvözlettel, Horváth Dániel PTE FÉK Elnök •

Házunk Tája

Fészek JPKSZ

Szeptemberi szakma-színesítés Jogilag helyes-e az orvosi hálapénz? Mik az ország adósságfinanszírozásának legégetôbb problémái? Miért nem teljesültek a Facebook-részvények vásárlásakor a megjósolt hozamok? Igaz, hogy a legtöbb délvidéki menekült mind a mai napig nem tudta tisztességben eltemetni elhunytjait? Ezekre a kérdésekre mind választ kaphattunk a JPKSZ szeptemberi nyitott vitaest-sorozatán. Összeállította: Szilvi és Betti A KOHÓ-t egy-egy szeptemberi este alkalmával elfoglalta a szakkollégium, ven dégelôadói és az érdeklôdô hallgatók csapata. A téma szakértôi ezen alkalmakon nem tanári vagy oktatói szerepben, sokkal inkább a beszélgetések veze tôjeként voltak jelen. Mind a négy elôadás remek lehetôséget adott arra, hogy a szakma érdekességeibe, izgalmasabb oldalába kukkantsunk be egy kicsit, és ezáltal szélesíthessük látókörünket. Az elsô elôadást már szeptember közepén megtartották. Hazánk értékrendszerének talán legjelentôsebb problémájáról tartott elôadást Dr. Tóth Mihály, a PTE ÁJK büntetôjogi tanszékének professzora, illetve Dr. Gál István László, ugyanezen tanszéknek egyetemi docense a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium által szervezett vitaest keretében „Vitaest a korrupcióról” címmel. A rendezvény egyrészt lehetôvé tette, hogy érdekes, gyakran meghökkentô és egyben humoros történeteket hallhassunk a korrupcióról, miközben feltárult a téma szakértôinek általános véleménye is: amennyiben a társadalmi kapcsolatok lehetôvé tesznek bizonyos “szívességeket”, az még önma-

gában nem probléma (például jogilag helyes, ha elfogad az orvos bármit a mûtét után, de nem követelhet). Ha viszont ezen szívességek, lekötelezettségek hálózata válik a társadalmi kapcsolatok irányítójává, az már egyértelmûen korrupciónak számít, és rendkívül káros hatásai vannak a társadalom egészségére nézve. Ez az elôadás alkalmat adott még arra is, hogy a Szakkoli iránt érdeklôdôk megismerkedjenek a diákszervezet egyik alappillérével, a társadalmi érzékenységgel, illetve kérdéseket tegyenek fel a Szakkolival vagy a felvételivel kapcsolatban. A következô összejövetelen karunk méltán népszerû oktatója, Dr. Hausmann Péter kalauzolta el a csapatot az adósságfinanszírozás vékony mezsgyéin. Rávilágított az aktuális problémákra, az ország helyzetére, gondolkodásra késztetve ezzel közönségét. A harmadik, az egyik legjobban várt elôadás a Halasy-Nagy József Aulában tartott esemény volt. A rendezvényen maga a „Velünk élô történelem”, Teleki Júlia írónô, a második világháborút követô délvidéki szörnyû atrocitásokat is átélô, még ma is alkotó és tevékenykedô szemtanúja mesélte el az akkor átélt borzalmakat. A történelmi folyamatok rekonstruálásában Kaposi Zoltán, karunk gazdaságtörténésze és Stella Szonja, a Terrorháza Múzeum történésze sietett segítségünkre. Történelmünk egy szelete, amit az ember szívesen meg nem történtté tenne, bizonyos hatalmak pedig a feledés homályába taszítanának, de a túl élôkben és családjaikban örökké élni fog. Kaposi Tanár Úr

és Stella Szonja után Teleki Júlia szavai által elénk vetített képek és jelenetek mély hatással voltak minden je lenlévôre. Egy olyan tettrôl, vagy inkább tettek sorozatáról hallhattunk egy húsvér túlélôtôl, ami a középiskolás történelemkönyv aprólékos lapozgatása közben sem tûnhetett fel. Mivel nem volt benne, pedig ez az, amire emlékeznünk kell. Kell, hogy soha többé ne fordulhasson elô. Végül pedig a szakkolis felvételit megelôzô utolsó vitaesten három elôadó véleményét is hallhattuk a tôzsdérôl: Dr. Zeller Gyula, Dr. Schepp Zoltán és Dr. Szabó Zoltán Tanár Urak osztották meg tudásukat a témáról, gyakran egymásra is reflektálva. A Tôzsdepszichológia címû elôadás során egyaránt elôkerültek elméleti (pl.: famai hatékony piacok elmélete), illetve a mai világra vonatkozó, nagyon is gyakorlati kérdések (pl.: tôkepiacok szerepe a válság kialakulásában). A három elôadó különbözô szemlélete egy nagyon intenzív, több mint két óra hosszú, folyamatos vitát szült. Az elôadás nagyrészt „kérdezz-felelek” alapon folyt, például: A híres-hírhedt Facebook részvények vásárlásakor nagy hozamokat vártak, ez mégse teljesült, miért? A választ azok tudják, akik aktívan jelen voltak ezen a szerda estén. A szakkollégium nyitott elôadásainak köszönhetôen olyan témákba kukkanthatunk bele, amik nem részei a tananyagnak, nem kell tudnunk a vizsgákra, és talán senki nem fogja visszakérdezni tôlünk, mégis – többek között – ezek körüljárása az egyik legizgalmasabb pontja a közgazdász szakmának. Rengeteg felmerülô kérdésre, zavarra, ellentétre kaphattunk választ a legjártasabb szakmabeliektôl, valamint szemtanúktól. Köszönjük az elôadóknak és a Szakkolégiumnak is! •

XX. évfolyam 3. szám

Házunk Tája

Fészek A Hónap Hallgatója

„Szeretnék diplomás rocker lenni” „Hé az ott nem az a srác…?” „De igen!” Badric Adorio idén jelentkezett a Csillag Születik címû mûsorba együttesével, a The Immigrants-szel. A zenekar üde színfoltjává vált a népszerû tehetségkutató döntôjének, és a mai napig rendszeres fellépéseik vannak – többek között a nemrégiben megtartott Alumni Napon is felbukkantak. A csapat basszusgitárosa most elsôs a karon kereskedelem és marketing szakon. Készítette: Bia – Mikor kezdtél zenélni? – 1996 nyara, a tücskök ciripeltek, forrt az aszfalt, szinte a retró magnó is megolvadt a hôségtôl, amikor visszaénekeltem valamelyik nagy horvát rockzenekar refrénjét. Itt kezdôdött minden. Na de viccen kívül, olyan 7 évesen kezdtem furulyán tanulni a Liszt Ferenc Zeneiskolában itt, Pécsen, volt még kezemben klarinét egy ideig, és olyan 13 évesen cseréltem le a hangszeremre, bas�szusgitárra. – Hogy jött a zenekar ötlete, mikor alapítottátok? – A basszusgitárral együtt jött az elsô zenekarom. 14 évesen kiadtunk egy albumot, amit állambácsi nagymértékben támogatott. Az elsô „sikeres’’ zenekarom szétesése után egy ideig szüneteltem, ki kellett heverni azokat a világkörüli turnékat. De egy idô után már nem nagyon tudtam nyugton maradni, és így elkezdôdött valami szervezkedés, hamarosan találtam is megfelelô embereket. Az Immigrants 2011 ôszén állt össze rendesen, majd szinte közvetlenül a Csillag Születik elôtt váltunk meg az egyik gitárosunktól. Így hárman maradtunk. Gitár – basszugitár – dob formációban saját számokat játszunk, és október utolsó hetében megyünk felvenni az elsô albumunkat. – Milyen érzés volt annyi ember elôtt a stúdióban zenélni, illetve milyen volt látni magad a TV-ben? – Elsôre furcsa volt, de Anyukám, az önjelölt stylistom mindig tudta, mit kell csinálnom. Nagyon kicsi az a stúdió, de valahogy elhiszi az ember, hogy nézik kétmillióan, és nagyobb lesz az izgalom. Bár azt hittem, jóképûbb leszek a TV-ben.. :D – Egy szomorúbb kérdés, milyen érzés volt kiesni? Nagyon elkeseredtetek? – Nem hittük volna, hogy pont akkor esünk ki, mert az volt az addigi legjobb fellépésünk, de nem volt idônk szomorkodni, mert a bú al-

XX. évfolyam 3. szám

koholba fulladt. Nem gondolom, hogy ez egy szomorú kérdés lenne. Nagyon jó és hasznos élményekkel gazdagodtunk, ingyen-éltünk Magyarország egyik legnagyobb TV csatornájának a számlájára, sok barátságot kötöttünk, és olyan ismeretséget hozott, amik esetleg segíthetik jövôbeli zenei pályámat. – Mennyire ismernek fel az emberek a tévés szereplés óta? – Felismernek, megismerem már azt a ‘’Hé haver, az ott nem a Megasztárban volt?’’ nézést, de ritkán szólítanak meg. Ennek valamilyen szinten örülök. Vannak emberek, akiknek teljesen elborul az agyuk. Az egyik pillanatban még úgy beszélünk, mint két normális ember: ismerkedünk, élvezem a társalgást, aztán hirtelen eszébe jut, honnan ismer. Ekkor minden bili borul, minden elôtte való beszélgetésnek vége szakad, és valami állati, agresszív fény gyúl a szemében, hogy „Hú, mesélj az X-faktorról!”... Nem mondanám rajongásnak, csak valamilyen hirtelen agymosás következik be, amely hatására két egyenrangú beszélgetôpartnerbôl az egyik reflexbôl aláveti magát a másiknak, csupán azért, mert a Csillag Születikben szerepelt. – Jó vagy rossz élményeid vannak ezzel kapcsolatban? – Ahogy azt fent említettem, van ez a reakció az „ismertségemre’’, ahol elveszik az egyenrangúság. Ez a kifejezett negatív hatása. Sajnos így lesznek a sztárok. Maguk is elhiszik ezt a rangsorolást, és egy idô után természetessé válik nekik ez a rajongás, és beleszoknak az elkápráztató szerepbe. A közvetett negatív hatása ebbôl fakad, amikor az emberek eleve úgy viszonyulnak hozzád, hogy te már sztárrá váltál, tele vannak elôítéletekkel. Van másik éle is a dolognak. Sokkal könnyebben és felszabadultabban kezdôdik, illetve folyik egy beszélgetés, mert már ismernek, és mindig van mirôl beszélni, legalább egy téma erejéig. További elôny, hogy vannak lányok, akiknél lényegesen kevesebbet kell törnöm magam...

– Miért pont ‘A pécsiközgáz’-ra jöttél? Zenei iskola nem érdekelt volna jobban? – Zeneiskolához képzetlen vagyok még. Pécsen szerettem volna maradni, mindig is érdekelt a közgáz, szóval a KTK jó döntésnek bizonyult. A zene továbbra is fontos számomra, de azért szeretnék diplomás rocker lenni. – Hogy tetszik az egyetemi élet? – Friss egyetemistaként annak rendje és módja szerint folyamatos tesztelésnek vetem alá a májam tûrôképességét. Folyamatosan pörgök, szórakozok, de mindezek mellett fordítok idôt a tanulásra is. Bejárok elôadásokra, sokszor látni az iskola környékén, szeretnék jó eredményeket elérni. Fontos, hogy ne csak egy diplomám legyen, hanem rendelkezzek a megfelelô tudással is a papír mellett. – Végül – kapcsolódva a mostani számunk központi témájához –, mint átlag egyetemistát kérdezlek: szerinted milyen Pécsen a közbiztonság? – Szerintem a pécsi közbiztonság jó, saját tapasztalataim szerint. Nem találkoztam még semmilyen problémával. A közelmúltban történt annak a fiatal lánynak a meggyilkolása, ami nagy port kavart. Sajnos történhetnek ilyen dolgok bárhol. Vannak Pécsen olyan városrészek, ahol kicsit nyugtalanabban sétálok hajnali háromkor, de nem félek különösebben, tudok futni. •

Házunk Tája

Fészek Alumni Nap

„Öreg” diákok az egyetemen Ingyen virsli, 100 Ft-ért sör és mellesleg Alumni nap! A hallgatóbarát üzenetet lehetetlen volt elfelejteni: minden órán, minden lépcsôfordulónál, minden padon és asztalon az esemény szórólapjai várták, hogy lecsaphassanak a lézengô egyetemistákra. Írta: Moncsi Mikor szeptember végén elérkezett a nagy nap, a napirendet már akarva-akaratlanul is kívülrôl fújták a hallgatók. Feltûzték hát az ajándékba kapott PTE kitûzôt, elfogyasztották a jól megérdemelt ingyen virslit, és helyet foglaltak az Alumni nap helyszínéül szolgáló Telekom teremben. Már aki tudott, ugyanis a nem várt érdeklôdés miatt sokan csak a folyosóra szorulva tudták követni az eseményeket. A rendezvény az egykori pécsi hallgatók beszámolójával kezdôdött, akik mára már jól fizetô állást és komoly sikereket tudhatnak magukénak. Elgondolkodtató volt az a lelkesedés, céltudatosság és kitartás, aminek segítségével elérték céljaikat.

Sagyibó Viktor például területi vezetôi pozícióig tornászta fel magát a hazai Microsoftnál, de Cziráki Péter sem adta alább: jelenleg a torontói egyetem elismert oktatójaként tartják nyilván. Nem panaszkodhat azonban Kiss Imre, az Ecomisszió Kft. stratégiai ügyvezetô igazgatója, illetve Déry Attila, az Otthon Centrum vezetô elemzôje sem. A nap ezt követôen informálisabb formát öltött, ahol az oktatói stand-up keretein belül életbe vágó kérdések kerültek megválaszolásra: többek között, hogy miért is hasonlítják Dr. Barancsuk Jánost egy indiánhoz, hogy hogyan is nézhettek ki tanáraink évtizedekkel korábban dús hajkoronával, és hogy hogyan bírhatta Áldozó Krisztián levegôvel tekintélyes hosszúságú versét.

Ha pedig mindez még nem lenne elég, zárásként a csocsóbajnokságtól és az Immigrants zenekar koncertjétôl volt hangos az egyetem udvara. Olyannyira, hogy a jókedvet a rendôrség is megirigyelte, és nem sokkal este 8 után le is fújta a mulatságot. A nap végi kisebb malôr ellenére a délután igazán jó hangulatban telt, így remélhetôleg jövôre ugyanígy, ugyanitt és hasonlóan közvetlen légkörben találkozhatunk az egyetem öreg diákjaival és tanáraival. •

HÖT

Októberfeszt, Gólyabál

A hosszú, meleg nyár után ismét beköszöntött az ôsz. Ám ez sem szegte kedvünket, hiszen ha október, akkor Októberfeszt. A november pedig a gólyabállal feledteti el a nyarat sirató hallgatóink bánatát. Írta: HÖT Az Októberfeszt a méltán híres bajor hagyományok nyomdokán, idén elsô alkalommal került megrendezésre karukon is. A diákszervezetek és a HÖT egész nap számos szórakozási lehetôséggel várták a hallgatókat. Volt minden, ami egy sörfesztiválon elengedhetetlen: olcsó sör, virsli, ügyességi játékok, sörfutás. A program reggeltôl estig vidám hallgatók tömegeit vonzotta, a nap vitathatatlanul sikerrel zárult. Több lelkes hallgató bajor népviseletben vett részt a rendezvényen, melyet ajándék sörrel jutalmaztak. Ezen a napon ünnepelte több diákszervezet is

a születésnapját, aminek köszönhetôen a gyorsabbak tortához is jutottak. Mindezek után természetesen mindenki kedve szerint folytathatta az estét… Ha már az ôsznél tartunk, nem szabad megfeledkezni a bálokról sem, és ha már bálok, mi másról lehetne szó, mint a Gólyabálról. Idén november 16-án kerül megrendezésre karunk Gólyabálja a Laterum Hotelben. Az elsôsök életében ez majdnem olyan meghatározó élmény, mint a gólyatábor. A lányok igazi királylányoknak érezhetik magukat a szebbnél szebb báli ruhákban párjuk oldalán. Az este folyamán vacsora és ital akciók várják a résztvevôket, valamint 8 pár elôadásában gólyatáncra is

sor kerül. Természetesen bálkirályt és bálkirálynôt is avatunk a diákok szavazatai alapján, és a kihagyhatatlan tombola sem marad el. Tehát ha egy csillogó, kiöltözôs, igazi bálon szeretnél részt venni, ott a helyed. Az estét a Cyranoban folytatjuk, egy hamisíthatatlan közgáz buli keretein belül, ahova ingyenes buszokkal szállítunk el benneteket. Tehát nem kell aggódnotok, hogy a tánctól megfáradt lábaitokon nem juttok el a buli helyszínére. Jegyeket elôvételben a University Pass szolgáltató egységeinél tudtok venni, de jobb, ha siettek, mivel csak korlátozott számban állnak rendelkezésre. Minden kedves gólyát és felsôbb évest sok szeretettel várunk! •

XX. évfolyam 3. szám

Házunk Tája

Fészek AIESEC

A szomszédban Tavasszal egyszer csak bevillant, hogy minden bizonnyal életem végéig dolgozhatok majd, így idén nyáron jó lenne inkább utazni, bárhová. AIESECes létemre tudtam, hogy ezzel a szervezettel biztonságosan kijuthatok, így hát jelentkeztem. Írta: Kitti Bejelöltem Európában minden szóba jöhetô országot úti célnak. Úgy gondoltam, hogy majd abba a random városba megyek, ahonnan elôször visszajeleznek, hogy mehetek. Így kerültem éppen Ukrajnába, egy Ternopil nevû városba. Persze az utazás elôtt megkaptam mindenkitôl, hogy magamra és a veséimre nagyon vigyázzak, és ha tudok, hozzak pár májat, de szerencsére errôl szó sem volt. A hat hét alatt, amit kint töltöttem, egy helyi családnál laktam: két korombeli lánnyal és a szüleikkel. Anyagilag nem állhattak a legjobban, mégis vállalták, hogy mindenféle kompenzáció nélkül másfél hónapig befogadnak és fôznek rám. Nekem úgy tûnt, hogy mindenük megvan, divatosan öltözködnek, szórakoznak és utaznak. A lakás persze kicsike volt,

de elfértek, a háztartásból pedig csak olyan dolgok hiányoznak, amik amúgy is feleslegesek. Gondolok itt a millió elektromos kisgépre. Jól megvoltunk nélkülük… A projekt során, amiben részt vettem, angolul tartottunk órákat a magyar hagyományokról, ételekrôl, nyelvrôl és történelemrôl is. Részt vett rajtam kívül még egy lengyel lány, egy francia és három kínai srác is. Az elsô elôadás után bevallom, kicsit elszomorodtam, mert a többi bemutatott országhoz képest Magyarország területre és népességre is kicsikének tûnt, aztán késôbb kiderült, hogy hiába vagyunk kis ország, a kultúránk mégis legalább olyan gazdag, mint bárki másé, sôt! Például a magyar nyelvet és történelmet felülmúlni senki nem tudta… Közben az országon belül is sokat utaztunk, a Fekete-tengerhez is leugrottunk egy hétre. A

tíz órás vonatút teljes áron, hálókocsiban alig volt háromezer forint, és a szállás a városközpontban szintén nem került sokba. Ott egy nagyobb város sem az a betondzsungel, amit megszoktunk. Tapasztaltam még érdekes dolgokat. Például, ha egy tömött buszon öt emberen keresztül elôre küldöd a jegy árát, akkor a visszajárót visszaküldik… Nagyon mások az emberek. Másrészt megdöbbentô volt, hogy az ország keleti fele és maga a miniszterelnök is csak oroszul beszél! Nem gondoltam volna, hogy örülni fogok, hogy „véletlenül” ide kerültem. A magyar utakra panaszkodni pedig soha többet nem fogok! Most úgy tûnhet, hogy Ukrajna, mint második világ, fejlôdô ország mennyivel „ros�szabb” – nem az. Egyszerûen más az emberek értékrendje, más a fontos, máshogy élnek. •

Kappa Tau Béta

Kappakedd

Október 9-én ismét belecsaptak a lecsóba a közgáz jól ismert arcai, a kappások. Idei elsô rendezvényük, a kultúrest nagy sikert aratott a bulin résztvevôk körében. Írta: Lugó A Kappa-tau-béta kultúrestjén szem és bugyi nem maradt szárazon, a vesék nem porzanak többé, és az agysejtek épp könnyekkel küszködve temetik elhunyt társaikat. Ezúttal a Jobb, mint Otthonban gyûlt össze a társaság, hogy egy felejthetetlen éjszakát hozzanak össze. A fekete pólójukról könnyen megismerhetô urak és hölgyek lefektették az este sarkalatos pontjait: csocsó, beerpong, iceluge és italakciók. Ezek

XX. évfolyam 3. szám

az alapjai egy remek if júságsegítô programsorozat elsô állomásának. Nem szabad megfeledkezni az úgynevezett feladatfalról sem, ahol a vállalkozó szellemûek kü lönbözô humoros kihívásokkal nézhettek szembe: bizony kell bátorság öt idegen fenekére csapásához, vagy épp lestoppolni egy autót, hogy aztán ne üljön bele az ember. Volt, akinek az asztalon kellett táncolnia, de az illetékesek az errôl készült videófelvételeket természetesen egy sötét pince sötét fiókjának legmélyén tárolják majd. (Vagy nem.) Az est fénypontja vitathatatlanul a Jägervonat volt: a listára felkerültek fogyaszthattak az egyéni módon kevert repülô szarvasból. A poharak közé rakott kisjégerek dominószerû ledöntése után mindenki örömmel hajtotta fel az

ízletes nedût. Az éjszaka elôrehaladtával fo kozatosan áramoltak át az emberek az Est Caféba, ahol egy kicsit fel kellett dobni a jogász bulit, hogy ôk is megtudják, hogyan kell kirúgni a ház oldalát. Mindenki ropta ameddig csak bírta, ám sajnálatos módon az Est is bezár egyszer… Úgy vélem, az elôzetes cél – a hangulatteremtés – 100 %-ban megvalósult. Az utóhangok alapján több embert magával ragadott a hely és a szervezet atmoszférája. Így, a buli után tizenpár órával – ágyból pötyögve ezeket a sorokat, mivel az erônlétem és a közérzetem továbbra sincs a topon – azt kell, hogy mondjam, értem már a kappások szlogenjét, nem véletlenül nem lehet akárki tag. Az élet hivatásszerû élvezése nem könnyû. •

Házunk Tája

Fészek Interjú Ranga Péterrel

„A rally nekem örökség” Ranga Péter a fiatal, tehetséges rallyversenyzô szívesen vállalta az interjút, amiben leginkább hobbijáról és arról faggattam, hogy mi lett vele, miután kirepült a Pécsiközgáz kis fészkébôl, habár az öregdiák címen igencsak meglepôdött. Készítette: Lau – A Pécsi Tudományegyetem után tanultál még valahol? – Igen tanultam. Nagyon sokáig itt voltam Pécsett, így máshol is ki akartam próbálni magam. A Budapesti Corvinus Egyetemen voltam 1 évig hallgató egy elôzô munkám miatt. Viszont késôbb más vizekre eveztem, ezért a tanulást is abba kellett hagynom. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem térek késôbb vissza az iskolapadba. – Jelenleg mivel foglalkozol? – Most egy autóalkatrész-nagykereskedésben dolgozom, de valójában az autóversenyzés az, ami leköti a legtöbb energiámat. Folyamatosan versenyzem, ezért formában kell lennem, naponta 8-10 órát töltök ezzel az elfoglaltsággal. – Itt a Pécsiközgázon voltál valamelyik diákszervezetnek tagja? Vagy ha nem, részt vettél az általuk rendezett programokon? – Sajnos egyik diákszervezetnek sem voltam tagja. Mivel már akkoriban is az Országos Bajnokságban indultunk a testvéremmel, nem volt túl sok idôm, sem energiám másra. Így viszonylag kevés egyetemi programon, elfoglaltságon vettem részt. – Mi a legkedvesebb emléked, ami az egyetemünkhöz fûz? – Nem tudok kiragadni egy konkrét élményt. Az itt szerzett tudásomat sajnos nem nagyon tudtam még kamatoztatni, de emellett azért van számos olyan dolog, amit a munkámban és a hobbim során is hasznosítani tudok. Ezeket mind az egye-

temnek köszönhetem, ezért mindenképpen megérte az a pár év, amit itt töltöttem el. – Ápolod még az egyetemi kap csolataidat? – Igyekszem. Az élet eléggé elsodort minket egymástól, így baráti körömtôl és még a legjobb barátomtól is. Természetesen, ha idôm engedi, akkor felkeresem ôket, és kezdôdhet a közös program. – Úgy tudom, rallyzol. Hogy jött ez a hobbi, vagy ez neked már inkább hivatás? – Igen, ez nekem sokkal több, mint egyszerû hobbi. Egy átlagos napom legnagyobb hányadát az teszi ki, hogy ezzel foglalkozom. Ezt viszont egyáltalán nem bánom, hiszen imádom. Édesapámnak úgymond az autóversenyzés volt a hagyatéka, amit a bátyámmal örököltünk. Szinte magától értetôdô volt, hogy visszük tovább az ô példáját, és igyekszünk hasonlóan nagy sikereket is elérni. – Van példaképed a rally területén? – Hazánkban édesapám volt a példaképem, külföldön pedig Richard Burns, ôk ma már sajnos nem lehetnek velünk. Vannak mai kedvenceim is, mint például Solberg és Hirvonen. – Mi a legnagyobb autóversenyzôs sikered? Ezt hogy élted meg? – A legnagyobb sikert tavaly értem el Veszprémben. A Mikulás rallyn indultunk, ahol két helyezést is elértünk. Az egyik az abszolút 6. helyezés, a másik pedig a licenc nélküli abszolút 1. helyezés, amit nekünk ítéltek. Leírhatatlan érzés volt, amikor kihirdették az eredményt. Rengeteg nálam nagyobb tapasztalattal és rutinnal rendelkezô versenyzô is részt vett a versenyen, és nagyon felemelô érzés volt, hogy én tudtam felülkerekedni. Annyira lelkes vagyok még mindig, hogy idén újra indulok és megpróbálok új egyéni rekordot dönteni, bízom benne, hogy sikerrel járok.

Névjegy Ranga Péter Tanulmányok a karon: 2004-2009 Szak: Menedzsment szakirány Munkahely: Auto Start Hungary Zrt.

– Ezen kívül mit szoktál még csinálni a szabadidôdben? – Nem igazán van szabadidôm, és ha van, akkor is leginkább a versenyautóval vagyok elfoglalva. Emellett szeretek még szimulátorozni és gokartozni a barátaimmal. – A havi témánk a bûnözés. Mit gondolsz, milyen Pécs közbiztonsága? – Én határozottan azt állítanám, hogy nem jó. Számomra a nyári események is mélyen elszomorítóak voltak. Személy szerint ritkán járok bulizni, de ha tehetem, akkor társasággal vagyok. Bevallom ôszintén, még én sem megyek végig szívesen a sötét útszakaszokon, rengeteg a gyanús ember, és feszélyezve érzem magam, ha közöttük kell sétálnom, mert nem tudom milyen viselkedésre számíthatok. Javítani kéne a helyzeten, de szerintem nemcsak itt, hanem számos más helyen is. – Voltál már valamilyen bûncselekmény áldozata? – Szerencsére nem, és remélem nem is leszek. Azonban ez sajnos nem rajtam múlik, de azért vigyázok. – Mit üzennél a mai egyetemistáknak? – Viszonylag konzervatív felfogásúnak tartom magam, éppen ezért szerintem elsôsorban azért egyetemista az ember, hogy diplomát szerezzen és tanuljon. Egyegy buli is belefér, de manapság nagyon sokan túlzásokba esnek, valaki „kö telezônek” tartja a heti szintû zülléseket és bulikat. Én a helyükben csak ebbôl vennék vissza egy kicsit, és inkább keresnék egy olyan hobbit, aminek áldozhatok. Személy szerint szerencsésnek mondhatom magam, mivel én már rátaláltam. •

XX. évfolyam 3. szám

Házunk Tája

Fészek Folyosó Hangja

Kés alatt

Manapság elég sûrûn halljuk a különbözô rémhíreket, hogy hol eltûnt valaki, hol gyilkosság áldozata lett. Az elôzô generációk képviselôi gyakran megrázzák a fejüket, és sajnálkozva teszik fel a kérdést: mivé is fejlôdött világunk? Tényleg ennyire rossz a helyzet, vagy csak tanuljuk meg nem pusztán a rosszat észrevenni? Összeállította: Petra – A közvetlen környezeted vagy saját magad ellen követtek-e már el valamilyen bûncselekményt? – A szülôvárosomban, Bonyhádon még középiskolás koromban, 4 hónapig egy intenzív betörési hullám vette kezdetét, ami hozzánk is eljutott. A Romániából ide érkezett kisebbségi banda tudomásom szerint 34 betörést tervezett, készített elô, és hajtott végre, mielôtt a rendôrség bármilyen eredményt fel tudott volna mutatni. Az én történetem röviden annyi, hogy este egyedül voltam itthon, zajokat hallottam a bejárati ajtó felôl, ami szerencsére be volt zárva. Elôször azt hittem, csak anyukám nem tud bejutni, viszont amikor felkapcsoltam a lámpát, egy hármas szekrénnyel találtam magam szemben, tôlem 10 cm-re a zárat babrálva. Szembe néztünk egymással és sikerült annyira meglepnem ôket, hogy az udvar és a garázs különbözô pontjaiból fejvesztve futottak az utcára. A nyomozók még legalább egy hónapig képtelenek voltak bármit is tenni az ügy érdekében. – Szerinted Pécs mennyire biztonságos? – Véleményem szerint Pécs az elmúlt idôszak eseményétôl eltekintve, próbálok itt most utalni Bándy Katára, alapvetôen biztonságosnak mondható. Személyemet illetôen egyszer sem éreztem magam veszélyben, ám több hölgy ismerôsöm panaszkodott már a közbiztonság hiányáról. Nem érzem úgy, hogy komolyabb változtatásokra volna szükség városunkban, ám alapfelszerelésként egy gázspray elfér a nôi táskában. Az utóbbi idôben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a biztonságunk javítása érdekében, néha talán még túlzásokba is esnek, lásd hat rendôrautó a Jobbmint elôtt. Csiszér Gábor, BA III. – Mit gondolsz a hazai közbiztonságról? – A statisztikák romló tendenciát mutatnak, nem mellesleg a közelmúltban történt Pécsett egy, mindenkit megrázó és felkavaró gyilkosság. Ezek az események sokkal mélyebben fekvô problémákra hívják fel a figyelmet. Mindenekelôtt, saját biztonságunk a saját fele lôsségünk. – Támogatnád-e a halálbüntetés visszaállítását? – A megtorlás barbárság. A szakszerû, egyénre szabott, a büntetés-végrehajtási intézményeken túlmutató habilitációs/rehabilitációs programokat inkább tartom járandó útnak. Szabó Lajos, BA V.

XX. évfolyam 3. szám

– Milyen óvintézkedéseket teszel saját biztonságod érdekében? – Nem szoktam egyedül éjszaka az utcán lenni, például nem megyek haza egyedül buliból, csak másokkal. Gondolkozom rajta, hogy vegyek gázsprayt önvédelem céljából. Esetleg inkább taxival közlekedek. – Félsz-e este egyedül az utcán? – Lányként igen kellemetlennek tartom, ha egyedül kell éjszaka közlekednem gyalogosan, mivel nyilván egy fiú könnyebben megvédi magát és általában amúgy is a lányok a bûnözôk elsôdleges célpontjai. Elég nyomasztónak érzem, amikor egyedül kell az utcákat járnom, ezért próbálok mindig másokkal együtt járni-kelni, fôleg éjszaka. Ha mégis egyedül kell mennem valahova, akkor minél forgalmasabb úton, ami ki van világítva, és arra autók közlekednek. – Gondolkodtál-e már azon, hogy önvédelem céljából elkezdjél valamilyen harcmûvészeti sportot? – Nem áll szándékomban konkrétan valami sportot elkezdeni, maximum valami nôk számára tartott önvédelmi oktatáson vennék részt, hogy megtanuljam a legérzékenyebb pontokat, amivel le lehet szerelni egy támadót, és a leghatékonyabb fogásokat. Tihanyi Dóra, BA IV. – Mennyiben érintenek téged a különbözô rémhírek, pl.: Bándy Kata esete? – Bûnözés mindig volt és lesz. Bándy Kata esete nem mindennapos bûntény volt. Egész országot sokkoló hír egy lányról, akit éjszaka az utcán megtámadtak, aztán aljas módon megerôszakoltak. Próbált ellenállni, de a halált nem kerülhette el. Halálhíre megrázó számomra és figyelmeztetés arra, hogy egyedül az éjszakában nem lehetek biztonságban. – Változtattak-e a hozzáállásodon vagy figyelmen kívül hagyod ôket? – A pszichológusnô esetének bizony nagy jelentôsége van, mert extrém haláleset. Természetesen ez a megrázó esemény még nagyobb óvatosságra int. A történtek után egyedül éjszaka biztosan nem indulnék útnak Pécs utcáin, sôt barátaimat is óva intem ettôl. Bár sajnos az ilyen esetek ellen nem igazán lehet hatékonyan védekezni. – Véleményed szerint milyen biztonsági szigorításokra lennének szükségesek? – Nem tudnék hatékony biztonsági szigorításokat kitalálni, mert a bûnözés ellen nincs abszolút hatékony eszköz. Viszont Bándy Kata esete után az emberek fontolóra vették a halálbüntetés újbóli bevezetését. Az emberek jól tudják, csak így lehetne a bûnözôket kivonni a társadalomból, mivel bizonyítottan ez a legelrettentôbb eszköz. Brunner Dézi, BA I. •

Párbeszéd

Fészek – Interjú Balogh Gáborral –

Beszélgetés egy sokrétû oktatónkkal Emberi erôforrás menedzsment. Elsô óra. Hat embernek át kell mennie a másik csoportba. Bámuljuk egymást, mutogatunk a másikra, hogy „Te menj át Balogh Gáborhoz!”, „Edzésem van akkor!”, „Még egy órát várhatnék….”. 10 perce megy az óra. – Mozduljunk! – gondoltam, és felpattantam, hogy majd én! Tapsvihar, ujjongások. A többi öt ember pedig azon nyomban utánam. Jó döntés volt. Ezen számunkban megtudhatjátok, hogy milyen sokrétû oktatótok lett volna, ha Ti is mozdultok! felvételt nyert az egyetemre, történelemtanár szakra, amit végül nem kezdett el, helyette külföldön vállalt munkát, hogy az anyagi hátteret biztosítsa számunkra, így igen sokat volt távol tôlünk. A nevelés során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy testvéremmel tanuljunk, egyetemre menjünk, és törjünk ki ebbôl a hely zetbôl. Bátyámból azóta angol tanár lett. Csendes és zárkózott gyerek voltam, nehezen oldódtam. Sokat néztem ismeretterjesztô mûsorokat, és már egész fiatalon nyitott voltam a tudományokra, rengeteg könyvet olvastam. Tudományos-fantasztikus filmeket is néztem, és már 6-7 éves koromban olyan szakszavakat használtam, hogy a bátyám poénból professzornak hívott. Ha valamit nem értettem meg elsôre, mindig viccesen azt kérdezte: „Ne rajzoljam le neked folyamatábrán?” Tehát már elég fiatalon vonalakban és modellekben gondolkodtam. A bátyám sokkal gyakorlatiasabb volt. Meghatározó gyerekkori élményeim közé tartoznak a természetben tett családi kirándulások. Összességében jól éreztem magam gye– Kérlek mesélj a gyerekkorodról! – 1985. november 3-án születtem Tatabá- rekként, jól éltem meg ezt a korszakot. – Miért pont a közgazdaságtan? nyán. Itt jártam általános iskolába és közép– Igazából a bátyám játszott ebben je iskolába is. A gyermekkoromról azt lehetne elmondani, hogy viszonylag nehéz körülmények között éltünk egy kétszobás lakásban, öten. Anyagi gondjainkból gyerekként nem sokat éreztem. Nagyon sokat adtak a szüleim, boldog gyermekkorom volt, a bátyámmal is jó volt a kapcsolatom, illetve van néhány olyan barátságom is ebbôl a korszakból, amelyek a mai napig megmaradtak. Diplomás ember nem volt a családomban, Édesapám volt az elsô, aki az érettségit követôen

Írta: Bartakovics Bettina

lentôs szerepet. Mivel nagyon jó voltam matekból, és a reáltárgyakból, azt tanácsolta, legyek közgazdász. A közgazdasági szakközépben már tanultam statisztikát, számvitelt, mikro-, és makroöko nómiát. Ezek a tárgyak nagyon megtetszettek, több versenyen is elsô helyezett voltam. Több ször elôfordult, hogy az egyik közgazdaságtantanárunk annyira belekeveredett a mondandójába, hogy engem kért meg, hogy magyarázzam el a többieknek. Dolgozatírás elôtt pedig osztálytársaim kértek meg rá. Ami még fontos, hogy gépírást is tanultam, ez meggyorsította a számítógéppel való munkát. Javaslom a hallgatóknak is, hogy érdemes megtanulni akár autodidakta módon, mert nagyon hasznos. Aztán érettségi elôtt, mikor már anyagilag feljövôben voltunk a családommal, sorozatos halálesetek történtek. Egy-két éven belül elvesztettem az összes nagyszülômet, érettségi elôtt egy évvel pedig Édesapámat. Majd átértékeltem a prioritásokat, azzal tudtam Édesanyámnak a legtöbbet segíteni, ha önállósodom, és eltartom magam. A tudatos tervezés korszaka következett: „Nekem egyetemre kell mennem, saját lábra kell állnom, felnôtté kell válnom!” Abban az egy évben teljesen önállóan fejlesztettem tovább közgáz és matek ismereteimet, hogy elég legyen a felvételihez. Emellett megszereztem a jogosítványt és nyelvvizsgáztam németbôl. A Pé csiközgázt választottam, máshova nem is adtam be a jelentkezésemet, és azóta sem bántam meg, nagyon szeretem a várost is.

XX. évfolyam 3. szám

Párbeszéd

Fészek Elsô két évemben kollégista voltam. Laktam a Boszorkányban, a Szántóban, és az akkori barátnôm – ma már feleségem – révén az Univban is. Majd harmadévtôl közös albérletbe költöztünk. – Milyen volt az egyetemi életed? – Bulikba inkább elsô-másodévesként jártam, késôbb csökkent az intenzitás. Már akkor is sokat edzettem. Harmadévtôl kezdve munkát is vállaltam. Mivel nem vettek fel kollégiumba, így anyagi kiegészítésre is szükségem volt, hogy az albérletet ki tudjam fizetni. A Karon kezdtem el dolgozni a Karrier- Tanácsadó Irodában, és ott ismerkedtem meg késôbbi témavezetôimmel, Farkas Ferencné tanárnôvel és Lóránd Balázs tanár úrral. – Említetted, hogy sokat jártál edzeni. Ezt kifejtenéd? – Igen, 15 évesen kezdtem Aikido edzésekre járni. Ez önvédelmi jellegû japán harc mûvészet, amely feszítésekre, dobásokra, csavarásokra, valamint a kibillentési pontokra fókuszál, az ellenfél lendületét használja fel. (Egy korábbi Fészek-számban részletesen írtam az Aikido-ról.) Ezt már 12 éve ûzöm, és 3 éve tanítom is. Jelenleg ott tartunk, hogy 30 tanítványom van, illetve van egy egyesületünk, ami szintén 3 éve mûködik, a Pécsi Takuma Aikido Egyesület. Ott élem ki a szervezési-vezetési ismereteimet is, amiket a Pécsiközgázon tanultam. Jogosultak vagyunk az szja 1%-ok fogadására, valamint több pályázatot is nyertünk, s így biztosítani tudjuk a biztonságos gyakorlás feltételeit (pl. sportszônyeg). Tavaly 200 résztvevôvel nemzetközi edzôtábort szerveztem, amellyel a média is foglalkozott. Az idei menedzsmentes szaknapon tartottunk egy Aikido bemutatót Horváth Márton tanár úrral, aki aikidós tanítványom.

XX. évfolyam 3. szám

– Mesélnél arról, hogy milyen szakirá nyon végeztél? – Menedzsment- Vezetési Tanácsadás specializáción végeztem. Nálunk még osztatlan képzés volt, tehát az 5 évet egyben végeztük el, az elsô három év után kellett specializálódni. Emellett Német-Magyar Szakfordító másodszakot is végeztem. Szakmai nyelvvizsgám németbôl, angolból és olaszból van, utóbbit egy nagyon kedves barátom hobbiból tanította meg nekem. A diploma megszerzését követôen felvételt nyertem a Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskolába, nappali tagozatra, ahol nemrég abszolutóriumot szereztem. A kutatási témám a tehetségmenedzsment, tehetséggondozás. Témaveze tôm Farkas Ferencné, akirôl azt kell tudni, hogy multifunkcionális téma vezetô: nemcsak szakmailag, hanem emberileg is végigkíséri az utamat, emellett rengetegszer megebédeltet, nagyon jól fôz! Ô

coachingot tanít a mesterképzésen, ami röviden: egy olyan fejlesztô eljárás, ami segít a döntéshozatalban, a problémák megoldásában, készségfejlesztésben, új szokások kialakításában. Nem tanácsot ad, hanem segít abban, hogy megfelelô kérdések mentén a problémahordozó ember maga jöjjön rá a megoldásra. Ezt az eljárást Tanárnô gyakorolja is rajtam, így sok segítséget kapok. – Hogy tetszik eddig az oktatói szerep? – Egyrészt megtisztelô, hogy a tanáraim most már a kollégáim (is). Gyakorlatilag a 70-80%-ukkal összetegezôdtem, és ez kü-

lönleges érzés. Nagyon kedvesek és támogatóak, jó az oktatói közösség a Karon. Jelenleg a Gazdálkodástudományi Intézet két tanszékén is dolgozom, a Vezetési Tanácsadás Tanszéken és a Szervezési és Vezetési Tanszéken. Emellett több kutatási projektben is részt vettem/veszek. Hallgatói oldalról nézve az elsô egy évben még furcsa volt egyik oldalról átállni a másikra, és felvenni pl. a „kemény vizsgáztató” szerepét, miközben sok olyan hallgató volt még, amikor elsô éves PhD-s voltam, akivel együtt kezdtem, csak nekik nem sikerült 5 év alatt befejezni az egyetemet... Ez az idôszak már elmúlt. Úgy gondolom, hogy az elmúlt három évben sok tapasztalatot szereztem. Farkasné Tanárnô, Lóránd Balázs és Fodor Péter óráira is rendszeresen bejártam, hospitáltam. Úgy vélem, hogy belejöttem az oktatásba, persze van még mit tanulni, örökké

Párbeszéd

lehet fejlôdni, de eddig nagyon élvezem, remélem a hallgatók is. Hosszú távon oktatóként szeretnék dolgozni, és kb. 2 év múlva szeretném benyújtani a doktori disszertációmat is védésre. – Milyen kapcsolatot ápolsz a hallgatókkal? – Úgy gondolom, hogy egy szóval lehetne jellemezni az eddigieket: korrekt a kapcsolat. Eddig nem volt szükség nagy szigorra, mert adják magukat a hallgatók. Azt gondolom, hogy a hallgatók is élvezik az órát, mert egyre aktívabbak, és hozzászoktak az óra kultúrájához. Fontosnak tartom, hogy kellemes hangulatot teremtsek a foglalkozásokon, s ezzel együtt a szakmáról beszélgessünk. Szerencsére látom a csillogást a hallgatók szemében… A legutóbbi órámon például úgy éreztem, hogy a lejárt idô ellenére is még szívesen maradtak volna, és beszéltek volna a témáról. Illetve ez az interjú megkeresés is arra enged következtetni, hogy valamiért érdekelhetem a hallgatókat. Remélem, hogy a hallgatók is jól érzik magukat az órámon, és közben bôvítik szaktudásukat, és fejlesztik a készségeiket is.

Fészek

– Mondanál pár szót a ma gán életedrôl? – Házasember vagyok, feleségemmel hét éve vagyunk együtt, egy évvel ezelôtt volt az esküvônk. Csoporttársak voltunk, ugyanazon a szakon végeztünk. Jelenleg ô egy pályázati tanácsadó cégnél dolgozik. A szabadidôm nagy részét az Aikido tölti ki. Sokat tanítom, de én magam is gyakorlom az edzéseimen. Érdekel mindenféle aktív kikapcsolódás, ami a mozgással kapcsolatos, fôként az úszás és a túrázás. Illetve minden, ami Japánnal kapcsolatos, a gazdaság, a társadalom, a vallás és a kultúra. Szeretem a jó borokat, jó teákat, filmeket, musicaleket, mindenféle zenei stílust. Alapvetôen könnyû zenét hallgatok, de általánosban volt egy jó énektanárom, aki megszerettette velem a komolyzenét is. Ezenkívül sok stand-upcomedy-t hallgatok, kívülrôl fújom az összes Bödôcs, Hadházy és Kiss Ádám stb. mûsort. – Mi a véleményed a mai álláspiacról? – A fiatal diplomás pályakezdôknek elég nehéz elhelyezkedni, de még mindig kön�nyebb, mint a diplomával nem rendelkezô fiataloknak. Egyre többször hallom, hogy a fiatalok külföldre szeretnének menni. Az biztos, hogy a külföldi tapasztalat jól mutat az önéletrajzban, sok képességre lehet szert tenni, és ezt követôen is hazajöhetnek. Azt gondolom, hogy a hallgatók ügyességén is múlik, hogy mennyire tudják megkülönböztetni magukat a munkaerôpiacon. Tehát sok azonos végzettségû ember van, mégis lehet köztük különbséget tenni: az egyik kicsivel érdekesebb, mint a másik. Nemrég hallottam egy olyan állásinterjúról, hogy két, szinte teljesen azonos képességekkel, tudással rendelkezô pályázó közül azt választották, amelyik az interjút követôen betolta maga után a széket, merthogy kulturáltabban viselkedik. Ilyen

apróságokon is múlhat. Tehát azt mondom, hogy érdemes megkülönböztetni magatokat a mun kaerôpiacon. Kicsivel több erôfeszítés szükséges, akár szakkollégiumi tevékenység, akár TDK-írás vagy diákszervezeti tagság, tehát bármilyen plusz erôfeszítés, illetve a kapcsolati háló bôvítése. Ki kell alakítani az ún. énmárkát (self-branding), ugyanúgy, mint egy termék/vállalat esetében. Fontos a (cél)tudatosság. – Mit üzensz a hallgatóknak? – Ezek a legszebb évek, használjátok ki. Élvezzétek, de ugyanakkor figyeljetek a tudás megszerzésére is, és arra, hogy sportoljatok, legyetek aktívak a diákszervezeti életben, és egyéb helyeken, építsétek a kapcsolatrendszereteket, tanuljatok nyelveket, esetleg gépírást. Ezen tevékenységek megfelelô arányára fókuszáljatok, tehát keressétek az egyensúlyt, valamint a mentorokat, akik ebben segítenek. Ahogy mondtam, megkülönböztetô jegyekkel próbáljátok felruházni magatokat, és megfelelô kulturáltsággal, figyelmességgel, tehát az emberekre való érzékenységgel érdemes viseltetni. Ti lesztek a jövô értelmisége, ez nagy felelôsséggel is felruház Benneteket. Fontos még a munka-magánélet egyensúlyának szem elôtt tartása, de ez amúgy is az Y generáció számára egy nagyon fontos kérdés. Legyetek mindig elegánsak, udvariasak, és figyeljetek a környezetetekre! Ehhez sok sikert és kitartást kívánok! •

Curriculum Vitae Tanulmányok: PTE-KTK : Menedzsment- Vezetési Tanácsadás specializáció, Német- Magyar szakfordító, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Kutatási területek: Szervezeti tehetségmenedzsment, Tehetségek vonzása, megtartása, regionális gazdasági hatásai, Oktatási tevékenység: Emberi Erôforrás Menedzsment gyakorlat, Vezetés- Szervezés gyakorlat, Gender- hatás az üzleti életben, Farkas Ferencnével együtt: Tanácsadó cégek mûködése és coaching (nappali, levelezô),

XX. évfolyam 3. szám

Párbeszéd

Fészek E havi témánknál maradva, arról faggattuk oktatóinkat, vajon mi a véleményük hazánk és más országok közbiztonságáról, illetve a bûnözési szintrôl. Mint mindig most is sajátos, több nézôpontból megközelített válaszokat kaptunk. Összeállította: Imola, Arni, Ákos, Dani Dr. Pauker Csaba: A bûnözési helyzetet négy mutatóval mérjük: az ismertté vált közvádas bûncselekmények, az ismertté vált elkövetôk, a vádlottak és az elítéltek számával. Köztudott, hogy nem kerül minden bûncselekmény nyilvántartásba az áldozat vagy/és a rendôrség magatartása miatt. 2011-ben hazánkban jelentôsen megugrott az ismertté vált közvádas bûncselekmények száma, ami 2001 óta a legnegatívabb mutató. A növekedés mögött részben a törvényi háttér megváltozása áll, azaz bûncselekményként kezel olyan eseteket, melyeket korábban szabálysértésként (pl. kisebb értékû lopások) kezeltek. A regisztrált 451 ezer bûncselekményen belül a legnagyobb csoportot a vagyon elleni bûncselekmények alkotják 56,8 százalékkal. E körben továbbra is a lopás vezet: tavaly 183 677 lopást követtek el. A személy elleni bûncselekmények száma 2011-ben 27 204, s ebbôl „csak” 142 az emberölések száma. Ez ugyan valamivel magasabb, mint az elôzô évi, de messze alacsonyabb, mint a 2004-es 200 fôt meghaladó adat. Mellesleg az emberölések száma a rendszerváltás illetve a halálbüntetés eltörlése óta csökkenô tendenciát mutat. Rémisztô adat, hogy a 2004-2008. években a házastárs sérelmére elkövetett emberölés 8,2 %-kal emelkedett. Míg a rendôrség hatékonyan deríti fel a személy elleni bûncselekményeket túlnyomó részét, ugyanakkor kevésbé sikeres a legnagyobb csoportot alkotó vagyon elleni bûncselekmények többségénél, amit a sértettek nagy száma közvetlenül érzékel. Dr. Bakucz Márta: A nemzetközi és hazai hírek egyaránt gyakran szólnak magánszemélyek ellen elkövetett megrázó bûncselekmények részleteirôl. Ezek között sok minden elôfordul, a kisstílû lopásoktól (amelyek miatt sokszor nem is tesznek rendôrségi feljelentést) egészen a súlyos szexuális indítékkal elkövetett erôszakig, vagy éppen gyilkosságig. Az indítékok változatosak; a bûnözés fokában egy nemzet általános viselkedési kultúrája is szerepet játszik, de az is biztos, hogy az egyre romló gazdasági körülmények sem javítják az erre vonatkozó statisztikákat, legalábbis nem a kisebb fajsúlyú bûntettek kategóriában. Napjainkban a közbiztonság általában egyre növekvô jelentôségû kérdés, de egy utazási célpont kiválasztásában kiemelten fontos tényezô. Ezt már a tíz évvel ezelôtti kutatásomban is vizsgáltam, Pécsett és Grazban, mint a városi turizmus iránt érdeklôdô turisták desztináció választásának egy nagyon fontos elemét. Az egyre távolabbi, nem egyszer veszélyes célpontokba utazó meggondolatlan turisták akár emberrablás, sôt gyilkosság áldozatává is válhatnak, míg más desztinációk (pl.: Kuba, Japán) a látogatók szempontjából tökéletes biztonságukról híresek. A rendfenntartásnak, a törvények betartásának helyi kultúrája és gyakorlata döntô szerepet játszik bármely térség vonzerô kínálatában.

Dr. Vitai Zsuzsanna: Igazából én keveset járok el olyankor, amikor veszélyes lenne, este. Azaz minden este elmegyek, de olyan idôpontban, amely Önök számára nem is késô. Tehát maximum hétre megyek edzésre, ahonnan sötétben jövök haza és nem szoktam félni soha, de azért meggondolnám, hogy éjjel 12-kor még akár Pécs városában is gyalog hazasétáljak. Nem olyan jó a közbiztonság, mint amikor még én fiatal voltam… De nem gondolnám, hogy ezt túl kéne lihegni, tehát aki nem akar bajba kerülni, az ne menjen olyan helyre, meg ne járkáljon éjszaka egyedül. Amerikát nem szabad generalizálni, mert nagy és minden állam más, sôt az amerikaiak azt mondják, hogy még a városok is mások. Ahol én dolgoztam, az egy speciális környezet, Athens, Ohio, egy icipici egyetemi város. Igazából ott sem nagyon lófráltam éjszaka, edzésre jártam, de az kétségtelen, hogy ezt hajnalban is megtettem. Reggel hatkor rendszeresen végigmentem a városka fôutcáján, egyedül, totálisan sötétben. Más volt a lelki világa a dolognak, annyira zárt volt a közösség – mindenki ismert mindenkit – hogy eszükbe sem jutott kárt okozni más tulajdonában. Az Egyesült Államokban sokkal komolyabban veszik a legapróbb szabályokat is, mint itthon. Persze ott is van bûnözés, de nem erre fókuszál a média, mint idehaza. Dr. Gál István László: Véleményem szerint a magyar közbiztonság nem tekinthetô rossznak, a környezô országokhoz képest a statisztikában nincs jelentôs negatív eltérés. A média erôteljesen befolyásol, így az átlagemberek egy torzított képet látnak, hiszen fôként az erôszakos bûncselekmények jelennek meg. 2013-ban hatályba lép Magyarország Új Büntetô törvénykönyve,- amely megalkotásában a PTE oktatói közül Kôhalmi László tanszékvezetô adjunktus Úr és jómagam is részt vettemtöbb helyen is szigorításokat tartalmaz. A törvény szigorával most sincs probléma: az Európai Unióban a magyar Btk. jelenleg is a legszigorúbbnak minôsíthetô, hiszen valódi életfogytiglant például csak a magyarok alkalmaznak a gyakorlatban. Tehát a Btk. következetesebb alkalmazása lenne a fô feladat. Egy biztos: nem olyan rossz a helyzet, ahogy azt egy átlag magyar állampolgár gondolja. Természetesen nyugati országokban is megvannak a sajátos közbiztonsági problémák, de el kell ismerni, hogy összességében ott jobb a helyzet, mint nálunk. Magasabb GDP mellett több pénzt lehet a közbiztonság fokozására fordítani, és a bûnmegelôzés hatékonysága is nagyobb lesz. A közbiztonság egy sajátos szolgáltatás, amelybe a társadalom befektet pénzt, és elvárja, hogy valamilyen szinten megtérüljön, ez véleményem szerint tisztán közgazdasági kérdés.

Ezúton is elnézést kérünk Dr. Kiss Tibortól, akinek az elôzô számunk oktatói körkérdésében közölt véleményéhez nem ôt ábrázoló képet mellékeltünk. A félreértésbôl adódó kellemetlenségeket rendkívül sajnáljuk.

XX. évfolyam 3. szám

Szonda

Fészek A Pécsiközgázosok véleménye a közbiztonságról

Vigyázz magadra!

Esténként a híradót bekapcsolva láthatjuk, hogy nagyon naivnak kell lenni ahhoz, hogy elhiggyük, velünk nem történhet semmi rossz. Bár az aktuális Szonda kérdéseire kapott válaszok szomorú képet festenek a közbiztonságról, annyi kiderült, hogy a Pécsiközgázosok többsége tisztában van a veszélyekkel, és odafigyel arra, hogy megóvja saját és társai biztonságát. Írta: Szemerédi Orsi Rajzolta: Dimbu

Kérdôívünket 108-an töltötték ki, a nemek, évfolyamok és szakok arányát a mellékelt ábrán láthatjátok. Csupán an�nyit fûznék hozzá, hogy a szakok esetében az egyéb válaszadók között felbukkantak más karok hallgatói, voltak néhányan, akik valamiért magát a KTK-t jelölték meg, illetve akadt végre a kitöltôk között egy Regás is. Megígérem, hogy amennyiben a következô kérdôívet legalább ketten kitöltik közülük, kapnak saját logót is. A kérdôívet két általánosabb kérdéssel nyitottuk, lássuk, milyen válaszokat kaptunk ezekre: 1. Mit gondolsz, milyen jelenleg Magyarországon a közbiztonság? (1.ábra) Bár a válaszadók öt lehetôség közül is választhattak, a legoptimistább senkinek nem volt szimpatikus, vagyis nincs olyan, aki azt gondolja, nagyon jó a közbiztonság. A további válaszok megoszlását a mellékelt ábrán láthatjátok. 2. Mit gondolsz, milyen jelenleg Pécsen a közbiztonság? Itt már akadt egy kitöltô, aki szerint minden rendben van, sôt 17% szerint biztonságosabb Pécsen az élet, mint az ország más részein. A válaszadók közel fele (48%) az országos átlaghoz hasonlónak tartja a helyzetet, 28% szerint kicsit ros�szabb a közbiztonság, mint máshol, és csupán 6% elégedetlen teljes mértékben.

3. Hogyan hatott rád a nyár elején történt gyilkosság, Bándy Kata halála? Sajnos központi témánkat nem véletlenül választottuk. Nem hiszem, hogy van olyan az olvasóink között, akit a meggyilkolt lány ne emlékeztetett volna saját magára, vagy valamelyik lány ismerôsére. Közhelyes és felháborító valakinek a halálára azt mondani, hogy valamilyen haszna, értelme volt, és bízom benne, hogy nem csak e miatt a gyilkosság miatt figyelünk oda a biztonságunkra és a barátainkra. De ha már megtörtént ez a szomorú eset, jó, hogy azok is elgondolkodtak, akik korábban felelôtlenek voltak. A válaszadók 59%-a (a lányok 79%-a) bele-

gondolt, hogy ô maga is lehetett volna az áldozat helyében, és a történtek óta jobban vigyáz magára. 15% tudja, hogy vele is történhet ilyesmi, de nem lett óvatosabb a gyilkosság hatására ¬ remélhetôleg azért, mert korábban sem volt felelôtlen. A kitöltôk 11%-a gondolja úgy, hogy vele nem történhet ilyesmi, a többiek pedig az egyéb válaszlehetôség segítségével osztották meg velünk a gondolataikat. Többségüket nagyon megrázta a gyilkosság, és sokan em-

lítették, hogy azóta jobban figyelnek lány ismerôseikre. 4. Hogyan jutsz haza az esti programjaidról? (3.ábra) A legtöbb veszély ekkor leselkedik ránk, vannak, akik egyegy közgáz szerda után a város messze levô pontjaira térnek haza. Bár nem állítom, hogy a fiúk nem lehetnek veszélyben egy ilyen helyzetben, a válaszok mégis azt mutatják, hogy ôk merészebbek az éjjeli közlekedés terén. Az ábrán láthatók a válaszok, így én csak annyit fûznék hozzá, hogy igaz, hogy drága a taxi. Bosszantó, hogy hiába van valakinek buszbérlete, az éjjeli járatért neki is fizetnie kell. Az is igaz, hogy nem mindig megoldható, hogy társaságban jussunk haza, azt meg nem várhatjuk el, hogy a város másik

XX. évfolyam 3. szám

Szonda

Fészek

Milyen bûncselekmények érintik leginkább a Pécsiközgázosokat? (2.ábra)

végében élô barátaink elôbb minket kísérgessenek. De ne feledkezzünk el arról, hogy Bándy Kata a biztonságosabbnak hitt, kivilágított belvárosban indult haza. Ha tehetjük, aludjunk inkább egy ismerôsünknél, vagy hívjuk meg magunkhoz valamelyik barátunkat, és ha végképp nincs megoldás, ne sajnáljuk azt a pénzt taxira, amelynek akár a többszörösét is elköltjük egy-egy buliban. 5. Mennyire érzed magad felkészültnek, meg tudod védeni magad? Ennél a kérdésnél a kitöltôk öt állítás közül választhatták ki azokat, amelyeket magukra nézve igaznak tartottak. A kitöltôknek csupán harmada (32%) – lányoknak csak 10%-a – állítja, hogy egyáltalán nem fél, ha éjszaka egyedül kell hazamennie. 45% egyenesen beismerte, hogy aggódik, ha éjjelente társaság nélkül kell sétálnia, ennek ellenére a válaszadóknak csupán 19% tart magánál valamilyen önvédelmi eszközt, és mindössze 14% sajátított el valamilyen önvédelmi

XX. évfolyam 3. szám

módszert. A legnépszerûbbnek végül a legkézenfekvôbb megoldás bizonyult: A válaszadók 46%-a igyekszik megszervezni, hogy társaságban juthasson haza, ha valamilyen esti programot tervez. 6. Mit gondolsz, hogyan lehetne javítani a közbiztonságon? Mit tehetnek az egyetemisták a biztonságuk megóvásáért? A válaszadók közel kétharmada osztotta meg velünk a véleményét ebben a kérdésben, válaszaik pedig sok esetben nagyon hasonlóak voltak. Legtöbben több rendôrt szeretnének látni éjszaka az utcákon – feltéve, hogy nem a bulizni indulókat, hanem a gyanúsabb elemeket igazoltatják -, hisznek a térfigyelô kamerák és a jobb közvilágítás, illetve a szigorúbb büntetések elrettentô erejében. Sokan hangsúlyozták, hogy különösen a lányoknak kell vigyáznia, illetve többen említették, hogy a legjobb, amit az egyetemisták tehetnek, hogy odafigyelnek a barátaikra, társaikra. Nincs más hátra, minthogy megköszönjem, hogy válaszaitokkal segítettétek a cikk létrejöttét, és arra bíztassalak benneteket, hogy a jövôben még többen töltsétek ki kérdôíveinket. Természetesen én is egyetértek a mostani válaszadókkal: Vigyázzatok egymásra és magatokra! •

Kutatásunk egyik fô kérdése az volt, milyen bûncselekményekkel találkoztak már a Pécsiközgázosok, közeli ismerôseik körében miket tapasztaltak meg, és ôk maguk milyen tettek áldozatai lettek. A 2.ábra mutatja az összesített adatokat, vagyis hogy a válaszadók hány százaléka találkozott valamilyen formában az egyes bûncselekményekkel. Természetesen (szerencsére) elmondható, hogy az említett bûncselekmények többségét nem személyesen tapasztalták meg a kitöltôk, inkább családtagjaiktól, ismerôseiktôl hallottak ezekrôl az esetekrôl. Sajnos a válaszadóknak csupán 6%-a nyilatkozott úgy, hogy sem ô maga, sem ismerôsei nem váltak semmilyen bûncselekmény áldozatává, viszont 39%-uknak személyesen még nem kellett megtapasztalnia ilyesmit. A válaszadók közel felétôl (49%) már loptak el valamit, 9%-ukat pedig ki is rabolták. 40%-uk tulajdonát rongálták már meg szándékosan, 8%-uk pedig már testi erôszakot is elszenvedett. A válaszadók 2%-a pedig sajnos nemi erôszak áldozata lett. Az egyéb válaszlehetôségnél néhányan a betörést, illetve az okirat és aláírás hamisítást, valamint a csalást említették még.

Szakma

Fészek

Coworking, az új munkastílus – de mi is ez valójában?

A collaborative working – elterjedtebb nevén coworking – egy olyan új munkastílus, melynek követôi munkájukhoz nem igénylik a hagyományos, megszokott irodai miliôt, hanem egy inspirálóbb, mozgalmasabb környezetet választanak maguknak. Ilyen helyek a közösségi irodák, ahová bárki bemehet dolgozni, ezért vendégei meglehetôsen sok szakterületet képviselnek – így mindig izgalmas és változó a környezet. Írta: Kiss Anikó A coworking története A coworking munkastílus az USA-ból, San Francisco környékérôl származik. Kialakulása a folyamatos és egyre gyorsuló technikai, technológiai vívmányokhoz, fizikai és szellemi mobilitáshoz köthetô. Az elmúlt évtized(ek) során az egyedül dolgozók és szellemi foglalkoztatottak száma egyaránt növekedett. Sok esetben az iroda feleslegessé vált számukra, és a költségcsökkentés vagy a változatosság érdekében kávézókból és otthonukból kezdtek dolgozni. Ez megfelelô megoldásnak bizonyult, de csak abban az esetben, ha elegendô irodai felszereléssel rendelkeztek. Felismerve az új igényeket Brad Neuber, aki ma már a Google sztárprogramozójaként ismert, 2005-ben megnyitotta az elsô közösségi irodát. A „Kalapgyár” névre hallgató közösségi tér egy padláson kapott helyet. Ide nem csak a munka miatt jártak az emberek, hiszen a társaság, az eszmecsere, a közös, kreatív ötletek, brainstormingok szintén sokakat vonzottak. A kezdeti sikerek láttán Brad Neuber létrehozta a Citizen Space-t, ami már kizárólag munkára szakosodott közösségi iroda volt. A coworking az USA-ban már teljesen beépült a mindennapokba, mint elfogadott munkavégzési stílus. Európa nyugati részén is nagyon sok jól mûködô közösségi iroda segíti a coworkerek munkáját. Az elmúlt néhány évben hazánkban is megjelent a coworking, és egyre több kisebb-nagyobb vállalat ismeri fel a benne rejlô lehetôséget. Sok esetben

elôfordul, hogy bôvíteni szeretnék dolgozóik létszámát, de nincsen elég kapacitásuk; vagy rugalmas munkaidôben szeretnének foglalkoztatni munkavállalókat, akiknek tulajdonképp nem is kell a vállalati irodában tartózkodniuk, de a munkaadó azt sem akarja, hogy otthonról dolgozzanak. Ezekre a problémákra kiváló megoldás a közösségi iroda. Az egy fôre jutó bérleti díj jóval alacsonyabb, mint egy hagyományos iroda esetén. Munkáját kellemes helyen, de mégsem otthonról végzi a dolgozó, ami nagyban hozzájárul az aktivi- bababarát, állatbarát vagy épp öko-irodát nyitnak. Az eddig említett elônyök mellett natás növekedéséhez. gyon fontos megjegyezni, hogy egy ilyen térben nap, mint nap születnek új munkakapMi jellemzô a coworkerekre? A coworkerek olyan önálló, szellemi munkát csolatok, együttmûködések és közös ötletek. végzôk, akiknek csak egy hordozható számítóKOHÓ Coworking House Pécs gépre van szükségük feladatuk elvégzéséhez. Pécsett 2011. novemberben nyitotta meg Az életforma gyakori a webfejlesztôk, egyszemélyes cégek vezetôi, pályázatírók, fordítók, kapuit a KOHÓ CoWorking House Pécs a újságírók, marketingesek és sales területen dol- Koller utcában, a KTK-tól gyalogosan 2 percgozók között. A neonomádokra gyakran nyire. Közösségi irodánkban a dolgozók jellemzô, hogy nem kedvelik a kötöttségeket, önállóan végzik teendôiket, mégsem magáezért nem követik a klasszikus napi 8 órás mun- nyosan, mert a nyitott térben nincsenek vákarendet. Sokan közülük például többet dol- laszfalak. Minden igényt kielégítô irodai infgoznak a hét elsô felében, hogy hétvégi pihe- rastruktúrával rendelkezünk, és épületünk nésüket meghosszabbíthassák. Számukra a tetôterében egy 30 fôt befogadó elôadótér feladataik minél hatékonyabb és gyorsabb el- is helyet kapott. Itt azonban nem csak végzése a fontos szempont, melyet nagyban elôadásokat, tárgyalásokat folytathatsz, haelôsegít egy inspiráló, kreatív közösségi iroda. nem kisebb létszámú csoportos munkára is bérelhetô. Ez a közösségi tér egész más miliôvel segíti munkádat, mint az egyetemi Milyen egy közösségi iroda? A coworking iroda egy olyan közösségi tér, épületek. Akár egy órára is igénybe veheted ahova az itt dolgozók csak laptopjukat hoz- a szolgáltatást, valamint UniversityPass kedzák magukkal – a wifi, a nyomtató, a szkenner, vezményt is érvényesíthetsz. A kávé és a wifi az elengedhetetlen kávé vagy tea pedig a mellett irodai eszközök (nyomtató, fénymászolgáltatás része. A közössé- soló, szkenner, projektor, flip-chart) állnak gi iroda egy olyan infrastruk- rendelkezésedre. A KOHÓ-ban lehetôséged túrát, közeget nyújt az ott adódik kapcsolatokat kialakítani, megismerdolgozóknak, amit ôk nem kedni az üzleti élet aktív szereplôivel. Több tudnak biztosítani maguknak, alkalommal szervezünk képzéseket, tanácsvagy egyszerûen nem éri meg adásokat, összejöveteleket és a közeljövôben nekik. Sok helyen, kiegészítve egyetemistáknak szóló versenyeket is szeaz alapvetô szolgáltatásokat, retnénk rendezni. •

XX. évfolyam 3. szám

Szakma

Fészek Csodálatos Elmék

Daniel L. McFadden (1937 – ) Folytatva a nemrég felélesztett „Csodálatos Elmék” cikksorozatot, ezúttal Daniel L. McFadden élete és munkássága kerül felületes bemutatásra, aki 2000-ben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat „a diszkrét döntések elemzési elméletének és módszereinek kifejlesztéséért.” Írta: Lóránt Balázs Daniel Little McFadden 1937-ben született. Gyermekkorát egy north-carolinai farmon töltötte szüleivel. A tanyasi életmód, a környezet szeretete egész életére és tudományos tevékenységére nagy hatással van. Munkásságában – amely mindig valós problémák elemzéséhez köthetô – jelentôs része környezetvédelmi hatásvizsgálatokból áll. (Egy 1995-ös elemzésében például Alaszka partjainál elsüllyedt tankhajó okozta olajszennyezésbôl származó károkat számszerûsítette.) A középiskolából – ahol rendkívüli értelmi képességeivel hamar kitûnt – eltanácsolták „politikai” ténykedése miatt. (Aláírásgyûjtést kezdeményezett, hogy ne rúghassanak ki senkit pusztán azért, mert a rendôrség az iskola területén kívül találta), így 1953-tól a Minnesotai Egyetemen folytatta tanulmányait, amit el is végzett fizika szakon, mindössze 19 évesen. Egyetemi évei alatt részt vett több természettudományi projektben, illetve asszisztensként dolgozott egy csillagászati laboratóriumban. Önéletírásában ezen élményekre nélkülözhetetlennek, valamint tudományos szemléletének megalapozásaként tekint. 1958-ban felvételt nyert a Ford Alapítvány viselkedéstudományi képzési programjába, melynek keretében széleskörû PhD-törzsanyagokkal bôvítette tudományos ismereteit. 1962ben szerezte meg a PhD fokozatot, szintén a Minnesotai Egyetemen. Ezután a Berkeley Egyetem Közgazdaságtan tanszékén kezdett el dolgozni. 1977-tôl az MIT professzora volt, majd 1991-ben vis�szatért a Berkeley-re, ahol ma is dolgozik. Daniel L. McFadden munkássága fôként a különbözô döntési szituációk vizsgálata

XX. évfolyam 3. szám

során felmerülô problémák köré fonódik. McFadden (leg)fontosabb eredménye – amiért a 2000. évi közgazdasági Nobel-díjat kapta – a diszkrét fogyasztói döntések mérési problémájának egy általános, és a közgazdasági döntéselmélethez szorosan kacsolódó megoldása. Diszkrét döntési helyzetnek azt a szituációt nevezi, amikor a döntéshozónak néhány különálló alternatíva közül kell választania. McFadden Nobeldíjas diszkrét döntési példája a különbözô közlekedési eszközök közötti választás során felmerülô problémákon alapul, de a modell természetesen bármilyen más döntési helyzetben alkalmazható. Mérési probléma alatt az alternatívák közti választást befolyásoló döntéshozói, valamint maguk az alternatívák különbözô jellemzôit értjük. McFadden „piros busz- kék busz” Nobel-díjas példája mutatja legkézzelfoghatóbban a fogyasztói döntések bonyolultságát. Adott kétféle közlekedési opció: autó vagy busz, ahol a buszok színe piros. A példa alapján tegyük fel, hogy a döntéshozó 0,5 valószínûséggel választ a két alternatíva közül. Értelemszerûen így a relatív valószínûség 1. Tegyük fel továbbá, hogy a buszok véletlenül kiválasztott 50%-át átfestik kékre. Így a döntéshozó már három döntési alternatíva közül kell, hogy válasszon (kék busz, piros busz, autó). A relatív valószínûség továbbra is 1, vagyis a Mcfadden modell alapján a kék busz utasainak ugyanakkora hányada utazott korábban a piros busszal, mint autóval (az autó, a piros busz, és a kék busz választási valószínûsége a modell alapján mind 1/3). Azonban amennyiben a piros buszok kékre való átfestése semmilyen változást nem hozott a döntéshozók viselkedésében, akkor a korrekt valószínûségek a következôek

lesznek: az autóé 0,5; a piros és a kék buszoké pedig 0,25 (a kék buszok utasai korábban mind piros busszal utaztak). McFadden példája nyilvánvalóan elvont, mivel minden józanul gondolkodó statisztikus összevonná a piros és kék busz kategóriákat, hiszen az átfestés várhatóan semmiféle viselkedési változást nem eredményez –, mégis rávilágít a probléma lényegére. Mi van ugyanis akkor, ha példában a buszok átfestése helyett egy valós új alternatíva jelentkezik (pl. metró, villamos), amellyel kapcsolatban a viselkedési válaszokat nem tudjuk elôre? McFadden sikeresen lemodellezte a problémát. A jelen cikk terjedelmét többszázszorosan meghaladó írás sem lenne elegendô a teljes elméleti és gyakorlati munkásságának bemutatására, még címszavakban sem. McFadden munkássága, és hozzáállása a közgazdaságtanhoz és annak módszertani problémáihoz példaértékû. Fontos gyakorlati alkalmazások felôl közelítve mindig a problémák legmélyét próbálja megragadni, hogy így találjon a szakma és a környezet számára hasznosítható megoldásokat. Egyik tanítványát idézve: „McFadden eddigi munkássága olyan eredményeket tartalmaz, amelyek alapos megértése és részletes feldolgozása még további értékes tanulságokkal szolgálhat – akár újabb életmûvek alapjait is képezheti.” Önmagát pedig a következôképpen jellemezte: „„Erôsen vonzódom az elegáns és innovatív matematikához és statisztikához, de – tudományos alapelvként – arra törekszem, hogy a kutatásaim mindig konkrét alkalmazásokhoz kötôdjenek, és használható módszerekhez vezessenek”. • Forrás: Kézdi Gábor – Daniel L. McFadden (2005) http://www.personal.ceu.hu/staff/Gabor_Kezdi/Publications/K ezdi-2005-NobelK otetMcFadden.pdf

Kilátó

Fészek Egy mártír miniszterelnök emlékére

In memoriam Nagy Imre Nagy Imre neve és az 1956. október 23-i magyar forradalom emléke napjainkra egészében összefonódott, s a két fogalom mára már elválaszthatatlan egymástól. Bár a magyar politikatörténetben jártasabb közgazdász hallgatók bizonyára tudják, hogy a kép ennél némileg árnyaltabb az ô politikai szerepét illetôen, ugyanakkor megítélésem szerint Nagy Imre 1944 és 1990 között Magyarország egyetlen valódi miniszterelnöke volt. Írta: Barkóczi Csaba Amikor Nagy Imre történelmi szerepének megítélésérôl beszélünk, akkor érdemes elöljáróban leszögezni azt a meglehetôsen kellemetlen tényt, hogy a magyar nemzet hosszú évtizedek óta nem találja történelmi önarcképét. Attól a ponttól kezdve, mikor a rendszerváltás idején ismét szabaddá vált az egyéni véleményalkotás elôdeinkrôl, közösségi szinten nem találunk olyan 20. századi magyar történelmi személyiséget, akinek szerepe ne lenne ellentmondásos valamilyen szempontból és a magyar társadalom egyöntetûen pozitív képpel rendelkezne róla. Tisza István, Károlyi Mihály, Horthy Miklós, Bethlen István, és Teleki Pál történelmi szerepvállalása egyaránt vitatottak; szándékaik és céljaik, valamint az azok megvalósítására tett kísérletek a történelemtudomány jelenlegi állása szerint nem teljesen letisztázottak. Mindössze egyetlen egy személy létezett 1989-90 táján – s egyébként ma is –, akinek a magyar történelemben játszott szerepét illetôen nem léteztek kérdôjelek: Nagy Imre. A koncepciós perben halálra ítélt, majd 1958-ban kivégzett és a nemzetéért mártírhalált halt politikus

volt az a személy, akinek 1989. június 16-i újratemetésén (s ez által pozitív történelmi szerepének elismerésében) minden releváns rendszerváltó párt részt vett, függetlenül attól, hogy az 1990-es országgyûlési választást követôen a kormányoldalra vagy ellenzéki helyzetbe került. Nagy Imre kommunista volt, ráadásul moszkovita, ahogy a történészek mondják. Már a ’30-as években Moszkvába emigrált, s a második világháború idején Rákosi Mátyás társaságában élvezte Sztálin kegyét, aki a volgográdi (vagy közismertebben sztálingrádi) sorsforduló bekövetkezte után erre a csoportra számított, mint segéderôre, akik majd bevezetik a Vörös Hadsereg által megszállt Magyarországot a bolsevizmus „mindenkinek jólétet hozó” hatalmi rendszerébe. Talán éppen politikusi életpályájának eme tényezôi teszik Nagy Imre ’56-os szerepvállalását igazán naggyá a magyar történelem számára. Sztálin halálát követôen 1953-ban Hruscsov, a Szovjetunió új pártfôtitkára megvonta a bizalmat Rákosi Mátyástól, s Nagy Imrét helyezte Magyarország élére. Az újdonsült miniszterelnök szakított a sztálinista politikával. Magyarországon megszûnt a személyi kultusz, a padlássöprés, felszámolta az Alföldön létesített kényszermunkatáborokat, és korlátozta az ÁVH hatalmát. A terror idô szaka ideiglenesen véget ért. Reformokat vezetett be a gazdaságban: lazítani próbált a kommunizmus gyep lôjén, már a mennyire az lehetséges volt az adott feltételek között. Ez a kormányzási stílus nép szerûvé tette ôt a magyar lakosság szemében, de nem váltott ki osztatlan lelkesedést a teljhatalmukat féltô kommunis-

ták között. A budapesti pártszékházból folyamatosan érkeztek a panaszok Moszkvába a miniszterelnök tevékenysége miatt, jobboldali elhajlónak bélyegezve személyét, így az egyre nagyobb nyomás hatására Hruscsov 1955-ben kénytelen volt elmozdítani Nagy Imrét a kormányfôi székbôl. Ezzel együtt a rákosista szemlélet újból kormányzati teret nyert hazánkban, s vele együtt az állami terror is visszatért Magyarország hétköznapjaiba. Innentôl kezdve csak egyetlen szikra kellett ahhoz, hogy a magyar társadalom, mely Európa történelmében mindig híres volt nemzeti öntudatáról, s min den külsô befolyással szembeni ellenállási készségérôl, ellenszegüljön a kommunizmus zsarnoki rendszerének. Ez a szikra a lengyelországi (poznani) felkelés hatására 1956. október 23-án pattant ki. A tüntetéshullám, s az erre a hatalom részérôl érkezô válasz, mely a polgári lakossággal szemben alkalmazott erôszakban testesült meg, végleg megpecsételte az események kimenetelét. Eldôlt: Magyarországon forradalmi változások fognak bekövetkezni, és a földkerekség szeme ismét Európa örökös védôbástyájára szege zôdött, melynek népe minden erejét és bátorságát latba vetve szállt szembe az akkori világ legerôsebb katonai hatalmával. Nehéz követni, hogy az eredendôen balolda-

XX. évfolyam 3. szám

Kilátó

Fészek

li szociáldemokrata gondolkodású Nagy Imre miként sodródott egy olyan forradalom élére, amelynek kirobbantói polgári liberális egyetemista fiatalok, értelmiségiek, illetve a jobboldali keresztény-konzervatív társadalmi rétegek közül kerültek ki, s mely forradalom célja éppen a kommunizmus megdöntése volt. Tényként kizárólag azt szögezhetjük le, hogy a politikus vállalta a neki szánt szerepet. Nagy Imre mindezek ellenére azonban nem vakmerô diák volt, mint azok az egyetemisták, akik a barikádok élén fegyverrel harcoltak. Nagy Imre már komoly, érett államférfiként tûnt fel a forradalom idején, akinek állásfoglalása mögött feltételezhetôen azon remény állt, hogy Moszkva az események tükrében belátja; a sztálinista kormányzási módszer nem folytatható többé Magyarországon, s hogy személyes népsze rûségének hatására – tekintetbe véve megkér dôjelezhetetlen baloldali múltját – Hruscsov majd visszaemeli ôt a hatalomba. Talán élt benne az illúzió abban a tekintetben is, hogy a Nyugat, mely reformjai miatt sokkal inkább szimpatizált vele, mint bárki mással a magyar politikai elitbôl, esetleg valamiféle támogatást nyújthat neki Moszkvával szemben. Számításai azonban nem jöttek be. A nyugati világ akkor nem kívánt belefolyni a szocialista blokk életébe, Moszkva pedig a keménykéz politikája és a példastatuálás mellett döntött. 1956. november 4-én szovjet tankok lepték el Budapest utcáit és néhány nap leforgása alatt a magyar szabadság vágyálmai szertefoszlottak. A miniszterelnök és társai a jugoszláv nagykövetségre menekültek, majd miután bántatlansági ígéretet kaptak elhagyták az épületet – ekkor a szovjet katonaság azonnal ôrizetbe vette ôt és családját. Ezt követôen Romániába deportálták, hogy távol tarthassák szeretett hazájától. Majd miután a szovjet elvtársak rábólintottak, megindult ellene a bírósági eljárás. Ahogy minden foglyot, Nagy Imrét is testi-lelki kínvallatás keretében próbálták megtörni és az „igazságszolgáltató” szervekkel való együttmûködésre bírni, eredménytelenül. Van

XX. évfolyam 3. szám

azonban itt a történelemnek egy nagyon fontos mozzanata, a melyrôl keveset beszélünk, s amely sziklaszilárdan bizonyítja a politikus elkötelezettségét, elveihez és nemzetéhez való feltétlen lojalitását. Nagy Imre élhetett volna. A Kádár-féle politikai garnitúra hatalmának bebiztosítása érdekében szerette volna, ha a méltán népszerû ex-miniszterelnök csatlakozik a Moszkva által irányított új bábkormányhoz. Kádár az egyik bizalmasát, Kállai Gyulát küldte Romániába, Nagy meggyôzésére. A politikus számára a tét nyilvánvalóan élet vagy halál volt. Nagy Imre mondhatott volna igent. Ne feledjük, kommunista volt és moszkovita – senki sem hányhatta volna a szemére, ha kiegyezik Kádárral. További karriert építhet, támogathatja a gyermekeit, láthatja felnôni az unokáit. Talán valamivel késôbb még becsempészhetett volna néhányat reformjavaslatai közül Kádár politikájába. Hatalomból segíthetett volna valamelyest a magyar társadalmon. De Nagy Imre rövid és világos választ adott

Kádárnak: nem. S ennek így kellett lennie. Bölcs elôrelátással felismerte, hogy ha a másik utat választja, azzal hitelteleníti a magyar forradalmat, s legitimmé teszi Kádár és Biszku hatalmát, a véres megtorlásokat. A szabadságért hozott rengeteg véráldozat feleslegessé vált volna, ha vállalja a Kádár és Moszkva által neki szánt szerepet ebben a pokoli színjátékban. Nagy Imre nemcsak egyszerûen bátor volt, hanem akkor volt bátor, amikor annak kellett lennie. Ez teszi ôt a 20. századi magyar történelem megkérdôjelezhetetlen, idôtálló hôsévé, a magyar nemzet által a kommunizmus ellen vívott harc igazi mártírjává. •

Nagy Imre: Nagy Imre Kaposváron született 1896. június 7-én, szegény körülmények között élô, református magyar család gyermekeként. Az I. világháború idején hadifogságba került a cári Oroszországban, ahol fogolyként Szibériába szállították. Itt érte az 1917-es bolsevik forradalom. A hadifogságban töltött idô alatt megismerkedett a kommunizmus eszméjével, mely nagy hatást gyakorolt rá. Az Oroszország területén kitörô polgárháborúban harcolt a bolsevikok oldalán. Csak 1921-ben tért haza Kaposvárra, ahol elôször a Magyar Szociáldemokrata Párthoz csatlakozott. Sokszor bírálta a párt vezetését a Horthy-rendszerrel való hallgatólagos együttmûködése miatt, majd ezek után, 1925-ben keveredett a kommunista párhoz. 1928-ban Bécsbe emigrált, majd 1930-ban visszatért a Szovjetunióba, ahonnan csak 1944 során, az ország szovjet megszállását követôen utazott haza. Egy Kun Bélával való összetûzése miatt – mely abból fakadt, hogy Nagy Imre ragaszkodott magyar állampolgárságához – 1936-ban kizárták a kommunista pártból, de 1939-ben (megrovással) visszavették. 1945-ben belügyminiszter lett Magyarországon, ahonnan rövidesen leváltották. A kommunista párt vezetése nem tartotta eléggé erélyesnek fellépését a „reakciósokkal” szemben. Nagy többször nyíltan bírálta a kommunisták erôszakos politikáját, sôt több ízben szembekerült Rákosival is. A Sztálin halála után bekövetkezô változás nyomán Moszkvából ôt nevezték ki miniszterelnöknek, azonban szociáldemokrata gondolkodásmódja és az ÁVH-val szembeni fellépése miatt két év után távozni kényszerült. Sorsa az 1956-os forradalommal teljesedett be.

Lehúzó

Fészek

Börtön luxuskivitelben Hangstúdió, 9 sportpálya és parkettás tornaterem, ökomenikus imaterem, 10.000 kötetes könyvtár, helyben kialakított bolt, színházterem, agyagozó -, festô -, sakkszakkör, minden szobában televízió és padlófûtés. Amennyiben valaki mindezeket Szombathelyen egy helyen szeretné megtalálni és igénybe venni, annak még fizetnie sem kell érte. Írta: Lori Ez nem a reklám helye, csupán a tények a szombathelyi büntetés-végrehajtási intézetben „sínylôdô” rabok életkörülményeirôl. 30 négyzetméter jut 4 fôre, minden zárkához külön elválasztott fürdô és wc. Az ombudsman nehezményezi, hogy a rabok csak a szobájukban tudják szárítani a mosott ruhákat, és hogy az épület nem megközelíthetô tömegközlekedéssel. Meg kell hagyni, vagy nagyon jó iróniai érzékkel, vagy borzasztó kevés realitásérzékkel rendelkezik az illetô úriember. Kicsit megalázó érzés rádöbbenni, hogy igen, az UNIV-ban rosszabb a fô/négyzetméter arány, sokkal… Sokak szemét szúrja az elmúlt évtizedekben gyakran felmerülô kérdés, vajon mennyi az annyi? Mennyi pénzt csoportosít át évente átlagosan egy közép -, vagy nyugat-európai állam a dolgozó emberek jövedelmébôl arra, hogy etesse, öltöztesse és tovább képezze azokat, akik egyszer csak úgy döntöttek, hogy lelépnek a törvényes útról. 2010-es számok szerint egy rab napi ellátása Magyarországon körülbelül 2.200 Ft-ba kerül. Ez még februárban is meghaladja azt a 47.000 forintot, amibôl állítólag kitûnôen meg lehet élni. Tekintve, hogy 2011-ben a KSH adatai szerint 17.210 személy volt valamely büntetés-végrehajtási intézet lakója, egyszerû szorzás után már tényleg elgondol-

kodik a magyar, hogy mit is kezdhetne országunk azzal az évi pár milliárd forinttal, fôleg miután kiderülnek a tanulmányi vagy szociális ösztöndíjak összegei. Próbálom nem azt leszûrni a számokból, hogy manapság jó üzlet a bûnözés (ha nem kapnak el, akkor még jobb persze), de lássuk be: az, hogy létezik egyáltalán a luxusbörtön fogalom, az már önmagában elég elkeserítô (potenciális bûnözôknek lelkesítô). Míg emberek milliói élnek úgy napról napra, hogy a bûnözés számukra tényleg egy utolsó lehetôség, addig másik milliók a falakon belül, a melegben ülnek és eszik a reggelit/ebédet/vacsorát az adófizetôk pénzébôl, legyen szó sikkasztókról, betörôkrôl vagy sorozatgyilkosokról.

Mit érezhettek a norvég állampolgárok, mikor meglátták a képeket arról a „viszonylag tágas celláról, amihez egy kis konditerem is csatlakozik, valamint tévé és számítógép is a rendelkezésére áll”, mely a 77 embert hidegvérrel kivégzô Anders Behring Breivik lakóhelye lesz a következô minimum 21 évben? Ô legalább nem a haldeni high-tech börtön lakója lesz, melynek közösségi helységeit graffitik és a plazmatévék teszik hangulatosabbá. Ha valakinek az úszás a hobbija, akkor ajánlom, hogy inkább Ausztriában élje ki bûnözô hajlamait, Leobenben ugyanis uszoda is áll rendelkezésre az EU-s támogatásból felépített igazságszolgáltatási komplexumban. Értjük az érvet, miszerint a bün-

tetés lényegében nem arról szól, hogy kenyéren és vízen tartanak valakit évtizedekig, hanem sokkal inkább a szociális elszigeteltségbôl adódó szenvedésrôl, de mégis nehéz megérteni egy átlagos ember számára, hogy mitôl lenne elriasztó hatása egy ilyen fegyháznak. 2008 óta hazánkban is beindult a „börtön-biznisz”, vagyis a PPP (Public Private Partnership), melynek keretein belül a privátszférát is bevonják a fogva tartó intézmények felépítésébe és mûködtetésébe. Mióta az állam kiadta a kezei közül, errôl is kiderült, hogy jó üzlet. Ha van felesleges 8 milliárd forintod, hogy felépíts egy kényelmes kis börtönt a kedves jövendôbeli fogvatartottaid számára, akkor az üzemeltetésért cserébe az állam 15 évig fog neked évi 2 milliárd forintot fizetni. Tehát ha egy kicsit is nyereségesen foglalkoztatod az „alkalmazottaidat”, akkor elég jól befektetésnek bizonyul, 8-9 év után évi körülbelül 20 százalékos haszonnal. Tekintve, hogy például a tiszalöki luxusfegyház 110 %-os telítettsége még az országos átlag alatt van, bátorítanám a vállalkozó kedvûeket, hogy építsenek, hiszen hál’is tennek a bûnözés még nem hanyatlik Magyarországon, így nem kell attól félni, hogy ne lennének pályázók a helyekre. Több tízezer államilag támogatott férôhely, teljes ellátás és munkalehetôség, bekerülni sem olyan nehéz: középiskolások és egyetemisták bûnözésre fel! •

XX. évfolyam 3. szám

Lehúzó

Fészek -Értem? -Érted? -Nem értem.. -Értem sem.

Közbizonytalanság

Mi is egészen pontosan a közbiztonság fogalma? „A közbiztonság a társadalmi együttélés rendjének adott idôszakában és helyen – jogilag szabályozott olyan tényleges helyzete, amelyben az emberek élete, személye, javai és jogai biztosítottak az illetéktelen támadástól.” Írta: Bia Ez elméletben azt jelentené, hogy nyugodtan sétálhatok az utcán anélkül, hogy valaki megpróbálna kirabolni, megerôszakolni, bántalmazni vagy megölni. Mi a helyzet ezzel Magyarországon? Az elmúlt évek statisztikai adatai alapján kijelenthetjük, hogy a közbiztonság fogalma lassan az utópiához közelít. 2009-rôl 2011-re a bûncselekmények száma 394.034-rôl 451.371-re nôtt, ezzel szemben a bûnözôk száma 112.830-ról mindössze 112.895-re. Ez egyrészt jelentheti azt, hogy a bûncselekményeket többnyire ugyanazok követik el, vagy ugyanan�nyi új potenciális bûnelkövetô lép a tettek mezejére, mint amennyit sikerült leültetni. Ezeket az adatokat a híradások sötét hangulata is alátámasztja, mindannak ellenére, hogy a média számára elôírt százalékban kell pozitív hangvételû – sokszor információnak nem minôsülô – híreket közölni. Mindennapos témák a katasztrófa, rablások, gyilkosság. Végignézve vagy végighallgatva ezeket az eseményeket, melyekben a teljesen hétköznapi férfi lemészárolja a családját, vagy a nyílt utcán, akár iskolákban elôvesz egy fegyvert, és válogatás nélkül kezdi el szedni áldozatait, gyakran elgondolkodunk, hogy kilépve az utcára minek is vagyunk kitéve. Onnantól, hogy ezek az érzések egyre több emberbôl és egyre gyakrabban törnek ki, már nem csak a statisztikák sugallják felénk, hogy romlik a helyzet. Hogy áll a dolog szeretett városunkban? Pécs alapjában véve egy kellemes han-

XX. évfolyam 3. szám

gulatú egyetemi város, ahol az emberek szívesen sétálnak az utcán, dombokon, éjjel-nappal, egyedül, párban vagy csoportosan. Az utóbbi idôk sajnálatos eseményei azonban kikezdték ezt a kellemes hangulatot. Tény, hogy ilyen szörnyû dolgok nem csak itt történnek meg, sôt… De egészen más fénybe kerül a séta hazafelé este egyedül, ha valaki mondjuk ismerte bármelyik bûntény áldozatát, vagy éppen csak a hírekbe bekerülô szórakozóhely vagy utca irányába vezet az útja hazafelé. Pécs már csak olyan hangulatú város lesz, ahol az emberek sétálnak, de már inkább csak csoportosan. Bevallom, én is rossz szájízzel megyek bárhová is egyedül. Képzeljük el a szituációt: idilli kép, délutáni pihenés a tóparton, ketten ülnek a padon, kutyájuk békésen fekszik a lábuknál. Átfut az autók között három személy, életkoruk összesen is talán csak fele an�nyi, mint a pihenôké és a kutyáé. Egyikôjük játszi könnyedséggel meggyújt egy petárdát, és a pad mellé hajítja körülbelül 20 centire. Az „áldozatok” szitkozódások közepette elhagyták helyüket, a petárda pedig eldurrant annak rendje és módja szerint. A kutya hirtelen felugrott, és megiramodott, majd eltûnt a horizonton, gazdái után. Ez az esemény sem éppen a közbiztonság létét bizonyítja. Mit tesz ilyenkor egy polgár, aki szemtanúja volt az eseménynek? Valószínûleg semmit. Mindenki egy kicsit megbotránkozik, sétál tovább, felszáll a buszra, elmeséli majd otthon, hogy milyen megbotránkoztató dolgot látott. Ha nem az átlagból indulunk ki és feltételezzük, hogy például felhívja a rendôrséget, akkor mi történik? Nagyjából semmi. A fiatalkorút esetleg elkapják a rend ôrei, hazaviszik a szüleihez és elmondják nekik, hogy az ilyet talán meg kellene elôzni. A fejlôdésben lévô „bûnözôknél” maradva: a minap estefelé sétáltam városunk gyönyörû fôterén, nyugodtan, elmerülve

mediterrán hangulatban. Futkorásztak össze-vissza gyerekek, viháncoltak, és dobálóztak valamivel. Milyen édes, önfeledten játszó gyerekek - gondolná az ember. Igen ám, de mivel játszik manapság utcán az ifjúság? Egy utcatábla darabjával. Biztonságos? Bármely testrészedet, ezzel a nyugodt sétádat is félbeszakíthatja a fémlap. Petíciót kellene írni az önkormányzatnak, hogy az utcatáblákat, és egyéb házfalra felerôsített fémlapokat a köz biztonsága érdekében mûanyagra cseréljék?! Sok nyugtalanító esemény történt a közelmúltban, amiktôl persze az ember nem fog egybôl rettegésben élni, és azt képzelni, hogy akármelyik sötét bokor mögül elôugorhat valaki, és egy kést szegezhet a nyakához, de a tudat, hogy volt ilyen, hogy megtörténhet, az nyomja az ember vállát, ha mondjuk egyedül sétál valahol. Elég, ha egyszer elkap a félelem egy árnyék vagy sötét alak láttán, és oda a biztonságérzet: még az aszfalton nyugvó köveket is potenciális veszélyforrásoknak láthatjuk. Tegyük fel a kérdést: Mi a jobb? A közvetlen környezetünkben történô bûntények, melyeknél minden szálat elvarrnak, de mégsem tudja senki kiverni a fejébôl, vagy az eldugott, esetleg lakatlan helyeken történô bûncselekmények, melyekre csak évekkel késôbb, vagy sosem derül fény, amíg mi boldog tudatlanságban élünk, akár az elkövetô szomszédjában...•

Szellem

Gondolatébresztô

Fészek

Erkölcsiség és racionalitás

A halálbüntetés mellett… A halálbüntetés intézménye, újbóli törvénybe iktatása napjaink egyik legvitatottabb kérdései közé tartozik. Egyfelôl morális, másfelôl „racionális” megközelítések találkozópontja a halálbüntetés, ugyanis mindössze ettôl a két nézôponttól függ, egyetértünk-e abban, hogy elvehetjük más ember életét, vagy nem. Írta: Szakály Márk Akik erkölcsi alapon tekintenek a témára, azt mondják, senkinek nincs joga elvenni más ember életét, ugyanis ez Isten dolga, illetve az embernek „természetjogon alapu ló, minden alkotmányt és törvényhozást megelôzô, alapvetô joga” az emberi élethez való jog. A másik véglet azoknak az embe reknek a köre,akik ésszerûen levezetve gon dolják végig a témát. E szerint a nézet sze rint a halálbüntetés hosszútávon kifizetôdô a társadalom számára. Képzeljük el magunkban egy or szág felépítését! A rendszer tetején van az állam, amely egyedül úgy képes fenn tartani magát, ha adót szed be a lakossá gától; ez így teljesen rendben van, de nem mindegy, milyen mértékû az, illetve mire használják fel. Ha ugyanis börtönök szá zait akarja az állam fenntartani, muszáj lesz a lakosságnak még mélyebben a zse be aljára nyúlni, s kifizetni más emberek (itt: bûnözôk) szállását. Egy rab tartása egy napra megközelítôleg nyolcezer forintba kerül; ha végiggondoljuk, ez egy hónapban kétszáznegyvenezer! És képzeljük csak el azt az esetet, ha luxusbörtönöket kell fenntarta nunk, ahol akár a legszörnyûbb elkövetôk is ülhetnek… Véleményem szerint az állam jobban elkölthetné a szûkös erôforrásait az idôsekre, a fiatalokra és a betegekre, akik nek szerepük van abban, hogy hasznosak legyenek a társadalomnak. Összegezve te hát ebbôl az következik, hogy a börtönök fenntartása sok pénzt emészt föl, ezzel szemben a kivégzések minden bizonnyal nem kerülnének szinte semmibe. A halálbüntetés mellett szól továbbá, hogy ez a bûnözéstôl való elrettentés leg jobb módszere.Azokban az országokban, ahol a brutális elkövetôket halálra ítélték, megcsappant a komoly bûncselekmények száma. Ezzel szemben azon országokban, ahol pedig eltörölték a halálbüntetés intéz ményét, a bûnözések száma újból megnöve

kedett. Panaszra ad okot a lakosság egy ré szénél az is, hogy ha a brutális bûnözôk kisza badulnak fogdájukból, újra veszélyt jelenthet nek rájuk. A halálos ítélet ezzel szemben ki vonná ôket végleg a társadalomból. Az elmúlt egy évben az emberek fejében újabbfelháborító gondolat fogalmazódott meg a bûnözéssel kapcsolatban. Mégpedig a z , hogy a bûnözôket nem sújtják a tetteik kel egyenrangú büntetéssel (nem kap ják meg „méltó” büntetésüket).

o r P

Összehasonlításképp hadd említsek két bûnözôt, akik saját országukban brutális elkövetôknek számítanak: Anders Behring Breivik és Michael Selsor. A norvég Breivik 2011 júliusában elôször nyolc emberrel vég zett Norvégia kormányzati negyedében, majd egy ifjúsági táborban, rendôri egyen ruhában 69 fiatallal. Tettét azzal indokolta, hogy a multikulturalitás ellenlábasa, így en nek híveivel leszámolt. Mosolyogva köny velte el a bíróság ítéletét, 21év (legmaga sabban kiszabható) börtönbüntetést. Selsor oklahomai férfi fegyveres rablást haj tott végre egy boltban, s végzett az 55 éves eladóval. Halálra ítélték, és ezen felül 25 évet kapott rablásért, 20 évet az eladó elleni gyilkosságért. Mint a cikk elején említettem, sokak szá mára erkölcsileg elítélendô egy embert megfosztani az életétôl. Ha nagyon akarjuk, csavarhatunk ezen az állításon, méghozzá úgy, hogy az „erkölcs” értelmét más

szemszögbôl nézzük. A börtön u gyanis lelkileg rettentô lélekölô, ha az ember tudja, hogy kenyere ja vát egy és ugyanazon helyen fogja letölteni egy életen ke resztül. Ettôl kezdve eluralkod hat a foglyokon a céltalan ság, kilátástalanság érzése. Itt vetôdik fel a kérdés: erköl csileg nem lenne helyesebb, ha az illetô meg szabadul na mindezektôl a nyomasztó gondolatoktól? Sokak szá mára a válasz igen. A kivégzéseket, em beri életek termé szetszerû kioltását a második világháború u tán kezdték be szüntetni fokozato san a világban (ld. Nürnbergi per). Azon ban a téma újra aktuá lissá vált több mint hatvan év után, mivel a bûn elkövetések száma drasz tikusan nô. Elég csak egy ren dôrségi beszámolót említenünk, mely 2010-ben készült Pécs város ában. Itt a rendôrség összesen 7429 esetet rögzített, ebbôl tizenegy az em berölés, mely ötszöröse a 2009-es ada toknak. S emlékszünk még, hogy a halál büntetés intézménye mellett bizonyítot tan kevesebb a komoly bûncselekmények száma? A kérdést ezennel tisztáztuk raci onálisan és talán erkölcsileg is. Források: http://barikad.hu/a_wellness_bortonok_arnyeka_a_betegek_ ketharmada_alultaplalt-20120816 http://index.hu/kulfold/2012/08/24/itelet_breivik/ http://mandiner.hu/cikk/20120516_bakodi_peter_a_ halal_ara http://www.bama.hu/baranya/kek-hirek-bulvar/otszorosere-notta-gyilkossagok-szama-evet-ertekelt-a-rendorseg-372329 •

XX. évfolyam 3. szám

Fészek

Szellem

Gondolatébresztô A gyilkos, az ártatlan és az adófizetô

A halálbüntetés ellen… Október 10-e a Halálbüntetés elleni küzdelem világnapja. Ma, október 9-én a halálbüntetés ellen írok cikket. 2012-ben a téma újra aktuális. Talán mindig az volt, és valószínûleg örökké az lesz.

Írta: Dorc A kérdést mindig nagy érdeklôdés övezi, temérdek ember számtalanszor, rengeteg ér vet sorakoztatott már fel a büntetés vissza hozása mellett és ellene is. Ha egy ideig nem foglalkozunk a témával, egy idô után úgyis visszatér. Például történik egy gyilkosság, ami felborzolja az emberek kedélyeit, érzelmeket, egyéni sérelmeket mozgat meg bennük, ami feszültséget kelt. Rövid idôn belül pedig az utcára vonulva tüntetnek a halálbüntetés be vezetése mellett. Az utca másik végén pedig ellene. A meccs soha nincs lejátszva, ez ilyen. Ebben a cikkben én nem érveket keresek. Nem azért, mert nem találnék, hanem mert nem akarom, hogy ezzel kapcsolatban több érvelés essék. Inkább képzelt személyek helyzetét mutatom be, akik valahogy kapcso latba hozhatók a témával, és kérdéseket te szek fel azokhoz, akik a halálbüntetés vissza állítását támogatják. Jöjjön tehát az ember.

a r t n o K

kel készítettek mélyinterjúkat. A felmérés során kiderült, hogy a foglyok többségét semmi nem érdekli, tudatuk beszûkült, csak a vegetatív funkcióikat mûködtetik, egyesek reménytele nül töltik napjaikat, és várják a pillanatot, hogy öngyilkosságot követhessenek el. A ku tatás évében 13 tényleges életfogytiglanra ítélt volt Magyarországon, ebbôl ketten a fegyházban végeztek magukkal. Az elítéltek bizonyos része reménykedik a szökésben, vagy a jogszabályok megváltoztatásában. Ôket ez tartja életben. Ezek után felmerül a kérdés, hogy tényleg a halál-e a legbrutáli sabb büntetés, vagy drasztikusabb-e hagyni, hogy a bûnös a saját bûntudatával élje le a hátralévô életét - mert ezeket a fogvatartotta kat egyébként más nem nagyon látogatja.

adatok is alátámasztják, hogy a halálbünte tésnek nincs visszatartó ereje, tehát a gyil kosságot elkövetôk száma ettôl nagy valószínûséggel nem csökkenne. Aki magyar adófizető, és a rabok eltartásának költségét állja Ez egy nagyon kényes téma. A tisztességes emberek állják azoknak a gazembereknek az el látását, akik a társadalmat valamilyen szinten megkárosították. Ez így van, de a halálbüntetés ilyen szempontból megoldást jelent? Vajon hány olyan bûncselekmény történik Magyarországon egy évben, amiért halálbüntetést lehetne kiszab ni? Máshogy fogalmazva, mennyivel kellene ke vesebb embert eltartani? Arról nem is beszélve, hogy a kivégzés végrehajtása szintén költségek kel jár. Könnyebb lenne ettôl az adófizetôknek? Jómagam ennyivel járultam hozzá a halálbün tetés elleni felszólalásokhoz, abban a remény ben, hogy sikerült elgondolkodtatnom egy kicsit a másik oldalon állókat.

Akinek közeli családtagját halálra ítélték, de nem volt bűnös… …és a büntetést végrehajtották. Nem szá mít ez ugyanolyan gyilkosságnak, mint ami ellen harcolni akarunk azzal, hogy visszaállít juk a halálbüntetést? Tévedés pedig mindig elôfordul. Gondoljunk csak a móri gyilkossá gok miatt elsôként elítélt Kaiser Edére, akirôl késôbb kiderült, hogy abban az ügyben ártat lan volt. Az ártatlanul börtönben töltött éve kért az ember még talán valamilyen szintig kárpótolható, de magyarázzák meg egy gye reknek, aki apa nélkül nô föl, vagy egy fele ségnek, akinek férj nélkül kell boldogulnia, hogy a szeretett családtagjukat egy tévedés folytán ölték meg olyan emberek, akik az igazságért, és a gyilkolások ellen harcoltak. Forrás:

http://www.szabadfold.hu/mozaik/kriminalis/akik_

Akit tényleges életfogytiglanra ítéltek Egy 2009-es kutatás alkalmával tényle ges életfogytiglanra ítélt emberek

XX. évfolyam 3. szám

Aki ölni akar Kérdéses, hogy a gyilkos mennyire mérle geli tettének következményét abban a pilla natban, amikor emberölést követ el. A hirte len felindulásból elkövetett emberölések ese tén természetesen semennyire, és a brutális gyilkosságok elkövetésének nagy része hirte len felindulásból történik. Egyébként szám

fegyhazban_fognak_meghalni http://www.okri.hu/images/stories/pdf_files/befkut_2008_hun. pdf http://index.hu/bulvar/2011/01/18/kaiser_ede_m a r _ jogerosen_nem_mori_meszaros/ http://www.origo.hu/itthon/20120713-tenylegeseletfogytigalnra-itelt-rabok-irasai-remenytelensegrolbortoneletrol-bunrol.html •

Szellem

Fészek

Das Besteck Írta: Dimbu Rajzolta:Petra

Kellesz? Nem kellesz! Kellesz! Kellesz? Más valaki! Igen! Nem… kelljek már ki! Mi történt? Ez így sehogy sem ildomos. Megérte. Ha úgysem volt boldog az evőeszköz készletével. Nem kellesz! Nem tudja eldönteni, hogy helyesen döntött-e, amikor otthagyta a Mária és a Lenin utca sarkán. Kellesz? Valaki, akinek nagy szüksége van rá, aki jobban érzi, majd megtalálja, és felneveli megint, ahogy ő maga is tette egykoron. Csak el ne görbüljék addig. Olyan dacosnak látszottak, mikor elköszönt tőlük. A kanál szája is lefelé konyult, és a villák, a kések olyan bökősnek tűntek. Kellesz? Otthagyta a készletet a Mária és a Lenin utca sarkán. Nem! Majd hazament zabálni egyet az új evőeszközkészletével. Más. Az étel fura mód már nem volt olyan jóleső. A szomszédságban élők sem ugrálták már körbe. Hiába mindene. Kellesz! Még a körmét is lerágta, hogy girbegurba ujjai ne akadjanak a kiálló díszítésekbe. Álmok nélküli, zavart éjszakája volt. Gondolatai cikáztak jobbra-balra, nem tudta, mitévő /jó hogy/ legyen. Kellesz? Majd felkelt, hogy megírja, s majd reggel az elsők közt közvetíthesse azt a táviratot, melyben közli, hogy az eszköz nem felelt meg. Nem kellesz! Ezek után fogta magát, és kibattyogott a Mária és a Lenin utca sarkára, abban bízva, hátha ott leli még a kedves régi evőeszközkészletet, de mind hiába. Összeroskadt és zokogott fájdalmában. Félig kimászott gondolataiból, és figyelte az ébredő várost. Mikor nyolcat ütött az óra, hazament és folytatta az önkielégítést.

XX. évfolyam 3. szám

E Elvonó lvonó

Fészek Bioszdogára készülve...

Bioszdogára kikészülve...

Lipid, zsír, sok színes ábra, Kandikál a könyvemből. A biosz agyamat megszállja, [Elég] a biogén elemből.

Nikotinamid-adeninDinukleotid... – Mi a kín? Adenozin meg trifoszfát, Mekkora már a kavalkád.

Szénhidrátok: L és D, Itt előttem virít. Olyan, mint az LSD, Haluzok egy nyuszit.

Transzfer és más RNS Kutatnak, hol van DNS, Majd aztán, ha megtalálták, Róla bázist exportálják.

Mono-, di- és poliSzacharidok persze. Jobb lenne egy buli, De kinek van így mersze?

Lemásolják, tömörítik, Kódokban meg elültetik. mRNSnek dolga ez, t-nek az, hogy vigye r-hez.

Holnap jön a doga! Benne: – Mi a DNS? Nem leszek hát ostoba, Nincs Facebook, nincs SMS.

rRNS szintetizál, Nagy munka, de nem affektál. A fura folyamat után Pihen szépen sejtfonalán.

Verseléshez azonban Volt mostannék kedvem, Így hát picit kitértem, De le is zárom helyben.

Jajj, be szép ez a lógia, NADH? Hidrogén lóg róla. Versem itt hát befejezem, Bioszból most lett (k*rvára) elegem.

/Teddy/

ŐSZ

I SZ

Ha gyűlölöd, ha szereted, ha unod már az életed, ha ölnél, ha ölelnél, ha jobbat írsz te ennél… Küldd el nekünk versed! zsuzskaa.gal@gmail.com

XX. évfolyam évfolyam 3. 3. szám szám XX.

ET T Fölk Vár él a nap n de o ánk, h , az asz talo któb og y sz az Ú n r ki er van, ikra p fanyú hör a n y irko ttan, l. pölé l Ara a r any s és söt ámpa g n ét , söré yúl, vár y sörét n t. de o ánk, ho kihörp ö k az a tóber g y szik lé az Ú van r, ra p szta ,u a lon fan ndok é ttan, lá L es yúl, s z lesz vizes, mpa g y azt áll az e á úl, l l az í s es t . Vár rja, vár t, az as nán k, h talak, h ztalon le og y szik ova lev vél, az a él? ra p szta Okt atta lon ó p n, lá ara ber va ohár, mpa ny s levé n, s g yú e fé örét l, fa l, n nyú y, se az Ú l /Va . r ki á r p rró hör Dán pölé alé, iel/ .

35 35

Köret

Fészek

The Grey – A fehér pokol Írta: Elbé

Még mielôtt elkezdeném, muszáj bevallanom, hogy jómagam oda, meg vissza vagyok e filmtôl, aminek így csekély jelentôséget lehet tulajdonítani, ámde tudom, hogy sokak „random szitokszó”, és „ez újabb kidobott két óra volt az életembôl”, „valaki adja vissza MOST!”, vagy ehhez hasonlatos mondatokkal fognak felállni a végén, vagy talán el sem jutnak addig. A filmrôl: lényegében ez egy fiktív „Életben Maradtak”, a híres orosz realista, Gogol köpönyegében. (Értsd: Egy olajfúró csapat Alaszkába tart, gépük meghibásodik, és a jeges vadonba lezuhan. A túlélôk nem nyugodhatnak meg, hiszen nem tudják, hogy hol vannak, haza kell találniuk és közben gyilkos farkasfalka is fenyegeti ôket.) „Papíron” akciódráma, de ne várja senki, mert csalódni fog. Karakterközpontú dráma, néhol vallási töltettel, melyben a szereplôk egytôl egyig kitaszított, társadalom szélén élô aljanép. A fôszereplôtôl kezdve Ottoway (Liam Neeson), a mellékszereplôkön át Diaz (Frank Grillo) mind-mind életcél nélküliek. Útkeresésükrôl szól a film, hogy hogyan küzdenek, vagy éppenséggel nem küzdenek tovább egy olyan életért, amelynek nincs értelme, válasza, vagy csak egyszerûen unalmas mókuskerék. A „csinovnyikok halála” naturalista, tehát ajánlott az erôs gyomor. Személy szerint nagyon ajánlom, de tartom a bevezetômet is. •

Meg Myers – Daugther in the Choir

Érzelmek zenében áztatva. Az amerikai undergound egyre bôvülô zenei világának egy új szeletébe invitál meg minket a mainstreamben is kipróbált Doctor Rosen Dosen és vadonatúj felfedezettje, a Tennessee-bôl szökött Meg Myers. Az EP-n megjelenô hét track mindegyike egy-egy külön világ, elôször talán nehézkesnek tûnhet egy albumként végighallgatni, mégsem esik rosszul a fülnek. A meglepô, nyers és a végletekig intim dalokat olykor a fájdalmas muzsikáló vonósok és üvöltés kettôsége, máskor zongora-vezette harmóniák, majd a tipikus szemtelen epic pop hangzásvilág gazdagítja. Kicsit úgy tûnhet, ez a lány ért mindenhez, de ebbôl a rövid bemutatkozásból nem vonhatunk le ilyen komoly következtetéseket. Azaz egy viszont biztos: piszkosul tehetséges, van benne valós szenvedély és kreativitás, ami sajnos egyre ritkább az iparban. A kifejezésmód is teljesen kilóg a megszokott Los Angeles-i környezetbôl, erôs dallamokkal és szuggesztív elôadással személyes érzelmeket közvetít, bátran és ôszintén, de nem bántóan vagy erôltetetten. A kérdés már csak az: mennyire életképes ma a nyugati parton a Myers által képviselt ártatlanság kabátjába bújtatott lágy perverzitás? A Daugther in the Choir ingyen letölthetô a meginthedark.com-ról. Szeressétek! •

Írta: szilvi

Paul „Coach” Wade: Fegyencedzés Írta: Hange Dániel

Kigyúrt emberek mindenhol. Ez jelenik meg az emberek fejében a büntetôintézetekrôl. Azonban ez nem is olyan torz kép. A börtönökben „újfiú”-ként nem juthatsz be a kondicionáló gépeket használók körébe. Sôt, sehova! Ha látják a gyengeségedet, akkor meg fognak törni, vagy rosszabb esetben elhagyod a „villát”. Holtan. Paul Wade több börtönt is megjárt a fiatal kontinensen, és hamar rájött, hogy túlélésének egyetlen esélye van. Erôsnek kell lennie. De hogyan tegyen szert tiszteletreméltó erôfölényre, ha a súlyzók közelébe se mehet? A válasz egyszerû: saját testsúllyal végzett gyakorlatokkal, mivel egy 2x3 méteres cellában nem sok eszköz áll rendelkezésünkre izmaink fejlesztésére. Sokan lenézik ezeket a gyakorlatokat, de a római gladiátorok vagy a görög olimpikonok meggyôzô például tudnak szolgálni. Nekik nem állt rendelkezésükre a fekve nyomó pad, és mégis hatalmas erô birtokában voltak. Ez nem egy koksz szagú izomkönyv. Itt nem a kocka has és a dagadó bicepsz-tricepsz kollekció elérése a lényeg. Ez egy kis történetbe foglalt edzésterv a nyers erôrôl és az ember fizikai határainak feszegetésérôl, hozzávaló eszközök nélkül. Nincs is semmire szükséged, hiszen a tested adja magát, és ha azzal jól tudsz bánni, elbírsz a tehetetlenségével, akkor állíthatod magadról, hogy erôs vagy. •

XX. évfolyam 3. szám

Köret

Fészek

Dennis Lehane: Viharsziget „Ha az ember nem ôrült, de rajta kívül mindenki úgy tudja, hogy az, akkor minden tiltakozásával az ô malmukra hajtja a vizet.”

A titokzatos folyó írójának új könyve, a Viharsziget Dennis Lehane nem elsô zseniális alkotása, mely megfilmesítésre került, méghozzá a neves rendezô, Martin Scorsesse által, Leonardo diCaprio és Mark Ruffalo fôszereplésével. Teddy Daniels szövetségi rendôrbíró egy rejtélyes eltûnés ügyében nyomoz egy elmegyógyintézet számára fenntartott szigeten, ahol egy nô egy négy tömör fallal zárt cellából szökött meg, mezítláb, teljes ôrséggel körülvéve. Teddy a betegek kihallgatása közben számos olyannyira megmagyarázhatatlan dologgal és aggasztó ténnyel találkozik, hogy a teljes bizonytalanságban önmagának létét is megkérdôjelezi, miközben rég elhunyt feleségét véli felfedezni a betegek között. A nyomasztó hangulatú, zseniális csavarokkal teli regény rengeteg olyan apró részletet, kimaradt jelenetet tartalmaz, melyet a filmbe helyezve teljesebb lenne a kép, mint ahogy az szokott lenni a könyv-film adoptációknál általában. Ám nemcsak emiatt érdemes elolvasni. Tömör borzongást és lélegzet-visszafojtott perceket ígér 288 oldalon át, akkor is, sôt, fôleg akkor, ha már a film a könyökén jön ki az embernek. •

Írta: Audrey

Életrevalók – Intouchables (2011) Írta: Ákos

Bevallom ôszintén, amikor elkezdtem nézni, még igen szkeptikusan álltam hozzá. Átlagos „tucatfilmnek” gondoltam, egy amolyan szokásos, elcsépelt, könnyen kiszámítható, „True storynak”. Aztán egyre jobban magával ragadott… A film valóban igaz történetet dolgoz fel, mely egy ejtôernyôs balesetet követôen nyaktól lefelé lebénult, dúsgazdag francia arisztokrata (Philippe) és egy börtönbôl szabadult, öntörvényû, szegény, fekete fickó (Driss) nem mindennapi történetét tárja elénk. Maga a cselekményszál és az alaptörténet nem tûnik ki a többi hasonszôrû film közül. A rokkant Philippe ápolóra szorul. Az állásra jelentkezô öltönyös, képzett urak közül a jómódú, mûvelt embernek meglepô módon mégis erre a képzetlen, bárdolatlan bûnözôre esik a választása. Az elsô perctôl kezdve tudjuk, hogy a két egymással oly ellentétes életstílussal rendelkezô alak között barátság alakul majd ki, és nagy hatással lesznek egymásra. A zárkózott, sznob Philippe nyitottabbá, lazábbá válik, míg D r i s s komolyabb, felelôsségteljes lesz. Ami igazán kiemelkedôvé teszi a filmet, a benne található nagyszerû karakterek, a mondanivaló és frappáns párbeszédek, jelenetek ös�szessége. A filmet „életrevalóbbá” teszi az, hogy nem tömték tele sztárokkal, és hogy megtalálták az arany középutat a humor és a dráma között. Mindenkinek ajánlom, mert nem nyálas, nem giccses, mégis magával ragad, megható és mellette rendkívül szórakoztató. Egy szóval: pragmatikus! •

E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Anastasia Steele egy irodalom szakos egyetemi hallgató, aki barátnôjét helyettesíti egy interjú során a sikeres és gazdag Christian Grey-jel. Nem is gondolná, hogy ez a vonzó, sikeres és nem utolsó sorban dúsgazdag férfi a feje tetejére fogja állítani Ana megszokott világát, és hamarosan egy viharos viszonyba keveredik ezzel a lenyûgözô férfival. Ana egészen álomvilágban érzi magát mindaddig, míg ki nem derül, valami nincs rendben ezzel a férfival. Kapcsolatukat egy szerzôdéssel akarja megalapozni, így hamarosan megtudja Anastasia, hogy mit is jelenthetne számára az Alávetett-Uralkodó kapcsolat. Ez a közízlés számára tabunak számító, szexuális alapon mûködô kapcsolat taszítja, de egyben magához is láncolja a gyönyörû és szabad szellemû lányt. A könyv szinte beszippantja az olvasót, aki úgy érzi, szeme elôtt pörögnek le az események, méghozzá valódi pikáns eseménysorról beszélhetünk mind a három könyvet tekintve.Minden olyan könyvrajongónak bátran ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik az erotikus irodalmat némi szerelmes drámával fûszerezve. Akik pedig már olvasták ezt a bestsellert, kezdjenek neki a második résznek (A sötét ötven árnyalata), mert hasonlóan provokatív történetet kaphatunk kézhez. •

Írta: Gergits Imola

XX. évfolyam 3. szám

Mozaik

Fészek Interjú Szûcs Gabriellával, a nôi vízilabda válogatott tagjával

London után, Rió elôtt

El ôzô számunkban Harsányi Gergely kézilabdázót faggattuk ki. Olimpikonokból azonban sosem elég, így most az olimpiai negyedik helyezett nôi vízilabda válogatott egyik tagjával, Szûcs Gabriellával beszélgettünk… Írta: Orsi – Hogyan ismerkedtél meg a vízilabdával, miért ezt a sportágat választottad? – Már óvodás korom óta rendszeresen jártam az uszodába, és úgy 9 éves lehettem, amikor a dunaújvárosi vízilabda csapat akkori edzôje, Kovács Imre megkérdezte, nem lenne-e kedvem vízilabdázni. Egészen addig nem láttam egy mérkôzést sem, sem élôben, sem pedig a tévében, de megtetszett, így ott ragadtam. – Hogyan tudtad összeegyeztetni a sporttal a tanulmányaidat, mennyire tudod az átlagos fiatalok életét élni, szórakozni? – Nyáron államvizsgáztam a Dunaújvárosi Fôiskolán, tehát nem lehetetlen összeegyeztetni a sportot a tanulással. De meg kell jegyeznem, hogy a fôiskola különösen nagy gondot fordít a sportra, a sportolókra, egyéni tanrend engedélyezésével segíti ôket. Ráadásul mi, vízilabdázók külön szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az iskola a csapat fô támogatóinak egyike (DFVE: Dunaújvárosi Fôiskola Vízilabda Egyesület). Ami a szórakozást illeti, természetesen ez is a sportolók életének egy fontos része, hiszen kellenek olyan idôszakok, amikor kicsit kikapcsolunk, lazítunk. A „problémák” csak nyáron jelentkezhetnek, amikor mindenki nyaral, fesztiválokra jár, mi pedig az uszodában rójuk a hosszokat. Hiszen nálunk a nyár az az idôszak, amikor a válogatott világesemények és az ezekre való felkészülés zajlik. Ha szerencsénk van, akkor épp akkor lép fel az egyik kedvencünk egy fesztiválon, amikor szünet van, vagy találunk olyan másfél napot, amikor a barátokkal, családdal el tudunk menni egy kicsit kikapcsolódni. De erre soha nem cserélném le azokat az élményeket, a melyeket egy-

egy fontos világesemény során szerzünk. – Mi volt számodra az olimpia legemlékezetesebb pillanata? – Nagyon sok felejthetetlen pillanat volt, de talán ami mindent visz, az az oroszok elleni elôdöntô, annak is az utolsó pár másodperce, valamint Antal Dóra 1 másodperccel a bronz mérkôzés rendes játékidejének vége elôtt lôtt egyenlítô gólja. De mondhatnám még a megnyitó és záróünnepséget, vagy a férfi kézisek Izland elleni mérkôzésének és minden egyes aranyéremnek az együtt történô végigszurkolását. – Volt lehetôségetek az olimpia ideje alatt kikapcsolódni? – Mivel mi már a kezdetektôl majdnem egészen a végéig játszottunk, és a szünnapokon pedig edzettünk, vagy egyéb kiegészítô tevékenységet folytattunk, ezért a szabadidônk nagy részét (ami nem volt olyan sok) a szobában való pihenéssel vagy a többi sportesemény követésével töltöttük. Illetve még az elutazás elôtt megbeszéltük, hogy mi versenyezni megyünk Londonba, minden mással majd csak augusztus 9. után foglalkozunk. – Mennyire vagy elégedett a saját teljesítményeddel és a csapatéval? – Elég vegyes érzelmek vannak bennem mindkettôt illetôen. Saját magam teljesítményével akkor lettem volna teljesen elégedett, ha néhány döntô szituációban még több pluszt tudtam volna hozzáadni a csapat játékához. Ami pedig a csapatot illeti, két nézôpontból lehetne értékelni. Ha azt vesszük, hogy egy évvel ezelôtt 9. helyen végeztünk a világbajnokságon, és mindenki temette a csapatot, akkor nagyszerû eredmény a 4. hely. Másrészrôl viszont csalódás, hiszen az elmúlt egy évben lépésrôl lépésre jöttünk fel, és azzal a céllal utaztunk ki, hogy aranyéremmel térünk haza, még ha ez másoknak hurráoptimizmusnak is tûnhetett. Az utolsó két fontos meccsen nem tudtuk kihozni magunkból azt, ami ténylegesen bennünk volt, ezért is a hiányérzet és a csalódottság. – Hogy telnek a napjaid az olimpia óta, mik a terveid? – Az olimpia után négy hét pihenôm volt, amit a családommal és a barátokkal töltöttem, illetve próbáltam eleget tenni azoknak a felkéréseknek,

amikkel az olimpiai szereplésünkkel kapcsolatban kerestek meg, ezzel is népszerûsítve a sportágat. Nagyon jó érzés volt minden egyes alkalommal szembesülni a szívbôl jövô gratulációkkal, és azzal, hogy mennyien szurkoltak nekünk. Ez is nagymértékben segített az események feldolgozásában. A pihenô után pedig már Spanyolországban kezdtem meg az edzéseket a Sabadell csapatánál, ahol két évvel ezelôtt már egy nagyon sikeres szezont eltöltöttem. Remélem az idén is így lesz, és sikerül elérni a fô célunkat, hogy a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a legjobb négy csapat közé kerüljünk, és ha már ott vagyunk, meg is nyerjük azt! A válogatott idôszak is elkezdôdik már ôsszel a Világliga mérkôzésekkel, ahol most már nem az a cél, hogy minél több meccset játsszunk, és ezzel rengeteg tapasztalatot szerezzünk, hanem hogy minél jobb eredményt érjünk el. A fô esemény pedig a júliusi barcelonai világbajnokság, ahol mindenképpen szeretnénk visszavágni azoknak a csapatoknak, akikkel nem bírtunk Londonban, különösen az ausztráloknak és a házigazda spanyoloknak. – Mit gondolsz, mire lehet majd számítani a riói olimpián, mi a célod, célotok? – A célunk egyértelmûen az, hogy a dobogó legfelsô fokára állhassunk fel, és ezt most már nem csak mi gondoljuk így. Addig viszont nagyon sok idô van, ami alatt még több rutint és tapasztalatot tudunk szerezni, hiszen a csapat nagyon fiatal. Szeretnénk minden világversenyen, kiváltképp a 2014-es budapesti Európa-bajnokságon érmet szerezni, lehetôleg aranyat! Ha ez megvalósul, akkor egyértelmûen aranyesélyesként utazhatunk ki a 2016-os riói játékokra!•

XX. évfolyam 3. szám

Mozaik

Fészek

Sosemvoltmég Karnevál! Az efféle nagyszabású, hagyományteremtô programok sikere és fennmaradása mindig kétes. Kivéve abban az esetben, ha egy nagyszerû, egyetemistáktól zsongó városról van szó. Szerencsére Pécs éppen egy ilyen város. regettük a vállunkat – mind a sajátunkat, mind egymásét –, s nyakunkba vettük a bátorságunkat rengeteg jókedv és egy Tényleg mindent beleadtunk. kevés ouzo társaságában. Éreztük, hogy itt az alkalom, hogy Többen már a dobogót, megmutassuk magunkat. Órákon néhányan már annak is keresztül ment a brainstorming, egyenesen a legfelsô fokát jelmeztervezés, koncepciókészílátták talpuk alatt. Jómagam tés. Sok mindent lehetett ránk is reménykedtem, hogy én mondani, de azt nem, hogy leszek az elsô padsorban könnyelmûen vettük volna a felottan… adatot. Csak a lábbelik madzagjaNa most, ha azt hiszi a inak a kiválasztására két óránk Kedves Olvasó, hogy ezek ment rá. Mikor megvoltunk, megután egy „de sajnos-sajcsodáltuk mûvünket: egy rakás nos…” kezdetû sor követkegörög istent talpig tógában, sazik, téved. Egy rendkívül igérukkal, díszes, két lóerôs (pontosabban két minotauruszerôs) hintóval, saját nyes, jól szervezett és rettenetesen lelkes csapamaratoni futóval és rengeteg kellékkel. Megve- tokból verbuválódott rendezvénynek lehettünk

Írta: Hádész a király!

tanúi. Teljességgel kiegyenlített volt a mezôny. És egy effajta, testvéri versengést képviselô eseményen ez már önmagában siker. Ámultunk-bámultunk a konkurencia láttán. Minden csapat minden tagján tisztán látszott, hogy rengeteg idôt és fáradságot öltek jelmezük tökéletesítésébe. Már pusztán a szomszédos zombi csapat sebhelyei kidolgozásának a részletessége is ámulatba ejtett minket. A hangulat pedig lenyûgözô volt. Egy fél napig mindenki mindenkinek a barátja volt. Még én is. Akkor is, ha nem tudok spanyolul. Röviden talán így lehetne összefoglalni az eseményeket: A Pécs City Karnevál jött, mindenki látta és marad. Találkozzunk hát legközelebb is! A Pécsi Karnevál képeit megtaláljátok a KARTON NETWORK Facebook oldalán! •

Oktoba'fest Vol 3.0 Írta: Stickel Orsi Az esôs- borús október 2-a után igazi felüdülés volt 3-án reggel napsütésre kelni. Jól is jött, ha délután sörfutni akarunk... Ahogy mindenki aggodalma gyorsan elpárolgott, úgy kezdte lassanként az arcokra kiülô kétkedés borús felhôjét felváltani az alkohol gôze... fôleg ahogy a Rákóczi út 80. szám felé közeledett az ember fia (lánya). De mirôl is szólt az egész? Vagy méginkább: Mirôl is kellett volna szólnia? Jó, addig rendben van, hogy a fô cél: demonstrálni a „kicsiknek” hogy mekkora királyság diákszervezeti tagnak lenni és hasonló törekvésekre sarkallni ôket... ám a kis gólyák csak elvétve tûntek föl a standok között, leginkább a gyep szélén álldogáltak tanácstalanul, hogy akkor most mit is kezdjenek ezzel az egész felhajtással. Persze a bátrabbak hamar megtalálták a felsôbb éves mentoraikat-ismerôseiket, de az egésznek mintha az lett volna a lényege: összejött a sok agyament egymást szórakoztatni, mert ôk már annyira lazák, hogy nem járnak be az órákra (MINEK????) meg különben is tudják, hogy hogy mennek itt a dolgok... ez utóbbi

XX. évfolyam 3. szám

megállapítás mintha meg is állná a helyét; a „nagy marhák” jobban élvezték a tagto borzásra szánt feladatokat-játékokat, mint akiknek igazából készültek, de ez valójában senkit sem zavart. Mindenki élvezte a zajt és nyüzsgést, élvezte, amire mások (manapság sajnos egyre többen) csak vágynak: egye temistának lenni. És nem is akármilyennek! Közgázosnak, ami egyet jelent azzal, hogy az értelmiség krémjének lenni. Apropó krém; az mondjuk volt bôven, fôleg a 19. Fészekszülinapon, de a többi standnál (Kappalángosok, TM-sütik és JPKSZ-cukik szolgálták a kielégülést) sem maradtak éhesek az arra járók. Hát még szomjasak! A kávézónál álló sörpultnál gyakorlatilag végtelenszer ismétlôdô sorokban álltak, egyre csökkenô köridôkkel. Aki meg nem gyôzte kivárni (vagy el sem jutott odáig), az épp sörváltózott vagy sörsakkozott (a töményeknek talán estére tartogatták a helyet?), de a szikrázó napsütésben az alkohollal való telítettség és

„több kört már biztos nem nyomok le” megállapítások gyakorisága exponenciális mértékben növekedett. A végére már volt, aki azért volt benne a következô körben is, mert nem sikerült idôben elmászni a helyszínrôl. Aztán ennek is vége volt, mindenki szedte a sátorfáját és mehetett a saját feje után, ami a harkányi éjszakai fürdôzésre el nem lá togatóknak leginkább az akciós fényezést jelentette némi pihenô után... Végül a másnap az iskolába betalálók (illetve már-már célegyenesben, arra lézengôk) száma alapján ez összességében egy igen emlékezetes nappá nemesült.•

Mozaik

Fészek

Bûnüldözés a filmvásznon „Cops or criminals. When you're facing a loaded gun, what's the difference?” /Frank Costello - The Departed/ Írta: Audrey Sötét, ködös éjszaka volt, mikor a kopasz Bruce a tizenhatodik golyót kapta egyenesen a mellkasába, de nem adta fel. Nancy. Suttogta a lány nevét. Pár perc múlva már a plafonon lógott kötéllel a nyaka körül. Nancy! Ne sikíts! Bármit tehetsz, csak ne sikíts! Csörög a telefon. A harmincnegyedik golyóval a testében, megszabadulva a kötéltôl benyúlt a zsebébe. Halló, John McLane. Na ne szórakozzon, „Simon azt mondja”, mégis mi ez a baromág? 90 utcát 30 perc alatt a New York-i forgalomban?! Rendben, leszedek egy helikoptert egy rendôrautóval, akkor talán. Túl öreg vagyok én már ehhez. Mormogta magában a negyvenötödik golyót kapva, kitérve a felé 226 km/h-s sebességgel tartó fekete, sötétített ablakú sportkocsi elôl, majd ismét csörgött a telefon. Dr. Watson, kérem, vegye fel, épp rej tôzködöm a falban. Nos, a Baker Street gyanúsan csendes, nem gondolja? Zöld a szomszéd árus ládájában a dinnye héja, és a pókok a szemközti kocsmában betegesen rohangálnak. Mindebbôl úgy vélem, megölték a polgármester lányát, méghozzá fényes nappal a királynô szeme láttára! Dr. Watson, indulnunk kell! Taaaaxiii!

Köszönöm, itt kitehet! Columbo hadnagy úr, végre megérkezett! Képzelje, egy fekete ballonkabátos szakállas férfi szállt ki abból a kocsiból, a szomszédok lövést hallottak, és ezt a darabka sajtot találtuk a földön! Sejti, hogy ki lehet a tettes? A hadnagy homlokráncolva felemelte fejét az ég felé, majd hirtelen összeállt a puzzle. Hát perszeeee! Hogy eddig hogy nem jöttem rá! Csak még egy kérdés! Maga nem teázott már egyszer a feleségemmel? Majd beszállt a rendôrautóba, és beindította a motort. Hé, az a madafaka nigga szana fabiccs elvitte a kocsimat! Hívjátok a zsarukat! Nyugodj le haver, mondok valamit. Tudod mi az érdekes Európában? Az apró különbségek. Ugyanaz a sz*r van ott is, mint itt, de azért valahogy egy kicsit más. S Vincent vállon veregette a néger rapper kinézetû autótol vajt, majd golyót eresztve a fejébe kifutott az utcára. Ezután észrevéve, hogy a szemközti oldalon épp kirámolják a bankot, ezen egyszerû okból rendôrök és kommandósok végtelenített tömege zabálja tele fánkkal az úttestet, Vincentnek csak három szó jött ki a torkán: F*ck… That… Sh*t… Mindeközben a bankban…

Én csak a 20 dolláromért jöttem! Ordítja egy hang a páncélterembôl. Tudják, mi ez? Kényelmességi bûntény! Mi joga van a banknak 1.50$t lenyúlni, mikor csak az ATM-ükbôl veszem ki, ezért még alkalmazottakat sem kell fizetniük! A saját 20 dollárom, olyan nagy kérés ez?! Lövöldözés hallatszik. A bank elôtt Mr. Farrell egy telefonfülkében ragadva ordítozik az odasereglett kékruhás fánkzabálókkal. Nos, mindössze csak két probléma van a helyzettel: egy hulla a fülke mellett, és egy mesterlövész a közeli ablakban. A zsaruk tömegébôl Robert és Al vitája hangzik fel, ugyanis kiderült, hogy a sorozatgyilkos, akit évek óta köröznek, közöttük van. Kettejük között. Robert, te vagy a gyilkos! Nem, nem! Mindig Al volt a rosszfiú. Hé, tüntesd el a fehér port arról a sebhelyes arcodról! És valld be, hogy te vagy a maffia feje. Te küldted azt a levágott lófejet, nemde? És nem az volt az egyetlen levált koponya azon a napon. Csomag érkezett. Kevélység. Fösvénység. Torkosság. What’s int he box? WHAT’S IN THE BOX??? Üvöltözte Brad, miközben új gyanúsítottat hoztak be kihallgatásra. Ge rard, akit azzal vádolnak, hogy megölte azt, aki megölte a családját. Jamie, van magának családja? Fordul a néger nyomozóhoz. Vajon milyen érzés lehet elveszíteni ôket? És maga vádalkut ajánlott a gyilkosnak, és szó nélkül hagyta távozni? Al, ezt nem hagyhatja szó nélkül! Maga megoldotta a 88 perces gyilkosságot! Szóval, Al, vagy nevezzem inkább Don Corleonenak? Azt mondja, hogy a bûnözôk többsége már a halakkal alszik? Nem nyilatkozom a sajtónak. Felelte a Don, majd pisztolyt szegezett a kamerának. A kép végleg elsötétült. •

XX. évfolyam 3. szám

Mozaik

Fészek

The Journeys of an Italian Enrico Passoni arrived here as your average Erasmus student, just about a year ago. As good time passed by quickly, he decided to stay one more semester, and then Pécs and our beautiful university captured him and he is st(r)uck here doing his masters degree ever since… Írta: Nóri – Why did you choose Pécs for your Erasmus studies? It’s not really a megapolis… – I come from the University of Trieste. I live almost there next to the Slovenian border, so to be honest, I didn’t choose Pécs. First of all, I wanted to study English, so I chose a different destination but somehow I ended up here. At first, when the teacher told me „Ok, if you want you can go to Pécs”, I didn’t have a clue about where this Pécs could ever be. I was looking for Pécs on the internet because I had never been to Hungary all my life. I didn’t know the place, the country, the language… – I’m sure you know how to order a beer in Hungarian… – Of c… Persze! „Egy sört kérek!” – It seems Erasmus life taught you well. – The year I spent here was like living with another family. I found a lot of beautiful people, a lot of friends. It was kind of a big community; it was awesome living here because the structure and all the services the university provides for the Erasmus students are really awesome. All these things with mentors and coordinators are really good. – What would you say to the Erasmus students of these days? – The first rule from my point of view, the one I was following all year, is that you shouldn’t hang out with people from your own nationality all the time. Here, you have the opportunity to meet a lot of foreign guys, and you can make experiences. If I can suggest one more thing: Start your holiday in the dorm because if you start your life outside Erasmus circles, you are a little bit put apart.

XX. évfolyam 3. szám

– What is different for you now, that you are a full time student? I know it’s not easy just to move to another country… – So, why I decided to stay here? I love changes. I really hate a routine, so since I was here I was attending classes in the master programme, so I said, why not keep on doing this? It’s challenging because I have to learn in English. So, I thought, why not learn two in one? A language and a subject. I got along with people, I have friends here already. – Is it different from your Erasmus life? – As an Erasmus student here, you can have a lot of fun. But in business we have to work like the others. I could see all the other Erasmus people, they were partying every day! I couldn’t, I had to go to the class, do the presentations and the assignments. The others were on holiday! I envied them. – Have you experienced anything weird here in Hungary as a foreign student? – Actually, what I really hate is the pálinka before the meal! Oh, no, believe me. But the one tradition I like is when guys meet each other in the morning and they shake hands. – You didn’t know anything about the place at first, but what do you think of Pécs now? – I like it. It’s small but it’s really pretty. It offers a lot of things to do. It’s a kind of historical city as I understand. You can feel the different cultures. Even though the city center is small, it offers a lot of clubs, a lot of different scenes, whatever you need. Of course, you have to integrate with the people. The tendency as I understand for the average Hungarian guys is to be

introverted. It’s a little bit difficult to enter a group. You are the foreign guy, you need to work a little. Nevertheless, people here are really kind. – Well, then I guess you have a unique opinion about Hungarian people. – I noticed there’s a huge, huge gap between students and non-students. Maybe that is the problem here. I only know students here but I can feel the difference when I’m walking on the street but as far as I’m concerned, the students are really kind. – What are your favorite places in Pécs? – This year I don’t go out that much. I’m not Erasmus anymore. But I like Nappali, and then Szoba is really characteristic, or Csinos and Cooltour Café. – What do you do instead then? – Well, if I can find the possibility, I do sports… Free body gym, excercising outdoors. And my sport let’s say… it’s flair. It’s some kind of free-style bartending. Throwing the bottles up in the air and that kind of stuff. Unfortunately here I cannot do it. I have to go to open spaces, but I can even spend two hours with it. – What do you miss the most about Italy? – The food, absolutely! Though I like Hungarian food as well. But I really prefer Italian cuisine because I grew up there, it’s my soul.•

Mozaik

Fészek

Sz@rpoén Bt.

A nagy sikerre való tekintettel

Összeállította: Lóránt Balázs

Majd én azt tudom! Két jogász derivál. – Te, ez nagyon nehéz! – Persze, mert ez egy vicc.

– Mi a skizofrén kedvenc filmje? – Ének az esôben.

– Hogy hívják a süketnéma szuperhôst? – Hihetetlen Halk–

MÁR MADAME CURIE IS CSODÁLKOZOTT AZ URÁN.

– Hogy hívják amikor megölik az összes angol lovagot? – Szôrtelenítés.

– Miért várakoznak a rendőrök inkább egy kocsma előtt, mint az Örsön? – Mert jobb, mint otthon.

A mosómedve reggel eszik, délben eszik, este eszik. – Hát akkor mikor mos? – A kémény.

A zenetáborban: – Te tényleg szeretkeztél egy tubával?! – Nem akartam nagydobra verni.

A konyhában nem kell írószerszám, ugyanis a tollasütő. – Héé Pistike! A Mikszáth-ot véletlenül X-szel írtad! – Dehogyis Tanárnô! Az DirectX!

Elveszett fiatalember ellentéte: Meglett öreg

Jean öngyilkos akarok lenni! Kérem, hajtson a szakadékba! Vincent, ugye maga komornyik? – Igen uram. – Jegyezze meg, unom már a savanyú képét, és keresni fogok egy vidámat.

– Nálam van a Laci kabátja, vidd vissza neki! – Nem is tudtam, hogy a Lacinak van bátyja.

A hangya elbírja testsúlyának ötvenszeresét. Tehát 10 gramm hangyát nyugodtan leküldhetünk a boltba egy sörért. – Hogy tévedt el a szôke nô a kórházban? – Elküldték MR-re, de ô amarra ment. „Mitôl lesz értékes egy papír? A budipapír az értékes?...Mondjuk valamikor hatalmas értéket képviselhet..." /Dr. Ulbert József/

„Itt nem fogunk matematikailag dolgozni, azt ráhagyom a gyakorlati oktatókra. Utálják azokat!” /Dr. Barancsuk János/

– Mit mondott Pipin az enteknek Vasudvard ostrománál? – ??? – Fuss forest, fuss!

– Mi a különbség a villamos, a zsiráf, és a család között? – Nem tudom. – Hát a zsiráf felfelé hosszú, a villamos meg jobbra széles – És a család? – Köszi, jól van!

Aranyköpések

– Hogy mondják azt, hogy a magyar olajtársaság egy félôs tengeri emlôs? – Paracetamol!

„Facebookon biztos nincsen fent a belsô szórás. Lehet, hogy fent van,de nekem nem az ismerôsöm" /Kehl Dániel/

„A kurzorfigyelô manó figyeli az egér mozgását, és folyamatosan ordítja a kurzor x, y koordinátáit (...) Hány ilyen manó szükséges a háttérben egy program mûködéséhez? Kurv@sok! (...) A manóknak két fajtájuk van: a rendszermanók, ezek tüzelnek elôször és nagy vállapjuk van, illetve a hardverközeli manók." Mi a partner, mint megnevezés? /Dr. Csébfalvi György/ …„Számviteli szempontból természetesen.” /Budai Eleonóra/

XX. évfolyam 3. szám

Csatlakozz a Milka Csokoládé

Brigádhoz ányokkal segíti az A TerraCycle adom rofit szervezetet, np no általad választott rnyezetet. l ve s erő óvjuk a kö és közben együtte

1. Gyűjtsd a csokoládécsomagolásokat Csatlakozz a Milka Csokoládé Brigádhoz a www.terracycle.hu-n, hogy gyűjthesd a csokoládé csomagolásokat. Regisztrálni tudsz önállóan, de akár csoportosan, vagy szervezetként is.

3. Újrahasznosítás A TerraCycle minden csokoládé csomagolást újrahasznosít, és hasznos termékeket gyárt belőlük!

2. Küldd el az így összegyűjtött csomagolásokat Küldd el csokoládé csomagolásaidat ingyen a TerraCycle-hoz. A beküldött csokoládécsomagolás után TerraCycle pontokat kapsz, amiket forintra váltva felajánlhatsz az általunk javasolt szervezetek számára, vagy egy általad választott szervezetnek adományozhatsz.

További információkért látogass el a www.terracycle.hu oldalra A beküldött csomagolóanyagoknál a csokoládécsomagolás átlagsúlyát számoljuk és 4g-ot számítunk egy egységnek. Az így kapott egységszám után kapod a TerraCycle pontjaidat (1 egység=200 pont=2 Ft), amelyeket forintra váltva felajánlhatsz az általunk javasolt nonprofit szervezet számára, vagy az általad választott szervezetnek adományozhatsz. A www.terracycle.hu honlapon a Milka és sok más márka logója, szlogenje látható és olvasható, minden ilyen tartalmat a kapcsolatos márka jóváhagyásával használunk.

www.vodafone.hu/percdijnullazo

26 év alatt hívjátok egymást 0 Ft-ért Percdíj Nullázó Opcióval SIM kártyánként havi 500 Ft-ért

A Percdíj Nullázó Opció 2012. április 19-től érhető el visszavonásig, Vodafone Kredit és Vodafone Matrix tarifákkal, 500 Ft-os havidíjért 26 év alattiak számára. 18 év alatt az opció szülői hozzájárulással vehető igénybe. A Vodafone Matrix tarifához a Percdíj Nullázó Opció a 26 éven aluliaknak járó dupla bónusz egyike helyett választható 500 Ft-os havidíjért. A Vodafone Kredit és Vodafone Matrix tarifás előfizetők, akik igénybe veszik a Percdíj Nullázó opciót, valamint az összes Vodafone Évfolyam tarifa között SIM kártyánként havi bruttó 500 Ft-os havidíj ellenében, a belföldi normál díjas hanghívásokból eredő forgalom 0 Ft-os percdíjon kerül elszámolásra. Egy előfizető egy Vodafone Kredit vagy Vodafone Matrix fiataloknak tarifát köthet és előfizetéséhez egy Percdíj Nullázó Opciót vehet igénybe. Az opció a betöltött 26. életév után még két évig megtartható, de a betöltött 28. életév után elvész. További információ a Vodafone üzletekben, a www.vodafone.hu/percdijnullazo oldalon, a Lakossági ÁSZF-ben és a belföldi hálózatból díjmentesen hívható 1270-es számon.