3 minute read
ÉPÍTŐIPARI HELYZETKÉP SOPRONBÓL
Az ország távolabbi szegleteiben még ma is sokaknak, ha Sopron város nevét meghallják, az ausztriai ügyfeleket váró fogorvosok és fodrászok és az ún. bevásárlóturisták hadai jutnak eszükbe. Ez a kép még a ’90-es évek végén alakult ki, mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Valószínűleg kevesen gondolnák, hogy a hajdani 400 fogorvos helyett ma több mint 900 építőipari vállalkozás a gazdaság egyik súlypontja a nyugati határszéli városban.
A kamarai nyilvántartás az építőipari cégek vonatkozásában duplán biztosított, egyrészt a vállalkozások 2012. évtől kötelező nyilvántartása okán, másrészt a 2010-től szintén kötelező építőipari kivitelező vállalkozások regisztrációja miatt is. A 2010-es jogszabály évekig nem sok magyar szervet hozott lázba, a meglétét senki sem ellenőrizte, elmulasztását nem szankcionálta. Elsőként talán az osztrák hatóságok „fedezték fel” és tették az ausztriai vállalkozásindítás alapfeltételévé a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) által kiadott, német nyelvű regisztrációs igazolást. Ekkor szinte egymásnak adták a kilincset kamaránk ügyfélszolgálatán azon évek óta működő vállalkozások képviselői, akik Ausztriában is akartak tevékenykedni. A hazai lakásfelújítási, otthonteremtési és egyéb építési pályázatok szintén növelik az építésügyi nyilvántartás ismertségét, hiszen forrást csak regisztrált építési vállalkozás munkája kapcsán lehet lehívni. Kifejezetten ajánlott a pályázatok beadása során az MKIK által vezetett, naprakész online adatbázist felkeresni, ahol a leendő pályázók ellenőrizhetik a kivitelező vállalkozások jogosultságát, vagy ha még nincs vállalkozójuk, akár kereshetnek is a regisztrált kivitelezők között.
Advertisement
A lekérdezhető nyilvántartás jelenleg közel 100 ezer vállalkozást tartalmaz és szűrési lehetőséget is biztosít megyére, településre, cégformára, de még tevékenységi körre is.
De mi indokolja azt, hogy a helyi vállalkozások közel 1/5-e építőiparban tevékenykedjen? Sopronban a lakások legnagyobb része, a teljes lakásállomány majdnem fele az 1945-ig terjedő periódusban (klasszikus bérházak) vagy a hetvenes években (Jereván, Ibolya úti, Kőfaragó téri lakótelep) épült. A következő nagyobb építési periódus a 2001–2011-es évekre tehető, ebben az időszakban 5000 lakással bővült az állomány. 2011 óta további, legalább 2500 új lakóingatlan épült Sopronban. Ugyan az ingatlanok nem kimondottan mondhatók kicsinek, hiszen az átlagnégyzetméter 86,9, ez mégsem lehet oka a fenti szektor ilyen mértékű túlzott reprezentációjának. Arról az ellentmondásról nem is beszélve, hogy Sopronban mennyire nehéz például burkolót vagy festőt találni.
A kérdésre a válasz Ausztriában keresendő. Pontos adat ugyan nincs arról, hogy hány soproni építőipari vállalkozás működik Burgenland, Bécs vagy akár a távolabbi városok térségében, annyit tudunk, hogy a 900 vállalkozásból 700 fölött van a német nyelvű igazolást kérők száma. Az Ausztriában tevékenykedő magyar vállalkozásoknak már sem idejük, sem anyagi érdekük nem fűződik a helyi munkák elvállalására. A szakemberhiányt, az így keletkezett vákuumot az ország távolabbi szegleteiből Sopronba érkező munkaerő lenne hivatott kitölteni, de sajnos jelenleg úgy tűnik, nincs az a mennyiség, amit Ausztria el ne tudna szipkázni.
A szakemberhiány által okozott másik, talán még súlyosabb probléma az, hogy az igazi mesteremberek helyett botcsinálta, mindent elvállaló „szakik” is megjelentek a piacon, akik az elégedetlen ügyfelek és a kamarai békéltető testületi ügyek számát gyarapítják, feltéve, ha egyáltalán adtak számlát munkájuk elvégzése után. A fogyasztóvédelmi vitarendezés mellett, amit a fent említett testület lát el, kamarai feladat még az ún. Teljesítés Igazoló Szakértő Szerv működtetése is. 2013 óta építészeti-műszaki tervezési, építési és kivitelezési szerződések teljesítéséből fakadó viták ügyében tud eljárni. A TSZSZ legfőbb célja az elhúzódó elszámolási viták rendezésének felgyorsítása, ezzel az építőiparban sok éven át jellemző „körbetartozás” csökkentése.
A legtöbb szakma presztízsének jót tenne, ha az önálló vállalkozás indításának alapfeltétele a mester cím lenne, amire számos európai országban van példa. A kötelező mester cím bevezetése után számíthatunk egy jobb munkaminőséggel, nagyobb teljesítménnyel és összességében egy fenntartható és versenyképes munkakultúrával bíró, stabil vállalkozói réteg kialakulására is, ami végső soron a kétkezi munka nagyobb társadalmi megbecsüléséhez, elismeréséhez vezethet. Ha a kétkezi munka becsülete növekszik, a középfokú szakképzés színvonala is erősödhet, hiszen valóban vonzó lesz a szakképzés és szaktudás megszerzése, aminek eredményeként jobb képességű tanulókat is bevonzhatnak az iskolák.
Valóban minőségi munkát nyújtó, hosszú távon gondolkodó, sikeres építőipari cégek garantálnák a vállalkozói kedv és a knowhow átadását is a jövő nemzedékek számára. Ez végső soron fenntarthatóan erősítené hazánk gazdaságát és egy versenyképes bérszínvonal alapjait is lerakhatná.
HORVÁTH VILMOS, a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke
