Transhumana 03 issuu

ingyenes

ê

humana transhumana03 | 2014. április

Bátor tábor, ahol mindig süt a nap Tanoda, a kitörés kezdete Ábrándozás az élet megrontója?

Megtörhetetlenek Otthonom a hátizsákom

Hinni a jobb világban

humana magazin | transhumana03 „Inspiráció” különszám | 2014. április ISSN 2061-697X (nyomtatott) ISSN 2061-6988 (online) www.humanamagazin.eu Kiadó Humana Egyesület

L

assan öt éve, hogy pár fiatal lelkesedésből, a világra kíváncsian és érzékenyen megírta az első cikkeket a Humanába. Azóta rengeteg programot elindítottunk, képzéseket tartunk, állandó (és Szegő Tamás-díjjal elismert) esélyegyenlőségi rádióműsorunk van, fesztiválokon és iskolai rendezvényeken keressük a fiatal generáció kreatív és szociálisan befogadó alkotóit. Azért, hogy megmutathassuk a világ törékenyebb oldalát. Egy olyan világot, ahol mindennek ára van. Ahol csak a bizalomnak, a kitartásnak és a csapatjátéknak köszönhetően ismerhetünk és írhatunk meg sorsokat, célokat, gondolatokat. Gondolatokat, amik fontosak és amiknek súlya van. Így érkeztünk Kolozsvárra is.

Egy éve már, hogy megismerkedtünk az erdélyi újságíró szakos diákokkal. Puliszkát ettünk, képzést szerveztünk, portréfilmeket forgattunk, és próbáltuk közösen megteremteni egy online szerkesztőség alapjait. Előfordult, hogy döccent a munka, mert amit ők láttak egy fekete-fehér magazinban nem mindig találkozott a mi elképzeléseinkkel. Kíváncsian kutattuk, mit gondolnak a nacionalizmusról, a székely autonómiáról, a román fiatalokról vagy éppen Trianonról. Ők pedig sértett büszkeséggel vágták az arcunkba, hogy ezt már nagyon unják, hogy ugyanazt kérdezzük tőlük, mint a felnőttek. Igazuk volt.

Sztereotípiák mentén tapogattuk egymás kontúrjait.

Aztán újra át- és átbeszélve a szegénység problémáit, a mindennapjainkat megbéklyózó stigmákat, az ábrándokat egy békés világ iránt, lassan körvonalazódtak a közös értékek, az ügyek és eszmék, amik mindannyiunknak fontosak, amikről szeretünk és tudunk is beszélni. A kérdések, amik időről-időre nem hagynak nyugodni és az érzés, hogy erre érdemes elindulni.

A mostani lapszám az utolsó közös munkánk. Azoknak és azokról szól, akik még hisznek egy jobb világban, és nem csak gondolatban tesznek azért, hogy a környezetükben élőknek, a rászorulóknak elviselhetőbbé, alkalmanként szebbé tegyék az életét. Hisznek és mi nagyon büszkék vagyunk rájuk, mert nélkülük bizony elviselhetetlen lenne a tehetetlenség.

Kertész Anna főszerkesztő

Alapító-főszerkesztő Kertész Anna kertesz.anna@humanamagazin.eu Felelős szerkesztő Zámbó Eszter zambo.eszter@humanamagazin.eu szerzőink Farkas Bálint, Horváth Enikő, Horváth Gabriella, S.A., Járay Zsanett, Lépold Zsanett, Majsa Barbara, Németh Gábor, Varga Anikó, Zámbó Eszter Borító Sandrine Corbin www.sandrine-corbin.fr hello@sandrine-corbin.fr Gergő Kókai www.gergo-kokai.com hello@gergo-kokai.com Lapterv és tördelés Belák Balázs Nyomda Nyomtatja a Poremba Nyomda 2000-es példányszámban, újrahasznosított papírra Köszönet Támogatóinknak, partnereinknek, önkénteseinknek és olvasóinknak.

Ez a projekt Európai Bizottság Fiatalok Lendületben programja segítségével valósul meg.

A projekt tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság vagy a Magyar Nemzeti Iroda véleményét, mely intézmények felelőssége a projektre nem terjed ki.

♻

Tartalom Inspiráció különszám

05 07 11 13 16 19 23 24 27 28

Zámbó Eszter: M egtörhetetlenek dr. S.A.: A nőkkel szembeni erőszak felszámolásáért Horváth Enikő: A hol mindig süt a nap – interjú Hamvas Borbálával Farkas Bálint: Tanoda, a kitörés kezdete Lépold Zsanett: Otthonom a hátizsákom Varga Anikó: Magad uram, ha nincs nagymamád!

H o r v á t h G a b r i e l l a : Á b r á n d o z á s a z é l e t megrontója?

Majsa Barbara: Kreatív mód a rasszizmus kezelésére Járay Zsanett: Az élete senkinek sem egyszerű, de tudni kell élni…

Németh Gábor: A szekuláris állam eszméje közérdek, nem pedig egy kisebbség ügye

A címlapot Sandrine Corbin és Kókai Gergő készítette

2014. április | www.humanamagazin.eu | 3

„Ez nem fáj!”

Megtörhetetlenek

szerző Zámbó Eszter 2011 őszén az akkor 19 éves Grace Brown úgy döntött, a fotózás segítségével felhívja a figyelmet a szexuális erőszak aggasztóan nagy mértékére – közeli barátnője ugyanis már a sokadik volt, aki bántalmazásának történetét megosztotta vele, az amerikai egyetemistának pedig megszületett a fejében a „Project Unbreakable” („Megtörhetetlen Projekt”).

Ne legyen tabu

A trauma feldolgozása

A projekt tehát egyfajta segítség az áldozatoknak a gyógyulásban, de vajon az erőszak ilyen formában történő felvállalása mennyiben járul hozzá a trauma feldolgozásához? „A szexuális erőszak olyan lelki sebeket képes okozni, melynek hatásait hosszú ideig hordozzák magukban az áldozatok. E traumák felvállalása rendkívüli bátorságot és pszichés erőt igényel, hiszen az egyénnek szembe kell néznie mindazzal a szégyenérzettel, bűntudattal, hibáztatással, amit az elkövető közvetített felé, mikor magyarázni próbálta tettét” – írja le Gerencsér Dóra, pszichológus az áldozatok helyzetét. „A Project Unbreakable során az áldozatok túlélőként definiálják magukat, így már nem passzív elszenvedőként gondolva újra, egy aktív értelmezési keretben, saját viszonyukat a történtekkel. Az erőszak felvállalása mérföldköve a gyógyulásnak, a teljes folyamat azonban sok időt és erőt kíván az egyén részéről, támogatást a környezet oldaláról, amiben hatékony segítséget tud nyújtani egy professzionális szakember.”

Grace arra kérte barátnőjét, hogy egy papírlappal, amelyre a támadója szavait („You wanted it, though” – „Pedig te is akartad”) írja fel, álljon a kamerája elé, majd az elkészült fotót feltöltötte az internetre. Bár egy kis figyelemkeltő kezdeményezésnek indult, néhány hónapon belül e-mailek százai érkeztek hozzá áldozatoktól, akik már túlélőknek nevezik magukat; a projektről kiderült nem csupán „kampány-jellege”, hanem komoly gyógyító hatása is van.

Az azóta közel kétezer megjelent képen különböző korú, származású és nemű emberek láthatóak, mind szexuális erőszak áldozatai – feltartott tábláikon közös a támadó (akik sajnos nagyon gyakran közeli rokonok, barátok) szavainak fájdalmas emléke. Sokan nem az erőszaktevő szavait, hanem csa Tévhit A bántalmazás a lakosságnak csak egészen elenyésző hányadát ládjuk, barátaik, párjuk reakcióját érinti idézik fel, mely legtöbb esetben az Tény Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere. Ez jelenleg áldozatban keresi és találja meg a Magyarországon mintegy félmillió bántalmazott nőt, és ennél hibást. A projekt igyekszik azon a valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint. téves közgondolkodáson változtat Tévhit A nők néha kiprovokálják, hogy verjék őket. ni, mely a támadót „menti fel” és Tény Senki sem érdemli meg, hogy megverjék még akkor sem, ha az áldozatot ítéli el a történtekért. idegesítően vagy zavaróan viselkedik. Egy érett személyiségű felnőtt A projekt weboldalát azóta a képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért. A felelősség azt terheli, Times a legfontosabb 30 Tumblr aki ütésre emeli a kezét. oldal közé sorolta, Grace Brown Tévhit Ha a nő nem ad okot rá, akkor nem is bántják. Csak tudni kell pedig amerikai főiskolákra és irányítani a férfit egyetemekre jár előadást tartani, Tény A bántalmazónak bármilyen indok elég lehet arra, hogy verést hogy felhívja a figyelmet a szekezdeményezzen. Gyakori, hogy indokai teljesen ellentmondanak xuális bűncselekményekről való egymásnak. kommunikáció fontosságáról. több: nane.hu

• 2014. április | www.humanamagazin.eu | 5

„Ne mondd el senkinek, még börtönbe kerül” „és az unokatesóid elítélnek majd” – Anya

„Pedig te is akartad”

Miért (nem) az áldozat a hibás?

„Nem? Csak ennyit tudsz mondani?”

6 | transhumana 03

Gerencsér Dóra még azt is elmondta, a társadalom is gyakran az áldozatot hibáztatja, „okokat keresvén az elfogadhatatlan és érthetetlen történésekre”. A projektnek a kezdetektől célja az ilyen társadalmi felfogáson változtatni. Ezek az előítéletek, amelyek az áldozat viselkedésében keresik az erőszak okait („biztos be volt rúgva”, „túl rövid szoknyában jár”) sokszor tévhitekre épülnek. A Nők a Nőkért Egyesület a családon belüli erőszakról a köztudatban lévő tévhiteket igyekszik érthetővé tenni. Gyakran ezek a téves megítélések tartják vissza az áldozatot a segítségkéréstől, illetve állítják be a támadót egy tetteiért felelni képtelen, sérült embernek és mentik fel az erőszak alól. •

A nőkkel szembeni erőszak

felszámolásáért szerző dr. S. A..

A nők által elszenvedett erőszak (angol nyelven: violence against women, azaz VAW), mint gyűjtőfogalom a valóságban sokféle és nagyon összetett élethelyzetet, magatartásformát, sérelmet, hátrányt képes magába sűríteni. A munkahelyen tapasztalt szexuális zaklatástól kezdve a kapcsolati erőszakon át a nemi erkölcs elleni bűncselekményekig a skála igen széles és szerteágazó. Ami közös tényező, az a sértetti oldal neme, tehát hogy az erőszakot kiváltó okot a nemi hovatartozásban kell keresni. Kutatások, felmérések sokasága mutatja, hogy a nemi alapú jogsértések elszenvedői egy nagyon kis arányú kivételtől eltekintve nők, ami indokolja az áldozatsegítő, illetve figyelemfelhívó munka kifejezetten nőkre összpontosító jellegét, az ő védelmük hangsúlyozását.

A

nők által elszenvedett erőszak (angol nyelven: violence against women, azaz VAW), mint gyűjtőfogalom a valóságban sokféle és nagyon összetett élethelyzetet, magatartásformát, sérelmet, hátrányt képes magába sűríteni.

A munkahelyen tapasztalt szexuális zaklatástól kezdve a kapcsolati erőszakon át a nemi erkölcs elleni bűncselekményekig a skála igen széles és szerteágazó. Ami közös tényező, az a sértetti oldal neme, tehát hogy az erőszakot kiváltó okot a nemi hovatartozásban kell keresni. Kutatások, felmérések sokasága mutatja, hogy a nemi alapú jogsértések elszenvedői egy nagyon kis arányú kivételtől eltekintve nők, ami indokolja az áldozatsegítő, illetve figyelemfelhívó munka kifejezetten nőkre összpontosító jellegét, az ő védelmük hangsúlyozását.

Az alábbiakban olyan kezdeményezéseket gyűjtöttem össze, amik saját módszereikkel igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a VAW a láthatatlanság szintjéről egyre többekhez jusson el (legyenek azok (potenciális) áldozatok, elkövetők, segítők, elbírálók, politikai döntéshozók...), és ezáltal hozzájáruljanak fokozatos felszámolásához.

V-nap és V-mozgalom A Valentin nap egyre több országban, a szerelmesek ünnepének, az egymás iránt érzett gyengéd érzelmek kifejezésének hivatalos időpontja. A lassan magát hagyománnyá kinövő globális szeretetáradat apropóján egy kirobbanó sikerű kezdeményezésnek (újfent az USA-ban) sikerült

a február 14-ét bearanyozó Valentin-nap kezdő V betűjét olyan témákra, fogalmakra irányítani, mint amilyen a Violence (erőszak), illetőleg a Vagina. Így válhatott mára a boldog (pár)kapcsolatok dicsőítésén túllépve ez a nap a bántalmazott, erőszakot elszenvedett nők érdekében való fellépés napjává is.

Eve Ensler (www.eveensler.org) 1998-ban New York City-ben állt elő egy meghökkentő, tabukat döngető alkotással, a Vagina monológokkal. A kísérletező színházi nyelvezet lehetővé tette az írónő számára, hogy eddig kimondatlan, kimondásra alkalmatlan vagy annak mélyen hitt szavak és tartalmak kerülhessenek nagynyilvánosság elé; megdolgozott, stilizált, vagy éppen a maguk nyers valóságában. A történetekben „a nők visszakövetelik a testüket, elmesélik me ger ő s z akolásuk történetét, vágyaikat, győzelmeiket, szégyeneiket, kalandjaikat” (E.E.), beszélnek arról, milyen képzeteket társítanak a vagina szóhoz, hogyan élik meg legbensőbb nőiségüket. Maga a szerző így nyilatkozik a darab jelentőségéről a könyv bevezetőjében. „Azzal, hogy felfedtem ezeket a nőkről és a legnőibb szervükről szóló, nagyon személyes történeteket, sikerült életre hívni egy szinte az egész világra kiterjedő mozgalmat, hogy véget vessünk a nők és lányok elleni erőszaknak. A mozgalom neve V-nap.” • 2014. április | www.humanamagazin.eu | 7

A „Kampusz” nevű (al)kampány keretében világszerte főiskolás, egyetemista diákok adják elő a monológokat, amihez bátran lehet csatlakozni. Ezzel egy újabb platform nyílik meg egy különösen fontos célközönséggel.

A tavalyi évben a budapesti CEU (Central European University) hallgatói is színpadra állították a darabot, amit online meg lehet nézni a onlineeducationfree oldalon.

One Billion Rising Budapest

A V-nap, a köré épülő mozgalom a színdarab színpadra viteléről, a nőkkel szembeni erőszak artikulálásáról és egyben adománygyűjtésről is szól. A kampány erőszakellenes csoportokat, programokat, menedékházakat támogat, valamint szolidaritást vállal az erőszakot elszenvedőkkel, és üzen azoknak, akik segíteni tudnak.

Az idei Valentin napon, vagyis V-napon Budapesten a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szervezésében a Nyugati téren gyülekeztek azok, akik magyar fordításban az „Egymillió nő ébredése” világméretű kampány részesei kívántak lenni, hogy zenén és táncon keresztül együtt bátorítsák az embereket arra, hogy mutassák meg szolidaritásukat. Jövőre miért ne lehetnénk még többen? Táncoljatok Ti is a Brake the Chain c. számra Valentin napon! Ahogyan Jaksity Kata bevezetőjében is elhangzott, a V-napon a világ minden táján nők ezrei teszik ezt a velük szemben megnyilvánuló erőszak minden formája ellen, valamint azokért, akik nem mernek előjönni az őket ért bántalmazások hatására, vagy azokért, akik már nem táncolhatnak.

Aztán mind feltöltik a performance-ot az internetre, így jobbnál jobb videók készülnek pl. a YouTube-ra.

A mozgalom alkalmat ad arra is, hogy felhívja a figyelmet az igazságszolgáltatás visszásságaira, szegényes eredményeire a nőkkel szembeni erőszak megítélése tárgyában.

Ebben a témakörben a budapesti gyülekezésen Spronz Júlia (a NANE és a Patent egyesület jogásza) fejtette ki véleményét, aki egymás után szenvtelenül sorolta a mai magyar esetjog kiragadott negatív példáit, nem egy közelmúltban hozott friss döntést külön kiemelve. „Én mindenféle megmozdulással kapcsolatosan azt gondolom, hogy a figyelemfelhívásra alkalmas, még akkor is, ha az én személyes ízlésemmel nem is esik egybe. Egyetlen kritérium, hogy ne legyen szexista, jóindulatú szexista sem. Meggyőződésem, hogy minél többféle formában érdemes próbálkozni a probléma felszínre hozásával, a kritika megfogalmazásával, az erkölcsi állásfoglalással, mert mindnek más a célközönsége,

A civil kontroll az igazságszolgáltatás felett, az átláthatóságot, elszámoltathatóságot szimbolizálja ebben az állampolgárok által többnyire ismeretlen, idegen, sajátos közegben.

Vagina monológok Magyarországon Magyarországon 2001-ben került színpadra az előadás, mely köré először tavaly szerveztek figyelemfelhívó kampányt; az ébredés tánca néven, a Mammut bevásárlóközpontban, 2013 Valentin napján. Játszották a darabot a Thália Új Stúdióban, és a Belvárosi Színházban is, aminek honlapján ez a leírás szerepel: „Ez a darab nem pornográf, nem trágár, de kíméletlenül őszinte és olyan dolgokról beszél, amikről nem szoktunk. Ez a darab az életről szól, mint minden színdarab, csak egy nagyon sajátos, izgalmas és szokatlan nézőpontból, – a vagina szemszögéből.” Egy előadás, ami megmutatta, hogy lehet ilyen kimondottan nőket érintő és talán éppen ezért elfojtott és rejtegetett tabutémákról, magyar színpadon is őszintén beszélni. Azt hiszem, már a jegy megvétele is deklarálja a nyitottságot.

8 | transhumana 03

és akiket egy radikális akció eltántorít, azok is lehet, csatlakoznak egy táncos eseményhez.”

A magyarországi V-nap zárásaként a szervezők a budapesti esemény résztvevőivel közösen levélben fordulnak a kormánypár tok és a kormány zati szerepvállalásra törek v ő pár tok képviselőihez, melyben az Európa Tanács 2011. május 11-én aláírásra megnyitott, a nők elleni erőszak, illetve a párkapcsolati erőszak minden formája elleni hatékony fellépésről szóló, ún. Isztambuli Egyezmény ratifikálását követelik.

16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen Hasonló világméretű kampány, azonban nem egy magánszemély inspirálta, hanem egy emberi jogok felett őrködő szervezethez köthető; az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez. November 25-ét az ENSZ hivatalos világnappá nyilvánította, melyen minden évben a nők elleni erőszak áldozataira emlékezünk és felhívjuk a közvélemény figyelmét arra, hogy a nők elleni erőszak felszámolása közös felelősségünk. Ez a nap az éves 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen kampány nyitórendezvénye.

A hazai 16 akciónap és nemzetközi endviolence programokat érdemes figyelemmel kísérni, csatlakozni a közösségi portálokon alakuló csoportokhoz. Ilyen esemény többek között Budapesten pl. a Néma Tanúk felvonulása, ami egy minden évben megrendezésre kerülő közös séta az erőszak áldozatainak tiszteletére. A rendezők minden évben valami új ötlettel készülnek a figyelemfelhívást elősegítendő. Tavaly ember nagyságú sziluett papírbábukkal vonultak a résztvevők az előre meghirdetett útvonalon, a láthatatlanság megtörését szimbolizálandó.

biztosítása’ azt jelenti, hogy önkéntesek rendszeresen látogatnak pl. testi sértés, emberölés (kísérlete), magánlaksértés, szemérem elleni erőszak, erőszakos nemi közösülés, gyermekelhelyezés, távoltartás megsértése tárgyában kitűzött tárgyalásokra, és tapasztalatot gyűjtenek az ott látottakról, hallottakról. Jelenlétük egyfajta civil kontroll az igazságszolgáltatás felett, az átláthatóságot, elszámoltathatóságot szimbolizálja ebben az állampolgárok által többnyire ismeretlen, idegen, sajátos közegben. A kezdeményezés hátterében az a felismerés áll, hogy mennyire fontos a társadalmi, civil kontroll ezen a területen is; és, hogy nem dughatjuk homokba a fejün-

A média, a nyilvánosság, a társadalom most már ne az áldozatokon keresse a fogást, hanem a jogalkalmazó szervek tevékenységét monitorozzák, és ott próbáljanak meg fejlődést számon kérni

Civilek a tárgyalóteremben A Patent Egyesület 2014. január és augusztus hó között bíróságfigyelő programot indított a családon belüli erőszakkal összefüggő büntető és polgári ügyek tárgyalásának monitorozására a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával. Mivel a bírósági tárgyalások főszabály szerint nyilvánosak, bárki ellátogathat és „beülhet” egyegy ügyet meghallgatni. A programszerű ’nyilvánosság

ket a visszásságok megtapasztalását követően. Ahogyan Spronz Júlia sokat mondóan megfogalmazta, „a PATENT fő üzenete az, hogy a média, a nyilvánosság, a társadalom most már ne az áldozatokon keresse a fogást, hanem a jogalkalmazó szervek tevékenységét monitorozzák, és ott próbáljanak meg fejlődést számon kérni.” Az egyesület várja olyan perben álló felek jelentkezését, akik szeretnék, ha ügyeikben jelen lennének a tárgyalóteremben monitorozó önkéntesek. • 2014. április | www.humanamagazin.eu | 9

graffiti: Banksy

Ahol mindig süt a nap

interjú Horváth Enikő Sokaknál az a már-már közhelyessé vált gondolat, hogy jobb adni, mint kapni, valódi tettekkel társul. A Bátor Tábor önkénteseinél biztos. Az ő önzetlen segítségükkel évről-évre több száz beteg gyermek élheti át az önfeledt gyermekkor néhány pillanatát.

Az

a már-már közhelyessé vált gondolat, hogy jobb adni, mint kapni, sokaknál valódi tettekkel társul. A Bátor Tábor önkénteseinek önzetlen segítségével évről-évre több száz beteg gyermek élheti át az önfeledt gyermekkor pillanatait.

A Bátor Tábor program 2001-ben alakult – komplex terápiás programokkal segítik a daganatos, cukorbeteg valamint krónikus ízületi gyulladással (JIA) és haemophiliával kezelt gyermekeket a gyógyulásban. A nyári gyermektáborok mellett ősszel és tavasszal Családi és Testvér Tábori lehetőségeket kínálnak. Egy-egy turnus alkalmával 850 gyermek vehet részt olyan különleges programokon mint az íjászat, a lovaglás, különböző kézműves játékok és a színjátszás. A gyermekek számára a gyógyszerek mellett elengedhetetlen, hogy egyéb kiegészítő gyógymódokat is megismerhessenek, mert a lélek legalább annyi odafigyelést és gondoskodást igényel, mint a test. A gyermekek önbizalma nő, hiszen változatos programokon próbálhatják ki magukat, ezzel pedig a gyógyulásuk irányába is egy fontos lépést tesznek.

A Bátor Tábor varázsa elsősorban abban rejlik, hogy az önkéntesek (tábori nevükön cimbik) hihetetlen energiával és önzetlen figyelemmel próbálják a gyermekekkel elfeledtetni, ha csak néhány napra is, a rengeteg küzdelmet és harcot, valamint a mindennapok szomorúságait.

A Táborhely Hatvan város szélén található, aminek programhelyszíneit a krónikus beteg gyerekek igényeihez igazodva alakították ki. A tábor gondolata azoknak az orvosoknak, pedagógusoknak és pszichológusoknak köszönhető, akik 1997-ben jártak a Hole in the Wall szövetséghez tartozó, írországi Barretstown élményterápiás táborában,

s hazatérve elhatározták, hog y Magyarországon is létrehozzák ír mintára a Bátor Tábort.

2001-ben már 33-35 daganatos gyermek táborozhatott; 2002-ben és 2006-ban más betegséggel küzdő gyerekeknek is lehetőségük nyílt rá, hogy egy életre szóló élményben legyen részük.

A Bátor Tábor tagja a SeriousFun Children’s Network-nek, amelyet az Oscar-díjas színész Paul Newman alapított 20 évvel ezelőtt. A nagyszerű kezdeményezés gyorsan követendő példaként lépett elő. A nemzetközi táborszövetségnek világszerte 11 olyan tagja van, amelyek élményterápiás módszerekkel táboroztatnak krónikus beteg gyerekeket.

A Bátor Tábor mind élményterápiás módszereit, mind pedig a gyerekekhez való hozzáállását tekintve Közép-Európában egyedülálló kezdeményezéssé nőtte ki magát –

Miután megismeri az ember ezeket a gyerekeket, elég gyorsan rájön, hogy mennyire nem tudja megbecsülni azt, amije van és túl sok apróság miatt szomorodik sokszor el. mindezért a gyermekeknek és családjaiknak fizetni sem kell. „Feladatuk”, hogy önfeledten élvezzék a Táborban eltöltött napokat, s hogy ha csak egy rövid időre is, de az egyetlen problémájuk az legyen, hogy éppen melyik érdekes játékon vagy foglalkozáson vegyenek részt.

Azok az önkéntesek, akik még nagyobb kalandvágyat éreznek magukban, Európában vagy a tengerentúlon is csatlakozhatnak a munkához. Mivel a tábori önkéntesség alsó korhatára 20 év, így ez a lehetőség a fiatalabbak számára is jó alkalom, hogy felélesszék a bennük szunnyadó elhivatottságot. Természetesen a személyi • 2014. április | www.humanamagazin.eu | 11

Mit adott számodra a program?

Erőt, szeretetet, örömet és vidámságot, nézőpontváltást, barátokat, megbecsülést, kihívásokat és azoknak a leküzdéséhez erőt, segítséget és sok életre szóló élményt. Ha pillanatokra bontanám le az ott eltöltött napokat, akkor elég hosszan tudnám még ezt a sort folytatni, mert szinte minden egyes gyerek és közös program ad valamit az embernek.

Hamvas Borbála

jövedelemadó egy százalékának felajánlásával is lehet támogatni a Tábort, sőt, a tábor szervezői különböző tippekkel szolgálnak az adományozókedvű friss házasoknak: az esküvői ajándékok felajánlása vagy a menyasszonytánc során gyűjtött pénz jótékony célja történő ajándékozására buzdítanak.

Hamvas Borbála, 23 éves egyetemi hallgató, és már többször részt vett segítőként a Bátor Táborban. Elsősorban segítőkészsége és a barátok élménybeszámolói miatt jelentkezett, és mint oly sokan, élete egyik legmeghatározóbb élményeként tartja számon.

Először két jó barátomtól hallottam a Bátor Táborról. Nem mondtak róla nagyon sokat, csak annyit, hogy hihetetlenül és mindenképpen jelentkezzek. Ezek után kezdtem kicsit utána olvasni, hogy miről is szól a tábor. Amellett, hogy biztos forrás garantálta nekem, hogy életem egyik legjobb élménye lesz (ami igaz is lett), az motivált, hogy segíthessek én is ezeknek a gyerekeknek, hogy jól érezzék magukat a táborban. Arra gondoltam, hogy ha én lennék az ő helyükben, akkor én is nagyon örülnék, ha lenne ilyen tábor és lenne ennyi önkéntes, aki segít a tábor szervezésében vagy lebonyolításában.

A gondolkodásmódodat formálta az ott eltöltött idő?

Mindenképpen. Szerintem nincs olyan önkéntes, akit valamilyen formában ne változtatna meg a tábor. Általában pozitív hozzáállásom van a világhoz és az emberekhez, viszont nekem is megvannak a hullámvölgyeim és az önsajnáló pillanataim. Azonban miután megismeri az ember ezeket a gyerekeket, elég gyorsan rájön, hogy mennyire nem tudja megbecsülni azt, amije van és túl sok apróság miatt szomorodik sokszor el. A gyerekek nagy részének a gyermekkora túl korán megszakad vagy túl sok negatív élménnyel és nehézséggel társul. Betegségük a mindennapjaik része és ezzel nem lehe(tett) egykönnyen megbarátkozni. Mégis a táborban szinte nem lehet olyannal találkozni, aki ne mosolyogna, ne vidáman menne egyik programról a másikra. Annyi mindennel kellett már megküzdeniük vagy küzdenek meg éppen most is, mégis ott a táborban ez szinte senkin sem vehető észre. Legtöbbjük azon izgul a leginkább, hogy milyen is lesz a lovaglás vagy a bátorkodás. Ezek után nem tudja az ember nem átértékelni a saját életét és hozzáállását az élethez.

Mi volt számodra a legmeghatározóbb, legmaradandóbb élmény?

Erre nehéz válaszolni, mert annyi élményben volt részem, hogy nem lehet csak egyet kiemelni. A sok gyerek, a többi önkéntes és a programok egyben határozzák meg és adják

Nincs olyan önkéntes, akit valamilyen formában ne változtatna meg a tábor.

12 | transhumana 03

meg ezt az „életem legjobb tábora” érzést. Most talán az esti beszélgetéseket emelném ki. Ilyenkor házanként ös�szegyűlik minden gyerek és cimbi, és minden gyerek elmeséli a napját, vagy a napjának egy részét, ami fontos volt neki, vagy ami tetszett. Annyira jó hallgatni és hallani, hogy mennyire élvezték a kézműves foglalkozást, a bátorkodást, az esti játékokat vagy éppen az esti táncot. Mert ugye mi azért vagyunk ott, hogy ők jól érezzék magukat és ilyenkor ők visszaigazolnak és megerősítenek engem abban, hogy jó az, amit csinálok és érdemes tovább csinálnom. •

Tanoda, a kitörés kezdete szerző Farkas Bálint XIII. kerületi tanoda története 2006-ra nyúlik vissza, ekkor indította be a roma nemzetiségi önkormányzat a kultúrkuckó programot. A gyerekek heti három alkalommal bemehettek az irodába, ahol lehetett használni az internetet – akkoriban sokaknak még a számítógép is újdonság volt – és rendszeresen beszélgethettek a cigány kultúráról, nyelvről, hagyományról. Erre szükség is volt, mert Jakab Sándor, az önkormányzat elnökének elmondása szerint kevés a kerületben a tradicionális cigány család.

A

Jakab Sándor 2006 óta Budapest XIII. kerület roma nemzetiségi önkormányzati elnöke, korábban képviselőként dolgozott a testületben. Többek között beindította a kerületi tanodát, ahol többségében hátrányos helyzetű, rendszeresen szegény családból származó, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek korrepetálását segíti egész évben. Munkájáért nem kap tiszteletdíjat, közmunkásbérből tartja fenn magát

Az új program hamar kinőtte magát, 2007 végétől már a kerületi prevenciós központtal működtek együtt, beindították a tanodát, a lemaradó gyerekeknek segítettek a tananyag pótlásában. A finanszírozásba 2009-től a kerületi önkormányzat is beszállt, így a közmunkaprogram keretében már fel tudtak venni pedagógusokat is, a képviselőtestület tagjai pedig önkéntesként segítettek.

Az első nyári tanodából a csoport 80 százaléka ment át a pótvizsgán, ez jó eredmény volt, nem lehetett itt megállni. A programba bevonták azokat a gyerekeket is, akik magaviseleti problémák miatt magántanulók lettek. Eleinte annak is örültek az iskolák, ha valaki ünneplőben ment az évnyitóra. Ma már az is megesik, hogy valamelyik iskolaigazgató telefonál, és megköszöni, hogy foglalkoznak a gyerekekkel, látszik az eredmény. 2010-ben csatlakozott a projekthez – állítólag máig nem tudni, hol hallottak róla – a Roma Oktatási Alap és az ELTE is, gyakornok hallgatók jöttek segíteni a korrepetálásban.

Pénznek soha nem voltak bővében, a pedagógusokat közfoglalkoztatottként alkalmazták, amiért mindig lobbizni kellett, mert a kerületek egy fix kvótából gazdálkodnak. • 2014. április | www.humanamagazin.eu | 13

A tanoda

A munkaügyi központ megítélte nekik a pénzt, a költségek 70 százalékát fedezték, a maradék harmincat pedig a kerületi önkormányzat állta.

A tanoda jelenleg nyaranta működik, két pedagógussal és önkéntesekkel, év közben pedig a kerületi Berzsenyi Dániel Gimnázium diákjaihoz látogathat heti kétszer korrepetálásra az, aki úgy érzi, rászorul.

A tanodában az elmúlt évek alatt eddig körülbelül százharminc – száznegyven gyerek fordult meg, sokan éveken át jártak ide tanulni. Cigányok és nem cigányok vegyesen jöttek, és nem csak a kerületből: már Zuglóból is, Újpestről is hordják a gyerekeket. Híre ment a tanodának, ráadásul nagyon kevés a hasonló kezdeményezés.

Gyakran jönnek olyanok is, akik semmiből nem buktak meg, csak bejárnak gyakorolni. Sándor szerint már most sokan kérdezik, jöhetnek-e idén nyáron. Általában 14 | transhumana 03

a pót vizsgára kötelezettek többsége átmegy a vizsgán – tavaly és tavalyelőtt például mindenki –, bár ez azért nem ilyen egyszerű. A kisebbekkel a legnagyobb baj az éretlenség, sokan nem tudnak negyvenöt, de gyakran öt percet sem nyugodtan végigülni, az idősebbeknek pedig már több éves lemaradása van. Tavaly is akadt olyan nyolcadikos, aki az összeadás és kivonás jeleket nem ismerte fel, és nem tudta, mik azok a negatív számok. Az ilyen esetekben gyakran a családi háttér is elég problémás, az iskola pedig már nem fogja visszatartani a diákot. Nem feltétlenül azért, mert meg akar szabadulni tőle, hanem mert nem tud segíteni rajta, elfogytak az eszközei.

Ez egy lélekőrlő feladat az iskolákban tanító pedagógusoknak is. Belefáradnak, és előfordul néha, hogy egy-egy diák befenyíti őket. Pedig Sándor úgy látja, hogy rövid távon is lenne megoldás. „Vannak olyan emberek, cigány emberek, akik ezeket a konfliktusokat tudják kezelni, tudják tompítani, mert mindkét féllel szót értenek.”

Ha lenne erejük az iskoláknak ezzel foglalkozni, ő pontosan tudja, hogy kik azok a Szabolcs utcából, a Csángó utcából, a zűrösebb környékekről, akik segíthetnének a konfliktuskezelésben.

Van persze ellenpélda is: egy volt tanodás, most szakácstanonc, az átlaga 4,5, érettségizni akar. Pedig börtönbe került anyja-apja, gondban van a lakhatással, nagyon problémás az egész család. Sándor elmondja, hogy „aki ki akar törni ebből a közegből, annak a kezét nem szabad elengedni, és ha anyagiakban csak egy kicsit jobban állnánk, a kissrác már régen sínen lenne.”

A tanoda másik nagy előnye, hogy a gyerekek nem csak tanulnak, hanem a nyár folyamán kirándulni is elmennek. Eddig minden évben sikerült összekaparni annyi pénzt, amiből tellett egy pár napos balatoni utazásra, tavaly pedig sikerült megszervezni még egy fürdőzést is a Dagály strandon.

Idén azonban úgy néz ki, hogy a munkaügyi központ nem segít tovább a finanszírozásban, nincsen pénz a pedagógusok bérére. Még nem adták fel, lobbiznak, és a kerületi szociális bizottságnál is pályázni fognak, ezt a költséget valamiből állni kell.

A tanoda azonban nem csak a gyerekekkel törődik: 2013 nyarán a Great Lakes Consortium is csatlakozott a projekthez. Ők egy közösségszervezéssel foglalkozó szervezet, akik felmérték a tanodás családok lehetőségeit, beszélgettek a szülőkkel, meghallgatták a problémákat, hogy aztán közösen próbáljanak fenntartható megoldásokat találni. A legtöbb cigány családnak ugyanis itt nincs munkája. A legutóbbi népszámláláskor nagyjából ezernégyszázan vallották magukat cigánynak, a nemzetiségi önkormányzat is bátorította őket, alkalmaztak cigány kérdezőbiztosokat is, de Sándor elmondása szerint még így is mintegy négyszer-ötször többen vannak a kerületben, mint ahányan cigánynak vallották magukat, néhány éve pedig még tíz-tizenkétezer főt tett ki a közösség. „A diplomásokat egy kezemen meg tudom számolni, szakmunkás sincsen sok, és van, akinek a nyolc általános sincsen meg.” – meséli.

sem tartja rossz ötletnek. Néhányaknak a legrászorulóbbak közül legalább munkahelye lenne, ha pedig ezen felül is keletkezik bevétel, annak is megvan már a helye: „ha ez egyszer működni fog, akkor lesz egy ösztöndíjunk, vendéglátásban tanuló fiatalok, mindegy, hogy cigány vagy

„aki ki akar törni ebből a közegből, annak a kezét nem szabad elengedni, és ha anyagiakban csak egy kicsit jobban állnánk, a kissrác már régen sínen lenne.” magyar, jöhetnének ide gyakorlatra.” A cigányok szerinte egyébként sokszor gyakornoknak sem tudnak elmenni, senki nem hajlandó alkalmazni őket. Azt is szeretné, ha az étkezdében havonta egyszer kiállításra kerülhetnének a legtehetségesebb fiatal képzőművészek művei is.

Rengeteg terve és ötlete van, hogyan tudná a helyiek életét kicsit megkönnyíteni, a tanodát tovább működtetni, az irodát csinosítgatni. „Ez nem csak az én felelősségem, hanem mindannyiunké, és minden jóérzésű ember segít”, majd hozzáteszi: „ – gondolom én.” Úgy tűnik sajnos, hogy a rendszer újratermeli a saját szegényeit, a hátrányos helyzetűeket, a számolni nem tudó nyolcadikosokat, és mindezt megváltani kevés egy tanoda. Ahhoz viszont nagyon is elég, hogy néhányaknak egy kicsit segítsen tájékozódni, hogy fogódzót adjon a fiataloknak, ha a család nem tud, vagy nem akar mögéjük állni, hogy segítsen néhány családnak, ha mást nem, életben maradni, és hogy valahogy ki lehessen bírni, amíg a rendszer ontja magából a lemaradókat, akiket mindenhol csak koloncként kezelnek, és akikkel amúgy a kutya nem törődik. •

„Ez nem csak az én felelősségem, hanem mindannyiunké, és minden jóérzésű ember segít”, majd hozzáteszi: „ – gondolom én.”

Az interjú alatt két dolgot hangsúlyoz folyamatosan.

Az egyik, hogy mindenkinek segíteni kell, akinek szüksége van rá, nem nézhetjük, hogy cigány-e vagy sem. A másik pedig: tanulni, tanulni, tanulni. A gyerekeknek is folyton ezt mondja, hogy nincs más út, és a szülőkkel is ezt próbálja megértetni. A jelenlegi helyzet viszont katasztrofális, sokaknak egy kiló kenyerük nincs otthon, még közmunka se jut nekik. Ezért a tanodában mindig kapnak a gyerekek meleg ebédet, ha marad a szülők is esznek. Ráadásul úgy tűnik, hogy az elmúlt években-évtizedben ahelyett, hogy javult volna a helyzet, csak még lejjebb csúsztak azok, akik amúgy is a legszegényebbek közé tartoztak.

Ezért most egy olcsó étteremben gondolkodnak, amit Sándor szociális étkezdének hív. Komoly tervei vannak arra nézve is, hogyan lehet majd patronálni a helyieket, ha nyereségesek lesznek. Csináltatott egy megvalósíthatósági tanulmányt és már a szövetkezetet is megalapította, ami működtetné a projektet. Sok irodaház van itt a környéken, a tervek szerint bérelnének egy helyet, ahol a közelben dolgozók meg tudnának ebédelni, de a házhoz szállítást

Több szálon is személyesen érintett vagyok, a kerületben lakom, a Berzsenyiben végeztem, 2013 nyarán a tanodában önkénteskedtem, Sándor személyes ismerősöm. A cikk saját tapasztalataimon, korábbi beszélgetéseken és az interjún alapul.

Fontos még megjegyezni, hogy a tanodából úgy nem mehettem haza, hogy nem ebédeltem meg, mert olyan nem volt, hogy majd pont nekem (vagy bármelyik önkéntesnek) ne jusson ebéd.

2014. április | www.humanamagazin.eu | 15

Otthonom a hátizsákom

fotó: Lépold Zsanett

interjú Lépold Zsanett Milyen érzés lehet, ha egyetlen biztos pont van az életedben, és az egy hátizsák? Ha egyedül állsz, szemben a kihívásokkal, az ismeretlennel, támogatás, védelem, szülői feddések és biztatások nélkül?

Egy állami gondozásban élő fiatal számára sokszor már születése pillanatában eldöntettett, hogy nehezebb sorsa lesz, mint szerencsésebb, családban nevelkedő társainak.

M

it tehet egy lelkes és kreatív fiatal azért, hogy az őket befogadó, de elemeiben recsegő-ropogó ellátórendszert, ami emberéletekről dönt, segítse? Hogyan kapcsolódik össze egy állami gondozásban élő kisgyerek élete családban nevelkedő társáéval?

Kovács Bori, a CÓKMÓK megálmodója, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egykori hallgatója az ötletről, a motivációról és a projekt sikerességéről mesélt.

A CÓKMÓK egy olyan kezdeményezés, ahol egy terméken keresztül szeretném segíteni az állami gondozásba vett gyerekeket, tulajdonképpen ez egy induló társadalmi vállalkozás első projektje. A CÓKMÓK egy hátizsák, amely kifejezetten az állami gondozásba vett gyerekek élethelyzetét alapul véve lett megtervezve. Amikor kiemelik őket a családjukból, először egy 16 | transhumana 03

befogadó (átmeneti) otthonba kerülnek a gyerekek, ahol maximum 6 héten keresztül tartózkodhatnak, és ez alatt az idő alatt dől el, hova kerülnek tovább – nevelőszülőkhöz vagy gyermekotthonba. Sok esetben ez nem egy végső állomás az életükben, hanem gyakran váltanak családot, otthont miközben felnőnek. Tulajdonképpen a CÓKMÓK egy titkos szekrény, olyan tároló, ahol a legféltettebb tárgyait, kincseit tárolhatja, és hordozhatja magával.

Nemcsak egy hátizsák, hanem beltérben is használható, akár a szék háttámlájára is akaszthatja, vagy az ágy szélére. a A hátizsák otthonteremtő funkciót tölt be a takaróval együtt, ami szintén része a csomagnak, és a komfortérzet növeléséhez kíván hozzájárulni.

Hogyan jut el a hátizsák a gyermekekhez?

A befogadó otthonba került gyerekekhez akkor kerül a CÓKMÓK, ha bárki megvásárolja azt a saját gyerekének; ugyanis ekkor kettő terméket vesz meg, amiből az egyik a vásárlóé, míg a másikat mi odaadjuk a TEGYESZ-nek (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat), akiknek a

befogadó otthonaival tartjuk a kapcsolatot. A táskatulajdonosok tulajdonképpen egy közösségbe kerülnek, tehát ezen a támogatáson kívül mi egy közösséget is szervezünk a CÓKMÓK köré. További célunk, hogy azok a gyerekek, akik kaptak ilyen hátizsákot, megismerkedjenek egymással. Közös gyerekprogramokon keresztül találkozhatnak, de nemcsak ők, hanem a szülők is eljönnek ezekre a foglalkozásokra.

Eddig hány gyermek kapott táskát?

Egyelőre 59 darab kelt el. Összesen 23 vásárlónk volt.

Megoszlik a szám, hiszen van olyan, aki hármat vett magának és kettőt adományozott, vagy aki csak a gyerekotthonban élőknek vett. Az Alföldi utcai befogadó otthonban 17 gyereknek már van, akik azóta már el is kerültek onnan, és azóta gyűlt még. Elsősorban 5-12 éves gyerekeknek szól a program, de előfordult, hogy 3 éves kisgyereknek is vásároltak a szülei táskát.

Honnan jött az indíttatás, hogy formatervező legyél, és milyen utat kellett végigjárnod a diploma megszerzéséig?

Az ELTE-n kezdtem a felsőoktatási tanulmányaimat angol szakon. Ott nagyon elgondolkoztam, hogy jó úton járok-e. Mindig kacérkodtam a MOME gondolatával, mivel az apukám építészmérnök, anyukám pedig bőrműves és textil szakon végzett annak idején az Iparművészeti Főiskolán. Az ő világszemléletüket illetve alkotótevékenységüket megismerve nőttem fel.

Amikor bekerültem az ELTE-re akkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy ha nem csinálok valami hasonlót, akkor kiszakadok abból a környezetből, amiben ők vannak. Úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát.

Rájöttem, hogy igazából hiányozna, ha magam nem űzhetnék a szüleimhez hasonló alkotótevékenységet. És végül felvettek. Határozott döntés volt a választás, hogy formatervező szakra akarok menni, valahogy ebben láttam a legtöbb perspektívát.

jött létre, amelyeket Szentpéteri Márton szervezett.

Ezekre az órákra angol és holland tanárok jöttek hozzánk az egyetemre, és helyi problémákra reflektáló feladatokat oldottunk meg velük. Például egy kurzus keretein belül a Fedél Nélkül terjesztőivel foglalkoztunk, ami nagyon érdekes volt. De akadt olyan is, hogy Budaörsön az ottani lakóközösséget céloztuk meg. Mindezek után elindult 2010-ben az Ecolab Barcza Dani vezetésével, és én azonnal csatlakoztam hozzájuk. Az első nagy feladatunk a veszprémi „Pokoli Toronynak” az újragondolása volt, ahol a Máltai Szeretetszolgálat vette fel a kapcsolatot az egyetemmel. Később külföldön is volt lehetőségem megismerkedni a társadalmilag felelős tervezéssel, amikor Erasmus-szal voltam Dániában. Ott általános az, hogy a tervezőket bevonják a társadalmi problémák kezelésébe, és rendkívül sok designügynökség foglakozik állami megbízásokkal, amibe beletartozik például a hulladékgyűjtés, a hulladékhasznosítás kérdése, vagy a börtönök, kórházak, önkormányzatok működése. Azt tapasztaltam ott, hogy a kisebb ötleteket is komolyan veszik, és azonnal megcsinálják. Nagyon gördülékenynek és bátornak érzem ezen a téren a dánokat, nem ijednek meg a változásoktól, vagy az újszerű gondolkodástól, megoldástól, hanem inkább lelkesednek ezekért.

A diplomamunkád, azaz a CÓKMÓK alkotási folyamata során végig társadalmi problémára kívántál megoldást találni, vagy más indíttatású ötletek is felmerültek benned?

Abszolút az volt a szándékom, hogy egy ilyen projektet vigyek végig. Mindig ezt szoktam mondani, hogy a diploma a legalkalmasabb lehetőség arra, hogy kipróbáld a

Engem a küldetéstudat az, ami a leginkább vezérel. Számomra temérdek sikerélményt hozott, mert nagyon megmozgatja az emberek fantáziáját, ha ilyen jó cél érdekében küzd valaki.

Mennyire volt lehetőséged tanulmányaid során társadalmilag felelős tervezésben részt venned, vagy volt-e olyan feladat, ahol hasonló jellegű problémára kellett tervezned?

Abszolút volt. Rendkívül jó ráeszmélés volt számomra már a második évtől kezdve, hogy van ilyenfajta irányultsága a designnak. Tudatosult bennem, hogy a formatervezéssel akár hátrányos helyzetben élők számára próbálhatunk mindenféle megoldást nyújtani, ami pozitív irányban befolyással lehet az ő életükre. Első találkozásom ezzel a területtel egyhetes kurzusokon keresztül

saját érdeklődési területed, és az irányultságod alapján válassz egy témát, amit aztán végigviszel. Szeptemberben kezdtem el gondolkodni, hogy mi legyen a konkrét téma, mi az, ami igazán érdekelne engem. Januárban felvettem a kapcsolatot Tölg-Molnár Zsófival, aki gyermekpszichológus. Ő mesélt nekem az államilag gondozott gyerekekről valamint az átmeneti otthonokról, ahol az átmeneti szituáció egy nagyon érdekes pontja a rendszernek. Ekkor hallottam róla, hogy léteznek ilyen kríziscsoportok, ahol a gyerekekkel érdemes lenne foglalkozni. • 2014. április | www.humanamagazin.eu | 17

Ezzel foglakozni hihetetlen jó érzés. Ez egy olyan terület, ahol nagyon megéri bármit csinálni. Legalábbis itt kiemelten érezheti az ember azt, hogy ennek van értelme. Rengeteg a kihívás, és sok olyan terület van, amire ráfér a beavatkozás. Engem a küldetéstudat az, ami a leginkább vezérel. Számomra temérdek sikerélményt hozott, mert nagyon megmozgatja az emberek fantáziáját, ha ilyen jó cél érdekében küzd valaki. Egyszerűen jó érzés ilyen dolgokkal foglalkozni.

A CÓKMÓK drágának számít a hátizsákok világában, miért pont ennyibe kerül?

Mert itthon gyártjuk, és nem lehet olcsóbban kihozni. Tisztában vagyok vele, hogy drága, de így is nagyon letornáztuk az árát, mert ez már egy újratervezett táska, ahhoz képest, ami a diplomamunkám volt.

Egyszerűen kicsik vagyunk, hogy nagy tételekben vásároljunk anyagot és gyártassunk. Ilyen szinten kicsik vagyunk, ugyanakkor nekünk szériagyártásban kell gondolkodni. Ezt a feladatot bérmunkával oldjuk meg, ami egyébként egy munka-rehabilitációs varróüzemben történik. Ennek kifejezetten örülünk, mert ezáltal is egy társadalmi küldetést teljesíthetünk. Itthon sajnos nem lehet felvenni a versenyt a nagy multi cégekkel a táskagyártás területén, ez egy nagy probléma. Az ös�szeállítása az még kivitelezhető, az elég fotó: Lépold Zsanett Kovács Bori jó áron van, viszont az anyagbeszerzés nagyon nem kedvező. Eleve probléma az Mint mondtad, külföldön már kialakult a társadalmilag anyagválaszték itthon, illetve az árak sem túl barátiak. felelős tervezés kultúrája, milyen jövőt látsz hazánkban ennek megvalósulására?

Akkor ezek szerint nem is lehetne egy kistestvér váltoNagyon remélem, hogy kialakul. Az én szememben is egyre zatát megvalósítani a CÓKMÓKnak? nagyobb hangsúlyt kap ez az irányvonal. A CÓKMÓK nagyon Az a baj, hogy azon nem múlik az összeg, ha mondjuk öt jó példája, hogy az emberekben van nyitottság és érdeklő- centivel kisebb. Ezen az ügyön rajta vagyunk, megpródés. Most már megszoktam, de egy éven keresztül mindig báljuk kitalálni, hogyan lehetne megoldani. Szeretnénk nagyon meglepett, hogy mennyire pozitívan állnak hozzá más termékeket is kitalálni, amik hasonló céllal készülaz emberek, egyébként főleg a fiatalok azok, akikben meg- nének, de mondjuk az előállításuk olcsóbban kivitelezhelepően nagy a kezdeményező készség. Szerintem nagyon tő. Abszolút a terveink között szerepel, hogy nyissunk a sokan gondolkoznak ilyen önálló kezdeményezések megva- nagyközönség elé, mert tényleg nem tudja sok mindenki lósításán. Az, hogy felsőbb körökben ez mikor fog tudato- megengedni magának, még ha érdeklődne is a dolog iránt. sulni, mikor fogják használni, az jó kérdés, azt nem tudom. De az is benne van a pakliban, hogy ennek a finanszírozását valamilyen kreatív módon megoldjuk, ezen folyamaMivel ösztönöznél más tervezőket, hogy kövessék a pél- tosan gondolkodunk, de egyelőre nincs jó megoldásunk dádat, és egy társadalmi problémára reflektálva próbál- rá. De lesz más termék, ami még ha nem is kistestvér, de janak meg alkotni? elérhetőbb lesz az emberek számára. • 18 | transhumana 03

graffiti: Banksy

Magad, uram, ha nincs nagymamád! pótnagyi hálózat, avagy önkéntesség a gyermekvédelemben

szerző Varga Anikó Mit tegyenek a kisgyermekes szülők, ha nem tudnak kire számítani a hétköznapi logisztikai feladatok ellátásában? Ha a nagyszülők még maguk is aktív tagjai a munkaerőpiacnak vagy vidéken élnek, esetleg betegséggel küzdenek, a kisgyermekes szülők magukra maradnak. Eltűntek a klasszikus, többgenerációs nagycsaládok, ahol a feladatmegosztás családon belül automatikusan történt. Nem létezett háztartás-vezetési jártasság nélküli anyuka, sem szülői felügyeleti probléma.

V

áltozik a társadalom és nem ad választ a hiányokra. A KSH legfrissebb adatai szerint hazánkban száz aktív korú lakosra 65 gyermek- és időskorú jut, a két szélső halmaz „egymáshoz rendelése” pedig külső segítséget igényel, ami egyúttal egy olyan védőhálót is sző körénk, aminek köszönhetően sokan elhihetjük, amit Ábel: azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk benne.

Az Otthon Segítünk Alapítvány 1973-ban, Angliából indult nemzetközi útjára, ma már az öt kontinens, 22 országában köti össze, azonos értékek és elvek alapján a „keresletet” a „kínálattal”.

Az egyik oldalt azok a fiatal szülők képviselik, akik iskoláskor alatti gyermekeiket többnyire nagyszülői segítség nélkül nevelik. Tipikus példa a jobb megélhetés reményében városba költöző fiatalok, s a vidéken „hátrahagyott” nagyszülők esete, gyakori az ikerszülés, illetve a kis korkülönbséggel egymás után születő testvérek nevelésének, ellátásának nehézségei. Gyakori a sérült gyermek gondozása körüli segítség kérése – főleg, ha úgy érzik, az ép testvérre kevés idő jut, valamint gyakori a vizsgaidőszakban segítségért kiáltó anya.

Másik oldalon azok a potenciális „pótnagyik” állnak, akiknek családi és egzisztenciális stabilitására talán • 2014. április | www.humanamagazin.eu | 19

graffiti: Banksy

egyedül az önzetlen segítségnyújtás kielégületlensége vet árnyékot.

Az önkéntes segítők tábora csak nálunk, 25 településen közel 700 fő. A jelentkezők két társadalmi csoportból érkeznek: gyakori, hogy gyermekeik nevelése folytán otthon töltött hosszú évek után elavultnak érzik a még „lánykorukban” megszerzett képesítést, valamint az oklevél szerinti tudásuk tekintetében, a kihagyott évek után, vajmi kevés szakmai önbizalommal állnak a HR-esek elé. A gyes ideje alatt nem volt idő, sem motiváció lépést tartani a szakmai ismeretek frissítésével, s azt behozhatatlannak látják. Ha egyáltalán kihívásnak érzik, hiszen sokan pont a gyermekeikkel otthon töltött idő alatt csodálkoznak rá, mit is akartak ők a megszerzett képesítésükkel, hiszen valójában a szociális szektor irányába kanyarodnának.

Számukra az Otthon Segítünk Alapítvány önkéntes családsegítő tevékenysége jelenti azt az atipikus foglalkoztatást, amely saját képességeik kibontakoztatása, ambícióik kielégítése mellett, kisgyermekeik ellátásával is összeegyeztethető. Ismerjük a gyermekbetegségek és az iskolai szünet idejének sokszor megoldhatatlan logisztikai feladatait, számukra az önkéntes munka felvállalásával nem kell sakkozni a szabadság-kiírásokkal. A fiatal, agilis nagycsaládos anyák, az Alapítvány szervezőjeként, többnyire saját településükön, kerületükben alapítják meg és működtetik a helyi csoportot.

20 | transhumana 03

Önkénteseik másik nagy csoportját a „friss nyugdíjasok” képezik. Munkahelyük adta (egykor talán átkozott) leterheltség hiánya, most iszonyú űrt képez hétköznapjaikban. Társadalmi hasznosságukat megkérdőjelezik, holott szellemileg és fizikailag teljes életet élnek. Többnyire még nincsenek unokáik, pedig ebben az életkorban már erős hiányát érzik a nagyszülői szerep betöltésének, annak minden örömével, feladatával. A szervezethez csatlakozással leveszik gyermekeik válláról a sürgető „feladatot”, hiszen egy nagyon kedves fiatal családnál átmeneti vigaszra lelnek. Segítenek a háztartás vezetésében, a gyermekekkel történő kimozdulásban: játszótér, bevásárlás, orvoshoz kísérés jellemző. Játszanak az egyik szobában, míg a másikban vizsgára készül az anya, vagy az újszülöttel átvirrasztott éjszakák után, végre nyugodtan alszik egy órát. A két fél között bizalmi-baráti viszony alakul ki, amelybe nem fér bele az ellenszolgáltatás, sem az „adósság” érzése. Az önzetlenség és az elfogadás képessége ugyanis tanulható.

Az önkéntesek képzése nemzetközi tematika alapján történik. Az Otthon Segítünk Alapítvány képzési partnere a SOTE Magatartástudományi Intézete – ők választják ki a szervezőket, valamint a feladatok ellátására történő felkészítésükben, 130 órában, tréneri feladatokat látnak el.

Az egyes településeken már a képzett szervezők készítik fel a családokat látogató önkénteseket. Az ötven órás

képzés önismereti, szervezetfejlesztő jellegű, és lefekteti a közös munka alapjait. Észrevétlenül von hálót a lakóközösség köré a családsegítő tevékenység, az egymás mellett élő emberek kezdik megismerni egymást, s megérzik azt, hogy valakinek fontosak, valahol szükség van rájuk.

Egyik belvárosi család segítségkérésre, a segítésre már évekkel korábban felkészített szomszéd volt a megoldás – a házon belül semmit sem tudtak egymásról.

A kisgyermekes szülők az óvodában, játszótéren mesélnek a hozzájuk járó segítő lehetőségéről, s a neki köszönhető szabadidejükről, így egymás után jelentkeznek az átmenetileg elakadást érző családok.

Az Otthon Segítünk Alapítvány, mint egy nagy család, helyi és szervezői szinten havonta, országos szinten évente találkozik, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat, a személyeseket és a titoktartás etikai szabályait megtartva, a szakmait is.

Az alaptevékenységen túl piros és kék színű babazászlóval köszöntik a Budapesten (és egyre több vidéki városban) született babákat,– hiszen ne csak a halálesetről adjunk hírt, jelezze az érkezést is zászló a kapu fölött, így van egyensúlyban a demográfiai hírmondó.

Szakmai kapcsolataik kiterjednek a határon túli magyar anyanyelvű családsegítő szervezetekre is, első körben a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület munkatársai végezték el a szervezőképzést, 2013-ban pedig a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének két tagja végzett, így Munkács városában is megkezdődhet a segítő tevékenység. A 2014. évben a pozsonyi csoport építése a cél.

a kisgyermekes családok előtt mindig nyitva áll az ajtó.

Tanácsadás, játszóház, kézműves foglalkozás, speciális, szükséglet-kielégítő csoportok vezetése, kiszámítható helyen, kiszámítható időben.

Az Életfa munkatársai mind önkéntesek, ám kreativitásuk és sokszínűségük tanítható.

A kisgyermekes családok csupa olyan problémával küzdenek, amit maguk sokszor bagatellnek látnak, s ezért az Otthon Segítünk Alapítványt is félszegen, vagy csak a második, harmadik gyereknél bátorkodnak megkeresni.

Gondjaik azonban természetesek, s ha nem érzik magukat biztonságban és megelégedéssel szülői szerepükben, a hétköznapinak látszó elakadások felőrlik önbizalmukat, külső kapcsolataikat, házasságukat.

A két fél között bizalmi- baráti viszony alakul ki. Az önzetlenség és az elfogadás képessége ugyanis tanulható.

ÉLETFA Családsegítő Egyesület A lokálpatrióta alapítók 1999 óta nyújtanak családsegítő szolgáltatásokat a Kolozsváron élő magyar családok részére. Alkalmi és periodikus rendezvényeik összetartják a helyieket, színesítve szabadidős programjaikat. Gyermekneveléssel kapcsolatos szolgáltatásaik ismeretbővítőek, jellemzően kapcsolatteremtésre és együttlétre buzdítóak.

Fontosnak tartják, hogy legyen egy hely, ahová tartoznak, ahol hasznos tagjai egy közösségnek, s ahol válaszokat kapnak és bővíthetik ismereteiket. Legkedveltebb programjuk a nyári napközis tábor, ahol a város összefogásával egész napos színvonalas programot biztosíthatnak a gyerekeknek, míg szüleik dolgoznak. Szolgáltatásaik legjobban az Angliában megvalósuló Home Start programhoz hasonló, hiszen ott is van egy közösségi tér, ahol egy fő, helyi önkormányzat által megbízott (és fizetett) szervező maga köré gyűjti a lokálpatrióta szakembereket és egyéb segítő önkénteseket, hogy beosztva a hetet,

A professzionális gyermekvédelem, primer prevenciós tevékenységei körében nem tud olyan szolgáltatást nyújtani, amit igénybe vennének ezek a családok. Ellenállásuk legfőbb indoka az, hogy a lakóhelyük szerint illetékes gyermekjóléti központ az ügyfélkörébe tartozó sokproblémás családok működés-zavarai helyreállításáért folyó szakmai munkája többnyire felemészti humán erőforrásának kapacitását, prevenciós tevékenységei is inkább a további veszélyeztető magatartások megelőzésére fókuszál – viszont a csupán „hétköznapi problémákkal” küzdő családok sem szeretnék magukat az általánosságban hozzájuk járó kliensekkel azonosítani.

Az Otthon Segítünk Alapítvány a helyi társadalom erőforrására építve szövi a bizalom és az összetartozás hálóját, hogy ha úgy alakul az élete, a gyerekek kirepülése után, a segített család is nyújthassa kezét a kisgyermekes gondokkal küzdők felé, ahogy egy harminc évvel ezelőtti reklám szövegében állt: „Van, aki azért jön hozzánk, mert otthon is ezt látta – és van, aki azért, mert otthon nem ezt látta.” •

www.otthonsegitunk.hu http://eletfa.ro/ http://homestartworldwide.org/ 2014. április | www.humanamagazin.eu | 21

Ábrándozás az élet megrontója? szerző Horváth Gabriella Vannak, akik képesek álmodni. Politikai választások, gazdasági recesszió, Arnold Schwarzenegger visszatérése, és munkahelyi, családi gondok ellenére, vagy mellett is. Amikor álmodozni jóformán már időnk sincs, amikor szinte levegő után kapkodunk a minket körülvevő információk áramlásában, és amikor az álmainkat befolyásoló ezermillió inger nap, mint nap új lehetőségeket villant fel számunkra, akkor vannak még különös, kitartó álmodozók is.

Na

nem éppen olyan merengők ők, akik keresztbetett lábbal hátradőlve ücsörögnek a nyári napsütésben lehunyt szemmel, és míg körülöttük az élet zajlik, addig ők egy másik világban tűnődnek könnyedén gondolatban. Ők is másik világban járnak, de furamódon tevékenyen álmodnak. Ők, a tevékeny álmodozók nyomor közepébe iskolát építenek, lehetetlen helyzetben lévő embereknek esélyt adnak, hozzászólnak a hajléktalanhoz a Blahán. Mint egy különös stigmát cipelik az álmaikat, emberséget, hitet a jóban, és azt a bizonyos nagyon messzi, másik valóságot is. Az útszéli, vagy putriban, aluljáróban elbújt nyomorba álmodnak bele esélyeket, lehetőségeket, változást. Azt álmodják, hogy ott a kilátástalanságban is lehet szép a nap, oda is eljuthat az esély, lehet remélni, fordulhatnak jóra a dolgok, és hogy ennek van értelme.

Elhiszik, és elhitetik, hogy van az a másik valóság, amiért érdemes álmodni.

Nem igazán könnyed ez az ő ábrándozásuk. Kemény, néha görcsös, ökölbeszorítós és fogcsikorgatós álmaik vannak. De nem nagyon lehet őket felébreszteni az álmodozásból, csak mennek előre, sokszor konokul, vagy éppen gépiesen, mint egy felhúzott robot.

Mi különbözteti meg őket a mást álmodóktól? Talán hogy ők bátrabbak. Vagy csak vakmerőek? Hátrahagynak személyes ambíciókat, külföldi karrierlehetőségeket, és eltemetik magukat egy borsodi vagy nyírségi faluban. Nem a jól megérdemelt munka utáni pihenésbe vetik magukat a hétvégén, hanem egy tanodába, vagy ételt főznek rászorulóknak. Nincs

az a higgadt, praktikus mást álmodó gondolkodó, aki ne értetlenkedne ezeknek a tevékeny álmodozóknak a valóságérzékelésén. Jobb esetben csak legyintenek rájuk, mint reménytelen esetekre, rosszabb esetben keresztbe tesznek, gáncsoskodnak, rosszindulattal figyelik ezt a lehetetlennek tűnő, sziszifuszi álmodozást.

Pedig igazán nincsenek kevesen a tevékeny álmodozók. Igenis sokan vannak, és sokfélét álmodnak. Vannak apró, kedves álmaik, és grandiózus, küzdelmes álmaik is.

Ha kevésnek is tűnnek, ha nem is túl harsány a hangjuk, vagy nem is igazán csillogóak és fényesek az álmaik, és még ha úgy is néznek rájuk a faluban, ahol álmodoznak, mint akik földönkívüliekkel sétálnak karöltve, ők akkor is ott vannak, nem mennek el, nem hagyják ott az álmukat, leginkább rezzenéstelen arccal, vagy egy dühtől könnyes ökölbeszorítással tovább álmodják az álmot. Azért mert hisznek abban, hogy ez nem az élet megrontása, vagy mert álmok nélkül mégsem lehet élni. És nekik ez az álmuk.

Sokszor figyelem ezeket az álmodozókat. A miértre a legnehezebb választ találni velük kapcsolatban. Miért ő?

Vannak még különös, kitartó álmodozók.

Miért ezt álmodja? Miért nem hagyja ott az egész álmot, és álmodik valami könnyebben álmodhatót? Miért megy oda? Miért marad ott? Miért nem adja fel? Mások miért nem? Nem nagyon vannak pontos válaszok.

Ha nem is teljesen értjük őket, azt hiszem a legtávolabbi, legmerészebb álmokat álmodják ők. Az a szerencse, hogy irigyelhetjük őket a bátorságukért, keresztbe tehetünk nekik, kinevetetjük őket, vagy értetlenkedhetünk, az álmodozóknak ez a csoportja az álmaikhoz leginkább ragaszkodó, legkevésbé eltántorítható fajtából való. • 2014. április | www.humanamagazin.eu | 23

Kreatív mód a rasszizmus kezelésére Amiben Magyarország és Svédország hasonló úton jár

szerző Majsa Barbara A rasszizmus valószínűleg soha nem fog eltűnni, ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberek ne tudnának szembeszállni vele – vagy ne kellene nekik (legalább) megpróbálniuk. Nelson Mandela mondta egyszer: „Senki se születik úgy, hogy gyűlöl egy másik személyt a bőrszíne, a származása vagy a vallása miatt. Az embernek meg kell tanulnia gyűlölni, ha pedig képes a gyűlöletet elsajátítani, akkor meg lehet tanítani a szeretetre is, mert a szeretetet az emberi szív sokkal természetesebbnek érzi, mint az ellentétét.”

N

em meglepő tehát, hogy az utóbbi években számos – művészeti és kulturális – projekt indult ezzel a céllal. A kezdeményezések közül több a zene segítségével akar tanítani és motiválni. Az egyszemélyes projektként indult Musiker Mot Rasism (Zenészek A Rasszizmus Ellen) egy zenészeket tömörítő szervezet, aminek célja, – ahogy a mozgalom alapítója, Alexander Goldmann fogalmaz –, hogy „közönségünket arra biztassuk, hogy szálljanak szembe a mindennapokban és a politikában érződő rasszizmussal, de a legfontosabb talán mégis az, hogy másokat is rábírjanak az ellenállásra”. Alexander Goldmannal beszélgettem, hogy megtudjam, hogyan érdemes felvenni a küzdelmet a rasszizmussal.

Mikor döntötted el, hogy megalapítod a Musiker Mot Rasismot (MMR)?

2012 októberében fokozódott a rasszizmus Svédországban. A populista, bevándorlásellenes Sverigedemokraterna (Svéd Demokraták), amire a szélsőjobb vagy az extrém jobb jelző nem igazán illik, ekkor vált a harmadik legnagyobb párttá. Az iszlámellenesség akkor hágott a tetőfokára, amikor az iszlám imára hívást, vagyis az Adhant heti egy alkalommal engedélyezték a fittjai mecsetben. A Sverigedemokraterna párt vezetője, Jimmie Åkesson az iszlámot a Svédországot érintő legnagyobb fenyegetésként nevezte meg a második világháború óta. Meglehetősen frusztráltnak éreztem magam, hogy a rasszizmus a politikai napirend részévé vált, ez az érzés pedig csak erősödött, amikor a ras�szizmus már a mindennapokba is beférkőzött, megjelent például a közösségi oldalakon, a munkahelyeken, a kocsmákban.

24 | transhumana 03

Mivel zenével foglalkozom, természetes reakcióként fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy hasonló érdeklődésű zenészek bevonásával szervezzek koncerteket antirasszizmus témájában. A 2013. március 22-én, Göteborgban megrendezett rasszizmusellenes gálára játszi könnyedséggel találtam fellépőket. A „pozitív antiras�szista” jelző, amelyet Alexander Bengtsson (és Daniel Poohl a Stiftelsen Expótól) használnak, a Musiker Mot Rasism egyik fő ideája is egyben. Pozitív és nyugodt atmoszférában szervezünk komoly, antirasszista üzeneteket közvetítő koncerteket és előadásokat. Fő célunk, hogy a közönségünket arra biztassuk, hogy szálljanak szembe a mindennapokban és a politikában érződő rasszizmussal, de a legfontosabb talán mégis az, hogy másokat is rábírjanak az ellenállásra.

Hogyan épül fel a szervezet?

A Musiker Mot Rasism 2013 júniusában egyszemélyes projektként indult, de az év végére már Göteborgban, Stockholmban és Malmőben is megalakultak a helyi szervezetek, amelyek azonos napirendet, honlapot és grafikát használnak. A MMR politikailag és vallásilag független, mindent non-profit alapon szervezünk.

Mit neveznél meg a rasszizmus forrásaként Svédországban?

A rasszizmus egy betegség, amelynek története minden országban hosszú időre nyúlik vissza, és mint betegség néha erősödik, néha gyengül. Napjaink Svédországában a 90-es évek közepéhez hasonlóan újra egyre erőteljesebb, aminek megannyi oka lehet. Az egyik például a politikai fáradtság, a politikusok iránt érzett bizalmatlanság, ami kikövezi az utat a nem hagyományos és a

populista pártoknak. A másik a szegregáció, hiszen nehéz megérteni az eltérő életformákat, kultúrákat és vallási nézeteket úgy, ha az emberek soha nem találkoznak egymással. Amennyiben a migrációellenesség politikai napirendre kerül, megnyílik az út az emberek előtt, hogy könnyebben kifejezzék és megosszák a rasszista nézeteiket, amelyeket valaha civilizálatlannak tartottak.

Az internetes közösségi hálózatok szintén melegágyai ugyanezen nézetek terjesztésének.

népszerű előadókat akkor hívunk, amikor több embert szeretnék elérni, kevésbé ismerteket – pl. fiatal hip-hop művészeket – pedig akkor, amikor kisebb rendezvényeket tartunk. Dolgoztunk már fotósokkal is, a jövőben pedig reméljük, hogy táncosok és más művészetek is bekerülhetnek a repertoárunkba.

Márciusban Stockholmban, Göteborgban és Malmőben tartunk gálákat, amelyekre eltérő stílusú, különböző kulturális háttérrel rendelkező előadókat szeretnénk meghívni.

Miért a zenét választottátok, hogy elérjétek a célotokat?

A tény, hogy minden zene különböző kultúrák és hagyomá- Konkrét célközönséghez kívántok szólni, vagy inkább nyok találkozásával születik meg, egy erős érv amellett, hogy arra törekszetek, hogy a lehető legtöbb emberhez eljuszenével szálljunk szembe a rasszizmussal. A nacionalisták son az üzenetetek? hajlamosak nemzeti identitásukat irodalmi, zenei, művésze- Azért rendezünk Svédország három legnagyobb városában ti stb. alapanyagban keresni, amelyek szintén nem mentesek a más kultúrákHazánkban is létezik a svéd Musiker Mot Rasismhoz hasonló kezdeményezés, kal való interakcióktól. A zene a legtöbb amely a Zene a rasszizmus ellen (ZARE) néven működik. A ZARE szintén ember életének fontos részét képezi, a műfaji és kulturális sokszínűséggel igyekszik terjeszteni az antirasszista továbbá egy igazán erőteljes eszköz nézeteket és gondolatokat. Ahogy a szervezők a honlapjukon írják: „A ZARE arra, hogy üzeneteket közvetítsünk. a magyar társadalomban élő rasszizmus ellen veszi fel a küzdelmet a zene erejével. Célja, hogy több toleranciát és nagyobb tiszteletet ösztönözzön a Hogyan választjátok ki a gálákon különféle származású emberek között.” fellépő zenekarokat és zenészeket?

Próbálunk helyi bandákkal dolgozni; 2014. április | www.humanamagazin.eu | 25

gálákat, hogy a lehető legtöbb embert elérhessük. Mivel többnyire populárisabb – rock és pop – zenével dolgozunk, inkább a valamivel fiatalabb közönséget érjük el, bár együttműködtünk már dzsesszzenészekkel is, igazából minden a helyszíntől függ.

Miként reagálnak az emberek rátok?

Hatalmas érdeklődéssel és lelkesedéssel. A zenészek továbbra is szívesen lépnek fel a koncertjeinken, a nézők általában támogatóak, más szervezetek pedig készek együttműködni velünk.

Milyen kihívásokat kellett eddig legyőznötök?

Természetesen a gazdasági problémákat. Még ha a zenészek ingyen is játszanak, óriási kiadásokkal kell számolnunk. Ezenkívül ugyanazok a nehézségek érintenek minket is, mint a többi non-profit szervezetet: a gyerekeid, a munkád, a bandád mellett csak korlátolt időt tudsz a projektekre szánni. Rasszista weboldalakon olvasni magadról nem túl kellemes, de igazi, személyes fenyegetés még nem történt.

Mit gondolsz, milyen hatása van a munkátoknak? Mit tekintetek sikernek?

Sikernek tekintjük, amikor rávesszük az embereket, hogy kiálljanak a rasszizmus ellen a hétköznapokban. 2013-ban 26 | transhumana 03

megvalósult pár kisebb, a miénkhez hasonló kezdeményezés, és arra igazán büszkék lehetünk, ha mi inspiráltuk őket. A Musiker Mot Rasism szervezetre egy nagyobb, antirasszista mozgalom részeként tekintek, és kellő magabiztossággal tudom mondani, hogy a sikerünk titka abban rejlik, hogy a 2014-es választásokon hogyan tudjuk együttesen levenni a rasszizmust a politika napirendről.

Milyen módon simul bele a Musiker Mot Rasism a svéd civil szférába?

A svédeknél – főként a non-profit – szervezetek munkája jelentős hagyományokkal rendelkezik. A svédországi antirasszista mozgalom egyik legfőbb problémája, hogy a kisebb szervezetek nem működnek együtt. A MMR-nek előnyösebb a helyzete a legtöbb antirasszista szervezettel szemben, hiszen politikailag és vallásilag független, ezért képes különböző hátterű embereket bevonzani.

Mik a jövőbeni terveitek?

Jelen pillanatban a márciusi gálák szervezésével és a szeptemberi választások kapcsán néhány kisebb elintéznivalóval foglalkozunk. Továbbá akad néhány bizonytalan terv, amelyeket nemzeti együttműködésben, néhány svéd fesztivállal és koncerttel valósítanánk meg. De mivel mégiscsak egy kisebb szervezetet alkotunk, egyszerre csak egy dologra fokuszálunk. •

Az élete senkinek sem egyszerű, de tudni kell élni… interjú Lakatos Lóránddal

interjú Járay Zsanett Leo tehetséges, fiatal fiú, aki lenyűgöző lendülettel halad előre. Táncos, koreográfus és grafikus szakon tanul az egyetemen. A kávézóban, ahol végül találkoztunk csak úgy gomolygott a füst a fejünk felett, mi meg csak szívtuk be, a finom kávé illattal együtt.

Hogy ért össze a rajz és a tánc az életedben?

Az egész a rajzzal kezdődött, és szerintem ha nincs a rajz, akkor nem lett volna a tánc se. Hatodik osztályos korom óta egyedül élek, mert a szüleim Pesten dolgoznak. Hetedik végén, éppen ott nyaraltam náluk. Akkoriban pont kung-fuztam , mivel gyerekoromban mindent csináltam, amihez csak kedvem szottyant, sokszor még azt is, amit nem volt szabad. Nahát ezen a nyáron egy bevásárlás közepette, az egyik kis üzletben rátaláltam egy szimpatikus rajzpapírra, meg néhány grafitra. Neki estem, és annyira belemerültem a témába, hogy nyolcadik osztály végén azon kaptam magam, hogy én művészeti iskolába szeretnék iratkozni. Persze ez a nagy ötlet anyukámnak nem tetszett, mivel ő azt akarta, hogy matek-infós legyek, de végül is belement. Felvételiztem és összejött. Anya jobban izgult, mint én. Kezdődtek a bajok. Én felkerültem Szatmárra, egyedül voltam, se barátok, se család,és még a tesóm is más országban. És ekkor jött a tánc. Az első angol órámon arról kellett mesélnem, hogy mi a hobbim, persze a rajzon kívül. Mivel nem nagyon volt semmi amit mondjak, és abban az időben menő volt a bő gatya, laza pulcsi, plusz eszembe jutott egy videó valami ottani fiúkról, akiket breakelni láttam, azt mondtam, hogy én is azt csinálom. Hazudtam, mert nem volt mit mondanom, aztán meg már csak ezért is meg kellett tanuljak, hogy ne derüljön ki. Nem tudtam mi fog kisülni a dologból, de jól alakult. Lett egy saját csapatom, akikkel versenyekre, fellépésekre jártunk, és nyertünk is.

Aztán négy év tánc után elváltak útjaink. Éreztem, hogy ez nekem többet jelent, hogy hagyok magam után valamit, így én még két évig csináltam ezt otthon, Nagykárolyban kezdőkkel, majd aztán felkerültem Kolozsvárra, és komolyra fordultak a dolgok.

Hogyan alakult tovább a sorsod Kolozsváron?

Eleinte az egyetem mellett nehéz volt mást is csinálni, kellett a pénz, mivel amit a szüleimtől kaptam nem volt mindig elég. Rengeteg feladatom volt az egyetem mellett, munkát is kerestem, és a táncra már nem jutott időm.

Volt egy kis helyem, ahova eljártam edzeni, ott meg próbálgattam, meg néha az egyik barátommal versenyekre mentünk. És sokszor nyertünk. De nem tudtam egyszerre táncolni, pénzt is keresni, és egyetemre is járni. Próbáltam úgy csinálni, hogy mindenre legyen időm, tánc, egyetem, és a rajzból megélni. Kaptam is munkát egy standnál.

Sokat rajzoltam, és sok pénzt is kerestem vele. Eközben megkeresett egy újabb stúdió, az ahol most is dolgozom. És mi a helyzet most?

Vonzott a pénz, így pedig kezdtek elmaradni a vizsgáim. De igazából nem csak a pénzről volt szó. A tánc láthatatlan keze is visszahúzott, az amit nyújtani tud. Éreztem, hogy van értelme. Nem sokkal a stúdió megalakulása után nekem megalakult a saját csapatom, egy csomó ismeretségre tettem szert, és sorra halmoztuk a sikereket. Rengeteg versenyt nyertünk, ívelt a karrierem, ajánlatokat kaptam mindenhonnan, és ez a rajzban is segített. Jelenleg pedig négy helyen vagyok koreográfus itt Kolozsváron, valamint Szatmárnémetiben két kezdő csapatot vezetek.

Ennyi siker után, mik a terveid a jövőre nézve?

A legnagyobb álmom a legkisebb is, s ezt nem árulom el.

Sok tervem van, a közel jövőben utazgatni fogok, mivel ajánlatokat kaptam Svédországból és Hollandiából is.

Nyáron lehet Tunéziában leszek, és ott is táncolni fogok, aztán pedig ősztől egyetem, mivel, hogy ezt is befejezem.

Semmit sem szeretek befejezetlenül hagyni. •

2014. április | www.humanamagazin.eu | 27

„A szekuláris állam eszméje közérdek, nem pedig egy kisebbség ügye” interjú Németh Gábor Amikor egy kisebbség hátrányos megkülönböztetést szenved, mindig akadnak akik felemelik a szavukat a nyilvánvaló igazságtalanságok ellen. Akárkit is tüntet ki az állam előjogokkal, mindenki mást, aki nincs benne a privilegizált körben, automatikusan diszkriminál, másodrangúnak tekint.

Ma

Magyarországon az új egyházjogi törvény elfogadásával az Országgyűlés határozza meg, hogy melyek kaphatnak egyházi státuszt. Vajon tényleg az éppen hivatalban levő politikusok tudják a legjobban, mely vallások és mely egyházak igazabbak és ezáltal külön támogatásra, előjogokra jogosultak? Az egyre erősebben érezhető állami diszkrimináció hatására jött létre a Magyar Szekuláris Egyesület, melynek küldetése, hogy felhívja a figyelmet az egyenlőtlenségekre, a diszkriminált közösségeket megszólítsa és összefogja, és velük együtt tegyen lépéseket egy igazságosabb társadalom érdekében. Szabó Sebestyént az egyesület vezetőjét kérdeztem az egyháztörvényről, állami szerepvállalásról, társadalmi berendezkedésről.

Szerinted, Magyarország keresztény ország?

Magyarország Európa többi országához hasonlóan egy vallásilag hihetetlenül sokszínű nemzet, és éppen a sokszínűség az, ami számomra a szépségét adja. A kereszténység természetesen végigkíséri a történelmünket, ma is velünk van és gazdagítja a kultúránkat, de nem lehet a teljes nemzetet azonosítani vele.

Az összes egyház és vallási közösség egyenrangú és civil szervezetekhez hasonló kezelése radikálisan eltér a jelenlegi szabályozástól. Van ennek ma számottevő társadalmi támogatottsága Magyarországon?

Nem tér el a jelenlegi szabályozástól, hiszen a nem bevett egyházak az új egyházjogi törvény szerint épp most váltak egyesületekké. A baj a bevett egyházakkal van, amelyek megtarthatták kiemelt státuszukat és új kiváltságokon túl, még megemelt állami támogatást is kapnak. Nem az egyenlőséggel van a baj, hanem annak hiányával.

28 | transhumana 03

A mag y ar tár sadalomnak kevesebb mint a fele – 44 százaléka az Eurostat szerint hisz Istenben, a vallásgyakorlók száma pedig még ennek is csupán töredéke, a felmérés alapján a magyarok egy ötöde kifejezetten ateista. Azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy ennek az ateizmusnak nagyobb támogatottsága lehet, mint néhány bevett egyház teljes taglétszáma.

Azt állítod, hogy a szekularizáció sérülése gyakorlati problémákhoz vezet. Feltéve, hogy valóban így van, milyen konkrét problémát érzel emiatt a legsúlyosabbnak ma Magyarországon?

A bevett egyházak elképesztő mértékű állami és EU-s támogatása, és a némely vállalkozási tevékenységük utáni teljes adómentesség. Továbbá a számviteli törvény sem vonatkozik rájuk, senki sem kérdezheti őket, hogyan használják ezt a közpénzből befolyt vagyont, mert úgy tűnik, az állam azt gondolja, az egyházakban csupa becsületes és szent életű ember folytat gazdasági tevékenységet.

Emellett persze a közoktatásban bevezetett hittanoktatás már önmagában is probléma. Az alternatívaként választható, erkölcstan órákon használt tankönyveket pedig nem lehet világnézetileg semlegesnek tekinteni az azokban megtalálható, keresztény valláshoz kapcsolódó utalások és idézetek miatt.

Szekularizáció nélküli sikeres társadalomra is van példa a nyugati világban, az Anglikán egyház, történelmi okok

miatt ezer szállal kapcsolódik a világi hatalomhoz. Nem indokolja-e bizonyos egyházak hazai kiemelt státusát a történelmi beágyazottságuk?

Anglia, és még Dánia is hivatalos államegyházzal rendelkezik, de ez ne tévesszen meg senkit. Papíron mindkét állam királyság, mégis parlamenti demokrácia van. Papíron mindkettőben van államegyház is, mégis szekularizált a társadalom. Természetesen nem kevés probléma van a papírforma és a gyakorlat közötti különbséggel, amikről óriási viták folynak.

Azt gondolom, hogy a történelmi beágyazottság tiszteletet érdemel, de előjogokat nem. Európa legtöbb országában majdnem teljes a szekularizáció és ez mind az állam, mind az egyházak számára elfogadható, sőt kívánatos. Ahol ez nem érvényesül, ott viszont folyamatos konfliktusok terhelik az egyházak és az állam életét, ezt látjuk a balkáni térség országaiban.

Mi a helyzet a kereszténységben gyökerező kultúrkincsünk ápolásával? Felmerülhet, hogy a kulturális identitásunk megtartása miatt praktikus ez a fajta kivételezés, vagy akár a kötelező hitoktatás.

A kultúrkincs tekintetében természetes az állami támogatás. De az nem egyházfüggő, hiszen vallási és nem vallási szervezetek egyaránt foglalkoznak műkincsvédelemmel, fenntartással és kulturális tevékenységgel, ez a legkevésbé sem mond ellent az állam és az egyház szétválasztásának. A hitéleti tevékenység az, amely esetében indokolatlan az állami támogatás. Egy egyházi közgyűjtemény megóvása és fenntartása ugyanúgy fontos egy szekularizált társadalomban, de az állam nem tesz különbséget egyházi és világi típusú gyűjtemények között, azok számára ugyanazok a források érhetőek el. A hitéleti tevékenység viszont kizárólag az egyházak magánügye, abba az állam sem törvényileg, sem anyagi támogatással nem avatkozik be.

• 2014. április | www.humanamagazin.eu | 29

amikor több kisebb településen is az egyetlen általános iskola egyházi kézbe került. Az egyházi fenntartók ilyenkor természetesen megígérik, hogy intézményeikben semmiféle vallási alapú megkülönböztetést nem alkalmaznak majd.

Egy jogállamban azonban nem lehet a hatalomban lévő emberek jóindulatára alapozni a lelkiismereti szabadsághoz hasonló alapvető jogok betartását. Törvényi és intézményes biztosítékokkal kell garantálni azokat, ebben az esetben a világnézetileg semleges iskola választásának lehetőségével.

Szabó Sebestyén

Eddig is minden egyház megszervezhette a saját hittanoktatását, és ezt egy teljesen szekularizált államban is megteheti. Azonban nem állami előírásra, és pláne nem állami pénzből.

Mi a helyzet az ilyen egyházak közhasznú, például egészségügyi vagy oktatási tevékenységeivel? hogyan kellene finanszírozni?

Konkrétan kiket terveztek megkeresni a közös platform ötletével?

Minden egyházat, tekintet nélkül azok jelenlegi státuszára. A szekuláris állam eszméje közérdek, nem pedig egy kisebbség ügye. Az, hogy a jelenleg bevett egyházak egy szekuláris Magyarországon nem rendelkeznének a jelenlegi politikai és gazdasági előjogaikkal, nem lehet érv a szekularizáció ellen. Nem hiszem, hogy az állami kiváltságok és támogatások szerves részét képeznék az egyházak vallási tanításának, a hitéleti tevékenységhez pedig a híveken és az egyházon kívül senkinek semmi köze.

Miből gondolod, hogy egy ernyő alá lehet terelni ezeket a gyakran egymással éles ideológiai ellentétben álló közösségeket és nem a saját útjukon próbálják meg érdekeiket érvényesíteni?

A szekularizáció maga a közös platform, amely egyenlőséget és függetlenséget biztosít az egyházaknak, garantálja a vallások teljes szabadságát, és megszünteti a világnézeti alapú diszkriminációt. Nehezen tudok elképzelni olyan egyházat vagy vallást, amely ezekkel az értékekkel ne értene egyet, legalább elméletben.

A kisegyházak ráadásul a maguk bőrén tapasztalják most, hogy milyen másodrangúnak lenni egy egyenlőtlen helyzetben, így azt gondolom, sokkal nyitottabbak a párbeszédre. Ez a bevett egyházak számára is nyilvánvaló kell, hogy legyen és úgy gondolom, erkölcsi kötelességük megkérdőjelezni a politikai alapon kivételezett helyzetüket.

A történelmi beágyazottság tiszteletet érdemel, de előjogokat nem. Európa legtöbb országában majdnem teljes a szekularizáció és ez mind az állam, mind az egyházak számára elfogadható, sőt kívánatos.

Ahogyan a kulturális javak esetén, az egyházak közhasznú tevékenységei ugyanolyan fontosak a társadalom számára, mint a nem vallási alapú szervezetek munkája. A kétféle szervezettípust ugyanazon mércével kell mérni, ugyanannak a tevékenységnek az ellátásért ugyanakkora támogatásban kell részesülniük. Jelenleg az államilag elismert egyházak nagyobb támogatást kapnak nem csak a nem vallási alapú civil szervezeteknél, de még az önkormányzatoknál is. Ez indította el az elszegényedett önkormányzatok körében az általuk működtetett iskolák egyházi kézbe történő átadását, és eredményezett olyan jogsértő helyzeteket, 30 | transhumana 03

Milyen reakcióra számítotok a jelenleg kiemelt státust élvező közösségek részéről?

Bizakodó vagyok, de nem naiv.

Ebben az évben szeretnénk elérni minden egyházat a közös platform üzenetével, és akiktől pozitív visszajelzést kapunk, azokkal egy kerekasztal mellett szeretnénk kidolgozni a stratégiát egy igazságosabb egyházjogi törvény megalkotása érdekében.

A távlati célokat világossá tettétek, de mik az első lépések ?

Előadások és beszélgetések, valamint sajtó megjelenések, melyek ráirányítják a figyelmet a szekularizáció alapvető kérdéseire, azok fontosságára és lehetséges megoldási javaslatokat vázolnak fel.

Szervezünk filozófiai kávéházat, amely azoknak szól, akik szeretnének hétköznapi dolgokról nem hétköznapi módon gondolkodni. A nem hívők számára hetente ateista találkozóink vannak, hogy akik nem vallásosak és fontosnak tartják a közösséget és világnézetüket, azok számára lehetőség nyíljon a hasonló gondolkodású emberekkel való találkozásra, világnézetük megvitatására. Az egyesület a szekularizáción kívül tehát fontosnak tartja a racionális gondolkodás népszerűsítését is, hiszen csak egy racionálisan gondolkodó társadalom lesz képes racionális törvényeket hozni.

A nyilvánosság szerintetek elegendő eszköz lesz a változások eléréséhez, vagy politikai erőre lenne szükség?

A jelenlegi rendszerben nem látszik olyan politikai erő,

amelyik erőteljesen, kiemelten és őszintén képviselné a szekularizáció eszméjét, ugyanakkor úgy véljük, hogy a társadalom relatíve nagyfokú szekularizáltsága miatt erre mindenképpen igény lenne. Civil szervezetként, egyik párt oldalán vagy függelékeként sem tervezünk részt venni a politikában. Marad számunkra az utcai demonstráció, az ismeretterjesztés és véleményformálás, valamint a közösségszervezés.

Közelegnek a választások, ha valamelyik párt hivatalosan is felkarolná a programotokat, elfogadnátok-e őket támogatóként?

A szekularizáció megvalósulásáért természetesen szívesen dolgozunk együtt másokkal, de pártpolitikával foglalkozzanak a pártok. Biztos sokan tudják, hogy létezik olyan párt ma Magyarországon, akik a zászlajukra tűzték a szekularizációt, és ezt a törekvésüket üdvözöljük is. Azonban számunkra ennek az ügynek pártállástól függetlennek kell maradnia, mert ez nem pártok vagy csoportok, hanem mindannyiunk közös érdeke. •

2014. április | www.humanamagazin.eu | 31

A Humana emberi jogi magazin 200 2009

2010

-ben indítottuk el filmklubunkat, ahol hónapról-hónapra -ben jelent meg először nyomtatásban, azzal a cél- olyan dokumentum- és játékfilmeket mutatunk be, amelyek egy-egy lal, hogy a mai világban kényes, fontos és aktuális emberi jogi és társadalmi problémára világítanak rá, a társadalmat megosztó és és emellett párbeszédre késztetnek. A Humana Filmklub, csakúgy, egyben nagyon is foglalkoztató mint a többi programunk, ingyenesen látogatható, minden hónap témákat széles körűen járhassuk harmadik csütörtökén, a Bálint házban. körül, egy a fiataloktól a fiatalokáprilisában indult a Tilos Rádióban Kontúr című társanak szóló lap keretein belül. 2010 óta online vagyunk elérhetőek a dalomkritikai műsorunk, amelyben minden hétfőn 16:30-18:30 óra www.humanamagazin.eu címen. között az aktuális közéleti témákról beszélgetünk a stúdióban szakA Humana szerkesztőségének értők segítségével. Egy műsor neked, ha már fárasztanak a felületes alapelvei közé a demokratikus vélemények, ha kíváncsi vagy az összefüggésekre, ha csillog a szemed, jog- és értékrend védelme, a valahányszor izgalmas társadalmi kérdésekről beszélgetnek a mikrokulturális sokszínűség képvise- fon előtt. Tilos rádió: 90.3 vagy www.tilos.hu lete, valamint a kisebbségi jogok -ban elindul a Transhumana: erdélyi és budapesti fiatalok tiszteletben tartása tartozik.

Függetlenek vagyunk minden közös projektje. Emberi jogi és újságírói képzés, szemléletformálás politikai és vallási szervezettől. A határon innen és túl. magazint önkéntes fiatalok írják, szerkesztik, tördelik és terjesztik.

2011

2013

Ha kedvet érzel részt venni a Humana életében, újság szerkesztésében, képzésen, rendezvényszervezésben, bármilyen ötleted, javaslatod merül fel, örömmel fogadjuk észrevételeidet az info@humanamagazin.eu címen.

humana