Kultúra
Ítélet
Pandémia egy fenntarthatóbb világért –vag y mégsem? Túllövés napja és a járvány
A túllövés napja minden évben az a nap, amikor az emberiség igénye meghaladja azokat a rendelkezésre álló természeti erőforrásokat, amelyeket a bolygónk még képes újratermelni – azaz amikor adósokká válunk a Föld felé. Ez a nap 2019-ben július 29-re esett, 2020-ban azonban már augusztus 22-re, azaz 3 héttel tovább tudtunk gazdálkodni a Föld erőforrásaival – sajnos azonban nem saját önszántunkból és belátásunk hatására, hanem amiatt, hogy a világjárvány következtében az emberiség egy kicsit megtorpant, az elrendelt lezárások következtében pedig csökkent a CO2 kibocsátás és az erdőirtás. Sokakat örömmel töltött el, hogy bár jelenleg is sok negatív hozadéka van a világjárványnak, azért származott belőle valami jó is. Ez az öröm viszont korainak bizonyult, ugyanis 2021-ben már megint július 29-én következett be a túllövés. A természet egyenlíteni látszott
Hiába van ok-okozati összefüggés a pandémia és az olyan emberi tevékenységek „lassulása” között, mint az erdőirtás, a nem fenntartható állattartás, a természetes környezet pusztítása, úgy tűnik, mégis a természet áll „vesztésre”. Mivel a világjárványra gyorsan kellett reagálni, a klímaváltozás fenyegetése háttérbe szorult. Ez talán még érthetőnek, elfogadhatónak is tűnik, hiszen: Miért foglalkozzak a globális
felmelegedéssel, ha nem biztos, hog y lesz eg yáltalán holnapom? A probléma viszont abban rejlik, hogy nem csupán háttérbe helyeztük a kérdést, hanem kirajzolódni látszik, hogy a világjárványra adott emberi válaszok miatt még inkább súlyosbodni látszik a helyzet: hihetetlen mértékben megnőtt az egyszer használatos műanyagok (a szájmaszk, az eldobható köpeny, a lábzsák, a fertőtlenítő palack, a műanyag kesztyűk, az elviteles ételdobozok és az online rendelés kiszállításához hasz-
nált műanyag csomagolás, hogy egy párat említsek) használata, miközben már jóval a Covid-19 járványt megelőző időszakban is katasztrofális méreteket öltött a természetbe kerülő műanyag-hulladék mennyisége. Ehhez hozzáadódik az is, hogy a korlátozások enyhítésével a közlekedés és a gyárak által okozott légszennyezés visszatért, talán még túl is haladja a Covid-19 előtti állapotot. Ez abból a szempontból is riasztó, hogy már számos tanulmányban leírták: a légszennyezettség foka egyenes arányban
áll a koronavírus okozta megbetegedés súlyosságával. Akkor miért nem történik semmi?
Elismerem, nehéz befolyásolni a jogalkotókat és a gazdaság szereplőit, mégsem kell tehetetlennek éreznünk magunkat, hiszen aki keresi a változtatás módját és lehetőségét, az számos olyan civil kezdeményezést találhat, amik segítenek. Néhányat kiemelnék a szemléletek közül: ilyen a teremtésvédelem, a Zero, vagy Low Waste mozgalom, a kapszulagardrób szemlélet, az ökopszichológia, a különféle szemétszedési akciók és műanyagmentes hónapok, de szintén segíthetnek a gardrób-és garázsvásárok. Ezeknek a kezdeményezéseknek kiemelten fontos szerepe van, hiszen követőik közösségként működve támogatják és tanítják egymást, amikor a jó gyakorlatot megosztják egymással. S ne feledjük: végső soron már a saját fogyasztási szokásaink megváltoztatásával is elősegíthetjük a fenntarthatóbb termékek elterjedését, mert a tévhitekkel ellentétben egy csepp igenis számít a tengerben. Zárásként pedig hadd idézzem Jane Goodall szavait: „Nem szabad elveszítenünk a reményt, nem szabad föladnunk... De fog y az idő, és föl kell g yorsítani a munkát, különben késő lesz.” Varga Klára
2021/december
17
