3.1. A nem-életbiztosítási ághoz tartozó ügyek

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások, utasbiztosítások és lakásbiztosítások körében már hosszú ideje fennálló online ajánlattétel mellett, a többi biztosítási ágazat tekintetében is kezd széles körűvé válni az elektronikus szerződéskötési folyamat. Az elektronikus ajánlattétel útján létrejött életbiztosítási termékek is megjelentek a piacon.

A korábbi évekhez hasonlóan – mindkét biztosítási ágban – általános tapasztalat, hogy a fogyasztókkal megkötött biztosításoknál alkalmazott általános szerződési feltételeket (általános és különös biztosítási feltételeket) a szerződést megkötő fogyasztók nem tanulmányozzák megfelelően át, a szerződéskötés során eljáró üzletkötő – sok esetben hiányos – szóbeli tájékoztatására hagyatkozva nincsenek tisztában a szerződés pontos tartalmával. Gyakran csak később, egy káresemény bekövetkeztekor szembesülnek azzal, hogy az általuk megkötött biztosítás mely kockázatokra nyújt fedezetet és milyen feltételekkel, illetve, hogy az adott biztosítás milyen eseményeket, körülményeket zár ki a térítés köréből. Az életbiztosítások körében szintén sok esetben előfordult, hogy a fogyasztó csak a szerződés lejártakor, hosszú éveken keresztül történő díjfizetést követően döbbent rá, hogy a lejárati összeg jóval alacsonyabb volt, mint amit a szerződéskötéskor adott tájékoztatás alapján várt. Ezekben az esetekben, ha megfelelően dokumentált a biztosítási feltételek átadása, alappal nem tud hivatkozni a kérelmező arra, hogy a feltételeket – az ajánlati dokumentációban szereplő írásos nyilatkozata ellenére – ténylegesen nem vette át, vagy azt nem ismerte meg.

A biztosítási ügyek jelentős részében a jogvita kifejezetten valamilyen, a felek között a káresemény (biztosítási esemény) bekövetkeztének tényével, körülményeinek tényalapjával kapcsolatban áll fenn. Ennek alapján különös súllyal érvényesülnek ezekben az ügyekben a bizonyításra irányadó általános szabályok, mely szerint a jogvita eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a Testület valósnak fogadja el. A biztosítási ügyekben a következetes, hosszú idő óta fennálló bírói gyakorlat szerint a biztosítási esemény bekövetkeztének tényét, a biztosítási esemény és a keletkezett kár közötti okozati összefüggést, valamint a kár összegszerűségét a biztosítottnak kell bizonyítania, míg a mentesülésre okot adó körülmények fennállását a biztosító köteles bizonyítani. Fenti elveket a Testületnek is alkalmaznia kell és számos esetben problémát jelentett, hogy a kérelmezők nem tudták megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani az általuk hivatkozott biztosítási esemény körülményeit.

Számos alkalommal merül fel az ügy érdemi eldöntése szempontjából olyan lényegi kérdés, amelynek megítélése szakértői (pl. műszaki szakértői, árszakértői, orvosszakértői) kérdést képez. Mivel a Testület eljárásában – az eljárás jellegére figyelemmel – nincs lehetőség független igazságügyi szakértő kirendelésére és széleskörű bizonyítás lefolytatására, így ezekben az esetekben Testület kénytelen az eljárást megszüntetni.

A nem-életbiztosítással kapcsolatos ügyek összes biztosítási ügyhöz viszonyított aránya, a nem-életbiztosítási ágazatok egymáshoz viszonyított megoszlása azonos a 2019-es adatokkal. A nem-életbiztosítási ágba tartozó ügyekben a beérkezett 885 kérelem kétharmadát (66,2%) továbbra is a tűz- és egyéb vagyoni károkkal és a kötelező gépjármű felelősségbiztosításokkal kapcsolatos kérelmek képezték.

31. ábra Beérkezett, nem életbiztosítási ügyek

4,0%; 35 db 3,6%; 32 db 3,2%; 28 db

7,3%; 65 db

8,5%; 75 db

7,0%; 62 db

Beérkezett, nem életbiztosítási ügyek

31,2%; 276 db 35,3%; 312 db Lakásbiztosítás Kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás Termékbiztosítás Baleset és betegségbiztosítás Utasbiztosítás CASCO Hitelbiztosítás Felelősségbiztosítás