herm_pro1.qxd
2001-08-03 12:19
Page 112
4. Mondattan
mondattan szó jelentéskörének van szűkebb és tágabb változata is. A szó szűkebb értelmében egy mondat szavai közti kapcsolatra utal, és lényegében azonos a nyelvtannal. Egyes nyelvtankönyvek (például Williams műve) címében szerepel a „mondattan” szó. Tágabb értelemben a mondattan utal a mondaton belüli összes kölcsönhatásra mint amelyek eszközül szolgálnak az egész egység jelentésének megállapításához. Ebben a tágabb értelmezésben a mondattan magában foglalja a szerkesztési mintákat, a nyelvtant, a jelentéstant, és így érvényesen összegzi az előző három fejezetet. Én ebben a tágabb értelemben használom a mondattan szót, ezért e fejezetben azt akarom leírni, hogy az exegézisnek ez a három szempontja (szerkezet, nyelvtan, lexikális tanulmányozás) miként használható együtt, nem pedig elkülönülten. A retorikai sémák a mondategységek közti kapcsolatot érintik, és így megadják a mondattani tanulmányozás alapját. A nyelvtan az egyes szavak és kifejezések közti kapcsolatot érinti, és ezért megadja a mondattani elemzés második fázisát. A jelentéstan vizsgálja a szemotaktikus kapcsolatokat a kifejezések jelentései között a nagyobb felszíni szerkezetben, és ezért megadja a mondattani elemzés utolsó építőelemét. Az exegézisnek mindezekben a szempontjaiban a szerkezet a közös fonal. A szerkesztési eljárások tanulmányozásakor megállapítottam azt a tényt, hogy ezek olyan sémát alkotnak, amely egybeszövi a bekezdés nagyobb egészét. Az egyes nyelvtani döntések ugyanígy az egész kijelentés szerkezeti felépítésén alapulnak. Végül, a jelentéstan szerkezeti megközelítését követjük, megjegyezve, hogy a szavaknak csak a nagyobb összefüggés részeként van jelentésük.1 Ezért a mondattan a velejéig szerkezeti jellegű. A felszíni szerkezet egyik eleme sem válhat céllá önmagában. Elsősorban nem a khiazmust vagy a tetőpontot keressük. Nemcsak az alanyi genitivusokat vagy a magyarázó participiumokat kutatjuk. Nem akarjuk teljesen az egyes kifejezések szótanulmányaira összpontosítani a figyelmünket,
A
1. Jeanrond (1987:121–23) éppen ezen a ponton bírálja az evangéliumi/fundamentalista hermeneutikát, mivel annak művelői hajlamosak a szó vagy a mondat szintjén megadni a jelentést anélkül, hogy meghatároznák annak helyét az összefüggés egészében.