KlikkOut 05 22

A demokrácia köszöni, jól van!

A jó ég tudja miért, talán az akkori stressz miatt égett belém, de amikor egy katonai sorozásfélén jártam annak idején (be már nem soroztak, mert miközben egyetemre jártam, megszűnt a kötelező katonaság), az egyik tiszt szájából azt hallottam, hogy a demokrácia alapja a törvények betartása. Bele lehet ebbe kötni, de talán annyit mindenképp hozzá kell tenni, hogy az írott és íratlan törvényeké is. A demokráciának kell, hogy legyen kulturáltsága és méltósága is.

Szokták mondani, hogy a demokrácia nem tökéletes, de még nem találtak ki jobbat. Évek óta hallom, hogy a hülyéknek nem kéne szavazati jog, de épp ez az, amiről az imént írtam: a demokráciának kell, hogy legyen kulturáltsága és méltósága is. Főleg olyankor, mikor másokat minősítünk. „Nem ítélkezem, csak őszinte vagyok.” „Azt mondok, amit akarok, szólásszabadság van.” Ilyen és ehhez hasonló jelmondatokat tűznek zászlójukra sokan a tapintat, az illem, a jóindulat, a bölcsesség, az alázat vagy az helyett, hogy a nagyvonalúság lefegyverez.

„Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni” – írta Márai. Nem a demokráciáról, de ahhoz is köze van.

A demokrácia nem önzés, nem individuumok harca az előre jutásért. A szabadság nem korlátlan, ugyanakkor nincsen akadá-

lya. Elsőre ugyanis csak emberi minőségekbe ütközik, mint az előbb említett tapintat vagy megértés, önuralom, türelem vagy illem. Csak azután jönnek az írott törvények. Demokráciában a polgár azért hangos, mert megteheti, és nem azért marad csendben, mert félnie kell a hatósági következménytől, hanem mert bölcs, illemtudó vagy tapintatos.

A demokráciát a szellemi színvonal és az emberi minőségek hiánya is csorbíthatja, nemcsak önkényes rendeletek, törvények.

A demokrácia ugyanakkor fejleszthető, csak akkor is fel kell emelni a hangunkat, amikor kopik a kulturáltsága és méltósága, és veszni látszanak a minőségei. Amikor ember embernek farkasa, még ha csak szóban is. A társadalomnak magának kell elbírnia azokkal, akik ezt teszik.

Ebben a lapban nem szoktunk kimondottan politikai cselekményeket minősíteni, de mikor egy konkrét megnyilvánulás destruktív társadalmi tendenciáknak ágyaz meg, mint amilyen volt háromszoros miniszterelnökünk bandájának nyitrai majálisa, amellett nem lehet csak úgy elmenni. Túlhasznált szó a gyűlöletkeltés, ez már nem az. Ez már a bennünk rejlő gonosz pirkadattól alkonyatig tartó folyamatos zabáltatása. Ezek azok az emberek (nemcsak politikusok), akiket a társadalomnak az őket megillető szuterénbe kell küldenie. Nem azért, hogy a saját, retorzió iránti piszkos igényünket kiéljük rajtuk (azzal csak ugyanoda jutnánk, mint ők), hanem mert menthetetlenek, és képtelenek szabadulni saját szellemi poklukból.

* Akcia sa vzťahuje na vybrané práčky, sušičky, umývačky riadu a chladničky Bosch. Maximálna čiastka pri nákupe štyroch spotrebičov. Akcia trvá od 1. 5. do 31. 7. 2022.

ISSN 1339-9810 havi magazin, 12. évfolyam, 5 / 2022

Regisztrációs szám: EV 4545/12

Lapigazgató: Gocoň Péter

Főszerkesztő: Poór Tibor

Szerkesztők: Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor

Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Štefkovič Patasi Ági, Sipos Janka, Ugróczky István, Kurucz Klaudia, Herdics Juli, Menyhárt Dodi

Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea

Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István, Dobai Bálint

Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk)

Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 reklam@klikkout.sk

klikkout.sk facebook.com/klikkout issuu.com/klikkout instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout

A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

Létrejött a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával.

Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín.

Jeep Wrangler Rubicon –

A kocka el van vetve

Mondta Cézár a címben említett szavakat, mikor átkelt a Rubicon folyón. A Jeep ezt a bizonyos kockát még a II. világháborúban vetette el olyan intenzitással, hogy az még ma is pörög.

Van néhány autó, melyet senkinek sem kell bemutatni, mert ha csak kiejtjük a nevüket máris mindenki emlékezetében előbukik egy kép, egy videó, személyes élmény, akármi, amit a névhez társít. A Wrangler egy az ilyen autók sorában. Jellegzetes „arca”, kocka alakja és kiváló tereptulajdonságai emelik ezt az autót a halhatatlanok sorába. Íme, tehát a 272 lóerős, libazöld fenevad, ami nemcsak nevét örökölte a nagy elődöktől, hanem azok legjobb tulajdonságait is.

Lapátos fotográfus

Ha a Felső-Csallóköz leginnovatívabb és az újra fogékony emberét keressük, egy olyan emberhez irányul a figyelmünk, akit Kis Gábor „Gibbónak” neveznek, és akit én most már azt hiszem tizennégy éve nemcsak ismerhetek, hanem barátként is tisztelhetek. És nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívást a Magunk között új helyszínén, ahol egy olyan baráttal és kiváló fotóművésszel beszélgethetek, aki kétszeres ezüst- és egyszeres aranyérmes a nedves kollódium eljárással készült fotók világversenyén.

Kezdésképpen egy egyszerű kérdést tennék fel: Hogy vagy, Gibbó? Kitűnően, minden remek. Nagyon lassan, de érkezik a tavasz is, viszont kivárjuk.

Úgy gondolom, a covid téged is érdekes pályára rakott, mert a közösségi hálón azt láthattam, olvashattam, hogy építőipari munkásként is kerested abban az időben a kenyeredet, ami azért nem szokványos dolog, hiszen, ha valaki művészemberként próbál boldogulni, akkor ez egy elég extrém megoldás… Tudom, hogy természetesen a szükség nagy úr, de lehet, hogy csak ki akartad próbálni magad, és így indultál neki az építőiparnak?

Ez egy nagyon egyszerű dolog. A covid minden művészt tönkretett, és itt legfőképp nem az anyagiakra gondolok. Egy művész számára – legyen az festő, író, költő – az alkotás lehetőségének a megszűnése a világvégével egyenlő. A fotósok, videósok, de akár a színművészek számára az egy borzasztó időszak volt. Nem abból élünk, hogy keressük a pénzt – az csak

az életfenntartásra van. Ám ahhoz, hogy valaki értékesnek tartsa magát, nagyon fontos az alkotás. Mondok egy egyszerű példát. A csallóközi nagymama megcsinálja a rétest. Számára nem az adja az értéket, hogy jön valaki, és többszáz euróért megveszi azt, hanem amikor látja az unokáját, ahogy teli szájjal, jóízűen elfogyasztja. Az is egy alkotás, egy olyasvalami, ami értékkel bír az ember számára. A covid alatt minden be volt zárva, le volt állítva. Vannak otthon tyúkjaim, akiket inkább tigrishez hasonlítanék, hiszen kiváló házőrzők, torokra támadnak. Amikor már a tyúkólba is bevezettem a generátort, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal. Szóltam a haveroknak, adjanak bármilyen munkát, hogy valamit csinálhassak. Kellett valami, amivel elfoglalhattam magam. Természetesen szükségem volt pénzre is, de nem ez volt az elsőszámú szempont. Elmentem talicskát tolni, betonozni, és az is egy óriási élmény volt. Egy hatalmas cégnél dolgoztam, és arról is írtam egy rövid novellát, hogy miképp dolgoznak együtt az áprilisi hóesésben a munkások. Ahogy az Északi-sarkon, itt is meg lehetett figyelni, hogy ahogyan fújt a szél, ők is úgy álltak háttal a szélnek. Együtt mozgott mindenki, ők is profik a maguk szakmájában.

Hogy fogadtak?

Sosem csináltam még ilyet. Először betondarabokat kellett a talicskába lapátolnom, és elszállítanom egy bizonyos helyszínre. De, amikor kiszálltam a BMW-ből, a művezető nyelt egy nagyot, ám ugyanúgy megcsináltam mindent. Élmény, és egyúttal hihetetlen agymosás volt. A munkások tényleg

azért támasztják a lapátot, mert másképp nem tudnak pihenni. Vannak olyan helyzetek, amikor az embernek nincs munkája, mert várja, hogy a másik befejezze a saját szakaszát. Folyamatok vannak, ki kell várni a sorodat. Van, hogy nyolc órát támasztod a lapátot két fokban, és semmi másra nem tudsz gondolni, mint hogy az most három vagy négy lapátnyi munka lesz, elnyomod, visszanyomod, és úgy mész haza, hogy teljesen ki van mosva az agyad.

A covid felbukkanásakor nekem az asztalos szakma lett ilyen: inasnak álltam, és immár egy éve dolgozom egy barátom műhelyében. Nagyon jó, hiszen egyrészt kikapcsol, másrészt pedig elég összetett munka. Ha valaki azt gondolja, hogy ezek a szakmák csak úgy, félkézzel elvégezhetők, akkor az tévedésben él… Az édesapám asztalos volt, és hatalmas élményt kaptam tőle, ugyanis a halálos ágyán elmondta, hogyan főzték csontból az eny-

vet. Olyan precízen, részletesen, és csillogott közben a szeme. Az volt a hattyúdala. Ezek az emlékek még életben tartották egy rövid ideig, aztán néhány hónappal később meg is halt. Az asztalos szakmát egyetemi szinten taníttatnám. A faismerettől kezdve a fémismeretig, a kések és a fűrész élezésétől a ragasztókig bezárólag egy nagyon bonyolult szakmáról van szó.

Ejtsünk szót a kollódiumos módszerről. Te, aki művészi szinten foglalkozol a fotózással, visszamentél egy olyan módszer alkalmazásához, amely 1850 és 1880 között élte a fénykorát. Legutóbb azt olvastam, hogy ezt a módszert mindössze ketten alkalmazzátok Szlovákiában. Igen, Európában pedig 140-en.

Miért választottad ezt a módszert? Az indíttatást a mai napig nem értem. Egy nap felébredtem, és azt éreztem, hogy üveglapra akarok fényképezni. Ambrotí-

piákat vagy ferrotípiákat csinálunk, tehát üveg- vagy fémlemezre fényképezünk. Hogy mi ebben a csodálatos? Képzeljük el, hogy elővesszük a mobiltelefonunkat, és egy perc alatt készítünk nagyjából hatvan használható fotót. Így az egész világból fényképész válik. Ezek a képek tökéletesek lesznek, de a tökéletes unalmas. Nem lehet továbbgondolni, nincs benne izgalom. Ha ki akarok menni a természetbe fényképezni – mint ahogy a Pomléban található fákkal tettem, amelyből novemberben lesz kiállításom –, az első lépés, hogy megnézem az aktuális évszakot és azt, honnan süt a nap, honnan lesz megvilágítva a fa. Ezt követően fel kell mérni, mennyire lehetséges az adott helyszínt autóval elérni, hiszen a fotózáshoz nagyjából száz kilónyi felszerelés szükséges: előhívósátor, vegyületek, desztillált víz, mosásra való víz, maga a fényképezőgép is húszkilós. Ez azonban még mindig nem elég akkor, ha valaki üveglapra fényképez. Már az 1850-es években is régi házak ablakaiból vágták ki ezeket, és salétromsavval takarították le, mert akkoriban szénpor és egyéb kosz is megtalálható volt rajtuk. Ha az üveglap roszszul van letakarítva, leválik róla a filmréteg. Amikor otthon előkészítek egy üveglapot, az azt jelenti, hogy tizenöt percig mosom. Két óra alatt így nagyjából nyolc üveglapot tudok elmosni. Csallóközi gyerekként két óra után már kezd elegem lenni a dologból. Ez a munka nem szerénységre, inkább alázatra nevel. Így amikor kimegyek a természetbe fényképezni, nyolc képre van lehetőségem úgy, hogy 30-45 percenként tudok elkészíteni egy képet. Teljesen lelassul a világ, elkezded érezni a körülötted levő anyagot, fényt, szellőt, időt. Ez egy fantasztikus érzés, egyfajta meditatív cselekvéssorozat. Ha egy jó képet elkészít az ember egy nap, akkor az egy nagyon jó napnak számít.

Mennyi az expozíciós idő? Azt gondoltam, hogy azért készítesz természeti tárgyú ké-

peket, mert azok nem mozognak. Volt egy balerinás sorozatod is, amelyet a híres fertődi Esterházy-kastélyban készítettél… Az expozíciós idő fényfüggő. Ha nagyon erős a napfény, akkor egy portré egy másodperc alatt elkészül. Ha szórt fény van és felhők takarják el a napot, amely szintén egy fantasztikus élmény a fotósnak, 4-8 másodperces expozíciós idő kell. Természetfotózásnál ugyanez 20-30 másodperc is lehet, de akár egy egész perc is. Ám mivel nedves kollódiumos eljárásról beszélünk, nem nagyon lehet nyáron egyperces felvételt csinálni, mert a vegyületek megszáradnak. Ha ez történik, akkor dobhatom ki a lemezt, és oda a kép. Ezért kell azt is figyelni, hogy melyik évszakban készíti ez ember ezeket a képeket. Visszatérve az Esterházy-kastélyra: három éve volt ott egy kiállításom: egy balerinás sorozatot mutattam be, amely végül aranyérmes lett. Esterházy Miklósnak volt ott egy színháza, ahova színészeket és táncosokat hívott meg. Ennek kapcsán csináltunk egy sorozatot, és most, három évvel később szintén kaptam tőlük egy felkérést. A fejemben már kezd összeállni a dolog, egy nagyon izgalmas sorozatot találtam ki.

Felvidéki művésznek ez egy nagyon komoly felkérés… Igen, így van, és a körülöttem dolgozó emberek, továbbá a környezet is fantasztikus.

Feltölt? Igen. Képzeld el, hogy ilyenkor 12-14 órát fotózol megállás nélkül, legfeljebb megeszel két-három banánt, plusz elfogy három-négy liter narancslé. Amikor elkészültek a képek, az ember csak leül és nézi őket, gyönyörködik bennük. A mai világban a fotónak fontos helyen van a művészet világában.

De hiszen már legalább száz éve ott van, nem? Még mielőtt 1832-ben feltalálták vol-

na a fotózást, a pillanatokat festményekben örökítették meg. De amióta az ember öntudatra ébredt, szeretné megörökíteni a portréját, legyen szó fáraóról, királyról vagy akár egy holland kereskedőről. A festőművészethez pedig kellett tehetség, hogy a lehető legélethűbben ábrázoljanak valakit. Ekkor már komoly igény mutatkozott a fényképezés iránt, és a kémia segített is ezt megoldani. Akkoriban azonban nem ismerték el a fotósokat, kuruzslóknak, ripacsoknak nézték őket, és nem igazán akarták igénybe venni a szolgálataikat. Jelenleg viszont már egyértelmű helye van a művészetek között, hihetetlen áron, 3-4 millió dollárért kelnek el egyes fényképek Amerikában. Például Ian Ruther, akitől többek között én is kaptam a díjamat, és aki a világ egyik legjobb archaikus fotóművésze. Archaikusnak nevezünk minden fotót, amely nem celluloidra készült.

Ő például Angelina Jolie színésznőnek adott el egy képet tízezer dollárért.

Nálad ez a visszalassítás egy tudatos élettevékenység lehet, mert te folyamatosan pörögsz. Olyan beszélgetőtárs vagy, akit elég egy picit megbökni, és rögtön az egyik történet követi a másikat. A közösségi hálódon fantasztikus sztorikat írsz le, sőt szerintem egy egész rajongótáborod van, akik már egy könyvet is várnának tőled… Igen, ezt őszre tervezzük. Egyelőre az Édes citrom cím a befutó annak ellenére is, hogy banánfüggő vagyok. Néha kesernyések a történeteim, amelyeket édesítve adok át.

A magyar narancs után jöhet egy Édes citrom is – már várjuk. Egy pörgő ember vagy, aki sokat utazik, aki szeret új országokkal megismerkedni. A felvétel előtt

arról is beszélgettünk, hogy látsz felfogásbeli különbségeket a kelet és a nyugat között a problémagyártás és a problémamegoldás terén. Ez egy nagyon érdekes gondolat volt. Megosztanád velünk is? Elmondom, hogyan vagyok filozófus: úgy élem meg a dolgokat, mint az egyszerű nép. Semmit sem bonyolítok túl, és a szöveghasználatom is inkább az egyszerű embereknek szól. Nem kedvelem a kastélyos fotózásokat, inkább a kultúrházas esküvőket szeretem. Megesett, hogy egy kultúrházban fotóztam egy esküvőt, ahol a szakács néni meglátott, behívott a konyhára, leültetett, majd ízes tájszólással ennyit mondott: Fiatalember, itt van a leves, egye meg, mert maga vékony, és ez nekem nem tetszik. Egy kastélyban be sem mehetsz a konyhára. Az ilyen közvetlen kommunikáció messzemenőleg képes az embert feltölteni, itt az emberek őszinték. Most is kastélyos fotózásról jövök, ahol

egyszerű emberek ültek a körasztaloknál, és nem tudták, hogyan, mit egyenek, egymásra vártak. Másrészt, utaznunk kell, mert nagyon sok ember egyfajta komfortzónában él. A komfortzónára jó példa, hogy ha valaki reggel felül a buszra, leutazik Spanyolországba, Velencébe vagy Horvátországba a táskájában rántott hússal, pástétommal. Az utazásra induló családok étellel pakolják meg a kocsit – ez a legnagyobb marhaság, mert nem ismered meg az ottani ízeket, nem kezd el tágulni a tudatod, nem látsz, nem érzékelsz. Régebben számomra is csak fekete és fehér létezett, de fotósként tudom, hogy a feketének és a fehérnek hihetetlen sok árnyalata van, akárcsak az ízeknek. Fantasztikus ételek léteznek, amelyeket nem kell félni megkóstolni. Nemrég voltam például Rigában, ahol bementem egy péksüteményeket is árusító kávéházba, és kértem néhányat. Belekóstoltam az egyikbe, és kapásból ad-

tam is vissza, mert káposzta volt benne. A másikba beleharapva egy egész zacskónyit kértem, mert abban meg szalonna volt. Elképesztően finom falatok voltak. Nem kell félni semmitől, meg kell kóstolni, látni a dolgokat. És ha valaki lát, tapasztal, akkor ezt fel is tudja használni, lehet, hogy nem rögtön, de később biztosan. Folyamatosan menni kell, mert így tágul a tudat.

Ez egy nagyon jó irány. Azt látom, hogy az itteni emberek gyakran zárkózottabbak, ami a felvidéki kisebbségi létből is fakadhat. Az elméletem szerint azért húzódunk vissza a csigaházunkba, mert ott van a komfortzónánk. Ki kell ebből lépni. Nyugat felé indulva egy olyan felfogás van, hogy ha kitalálsz valamit, akkor azt helyeslik és bátorítanak, érdeklődnek a nézőpontod felől. Ha pe-

dig esetleg nem sikerül, akkor sem kell végleg lemondani a tervekről. Nem szabad félni a kudarctól. A Felvidékről keletre pedig, ha van egy helyzet, abban a pillanatban kitaláljuk azt, hogyan nem lehet megoldani, miért nem lehet megcsinálni. Számomra három olyan kifejezés van, amelytől irtózom: a ’nem tudom’, az ’azt hittem, hogy’ és a ’nekem mindegy’. Ezek a szavak kikészítenek. Ha valakinek mindegy, akkor üljön otthon, mert neki mindegy. Ki se jöjjön, látni sem akarom az ilyen típusú embert.

Ezt az áramlást, életszemléletet szeretem benned. Ha kell, az építőiparban, kastélyokban, kultúrházakban, de akár a szövegek vagy a képek világában félés esőisten mersz és tudsz is lenni, ez pedig nagy érték. Köszönöm a beszélgetést!

Artica Décor

Minden, amit látnia kell, mielőtt belevág!

Megvalósult az, amire már egy ideje készültek az Articánál. Olyan, mintha az üzlet vett volna egy nagy levegőt, és most már első blikkre, a küllem és a belső terek kialakítása alapján is átjön az a szemléletváltás, amin az elmúlt néhány hónapban átesett. Meséljen viszont az üzlet vezetője, Túry Nikola.

Mintha megfiatalodott volna az üzlet. Elmondaná, mi a titka? Beengedtük a fényt! :-) Valóban olyan, mint amikor néhányat tekerünk egy Rubik-kockán és minden a helyére kerül, minden részlet megkapja az őt megillető figyelmet. Elöl eddig csak az ajtón keresztül láthattunk be a boltba, most viszont azt is mondhatnám, hogy az üzlet tulajdonképpen levetette az eddigi köntösét, és most belátunk az ablakokon is.

A kívülről beáradó természetes fény pedig új megvilágításba helyezi a dolgokat, és az egész üzlet – képletesen – legalább egy tízest letagadhat!

Odabent?

Aki járt itt korábban, észreveheti, hogy belül is átrendeztük a kínálatot. Korábban nagyobb hangsúlyt kaptak a tapéták, most ezt próbáltuk a belső terek kinyitásával szétteríteni az általunk kínált teljes termékpalettára. A látogatóink, vásárlóink ügyfeleink nagyobb felületeken tekinthetik meg a dekorációs festékeket, az Orac Décor 3D paneleit, díszléceit, de megláthatja azonnal a kristálycsillárokat, függönyöket és szőnyegeket is, mindemellett pedig kibővítettük a tapéták kínálatát is, az eddigi három helyett már hét gyártó termékeit tekinthetik meg. Természetesen mindegyik

termékünk esetében európai és világszinten is számon tartott, a legmagasabb minőséget képviselő gyártóval dolgozunk együtt, tulajdonképpen a gyártót képviseljük Szlovákiában.

Miben rejlik annak jelentősége, hogy a gyártót képviselik? Lerövidül az út a gyártó és a termék végfelhasználója között, ami exkluzívabb, személyre szabottabb ajánlatokra ad lehetőséget. Például a kristálycsillárokat méretre vagy saját elképzelés alapján is le tudjuk

gyártatni, de ez csak egy példa. Ha közbeékelődik még egy értékesítési pont, például egy nagyraktár, akkor már csak annak lehetőségeivel dolgozhatnánk. Így viszont mi közvetlenül a gyártókkal tudunk egyeztetni az igényekről. Végül pedig azzal, aki betér hozzánk, együtt tudjuk továbbgondolni és fejleszteni, nem utolsósorban megvalósítani azt az elképzelést, amit felvázol nekünk, vagy aminek kiteljesítésében a segítségünket kéri. Segítünk végigmenni az úton az elégedettségig. Várunk mindenkit, akinek erre van szüksége!

Bia faggat

Lilla Christopher

Nem a leghétköznapibb, hogy valaki a 20as éveiben a hobbiját nevezheti a munkájának. Hihetetlenül jó látni, hogy vannak körülöttem olyan emberek, akik már fiatalon elkezdték építeni a saját karrierjüket. Persze nem kell rögtön a maszekengedélyre gondolni, lehet az egy tovább fejlesztett hobbi, egy kisebb befektetés, valami apróságnak tűnő dolog, amit az ember először az ismerősök között kezd el terjeszteni (és remélhetőleg nem fű…). Matuš Lilla alias Mici és Riedl Christopher mertek nagyot álmodni, most az ő sztorijukat olvashatjátok.

Ki vagy te és mivel foglalkozol?

Matuš Lilla vagyok, de a legtöbben Micinek szólítanak. Innen ered az Insta-oldal neve is, de ne fussunk ennyire előre. Nyitrán, az UKF-en tanulok, de mellette számítógépes grafikák, illetve pólóminták tervezésével is foglalkozom. Így született meg az Art by Mici.

Riedl Christopher vagyok, az RTravel utazási iroda alapítója. Irodánkban a széles

skálájú portfóliónak köszönhetően megtalálhatóak utazások az egész világba. Az egzotikus és egyben az európai desztinációk szakértője vagyok. Főként német és ausztriai utazási irodák termékeit értékesítjük, de megtalálhatóak nálunk szlovák irodák termékei is. Az egzotikus világutak megszállottja vagyok. Szeretem a minőséget, a kalandokat és ezt az érzést szeretném átadni az ügyfeleimnek versenyképes árakon.

Mesélj egy picit az odavezető útról, honnan jött az ötlet és mi bátorított a megvalósításához?

M. L.: Gútán végeztem el a középiskolát, reklámgrafika szakon, ahol megkaptam az alapokat s szabadidőmben is egyre inkább szerettem alkotni. Először a line art ötlete jött, mivel szerettem volna grafikákat készíteni a verseimhez. A barátaimat kértem meg, hogy csináljanak ilyen-olyan képet magukról, ami illene egy-egy adott szövegemhez. Ezt követte a faceless art ötlete, amikoris feltették nekem a kérdést, hogy miért nem hozok létre ennek egy felületet. Így jött létre az Insta-oldal.

Pólóminták készítésével már középsulisként is foglalkoztam, mert mindig nehezemre esett választani a bolti mintákból. Valahogy nem fogtak meg, s úgy döntöttem, létrehozom azokat, amiket jobban magaménak érzek. Az oldal tavaly januártól létezik. Úgy éreztem, ha kellő energiát fektetek bele, akkor ezzel még több emberhez el tudnak jutni az alkotásaim. Amit még megemlítenék, az a hímzés. Ez az online tanulás hozadéka volt. Szeretem fejleszteni magam, próbálkozni új dolgokkal. Így tavaly a hímzett alkotások is felkerültek az oldalra.

R. Ch.: Mindig is vonzott az utazás, sok helyet már bejártam, ezáltal sok tapasztalatot szereztem, amelyeket az ügyfeleim álomútjainak megvalósítására használok. Legyen az egy nyári felfrissülés a tengerparton, városnézés, vagy a téli sportok kedvelőinek a síelés vagy egzotikus kiruccanás az Indiai-óceán partjaira vagy a Karib-térségre. A célom az, hogy mindenkinek emlékezetes, élményekben teli utat ajánljak. Már gyerekkorom óta lehetőségem volt utazni és felfedezni, ez az utazási szenvedély ösztönzött arra, hogy aktívan

is részese lehessek az utazási iparnak, ezáltal segítsek másoknak a világ felfedezésében. 6 év aktív szakmai tapasztalat után 2021. januárjában nyitottam meg az RTravel utazási irodám Dunaszerdahelyen. A Covid időszak óta az emberek inkább online keresnek fel, ami egyáltalán nem okoz akadályokat egy tökéletes út megszervezésében.

Milyen falakba ütköztél és mi segített át azon, hogy ennek ellenére is folytasd?

M. L.: Nehézségnek mondanám azt, hogy az elején szerettem volna rendszeresen megosztani az új rajzokat. Azonban van, hogy egyszerűen nem jön az ihlet, s ezt el kell fogadni. Szeretem, hogy lett az oldal, viszont csak akkor alkotok, amikor érzem magamban az ihletet, s szerintem ez sokkal fontosabb, mintsem az, hogy hetente 4-5 rajz kikerüljön.

R. Ch.: Előttem nincsenek akadályok, a falak azért vannak, hogy erősebbé és magabiztossá tegyenek. A múlt éves indulást nevezném akadálynak, mivel az irodámat a legnagyobb lezárás alatt indítottam és az ügyfelek többsége nem tudta, hogy merjen-e kirándulni a sok megszorítás miatt.

Kínok és rímek

Nagyon sokan kezdik versírói pályafutásukat tinikori kínos szerelmes versekkel. Ezeknek a zöme az íróasztal fiókjáig jut csupán, jobb (rosszabb?) esetben leközli őket a suliújság. Aztán vagy követik ezeket sikerültebb, érettebb alkotások, vagy nem. Mindenesetre itt a május, a szerelem ideje, úgyhogy gondoltunk egyet, és megidéztük mi is versírói karrierünk hajnalát, és visszautaztunk a saját tinikorunkba, hogy ekképp tisztelegjünk hajdani rossz zsengéink előtt. Vagy épp így nevessünk rajtuk, ahogy tetszik.

Kovács Andrea: Bálkirály

Amikor először megláttam őt matekon, tudtam, ez a srác egy igazi ikon. Ahogy mosolya villan a harmadikon, tudtam: szerelmes vagyok belé titkon.

Ahogy már szinte ritmusra lép a lába, maga elé mered, mint aki nagyon kába, szerelme észrevétlen kerít hatalmába, várjunk csak...Vajon eljönne velem a bálba?

Mi lesz, ha e kérdés nem lesz épp sikeres? Ha magának egy szebb és jobb csajt keres? Ha megszégyenülök, az arcom rögtön veres, ó Dani, az nem lehet, hogy mégis mást szeress!

Az irigy nézéseket majd helyetted kiállom, csak legyél a jóképű, büszke bálkirályom, a többi lány miatt a fejed ne fájjon, fogd a kezem, táncolj velem, én csak erre vágyom.

Kovács Andrea, Sipos Janka

Sipos Janka: Kínok és rímek

Szerelmes vagyok. Mi a bizonyíték? Ontom magamból a rossz verseket. Nem számolok se szótagot, se rímet, csak fecnikre firkálgatom neved.

Mit törődöm én most metaforákkal! Csak betűimből ordít a hiány, hogy kettőnk sorsát nincs mi összekösse. Két őserdei fa, de nincs lián.

Alkatunk aligha alliterál. Közöttünk csakis indulatszók esnek. Törődsz is azzal, hogy a szavaid hogy esnek nekem, az alperesnek.

Akárcsak Havas John, semmit se tudsz, a női lélek hogy és mire rezdül… Az önérzeten tankként átveretsz, és szóvirágokon hajtasz keresztül.

Mit tudom én, hogy miért, mennyire, és legfőképp: hogy mivégre szeretlek. Verstölteléknek jó lesz ennyi is. Hát legyen ez a pár sor a kereszted.

Nagy Hajnal Csilla: Hét Scolar, 2021

Hét szereplő hét napja, épp csak villanásokban, amelyek így vagy úgy összeérnek. Közülük néhányan ismerik egymást, bár jobbára nem a szónak abban az értelmében, hogy ténylegesen tudnának is egymásról valamit, vagy megértettek volna a másikból valami lényegeset. Van, hogy inkább csak egymás testei ismerősek nekik, és van, hogy a saját életük és motivációik nagy részét is homály fedi. De mi, olvasók sem tudunk meg sokkal többet. Csak töredékekből próbálunk meg tájékozódni ebben a repetitív napokkal körülhatárolt, egyszerre szürreális és valóságszagú útvesztőben, a nehezen körülhatárolható és meghatározható karakterek és viszonyok között. Nagy Hajnal Csilla tavaly megjelent regénye különös kísérlet és érdekes olvasmány. Persze, nem biztos, hogy lehet regénynek nevezni, hiszen a címoldalon olvasható műfaji megjelölés is kihagyja ebből a szóból a magánhangzókat. Így rámutat arra, ami az egész szervezőelveként is felfogható: valami hiányra, hibára, kimondhatatlanra, a szereplők közötti foghíjakra. Mindezen keresztül pedig azokra a repedésekre is, amelyek közöttünk nyílnak a mindennapokban. (sj)

Aleister Crowley: Holdgyermek

(Fordította: Fedina László és Fedina Lídia), Metropolis Media Group. 2019

A legendás kávé: fekete színe, keserű íze és varázslatos illata évszázadok óta hódítja a világunkat. Annak ellenére, hogy örök életemben „kávéellenes” voltam (éljen a tea!), és a kávézókat is csak itt-ott látogatom, be kell vallanom, hogy a kávé pontosan az az ital, amely képes elegáns maradni minden környezetben: egy gyönyörű kávézóban, egy gyorsétteremben, vagy egy vonatállomás automatájában is. Talán ezért isteníti annyi ember és talán ezért inspirál annyi művészt. Négy vendég. A közös kapocs a fekete ital és egy legendás kávézó Tokió rejtett zugaiban. Ha a kedves vendég betartja a hely (nagyon) szigorú szabályait, akkor képes visszautazni az időben. Igen, jól olvasod. Visszautazni a múltba egy konkrét pillanatba. Természetesen, mint minden dolognak, az időutazásnak is megvannak a veszélyei. Kavagucsi regényétől viszont nem kell valami gyors sci-fi akciót várni. Ez egy kicsi könyv: mindennapi emberi történetekről és életekről. Kapcsolatok, múltbéli szerelmek, betegségek –pontosan ezeknek a dolgoknak a sokasága alkotja a könyv szívét-lelkét. (vo)

The Weeknd

–

Dawn FM Még januárban érkezett Abel Tesfaye, korunk egyik, ha nem a legnagyobb popprófétájának soros lemeze. Kissé meglepő az év eleji időpont, de The Weeknd nem az, aki törődni szokott az olyan megcsontosodott szokásokkal, hogy év elején nem adunk ki valamire való albumot. Ehhez képest a 80-as évek szintinosztalgiáját tovább sűrítő Dawn FM-et néhányan már most kihirdették az év egyik legjobbjának. Tesfaye kijelentette, hogy ezzel egy trilógia közepén járunk, mely az előző albummal, az After Hourszszal kezdődött és az After Life-fal ér majd véget. The Weeknd a fülledten erotikus, elektronikus darabjaiból immár átnyargalt az igazán nagy formátumú darabokig, de ez egyáltalán nem hígította fel a szerzeményeket, épp ellenkezőleg, széles körben meghonosította azt a modern hangzást és előremutató irányvonalat, amit ő képvisel.

FKA twigs – Caprisongs

Magasra tette a lécet a brit énekesnő előző két albumával, és kissé különösen is hat, de annál örömtelibb, hogy egy traumatikus időszakot nem valami hátborzongatóan sötét, hanem egy poposabb, slágeresebb és fülbemászóbb albummal zár. A Magdalene c. lemezén a Robert Pattinsonnal való szakítását dolgozta fel, majd jött Shia LaBoeuf, akit pedig azért perelt be, mert sokféleképpen bántalmazta. A Caprisongs ráadásul a járványidőszak szociális minimumában született – de talán éppen ezt akarja vele ellensúlyozni, ahogy maga is bevallotta, némi feel good music-kal. A klasszikus dalformákat továbbra is feszegeti és csavargatja az elektronikus r’n’b hangzást, ahogy illik, de ebből taknyolás is lehetne. FKA twigsnél azonban ez a terjeszkedés valami csodálatosan laza és nyitott tánczenei szerzeményeket eredményez.

Bonobo – Fragments

Nem tud más lenni, mint optimista. Bonobo, azaz Simon Green maga beszélt arról a Fragments kapcsán, hogy zenéje mindig ünnep kell legyen, mindig reményt kell nyújtson. Noha a járványidőszak bezártsága alatt nemigen tudott inspirálódni a világkörüli útjaiból, mint máskor szokott, saját bevallása szerint szűkebb, Los Angeles-i környezete nyújtott számára ebben alternatívát. Az otthon rejtett zugai fedezhetők fel, mikor ilyen alkalom nyílik, és neki is sikerült olyan ötleteket előhívnia, amelyek gyökereinek meglétéről nem is tudott. A Fragments kellemesen andalít, ahogy azt Bonobótól megszokhattuk, ehhez hozzájárulnak a közreműködők is, mint Jordan Rakei vagy Jamila Woods. Gyakorta lendületesebbek a dalok, máskor marad azon a downtempós vonalon, amelyen egykor indult. Az általa képviselt deep house mindenesetre bármikor könnyen beég a tudatunkba.

Jelen: Sacrifice, Less Than Zero, Take My Breath, Moth To A Flame (w. Swedish House Mafia), Out Of Time.

Múlt: The Hills, Starboy, Can’t Feel It Coming, Can’t Feel My Face, Blinding Lights, In Your Eyes, Heartless, Save Your Tears.

Jelen: tears in the club (feat. The Weeknd), careless, darjeeling, honda, ride the dragon, papi bones.

Múlt: Two Weeks, Pendulum, Video Girl, Water Me, Lights, Hours, Give Up, Ache, cellophane, sad day.

Jelen: Rosewood, Shadows, Tides, From You, Age Of Phase, Day By Day, Otomo.

Múlt: Break Apart, Kerala, Kong, Cirrus, First Fires, Kiara, Eyesdown, Noctuary, Flutter, Terrapin, Kota.

Jelen: Titanic, 2010, Tabula Rasa, Old Friend, Lye, Vision.

Múlt: Chum, Wol (f. Vince Staples), Hive, Sunday, Whoa, Shattered Dreams, Nowhere2go, Huey, El Toro Combo Meal, Riot.

Earl Sweatshirt – SICK!

Az Odd Future csapat egyik rappere (ebből került ki a 2010es évek két meghatározؚó egénisége, Tyler The Creator és Frank OCean) egyik jellegzetessége, hogy rendkívül röviden és nyersen sújt oda. A SICK! az előző két lemezéhez képest alig haladja meg a 20 percet, ezalatt viszont módszeresen aprítja az életet. Az albumon meglehetősen változatos alapokkal pusztít, akadnak sötétebb, elektronikus talajok, min csúcspontjai, a Titanic vagy a 2010, de olyan klasszikusabbnak hangzó, zongorahangmintával operáló szerzemény is, mint a Tabula Rasa. Összességében nem ez lesz életműve legkiemelkedőbb pontja, ugyanakkor örvendetes, hogy még egy ilyen lemeze is kiemelkedik a szürke átlagból.

Дeva – Csillag

Jelen: Fa lenni, Szélben szőtt, Galambok, Vágy, Ikiri, Bölcső.

Múlt: Unglitched, Witchcraft, 777, Hyacynth.

Nem szabad elmennünk amellett, hogy a magyar énekesnő idén elnyerte az Európai Unió kortárs popzenei díját, amivel a kontinens legjobb feltörekvő előadói közé került (korábban pl. Adele, Rosalía és Dua Lipa is nyert ilyet). A népzenei elemekkel gazdagított elektronikus muzsikával hódító fiatal hölgy nagyjából a díj elnyerésével egyidejűleg, januárban adta ki bemutatkozó lemezét. Az albumot megelőzően adott már ki néhány kislemezt, és azokhoz képest engedett a slágerességből a gyűjteményre (nem is jelentek meg a korábbi darabjai), de ez csupán annyit jelent, hogy elhagyták a ballasztot, ezáltal egy önállóan építkező, koncepciózus lemezzel van dolgunk, ami első hallgatásakor is hipnotikusan hat. Ha az elektronikus zenei vonalon maradunk, akkor Дevát könnyen viszonyíthatjuk Yonderboihoz, és remélhetőleg olyan csodás karriert fut be ő is.

Yard Act – The Overload

Jelen: The Overload, Land Of The Blind, Payday, Rich, Pour Another.

Múlt: Fixer Upper, Dark Days.

Január végén jelent meg a britpop-postpunk szcéna egyik feltörekvő leedsi bandájának bemutatkozó albuma, a The Overload. A zenekar gerincét alkotó James Smith énekes és Ryan Needham basszusgitáros két másik banda tagjaként találkozott, akik közös EP-t adtak ki. Nem kellett hozzá sok, és már össze is bútoroztak, hogy aztán olyan szerzemények szülessenek, amelyek alapján sok minden eszünkbe juthat róluk, például a Jarvis Cocker-féle Pulp is, a 90-es évek britpopjának egyik kiemelkedő együttese. A Brexit-éra egy különös helyet foglal el a brit indie rock felhozatalban, már most sajátos jegyekkel bír, és ennek egyik zászlóvivője lehet a Yard Actből is, amely csupán 2019ben alakult. Megvan bennük a lendület, ami azonnal magáévá tesz, dalaik természetesen politikai kritikák, de gyakran a sötét humor és a cinizmus oldaláról közelítenek, nem egyszer hajlanak szürreálisba.

A pop-art király naplója avagy

gondolatok a The Andy Warhol Diaries c. sorozat kapcsán

Andy Warhol neve a művészet iránt érdeklődők számára nem hangzik ismeretlenül, sőt, bizonyára azok is találkoztak már vele, akiket a képzőművészet kevésbé szólított meg – gondoljunk csak az ikonikus, színpompás Elvis- vagy Marilyn Monroe-festményeire, amelyek világszerte ismertté tették a kelet-szlovákiai gyökerekkel rendelkező művészt.

A film-, fotó- és festménygyáros Warhol életét mindig egyfajta rejtély övezte, s bár tudjuk róla, hogy előszeretettel látogatta a New York-i klubokat és pezsgő éjszakai életet élt, legbenső gondolatai mégis rejtve maradtak idáig a szélesebb nyilvánosság számára. Március elején debütált a Netflix kínálatában az Andy életét bemutató hatrészes minisorozat, amely telefonbeszélgetései és naplóbejegyzései alapján született meg. A sorozat úttörő abból a szempont-

ból is, hogy az immár 35 éve elhunyt művész a saját hangján szólal meg benne, Bill Irwin színész, illetve egy újonnan kifejlesztett, szövegfelolvasó algoritmus segítségével. Warhol egykori kívánsága válik valóra ily módon, hiszen naplójában többször utalt arra, hogy szeretne hologramként vagy robotként létezni, komplikált érzések és problémák nélkül. A hat epizód során betekintést nyerhetünk életkörülményeibe, alkotási folyamatába, párkapcsolataiba, viszonyába más művészekkel, többek közt Jean-Michel Basquiat-tal, a tragikus hirtelenséggel elhunyt street art-művésszel is. Fantasztikus látni, ahogy évről-évre megújult, ahogy közel engedte magához az újabb és újabb impulzusokat, és ahogy kipróbálta magát a számára teljesen ismeretlen művészeti ágakban, modellkedésben, TV-műsor- és újságszerkesztésben is.

Annak ellenére, hogy sokszínű alkotótevékenysége révén széles spektrumú közönséghez jutott el, Warhol valahogy mindig kívülállónak érezte magát a New York-i művészvilág köreiben, rejtett homoszexualitása, túlzott érzékenysége és testi adottságai miatt folyamatosan szorongott. Baráti kapcsolataiban meglehetősen felszínes, érzelmileg nehezen megközelíthető. Egy zárkózott, de mégis figyelemre, elismerésre vágyó személy képét mutatják a korhű hangfelvételek. Több „szerelme” is volt, de igazi, mély érzésű párkapcsolatot

egyikükkel sem tudott kialakítani, érzelmei számos esetben viszonzatlanok maradtak. A sorozat bemutatja a művész eddig csekélyebb nyilvánosságot kapott alkotásait is, ritka fotó- és képsorozatokat, a kiállítások fogadtatását a művészközeg részéről, illetve azt az éles, olykor kegyetlen kritikát is, amely a formabontó műveket övezte. Megtekintését ajánlom mindazoknak, akik szeretnének jobban elmerülni a pop-art király életművében és megismerni a végtelenül esendő embert, e napjainkra megkerülhetetlenné vált alkotások mögött.

Top Gun: Maverick

Vetítik május 26-tól.

35 évvel ezelőtt vésődött be a tudatunkba Tom Cruise bugyiszaggató tekintete, és pilótaszemüvege, na meg Berlin és Giorgio Moroder közös száma, a Take My Breath Away. A Top Gun az amerikai Reagan-éra egyik kulcsfontosságú filmje a hidegháborús amerikai-orosz szembenállásról, amolyan amerikai haditengerészeti hátba veregetés, a kor egyik csúcsfilmje, amit a producer Jerry Bruckheimer egyfajta földi Star Warsnak is titulált. Tom Cruise mindjárt 60, de visszaül a vadászgépbe, ami egykor felemelte, elsüt néhány magasröptű okosságot, megmutat néhány régi trükköt az első film után született vadászpilótáknak, de hogy ebből összességében a nosztalgiafaktoron kívül mi fog kisülni, és Amerika republikánus felén kívül ki fogja szeretni, azt nehéz megmondani.

Út a díjesőig

Vetítik június 2-től. Egyetlen film értéke sem a készítők értékének puszta összeadásából születik meg, noha az Út a díjesőig c. spanyol vígjátékban felbukkanó milliárdos ilyen felszínes hozzáállással próbál maradandót hagyni maga mögött. A világ összes pénzét odaadná, ha elkészítenék számára minden idők legjobb filmjét. Erre a Pénelope Cruz által megformált trendi, excentrikus, avantgárd módszerekkel dolgozó rendezőnőt kéri fel, valamint megvásárolja egy Nobel-díjas regény megfilmesítési jogait, hogy aztán annak két főhősét az Antonio Banderas által megformált piperkőc szupersztár és az Oscar Martinez által alakított, a művészvilág krémjéből szalajtott színpadi aktor játssza el. Teher alatt nő a pálma, szokták mondani, és ebben a filmben bizony minden résztvevőnek le kell metélnie magáról minden ballasztot, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

Jurassic World: Világuralom

Vetítik június 9-től. A Jurassic-világ lezárásaként aposztrofálják a Világuralom c. epizódot, amelyben tulajdonképpen összefésülik Steven Spielberg 1993-as klaszszikusát és annak főszereplőit (Sam Neill, Laura Dern, Jeff Goldblum) a Chris Pratt és Bryce Dallas Howard nevével fémjelzett új sorozattal. Ahogy a film előzetesében is elhangzik, a dínók az idők során egyre nagyobbak és veszélyesebbek, a filmek viszont helyenként egyre bugyutábbak lettek. Kérdés, hogy mennyire sikerül kiszabadulnia a blockbuster-követelmények bűvköréből ennek a Jurassic Worldnek, hogy valami emlékezetes történetet kínáljon így a végére. Nyilvánvalóan nem lehet úgy lezárni ilyesmit, hogy azt soha ne lehessen folytatni, hiszen ha Hammond professzor egykor egy borostyánba fagyott szúnyogból kreált dínókat, akkor ez máskor is sikerülhet, de legalább kapjon az egész egy megnyugtató és konzekvens végkifejletet.

Fesztivál Koncert / Party

05. 18. – 09.00, 11.00

05. 25. – 09.00, 11.00

05. 26. – 11.00

Jókai Színház KOMÁROM

Mátyás sípja

A Jókai Színház előadása. R.: Garajszki Margit. Fsz.: Holocsy Krisztina, Bernáth Tamás.

05. 18. – 18.00

Csaplár Benedek VMK

DUNASZERDAHELY

Kortárs a Csaplárban: Háy János (beszélgetés)

05. 19. – 08.00-18.00

Slovakiaring DIÓSPATONY Ducati Day 2022

05. 19. – 17.00

Zalabai Zsigmond Könyvtár SOMORJA

Asszony a frontonRécsei Noémi és Szemet Edit beszélgetőestje

05. 19. – 19.00

Csaplár Benedek VMK

DUNASZERDAHELY Apostol együttes

05. 20. – 19.00

05. 21. – 14.00, 19.00

05. 22. – 17.00

Jókai Színház KOMÁROM

A beszélő köntös

A Jókai Színház előadása. R.: Gál Tamás. Fsz.: Matusek Attila, Szélyes Ferenc, Kiss Szilvia, Szabó Viktor, Olasz István, Bernáth Tamás, Ollé Erik, Dráfi Mátyás, Molnár Xénia és mások.

Egyéb Kiállítás Színház

05. 20.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Szuperzöld

05. 21.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Bohemian Betyars

05. 22. – 20.00

Czajlik ranch DUNATŐKÉS Aranypatkó fogathajtás

05. 23. – 19.00

Jókai Színház KOMÁROM Burundanga

A Jókai Színház előadása. R.: Matusek Attila. Fsz.: Katona Eszter, Dékány Nikolett, Melecsky Kristóf, Béhr Márton, Skronka Tibor.

05. 24. – 19.00 VMK SOMORJA Tri Tvorivé Tvory Improvizációs est Juraj „Šoko” Tabačekkel, Lukáš „Pucho” Púchovskýval és Stanislav „Stanley” Staškoval.

05. 25. – 18.00

Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Dr. Hevesi Krisztina: Mi ma a cél... A népszerű szexuálpszichológus előadása.

05. 27. – 19.00 Czajlik ranch DUNATŐKÉS Szilaj

A Felvidéki Nemzeti Lovas Színház előadása.

05. 28. – 08.00 Dögös GÚTA DGS – Dögös Sprint 05. 28. – 12.00

NAGYABONY 1. Nemzetközi Gulyás Party

05. 28. – 18.00 VMK SOMORJA TáncMozaik: Fitos Dezső Társulat - A falu

05. 30. – 19.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Dan Goggin: Apácák (zenés komédia)

A Zenthe Ferenc Színház előadása. R.: Kökényessy Ági. Fsz.: Vándor Éva, Kökényessy Ági, Németh Anna, Simon Kata, Házi Anita.

05. 30. – 19.00

Jókai Színház KOMÁROM

Don Juan, vagy az apák kínja

A Jókai Színház előadása. R.: Nagy Péter István. Fsz.: Orosz Ákos, Szabó Viktor, Skronka Tibor, Kerekes Vica, Olasz István, Kiss Szilvia.

06. 03. – 20.00 Bridge Garden GYŐR

Bagossy Brothers Company

06. 07. – 19.00

VMK SOMORJA Fragile Queen A Queen zenekar legnagobb slágerei.

06. 08. – 19.00

VMK

SOMORJA Hadart Színház: Jöhetsz drágám!

R.: Háda János. Fsz.: Kerekes József, Mérai Kata, Szabó Máté, Suhajda Dániel, Végh Judit, Anrádi Zsanett.

06. 10. – 18.00 Bencze ház NÁDSZEG Jazzika: Nowember 06. 10-11.

BŐS

Bősiek Bősért Program – péntek: 19.00: Bruno x Spacc, 20.00: Valmar, 20.45: L’Men Prala, 21.30: Kunu Mário, 22.15: AK-26, 23.00: Herceg, 23.45: Missh!, 00.20: Newik, 01.20: Boatech, 02.20: Lariongrande, 03.00: VXDX. Szombat: 10.00-16.00: Gyerkőcnap, 18.30: Ginoka, 19.15: Twinpix, 20.00: Lakits, 20.30: T. Danny, 21.15: K Kevin, 22.00: Burai, 22.45: G.W.M., 23.30: Krúbi, 00.30: DJ Sterbinszky & Mynea, 02.00: Bárány Attila, 03.00 DJ Kriss.

Kovács Barnabás oxidációs

művészete, a royal rust

Kovács Barnabás egy különleges tehetség. Megismerhettük már festőként, filmesként, fényképészként, valamint íróként. Most az általa kifejlesztett, a világon eddig egyedülálló oxidációs technikát mutatja be nekünk. Mindamellett, hogy betekintést enged a művészettel és az alkotási folyamattal kapcsolatos gondolataiba.

Mi is az a rozsdaművészet, a „royal rust”, és pontosan mi adta az inspirációt hozzá? A rozsdaőrületem egy döbbenettel és egy döntéssel kezdődött, mikor először megláttam Londonban, majd néhány hónappal később a Zsolnay Negyed, illetve a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara épületkomplexumának homlokzatán lévő gigantikus, rozsdás panelfelületeket.

Abban a pillanatban véglegesen eldőlt, lüktetett ereimben a nyugtalan pezsgés: beleszerettem. Annyira imádom, szinte felzabálom szemeimmel ezt a különös, élő, állandó mozgásban lévő anyagot. Rögtön tudtam, hogy ezt akarom, ez kell nekem, meg kell csinálom. De határozottan tudtam, hogy olyan rozsdát akarok, ami még nincs, nem létezik a bolygón. Egyedi felületet szeretnék alkotni, extrém döbbenetet. Ekkor még nem tudtam, hogy is kezdjek neki, csak azt tudtam, hogy akarom és hogy megcsinálom és egy új rozsdát fejlesztek ki. Majd 2018-ban kezdődött a kísérletezés nagy lelkesedéssel és szenvedéllyel. A folyamatot elneveztem oxidációs művészetnek. Fő célom az volt, hogy olyan művész rozsdát alkossak, amely képként, vizuális ha-

Kürthy Judit

tásként diszponál és szervesen kapcsolódik a design, a modern belső építészeti struktúrákhoz, térdinamikához, hogy általa felemelkedjen a rozsda megszokott fogalma, ami fokozni tudja azt a perifériát, amit Richard Serra elkezdett.

Hol és mikor kezdtél el pontosan képzőművészettel foglalkozni? Úgy gondolom, hogy a képzőművészet mindig is szervesen kapcsolódott hozzám, és határozta meg belső habitusomat. Már egész pici koromtól, még az óvodában kezdődött minden. Visszagondolva, csak most kezdem megérteni, hogy már gyerekkoromban mit is akartam kifejteni, miért nem értették meg a rajzaimat, és ezzel jól kilógtam a sorból. Ugye, akkoriban nem sokat tudtam, és nem is érdekelt az a fajta, nevezzük úgy, megkötött politika, ami viszszafogta az újító, szabad személyiséget. Két rövid sztori ebből az időszakból. Nagycsoportos koromban egy nap azt mondta az óvónéni, hogy rajzoljuk le az otthonun-

kat. Én lerajzoltam az esti eget – a világűrt a csillagokkal. Volt is ejnye-bejnye. Vagy amikor ötödikes voltam az alapiskolában, és tovább jutottam a rajzversenyen, a technika linóleummetszet volt és a béke mint fő motívum. Mindezt úgy, hogy rögtönözni kellett. A témát felkészületlenül, csak ott a helyszínen kaptuk meg. Egy űrhajót jelenítettem meg a kilövőállomáson, köré rajzolva a földgömböt, az égen a csillagokat, egyik oldalon az USA, a másikon a CCCP és alul a „BÉKE” felirattal. Egyből forró lett a talaj. Jöttek is a kérdések a szervezőktől és a bíráló bizottságtól, honnét hallottam ezt, ki mondta, én meg végképp nem értettem, hogy mi a bajuk, hiszen a béke a téma. Letiltottak. Később azt mondták, ha akarok, rajzolhatok, de mást. Hát, inkább nem rajzoltam, nem akartam, mert szerintem jó volt.

Milyen technikákkal, anyagokkal, eszközökkel szeretsz dolgozni és milyen témák foglalkoztattak eddig?

Gyerekkoromban a kedvenc technikám a linóleum volt. Évekig csak ezt nyomtam. Imádtam, hogy mielőtt kivágod, ellentétesen kell gondolkodni, fekete-fehérben. Játszottam a különféle formájú késekkel, határtalan a vágási lehetőség, mélység, szélesség, stb. Aztán kb. 20 évig semmi, majd következtek az intuíció által vezérelt energiarajzok. Elneveztem vonalrajzoknak, hiszen egy vonalvezetés az egész. Az eszköz pedig ceruza, toll és hasonlók voltak. Egyetlen pillanatra sem hagyja el a papír, vagy vászon felületét, és olyan belső mentális hangulat övezi, ahol nincs gondolati asszociáció, csak te létezel, te és az energia, ami a vonalak, vagyis a nem tudás tudása. Nincs megtervezett cselekvéssor, csak áramlat vagy, egy flow. Így telt a 2003-as év. 2018-ban jött a rozsda, a royal rust, majd 2020-ban Jackson Pollock majd Gerchard.

A téma mindig egy és mindig szerteágazó, egy paradox vegyület. Mivel van, de nincs. Az energiából, az abszolút jelen nyitottságából, a semmiből táplálkozom, hogy semmit alkossak. A folyamat inspirál: az intuíció diktál. Anyagok terén mindenevő vagyok, a lényeg, hogy megfogjon. Az eszközöket szintén intuitívan használom, az adott pillanatnyi helyzet hozza.

Ki az, aki tanárodként, illetve mentorodként nagy befolyást gyakorolt Rád? 2021-ig autodidakta módon fedeztem fel magam. Minden alkalommal egy sajátos belső energetikai légkör jön létre bennem, amit az a művész kölcsönöz, akinek az alkotását éppen tanulmányozom, majd bennem áramlik az az energia, amit átélt, amikor azt alkotta. Majd 2021 nyarán találkoztam Dolán György festőművésszel, aki nagy

örömömre a mentorom lett. Rengeteg tanáccsal lát el azóta is, hogy igazán kiteljesedhessek. Köszönet érte!

Milyen alkotásokra, projektekre vagy eddig a legbüszkébb?

Valójában inkább hálás vagyok. Hálás vagyok azért az élményért, áramlatért, egy flow-hatásért, azért az extázisért, a jelen pillanat kiteljesedéséért, az intuíció nyitott, szabad spektrumában, ami fölszabadít az alkotáskor. Ezért legyen bármelyik kifejező szegmens is, mindig az az alkotás varázsol el leginkább, amit utoljára készítettem. Ha mégis ki kellene emelnem valamit, akkor a következők. Az egyik az experimentális filmem, „A gondolatkód” 2012-ből. 10 hónapig színtiszta élvezetet nyújtott, míg elkészült. A másik pedig szintén 2012-ből a fotoinstallációm,

mely az ART_MA galériában került bemutatásra.

Mit üzennél azoknak a művészpalántáknak, akik hasonló úton szeretnének elindulni, de nem tudják, merre kezdjék?

Egy rövid, ám annál lényegesebb mondatban össze lehet foglalni, amely személyes tapasztalaton alapszik: először önmagadat ismerd meg.

Hol tudjuk követni a munkásságodat?

Fontosabbnak találom az alkotási folyamatot, a fejlődést és az időt inkább ezekre összpontosítom. Jelenleg még nincs aktív lehetőség arra, hogy intenzíven követni tudjanak, ugyanis csak most kezd összeállni, hogy mit, milyen minőségben szeretnék közvetíteni. Ha ez összeérik és beérik bennem, aztán jöhet a világháló.

Kulináris kulmináció

Egy főzőverseny nagyon sokoldalú és öszszetett rendezvény! A csapatok néha lelkes „amatőrökből” tevődnek össze, kiknek nem mindennapi tevékenységük a fakanál forgatása a kotlákban egy konyhában, ám ennek ellenére hatalmas szívvel, odaadással és persze jókedvvel indulnak el egy főzőversenyen. Egy főzőversenyen való részvétel nem minden esetben a legjobb eredmény eléréséről szól, inkább emberi kapcsolatokról, új barátságok megkötéséről, sokszínű ízvilágról, tömérdek kacagásról, jókedvről és amennyiben sikerül elnyerni némi magasabb helyezést az elkészített ételeddel, akkor a siker élménye is keringeni fog egy jó darabig. Az a siker, amelyet Gorlicében (Lengyelország) elértem, az egyik legértékesebb számomra, hiszen a vérbeli profi szakácsok közt, idegenben a dobogó legmagasabb szintjére állni nem mindennapi élmény!

Fogadtatás

Lengyel-magyar örök barát! Mondták a lengyel barátaim, miután öt órányi autózás után megérkeztem Gorlicébe, ahol egy magán vendéglátóipari középiskola területén megrendezett főzőversenyre invitáltak. Igazat adva a lengyel barátaimnak, az örök barátság jegyében nagyon széles mosolylyal és tárt karokkal fogadtak, természetesen terülj-terülj asztalkámmal és egyéligyál lakomával. A pénteki est nem is szólt másról, mint az ismerkedésről, és ahogy egyre-másra érkeztek meg a csapatok a másnapi versenyre, a közös élménybeszámolókról, elkészített ételeink fotóinak bemutatásával, és közel éjfélig kisebb mulatozással. Nem nagyon merítettük főzőkanalunkat az éjszakába, hiszen mindannyian tudtuk, hogy másnap nehéz nap vár mindannyiunkra, úgyhogy hamarosan nyugovó-

ra tértünk…

A versenynap

Reggel fél hét tájékán nyitottam ki csípáimat, egy jó forró zuhany után magamra öltöttem aznapi „szakácsszerkómat”, majd irány le a közös étkezőbe egy jó feketére, és egy laza reggelire. A teremben már páran lézengtek, ám a verseny csak tíz órától kezdődött, így punnyadó tempóban telt a reggeli, majd vártuk a reggeli utáni verseny hivatalos megnyitóját, ahol ismertették a verseny szabályait. Ami a legfőképpen lényeges, hogy mindenki egyfajta húsból főzhetett, amelyet a helyszínen meg is kaptunk. Az étel elkészítésére három óra állt rendelkezésünkre, és az alapvető elvárás az volt, hogy a helyszínen, nyílt lángon, bográcsban kellett, hogy elkészüljön.

A résztvevő csapatokat három kategóriába sorolták: - amatőrök - kezdő szakácsok (diákok) - professzionális szakácsok

Meghallva a nevemet a csoportosításnál hamarosan rádöbbentem, hogy bizony a profik közé dobtak be a mély vízbe... :-) A profi szakácsokból álló csapatok közül én kaptam a 3-as számot a 14-ből. Gondoltam, ha a hármas az én számom, a harmadik hellyel elégedett is lennék.. :-) A résztvevők zöme szerte lengyelországból érkezett, és többnyire magasabb szintű éttermek séfjei alkották a csapatok gerincét. Már otthon sokat agyaltam azon, hogy vajon mit is fogok főzni. Gondoltam, hogy mivel a magyar konyha kissé csípős, kissé paprikás, így megtréfálom az ellenfeleimet, és egy hagyományos cseh-szlovák ételt készítek, amelyben sem paprika,

sem csípősség nem található. Milyen ételre is esett a választásom? Elárulom végre! Vadast készítettem, karlovy vary-i pirított zsemlés gőzgombóccal. És mivel tudtam, hogy sertéshúsból kell főznünk, így, hogy testesebb ételt varázsoljak, bespájzoltam egy sertésnyelvet és egy szívet, amelyeket az alaplében együtt főztem meg a sertéshússal és a gyökérzöldségekkel. A helyszínen készítettem el a gőzgombócot is, amelyhez kellett magammal hoznom egy másik bográcsot, és míg lazult, puhult a husi, az idő alatt elkészítettem a gombócokat, amelyeket forrásban lévő vízben főztem meg ételfóliába csomagolva. Miután a hús teljesen megpuhult, kihalásztam őket az alapléből, majd a zöldséget lepaszíroztam, utána tejszínnel kevertem. A cukor helyett baracklekvárt használtam, majd kis mustárral és citromlével beállítottam az étel savanyúságát is, amely olyannyira egyensúlyba került az édeskés ízhatással, hogy szinte magam is meglepődtem... :-) Míg az ételemet simogattam, ízesítettem, a húst szeleteltem, addigra a gőzgombócok is elkészültek, így minden készen állt

a tálalásra... Egy különleges, vastag falú mélyebb serpenyőt vittem a tálaláshoz, amelyet felhevítettem, mivel tudtam, hogy egy kis időbe fog telni, míg a munkaasztalomról a hattagú zsűri elé kerül az étel elbírálásra... És el is bírálták, de hogy milyen eredménnyel, az még abban a pillanatban nem derült ki.

Eredményhirdetés

Az elbírálás után elmosogattam a cuccaimat, majd mindent szépen elpakoltam az autómba, felfutottam egy kellemes, forró zuhanyra, majd átöltöztem, hiszen a több mint harminc bográcstűz füstje szinte a bőröm alá férkőzött az egész nap folyamán. Egy jó forró levest bemajszolva az étteremben egyszer csak meghallottam, hogy mindenkit a nagyterembe invitálnak az eredményhirdetésre. Kényelmesen helyet foglaltam, majd vártam, hogy miként értékelte a szakmai zsűri a „vadasomat”. Egy rövid egész napi összegzés után el is kezdődött a kiértékelés, amelyet az amatőrökkel kezdtek, aztán az iskolásokkal, majd a „profikkal” folytattak.

Nem tartom magam sem profinak, sem séfnek, sem különleges szakácsnak, ám egy biztos! Hatalmas előnyöm származott abból, hogy a bográcsozás fortélyait a Betyártanyában az évek során nagyon komolyan elsajátítottam. A bográcsozásnál legfontosabb a tűz megszelídítése és a törekvés a folyamatosan egyforma hő leadására. Egy bográcsozás és a szabadtűzön való főzés merőben más, mint ellenőrzött körülmények között főzőcskézni egy professzionális „kütyükkel” elátott konyhában. Igen! A profik többnyire ilyen „kütyükkel” teli konyhákban töltik mindennapjaikat, míg jómagam sokszor a semmi közepén építem meg a teljes mezei konyhai körülményeket.

Na, de vissza az értékeléshez! Harmadik hely: egy Radek nevezetű, nagyon jó benyomással bíró főszakács (új)barátom. Második hely: Artur, szintén (új)barátom... Itt már gondoltam magamban, hogy miként is rúghatnák labdába ilyen kemény csapatok közt, és vártam, míg bejelentik az első helyezettet, hogy megtapsoljam őt is, míg a legnagyobb meglepetésem-

re nagy ovációval hallom a nyertes nevét: Józsi Mundi! :D Nagyon, de nagyon meglepődtem, szinte szó sem eredt ki a számon, és mielőtt meglepődve kiálltam volna a pódiumra, a tekintetemmel magamra mutatva szinte megkérdeztem Lucyna Haluch főbírától, hogy valóban én nyertem-e meg a „vérprofik” kategóriáját. Mosolyogva a pódiumra invitált, majd a többi csapat gratulációja kíséretében átadták a tömérdek tárgyi nyereményt, egyben életem legértékesebb kupáját és egy oklevelet, midez a legmagasabb helyre került az ebédlőszobám erre a célra kialakított polcán. A hideg is kiráz még most is, amikor végiggondolom az egész verseny menetét, majd az eredményhirdetést. Brutálisan jó érzés egy ilyen eredmény elérése számomra. A nyerő vadast biztosan megkóstolhatjátok majd az idei Nemeshodosi Nagy Lakomán! Én már most várom... :-)

Köszönöm mindenkinek a bíztatást, a „kékkönyvben” a tetszik jelzőket, és főképp azt, hogy együtt örültök velem az elért eredménynek.

„Hétszeres szlovák bajnokok vagyunk!”

Kmeť Jozef a 90-es évek elejétől tölti be a Hodosi Asztalitenisz Klub elnöki posztját. A sport mindig is a mindennapjai részét képezte, de végül kitartott a pingpong mellett, amely gyermekkorától nagy szerepet kapott az életében. Úgy gondolja, ez az a sport, amit mindenki korhatár nélkül űzhet. Az egyesület elnöke büszkén mesélt a sportmúltjáról, a pingpong különlegességéről, a klub kezdeteiről és sikereiről.

Gondolom, sok ember számára ismerősen csenghet a neve, ha az asztaliteniszre gondolunk. Miért pont a pingpong vált az élete részévé? Olyan régen történt, hogy nem is igazán tudom megmondani, mikor került a pingpong az életembe. Körülbelül a 60-as évek közepétől kapott főszerepet ez a sportág, amelyet a szüleim és a bátyám motiválásra kezdtem el. A sportmúltamat illetően nemcsak pingpongoztam, hanem kézilabdáztam is, illetve futballkapus is voltam. Végül megragadtam az asztalitenisznél, amit hosszú éveken keresztül versenyszinten űztem. Pár éve már csak a klubunk vezetői funkcióit látom el. Az önálló asztaliteniszklubot 1993-ban alapítottuk meg, de a 60as évektől jelen voltunk a helyi sportéletben. Kiváltunk a közös sportegyesületből, amibe a focival együtt tartoztunk. A klub megalakulása óta, tehát 1993-tól vagyok a klub elnöke.

Hogyan vált ennyire különlegessé ön számára a pingpong?

Jóformán 7-8 éves korom óta űzzük ezt a sportágat néhány falubeli kortársammal együtt. Az évek során folyamatosan fejlődtünk, és egyre feljebb léptünk. Ré-

gebben az idősebb generációval játszottunk együtt, vagy csak figyeltük az idősebb játékosokat, hogyan játszanak. Megengedték, hogy szórakozzunk pár percet, majd összerakodjunk utánuk, és magunk után is. Nem volt annyi kikapcsolódási lehetőség, így kitartottunk a pingpong mellett. Ebben nőttem fel, ebben fejlődtem az évek során. Végül az életem részévé vált. Ezzel tisztában van a családom is, akik mindenben segítenek és támogatnak. Hozzá kell tennem, hogy az asztalitenisz egy korhatár nélküli sportág. A legfiatalabbtól kezdve az idősebb generációig bárki űzheti, mert nem tartogat olyan veszélyeket, mint más sportok. Minden korosztálynak megvannak a maga kategóriái, így ez sem szabhat határt a versenyzés terén.

A klubot illetően mennyi aktív taggal és csapattal rendelkeznek?

Több csapatunk van, amelyek között korosztálybeli és nembeli különbségek vannak. Van egy női csapatunk, egy fiú diákcsapatunk megyei szinten és három férfi felnőtt csapatunk (A, B, C), akik országos, megyei és járási szinteken játszanak. Minden csapatnak megvan a maga vezetője. Sokáig csak férfiak erősítették az asztalitenisz-csapatok tagjait Hodosban. Két éve elkezdtünk a nőkkel is foglalkozni, akik a 2021/2022es szezonban megnyerték az első ligát, ami a második legmagasabb országos verseny, és ezzel feljutottak az extraligába. Úgyhogy jövőre két extraligás csapatunk is lesz, a felnőtt férfiak és nők. A férfiakkal a tizenegyedik idényt fogjuk kezdeni a legfelsőbb osztályban. Konkrétan 22 aktív játékost számlálunk, de ha az amatőr tagokat is számításba vesszük, akkor jóval 30 feletti tagról beszélhetünk.

Szerző: Herdics Júlia

Milyen eredményekkel büszkélkedhet még a klub?

Tíz éve vagyunk az extraligában, ami a legmagasabb szint Szlovákiában. Nyolcszor sikerült a döntőbe jutunk, és hétszeres szlovák bajnokok vagyunk. Ez az egyik hatalmas sikere a klubnak. A másik pedig két hete történt, amikor is a Pozsonyban megrendezésre került Közép-Európai Szuperligán első helyen végeztünk. Hat ország pingpongcsapatai vettek részt a versenyen, azaz Szlovénia, Horvátország, Ausztria, Magyar-

ország, Szlovákia és Csehország. Immáron másodszor sikerült megnyernünk ezt a szuperligát. Az első győzelmünk 2017-ben volt, kétszer pedig a második helyet sikerült elérnünk. Európa-liga szintjén is játszottunk már az elmúlt években. Két alkalommal kerültünk be Európa legjobb 16 csapata közé a nyolcaddöntőben. Hozzátenném még, hogy ezeket az eredményeket egy 1800 lakosú faluban működő, szűkre szabott költségvetéssel rendelkező egyesületként értük el.

Varázslat a levegőben

Az AyFly jóga egy szinte újfajta mozgásformának számít mifelénk. A köztudatban látványsportként van jelen, amely több mozgásformát foglal magában, s ami során egy elasztikus selyemkendő segítségével légies gyakorlatokat végeznek ezen sport kedvelői. Bouchareb Balódi Niki tíz éve ismerkedett meg a különleges AyFly jógával, és immáron 8 éve tevékenykedik instruktorként a mindennapokban. Az interjú során mesélt arról, hogy miként került az antigravitációs jóga az életébe, mi motiválja őt a mindennapokban, és milyen sikerekkel büszkélkedhetnek. A csoport tagjai is elmondták, milyen érzéseket táplálnak az AyFly, illetve az oktatójuk, Niki iránt.

Hogyan jött az ötlet, hogy AyFly jógaoktató legyél? Mi az oka annak, hogy pont ezt a különleges mozgásformát választottad?

Kijelenthetem, idén kereken 10 éve már, hogy az AyFly jógát űzöm. Először csupán mozgáskiegészítésként indult. Édesanyámmal kezdtünk el járni Érsekújvárba, az egyik nagyon kedves barátnőjének az edzéseire, mert nálunk még nem volt jelen ez a fajta sport. Akik régóta ismernek, azok tudják, hogy azelőtt utáltam a sport minden formáját. Pont ezért többen is úgy gondolták, a jóga iránti érdeklődésem is csak ideiglenes lesz. Ám az első edzés alkalmával teljesen elvarázsolt az AyFly. A selyemkendővel már az első pillanatoktól kezdődően szoros kötelékem alakult ki. Olyan dolgokat voltam képes általa kihozni magamból, amelyekről nem gondoltam, hogy valaha is lehetségessé válnak. Úgy éreztem, milyen jó lenne, ha a környékbeli emberek is megismerkedhetnének az AyFly jógával, hiszen számtalan pozitív hatással bír. Ez okból kifolyó-

lag elvégeztem egy instruktori képzést, így már 8 éve funkcionálok AyFly jógaoktatóként. Elindított a testi tudatosság útján, majd később még ennél sokkal mélyebb dolog vált belőle. Mindez elengedhetetlen részévé vált az életemnek.

Pontosan, mit takar az AyFly, más néven az antigravitációs jóga? Milyen mozgásformákból tevődik össze? Az AyFly egy elasztikus selyemkendő segítségével kivitelezett látványsport, mely nagyon sokrétű mozgásforma, hiszen több sportot is ötvöz. A jóga alapvető elemein alapszik, így fontos a helyes légzés, de tartalmazza a pilátesz, a tánc, a balett, a gimnasztika, az akrobatika és a TRX elemeit. Fejleszti az egyensúlyérzéket, illetve segít a testtudatosság elérésében, ezen felül is az erő és a rugalmasság növelésében. A gyakorlatok sora erősíti a törzset, a karokat, a lábakat és a fogást. A légi selyemórák nagyszerű edzést biztosítanak, hiszen megerősítik azon izmokat, amelyekre a hagyományos edzéseken nehéz lehet összpontosítani. Megcélozza a belső izomzat konstrukcióját, ami által a gerinc tehermentessé válik. Pont ezért is ajánlatos hátgerincproblémával küszködőknek ez a sportág. Kortól és súlytól függetlenül bárki kipróbálhatja, tehát kicsik és nagyok egyaránt megtapasztalhatják ezt az akrobatikával csavart sportélményt. A legfiatalabb résztvevő eddig 3,5 éves volt, a legidősebb pedig 74. Természetesen, különbözik a kivitelezés a kor és a súly miatt, de nálunk nem ezen van a fő hangsúly. A lényeg az akaraterő, hogy akarjunk többet kihozni saját magunkból, mert bárki képes lehet rá. Elengedhetetlen a jókedv, s egyben garantált is az edzések alatt és után is.

Szerző: Herdics Júlia / Bíró Piroska

Minden sportoktatót inspirál valami a hétköznapok során. Téged mi motivál a legjobban?

Az egyik kedvenc idézetem többet mond minden szónál, ez pedig a „Légy a változás, melyet látni szeretnél a világban!”. A hétköznapok során próbálok eszerint gondolkodni és hozzáállni mindenhez, még jógaóráimhoz is. A kezdetek óta rengeteget fejlődtem tes-

tileg és emberileg egyaránt. Ezzel egyidejűleg sok információt és tudást sikerült elsajátítanom, hogy minél effektívebben tudjam segíteni mindazokat, akik rászánják magukat az AyFly jógára és annak csodáira.

Csodák? Pontosan, milyen csodákra gondolsz, vagy ezzel csak az óráidon uralkodó atmoszférára gondolsz?

Igen, csodák, hiszen nálunk azok is történnek. Az AyFly számomra egyszerűbb sportnak indult 10 évvel ezelőtt, ahhoz képest, ahogy én azt ma oktatom. Az órákon törekszem arra, hogy meglegyen a kellő egyensúly a nyújtó és az erőnléti gyakorlatok között. Szeretem színesebbé varázsolni ezt a mozgásformát különböző, újabbnál újabb akrobatikus gyakorlatokkal, amelyek által mindenkit segítek a kiteljesedés felé, s ezzel együtt leküzdeni a félelmeiket. Instruktorként fontosnak tartom, hogy az órákon mindig felszabadult legyen a hangulat. Arra törekszem, hogy aki belép az ajtómon, az képes legyen az összes terhét elfelejteni az edzés alatt. Mindenkinek megvan a saját maga problémája, legyen az a munkában vagy a privát életben, de az AyFly jógával minden rossz érzést leveszünk magunkról. Úgy gondolom, a nevetés a világon a leghatásosabb gyógyír, mely nemcsak a lelki, de a testi problémákra is megoldást jelenthet. Ha boldogok és kiegyensúlyozottak

vagyunk, immunisabbá válunk a betegségekre. Így a nevetés elengedhetetlen eleme az óráimnak, melyről mindig a csapattal együttesen gondoskodunk is.

Ösztönöz téged, hogy másokkal is megszerettesd az AyFly jóga színességét. Milyen oktatónak tartod magad?

Elsősorban elmondanám, hogy soha nem a haszon volt az elsődleges ok, amiért oktató lettem. Az ösztönzött leginkább, hogy észrevettem, milyen hatással van a jóga a testemre, s ezt szerettem volna másoknak is megmutatni. Az elején még én magam sem hittem el, hogy mi mindenre vagyok képes, sőt néha magamat is meglepem, hiszen félek a magastól, mégis naponta szembenézek eme félelmemmel, mikor a kendőre mászom. Imádom, ha a lányokat inspirálhatom, és még annál is jobban szeretem, mikor a motiváció meghozza a gyümölcsét. Ez engem is teljesen felcsigáz! Szigorú „tanárnak” tartom

magam, természetesen ennek is megvan az oka. A móka mellett az elsődleges cél az, hogy „jobbak legyünk annál, mint akik tegnap voltunk”. Ezt csak kemény munkával és elszántsággal lehet elérni. Ettől függetlenül a türelmem határtalan, főként azokkal szemben, akikben észrevehetően ott az akarat.

Milyen sikerekkel büszkélkedhetsz?

A legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy sikerült egy összetartó csoportot kialakítani, szinte egy családdá váltunk. Mindig segítjük és támogatjuk egymást, együttesen pedig hatalmas lépéseket teszünk mindenki fejlődéséért. Ahogy mondani szoktam, én csak egy híd vagyok a célok felé, hiszen mindenki maga teszi meg azt a bizonyos lépést előre. Együtt olyan dolgokra lehetünk képesek, amelyekről sokan nem is álmodnak. Mindig törekszem arra, hogy a csapatban mindenkiből kihozzam a maximumot, hogy megmutassam mindenkinek azt, amiről még ők maguk sem tudnak, de én tisztán látom, hogy megvan bennük. Mikor már a lányok is elhiszik magukról mindezt, s végül leküzdik a félelmeiket, elérve ezzel a kitűzött céljaikat, azt hívom igazi csodának. Ez az, ami miatt igazán érdemes ezt csinálni.

A siker számomra az, ha minél többet tudok a lányoknak adni, hiszen annál boldogabb vagyok én is. A lányok még csak nem is sejtik, mennyi mindent adtak már ők nekem emberileg és lelkileg! Ezért is hálás vagyok az AyFlynak, mert a létezése által szerencsém volt találkozni és megismerni a lányokat, és általuk egy csodálatos csapat vezetőjévé válhattam!

Úgy hallottam, volt már egy látványos fellépésetek, ami nagy közkedveltséget hozott nektek, s magának az AyFlynak is. Múlt nyár elején megalakult az AyFly Family fellépőcsoportunk is, amely nagy sikert aratott az első szereplésével a Hodo-

si Lakomán. Mióta űzöm az AyFlyt, mindig is csodálattal tekintettem a selyemkendővel létrehozott gyönyörű koreográfiákra, ezért gondoltam, miért is ne alkothatnánk mi is valami csodálatosan maradandót. Véleményem szerint, a fellépőcsoportom tagjai temérdek sokat fejlődtek rövid idő alatt. Az AyFly Family biztosította, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz, szinte már családként – ebből adódik a „family” megnevezés -, és együtt még a lehetetlent is lehetővé tegyük. Erről Széchenyi egyik fontos mondata jut mindig az eszembe: „Egynek minden nehéz. Soknak semmi sem lehetetlen.”

Az interjú alkalmával megkérdeztük a jógázó lányokat is, milyen érzéseket táplálnak az AyFly, illetve az oktatójuk, Niki iránt. Mit szeretnek ebben a mozgásformában, illetve mi fogta meg őket benne? Varga Veronika (28): Számomra mindez a valósággá vált AyFly-szerelem, amely a 2021-es év februárjában vette kezdetét. A nővérem által találtam az akkor még számomra ismeretlen sportágra, amely ma már nagy hatással van a mindennapjaimra. Úgy indultam el ezen az úton, hogy rátaláltam a megfelelő kikapcsolódásra, de végül ettől sokkal többet adott nekem az AyFly. Kétgyermekes anyukaként olyan sportágat kerestem, ami nemcsak formálja az alakom, de teljes lelki feltöltődést is nyújt. A kezdeti nehézségek ellenére rájöttem, hogy ez az a sport, amit kerestem. Instruktorunk, Niki segítségével olyan gyakorlatokra is képesek vagyunk, amelyekre még a legmerészebb álmainkban sem mertünk gondolni. Bízik bennünk még akkor is, ha mi feladjuk az adott gyakorlat megvalósítását. Mindig inspirál minket, ami jó irányba vezet. Az edzések által olyan embereket ismerhettem meg, akikre bármikor számíthatok, és mindig támogatjuk egymást. Ezt a kis családot mi AyFly Familynek neveztük el. Niki 2021-

ben bevezetett minket a koreográfiák világába is, melynek köszönhetően részt vehettünk 1-2 fellépésen. Erre kivétel nélkül mind büszkék vagyunk, és szívünk teljes egészével készülünk a 2022-es év lehetőségeire is.

Wiedermann Katalin (36): Az AyFly jóga szeretete körülbelül egy éve ragadott magával. A barátnőm és a lányom bátorítottak, hogy próbáljam ki. Őket figyelve, sokat agyaltam, vajon nekem is sikerülne-e elsajátítanom ezt a mozgást. Fodrásznőként dolgozom, így mindig fájt a hátam, pont ezért is döntöttem úgy, hogy belevágok. Az első órákon érezhető volt, mennyire be vannak feszülve az izmaim, és a félelem miatt több gyakorlatot nem sikerült teljesítenem. Ám pár hónap elteltével, Niki segítségével sokkal ügyesebbé váltam, ami nagyon inspiráló volt számomra. Engem a jóga jobb kedvre derít, kikapcsol, elfeledteti velem a mindennapi hajtást, és megújultan térek

haza az edzésekről. Háromgyerekes anyaként sokszor meglepődöm magamon, hogy egy év alatt mennyi mindent sikerült elérnem.

Gányovics Veronika (29): Furcsa érzés volt átélni a stresszt és az izgalmat a fellépés előtt, mert köztudottan a Hodosi Lakomán sok ember megfordul. Az esti főműsor előtt léptünk színpadra, és nagy sikert arattunk. A csapattagok egytől egyig mind szuperek, a hangulat pedig mindig felülmúlhatatlan. Igyekszünk segíteni egymásnak, amiben csak tudunk. Nikinek, az instruktorunknak nagyon sokat köszönhetünk csapat és egyéni szinten is. Megállás nélkül biztat bennünket, ha egy-egy gyakorlat először nem is sikerül, addig próbálkozunk, amíg tökéletessé nem válik. A selyemlepedőn lógva mindig ott áll alattunk, amely megnyugvással tölt el, hiszen ha nem sikerülne jól a gyakorlat, ő mindig ott van, hogy elkapjon minket.

Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok

Nem az évek teszik a szurkolót azzá,

Varga Medgyes Renáta

Talán 4-5 éves lehettem, tehát még egészen kicsi gyerekként arra emlékszem, hogy a régi főtribün alatt ültek a DAC-focisták feleségei, gyerekei, családtagjai. Ott szoktunk lenni mi is, minden meccsen kint voltunk és onnan szurkoltunk. Rengeteg ember volt a stadionban, és nagyon nagy zaj, a góloknál pedig befogtam a fülem, mert mindenki ordított. Szünetben kimászhattunk a lelátó előtti salakpályára, igaz, hogy csak oda, viszont az is nagy dolog volt. Néha a mecscsek után lemehettem az öltözői kabinba, ami szintén nagy élmény volt. Édesapám Komáromban született, ahogy én és Dodi öcsém is, Sinan már Szerdahelyen. Apu ’85ben került a DAC-hoz, előtte Nagyszombatban tanult, ott is laktunk, majd a család Dunaszerdahelyre költözött. Persze erre az időszakra még annyira nem emlékezhetek, csak arra, hogy 1987-ben megnyertük a Csehszlovák kupát…

A legnagyobb élményem kétségkívül a grúziai túra volt, ahol megjártuk a mennyet és a poklot is. Poklot az ottani körülményekre értem, sikerült egy elég lepukkant szállást foglalnunk. 1:1-gyel mentünk ki, valójában ódzkodtam a kiutazástól, akkor született meg a kisfiunk, három hónapos volt csak. Meg kell említenem a feleségemet, Anitát, aki mindenkor támogatta ezt a szenvedélyem. Ő volt az, aki rábeszélt az útra, azt mondta, ha tényleg 25 évet kellett várnotok, hogy kijusson a DAC Európába, meg fogod bánni, ha kihagyod. Megérezte, mint ahogy oly’ sok minden mást is az életben. Tényleg megbántam volna, köszönöm neki, fergeteges élmény volt. De jó volt hazatérni, mert ott láttuk a kontrasztot, hogy amiért mi itt rinyálunk, az tulajdonképpen csak semmiség. Azt hittem, csak a filmekben van olyan, hogy kint a 40 fokban árulják a disznót, de nem, ez tényleg igaz. Viszont a negatív élmény is élmény, amiből tanul az ember, amitől még jobban megbecsüli, amije van.

Póda Tomi

ami,

hanem csakis a szív szava.

Varga Tomi

Ha a húsz évvel ezelőtti focit nézzük, az egy teljesen más dolog volt, azóta világszerte megromlott. Szinte modern rabszolgatartásnak, vagy emberkereskedelemnek mondható, hogy csillagászati pénzekért adják-veszik a játékosokat. Ennek szerintem valahol határt kéne szabni. A másik oldalon mindez azt hozta magával, hogy a foci üzlet lett, egy termék, amit el lehet adni, amiben rengeteg pénz van... Egyértelmű volt, hogy a foci előbb-utóbb magával hozza ezt az anyagi vonzatot is, aminek én személy szerint nem örülök. Sokkal jobban szerettem a szívfocit, de szerintem ezzel mindenki így van. Azokat az időket, amikor még számított egy klub. Jelenleg már nagyon ritka az a játékos, aki a klubhűségre esküszik, mert a pénz beszél. Ezt látom a DAC-ban is, aminek egyértelmű jelei vannak. Idehoztak olyan fiatal külföldi játékosokat – viszonylag kevés pénzért -, akikbe potenciált láttak, és amikor a teljesítményük felfelé ívelt, a piaci értékük javult, túladtak rajtuk…

Jarábik Imre Minden egyes mérkőzést – ahol ott tudtam lenni – az akkori B-középben abszolváltam, ami végül is a stadion átépítése után szintén a B-közép maradt. 14 évesen már elengedtek bennünket az ikertestvéremmel, Balázszsal együtt, így a dunaszerdahelyi B-közép oszlopos tagjai lettünk. Megvolt a saját partink, osztálytársak a régi Komenský utcai Alapiskolából, barátok, ismerősök. A klub jubileuma alkalmából a kultúrházban megrendezett fényképkiállításon jó volt viszszatekinteni erre az időszakra, egypár felvételen meg is találtuk magunkat. Abban az időben még a VMK szervezési osztályán dolgoztam, majd az új igazgatónő érkezésével lettem lényegében PR-os. Teltek az évek, emlékszem akár a Bayern elleni meccsre: immár gimnazistaként elengedtek bennünket a meccsre, igazgatói szabadot kaptunk és bezárt a gimi. Az UEFA rendelete szerint egy órával a meccs előtt mindenkinek, aki belépőjeggyel rendelkezett, el kellett foglalni a helyét. Délben siettünk haza, leraktuk a táskákat és egyből irány a stadion…

A nő, ha DS-i

Ahogy jártam-keltem a nagyvilágban, egyedibb megjelenésűt nem láttam még a DS-i csajoknál. Külsőleg megtestesítik azt a tökéletes elegyet, amely által hamisítatlanul kisvárosi lesz valaki, így a következő néhány pontot annak szentelem, hogy jellemző külső jegyeit tetőtől talpig bemutassam.

1. Haj Kétféle végletet tudok megkülönböztetni, ha a hajkoronáról van szó: Az egyik típus rövidre nyírt, néha extrém színű, mindig frissen fodrászolt frizurát visel, a másik pedig Rapunzel-szerű, fényes hajkoronát növesztett / hosszabbíttatott magának. Apropó, mikor lettek ilyen drágák a fodrászok DS-en? Leánykoromban elég volt pár korona a tavasszal esedékes „nyirat-

kozáshoz“, igaz, akkor még csak két fazon közül lehetett választani: gomba- vagy Kleopátra.

2. Arc

A modern szépészeti trendek kisvárosunkban is hódítanak, a lányok-asszonyok egyre gyakrabban adják fejüket, azaz arcukat sminktetoválásra, 1-2-3-4-5D pillákra, szempilla liftingre, szemöldöklaminálásra (igen uraim, ezek bizony mind létező eljárások :-)). S ha már az arcnál tartunk, nem ritka a különböző feltöltések igénybevétele sem – na, itt nem „kreditre“, hanem botoxra és a hialuronsavas arc- vagy szájfeltöltésekre gondolok. Ennek elszaporodásában a közösségi médiának tagadhatatlan szerepe van, átlagos, szép arcú lányok kérnek időpontot a fővárosi klinikákra, mert

nem azt látják a tükörben, amit az agyonphotoshoppolt, beauty filter-ezekett képeken.

3. Bőr

Bár az általános szépségirányzat a fehér bőrt tartja esztétikusnak, városunk lányai még mindig a szoláriumra esküsznek – igaz, a klasszikus szoligépek mellett megjelentek már a természetesebb, szórófejes eljárások is. A gyakori napfürdőzés öregíti, foltosítja a bőrt, negyvenéves kor körül már simán nézhet ki tőle úgy az ember arca, mint egy összegyűrt Lidl-s táska. A szoli mellett a tetoválások is nagy népszerűségnek örvendenek, nem ritka az egész kart lefedő grafika sem a hölgyeknél.

4. Test A városi fitnesztermek tele vannak csinosabbnál csinosabb nőkkel, akik mind inkább fontosnak tartják a fiatalos külső megőrzé-

sét. A sportoláshoz persze megfelelő ruházat viselése ajánlott, a minta, szín is lehet kihívó, ez még jobban meghozza a kedvet az izzasztó percekhez. Városi legendák keringenek arról, hogy az edzés előtti tükörszelfi után olykor elmarad a tényleges mozgás – hogy ezeknek mennyi a valóságalapja, azt mindenki döntse el maga.

5. Köröm

Ha van valami, amire a DS-i csajok igazán adnak, az a körmük ápoltsága. Számtalan körömszalon közül választhat az, aki csinos kacsókra vágyik, a lakkok tarka színei és a minták, felragasztott apró kövecskék sokasága szinte zavarbaejtő (ez utóbbi viselet azonban nem igazán mosogatás-kompatibilis). Ha az újonnan érkezett ázsiai körmös nem beszéli még a nyelvet, akár pár fotót is mutathatunk neki – ez a legcélravezetőbb módszer, igényeink interpretálásához.

Sipos Janka

Méregtelepítő kúra

A huszonegyedik századra már eljutottunk odáig, hogy sok olyan betegséget meg tudnak gyógyítani, amelynek a diagnosztizálása régen felért egy halálos ítélettel. Ám nagyjából az előző évszázadig a legtöbb komoly kórral szemben még vesztésre álltunk. Olyannyira, hogy a rendelkezésünkre álló terápiák nem csak hogy nem segítettek, hanem gyakran aktívan rontották az esélyeinket. Nincs min csodálkozni, ha belegondolunk, hogy hosszú időn keresztül a borbélyok sebészi feladatokat is elláttak, például a harctereken ők amputálták a pórul járt katonák megroncsolódott végtagjait. „Te, Józsi. Neked van egy jó éles pengéd, nem? Na, gyere csak ide…” Morbid humort félretéve, nagyon sok olyan ötlet született régen, amit ma már hátborzongatónak titulálni is enyhe kifejezés. Szóval egy kis időutazásra invitállak most benneteket azon korokba, amikor úgy gondolták, hogy jó ötlet higanyt fogyasztani a jó egészség érdekében.

Igen, jól hallottad, higanyt. Azt az ezüst színű, ércből nyert, egyébként kifejezetten szép nehézfémet, ami kategóriájában egyedülálló módon cseppfolyós halmazállapotú szobahőmérsékleten. Ha gyerekkorodban törtél el lázmérőt, akkor minden bizonnyal közelről is megcsodálhattad ezt az elemet. Ha meg könynyen romló fogakkal vert meg a sors, mint mondjuk engem, akkor elég beveretned a fürdőszobába és jó nagyra tátani a szádat, és máris megtekintheted az amalgámtömésed formájában, persze így már nem tisztán, hanem ötvözetként. Egyszóval jól is néz ki a higany, meg érdekes is, és sok tudományos érdeklődésű ember fantáziáját megragadta a múltban. Például olyanokét, akik alkímiával foglal-

koztak, tehát leegyszerűsítve kvázi kémiai kísérletezést végeztek örök életet biztosító elixír, és/vagy örök gazdagságot biztosító arany előállítása reményében, nyilván nem sok sikerrel. De persze olyanokét is, akik, ha nem is kívánták a végtelenségig nyújtani az emberi életet, azért megpróbálták a nyavalyáktól szenvedő pácienseikét legalább meghosszabbítani. Egy kedves barátom szokta mondogatni, mielőtt a pohár fenekére nézne, hogy „igyuk meg, abból még baj nem volt”. Ugyanez lehetett a jelszava a korabeli gyógyítóknak is. A probléma csak az, hogy ugyan a havernak sincs mindig igaza ezzel a kijelentéssel, ha csak e kettő közül választhatsz, mindenképpen inkább pálinkát igyál, különben nem sok jóra számíthatsz. A higanymérgezés ugyanis olyan, rendkívül szerteágazó tüneteket okozhat, mint például a remegés, bénulás, hajhullás, migrénes fejfájás, szaglás és ízlelés elvesztése, ínysorvadás, alvás- vagy mozgáskoordinációs zavar; súlyos esetben pedig halálhoz is vezethet.

Pedig jobbnál jobb ötletek születtek arra nézvést, hogy mire is lehetne használni a „folyékony ezüstöt”. Ho Kung negyedik századi kínai alkimista például nem csak arról volt meggyőződve, hogy az örök élet záloga, hanem arról is, hogy a talpba masszírozva még a vízen járást is lehetővé teszi. Persze Ho Kung már nincs köztünk, ami arra enged következtetni, hogy kissé elszámította magát, a vízen járásról pedig szintén nem ő híresült el. De mindenesetre a higany népszerűsége nagy volt, amit az is jól mutat, hogy a világ egymástól távol eső pontjain, különböző kultúrák uralkodóinak nagyszabású síremléke büszkélkedhetett higanyfolyók-

kal Egyiptomtól egészen Mexikóig. Az ókori görögök bőrbajok ellen keverték balzsamaikba, a rómaiak pedig szépészeti kencéiket dobták fel vele. Sebek tisztítására is használták hosszú ideig, valamint a kellemest a hasznossal összekötve egyszerre tartották afrodiziákumnak, illetve fogamzásgátlónak.

Később pedig jól megfért az olyan „kellemes“ terápiák sorában, mint például az érvágás.

Az emberi testet, sőt személyiséget ugyanis úgy képzelték el, mint amit négy testnedv irányít: a vér, a fekete epe, a sárga epe, illetve nyák. Attól függően, hogy melyik van túlsúlyban a szervezetedben, vagy mondjuk flegma, álmodozó vagy éppen idegbajos típus. Ja, és ha valamelyik túlteng, na, akkor leszel beteg. Gyógyítani pedig a problémát okozó testnedv lecsapolásával lehet, szóval minden olyan terápia nagy népszerűségnek örvendett, amikor az emberből ilyen-olyan résen keresztül távozott valami, legyen az nyál, vér, ürülék vagy éppen hányás. Guszta.

Nos, ahogy Lydia Kang és Nate Pedersen is írják Sarlatánok című könyvükben, a higany kiváló orvosságnak minősült ezen kritériumok szerint. Egy kalomel nevű fehér, szagtalan por formájában hódított leginkább, amely erős hashajtó hatással bírt egyrészt, másrészt viszont úgy nyálzott tőle szerencsétlen beteg, mint te egy kiló savanyú gilisztacukorka elfogyasztása után. Benjamin Rush amerikai orvos egyik kedvenc gyógymódja volt, amelyet előszeretettel alkalmazott a legkülönfélébb panaszok esetén. Rush egyébként a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója volt, és társadalmi téren kifejezetten haladó nézeteket vallott: támogatta például a nők iskoláztatását, illetve a rabszolgafelszabadítást, sajnos orvosi praxisa viszont felemás eredményeket hozott. Rá nézve kifejezetten találó a mondás, miszerint a pokolba vezető út jóakarattal van kikövezve. Kifejezetten új gondolat volt tőle, hogy a lelki betegeket is gyógyítani kell és lehet, csakhogy kúrája nagyjából kimerült egy nagy adag kalomel előírásában. Aki megfogadta a tanácsát, az ha nem is lassan, de fo-

kozatosan higanymérgezést kapott, annak minden olyan, állapotát csak rontó tünetével együtt, mint a kézremegés, depresszió, szorongás, vagy épp a hangulatingadozás. A válasz? Több higany, nyilván csak az alap probléma rosszabbodott…

Az 1793-as philadelphiai sárgalázjárvány idején pedig a szokásos kalomel mellett érvágást írt elő a betegeinek, ezzel a kombinációval pedig konkrétan több betegét ölte meg, mint amennyit a sárgaláz vitt volna el magától. Ez már a kortársaknak is szemet szúrt, és a doktor ázsiója nagyban megcsappant. De hogy ne legyünk teljesen igazságtalanok, hozzá kell tennünk, hogy Rush paradox módon mégis hozzájárult ahhoz, hogy a járvány alábbhagyjon, hiszen a higiéniai körülmények javítását szorgalmazta, illetve az állóvizek lecsapolását, amely a járványt okozó szúnyogoknak komoly érvágást jelentett. (Tudom, tudom, bocs.)

Na, és az a fránya, fránya szerelem… 1495-ben egy új nyavalya törte fel a fejét Európában. Igaz, már jóval időszámításunk előtt is szedte az áldozatait a szifilisz, de jórészt a feledésből jött elő újra. Nem valami barátságos kór volt ez – szexuális úton terjedt, és egy Treponema pallidum nevű baktériumtörzs tagjai okozták. Ágyéktáji fájdalom után kiütésekkel, lázzal, majd az egész testen megjelenő kelésekkel „örvendeztette meg” áldozatait. Persze ekkor abban a korban jártunk, amikor azt sem tudtuk, hogy egyáltalán léteznek baktériumok, így antibiotikumokról értelemszerűen nem is álmodott senki. És hát mi is kínálkozhatott volna megoldásként, ha nem éppen a higany?

Jó, ez nyilván költői kérdés volt. Viszont tény, hogy egy Paracelsus nevű orvos, aki –hogy is mondjam – nem szenvedett önbizalomhiányban, fogta magát, és higany-kloridból kenőcsöt készített, hogy azzal kenegesse a betegek fekélyeit. Paracelsus

egyébként is úgy gondolta, hogy a higany nélkülözhetetlen része az emberi szervezetnek, legfeljebb a túltengése árthat meg. Ez konkrétan nem talált, mégis a leggyakoribb terápiás eszköz volt sokáig a higany különböző formában adagolva a szifilisz ellen. Fürdőztették is benne a betegeket, miközben egy kalap alatt inhalálták a gőzeit, később pedig kis kék pirulák formájában értékesítették, egészen a huszadik század elejéig. Közben a masszív mérgezésben szenvedő páciensek a legkülönfélébb fizikai és neurológiai tüneteket produkálták: sokan már járni sem bírtak, és gyakorlatilag szétesett az arcuk. Mindezt pedig a gyógyszer helyett magának a szifilisznek tudták be. Mindenesetre Paracelsus meg volt győződve róla, hogy rajta kívül mindenki megveszekedett idióta. Igaz, végülis ő „házasította össze” az orvostudományt a kémiával, illetve neki köszönhetjük azt a bölcsességet is, miszerint a dózis teszi a mérget.

A leghátborzongatóbb talán mégis az, hogy még csecsemőknek és kisgyermekeknek is adtak kalomelt tartalmazó porokat gyomorproblémák és fogzás idején, azt ígérve, ettől majd olyan szép kövérek lesznek a porontyok, mint a kismalacok…

Szerencsére azonban szépen lassan rájöttek, hogy nem volt az olyan kiváló ötlet. Ennek megfelelően le is szoktak a higanytartalmú orvosságokról, és már a modern lázmérőkben is helyettesítették ezt a mérgező anyagot. Még a fogorvosok véleménye is megoszlik azt illetően, hogy mennyire jó ötlet amalgámtöméseket használni, de ha ez megnyugtat, sem az amerikai FDA, sem az Európai Bizottság nem lát okot arra, hogy a már létező, de jó állapotban lévő töméseinket lecseréltessük. Paracelsusnak ugyanis igaza volt abban, hogy nagyon is számít, hogy egy adott anyagból menynyi jut a szervezetünkbe, és ezt akkor se felejtsd el, ha legközelebb kikéred a sokadik utolsó stampót a kocsmában.

Nyitva van a Mackó Kuckó, bújjatok be rajta!

A világjárvány elcsendesedése után több kulturális, sport és családi közösségi tér kapott újra erőre. A kicsik és nagyok szinte habzsolják a jobbnál jobb programokat, hiszen az elmúlt időszak igencsak rossz hatással volt a gyerekek szocializálódására, a kulturális és sportesemények megszervezésére. A Mackó Kuckó megalapítója, Pataky Nóra szerint sok esetben a szülőség egyfajta bezártságot, elszigetelődést is jelenthet a külvilágtól, ezért tartja fontosnak a közösségépítést, az együtt eltöltött minőségi időt. A klub első hivatalos programja áprilisban zajlott, akkor a legkisebbek a húsvét apropóján tojáskereséssel hangolódtak az ünnepre.

„A Mackó Kuckó egy két hónapja indult baba-mama klub, aminek a körvonalai

már elég régóta rajzolódtak a fejemben, csak a megvalósítás megfelelő helyszínét eddig nem találtam. A tréfa az egészben az, hogy végül engem talált meg a helyszín. Az izsapi közösségi ház egyik munkatársa keresett meg a lehetőséggel, hogy az ott található termek használhatóak bárminemű foglalkozásokra. A válasszal szinte egy pillanatot sem vártam, sőt, teljes gőzzel ráfókuszáltam a tervezésre, szervezésre. A célunk és a megvalósítás is az irányban halad, hogy a Mackó Kuckó egy olyan kis odú legyen, ami különféle foglalkozásokat, előadás-sorozatokat és közös programokat kínál a 0-5 éves gyerkőcök és szüleik, nagyszüleik számára. Órarendünk kialakulóban van, aminek az első foglalkozása az általam vezetett.

ereje

Az általad vezetett foglalkozás a Kerekítő. Mondanál róla többet? Kerekítő mondókás móka vegyítve tornaszeres játéktérrel és igény szerinti kézműves foglalkozással is. Ez inkább a 0-3 év közötti gyerkőcök részére szól, de a nagyobb testvér is bármikor csatlakozhat, biztosan sok dalocskát fog ismerni az elhangzottakból. Szerdánként 9:00-10:15, vagy 10:30-11:45-ig vannak a foglalkozások, ahol egyelőre nincsenek korcsoportra bontva a kuckózók. Hogy mi is az a kerekítő? Maga a kifejezés számunkra a világ kerekségét fejezi ki. A kicsik számára a világ elsőként az anyuka ölében, a közös játékban, érintésben, mosolyban, ölelésben kerekedik ki. Ez a meghatározó élmény egy egész életre szól és a felnőttkori boldogulás alapja is. A „Kerekítő” egyébként Kányádi Sándor egyik gyerekversének a címe is, amiben minden játékosan kerek. Maga a Kerekítő Dr. J. Kovács Judit drámapedagógus országos hálózata, aminek célja a népi mondókák, ölbeli játékok, népdalkincsünk, népi gyermekdalok felelevenítése. Ez a fajta foglalkozás a beszédfejlesztésre, mozgáskoordináció fejlesztésére, az érzelmi intelligencia növelésére, ritmusfejlesztésre irányul. Óvónők visszajelzése alapján merem állítani, hogy a sok verset és mondókát hallgató, tanuló kisgyerekek sokkal okosabbak, mint azok, akik csak egy-két rímbe szedett ritmust ismernek. Nemcsak a szókincsük, beszédkészségük, de a kreativitásuk, ritmusérzékük, sőt, a gondolkodásuk is fejlődik azzal, hogy a mondókákat szavalják. Mivel a mondókákat, éneket sokkal lassabban mondjuk, énekeljük, így vannak gyerekek, akik hamarabb szólalnak meg énekelve. A további terveink, hogy szeretnénk egy Kerekítő tippentő foglalkozással bővíteni a kínálatot, ahol főképp a néptánc alapjait lehet

elsajátítani, és a népi játékokat, 3-5 éves korcsoport részére.

Ha jól értem, még nem teljes a klub repertoárja... Így van, több foglalkozás előkészületei zajlanak éppen. A teljesség igénye nélkül: Óvodás leszek! – óvodára való felkészítés, finommotorika, nagy mozgások, mondókák, napi rutin. Itt a háttérszakértelmet egy Nagymegyeren elismert óvónő biztosítja majd. Hangolódó babajóga egy kulcsodi származású, de jelenleg Győrben aktívan dolgozó jógaoktatóval, hangtálakkal, hangfürdővel egybekötve, korcsoportra bontva. Ezt megelőzi majd egy május végére tervezett információs, bemutató előadás. Ezenkívül különféle mozgásfejlesztő tornákat, állapotfelméréseket, nyelvi és rajzos foglalkozásokat is szeretnénk biztosítani. Ami pedig a szülőket illeti, a közeljövőben várható, egy „Szülők leszünk!” megnevezésű, 7-8 alkalmas szülőfelkészítő előadássorozat. Amire még az édesanyák igényt tartanának, az pedig egy olyan kezdeményezés, ahol a már szülővé vált személyek osztanák meg szüléssel, hozzátáplálással, alvásproblémákkal szerzett tapasztalataikat a szülőség előtt állókkal. Ez egy szabad csevegő kör, de a pontos formája még csak most körvonalazódik. Több kényesebb, de annál fontosabb téma is terítéken lesz: a meddőség, baba elvesztése, az örökbe fogadás, aminek a boncolgatására, elfogadására szeretnénk szintén alkalmat biztosítani egy online előadássorozattal, amit az „Ölemben várlak” női kör szakembere tartana. Június végén pedig egy nagyobb szabású családi napot tervezünk, több helyben működő szervezettel együtt. Kövessetek minket a Mackó Kuckó Facebook-oldalán, itt minden aktuális eseményt megtaláltok!

INPORTANTE

KULCSRAKÉSZ ÉPÍTÉS ÉS KIVITELEZÉS

Széleskörű építőipari tevékenységek a tervezéstől az építési szolgáltatásokon keresztül a kulcsrakész kivitelezésig. Bebiztosítjuk az egyes szakmunkákat, de egyben fővállalkozóként is képesek vagyunk kisebb és nagyobb méretű építőipari kivitelezésekre. www.inportante.sk

Volt egyszer egy kék szemű, golfozó hercegnő…!

Somogyi Antonia

Már melegednek a napok, és egyre inkább a természet felé irányul háromfős stábunk figyelme. Mindig jönnek a kérdések: Mi alapján választotok témákat? Sőt! Mi alapján választotok lányokat? Ez alkalommal úgy történt, hogy ügyes kamerásunk, aki operatőrünk is egyben, előrukkolt az ötlettel, hogy mutassuk be, milyen sport is az a GOLF. Ötleteltünk, már a ruhákat is előre lefixáltuk. Azonban egyetlenegy apró részlet kerülte el a figyelmünket… Honnan szerzünk egy profi golfos, és alapvetően a kamerától nem iszonyodó lányt?

Peti szépen feltette a pontot arra a bizonyos I-re, és egyszercsak az Instagramon egy felettébb érdekes, szőke, göndör hajú, kék szemű tüneményre bukkantam, az ő neve pedig nem más, mint Somogyi Antonia. Mialatt májusi szépségünket faggatom, egyre csak arra jövök rá, hogy ő kell nekünk, ő a mi emberünk. Közben meganynyi érdekes dolog derül ki a golf szépségéről, csakúgy, mint Antonia egyedi személyiségéről.

Kérlek áruld el olvasóinknak honnan érkeztél hozzánk és mivel foglalkozol! Sziasztok! 22 éves vagyok, Dunaszerdahelyről származom, de 2009 óta Rajkán lakom, Magyarországon. Nemzetközi jogot hallgatok Hollandiában, a Groningeni Egyetemen, amiről nemrég tudtam meg, hogy a 60. a világranglistán! Emellett a szüleim vállalkozásaiban segédkezem, és egy bécsi multi vállalatban is dolgozom részmunkaidőben.

Mikor kezdted el a golfot és miért? A golfot nem is olyan rég, tavaly áprilisban próbáltam ki először egy volt osztálytársammal, aki már kiskora óta golfozott a szüleivel. Emlékszem, először nagyon nehezen ment, viszont este úgy éreztem, az a nap volt 2021 legjobb napja! Másnap fel is kerestem egy hozzám közeli golfedzőt, aki zöld kártya tanfolyamokkal is foglalkozott, és egy hét múlva már edzettünk is.

Mesélj egy kicsit a golffal való kapcsolatodról, mennyire áll közel a szívedhez? Nagyon megfogott már az első alkalommal, mert nemcsak technikailag a világ egyik legnehezebb sportja, de egy játék akár 1015 km sétát is igényel, szebbnél szebb pályákon, ahol a csend az alap. A golf kulcsa a türelem, és erre a játék minden egyes alkalommal emlékeztet. Számomra nagyon jó kikapcsolódás, friss levegőforrás, és még egy lehetőség, ahol fejleszteni tudom önmagam. Közben nevetek, mert számomra a legnehezebb rész a csendben maradás volt forgatás közben.

Mit élvezel a játékban a legjobban?

A környezetet. A golfpályák mindig kitűnően karbantartottak, mivel a játék meghatározott fűminőséget igényel. A pálya nehézségét a környezet diktálja, tavak, homokos vagy erdős részek a lyuk mellett, esetleg kanyarok egy hosszabb par 5-ön, mind hozzáadott értékei a látványnak. Élvezem, hogy mindenki nyugodt, már amennyire az adott ütések sikeresek…

Kérdez: Kurucz Klaudia / Dobai Bálint

Mikor szoktál golfozni?

Sajnos, ez a sport eléggé szezonális. Vannak elszántabb játékosok, akik, ha esik, ha fúj, a pályán vannak, viszont engem inkább a kényelmes napsütés, esetleg gyengéd szellő szólít meg. Áprilistól szeptemberig szoktam golfozni, júliusban és augusztusban akár többször is hetente.

Mesélj a fairplay-ről, tehát arról, hogy közben nem áll melletted bíró, hogy befolyásolja a játékot.

Ez a rész számomra egészen lenyűgöző. Minden golfjátékos tudja, hogy csak maga ellen játszik. Nincs bíró, aki kifütyülne a pályáról, ha közelebb rakod le a labdát a kelleténél, vagy kitessékelne a klubból, ha azt írod a kártyádra, hogy jobb eredménnyel végeztél a valóságosnál. Minden játékos köteles betartani a szabályokat, amiket a zöld kártyának köszönhetően ismer. Ezért kötelező az alaptudás elsajátítása, mielőtt valakit kiengednek a pályára. A golfetikett betartása biztosítja a játék szellemiségét. Mint régen a kézfogás, minden játékos érdekében áll betartani a sza-

bályokat, hogy megmaradjon a játék élvezete és kihívása! Végül is, ha könnyű lenne, mindenki ezt csinálná.

Kedves Antonia, nagyon hálásak vagyunk neked ezért a napért, köszönjük, hogy elfogadtad a felkérésünket, és hogy általad ilyen szinten betekintést nyerhettünk a játék rejtelmeibe, amelyek olvasóink számára is hasznos információk lehetnek. Emellett sok sikert kívánunk a tanulmányaidban, és reméljük, kellemesen gondolsz majd vissza a velünk eltöltött pár órára, amit a forgatáson töltöttünk együtt!

Nagyon élveztem, a csapat minden tagja profi. Laza volt az atmoszféra, mindenki nyitott és rugalmas volt az esetleges változtatásokra, mivel egy felkapott golftorna zajlott épp a Welten pályán Bacsfán. Kár, hogy pár óra alatt kész is voltunk. Köszönöm a lehetőséget!

Köszönjük a bacsfai WELTEN Golf Clubnak, hogy gyönyörű pályáikon forgathattunk, nagyszerű élmény volt számunkra is.

Koldus kunyerál egy járókelőtől.

- Alkoholt venne rajta mi? - kérdi a járókelő.

- Dehogyis, hová gondol! - mentegetőzik a koldus.

- Esetleg cigarettára költené? - kérdezősködik tovább a járókelő.

- Nem dohányzom uram!

- Akkor biztos eljátszaná a lóversenyen!

- Uram, életemben nem voltam lóversenypályán.

- Kérem, megtenné, hogy velem jön a házamba? - kéri a járókelő. - Miért?

- Szeretném megmutatni a feleségemnek, hogy hová jut az, aki nem iszik, nem dohányzik és nem jár ki a lovira.

Szőke nő a kollegájának: - Laci, hogy kell kinyitni a pénztárgépet?

- Nyomd meg a C-t! - Lacccccci, hogy kell kinyitni?

Az indiánok elfognak négy cowboyt. Így szól a törzsfőnök:

- Akinek a legrövidebb a neve, az szabad, a többiek meghalnak. Mutatkozzatok be szépen!

- John - mondja az első. - Joe - mondja a második. - X - mondja a harmadik. - Félix - mondja a negyedik.

Egy jótékonysági akció végén, amikor kinyitják a perselyeket, az egyikben a nagyobb címletek mellett három darab egypennyst is találnak.

- Na, ezeket biztosan egy skót dobta bejegyzi meg valaki.

- Egy? Három!

- Miért mennek a szőke nők egyszerre 19en moziba?

- ???

- Mert 18 alatt nem ajánlott a film...

A cigány öt kiló hússal tér haza szokásos élelembeszerző körútjáról. A felesége rögtön ott terem. - Te, aggyá mán egy kis húst, három napja nem ettem. - Először igyál meg egy liter vizet. - megissza. - No, Gazsi most mán ide azt a húst! - Igyál meg először meg egy liter vizet. - No most ma tényleg aggyá húst! - Ha még egy liter vizet megiszol, adok. - nagy nehezen megissza. -Te Gazsi, én mán nem is birok enni. - Látod, nem is éhes voltál te, hanem szomjas.

Egy férfi egy egzotikus szigetre költözik és ott elvesz feleségül egy gyönyörű nőt. Azonban ahogyan az idő telik, kiderül, hogy a férfinek nem lehet gyereke. Meghívja hát a férfi a testvérét látogatóba, és ezt mondja neki: - Figyelj, ezen a szigeten van egy fontos szokás: amikor vendégül látunk valakit, akkor a feleségünkkel lefekhet. Nagyon szép feleségem van, és már vár téged a hálószobában.

A testvér meglepődik, de mikor belép egy valóban csodálatos nőt lát, így kedvére van a dolog.

Odakint a férj dörzsöli a tenyerét boldogságában, milyen ügyesen elintézte a gyereket maguknak.

Kis idő elteltével kijön a testvér, de a férfi tovább bíztatja:

- Ha akarod, újra visszamehetsz hozzá!

A testvér legalább háromszor még visszamegy, a férj pedig rendkívül boldogan várakozik odakint, hiszen most már biztosan lesz neki egy kisbabája. Végül vagy öt menet után újra kijön a testvér: - A feleséged nagyon bájos, egyszerűen tökéletes az ágyban! - De ha akarsz, akkor még mindig visszamehetsz hozzá...

- Az jó lenne, de sajnos most fogyott el az utolsó óvszerem is.