Őszi példaképek A hónap kérdései: Októberi nemzeti ünnepek – mi közünk hozzá? Mit akarnak már megint a fiatalok? Akarjanak-e valamit? Miért kellett nekünk ekkora templom? Ez csak Ditró, itt nem lehet semmit csinálni – miért törjük magunkat?
A
példaképek állítása és a rájuk való emlékezés segít az egyénnek, hogy saját céljairól, közösségben elfoglalt helyéről elgondolkodhasson. Erre az őszi időszak épp jó alkalom, hiszen olyan példaképekre emlékezünk, akik biztatnak bennünket, hogy célokat kitűzni és azokat komolyan venni lehet, hogy nagy hülyeség, de legalább maradandó. Az első lehetőség a forradalmi évfordulók felidézése. Amikor forradalmak kerülnek szóba, mindig egy kicsit a fiatalság szerepére tud terelődni a figyelem. Ebben a hónapban két ilyen fontos dátum is van, az első rögtön október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján. Ez az egyetlen nemzeti gyásznapunk, hiszen míg március 15-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörését ünnepeljük, addig október 6-án annak leverésére és a megtorlás áldozataira emlékezünk. Október 6-a tehát elsősorban az Aradon kivégzett magyar tábornokok napja, de az összes elbukott magyar forradalom és háború gyásznapja is. A másik fontos októberi emléknap 23-a, az 1956-os magyarországi forradalom kitörésének napja. Ez a forradalom szintén a fiatalság megmozdulásaival kezdődött, mint az 1848-as. Összegyűltek a Budapesti Műszaki Egyetemen, 16 pontból álló követelést írtak, melyet a Magyar Rádióban is be szerettek volna olvasni, de a rádiónál a katonák a tömegbe lőttek. Nagy Imrét akarták miniszterelnöknek, mert megelégelték a magyar kormányzat oroszoknak behódoló politikáját. Azt szerették volna, ha az oroszok hazamennének, és a magyarok saját országukban szabadon élhetnének. A 15-20 éves „pesti srácok” életüket is feláldozva harcoltak Budapest utcáin a tankok ellen a szabadságért. Az oroszok el is indultak hazafelé, de pár nap múlva visszafordultak, és az örömmámorban úszó
Budapestet lerohanták, a forradalmárokra kegyetlen büntetés várt. De első forradalomként a kommunista rendszerek ellen, óriási dolgot tettek ezek a mindenre elszánt fiatalok. Igen, minden forradalmi évfordulóval a fiatalság olykor kinevetett tenni akarását dicsőítjük. Most mondhatja a kedves olvasó, hogy Pesten könnyű akarni és tenni, de próbálná meg valaki egy faluból megváltani a világot. Nos valóban, épp ezért akkora dolog Takó János ditrói megvalósítása, templomunk, amelyre oly büszkék vagyunk. Takó János neve a tavalyi évben rengetegszer felmerült, hiszen közösségünk a templom százéves évfordulóját ünnepelte, neki pedig 160. születésnapját. A nevét viselő cserkészcsapat idén is felidézte életművét (erről lapszámunkban külön cikket olvashatnak), én Takó János vállalkozásának csak a számomra legszimpatikusabb vonatkozását emelném ki. A ditrói plébános olyan templomot álmodott, amely a kor budapesti épületeinek színvonalán áll: ablakait ugyanazon mester, Róth Miksa készítette, aki a magyar parlamentét, amelyet a világ legszebb országházaként tartanak számon, de ugyanezt az igényességet látjuk a padok és a csillárok, szobrok és freskók esetében is. Ha száz évvel ezelőtt Ditróban lehetett annyira igényesnek lenni, mint az ország fővárosában, akkor mi, a globalizált kor szülöttei miért adnánk alább? Ezért gondolom, hogy az őszi évfordulók fontos tanítást hordoznak: fiatalként célunk kell, hogy legyen a fejlődni, alkotni, olykor lázadni akarás, az idősebbeknek pedig a felelőssége a fiatal generációk nevelése, szárnyaik le nem tördelése, az önálló út lehetőségének megteremtése. Mert minden közösség annyit ér, amennyi álmodni, tenni, fejlődni, minőségi munkát végezni kész tagja van. Köllő Zsófia
„Tegyétek meg, amit mond!” (Jn 2,5)
E
szentírási mondat Szent János evangéliumában olvasható, amikor a Szűzanya bátorítja a szolgákat, hogy tegyék meg mindazt, amit Jézus kér tőlük. Mária, égi édesanyánk minket is kér, tegyük meg mindazt, amit az Úr Jézus tanít nekünk. A mai zavaros és kusza világban, amikor nehezen találunk rá a helyes útra, ott áll a Szűzanya, és azt kéri tőlünk, hogy figyeljünk Jézusra, az ő Szent Fiára. Arra a Jézusra, aki annyira szeretett minket, hogy önként vállalva a kereszthalált, Életet adott nekünk. A Krisztus által szerzett Életben csak akkor részesülhetünk, ha közelebb kerülünk Őhozzá, mindenekelőtt az imádság, a gyakori szentgyónás, a Szentírás olvasása és a szentmisén való részvétel által. Az imádságra és a benne való állhatatosságra buzdít bennünket Szent Pál apostol is a Tesszaloniki hívekhez írt első levelében: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Tessz 5,17). Az októberi hónapban könnyen eleget tudunk tenni az imádkozás kötelezettségének, mivel megkezdődtek a templomokban – beleértve a Jézus Szent Szíve templomot is – az októberi ájtatosságok a rózsafüzér naponkénti elimádkozásával. Szenteljünk rá időt! A gyakori szentgyónás által, amelyben kiengesztelődünk úgy az Istennel, mint az embertársainkkal, szintén közelebb tudunk kerülni Jézushoz. A Szentírásban azt olvashatjuk a megtérésről (és így a szentgyónásról is), hogy jobban örülnek az angyalok egy megtért bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak. Ne féljünk a bűnbocsánat szentségétől!
Célegyenesben az Erdő Háza
A
Ditrói Közbirtokosság ez év folyamán felújíttatta a központon található régi vendéglő épületét, amelynek Erdő Háza Tematikai Központ lett az elnevezése. A lakosság körében sokan érdeklődtek, hogy mi épülhet a romok helyére. Most erre a titokra szeretnék fényt deríteni. Az épületet a közbirtokosság bírósági per útján kapta vissza, amelyet kívül-belül teljesen felújítottak – biztosan emlékszik rá bárki, aki elment mellette, hogy már nagyon romos állapotban volt –, vis�szaállítva az eredeti állapotába. Az épület ezen felül a helyi örökség részét képezi
A Szentírás olvasása, amelyet minden nap megvalósíthatunk este a családban, ugyancsak közelebb visz bennünket a mi Urunkhoz. Végül, de nem utolsó sorban a szentmise által is közelebb kerülhetünk Jézushoz, mert amikor részt veszünk a szentmisén, akkor tulajdonképpen magával a Feltámadt Úrral találkozunk, és Őt vesszük magunkhoz. A Mária-útnak az a célja, hogy ezekkel a lehetőségekkel élve (imádság, szentgyónás, szentírásolvasás és szentmise) Jézushoz menjünk a Szűzanya kezét fogva. A gyermekek könnyen célhoz érnek, ha az édesanyjuk kezét fogják. Így vezet el bennünket Mária az Úr Jézushoz. A Mária-út kereszt alakú és áthalad Kelet-Európa nagy Mária-kegyhelyein. A kereszt vízszintes ága: Csíksomlyótól Mariazellig, a függőleges ága pedig: Medjugorjetól Czestochowáig terjed. Augusztus 16-án egy kis zarándokcsoport bekapcsolódott a Mária-út csíksomlyói szakaszába. Ditróból 14-en zarándokoltunk el Szárhegyre. Útközben megtapasztalhattuk a közös imádság örömét. Szárhegyen találkozhattunk a Gyergyói-medence falvaiból érkező zarándok testvérekkel. A ferences templomban részesülhettünk a bűnbocsánat szentségében, és részt vettünk a szentmisén. Egy gyönyörű nap részesei voltunk, amikor megtapasztaltuk Isten és az embertársaink szeretetét. Kívánom, hogy a következő évben minél többen éljük át e zarándoknap szépségét, örömét és kegyelmeit. A Ditró központjába felfestett Mária-út emblémája figyelmeztessen bennünket az augusztus 16-i zarándoklatra. Addig is figyeljünk a Szűzanya szavára és váltsuk tettekre azt! Puskás Erika
mindmáig. A felújítási költségek közel 50%-át egy 2012-ben megnyert Leader-pályázatból fedezték, ehhez még hozzá jött a főként belső berendezéshez szükséges önrész is – ismertette a Ditrói Közbirtokosság elnöke, Kovács Árpád András. Az épület különlegességét az adja, hogy itt kerül bemutatásra a Gyergyói-medence, illetve a közbirtokosság területének állat- és növényvilága és azok éllettere. Az élmények fokozására egy dioráma kiépítésére is sor került, ahol preparált állatokat lehet megtekinteni illusztrált élőhelyükkel együtt. A létesítmény nem csak az átutazó turisták tájékoztatására szolgál, hanem az ifjúság oktatására is nagymértékben használható lesz, hogy jobban megis2
merjék, megbecsüljék növény- és állatvilágunkat. Ugyanakkor szakkonferenciák, előadások, kiállítások helyszínéül is szolgálhat. „Ha a Jóisten is úgy akarja, ez év október végéig szeretnénk megejteni az avatót; a pontos dátumra még később visszatérünk, mivel tőlünk független problémák miatt ezt még pontosan nem tudom” – mondta Kovács Árpád András. A közbirtokosság elnöke nagy reményeket fűz hozzá, hogy ezentúl Ditróban a Nagytemplom mellett az Erdő Háza is egy olyan létesítmény lesz, „amelyet büszkén megmutathatunk mindenkinek, aki Ditróba érkezik vagy itt utazik át”. Bajkó Dorottya
Sátras toborzás az iskola udvarán
M
int minden olyan közösségben, ahol a létszám nem állandó, ahol az idő múlásával „kikopnak”, eltávolodnak az emberek, a létszám pótlása a mi csapatunk életében is egy fontos feladat, kiemelt tevékenység. Erre nyújtott kiváló lehetőséget a két év után újra megrendezett cserkésztoborzó, mellyel az elemi iskolásokat kívántuk közösségünkbe invitálni. Szeptember 19-én, az iskola első hetének péntekén délben gyűltünk össze a Siklódi Lőrinc Általános Iskola udvarán, hogy a tanítás után még egy órára megpróbáljuk lekötni a II–IV. osztályosok figyelmét. Kedvcsinálóul felhúztuk az udvaron egy sátrunkat, és fényképekkel is próbáltuk szemléltetni éves tevékenységünket, a cserkészélet szépségét. Míg egy osztály a rövid bemutatót hallgatta, a többieket különböző cserkészjátékokkal, énekekkel szórakoztattuk. Szórólapot is osztottunk, hátha valaki a nagy izgalomban elfelejtené, mikor is tud velünk legközelebb találkozni. Miután mindenki belekóstolt a sátras életbe, és a leglelkesebbek is kifutották magukat, egy rövid körjátékkal és csata-
T
Lg. Takó János emléknap
akó János főesperes plébános 1888 és 1915 között, 26 éven át volt a ditrói egyházközösség vezetője. Ma a Jézus Szent Szíve templom megálmodójaként és kivitelezőjeként tiszteljük, de kortársai példaképként, az iskolák pártfogójaként és kiváló tanítóként is felnéztek rá. Elhivatottságának és munkásságának emlékére viseli csapatunk az ő nevét. Akárcsak tavaly, születésének 160. évfordulóján, idén is meg szerettük volna ünnepelni születésnapját, szeptember 22-ét. Az ünnepi program a vasárnapi szentmisével kezdődött, melyet Takó Jánosért ajánlottunk fel, majd koszorút helyeztünk el névadónknak a templomkertben található mellszobránál. Fél egyre a kultúrotthonhoz siettünk, ahol csapatunk leglelkesebb újoncai csatlakoztak hozzánk. Rövid játék után közös kézműves-foglalkozáson próbáltuk meg-
kiáltásokkal búcsúztunk el egymástól. És az ígérettel, hogy újra találkozunk. Három héttel később, és majd húsz újonc csatlakozása után, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy programunk sikeres volt. Reméljük, akik most közénk álltak, hamarosan nyakkendőt is köthetnek a nyakukba, és egy napon majd ők fognak példát mutatni a következő generáció cserkészeinek. Programunkról természetesen fényképeket is találnak 020cserkeszcsapat.lapunk.hu weboldalon.
örökíteni azokat az erényeket, értékeket, melyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy Takó Jánoshoz hasonlóak lehessünk. Következő játékunknak a sportcsarnok adott helyet, ahol métával ütöttük el az időt. Ebédünkről Bardócz Feri bácsi és Bíró András gondoskodtak, a remek bográcsgulyásból mindannyian jóllaktunk. A napot a nagytemplomban folytattuk, az ott berendezett meseerdőben minden cserkész végigjárhatta az egykori plébános életútját, az egyes állomásoknál pedig kérdésekre válaszolva értékelhették saját maguk tevékenységét Takó János példájához és erényeihez viszonyítva. Az emléknap fénypontja ezután következett, a templomkertben egy cserkész, illetve egy rovercserkész tett ünnepélyes keretek között fogadalmat. Rendezvényünk a cserkészhimnusz eléneklésével zárult. Az eseményről fényképeket találhatnak csapatunk weboldalán. Hompoth Szilárd 3
Az élet ceruzája
M
ikor válunk felnőtté? Mikor érezzük azt, hogy, igen, mi már felelősséggel tartozunk tetteinkért és szavainkért? És mikor tekintenek ránk úgy a „nagyok” mint felnőtt társaikra? A gyermekkor legnagyobb ajándéka a nem-agyalás képessége. Bármilyen helyzetben is voltunk, azt vagy élveztük, vagy éppen utáltuk, de benne voltunk teljes jelenléttel, nem volt a köztes állapot. Ha netán zűrzavar volt a jelenlegi állapotunk, az nem ellenség volt, hanem barát. Ki a sárban taposó esti kacagásokra, ki a hintán veszélyes mozdulatokkal mutatványozó emlékeire gondol vissza, bármi is legyen a gyerekkori emlék, azt még most is teljes szívvel éled meg, ha rá gondolsz. Mindig mertünk nagyokat álmodni, mindig voltak terveink és ötleteink határokat nem szabva magunknak, és határokat nem szabhattak mások sem. Erre épült fel a mesénk, amit most, életnek hívunk. Ugye milyen nagy különbség van a két szó között? Folytatás a 8. oldalon
„Én még csak nyolcvan vagyok” – Idősek világnapja Ditróban
Hagyományőrzés és hagyományteremtés: szüreti bálra hívtak
E
redetileg október elsején ünnepeljük, idén Ditróban, a Gyulafehérvári Caritas szervezésében október 10-én került sor az idősek világnapja alkalmából szervezett ünnepi rendezvényre. Az ünnepi szentmise után a szép korú hölgyek és urak az őszi köntösbe bújtatott Idősek Klubjában tekinthették meg a meglepetésükre szánt műsort, melyet Ördög Csilla, a Caritas Családsegítő Szolgálat munkatársa, a rendezvény főszervezője nyitott meg, egy nagyon tanulságos rövid bemutatóval. A vadludak délre történő útjáról szólt, az összetartás, összetartozás, az egyének fontosságának jegyében. Ezután Puskás Elemér polgármester rövid köszöntőjében, az aznapi kellemes időre utalóan, az októberi délután melegének erejét hozta fel példaként, az idős emberek életünkben betöltött szerepét hangsúlyozva. A jókedv megalapozásáért az Orotvai Komák feleltek, akiktől rövid előadásukban megtudhattuk, mennyire fontos „rádiót olvasni”, és hogy a hatékony marketing érdekében „a disznyót fel kell tölteni! Az internetre”. Kiderült róluk, hogy az egyik fiának van fesz-bukja, s a másik fiai „feszt buknak”, de nem is ez a legnagyobb probléma, ami az életet nehezíti, hanem hogy „akkor kapnak csak támogatást, mikor a túlvilágon feltámadást”. A nevetés és a fiatal komák helyét majd átvette a színpadon a Dévai Szent Ferenc Alapítvány ditrói napközis csoportja, akik csodaszép és igazán megható műsorral ajándékozták meg az ünnepelteket. „Szeressétek az öregeket, mert a szeretet nem fogy el sosem” – ez lehetne műsoruk jelmondata, melyben a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki szavalt, énekelt vagy mesét mondott, sűrű könnyeket csalogatva elő a nézőközönség és az önkéntesek szeméből. Akit pedig nem hatott meg a kis műsor, az biztosan elérzékenyült, mikor a gyerekek átadták meglepetéscsomagjaikat, az általuk rajzolt kis képeslapot, virágot és azt az édességcsomagocskát, amit úgy állítottak össze, hogy a héten lemondtak édességrészükről, hogy az időseknek adhassák. A műsor után kezdődött a Nemzedékek Kávéháza, illetve kezdődött volna, ha több fiatal érdeklődik és csatlakozik, hogy egy kávé vagy üdítő mellett beszélgessen az ünnepeltekkel. Végül számunkra, önkéntesek számára így is egy élmény volt, látva az örömteli arcokat, a mosolygós „én még csak nyolcvan vagyok”-szerű kijelentéseket, a derűt, ami aznap betöltötte az egész teret, és igen, ez a nap tényleg róluk szólt: róluk, akik már felnevelték gyerekeiket, segítettek unokáikat elindítani az úton, volt tanítók, elárusítók, gazdálkodók, háziasszonyok, gyári munkások, most nagymamák, nagypapák. Isten éltesse sokáig az időseket! A Gyulafehérvári Caritas rendezvénye Ditró Község Polgármesteri Hivatala, Hargita Megye Tanácsa és a Richter Gedeon Rt. támogatásával valósulhatott meg. Balázs Brigitta 4
O
któber 4-én felvonulással, hagyományőrzők seregszemléjével egybekötött szüreti bálra került sor Ditróban, a következő napon pedig Orotván. A ditrói program részleteiről Ferenczi Enikő főszervezőt kérdeztük. Amint elmondta, az ötlet 2010 szeptemberében pattant lángra, amikor az első szüreti bált meg is szervezték. Ekkor úgy gondolták, meg kellene fűszerezni egy kis bálba hívogatóval is a rendezvényt. Ennek következtében (ahogy idén is) lovaskocsis felvonulást tartottak, Ditró két pontján megállva, ahol a tánccsoportok mutatkoztak be egyegy rövid műsorral. Mivel a hagyományőrző egyesület főszervezője a felvonulásnak, ezért minden tagja bekapcsolódott 6 évestől 81 évesig. Az egyesületet népdalosok és tánccsoportok alkotják, mint a Szivárvány havasán népdalcsoport, Tipegő kis néptáncosok, Martonka néptánccsoport és a Kék Szivárvány felnőtt néptánccsoport. Ezen kívül bekapcsolódtak a remetei Sirülő néptánccsoport tagjai is szép számmal. Az este
bállal folytatódott, amelynek keretében a Kék Szivárvány néptánccsoport és az Orotvai Komák léptek fel. A szüreti bálok főként szőlőtermő vidékeken honosak ugyan, de Ferenczi Enikő elmondása szerint a falu idősebb lakói közül néhányan emlékeznek arra, hogy Ditróban is rendeztek korábban szüreti bált, bár ennek a dokumentumokban semmi nyoma nem maradt. Jelen kezdeményezés azonban lassan már hagyomán�nyá válik. A rendezvény visszhangjáról érdeklődve a főszervező elégedettségét fejezte ki: „évről évre nagyobb az érdeklődés, nagyon jó vis�szajelzéseket kaptunk, a gyermekek körében is nagy élmény volt. Nagyon készültek rá, a megelőző táncpróbákon már nagy volt az izgalom. Azok száma is megnőtt, akik végignézték vagy fogadták a felvonulókat, finom süteményekkel vártak bennünket, mi cserébe egy kis kikapcsolódást, szórakozást és életet vittünk a szürke hétköznapokba.” (szerk.)
Asztalitenisz csapatbajnokság
K
örnyékünkön nem volt elterjedt az asztalitenisz, versenyszinten kevesen művelték. Évente egy-egy verseny erejéig páran összeverődtek, hogy összemérhessék erejüket. Györfi Szabolcs 2012-ben tett lépéseket a sportág fellendítése, népszerűsítése felé a Gyergyói Asztalitenisz Sportegyesület megalapításával. Az utóbbi két évben számos egyéni versenyt szerveztek Gyergyószentmiklóson: évszakonkénti egy-egy verseny, sportnapok és a város különböző eseményeihez fűződő rendezvények keretén belül. Céljuk a sportág fellendítése mellett a környéken élő játékosok megismerése volt. Így ismerkedhettek meg ditrói játékosainkkal, akikkel közösen egy új ötlettel rukkoltak elő a helyi települések számára. Az ötlet egy csapatbajnokság, első a környéken. Idén kezdődött el a bajnokság, és hét csapat indult a szezon kezdetekor: három csapat Gyergyószentmiklósról, kettő Tekerőpatakról, egy Szárhegyről és egy Ditróból. A ditrói csapatot erősíti Bajkó Károly (ditrói származású, jelenleg Salamáson él), Bardócz Ferenc, Ilyés Elemér, Héja Zoltán, Petres Csaba. A gyergyói-medencei települések csapatversenye 28 sze-
Csibi József emléktorna
mélyt mozgat meg minden második héten. A csapatok minimum három tagból állnak, akik minden fordulóban minden jelenlevő csapattal megmérkőzhetnek. Három egyéni meccset követ egy páros, majd újból három egyéni párharc. A hét mérkőzésből 4 győzelmet kell elérnie egy csapatnak a tabellára felkerülő két pont érdekében. A bajnokság nyolcadik fordulójában a ditrói csapat volt a házigazda csakúgy, mint négy héttel ezelőtt. A sportegyesület elnökével, Héja Zoltánnal beszélgettünk a mezőny erősségével kapcsolatban. Tőle megtudhattuk, hogy a bajnokságban szereplő két gyergyószentmiklósi csapat amatőr országos bajnokságban játszik. Azt is megtudtuk, hogy a ditrói csapatnak nem feltétlen az első hely megszerzése volt a kezdeti célja, hanem az utolsó hely elkerülése. Ahogy a fordulók egymás után zajlottak, kezdett kirajzolódni, hogy alábecsülték magukat a mezőnyben, hisz jelen pillanatban a harmadik helyen állnak, és a második helyért küzdenek a gyergyói Exploziv csapattal. Bravúrt már mutattak be, hazai pályán verték meg a tabella élén álló GYTT csapatot, akik először kaptak ki ebben a bajnokságban. Még két forduló van hátra, és a játékosok bizakodóak a végkifejlettel kapcsolatban, hisz a labda ebben a sportban is kerek.
Szeptember 27-én délelőtt vette kezdetét a Csibi József emléktorna a felszegi Csibi Andor általános iskolában. A rendezvényre kilenc év után került újra sor. Már kora délelőtt a környéken hallani lehetett, hogy itt bizony valami történni fog. Hangos zene mellett készülődtek serényen az ebédhez fiatalok és idősek egyaránt. A rendezvény szervezője, Csibi-Barta András jóvoltából újra egymásra találhattak a rég, ritkán látott jó barátok, akik még iskolás korukban ismerték meg egymást. Akkoriban is a futball volt az, ami összekovácsolta őket, így mért is ne lehetne az újabb találkozást megfűszerezni az igen kedvelt sportággal. Ezzel az ötlettel lett népszerűsítve az esemény, mert ki ne lenne kíváncsi egy ilyen gálameccsre, illetve a meghívottak közül ki ne állna pályára a győzelem reményében, ugyanis nem mindennapi hangulatot tud varázsolni egy Központ–Felszeg mérkőzés. A torna megnyitója az egyik tanteremben kezdődött, itt köszönthették egymást a jelenlevők. Csibi-Barta András kezdte meg a köszöntők sorát, majd Puskás Elemér polgármester és Román Sándor igazgató folytatta azt. Továbbá még felszólalt Bíró Sándor nemzetközi sakkmester és Bajkó Ferenc vállalkozó. A megnyitó után mosolygós arcokat lehetett látni mindenfelé, érdekes történetek hangzottak el, amelyeket a játékosok magukkal hoztak. A „Ditró 2014 Felszeg” feliratú mezek osztogatása után kezdődhetett is a mérkőzés. Amíg a két csapat alaposan bemelegített, ugyancsak Felszeg–Központ mérkőzés zajlott, de az általános iskolások között. A fiatal focisták végül nem bírtak egymással, így az eredmény 1–1 lett. A háló feszes, a labda kerek, nekiugrottak a csapatok egymásnak. A kezdőrúgást a hazai pályán játszó felszegiek nyerték. A tizenöt perces játékrész végén az állás 1–0 volt a központiak nagy bánatára. A második félidő viszont a vendégeknek kedvezett, hisz meg tudták fordítani a mérkőzést, és átvették a vezetést. A mérkőzés vége 2–2-es döntetlent hozott, és arra a döntésre jutottak, hogy ez így igazságos. A meccset ebéd követte, majd tovább folytatódott a nosztalgiázás, történetek, viccek mesélése. A résztvevők egy kellemes és főképp emlékezetes napot tölthettek egymás társaságában. Felszeg: Bajkó Ferenc, Bajna Ferenc, Bíró Sándor, Csibi Béla, Csibi Imre, Csibi-Barta András, Jánosi János, Márton Sándor, Petres Csaba, Szőcs Sándor. Központ: András István, Bardócz Ferenc, Gál Elemér, Héja Zoltán, Simon Botond, Sipos József.
Szőcs Hunor 5
„Büszke vagyok ditrói gyökereimre.” Beszélgetés Szilágyi Zsolt államelnökjelölttel
S
zilágyi Zsolt 1968-ban született Nagyváradon, édesanyja ágán ditrói származású. Az erdélyi magyarság vezető politikusa, hosszú éveken keresztül parlamenti képviselő, majd az Európai Parlamentben dolgozik, jelenleg Románia egyik államelnökjelöltje. Tulajdonképpen az elnökválasztási kampány hívta fel a figyelmünket arra, hogy egy részben ditrói származású, nemzetközi karriert is magáénak tudó politikusra, politológusra is büszkék lehetünk. Most mégsem a választásról, politikai célokról beszélgettünk, inkább egy szubjektív pályaképre voltunk kíváncsiak, ditrói nézőpontból. Ha pedig mégis lenne benne némi politikai üzenet, a szemközti oldalon ott találják Kelemen Hunornak, az erdélyi magyarság másik államelnökjelöltjének ditrói látogatásáról szóló beszámolót. Egy kis egyszerűsítéssel úgy is mondhatjuk, hogy az egyetemi padsorból a parlamentibe került. Hogy élte meg ezt olyan fiatalon, a húszas évei elején? Ahogy hírlik, a politika nem egy kön�nyű világ... Rögtön a változások után nekiláttunk egy ifjúsági szervezet létrehozásához. Mire feleszméltünk, már a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének jelöltjeként lettem parlamenti képviselő. Jóformán a nyakkendőt sem tudtam megkötni még, s már azzal kellett szembesülnöm, hogy farmeres, pulóveres fiatalként nem félnem kell a rendőrtől, hanem az szalutál nekem, mikor belépek a parlament épületébe. A politikai pályafutásom első meghatározó élményei közé tartozik a bukaresti bányászjárás is. Zsigmond László sepsiszentgyörgyi képviselőtársammal az 1990. június 13-15. között lezajlott események áldozataivá váltunk. Bányászok egy kisebb csoportja megállított, igazoltatott, majd megvert bennünket. Ha nincs nálunk a képviselői igazolvány, elképzelhető, hogy halálra vernek. Alig két napja voltunk képviselők, így elég hamar megismerhettük, hogy az akkor több mint kétharmadot nyert kormánypárt (a Nemzeti Megmentési Front) mit is gondol az eredeti román demokráciáról. Milyen célokkal indult el a pályán? Mit szeretett volna képviselni? Egyértelmű, hogy a romániai magyarságot, a fiatalokat és Temesvár szellemiségét akartam képviselni az erdélyi és az országos politikában is. Sokan úgy gondoltuk, hogy a ‚89 utáni hetek gyors változásaihoz hasonló változássorozat indul el az egész országban. Kiábrándulva láttuk, hogy a folyamat nemcsak leáll, hanem a régi kommunisták és szekusok lassan visszaszivárognak a közéletbe, sőt, egy idő után ismét ők kezdenek el diktálni a médiában, a gazdaságban és a napi politikában is. Ezért a rendszerváltás elsősorban lelki és mentális változást jelentett számomra. Mindezek ellenére úgy gondolom, hiba lenne csak a hiányosságokat és negatívumokat észrevenni. Nagy fordulatot vett az életünk és rajtunk múlik, hogy miként élünk a szabadság lehetőségeivel. Mit gondol, a mai fiatalságnak milyen lehetőségei vannak akaratuk érvényesítésére? Kettős helyzet állt elő: egyrészt nehezebb, másrészt kön�-
6
nyebb a mai fiataloknak. Nagyobb a szabadság, több a lehetőség, de ezzel arányosan a felelősség is jóval nagyobb. A rendszerváltás előtt kötött életpályákkal számolhattunk. Az egyetemi diploma megszerzése után az emberek olyan keretek közé voltak szorítva, melyek sokakat a kivándorlásra késztettek. A nacionál-kommunizmus idején ráadásul a magyarságunkból adódó nyomás is sokkal intenzívebbé vált. Ezzel szemben a mai fiatalság – ha igazán elszánt – megtalálhatja szülőföldjén a boldogulás lehetőségét. Tudom, hogy sokan elvándorolnak a könnyebb megélhetés reményében, de egy dolgot soha nem fognak külföldön megkapni: azt a szeretetet, a mit szüleiktől és nemzetük tagjaitól kaphatnak. A rendtartó székely falvak értékei különös többletet jelentenek azoknak a tehetséges fiataloknak, akik a kellő elszántsággal, kitartó lelkesedéssel és akarattal kívánnak érvényesülni. Székelyföld egy fantasztikus világ, és hiszem, hogy érdemes tenni érte. Nagyvárad, Temesvár, Bukarest, Brüsszel – ezek a városok fontos mérföldkövek voltak az életében. Mindemellett azonban egy kicsit ditrói is. Milyen emlékek fűzik a faluhoz? Követi, hogy manapság mi történik a faluban? Legalább annyira érzem magam nagyváradinak, mint gyergyóditróinak. Édesanyám a marosvásárhelyi gyógyszerészeti technikumon ismerkedett meg a 60-as években édesapámmal, aki váradi volt. Így kerültek Nagyváradra, de a távolság ellenére is sokat jártam Ditróba, nagymamámhoz. Emlékszem, a főúton volt a háza, és számtalan telet töltöttem nála. Szerettem ott lenni, hiszen más a levegő, mások az emberek, ízes a szó. Ott szerettem meg a tárkonyt, a pityókat, az egrest, de ott láttam először, hogy milyen odaadóan ápolják lovaikat és a háztáji állatokat a székelyek. Az élet igazán fontos dolgai iránti tiszteletet is ott tanultam meg. Büszke vagyok ditrói gyökereimre és örülök, hogy mind a mai napig számon tartanak közeli vagy távolabbi rokonaim. Ez úton is elnézésüket kérem, hogy az utóbbi időben ritkán volt lehetőségem ellátogatni hozzájuk. A politikusi szerep mellett Ön politológus is: elemez, egyetemen tanít, előadásokat tart. Hogyan viszonyul ez a két szerepkör egymáshoz? Aki a dzsungelben jár, annak ismernie kell a növények és állatok fajtáit, tulajdonságait. Persze ezek nélkül is előre lehet jutni, de az sokkal nehezebb, sőt, már-már életveszélyes vállalkozás. Azt gondolom, mint mindennek, úgy a politikának is megvannak a saját játékszabályai és technikái. Számomra a politikatudomány egy nagyon nagy segítség ahhoz, hogy a mindennapokban képviselni tudjam közösségemet. Kérdezett: Köllő Zsófia
Útavató
A
z idén ismét sikerült egy újabb nagy forgalmú községi utat feljavíttatnunk és leaszfaltoztatnunk. A Petőfi Sándor utca egyike a község azon utcáinak, melyek tehermentesítik a településen áthaladó országutakat, ezért már hosszú évek óta szerettük volna felújíttatni ezt az utcát is. Az idén annak köszönhetően, hogy az RMDSZ kormányra lépett, és beleszólása lett a különböző pénzek elosztásába, sikerült a mi utcánkat is bevonni a Nemzeti Vidékfejlesztési Programba, és ennek keretében leaszfaltoztatni. A program keretében csupán az úttest aszfaltozására lett volna lehetőségünk, de az önkormányzat úgy döntött, hogy immár teljes munkát végeztet, és a sáncok, járdák, hidak és átereszek kialakítását is szorgalmazta saját forrásokból. A szeptember 27-én tartott útavató ünnepség meghívottai voltak Kelemen Hunor szövetségi elnök, az RMDSZ államelnökjelöltje, Moldován József képviselő, Petres Sándor prefektus, Bende Sándor Gyergyó területi RMDSZ-elnök, Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke, és Barti Tihamér alelnök. Az útavató ünnepségen az utcalakók köszönetüket fejezték ki a meghívottaknak és mindazoknak, akik hozzájárultak a beruházás megvalósításához. Petres László elmondta, hogy bár a kivitelezés folyamán voltak pillanatok, amikor a lakosok számára nem volt világos, mi miért történik, a végeredmén�nyel elégedettek, és remélik, hogy a jövőben sok hasonló alkalommal láthatják vendégül az elöljárókat. Kelemen Hunor szövetségi elnök is ebben való reményét fejezte ki, továbbá
hangsúlyozta az összefogás szükségszerűségét ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni. Elismerte, hogy az ehhez hasonló beruházások nem olyan ütemben zajlanak, mint ahogy azt a lakosság elvárná, vagy ahogy azt a kisebbségi politikusok szeretnék, de lépésről lépésre kell megdolgozni minden egyes fejlesztésért ahhoz, hogy egy fejlődő, jó életminőséget biztosító Székelyföldön élhessünk. Petres Sándor prefektus szintén örömét fejezte ki az útjavítás láttán. Elmondta: külön örül annak, hogy a településen végrehajtott beruházások nem egyéni preferenciákat tartanak szem előtt, hanem a közösség érdekét szolgálják. A beruházás összértéke 1.350.000 lej, amelyből 970.000 lej kormánypénz.
Hagyományos ditrói porta épül
A
nyár folyamán az önkormányzat hozzálátott kialakítani az Orbán Balázs utcában – a volt rendelő helyén – egy, a hagyományos ditrói életmódot tükröző portát. Az önkormányzat tulajdonában levő lakóház áthelyezése történt meg az idén a megyei tanács támogatásával a projekt első lépéseként. A lakóépület renoválása, eredeti állapotához hasonlóvá tétele után begyűjtjük majd a faluban még fellelhető régi berendezési tárgyakat, használati eszközöket. A továbbiakban egy csűrös gazdasági épület
megvásárlását is tervezzük, melyet a férfimunkák, munkaeszközök bemutatására jelölnénk ki. A továbbiakban egy kemence építésére is sor kerül, melyet oktatási vagy turisztikai célra is lehetne használni, akárcsak a porta egyéb elemeit. Ez az együttes összességében épített örökségünk, hagyományaink, tárgyi értékeink megőrzését szolgálja, ugyanakkor a település turisztikai kínálatát is gazdagítja majd. Alternatív iskolai programok szerves részét képezhetik az oktató jelleggel itt tartandó elméleti és gyakorlati foglalkozások,
kézműves tevékenységek. Fontosnak tartjuk láttatni a felnövekvő generációknak, hogy milyen volt elődeink ésszerű építkezési technikája; hogyan éltek, hogyan osztották be és hogyan hasznosították a mai szemmel szűkösnek mondható tereket. Az idén megvalósított beruházás fő támogatója Hargita Megye Tanácsa, amely a 2014-es évre előirányzott turisztikai programokat támogató keretösszegből 7000 lejes támogatásban részesítette a projektet.
7
Váltson színházbérletet a 2014/15-ös évadra! Felnőtt- és ifjúsági bérletet kínálunk három előadásra: Müller Péter: A vihar kapujában, bűnügyi dráma Kosztolányi Dezső: Édes Anna, regény a színpadon Huszka Jenő-Szilágyi László: Mária főhadnagy, operett A bérlet ára 35 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak 21 lej. A bérletek megvásárolhatóak a Polgármesteri Hivatal titkárságán október 31-ig!
Az élet ceruzája - folytatás
P
ontosan ilyen nagy különbség van a gyerekkor és felnőttkor között is. Sosem volt előre legyártott kész forgatókönyvünk, mindig a pillanat szőtte a történetet. Volt eset, amikor semmi nem függött össze semmivel, és mégis minden passzolt. Volt olyan is, hogy elvesztettük a fonalat, és gondolatbeli ceruzánk nem tudta írni a mesénket. De rossz minősítést sem kaptunk vagy dorgálást amiatt, hogy nem fejeztük be. Bármikor visszatérhettünk történetünkhöz. Ahogy az évek során felnövünk és belecsöppenünk a felnőttek világába, elkezdünk előre elkészített forgatókönyvet gyártani, munkához, kapcsolatokhoz, családhoz, megfelelési vágyhoz, az egész élethez. Mindenki meg akar felelni másnak, mindenki a legjobb akar lenni mindenben, a helyi hagyományokhoz igazítjuk forgatókönyvünket és aszerint próbálunk élni. Mert hát ugye, mit mond majd a szomszéd elven, nem tehetjük azt, mint a gyermeki mesében. Aggódással kötjük gúzsba magunkat, apasztjuk az életerőnket. Elvesztjük a spontaneitást, csak dogmák, kilátástalanság és kudarc. Egy olyan játék, aminek tudod a végét. Félünk merni és akarni, bizalmatlanok leszünk, és innentől beáll a vegetálás. Ha látunk is egy reménysugarat, azt rögtön eltakarják azok, akik nem hisznek benned, akik nem bíznak a fiatal felnőtt erejében és tudásában. Ha felnőtt vagy és hivatalosan is elérted a korhatárt, ami utat nyit a sorsod előtt, akkor mért nem hisznek benned? Mért félnek elismerni, hogy tudsz valamit és lehetsz
valaki? Bármilyen kezdeményezés is induljon, amit a felnőtt fiatalok valósítanak meg, az nem jó, az csak próba. Csinálják, mert nekik is kell valami, amit biztatások kísérnek. Szűk társadalmunk még abban a hitben él – kivételek itt is vannak –: csak akkor leszel felnőtt, ha férjhez mentél és anyuka vagy, addig csak sodródsz ide-oda és próbálsz érvényesülni és hangot adni szavadnak, sokszor sikertelenül, mert hát te még gyermek vagy. És mégsem. Az egészen kicsi gyermek és fiatal felnőtt számára még természetes és ösztönös a spontánul élni élménye, a felnőtt látszólag elítél, és mégis titokban vágyik rá. Sok gonddal jár a felnőtté válás, ez nem vitás. Sok mindenért küzdeni és harcolni kell, közben megsüketülünk és megvakulunk, nem látjuk csak a saját javunkat, átgazolunk az ember önbizalmán és méltóságán, nem hagyjuk kibontakozni a fiatalokat, legfőképpen nem hagyjuk őket felnőtté válni. A gyerekek ezt még mind nem tudják, de van fülük meghallani a benső hangot, van bizalmuk az életben és egymásban is, van képességük a felnőttek által felállított szabályok között élve is lélekben szabadnak maradni. A mindennapi gondok és rohanás közt nem szabad elfelejteni, a felnőttek is saját gyermekkori meséikből írták meg a mai életük forgatókönyvét. Köllő Tünde
G10, avagy pályázni, pályázni, pályázni
D
inamikus bemutatóra hívta a ditrói érdeklődőket október 10én a G10 Gyergyó Régió Helyi Fejlesztési Akciócsoportja, azzal a céllal, hogy a közönség megértse, mit jelent konkrétan Ditró számára ebben a programban részt venni, és egyben ösztönözni a szervezeteket, vállalkozásokat, hogy pályázzanak. „A G10 ereje abban rejlik, hogy nem egy településben, hanem zónában gondolkodik”, hangzott el kulcsmondatként a bemutatón, mely során megtudtuk, hogy maga a G10 tíz gyergyói-medencei települést foglal magába, és pályázati lehetőségeket kínál önkormányzatoknak, szervezeteknek, egyesületeknek, magánvállalkozóknak. Puskás Elemér polgármestertől hallhattunk a jelenleg, ugyancsak a projekten keresztül megpályázott két lebonyolítás alatt és egy elbírálás alatt levő pályázatról röviden. Közülük egyik a kultúrház melletti tér
parkosítását, rendbe szedését célozza meg, illetve ennek a parknak a patakon túli részig való kiterjesztését. Valamint elbírálás alatt van egy utcaseprő gép vásárlására irányuló pályázat, mely a járdák és útszegélyek tisztán tartását könnyítené meg. Kovács Árpád András közbirtokossági elnök elmondta, hogy az Erdő Háza létrehozásához, felújításához szükséges költségek egy részét ugyancsak G10-es pályázat során nyerték. Szilágyi Alajos területi tanácsadó bevallása szerint „nekünk mint G10-es térségnek igen is szükségünk van pályázatokra, mivel nincs nagyon más lehetőségünk”. Azt is megtudtuk, hogy Románia igen gyengén teljesít más országokkal szemben a megnyert pályázatok mennyiségét illetően, ugyanis csak a kiírtak egyharmadát tudja lehívni. A helyzet 2007-ben is ugyanez volt, és ez ma sem változott. Viszont a tény, hogy nem
minden pályázat nyer, nem kell hogy elriassza a a térség fejlesztéséért tenni vágyókat. A bemutató során megtudhattuk, mi folyik a szomszédban, épp milyen projektek vannak folyamatban, és sok ötletet meríthettek a jelenlevők Gyergyóremete, Gyergyóholló, Gyergyócsomafalva, Gyergyószárhegy és a többi település repertoárjából. Minden, ami hagyományápolás, turisztika vagy önkormányzatok, települések számára szükséges eszköz, esetleg egészségügyi, sürgősségi szolgáltatás, és még sorolhatnánk, megpályázható. A megvalósított pályázatok még munkahelyeket is teremtenek, „minden apró szolgáltatás hozzájárul, hogy a közvetlen környezete és a régió fejlődjön”, emelte ki Szilágyi Alajos. Végül arra biztatta a jelenlevőket, hogy merjenek kezdeményezni, ötleteiket megosztani, pályázzanak és vágjanak bele, hogy idővel településünk s általa a térség fejlődésnek induljon. Balázs Brigitta