Búcsúzik a szerkesztőség
M
ár a sokadik csapat vagyunk, akik nekifogtak Ditrói Hírlapot szerkeszteni. Végeredményben elég sokáig bírtuk. Ez az általunk szerkesztett 18., egyben utolsó szám. A szerkesztőség visszavonul, a lap visszakerül kiadójához, Gyergyóditró Önkormányzatához. Határozott elképzelésekkel indultunk 2014 januárjában, amelyekhez nagyrészt tartani is tudtuk magunkat. Ditróról szerettünk volna írni, ditrói embereknek. Elégedetlennek lenni, kritikát megfogalmazni, problémákat megnevezni a civilizált társadalom természetes velejárója, hiszen attól megy előre egy közösség. A sajtónak meg negyedik hatalmi ágként kifejezett feladata is. A ditrói embereknek is van néhány fontos problémája, amelyeket állandóan felhoznak beszélgetésekben, de amelyeket évek óta nem sikerült megoldani, sőt talán még nyilvánosan tematizálni sem. A sajtótermékek, írott szövegek általában egy idilli képet festenek a fennálló állapotokról: milyen jó, hogy valaki támogatta, milyen jó, hogy megvalósítottuk. Mi szerettünk volna egy olyan közeg lenni, ahol a problémák is kimondásra kerülnek: a patakban lefolyó, ditróiak által szétdobált töménytelen szemét, az emberáldozatot is követelő illegális erdőpusztítás, az igazságszolgáltatás kritikán aluli állapota, a hazai boldogulás nehézségei és a kényszerű kizsigerelő külföldi munka, a fiatalok talajvesztése, a kulturális igények hanyatlása, egyáltalán, a lehetőségek beszűkülése mind olyan témák, amelyekről beszélni kell, és a megoldásukra kell törekedni, ki-ki a maga lehetőségei szerint. Ezek közül nem tudtunk mindenre kitérni az elmúlt másfél évben, de amit említettünk, azok helyeslő támogatásokat és felháborodott ellenkezést egyaránt kiváltottak, úgyhogy talán jó helyen tapogatóztunk. De nyilván nemcsak kritizálni akartunk, hanem az értékek felmutatása is fontos szempontunk volt. Egyrészt igyekeztünk a település történetének egy-egy korszakát megvilágítani, közelebb hozni, másrészt olyan ditrói származású embereket megszólaltatni, akik településünkről indulva sikeres karriert építettek, tehetségük révén sikeressé, sőt híressé váltak. Ugyanakkor rendszeresen bemutattunk olyan csoportokat és tevékenységeket is, amelyek értékteremtő munkát végeznek a faluban. Ezen a téren nem tudtunk a teljesség igényével mindent megjeleníteni, sokak önérzetét sértettük meg. Ezt azért sajnáljuk, de elkerülni nem tudtuk. Úgy gondolom, fontos eredményünk, hogy ditrói fiatalok rávették magukat arra, hogy havonta elgondolkodjanak egy-egy témáról, részt vegyenek egy-egy rendezvényen, beszélgessenek
valakivel, létrehozzanak egy szöveget adott követelmények szerint stb. Ja, és mellékesen ingyen, saját szabadidőben. A jutalom reménye nélkül. Az újság”csinálás” aktív tevékenység: ki kell találni a témákat, elrendezni rovatok szerint, aztán elkészíteni az anyagokat. Ezeket korrektúrázni, terjedelem függvényében szerkeszteni, végül megtördelni. Itt jegyzem meg, hogy a tördelést szintén ingyen, csupán önzetlen segítségképpen olyasvalaki végezte, akinek semmi köze Ditróhoz. És itt még nem ért véget a feladat, el kellett hozni a nyomdából, és eljuttatni intézményeknek, boltoknak, magánszemélyeknek, hogy az emberek kezébe kerülhessen. A csapat úgy állt össze, hogy egyszerűen az csatlakozott, akinek kedve, ideje és energiája volt, szeretett volna alkotni és fejlődni. Így kezdetben a kommunikáció, újságírás, informatika és irodalom területéről jövő fiatalokból alakult a csapat, majd csatlakozott jogot és pszichológiát tanuló, sőt több középiskolás diák is. Ezek az emberek órák, vizsgák, munka, dolgozatírás és további önkéntes tevékenységek mellett is igyekeztek időt szakítani a hírlapra, eléggé különböző intenzitással. A csapat mellett más intézményekkel és személyekkel is felvettük a kapcsolatot, így jutottunk hozzá a vallási, iskolai, egészségügyi témájú anyagokhoz, néhány fontos bemutatkozó, tájékoztató cikkhez és a receptekhez. Nem sajtósat játszottunk, hanem komolyan vettük saját magunkat és a kínálkozó lehetőséget: feltettük a kérdést, mi érdekelheti most a ditróiakat, cikkeinket saját néven aláírva vállaltuk, nem használtuk mások szövegét a magunkénak tulajdonítva, gondosan figyeltünk a helyesírásra és nyelvhelyességre. Az igényesség és hitelesség mentén igyekeztünk eljárni. Természetesen nem volt hibátlan, amit létrehoztunk, bele is kapaszkodtak rendesen hibáinkba, szóval tisztában vagyunk velük. És mivel névvel vállaltuk a leírtakat, nem volt nehéz a felelősségre vonás. Hűséges olvasóinknak, segítőinknek köszönjük az elmúlt hónapokban tanúsított kitartásukat. Biztosak vagyunk benne, hogy mind a Ditrói Hírlappal, mind a mi gondolatainkkal lesz még lehetőségük találkozni, de immár külön utakon. (ditroihirlap14@gmail.com címünk továbbra is él, ha még írnának valamit nekünk). Köllő Zsófia, főszerkesztő