DISZLƎKSZIA: A tanulási zavarokról Gáll Erzsébet pszichológussal
E
gy tanulási zavar megléte rányomhatja bélyegét az iskolai évek során nem csak az értelmi, de az érzelmi és szociális fejlődésre is. Ezen zavarokról szerzett ismeretek bővülésével szerencsére lehetőség nyílik az egyre hatékonyabb diagnosztizálásra és segítségnyújtásra. De vajon milyen nehézségekkel néz szembe egy tanulási zavaros gyermek? Milyen okai lehetnek egy ilyen zavar kialakulásának és mik a teendők, ha észlelünk egyet? Gáll Erzsébet, a ditrói iskolák pszichológusa válaszolt kérdéseinkre. Mióta dolgozik Ön iskolapszichológusként, illetve mióta teszi ezt itt, Ditróban? Tanítóképzőt végeztem, és I–IV. osztályban tanítottam Csomafalván kilenc évet. Iskolapszichológusként 2007 őszétől dolgozom Ditróban, de nem folyamatosan, mert három év gyereknevelési szabadságon is voltam. Milyen tényezőknek tulajdonítható elsősorban a tanulási zavaroknak a kialakulása? A tanulási nehézségek kialakulására való hajlam örökletes. Többnyire apáról fiúra való öröklésről számol be a szakirodalom. A másik leggyakoribb ok lehet a születés előtt vagy közben előforduló oxigénhiányos állapot, a koraszülöttség, bizonyos agyi területek fejletlensége, a kisgyermekkorban fejet ért ütések, agyrázkódás stb. Csecsemő- és kisgyerekkorban figyelmeztető tünet lehet a mozgásfejlődésben megfigyelhető nagyobb eltérések (pl. a mászás teljes kimaradása), a kétkezesség (5-6 évesen is hol jobb kézzel, hol meg bal kézzel eszik vagy rajzol a gyerek), a térérzékelés fejletlensége (előkészítő osztályosként is gyakran téveszti az előre-hátra, fel-le, jobbra-balra irányokat). Sokszor hallok olyan véleményeket, melyek szerint a szakemberek elnézik ennek a problémának a súlyát, többet foglalkoznak a kérdéssel a kelleténél, túl sok iskolásnak osztják ki a tanulási zavar diagnózisát. Mit gondol, mennyire kezelik a helyén a problémát? Talán más, fejlettebb országokban (akár Magyarországon is) előfordulhat, hogy a „túlzott odafigyelés” következményeként nem kellően megalapozott tanulásizavar-diagnózist kap egy gyerek. Erdélyben ez a jelenség nagyon ritkán fordulhat elő. A minőségi fejlesztéshez ugyanis szükség van felkészült gyógytornászra, fejlesztő pedagógusra vagy logopédusra és pszichológusra is. Történnek nálunk is előrelépések ezen a területen, hiszen az előkészítő és az I. osztályos programok többnyire figyelembe veszik a diszlexia-prevenciós törekvéseket. A kisdiákok olyan sorrendben tanulják a betűket, hogy a formai hasonlóságon ala-
puló tévesztések lehetőleg elkerülhetőek legyenek. Mennyire határolják be egy gyermek lehetőségeit ezek a zavarok az iskolai fejlődésben, ha nincs meg a támogató környezet? A diszlexia lehet olyan súlyos is, hogy az érintett egyén képtelen az olvasás elsajátítására. Ez szerencsére nagyon ritka. Leggyakrabban megnyilvánul betűtévesztésekben, a szótagok cseréjében, sorugrásban, betűkihagyásban, a szavak végének kitalálásában, szótagcserében, gyenge helyesírásban és az életkornak nem megfelelő szintű szövegértésben olvasáskor. A diszgráfia tünete lehet: a nagyon csúnya, akár olvashatatlan írás, túl nagy és szögletes betűk, amelyek sehogyan sem akarnak elférni a vonalak között, torlódó helyesírási hibák, a szavak egyes részeinek elhagyása, tükörírás, hibás mondatszerkesztés stb. A diszkalkulia a matematika tanulásában jelent számottevő hátrányt. Ezeknek a gyerekeknek nehezére esik megérteni a mennyiség fogalmát, a műveleteket és átlátni az összefüggéseket. A diszlexiás gyerekek sokszor írási és számolási gyengeséggel is küzdenek. Ön mivel találkozott a legtöbbször eddigi tevékenysége során? A leggyakrabban a diszlexiával találkoztam, de tanítottam már egy diszkalkuliás gyereket is, aki számára a szorzás volt leküzdhetetlen akadály, és meglepő könnyedséggel tanult meg idegen nyelveket. Még ez az „apróság” is jelentősen befolyásolta az életét, hiszen a matematika érettségin nem volt semmi esélye. Milyen korban nyílik lehetőség arra, hogy kiszűrjenek egy tanulási zavart? Már óvodáskorban megfigyelhetőek olyan részképesség-zavarok, amelyek előjelei lehetnek egy későbbi tanulási zavarnak, de ebben az életkorban a fejlődés egyénenként nagyon változatos, és akár ugrásszerű is lehet. Például a mindkét kezét egyformán használó (kétkezes) gyerek egyik napról a másikra egyértelműen jobb vagy balkezessé válhat. A II. osztályba járó tanulók esetében merülhet fel legkorábban a tanulási zavar lehetősége, hiszen eddig kell befejeződnie az olvasás és írás tanulásának. Ebben az életkorban is gyakran előfordul, hogy a még betűző gyerek rövid idő alatt megtanul jól összeolvasni. Folytatás a 7. oldalon