Az én falum Találkoztak a Gyergyói-medence második osztályos diákjai Ditróban
A
z Iskola másként hét keretén belül, amint azt már előző számunkban is említettük, sor került a Gyergyó-medencei második osztályosok találkozójára is, ami idén Az én falum címet viselte. A rendezvény már hagyományosnak számít, ugyanis harmadik alkalommal jött létre, és célja, hogy egy napot együtt töltsenek a gyerekek, s miközben találkoznak ismét egymással, kikapcsolódnak, tanuljanak is, és élményekkel menjenek haza a nap végén. Héja Zoltán tanítóval, a rendezvény főszervezőjével beszélgettünk, aki elmesélte, hogy az egész rendezvény ötlete néhány tanító között született meg három évvel ezelőtt, és azóta is hagyományosan minden évben Ditróban szervezik meg ezt az interaktív, nem formális oktatási napot. Idén a rendezvénybe bekapcsolódott Gyergyóújfaluból és Gyergyóremetéről két-két osztály, Gyergyószentmiklósról, Gyergyószárhegyről egy-egy osztály, Ditróból pedig három második osztály vett részt a találkozón és annak programjába beépített kilenc tanműhelyen. A diákokat vegyes csoportokba osztották, hogy ismerkedjenek: voltak gólyák, medvék, s még sok más, akik együtt járhatták végig a különböző állomásokat. Az első állomás a kistemplom volt (mivel a múlt évben a nagytemplomot nézték meg), ahol Baróti László-Sándor plébános úr mesélt a gyerekeknek a templomról, történetéről, érdekességekről. Második állomásként a fafaragással ismerkedhettek a kicsik, Horváth Géza asztalostól megtudhatták, honnan jön az asztalos szakma, láthatták, hogyan működik a régi gyalugép, a kézzel hajthatós küszürü vagy a furdacs. Ezután a könyvtárban Köllő Enikő könyvtáros kalauzolta a gyerekeket a könyvek, mesék, énekek világába; Csibi Zsuzsa óvónő rengeteg gyerekből varázsolt cicát, tündért, pókembert kérésükre arcfestéssel; valamint Ferenczi Enikő, a hagyományőrző csoport vezetője és Fazakas Szilárd alpolgármester a farsangi hagyományokba vezette be a gyermekeket. De volt csokolá-
dégyurma is, ami ugyancsak nagy népszerűségnek örvendett: itt Molnár Réka irányításával készültek a szebbnél szebb csokimadarak, színes csokoládéból. A sport és a játék sem maradt el, Sipos József játékos mozgásgyakorlatokkal, stafétával és különböző labdajátékokkal készült a gyerekeknek, a Lovag Takó János cserkészcsapat rovercserkészei pedig énekes-táncolós cserkészjátékokkal mozgatták a sok kisgyereket. Az egyik legizgalmasabb állomás a rendőrség épülete volt, ahol a ditrói rendőrök mutatták be tevékenységüket, felszerelésüket, de az elsődleges cél nem is ez volt, hanem inkább az, hogy elbeszélgessenek a rendőrökkel a gyerekek: fociról, játékról, iskoláról, bármiről, hogy lássák, a rendőr is ugyanolyan ember, mint bárki más. A tanműhelyek után tűzoltó-bemutatóval készültek a ditrói önkéntes tűzoltók, majd pedig egy hatalmas közös ebéd zárta ezt a csodálatos napot (itt meg kell jegyeznünk, hogy több, mint 160 másodikos volt, valamint a segítők, szóval a Művelődési Ház bálterme egy-kettőre megtelt). Héja Zoltán tanító megosztotta velünk, hogy minden bizonnyal jövőre sem szakítják meg a hagyományt, természetesen, ha a szülők is úgy akarják, mert hogy nélkülük, vagyis a II. B osztály szülői közössége nélkül évről évre ez a rendezvény nem valósulhatna meg: „elmondhatom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen szülői közösség áll mellettem, csodálatosan jó dolgokat lehet így megvalósítani” - mondta. Majd hozzátette: „Ezt szeretem, hogy ilyenkor lehet látni, hogy Ditróban is van összetartás”, kihangsúlyozva, hogy minden szülő, akinek nem kellett aznap dolgoznia, ott volt segíteni főzni, teríteni, mosogatni, vagy bármi más. Folytatás a 2. oldalon