2022. NOVEMBER 10.
VIKTORIA MULLOVA, BOLDOCZKI GÁBOR ÉS A SUISSE ROMANDE ZENEKARA mupa.hu
10 November 2022 Béla Bartók National Concert Hall
VIKTORIA MULLOVA, GÁBOR BOLDOCZKI AND THE ORCHESTRE DE LA SUISSE ROMANDE Conductor: Jonathan Nott Shostakovich: Violin Concerto No. 1 in A minor, Op. 77 1. Notturno 2. Scherzo 3. Passacaglia 4. Burlesque Penderecki: Concertino for Trumpet and Orchestra 1. Andante 2. Larghetto 3. Intermezzo 4. Vivo ma non troppo R. Strauss: Also sprach Zarathustra 1. Einleitung, oder Sonnenaufgang (Introduction – “Sunrise”) 2. Von den Hinterweltlern (Of the Backworldsmen) 3. Von der großen Sehnsucht (Of the Great Longing) 4. Von den Freuden und Leidenschaften (Of Joys and Passions) 5. Das Grablied (The Song of the Grave) 6. Von der Wissenschaft (Of Science and Learning) 7. Der Genesende (The Convalescent) 8. Das Tanzlied (The Dance Song) 9. Nachtwanderlied (Song of the Night Wanderer) Gábor Boldoczki plays on B&S trumpets. The English summary is on page 10. 2
2022. november 10. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
VIKTORIA MULLOVA, BOLDOCZKI GÁBOR ÉS A SUISSE ROMANDE ZENEKARA Vezényel: Jonathan Nott Sosztakovics: I. (a-moll) hegedűverseny, op. 77 I. Notturno II. Scherzo III. Passacaglia IV. Burleszk Penderecki: Concertino trombitára és zenekarra I. Andante II. Larghetto III. Intermezzo IV. Vivo ma non troppo R. Strauss: Imígyen szóla Zarathustra I. Einleitung, oder Sonnenaufgang (Bevezetés, avagy napfelkelte) II. Von den Hinterweltlern (A másvilágról álmodozókról) III. Von der großen Sehnsucht (A nagy vágyakozásról) IV. Von den Freuden und Leidenschaften (Az örömökről és szenvedélyekről) V. Das Grablied (Sírdal) VI. Von der Wissenschaft (A tudományról) VII. Der Genesende (A lábadozó) VIII. Das Tanzlied (Táncdal) IX. Nachtwanderlied (Az éji vándor dala) Boldoczki Gábor B&S trombitákon játszik.
3
Sosztakovics, Penderecki és Richard Strauss egyetlen estén – kivételesen erőteljes műsorral lép színpadra a Suisse Romande Zenekara Jonathan Nott irányításával. A három zeneszerző közös vonása – amellett, hogy mindhárman a 20. században (is) alkottak –, hogy zenéjükkel kiemelkedő filmeket és rendezőket is inspiráltak. Változatos stílusokat magába foglaló zenei nyelvükkel és lenyűgöző hangszerelésükkel elementáris hatást tudnak gyakorolni hallgatóikra, és ez a hatás a koncertteremben mindennél közvetlenebbül érvényesül. Az egyedülálló zenei élmény további garanciájaként Sosztakovics és Penderecki versenyművének előadásában a hegedű- és a trombitajáték egy-egy világklasszisa, Viktoria Mullova és Boldoczki Gábor csatlakozik az OSR zenészeihez. „Szimfónia szólóhegedűre és zenekarra” – akár ezt a műfajmegjelölést is viselhetné a koncertet nyitó darab, Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) a-moll hegedűversenye, amelyről a mű dedikáltja, a 20. század egyik legnagyobb hegedűművészeként számon tartott David Ojsztrah így fogalmazott: „A hegedűversenyben, akárcsak Sosztakovics több más művében, a gondolat elképesztő komolysága és mélysége, a valódi szimfonikus gondolkodásmód ragad magával. A versenymű partitúrájában nincs semmi véletlenszerű, semmi, ami csak a külső hatást szolgálná, és amit ne támasztana alá a belső logika, a zenei anyag fejlesztése.” Sosztakovics 1947 júliusa és 1948 márciusa között dolgozott a darabon, amelynek első nyilvános elhangzására azonban egészen 1955 októberéig várni kellett. A halasztás szorosan összefüggött a szovjet kultúrpolitika aktuális fordulataival: a komponista épp a fináléval foglalkozott, amikor megjelent a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1948-as zenei határozata a vezető szovjet zeneszerzők „népellenességéről”. A határozat elítélte Sosztakovicsot – akárcsak Prokofjevet, Hacsaturjánt és több más komponistát – zenéjének „formalista elfajulásaiért” és „antidemokratikus tendenciáiért”, amelyek „idegenek a szovjet nép művészi ízlése számára”. Az a-moll hegedűversenyhez hasonlóan Sosztakovics több más művét is csak Sztálin halála után ismerhette meg a szélesebb közönség. A születésekor az op. 77-es jelölést viselő concerto leningrádi premierjét nem sokkal később moszkvai bemutató is követte, Sosztakovics pedig olyannyira elégedett volt Ojsztrah játékával, hogy később II. hegedűversenyét (1967) és Hegedűszonátáját (1968) is neki ajánlotta. Az I. hegedűversenyt nyitó Notturno tételben a csellók és a nagybőgők mély szólamai teremtik meg az éjszaka sötétjét, majd ebből a sötétből kezd kibontakozni a szólista monológja. A hegedű szólama meditatívan mozog a zenekar hangszőnyege felett, a gazdagodó hangzáshoz fokozatosan csatlakoznak újabb és újabb hangszerek. Különleges atmoszférát hoz magával a hárfa és a cseleszta belépése egy sejtelmes motívummal, amelyet a tétel legvégén is visszaidéznek. Ha pillanatokra megjelenik is a tételben a fény, a zene feszültsége, sűrűsége mindvégig kitart. Az éjszaka feltűnően más színeit, démoni karakterét, vad lázálmait elevenítik meg a Scherzo nyers ritmusai. A szólóhegedű kezdetben éles kettősfogásokkal kíséri a fuvola és a basszus-
4
klarinét száguldását, majd maga is átveszi a témát, az ezt követő szerepcserék, a többszólamúság bonyolult játékai pedig érzékeltetik Sosztakovics hangszerelésbeli zsenialitásának egyedülálló színeit. A szigorúan szerkesztett Passacaglia alapját egy tizenhét ütemes basszustéma adja, amely összesen kilencszer hangzik el. A csellókon és nagybőgőkön bemutatott témát a kürtök és a timpani kísérik, egyszerre varázsolva a zenét komorrá, zorddá és ünnepélyessé. Az ismétlődő téma felett a különböző hangszercsoportok folyamatosan változó, ellenpontozó szólamait halljuk. A sokáig a mélyben megbúvó témát hetedik elhangzásakor a szólóhegedű hozza felszínre, majd nem sokkal később tanúi lehetünk, ahogyan a mozdulatlanná váló zenekari hangzás felett a szólam teljesen egyedül marad. Nagyszabású, lenyűgöző cadenza következik, amely a korábbi tételek emlékeit is visszaidézve vezet át a fináléba. Eredeti tervei szerint Sosztakovics a hegedű szólójával kezdte volna az utolsó tételt, ám végül engedett Ojsztrah kérésének, aki szeretett volna a cadenza kihívásai után fellélegezve legalább egy pillanatra megpihenni. Így a finálét a timpani súlyos ütéseivel kísért zenekar indítja, s a népies színeket is előhívó forgatag a Scherzo féktelen energiáit is eszünkbe juttathatja. A vészjósló hangokat sem nélkülöző Burleszk a klarinét, a kürt és a xilofon összjátékával a passacaglia témáját is újra megszólaltatja, mielőtt a mindent elsöprő erők eljuttatnak minket a teljes mű lezárásához. „Új repertoárt kell keresni, és szólistaként felelősségemnek tartom ösztönözni a ma élő zeneszerzőket, hogy minél több művet komponáljanak hangszerem számára.” Boldoczki Gábor fogalmazott így, aki Krzysztof Pendereckit (1933–2020) is inspirálta a ma este hallható, 2015-ben bemutatott Concertino megírására. Penderecki és Boldoczki kapcsolata egy bécsi találkozással kezdődött a Musikvereinben, ahol a trombitaművész a lengyel zeneszerző cadenzájával adta elő Haydn versenyművét. „Elkezdtem az ő zenéit hallgatni – emlékezett vissza Boldoczki –, és úgy éreztem, fontos volna, hogy írjon egy versenyművet trombitára.” Mielőtt Penderecki hozzálátott volna a komponáláshoz, a trombitaművész elvitt hozzá hat különböző trombitát, szordínókat, és mindegyiken játszott neki. Az élményről így számolt be: „Valójában nem a trombitáim, hanem a saját hangom érdekelte, hogy ki is az az ember, akinek ír.” A zeneszerző végül a standard C-trombita mellett a lágyabb hangzású szárnykürtöt is beépítette a darabba. Penderecki különböző hangszerekre több mint húsz versenyművet komponált, a trombita azonban 2015 előtt nem játszott számottevő szerepet életművében. Szimbolikus ugyanakkor, hogy szimfonikus műveiben a basszustrombitának többször szánt kitüntetett szerepet: VII. és VIII. szimfóniájában is „Isten hangját” szólaltatta meg vele. Korábban ismeretlen hangzásaival Penderecki felforgatta a zenei világot, az 1960-as években az avantgárd egyik vezető alakja lett. Olyan művek hoztak számára nemzetközi ismertséget, mint a hirosimai atomtámadás áldozatainak emléket állító Gyászének, vagy a münsteri katedrális megépítésének kétszázadik évfordulója alkalmából született Lukács-passió. Később,
5
az 1970-es évektől távolodni kezdett a formabontó megoldásoktól, és sokrétű módon tért vissza a hagyományokhoz. Zenéje a 20. század meghatározó filmművészeti alkotásaival is összefonódott: a legtöbben talán Stanley Kubrick Ragyogás című klasszikusával kapcsolják össze a nevét. 1972-től a közönség rendszeresen láthatta Pendereckit saját darabjainak karmestereként is, hiszen úgy tartotta, nem lehet hiteles zeneszerző, aki nem tudja beleképzelni magát az előadó helyzetébe. Penderecki többször járt Magyarországon, utoljára 2016-ban találkozhattunk vele, amikor többek között Jeruzsálem hét kapuja című darabját vezényelte a Müpában, de magyarországi bemutatóként – Boldoczki Gábor szólójával – dirigálta Trombitaversenyét is. A trombitára és zenekarra komponált Concertino Penderecki felszabadult, játékos és kísérletező oldalát is megmutatja. A nyitótételben dobpergés jelenti be a szólistát, aki hamarosan el is foglalja helyét a pódiumon, és virtuóz cadenzával mutatkozik be. A legkülönfélébb hangulatok váltakozásait a hangszerelés bravúros színei kísérik, a tétel vége felé hallható Allegro szakasz ereje akár Sosztakovics indulóhangvételére is emlékeztethet. Szárnykürtön halljuk az első tételt záró cadenzát, amely finoman vezet át a lassú tételbe. Végig a szárnykürt szól a Larghettóban, nosztalgikus, melankolikus hangja főként a fafúvósokkal lép párbeszédbe, a szopránszaxofonnal különösen izgalmas duettbe fog. Finom hangzásával a vonósok líraibb színeihez is érzékenyen kapcsolódik. A basszusklarinét uralja az Intermezzót – a rézfúvók és az ütősök súlyos lépéseit olykor kifejezetten fenyegetőnek érezhetjük. A szólistát csak az Intermezzo legvégén halljuk néhány hang erejéig, és máris elkezdődik a finálé, amelyben a trombita virtuóz, mégis könnyed szólókat játszik. Egy hangszerek közötti rövid „üldözési jelenetnek” is tanúi lehetünk, majd visszatér az első tételből ismerős induló, és tovább fokozódnak az energiák, míg egy frappáns gesztus pontot nem tesz a tétel és ezzel az egész Concertino végére. Létezik-e a zeneirodalomban ikonikusabb kezdés Richard Strauss (1864–1949) Imígyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeményének nyitányánál? A mű első huszonegy ütemét Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmje tette örökre ismertté, ha nem is mindenki tudja azonosítani a zenerészlet forrását. C hangok morajlanak a mélyben, trombiták mutatják be az alaphangból és kvintből álló „ősmotívumot”, és hamarosan megszólal a teljes zenekar vonósokkal, fúvósokkal, ütőhangszerekkel és orgonával. A napfelkelte víziója ez – a teljes Strauss-mű origója. „Nem szándékoztam filozofikus zenét írni, vagy akár zenei portrét festeni Nietzsche nagy művéről” – nyilatkozta a zeneszerző, aki 1896-ban mutatta be „Nietzsche után szabadon” komponált szimfonikus költeményét. Úgy fogalmazott, hogy filozofikus zene helyett „sokkal inkább kívánta zenébe átültetni az emberiség fejlődésének eszméjét a kezdetektől a valláson s a tudományon keresztül Nietzsche »emberfeletti ember« fogalmáig”. Szimfonikus költeménye nem épül konkrétan végigkövethető programra vagy narratívára – a filozófus szövege a zeneszerző számára kiindulópont, amely formát ad az érzelmek kifejezésének és tisztán zenei
6
kibontakozásának. A mű a bevezetést követően nyolc részre tagolódik, amelyek olykor egymásba olvadnak, míg máskor feltűnőbben elválnak egymástól. A részeket Strauss Nietzschétől vett címekkel jelölte, a partitúra elején pedig a filozófus munkájának bevezető szavait is idézte Zarathustráról, aki megelégelve a hegyi magányban meditációval töltött éveit, egy reggel a Nap elé állt, és bejelentette, visszatér a földre az emberek közé. Ezt az alászállást, az emberi szellem világát Strauss – szembeállítva a természetet szimbolizáló C-tonalitással – a H-alapú hangnemmel társítja. A túlvilágról álmodozókról címet viselő részben a legmélyebb vonósok tremolóját követően a kürtök idézik fel a gregorián Credo részletét, majd a vonósok játéka hoz melegséget. Líraian szép A nagy vágyakozásról szóló szakasz, amely egyszerre beszél emberi hangon, és idézi fel az ősmotívummal a napfelkelte távlatát. Határozott kontrasztot hoz Az örömökről és szenvedélyekről szóló rész, amelyben érzelmi viharoknak, örvényeknek, a magasba emelkedés és a mélybe zuhanás elkerülhetetlen egymásutánjának lehetünk tanúi. Oboa kezdi énekelni a Sírdal gyászos dallamát, ez a szakasz sem válik azonban igazán lemondóvá, újra és újra visszaidézi a vágyakozás hangját. A tudományról szóló részhez aligha illene jobban más forma, mint az ősmotívumra épülő fúga, a zenei mesterség tudományos művelésének szimbóluma. Strauss itt egyszerre szerepelteti a C-dúrt és a H-dúrt, és az oktáv mind a tizenkét hangjának jelentőséget ad. A fúga anyaga egyre tömörebbé, sűrűbbé válik, majd folytatódik a fokozás: A lábadozó részben Strauss hatalmas hangrobbanásokat idéz meg. A hegedű jut szólószerephez az ugyancsak az ősmotívumra épülő Táncdalban, amely a bécsi keringő apoteózisaként hat. Éjfelet üt a harang Az éji vándor dala címet viselő zárórész indításaként, ahonnan a zene egyenletesen, nyugodtan halad a befejezés felé. A szimfonikus költemény, amely a legnagyobb szélsőségeket járta be, elcsendesedik. Az éteri magasságokban szóló H-dúr-akkordok a mélyvonósok által pengetett C-kkel váltakoznak. Utolsóként a csellók és a nagybőgők C hangjait halljuk. Megérkeztünk – oda, ahonnan a napfelkeltével útnak indultunk. Írta: Belinszky Anna
7
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Fotó © Aga Tomaszek
A Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas Boldoczki Gábor könnyed artikulációjával, ragyogóan tiszta hangjával, biztos technikájával, koloratúrjátékával és puha legatóival rendszeresen lenyűgözi a nemzetközi zenei szakmát és közönséget. 2004-ben a Salzburgi Ünnepi Játékok történetének első trombitaszólistájaként debütált, és azóta a világ legnevesebb koncerttermeinek visszajáró vendége. Kilenc lemeze jelent meg eddig a Sony Classical gondozásában; Oriental Trumpet Concertos című albuma, melyen többek között Krzysztof Penderecki és Fazıl Say – számára komponált – versenyműve is hallható, 2017-ben a legfontosabb komolyzenei szaklapok nemzetközi szövetsége által jegyzett ICMA-díjat is elnyerte. 2022–2023-ban az évad művésze a Müpában. Viktoria Mullova kivételesen sokoldalú és lenyűgöző muzikalitású hegedűművész, aki moszkvai tanulmányait követően az 1980-as helsinki Sibelius-versenyen és az 1982-es moszkvai Csajkovszkij-versenyen aratott győzelmével hívta fel magára a nemzetközi zenei élet figyelmét. Azóta a világ legmeghatározóbb zenekaraival és karmestereivel játszik rendszeresen, de zenei kíváncsisága határtalan: gyakran működik együtt historikus együttesekkel, Bach-játékáról a kritikusok szuperlatívuszokban beszélnek, miközben fúziós és kortárs zenével is szívesen kísérletezik. Legutóbbi lemezén, melyet fiával, Misha Mullov-Abbadóval rögzített, héber és brazil dalok mellett Schumann és Bach műveinek jazzátiratai is szerepelnek. Jonathan Nott előadásait – különösképp Mahler-interpretációit – erejük, tisztaságuk, mély intellektuális és érzelmi megértésük teszi igazán egyedivé. Nott és az azóta már általa irányított OSR közös történetének fontos mozzanata volt, amikor 2014-ben Mahler VII. szimfóniáját játszották együtt – e találkozás eredményeként kérték fel és nevezték ki a karmestert néhány évvel később az együttes élére. Nott a legváltozatosabb stílusokban és műfajokban mozog otthonosan: aktív operakarmester, kortárs zenei érdeklődését tükrözi, hogy szoros kapcsolatot alakított ki az Ensemble Modernnel, és szenvedélyesen rajong a hi-tech lemezfelvételekért.
8
A Suisse Romande Zenekarát több mint egy évszázada, 1918-ban alapította a legendás Ernest Ansermet, aki 1967-ig volt az együttes vezető karmestere. Az OSR a legszorosabb szálakkal Genfhez és Lausanne-hoz kötődik, szimfonikus előadásaik mellett operaprodukciókat is kísérnek a genfi Grand Théâtre-ban. Nemzetközi hírnevüket többek között a 20. századi francia és orosz repertoárral alapozták meg, olyan szerzők műveit mutatva be elsőként, mint Stravinsky, Milhaud, Honegger, Britten vagy Eötvös Péter. Jonathan Nott 2017 óta az együttes zenei és művészeti vezetője – olyan elődök nyomában, mint Fabio Luisi, Pinchas Steinberg, Marek Janowski vagy Neeme Järvi.
Fotó © Niels Ackermann-Lundi
9
SUMMARY Shostakovich, Penderecki and Richard Strauss all in a single evening – playing under the baton of Jonathan Nott, the Orchestre de la Suisse Romande has an exceptionally strong programme in store for us. A common feature shared by these three composers is the way their music has also inspired some outstanding films and directors. With their musical languages, which include various styles and an amazing mastery of instrumentation, they are able to exert an elemental effect on their listeners, and this impact is most directly felt in the concert hall. As an additional guarantee of a unique musical experience, joining the musicians of the OSR in performing the concertos by Shostakovich and Penderecki are two world-class soloists: violinist Viktoria Mullova and trumpeter Gábor Boldoczki (the latter as Müpa Budapest’s Artist of the Season in 2022/2023). “Symphony for solo violin and orchestra” – this would be an equally fitting title for Dmitri Shostakovich’s Violin Concerto No. 1 in A minor, which he dedicated to David Oistrakh, one of the greatest violinists of the 20th century. The soloist’s monologue emerges from the darkness of the night in the Notturno, and then in the Scherzo, with the strikingly different colours of the night, its demonic character and wild fever dreams all coming into focus. The strictly structured Passacaglia leads into the finale, titled Burlesque, with an extensive and impressive cadenza. It was Boldoczki himself who inspired Krzysztof Penderecki to write the Concertino we will be hearing tonight. Before the composer set to work, the trumpeter brought him six different trumpets and sordinos and played them all for him. Recalling the experience, Boldoczki said, “Actually, it wasn’t my trumpets that interested him, but rather my own voice. Who was this person for whom he was writing?” In addition to the standard C trumpet, Penderecki also incorporated the softer-sounding flugelhorn in the piece, in which he also shows his own liberated, playful and experimental voice as a composer. There can hardly be a more iconic beginning to a piece of music than the first 21 bars of Richard Strauss’s Also sprach Zarathustra, made forever famous by Stanley Kubrick’s classic science fiction film 2001: A Space Odyssey. This symphonic poem first performed in 1896 is not based on a concrete programme or narrative that can be followed chronologically – Nietzsche’s text instead serves as a starting point for Strauss by giving form to the expression of emotions and their purely musical development. The vision of the sunrise is the point of origin of the entire work, and it is symbolic how at the very end of the piece the composer returns to the same low C notes with which he started the introduction.
10
MÜPA HŰSÉGPROGRAM
MINDIG TÖBBET ADUNK!
Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!
mupa.hu 11
ELŐZETES AJÁNLÓ
2022. november 13.
RISING STARS – EURÓPA ÚJ CSILLAGAI
ARIS QUARTET
Anna Katharina Wildermuth, Noémi Zipperling – hegedű, Caspar Vinzens – brácsa, Lukas Sieber – cselló Házigazda: Tóth Endre
Fotó © Sophie Wolter
2022. november 17.
HELSINKI BAROKK ZENEKAR SCHUBERT: ALFONSO ÉS ESTRELLA – FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS
Szereplők: Patrick Grahl – Alfonso, Lydia Teuscher – Estrella, Krešimir Stražanac – Froila, Johannes Weisser – Mauregato, Arttu Kataja – Adolfo Közreműködik: Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma), Helsinki Baroque Orchestra Rendező: Vilppu Kiljunen Vezényel: Aapo Häkkinen
Lydia Teuscher Fotó © Shirley Suarez
2022. december 12.
PHILIPPE HERREWEGHE ÉS A COLLEGIUM VOCALE GENT Közreműködik: Eleanore Lyons – szoprán, Eva Zaïcik – mezzoszoprán, Ilker Arcayürek – tenor, Thomas E. Bauer – basszus, Orchestre des Champs-Élysées, Collegium Vocale Gent Vezényel: Philippe Herreweghe Eleanore Lyons Fotó © Live Photography
2022. december 14.
KARÁCSONYI ORGONAKONCERT
CATALINA VICENS ÉS KAMARAEGYÜTTESEI
„LUCENTE STELLA” – FÉNYKERESÉS A KÖZÉPKORBAN Közreműködik: Ensemble Servir Antico, Trio Friman-Ambrosini-Vicens Catalina Vicens Fotó © Kurt Van der Elst
2022. december 15.
KARÁCSONYI HANGVERSENY
THE KING’S CONSORT – HÄNDEL: MESSIÁS Közreműködik: Sophie Bevan – szoprán, Hilary Summers – alt, Joshua Ellicott – tenor, Edward Grint – basszus, Choir of the King’s Consort Vezényel: Robert King
Sophie Bevan Fotó © Sussie Ahlburg
2022. december 17., 18., 28., 29.
MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: CSODAVÁRÓ BETLEHEMES Rendező-koreográfus, együttesvezető: Mihályi Gábor
Fotó © Pályi Zsófia, Müpa
RECIRQUEL: KRISTÁLY A MILLENÁRISON Téli újcirkusz-mese A Müpa kihelyezett előadása
December 6. – január 15. Jegyek már kaphatók! mupa.hu15
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A címlapon: Boldoczki Gábor © Csibi Szilvia, Müpa A szerkesztés lezárult: 2022. november 2. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.
mupa.hu
