Szenvedélyek viharában

Puccini: Tosca— koncertszerű előadás

Gyakran hangsúlyozzák: a Tosca hamisítatlan Puccinimű. Az egymásnak feszülő vágyak, a szerelmi jelenetek, a lírai lágyságú, máskor ellenállhatatlan erővel áradó dallamok, a drámai pillanatok mind olyan énekesek után kiáltanak, akik hangi adottságaiknak és személyiségüknek köszönhetőn képesek hitelesen megjeleníteni a végzetes szenvedélyt. Éppen ezért nem is eshetett volna a választás alkalmasabb művészekre, mint akiket a Müpa színpadán láthatunk: a címszerepben ANNA NETREBKO lép fel, Cavaradossiként férje, YUSIF EYVAZOV, Scarpiaként pedig ELCHIN AZIZOV.

Fotó: Tim Osipov KLASSZIKUS 2021. augusztus—október 25

Százhuszonegy évvel a premier után az 1900ban bemutatott Tosca, Puccini szerelmet és erőszakot megjelenítő háromfelvonásos, verista operája a közönség egyik kedvence. A címszerepet mintha egyenesen a lenyűgöző hangú és megjelenésű Anna Netrebkóra szabták volna. Rajongói régóta várták, mikor hallhatják őt a tragikus sorsú hősnő alakítójaként. Ő maga is hosszabb ideje készült a feladatra, amelyről úgy nyilatkozott: „Igazi dívaszerep, minden szopránnak bele kell adnia a maximumot, hogy megalkossa ennek a csodálatos nőnek a portréját. Szerintem ez nem könnyű feladat, és nagyon okos színésznőnek kell lenned ahhoz, hogy eljátszhasd. Legyen az alakítás összetevőinek aránya pontosan megfelelő, semmiből sem túl kevés, de nem is túl sok — én éppen ezt próbálom megvalósítani.”

„Netrebko teljesen feloldódott szerepében, tökéletesen megtestesítve Puccini lobbanékony hősnőjét, aki hozzászokott, hogy a maga útját járja, és mindig megkapja, amit akar.”

Az orosz szoprán végül New Yorkban, a Metropolitan 2017/2018as évadjában debütált a szerepben, azóta pedig a világ olyan híres operaházaiban énekelte, mint a milánói Scala vagy a nápolyi San Carlo, tavaly decemberben pedig a koronavírusjárvány idején, a bécsi Staatsoper élő közvetítésében láthattuk őt Toscaként. Minden nehezítő körülmény ellenére ez utóbbi előadásban óriási sikert aratott. A Bachtrack klasszikus zenei online magazin elragadtatott szerzője úgy fogalmazott: „Rendkívül csábító karaktere nemcsak szerelme, Cavaradossi figyelmét kötötte le folyamatosan, hanem a miénket is.” Egy másik kritikus pedig azt írta: „Netrebko teljesen feloldódott szerepében, tökéletesen megtestesítve Puccini lobbanékony hősnőjét, aki hozzászokott, hogy a maga útját járja, és mindig megkapja, amit akar. Toscának felváltva hol gondtalannak, hol kacérnak, hol ijedtnek, hol pedig izzónak, máskor gyengédnek vagy épp kétségbeesettnek kell lennie. Ő mindezt nyújtotta — és jóval többet is.”

Az orosz származású, rendkívül vonzó külsejű énekesnőnek csak az utóbbi években sikerült elérnie, hogy a kritikák elsősorban a hangjával és az alakításával, ne varázsosan dekoratív megjelenésével foglalkozzanak. Azt soha senki nem tagadta, hogy nagyszerű művész, korábban mégis gyakorta jelentek meg róla írások olyan címekkel, amelyek inkább szóltak szépségéről, mint művészi teljesítményéről. Emellett magánéletével is sikerült rendszeresen magára vonnia a sajtó figyelmét. Főleg az uruguayi basszbaritonhoz, Erwin Schrotthoz fűződő kapcsolatát kísérte nagy médiaérdeklődés, eljegyzésüktől kisfiuk születésén át szakításukig. Amikor pedig hét évvel ezelőtt, a Manon Lescaut római előadásán közel került egyik művésztársához, az azerbajdzsáni tenor Yusif Eyvazovhoz, újra a címlapokon találta magát. A pár 2015 decemberében a bécsi Coburgpalotában kötött házasságot, ez alkalomból részletes beszámolók tudósítottak a menyasszony gyémánttiarájáról, a menyegzőt követő tűzijátékról és a vendéglistáról, amelyen olyan hírességek szerepeltek, mint Plácido Domingo.

A házaspár azóta rendszeresen lép fel közösen, ahogyan tették ezt a bécsi Toscában, és teszik nálunk is. Az olaszul szinte anyanyelvi szinten beszélő Eyvazovnak különösen jól áll a heves vérmérsékletű és idealista festő szerepe, jól érvényesül benne erőteljes, zengő hangja. A tenor amúgy is tudatosan viszonylag szűkre szabja repertoárját: tudja, mi illik adottságaihoz, és arra törekszik, hogy azokból a szerepekből hozza ki a legtöbbet. Pályája Olaszországban indult, ahol Radamest és Otellót énekelt, és azóta is Verdi, Boito, Leoncavallo, Mascagni és Puccini hőseit alakítja legszívesebben. A koncertpódiumon szintén jellemzően az olasz repertoárból válogat — gyakran hallható például Verdi Requiemjében.

A budapesti előadáson (amelyet megelőzőn Netrebko és Eyvazov a Salzburgi Ünnepi Játékokon is Toscaprodukcióban lép fel) nem ő az egyetlen azerbajdzsáni születésű vendég, hiszen Scarpiaként honfitársát, a moszkvai Bolsoj Színház baritonját, Elchin Azizovot hallhatjuk. A művész operaénekesi pályafutása viszonylag későn indult, korábban az orosz televízióban lépett fel humoristaként, és csak harmincévesen kezdte meg énekesi tanulmányait. Attól kezdve azonban lélegzetelállító sebességgel ívelt magasba karrierje. Főbb szerepei között megtaláljuk Igor herceget Borogyin operájából, Tomszkij grófot Csajkovszkij Pikk dámájából, Rodrigót Verdi Don Carlosából vagy Bizet Carmenjének torreádorát, Escamillót. Emellett játszott számos orosz, azeri és török filmben, illetve filmés színházi rendezőként is dolgozik. Az előadást a lombardiai születésű, de Amerikában is jól ismert, negyvenöt éves Jader Bignamini, a Detroit Symphony Orchestra vezető karmestere személyében olyan dirigens irányítja, aki anyanyelveként beszéli nemcsak az olaszt, hanem Puccini zenei nyelvét is.

Mörk Leonóra

2021. augusztus 29.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

PUCCINI: TOSCA

— KONCERTSZERŰ ELŐADÁS

Tosca: Anna Netrebko Cavaradossi: Yusif Eyvazov Scarpia: Elchin Azizov Angelotti: Bakonyi Marcell Sekrestyés: Kálmán Péter Spoletta: Kiss Tivadar Sciarrone: Szvétek László Börtönőr: Kiss András Magyar Állami Operaház Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor) Magyar Állami Operaház Gyermekkara (karigazgató: Hajzer Nikolett) Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Jader Bignamini