Nyitány

Fotó: Meinrad Hofer

KEDVES

KÖZÖNSÉG!

Nagy öröm számomra, hogy Budapest új fesztiválja már nevében is Liszt Ferenc szellemi örököseként határozza meg önmagát, és büszke vagyok arra, hogy zenekarommal, az Orchester Wiener Akademieval az első Liszt Ünnep közreműködői között lehetek! Mint Lisztkutató és évtizedek óta a zeneszerző műveinek előadója, rendkívülinek tartom ezt az örökséget, melynek legfontosabb vonása a szellemi nyitottság. Liszt volt az első európai romantikus, aki más nagy zeneszerzőkkel, így Wagnerrel, Brahmsszal ellentétben nemcsak saját hazája hagyományaira támaszkodott, hanem – hogy csak egyetlen példát említsünk – a francia zenei örökségre is. Amikor nyitottnak nevezem, nemcsak a legkülönfélébb hagyományok iránti fogékonyságára gondolok, hanem arra is, ahogyan kísérletező, innovatív szellemével a jövő felé fordult. Ezért lehetett oly sok későbbi nagy zeneszerző elődje. A harmadik fontos vonása, hogy újra meg újra meglep. Még ma is. Még mindig nagyon sok vele kapcsolatban a felfedeznivaló. Ilyen meglepetést hozunk most magunkkal mi is, amikor a kiváló baritonnal, Thomas Hampsonnal három olyan zenekari dalt mutatunk be – ráadásul korhű hangszereken –, amelyek még soha nem kerültek közönség elé. A világpremier egyik darabja, a Die Vätergruft Liszt utolsó műve volt, halála évében írta, 1886 februárjában, Budapesten. Megtiszteltetés, hogy éppen itt mutathatjuk be Önöknek, a Müpában, ahová mindig meghatottan térek vissza. Most különösen. A koronavírusjárvány után első koncertünk Bécsben olyan volt, mint a halál csöndjéből való feltámadás. Végre élünk, és kimondhatatlanul várjuk az Önökkel való találkozást! Martin Haselböck orgonaművész és karmester