Nyitány

Eötvös Péter

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

KEDVES

KÖZÖNSÉG!

A Le Balcon, a Paradise Reloaded (Lilith), az Angels in America és a Senza sangue után az ötödik operaprodukciómat hallhatják a Müpában 2022 tavaszán. Legújabb, immár tizenharmadik operám, az Álmatlanság (Sleepless) koncertszerű előadásán Önök ugyanazokkal az énekesekkel fognak találkozni, akik az opera premierjét Berlinben és Genfben énekelték. Budapesten azonban a Nemzeti Filharmonikus Zenekar fog közreműködni az én vezényletemmel.

Jon Fosse, a neves norvég író Trilógia című könyvéből Mezei Mari készítette a librettót, melynek elmesélő stílusa és világos cselekményszövése engem a balladákra emlékeztetett. A ballada időtlen, játszódhat a múltban, a jelenben vagy a jövőben, de mindig érvényes morális tartalma van. Operámban fontos szerepe van a háromszólamú kórusnak: ők a skandináv mitológia szerinti Nornák, a sors képviselői. Ők vezetik és látják el tanácsaikkal Alidát, a fiatal lányt, akinek már csak pár órája van, hogy megszülje gyermekkori barátjával közös gyermekét.

Alida és Asle nemcsak szerelmespár, hanem egybeforrott test és lélek. A gond nem velük van, hanem a körülöttük lévő bigott világgal, amely nem fogadja be őket, mert kiskorúként a törvény szerint még nem házasodhatnak össze. A kis családról gondoskodni próbáló Asle a gyilkosságokban talál megoldást arra, hogy tető legyen a fejük felett. Megöli azokat, akik gonoszul becsapták előttük az ajtót. De a falu nem tolerálja a gyilkosságokat, Aslét felakasztják. Alida megszüli a fiát, visszatér a falujába egy másik férfival, de a tenger felől mindig hallja első szerelme hegedűjének hangját, amely végül magához hívja. A ballada alapkérdése: mennyiben felelős a környezet, a társadalom a kényszerűségből elkövetett bűnökért.

A váratlan cseleményekben dús történet lehetőséget adott arra, hogy a tizenhárom jelenetet különböző színes hangzásképekben komponáljam meg. Minden jelenetben egyetlen alaphanghoz viszonyítva halljuk az ismert harmóniákat: a dúrt, a szomorú mollt, az álomszerű bővített hármashangzatot és a veszélyre, tragédiára utaló szűkített hangzatokat. Az első és utolsó jelenet a csendesen hullámzó tenger alaphangja: a h. Az időtlen nagy kör bezárul, a vég eléri a kezdetet, minden ugyanúgy megy tovább, akárcsak az életben.

Várom Önöket az áprilisi magyarországi bemutatóra! Eötvös Péter