3 minute read
A zene ünnepe
A DREZDAI STAATSKAPELLE fogalom a zenekedvelők és a muzsikus szakma körében, immár tíz esztendeje hűséges művészeti vezetőjük, CHRISTIAN THIELEMANN pedig az utóbbi évtizedekben mitikus karmesterré vált, akit hasonló megbecsülés és csodálat övez, mint annak idején Carlos Kleibert. A zenekar és dirigense a Müpában olyan Mendelssohn—Zemlinsky-műsort szólaltat meg, amelyet a törzsrepertoár remekműveinek szerelmesei éppoly lelkesen hallgathatnak, mint azok, akik számára a ritkaságok felfedezése képvisel különleges vonzerőt. Az est két szólistája, a szoprán JULIA KLEITER és a bariton CHRISTIAN GERHAHER azoknak is kivételes csemegét ígér, akik a hangszeres zene mellett szívesen gyönyörködnek világklasszis énekesek kiművelt orgánumában. Aki május 26-án eljön a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, a zene különleges ünnepén vehet részt.
Világviszonylatban is kevés olyan szimfonikus zenekar működik, amelyik eredetét egészen 1548-ig vezetheti vissza. Persze Móric szász választófejedelem közel fél évezrede létrehozott hangszeregyüttese — a Staatskapelle Dresden elődje — még nem a mai értelemben vett szimfonikus zenekar volt, de kiváló műhely, amelyet már a 17. század elején, 1615-től olyan korszakos nagyság vezetett, mint Heinrich Schütz, a Bachot megelőző korok legfontosabb német zeneszerzője. A karmesterek későbbi névsora is lélegzetelállító: olyan muzsikusok dolgoztak az együttes élén, mint Antonio Lotti, Johann Adolf Hasse, Carl Maria von Weber, Richard Wagner, Reiner Frigyes, Fritz Busch, Karl Böhm, Rudolf Kempe, Franz Konwitzschny, Lovro von Matačić, Kurt Sanderling, Herbert Blomstedt, Giuseppe Sinopoli, Bernard Haitink, Fabio Luisi. Nem csoda, hogy amikor a lengyel származású, nagyszerű német karmester, Marek Janowski az 1980-as évek elején elkészítette azóta legendássá lett, káprázatos szereposztású centenáriumi Ring-felvételét, a Staatskapellét választotta a lemezek zenekarául.
Az idén hatvanhárom éves Christian Thielemann Nyugat-Berlin szülötte, és zenei neveltetése is a városhoz köti: a Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolán tanult — meglepő módon brácsázni és zongorázni, karmesteri stúdiumait magánúton végezte. Pályája kezdetén éppoly fontos volt, hogy már tizenkilenc évesen korrepetitor lett működésének egyik fontos későbbi helyszínén, a berlini Deutsche Operben, mint az, hogy Herbert von Karajan asszisztenseként is értékes és meghatározó tapasztalatokat szerzett. Később Bayreuthban egy másik nagyság, Daniel Barenboim asszisztenseként is működött. Pályája felívelésének helyszínei sorra-rendre német városok: Gelsenkirchen, Karlsruhe, Hannover, Düsseldorf, Nürnberg, Berlin, München, Drezda. Hasonlóképpen Thielemann repertoárjának is törzsét alkotja a német-osztrák zene, amelynek világviszonylatban egyik legjelentősebb tolmácsa: Mozart, Beethoven, Schumann, Brahms, Wagner, Bruckner, Richard Strauss műveit kivételes affinitással és páratlan igényességgel teremti újra hangversenyódiumon, operaházban és hanglemezen. Korán debütált a Metropolitanben, és Bayreuth művészi arculatának is egyik meghatározójává vált. Szerződése, amely a Drezdai Staatskapelléhez köti, 2024-ben jár le.
Christian Gerhaher
Julia Kleiter
Fotó: Frank Schemmann
Thielemann és a Drezdai Állami Zenekar műsorát két nagy szimfónia: egy német és egy osztrák mű alkotja, a 19. és a 20. század képviseletében. A harminchárom éves Felix Mendelssohn-Bartholdy 1842-ben befejezett 3., a-moll szimfóniája nem véletlenül kapta a „Skót” melléknevet, hiszen a négytételes mű zenei tájköltészete a maga jellegzetes borújával egyként idézi fel a zeneszerzőre mély benyomást gyakorló skót tájak zord szépségét és azokat a történelmi helyszíneket, amelyeken Mendelssohn szintén megfordult, s amelyek légkörét, hangulatát hasonlóképpen felismerhetjük a kivételes poézisű mű párás, sötét tónusaiban. Az osztrák Alexander von Zemlinsky (1871—1942) Arnold Schönberg néhány évvel idősebb barátja és egyben mestere volt. Szellemileg igen gyümölcsöző — és konfliktusokban sem szűkölködő — kapcsolatuk egyik vezérfonala volt Mahler művészete iránti közös rajongásuk. Ennek egyik érett kori dokumentuma Zemlinsky 1922/23-ban írt, s 1924-ben Prágában bemutatott Lírikus szimfóniája. A héttételes mű koncepciójában Mahler kései remeke, a Dal a Földről hatását fedezhetjük fel. Zemlinsky alkotása is a szimfónia és a dalműfaj fúzióját valósítja meg, s az általa megzenésített szövegek — Rabindranáth Tagore bengáli költő verseinek német fordításai — is Kelet költészetének inspiráló szerepét jelzik.
A Zemlinsky-szimfónia szólistáiként pódiumra lépő két német énekes két igazi világklasszis. A kiváló szoprán, Julia Kleiter sokoldalú, repertoárja Händeltől és Glucktól Mozarton és Beethovenen át Wagnerig és Richard Straussig, sőt Lehárig ível. Eddigi pályafutása során olyan karmesternagyságokkal működött együtt, mint Nikolaus Harnoncourt, Marc Minkowski, Daniel Barenboim vagy Fischer Ádám. Az ünnepelt bariton, Christian Gerhaher tanulóéveiben olyan művészek mesterkurzusait látogatta, mint Dietrich Fischer-Dieskau vagy Elisabeth Schwarzkopf. Kiváltképp a dal műfajában otthonos, és a 20. századi zene területén is számos emlékezetes produkció fűződik nevéhez: a Müpa közönsége 2015 tavaszán nagy lelkesedéssel hallgatta előadásában Karl Amadeus Hartmann Szodoma és Gomorra című jelenetét a Bajor Állami Zenekar Kirill Petrenko vezényelte koncertjén.
Csengery Kristóf
2022. május 26.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
CHRISTIAN THIELEMANN ÉS A DREZDAI STAATSKAPELLE
Közreműködik: Julia Kleiter — szoprán Christian Gerhaher — bariton Vezényel: Christian Thielemann
