Napi Elemózsia Magazin I. /2012-12

Elsล szรกm, 2012. december

címlap fotók: Armin_Vogel, MidWaysAndVagabonds, Darren-Johnson, FromSandToGlass, CarbonNYC, NASAGoddardPhotoandVideo, AlexWearsHats, NathanO’Nions, Samsara

3

ELŐSZÓ Nagy örömünkre szolgál, hogy elérkezett az a pillanat, ami októberben még csak a képzeletünkben létezett, és mára valósággá válhatott: hogy a Napi Elemózsia Magazint olvashatjátok.

Maga a magazin visszavezethető egészen 2011 márciusáig, amikor is megalakult virtuálisan a Napi Elemózsia nevű csoport. Az cél az volt, hogy összegyűjtsük a hasonlóan gondolkodó embereket, és megosszuk egymással az aktuális érzéseinket, átbeszéljük együtt a felvetett témákat.

Az elmúlt másfél évben egy nagyon jó csapat kovácsolódott össze, sok új barátot szereztünk és rengeteg közös élménnyel gazdagodtunk. 2012. október elején egy szokásos közös beszélgetés alkalmával megszületett a Napi Elemózsia Magazin ötlete.

A Napi Elemózsia nevet mindannyian ismeritek, ám hogy mi is az eredete, arról eddig nem meséltünk Nektek. A csoport ötlete már megszületett, de név még nem volt hozzá. Egy Duna-parti séta alkalmával fogalmazódott meg a gondolat, hogy testi, lelki és szellemi táplálékot szeretnénk nyújtani a mindennapokhoz, így meg is született a Napi Elemózsia, mint név.

Céljaink között szerepel, hogy olyan témákat közelítsünk meg és járjunk utána, amivel a közösség eddig is foglalkozott. Tematikáját tekintve helyet kap a magazinban a tudomány, a környezettudatosság, spiritualitás, közösségi projektek, testilelki-szellemi harmónia, alternatív építkezési módok, önellátó közösségi élet, asztrológia, egészséges életmód és mozgásformák.

Olyan témákat mutatunk be, amik - remélhetőleg :) - előreviszik a világunkat, segítenek a mindennapi élet nehézségein könnyíteni és az elméleti ismeretek mellett a gyakorlatban is hasznosítható információkhoz juttatnak Benneteket. Kiemelt célunk között szerepel még az is, hogy a tudatosságunkat együtt növeljük mind fizikai, szellemi és lelki téren egyaránt.

Reméljük, hogy legalább olyan nagy örömmel olvassátok az írásokat, mint amilyen szeretettel készítettük számotokra!

Hasznos időtöltést kíván, a Napi Elemózsia csapata

5

TARTALOM 10

Minden megérthető.................................................................................6 Természetben az egészség................................................................. 10 Meditáció, avagy mátrixon kívüli valóságunk.............................. 14 A karácsony.............................................................................................. 16 Szilveszteri mágikus és jósló hagyományok ................................ 18 Hazatérés ................................................................................................. 20 Samsara, a lét örök körforgása ......................................................... 22 Tudomány, nem tudomány, áltudomány ..................................... 30 Mind EGY vagyunk ............................................................................... 34

22

Moss ingyen gesztenyével!................................................................ 36 Szeretet ünnepe a tányéron is.......................................................... 38 Párkapcsolataink asztrológus szemmel ....................................... 42 Ökokör....................................................................................................... 48 Szolgáltatók ............................................................................................ 50 Józsi bácsi világképe ........................................................................... 52 A jóga ........................................................................................................ 60 Válaszkész Szülők Egyesülete ........................................................... 64 Hogyan juthatok el a csúcsra? .......................................................... 66

34

6

MINDEN

MEGÉRTHETŐ

fotók: WoodleyWonderWorks

Üzenetem van.

Először is örülök, hogy nem hagytuk magunkat lebeszélni arról, hogy valami történőben van. Érdemes körülnézni alaposan, és nyugtázni: elkezdődött. Korábban elkezdődött már a változás, jóval korábban; de most már felgyorsult, és nyüzsögnek a bizonyítékai. A felemelkedés viszont nem kötelező.

Szabad maradni.

7 Valami történik, és aki kér belőle: kap. Aki hozzáad, annak visszajár.

A változás, amiről mindenki beszél, nem más, mint egy hosszú távú, ám időnként kicsúcsosodó univerzális hátszél. Csúcsponthoz közeledünk. Ez a hátszél akkora erővel bír, hogy kár lemondani róla. De bárki megteheti, hogy figyelmen kívül hagyja.

A szeretet és az értelem azt mondja: tudom, hogy változás van, és én is örömmel odateszem magam. Mert ez így nem mehet tovább. Hogyan gondolhatja bárki is, hogy történik majd vele valami nagy, valami jelentős, ha ironikus erőmosollyal már eleve elutasítja mindezt? Talán az univerzum, a természet vagy az élet érdeke az, hogy erőnek erejével meggyőzzön mindenkit külön: „de-de, bizony-bizony! Változás van!”?

Tegyük fel a kérdést: pontosan mi az, ami meggyőzne Téged arról, hogy más szelek fújnak? És hogy Rád is szükség van, hogy Te is eszerint a ”más” szerint élj? Mert az pont Neked lesz jó, mindennek tetejébe.

Amióta világ a világ, az ellenerő az erőnek a legtisztább jelenlétét is tagadja. Hasztalan tehát a győzködés, pocsékba megy a tagadás-bizonyítgatás ellentétpárosa. Keressünk valami közöset inkább.

Persze a folytonos „valami-ellenes” indíttatás mindig ugyanazt eredményezi, csak másképp: burkolózzon akár a változás eszes bírájának bíborköntösébe („lehet, hogy titeket át lehet vágni, de engem ugyan nem”), akár a változás apokaliptikus módját jövendölő mágusi feketeköpenybe („féljetek csak szavamra”) – hamis őrszem mindkettő. Az érem másik oldalának mutogatásához nem szükséges túl nagy tudás. A félelem gerjesztéséhez még annyi sem kell. A változásnak pedig nem kell hírnök, nem kell jós, sem pedig kritikus tagadó, aki oly nagyszerűen átverhetetlen.

A változás van. Mindig is volt és mindig is lesz, de vannak idők – hi-

szen a mostani is ilyen -, amikor már olyannyira elmosódott a lényege, hogy az emberiség nagy szerencséje és esélye például egy ősi civilizációból megmaradt bármilyen üzenet. S mindegy, hogy maja-e, mindegy, hogy igaz-e vagy sem. Az üzenet beérkezett, Önnek…1db… új levele van. Mindenkinek. Új idők vannak, nézz körül, hogy miért. Ez az ősi üzenet pedig nem érkezhetett volna jobbkor. S hogy Te mit kezdesz vele, az tökéletesen szabad akaratodra van bízva. Ki is törölheted, vagy körbeküldheted, hogy ’nézzétek ezt a sületlenséget’.

Legjobb, ha nem hiszel el semmit, nem mész bele vitákba – csak figyelsz. És keresed a felsőbb összefüggéseket. Lásd meg a változást – minél jelentősebbet, annál jobb - , hogy ezáltal hozd létre a változást a magad számára. Mert így tudsz Te magad lenni a Változás. Így értettem, hogy aki kér, az kap. És aki beletesz, annak visszajár.

Alapeset, hogy ennek, ami most van: véget kell érnie valamikor. A széthúzásnak, a lehúzásnak, a hitetlenségnek, az értelmetlen ijesztgetésnek, mindenhonnan ömlő reménytelenségnek, a gyökértelen ítélkezésnek. Fel kell hagyni a hibáztatásokkal és leértékeléssel, mert az tart lent bennünket.

Van kiút, és mindenki számára elérhető. Csak figyelni kell. Tudom, hogy azt kérditek: hogyan. De hogyan?! Ugyan mit tehetünk?

szorult és legjobb esetben is és�szerűséggé fokozódott le. Pedig az értelem egy kincs, egy ajándék az ember számára, csak jól kell tudni használni, tudni kell, mire való. Miért van. Az összefüggések meglátására.

Az értelem érzelem nélkül „hűvös ész” marad csupán, melynek oltárán a tudomány kihűlt fele feláldozta az ember méltóságát és elsődleges kincsét – az ember és az élet értelmét. Értelem nélkül az érzelem viszont olyan ingoványos talaj, melynek mocsarába az ezotéria és a spiritualitás túlhevült szenvedélye és gőzös vakhite képes süllyeszteni.

Olyan régi és olyan ismert az értelem és érzelem kettősének ereje, hogy használat hiányában belepte már a por, és egészen megfeledkeztünk kulcsfontosságáról.

Minden, amitől az ember ember: az az értelem és az érzelem együttes és önkéntes felemelése.

Az értelem és érzelem egymásba olvadása és egysége. Ez minden.

Kezdjük el megérteni az érzelmeinket, ismerjük meg őket sorra, és emeljük fel őket a tudatunkba, koronázzuk meg az ember fejét a szívéből jövő érzésekkel.

Most még nem a „hogyan”, hanem a „miért” számít. Vándor addig nem indulhat a „hogyan”-ért, nem tudhatja, mi módon menjen, amíg nem látja meg, hogy „miért” megy.

Hogy mi értelme van.

Az érzelmek éltetnek minket, attól élet az élet, hogy érzünk, de mindez fabatkát sem ér anélkül, hogy megértenénk őket. Az élet értelme az ember értelme, ami arra adatott, hogy érzelmeinket kiegészítsük vele, hogy így tegyük vissza őket az egységbe, de már a magunk egyediségén keresztül. Saját érzelmeink megértésén át vezet az út a világ és a többi ember megértéséhez.

Csak magunkban találhatjuk meg a változtatás eszközeit. Ezt már sokszor hallottuk, mégis nagy a tanácstalanság, mert nem tudjuk, pontosan mi is a feladat. Nem értjük. Az emberi értelem méltatlanul és megfontolatlanul háttérbe

Minden érzésnek van egy „miért”je, jön valahonnan és tart valahová. Ez adja az ember útját. Ha nem tudjuk, honnan jön és hová akar minket vinni, akkor behódoltunk az érzelemvilágunknak, és homályos tudattal álltunk be a Hold módjára

8 MINDEN MEGÉRTHETŐ csökkenő-növekvő érzések egyeduralma alá. Az érzéseket meg kell érteni, hogy megszerethessük őket, hogy magunkba fogadhassuk őket örökre! Így lesznek a tudattalan mozgatórugókból, az elfojtott vagy szunnyadó érzés-csírákból tudatosított, felemelt én-részek.

Kell egy olyan gondolkodásmód, egy olyan nézőpont, ami által önmagunk is boldogulunk saját belvilágunkkal. Igen: képesek vagyunk magunkat meggyógyítani, azáltal, hogy megértjünk saját magunk működését!

A tudatosodás egyet jelent az érzelmek tudatosításával, azzal, hogy felhozzuk őket a tudatba, és megértjük lényegüket. Minél többet veszünk észre és minél többet értünk meg belőlük, annál inkább növekszik megértésünk, belátásunk, rálátásunk magunkra és az élet egészére.

A tudatosodás egyet jelent az érzelmek tudatosításával, azzal, hogy felhozzuk őket a tudatba, és megértjük lényegüket. Minél többet veszünk észre és minél többet értünk meg belőlük, annál inkább növekszik megértésünk, belátásunk, rálátásunk magunkra és az élet egészére.

Bizonyára tudjátok, hogy ha nincs ehhez megfelelő kíséret, akkor ez akár veszélyes is lehet. Az emberben egyetlen olyan érzés sem tudatosulhat, aminek észrevételére ne adott volna engedélyt! Ha ezt a szabad akaratot bárki megpróbálja befolyásolni, akár saját magán, akár másvalakin, az a természet törvényei ellen vét, és bajba vagy kibillentségbe sodorhatja saját magát és az érintettet. Nem kis részben ez a jóslás és a szakszerűtlen terápia veszélye és fel nem fogott következménye.

Nem megoldás az, hogy folytonosan segítségért és támaszért rohangáljunk, valahányszor gubanc támad lelkünben, vagy csak kérdéseink akadnak, amikre hagyományos logikával már nem találjuk a válaszokat. Az sem megoldás viszont, hogy ne merészeljünk bensőnkkel foglalkozni – hiszen ez az emberlét kulcsa.

Ki más tudna engem igazán megérteni, igazán meggyógyítani és felemelni, mint én saját magamat?

Hát nem én élek magammal 6080-100 évig, szünet nélkül, napi 24 órában? Az én lelkem az én lelkem, csodamód pont úgy alkotta meg a természet, hogy csak én tudjam magamnak kibogozni; ahogyan saját, teljesen egyedi színezetű problémáim is pont úgy állnak össze,

hogy csak én tudjam megoldani őket, és pont olyan nehezek, hogy igenis megoldhatóak legyenek általam. Természetesen vannak kiváló szakemberek erre, de a változások szele nem kis részben azt hozza, hogy sokkal önállóbbá válhatunk saját belső összetételünk és mozgatórugóink átlátásában és irányításában.

Az érzései megértését és összefüggésbe való rendezését mindezidáig elhanyagolta az ember, talán odafigyelés hiányában, talán információ és mód hiányában.

Bármilyen univerzális rendszerrel is találkozunk, az pont arra való, hogy a változással terhes időkben az ember támaszt találjon benne.

Egy nézőpont-támaszt, ami nem ígérget, nem kecsegtet, nem tart függésben senkitől, és elvezet oda, hogy saját hajamnál fogva húzzam ki magam a mocsárból, majd pont ugyanígy fel is emelkedhessek egy olyan életútra, amit valamikor megálmodtam magamnak. Olyan régen, hogy talán már nem is emlékszem rá.

9 Az univerzális rendszerek a megértésen alapulnak. A megértés az egyetlen, amit senki más nem végezhet el helyetted, és teljesen biztonságos, mert kizárólag azt értheted meg magadból, amire már lélekben fel vagy készülve. „Saját testsúlyú edzés”, mert nem terhel túl. Erre csak a Megértés Útja képes. Magad megértésének az útja.

hogy lesz ebből egység? Egyetértés? Elég abból a szűkségből és elég abból a félésből, ami oly sok emberi kapcsolódást lezár valahogy így: „mindenkinek más az igazság…”. Ne hagyjuk magunkat, ne dőljünk be a furfang cukormázas kardjába, mert ez a furfang azt mondja: sokfélék vagytok, sokfelé menjetek. Az alapozás egyezik,

Lassan feltárulnak ezek a mélységek, és megfoghatóvá válik mindaz, amiből az ember áll. A titkolózások, a ködös ezotéria, az ígérgetések és a „megmondások” kora lejár. Mindenki saját magának tapasztalhatja és értheti meg az összefüggéseket saját belvilága és az őt körülvevő világ között. A kulcs a lelkünkben van, az érzelmekben és az értelemben.

Megérteni magadat csak fokozatosan, lépésről lépésre tudod. Erről szól az úgynevezett tudatosodás.

Ne higgyétek el, hanem tapasztaljátok meg, hogy a megértés a napi elemózsia, a megértés a mindennapi kenyér. Amiért az ember kétezer éve imádkozik. A lélek, a szellem mindennapi kenyere a megértés, a belátás, a rálátás. Magasról.

Az ember csodálatos tudata végtelenül sokat be tud fogni, be tud látni világunkból és saját magából is. Az ember belső világa ezerszínű és határtalan mélységeket rejt. Lassan feltárulnak ezek a mélységek, és megfoghatóvá válik mindaz, amiből az ember áll. A titkolózások, a ködös ezotéria, az ígérgetések és a „megmondások” kora lejár. Mindenki saját magának tapasztalhatja és értheti meg az összefüggéseket saját belvilága és az őt körülvevő világ között. A kulcs a lelkünkben van, az érzelmekben és az értelemben. „De hogy lesz ebből mese?” Mindünknek a története? Kérdezhetnéd:

mind a hétmilliárdunknál, ugyanaz a belső szerkezet, ugyanaz a keretrendszer alkot minket legbelül, igen! S csak erre épül rá a hétmilliárdféle mintázat. Amihez a kulcs az érzelmek és az értelem együttes fejlesztése.

Figyeld az érzelmeid széles skáláját, és kezdd el megérteni, hogyan függnek össze. Keresd a valódi ös�szefüggéseket! Azokat, amelyek egy fölső, egy legbelső pontban futnak össze! Ha rájössz: az ok bent van, Benned van, és fent van, akkor az felszabadít és fölemel. Fölemeli a tekinteted az okra. A kiindulópontra. A miértre.

A változásra és a hátszélre nem felapaszkodni kell, hanem elfogadni kell, és átengedni magadon – ezáltal lesz a Tiéd. Hogyan? Csak egy döntés kell hozzá, szabad akaratod van eldönteni, hogy a változás nyilvánvaló tényéhez hogyan viszonyulsz. Az, aki már elindult az úton, oda is ér. Hamis sugallat minden, ami megpróbálja elhitetni Veled, hogy bármiről lemaradhatsz.

Ehhez biztos, hogy kapunk majd megfelelő útmutatást is. Az ilyen útmutatás úgy ismerhető fel, hogy olyan formában szól hozzánk, ami kidomborítja a bennünk lévő közös eredetet és a megértést– és ebben bármikor megkapaszkodhatunk.

Együtt elindulni egy belső úton, valami otthonosan közös sorvezetővel: ez lehet egy tömeges átlényegülés kezdete.

Erősítsd meg a ’miért’-et, és jönni fog a ’hogyan’ is.

Most megérintett a ’miért’. Hamarosan a ’hogyan’-ra is fény derül.

Megérkezik hamarosan a mód is, az eszköz. Felismeritek majd.

Hamarosan…

Deres Anita, Hadnagy Előd, Gárdonyi Zsolt

10

fotók: TomsBauģis, Liesl, FromSandToGlass, LoriL.Stalteri

természetben az egészség A gyógynövények sok ember életét mentették és hosszabbították már meg a történelem során, ezért nem meglepő, hogy napjainkban ismét visszatérünk ehhez a természetes, kemikáliáktól mentes gyógymódhoz.

11 A Föld számos területén megtalálható gyógynövények olyan hatóanyagokat tartalmaznak, melyeknek a betegségek megelőzésében jelentős szerepet játszanak és segítenek a szervezetnek a már meglévő betegségek elleni harcban is.

A gyógyszeripar megjelenése előtt a legváltozatosabb betegségek gyógyítására használták őket. Az apró sérülésektől a halálos kórig mindent a gyógynövények széles körű alkalmazásával gyógyítottak. Az emberek évezredeken át figyelték az egyes gyökerek és virágok használatának jótékony hatását. A legtöbb gyógynövény használata teljesen biztonságos amennyiben helyesen alkalmazzuk őket, akadnak azonban olyan növények is, melyeknek mellékhatásai is adódhatnak, ezért fontos kikérni egy jó természetgyógyász, vagy gyógyszerész tanácsát!

A gyógynövényeknek nincsenek, vagy kismértékűek a mellékhatásaik, ha a hatásos, gyógyító kezeléshez szükséges mennyiségben használjuk fel őket. Negatív hatások csak akkor lépnek fel, ha valaki nem tanulmányozza kellő alapossággal azokat a figyelmeztetéseket, intelmeket, melyeket a herbalisták tesznek sok-sok év tapasztalatával a hátuk mögött felismerve a gyógynövények használatával járó esetleges veszélyeket.

Rendkívüli elővigyázatosságot igényel, ha erős hatású gyógynövényeket használunk más, szintetikus vegyületekkel párhuzamosan, mivel a kettő párosítása a kívánttal ellentétes, kedvezőtlen hatást is okozhat.

Manapság már sok orvos is nyitott a gyógyítás természetes módjai iránt, köztük a gyógynövényes kezelések iránt is. Keresse meg bátran ezeket az embereket és a kúra megkezdése előtt kérje ki tanácsukat!

A gyermekeknek csak csökkentett adagban szabad a növényi gyógykészítményeket adni. Általános szabálynak azt tekinthetjük, hogy a mennyiséget a testsúly szerint kell megállapítani. Mielőtt elfogyasztja a gyógynövényteáját (vagy bármilyen szert), amitől valamilyen hatást vár, mindig tudatosítsa magában, hogy milyen céllal veszi magához az anyagot! Ezzel irányítja, és kiváltja a kívánt hatásmechanizmust, és annak teljes bioenergetikai információja felhasználásra kerül szervezetében.

A gyógynövények alkalmazásának számos módja van, amiket egy-két mondatban mutatunk be.

12 FÜSTBELÉGZÉS A köhögés, a hörghurut és a mellkasi teltségérzés közvetlen, direkt kezelése néhány gyógynövény füstjének beszívásával történik. Ez a beteg panaszainak azonnali, de időleges enyhülését eredményezi. A kezelés során kis mennyiségű gyógynövényt kell elszívni pipából vagy vízipipából. A tüdők megtelnek a füsttel, majd teljesen ki is lélegezzük az anyagot. Egy kezelés alkalmával 6-10-szer lélegezzük be a füstöt.

GYÓGYNÖVÉNYTEÁK A legnépszerűbb felhasználási mód a teaként fogyasztott gyógynövények. A növények előkészítését és főzését üveg-, kerámia, vagy zománcos edényben végezzük. A gyógyfűtea elkészítésére két mód kínálkozik: a leforrázás és a főzés.

BALZSAM Olyan növényi kivonat, amellyel a feszült izmokat és szalagokat kezelhetjük. Hatását a bőrbe való bedörzsölése után fejti ki. A balzsamok általában serkentő tulajdonságú növényeket és görcsoldó hatású gyógynövényeket tartalmaznak.

LEFORRÁZÁS: A növényeket éppen felforralt vízben kell áztatni, lefedve. Nem főzzük meg, csak 10-20 percig ázni, állni hagyjuk.

BEÖNTÉS A beöntés idegesség, fájdalmak és a vérben levő nagy mennyiségű méreganyagból adódó panaszok kezelésére alkalmas. A beöntést enyhén langyosan teával végezzük, ha a bélfalhoz tapadt, beszáradt, megkeményedett salakanyagot (bélsarat) akarjuk eltávolítani.

A gyógyító folyadékot olyan sokáig kell benntartani, amilyen hosszan csak lehet; a műveletet egy órán át folytassuk, illetve addig, amíg 8 csészényi folyadék betölthető és pár percig benntartható.

FŐZÉS: Ahhoz, hogy a vastagabb levelekből, szárakból, kérgekből és gyökerekből kivonjuk a hatóanyagokat, körülbelül egy órán át kell lassú tűzön főzni a növényi részeket. Ez az eljárás a főzés, főzetkészítés. Az esetek többségében a növényeket lefedetlen edényben kell főzni; ennek következtében a víznek legalább a fele elpárolog.

A gyógynövényteákból fogyasztott szokásos mennyiség naponta háromszor fél csésze. Heveny betegségek kezelésére a gyakrabban fogyasztott kisebb mennyiség – 2-3 evőkanálnyi félóránként – sokkal hatékonyabb, mint a ritkábban, de nagyobb mennyiségben bevett adag.

FORRÓ BOROGATÁS A forró borogatást külsőleg alkalmazzuk. A nem mélyen gyökerező, illetve külső eredetű (bőr alatti kötőszöveti, vagy izomeredetű) betegségek, duzzanatok, fájdalmak, megfázás és influenza kezelésére használatos. Serkenti a vér- és nyirokkeringést azokon a területeken, illetve testrészekben, ahová a borogatást helyezzük.

GYÓGYNÖVÉNYBOROK A friss vagy szárított gyógynövények szolgálnak az alkoholos folyadék képződésének alapjául, amely megőrzi a gyógyító hatóanyagokat. A gyógynövénybor előnye az, hogy a benne megőrzött, a friss gyógynövényekben pazarló bőségben meglevő gyógyító hatóanyagok gazdaságosan, takarékosan használhatók fel. Az alkoholalapú orvosságok különösen jók az emésztési gondokra és a gyenge keringésre, ezen kívül balzsamként is használhatók.

HÜVELYÖBLÍTÉS A hüvelyöblítés általánosan használt módszer fertőzések kezelésére, illetve a hüvely tisztítására. Gyakori alkalmazása nem ajánlatos, mivel megbontja, fölborítja a természetes hüvelyi baktériumflóra egyensúlyát. A test-meleg folyadékot mindig lassan, óvatosan töltsük be, és próbáljuk 10-20 percig benntartani. Várandósság idején nem szabad irrigálni.

KENŐCS A kenőcs, vagy ír a bőrre kenhető, és állagánál fogva rajta is hagyható szer.

OLAJOK A gyógynövényolajokat porrá tört száraz, vagy összezúzott, eloszlatott, friss növényekből készíthetjük, olívaolaj vagy szezámolaj hozzáadásával. 57 g növényre 2 csésze olajat számítsunk. A keveréket meleg helyen hagyjuk állni három napig. Gyakran készítenek olajokat

13 fűszerekből, mentából és más aromás növényekből.

1 kávéskanálnyi mennyiségben alkalmazzuk, szükség szerint.

PAKOLÁS ÉS TAPASZ Pakolás: porított vagy összezúzott, foszlatott, (maceráit) gyógynövények meleg, nedves pépje, amelyet közvetlenül a bőrre tesznek gyulladások lelohasztására, csökkentésére, vérmérgezés, mérges csípések, harapások, szúrások következményeinek enyhítésére, kelések, kiütések gyógyítására, hogy az érintett terület tisztulását, gyógyulását elősegítsék.

Tapasz: hasonló a pakoláshoz, de ennél a gyógynövényeket vagy vászon közé rakják, vagy nagy tömegű „vivőanyagba” keverik, mielőtt a bőrre tennék.

SZIRUPOS ORVOSSÁG A szirup régi “találmány”, amely arra szolgál, hogy a rossz ízű orvosságokat be lehessen venni. Úgy készül, hogy egy kevés gyógyfüvet összekeverünk mézzel, juharsziruppal és földimogyoróvajjal. Ez utóbbi helyett más, hasonló anyagot is használhatunk, hogy lágy, pépes masszát kapjunk. Így még az erős paprikát is be lehet adni kisgyermekeknek.

TINKTÚRÁK A tinktúrák igen tömény növényi kivonatok, amelyek hosszú időn át elállnak, mivel az alkohol kitűnő

vágni. A kúp aranyér vagy ciszták kezelésére, illetve a hüvelyben keletkező fertőzések, irritációk és daganatok gyógyítására alkalmas. A kúpot általában éjszaka használják.

A kakaóvaj megolvad a test melegétől és így a gyógyfüvek kifejthetik hatásukat.

ZSELATIN KAPSZULA A zselatin kapszula akkor célravezető eszköz, ha a gyógynövény kis mennyiségben használatos (0,5-3 g alkal-manként), keserű, vagy nyálkás, esetleg hosszú időn keresztül rendszeresen kell szedni.

A zselatin kapszulát le lehet nyelni étellel, de ha étkezések között ves�szük be, legalább fél csésze vizet vagy gyógynövényteát igyunk rá,

„legcélszerűbb a gyógynövényeket böjtölés közben, vagy speciális, tisztító diétával összekapcsolva bevenni” PIRULA A pirulákat ugyanúgy használjuk, mint a zselatin kapszulákat, de megvan az az előnyük, hogy pusztán a gyógynövényeket tartalmazzák, amelyeket ráadásul nem is szükséges olyan finomra porítani.

A készítéséhez szükséges durvább őrleményt szárított, illetve friss növényből is nyerhetjük, ha kávédarálóval vagy fűszermalommal daráljuk meg. A borsó nagyságú pilulák kb. fele annyi gyógynövényt tartalmaznak, mint a kapszulák, ezért ha az adagolás kapszulában van megadva, ezt figyelembe véve szedjünk kétszeres mennyiséget a pilulából.

SZIRUPOK A szirupokat gyakran használják köhögés, torokfájás, torokgyulladás kezelésére, mivel a szirup bevonja az érintett felületet, így a gyógynövényeket közvetlenül rajta tartja. A szirupokat 1/2 vagy

tartósítószer. A tinktúra alkoholtartalma nem lehet kevesebb 30%nál. Különösen azokat a növényeket érdemes tinktúra formájában alkalmazni, amelyek rossz ízűek vagy hosszú időn át kelt szedni őket, illetve amelyek külsőleg, balzsamként is felhasználhatók. A készülő tinktúrát újholdkor a legjobb összeállítani és teliholdkor leszűrni, hogy a növekvő Hold vonzása elősegítse a növényi hatóanyagok kivonását. A tinktúrából egyszerre bevett mennyiség a néhány csepptől a 2 kávéskanálig terjedhet.

VÉGBÉL ÉS HÜVELYKÚP A kúp porrá tört gyógynövényből és kakaóvajból készül. A gyurmaállagú anyag hűtőbe téve megkeményedik. Használat előtt szobahőmérsékletre kell felmelegednie, hogy kellő vastagságú (kb. 2 cm) hurkát lehessen belőle sodorgatni, amit kb. 2,5 cm-es darabokra kell

hogy biztosan a gyomorba kerüljön. Ha a készítmény olyan, hogy zselatin kapszulát igényelne, készíthetünk belőle pilulát is, de a pilulából kétszer annyit kell bevenni, mint a kapszulából, mert a hatásfoka kisebb.

Az, hogy mely módszer kerül alkalmazásra, az számos tényezőtől függ. A leggyorsabb eredmény érdekében, különösen a súlyos, heveny betegségek kezelésekor legcélszerűbb a gyógynövényeket böjtölés közben, vagy speciális, tisztító diétával összekapcsolva bevenni. A gyógynövények és a diéta alkalmazása biztos, hogy erősíti és gyógyítja a szervezetet, amennyiben lecsökkentjük a mérgező és savképző táplálékok fogyasztását, sokat pihenünk és megszabadulunk feszültségeinktől.

W.A.

14

MEDITÁCIÓ

fotók: Suicine, Rebeccaselah

avagy mátrixon kívüli valóságunk

Mi is az a meditáció?

A meditáció - ha ragaszkodunk a szó eredeti értelméheztulajdonképpen nem más, mint gondolatok nélküli éber tudatosság. Nem félig alvás tehát; nem vizualizálás, nem elmélázás. Nem elmerülés a múltban vagy a jövőben, hanem épp ellenkezőleg: a jelenlét állapota.

Az elmélyült vizualizációt vagy a mély - akár elalvással végződő- relaxációt is nevezhetjük meditációnak, természetesen, ilyenkor azonban nem árt tisztázni, melyik fajta meditációról beszélünk. Az említett meditáció-fajtákról is szólok bővebben a következő cikkekben.

15 A meditáció által elérhető bizonyos értelemben kitágult tudatállapotban olyannak tapasztaljuk meg az életet, amilyen valójában. A bennünk lévő és a minket körülvevő szépség és nagyszerűség egyfajta mélyebb és teljesebb megtapasztalása. Úgy is mondhatjuk: ráébredünk a szépségre és a nagyszerűségre.

Még egyszerűbben: ráébredünk önmagunkra, igazi lényünkre.

Ma, amikor - ha hagyjuk- a csapból is az folyik ránk, hogy kicsik, védtelenek, szerencsétlenek, védelemre szorulók, mi több, megvetendők vagyunk, igazi csoda és ajándék a meditatív tudatosság növekedése, terjedése világszerte. Ugyanígy csoda belső erőnk, hatalmunk és nagyságunk felfedezése.

Alázat és nagyszerűség Természetesen nem valamiféle egoista felsőbbrendűség tudatról beszélek. Ez semmiképpen sem lehet a meditatív tudatállapot része, sőt ellentmond annak. A tudatosságnak az alázat is része.

Sokaknak elsőre lehetetlennek, de legalábbis bonyolult feladatnak tűnhet ezen állapot elérése. Ami valamikor régen, kicsi gyerekkorunkban egyszerű, sőt természetes volt számunkra, az mára rejtéllyé vált.

Nem mértéke az egészségnek, ha jól tudsz alkalmazkodni egy alapjaiban beteg társadalomhoz - mondta Jiddu Krishnamurti, a hatvanas évek nagy forradalmár-filozófusa, aki a nyugati világ ismert tanítója volt az 50-es évektől kezdődően.

Amit akkor mondott, aktuálisabb, mint valaha. Azt, hogy beteg a társadalom (ma szinte kivétel nélkül mindenütt a Földön) és hogy valamennyire mindenki sérült, sok szakembertől hallani. Ugyanígy tudjuk azt is, hogy az emberek félkómában, alvajárva élik a mindennapjaikat. Van azonban megoldás és gyógyulási lehetőség, ez pedig a felébredés.

Éberség Mivel a meditáció célja éppen az éberség, fontos megtanulni, hogy a meditáció alkalmával ne aludjunk el és ne érjen el minket semmilyen más „elterelő hadművelet”.

Világunk sérült, beteg mivoltának lényege éppen az, hogy rengeteg az olyan hatás, ami önmagunktól igyekszik eltávolítani. Eltekintve ez esetben attól, hogy mennyire tudatosak vagy nem tudatosak, tervezettek vagy nem tervezettek ezek a hatások, ne feledjük, az éberség az egészség és az igazi, egészséges öntudatosság alapvető feltétele.

Sri Mataji, a sahaja jóga alapítója mondta: „Tisztában vagyok vele, hogy amikor valami nagyon fontos Isten szemszögéből, akkor az összes negatív erő kiterveli, hogyan késleltesse, hogyan tegyen akadályokat, hogyan térítse el, vagy hogyan gátolja azt meg.” Úgy gondolom, valójában mi magunk akadályozzuk, szabotáljuk magunkat, hiszen valójában félünk mélyre merülni és kitágulni. Ha nem is a legkellemesebb, de legalább megszokott állapot a viszonylagos beszűkültség, a hétköznapok gondjai, aggodalmai és az, hogy még elalváskor is azon rágódunk, mi lesz holnap. Egy egész komplex energiamintát építettünk eköré és bizonyos mértékig ez a minta veszélyeztetve érzi magát. Ezen kitágult tudatosság küszöbén egy pillanatig rémületet is érezhetünk; úgy érezhetjük: szétesünk, elveszítjük önmagunkat. Ilyenkor valóban elveszítünk valamit, de nem ön-

magunkat, sőt ekkor válunk igazán önmagunkká, személyiségünket megőrizve és kiteljesítve, megnyomorító korlátainkat elveszítve, feloldva. Ez persze egy folyamat, nem történik meg egyből, de - kinél határozottabban, markánsabban és gyorsabban, kinél kevésbé - elkezdődik.

Belső egység és problémamegoldás Az igazán önmagunkká válásnak része a belső egység is. Az önmagunkkal való egység. Ma ez sem természetes, bizonyos értelemben.

Természetes, hiszen ez az eredeti állapotunk, de nem hétköznapi.

Nem ezt tanuljuk, nem így növünk fel. Épp ellenkezőleg. Ahogy Osho mondja: „Az ember tudathasadásos. Az ember normális alapállapota - legalábbis ma - a skizofrénia. A primitív népeknél ez még valószínűleg nem így volt, de az évszázados társadalmi beidegződések, a civilizáció, a kultúra és a vallás egy sokaságot csinált az emberből: egy széthasadt, darabokra hullott, ellentmondásos lényt. Mivel ez a széthasadás mégis ellentétben áll az ember legbenső természetével, valahol mélyen az egység még mindig létezik.” Éppen ezt a „valahol” lévő mélységet keressük és találjuk meg a meditáció által.

A döntésképesség, az önbizalom, a problémamegoldó képesség és ezáltal az életünk minősége mondhatni egy egész más dimenzióba kerül.

Antal Judit http://ahelyeskerdes.com/

16 ÜNNEPEK

A KARÁCSONY

A karácsony általában minden ember számára a legfontosabb, csodálatos, érzelmekkel teli ünnep. Ilyenkor látogatjuk meg azokat a rokonokat, ismerősöket, akikre év közben nem biztos, hogy tudtunk időt szakítani, s ilyenkor a család távol élő tagjai is hazautaznak.

A gyerekeknek mindenképpen ez a legmaradandóbb, hiszen ez a leghosszabb, három napig tartó ünnep, rengeteg finom étellel és sok-sok ajándékkal. Ráadásul látványnak sem utolsó a szépen feldíszített fenyőfa, alatta a sok becsomagolt kívánság.

fotók: MackBrunson, fontplaydotcom

A karácsony ünnepe több nemzetnek is a szeretettel való kapcsolat megerősítését, megélését, a gondoskodást és az egymásra való odafigyelést, megbékülést hordozza magában.

De honnan ez az ünnep és mi célt szolgált eredetileg?

A téli napforduló napja az év egyik olyan sarokpontja volt, mely a nyári napfordulóval együtt egységes keretet adott az időszámításnak.

Míg a nyári napforduló során a legmagasabban állt a Nap és a legrövidebb éjszaka következett be, addig télen a legalacsonyabban delel a Nap és ekkor van az év leghosszabb éjszakája is. A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik, s ennek alkalmával évezredek óta a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték, hiszen ekkortól kezdtek az éjszakák újra rövidülni, és hos�szabbodni a nappalok.

17 A római világban a téli napforduló előtt, december 17-én ünnepelt Saturnalia a vidámság és az ajándékozás napja volt, a római újévkor, január 1-én pedig a házakat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. A niceai zsinat után ez a meglévő szokás is keresztény köntösbe öltözött, számos eleme az ünnepnek, így az ajándékozás hagyománya is Jézus Krisztus neve alatt folytatódott tovább.

Karácsony ünnepe Rómában keletkezett 325 és 335 között. Célja volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat és népszerűsítse a liturgia eszközével a niceai zsinat határozatát, amely szerint Jézus Krisztus isten is és ember egy személyben. A vetélytársát, a Mithrasz-kultuszt ekkor legyőző keresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt immár Jézus szimbolizálta, így hamarosan az ő születését is ehhez a téli napfordulóhoz kötötték.

Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert ebben az időben számos egymásnak ellentmondó nézet uralkodott Jézus születésnapját illetőleg. Így egyesek szerint 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én vagy január 6-án született Jézus. A választás mégis december 25-re esett, hogy ellensúlyozzák az e napon ünnepelt „Sol invictus” (legyőzhetetlen Nap) pogány ünnepét azzal, hogy bevezették Krisztusnak, a „Sol Salutisnak” (az üdvösség Napjának) ünnepét.

Ezzel összefüggésben kapott új tartalmat a korábbi Jézus születésének ünnepe, vízkereszt is.

Karácsony elé pedig - a húsvéti nagyböjthöz hasonlóan - az V. században előkészületi időket is csatoltak, ezt hívjuk latin eredetű szóval adventnek, ami Jézus születésének eljövetelére utal. A karácsonyt megelőző négy vasárnapot

átfogó időszak nagy jelentőséggel bír, ez a Megváltóra való várakozás ideje.

A tél legnagyobb ünnepe minden nyelven saját nevet kapott, amely hűen tükrözi, hogy a szót használó népek milyen fontosságot tulajdonítanak az ünnepnek. A magyar karácsony szót szláv eredetűnek tartják, őse a régi szláv nyelvben szereplő korcsun szó lenne, amely lépőt, átlépőt jelentett. A szó jelentése ezek szerint az új esztendőbe való átlépésre utalna. Legalább ennyire, ha nem jobban valószínű, hogy az ünnep neve a kerecsen szóból ered, ugyanis a pogány magyarok ünnepi szokása volt, hogy a téli napfordulón az újjászülető Nap felé reptették a fiatal kerecsensólymokat, mint a Nap madarait.

Az angol Christmas Krisztus nevére utal. A német Weihnacht és a holland Kertsmisse pedig szent éjt jelent, tehát e szavak egyházi eredetűek. A latin natalis (születés) szóból ered a francia Noel, az olasz Natale, a spanyol navidad és a walesi nadoling szavak mindegyike. Létezik még a karácsony megnevezésére a skandináv Jul szó és ennek óangol változata, a Yule.

Pontosan nem tudni mit jelentett eredetileg, valószínűleg a télnek azt a szakaszát, amelyet ma is a téli ünnepi időszaknak tekintünk. Érdekes, hogy Oroszországban a karácsony jelképét, az orosz fenyőfát nevezik jolkának.

A világ sok országában nemcsak az elnevezés, hanem az ünnepi szokások és hagyományok is változatosak. Néha szomszédos országok lakói is egészen máshogy készülnek karácsonyra és másképp ünnepelnek. A szenteste menete az egyes országokon belül is - ezt mindenki tapasztalhatta - családonként

más és más lehet. Az azonban szinte mindenütt közös, hogy a városok és falvak ünnepi díszbe borulnak. A városok főterén fenyőt állítanak, az út menti fákon sok ezer kis színes égő világít, a házak homlokzatát is olykor lámpafüzérekkel, fenyőgallyakkal, szalagokkal díszítik. A kirakatok már jóval karácsony előtt megkapják ünnephez méltó ruhájukat, az áruházak pedig rengeteg játékkal várják a gyerekeket.

A fő jelkép rendszerint a fenyő, melyet december 24-én este állítanak és díszítenek fel a szülők.

Karácsonyeste Európában mindenkit otthon talál, naplemente után “megjön az angyal”, a család a feldíszített karácsonyfa köré gyűl, énekelnek, majd kibontják az ajándékokat és ezután ünnepi vacsorával ünnepelnek. Sokan később elmennek az éjféli misére vagy másnap reggel a templomba, hogy megünnepeljék Jézus születése napját.

Az év vége és ezzel az újév kezdete már ősidők óta szinte minden nép számára búcsúzással és ünnepléssel telik. Az óév eredményeire emlékezve és a jövőt tervezve ünnepléssel lépnek át az emberek mostanság is az új esztendőbe.

Egyes országokban azonban csak ez után jön el a karácsony, például Oroszországban december 25-26-a helyett csak január 6-án, Vízkeresztkor tartanak nagy ünnepet – s ezzel le is zárul a karácsonyi ünnepkör.

Csörgő Zoltán

fotók: Armin_Vogel, MaretH

18 ÜNNEPEK

Szilveszteri mágikus és jósló hagyományok December 31-e, Szilveszter napja az év utolsó napjának számít. Nem volt ez mindig így, hiszen a legrégebbi, szoláris, azaz a Nap járását alapul vevő naptárban az év első napja a Nap születése, a téli napforduló utáni első nap volt, azaz december 22-e. Később december 25-e volt az első nap, ma a Gergely-féle naptárreform (1582) óta a római hagyományt követjük, mert a Római Birodalomban került az év első napja január 1-ére. Ehhez képest az utolsó nap mindig megörökölte az évzáráshoz, az óesztendő elbúcsúztatásához kapcsolódó hagyományokat. Számos ősi gonoszűző, bőségvarázsló népszokás, hie-

delem, mágikus eljárás kapcsolódik ehhez a naphoz, amelyet mostanában már csak kevesen ismernek.

A rómaiak december végén megtartott Saturnalia ünnepének hatására e nap is vidáman együtt ünnepelnek az emberek, éjfélkor jókívánságokat, áldást mondanak egymásnak. Pontban éjfélkor a pezsgőbontás után áldomást isznak és koccintanak. Mindezek a szokások régi szertartások nyomait, emlékeit őrzik.

A pezsgősüveg kinyitása például a durranó dugóval, vagy a koccintás, a hangoskodás a papírtrombitával, a petárdázás mind, mint a hajdani

kongózást, csergetést, pergőzést, nyájfordítást, ostorral pattogtatást, csengetést, kolompolást, később lövöldözést, tülkölést idéző zajkeltés az ősi rontástávoltartó mágia része volt, s a gonosz, ártó erők, démonok elijesztésére szolgált.

Mágikus szokás volt a legények bőségvarázsló céllal történt áldásosztó újévköszöntése, szilveszteri kántálása is. A hajdan minden faluban élő hagyományból később a gyerekek adománykérő szokása lett. A legények még éltek azzal is, hogy mindenki tudja, ez fordított nap, s nem fogják őket megbüntetni,

19 hogy kicserélték az utcakapukat, a patakon át pallóként rakták, a lányos házak tetejére szalmaköteget vittek, hogy azzal jelezzék az eladó lányt.

Ezt a napot alkalmasnak tartották arra is, hogy a jövőt fürkésszék. Természetes kíváncsiság hajtja mindig az embert, amikor a jövőbe akar látni. Latba vetették a jóslás mindkét formáját:, azt, amikor előjeleket figyeltek, de az aktív jósló eljárásokat is. Az előjelek közé tartozott az időjárás figyelése, s népi időjósok szerint az e napi északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható. Előjelnek vették a véletlen eseményeket is, ezek Szilveszterkor a haláljóslás eszköztárába tartoztak: aki például hálaadásról hazamenet elesett az úton, arról azt mondták, hogy meghal még abban az évben.

Az aktív jósló módszereket Szilveszter éjjelén leginkább az eladó lányok vetették be, akik a gombócfőzéssel, ólomöntéssel, álomfigyeléssel főként arra voltak kíváncsiak, hogy férjhez mennek-e, s ha igen, akkor már jövendőbelijük neve és foglalkozása után is tudakozódtak a lányok. Figyelem! Ha másért nem, akkor baráti társaságunk szórakoztatásáért érdemes kipróbálni ezeket. De lehet, hogy itt az ideje annak, hogy kiderüljön, vajon babonaság-e ez a sok szokás, vagy van-e benne mégis valami „ésszerű”, de legalább hatásos bűbáj?

A gombócjóslás úgy zajlott, hogy a lányok neveket írtak papírra, majd ezeket gombócokba gyúrták és a forrásban lévő vízbe dobták. Amelyik gombóc a leghamarabb jön a víz felszínére, az abban rejlő nevű lesz a lányok jövendőbelije - tartja a hagyomány. Egy gombócot üresen kellett hagyni, s amennyiben ez jön fel elsőként, a következő évben nem megy férjhez az eladósorban lévő menyecske.

Manapság újra kezd divatba jönni az ólomöntés, s ki-ki a megdermedt ólom alakjából igyekszik asszociálni a jövőjére, s tág teret enged ez a képzeletnek. Akárcsak korábban, amikor a lányok a majdani vőlegény arcát igyekeztek meglátni a vízből kihalászott, kihűlt ólomdarabkában.

A bukovinai magyar leányok másképp tudakozódtak a jövő felől: „Az a leány, aki meg akarta tudni, hogy férjhez megy-e az új esztendőben, az szilveszter estéjin elment az ablak alá, ahol sok gyermek volt hallgatózni. S ha azt mondták, hogy: »Menj el innen!«, akkor férjhez ment, s ha azt mondták, hogy: »Ülj le!« akkor nem ment férjhez az esztendőben”.

Az András napi férjjósló szokások visszaköszönnek egy hónappal később a majdani férj megálmodá-

úgy készítették, mint december közepén, Luca napján: tizenkét hagymának felülről számított harmadik rétegébe egy-egy csipet sót tettek, felrakták a párkányra, s másnap reggelre ez előre jelezte a következő év csapadékos hónapjait. Abból ugyanis, hogy nedves vagy száraz lesz-e a só, következtetni lehetett a rákövetkező év hónapjainak esős, illetve száraz időjárására.

Protestáns vidékeken szokás volt az óév temetés. Éjfélkor a legények és a fiatal gazdák a kivilágított templomtoronyba mentek, meghúzták a harangokat, templomi énekeket, zsoltárokat énekeltek. A családok a templom körül gyülekeztek, néhol a pap beszédet mondott, a hívek hazakísérték, megköszönték egész évi fáradozását.

Manapság a szilveszter a fogadalomtételek napjává is vált. Szokás e

Mindenki érzi ilyenkor, hogy határnap Szilveszter, valami véget ér, lezárul, ezért ki is használható ez a határ, mintegy mágikusan: ahogy lezárul az óév, bezárul a múlt kapuja, lerakhatjuk, amit tovább már nem kívánunk cipelni, ami már fölösleges, s tiszta lappal, megújultan léphetünk az újév elé. sának „művészetében” is: a lányok férfinadrágot – legtöbbször lopott alsóneműt - tesznek a párnájuk alá és megálmodják, hogy ki lesz a jövendőbelijük.

Gyimesvölgyben más módszerrel még a kérő gazdagságát és magasságát is meg lehetett előre tudni: „Akkor karót kötnek. Akkor mentek, kötővel megkötöttek. Hogyha az a karó nem vót teljesen meghántva, akkor gazdaghoz ment férjhez, s ha az a karó csóré vót, akkor szegényhez ment férjhez.

Ha magos vót, akkor magos férfihez ment, s ha alacsony vót, akkor alacsony férfihez ment”. Nem férj-, hanem időjárásjósló módszer volt a hagymakalendárium. Ezt ugyan-

napon éjfélig megfogadni valamit, s persze ez rendszerint valaminek a befejezését, például a cigarettázás szokásának abbahagyását szokta jelenteni. Mindenki érzi ilyenkor, hogy határnap Szilveszter, valami véget ér, lezárul, ezért ki is használható ez a határ, mintegy mágikusan: ahogy lezárul az óév, bezárul a múlt kapuja, lerakhatjuk, amit tovább már nem kívánunk cipelni, ami már fölösleges, s tiszta lappal, megújultan léphetünk az újév elé.

A tiszta lap után az már más lapra tartozik, hogy ki-ki mennyire volt kitartó az újesztendőre vonatkozó fogadalma teljesítésében…

Csörgő Zoltán

illusztráció: AlexWearsHats

20

HAZATÉRÉS

Életünk egy pontján eljön a pillanat, amikor megérezzük: valami hiányzik. Legyünk bárkik, éljünk bárhogyan, legyen bármink, ez a pillanat bizton bekövetkezik. Ekkor szinte bizonyosan azt is felfedezzük, hogy ez az érzés már régóta velünk él, csupán nem fordítottunk rá kellő figyelmet. Mindig találunk rá kifogást, hogy miért ne foglalkozzunk ezzel a mély, belső késztetéssel.

Lényegtelen, hogy ez a karrier, a gyermeknevelés, vagy az építkezés álruháját ölti magára, mert az indok csak a forma, és a forma tetszőlegesen változtatja alakját a korunknak, a nemünknek, a szociális helyzetünknek vagy a neveltetésünknek megfelelően. Mindig, amikor megérezzük a hiányt, dönthetünk: elindulunk végre hazafelé, vagy folytatjuk vakon az életet.

Kedvelem a Tékozló fiú történetét.

Vajon nem rólunk szól? Amikor e világra érkezük, már megkapjuk az örökségünket. Nevezhetjük DNSnek, vagy adottságok és hajlamok tárházának, karmának vagy sorsnak. Egyre megy. Ezek azután keverednek életünk körülményeivel (szülők, környezet, stb.) és máris készen állunk arra, hogy megkezdjük a nagybetűs életet. Ez az élet pedig nem más, mint távolodás. Tanulunk, szeretünk, utálunk, dolgozunk, küzdünk, nevelünk, gyarapodunk és veszteségeket szenvedünk el. Valójában teljesen belerévedünk az élet nevű játékba, és messzire sodródunk hazulról, más szóval valódi önmagunktól és Istentől. De amikor már minden vagyonunkat eltékozoltuk, és disznók között ülünk a sárban, valóban dönthetünk. Őszinték leszünk e, vagy tovább áltatjuk magunkat.

Merítünk e bátorságot tévedéseink (fontosnak tartom megjegyezni, hogy tévedni, véteni egészen más, mint bűnözni) tapasztalataiból, vagy gyáván, tovább bizonygatjuk igazunkat. Felelősséget vállalunk, vagy bűnbakot keresünk. Eltompítjuk-e a honvágyat munkával, droggal, szerelemmel, itallal, vagy nekivágunk a hazafelé vezető útnak. Mindegy hányszor mondunk nemet az elhívásra, az újra és újra elénk áll és a szemünkbe néz valamilyen külső esemény formájában.

Halkan, de félreérthetetlenül súg: gyere haza!

Persze a hazatérés sem egy kéjutazás. Minduntalan visszahúz a megszokás gravitációja, a hamisan könnyű felelőtlenség utáni vágy.

Egész úton gyötör a kétség és a félelem bennünket, hogy miként fogadhat vissza az, akit hálátlanul elhagytunk. E kétségünk és félelmünk is csupán abból fakad, hogy sejtelmünk sincs az igazi szeretetről, melyet meg sem érthetünk, míg haza nem érünk, és meg nem tapasztaljuk azt. Akkor megértjük, hogy a szeretet mindig elenged, de mindig visszavár. Mindig ad, de sosem kér semmit. Jézus szól az idősebb fiúról is, aki nem hagyta el atyja házát, hanem szolgált.

Ám fivére hazatértével, világossá vált, hogy Ő sem volt tisztában a szeretet mibenlétével. Szolgálata szolgaság, igazsága gőg, erénye gyengeség volt csupán. Bármelyik testvér életét választjuk is magunk számára, mindkét esetben megvan a tanulnivalónk.

Ha már a hazatérésről esik szó, nem mehetünk el az utunkat segítő különböző tanok mellett. Minden irányzat óriási segítség, ha megértjük és óriási akadály, ha félreértjük azokat. Paulo Coelho-t idézve: „Az emberi fajnak két nagy problémája van. Az első: eltalálni azt a pillanatot, amikor valamit el kell kezdeni.

A második: eltalálni azt a pillanatot, amikor abba kell hagyni.” Eljön az idő, amikor minden mankót el kell engednünk, mert a tan nem a valóság, hanem az oda vezető ösvény. A váltás nem azt jelenti, hogy mindenáron fel kell hagynunk addigi életünkkel. Csupán azt, hogy irányt váltunk. Kívülről befelé, lentről felfelé. Akár egyhelyben is maradhatunk, de mehetünk kedvünk szerint bárhová. Ahogy mondani szokták: mindegy merre utazol, a problémáid veled utaznak.

Jó utat!

S.K.

Hótalpas túrák

az Alpokban! http://utazom.com/utazas/stilus/aktiv-hotalpastura

22

SAMSARA A LÉT ÖRÖK KÖRFORGÁSA „Lenyűgöző. Semmihez sem hasonlítható. Igazán különleges filmes élmény.” - Indiewire A VILÁGOK ARCA: BARAKA díjnyertes alkotóitól

A Napi Elemózsia csapata meghívást kapott a Samsara – a lét örök körforgása című film magyar forgalmazóitól, hogy egy sajtó vetítés keretein belül megtekinthesse a Magyarországon december 20-án bemutatásra kerülő alkotást. A Ron Fricke rendező és Mark Magidson producer által készített filmet sokan dokumentumfilmként definiálják, és ebben a formában nem régiben elnyerte a dublini filmkritikusok elismerését csapatunk azonban úgy vélekedik, hogy ennél sokkal többről van szó!

Cikkünkből megtudhatjátok, hogy mit gondol a filmről a nagy filmes múlttal rendelkező Nádorfi Lajos, operatőr, a Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetemen végzett Qeis Leila, és az üzleti életben tevékenykedő Weckermann Anita.

23 „Elvárások nélkül érkezni és egy csodával haza térni az egyik legmeghatóbb érzés, amivel találkoztam. A Samsara – A lét örök körforgása ezt adta nekem. A vetítésnek otthont adó Uránia Filmszínház épületének hangulata tökéletesen illett a filmhez. Engem ez az épület mindig elvarázsol. A színes, mintás díszítésű falak, a hatalmas belmagasság és a hozzá tartozó boltívek, ahogy a cipő sarka kopog a kövön s a falak visszaverik a hangot olyan, mint ha egy másik világba csöppentem volna. Jelen esetben ez a másik világ a Samsara készítőinek világa volt, akik olyan helyekre repítettek, ahol még sosem jártam és nem csak a fölrajzi helyszínek sokszínűségének köszönhetően.

Egy megközelítőleg 100 perces film, melyben nincsenek szavak, még is több üzenettel bírt számomra, mint az elmúlt időkben bármelyik. Nem tudom igazán meghatározni, hogy miről szól, mert a bennem ébresztett érzések alapján úgy gondolom, hogy ettől az alkotástól mindenki valami olyat kap, ami csak az övé és nem hasonlítható össze a másoknak nyújtott élménnyel. Nem gazdagított olyasmivel, aminek eddig nem voltam a birtokában, de ami ott szunnyadt bennem, abból sokat a felszínre hozott és a homályos érzéseket kiélesítette. Két egymástól merőben eltérő érzésvilág alakult ki bennem, még sem mondhatom, hogy ezek az érzések egymás ellentétjei lennének.

Sok-sok kép és még több hang, amiknek összessége a vezetett meditációk alkalmával tapasztalat bensőséges, meghitt érzést adják. Nem hiányoznak a szavak és a párbeszédek, sokkal többet adnak a képek és a hangok. Nyugalom tölt el, minden helyénvalónak és kerek egésznek tűnik. Elvarázsolják a szemem a színek, a minták, melyek jelentéséről csak kevés ismeretanyagom van, még is érzem milyen jelentőségteljesek és fontosak készítőik számára. Narrátori segítség nélkül is érzi a néző, hogy a

sok helyen meseszerűen tökéletes és megnyugtató világban minden okkal van ott és úgy ahogy, bármit megváltoztatva már nem éreznénk azt, amire a legjobb szó a harmónia. Színek, formák, arcok, hangok, ritmusok, rituálék. Minden a maga helyén, a megfelelő helyen és időben.

Ettől eltérően, még sem ellentétesen jelennek meg a forgalmas, szürke, egyediségtől, hagyományoktól és talán hittől mentes, de fegyverekkel és tiszteletlenséggel teli képek, amik bennem az undor és szorongás érzését ébresztik. A fegyverektől megsérült katona, akinek arcát a felismerhetetlenségig pusztította el a fegyver és a szemlélet, melyre felesküdött, még is egyenruháját viseli, ezzel mutatva ki hovatartozását, mert arca már képtelen rá, hogy kifejezzen bármit a fegyverek erején kívül. A székben ülve szűknek érzem már a cipőt, a ruhám, a bőröm. Úgy érzem, megfojtanak, beskatulyáznak, elveszik tőlem, ami én vagyok. Olyan világban élek, ami eddig természetes volt és megszokott, most viszont élhetetlennek és idegennek tűnik.

Szégyenkezem, hogy városi vagyok, a mai értelemben használt modern ember, aki a technika világában él, és hátat fordít annak az egészen más, hagyományokkal teli világnak, ami percekkel korábban még a meghittség érzésével töltött el. Visszavágyom. Oda, ahol a film elején járhattam. Ahol jól éreztem magam és nyugodtan süppedhettem a székembe, félelmek és szorongások nélkül. Még is tudom, szükség volt rá, hogy ezt is lássam és érezzem. E nélkül nem vágynám vissza, és ha a filmnek vége egy jó érzéssel távoznék, de hiányozna belőlem a tenni akarás. Így az undort megtapasztalva célokat kaptam, hogy tegyek, hogy lépjek, hogy tudjam, mi az ahova el szeretnék jutni. Vágyat ébresztett a cselekvésre. A cél nem egy helyszín, nem egy vallás, nem egy kultúra, hanem továbbra is egy érzés!

A harmónia.

Kizökkenve kicsit a filmből elfogott egy érzés. A félelem egy másfajta érzése, hogy mivel nem vagyunk egyformák, másnak talán nem tudja azt a felemelő és megindító érzést adni, amit nekem. Ebben a pillanatban, mint ha csak megerősítésként szánták volna az égiek, meghallottam a közelemben ülő néző halk megjegyzését: „Nem értem.” Ismeritek azt az érzést, amikor egy félelmetek valóra válik? Így éltem meg nézőtársam megjegyzését. Elfogott a szánalom iránta. Úgy szerettem volna segíteni neki.

Megsúgni, hogy ez a 100 perc nem arról szól, hogy értsen, hanem, hogy érezzen. De ha pár gondolattal korábban még azt írtam, hogy olyat ad ez a mű, ami mindenkinek a sajátja, amiből nincs két egyforma, akkor hogy kérhetném bárkitől, hogy azért, mert én érzéseket kaptam ő is érezzen?

Nem kérhetem, hogy a mantrázó asszony kezében lévő mala köveinek koccanása zene legyen az ő füleinek is. Nem kérhetem, hogy a gyerekek által megforgatott imakerék kerepelése elárassza őt régi emlékekkel. Ahogy azt sem, hogy libabőrössé váljon a mandala készítésénél használt szerszámok fémes csörömpölésétől vagy, hogy összeszoruljon a gyomra a meghatottságtól, mert egy művészien táncoló lány szája ugyan nem, de a szeme annál inkább mosolyog.

Ha én szabadságot kaptam, hogy érezzek, hát legyen nézőtársam is szabad, és ha neki úgy tetszik, hát próbáljon érteni.

A legfelemelőbb számomra a teljes film alatt az érzések szabadságának megtapasztalása volt. A mai időkben jól megszokott párbeszédekkel, reklámokkal és figyelem elterelő híradókkal összeállított filmes, tv-s világ nem hagy teret az egyénnek, hogy egyén legyen, hogy szabadon úgy gondoljon és érezzen, ahogy az valóban benne gondolatként vagy érzésként megszületik. Én úgy éreztem a Samsara ebben nem korlátozott, sokkal inkább támogatott. Az, hogy nem

24 SAMSARA - A LÉT ÖRÖK KÖRFORGÁSA volt benne párbeszéd, sem narrátor, sem feliratok, amik irányították volna a figyelmem hihetetlen nagy szabadságot adott, utat engedett, hogy a látottak alapján én dönthessem el mit látok, az hogyan hat rám és milyen érzéseket ébreszt bennem.

Ha összegezni szeretném a megtapasztaltakat, akkor a készítők felé a legnagyobb tisztelettel fordulva és őszintén remélve, hogy nem bántom meg őket, azt mondanám, hogy hagyjuk ki a rohanó fogyasztói társadalmat bemutató részeket és hagyjuk meg a szememnek a

színek fel nem fogható sokaságát, a fülemnek a lélekringató zenét és egyéb hangokat, a szívemnek pedig azt az érzést, amit a Samsaratól kaptam. Szívesen megosztanám veletek, de számomra erre nincsenek megfelelő szavak, amivel át tudnám adni az érzéseimet úgy, hogy ne mondjak lényegesen kevesebbet, mint amit éreztem. Ezért csak bíztatni tudlak titeket, hogy nézzétek meg a filmet, szerezzetek saját megtapasztalást és vigyétek magatokkal az újévre, amit a filmtől kaptatok!”

(Weckermann Anita) ,,Samsara - folyamatos áramlás, születés-élet-halál-újraszületés. A csodálatosan megalkotott kompo-

zíciók a mozgókép hagyományos eszközeivel, a folyamatos lassú kameramozgással és az elbűvölő zenével valóságos meditációvá varázsolják a mozi élményét.

Ron Fricke vizuális művészete már két évtizeddel korábban is rendkívül hatásos volt, amikor még a Geoffrey Reggio rendezővel együtt készített Koyaanisqatsi című műfajteremtő filmjük megjelent a világ mozijaiban.

Aztán a Chronos, majd a Baraka lenyűgöző képsoraival bizonyította Ron Fricke, hogy szavak nélkül

is lehet megdöbbentő érzelmeket kelteni, mély elgondolkodásra késztetni a nézőt a bennünket körülvevő világról.

Sajátos látásmódja segítségével hol a természet csodáival, az emberi alkotások remekeivel, hol pedig a természet és az emberromboló tevékenységének bemutatásával figyelmeztet az örök körforgásra.

A most bemutatásra kerülő filmje, a Samsara már a közelmúlt és a jelenünk természeti jelenségeit és az emberteremtő képességének rendkívül sokszínű, fokozottan kreatív példáit is elénk tárja. A filmes technika sajátosságait jól kihasználva - plusz dimenziót hoz be élményeink gazdagítására.

A kockázás (time lapse) segítségével az idő képekben tömöríthető, a mozgás felgyorsul, a fények játéka - természetes körülmények között soha nem látott - vizuális élményt ad.

A gondosan kiválasztott helyszíneken remekül komponált képek – sok esetben képzőművészeti alkotásként, performance-ként hatva elgondolkodásra, meditációra inspirálják a szemlélőt. Ezt kiválóan segíti a képsorokat kísérő zene, a dramaturgiailag jól alkalmazott eredeti hang-atmoszféra.

Ron Fricke sajátos stílusához saját maga tervezte kockázó-kamerát használt, amellyel a különleges időtömörítő-hatás elérése lehetővé vált. Az ember teremtette világ groteszkségét a művész remekül ábrázolja a kockánként felvett gyári jelenetek mozgást felgyorsító hatásával, a nézőt Chaplin: Modern idők című filmjére emlékeztetve, hogy a fogyasztói társadalom tömeggyártásra berendezkedett üzemei mennyire elgépiesítik az embert – és ez a helyzet azóta sem javult.

Ron Fricke a gyorsítás mellett a lassított felvételek drámai hatását is kihasználta pl. az afrikai kénbánya, vagy a piaci teherhordók képsoraiban a cipekedés embernyúzó kínját a néző is átérzi a mesterségesen lassított mozgású képek láttán.

A különböző vallások rítusainak elemeit megjelenítve érezteti velünk, hogy a Földanya és a Teremtő tisztelete a szertartások és a szakrális művészetek összekapcsolják a Föld különböző területein élő, egymástól eltérő kultúrájú embereket, és rámutat, hogy mindannyian ugyanabban a körforgásban élünk.

Ezt sugallja a mandala készítése és a muzulmán hívők hömpölygő áradatának madártávlatból való megörökítése Mekkában a Kába-kő körül. Thorwald Dethlefsen szavai jutnak eszembe: „A világ törvénye a mozgás, a Közép törvénye a nyugalom.” A világban az élet mozgás, aktivitás, tánc. Életünk állandó tánca a Közép kö-

25 rül, állandó körözés a láthatatlan Egy körül, akinek mi – mint kör – létünket köszönjük. A Középpontból élünk akkor is, ha nem tudjuk érzékelni, csupán vágyunk rá. Ahogy a kör nem feledheti eredetét, úgy mi is vágyunk a Paradicsom után.

Akármit teszünk, azért tesszük, mert a közepet keressük, a mi közepünket, a Közepet: a megnyugvás pontját.”

(Nádorfi Lajos) „Nirvána. A buddhizmus úgy tartja, ide kerülünk az újjászületések végtelen körforgásának végén. Amikor már nincsen több élet, melyet meg kell élnünk; karma, melyet le kell dolgozunk; feladat, melyet meg kell oldanunk. Amikor megtanultuk az adok-kapok legalapvetőbb törvényét; a ’ki mint vet, úgy arat’ igazságát nem csak elméletben, de gyakorlatban is magunkévá tettük.

Megszabadultunk szenvedélyeinktől, inkarnációk hosszú sora után levetkőztük mélyen belénk ivódott félelmeinket; az évszázadok alatt felhalmozott büntetések és jutalmak elnyerték méltó érdemeiket.

A nirvánához azonban inkarnációk megszámlálhatatlan sora vezet – ez a Samsara, a lét örök körforgása.

A Samsara a Baraka elkészülte után húsz évvel hozta újra össze Ron Fricke és Mark Magidson filmkészítőket, hogy a Világok arcánál, ha lehet, egy még rendhagyóbb filmet alkossanak. A Samsara, a Barakához hasonlóan szavak nélkül tanít. Film, mely erőlködés nélkül nyitja fel szemünket; alkotás,

mely a szemrehányás legapróbb jele nélkül mutat éles társadalomkritikát.

A Samsara nem a jövőről szól; a jelent vetíti elénk. Szépítés nélkül, ítélkezés nélkül. Egyszerre jelenik meg benne örök és múlandó, alkotás és rombolás, halál és újjászületés. Az ember monumentális, vagy éppen kevéssé monumentális alkotásai, határokat nem ismerő pusztításunk; a természet csodái és az elemek mindent elsöprő, romboló ereje. Múlt és jelen. Csodák és katasztrófák. Nyomor és luxus, szabadság és rabság. Káosz és

rend. Emberek, konfliktusok, háborúk, vallások, arcok, álarcok. Képek, melyek önkéntelen önvizsgálatra késztetnek; film, mely értékrendünk sürgős átértékeléséért kiállt.

A Samsara némán mutat rá, hogyan váltunk saját kapzsiságunk rabszolgáivá, hogyan lettünk szenvedésünk legfőbb forrása mi magunk. Egyszerre látni benne optimizmust és kétségbeesést, reménytelenséget és töretlen hitet.

Egyszerre csodálod az emberiséget és szidod, tiszteled és megveted, megérted és elítéled. Szomorú és néhol bizony mulatságos; lenyűgöző és hátborzongató.

A Samsara nem megoldást kínál, inkább csak rádöbbent. Ahogy nézem, egy röpke pillanatra felsejlik előttem az egész lét mögötti értelem, egy közös kapcsolódási pont, egy pillanatra értelmet nyer az ’egyek vagyunk’. Egy másodperc törtrészére mintha a Föld néma segélykiáltását is hallani vélném a képkockák mögött, letűnt korok visszasírását. Saját képmásunkra

teremtett élettelen bábuk tükrözik csúfosan az emberi ürességet; a lelketlen gépek emberekké, mi pedig lelketlen gépekké lettünk.

A Samsara több, mint film. A Samsara tükör. Tükör, mely kompromisszumok nélkül mutatja a valóságot; a valóságot, melytől a gésa is csak némán sírva fakad. ” (Qeis Leila)

26 SAMSARA - A LÉT ÖRÖK KÖRFORGÁSA

27

28 SAMSARA - A LÉT ÖRÖK KÖRFORGÁSA

29

fotók: NASAGoddardPhotoandVideo, SouthernArkansasUniversity

30

TUDOMÁNY

Tudomány, „Nem tudomány”, Áltudomány

31 Tudomány. Egy szó, amely megváltoztatta és most is folyamatosan változtatja a világot.

Tudomány. Egy szó, melynek segítségével képesek vagyunk feltárni a múltunkat, képesek vagyunk vizsgálni, a jelen történéseit, és képessé válunk visszaellenőrizhető elképzeléseket felállítani az eljövendővel kapcsolatosan.

Tudomány. Egy szó, mely a hétköznapi életben olyan mágikus jelentéstartalommal bír, hogy ha valakinek egy felvetésről, feltételezésről azt állítjuk, ez tudományosan bizonyított, az illető az esetek többségében a kritikus gondolkozás minden eszközét félresöpörve tényként fogadja el mondanivalónkat, anélkül, hogy bármit is tudott volna ez idáig arról a dologról, vagy bármennyi időt is ráfordított volna annak helytállóságának megismerésére.

Ez a társadalmi jelenség, mely talán éppen napjainkban éri el tetőpontját, olyan pusztító, olyan fertőző folyamatok elburjánzásának táptalajául szolgál, melynek jelentőségét talán fel sem tudjuk mérni.

Mert mi lehet veszélyesebb annál, mint ha én azt állítom, hogy tudományosan bizonyított tény, hogy egy óriási égitest közelít bolygónk felé, amely 2012. december 21.-én fog becsapódni a Csendes óceáni térségben és olyan pusztítást fog végezni, amely az élet minden formáját megszünteti bolygónkon.

Tegyük fel, hogy ha utána is néznek ennek az információnak (és akkor már egy kivételesen kis szegmenséről beszélünk az emberiségnek), de alapos előkészítő munkálatomnak köszönhetően a célszemély által hitelesnek tartott csatornákon keresztül is azt kapjuk vissza, hogy az állítás helyes, a dolog „tudományos tény”. Ennek következtében olyan döntések fognak születni, olyan cselekmények indulnak el, amelyek valószínűleg nem történnének meg, ha ezt az álhírt nem terjesztem el „tudományos tényként”.

Ennek a jelenségnek talán csak a fordítottja veszélyesebb. Gondoljunk bele, milyen lehet az, amikor a tudomány nem közkincs, nem mindenki számára hozzáférhető tudást tartalmaz. Miután csupán egy meghatározott közösség érti, értelmezi és foglalkoztatja egyáltalában a tudomány kérdésköre, és megfelelő ellenőrzés hiányában akarva akaratlanul is a tudás olyan hatalom birtokába kerül, amely meghatározhatja milyen tudományos felfedezések, milyen jelentőségteljes áttörések váljanak közkincsé, mindenki számára hozzáférhetővé. Ezáltal kialakulhat egy olyan helyzet – miután már a tudomány is profit orientált intézménnyé alakult a finanszírozási rendszer következtében – hogy az adott közösség egy olyan döntést hoz, hogy ezen tudományos eredmény publikálása valamilyen oknál fogva nem áll érdekében.

Mit értek ez alatt?

Tegyük fel, hogy egy kutatócsoport feltalálja a víz alapú üzemanyaggal működő gépet.

Ha mondjuk a kutatás finanszírozásának hátterében egy olyan csoport (cég, érdekközösség, stb.) áll, amely mondjuk az olajiparban érdekelt, és ezáltal semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy ez a felfedezés a nagy nyilvánosság elé kerüljön. Felszólítja tehát a kutató csoportot, hogy saját érdekei mentén folytassák a tevékenységet, ismerjék meg ezt a területet, hogy minél jobban kiaknázhassák a benne rejlő lehetőségeket, azonban ha az eredményeket publikálják, akkor megvon minden további támogatást a projekttől, elvágva ezzel a le-

hetőséget, hogy a kutatók tovább foglalkozzanak ezzel a témával.

Ezért veszélyes tehát, amikor a tudomány érdekek mentén kezd el tevékenykedni, és ha az eredményeire és felfedezéseire nem az emberiség közös tulajdonaként tekintünk.

Mi tehát a tudomány? Honnan tudhatjuk tehát, amikor tudományos áttörésről beszélnek, hogy valóban egy jelentőségteljes dolog történt, vagy csak egy szemfényvesztő cirkusz következő felvonását láthatjuk. Esetleg milyen tudományos áttörések születtek már meg réges-régen, melyek létezéséről különböző érdekek miatt semmilyen tudomásunk sincs.

A tudomány definíciója a következő: „A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett ismeretek összessége. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük. A tudomány eredménye egyetemes érvényű.”

Véleményem szerint ezen definíció egyik leglényegesebb eleme az ismételhetőség. Ha egy jelenséget nem tudunk tökéletesen reprodukálni, úgy hogy a rendszer minden eleme azonos állapotban legyen, mint ahogy az eredeti környezetben volt (körülmények), vagy bár a tökéletesen azonos körülmények biztosítottak ugyan, de ha a reprodukált jelenség eredménye eltérő lesz az eredeti eredményhez képest, akkor nem beszélhetünk tudományos eredményről.

Egyszerűbben fogalmazva, ha egy lehulló falevél kettőből kétszer ugyanoda esik, de százból csak ötször, nem jelenthetjük ki, hogy tudományosan igazolt, hogy a falevél mindig ugyan oda esik. (még akkor is, ha 2kettőböl kétszer így volt).

32 TUDOMÁNY De ez akkor is így van, ha a falevél mindig ugyanoda esik, mondjuk százból százszor, mert úgy állítjuk be a légáramlatokat, hogy ez történjen. Ebben az esetben nem az eredeti körülményeket reprodukáltuk, így ez a megállapítás sem lehet tudományos eredmény.

A másik lényeges része a definíciónak a „a tudomány eredménye egyetemes érvényű”.

Ez leegyszerűsítve annyit takar, ha van egy tudományos eredmény, pl. hogy ha én elengedem a labdát, akkor az a gravitáció hatására a Föld középpontja felé esik, akkor ha labdaelejtés körülményeit létre tudom hozni az univerzum egy messzi pontján, ott ugyanerre az eredményre kell jussak. És bárhol bármikor ahol a jelenséget a körülményekkel együtt reprodukálni tudom, ott ugyanerre az eredményre kell jussak.

hordoz értékeket magában. Gondoljunk például egy regényre, milyen komplex kifinomult „teljes egész” gondolati rendszert tartalmaz (pl. Gyűrűk ura trilógia) ám mégis elég merész dolog lenne a tudomány témakörébe sorolni. Középfölde földrajzi adottságai természeti törvényei, élőlényei nem igazán tartoznak a tudományos módszertannal vizsgálható jelenségek közé, de ez nem jelenti azt, hogy nem képviselnének semmilyen értéket.

Mi a különbség a „nem tudomány” és az „áltudomány” között? Ha a fenti gondolatmenet alapján egy „nem tudomány”-ként meghatározott jelenség tudományosként próbálja feltüntetni magát, eredményeit tudományos eredményekként hirdeti, akkor beszélünk áltudományról.

Persze ennek ellentételezésére jó példa a telefonkönyv is, amely bár visszaellenőrizhető egyetemes érvényű tudást tartalmaz, mégsem alkot gondolati rendszert, emiatt nem nevezhető tudománynak, de fontosságát, értéket (értékességét) nem igazán szokták megkérdőjelezni.

elméletek képviselői többségében ezt vissza is utasítják.

Ennek következtében az „áltudomány” kifejezés az esetek túlnyomó részében pejoratív értelmezésben használjuk, és az így minősített

Bár ezek azt állítások most valószínűleg az evidencia kérdéskörébe tartoznak számunkra, fontos ezekről említést tenni, mivel a későbbiekben szerepük lesz még.

Rendben. Nagyjából sikerült körülhatárolnunk, hogy mi a tudomány, és hogy mit nevezhetünk tudományos eredménynek, és lassan az is körvonalazódik bennünk ezáltal, hogy mit nem nevezhetünk annak.

Tehát a tudomány egy olyan gondolati rendszert alkot (megismerés során szerzett ismeretek összessége) melynek igazságtartalma vis�szaellenőrizhető (igazolható vagy cáfolható). Ha valami tesztelhetetlen, ellenőrizhetetlen ismeretekből áll, vagy nem alkot gondolati rendszert, az nem nevezhető tudománynak, következtetéseit nem nevezhetjük tudományos eredménynek.

Fontos tudni, hogy ha valamit ezen szempontok alapján „nem tudományként” jelölünk meg, ez nem szabad hogy értékítéletet hordozzon magában. Attól hogy valamit nem tekintünk tudományosnak, még nem jelenti azt hogy az nem

A konfliktus valószínűleg a tudomány meghatározására vezethető vissza. Régies értelemben tudománynak nevezték a megismerő tevékenységek minden formáját, ide tartozott a művészet, a világ-

33 nézeti gondolkodás, a mitológiai tanok, de még a vallási nézetek is.

Ebben az értelmezésben tudománynak neveztek minden olyan egy adott témakörben összegyűjtött tudásmennyiséget is ami rendszert alkot, de nem feltétlenül felel meg a modern tudományos elveknek. Mai fogalomhasználatunkban a tudomány ennél jóval szűkebben értelmezett. Mint tevékenység csak azokat a megismerési formákat jelenti, amelyeket meghatározott módon tudományos

Ennek következtében nem szeretném az áltudomány kifejezést pejoratív értelemben használni.

Célom inkább annak bemutatása, miként lehet, hogy a tudományos világ az olyan sokak által elfogadott gondolati rendszereket, mint pl. a grafológia, az asztrológia, a szellemidézés, az ufológia, az örökmozgó előállítására irányuló tevékenységek, fengsuj, intelligens tervezettség, stb. stb., többségében hajlamos az áltudomány jelzővel illetni, és hogy milyen (nem érzelmi) okok következtében utasítják el ezen területek követői ezt a meghatározást.

Természetesen ezen területek létjogosultságát, vagy hasznosságát, eredményeit nem ildomos megkérdőjelezni. Azonban a fenti logikai gondolatmenetet követve be kell ismerjük, hogy a modern tudományos értelmezés szempontjából általában az ismételhetőség, a visszaellenőrizhetőség, az eredeti körülmények reprodukálása, vagy az eredmény egyetemes mivolta közül valamelyik, vagy akár több is bizony sokszor megkérdőjelezhető. Emiatt a „tudományos módszertan” rendszerével általában nem vizsgálható, azonban mivel a tudomány korábbi (régies) értelmezésének következtében követői ezen okfejtés ellenére tevékenységüket mégis tudományosnak jelölik (tegyük hozzá a korábbi értelmezések tekintetében jogosan), így a tudományos világ hamar az „áltudomány” pejoratív jelzőjével látja el ezen területekt.

módszertan alapján végeznek. A tudományos módszertan meghatározása és bemutatása nem tartozik jelen cikk keretei közé, azonban a cikkíró véleménye szerint felveti a bevezetőben takart félelmek realizálódásának kockázatát.

A konfliktus mélyebb mivoltáról teljesebb képet valószínűleg a „tudományos módszertan” részletes bemutatásával kaphatnánk, melyre esetleg egy külön cikként – de a gondolatmenetet jelen cikkünk folyatatásaként kezelve – sort is keríthetünk a későbbiek folyamán. Érintőlegesen elmondható, hogy a tudományos módszertan mibenlétéről eltérő tudományfilozófiai iskolák, álláspontok léteznek. Va-

lójában mára annyi tudományfilozófiai iskola létezik ahány eredeti gondolkodó ezzel a kérdéssel egyáltalán foglalkozni kezdett. A tudományos módszerről napjainkban is intenzíven folyó tudományelméleti viták eddig lényegében a tudományfilozófia berkein belül maradtak. Legtágabb értelemben a tudományos közösség tagjának tekintik mindazon személyeket, akik tudományos kutatással foglalkoznak és annak eredményeit tudományos közleményekben publikálják.

Legtágabb értelemben tudománynak (mint produktumnak) a tudományos közösség tagjai által, tudományos módszertan alapján végzett kutatómunka során előállított és a tudományos közösség által elfogadott orgánumokban, meghatározott szabályok szerint tudományos közlemények (folyóiratcikkek, konferenciakötetek, tudományos könyvek) formájában publikált ismeretek halmazát tekinthetjük.

A tudományos módszertan elmélete címszavakban a következő: Megfigyelés és kísérletezés. A hipotézis felállítása. Perdikció (előrejelzés).

Ellenőrzés. Elméletek elfogadása.

Jelenleg nincs a tudományos elméletek elfogadásának szigorú algoritmusa. Ez idáig a tudós társadalomnak nem sikerült konszenzusos álláspontot kialakítani az elméletek elfogadásának szabályairól.

Márpedig amennyiben ez a jelenség fenn áll, az felveti a bevezetőben taglalt kérdések jogosságát.

Mi tehát a tudomány?

Honnan tudhatjuk tehát, amikor tudományos áttörésről beszélnek, hogy valóban egy jelentőségteljes dolog történt, vagy csak egy szemfényvesztő cirkusz következő felvonását láthatjuk. Esetleg milyen tudományos áttörések születtek már meg réges-régen, melyek létezéséről különböző érdekek miatt semmilyen tudomásunk sincs?

Weckermann Tamás

fotó: fdecomite

34

We are all ONE Mind EGY vagyunk

John Samuel Hagelin, amerikai részecske fizikus (a részecskefizika a fizika azon ága, amely a részecskék létezését és kölcsönhatásait tanulmányozza), az Egyesült Államokban Ph. D. diplomázott tudós, aki a Transzcendentális Meditáció Mozgalom elnöke, rengeteg kutató intézet szerves része, és az amerikai és európai nagy részecskegyorsítók kutatómérnöke. Nagy port kavarnak a tanulmányai a kutatók között, ezért gondoltuk érdemes átadni azt az információt, ami ő szeretne közölni az emberiséggel.

A fizika fejlődése az elmúlt 25 évben hozzásegített ahhoz, hogy jobban megértsük a Világegyetemünket. Sikerült ugyanis feltárni, és még mélyebb szinten tanulmányozni a természeti törvényeket, a makroszkópikustól a mikroszkópikusig, a molekuláristól az atomiig, illetve a nukleáristól a szubnukleáris szintekig. Ezek a szintek a természet működéséhez tartoznak, ami az úgynevezett elekroszegény egyesített mező, nagy egyesített mező, szuper egyesített mező, és amit felfedeztünk, az az univerzum MAG-ja, ALAP-ja.

Ez az egyedülálló egyetemes, intelligencia-mező, ami egyesíti a gravitációt, az elektromágnesességet, a fényt a rádióaktivitással, az atomenergiával, így a természet mindezen energiája, részecskéi, elektronok, protonok, neutronok, minden EGY. Ezek épp csak különböző hullámok a létezés óceánján, amit egyesített térnek vagy szuper húroknak nevezünk. (És ez ma-

tematikailag lehetetlen. (tour de force) Mi mégis valóra váltottuk Einstein álmát, - aki az életét szentelte ennek az egyesített mezőnek a felkutatására-, ami most a szuper húrelmélet vonatkozásában megvalósult. Tehát az egyesített mező elmélet a húrelméleten alapszik.

Az egyesített mező egy egyedülálló, intelligencia-mező, a létezés óceánja.

Mindent figyelembe véve, beleszámítva az összes apró részecskéjét az Univerzumnak, mind csak fodrozódások az élet óceánján. Ez a mező, ez az óceán nem anyagi, ez a mező a tudatosság mezeje.

Minden egyes különálló tudatosság, bárhol is van, csupán csak egy tudatosság, mert ez tény. Az én tudatom, a te tudatod, végtére is csak tudat.

35 Minden egyes dolog az Univerzumban, semmi más, csak tudatosság. A bolygók, állatok, emberek, mind-mind csak rezgései ennek a mindenség alapjául szolgáló egyesített szuper húr mezőnek. Tulajdonképpen mind egyesülve vagyunk legbelül, a lelkünk mélyén, és a megértés magában az elmélyülésben rejlik, de csak egyetlen egy tudat létezik. És az Te vagy, és Én, és mindenki más rajtunk kívül.

Mi egyedivé tesszük a tudatunkat az idegrendszerünk szűrőjén keresztül, viszont a tudat maga nagyon nagy belső önállósággal és függetlenséggel rendelkezik. A gondolatok, nagy értelemben véve egyetemesek, és ezt tudni, megtapasztalni: megvilágosodásnak nevezzük, és így nevezték ezt sok-sok évszázadon keresztül.

Minden ember tudományos világban nőtt fel, megszoktuk ezt a fogalmat, hogy mi egy anyagi világban élünk, egy halandó világban, és emiatt nehéz ösztönösen megértenünk, felfognunk, hogy mi egy nagyon is élő univerzumban élünk, és ez a világegyetem rendkívül tudatos.

A kvantummechanikában az elképzelést a részecskéről felváltja a hullámfüggvény ötlete. És hogy mi az a hullámfüggvény?

Szaknyelven szólva ez egy vektor a lineáris térben. Nos, mit jelent ez?

Egy vektor a lineáris térben? De miből tevődik össze? Milyen természetű anyag? A hullámfüggvény egy vektor a lineáris térben, ugyanabból az anyagból áll, mint maguk a GONDOLATOK. Mi egy gondolati világban élünk.

A kvantummechanika szerepe itt a valószínűség.

Tehát a lényeg az, hogy minél mélyebbre mész bele a természeti törvények szerkezetébe, a világ annál kevésbé tűnik anyaginak, halottnak és halandónak. Viszont egyre jobban látod azt, hogy mennyire él, mennyire tudatos az Univerzum. És akkor felfedezed, felismered a

világ alapját, az egyesített mezőt, a szuper húr mezőt, ami egyszerűen a tiszta létezés tere, a tiszta intelligencia tere.

Intelligencia, értelem, mert ez a forrása minden természeti törvénynek, minden alapvető erőnek, minden egyes részecskének. Az univerzum minden szintjét szabályozó törvénynek van egy egyesített forrása az egyesített mezőben.

Ez teszi a mezőt a legkoncentráltabb intelligencia-mezővé a természetben. Dinamikus, nem anyagi, tudatos intelligencia. Ezek az egyesített mező tulajdonságai.

Ha mégis úgy érzed, fel kell tenned a kérdést, minek a hulláma ez, mi ez a tér, ahol hullámzik? Az óceánban?

Nem. Ez egy világóceán, egy egyetemes óceán, a tiszta lehetőség óceánja, egy absztrakt lehetséges lét óceánja, amit egyesített mezőnek vagy szuper húr mezőnek nevezünk. Ez minden, amiből áll.

A részletező fizika megpróbál egy fizikai valóságot találni erre, hogy megértsék, miből áll, miből készül, vagy melyek az alapvető építőkövei az életnek, mi az alapja, …stb. És az Élet, az Univerzum egyszerűen “kifolyik” az kezeink közül, és egyre inkább absztraktabbá válik, végül eljutunk a teljes elvontság birodalmába, és ez az EGYESÍTETT MEZŐ.

Tiszta, absztrakt lehetőség, tiszta elvont létezés, tiszta elvont tudat, ami növekszik és hullámzik a rezgés által, és ezt átadja az összes részecskének, az embereknek, és mindennek, amit látunk, és érzékelünk a világban.

Beletelhet egy nemzedékbe. Igen, sajnos beletelhet néhány évtizedbe. Mostanában léteznek olyan egyszerű technikák, egyetemes, nem-szektás, tudományosan igazolt technikák, amelyekkel elérhető a megvilágosodás. Még beletelhet egy nemzedékbe, amire ezt a tudat fejlesztésére szolgáló, életmentő technikát újra tanítani kezdik.

A tiszta tudat, a tiszta tudatosság tapasztalata messze túlmutat bárki vallásán, bárki filozófiáján. Éppan�nyira tudományos, mint amennyire vallási. Elvégre ez az agyunk egy működési állapota, egy maximálisan kiterjesztett, kibővült megértés. Ez a közvetlen, egyéni tapasztalata a felfedezett egyesített mezőnek.

Ez vallási kérdés lenne? Talán, de egyben tudományos is. Voltaképpen semmi sem indokolná az oktatásból való kizárását, ellenkező esetben ugyanazokat az eredményeket kapnánk: 5% valószínűség a fejlődésre. Egy újabb háborús nemzedék, terrorizmus, emberi kegyetlenség sem tarthat már sokáig.

Viszont a lehetőség adott: egy életélmény, egy EGYSÉG-kép, elraktározódhat az emberek agyában, és megfelelően fejlődhetne tovább.

Egy tapasztalati kép már gyermekkorunk óta velünk van, annak ellenére, hogy változott a hitünk, változtak a barátaink, változott a testünk, de egyetlenegy dolog nem változik bennünk, nem torpan meg, és rendületlenül halad előre, napról napra, és ez a TUDATOSSÁGUNK, az egyéniségünk, a személyiségünk, Önmagunk, a Lelkünk! Önnön magunk, és ami ugyanaz Neked, ami Nekem, végül is, ez az egyesített mező, ami lényegében az Univerzum megalkotója. Ez a mi méltóságunk; és ha saját magunkat egy kicsit is ismernénk, illetve, hogy milyen érték is ez nekünk, sietve száguldanánk megtapasztalni a magasabb tudati szinteket. Ös�szetett egyéniségünk ama tapasztalatával nem lennénk elveszve, még a mélyalvás fázisa alatt sem.

Az igazság legmélyebb szintjét a tudomány és a filozófia védi, fedi.

Ez az EGYSÉG alapvető igazsága, és a legmélyebb szintje a valóságnak az, hogy : Te és Én EGY-ek vagyunk!

John Samuel Hagelinnal készült interjú alapján fordította és írta: Domján Helga

36 FACEBOOKRÓL Cs. I. P. Kipróbáltam. Nem hámoztam meg. A ruhát egyébként nem voltak nagyon piszkosak, sima napi használat. Színeseket mostam. Öblítőt évek óta nem használok. (mosódióval mosok). Eredmény: a ruhák puhák, színük szép. Nem fogott el semmit semmi. Most kitettem száradni a gesztenyéket, nehogy megpenészedjenek.

Cs. I. P. Én pont így csináltam, ahogy le van írva. Ez volt a legegyszerűbb leírás. Darálni...na arra nem vállalkoztam volna. És nem is kellett. Héjastól, félbevágva. Ennyi.

A mosódióhéj is barna.

M. C. A. A. próbáltam és igaz Anita Répásy: A mosódió szaponin tartalma 14%, a gesztenyéé 10%.

MOSS INGYEN GESZTENYÉVEL!

A vadgesztenye - ugyanúgy, mint a mosódió - szaponint tartalmaz, ami alkalmas ruhák és felületek tisztítására is.

5 kiló ruhához: • forralj fel fél liter vizet, kapcsold le a gázt • dobj bele 5 gesztenyét 20percre • ezután könnyen félbe tudod vágni őket • tedd bele egy zokniba és kösd le a száját • tedd a mosógépbe a ruhák közé • Az eredményt 4-5 mosáshoz használhatod Öblítésre használhatsz ecetet. Ha nagyon koszosak a ruháid, akkor a mosógép adagolójába rakhatsz egy kis nátrium-perkarbonátot!

Felmosáshoz ugyanígy járj el, csak a vizéhez - miután visszadobtad a félbevágott gesztenyéket - önts még forróvizet. Mivel fertőtlenítőt nem tartalmaz, ezért csecsemőruhák mosására nem alkalmas!

1013 tetszik

9623 megosztás

159 hozzászólás

V. J. E. Igen én már mosok gesztenyével :D és a férjem munkásruhájával kezdtem és teljesen tisztára mosta ..na persze amennyire egy olajos munkásruhát tisztára lehet :D de az illatos öblítőt még nem hagytam el :) V. J. E. én pár percre forró vízbe teszem, hogy kicsit megpuhuljon a barna héja és megpucolom, nem fogja meg a ruhákat bár a fehérekhez teszek szódabikarbonát vagy mosószódát ...mindjárt teszek fel egy képet a mosógépről, amikor benne van a gesztenye és habzik a víz is...

K. M. Én is kipróbálom, remélem, még találok gesztenyét!

I. Sz. Hát én ezt kipróbálom!!!

Zs. P. Bizony vannak, akik évek óta használják elégedetten ezt a bió mosószert. A közvetlen környezetem nagyon sokat spórol évek óta :) Nincs finomabb a vegyszermentes friss ruha illatánál, de egy csepp illóolajjal még kedved szerint variálhatsz is. Tudom, sokan csak azért mert valami ingyen van a világban, már értéktelenek is gondolják.

37 S. K. Most igazán meglepődtem!

Na, holnap megyek gesztenyét szedni!

Sz. Á. A google keresőbe ha beírod azt hogy:vadgesztenye szaponin, többek közt ezt is lehet olvasni:A szaponinok olyan glikozidos jellegű anyagok, amelyek vízzel keverve rázás hatására habot képeznek.

Felületaktív anyagok, amelyek egy vízoldékony és egy vízben nem oldódó molekulát tartalmaznak. Speciális felépítésüknek köszönhetően segítik a zsíroldékony olajok vízben való eloszlását (emulgeáló hatás). Jellemzően szaponin tartalmú gyógynövények: Édesgyökér (Glycyrrhiza glabra L.) Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.) Kankalin (Primula veris L.) Ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides L.) Aranyvessző (Solidago canadensis L.) Sz. Á. Meg ezt is: „A mosódiófa (szappanfa) latinul: /Sapindus mucorossi/ a szappanfafélék családjába tartozik. Főleg Dél – Indiában terem, ahol már évszázadok óta termesztik és használják termését mosásra. A szaponin kb. 14%-os koncentrációban és kiváló minőségben található meg a szappanfa termésének héjában. A szaponin vízzel érintkezve habzani kezd, és úgy hat, mint a szappan. A szappanfaféléknek hazánkban is élnek ismert rokonaik, például az iszalagok, a juharfák, vagy a vadgesztenye. Indiában a helyi környezetvédelmi minisztérium támogatja a szappanfa ültetvényeket jótékony hatásai miatt. A szaponin -magas fokú zsíroldó hatásának köszönhetően- eltávolítja a szennyeződéseket a ruhákból anélkül, hogy a textíliákban kárt tenne, vagy a színeket kifakítaná. A mosódió héja foszfát- és tenzidmentes! Nem tartalmaz környezetszennyező és allergén, bőrirritációt okozó anyagokat. A klasszikus mosószerek, mosóporok használata több ponton okoz környezetszennyezést.

Szintetikus alapanyagokból ké-

szülnek, az előállításukhoz energia szükséges, melléktermékei maguk is szennyezik a környezetet. A természetbe visszajutó vegyi anyagok lebomlása hosszú időt vesz igénybe.

V. A. Én régóta használom. Egy hátránya van, fehéret nem lehet vele mosni, mert bebarnul. Nekem az a tapasztalatom, hogy inkább takarításhoz kiváló, a mosáshoz jobb a mosódió.

V. B. Mi használjuk. Kiszedi a filctoll és gyurma foltokat, tiszták lesznek a ruhák, de nagy habot nem csinál mosás közben.

M. R. abszolut időszerü, abszolut bio.

Zs. P. P. Tutira kipróbálom, a mosódiót évek óta használom!

S. K. Én ki próbáltam és működik,gazdaságos és környezet kímél,ő sőt a családis szereti mert a szedése családi program is. Próbáld ki! :) I. K. Nagymamám a hajunkat néha megfőzött vadgesztenye levével mosta, sőt sötét ruhákat is. Csak sajnos pontosan nem emlékszem, hogy is csinálta. De bajunk sose volt tőle!!

A. K. Én azt a változatot is hallottam, hogy le kell reszelni (előtte a héjtól megszabadítani) és mosópor helyett használni. Már gyűjtöttünk is egy adagot, ha kipróbáltam, beszámolok.

H. D. Kipróbáltam, tényleg jó, ajánlom mindenkinek. Nekem jobb, mint a mosógolyó.

M. E.N. A gesztenyére pedig kíváncsi vagyok nagyon, remélem tényleg jobb, mint a mosógolyó.

Gy. B. Én kipróbáltam, tökéletesen mos!!!/áztatás után meghámoztam/

F. M. De jó! Eddig mosódióval mostam! Kipróbálom. Lehet sampon is készíthető belőle...

Sz. P. Érdekes, ki fogom próbálni!

T. N. A barna héját is le kell szedni. Én nem főztem mosás előtt, hanem simán megpucoltam és ledaráltam, majd mosóhálóba raktam a ruhák közé.

V. K. Kipróbáltam. A gesztenyét főztem, így könnye(bbe)n lejött a barna héja. A vízben továbbfőztem egészen puhulásig, aztán rúdmixerrel pépesítettem. Ezt szűrtem le pelenkán keresztül, és lett folyékony mosószer. A pépből a javát kiszárítom, hátha mint mosópor még működik a dolog (még nincs kész), a kisebbik részből pedig gesztenyés szappant gyártok.

Még ez sincs kész, nincs tapasztalatom, ez csak terv szinten van.

Német oldalakon lehet gesztenyés szappanreceptet találni, tehát nem én leszek a felfedező.

V. T. Múlt héten a Duna TV. Család Barát műsor ismétlésben volt egy riport ,melyben elhangzott, hogy a mosódió 14% szaponint tartalmaz ,a vadgesztenye pedig 10%. Megéri utána nézni és kipróbálni mert jóval olcsóbb mint a mosódió.

fotó: Igvhorg, Gréta

38 GRÉTA KONYHÁJA

Szeretet ünnepe a tányéron is A karácsony a SZER-etet ünnepe.

Mégis többnyire csak a stresszről, evésről és az ajándékozásról szól.

Ideális esetben megállunk egy pillanatra, körülnézünk, meglátjuk az embereket, akik egész évben ott állnak mellettünk, szívünkbe a szeretet melege költözik. De miért csak 3 napra? Mindenki ezt kérdezi, pedig a válasz közelebb van, mint gondolnánk. Elcsépelt közhely, de tényleg lehetne minden nap karácsony.

eredmény teltségérzés okozta kellemetlen közérzet, pluszkilók, bűntudat és önmarcangolás.

A szeretetet pedig nem csak mások irányba kellene áramoltatni, hanem magunk felé is. És vajon milyen energiákat, rezgéseket tud az közvetíteni, aki önmagát nem látja el kellő mennyiségű és minőségű szeretettel? Ha ezt az étkezésre, önmagunk táplálására is vonatkoztatjuk, nem szerencsés, ha tele tömöm a hasam három nap alatt két hétre is elegendő nehéz ételekkel.

A testem nem fog neki örülni. Az

Tehát az igazi szeretet önmagunk szeretete elsősorban! Még karácsonykor is. Könnyen bebizonyíthatjuk magunknak. Mikor, ha nem most, idén karácsonykor?!

Egy bizonyos szinten, „ Az vagyok amit megeszem”, a fizikai táplálék fogja alkotni testemet. Ha pedig a testem a lélek temploma, akkor igencsak meghatározza, milyen kövekből épül fel az a templom. Ha rozzant lesz és labilis, nem tudok rendeltetésének megfelelően létezni benne.

Az egyik legnagyobb ajándék lehet, ha olyan ételekkel tápláljuk önmagunkat és családtagjainkat, amely ételeknek tiszta, és magas az energiája. Ezért a szeretet ünnepén is fogyasszunk friss gyümölcsöket:

almát, banánt, narancsot, datolyát, mandarint, vagy aszalványokat, fügét, mazsolát, áfonyát, vagy szilvát, de nassolhatunk olajos magvakat, pl. mandulát, diót, mogyorót. Ételeink nagy részét alkossák éltető klorofillben, vitaminokban, ásványi anyagokban és enzimekben gazdag zöldségek, salátafélék, és gabonák. Ezen az ünnepen is emlékezzünk arra, hogy az állatok is ugyanúgy szeretnek élni, ahogyan mi. Szeressük őket, legyünk együttérzőek és könyörületesek! És akik nem tudják Halászlé és Töltött káposzta nélkül elképzelni a karácsonyt, az én karácsonyi ajándékom, két csodálatos ünnepi recept, kizárólag növényi alapanyagokból! Áldott, Békés Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

Stőhr H. Gréta

39

„Halászlé” Hozzávalók: - 3 fej hagyma apróra vágva - 4 db kápia paprika felkockázva - 3db paradicsom felkockázva - 2 gerezd fokhagyma

(ha nem tudjuk frissen beszerezni,

akkor használhatunk lecsóalapot is. ) - 2 közepes nagyságú burgonya felkockázva - kókuszolaj - víz - 1 ek pirospaprika - bors, só , - 1 ek vegamix - 5g szárított wakame alga 1. A hagymát kókuszolajon megdinszteljük. Majd a paprikából, pirospaprikából és paradicsomból lecsóalapot készítünk. Fűszerezzük. Hozzáadjuk a burgonyákat, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Sűrűvé főzzük, hagyjuk hűlni, majd összeturmixoljuk. Ha túl sűrű, felforralt vízzel hígítjuk, majd újraforraljuk.

2. A szárított algacsíkokat beáztatjuk 10-15 percre, majd főzővízével együtt összeöntjük a pürével, majd felöntjük annyi vízzel, míg „halászlé” állagot nem kapunk. 10-15 percig összefőzzük.

Forrón tálaljuk, ízlés szerint chilivel fűszerezhetjük.

40

Töltött káposzta karamellizált paradicsomszósszal

Hozzávalók: -400g szejtán (búzahús) - 350 g füstölt tofu - 1 bögre árpagyöngy (gersli) beáztatva,

többszörösen megmosva - 1 szál póré karikára vágva - 1 fej fokhagyma - 1 fej hagyma kockákra aprítva - 1-2 ek pirospaprika - vegamix - bors - majoranna - őrölt római kömény - 1 kg savanyúkáposzta legalább egyszer átmosva, különben

nagyon savanyú lesz. Tehetünk bele fele-fele

édes káposztát is.

- 1 fej édeskáposzta (torzsálja kiszedve lobogó vízben

pár percig blansírozzuk a leveleket egyenként,

majd a vastag ereket kivágjuk. Savanyú káposzta

levelekbe is tölthetjük. Előtte jól mossuk ki.

Karamellizált paradicsomszósz - 4 bögre bio paradicsompüré - 2 ek nádcukor - víz A cukrot lassú tűzön megkaramellizáljuk, majd langyos vízzel és a paradicsompürével lassan felengedjük, és pár percig kavargatva főzzük.

1. Húsdarálón ledaráljuk a tofut és a szejtánt, 1 kisebb fej tisztított fokhagymával. Hozzáadjuk a sót, borsot, vegamixet, paprikát, a majoránnát, meg a köményt. A hagymákat megfuttatjuk kókuszolajon.

2. A gerslit félig megfőzzük. Hagyjuk langyosra hűlni. Ha kihűlt belekeverjük a töltelékbe a hagymával együtt.

3- A káposztalevelek vastag erét kivágjuk, majd a belső mélyedésbe tölteléket teszünk. A torzsája felől(vastag végétől) elkezdjük feltekerni, majd két oldalán betömködjük a kimaradt részeket. Így járunk el addig, míg káposztalevelünk és töltelékünk van.

4. Egy nagy fazék alját beborítjuk édeskáposzta levelekkel. A nagyobb töltött káposztákat lerakjuk az aljára, és így tovább minden sort beborítunk egy kevés reszelt édeskáposztával, majd meglocsoljuk karamellás paradicsomszósszal. Ha elfogytak a töltött káposzták a tetejét is beborítom káposztával és ráöntöm a maradék paradicsomszószt. A végén felöntöm annyi langyos vízzel, hogy jól ellepje, hiszen duzzadni fognak a gersli miatt.

Közepes lángon addig főzzük félig fedő alatt, míg az árpagyöngy és a káposzta készre fő. Kb 1-1,5 óra. És ne feledjük. A töltött káposzta felmelegítve is jó :)

41

fotók: SergioVassio, NathanO’Nions, DeveionPhotography

42

PÁRKAPCSOLATAINK

asztrológus szemmel

„Azután így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie, alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő. Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állat, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból, és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.” (Mózes, második teremtéstörténet 18-25)

43 A Szentírás szavaiból is jól követhető, hogy az ember ősi vágya, hogy megtalálja a társát, akivel egy testnek, egy léleknek érezheti magát.

Ha segítségül hívjuk az asztrológia szimbólumrendszerét, a jobb megértés végett, akkor ezt a következőképpen jelöljük. A kör, amely a horoszkóp köre is egyben, a teljességet ábrázolja, a mindenség körét. Ha megfelezem, ez már a lélek félköre. Ha még tovább felezem, ez az anyag keresztje. Azzal, hogy a kört megfelezzük, eljutunk ahhoz a felismeréshez, hogy egy emberen belül jelenik meg a dualitás. Vagyis minden ember saját magában hordozza a kétneműségét. Az csak a tudatosságán és a másodlagos nemi jellegein múlik, valamint a neveltetésén, hogy mivel azonosítja önmagát. Amikor behúzzuk a vízszintes tengelyt (az ún. Ascendens (felkelő pont) – Descendens (lenyugvó pont) tengelyt), már megjelenik bal oldalon az Ascendens, mint a személyiség jelölője, és jobb oldalon a Descendens, mint a külvilág – szűkebb értelemben a társ – jelölője.

A 12 állatövi jel csodálatos rendszert képez, amely valójában a 4 elem, a tűz, a föld, a levegő és a víz felosztását is magában foglalja. Tizenkettőben a négy megvan háromszor, ez azt jelenti, hogy az állatövben 3 tüzes, 3 levegős, 3 földies, és 3 vizes jel létezik. A 4 alapelem meghatározza a földi életet.

Mielőtt rátérnénk az állatövi jelek részletes ismertetésére, tisztáznunk kell, hogy mind a tizenkét jel benne van mindannyiunkban, csak különböző arányokban. Egy horoszkópban a legfontosabb, hogy hol áll az Ascendens, azaz a születés pillanatában, a születési hely horizontjának ekliptikai metszéspontja.

A jel hangsúlyozása szempontjából az is nagyon fontos, hogy hol áll a Nap, hol áll a Hold, vagy esetleg egy bolygóhalmozódás.

Ha valaki tudja, hogy mi az Ascendense, akkor leginkább magáénak érezheti azokat az össze-

függéseket, amelyeket a rávonatkozó jelben megtalál.

Az idézet a Gyógyulás szelencéje c. könyvem első kötetében található. A gondolatmenetet ha tovább folytatjuk és feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy miért kör alakban ábrázoljuk a a horoszkópot - eltekintve egy-két évszázadtól amikor négyszög alakban ábrázolták a horoszkópot, az ókorban is, és napjainkban is kör alakban ábrázolják – rá kell jönnünk, hogy a kör a teljességet szimbolizálja, kivétel nélkül, minden kultúrában. Amikor a párkapcsolati elemzésbe belefog az asztrológus, elsődleges szempontja az kell, hogy legyen, hogy a párja, legyen férfi, vagy nő, és a róla alkotott belső kép már régóta ott él a lelkében. Jung az általa megfogalmazott animus – anima ellentétpárral nem kevesebbet állít, mint, hogy mindannyiunkban ott van egy ősi kép a másikról – az örök nőről, az örök férfiról – amit természetesen befolyásolnak az anyánkkal és az apánkkal kapcsolatosan megélt folyamatok, illetve a hozzánk legközelebb álló női, vagy férfi nemű rokonok életvitele, közelsége. Ez abban az esetben is igaz, ha az illetőt állami gondozásba adták és kicsi korától kezdve nevelőkhöz került, akkor rá az ellenkező nemű nevelője lesz meghatározó hatású a párválasztását illetően, illetve a saját nemi identitásában, szerepkörülményeiben az azonos nemű nevelő lesz a legnagyobb befolyással.

Ezeket a pszichológiai szabályokat ha alkalmazzuk egy horoszkóp vizsgálata, közben, az előbb említett kör ábrán a horizontális, vagy más néven vízszintes tengely kettéválasztódik a meridiánnal, vagy más néven függőleges tengellyel.

Ahogy a képet nézzük, a bal oldali tengely, amit Ascendensnek nevezünk minket képvisel és életünk folyamán leginkább ahhoz a jelhez idomulunk, alakulunk, amelyben ez az Ascendens található. A tengely jobb oldali fele, más néven Descendens (Ascendens = felkelőpont, Descendens = lenyugvó pont a születésünk pillanatának adott földrajzi hely horizontjának a látszólagos nappájával (ekliptikával) alkotott metszéspontja) képviseli számunkra a külvilágot és azon belül leginkább azokat az embereket, akik társként szóba jöhetnek az életünkben. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a társunk lenyomata már régóta bennünk él.

Ezért sosem az számít, hogy ki is a másik ember, akiben belehabarodunk, akivel együtt szeretnénk élni az életünket, hanem a bennünk élő kép róla és ebbe a képbe leszünk szerelmesek. A szerelmi csalódás az a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy az általunk kialakított kép és a valóság között óriási az eltérés.

Ettől még lehet társkapcsolatban folytatni, de a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy minden elvárásunk a bennünk élő társunk felé fogalmazódik meg, és

44 PÁRKAPCSOLAT „ezt akarjuk végrehajtatni” azzal az emberrel, aki egyébként egy vadidegen, csak éppen most sikeresen rávetítettük az animánkat, vagy az animusunkat. (Animának nevezi Jung a férfiakban élő női ősképet, animusnak a nőkben élő férfi ősképet.)

Az eddig elmondottakból következik, hogy valójában önmagunkba vagyunk szerelmesek, vagy „önmagunkból” ábrándulunk ki.

A párkapcsolati problémák minden esetben az önismeret hiányából adódnak, valamint azoknak a mintáknak az ismétléséből, amelyeket felmenőinktől tanultunk el, és sikeresen ismételjük a rossz beidegzéseket. Ha önmagunkkal képesek vagyunk együtt élni elfogadásban, szeretetben, kiegyezésben, akkor egy másik emberrel is.

Ezért idétlenség lenne bármilyen asztrológiai tanácsadáson elküldeni a páciensünket azzal a tanáccsal, hogy cserélje le a házastársát, vagy ne ezzel a lán�nyal nősüljön meg, vagy ne ahhoz a férfihoz menjen férjhez. Ennek ugyanis semmi értelme.

Amikor nem jövünk ki egy másik emberrel, akkor a legegyszerűbb őt leválasztani, de azokat a feszültségeket, azokat a problémákat, amelyeket nem oldottunk meg, azokat továbbra is ott tartjuk talonban és a következő választásunknál ismét ugyanolyan embert fogunk kiválasztani, akivel előbbutóbb ugyanazok a gondok fognak jelentkezni, és kísértetiesen hasonló cipőben érezzük magunkat. Kicsit magasztosabban fogalmazva őseink régi beidegzését, elrontott kapcsolati viszonyait ismételjük újból és újból, hiszen zsigerileg ott vannak bennünk és majdhogynem azt mondhatjuk: „nekünk kellene megváltani az egész rokonságot, nekünk kellene bölccsé válni, hogy

mintegy úrrá legyünk évszázados családi beidegződéseken, problémákon”. Egy korrekt asztrológus az egyénben rejlő gondok, ellentmondások gyökerét látja, és erre hívja fel a figyelmet. A társkapcsolat ugyanis nem süllyeszthető le a fogyasztói társadalom szintjére: „nem tetszik már Kati vagy Gyuri, nem úgy viselkedik, ahogy szeretném, lecserélem, mint ahogy

az elromlott porszívómat is lecseréltem a múlt héten”. Még a lecserélt porszívó is rövid időn belül elromlik, ha hadilábon állunk a porszívózással. Asztrológiai szemlélettel fogalmazva, ha valakinek Mérlegben van az Ascendense, abból következik, hogy a szemben lévő jelben – a Kosban – van a Descendens. A Kost az asztrológia a Mars bolygóhoz sorolja, amit a harc, háború, agres�szió bolygója, de természetesen a férfiasság bolygója is. Ha az adott hölgy horoszkópjában a Mérleg a felkelő jel – az Ascendense – akkor a Kosban lévő Descendenséből az következik, hogy csak olyan férfiakra indul be, akik férfiasak, energikusak Addig a hölgynek tetszik is a dolog, míg a férfiak temperamentumában, küllemében, önmaga

irányában nem tapasztal romboló szándékot, de abban a pillanatban, ha a férfi agresszívvá válik, az ös�szetartozó fogalmakat szét akarja választani. A férfiasságot lehasítja az agresszióról, vagy fordítva és arra vágyik, hogy a férfi legyen harmonikus, nyugodt, békeszerető és az indulatosságot azt hagyja kívül az ajtón. Ha ezt egy férfi tényleg így meg tudná csinálni, akkor a Mérleg Ascendensű nő már ki is ábrándulna belőle. Ugyanis a horoszkópunkban az Ascendensünk tükre a Descendensünk jele. Miután a kör ábrán a baloldali résszel azonosulunk, a jobboldali részt – a Descendens felőli oldalt – külvilágnak tekintjük. Ez azt jelenti önismereti szempontból, hogy az ehhez tartozó értelmezéseket, analógiákat magunkból kiutasítjuk, szelíden fogalmazva nem szeretjük, erőteljesebben meghatározva: hadilábon állunk velük. Az előbbi példánk esetében egy Mérleg Ascendensű ember a szelídségnek, a nyugalomnak, a harmóniának a mintaképe. Ezzel azonosul és száműzni akar mindent, ami a Mars bolygó alá tartozik. Elsődlegesen az agressziót. Feltételezem, hogy mindenki találkozott már a jin és a jang taoista ábrázolásával.

A világban minden jelen van. Semmit nem lehet száműzni, elfojtani, mert minden előtör, minden megjelenik, ismételten a létbe kívánkozik. Ha az agressziót száműzni akarjuk, az agresszió meg fog jelenni a külvilág felől. Ha önmagunkban nem kívánjuk elismerni az agres�sziót, akkor be fog köszönni az ajtón, szemben fog jönni az utcán, vagy súlyosabb esetben, frontális karambolként az országúton. Ezzel azt akarom mondani, hogy az ilyen típusú békére vágyó ember lesz az első, akibe belekötnek. Aki nem érti, hogy miért kapott tényleges, vagy átvitt értelmű pofont az élettől. Aki súlyos esetben a saját agressziójával nem tud mit kezde-

45 ni, számíthat arra, hogy valamilyen elváltozásban, autoimmun betegségben, esetleg rákban élheti meg.

Ezekben az esetekben szó szerint önmaga ellen fordul. Ez azért történik, mert amit nem kívánunk megélni, azt a tudattalanunkba hárítjuk és ezért a tudattalan kerülő úton értesít minket arról, hogy mit folytunk el, mivel nem akarunk szembesülni, ill. mit kellene ismét

ig fajul, hogy kifejezetten a nők szempontjából egyre nehezebb helyzetet teremt. Nem mindegy, hogy egy nő hogy néz ki, mennyire divatos, van-e rajta zsírfelesleg, súlyfelesleg, ránc, hogyan öltözködik, hogyan festi magát. Nem véletlen, hogy a legújabb statisztikák alapján a nők 95%-a nem érzi jól magát a bőrében. (Férfiaknál ez az érték 80%.) Mindkét számérték

Távol-Keleten, különösen Indiában a házasságok az égben köttetnek. A szülők elmennek az asztrológushoz és tanácsot kérnek, hogy ki lenne jó az ő fiukhoz, lányukhoz társnak. Mit válaszol egy indiai asztrológus, nem tudom, sosem jártam még Idiában.

Mint közel negyven éve a pályán mozgó asztrológus úgy gondolom, hogy az asztrológiának s ezen keresztül asztrológusnak nem az a fel-

integrálni (beépíteni) magunkba, abból, amit száműztünk, amit nem akarunk elfogadni saját tulajdonságunkként. E mögött elsősorban a neveltetésünk áll, szüleink felfogása szerint megtanultuk, hogy a világban mit kell jónak és mit kell rossznak tekintenünk.

elgondolkodtató. Feltehetjük azt a költői kérdést: kinek, vagy kiknek az érdeke, hogy ne legyünk elégedettek önmagunkkal, hogy ne szeressük kellőképpen magunkat, hogy állandóan féljünk, szorongjunk attól, hogy valami nem elégséges, hogy mi nem vagyunk elégségesek. Ez a félelem ugyanis állandóan arra sarkall, hogy ne nyugodjunk meg, hogy változtassunk, szerezzük meg azokat az „értékeket”, társadalmi státuszokat, melyek ideig-óráig betöltik a látszatbiztonság lehetőségét, hogy azután újabb kalandra induljunk és megint igyekezzünk pótolni azt ami hiányzik, úgy anyagi, mint lelki téren. Az eddig elmondottakat tekintsük nyugati társadalmi látleletnek.

adata, hogy eltanácsoljon egymástól embereket, vagy rábeszéljen egymásra párokat, hanem megmutassa kettejük közös pozitív nevezőit, illetve rámutasson a legtöbb feszültség forrására. Amikor szerelmesek vagyunk, akkor tükör által homályosan látunk. Hogy egész precízen fogalmazzak, csak bizonyos dolgokat akarunk látni, illetve észrevenni és a számunkra kedvezőtlen, nem tetsző viselkedést szó szerint észre sem vesszük. Ebben az időben „erre esik a vakfoltunk”.

Onnan kell kiindulnunk, hogy mit tekintünk értéknek az életben. A legegyszerűbb válasz az, hogy azt tekintjük értéknek, amire megtanítottak a szüleink, esetleg későbbi időszakban nevelőink, tanáraink.

Manapság a fogyasztói társadalomban a médián keresztül próbálják befolyásolni a tudatunkat azok a reklámok melyek a fogyasztásra próbálnak ösztönözni, és kevésbé tájékoztatni. Ez utóbbi már odá-

Nem véletlen az ismert mondás: „A szerelem vak.” Legelőször is szeretnék eloszlatni egy rendkívül súlyos félreértést. A házastársunknak nem az a dolga, hogy minket boldoggá tegyen.

46 PÁRKAPCSOLAT

A boldogság egy belső élmény, átélésen alapul, s ezáltal mélységesen intim. Ebből következik, hogy senki sem tud minket boldoggá tenni, csak mi, saját magunkat.

Az, hogy valaki számunkra kedvezően viselkedik, örömet okoz, „hasznunkra van”, elég gyakori az életben. Mégsem vagyunk ettől boldogok. Miért is nem? Hiszen lehetnénk! Hiszen ha kinyitjuk a szemünket és reggel csodálatos napsütésre ébredünk, már attól is eltölthetne a boldogság. Ha finom reggelivel ajándékozzuk meg magunkat, vagy ajándékoznak meg mások, attól is eltölthetne a boldogság, vagy ha utazunk egy közlekedési eszközön és valaki ránk mosolyog, viszonyozhatjuk és már ez is boldoggá tehet minket. Ha beleharapunk egy mosolygós almába, vagy körtébe élvezve annak zamatát ez is boldoggá tehet minket. Csak rajtunk múlik, hogy mitől, és mire leszünk boldogok. Pár évvel ezelőtt vetítettek egy csodálatos filmet a mozikban. Az volt a címe: Angyalok városa. Ott az egyik angyal gyönyörködve a piacon a körtékben azt mondta, hogy többek között azért akar ember lenni, hogy megkóstolhassa, hogy milyen a körte íze. Minden jó, ha elfogadjuk és minden rossz, ha annak éljük meg. Maurice Matterlinck, ismert meseíró és filozófus a Bölcsesség és végzet c. könyvében

fogalmazza meg: „Nem az a lényeges, hogy milyen események érnek minket, hanem hogy hogyan éljük meg azokat.” Ismét előtérbe kerül az önismeretünk fontossága. Az ezoterikus hagyományok szerint a létbe mi akarunk leszületni. Élvezzük! Még a fájdalmas dolgokat is felfoghatjuk számunkra pozitív tanító eszközként. Nem beszélve az emberségünk egyik legfontosabb tulajdonságáról, hogy együtt érezhetünk a világ összes szenvedő emberével, állatával.

Az elmúlt években a magyar mozikban vetítettek egy csodálatos filmet. A címe: Ha eljön Joe Black.

Pazar szereposztásban, közel három óra hosszúságú elképesztően megszerkesztett filmet láthattunk.

A történet nagyjából arról szól, hogy egy ember 65 éves korára számot vet az életével, találkozik a megszemélyesített halállal, aki azt mondja neki, hogy mivel olyan jó ember volt, felkészülhet a halálára, lerendezheti az életét, és addig amíg ez megtörténik addig ő körülnéz a Földön. Nem kívánom teljes hosszúságában elmesélni a filmet, hátha van kedve a Kedves Olvasónak megnézni, egy részletet azonban mindenképpen szeretnék kiragadni. Teszem ezt azért, mert az idős rákos néger asszony szájából elhangzó mondatok az élet Ars Poetica-jaként is megfogalmazha-

tók. A halál, akit Brad Pitt játszik a filmben, beleszeret a főszereplő Anthony Hopkins lányába és bemegy a kórházba meglátogatni.

Ott fekszik egy idős rákos néger asszony, aki tört angolsággal beszél. Észreveszi, hogy Brad Pitt azaz a halál szerelmes. Ő tudja, hogy Brad Pittnek mi az eredeti szerepe, s ezért azt mondja neki: - Mint, aki jön szigetre vakációra, a napon nem megégni, csak barnulni, aludni, de nem csípni a szúnyog, de igazából ez megtörténik, ha sokáig marad. Inkább a szép képet vinni haza, ami most a fejedben van. Nem lenni bolond. Mi is egyedül lenni itt. Ha szerencse van, talán elvinni magunkkal néhány szép képet.

- És van elég szép képed? – kérdezi Brad Pitt. (Joe Black) -Van… - válaszolja az idős asszony és lehunyja szemét. Látni rajta, ahogy kisimulnak a vonásai és boldogan tér örök nyugalomra.

Talán mindannyiunknak jobban oda kell figyelni arra, hogy legyenek szép élményeink, képeink. Talán egy párkapcsolatban is ezen van a fő hangsúly, hogy figyeljünk egymásra és a közös élményeinkre, képeinkre, s akkor talán végre boldognak érezzük magunkat.

Szeretettel, Kalo Jenő

47

48

ÖKOKÖR Úgy érzed, szeretnél tenni valamit a környezetvédelem érdekében, de nem tudod mi is tehetnél?

Szeretnéd zöldíteni a háztartásod, de nincs ötleted, hogyan kezdj hozzá? Már próbáltad megvál-

fotó: RomanaCorreale

toztatni a pazarló szokásaidat, de idővel eltűnt a lelkesedésed és visszatértél a hulladékhegyeket növelők csoportjába? Városi vagy még is szeretnél a természettel nagyobb összhangban élni? Ne félj!

Nem vagy egyedül, az ÖkoKörök érted jöttek létre!

49 A nemzetközi EcoTeams egy lassan húsz éve indult kezdeményezés, ami mára kéttucatnyi országot bejárt és kétmillió embert sarkallt arra, hogy tudatosan vezesse háztartását, és változtasson a berögződött környezetet és pénztárcát terhelő szokásaikon. Jó társaságban, csoportban, mert úgy könnyebb, lépésről lépésre, mert úgy egyszerűbben megvalósítható az átmenet. A program hazai adaptációját, az ÖkoKöröket a Tudatos Vásárlók Egyesületének köszönhetjük. A TVE által létrejött kezdeményezés keretein belül 2010 - 2011 között megközelítőleg 250 háztartás bevonásával tesztelték le és dolgozták ki a nemzetközi szinten legjobb gyakorlatként számon tartott viselkedésváltoztatási programot.

A megalakult csoportok munkáját minden esetben csoportvezetők fogják össze, akik sok esetben maguk is laikusok, mint a munkacsoport többi tagja. Feladatuk még is fontos, és elengedhetetlen. Ők tartják egyben a csoportot, szervezik meg a találkozók helyszíneit, koordinálják a megfelelő tempójú feldolgozását a témaköröknek. Egy előzetes tréningen megismerkednek a témakörökkel, melyet egy munkafüzet segítségével együtt vesznek át a csoport tagjaival. Sem a vezetőknek, sem a munkafüzetnek nem dolga, hogy megmondják ezt vagy azt kell tenni. Abban segítenek, hogy a csoportok megtalálják, mi az amit lehet, mi az, amire a csoporttagok képesek a környezetbarátabb életmód kialakításában, mindenki saját életvitelének és körülményeinek a figyelembe vételével.

Az 5-12 fős csoport tagjai kéthetente 1 vagy 2 előre egyeztetett alkalommal gyűlnek össze, és 6 témát beszélnek át, melyek között szerepelnek az élelmiszerek, a hulladék vagy az energia témakörei. A témákhoz vállalható feladatok tartoznak, melyek segítenek változtatni szokásainkon. A szokásokon való változtatás eredménye pedig a hozzájuk tartozó mérések segít-

ségével azonnal kimutatható. Az otthonunk átvilágításával induló munka a víz-áram-gázhasználati szokásainkat méri fel, és górcső alá veszi családunk hulladéktermelő képességét is. Hétről-hétre apró vállalásokkal alakítja át szokásainkat, így tud a néhány hónapos csapatmunka segítségével drasztikusan csökkenni a kukában landoló hulladék, a csapon feleslegesen elfolyt víz vagy elhasznált villamos energia mennyisége.

tagjaként senki nem érzi már sem magát, sem próbálkozásait feleslegesnek, és a környezetvédelem magánügy helyett közösségi üg�gyé válik.

Az ÖkoKörök módszer viselkedésváltoztatással kapcsolatos hatékonyságát korábban kutatók is vizsgálták. Többek között arra a következtetésre jutottak, hogy az ÖkoKörök tagjai a körök „hivatalos” megszűnése után is megtartják a

Az ÖkoKörök 10 alapelve 1. A kreativitás hajt minket, és nem a félelem.

2. Megoldásokat keresünk, nem kifogásokat.

3. Azzal hozzuk ki másokból a legjobb ötleteket, hogy megosztjuk velük a sajátjainkat; így adunk lehetőséget a közös tanulásra.

4. Arra építünk, ami működik - ami esetleg nem, azzal nem foglalkozunk.

5. Örülni akarunk, nem szenvedni. Nem szívességet teszünk a Földnek, hanem örülünk, hogy együttműködhetünk vele.

6. A közös nevezőt keressük egymásban: nem elhatárolódunk másoktól, hanem közösen oldjuk meg a közösen létrehozott problémákat.

7. A saját szükségleteink szerint cselekszünk.

8. A személyes és globális perspektívát egyaránt érvényesítjük (is-is és nem vagy-vagy alapon): ekkor válik kölcsönösen előnyössé az, amit csinálunk.

9. Kihasználjuk a megszokások erejét, és új rutinokat hozunk létre a magunk számára.

10. Együttműködünk egymással.

Az ÖkoKörök sikerének kulcsa, hogy a hagyományos környezetvédelmi témájú kampányokkal ellentétben a tájékoztatás és információátadás csak a program egy kis része. A hangsúly a tapasztaláson van, aminek azonnali eredménye és mérhetősége van. Nem egy követendő feladatsort ad az emberek kezébe, hanem a közösség erejét. A résztvevők az emberi kapcsolatok erejét kihasználva formálják egymást, osszák meg tapasztalataikat folyamatos figyelmet szentelve a motivációnak, a visszajelzésnek és a megerősítésnek. Egy-egy ÖkoKör

kialakított környezettudatos szokásokat, sőt, környezeti hatásukat többen később tovább csökkentik.

Ami pedig talán még ettől is fontosabb, hogy a közösségek sokszor intenzíven működnek tovább együtt közös programokon, egymás segítésén keresztül. Nem csak vastagabb pénztárcát, környezettudatosabb életet hanem sok jó élményt és hozzánk hasonlóan gondolkodók barátságát nyerhetjük. http://tudatosvasarlo.hu/okokorok W.A.

50 SZOLGÁLTATÓK egészségvédő, prevenciós jellegű módszer, amely az izomtesztelést, mint visszacsatolást használja és ezáltal helyreállítja a test energetikai egyensúlyát, beindítja a test öngyógyító mechanizmusát. Célja a kliens jelenbeli és múltbéli problémáinak, stresszeinek feloldása. A kineziológia speciális korrekciókat használ, ezen problémák által létrehozott blokkok feloldására.

Kőszegi Zsuzsanna Hagyományos orvoslástól eltérő módszerekkel foglalkozom, mint a kineziológia One Brain ága és Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia, magzatkori stresszoldás, a hozzá szorosan kapcsolódó Bach-virágterápia, Önismereti Foglalkozások, melyek segítségével fenntartható vagy visszaállítható test és lélek harmóniája. A kineziológia olyan alternatív, holisztikus jellegű, képesség-, készség- és személyiségfejlesztő

A Bach-virágterápia a mindennapi élet érzelmi kihívásaiban segít 38 féle tipikus negatív érzelem megkülönböztetésével, melyet 7 csoportba sorol, amik tartós jelenléte megbetegítő hatású. Ezek az állapotok blokkolják a szellem és a lélek kapcsolatát, megakadályozzák az energia áramlását. A blokkok oldására a gyógyító virágok energiáira van szükség. A katalizátorként működő Bach-virágeszencia ismét helyreállítja a lélek és személyiség közti blokkolt kapcsolatot. A személyiség megleli a kivezető utat a zűrzavarból és a behatároltságból, visszajut az erényekhez, melyek ott, akkor, esélyt kaptam, hogy felhagyva a családi mintákkal, feloldva blokkokat, a saját életemet kezdjem élni.

Az első családállításon egyáltalán nem értettem, mi történik, hisz oly hihetetlen volt szembesülni a valósággal. Szembe nézni önmagammal, ránézni a néha kiábrándító helyzetre, feltárni lelkem igazi fájdalmát és örömét. De elkezdett működni.

Szabó Szilvia „Ha boldog akarsz lenni, nincs más esélyed”- hangzott a mondat egy segítőmtől, majd kezembe nyomott egy cetlit, melyen egy név és telefonszám szerepelt. Két hét sem telt el, s én már ott ültem életem első családállító csoportjában.

Járjuk az utunkat, néha kisodródva pályánkról, hol visszatalálva mezsgyénkre. Életem azon szakaszában

Azt vallom, hogy óriási bátorság kell ahhoz, hogy az ember ki merje nyitni a tudatalatti rejtett bugyrait és felszínre hozza annak tartalmát.

Mérhetetlen örömmel tölt el, hogy számtalan bátor ember van még rajtam kívül, aki óriási hittel és bizalommal bevállalja, hogy a saját helyén szeretne élni.

Annyira megérintett a családállítás technikája, mely Bert Hellinger nevéhez fűződik, hogy fél év elteltével már rendszerszemléletű

értelmet adnak életünknek, és harmóniával ajándékoznak meg.

Magzatkori stresszoldás finom érintéssel masszírozzák a talp él vonalát, amin az úgynevezett idősín található, így aktivizálják a hozzá köthető emléket. A kezelés során mintegy átíródik az emléksor, a fájdalmas „diaképek” átalakulnak érzelmileg semleges képekké. Kezelés után javul az iskolai teljesítmény a fogamzó képesség, a gyermek kihordásának esélye és születése, valamint sok magzati korra visszavezethető probléma oldható ezzel a módszerrel. A fenti módszerek szinte minden esetben alkalmazhatóak, hiszen minden probléma mögött általában valamilyen lelki ok áll. Az egyéni kezeléseken kívül, az alábbi tanfolyamok elvégzésére van lehetőség: kineziológia One Brain ága, valamint a Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia. telefon: 06/70 607-17-15 email: naturterapia@hotmail.com web: www.naturterapia.hu sorsmodell ismereteket tanulva vágtam neki életem mostani szakaszának. Jelenleg személyiség és családállító csoportokat vezetek, támogatom a hozzám fordulókat egyéni beszélgetéssel.

Ezen módszer engem hozzá segített, hogy jól legyen benne a világban.

A szeretet rendjei, mint alaptörvények mentén segítem személyes fejlődésedet. A családállítás megmutatja, hogy miként lehet szeretetteljes kapcsolatokban élni, elfogadni a törvényszerűségeket, megbocsátani megbocsáthatatlannak vélt tetteket, kapcsolódni kitagadott családtagokkal vagy egyszerűen meglátni önmagunkat.

Engedni és befogadni… Én igent mondtam az életre, megadtam magamnak az esélyt. email: lelekhangja@gmail.com telefon: 06/70-317-3142

51

52

JÓZSI BÁCSI fotók: CarbonNYC

világképe

53 Kérdések és pofonok Az élet maga a csoda. Egyenesen a legnagyobb stenk. Erre sokszor magam sem jövök rá. Hajlamos vagyok elveszni az olyan apróságokban aminek az égvilágon semmi jelentősége nincs. Ezt legfőképpen akkor érzem, amikor a világegyetemről, a naprendszerünkről vagy bármely, az asztrológiához kapcsolódó témáról olvasok könyvet, újságcikket vagy látok egy dokumentumfilmet. Hogy mennyire kicsik vagyunk és ennek ellenére mennyire felnagyítunk picinyke dolgokat.

Ezzel szerintem sokan így vagyunk.

De miért van ez? Vagy miért van az, hogy az ember foggal-körömmel akarja a boldogságot? Mitől is lesz az ember boldogabb? Egyáltalán ki találta ki ezt az egészet? Miért van az, hogy valakinek megadatik, hogy kiegyensúlyozottan éli az életét mások meg csak várnak a “csodára”? Ez egy elég összetett kérdés, aminek a megválaszolása nekem sem fog menni, de azért leírom a saját verziómat. Ezt persze már előttem nagyon sokan megtették, pl. a Dalai Lámának vannak hihetetlenül bölcs gondolatai, de az általa leírtak is egy bizonyos területen kiegészítésre szorulnak véleményem szerint.

A boldogság mint cél A boldogság keresése tudományos és megmagyarázható módon szerintem nem nyúlik vissza nagyon messzire. Akkor kezdődött, amikor a világ elkezdett szemmel láthatólag is egyre modernebbé válni. Amikor a technikai fejlődés által lehetővé váltak olyan dolgok, amelyekről az emberek korábban álmodni sem mertek igazán. Ilyen messziről elindulva persze baromi sok időbe telne eljutni napjainkig, ezért ezzel nem is untatok senkit.

Mindenesetre amióta az ember szeme igazán kinyílt a világ felé, megjelentek azok a vágyak, melyek már nem az emberi szeretetre és együttérzésre épülnek, hanem egyéb materiális dolgok megszerzésére. Ebben persze én sem vagyok kivétel, hiszen elég sokat költöttem én is tárgyakra, amelyek az

életemet semmivel sem tették jobbá, csak pillanatnyi örömforrásként szolgáltak. Dehát a tárgyak vannak az emberért és nem fordítva. Ezzel nincs is semmi baj. Én a baj forrását abban látom, hogy az egyensúly kezd felborulni. Az anyagi haszonszerzés érdekében olyan emberi értékekről mondanak le ma már sokan, mint a tisztesség, őszinteség, becsület, igaz szó. Tudom, hogy ez most ijesztően komolyan hangzik egy 28 éves ember billentyűjéből, de engem ez állatira idegesít. Hogy nap mint nap találkozom csalódott emberekkel, akik váltig állítják, hogy ők már senkinek soha többé nem fognak hinni és senkiben soha többé nem fognak bízni és hogy az egyetlen út a csalás, hazugság hogy megvédjék magukat. Hogy a fenébe mondhat ilyet egy 20 éves ember például??? Pedig mond, és a baj, hogy ezt így is érzi. S mivel az ember egy makacs lény, ez hosszútávon sokszor már nem is változik, csak maximum átalakul valamelyest. És ez nagyon szomorú.

osztályozni, s ez egyre edzettebbé tesz bennünket. Ez az edzettség sokszor további egoizmust eredményez, s a velünk született altruizmus képességét teljesen kiszorítja.

Az összes kudarc közül a legjobban mindeképpen az fáj, ha emberekben kell csalódnod. Ezzel szerintem minden jóérzésű ember így van. Általában ezek azok a meghatározó rossz élmények melyekből leginkább táplálkozunk, hogy kialakítsunk egy olyan világot saját magunk számára, melyben a fájdalom ritkán előforduló jelenség. Van ilyen? Szerintem van. Olyan világ, amiben nincs fájdalom nem létezik, de ez jobb is mert a jót igazán csak a rossz fényében tudjuk objektíven és szubjektíven is megítélni, értékelni. Egy nagyon kedves ismerősöm egyszer azt mondta, hogy az ő életét egy bizonyos hármasság irányítja. Nagyon tetszett nekem ez az filozófia, ezért megosztom veletek ezt a gondolatsort:

1. “Adj erőt Uram, hogy elviseljem azt,

amin nem tudok változtatni” 2. “Adj türelmet Uram, hogy változtassak azon,

amin lehet változatni” 3. “És végül adj bölcsességet,

hogy meg tudjam különböztetni a kettõt.” Öröm és kudarc mint egymás kiegészítői Nem mondhatnám, hogy az én életem egy Verne regény fordulataival vetekszik, de azért már velem is történt egy s más. Sok öröm és számos kudarc is. Az örömöt mint mindenki más hajlamos vagyok én is természetesnek venni, szerintem kicsit hibásan. Dehát önzők vagyunk mint állat, szóval miért ne vennénk természetesnek, ugye?

(Megbecsülni Ivikém, megbecsülni!!! :) A kudarc mögött viszont mindig keresni akarjuk az okokat. A legtöbben nem magukat hibáztatják, hanem valaki mást, mert magaddal elszámolni a legnehezebb általában. Aztán a sok-sok kudarc árán egy idő után megtanulunk

Jó, nem? Aki ebben a szellemben képes létezni, az szerencsés nagyon. Ehhez viszont az kell, hogy felismerjük a lényegtelen és a lényeges dolgokat az életben. Ez pedig tanulás, tapasztalás és nagyon nagy százalékban szeretet kérdése.

A félresikerült világkép A világ egyre rosszabb felállást mutat. Ezt nagyon sokan látjuk de nem tudunk rajta változtatni, ezért bedugjuk a fejünket a homokba.

(Furi szó a struccpolitika, mert én még se képen se filmen nem láttam struccot fejével a homokban.

Na mindegy.) Az ember mindig hajlamosabb volt saját érdekeit nézni, mások életét kritizálni. De azt nagyon. Egyfolytában azzal

54 JÓZSI BÁCSI VILÁGKÉPE

vagyunk elfoglalva, hogy mije van a másiknak, ami nekünk nincs. És keményen dolgozunk azon, hogy az a valami nekünk is meglegyen, aztán ha már megvan, rájövünk, hogy így sem jobb. Erre persze lehet azt mondani, hogy ha ez másként lenne, a világ nem fejlődne olyan rohamosan, mint amennyire azt teszi. Ugyanis az ember újabb és újabb vágyai generálják a fejlődést. Ezzel tehát nincs is baj, hanem az egyensúllyal van baj, ahogy már írtam korábban. Hajszoljuk az élvezeteket, közben meg olyan lelkileg sivár életet élnek sokan, hogy a Góbi sivatag növényvilága ahhoz képest trópusi dzsungel.

A pénz, mint a szükséges rossz Na, ez a egyik leggyakrabban vitatott tényező a boldogság kérdésének felmerülésekor, ezért ezzel kezdem a sort. Számomra furcsa kettősség határozza meg a pénzhez való viszonyulásomat. Ez olyan mint a tyúk meg a tojás esete. Vagyis meghatározó dolog-e a pénz a boldogsághoz, vagy az ember igazán akkor tudja a pénzhez kapcsolt boldogságát tisztán látni, ha már alapvetően pozitívan

fogja fel létezését anyagiak nélkül is, vagyis tiszta lélekkel él. Sokan ez utóbbit tartják, s leggyakrabban a 3. világ fejletlen országaiban élő emberekkel példáloznak, akik legtöbben a templom egerének a szegénységével versenyeznek, mégis boldogok, mert az ami az övék, azt senki nem veheti el. Ezek pedig azok a dolgok, melyek a szeretetre alapulnak. ők viszont alulfejlett környezetüknél fogva nem is tudnak olyan materiális dolgok létezéséről, melyekre egyáltalán vágyakozhatnának. Marad tehát az ami az övék és abból próbálják a legtöbbet kihozni. A modern nyugati civilizációban élő ember ezzel szemben a szeretet meglétét attributumnak veszi, az ehhez fűződő őszinte közeledés viszont sokkal jobban megkérdőjelezhető.

Pontosan a pénz megléte miatt. Én mindenképpen úgy látom, hogy a modern ember életében előbb jön a pénz megszerzése, ami semmiképpen nem jó, viszont nagyon nehezen kerülhető ki. Az ember mindig többet akar annál mint ami van. Ha nincs pénz, csak korlátokat látunk és megszorításokat. Ha minden más stimmel, féktelen vá-

gyakozásunk mégis újabb és újabb tárgyat talál. Mivel a 3. világ országaival szemben a mi életünkben folyamatosan megjelennek olyan matériák, melyek életünket teljesebbé vagy könnyebbé tehetik, ezért nehéz is az embernek a fülét farkát behúzni, szemét becsukni és azt mondani, hogy neki a matériák teljesen indifferensek. Az aki a modern világban a pénz lényegtelenségéről beszél az vagy 1. gazdag és rájött hogy belül van a baj, 2. teljes kilátástalanság vett rajta erőt. Hogy miként juthatunk el arra az anyagi szintre, ahol már nem gombóccal a hasunkban fekszünk, ebben nem tudok senkinek sem tanácsot adni.

Abban viszont igen, hogy mindenképpen tanuljuk meg értékelni azt a szintet, amit már elértünk. “Ennél lehetnék rosszabb helyzetben is…” , erre kell gondolni. S ha sokan úgy gondolják, hogy ezt pozítívabban felfogva ennek az ellenkezőjét kellene állítani (vagyis hogy lehetnénk jobb helyzetben is), akkor vegyük azt figyelembe, hogy azzal megint csak elégedetlenségünknek adunk hangot, ami negatív érzelmeket és hozzáállást generál. Recept tehát nincs a pénzzel kapcsolatos boldogsággal kapcsolatban, talán csak annyi, hogy megtanuljuk mi az, ami már elég, hol van az a határ, amihez ha elértünk, akkor ne akarjunk mindenáron többet, mert ami mindenképpen kell, az már meg van.

A karrier kérdése Nemrég az egyik cimborám megkérdezte tőlem, hogy nem zavar-e az, hogy belőlem még 28 éves koromra sem lett az égvilágon SENKI. Mert ez tényleg így van. És az volt a válaszom, hogy egyáltalán nem zavar. Mit is jelent az hogy valaki lettél, gondolkodtam el a kérdésen…

Az, hogy előrevitted a világot valaminek a felfedezésével? Hogy olyat tettél le “az asztalra” amivel mások elismerését kivívtad? Vagy híres embernek kell ahhoz lenni, hogy valaki úgy érezze, befutott??? Én nem tudom. Nagyszerű dolog ha valaki tehetsége és kitartó munkája révén olyat hoz létre, amivel má-

55 soknak tud valami adni. A személyes ismeretségi körömben is van 1-2 velem egykorú olyan ember, akit mára már az egész ország ismer és őket – valamint mindazokat akik tudással jutottak el arra a szintre ami az ismertségüket és/vagy elismertségüket eredményezte – őszintén tisztelem és becsülöm. … és annak ellenére hogy nekem ez még nem sikerült örömmel vállalom azt, aki vagyok, s nem érzem, hogy máshogy kellett volna az életemet csinálnom, más célokkal felépíteni. Ha el tudod fogadni azt az embert, aki vagy, az első lépést megtetted a boldogság felé.

A kritika Pontosan abból fakadóan, hogy az ember akarva akaratlanul másokhoz viszonyít, állandó értékelést folytat. Értékeli a másikat és értékeli saját magát. Ez eddig oké. Az értékelés viszont napjainkban egyre inkább átcsap negatívba, vagyis másokkal kapcsolatban egyre gyakoribb a leszólás, a negatív kritizálás. Ez abból fakad véleményem szerint, hogy személyíségünk fejlődése során kialakul mindenkiben a szubjektív értékítélet, s meglehetősen intoleráns világunk arra nevel bennünket, hogy nemtetszésünknek nyugodtan adjunk hangot. Ennek a folyamatnak a vége pedig a féktelen egoizmus.

Azt fogadjuk csak el, ami szerintünk jó és nem mérlegeljük mások döntésének a jogosságát, vagy egyáltalán az okát. Zenész ember lévén rengetegszer előkerült az életemben az, hogy mások az alapján ítéltek meg engem, hogy én milyen zenét hallgatok. (Nyálas, gáz, raj, menő, hippy, funk, stenk, stb.) . A zenének nem az a célja pl., hogy nyugalmat adjon a léleknek?

Most azért hallgatsz valamit, mert az olyan menő dolog olyat hallgatni, vagy azért mert úgy érzed, hogy belül megszületett egy egyensúly?

Egyáltalán mi az, hogy jó és mi az, hogy szép? (Erre Platón azt mondta, hogy “Szép az, ami érdek nélkül tetszik.”) Most mitől rosszabb vagy jobb ember az, aki trash metal-ra alszik el, mint az, aki egy barokk mi-

setételre teszi ugyanezt? Miért kell ilyenek miatt ítélkeznünk mások felett?

A zenén kívül az élet egyéb területein is sokféle megközelítés létezik. És ez jó is így csak ne kritizáljunk mindenkit negatív módon úton, útfélen. Ha mindenki ugyanazt csinálná, az unalmas lenne. Ízlésbeli dolgokba elítélően belekötni szerintem hibás. Ha úgy érzed, van jobb út, akkor meséld el azt hogy az mitől jobb és ne a másikat írd le azért mert ő bizonyos dolgokat másként érez. Ha pedig a másik ember ízlésvilága, stílusa és életszemlélete alapvetően különbözik a tiédtől, mindig megvan az a lehetőséged, hogy nem keresed a társaságát, ha az neked nem jó.

Számos olyan terület van, ahol az emberek helytelen hozzáállását az információhiány okozza, de az ezekkel kapcsolatos jobbító szándéknak is az elfogadásból és a pozitív segíteni akarásból kell táplálkozni nem pedig a lehúzásból és az ellentétes álláspont porba tiprásából. Fogadd tehát el, hogy mindenki más. Ne ítélkezz és ne legyenek előítéleteid, ha valakit vagy valamit nem ismersz igazán. Ha pedig úgy érzed, hogy segíthetsz másokon, fektess nagyobb hangsúlyt a jó kiemelésére mint a rossztól való elrettentésre.

Az összetett világ fontossága Miért kategorizál az ember és ítélkezik mások fölött szakma és válaszott életstílus alapján? Ez valójában nem kérdés, hanem tény.

Nem látom tisztán azt a folyamatot, aminek ez lett az eredménye de magamon is éreztem egész tinédzserkoromban, hogy nem láttam az igazi értékét a nem szellemi munkáknak. Pedig egy nagyszerű kőműves, szobafestő, lakatos vagy pék munkája legalább annyira fontos mint egy társadalomban a jog megléte vagy a művészet által képviselt értékek közvetítése és még sorolhatnám. Az életben minden munkának megvan a maga szerepe és hibás dolog lenne azt gondolni, hogy egyik munka feljebbvalóbb a

másiknál. Igazán professzionálisan csinálni valamit az minden területen ugyanakkora elhivatottságot kíván meg még akkor is ha egyes szakmák teljes tudásanyagának elsajátítása többször annyi időbe telik, mint pozitív értelemben vett más, egyszerűbb szakmáké. Nem beszélve arról, hogy fizikai munkák teljességgel konvertibilis szakterületek, az azokhoz való értéssel az ember jobban elboldogulhat egy teljesen másik országban is. És manapság már ez sem utolsó szempont. Az egyetlen kivétel számomra – és minden összehasonlítástól független – az orvosi szakma. Azok az emberek akik az őszinte gyógyításnak szentelik életüket, mindenek felett állnak. Ha egészség nincs, semmi sincs. A jó orvosokat mindenkinél jobban meg kell becsülnünk és a kormányainknak is ezt kéne tenni. (Azért írtam, hogy a jó orvosokat, mert manapság vannak olyan orvosok is, akiket nem feltétlenül gyógyítás iránt érzett belső kényszer vezérel…) Minden szakmának megvan a szerepe abban, hogy életünket teljessebbé tegye. A választott életpálya nem minősít senkit. Ami minősít az az, ahogy a munkánkat végezzük.

Szívvel vagy a nélkül.

A Dalai Láma és a boldogság kérdése Ez a nagyon okos ember hányadtatott élete során rájött arra, hogy az emberiség megmentésének egyetlen útja az altruizmus. Vagyis tágabb értelemben véve a mások segítése. Ezt ugyanis az ember csak jó érzéssel, őszinte szeretettel tudja megtenni. Néhány éve volt egy amcsi film (az volt a címe angolul, hogy “Pay it forward” – magyarul kb. “Fizesd tovább”), ami arról szólt, hogy egy kisfiú egy iskolai tanulmányának – melynek kérdése az volt, hogy hogyan tehetjük a világot jobbá – azt írta, hogy mindenkinek egyetlen jócselekedetet kellene csak tenni egy másik ember felé, s az elindítana egy olyan lavinát, aminek a végén az egész emberiséget az altruizmus szelleme hatná át. Ez persze

56 JÓZSI BÁCSI VILÁGKÉPE fantazmagória, mert ez soha nem érne körbe, de az ötlet szerintem fain. A jó ugyanis legalább annyira ragadós tud lenni, mint a rossz. (Hasonlatnak talán azt a hímsoviniszta nem éppen ideillő, gyarló megállapítást tudnám idézni, hogy “minden nőt ágyba vinni nem lehet, de törekedni kell rá.” :) Ezzel én persze nem értek egyet, de ez is példázza, hogy az akaraton múlik minden.)

A buddhizmus tanítása azt mondja ki, hogy erkölcsileg egészséges cselekedetekre kell törekedni, aminek mibenléte abból fakad, hogy fegyelmezett vagy fegyelmezetlen tudatállapotban hozza meg az ember a döntést az adott cselekvéssel kapcsolatban. Nem vagyok buddhista de ez a megközelítés nekem tetszik. Az ember igenis úgy hozzon döntéseket, hogy azokat mérlegelje erkölcsileg és figyeljen oda a határása. Meg kell próbálni olyan döntéseket hozni az életben, melyeknek destruktív, másokra nézve negatív hatása a lehető legkisebb.

Ha az ember mindig képes lenne az életét úgy irányítani, hogy másoknak a legkisebb fájdalmat okozza a döntéseivel, újabb lépést tenne a saját és mások boldogsága felé.

A Dalai Láma és a hiányzó láncszem A Dalai láma elmélete a boldogságról arról nem vall a teljesség igényével, ami a párkapcsolatok építő és romboló hatását illeti, s hogy ezt alapvető befolyásoló tényezőnek tekintse. Az egyszerű (jóértelemben vett szeretetéhes) ember életében igenis meghatározó jelentőségű a harmónikus társkapcsolat, ami egy hívő cölibátust fogadó szentatya életében egy irreleváns dolog. Nem is beszélve a szerelemről és a szexualitásról, amelynek a modern ember életében olyan fontos szerepe van, hogy az ember anélkül hosszútávon bekattan. Szex nélkül szinte tuti. Ez a probléma alkotja talán a mindennapi életünk 80%-át. A párkapcsolatok egyensúlyba hozó hatásáról két mondás jut az eszembe: 1. “Segíts magadon, s az Isten is megsegít” és 2. “Ha nem vagy ké-

pes önmagadat szeretni, ne várd, hogy másokat szeretni tudj”. Kell, hogy az egyedüllétben is a jót találd meg, pl. önfeltárásra, önértékelésre ez a legjobb, ennek segítségével még a független boldogság érzését is ki lehet alakítani. Na nem egy életen keresztül, de annyira, hogy ne veszítsd el a talajt, ha időlegesen egyedül maradsz.

“Járunk, nem járunk, megcsalnak, nem csalnak, merre tovább, mi a baj, mi hiányzik, mit rontottam el megint, stb.?” Egy működő párkapcsolatban az ember kevésbé tesz fel kérdéseket. Pedig ezekben a kérdésekben megtalálható egy csomó válasz a negatívan feltett kérdésekre. Ezen persze messze túlmutat az a tény, hogy az emberek sokszor az egyedülléttől való félelem miatt ugranak bele valamibe, amiről talán már a kezdetekben tudják, hogy valami nem dzsuker (stenk), de hát azért mégis jobb valakivel mint egyedül. Ez is érthető, hiszen élet vala 1 darab, csak szerintem tudni kell mérlegelni ott is, hogy ilyen esetben mennyit várhatunk el a másiktól és hogy a saját elvárásainkból mi mennyit teljesítünk a másik felé. Ha egy kapcsolatot az őszinteség és a gerincesség vezérel, akkor mindent egyszerűbb áthidalni. Még a szakítást is, ha az adott kapcsolat “nem volt megírva”. Eszembe jutott erről egy idézet, amit Papp Lajos (szívsebész professzor) könyvében olvastam. “Aki Istent szereti benned az úgy őriz meg, hogy elenged.

Aki csak önmagát szereti benned, az úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.” Ha csalódtál, mindig nézz magadba is és tanulj az esetből. Másokon törleszteni saját fájdalmadat az megint olyan mint egy láncreakció. Soha nem ér véget és csak káoszt, őszintétlenséget, legfőképpen pedig további fájdalmakat eredményez. Mindenki megérdemel egy tiszta lapot és soha ne tégy olyat, amit magadnak sem kívánnál.

57 A hit kérdése Megmondom nektek a frankót, nem vagyok egyáltalán vallásos manus. Teljesen hittan és templommentes gyerekkorom volt, őszinten bevallom, hogy még megkeresztelve sem vagyok. Szüleim különböző vallásuknál fogva úgy gondolták, hogy majd felnőtt fejjel eldöntöm én, hova akarok tartozni.

De ez nem fáj, szóval nem zavar és nem hiszem, hogy ezen múlna az, hogy most jó ember vagyok-e vagy rossz. “Autós megközelítésben” fogalmazva azt mondanám, hogy rengetegféle gumiabroncsom van, de csak egy vezérműtengely. Lakótelepen nőttem fel, s a mai napig megvan ez az utcagyerekes, káromkodós, szabadszájú énem. Ez én vagyok. Szüleim és az iskoláim nevelésének köszönhetően viszont kifejlődött egy ennél sokkal disztingváltabb stílusom is, melynek a mindennapi életben nagy hasznát veszem, mert különben szóba sem állnának velem a komolyabb emberek. Az is én vagyok. Egy dolog viszont mindentől függetlenül irányít belülről. Ez pedig a jó és a rossz KARMA kettőssége.

Hiszek abban, hogy amit az életben elveszünk jogtalanul, azt az élet visszaveszi tőlünk egy másik területen. Az én életemben ez mindig így volt, talán ezért ilyen erős bennem ez a fajta hit. Ha valakit becsaptam, engem is becsaptak de sokszorosan. Ha valamit elloptam, tőlem is elvettek valamit. Csóróként éltem, s az élet (vagyis a Karma) gondoskodott arról, hogy így is érezzem magam. Ha viszont pozitív szemlélettel ébredtem, jó dolgok történtek. Ha hittem valamiben, hogy azt meg tudom csinálni, előbb-utóbb összejött. Például azt is tudatosan nevelem magamba, hogy egészséges vagyok, s ez korábbi, meglehetősen beteges fiatalkorommal ellentétben, egészséges pszichével működik is. Pedig azért adok a testnek rendesen, még ha nem is szándékosan. Rendszertelen életmód ON. Ha elhagyod magad, összedől a világ. Ha hittel küzdesz, eljutsz oda, ahová vágysz. Legyen az bármi.

Összegzés Összegezve ezt a kissé hosszúra sikeredett gondolatsort, véleményem szerint az ember akkor tud boldogabb lenni, ha békében van önmagával. Ha elfogadja azt, hogy viccesen fogalmazva AHOL VAGYOK, ODA JÖTTEM. Rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki a saját életünkből és ha valami hiányzik, akkor azért mindig lehet és kell is őszin-

És ne irígykedj másokra, mert aközben, hogy egy másik ember valamit elért ami számodra vonzónak tűnik, biztosan kimaradtak olyan dolgok is az életéből, ami Neked megvolt és a világon semmiért nem adnád azt az emléket, tapasztalatot. Kinek a pap, kinek a papné ugye…Nem az a lényeg, hogy mit nem tettél meg, hanem hogy mit tanultál abból, amit megtettél.

HOL VAGYOK, ODA JÖTTEM. Rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki a saját életünkből és ha valami hiányzik, akkor azért mindig lehet és kell is őszintén küzdeni.

Küzdeni úgy, hogy tiszességgel veszed az akadályokat és nem másokon át gázolva éred el a célod. tén küzdeni. Küzdeni úgy, hogy tiszességgel veszed az akadályokat és nem másokon át gázolva éred el a célod. Akkor ugyanis valaki majd egyszer rajtad is át fog gázolni. Figyelj oda azokra az emberekre akik neked számítanak. Tudom, hogy nehéz mindenkinek megfelelni, de egy kis akarattal megelőzhetünk későbbi konfliktusokat (pláne párkapcsolatokban), mert ha igazán fontos a béke, odafigyelünk azokra a dolgokra, amik a másiknak fontosak. Fontos, hogy mindig őszinte tudj maradni, még akkor is ha ezt valaki már veled szemben kihasználta. Bármi vezérli a cselekedeteidet, tudd, hogy csak a másiknak tudsz hazudni, önmagadnak soha.

Az említetteken kívül még vagy egy jópár dolog, amit leírhatnék de már így is egy kicsit hosszúra eresztettem a mondókámat. A legfontosabb és mindenek feletti, hogy mindig ember maradj, egy jószívű ember. Ha mással nem is, őszinte szeretettel biztosan előrébb viszed a világot. Az élet egy hosszú folyamat, amiben a békét keressük leginkább. A saját békénket, ami mindenkinek más. És ez az a boldogság, ami mindenkiben benne van. Élj tehát úgy ahogy érzed de érzéssel és szeretettel érezd, ezt soha ne felejtsd el.

Józsi Bácsi http://www.ivi.hu

58

59

60

fotók: LuluLemonAthletica

a JÓGA Amikor elkezdtem ismerkedni a jógával, egyáltalán nem érdekelt a spirituális gondolkodás, vagy a filozófiai fejtegetések. Egy voltam azok közül, akik tornagyakorlatok sorozataként fogják fel, amelyek hatékonyan formálják a testet, elmulasztják a hátfájást, esetleg a belső szervekre is hatnak. Majd azt vettem észre, hogy szépen lassan beszivárog az életembe, mint a víz a szikla repedései közé. Mire „észbe kaptam” már áthatotta mindennapjaimat és egy oktatói tanfolyamon, találtam magam. Mára már órákat tartok nem telik el úgy nap, hogy valamilyen formában ne kerülnék kapcsolatba a jógával. Megértettem, hogy a jóga egy életforma, melynek célja a test és lélek harmonizálása a boldogság eléréséhez.

A legtöbb nyugati ember számára a jóga nem több mint egy újabb divatos sport irányzat. Tisztelet a kivételnek! Pont ezeket a kivételeket szeretnénk itt, most megszólítani. Azokat, akik a dolgok mélyére látnak és hajlandóak foglalkozni létezésük alapjával ezen a több ezer éves múltra visszatekintő rendszeren keresztül . Természetesen nem elhanyagolható a jóga élettani hatása sem – ép testben ép lélek.

Azonban csupán a szebb formákért , karcsúbb derékért , simább arcbőrért végezni a gyakorlatokat, nem jóga, hanem torna. Ami szintén nem rossz, csak más. Egy egé-

szen kis szelet a tortából, vagy még inkább csak a hab a tortán.

Jellemző a modern világra, hogy hajlamosak vagyunk elveszni a külsőségekben. Tüneti kezelést alkalmazni, sminkkel takarni a bőrhibákat, szintetikus gyógyszereket és krémeket használni, kifelé mosolyogni, miközben belül forr bennünk a feszültség. Az alma kívülről szép fényes, de belül rohad. Általában a jógát csak az asanak gyakorlásával azonosítják, holott ez csak egy lépcsőfok az egység megéléséhez. A jógik szerint a test a lé-

lek temploma, azonban csak egy fizikai hordozó, egy ruha, amely fedi a lényeget. Valódi énünket, amely legbelül van. Minden és mindenki egy az univerzummal, ezt megérteni és megtapasztalni csak hosszas gyakorlás útján lehetséges. Annak idején Indiában a bölcsek azért találták ki az asanakat (testhelyzeteket), hogy a megmerevedett izmaik, fájó gerincük ne akadályozza őket a meditálásban. Rájöttek arra, hogy ha a testük kiegyensúlyozott és rendben működik, az kihat a lelkiállapotukra, közérzetükre is. Nem lehet órákig mozdulatlanul ülni, ha közben fáj a hátuk, lábuk, vagy ép-

61 pen emésztési problémák gyötrik őket. Az egyes gyakorlatok nem csak az izmokra, ízületekre hatnak, hanem a belső szervekre, belő elválasztású mirigyekre, sőt az elmére, az energetikai rendszerre is.

A csakrák testünk energiaközpontjai, amelyek alul vagy túlműködése jelentősen befolyásolja közérzetünket és egészségi állapotunkat .

A nadik azok a csatornák amelyek a fizikai testünket körülvevő energiaburkot hálózzák be az idegekhez hasonlóan. Az asanak kitartásával, valamint a légző gyakorlatokkal (pranayama) és a meditációval is lehetséges az energiánk harmonizálása és hatékonyabb felhasználása.

Az univerzum rendkívül hatékonyan kezeli ezt a kérdést. Rá kell éreznünk, miként tudjuk derűsen kezelni a kellemes és kellemetlen eseményeket egyaránt. Ez nem azt jelenti, hogy passzívan kell várnunk a történések bekövetkeztét. Meg kell tanulnunk különbséget tenni a megváltoztatható és szükségszerűen bekövetkező állomások között.

Ez az egész földi élet egy színház és rajtunk múlik, milyen szerepet vállalunk magunkra. Lehetünk boldogak vagy boldogtalanok, a választás a miénk, senki nem kényszerít semmire. A környezetünkben élők is csak a szerepüket játsszák, asszisztálnak nekünk abban, hogy haladjunk a száminkra kijelölt úton.

Életünk eseményei tehát belőlünk indulnak ki, a körülöttünk lévő világ önmagunk kivetítése. Mintha tükörbe néznénk. Ezt persze nem mindig könnyű elfogadni, és ennek megfelelően kezelni a konfliktusokat, de ha sikerül, akkor jelentősen megkönnyíti a mindennapjainkat.

Ha megértjük azt, hogy igazságtalanság nem létezik, csupán az általunk megteremtett gondolatok manifesztálódnak, az óriási megkönnyebbülés, mivel innentől kezdve minden lehetséges. A hiba mindig a mi készülékünkben van, és a javítást is csak mi végezhetjük el!

A test és a tudat kapcsolata Ha a lelkünk beteg, az a testünkben különböző fizikai elváltozásokban jelenik meg. Pl. ha a fent említett színház szereplőjeként egy elnyomott, az érzelmeit magába fojtó figurát játszunk, könnyen lehet, hogy előbb-utóbb torokfájással, pajzsmirigyproblémákkal fogjuk szembetalálni magunkat.

A magyar nyelv kifejezőkészsége csodálatos! Folyamatosan vis�szanyeljük a problémákat, amíg már „torkig vagyunk” vele. Ilyenkor a testünk válasza: begyullad a mandulánk, vagy pajzsmirigyünk, amely a nyakunk alsó részénél található, rendetlenkedik. Ha valamit nem tudunk „megemészteni”, az gyomorfájás, hasmenés, székrekedés formájában jelentkezik. Sokszor mondjuk: a hátam közepére kívánom ezt a dolgot. Figyeljük csak meg a testünk reakcióját! Ha megtaláljuk és megszüntetjük a betegségünk valódi okát, ezzel a probléma gyökerét orvosoljuk, így az nagy valószínűséggel nem fog visszatérni.

A karma törvénye pontosan ezen az elven alapul. A karma feladatot jelent, amelyet vagy előző életünkből hozunk, vagy ebben az életünkben alakítunk ki magunknak.

Nem marad kiegyenlítetlen számla, a tartozásunkat le kell, hogy dolgozzuk, akár tetszik, akár nem.

A testünk és a tudatunk szoros kapcsolatban állnak egymással, így ez a módszer visszafelé is működik.

Minden lelki probléma orvoslására lehetőség van természetes úton is.

Ha a tünetet megszüntetjük (nem gyógyszerrel!) akkor csodák csodája azt vesszük észre, hogy jobban

Testünk szabályozásán keresztül uralmunk alá vonhatjuk a gondolatainkat, kordában tudjuk tartani csapongásukat. Ez által egész életünk megváltozik. „Amikor elvetsz egy gondolatot, learatsz egy cselekedetet, elvetsz egy cselekedetet, learatsz egy szokást, elvetsz egy szokást, learatsz egy jellemet, elvetsz egy jellemet, learatsz egy emberi sorsot.”

érezzük magunkat az adott életterületen is. Ha nyújtjuk, lazítjuk az izmokat, akkor mi magunk, a személyiségünk is rugalmasabbá válik Gerincünk a testünk tartóoszlopa, amely nagyon fontos szerepet tölt be mindenféle szempontból. Az asanak többsége erre a területre is fókuszál. A gerinc „tartást” ad, átvitt és a szó szoros értelemben egyaránt. Ha valaki önbizalomhiánnyal küzd, a vállai előreesnek, a hátát púposan tartja, a fejét kissé előre hajtja. Önbizalom erősítő hatással van, ha korrigáljuk a tartást, homorítjuk a hátat, fejünket egyenesen tartjuk, vállainkat hátra húzzuk.

Testünk egy idő után „megtanulja” ezt a pozíciót, és ez kihat érzelmi világunkra is. Hosszas gyakorlással még a tudatunktól függetlenül zajlón testi folyamatok is irányíthatók.

A jógik például képesek akaratukkal befolyásolni a belső szerveik működését és különböző életfunkciójukat pl. szívverésüket. Ilyen formában tehát a jóga rendszere a test és a lélek harmonizációja.

Honnan ered?

A jóga szó a szanszkrit „judzs” gyökből ered, amely azt jelent, hogy megkötni, összekötni, igába vonni, figyelmünket valamire összpontosítani. Ezen kívül egyesülést, illetve mély és bensőséges kapcsolatot is jelent, és mint ilyen, akaratunknak Isten akaratával történő összekapcsolódására utal. Másképpen fogalmazva: az egyéni tudat egyetemes tudattal történő, illetve a test, a tudat és a lélek egyesítésére is vonatkoztatható. Itt szeretném megjegyezni, hogy, a jóga nem vallás! Indiából, a buddhizmus és a hinduizmus hazájából származik, ennek megfelelően tartalmaz ugyan a hinduizmusból származó elemeket, de az Istenhit nem feltétele a jóga gyakorlásának. A hindu felfogás szerint az Isten felé fordulás, a buddhisták szerint pedig út a könyörületesség, bölcsesség felé.

Az i.e. 4-8.században íródott emlékek, az Upanisádok bizonyítékokat keresnek Isten létezésére, amelyet Ishwaranak, neveznek és létünk alapjaként határozzák meg.

62 JÓGA Patandzsali, i.e. 4. században élt indiai bölcs, szerint a jóga a tudat változásainak megszüntetése (csitta vritti niródha). Ha sikerül ellenőrzésünk alatt tartanunk, és megfékeznünk a gondolataink folyamatos áramlását, hatalmas energiákat

lehet asanakat gyakorolni, mert többet árthatunk a testünknek mint használunk. Meditálni pedig különösképpen nem lehet kapkodva. Tehát a jóga mértékletesség és harmónia művészete.

szabadíthatunk fel. Ugyanis a folyamatos aggodalmaskodás, valamint a múlton való rágódás rengeteg erőfeszítést igényel, amelyek kiiktatásával az energia felhasználható. Amikor ellenőrzésünk alá vonjuk tudatunkat, a belső béke hatalmas tartaléka alakul ki. Ez korántsem könnyű feladat, ha azonban sikerül, megfelelő önfegyelemmel, elérhető az egybeolvadás, az Istennel való egység.

A jóga irányzatai A jógának négy fő irányzata alakult ki a szerint, hogy milyen módszerrel próbálja elérni a végcélt, amely minden esetben a megvilágosodás. ( Később az éves során egyéb változatok is létrejöttek pl: Kundalini, Iyengar vagy tantra jóga). Minden irányzat különböző típusú embereket szólít meg, így mindenki kedvére csemegézget.

Ha idegenkedünk a vallásos felfogástól, akkor felfoghatjuk a jógát egyszerűen személyiségfejlesztésként, életszemlélet-jobbításként, önmagunk kiteljesítéseként.

Nem muszáj Istent nevén neveznünk, lehetséges energiának, vagy szent szellemnek is hívni, a lényeg ugyanaz marad.

Senki sem tud változtatni az életén egyik pillanatról a másikra. A jógik a mértékletesség és fokozatosság elvét vallják. Az arany középút betartása igazán fontos a jógában.

A türelem hasznos erény, ami itt nélkülözhetetlen. Ész nélkül nem

A Bhakti jóga az odaadás ösvénye, az Istenfélő, érzelmi beállítottságú embereknek, akik a beteljesülést Isten iránti szeretetükön keresztül érhetik el. A siker és kudarc figyelmen kívül hagyásával elért belső egyensúly a Karma jóga, a tevékeny emberek számára. Tetteinket nem szabad, hogy az eredmény elvárása határozza meg, csupán a szándék a fontos. Akkor is tegyünk jót, ha nem jár érte semmiféle fizetség, sőt hála sem. Ha senki sem tudja meg, hogy ki áll a háttérben, a jócselekedetet akkor is végre kell hajtanunk.. Ez nem is annyira kön�nyű, mint gondolnánk! Nézzünk csak magunkba, mikor segítet-

tünk utoljára bármiféle viszonzás elvárása nélkül? Volt egyáltalán valaha ilyen az életünkben? Ha igazán őszinték vagyunk magunkhoz, hányszor fordult elő, hogy megharagudtunk valakire, mert az nem köszönte meg eléggé amit érte tettünk? A Dnyána, a nagy tudású ember jógája. A tudás, és a megismerés jógája, ahol a megismerés a kulcsa a megvalósításnak.

Olyanoknak való, akik képesek elmélyülni a tudásban intellektusuk és kitartásuk által. A Rádzsa jóga, amelyet Patandzsali királyi jógának nevez, a meditációra helyezi a hangsúlyt. Ha megtanuljuk uralni érzékeinket és vágyainkat, szabaddá válunk, ugyanis nem leszünk a tárgyak, szokások rabjává, magunk irányítjuk az életünket. Miután elcsendesedett az elménk, képesek vagyunk kordában tartani gondolatainkat, bensőséges összhangba kerülünk Istennel és elérjük a beteljesülést. Ebben az állapotban már megértjük az igazi valóságot, mivel hamis érzékeink nem befolyásolnak minket. Olyan ez, mintha egy teljesen sötét szobában felkapcsoljuk a villanyt. Ez a jóga valódi jelentése: szenvedéstől és bánattól való végső megszabadulás.

Bármelyik szemléletet is nézzük, bármelyik irányzatot is választjuk, a lényeg nem változik. A megvilágosodásra, az élet valódi értelmének megértésére irányul. Mindegy, melyik úton indulunk el, ugyanahhoz a célhoz vezet minket. Jógázni nem csak akkor lehet, amikor időnk van rá! Megfelelő odafigyeléssel beépíthető a mindennapi életünkbe is: jógázhatunk a munkahelyünkön, amikor nem hagyjuk megérinteni magunkat a stressz és a feszültség által. Akár vezetés közben, amikor türelmesen várakozunk a piros lámpánál. Amikor pénzt adunk egy hajléktalannak. vagy egyszerűen csak behunyjuk a szemünket és érezzük a napsütés melegét. Ezek mind-mind jobbítják életünket, teszünk egy lépést a fejlődésünkért a jóga útján.

Pfeffer Kinga e-mail: kingfer2010@gmail.com

63

64

Válaszkész Szülők Egyesülete Mikor nagyobbik gyermekemmel voltam várandós, eszembe sem jutott, hogy születése után nehézségek is várhatnak ránk. Izgatott voltam persze, de összességében kisimult, örömteli volt minden. Egyértelmű volt, hogy szoptatni fogok, de azon nem gondolkodtam, hogyan is fog ez megvalósulni. Természetesnek tűnt a róla való gondoskodás.

65 Ám a szülés után a rózsaszín köd eloszlott, maradt helyette a rideg valóság: fogalmam sincs, mit kell kezdeni egy aprócska újszülöttel - aki amúgy majd’ 4 kilósan született, mégis hihetetlen kicsinek tűntegyes hormonszintek hirtelen lecsökkenve, egyesek pedig az égbe szökve, ennek köszönhetően érzelmi hullámzások kísérték az amúgy hatalmas boldogságom. Sajnos, a kórházi dolgozók csaknem ellehetetlenítették a szoptatási kapcsolatunkat kisfiammal. Itt találkoztam először azzal, hogy mennyire téves és hibás információkkal árasztják el a frissen szült anyákat. Hogy nagyon foghíjas a segítség szülés után, hogy egy újdonsült anyának fogalma sincs arról, mennyi minden normális egy nő lelkében és a pici baba működésében.

Nagy szerencsére férjem, családom támogató közelsége, majd a kompetens szakértők megtalálása vis�szaterelt utunkra és rengeteg kínlódás után megvalósult a sikeres szoptatás, nem adtuk fel. Fiam 2,5 évig élt ezzel a csodával.

Ahogy fiam cseperedett, úgy láttam meg egyre világosabban, hogy rengeteg a káros tanács, ami anya és gyermeke közé áll. Könyvekből, nagynénitől, szomszédtól, védőnőtől, pszichológustól, stb. ömlenek a használhatatlan és téves információk. Ezek többsége igyekszik megvédeni az anyát gyermekétől és olyanokra sarkallja a gyermeket, hogy olyanokat tegyen meg, amire koránál, érettségénél fogva még képtelen. Ki ne találkozott volna már a „Ne kapkodd fel annyiszor, elkényezteted!, Ne szoptasd már annyiszor, szoktasd rendre!, Nincs tejed vagy ami van, az is vizes már, adj neki valami hasznosat is, hisz már 4 hónapos!, Nyugodtan hagyd sírni, önállóságot tanul!” típusú tanáccsal?! Én ezekkel nem tudtam és nem is akartam azonosulni. Valahol belül éreztem, hogy ez így nincs rendjén. Igény szerint szoptattam, hordoztam, éjszaka együttalvást választottunk és nem bántam meg.

Rengeteg önismereten, könnyes nappalon és éjszakán, bizonyta-

lanságon és aggódáson mentünk át, míg már nem csak sejtettem, hanem TUDTAM, ez az út nem bolondéria vagy szeszély, hanem ösztönös és természetes. Ezzel az úttal tanultam meg, milyen az, mikor a baba normális és természetes igényei találkoznak az anya ösztönössokszor eltemetett- tudásával. Gyönyörű összhang! Fiam ezt az utat alaposan kitaposta kishúgának, aki már ebbe az ösztönösséggel megáldott légkörbe született bele.

ni, szoptatást támogató, hordozós klubot szervezünk, ezen felül táncos programokba, kirándulásokba lehet bekapcsolódni. Az évente megrendezésre kerülő Születés Hete és Nemzetközi Babahordozó Hét palettáját a mi szervezésünk is mindig színesíti. Napról napra finomítjuk a választható lehetőségeket, hogy alkalmazkodjunk az anyákban, szülőkben felmerülő igényekhez, újabb és újabb ötleteket valósítunk meg.

Ezt a tapasztalati tudást nem akartam megtartani magamnak. Pszichológiai, segítő hivatásom végett már addig is találkoztam hasonló tapasztalásokon átment kismamákkal, egyéni foglalkozásokat tartottam várandós és kisbabás anyáknak, és online tanácsadás keretében is fordulhattak hozzám kérdéseikkel, de szerettem volna még több szülőhöz, édesanyához eljutni. Közösséget képzeltem el, ahol a szakmai tudás mellett a saját tapasztalatok megosztása fontos és hasznos, és az információkhoz való hozzájutás nem függhet anyagi helyzettől, tehát a non-profit jelleg is fontos volt. Ezért a közelemben élő, hasonlóan gondolkodó és bizalmukba fogadó anyákat megkerestem ötletemmel és együtt megalapítottuk a Válaszkész Szülők Egyesületét.

Egyesületünk egy támogató és informatív közösség, aminek egyik előnye, hogy kompetens és hiteles szakértők segítik a hozzánk fordulókat, ezen felül minden tag tapasztalt szülő is, aki pontosan tudja, hogy az anyaság, a szülőség mennyire érzelemdús és gazdag a könnyekkel és nehézségekkel együtt, rengeteg kompromisszummal is jár. Így kerek egész!

Az Egyesületet 2011 szeptemberében vette nyilvántartásba a Fővárosi Bíróság. Elsődleges célunk, hogy a leendő és gyakorló szülők megkaphassák azokat a VALÓS információkat a gondoskodással, neveléssel kapcsolatban, amelyek megismertetnek a babák igényeivel, elismerik, és nem elnyomják azokat, felébresztik az anyák ösztönös tudását. Szeretnénk, ha a kisbabák érzelmi biztonságban nevelkedhetnének, ezért az ehhez vezető elemekkel foglalkozunk.

Harmonikus várandósság, természetes és háborítatlan szülés, igény szerinti szoptatás, hordozás, éjszakai gondoskodás, apák szerepe.

Előadásokon, online és személyes tanácsadásokon lehet részt ven-

Szeretnénk minél szélesebb körben tájékoztatni, sok szülőt megszólítani, sok babamosolyt varázsolni a pofikra és tagi létszámunkat növelni. Szükség van arra, hogy egyre többen legyünk, egyre több helyre jusson el a hangunk, kérésünk, információnk, hogy egy idő múlva már ne legyen kétséges, egy anya mit választ!

Mert támogató közösséghez tartozni jó!

Dobiné Olasz-Papp Nóra (Egyesület elnöke, pszichológiai-tanácsadó és nem utolsósorban- egyelőre- kétgyermekes Édesanya) www.valaszkeszszulok.hu

66

„Az úton csak az számít, hogy miközben mászol, mennyire élvezed.”

fotó: IvanMcClellan

Hogyan juthatok el a csúcsra?

Az élet az egy nagyon érdekes játék. Mindannyian próbáljuk megtalálni az értelmét, végső célját és mindannyian próbáljuk mindezt úgy tenni, hogy közben minimálisra csökkentsük a közben muszáj kellemetlen részeket.

Ezt többféle képpen is végezzük, de nagyrészt abból áll, hogy olyan embereket, ismerősöket, barátokat gyűjtünk magunk köré, akikkel jól érezzük magunkat. Jól azokkal érezzük magunkat akikkel valamilyen szinten egy felé vezet az utunk, egy a célunk. Vagy legalábbis hasonló elképzelésekkel hasonló irányba törekszünk.

ben találkozhatsz mindenféle más vándorokkal, akik éppen haladnak valamerre. De a hegy az csak hegy marad, és ha a különféle magasságokra jellemző sajátosságaira nem készülsz föl lejjebb, akkor bizony vissza fogsz fordulni mikor kevesebb lesz a levegő, vagy egy kissé hidegebb lesz odafent, mint lejjebb.

A bölcsek azt mondják, hogy ha felfelé haladsz mindegy, hogy milyen irányból közelíted meg a csúcsot, mert el fogsz jutni oda. Köz-

A hegy magasabb régióinak tulajdonsága az is, hogy az egyre extrémebb körülmények miatt egyre kevesebben járkálnak arra felé,

vagyis egyre magányosabb leszel, egyre inkább kell erőt és inspirációt merítened belülről, azokból a dolgokból amiket lejjebb gyűjtöttél magadnak amikor még sok-soksok többed magaddal mászkáltál, masíroztál , ott lent a hegy tövében az erdőben és arról ábrándoztál a többiekkel, hogy egy nap feljuttok a hegy tetejére. Aztán voltak akik leváltak a fogadóknál, voltak akik valami hegyi ösvényen indultak el, voltak akik neki eredtek egy sziklás résznek, meg olyanok is akik megharagudtak rád, vagy rátok és inkább másfele mentek.

67 azok az emberek nem pusztán a barátság, vagy együttlét öröméért vannak melletted, akkor az egész utat megmérgezi valami, ami igazából el fog téríteni az utad céljától.

Ez pedig nem más mint a számító, önző emberek keserűsége. Akik nem azt nézik, hogy mit tudnak adni, hanem azt, hogy mit kaphatnak maguknak. Az, hogy ők adnak valamit és érte viszonzást várnak, téged is önzővé fog tenni. Ami míg sima az út, annyira nem számít, de mikor kúszni mászni kell négykézláb felfelé, akkor igen is komoly gondot fog okozni, hogy meglásd a hegyről lefelé tekintők által csodált gyönyörű látványt. Hogy csodáld azokat akiket látsz, hogy másznak veled, melletted, alattad, feletted és mikor rájuk nézel akkor ne vetélytársakat, ellenségeket láss bennük, akik nehogy előtted érjenek a célba, vagy nehogy fölötted másszanak, hanem értékeld az erőfeszítésüket és mikor a tekintetetek találkozik akkor meg tudd látni bennük azt, amit te is megéltél egyszer, még ott az erdőben, mikor sokan voltatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap feljuttok a csúcsra.

Biztos te sem lehettél soha abban, hogy az út amin jársz, melyet követsz oda vezet ahová azok ígérték akikre hallgattál mikor elindultál, vagy irányt választottál, hiszen a felsőbb hegyrészek már felhőkbe burkolóznak, amin nem lát át az aki nem megy fel legalább addig ahol a fellegek gomolyognak, vagy a felhők fölé nem mászik. Aztán volt, hogy gyűjtöttél magad köré másokat, akikkel együtt mászol, meg olyan is, hogy te csatlakoztál másokhoz akik szintén arra másznak amerre te, de közben végig csak egy dolog számított igazából. „Az úton csak az számít, hogy miközben mászol, mennyire élvezed.”

Mert csatlakozhatsz bárkihez, vagy gyűjthetsz magad köré bárkit, ha

Amikor mindezt meglátod, akkor megérted, hogy mindegyikőjükben van valami ami ez idáig elvezette őket, ugyan úgy mint téged is, hiszen akkor és ott csak te és ők lesztek, vagyis inkább akkor és ott ti lesztek együtt és mindennek a pillanatnak a varázsa, csupán attól fog függeni, hogy ki mennyi dicsőséget elismerést, vagy bármi mást szeretne magának, és mindannyitok annyira lesz elégedett azzal a pillanattal amennyi elvárása van a külvilágtól, hogy az mivel tartozik neki. Ha azt gondolod akkor és ott, hogy te vagy az aki hálával tartozik ezeknek az embereknek, hogy itt lehetsz és igazából nekik köszönheted azt, hogy eddig eljutottál, akkor boldog leszel.

Ha viszont csak egy kicsit is akkor és ott benned van a gondolat, hogy ők azok akik neked köszön-

hetnek bármit, akkor ezt a csodának tűnő pillanatot annyira fogja eltakarni ez a gondolat, amennyire átadod magad neki. Ráadásul, ha ez a gondolat szavak formájában is megszületik, akkor árnyékot képes vetni másoknak a csodás pillanatára, akik akkor és ott veled vannak, ha pedig el jut a tettek szintjére, akkor lehet, hogy másoktól is elveszed azt az érzést amit akkor és ott együtt kaphatnátok a hegytől. Éppen ezért érdemes elengedni az elvárásokat, különböző elképzeléseket, mert ha nem tudod, akkor csak az a parányi elégedettség marad ami abból származik, hogy jobb vagy mint mások. De mikor ezt gondolod, abban a pillanatban az a súly amit magadra veszel azzal, hogy magadat többnek gondolod és ezért el kezded érezni azt a felelősséget ami a mások vezetésével, tanításával jár, rá nehezedik a válladra és ennek a tartására kell fordítanod rengeteg energiát, amit a mászásra is fordíthatnál…

Vagyis vezetni, tanítani csak magasabbról lehet. De aki tényleg sokkal magasabban van, az mindent el fog követni, hogy ne gondold azt, hogy ő magasabban van, különben másképp fogod érteni azt amit lekiabál neked a hegyről és soha nem fogsz eljutni oda, ahová szívesen segít neked, hogy eljuss te is.

Mert azokban a régiókban bizony kevés az ember.

Nem úgy, mint ott lent az erdőben a hegy lábánál, mint mikor együtt elindultatok és arról ábrándoztatok, hogy egy nap majd feljuttok a hegy tetejére, ahol megtaláljátok azt amit kerestek. Mert az amit kerestek, nem a hegy tetején van, hanem végig út közben…

Harciszerzi, Horváth Ádám http://harciszerzi.hu

68

69