„A pécsi bölcsészlét egy inspiráló és kulturálisan zsongó közösségbe való belepottyanás” Egy közvéleménykutatás keretein belül arról faggattalak Titeket, hogy mit jelent, milyen érzés számotokra Pécsibölcsésznek lenni. Kovács Veronika: Pécsibölcsésznek lenni jó, mert abban az esetben, ha komolyan veszed a tanulmányaidat, akkor tényleg nagyon nagy tudású oktatók veszik magukra a szakmai fejlesztésed és szellemi istápolásod. A szaktársak a legproblémásabb #nemérteksemmit helyzetekből is képesek kirángatni vagy együttérezni. Emellett megtanulsz értékelni minden kreditszámot, ami háromnál nagyobb. Közel van a rokusch, ha kell egy kávényi segítség. Illetve azért, mert van mókus a botanikus kertben. Ez az 5 dolog az, amit talán a legjobban szeretek a pécsi bölcsészlétben.
Fekete Kornél: Bár tősgyökeres pécsiként már alapvetően voltak előzetes ismereteim az egyetemről, így is ért meglepetés. Osztatlan tanár szakos hallgató vagyok, és a szakpáromon azt tapasztalom, hogy kevés olyan dolgot tanulunk, ami a jelenlegi oktatási rendszert tekintve jól alkalmazható lenne. A pedagógiai tárgyakat hasznosnak tartom, de úgy gondolom, hogy nagyon nagy hangsúlyt kap a kooperatív tanulásforma, amelyre jelenleg nincs minden oktatási intézmény kellőképpen felkészülve, és így a kivitelezése is nehézkes. Amit pozitívumként meg tudok említeni, az az, hogy vannak érdekes programok (szabadon választható kurzusok, beszélgetések, különböző tájékoztató jellegű programok), amik között megtalálhatod a saját érdeklődési körödnek megfelelőt.
10 Mammel Diána: mini közvéleménykutatás
