„A regény egy mozaik vagy puzzle.” Beszélgetés Kiss Tibor Noéval Kiss Tibor Noét az olvasók úgy ismerhetik, mint az Inkognitó (2010; 2016) és az Aludnod kellene (2014) című regények szerzőjét, a Jelenkor tördelő-szerkesztőjét, lelkes focirajongót. De amikor mint Pécs belvárosának lakói megismerkedtünk, számomra a Cukor nevű, nagyon barátságos cica gazdája volt. Az interjúhoz sem kellett messzire mennem, csak át a szomszéd házba, aminek ablakában szokott Cukor cica sütkérezni, hogy irodalomról, írásról, és Noé legújabb, most készülő regényéről beszélgessünk. PécsiBölcsész: Mit jelent számodra az irodalom? Kiss Tibor Noé: A jó irodalom képes olyan világot teremteni, amelyben a szimbólumokon és a történeteken keresztül ráismerünk a saját életünkre. Személyesen az olyan irodalmat szerettem mindig, amely radikális állításokat tett, vagy radikális nyelvet használt. Gimnazistaként Kafka volt a kedvencem, mert teljesen más szempontból tudta bemutatni a világot, ami körülvette, mint más írók. De ha egy irodalmi
műnek vagy szerzőnek van egy saját, működő nyelve, az számomra izgalmasabb, mint a történet. Én is sokat bíbelődöm ezzel a szövegeimben. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a vers lenne az, amiben megtalálnám magamat, mégis a regények, a prózaírás felé fordultam. PB: A könyveid gyakran foglalkoznak olyan szereplőkkel, akik a társadalom peremére szorultak. Felelőssége az írónak, hogy megszólaltasson olyan rétegeket, akiknek nincs hangja? K.T.N.: Sok igazság van benne, de kilenc évnyi pályafutás után szkeptikus vagyok. Amikor az Inkognitó megjelent, még nem volt róla szó, hogy mi az a transzneműség, így a témát nem ismerő olvasók számára betekintést nyújtott egy transznemű ember sorsába. Sokan tudtak kapcsolódni úgy a könyvhöz, hogy őket nem érintette ez a konkrét probléma. Volt olyan olvasóm, akinek egy betegség miatt megváltozott a teste, és a könyvben megfogalmazott test-diszkomfort érzést a saját betegségével kapcsolta össze. Így segíthet. Az Aludnod kellene hét férfi története, akik egy tanyavilágban élnek, ahol gyakorlatilag nem maradtak nők. Érdekes, hogy az
28 Makk Flóra: „A regény egy mozaik vagy puzzle”